2017. szeptember 30., szombat

A gőg kibuktatta Sault a királyságból, Nabukodonozort az emberek társaságából, Hámánt a fejedelmi udvarból, Ádámot a paradicsomból, és Lucifert a mennyországból. (Spurgeon)


A tengerparton a csónakja árnyékában békésen szunyókáló halászt egy turista fényképezőgépének kattogása zavarja meg, s ébreszti fel álmából. Így kezdődik Heinrich Böll Nobel-díjas (1972) német író egyik novellája.
A történet azzal folytatódik, hogy a turista arra akarja rávenni a halászt, hogy ne pihenjen, hanem menjen ki a tengerre halászni. A halászembernek viszont esze ágában sincs hajóba szállni, mert fantasztikusan érzi magát, sőt, soha életében nem érezte ennyire jól magát, mint ezen a napon. Az elszomorodó turistának végül elárulja, hogy azért nem megy ki a tengerre, mert aznap már egyszer kiment, és annyi homárt és rákot fogott, hogy még a következő két napban sem kell kimennie halászni.
A turista ekkor előadja neki nagyszerű ötletét. Ha a halász naponta kétszer, háromszor vagy még többször tengerre szállna, akkor sokkal több homárt és rákot tudna fogni. Ha naponta többször halászna, rövid idő után már motoros bárkája lehetne, aztán több hajót is vásárolhatna és alkalmazottai lennének. Néhány év múlva már saját halfeldolgozó üzeme lehetne és a világ minden részére szállíthatna a tengeri finomságokból. És akkor majd?, de itt elakadta turista. És akkor mi lenne? – kérdezett vissza a halász. Hát akkor nem kellene dolgoznia és nyugodtan pihenhetne a tengerparton, békésen szunyókálva. A halász csak ennyit válaszolt a nagyszerű ötletre: Én most is ezt teszem. Békésen szunyókálok és nézem a tenger hullámait.


Csak az imádságban érjük el az értelem, a test és a lélek teljes harmóniáját, ami a törékeny embernek megadja a rendíthetetlen erőt.

„Én, én vagyok az Úr, rajtam kívül nincs szabadító.” (Ézs 43,11) Az emberek tanácstalanságukban, a jövőtől való félelem, a haláltól való rettegés miatt, a halottaik miatti fájdalomtól indíttatva, a jó jövő ígéretéért kiszolgáltatják magukat hitetőknek. Ezek félrevezetnek, vagy ami még rosszabb, úgy kötnek magukhoz, hogy az emberek jobban hisznek nekik, mint Istennek. Igénk felhívja figyelmünket arra: nincs más szabadító, csak Istenünk, az Úr. Csak Isten szavának higgyünk, aki ingyen kegyelméből, Jézusért a legjobbat adja nekünk: igazi szabadulást és biztos, boldog, örök jövőt. (Bozorády Zoltán)


Egy szerény képességű, alázatos és erényes ember sokkal több jót tesz, mint egy büszke okos. (Don Bosco)


HA A FÁJDALMAT KÉRED…

Ha a fájdalmat kéred tőlem…
Tégy velem amit akarsz, Úr Jézus.
Ha a magányomon keresztül megnyerhetsz másokat.
Ha szeretetük jó Neked,
Akkor Uram, boldogan szenvedek a világ végéig is.
A Te akaratod mindennél fontosabb…
Most tudom csak, hogy sosem hagytál el engem.


„Hozz ki engem a börtönből, hogy magasztalhassam nevedet!” (Zsolt 142,8a)
Vannak börtönök, melyeket mi magunk építünk magunk köré. Amikor a hívő azt imádkozza, hogy hozz ki a börtönből, nemcsak a kőből és vasrácsból való börtönről beszél, hanem a szabad szemmel nem látható, de embereket megnyomorító lelki börtönökről is. Az emberek azért követnek el bűnt, mert nem elég szabadok a jóra. Ezt a szabadságot hozta el nekünk Jézus. (Réz-Nagy Zoltán)


Krisztus által való megváltás végett lángra gyújtott szív, ezek voltak azok, amikben gyönyörködtem: az ilyen lelket tekintettem áldott, boldog lelkeknek. (John Bunyan)


