2019. július 18., csütörtök

A hit titkai fölötte állnak annak a szintnek, ahol a dolgok még állíthatóak és tagadhatóak. (Simone Weil)


A KERESZT HIMNUSZA


Most minden földi szenvedés dicsérje az Urat:
Dicsérje Őt szegénység és száműzetés.
Dicsérje Őt csalódás, kitagadottság, hontalanság.
Dicsérje Őt oltatlan szomj és nyugtalanság.
Dicsérje Őt fénnyel tusázó kincs elme.
Dicsérje Őt a Természet sötét gyötrelme...
Dicsérje Őt szeretet kínja: szent és drága.
Dicsérje Őt a lélek árvasága.
Dicsérje Őt a lelki börtön, szellemek fogsága.
Dicsérje Őt a bűnnek mardosása.
Dicsérje Őt a bűnbánóknak sóhaja.
Dicsérje Őt múlások vontatott jaja.

Dicsérje Őt halál keserves végcsapása is...
Mert boldog lett a földi kín:
beléje szeretett
a Szeretet...
Íme a Kereszt fája,
min a világ Üdve megfeszíttetett...

Gertrud von Le Fort


A mi evangéliumunk az “annak dacára” vallása. Jelszava nem így kezdődik: “feltéve, ha…” hanem így: “még akkor is, ha…” mindig örvendező. (Stanley)


Akár kicsiny, akár nagy légyen a te bajod, igyekezz, hogy mindent békével viselj. Ne mondd, hogy ettől vagy attól az embertől ezt föl nem vehetem; de nem is kell, hogy ezeket eltűrjem, mert nagy kárt okozott és olyat hány fel nekem, mit sohasem gondoltam; de mástól szívesen fölveszek egyet-mást, amit elviselhetőnek látok. Oktalan gondolkozás ez, mely nem tekint a türelem erényére, sem arra, aki majd megjutalmazza azt, hanem inkább a személyekre és a szenvedett bántalmakra néz. Nincs igazi béketűrése annak, aki csak annyit akar szenvedni, amennyi neki tetszik, s csak attól, aki neki tetszik. Az igazán béketűrő nincs tekintettel arra, hogy mely embertől, elöljárójától, magához hasonlótól vagy alattvalótól, jó és szent férfiútól vagy gonosztól és méltatlantól kell-e valamit elviselnie. Hanem bármely teremtmény részéről, akárhányszor érje őt bármekkora kellemetlenség, az Isten kezéből hálával fogadja és igen nagy nyereségnek tekinti. Mert Isten előtt mi sem marad érdem nélkül, bármily csekélyet is szenvedünk Istenért. Készen légy tehát a harcra, ha győzni akarsz. Küzdelem nélkül a türelem koronáját el nem nyerheted. Ha pedig a koronát kívánod, emberül küzdj és békével tűrj. Munka nélkül nincs nyugalom, küzdelem nélkül nincs győzelem.

Uram, tegye lehetővé a Te kegyelmed, amit természetem lehetetlennek tart. Te tudod, hogy csak igen keveset bírok tűrni, s hogy csekély kellemetlenség is hamar kislelkűvé tesz. Minden megpróbáltatás legyen a Te nevedért előttem kedves és kívánatos, mert éretted szenvednem és bántalmaztatnom az én lelkemnek nagyon üdvösséges.

Kempis Tamás


„Akinek életútját kedveli az Úr, azt még ellenségeivel is összebékíti.” (Péld 16,7)

Kórházakban járva tapasztalom annak a fontosságát, hogy az életből való elmenetel előtt meg tudjunk békülni egymással, még a hosszú ideje ellenfelünkkel, haragosainkkal is. Felemelő érzés, ha tanúja lehetek egy-egy kibékülésnek a betegágy mellett. Még ennél is csodálatosabb, ha valaki nem várja meg a legvégső napokat, hanem Istentől kapott bölcsességgel és szeretettel az engesztelés útjára mer lépni.
(Balogh Éva)



Amilyen nagynak látjuk bűneinket, olyan fokú a Jézus iránti szeretetünk.


Az alázatosság minden más erény anyja.



Az együttérző ember összegyűjti saját készletét békéből, bizalomból, kreativitásból, izgalomból és leleményességből, aztán nagylelkűen megosztja másokkal, bátorításul.



Az élet olyan, mint egy vonatutazás. Gyakran beszállunk, kiszállunk. Vannak balesetek, néhány megállónál meglepetésekkel találkozunk, míg mély szomorúsággal a másiknál.
Amikor megszületünk és felszállunk a vonatra, olyan emberekkel találkozunk, akikről azt hisszük, hogy egész utunkon elkísérnek: a szüleink. Sajnos a valóság más. Ők kiszállnak egy állomáson, s mi ott maradunk nélkülözvén szeretetüket, együttérzésüket, társaságukat. Ugyanakkor mások szállnak fel a vonatra, akik fontosak lesznek számunkra. Ők a testvérek, a barátaink, és mi szeretjük ezeket a csodálatos embereket. Néhányan, akik beszállnak, csupán kis sétának tekintik az utazást. Mások csak szomorúsággal találkoznak útjuk során. Mindig vannak olyanok, akik készek segíteni a rászorulókon. Néhányan, amikor kiszállnak, el nem múló hiányérzetet hagynak maguk után. Lehetnek olyanok, akiket nagyon szeretetünk, mégis másik vagonban utaznak. Ilyen az utazás, telve kívánalmakkal, vággyal, fantáziával, reménnyel és csalódással... és visszafordulni nem lehet.


„Az Úr látja az ember útjait.” (Péld 5,21)

Isten látja lelkem – hívjuk tanúul az Úristent. Milyen sokszor mondjuk, talán bele sem gondolva, milyen súlyos, komoly szavak! Hiszen Isten lát minden rejtett, kozmetikázott bűnt is. Látja romlott, igazi valónkat. Látja az ember szívét, lelkét azzal a látással, amely természetesen nem a szem látása. Vajon tudom-e úgy látni önmagamat és a világot, ahogyan Isten látja? Az Atya a Krisztusban teremtett engem és az egész világot, és Krisztusban jónak, szeretetre méltónak, megváltottnak látja azt (vö. Róm 11,36). E mélyebb látás azt mondja, hogy van remény, mert megváltottak vagyunk, és az evangélium bolondsága életünk egyetlen, sziklaszilárd örömhíre.
(Kőháti Dorottya)



Ha segíteni már nincs mód a bajon, adj túl minden keserves sóhajon. Ki azon jajgat, ami már megesett, a régi bajhoz újakat keresett.

William Shakespeare


Igaz tény: képzeletünk még a rabságban is szabad marad.


Isten mindig ott található, ahol befogadják. Az ő kedvenc helye, a gyenge és megsebzett emberi szív, ahol a fájdalom miatt panaszkodik vagy elnémul, ahol szeretnek és kiáltoznak, ahol reménykednek a remény ellenére is, ahol sírnak és nevetnek, ahol félik az isteni igazságszolgáltatást, ugyanakkor sóvárognak irgalma után.

Elie Wiesel


„Nézd, én ma áldást és átkot adok elétek. Áldást, ha hallgattok az Úrnak, Isteneteknek a parancsolataira, de átkot, ha nem hallgattok az Úrnak, Isteneteknek a parancsolataira.” (5Móz 11,26–28)

Elgondolkodtat-e bennünket az, hogyan férhet meg egy lapon, sőt egy igében Isten neve mellett ez a két szó: áldás és átok?! Származhat Istentől, az egyedüli jótól valami rossz? Bátran kijelenthetjük, hogy Isten nem fog senkit sem megátkozni, hanem az rekeszti ki önmagát az isteni áldás alól, aki elveti Isten szavát, parancsát, jelenlétét. De az is lehet, hogy bűnei következményei miatt átkos helyzeteket fog okozni önmagának és környezetének. Kedves Testvérem! Kérd Istenedet Krisztus Jézus által, hogy tudd az élet útját választani, és így az áldását is megkaphasd! (Tamásy Tamásné)



Sokan mondják: “Minden időben lehet imádkozni.” – Tudom, hogy lehet, de attól tartok, hogy akik nem imádkoznak rendszeresen, nagyon ritkán imádkoznak. (Spurgeon)


„Ti magatok is mint élő kövek épüljetek fel lelki házzá, szent papsággá, hogy lelki áldozatokat ajánljatok fel, amelyek kedvesek Istennek Jézus Krisztus által.” (1Pt 2,5)

Gondoljuk csak végig, eddigi életünk során milyen sok felesleges dolgot szereztünk meg magunknak. Ezek mind-mind értéktelen tárgyak. Anyagi javak. Ezek gazdagítanak bennünket? De azt is vegyük számba, hogy eddigi életünk során lelkünk, belső életünk mivel gazdagodott! S ebből a gazdagságból mit osztottunk meg környezetünkkel, mit adtunk át Isten akarata szerint másoknak?! Pedig ez az, ami valóban gazdagít bennünket! (Kuthy Ilona Ágnes)

2019. július 17., szerda

A kedves szavak nem kerülnek sokba… Mégis sokat érnek.

Blaise Pascal


A kicsi dolgokban mutatkozik meg az igazi nagyság. A mindennapi kis kötelességteljesítéshez igazi hősiességre van szükség. Hogy valaki boldog-e: sokkal inkább múlik a kicsiny dolgokon, mint a ritka nagy eseményeken.



A kicsi gyertya oly messze sugárzik! Jótett ragyog így a silány világban. (Shakespeare )



A nagy megpróbáltatások nagy kegyelmeket készítenek elő. (Szt. Bernát)


Amelyik lélek az élet vizének forrásból iszik, az nem lehet sötét. (Trudel)


Az én életem erről az egy napról szól, mindig. A mai napról...


Eleinte a bűn mindig a szabadság álruhájában lép fel. (Fosdick)


Ha az ellenséged hibázott, az még nem jelenti azt, hogy igazad van.


„Ha Isten velünk, ki lehet ellenünk?” (Róm 8,31b)

Tegnapi igénket olvasva abban erősödtünk meg, hogy ha Istenben van bizodalmunk, akkor boldog emberek lehetünk próbák, viharok ellenére is. Ma abban erősít meg igénk, hogy ha Isten velünk, akkor nincs, aki (ami) le tudna győzni minket: se sátán, se próbatétel, se kísértés. Isten velünk van, és velünk szeretne lenni, maradni. Az együttlét áldása nem Istentől függ, ő adja magát és közelségét. Tőlünk függ, hogy mi akarjuk-e ezt a közösséget. Akarjuk! Ő várja! Döntsünk a vele való áldott közösség mellett.
(Tamásy Tamásné)



„Harcolnak ellened, de nem bírnak veled, mert én veled leszek! – így szól az Úr.” (Jer 1,19)

Néha emberek, néha „csak” a körülmények, néha – úgy érezzük – minden, de minden ellenünk van. Persze nem föltétlenül gonoszságból, pusztán csak más érdekek miatt. Ráismerünk újra meg újra az érzésre: az egész élet harcból áll, ahogy befejeztük az egyik ütközetet, máris egy újabbal találjuk szembe magunkat. De ő úgy van ott mellettünk teljes odaadással, hogy közben a másik fél mellett is áll. Olyan segítő, aki mindenkinek különleges protekciót ad, aki csak kéri tőle. Még nekünk is.
(Balogh Éva)



Másokért könyörögni annyi, mint Krisztussal együtt munkálkodni. Ő is könyörög az Atyánál az emberekért. (Spurgeon)



„Te perelted, Uram, peremet, és megváltottad életemet.” (JSir 3,58)

Akinek van füle a hallásra, az meg is hallja azt, ami Urunk mondani akar. A szem a lélek tükre. Ha szemünk tiszta, akkor az egész test világos, de ha sötét, a test gonosz. Vigyázzunk életünk során, ne engedjük, hogy tekintetünk elhomályosodjon. Hagyjuk meg a ragyogását, tisztaságát, s másokban is csak a ragyogást és tisztaságot keressük!
(Kuthy Ilona Ágnes)



Uram, kérlek Téged, taníts engem parancsaid útjára, taníts engem azok sorrendjére:
Milyen egymásutánban kell azokat megtartanom, hogy mindig helyesen cselekedjem;
S miként haladjak erényről erényre, hogy ne legyek túlhajszolt a kezdetben, se túl gyönge a végén.

