2017. február 24., péntek

Bizonyos, hogy az ember tiszta önismeretre csak akkor jut el, ha előbb Isten ábrázatát vizsgálja, s Isten belső szemléletéből tér önvizsgálatra. (Kálvin János)


Egy horgász a tóparton ült, tartotta a horgászbotot és várta, hogy hal kerüljön a horogra. Egy férfi állt a háta mögött és nézte. Hosszú hallgatás után megszólalt:
- Nem tudok unalmasabb dolgot elképzelni a horgászásnál.
- Pedig van - felelte a horgász - csak nézni a horgászást.
Sok ember van, akik a Szentháromság egy igaz Istenben való hittel tesznek úgy, mint ez az ember: Ott állnak mellette, kissé nézegetnek és azután kritikát gyakorolnak. Nem csodálkozhatunk, ha aztán így ítélkeznek: "Ez nem nekem való, nem tudok unalmasabbat elképzelni!" Aki néző marad, az mindig rejtélyek és képtelenségek előtt fog állni, mert Isten Igéje nem elméleti igazság...

Előfordul, hogy az élet bonyolult, de a boldogság teljesen egyszerű. (Anderson)


„Gondoljatok a távolból is az Úrra, jusson eszetekbe Jeruzsálem!” (Jer 51,50)

A fogságban élő nép számára létkérdés volt, hogy ne szakadjon el teljesen otthonától. A fogság idején működő próféták feladata éppen az volt, hogy tartsák a lelket a nép tagjaiban, hogy ne mondjanak le teljesen a hazatérés reménységéről. Ha az ember távol van hazájától, még fontosabbnak érzi, hogy ne vágja el a gyökereit, és megerősödjön benne a vágy az atyai ház után. Vajon Atyánktól eltávolodva eszünkbe jut-e igazi otthonunk?!
(Baranyay Csaba)


Ha engedelmeskedünk Isten vezetésének, oda fogunk érkezni, ahol Isten látni szeretne bennünket.


Ha Krisztussal együtt az Istenben akarsz élni és benne állandó lakhelyet lelni, akkor minden emberi támasztól és segítségtől el kell szakadnod, mert Rajta kívül senkid és semmid sem lehet, akire támaszkodva nyugalmat találj.


Mi haszna van annak, ha van szemünk, de a szívünk vak? (Anthony de Mello)


Nincs nagyobb hatalom a világon, mint az a szeretet, mely céljának eléréséért szenvedni is kész.

Fosdick


Saját bajaink serkentenek bennünket Isten javainak megvizsgálására. Nem is kívánunk addig komolyan hozzá térni, míg önmagunkkal nem kezdünk elégedetlenkedni. (Kálvin János)


„Ugye öt verebet adnak két fillérért: mégsem feledkezik meg közülük egyről sem az Isten.” (Lk 12,6)

Fejemben kialakult egy kép a világról. Ennek alapján elveszettnek érzem magam. Gondolataim szorongássá álltak össze. Lehet, hogy el vagyok felejtve? Közönnyel veszik a létem rezdüléseit, ugyanúgy az örömeimet és a szomorúságomat? Belesüllyedek az érzésbe, nem érdekel senkit, hogy vagyok. Mindenki saját magával van elfoglalva. Jézus azonban tudatosítja bennem, hogy nem vagyok elfelejtve. Ő az, aki számon tart, és értékesnek lát. Nem vagyok puszta tereptárgy, hanem élő eszköz az ő kezében. Ez mindennél többet jelent számomra. E tudattól érdekessé válik minden reám bízott, értékessé minden találkozás.
(Benkóczy Péter)


Vallásos életünk és minden cselekedetünk üres formasággá válik, ha nem a szeretet törvénye irányít minket. A szeretet nélkül ugyanis nem törekednénk Isten megismerésére és a vele való kapcsolatra és nem törekednénk embertársaink segítésére sem. A szeretet indít bennünk mind Isten, mind a felebarát felé. De soha ne feledkezzünk el arról, hogy a szeretetnek ezen útja keresztutat jelent számunkra a földi életben. Jézus keresztútja azt tanítja nekünk, hogy nem kitalálnunk kell a szeretetet, hanem rá kell találnunk a szeretetre. Nem kitalálnunk kell azt, hogy miként szeressünk, hanem azt kell tennünk, amit Krisztus tett: szeretetből odaadta magát Istennek az emberekért. Erre semmilyen külső törvény nem kényszeríthet bennünket. Erre egyedül a szeretet szívünkbe írt törvénye indít minket.

Horváth István Sándor