„Legyetek szilárdak, rendíthetetlenek, buzgólkodjatok mindenkor az Úr munkájában, hiszen tudjátok, hogy fáradozásotok nem hiábavaló az Úrban.” (1Kor 15,58)
Tudatában vagyok-e annak, hogy nem hiábavaló a fáradozásom? Hát legyek benne biztos, hogy ha az Urat szolgálom, akkor nem az; de ha csak magamat, akkor teljesen hiábavaló, bármennyire is fontosnak érzem. Ezért itt az önvizsgálat ideje: vajon tényleg Isten ügyéért fáradozom-e? – Add, Uram, hogy munkám ne önös céljaimat szolgálja, hanem a te országod eljövetelét! Ámen. (Gerlai Pál)


Minden reménytelen lenne, ha olyan Istenünk lenne, aki nem törődik sorsunkkal. Ha a mi bizalmunkon múlna a vezetés, akkor tengernyi bizonytalanságban lennénk örökre kiszolgáltatva. Ő egyfolytában munkálkodik: szelíden áthatol védőbástyáinkon, és megszabadít rejtett kívánságaink rabszolgaságából. A vezetés problémája akkor oldódik meg, ha együttműködünk Vezetőnkkel és Szabadítónkkal. (John White)


Valaki napról napra türelmetlenül figyeli a körtefáját, érik-e már a gyümölcse. Ha megpróbálná erőszakolni e folyamatot, tönkretenné a gyümölcsöt, épp úgy, mint a fát. De ha türelemmel vár, ölébe hull az érett gyümölcs.


„Választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet vagytok, Isten tulajdonába vett népe, hogy hirdessétek nagy tetteit annak, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket.” (1Pt 2,9)
Sokszor bezárkózunk a biztonságunkat jelentő négy fal közé, és magunkkal visszük oda saját hitéletünket is. Magunknak élünk, és magunkban őrizzük az Istennel való személyes élményeinket. „Hitem magánügy” – halljuk gyakran, és közben elfeledkezünk arról, hogy nem erre hívattunk el. Mindannyian kaptunk talentumokat, amelyekkel építhetjük közösségeinket. Ezek abból a kapcsolatból fakadnak, hogy Istenhez tartozunk, és ő feladattal bíz meg bennünket, ahogy tette ezt Jézus a missziói parancsban is: „Menjetek (…), tegyetek tanítvánnyá minden népet…” (Mt 28,19) (Csorbáné Farkas Zsófia)

2017. szeptember 29., péntek

BIZALOM

Ilyet nem láttam még a pesti utcán / a fal mellett a járdán nagy halom / újság fehérlik, rajta tábla van, / hogy "Bízom benned, szolgáld ki magad!"

Az újság mellet kis papír doboz, / mélyén megannyi fényes pénzdarab, / s fölötte a másik tábla: "Köszönöm!"

Szívemre forró hullám fut: öröm, / fénylő melegség, ez a bizalom, / mint áldó gyenge áram, szíven üt. / De jó is lenne végre mindenütt / reményt keresni egymásban, ahogy / itt ez az ismeretlen valaki...! / Meglep s megáld e bizalom-őzőn.

Szívemen kicsiny tábla: "Köszönöm!"


(1956.október 30.)

Füle Lajos / Vásárosnamény

"Vigyázzatok, hogy senki rosszért rosszal ne fizessen, hanem mindenkor jóra törekedjetek egymás iránt és mindenki iránt!" (2Thessz 5,15)





"Elég néked az én kegyelmem..."
2Kor 12,9

"Én megtanultam, hogy azokban, amikben vagyok, megelégedett legyek."
Fil 4,11

INFARKTUS vagy gyomorfekély
Nem közelget hozzád, ne félj,
ha a LÉLEK mértéke véd,
hogyha tudod, mi az elég.

Hálával tölt el a tiéd,
nem kívánod a másokét,
sőt: ha nekik több van, legyen,
szaporítsa a kegyelem!



GONDVISELŐ JÓ ATYÁNK!
Add meg nekünk, hogy megérthessük végre az elég titkát, hogy az elég több legyen számunkra a soknál. Higgyük el s valljuk nagy örömmel, hogy a TE kegyelmed mindent magában foglal, amire csak szükségünk lehet. Köszönjük, hogy napról-napra gondoskodol rólunk, hogy van eledelünk és ruházatunk, s hogy JÉZUS KRISZTUS örök hajlékot is készített nekünk Nálad. Kérünk, elégítsd meg népünket, sőt az egész világot testi-lelki javaiddal, hiszen Tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség!
Ámen.




