A szeretet az egyetlen, ami tékozlás útján gyarapszik. (Victor Hugo)


Akkor töltekezel Istennel, amikor hiányát átéled.

Simon András



Az első lépés azon az úton, hogy az ember erős legyen, abban áll, hogy az ember magának bevallja saját gyengeségét.



Az engedelmesség Isten gyermekeinek életfeladata. (Zeller)



Az erőre szükségünk van, nem arra a fajta erőre, amit mi birtokolunk, hanem arra, amelyet kapunk, ha imádságban kérjük, és ez nem más, mint a türelem ereje. (Frederick Neumann)



Az evangélium szenvedések nélkül csak a mennyben van otthon, szenvedés evangélium nélkül itt lenn a legsúlyosabb gyötrelem, de szenvedni az evangéliummal a szívünkben csak a hazafelé vezető úton lehet. (Kálvin János)



Az imádság olyan hatalom, mely által a lehetetlen lehetséges lesz. (Kelly)


Életünkben vannak időszakok, amikor valami darabokra törik, valami összeomlik bennünk. Ez az összeomlás még csak a kezdet, de már tele van reménységgel. Mindenekelőtt nem szabad újra fölépíteni, amit a kegyelem lerombolt. Ezt is meg kell tanulnunk, hiszen mindig nagy a kísértés, hogy valamiféle állványt készítsük az omladozó homlokzat elé, és újra munkához lássunk.
Meg kell tanulnunk megmaradnunk romjaink mellett, keserűség nélkül leülnünk a törmelék között, anélkül, hogy vádolnánk magunkat vagy Istent. Ezekre a romokban álló falakra kell majd reménnyel és ráhagyatkozással támaszkodnunk, egy gyermek bizalmával, aki arról álmodik, hogy apja mindent helyre fog hozni. Hiszen ő tudja, hogyan lehet másként helyreállítani, jobban, mint előtte volt.

Éppen mint a tékozló fiú, aki számára annyi minden romokban hevert: a pénze, a dicsősége, a szíve; mindent elveszített, amit a teremtményektől várhatott, és bizalommal telve mégis úgy döntött, hogy visszatér atyjához.
Aki valamikor fia volt az atyjának, az is marad mindörökké. Abban a pillanatban, amikor az elveszett fiú kiengesztelődik kudarcával, már otthon is van a szülői házban atyja mellett. Aki viszont harcol kudarcaival, az önmaga és az Isten ellen harcol, még mindig a harag áldozata, és nem képes felismerni a szeretetet. Szeretetben, kegyelemben élni nem más mint kikerülni a harag uralma alól, amely eredeti állapotunk.

Jézus halála és feltámadása képessé tesz minket arra, hogy vele együtt legmélyebbről fakadó gyengeségünkben is felismerjük az Atya szeretetét. Hiszen megtérésben lenni nem más, mint szüntelenül belépni a bűn és a kegyelem misztériumába. Vigyázzunk, nem átlépni a bűnből a kegyelembe, hanem belépni a bűn és a kegyelem misztériumába. Ezt azt jelenti, hogy meg kell válnunk minden önigazolástól, minden saját igazságtól, és elismerni bűnünket, hogy meg tudjunk nyílni Isten kegyelme előtt.



Irgalmas Uram, jóságos Uram, bátorságot adtál, hogy megérezzem: neked szükséged van rám. Adj erőt, hogy szeretni tudjam a társadalom kivetettjeit, úgy, ahogyan te szeretsz engem, és ahogyan szükséged van rám. Uram, te tudod, mit jelent kitaszítottnak lenni, legszegényebbnek a szegények között. A gazdag ember, a jómódú asszony is lehet kirekesztett, de lehet a szegény is a tőled kapott parányi földön. Add, hogy evilági országodban mindannyian gazdagok lehessünk, annak tudatában, hogy neked szükséged van ránk, s hogy nekünk is szükségünk van egymásra!

Boldog Kalkuttai Teréz



Isten soha meg nem szűnik gyermekeinek Atyja lenni.