Kölni Szent Brúnó


„Vizsgálj meg, Istenem, ismerd meg szívemet! Próbálj meg, és ismerd meg gondolataimat! Nézd meg, nem járok-e téves úton, és vezess az örökkévalóság útján!” (Zsolt 139,23–24)

Bátor kérés ez az ige a régen élt zsoltárostól! Sok ember inkább bujkálni szeretne az Isten elől, elrejteni mindazt, ami a szívében van. Ez az ember máshogy gondolkozik, kész vállalni a szívében levő rosszat is, azért, hogy ezáltal meg tudjon tisztulni. Nagy szükségünk van nekünk is arra, hogy az Isten nézzen rá az életünkre, ő próbáljon meg minket, vizsgálja meg gondolatainkat, mert mi magunkat könnyen becsaphatjuk. Az önbecsapásnak komoly ára lehet: letérés az örökkévalóság útjáról, vagyis kárhozat. Ettől akar megmenteni minket az Isten azzal, hogy igéjével naponként megvizsgál minket, tükröt ad elénk, megpróbál, segít és vezet, hogy ne legyünk (örök) célt tévesztett emberek. (Deák László)

2019. július 16., kedd

A napfény a növénynek feladatot, erőt ad. Lehetőségeket nyújt s kitölti azt. Életre hív, célokat tűz ki, hozzá segít. Mindezzel szemben semmit
sem kíván, csak ezt: élj velem. – Jézusnak is ez ez egy az összes követelése: ÉLJ VELEM! (Ravasz)



A szeretetet nem lehet megölni! Egy testet keresztre lehet feszíteni, de Istent, aki a Szeretet, nem lehet megölni. Az újra és újra testet ölt. Általunk, általad, általam, az újra és újra megjelenik valahol, mert a Jézus-i szeretet az megölhetetlen. A Szeretetbe nem lehet szöget verni, csak a tenyerünkbe, a szívünkbe lehet, de a szeretet él. Mindent túlél! Micsoda titkot hirdet Pál, amikor azt mondja, hogy a szeretet örökre megmarad! Legnagyobb a hit, remény, szeretet, és megmarad a szeretet.

Gyökössy Endre


A világnak szüksége van világosságra, amit mi Istentől nyertünk, a szeretetünkre, amely a Szentlélek által kitöltetett szívünkbe, önzetlen odaszentelésünkre, mely Isten Bárányával való közösségünkből fakad. Szüksége van a hit és a Lélek gyümölcseire, mert azok neki meggyőzésére és gyógyítására szolgálnak. (Kroeker)


„Áldjátok Istent a gyülekezetekben!” (Zsolt 68,27)

Az elmúlt hetekben készült el gyülekezeti termünk felújítása. Elkészült a szigetelés, megújultak a nyílászárók, és új parketta került a padlóra. Ezzel megvalósult a munka kisebbik része – a nagyobb mindig ezután jön: mindazon dolgok „megújítása”, amelyek a falak között történnek. Megújuló igehirdetés, igehallgatás, imádság, közösség, úrvacsoravétel. Mindezek abban a pillanatban válnak igazán élővé, ha a közösség Istent áldja és dicsőíti. Gyülekezeti életünk akkor kezd megújulni, amikor hálát tudunk adni Istennek mindazért, amit tőle kaptunk. Kezdjük el bátran, és valóban áldjuk Istent a gyülekezeteinkben!
(Deák László)


Az állat, ha valamire szüksége van, tudja, hogy mennyire van szüksége; az ember, ha valamire szüksége van, a mértéket nem ismeri.



Életed egy szakaszát emlegeted, amikor Isten elhalmozott kegyelmeivel, és az Ő vizein duzzadó vitorlákkal siklottál. Ma pedig csapás csapást követ. Sorsod sűrűjében fáradtan törsz magadnak utat. Gondolj Jézus Anyjára! Útja kezdetén: Ő a kegyelemmel teljes. A végén: hét tőrrel a kereszt alatt…

Isten mindig így jár el. Egykor gazdagon megáld - a próba idején helytállást kíván. Hogy beválsz -e, most ezt kell bizonyítanod. Elvégre, ugyanúgy kegyelem a baj is, ami ér, csak a fájdalom köntösében. Nevelőereje viszont sokkal nagyobb - és boldogítóbb, miután kiálltad a próbát.



Én mindig a dolgok jó oldalát látom. Vannak emberek, akik mindent úgy fogadnak el, hogy számukra teher legyen. Nálam a helyzet éppen a fordítottja; még akkor is, ha számomra nincs más, mint szenvedés. Legyen az ég még oly sötét is…

Kis Szent Teréz


Isten Szentlelke bennünk lakozásának a tudata a legtisztább és legpáratlanabb öröm forrásává válik, amire az emberi szív valaha is képes lehet. (Stanley)



Mi más volna az öröm, mint örömöt szerezni?


...nem kell gondolkoznod azon,helyesen cselekszel-e.
Ha helyesen cselekszel, tudni fogod. (Maya Angelou)


„Nem vagytok többé idegenek és jövevények, hanem polgártársai a szenteknek és háza népe Istennek.” (Ef 2,19)

Régen faluhelyen nehezen lett becsülete a jöttmentnek, hosszabb-rövidebb időnek el kellett telnie, hogy bizonyíthassa a közösséghez tartozását. Egy jól összeszokott, merev hagyományokat betartó közösségbe még ma is nehezen illeszkedik be a kívülről jövő. Ez a mondat arra emlékeztet bennünket, hogy bármilyen is a környezetünk viszonyulása hozzánk, a menny befogadott polgárai lehetünk. Talán a külvilág nem is fogad be teljesen, mert nagyon különbözünk – vagy nem is olyan nagyon; csak épp valamiben, a Felső Világhoz tartozásban nem kell kételkednünk.
(Balogh Éva)


„Pál írja: Krisztusban nincs zsidó, sem görög, nincs szolga, sem szabad, nincs férfi, sem nő, mert ti mindnyájan egyek vagytok a Krisztus Jézusban.” (Gal 3,28)

Hiába születtünk fehérnek, feketének, meszticnek, alacsonynak, magasnak. Hiába élünk városban, falun, tanyán. Hiába vagyunk tanultak vagy tanulatlanok, öregek vagy fiatalok. Isten akaratát mindannyiunknak egyformán kell teljesítenünk, Isten előtt egyformán kell bűneinket vállalnunk. Isten színe előtt mindenki egyforma! S aki megbánja bűnét: mindenki megkapja bűnei bocsánatát!
(Kuthy Ilona Ágnes)



„Seregek Ura, boldog az az ember, aki benned bízik!” (Zsolt 84,13)

Napközis hittantáborunk második napján arról beszélgettünk a gyerekekkel, hogy a keresztény élet boldog élet. A témához kapcsolódó igénk a vihar lecsendesítésének története volt. Hogyan jutottunk el mi a táborban, és hogyan juthat el az olvasó a boldog keresztény élet megélésére? Úgy, ha a mindennapi képen túl – halászok a csónakban – meglátja, hogy Jézus is velük van, ha meglátja, hogy Jézus erősebb a természet hatalmasnak tűnő erőinél, ha meglátja, hogy Jézusnak van hatalma ezek felett. Eljuthatunk a boldog keresztény életre, de csak Jézussal, csak benne bizakodva, csak hozzá menekülve. Ki kell próbálni – ezt javaslom szeretettel mindenkinek
! (Tamásy Tamásné)



Szentséges Szűz! Vessed jóságos tekintetett a szenvedőkre, a bajokkal küszködőkre, az élet keserűségével telt szívekre. Könyörülj azokon akiket egykor a szeretett fűzött egybe, most egymástól szétválva élnek. Könyörülj a meghasonlottakon, a kishitűeken, és mindazokon akik rettegésben élnek. Eszközölj ki mindnyájuknak kegyelmet és békét. Ámen

2019. július 15., hétfő

A bűnös a kereszténység szívében van. Senki sem érti annyira a kereszténység lényegét, mint a bűnös. Senki, hacsak a szent nem.


A keresztyén élet örvendező voltáról ne beszéljen senki, akinek nincsenek tapasztalatai.


A Szentlélek munkája nem egyéb, mint Istennek tervszerű magaközlése, az Ő dicsősége érdekében. (Ravasz László)


A tisztesség tudás nélkül haszontalan, a tudás tisztesség nélkül veszedelmes és ijesztő. (Samuel Johnson)

„Az a jó, ha kegyelemmel erősödik meg a szív.” (Zsid 13,9b)

Tárjuk ki szívünket, s valljuk meg bűneinket. Ne áltassuk magunkat a hazugság és a bűnök világában, tartsuk távol magunkat a gonosztól. Könyörögve kiáltsunk bűneink bocsánatáért a mindenható Úrhoz, s a bűnbocsánattól megerősödve szolgáljuk őt tiszta szívünkből!
(Kuthy Ilona Ágnes)


Egyedül az ellenség iránti szeretet az, amely a lelket igazán boldoggá teheti. Akiben ez a szeretet lakozik, annak békességét nem tudja feldúlni még az ördög sem. (Trudel)



„Ez lesz a békesség!” (Mik 5,4a)

Mi is…? Tinédzserek szájából hallottam a mondatot, hogy a békesség unalmas. Ha harminc-negyven másodpercenként nem történik valami esemény, akció, nem is tudunk már rendesen odafigyelni. Pedig a békesség az egyik kulcs a boldogsághoz vezető tekervényes úton. Békesség a társaimmal, békesség Istennel – és ami sokszor a legnehezebbnek tűnik: békesség önmagammal. Csak a Szeretet, a védő, óvó, tapintatos és türelmes Szeretet segíthet megtalálni ezt a nemcsak elveszett, de el is felejtett kulcsot.
(Balogh Éva)


Isten akarata az, hogy az isteni igazságok ne az értelmen keresztül jussanak a szívbe, hanem a szíven keresztül az értelembe. Mert ismernünk kell az emberi dolgokat ahhoz, hogy szeretni tudjunk, az isteni dolgokat pedig szeretnünk kell ahhoz, hogy megismerhessük azokat. (Pascal )


„Krisztus mondja: „A szél arra fúj, amerre akar; hallod a zúgását, de nem tudod, honnan jön, és hova megy.”” (Jn 3,8)

A hetekben átélt rettenetes szélviharok alkalmával mindannyian láttuk a szél erejét és munkáját hazánkban. Ezekben a napokban még inkább elgondolkoztam, hogy milyen különleges természeti jelenség a szél: hetekig észre sem vesszük, hogy van levegő körülöttünk, azután ugyanaz a levegő hatalmas erővel mutatja meg magát. Jézus ezzel a természeti jelenséggel magyarázza meg Nikodémusnak a Szentlélek munkáját, hiszen ilyen a Szentlélek is – olykor nem érezzük, de akkor is belőle élünk, máskor pedig végigsöpör az életünkön vagy közösségeinken, és kiforgat a helyéről mindent. Mindezt nem rombolásként teszi, hanem éppen ellenkezőleg: ezzel épít Istennek tetsző életeket és gyülekezeteket.
(Deák László)



„Mily drágák nekem szándékaid, Istenem, mily hatalmas azoknak száma!” (Zsolt 139,17)

Talán nem vagyok egyedül azzal, hogy a zsoltárok közül a 139. a kedvencem. Nem bosszant és idegesít, sőt örömmel tölt el, hogy tudom, Isten mindenütt jelen van, tud rólam, ismerte formálódásomat. Meg kell vallanom, az is bátorít, hogy tudhatom: minden, ami velem történik, először az Úr elé kerül. Én ebben látom nagynak és drágának az ő szándékait, mert érzem, hogy sohasem próbáltatom erőmön felül. Isten mindig ad annyi jót, hogy el ne csüggedjek, és annyi nehézséget, hogy el ne bízzam magam.
(Tamásy Tamásné)


Ne gondolja senki, hogy amit másokért tehet, vagy amit másoknak adhat, az jelentéktelen semmi csupán, s a fáradságot sem éri meg. Sok apró patak is hatalmas folyammá egyesül.


Nem sokkal a kistestvére születése után a kis Sanyi azt kérte a szüleitől, hogy hagyják egyedül a kisöccsével. A szülők féltek attól, hogy Sanyi, mint minden négy év körüli gyerek, féltékeny testvérére, ezért bántani fogja, vagy megrázza, így ezt nem engedték neki.
De Sanyika nem mutatkozott féltékenynek. Kedvesen bánt a gyerekkel és egyre gyakrabban kérte, hogy hadd maradjon vele egyedül. A szülők végül beleegyeztek.
Sanyi izgatottan ment be a kistestvére szobájába, de az ajtót nem csukta be rendesen, így a nyíláson át a kíváncsi szülők megfigyelhették, mi folyik majd odabenn. Látták, ahogy Sanyi odamegy a kisöccse ágyához, arcát az ő arcának szorítja, és halkan azt mondja: - Öcsikém, mondd meg nekem, milyen az Isten. Már kezdem elfelejteni.

2019. július 14., vasárnap

A barát az első ember, aki bejön, amikor mindenki más kiment.


A győzelem titka az Istennel való bensőséges kapcsolat. Ez a forrása minden külső és belső erőnek.

Ha elfelejtenek, vagy elhanyagolnak, ha tudatosan mellőznek és mindezt te alázattal vállalod, és Uradnak hálát adsz minden sértésért és megaláztatásért, akkor - AZ GYŐZELEM.

Ha a jót, amit teszel vagy tenni akarsz , mások kigúnyolják; ha vágyaid meghiúsulnak; ha a többiek pontosan azt teszik, ami neked nem tetszik; ha tanácsodat semmibe veszik, nézeteidet nevetségessé teszik, s te mindezt zúgolódás nélkül, türelemmel, szeretettel elfogadod, akkor - AZ GYŐZELEM.

Ha neked minden étel jó, azért mindig hálás vagy; ha minden ruházattal, minden társasággal és életkörülménnyel, a magányossággal, mindennel, ahogy Urad vezet megelégedett vagy, akkor - AZ GYŐZELEM.