Fogaskerekek



Az eseménydús nyári hetek között volt egy, amikor különösen is összesűrűsödtek a teendők. Már jó előre aggódtam, hogyan fogok gyors egymásutánban – szinte egyszerre – több helyen is helytállni. Számtalanszor tapasztaltam, hogy az Úr nem terhel jobban, mint szükséges, de arra végképp nem számítottam, hogy éppen ezen a túlzsúfolt napon ajándékként kapok két teljes órát. Az egyik helyen ugyanis, ahol megadott időpontra kellett megjelennem, várni kellett valakire. Egy pohár gyümölcslé és egy szelet pizza társaságában tölthettem az időt, közben kiválthattam egy régóta esedékes gyógyszert, végig gondolhattam aktuális teendőimet, csendben lehettem, és még ezeket a gondolatokat is papírra vethettem. Az a két óra igazi felüdülés volt, nem remélt pihenés egy túlzsúfolt hét kellős közepén!
Újra elámultam azon, hogy Isten milyen hajszálpontosan tervez és időzít. Milyen hihetetlen pontossággal szerkeszti össze a fogaskerekeket. Ha ilyen jelentéktelennek tűnő helyzetben ennyire lehet az Úrra számtani, mennyivel inkább tehetjük ezt a fontosabb dolgokban, a nagy horderejű és sokakat érintő kérdésekben is!

„Bízzál az Úrban teljes szívből.” (Péld 3,5)



Gazdaság

Maga a fogalom is torzult az idők folyamán, tehát először a fejekben van szükség reformációra, hogy újra helyesen értsük a gazdaság eredeti jelentését, ugyanis korunkban a fogalom gazda(g)sággá torzult. Vagyis a gazdasági cél a gazdagodás, és nem a ránk bízottakról való gondoskodás. A gazda-ság viszont feltételez egy gazdát, aki gondoskodik háza népéről – a legkisebbektől a legidősebbekig – és az életerős munkabíróktól a legelesettebbekig. Mi valljuk, hogy az Atya Isten a gazda, s minket csak sáfársággal bízott meg. Úgy kell gazdálkodnunk, hogy a következő nemzedék is hasonlóképpen részesüljön a javakból. Működtetni kell a gazdaságot, és nincs jogunk felélni azt. Úgy sáfárkodjunk tehát vele, hogy végül a Gazda elszámoltat a ránk bízott vagyonnal, mint arra a talentumos példázatban az Úr Jézus figyelmeztet is:
„Úgy tekintsen minket az ember, mint Krisztus szolgáit és Isten titkainak sáfárait. Ami pedig egyébiránt a sáfárokban megkívántatik, az, hogy mindenik hívnek találtassék.” (1Kor 4,1-2)


Győzelem
Írta: Móréhné Ágnes


Közelünkben, az egyik kertes házban él egy fekete kutya. Apró termetű, de nagyon agresszív. A kerítés túlsó oldaláról acsarkodott. Később rájött, hogy átfér a kerítés alatt. Azóta, ha arra megyek, kirohan, és folyton ott van a sarkamban.
Egyszer megfordultam, és toppantottam. Meg se rezzent. Aki ismer, tudja, hogy gyerekkorom óta félek a kutyától. Szánalmas látvány lehettem, ahogy próbáltam elhajtani a „szörnyeteget". Az egyetlen módja, hogy lerázzam magamról, ha tudomást nem véve róla céltudatosan, előre nézve megyek.
A kísértő is ilyen. A legkisebb résen is átfér, és állandóan a nyomomban jár. Néha rám ijeszt, máskor csak kerülget. Szembeszállni vele teljesen értelmetlen, nem fog megijedni. Győzelmünk egyetlen titka: előre nézni Jézusra, a mi győztes Urunkra.


„Azért mi is, akiket a bizonyságok ily nagy fellege vesz körül, félretéve minden akadályt és a megkörnyékező bűnt, kitartással fussuk meg az előttünk levő küzdőteret. Nézzünk a hit elkezdőjére és bevégzőjére, Jézusra, aki az előtte levő öröm helyett – a gyalázattal nem törődve – elszenvedte a keresztet, és Istennek trónjára ült." (Zsid 12,1-2)


ISTEN BÁRÁNYA

Vannak olyan időszakok életünkben, amikor tele vagyunk kétségekkel, félelmekkel, vágyakkal és csalódásokkal. Vágyunk valami szép, magasztos, emberi érzés után, de elillan előlünk.

