2017. március 17., péntek

A boldogsághoz nem feltétlenül tartozik hozzá, hogy mindig megkapjuk, amire vágyakozunk. (Stephanie Dowrick)


A felebarát szeretete a mértéke az Isten iránti szeretetünknek.

Edith Stein


 A hívő szív reménysége dicső és szilárd, mert Krisztus dicsőségének szilárd alapján nyugszik. A reménység az élet szenvedéseinek égi balzsama. (C. H. Spurgeon)


A kereszt mindenkor kész és mindenütt vár reád. Meg nem szabadulhatsz tőle, akárhová futsz, mert akárhová mégy, magaddal viszed énedet és mindenütt magadra találsz.

Tekints föl, tekints le, nézz kifelé, nézz befelé, mindenben keresztet találsz: és mindenütt béketűréssel kell lenned, ha belső békében akarsz élni és az örök koronát megnyerni. Ha örömest hordozod a keresztet, az hordoz téged, és elvezet az óhajtott célra, ahol vége lesz a szenvedésnek, ámbár nem itt e földön. Ha kedvetlenül hordozod, terhet szerzel magadnak, csak bajodat szaporítod és szenvedned mégis kell.

Ha egyik keresztet elveted, kétségkívül másikat találsz, talán nehezebbet. Azt hiszed, hogy elkerülöd, amit halandó soha el nem kerülhetett? „Szenvednie kellett -- úgymond -- Krisztusnak és halottaiból föltámadnia és úgy menni be dicsőségébe.” Miképp keresel te más utat, mint ezt a királyi utat, a szent kereszt útját?

Csalódol, hidd el, csalódol, ha egyebet keresel bajoknál és szenvedéseknél; mert ez az egész halandó élet tele van nyomorúsággal és körös-körül keresztekkel megrakva. S minél magasabb fokra jutott valaki a lelki életben, annál nehezebb keresztekre akad gyakran, mert számkivetésének kínja a szeretettel jobban növekszik. Aki azonban ily sokféleképp szenved, még sincs vigasztaló enyhülés nélkül; mert érzi, hogy keresztje békés elviseléséből a legszebb gyümölcs terem számára. Mert mikor ezt kész szívvel vállára veszi, a szorongatás terhe az isteni vigasztalás reményévé változik.

Nem embertől telik az ki, hogy a keresztet viselje, a keresztet szeresse… Ha magadra tekintesz, magadtól nincs ilyenre képességed. De ha az Úrban bízol, erőt kapsz az égből…


Csak akiben megvan az alázat, hogy elfogadjon, képes tiszta szívből adni.


„Én majd elküldöm követemet, aki egyengeti előttem az utat.” (Mal 3,1a)

Ez a prófécia először akkor teljesedett be, amikor Isten a perzsa Círus uralomra jutásával készítette elő az utat, amelyen eljött, hogy népét a babiloni fogságból megszabadítsa. Másodszor Keresztelő János – a Messiás útkészítője – teljesítette be. De Malakiás szerint a jövendölés végső beteljesedése még hátravan: az utolsó időkben Isten a Lelkét tölti ki minden megváltott gyermekére, hogy felkészítse őket arra a napra, amikor azért jön el, hogy az egész világ fölött ítéletet tartson.
(Véghelyi Antal)


Ha azt szeretnénk, hogy az emberek hallják a szeretet üzenetét, el kell küldenünk a világba. A lámpásba olajat kell töltenünk, hogy égjen.

Kalkuttai Teréz Anya


Isten teljességével csak úgy tudsz megtelni, ha szívedet minden teremtett dologtól megüresíted.


Míg az emberek között vagyunk, gyakoroljunk emberiességet. Ne törődjünk a veszteséggel, sértéssel, gyalázással, szurkálódással. Viseljük el nagylelkűen a rövid ideig tartó kellemetlenséget.

Seneca


„Nagyon korán, a hajnali szürkületkor felkelt Jézus, kiment, elment egy lakatlan helyre, és ott imádkozott.” (Mk 1,35)

Amikor megéhezünk, gyomrunk tájékán furcsa, égető érzés keletkezik, olykor meg is kordul a hasunk. Ha megszomjazunk, kiszárad a szánk, kicserepesednek ajkaink. Testünk bámulatos figyelmességgel jelzi dolgaink rendezetlenségét. Találékony módokon segít rajtunk, hogy semmiben ne szenvedjünk kárt. Amikor az imádságot hanyagoljuk, látszólag nem történik semmi. Nincs belső riasztóberendezés, amely jelezné a bajt. Ezért fontos Jézus példája, aki életével és szavaival egyaránt imádkozni tanít, hogy lelkünk mindennapi kenyerét is asztalunkra tegye.
(Szarka István)


Ne félj, ne aggódj, ne sírj, ne bánkódj,
ha tiéd Isten, tiéd már minden!
Ne félj, ne aggódj, ne sírj, ne bánkódj:
elég Ő néked!


Ne keseredjünk el, ha nehézségeket élünk át, mert ez nem annak a jele, hogy Isten elhagyott vagy lemondott volna rólunk.

Olyan ön most, mint az a pici gyermek, aki most kezd saját lábán állni, járni azonban még nem tud. Minden áron meg akarja mászni a lépcsőt, mert tudja, hogy ott fönn van a mamája; fölemeli tehát lábacskáját a lépcső első fokára. Kárba veszett erőlködés! Nem tud előre jutni, folytonosan visszaesik.

Nos, jól van, legyen ilyen kis gyermek és az összes erények gyakorlásával, emelgesse kis lábait, hogy megjárja a szentség fokozatait, s közben ne képzelje azt, hogy csak egyetlen, az első lépcsőre is fel tudna lépni! Nem, de hiszen a jó Isten nem is kíván mást, csak jóakaratot. A lépcső végén atyai szeretettel nézi kis csöppségét, látva hasztalan erőlködését, nemsokára le fog jönni Ő maga, karjára emeli, szívére szorítja gyermekét; s magával viszi fényhonába, ahol soha sem kell Tőle megválnia.

Kis Szent Teréz


Semmit sem tudunk megváltoztatni anélkül, hogy elfogadnánk. (Jung)


Szeretetre csak szeretet tesz képessé.


Testvéreim, amikor megtértem, és láttam, hogy mennyire híján vagyok az erényeknek, magamévá tettem a Megváltó szenvedéseiből álló mirhacsokrot: benne vannak gyermekkori nélkülözései, a prédikálással járó feszültségek, a vándorlás fáradságai, az imában töltött éjszakák, a böjt idején átélt kísértések, a bűnösökért ejtett könnyek, a rosszindulat, amellyel szavait ki akarták forgatni, a hamis barátok csapdái, a sértések, a köpések, a pofonok, a gúnyolódás, a szögek, vagyis minden létező fájdalom, amit az emberek üdvösségéért vállalt...

Rájöttem, hogy a bölcsesség abban áll, hogy ezeken a dolgokon elmélkedjünk, mert bennük találjuk meg a tökéletes igazságot, a tudomány teljességét, az üdvösség gazdagságát s valamennyi érdemet. Jézus szenvedései emelnek ki a csüggedésből, s intenek szerénységre, amikor valamit jól csinálok. Ezek segítségével járhatok biztonsággal a királyi úton az élet jó és rossz dolgai között, s kerülhetem el a mindkét oldalról fenyegető veszélyt.

Szent Bernát