Ha mások ingerültségét, rosszkedvét, panaszkodását, minden rendszertelenségét, pontatlanságát, amelyekről te nem tehetsz, - bár azokat nem helyesled -, mérgelődés és zúgolódás nélkül elviseled, akkor - AZ GYŐZELEM.

Ha a körülötted levők különcségét, lelki érzéketlenségét, saját hibáik iránti vakságát elnézed, ha másoktól mindenféle üldözést elszenvedsz s mind elviseled úgy, amint azt Jézus Krisztus hordozta, akkor - AZ GYŐZELEM.

Ha sohasem célod beszélgetésben saját személyedet vagy munkádat, sikereidet kiemelni; ha nem vágysz mások ajánlására, dicséretére; ha szeretsz ismeretlen maradni, hogy Krisztusban elrejtett életed legyen, akkor - AZ GYŐZELEM.


Az emberi személynek két arculata van. Egyrészt önálló, senki máshoz nem hasonlítható, helyettesíthetetlen, autonóm egyed, aki védi önállóságát, és önmaga kibontakoztatására törekszik.

Másrészt olyan öntudatos és szabad lény, aki csak a többi személlyel együtt találhat önmagára: szabadsága a szeretetben, léte az együttlétben válhat teljessé. Benső valója csak a többiekre nyitottan, önmagát ajándékozva tud igazán kibontakozni. Ez a saját önös magából kilépő szeretet nem egyszerűen a kölcsönös érdekekre, az „adok-veszek” törvényére épít, hanem a másikat állítja a középpontba.

Az igazi szeretet odaadó: elsősorban a másikra figyel, neki akar örömet szerezni, nem önmagának. Örömét találja abban, hogy örömet okozhat, nemcsak figyelmességeivel, ajándékaival, gyengédségével, hanem önmagával, egész lényével.

Részletek "A boldogabb családokért!" MKPK körleveléből.


A Szentlélek ajándék és nem szerzemény.


„Az asszonytól született ember rövid életű, tele nyugtalansággal.” (Jób 14,1)

Ez az ige elevenünkbe vág. Valóban tele van életünk nyugtalansággal. És ezt nem a mostani válságos idők hozták magukkal. Jellemző volt és az is lesz ránk. Nyugtalanság a jövő miatt, a megélhetési gondok miatt, a családi élet zökkenői miatt, valamiféle betegség miatt… De még jó dolgok miatt, például egy újszülött fejlődését nyomon követve is nyugtalankodunk. Nem jó ez így! Nekünk, az Újszövetség népének túl kellene látnunk a jóbi megállapításon, és Jézus tanításának fényében tanulnunk kell, hogy ne nyugtalankodjék a szívünk, hanem higgyünk Istenben. Mert nyugtalanságunkkal, aggódásunkkal nem oldjuk meg gondjainkat – csak Jézussal!
(Tamásy Tamásné)


Az élet tengere keserű ugyan, de gyöngyöt terem. (Prohászka)



Egy nap Ferenc testvér magához hívta Leó testvért és azt mondta:
- Írjad, Leó testvér.
Ő így válaszolt:
- Készen vagyok.
- Írjad - mondta Ferenc -, mi az igazi öröm. Hírvivő jön és azt mondja, hogy Párizsban minden teológiai doktor belépett a Rendbe, írjad, nem ez az igazi öröm. Ugyanígy, minden főpap a hegyeken túl, érsekek és püspökök, és ugyanígy a francia és az angol király is; írjad, nem ez az igazi öröm. Ugyanígy, testvéreim a hitetlenek közé mentek és mindet megtérítették a hitre; vagy, hogy annyi kegyelmet kapok Istentől, hogy Őáltala betegeket gyógyítok és sok csodát teszek: mondom neked, mindez nem az igazi öröm.
- De hát mi az igazi öröm? - kérdezte Leó.
- Perugiából jövök vissza, és csak késő éjjel érek ide, és tél van, annyira hideg, hogy habitusom széléről jégcsapok lógnak és a lábamat verdesik és ezekből a sebekből vér folyik. És nyakig sárosan, átfázva, jéggel borítva a kapuhoz jövök, és miután hosszasan kopogok és kiáltozom, egy testvér jön és megkérdezi: Ki vagy? Válaszolok: Ferenc testvér. És ő azt mondja: menj innét, nem illik ilyenkor járkálni, nem jöhetsz be. És amikor újra zörgetek, azt válaszolja: Menj innét, te együgyű és tanulatlan alak, ne gyere közénk, nincs rád szükségünk. De én még mindig ott állok a kapunál és mondom: Isten szerelméért, engedjetek be éjszakára. És ő így válaszol: Nem engedlek. Menj máshová!
Mondom neked, hogy ha megtartom türelmemet és nem indulok fel - ez az igazi öröm és igazi erény és a lélek üdvössége.



Ha azt hisszük, nincs több remény, akkor csillan fel messze a fény.


„Ha egyesek hűtlenné váltak, vajon az ő hűtlenségük megszünteti-e Isten hűségét? Szó sincs róla!” (Róm 3,3b–4a)

Amikor hallom, ahogy egyesek a kereszténységet bírálják, szinte minden esetben olyanokra hivatkoznak, akik keresztényként visszaéltek helyzetükkel, szégyent hozva ezzel az egész egyházra. Hibás következtetésként magának az egyháznak a létjogosultságát kérdőjelezik meg ilyenkor. Szükségképpen csalódnia kell annak, aki tökéletes emberek után kutat az egyházban. A hűség nem az ember sajátja: isteni erény.
(Balogh Éva)


Ha más időben és helyen ébredsz, más emberként is ébredsz? Akárhova utazom, az élet piciny. Egyszeri cukor és tejszín. Egyszeri vaj. Akikkel a repülőn találkozom... azok is egyszeri barátok. Felszállunk, leszállunk, s a kettő közti idő a miénk.


Ha önmagunkat vidámítjuk, lehet, hogy csak majmoljuk az örömöt, ha külső dolgok vidámítanak, hasonlítunk az evangélium bolondjához, de ha Isten vidít fel, akkor élvezhetjük az öröm teljességét anélkül, hogy káros következményektől kellene tartanunk. – A gazdag Isten bora felvidít, de nem részegít meg. (Spurgeon)


Hasznosabb ajándékot senki sem adhat a világnak, mintha a maga győzelmes személyiségével ajándékozza meg. Ennek forrásai pedig az Istennel való közösség mélységeiből fakadnak. (Fosdick)


Kétszeresen győz, aki önmagát győzi le.

P. Syrus


„Megvigasztalom őket, örömet szerzek nekik a kiállott szenvedés után.” (Jer 31,13)

Minap egy középkorú hölgy megkérdezte tőlem: „Lelkész úr, miért sújtott az Isten engem annyi betegséggel?” Én megfordítottam a kérdést:„Miért olyan egészséges és boldog most?” Ez természetes? Ez nem tűnik fel? Ezt nem kell megkérdezni: „Miért gyógyított meg az Isten, miért szólított meg, amikor ezt tényleg nem érdemlem meg?!” Isten örömöt szerez nekünk a szenvedés után. Ne legyünk annyira rövidlátóak, hogy a legkisebb szenvedést is azonnal számon kérjük rajta, miközben a legnagyobb vigasztalást és örömöt észre sem vesszük! (Deák László)


„Mindenki úgy adjon, ahogyan előre eldöntötte szívében, ne kedvetlenül vagy kényszerűségből, mert »a jókedvű adakozót szereti az Isten«.” (2Kor 9,7)

Legyünk boldogok, s boldogságunkat, örömünket önzetlenül osszuk meg másokkal. Ne azt keressük, hogy mit miért adunk, és mit kapunk viszonzásképpen, hanem azt tegyük, ami belülről önzetlenül jön a másik irányába. Adjunk hálát az Úrnak, hogy megtapasztalhatjuk, mi is az az önzetlenség. Isten egyszülött Fiát adta a világnak önzetlenül. (Kuthy Ilona Ágnes)

2019. július 13., szombat

A barát az a személy, akivel őszinte lehetek. Előtte hangosan is gondolkodhatom. (Ralph Waldo Emerson)



Aki félig Istené, az egészen az Ördögé.


Egy előadás során hallottam, hogy a Jézus által felvázolt keskeny út nem a széles út mellett van, hanem benne van a széles útban, egészen pontosan annak a közepén található, és a keskeny út vándorai szembe mennek a széles úton járókkal.
Nagyon találó és megragadó ez a kép! Sok minden kísért, támad bennünket, de mi figyeljünk Jézusra, aki előttünk jár ezen az úton és őt követve haladjunk az örökkévalóság felé.

Katona Béla



„Isten azt mondta Jákóbnak: Én vagyok az Isten, atyádnak Istene! Ne félj! Én megyek veled Egyiptomba, és én is foglak visszahozni.” (1Móz 46,3–4)

Ő csak jól akart járni. Mentette az irháját, és messzire szaladt a bosszúálló testvéri harag elől. Futásának közepén egy titokzatos éjszakán maga az Örökkévaló szólította meg és szegődött mellé. Az a titokzatos Valaki, akit csak apja elbeszéléseiből ismert, most odalépett mellé és bemutatkozott. Ki vagy Te, aki legsötétebb ügyleteim közben egyszer csak megnyilvánulsz? Ki vagy Te, zavarba ejtő Jelenlét? Miért vagyok olyan értékes számodra, hogy eljössz velem önként vállalt száműzetésembe? Még a végén csalóból áldott lesz belőlem…
(Balogh Éva)


Isten Szentlelke bennünk lakozásának a tudata a legtisztább öröm forrásává válik, amire az emberszív valaha is képes lehet. (Stanley)

Jézusom, Te vagy a Kezdet és a Vég, az Élet, az Erő és a Tisztaság. Emlékezz meg arról, hogy értem szálltál alá a szenvedés mélységébe! Az egész testedet borító sebekre kérlek, hogy - megtartva parancsaidat - a Hozzád vezető keskeny úton járjak, a felebaráti szeretet útján, mely széles és könnyű mindazoknak, akik szeretnek Téged.



Imádkozni az tud, aki a mások bűneit nem a fejébe gyűjti, hogy másoknak elmondja, hanem a szívébe, hogy Isten elé a szentélybe vigye.



Kértem erőt...
És Isten adott nehézségeket, amelyek erőssé tesznek.
Kértem bátorságot...
És Isten adott veszélyeket, hogy legyőzzem azokat.
Kértem szeretetet...
És Isten adott mellém gondterhelt embereket, hogy segítsek rajtuk.


Legyetek porrá, a port nem lehet megsérteni. (Trudel)


„Ne késs jót tenni a rászorulóval, ha módodban van, hogy megtedd!” (Péld 3,27)

Hányszor tapasztaljuk, hogy szegény kéregetők közelítenek felénk, úton, útközben, piros lámpánál várakozva. Gondoltunk-e már rá valaha, hogy vajon mit esznek aznap, s mit fognak enni másnap? Segítünk-e rajtuk, segítettünk-e már nekik, ha megtehettük? Nézzünk magunk köré, s ne késlekedjünk adni, ha tehetjük! Örüljünk annak, hogy adhatunk!
(Kuthy Ilona Ágnes)


Nem élhetünk mindig a fényben. Ami fényt csak bírsz, magaddal kell vinned a sötétbe is.

Libba Bray


„Pál ezt mondta a helytartónak: »Megvallom előtted, hogy én úgy szolgálok atyáim Istenének, hogy hiszek mindabban, ami megfelel a törvénynek, és ami meg van írva a próféták könyvében.«” (ApCsel 24,14)

E jelenet nemcsak a vallástevő Pál bátorságát hozza elénk, hanem azt a csodát is, hogy a szavak mögött tartalom és valóság van. De Pál Istennek szolgáló életet élt Jézussal való találkozása előtt is mint hithű farizeus. Jézussal való találkozása után azonban megértette, hogy a törvény betöltését Isten a szeretet által várja az őt követőktől, nem pedig a törvény betűi szerint. Miért? Mert „a betű megöl, a Lélek pedig megelevenít” (2Kor 3,6). Kedves Testvéreim! Vajon mi szeretettel vagy betű szerint akarunk eleget tenni a törvénynek?
(Tamásy Tamásné)


Senkinek a bűne nem ment fel engem attól, hogy vele szemben ne gyakoroljam a szeretetet.



SZERETET

Láttam a szeretetet. Láttam
Rózsák között járni a nyárban.
Aranygyűrűjére nap nevetett,
S olyan szép volt a szeretet!

Aztán találkoztam a szeretettel
Út közben. Súlyos terhet vett fel:
Mások terhét. Játszó kisgyermekhez hajolt le...
S meglepett, hogy egyre szebb lesz.

Ott is találkoztam vele,
Ahol hullt a fák sárga levele:
Betegségben, ínségben, szenvedésben.
Mindenütt boldog szolgálatra készen.

S láttam fekete, fényevesztett napon.
Hordozta a keresztet.
Mert testvére veszélybe tévedt,
Utánament, nem latolt, kérdett.

És nem maradt ideje semmi
Szennytől, mélytől visszarettenni.
Ment, amerre tövisek téptek.
Soha nem láttam olyan szépnek.