Csalódunk azokban, akiket a legjobban szeretünk, akikben megbíztunk, csalódunk önmagunkban, és szembesülünk azzal, hogy nincs a világon senki és semmi, ami ki tudná elégíteni a lelkünkben lüktető, izzó sóvárgást, egyedül csak Krisztus. Ő az Igaz Barát, a Hűséges Társ, az Őszinte Tükör, amelybe belepillantva megláthatjuk valódi énünket és azt is, amilyennek Ő lát bennünket.

Nemrégen bukkantam rá Samuel Barbertől az Agnus Deire. Ez a csodálatos zene tele van mély érzelmekkel, kavarog benne a vágyakozás, az öröm, a csalódás, a lemondás és a megadás, majd újult erővel tör elő a remény, mint a forrás a hegycsúcsokon. Olyan ez a gyönyörű muzsika, mint a mennyasszony sóvárgása a vőlegény után, mint a gyülekezet vágyakozása – Jézus után. Igazából csak ő tudja megelégíteni szívünk minden vágyát, elcsitítani a hullámokat, és képes békességes legelőre vezérelni bennünket.

Latinovits Ágota / Pécel

Meghallgathatja, kórus: http://www.youtube.com/watch?v=3e_sm7VUuZE&feature=related ,
vonósok: http://www.youtube.com/watch?v=LkSJzMrbPGU&feature=related

János apostol bizonyságtétele Jézusról: „Íme, az Isten báránya, aki elveszi a világ bűnét” (Jn 1,29)


Mai csodák

Meghívást kaptam egy négynapos erdélyi kirándulásra. Kirándulásra, ahol csodás tájakat láttunk, hegyeket, patakokat, vízesést, őszi kikericcsel teleszórt mezőket és egy kis gödörfalut a Vigyázó hegy lábánál.
Utazásunk egyik célja a sziklás hegyektől körülvett színmagyar református faluban 20 éve hitből épült árvaház és az ott elkezdődött gyermekmentő szolgálat meglátogatása volt. Hitből épült, és tartják fenn az intézményt, hiszen sem állami, sem egyházi támogatást nem kaptak-kapnak. Így napról napra tapasztalják Isten gondoskodó szeretetét a bel- és külföldi hívő emberek támogatásában. Az intézményhez iskola is tartozik, amit az árvaháziakon kívül a szórvány-magyar gyermekek is látogatnak, azok, akik falujukban nem kapnának magyar nyelvű oktatást, és ami még nagyon fontos: lelki táplálékot.
Az ott látottak, tapasztaltak hálára és az Úr iránti csodálatra indították szívemet. Ha valaki kételkedne napjaink anyagias és lelketlen emberi kapcsolatai között Isten hatalmában és valóságos csodáiban, az látogasson el Zsobokra, és újuljon meg az Úr iránti csodálata és magasztalása!


Jézus mondja: „Engedjétek hozzám ezeket a kisgyermekeket..." (Mt 19,14)






Megaláztatás és felemeltetés

Az 1848-49-es magyar szabadságharc végét jelentő világosi fegyverletétel után a császári udvar legnagyobb megtorlása a Batthyány Lajos miniszterelnöknek Pesten, 13 tábornoknak pedig Aradon való kivégzése volt. A szabadságért harcoló főtiszteket 1849. október 6-án, a bécsi forradalom első évfordulóján végezték ki: négyet közülük "kegyelemképpen" golyó által, kilencet pedig bitófán.

Október 6-án, a hajnali órákban sortűz elé vitték Kiss Ernőt, Dessewffy Arisztidet, Schweidel Józsefet és Lázár Vilmost. Kiss Ernő az első sortűz után csak megsebesült, majd közvetlen közelről fejbe lőtték. A hagyomány szerint ő maga vezényelt tüzet kivégzőinek. A mindössze három hónapja házas Dessewffy dí­szes egyenruhában, fehér kesztyűben állt a sortűz elé. Schweidel egy kicsiny keresztet tartott kezében, amikor eldördült a sortűz.

