A hit átveti magát az idő korlátján és diadalénekbe kezd, amikor a csata még javában zajlik. (Spurgeon)
A mosoly nem kerül semmibe.
Gazdaggá teszi azokat, akik kapják,
s nem lesznek szegények azok, akik adják.
Senki sem olyan gazdag, hogy megvehetné,
senki sem olyan szegény, hogy ne érdemelné meg.
A mosoly pihenteti a fáradtat, felbátorítja a félénket.
Nem lehet sem megvásárolni, sem kölcsönadni, se ellopni,
mert ez olyan valami, aminek csak akkor van értéke, ha adják.
Ha találkozol valakivel, aki nem tud többé mosolyogni,
légy nagylelkű: ajándékozd meg mosolyoddal,
mert ez senkinek sem olyan fontos, mint éppen annak,
aki nem képes mosolyát másnak adni.
René Remacle
„Akinek sokat adtak, attól sokat kívánnak, és akire sokat bíztak, attól többet kérnek számon.” (Lk 12,48) Bármelyik kisgyermek megérti a számítógépes kalandjátékokat. A játék főszereplője kap egy csavarhúzót, egy zseblámpát és egy kutyakonzervet, aztán amikor a következő pályán ott van akadályként a sötétben egy ajtó, amire rácsavaroztak egy zárat, és egy morgó kutya őrzi, rögtön tudja, hogy az eszközöket nem véletlenül kapta, és hogy mire használja őket. Aztán a kisgyermekek felnőnek, és többé fogalmuk sem lesz róla, mihez kezdjenek a képességeikkel, tehetségükkel, lehetőségeikkel, ajándékaikkal. (Zsíros András)
Akkor szeress, amikor legkevésbé érdemlem. Mert akkor van rá nagy szükségem.
Kínai közmondás
Az alkotó élet titka az, hogy felnőttkorban is megőrizzük a gyermekkor szellemét. (Thomas Huxley)
Az isteni mezőgazdaságnak sarkalatos törvénye, hogy a halálból élet fakad.
Csak egy mód van rá, hogy ne féljünk az emberektől, ne féljünk a haláltól, ne féljünk a gonosztól, és ne féljünk a természet elemi erőitől – és ez a mód az, hogy ne féljünk Istentől, hanem szeressük őt.
Lev Tolsztoj
Ha hiszel Istenben, és nincs Isten, nem vesztettél semmit. De ha van Isten, és nem hiszel benne, mindent elvesztettél. (Blaise Pascal)
„Izráelt megszabadítja az Úr örökké tartó szabadságra. Nem ér benneteket szégyen és gyalázat soha, soha többé.” (Ézs 45,17) Fantasztikus biztonságot, távlatot, erőt rejtenek ezek a szavak. Lehetetlen, tehetetlen, végességbe zárt, ideig-óráig fennálló életünkben elmúlhatatlant és valóságosat tett a Mindenható. „Örökké tartó, soha többé, szabadság” – egyedül Krisztus keresztjében nyernek értelmet ezek a szavak. Ott, a Golgotán lett a sátántól való megszabadítása valódi, örök szabadságunkká és a „soha többé” végérvényes befejezéssé. Bízz benne, hidd el, hogy ez a te életedért is megtörtént. „Mert annyira lesz a tied, amennyire hiszed.” (Eszlényi Ákos)
Jézus szolga. Engedd, hogy szolgáljon neked és általad.
Könnyű szeretetünket adni annak, aki hozzánk kedvesen viszonyul, akivel jól érezzük magunkat. És milyen nehéz sokszor azt, aki nem mosolyog ránk, sőt, látszólag ok nélkül meg is sért és bántóan viselkedik velünk, vagy éppen semmibe sem vesz minket. Pedig neki valószínűleg nagyobb szüksége lenne szeretetünkre…
Tekintsünk Jézusra, ő nem a szimpátia embere volt, mindenkit szeretett, és szeret ma is. Ahogy követői is, a szentek. Érdemes elgondolkodnunk Kis Szent Teréz szavain:
“Van a közösségben egy nővér, akinek megvan az az adottsága, hogy mindenben visszatetszik nekem. A szokásai, a szava, egész lénye nagyon kellemetlen hatással van rám. Nem is akartam engedni természetes ellenszenvemnek, azt mondtam magamnak, hogy a szeretetnek nem érzelmekből, hanem tettekből kell állnia, tehát mindenképpen azon voltam, hogy azt tegyem meg ezért a nővérért, amit annak a személyéért tennék, akit a legjobban szeretek.”