Mirko Feesche


Szívünk a nagy csatatér, ahol a harcokat meg kell vívni, de ahol a golgotai Győztessel együtt meg lehet szerezni a győzelmet. ( Josef Kausemann )

2019. július 12., péntek

A szeretet himnuszát, az I. Korintus tizenhármat, gyakrabban szoktuk dicsérni, mint gyakorolni.


A tudás megszabadít a kételytől, az erény a szenvedéstől, az elhatározás a félelemtől.


Az elégedettség nem akkor következik be, ha megszerezzük azt az egyetlen dolgot, amire még vágyunk, hanem akkor, ha elkezdünk mélységes hálát érezni mindazért, amink van.



Az Ördögnek több apostola van tizenkettőnél.

„Csak azt kérdezhetitek egymástól, egyik ember a másiktól, hogy mit válaszolt az Úr, vagy hogy mit szól az Úr!” (Jer 23,35)

A próféta szavait a megelőző versek magyarázzák: „Van-e valami a hazugságot prófétáló próféták szívében, akik saját szívük csalárdságát prófétálják? (…) Ezért rátámadok az olyan prófétákra, akik egymástól lopkodják igéimet! (…) …csak a szájukat járatják, és azt állítják, hogy az kijelentés. (…) …hazug álmaikat beszélik el (…), és félrevezetik népemet… Pedig nem küldtem őket, nem adtam parancsot nekik, és használni sem tudnak…” (Jer 23,26 kk.)
(Véghelyi Antal)


Ha valaki szeret egy virágot, amely csak egyetlen példányban létezik csillag milliókon: ez épp elég neki, hogy boldog legyen...

A. de Saint-Exupéry


Ha tehát meg akarod szerettetni magad az emberekkel az első szabály: Mutass őszinte érdeklődést mások iránt! (Dale Carnegie)


„Jézus ezt kérdezte a tanítványoktól: „Amikor elküldtelek titeket erszény, tarisznya és saru nélkül, volt-e hiányotok valamiben?” „Semmiben – válaszolták.”” (Lk 22,35)

Amikor megteszem azt a bátor lépést, hogy beleengedem magam egy Istentől kiszolgáltatott helyzetbe, akkor csodálkozva kell tapasztalnom, hogy a történések csak innen nézve esetlegesek, valójában minden, a helyszínek és a szereplők is egy láthatatlan, biztonságos és erős kézben nyugszanak. Tarisznya és saru nélkül, de Isten által táplálva és felruházva mehetek tovább.
(Balogh Éva)



„Jézus így szólt: »Az Úr Lelke van énrajtam, mivel felkent engem, hogy evangéliumot hirdessek a szegényeknek. Ma teljesedett be ez az írás fületek hallatára.«” (Lk 4,18.21)

Jézus szolgálatba állásának igéje kerül ma elénk. Ő nem önmagát propagálja, hanem arról beszél, amire elhívatott, amiért erre a földre érkezett. Ebben az önmegvalósító világban fontos nekünk meglátni, hogy akkor lesz rajtunk, életünkön, munkánkon áldás, ha Isten szerint lépünk az emberek elé, ha Isten szerint intézzük hivatalos dolgainkat, ha Isten szerint végezzük napi feladatainkat. Jézus Isten szerint élt, Istennel egységben, így valóban szolgálhatott életével. És mi?
(Tamásy Tamásné)



Jól használd fel idődet! A legtöbb ember elsüllyed a középszerűségben. Nem erőlteti meg magát, nem használja fel az alkalmat, nem ismeri fel a pillanatot. Jobb alkalomra, szerencsésebb időpontra vár - és ebben a tétlen várakozásban elvesztegeti erejét, képességeit, idejét.

Johann M. Sailer


Nagyszerű dolog a lélek nyugalma és az, hogy örülni tudunk magunknak.

Johann Wolfgang von Goethe


Ne feledjük, hogy egyikünknek sem feladata az egész világgal törődni. Ehelyett az a feladatunk, hogy azokkal törődjünk, akik a legközelebb állnak hozzánk. Ezáltal a világgal is törődünk, csupán egyénenként, egyesével tesszük. (Gary R. Collins)



Nem elég Jézusnak örülnünk, hanem Jézusban örülnünk. (Turócy)


Szelíd és alázatos szívű Jézus, alakítsd szívünket a te Szíved szerint.

2019. július 11., csütörtök

A mennyei úton csak egy parancs van: “Előre!”


A szeretet művészet:
szeretni anélkül, hogy uralkodnánk,
közel lenni anélkül, hogy elnyomnánk,
szabadságot adni anélkül, hogy elhagynánk,
és mindvégig vele maradni.

J.Zink


A szeretet szemével nézzük a világot. (Lisa Bogart)


Ahol meghidegült a szeretet az emberekkel szemben, ott a világosság elé is árnyék borult.


Aki hisz, annak soha sincs oka nyugtalanságra. Mindig és minden áldozatra készen tud állni.

XXIII. János pápa


Ami hibát az ember magában vagy másban képtelen kiigazítani, azt türelmesen el kell viselnie, amíg Isten másként nem rendeli. Gondolj arra, hogy talán türelmednek ez a próbája javadra válik, hiszen e nélkül nem sokat érnek érdemeink. De ha efféle akadályokba ütközöl, imádkoznod kell, hogy Isten megsegítsen, és győzd őket jókedvűen fogadni. Ha valakit egyszer vagy kétszer figyelmeztettél, de csak nem nyugszik, ne pörölj vele, hanem az egész ügyet bízd Istenre. Hadd legyen meg az Ő akarata, és az Ő dicsősége nyilvánuljon meg szolgáinak sorsában, mert Ő nagyon ért ahhoz, hogy a rosszat is jóra fordítsa.

Igyekezz türelmes lenni mások hibáinak és mindenféle gyarlóságainak elviselésében: mert sok van benned is, amit másoknak el kell viselniük.

Ha magadat képtelen vagy olyanná tenni, amilyenné akarod, mást hogyan formálhatnál tetszésed szerint? Szívesen elvárnánk, hogy mások tökéletesek legyenek, saját hibáinkat azonban nem javítgatjuk. Kívánjuk mások szigorú rendreutasítását, de ha minket próbálnak rendreutasítani, ellenkezünk. Felháborít mások szabadossága, de azt nem szeretjük, ha tőlünk bármit megtagadnak, amit kérünk. Óhajtjuk, hogy másokat törvénnyel fogjanak korlátok közé, de mi semmiféle zabolát nem tűrünk. Így hát nyilvánvaló: milyen ritkán mérünk felebarátunknak ugyanazzal a mértékkel, mint önmagunknak.

Ha minden ember tökéletes volna, mit kellene másoktól Istenért elszenvednünk? Most pedig Isten úgy intézte, hogy tanuljuk egymás terhét hordozni, mert senki sincs hiba nélkül, senki sem olyan, hogy terhet ne jelentene másnak, senki sem elég önmagának, senki sem elég okos saját ügyének intézésére, hanem szükséges egymás terhét hordoznunk, egymást vigasztalnunk és segítenünk, tanítanunk és intenünk.

Kempis Tamás


Ami megszentel, az nem a szenvedés, hanem a türelem.


Az Ördög utolsó ravaszsága az, hogy tulajdon halálának hírét költötte.

„Micsoda fonákság! Egyenlőnek tartható-e az agyag a fazekassal? Mondhatja-e az alkotás alkotójának: nem ő alkotott engem?! Mondhatja-e a fazék a fazekasnak: nem ért a dolgához?!” (Ézs 29,16)

Milyen csodálatos képlékenységgel, odaadással alakul az agyag a fazekasmester kezében! Könnyed mozdulatsornak, szinte játéknak tűnik, ahogyan alakítja a formátlan agyagrögöt. Valójában nagy figyelem, kiegyensúlyozott, hajszálpontos mozdulatok és kiszámítottan irányított energia eredménye a mívesen kialakított edény. Nem is jut eszébe panaszkodni, vitatkozni. Neki nem…
(Balogh Éva)


Minden tettet, amelynek súlya van Isten szemében, a szeretet inspirál. (Billy Sunday)


„Ne kívánd felebarátod feleségét!” (5Móz 5,21)

Ne, ne, ne… – hangoznak a parancsolatok igéi. És mi már nem is figyelünk a mögöttük meghúzódó isteni szeretetre, csak a tiltásokra. A Tízparancsolat azonban nem más, mint Isten véd korlátja, hogy a b n szakadékába ne zuhanjunk. Lássuk meg a mai igében Isten akaratának fontos mondanivalóját: légy h ahhoz, akit választottál, élj Isten rendje szerint, és meg fogod érezni Isten szeretetét e parancsolat mögött.
(Tamásy Tamásné)


Nem az számít, hogy mi mindenhez értesz, hanem az hogy mi mindent csinálsz jól.


„Pereld peremet, és válts meg, ígéreted szerint tartsd meg életemet!” (Zsolt 119,154)

A zsoltáros imádkozik így üldöztetése idején. Hitünk számára mégis Jézus utolsó szavai visszhangoznak benne: „Atyám, a te kezedbe teszem le az én lelkemet!” (Lk 23,46) Jézus pere a nagypénteki kereszthalállal csak látszólag ért véget. Isten húsvétkor mondta ki ügyében a maga ítéletét, felülírva a nagytanácsét, Pilátusét és mindenki másét. Hitünk szerint ezzel felülírta a mi kárhoztató ítéletünket is. (Véghelyi Antal)

2019. július 10., szerda

A közösségben megélt hitbeli növekedés Isten tervének része.



A legnagyobb igazságok - a legegyszerűbbek. Az egyszerűség mindig vonzó. Ezért olyan vonzóak a gyermekek és az állatok.

Tolsztoj


A szeretet ösvénye tövissel és bogánccsal van szegélyezve, de ez a tövises út mégis drága nekünk, mert Jézus azon velünk tart és megengedi, hogy karjára támaszkodjunk. (Spurgeon)


“A türelemmel viselt és Istennek átadott szenvedésből gyönyörű virág sarjad, amely a szeretet jó illatát árasztva megpuhítja a fájdalom töviseit.

Simon András


Az ember csak beszél, de nem mindig cselekszik,
Gyakran hosszú az út a szándéktól a tettig. (Moliere)


Az igazi kincs nem a pénz, hanem a jellem. (Fosdick)


Csak szeretve tanulunk meg szeretni.

„Előlép perelni az Úr, készen áll, hogy ítélkezzék népe fölött.” (Ézs 3,13)

Várnánk, hogy azért lép elő, hogy szembeszálljon ellenségeinkkel. Hiszen ilyenről is olvashatunk a Szentírásban. De ügyvéd helyett a bíró szerepét ölti magára, és ez már korántsem olyan megnyugtató. Van mit számon kérnie. Van mit megítélnie.
(Balogh Éva)


„Ez az én szolgám, akit támogatok, az én választottam, akiben gyönyörködöm.” (Ézs 42,1a)

Sok írásmagyarázó kutatja az ismeretlen ószövetségi személyt, akiről ez a prófécia szól. Számunkra a mennyei Atya Fiáról szóló bizonyságtétele visszhangzik benne: „Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm, reá hallgassatok!” (Mt 17,5)
(Véghelyi Antal)



Ha igazad van, megengedheted magadnak, hogy megőrizd a nyugalmad. Ha nincs igazad, nem engedheted meg, hogy elveszítsd. (Mahatma Gandhi)


„Jézus így szólt: „Boldogok vagytok, szegények, mert tiétek az Isten országa.”” (Lk 6,20)

Földünkön ma is rengetegen élnek leigázva, kizsákmányolva, legyalázva, eltiporva, testi vagy lelki fogságban. A bűnök és vétkek bilincsei nem is láthatók, talán mi magunk se vesszük észre, amikor valami elveszi az időnket, az erőnket, és uralkodik perceink és dolgaink fölött. Isten most hív magához, biztat, hogy Jézus Krisztusban megadta számunkra a menekülési útvonalat, igéjében, szentségeiben megtaláljuk mindazt, amire szükségünk van.
(Smidéliuszné Drobina Erzsébet)


Kedvet találtam előtted.” – Ez a hívő ember öntudata. “Mutasd meg nekem a Te utadat” – Ez a hívő ember életelve, “Mutasd meg nekem a Te dicsőségedet” ez a hívő lélek leghőbb vágya. Az ilyen embernek mondja Isten: ”Megteszem, amit kívántál.” (Victor János)


„Krisztus mondja: »Én azért jöttem, hogy életük legyen, sőt bőségben éljenek.«” (Jn 10,10)

Élet és bőség – e két fogalom nem kapcsolódik minden esetben szorosan egymáshoz. Mégis mi, Krisztus-követ k ennek a két fogalomnak a teljességében élhetünk. A Krisztusban való élet ugyanis bőséget hordozó élet! Mi ez a b őség? Nem evés és ivás, még csak nem is ruházat, illetve vagyon. Sokkal több! A b őség az örök élet. S az örök élet felől nézve bőséges lesz e földi életem is, mert tudom, hogy Krisztus velem van, és a helyem Krisztusért elkészíttetett.
(Tamásy Tamásné)


Vannak dolgok, amelyeket megállítani, és vannak dolgok, melyeket siettetni nem lehet.