Páduai Szent Antal

„Keresztelő János tanítványai ezt kérdezték: »Te vagy-e az Eljövendő, vagy mást várjunk?« Jézus így válaszolt nekik: »Menjetek, és mondjátok el Jánosnak, amiket hallotok és láttok: vakok látnak, és bénák járnak, leprások tisztulnak meg, és süketek hallanak, halottak támadnak fel, és szegényeknek hirdettetik az evangélium.«” (Mt 11,3–5)

Ahol Jézus jár, jelen van, annak nyoma van az életünkben. Ő mindenkinek azt adja meg, amire szüksége van ahhoz, hogy teljes életet élhessen. Lehet, hogy bár nem gyógyulhatunk ki egy fizikai betegségből, de közben lelkiekben mégis gazdagabbá válhatunk a Jézus Krisztusban való hit által. Jézus gyógyít, az Atya dicsőségére, hogy higgyünk benne: higgyük, hogy ő a Megváltó, és a mi életünkben is ő munkálkodik. (Balog Eszter)

„Megóv engem sátrában a veszedelem napján, elrejt sátra mélyén.” (Zsolt 27,5)

Azt álmodtam, hogy esernyő vagyok. Az emberek kifeszítettek maguk fölé, és megóvtam őket az esőtől, miközben én magam teljesen eláztam. Amikor az emberek megérkeztek, összecsuktak, és csuromvizesen beállítottak a sarokba. Aztán ott felejtettek. Volt, aki órák múlva jött vissza értem, volt, aki napokkal később, volt, aki soha többé. Reggel elmeséltem az álmomat a feleségemnek. Ő meg azt álmodta, hogy Jézussal találkozott. Csuromvizesnek látta. (Zsíros András)

„Mert te, Uram, megáldod az igazat, körülveszed kegyelmeddel, mint pajzzsal.” (Zsolt 5,13)

Nóé igaz ember volt, a megmenekülés, a szabadulás áldását kapta. Mi is kérhetünk őszinte bizalmat, becsületet, mely megment a fásult közömbösségtől, a jellemtelenségtől és a divatos hűtlenségtől, amely megmérgezi a családi élet értékeit, megrengeti a legszebb emberi kapcsolatokat, és keserű fájdalmat okoz a gyerekeknek. Mondjunk igazat, bízzunk bátran, harcoljunk kitartóan egymásért! (Smidéliuszné Drobina Erzsébet)

Ne veszítsd el bátorságodat, ha sokat dolgozol és kevés az eredmény. Ha belegondolnál, hogy egyetlen lélek mennyibe kerül Jézusnak, abbahagynád a panaszkodást.

Pió atya



Segíts Uram, hogy hűségesen haladjak utjaidon! Vezetésedet fölösleges megértenem: hiszen gyermeked vagyok. Te a bölcsesség Atyja vagy és az én Atyám is. Tudom hát: ha az éjszakán át vezet is az út, akkor is tehozzád jutok.

Edith Stein



Senki sem kerülheti el az öregedést. De azt el kell kerülni, hogy eljárjon felettünk az idő. (A. de Mello)

„Uram, te vagy Istenem! Magasztallak, dicsérem neved, mert csodákat vittél véghez.” (Ézs 25,1)

A próféta a föld pusztulásáról, majd az ítéletről, végül a mennyei vacsoráról jövendöl. Becsapós a múlt idő, mert Isten prófétáló embere a jövőben megtörténő eseményekről ír múlt időben, a még meg nem történt eseményeket megvalósultként írja le. De talán számunkra is lehet jelentősége: a csodára váró ember mindig a kész csodát keresi. Isten cselekedeteinek az eredményét nem mindig a kész tényekben kellene keresni, hanem el kellene fogadni, hogy az örök igazság talán a mi hiányos koordináta-rendszerünkben nem tűnik olyan csodásnak és számunkra tökéletesnek. Urunk, add, hogy meglássuk csodáid gyümölcseinek beérését! (Gerlai Pál)

A gondviselés kinyitja a második ajtót, amikor az első becsukódik.



A lelki béke sokszor a megváltozott hozzáállásból származik, nem pedig a megváltozott körülményekből.



A nagyság, és alázat nem egymást kizáró tulajdonságok.