LEGYEN BÉKE
Legyen béke a szívemben,
segíts ebben, Istenem.
Nem kérek most semmi mást,
csak Nálad keresem a gyógyulást.
Hogy a világban egyszer béke legyen,
azt magamon kell elkezdenem.
Lélektől-lélekig,
a békesség így születik.
„Legyetek az igének cselekvői, ne csupán hallgatói.” (Jak 1,22) Milyen sokat kell vesződnie velünk az Istennek! Először azért, hogy ne féljünk a csendtől, amelyben ő megszólalhat. Hogy merjünk hallgatni, és merjük hallani, meghallani a szavát. Aztán meg azért, hogy a szó életté váljon bennünk. Ne csak fogyasszuk azt, ami jó nekünk, hanem megosztani is készek legyünk Urunk ajándékait. „Az Ige testté lett”, a szó cselekedetté vált – végső soron ez a csoda folytatódik a Krisztus-követők életében. (Cserhátiné Szabó Izabella)
Mi belőled élünk, Istenem. Abból, amit adsz, abból, amit szólsz, abból, amit teszel, abból, hogy szeretsz.
(Lothar Zenetti)
Rövidlátó hitetlenség tudja csak a veszélyt és a szükséget látni, a hívő lélek nyitott szeme látja az őrző angyalt és isteni segítséget. (Filius)
Szeressük embertársainkat, vagy azért mert jó, vagy azért, hogy jó legyen.
A mosoly nem kerül semmibe.
Gazdaggá teszi azokat, akik kapják,
s nem lesznek szegények azok, akik adják.
Senki sem olyan gazdag, hogy megvehetné,
senki sem olyan szegény, hogy ne érdemelné meg.
A mosoly pihenteti a fáradtat, felbátorítja a félénket.
Nem lehet sem megvásárolni, sem kölcsönadni, se ellopni,
mert ez olyan valami, aminek csak akkor van értéke, ha adják.
Ha találkozol valakivel, aki nem tud többé mosolyogni,
légy nagylelkű: ajándékozd meg mosolyoddal,
mert ez senkinek sem olyan fontos, mint éppen annak,
aki nem képes mosolyát másnak adni.
René Remacle
„Akinek sokat adtak, attól sokat kívánnak, és akire sokat bíztak, attól többet kérnek számon.” (Lk 12,48) Bármelyik kisgyermek megérti a számítógépes kalandjátékokat. A játék főszereplője kap egy csavarhúzót, egy zseblámpát és egy kutyakonzervet, aztán amikor a következő pályán ott van akadályként a sötétben egy ajtó, amire rácsavaroztak egy zárat, és egy morgó kutya őrzi, rögtön tudja, hogy az eszközöket nem véletlenül kapta, és hogy mire használja őket. Aztán a kisgyermekek felnőnek, és többé fogalmuk sem lesz róla, mihez kezdjenek a képességeikkel, tehetségükkel, lehetőségeikkel, ajándékaikkal. (Zsíros András)
Akkor szeress, amikor legkevésbé érdemlem. Mert akkor van rá nagy szükségem.
Kínai közmondás
Az alkotó élet titka az, hogy felnőttkorban is megőrizzük a gyermekkor szellemét. (Thomas Huxley)
Az isteni mezőgazdaságnak sarkalatos törvénye, hogy a halálból élet fakad.
Csak egy mód van rá, hogy ne féljünk az emberektől, ne féljünk a haláltól, ne féljünk a gonosztól, és ne féljünk a természet elemi erőitől – és ez a mód az, hogy ne féljünk Istentől, hanem szeressük őt.