Fekete István

2019. július 9., kedd

A fájdalom és halál az élet része. Visszautasítani őket maga az élet visszautasítása.

Henry Havelock Ellis


„A pap ajkai őrzik az Isten ismeretét, és tanítást várnak szájából, hiszen az Úr követe ő!” (Mal 2,7)

Isten bocsánatára szorulunk, mert nem mindig és nem mindnyájan őriztük, hirdettük az Úr ismeretét! Tanítással is adósok maradtunk sok várakozónak! Követként sem képviseltük hiba nélkül a Teremtőt, Megváltót, Megszentelőt! Uram, irgalmazz nekünk!
(Smidéliuszné Drobina Erzsébet)



A szeretet megbocsátó, elfogadó és szívesen lesz szolgálóvá,
az önzés ellenben elvár és szereti, ha kiszolgálják.


Ahol Istent elfelejtik, ott hamis békesség honol.



Aki üdvözülni akar, az olvassa úgy Isten Igéjét, mintha rajta kívül senki sem volna a világon. Akkor Isten Igéjének minden vigasztalása neki szól. (Luther Márton)


Amikor imádkozunk, Isten a szívünket nézi, nem a szövegeinket!



Arról ismertük meg a szeretetet, hogy Jézus életét adta értünk. Nekünk is oda kell adnunk életünket testvéreinkért.



Az Úr a csend barátja. A fák, a virágok, a fű csendben nőnek. Nézzetek a csillagokra, a Holdra, a Napra - milyen hangtalanul járják útjukat.

Teréz anya



Fogadd el Uram, szabadságomat,
Fogadd el egészen. Vedd értelmemet,
Akaratomat és emlékezésem.

Mindazt, amim van, és ami vagyok,
Te adtad ingyen, visszaadom Uram,
Visszaadok egyszerre mindent.

Legyen fölöttünk korlátlanul rendelkezésed,
Csak egyet hagyj meg ajándékomul:
Szeretnem Téged.

Csak a szeretet maradjon enyém a kegyelemmel,
S minden, de minden gazdaság enyém,
Más semmi nem kell.


Ha hívők vagyunk, úgy kell vennünk, hogy meghaltunk a bűnnek. Ehhez az első lépés az, hogy részt végy a saját temetéseden. A halottat nem lehet kísérteni. – De az üdvösség nemcsak temetés, hanem feltámadás. (Stewart)


„Istent dicsérjük mindennap, neved magasztaljuk örökké.” (Zsolt 44,9)

Kórah fiainak zsoltárából megtudjuk, hogy a háborúban Isten harcosai elsősorban nem a karjukban és a fegyverükben bíztak, hanem abban, hogy Isten vezeti őket diadalra. A keresztény embernek máig ez a reménysége: nem az emberi erő, adottság az, ami leginkább számít, hanem Isten akarata. Ez az, ami megmenti a gyengéket az elkeseredéstől és az erőseket a magabiztosságtól. Lépj ki, testvérem, bizalmad középpontjából, és állítsd arra a helyre Krisztust!
(Gerlai Pál)


„Jertek, és lássátok Isten tetteit! Félelmesek dolgai az emberek között.” (Zsolt 66,5)

A zsoltáros Istennek a természetben véghezvitt csodáit magasztalja, amelyeket Egyiptomban, a Vörös-tengernél és a pusztában népe megmentésére vitt véghez. A nem hívők Isten csodáit természeti erőknek és törvényeknek tulajdonítják, és mindegyikre ésszerű magyarázatot próbálnak adni. A hit mégis meglátja bennük Isten cselekvését.
(Véghelyi Antal)



„Krisztus mondja: »Menjetek el, tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve ket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében, tanítva ket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek.«” (Mt 28,19–20)

Sokszor halljuk ezt az igét, hiszen a keresztség szerzését foglalja magában. A kérdés az, hogy csupán halljuk, vagy e szerint élünk-e. Fontos-e igazán gyermekeink hitbeli növekedése, tanítása? Fontosak-e azok a gyerekek, akiket a gyülekezetben kereszteltek meg? Imádkozunk-e a megkereszteltekért, akár jól ismerjük, akár kevésbé? Gyülekezeti tagként a lelkészt segítve indulunk-e az ige fényében sokakért, sokak üdvét fontosnak tartva?
(Tamásy Tamásné)


Ne feledd, mindenkinek vannak gyengeségei!
Az életben azok a győztesek, akiket a gyengeségeik nem korlátoznak.



Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek! Mert amilyen ítélettel ítéltek, olyannal ítéltettek; és amilyen mértékkel mértek, nektek is olyannal mérnek. Miért nézed a szálkát atyádfia szemében, a magad szemében pedig miért nem veszed észre még a gerendát sem? (Máté 7:1-3)

Mai Igénket hozza szívünkhöz közel a következő történet:
Öreg bölcs üldögélt a Korinthusba vezető út szélén. A városba igyekvő idegen rövid pihenőt tartva beszédbe elegyedett vele:
- Milyenek itt az emberek? - tudakolta.
- Hová való vagy? - kérdezett vissza az öreg bölcs.
- Athéni vagyok.
- És felétek milyen nép lakik? - kérdezett tovább az öreg.
- Hát tudod, rettenetes társaság! Mind csaló, lézengő, lusta és önző. Ezért is jöttem el onnan.
- Nincs szerencséd! Korinthusban sem jobb a helyzet. Itt is csupa csalóval és lézengővel, lusta és önző emberrel fogsz találkozni. - mondta az öreg.
A vándor búsan folytatta útját.

Nem sokkal később újabb idegen állt meg az öreg bölcs előtt. Őt is az érdekelte, hogy milyen emberek laknak Korinthusban. A véletlen úgy hozta, hogy ő is Athénből jött. Neki is feltette az öreg bölcs a kérdést, hogy ott milyenek az emberek.
- Nagyszerű emberek élnek ott! Barátságosak, segítőkészek és nagyon becsületesek! - válaszolta nem kis büszkeséggel az utas.
- Nagy szerencséd van! Korinthusban is ugyanilyen nagyszerű emberekre találsz majd! - mondta az öreg bölcs.
A vándor vidáman fütyörészve folytatta útját a város felé.

A két beszélgetést végighallgatta egy fiatalember, aki gyakran időzött az öreg bölcs társaságában. Felháborodottan jegyezte meg:
- Nagyot csalódtam benned! Sose hittem volna, hogy te is ennyire kétszínű vagy!
Az öreg bölcs mosolyogva csillapította:
- Tévedsz, fiatal barátom. Tudod, a világ a szívünkben tükröződik. Akinek a szíve gyanúval van tele, az mindenhol csalókkal fog találkozni. De akinek a szívét jóindulat tölti el, az a világon mindenhol barátságos emberekre talál.


Semmit se szeressenek félig csinálni, vagyis a tökély előtt megelégedni. (Bólyai János)

2019. július 8., hétfő

A Biblia az élet könyve, az élet számára. (Steinberger)


A hittel együtt jár, hogy elviseljük kételyeinket.
Romano Guardini


Ha mindenünket Istennek adjuk, Ő mindent kamatostól ad vissza.


Isten csak a mi emberi életünk romjain épít.


„Jézus így felelt: »De még boldogabbak azok, akik hallgatják az Isten beszédét, és megtartják.«” (Lk 11,28)

Mély boldogságról beszél Jézus az igében. Lehet, hogy furcsa ez a szókapcsolat, de tudjuk, hogy van felületes, ideig-óráig szóló boldogság is. Jézus nem rövid és nem felületes boldogságot akar adni, azt a világ kínálja. „mélységpárti”. Ehhez a boldogsághoz szükség van arra, hogy ne elégedjünk meg az ige meghallásával csupán, hanem vegyük komolyan, és éljünk a szerint. Ha ezt tesszük, valóban boldogok leszünk. Áldott próbálkozást kívánok!
(Tamásy Tamásné)



Jobbat keresve gyakran jót veszítünk. (William Shakespeare)


Koncentrálj a munkádra, és el fogod felejteni egyéb bajaidat. (Victor Feather)



„Nem azt teszem, amit akarok: a jót, hanem azt cselekszem, amit nem akarok: a rosszat.” (Róm 7,19)

Pál apostol a test és a lélek folyamatos, egymás elleni harcáról beszél. Az esze, a lelke tudja, hogy mi lenne jó, de a teste ellenszegül. Gondolatmenete szerint arra, hogy akarja a jót, van lehetősége, de hogy tegye is, ahhoz már Krisztus átformáló, újjáteremtő hatalma kell. Valld be magadnak, testvérem, te is hányszor átélted ezt a harcot! Krisztus mellett megbékélhetsz.
(Gerlai Pál)


„Nem fogyott el az Úr irgalma: minden reggel megújul.” (JSir 3,22–23)

Ha pazarolunk, üres lesz a pénztárcánk, és felkopik az állunk, ha pocsékoljuk a vizet, az energiát, elfogy! Ha könnyelműen mérgezzük a környezetünket, „mi isszuk meg a levét”. A veszélyeztetett állatok kipusztulása, a védett növények eltűnése is ellenünk szól. Mégis biztatást kapunk: az Úr irgalmát mindig és mindenhol megtapasztalhatjuk.
(Smidéliuszné Drobina Erzsébet)


Nem szegény az, akiben ébren él a hit, még ha ideig-óráig alulmaradt is.

Archibald Joseph Cronin


Sohasem tudhatod, hogy egyetlen pillanat és néhány őszinte szó mekkora hatással lehet egy életre. (Zig Ziglar)



Szinte lehetetlen, hogy aki hálás, ne legyen neki több más erénye is.


„Te pedig ujjongani fogsz az Úrban, dicsekedni fogsz Izráel Szentjével!” (Ézs 41,16b)

Ez a prófécia az ószövetségi korban nem teljesedett be, mert nem a test szerinti, hanem a lelki Izráelnek szól, és az utolsó időkre utal, amikor az egész föld az Istennel szemben álló gonosz hatalom uralmát fogja nyögni. Isten akkor végső ítéletet tart ellenségei fölött, övéinek pedig, akik mindvégig hűek maradtak hozzá, diadalt ad. Őket kiragadja az ítélet tüzéből és örökre megdicsőíti. Rajtuk teljesíti be a próféta szavát: „Te pedig ujjongani fogsz az Úrban, dicsekedni fogsz Izráel Szentjével!” (Véghelyi Antal)

2019. július 7., vasárnap

Hiszek! Segíts hitetlenségemen Mk 9.24

A humorérzék mentőöv az élet hullámain.



A kardnak akár markolatával, akár hegyével érintkezünk, egyformán beszennyez. Azt, aki szeret, a fém hidege nem fosztja meg Istenétől, de csaknem elhiteti vele, hogy Isten magára hagyta. A természetfölötti szeretetnek semmi köze sincs az erőszakhoz, de nem is védi meg a lelket a pusztítás, a kardvágás hidegétől...

Aki tisztán szeret, annak az ölés megdermeszti a lelkét, akár tettes, akár áldozat; ugyanúgy minden, ami erőszak, még ha nem oltja is ki senki életét. Ha valaki olyan szeretetre vágyik, amely lelkét sebezhetetlenné teszi, akkor mást szeressen, ne Istent...



A világ nem egyhamar fogja elvetni az Újtestamentumot, ha ebben az új kiadásban kerül szeme elé: “emberi életre átdolgozott” (Fosdick)

„Dicsekszünk az Istennel a mi Urunk Jézus Krisztus által, aki által részesültünk a megbékélés ajándékában.” (Róm 5,11)

Fájdalmasan ritka ma két jelenség: az, hogy Istennel dicsekedjenek az emberek, és az, hogy őszintén békét kössenek. Ehelyett szeretnek magukkal dicsekedni és pert indítani egymás ellen. Ha ennyire nyilvánvaló a kapcsolat az Istennel való dicsekvés és a Krisztus által kapott megbékélés ajándéka között, vajon miért nem követjük Pál apostol példáját? Járjunk a Krisztustól tanult hitben és istenszeretetben!
(Gerlai Pál)


Egy szerény képességű, alázatos és erényes ember sokkal több jót tesz, mint egy büszke okos.