A többieket lelkészek kí­sérték a vesztőhelyre reggel hat órakor, hogy köztörvényes bűnözők módjára, tiszti ruháiktól megfosztva a bitófán végezzék. Az első Poeltenberg Ernő volt, őt Török Ignác és Láhner György, majd Knézich Károly követték. Nagysándor József, aki előző nap még í­gy imádkozott: "Alázatosan borulok Istenem elé, hogy hőssé, igaz emberré, jó katonává tett" - bátran állt a bitófa alá, Leiningen-Westerburg Károly, aki ragaszkodott, hogy tiszti ruhájában haljon meg, ezt mondta: "Odafenn igazságosabban í­télnek fölöttünk".

Aulich Lajos hadügyminisztert, a legidősebbet, az utolsók közé hagyták. A szekéren hozott, lábtöréséből még fel nem épült Damjanich í­gy szólt: "Azt gondoltam, hogy utolsó leszek, ki mindig első voltam a csatában". Vécsey Károly némán nézte végig társai halálát. Neki már nem volt kitől búcsút vennie, ő Damjanich holttestéhez lépett, és bár nem szí­vlelték egymást, most megcsókolta a kezét.

A kivégzést követően az elí­télteket elrettentésül közszemlére tették ki, majd este az agyon lőtteket a sáncárokban, a felakasztottakat a vesztőhelyen temették el.

*

Megható, ahogyan az aradi vértanúk az utolsó óráikban magasra emelték Istent. Leverettek ugyan, de nem győzettek le.

Napjainkban annak a veszélye fenyeget, hogy nemcsak leverettek, hanem legyőzöttek is leszünk abban a hadjáratban, ami az egész világon folyik a keresztyének ellen. Hogy ne í­gy legyen, ahhoz Isten felemelése szükséges. Úgy, hogy őt látjuk, és őt láttatjuk meg mindenekben és mindenek felett. Őt magasztaljuk és őt dicsőí­tjük imáinkkal, cselekedeteinkkel, életünkkel, hogy azután Ady Endre szavaival mi is elmondhassuk: "Te voltál mindig mindenben minden."


Margit István / Pécel

Péter apostol bíztatása: "A minden kegyelemnek Istene pedig, aki az ő örök dicsőségére hí­vott el titeket Krisztusban, miután rövid ideig szenvedtetek, ő maga fog teljessé, erőssé, szilárddá és állhatatossá tenni. Övé a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké. Ámen."
(1Pt 5,10-11)




"Mózes... nem félt a király haragjától, kitartott, mint aki látja a láthatatlant."

(Zsid 11,24-27)

Szeretnéd letesztelni, milyen a jellemed? Vigyázz, ez a képmutató önvizsgálat veszélyével járhat, melynek nyomában önhittséged fog nőni, és nem a jellemed.
Inkább kérdezd meg magadtól, hogy mit tennél, ha biztosan tudnád, hogy soha senki nem tudja meg, amit teszel.

Például éppen valami nemes tettre készülnél, és hirtelen rádöbbennél: senki nem lesz, aki értékelje, nem lesz tanúd, nézőközönséged, akik majd elismeréssel nyugtázzák, amit tenni fogsz. Vagy tegyük fel, hogy éppen valami kísértés fogna el (például egy ártatlan helyzet folytán jogtalan előnyhöz juthatnál), és teljes bizonyossággal tudnád, hogy soha senki nem fogja leleplezni, amit teszel. Engednél-e a kísértésnek?
Egy párizsi szállodában két üzletember beszélget: - Kér-e elismervényt? - Fölösleges, uram, megbízom önben, és tanúnk az Isten. - Csak nem hisz ön Istenben? - De igen, hiszek, miért Ön nem? - Hát, én bizony nem hiszek. - Ja, akkor mégis kérek elismervényt.
Emlékszem, fiatalabb koromban sokat törtem az agyam azon, hogy legtöbbször miért azt a bűnt nevezik erkölcstelennek, ha valakinek nem kizárólag a házastársával van szexuális kapcsolata. Miért vált ez a bűn az erkölcstelenség szimbólumává? Később rájöttem, hogy azért, mert szorosan együtt jár a titokban cselekvéssel. Erkölcstelen az, amit titokban teszek, vagy amit csak akkor tennék meg, ha biztosan tudnám, hogy nem derülhet ki. Ezért ostorozták az ószövetségi próféták Izrael paráznaságaként a jogtalan visszaéléseket, a lefizetést, a titkos előnyhöz jutást. Ifjúsági bibliaórákon annyiszor beszélgetünk arról, hogy mi szabad egy hívő fiatalnak a nemiség terén, de inkább azt kellene megfontolnunk, hogy mire van, illetve nincs erőnk, amikor senki sem lát bennünket. Az engedelmességnek és a hitnek mindig ez az igazi próbája. Ezért írja Pál a filippibelieknek: "Szeretteim, ahogy mindenkor engedelmes-kedtetek, nem csupán jelenlétemben, hanem sokkal inkább most, távollétemben is." (Fil 2,12)
Ebben különbözik a hiteles hívő és a Krisztust nem követő ember jelleme: míg a hitetlen megengedheti magának, hogy csak mások jelenlétében legyen erkölcsös, az igazi keresztyén elismerő vagy elítélő szemtanúk hiányában még nagyobb hűséggel ragaszkodik ahhoz az úthoz, amit követnie kell.