Lev Tolsztoj
Ha hiszel Istenben, és nincs Isten, nem vesztettél semmit. De ha van Isten, és nem hiszel benne, mindent elvesztettél. (Blaise Pascal)
„Izráelt megszabadítja az Úr örökké tartó szabadságra. Nem ér benneteket szégyen és gyalázat soha, soha többé.” (Ézs 45,17) Fantasztikus biztonságot, távlatot, erőt rejtenek ezek a szavak. Lehetetlen, tehetetlen, végességbe zárt, ideig-óráig fennálló életünkben elmúlhatatlant és valóságosat tett a Mindenható. „Örökké tartó, soha többé, szabadság” – egyedül Krisztus keresztjében nyernek értelmet ezek a szavak. Ott, a Golgotán lett a sátántól való megszabadítása valódi, örök szabadságunkká és a „soha többé” végérvényes befejezéssé. Bízz benne, hidd el, hogy ez a te életedért is megtörtént. „Mert annyira lesz a tied, amennyire hiszed.” (Eszlényi Ákos)
Jézus szolga. Engedd, hogy szolgáljon neked és általad.
Könnyű szeretetünket adni annak, aki hozzánk kedvesen viszonyul, akivel jól érezzük magunkat. És milyen nehéz sokszor azt, aki nem mosolyog ránk, sőt, látszólag ok nélkül meg is sért és bántóan viselkedik velünk, vagy éppen semmibe sem vesz minket. Pedig neki valószínűleg nagyobb szüksége lenne szeretetünkre…
Tekintsünk Jézusra, ő nem a szimpátia embere volt, mindenkit szeretett, és szeret ma is. Ahogy követői is, a szentek. Érdemes elgondolkodnunk Kis Szent Teréz szavain:
“Van a közösségben egy nővér, akinek megvan az az adottsága, hogy mindenben visszatetszik nekem. A szokásai, a szava, egész lénye nagyon kellemetlen hatással van rám. Nem is akartam engedni természetes ellenszenvemnek, azt mondtam magamnak, hogy a szeretetnek nem érzelmekből, hanem tettekből kell állnia, tehát mindenképpen azon voltam, hogy azt tegyem meg ezért a nővérért, amit annak a személyéért tennék, akit a legjobban szeretek.”
LEGYEN BÉKE
Legyen béke a szívemben,
segíts ebben, Istenem.
Nem kérek most semmi mást,
csak Nálad keresem a gyógyulást.
Hogy a világban egyszer béke legyen,
azt magamon kell elkezdenem.
Lélektől-lélekig,
a békesség így születik.
„Legyetek az igének cselekvői, ne csupán hallgatói.” (Jak 1,22) Milyen sokat kell vesződnie velünk az Istennek! Először azért, hogy ne féljünk a csendtől, amelyben ő megszólalhat. Hogy merjünk hallgatni, és merjük hallani, meghallani a szavát. Aztán meg azért, hogy a szó életté váljon bennünk. Ne csak fogyasszuk azt, ami jó nekünk, hanem megosztani is készek legyünk Urunk ajándékait. „Az Ige testté lett”, a szó cselekedetté vált – végső soron ez a csoda folytatódik a Krisztus-követők életében. (Cserhátiné Szabó Izabella)
Mi belőled élünk, Istenem. Abból, amit adsz, abból, amit szólsz, abból, amit teszel, abból, hogy szeretsz.
(Lothar Zenetti)
Rövidlátó hitetlenség tudja csak a veszélyt és a szükséget látni, a hívő lélek nyitott szeme látja az őrző angyalt és isteni segítséget. (Filius)
Szeressük embertársainkat, vagy azért mert jó, vagy azért, hogy jó legyen.
„Tégy csodát híveddel, mert te megszabadítod azokat, akik jobbodhoz menekülnek támadóik elől.” (Zsolt 17,7)
Mindig
megdöbbentő látni azt a határozottságot, amely Luther Mártont
jellemezte 1521-ben a wormsi birodalmi gyűlésen. Mindig csodáltam azt a
magabiztosságot, amellyel ki merte mondani a hatalmas vezetők és a nagy
tömeg előtt, hogy nem vonja vissza a könyveiben leírtakat. Azt gondolom,
Luther szíve közepén volt a mai ige, ezért lehetett biztos abban, hogy
Isten csodát fog tenni. Vajon mi hiszünk a csodákban? Vajon mi bízunk
annyira Istenben, hogy egész életünket a kezébe tegyük? Nemet mondani a
hitetlenségre… (Pongrácz Máté)