Engedd, hogy az Úr naponként megáldjon téged, – csak így lehetsz áldás barátaid számára. (Zeller)


Ha csupán anyagi javakért dolgozunk: magunk építjük magunk köré börtönünket. Bezárjuk magunkat, magányosan, hamunál hitványabb pénzünkkel, amely semmi olyat nem nyújt, amiért érdemes élni. (Antoine de Saint-Exupéry)



„Igyekezzetek még jobban megerősíteni elhívatásotokat és kiválasztásotokat, mert ha ezt teszitek, nem fogtok megbotlani soha. És így dicsőségesen fogtok bemenni a mi Urunk és Üdvözítőnk, Jézus Krisztus örök országába.” (2Pt 1,10–11)

Az iskolák ugyan bezártak nyárra, de a legjobb tanmenet áll előttünk, minden pedagógusnak és diáknak – „Isten iskolájában”. Tágíthatjuk a kört, mert Péter apostol mondata a legtökéletesebb út mindenkinek: betegnek és orvosnak, dolgozónak és nyugdíjasnak, fiatalnak és öregnek, férfinak és nőnek, kutatónak és szemlélődőnek egyaránt.
(Smidéliuszné Drobina Erzsébet)


Közben Jerikóba értek. Amikor Jerikót tanítványainak és nagy tömegnek a kíséretében elhagyta, egy vak koldus, Timeus fia, Bartimeus ott ült az útszélen kéregetve. Hallva, hogy a názáreti Jézus közeledik, elkezdett kiáltozni: "Jézus, Dávid fia, könyörülj rajtam!" Többen csitították, hogy hallgasson. Ő annál hangosabban kiáltotta: "Dávid fia, könyörülj rajtam!" Jézus megállt, és így szólt: "Hívjátok ide!" Odaszóltak a vaknak: "Bízzál, kelj fel, téged hív!" Az eldobta köntösét, felugrott, és odasietett Jézushoz. Jézus megkérdezte: "Mit tegyek veled?" "Mester - kérte a vak -, hogy lássak." Jézus így szólt hozzá: "Menj, a hited meggyógyított." Nyomban visszakapta látását, és követte az úton.
Mk 10.46-52

A jerikói vak meggyógyításáról szóló festményt vizsgálta egy festőművész és egy költő. A festőművész ezt kérdezte: "Mit látsz legkiemelkedőbbnek ezen a képen?" A költő így válaszolt: "Minden tökéletes, Krisztus alakja, az emberek csoportjai, az emberek arckifejezései, és így tovább." A művész azonban máshol találta a festmény legkifejezőbb pontját: "Látod ott azt az eldobott botot?" "Igen, de az mit jelent?" "Nos, azokon a lépcsőkön ült a vak ember, bottal a kezében. Amikor azonban meghallotta, hogy Krisztus megy arrafelé, bizonyos volt benne, hogy meggyógyítja őt, ezért otthagyhatja a botját, mert úgysem lesz rá tovább szükség. Odasietett az Úrhoz, mintha már látott volna. Ugye milyen csodálatos kifejeződése ez a hit általi bizalomnak?"


Mások megértéséhez csakis önmagad megismerésén keresztül juthatsz el.


„Micsoda a halandó – mondom –, hogy törődsz vele, és az emberfia, hogy gondod van rá?” (Zsolt 8,5)

Luther a zsoltáros szavait Krisztus-próféciaként értelmezi. Ő az az „emberfia”, aki Istennel való egységét félretéve, halandó testben jött el, de akire Istennek mindvégig gondja van. Bár kis időre elhagyja őt, kiszolgáltatja földi ellenségeinek, a halálnak és a sátánnak, mégis gondja van sorsára. De ez csak akkor derül ki, amikor húsvétkor előhozza a sírból, majd jobbjára emelve megdicsőíti: úrrá teszi minden teremtményén, és ellenségeit lába alá veti. (Zsolt 8,6.7)
(Véghelyi Antal)


Mindenkiben annyira él Jézus, amennyire testet ölt a mennyei élet, amennyi életet tékozolt el, amennyi áldozatot hozott, amennyi halált szenvedett Jézusért. (Ravasz László)


„Ne félj, te kicsiny nyáj, mert úgy tetszett a ti Atyátoknak, hogy nektek adja az országot!” (Lk 12,32)

Biztatás, meger ősítés, megajándékozás – mindezek benne vannak ebben a rövid igében. Mindezt azonban nemcsak egyénileg élhetjük át, hanem mint Krisztus nyája. Akik lehet, hogy egyesével élnek egy lakásban, lehet, hogy kevesen egy településen, de mindnyájan Krisztus nyájának tagjai és ezért Krisztus által örökösök. Jézus nyájához tartozó testvérem! Ne félj, nem vagy egyedül. Veled van Jézus, és veled imádkoznak sokan a nyájból, akik mind megajándékozottak.
(Tamásy Tamásné)




Térítsd meg, Uram,
A te elszéledett juhaidat,
Vedd el a homályt szívükről,
Nyisd meg a siketek fülét,
Világosítsd meg a vakok szemeit,
És a te igaz hitedre
Tanítsd meg a tévelygőket.
A te szerelmes szent Fiad,
Mi Urunk Jézus Krisztus által.
Ámen

2019. július 6., szombat

A világ jobban tudja, mint mi, hogy mi illik Isten népéhez. A keresztény embertől mindig megkívánja, hogy Istennek tetsző élete legyen, s megbotránkozik, szemrehányást tesz, és lenézi az olyan hívőt, aki méltatlan hitéhez. (Turóci)


Aki Isten előtt megalázott szívvel olvassa Bibliáját, csakhamar megnyilatkozott szentélyt fog abban találni. (Kroeker)


Azt akarjátok tőlem hallani, miért és hogyan kell szeretnünk Istent? Íme: Isten iránti szeretetünk oka maga Isten; mértéke mérték nélküli szeretet. Két okból mondottam, hogy Istent önmagáért kell szeretnünk: először is, mert semmi sem méltóbb szeretetünkre, másodszor, mert semmi sem válik jobban hasznunkra.

A kérdés, miért kell Istent szeretnünk, kettős gondolatot ébreszt bennünk. Felmerül ugyanis a kétség lelkünkben, minek kell szeretetünk legfőbb indítóokának lennie: vajon Istent önmagáért, vagy magunk miatt kell szeretnünk? Mindkettőre ugyanazt válaszolom: Isten iránti szeretetünknek nem találom más méltó okát, mint Őt magát.

Nézzük előbb, mivel érdemelte meg szeretetünket? Sok érdemet szerzett nálunk, aki nekünk, érdemteleneknek adta Önmagát. Hiszen még Ő is mit adhatott volna jobbat Önmagánál? Ha tehát azt kutatjuk, mivel érdemelte ki szeretetünket, ha Iránta való szeretetünk indítóokát keressük, akkor azt kell mondanunk, hogy elsősorban azért kell Őt szeretnünk, mert Ő előbb szeretett bennünket. Teljességgel méltó arra, hogy viszontszeressük, különösen, ha meggondoljuk, ki Ő, kik vagyunk mi, és mennyire szeretett bennünket. Isten az, aki szeretett bennünket, ellenszolgáltatás nélkül. Még ellenségeit is szerette. És mennyire? János felelt erre: „Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta érte”, és Pál: „Aki saját Fiának nem kegyelmezett – úgymond –, hanem odaadta Őt érettünk”. És maga a Fiú tesz tanúságot önmagáról: „Nagyobb szeretete senkinek sincs, mint aki életét adja barátaiért”. Így szerzett érdemeket az Igaz a gonoszaknál, a Legnagyobb a legkisebbeknél, a Mindenható a tehetetleneknél. Úgy vélem, hogy akik előtt ez nyilvánvaló, azok előtt nyilvánvaló az is, miért kell szeretnünk Istent: azért, mert kiérdemelte a szeretetünket.

Nem csoda, ha valaki kevésbé szereti azt, akit kevésbé ismer. De még így is tudjuk, hogy mindenünkkel adósai vagyunk Annak, Aki bennünket mindenestől alkotott. Mit kell tennem tehát nekem, aki az én Istenemet nemcsak életem ingyen ajándékozójának, legbőkezűbb igazgatójának, kegyes vigasztalójának, gondviselő kormányzójának, hanem ezenfelül a leggazdagabb megváltómnak, örök megtartómnak, gazdagítómnak, megdicsőítőmnek vallom? Mit adjak az Úrnak mindezekért? Ha mindenemmel tartozom Neki azért, hogy teremtett, mit adjak még ehhez hozzá, amiért újjáteremtett, és ily módon teremtett újjá? Mikor először teremtett, engem adott magamnak, mikor másodszor, önmagát, mikor önmagát adta, engem adott vissza önmagamnak. Mivel teremtett és újjáteremtett, önmagammal tartozom önmagamért, és kétszeresen tartozom. Mit adjak Istennek Őérette? Mert ha ezerszeresen vissza is tudnék Neki fizetni, mi vagyok én Istenhez képest? Mivel az a szeretet, amely Istenre irányul, a mérhetetlenségre és végtelenségre irányul – hiszen Isten mérhetetlen is, végtelen is; milyennek kell lennie, kérdem, a mi szeretetünk határának és mértékének? Milyennek, hiszen mi nem ingyen adjuk már szeretetünket, hanem tartozásból? A mérhetetlenség szeret bennünket, az örökkévalóság szeret, a tudomány mindent felülmúló szeretete szeret; Isten szeret bennünket. Akinek a nagysága határtalan, Akinek a bölcsessége mérhetetlen, Akinek a békéje felülmúl minden értelmet: és mi mértékkel fizessünk vissza Neki?

Szeretlek, Uram, erősségem, támaszom és menedékem, szabadítóm és mindenem, amit csak kívánatosnak és szeretetreméltónak lehet nevezni! Istenem, segítőm, szeretlek ajándékodért és az én mértékem szerint, amely kisebb ugyan, mint amilyet az igazságosság megkívánna, de nem kisebb tehetségemnél. Mert ha tehetségem alatta marad is tartozásomnak, nem tudom felülmúlni önmagam. De többre leszek képes, ha többet kegyeskedel adni Önmagadból, bár sohasem leszek képes annyira, amennyire méltó lennél!

Clairoaux-i Szent Bernát


Épp azáltal tökéletesedik az ember, hogy fényt derít önnön tökéletlenségére. (Augustinus)



Ha a szeretet irányít, többet kapsz, mint amire számíthattál.


Ha valaki személyes kapcsolatba kerül Jézus Krisztussal, azonnal tudja magáról, hogy ő jó-e vagy rossz; nem gondolkodás által, hanem belső szemlélet által. (O. Chambers)



Istenünk, Atyánk!
Te mindig közel vagy hozzánk:
a csendben, és a munkában,
a magányban úgy, mint a találkozásban,
a már ismerősben éppúgy, mint az idegenben.

Add meg kérünk, hogy
egyre jobban felismerjük jelenlétedet életünkben,
és képesek legyünk mindenben Téged keresni és megtalálni.

Hogy közelségednek jelét add, elküldted hozzánk Fiadat, Jézust.
Segíts Őt egyre mélyebben megismernünk,
hogy úgy lássuk a világot, ahogy Ő látja,
hogy úgy szeressünk, ahogyan Ő szeret,
és úgy cselekedjünk, ahogy Ő cselekszik.

Tölts el minket Szentlelkeddel,
hogy Jézust egyre jobban szeressük,
és Őt még nagyobb odaadással kövessük.
Ámen


„Jézus Krisztus mondja: „Boldogok vagytok, ha énmiattam gyaláznak és üldöznek titeket, és mindenféle rosszat hazudnak rólatok. Örüljetek és ujjongjatok, mert jutalmatok bőséges a mennyekben.”” (Mt 5,11–12)

Közhely, hogy a jó ügyért harcolni nemes gesztus. Jézus szavai ennél többet ígérnek – boldogok vagytok, ha szenvedtek is érte. Boldognak lenni Krisztus szerint egyet jelent az üdvösséggel, és Isten országa fölötte áll minden emberi értékelés szerinti jónak. Krisztus ezt ígéri nekünk – ez valóban örömre és ujjongásra ad okot!
(Gerlai Pál)


Krisztusunk, aki elestél bűneink súlya alatt és fölkeltél megigazulásunkra, kérünk, segíts minket és mindazokat, akiket földre sújt a bűn, hogy föl tudjunk kelni és folytatni tudjuk utunkat.

Boldog II. János Pál pápa


„Mert Isten megítél minden tettet, minden titkolt dolgot, akár jó, akár rossz az.” (Préd 12,14)

A Prédikátor könyvének zárómondata ez. Mintegy igazolja, megerősíti a könyv bevezető sóhajtását: „Igen nagy hiábavalóság – mondja a Prédikátor –, igen nagy hiábavalóság! Minden hiábavalóság!” (Préd 1,2) Hiszen akár jó, akár rossz, akár nyíltan, akár rejtve ment végbe egy cselekedet: Isten megítéli. Ne legyen kétségünk: ez elítélést jelent. A Prédikátor nem kevesebbet állít, mint hogy az ember az Isten szerinti jó cselekvésére képtelen. De akkor mit tehetünk? Essünk kétségbe? A Prédikátor bár a realitás talaján áll, mégsem pesszimista! „De én mégis tudom, hogy az istenfélőknek lesz jó dolguk, mert őt félik” – vallja (8,12). „Mindezt hallva a végső tanulság ez: Féld Istent, és tartsd meg parancsolatait, mert ez minden embernek kötelessége!” – mondja (12,13). A Prédikátor ezzel a hit által való megigazulást prédikálja: bár cselekedeteink – jók és rosszak egyaránt – ítéletet vonnak a fejünkre, Isten megkegyelmez az őt félőknek, mert nem cselekedeteiket, hanem hitüket veszi figyelembe.
(Véghelyi Antal)



Öntudatos keresztény életet nem lehet élni anélkül, hogy az ember ne tekintsen hátra és előre, ne lássa azokat, amelyek lettek, és azokat, amelyeknek meg kell lenniük.



Szeretni nem annyit jelent, mint egymás szemébe nézni, hanem azt jelenti: együtt nézni ugyanabba az irányba.(Saint Exupery)



Tedd rá kezedet a mára, és kevésbé fogsz függeni a holnaptól.

