A kezdetek lendületével
Az
Egyháznak az új évezred küszöbén, hogy evangelizációs küldetését
teljesítse, elsődleges feladata az Igéből táplálkozni, hogy „az Ige
szolgáivá váljunk”. Ma már meghaladott elképzelés az – még a régen
evangéliumi hitre jutott országokban is – hogy „keresztény
társadalomban” élünk, amely az embert mindig is jellemző számos
gyengeség dacára is kifejezetten evangéliumi értékekre hivatkozik.
Bátran szembe kell néznünk a mind sokrétűbbé és megterhelőbbé váló helyzettel, a globalizáció jelenségével, a népek és kultúrák állandóan új és változó mozaikjával. Az elmúlt években számtalanszor megismételtem új evangelizációra szólító felhívásomat. Most is megismétlem ezt, főként azért, hogy jelezzem, föl kell szítani magunkban a kezdetek lendületét, hogy átjárjon bennünket a Pünkösdöt követő apostoli igehirdetés heve. Pál lángoló érzését kell fölszítanunk magunkban, aki így kiáltott: „Jaj nekem, ha nem hirdetem az evangéliumot!” (1 Kor 9,16).
Bátran szembe kell néznünk a mind sokrétűbbé és megterhelőbbé váló helyzettel, a globalizáció jelenségével, a népek és kultúrák állandóan új és változó mozaikjával. Az elmúlt években számtalanszor megismételtem új evangelizációra szólító felhívásomat. Most is megismétlem ezt, főként azért, hogy jelezzem, föl kell szítani magunkban a kezdetek lendületét, hogy átjárjon bennünket a Pünkösdöt követő apostoli igehirdetés heve. Pál lángoló érzését kell fölszítanunk magunkban, aki így kiáltott: „Jaj nekem, ha nem hirdetem az evangéliumot!” (1 Kor 9,16).
II. János Pál: Novo millenio ineunte 40.
Megszülni Krisztust
Minden dolgotokat szeretettel tegyétek! Így tudunk legyőzni minden nehézséget, amelyekből nap mint nap számtalan sokat tapasztalunk. Így lesz erőnk megszülni Krisztust önmagunkban és másokban.
Borromeo Szent Károly
Mennyire szép az élet!
Ha
tudnánk, hogy mennyire szeret minket a Mi Urunk, meghalnánk az örömtől!
Nem hiszem, hogy vannak olyan kemény szívek, melyek képesek lennének
nem szeretni, ha látnák, hogy őket ennyire szeretik. A földön egyetlen
örömünk, hogy szeretjük Istent, és tudjuk, hogy Isten szeret minket.
Egyesülés Jézus Krisztussal, egyesülés a kereszttel: íme az üdvösség!
Istentől szeretve lenni, Istennel egyesülve lenni… Élni Isten jelenlétében, élni Isten által és Istenért: de szép élet… és de szép halál! Egészen Isten tekintete előtt, egészen Istennel, egészen Isten tetszésére lenni… milyen szép!
Az embernek nagyon szép hivatása van: imádkozni és szeretni… Íme az ember boldogsága a földön.
Egyesülés Jézus Krisztussal, egyesülés a kereszttel: íme az üdvösség!
Istentől szeretve lenni, Istennel egyesülve lenni… Élni Isten jelenlétében, élni Isten által és Istenért: de szép élet… és de szép halál! Egészen Isten tekintete előtt, egészen Istennel, egészen Isten tetszésére lenni… milyen szép!
Az embernek nagyon szép hivatása van: imádkozni és szeretni… Íme az ember boldogsága a földön.
Vianney Szent János
Mint anyák és nővérek
Ahhoz,
hogy a pap érett és kiegyensúlyozott módon élje meg a cölibátust,
különösen is fontosnak tűnik az, hogy önmagában olyan női képet
fejlesszen ki, mely úgy tekint a másik nemre, mint nővérre. Kétségtelen,
hogy a nővéri-testvéri mivolt a nő lelki szépségének különleges
megnyilatkozása. Ugyanakkor kifejezésre juttatja a nő érinthetetlenségét
is.