Az a madár, mely két fán lakik, egyiken sem rak fészket. Az a lélek, amelyik a kegyelem és a cselekedet érdeme között ingadozik, nem talál soha nyugvópontot. (Spurgeon)



Az osztrák császárokat évszázadokon keresztül a kapucinus szerzetesek bécsi templomának kriptájában helyezték öröknyugalomra haláluk után. A temetési szertartásnak, amelyre az egész ország előkelőségei eljöttek, volt egy nagyon érdekes része: A temetés ideje alatt a kripta ajtaja zárva volt, egészen addig, amíg az uralkodó koporsóját vivő emberek oda nem érkeztek. Az udvarmester bekopogtatott az ajtón, így jelezvén, hogy a halott uralkodó bebocsátást kér az örök élet birodalmába. Ekkor az ajtó mögül az egyik kapucinus szerzetes megkérdezte: Ki kopogtat? Az udvarmester így válaszolt: Őfelsége az apostoli uralkodó. A hang ezt válaszolta: Nem ismerem. Rövid csend után újra kopogtatott az udvarmester, majd ismét hallatszott a kérdés: Ki kopogtat? Ausztria és Magyarország apostoli királya. Nem ismerem - szólt újból a hang és az ajtó továbbra is zárva maradt. Az udvarmester harmadszor is zörgetett, majd a kérdésre azt válaszolta, hogy a haza atyja és az igazság védelmezője szeretne bejutni, de erre is ugyanaz a válasz érkezett. Amikor az udvarmester utoljára kopogtatott, akkor ezt mondta: Egy szegény bűnös kér bebocsátást. Ekkor a hang a következőt mondta: Jöjj gyermekem! - és feltárult a kripta ajtaja.

E szokás szerint temették el évszázadokon keresztül a császárokat, jelezvén, hogy a túlvilágon senki sem uralkodó, hanem minden ember egyforma, és Isten ítélőszéke elé csak úgy kerülhet az ember, hogy megvallja bűnösségét. E jelkép-gazdag szertartás is figyelmeztet minket a bűnbánat fontosságára és értelmére.

„Ha a bűnöket számon tartod, Uram, Uram, ki marad meg akkor?” (Zsolt 130,3)

A Mindenható elé reggelenként és esténként is csak úgy állhatunk, mint a büntetett előéletű az erkölcsi bizonyítványra várva. Beláthatjuk, valóban irgalmas és kegyelmes az életünk Ura, ha rovott múltunk ellenére megbocsát, megbíz, megőriz a megígért örök életre Jézus golgotai érdeméért. (Smidéliuszné Drobina Erzsébet)

Isten parancsai a legfontosabb értékeket hangsúlyozzák, amelyek nélkül az ember elrontja az életét. Isten parancsai utat jelentenek számunkra, amelyen Isten ezt mondja nekünk: „Ember, fontos vagy, értékes vagy: ne veszítsd el önmagad!”
A parancsok középpontja: az ember. Ha az ember érték, akkor felfogjuk, miért mondja az Úr, hogy szeretnünk kell egymást: ez az egyetlen viszony, amely tiszteli és előremozdítja a személyt. Megsérteni a parancsokat nem egy egyszerű szabályáthágás, hanem annyit jelent, hogy kevésbé leszünk emberek.

Rácz Piusz OFM


Ha azt akarod, hogy szeressenek, szeress! (Hekatón)

„Isten nem a holtak Istene, hanem az élőké. Mert az ő számára mindenki él.” (Lk 20,38)

Az Istent kérdező, az Isten országára kíváncsi ember sokszor nem tud elvonatkoztatni az emberi világtól. Befolyásol bennünket a világ, amelyet magunk körül látunk. A Jézust számon kérő, vallató írástudók a házasság túlvilági folytatásáról faggatóznak egy többször házasodott nő példája kapcsán. Mi lesz a földön köttetett vagy éppen elmulasztott dolgokkal? Jézus rámutat arra, hogy a földi dolgok elmúlnak, a mennyben más lesz fontos. Esélyt ad annak is, aki az emberek szemében elveszett. „…az ő számára mindenki él”. Az Élet, az örök Élet többet jelent, mint amit ma látunk és tapasztalunk. (Gerlai Pál)

"Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?" [Mt 27,46] A keresztre feszített Jézus életének utolsó perceiben azt érzi, hogy elhagyta őt az Atya. Amikor Jézus elhagyatva érzi magát, amikor elszakítva érzi magát az Atya szeretetétől, akkor ebben az is benne van, hogy átérzi a bűnös emberek sorsát, bár ő nem követett el bűnt soha. Haláltusájában érzi át Jézus a legjobban azt, hogy a bűnnek milyen hatalma van az ember felett...