Seneca

Uram, életemben oly sok az árnyék, de Te azt akarod, hogy fény legyek. Bennem még oly sok a homály, de Te azt akarod, hogy testvéreimnek világítsak. Magamat is alig vonszolom, de Te azt akarod, hogy testvéreimet hozzád vezessem, Hozzád vonzzam. Oly üres és íztelen vagyok Uram, de Te azt akarod, hogy a só legyek. Uram, Te légy életem fénye, világossága, íze, jó illata! Engedd, ha velem találkoznak az emberek, Rád találjanak!


„Valamennyien az ő teljességéből kaptunk kegyelmet kegyelemre.” (Jn 1,16)

Először karácsonyi hangulat melegít át, majd színdarabok jutnak eszembe, látom a darabokat játszó kisgyerekeket, amikor ezt a mondatot olvasom. A kegyelemnek sokféle „illata” járja át életünket. A Király bevonulása Jeruzsálembe és a szívünkbe, a fojtott hangulatú, de örök nyugalmat hordozó utolsó vacsora, a fájdalmak férfija, a feltámadott Jézus vár minket kegyelmével ma és minden napon a világ végezetéig. (Smidéliuszné Drobina Erzsébet)

2019. július 5., péntek

A legdicsőségesebb munkában sem óvhatjuk meg magunkat az ellaposodástól és lelki megszegényesedéstől, pedig erőt csak a Teremtővel való tartós közösségben nyerhetünk. (Kroecker)


A gondolkodás olyan, mint az ejtőernyő. Akkor jó, ha nyitott!


A türelem és a várakozás hozzátartozik az emberi élethez. A türelemben rejlik az erő, amivel törekedhetünk a változásra és változtatásra. A türelemben azonban az időnek is fontos szerep jut. Csak akkor változik bármi, ha időt hagyunk rá maguknak.
A növekedéshez időre van szükség. Aki önmagával szemben türelmes, és tud várni, le fogja aratni érettsége gyümölcseit.
Saját fejlődésünkhöz is sok türelemre van szükségünk. Nem tudjuk önmagunkat egyik percről a másikra megváltoztatni. A változás lassan, olykor észrevétlenül történik.

Anselm Grün


A valódi szeretet keménységet követel a válság pillanataiban.



Az igazi gyakorlatiasság az örökkévaló dolgokra való készülődés.

„Erős bátorításunk van nekünk, akik odamenekültünk, hogy belekapaszkodjunk az előttünk levő reménységbe.” (Zsid 6,18)

Pál apostol képe nagyszerűen használható ma is. Talán egy utolsó pillanatban elért busz vagy vonat juthat eszünkbe, amely az utazót egészen rossz irányba is viheti. Miért vagyunk óvatosak? Távolról sok minden megtévesztő lehet, aztán közelebb érve el kell döntenünk, hogy élünk-e a messziről oly hívogatónak tűnő lehetőséggel. Az Isten segítsége olyan reménység, amelybe bele lehet és bele is kell kapaszkodni. Erős bátorításunk van: a Jézus Krisztus által tett ígéret!
(Gerlai Pál)


Ha van időd magadra, kitörsz az idő uralmából. Érzékeled, élvezed az időt. Felismered, hogy ajándékba kaptad, így megszabadulsz a szorongástól. Engedd, hogy teljen az idő és érzékeld is múlását.
Az idő mindig ajándék, Istené és a tiéd. Itt találkozhatsz Vele és itt válhatsz valódi önmagaddá. Főleg az nyer időt, aki minden pillanatban teljesen jelen van. Számára nincs elveszett idő. Számára minden pillanat a beteljesedés ideje. Teljesen mindegy, hogy dolgozik vagy semmit sem tesz, olvas vagy zenét hallgat, sétálni megy vagy a gyermekeivel játszik - teljesen elmerül abban, amit éppen tesz. Élvezi az idő ajándékát, minden másodperc ajándékát. Számára minden perc szabad idő, az élet ideje.

Ne engedd, hogy megfertőzzön a „rögtön” szelleme!
Tanulj állhatatosságot,
tanulj meg lenni,
gyakorold a kitartás erényét!
Akkor lelked megszilárdul,
életed pedig sikeres lesz.
Aki lassan jár,
az néha gyorsabban ér célba,
mert nem kergeti semmi,
nem kell menekülnie.
Csak arra törekszik, ami fontos.
Tehát: ajándékozz időt magadnak.
Élvezd a lassúságot.

Anselm Grün


„Isten ugyanis, aki ezt mondta: »Sötétségből világosság ragyogjon fel«, ő gyújtott világosságot szívünkben, hogy felragyogjon előttünk Isten dicsőségének ismerete Krisztus arcán.” (2Kor 4,6)

Majdnem tíz éve megkérdeztem egy evangélikus lelkészt, hogy mi élete fő célja. Azt válaszolta, ő azért él, hogy bevilágítson a szeretet fényével oda, ahol sötétség uralkodik. A válasz megmaradt bennem. Azóta többször is átéltem, milyen ez az említett sötétség, mint az átvirrasztott éjszakák csöndje, és azóta tudom, milyen fontos a sötétséget felváltó felkelő nap, a fény, a világosság, az evangélium. Az ember lelkében valóban világosság lesz, ha Krisztus arcán tájékozódva Isten szeretete az életében is világosságot gyújt.
(Balog Eszter)


Jézus Krisztus...

Te légy a hűség - ingatag jellemvonásaimban.
Te légy a figyelem - szétfolyó létemben.
Te légy a fölneszelés - hangszigetelt lelkemben.
Te légy a szabadság - posványos életemben.
Te légy a szeretet - magam körül forgó lényemben.
Te légy az előrelépés - egyhelyben-topogásomban.
Te légy a szelíd megbocsátás - vad vádjaimban.
Te légy a kitartás - összecsuklásomban.
Te légy a minden - az én semmimben.


Jézus Krisztus azzá lett, amik mi vagyunk, hogy azzá tehessen bennünket, ami Ő. (Irenius)


Nem tartom sokra a testi bátorságot; az élet megtanított arra, mi az igazi bátorság: ellenállni a környezet lesújtó ítéleteinek. (Antoine de Saint-Exupéry)



...nyomorú sors nyomorultnak tudni magunkat, de a nagyság jele, ha felismerjük nyomorultságunkat. (Blaise Pascal)


„Több jót teszek veletek, mint azelőtt. Akkor megtudjátok, hogy én vagyok az Úr.” (Ez 36,11)

A választottak sok jót tapasztaltak: Ábrahám elhívásától kezdve az egyiptomi szabadulás, a csodákkal teli vándorlás, az ígéret földjére való megérkezés számtalan öröme és bizonysága lehetett a szívükben, emlékezetükben, vallomásukban. Az Újszövetség Jézusra tekintő népe sem panaszkodhat, mert századok és ezredévek alatt Isten népe mindig újra átélhette és átélheti a megmenekülés, a kegyelem, az ígéretek ajándékait.
(Smidéliuszné Drobina Erzsébet)




Vezesd, ó, Krisztus, az ifjúságot igazságban, hogy ne hagyják magukat tévútra vezetni új bálványok által, mint amilyen a magamutogató fogyasztás, a mindenáron való jólét, az erkölcsi lazaság, vagy az erőszakos tiltakozás. Hadd éljék meg inkább a te üzenetedet örömben, mely a Nyolc Boldogság üzenete, az isteni és felebaráti szeretet üzenete, az erkölcsi elkötelezettség üzenete a társadalom hiteles alakítása érdekében.

2019. július 4., csütörtök

A keresztyén élet nem csupa mosolygás, de azért a szenvedések között is tud mosolyogni.


A múltbeli dolgokat el kell feledni és meg kell bocsátani. A jövő még nem érkezett el. Ma szeretheted Jézust, ahogyan ő szeret téged: személyes, benső szeretettel.
Nem kell félned: Isten megad neked minden kegyelmet, amire csak szükséged van, ha te megengeded neki, hogy az imádságon, áldozatokon, szenvedésen és kemény munkán keresztül megszenteljen téged. Semmi sem lehetetlen Isten előtt, hiszen "Isten a szeretet" 1Jn 4.16.

Kalkuttai Teréz Anya


Akkor van a legnagyobb esélyünk arra, hogy megtaláljuk Istent, ha visszamegyünk oda, ahol hagytuk. A madarak azért tanulhattak meg repülni, mert hittek benne, hogy sikerülni fog. Akinek hite van, annak előbb-utóbb szárnyai is lesznek. (Darnel Christian)



Amióta teljesen lemondtam önmagamról, a lehető legboldogabb életet élem. Ha tudnák, ha sejtenék, hogy mennyire dúsgazdaggá tesz bennünket a teljes lemondás…

Kis Szent Teréz


Az a baj a világban, hogy az erő nem igazságos, és az igazságnak nincs ereje. (Blaise Pascal)


„Az istenfélőkben gyönyörködik az Úr, azokban, akik az ő szeretetében bíznak.” (Zsolt 147,11)

Volt egy néni, akinek az volt a szokása, hogy minden szombaton leült a templommal szemben a padra, és megkönnyezte a templomból kilépő aznapi friss házasokat. Kicsit bogarasnak tartottam, és már előre bosszantott, hogy a mi esküvőnkkor is ott ül majd, és pityereg, pedig nem is ismerjük egymást. Aztán amikor eljött a nagy nap, mégsem volt ott. Másnap hallottam, hogy meghalt. Ki tudja, miért, elmentem a temetésére. Ahogy ott álltunk a koporsó körül, egyszer csak könny szökött a szemembe. És rájöttem, ugyanazért vagyok én itt, mint amiért ő volt ott a sok esküvőn: mert a szeretetnél nincs gyönyörűbb látvány.
(Zsíros András)


Egy szív érettem dobogott, egy szívnek nagy fájdalma volt.
Egy szív engem hőn szeretett, egy szív érettem megrepedt.
E szívben irgalom élt, e szív szerette a szegényt.
E szívben nem volt semmi folt, e szív Jézusom szíve volt.



Gondoskodjatok arról, hogy akivel találkoztok, boldogabb legyen a veletek való együttlét után, mint amilyen előtte volt.

Teréz anya



Jézus képe a bárány. Erre a képre kell nekem is elváltoznom. Életét halálra adta, nem kereste a maga hasznát.


Jó az, aki jobb akar lenni.


„Megismertetem szent nevemet népemmel.” (Ez 39,7)

Izrael népe számára Isten nevének kinyilatkoztatása egyet jelent hatalmának kinyilvánításával. Isten nevét – hatalmát – segítségül hívva imádkoztak, áldottak és átkoztak, így végezték munkájukat, és így tértek pihenni is. Milyen kár, hogy úgy tudjuk és akarjuk élni az életünket, hogy kihagyjuk belőle az Urat! Akik megismerik Isten nevét, azok az övéi: ezért ismerkedjünk meg és éljünk együtt Isten nevével!
(Gerlai Pál)


Mindent lehet pótolni, csak Krisztust nem. Amint az Ő helyébe valami pótlékot teszünk, azonnal beáll a pusztulás. (Szikszai György)


„Mindenütt szorongatnak minket, de nem szorítanak be, kétségeskedünk, de nem esünk kétségbe.” (2Kor 4,8)

Vannak országok, ahol ma is üldözik a keresztényeket, de a bátor, határozott, elhivatott tanítvány tudja, Isten országa a szorongatások, fenyegetések, félelmek, vereségek ellenére, láthatatlanul ugyan, de növekszik. Az élő Isten kétségeskedő, bizalmatlankodó és neki pimaszul hátat fordító gyermekei is megtérhetnek, és megújultan, megváltottan élhetnek egymásért.
(Smidéliuszné Drobina Erzsébet)



Ne féljetek a szenvedéstől és a haláltól! Mivel Krisztus keresztje a szeretet és a megváltás jele, nem kell meglepődjetek azon, hogy minden igazi szeretet áldozatot követel. Ne féljetek tehát akkor, amikor a szeretet túl sokat követel! Ne féljetek, amikor a szeretet áldozatot követel! Ne féljetek Krisztus keresztjétől!
A kereszt az Élet Fája. Minden öröm és minden béke forrása. Ez volt az egyetlen mód Jézus számára, hogy eljusson a feltámadásra és a győzelemre. Az egyetlen mód számunkra is, hogy részt vegyünk az ő életében, most és mindörökké.