Ha a pap, az isteni kegyelem segítségével és a Boldogságos Szűz különleges oltalmával, megérleli önmagában a nőkhöz való testvéri viszonyulást, akkor szolgálatát nagy bizalom érzése fogja kísérni, éspedig éppen a nők részéről, akikre életkoruktól és élethelyzetüktől függően mint nővérekre és édesanyákra tekint. A nőre mint anyára és nővérre tekinteni: ez a nő és a pap közötti kapcsolat két alapvető irányultsága. Ha a pap ezt a kapcsolatot higgadt és érett módon fejleszti, akkor a nőknek nem lesznek különös nehézségei a papokkal való kapcsolatukban.
Ha a pap, az isteni kegyelem segítségével és a Boldogságos Szűz különleges oltalmával, megérleli önmagában a nőkhöz való testvéri viszonyulást, akkor szolgálatát nagy bizalom érzése fogja kísérni, éspedig éppen a nők részéről, akikre életkoruktól és élethelyzetüktől függően mint nővérekre és édesanyákra tekint. A nőre mint anyára és nővérre tekinteni: ez a nő és a pap közötti kapcsolat két alapvető irányultsága. Ha a pap ezt a kapcsolatot higgadt és érett módon fejleszti, akkor a nőknek nem lesznek különös nehézségei a papokkal való kapcsolatukban.
II. János Pál: Nagycsütörtöki levél a papokhoz,1995
Ők az én uraim!
Egyházi
rendjükre való tekintettel olyan határtalan bizalmat adott nekem az Úr
és ad szüntelenül papjai iránt, akik a római Szentegyház szabályai
szerint élnek, hogy még ha üldöznének, akkor is csak hozzájuk
menekülnék. És ha akkora bölcsességgel rendelkeznék is, mint Salamon, és
szegényes papokkal találkoznék a világban, akaratuk ellenére
semmiképpen sem akarnék plébániájuk területén prédikálni. Úgy akarom
tisztelni, szeretni és becsülni őket, mint uraimat. Nem akarom
észrevenni rajtuk a bűnt, mivel Isten Fiát szemlélem bennük, s ezért
uraim ők. Ezt azért teszem, mert Isten magasságbeli Fiából testi
szemeimmel itt e földön semmi mást nem látok, mint szentséges testét és
szentséges vérét. Ezt pedig ők érintik kezükkel és ők szolgáltatják ki
másoknak is.
Assisi Szent Ferenc végrendelete
Száz ház, száz testvér…
Az
ifjú így felelt Jézusnak: „Ezeket mind megtartottam. Mit kell még
tennem?” „Ha tökéletes akarsz lenni – felelte Jézus –, add el, amid van,
az árát oszd szét a szegények között, így kincsed lesz a mennyben.
Aztán gyere és kövess engem!" Ennek hallatára az ifjú szomorúan
távozott, mert nagy vagyona volt.
Jézus ekkor tanítványaihoz fordult: „Bizony mondom nektek, a gazdagnak nehéz bejutnia a mennyek országába. Akkor Péter vette át a szót: „Nézd, mi mindenünket elhagytuk, és követtünk téged. Mi lesz hát a jutalmunk?" Jézus így válaszolt: „Bizony mondom nektek, ti, akik követtetek, a megújuláskor, amikor az Emberfia dicsőséges trónjára ül, ti is ott ültök majd vele tizenkét trónon és ítélkezni fogtok Izrael tizenkét törzse fölött. Aki nevemért elhagyja otthonát, testvéreit, nővéreit, apját, anyját, feleségét, gyermekeit vagy a földjét, százannyit kap, s az örök élet lesz az öröksége.”
Jézus ekkor tanítványaihoz fordult: „Bizony mondom nektek, a gazdagnak nehéz bejutnia a mennyek országába. Akkor Péter vette át a szót: „Nézd, mi mindenünket elhagytuk, és követtünk téged. Mi lesz hát a jutalmunk?" Jézus így válaszolt: „Bizony mondom nektek, ti, akik követtetek, a megújuláskor, amikor az Emberfia dicsőséges trónjára ül, ti is ott ültök majd vele tizenkét trónon és ítélkezni fogtok Izrael tizenkét törzse fölött. Aki nevemért elhagyja otthonát, testvéreit, nővéreit, apját, anyját, feleségét, gyermekeit vagy a földjét, százannyit kap, s az örök élet lesz az öröksége.”
Mt 19,20-23,27-29