Jézus kereszthalála magában hordozta bűneinket, feltámadása pedig magában hordozta a bűntől való megszabadulásunkat. Jézus azért halt meg és azért támadt fel, hogy legyőzze a bűn hatalmát az ember felett és a bűnbocsánat ajándékozása révén helyreállítsa a szeretetkapcsolatot Isten és az ember között.

A bűnbocsánat szentségében megtapasztalhatjuk, hogy emberi bűneinket egyedül Isten megbocsátó szeretete képes legyőzni.

Horváth István Sándor


Jézus csak teljesen megüresített szívekben tud uralkodni. (Tersteegen)


- Jó napot! - mondta a kis herceg.
- Jó napot! - mondta a kereskedő.
Ez a kereskedő szomjúságoltó labdacsokat árult. Aki hetente egyet bevesz, az többé nem is kíván inni.
- Hát ezt meg minek árulod? - kérdezte a kis herceg.
- Rengeteg időt lehet megtakarítani vele - felelte a kereskedő. - A tudósok kiszámították: heti ötvenhárom percet!
- És mit csinál az ember azzal az ötvenhárom perccel?
- Amit akar...
Én - gondolta a kis herceg -, ha nekem ötvenhárom fölösleges percem volna, szépen elindulnék egy forrás felé...



Másokért könyörögni annyi, mint Krisztussal együtt munkálkodni. Ő is könyörög az Atyánál az emberekért. (Spurgeon)


Mennyivel többször szólal meg az emberismeret úgy: Vigyázz, mert ismerlek! Mint így:- Ne félj, hisz ismerlek!
(Osvát Ernő)

„Mert minden értetek van, hogy a kegyelem sokasodjék, és egyre többen adjanak hálát az Isten dicsőségére.” (2Kor 4,15)

Egyszer egy ökumenikus imahét záróalkalmán vettem részt, amely ifjúsági istentisztelet volt. Egy metodista lelkész pontosan erről az igéről prédikált, és azt hirdette: mennyire nehéz megértenünk, hogy minden értünk van. Azaz: mennyire hajlamosak vagyunk beleszürkülni a monoton hétköznapokba, a tanulásba, a munkába, s közben nem látjuk meg: minden, amit csinálhatunk, értünk van. Hogy céljainkat elérve – minden küzdelem ellenére – Istennek adhassunk hálát örömmel és boldogan. (Balog Eszter)

„Térjetek meg ahhoz, akitől oly messze eltávolodtatok!” (Ézs 31,6)

Az állatkertben a veszélyes vadállatokat védőrács, a védőrácsot védőkerítés, a védőkerítést védőkorlát veszi körül. Azóta van így, mióta egyszer abból származott tragédia, hogy a figyelmeztető felirat nem volt elég egyértelmű: „A ketrecet megközelíteni veszélyes és tilos!” Pár barát akarta lefotóztatni magát a rács előtt, és nem fértek a képbe. Nem kellett sokat, csupán fél lépést hátrálniuk… Az élet és halál közötti óriási távolság olykor csupán féllépésnyi. Te hány lépésre vagy az élettől? (Zsíros András)

Van, hogy a küzdelmek nehézsége miatt letérünk a helyes útról és eltávolodunk Jézustól, nem figyelünk Rá, és így eltávolodunk önmagunktól is, olyannyira, hogy aztán azt sem tudjuk ki Jézus és kik vagyunk mi és miért is élünk. Mennyei Atyánk azonban akkor is tudja, hogy kik vagyunk, az ő szeretett gyermeke, és minden nap felkínálja a lehetőséget, hogy Hozzá visszatérjünk.