II. János Pál pápa


„Pál írja: Isten kegyelméből vagyok, ami vagyok.” (1Kor 15,10)

De ki is vagyok én igazából? Mit értem el eddig életemben? Iskolák – munkahely – család – gyermekek – unokák? Így akartam? Vagy kudarcos az életem, és egész más irányt vett többször is, mint ahogy elképzeltem? Ahol most állok: küzdelmes út egy pontja. A múlt tapasztalataiból építkezni, a jelent boldogságban megélni, a jövőt tervezni, és előre örülni neki – ez mind én vagyok. Isten kegyelméből, a hit által. Mert ő van velem, és segít minden utamon, hogy a kudarcból tanuljak, a sikerekből pedig épüljek
. (Balog Eszter)


Utak váltakoznak...
fény- mélységes éj...
De minden kegyelem!
Ne félj! (Balti házi mondás)

2019. július 3., szerda

A gond az imádság karjaiba űz, az imádság pedig kiemel a gond karjaiból. (Zwingli)


A szívnek megvan a maga ésszerűsége, amit az értelem egyáltalán nem ismer. (Blaise Pascal)

„Áraszd ránk kegyelmedet reggelenként, hogy vigadjunk és örüljünk egész életünkben!” (Zsolt 90,14)

Az új nap reggele mintha mindig megfiatalítana minket. Kutatók kimutatták, hogy a reggeli napsugár feltölti az ember szervezetét, felkészíti az egész napos munkára. Az Isten kegyelme – ószövetségi értelemben: az Isten természetfeletti ajándékai – vagy ha úgy tetszik, a fény, amelyben időnként a lelkünk megfürödhet, késszé tesz az örök életre.
(Gerlai Pál)


Assziszi boldog Aegidiust egyszer két cetonai testvér látogatta meg, hogy Istenről beszélgessenek. Egyikük így szólt:
– Tisztelendő atyám, Szent János evangélista igen nagy és magasztos dolgokat mondott Istenről.
– Drága testvérem, Szent János evangélista semmit sem mondott Istenről.
– Drága atyám, vigyázz, mit mondasz! Hiszen Szent Ágoston is úgy véli, hogy ha Szent János még magasztosabban szólt volna, senki halandó nem értette volna meg. Ne mondd hát, atyám, hogy semmit sem mondott.
– Újra mondom nektek, hogy Szent János semmit sem mondott Istenről.
Látogatói erre elkedvetlenedtek, és felkerekedtek. Mikor már néhány lépésnyire voltak, Aegidius visszahívta őket, rámutatott a Cetona mellett ég felé törő hegyre és így szólt:
– Ha lenne ekkora hegy kölesmagból, mint ez itt, és veréb laknék a tövében és belőle lakmároznék, mennyit hordana el belőle egy nap, egy hónap, egy év, sőt száz év alatt?
– Ezer év alatt is majdnem semmit.
Aegidius így folytatta:
– Az örök Istenség olyan mérhetetlen és olyan nagy hegy, hogy Szent János, aki szinte csak veréb volt, semmit sem mondott Istenről, Isten nagyságához képest.



Az egyetlen, ami a gyászolókkal együtt visszasétál a sírtól, és nem hagyja, hogy eltemessék, a jellem. (J. R. Miller)



„Az emberektől való rettegés csapdába ejt, de aki az Úrban bízik, az oltalmat talál.” (Péld 29,25)

A konfirmációs vizsga előtt rettenetesen izgultunk. Még az utolsó percekben is a kátét lapozgattam, mert úgy éreztem, elfelejtettem ezt-azt. Aztán bejött a lelkész bácsi, meglátta riadt arcunkat, elmosolyodott, és így szólt: „Ne féljetek, nem én vizsgáztatlak benneteket.” Összenéztünk. „Hát ki?” „Csak Jézus lesz bent” – kacsintott. Az egész konfirmációs felkészülés alatt nem tanultam annyit, mint ebből a mondatból.
(Zsíros András)


Azt mondják, hogy fényt hintek szerteszét

-Én olyan sötétnek tudom magam.-

Azt mondják, köszöntésem: békesség.

-S be nyugtalan vagyok, be nyugtalan!-

Azt mondják, dalom ír és enyhülés,

És több mint szépség: jó cselekedet.

-Bennem dúl a magamra-ismerés,

s meakulpázva verem a mellemet.-

Azt mondja, aki találkozik velem,

Hogy tőlem kapott ajándékot.

-S én tehetetlen, sajgó kínnal érzem,

Hogy mindenkinek adósa vagyok.-

Ó Barátaim, ha egy FÉNYSUGÁR

Lelketekig hullt, át lelkemen:

Nem az enyém az a fény, csak bennem jár,

Istennek köszönjétek, – ne nekem.

(Reményik Sándor)


„Krisztus a mi békességünk.” (Ef 2,14)

Az úrvacsora befejezésekor mondják a lelkészek ezt az agendában szereplő imádságot: „Urunk! Magasztalásodat hallotta fülünk, add, hogy süket legyen a veszekedés és a békétlenség hangjára…” Nagyon szép imádság ez, és talán minden reggel ezt kellene imádkoznunk, rögtön felébredés után, hogy valóban teljesíteni is tudjuk. Akkor lesz békesség a környezetünkben, ha mi magunk békét sugárzunk. Az igazi belső békességet, a „tenger mélyén lévő nyugalmat” Krisztusban találjuk meg. Így a felszínen fodrozódó hullámok is szépen lassan lecsendesülnek.
(Balog Eszter)



„Maradjatok énbennem, és én tibennetek. Ahogyan a szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt magától, ha nem marad a szőlőtőn, úgy ti sem, ha nem maradtok énbennem.” (Jn 15,4)

A februárban lemetszett venyigén hiába keresünk gyümölcsöt szeptemberben, a szőlősgazdák nagy többsége már elégette. Nem hiába mondja Jézus a tanítványoknak: kövessetek, ragaszkodjatok a Teremtőhöz, mert csak így remélhető Istennek tetsző gyümölcstermés, megbocsátás, türelem, parancsolatokhoz igazodó életvitel. Hangolódjunk a jézusi magatartásra.
(Smidéliuszné Drobina Erzsébet)



Mikor nyugtalan voltam, csillapítottad gyötrelmeimet.
Mikor fáradt voltam, Te adtál pihenést.
Mikor egyedül voltam, szeretetet hoztál.
Mikor beteg voltam, gondoskodtál rólam.
Mikor megsértettek, Te segítettél.
Mikor idősödtem, mosolyt varázsoltál arcomra.
Mikor gondjaim voltak, megosztottam veled és segítettél.
Mikor boldog voltam, örömömben is részt vettél.

Boldog Kalkuttai Teréz


Ne kételkedj! Tégy mindent Isten kezébe, hagyj mindent Isten kezében, végy mindent Isten kezéből!



Nem a lehetőségeink határánál, hanem a valóságos életünk lüktetésében kell Istent megismernünk. (Bonhoeffer)



Sok ember horgászik egész életén keresztül anélkül, hogy tudná: nem is a halat keresi.

Thoreau


Tudd van egy gyertya a szívünkben, van kié lobban, van kié nem.
De él az Isten, ki lángra gyújthat és meggyógyíthat ha Benne élsz!
...hordozd a gyertyát, lángoljon benned, annyian várják, oly sok szív fáj,
Törd át az éjjelt, hadd lássák fényed, tartsd a gyertyát, szükség van rá,
óvd a lángját, szükség van rá!

2019. július 2., kedd

A keresztyén élet folyton kiszélesedik. Isten világa felé nyitott, titkokat mindig jobban látó élet. Jutalma: biztonság és békesség.



Ahol az igazság keresése kezdődik, ott mindig élet kezdődik. Mihelyt azonban az igazság keresése megszűnik, az élet is megszűnik. (John Ruskin)



Az igazi megtérést éppúgy nem lehet eltitkolni, mint ahogy a fényt a sötét szobában nem lehet elrejteni. (Spurgeon)


Az imádságnak mindig ígéreten kell alapulnia. De hála az Istennek, hogy az Ő ígéretei mindig szélesebbek, mint a mi imádságaink. (Havergal)


Azok a leggazdagabbak, akik a legtöbbről tudnak lemondani. (Rabindranath Tagore)



Isten vagy azt adja meg, amit kérünk, vagy azt, ami ennél hasznosabb nekünk.

Clairvauxi Szent Bernát


Istenünk, annyi okunk volna a csüggedésre, a szorongásra, magunkba zárkózásra, annyi okunk volna a félelemre. De Jézus minket is megszólít: Ne féljetek! Adj nekünk, Istenünk, nyitott szívet, készséges, hívő értelmet, befogadni kész, tiszta emberséget. Add, hogy félrevezető emberi szándékok ne zavarhassanak meg minket. Add, hogy e világ zűrzavarában Téged hirdethessünk az aggódóknak, Téged, aki ma is megszólítasz minket: Ne féljetek!



Istenünk, ha eljön a végső "átmenet" pillanata, add, hogy derűs szívvel induljunk, nem sajnálva azt, amit magunk mögött hagyunk, hiszen ha a hosszú keresés után Veled találkozhatunk, újra megtalálunk minden igazi értéket, amit itt a földön megismerhettünk.



„Krisztus Jézus váltságul adta önmagát mindenkiért.” (1Tim 2,6)

Egyszer egy gyermektáborban – lehettem vagy nyolcéves – kaptam egy kis festményt egy festőpalántától (aki csak két évvel volt idősebb nálam, de már tudta, hogy festőművész lesz). A délelőtti foglalkozáson Krisztusról tanultunk: meghalt miértünk, a bűneinkért. A kép a tanítás alatt keletkezett, pillanatok alatt, a szemem láttára. Krisztus a keresztfán, mögötte a felkelő nap. Máig is őrzöm, mint ahogy az ott hallott, a hitünk alapját képző gondolatokat. „…hogy éljünk őáltala.” (1Jn 4,9)
(Balog Eszter)



Ne bízzál saját igaz voltodban. Ne aggodalmaskodjál amiatt, ami elmúlt.

Remete Szent Antal


Nem számít, milyen ragyogó tehetség valaki, sohasem fogja megnyerni alárendeltjei és tiszttársai bizalmát, ha hiányzik belőle a becsületesség és az erkölcsi tartás. (Lawton Collins)



„Örülök és vigadok neked, zengem nevedet, ó, Felséges!” (Zsolt 9,3)

Minél nagyobb egy örömünk, annál nagyobb a kényszer, hogy megosszuk mindenkivel. És minél több mindenkivel osztjuk meg, annál nagyobb lesz maga az öröm is. Hadd használjam ki hát a lehetőséget, hogy az Evangélikus Élet hasábjain tudathatom minden kedves Olvasóval: augusztus 30-án apa leszek! És az a legnagyszerűbb, hogy ezt ennyi mindenkivel megoszthattam. De hidd el, még ennél is nagyszerűbb, ha magával Istennel osztjuk meg minden örömünket! Hiszen tőle kaptuk mind.
(Zsíros András)



„Te perelted, Uram, peremet, és megváltottad életemet.” (JSir 3,58)

Huszonkét versszakra oszlik Jeremiás harmadik siralma, ebből a huszadik kezdődik ezzel a verssel. A szerző a jeruzsálemi templomot siratja, mivel azt Kr. e. 587-ben lerombolták, a népet pedig fogságba hurcolták. Azzal vigasztalódik, hogy bármennyi szenvedést kellett is átélnie neki és népének, ügyének intézője maga az Úr, aki igaz bíró. A babiloni fogság ma is jelkép, fogalom, amely értelmezhető az életünkre, ügyeink megbéklyózottságára, amelyekből szabadulást csak Isten adhat. Adja Isten, hogy átéljük a szabadulást! Ámen.
(Gerlai Pál)



Tekints magadba és elcsüggedsz, tekints szét magad körül, és félelem fog el, tekints Jézusra, és békesség lesz az osztályrészed.


Törekedjetek a szeretetre és senkit se ítéljetek el. És ha valakit súlyosan vétkezni láttok, nem azt mondom, hogy tetszéseteket leljétek benne, sem azt, hogy ne riadjatok vissza tőle, hanem azt mondom: ne ítéljétek el. Ne vessétek meg a bűnösöket, mert semmit sem tudtok arról, hogyan ítél az Isten. Sőt, sokan, akiket az emberek elkárhozottnak gondolnak, megmenekültek Isten előtt, és sokról gondolják az emberek, hogy megmenekültek, akiket Isten már elvetett és elkárhoztatott.

Fulginói Boldog Angela


„Tudd meg és lásd meg: milyen gonosz és keserves dolog, hogy elhagytad Istenedet, az Urat, és hogy nem féled őt!” (Jer 2,19)

A szíveket vizsgáló Isten jól látja gonoszságaimat, hogyan éled naponta szívemben a gyűlölet, hogyan gondolok „főbenjáró” bűnökre, vagy teszem is titokban ezeket, hogyan élem a számomra adott kegyelmi időt – lustán, sután, imádság nélkül, hálátlanul, tékozló fiúként és tékozló lányként! Halljuk meg a nekünk szóló figyelmeztetést: mindez gonosz, keserves, istentelen! Közeledjünk, térjünk vissza a hozzánk közeledőhöz, amíg időnk van!
(Smidéliuszné Drobina Erzsébet)


Uram! Gyarló nekem még a szeretetem is. Bocsásd meg, ha időnként fontosabbnak látom ajándékaidat, mint Téged magadat. Pedig semmi sem lehet Hozzád hasonlatos, semmi nem lehet Tőled fontosabb, még az áldásaid, az ajándékaid sem. Segíts mindent a helyén kezelni életemben. Ámen


Uram, Jézus! Hiszem, hogy te vagy az élő víz forrása. Hiszem, hogy te vagy a világ Üdvözítője. Hiszem, hogy a te tanításod az örök életre vezető út. Lelkem szomjazik az élő vízre, az élő hitre. Add nekem az élő vizet, amely csillapítja szívem és lelkem szomjúságát!