(Horváth Levente)






SZÍVPRÓBA

A mai orvoslás többféle vizsgálatot alkalmaz a szív állapotának feltérképezéséhez, a pontos diagnózis felállításához. Ezek némelyike nem okoz kellemetlenséget, mások pedig nagyon nehezen elviselhetők. A vizsgálatok azonban elengedhetetlenek ahhoz, hogy az orvos pontos képet kapjon paciense állapotáról.

Olykor Isten is próbára teszi szívünket, bár tudja, hogy mi lakozik bennünk, kik is vagyunk valójában. Nekünk van szükségünk arra, hogy szembesüljünk lényünk valóságával. Gyakran találjuk magunkat olyan helyzetben, amikor lelepleződünk, s mint valami röntgen-képen, csontvázként, minden ékességünktől megfosztva kell szembesülnünk önmagunkkal. Ezek a helyzetek többnyire emberi kapcsolatokban alakulnak ki, ilyenkor kézenfekvő, hogy először a másikat okoljuk – pedig jó, ha tudjuk, hogy még ha volna is okunk másokra neheztelni, a körülmények miatt háborogni, valójában az Úr az, aki szívpróbát tart.

A minap enyhe, de mégsem elhanyagolható fizikai panaszok miatt számot kellett vetnem azzal, hogy esetleg olyan betegséggel kell együtt élnem, ami fokozatosan leszűkíti mozgásteremet. Az első reakció bennem is a tiltakozás, az értetlenkedés volt. Hirtelen megértettem, milyen az, amikor egészségileg kilátástalan helyzetbe kerül valaki. Meg kellett látnom, hogy önmagamtól semmi erőm nem lenne arra, hogy egy fokozatosan súlyosbodó betegséggel együtt hálásan, derűsen, környezetemet nem terhelve éljek. Azután azokra a lelki testvérekre gondoltam, akik krónikus betegségük dacára is szolgáló, gyümölcsöző életet élnek. Pál apostolra, akit a testébe adatott tövis (betegség) sem akadályozhatott meg abban, hogy evangelizálja az akkori világot. Az is eszembe jutott, hogy ha kértem az Urat, hogy munkálkodjon bennem, akkor nem köthetem meg a kezét. Isten eszköztárában ez is szerepel. Ugyanakkor tudhatom, hogy ő hűséges, és soha nem hagy feljebb kísérteni, mint ahogy elszenvedhetem.

Arra is hasznos volt ez a stoptábla, hogy ismét átgondoljam, mi is a célom. Az, hogy kellemesen érezhessem magam – vagy az, hogy az Úr, az általa kijelölt úton vezethessen és juttathasson célba.


Dr. Mikoliczné Virág / Pécel

„Emlékezzél meg az egész útról, amelyen hordozott téged az Úr, a te Istened, immár negyven esztendeig a pusztában, hogy megsanyargasson és megpróbáljon téged, hogy nyilvánvaló legyen, mi van a te szívedben..., hogy tudtodra adja, hogy az ember nem csak kenyérrel él, hanem mind azzal..., ami az Úrnak szájából származik.” (5.Móz 8,2-3)


Vonzásban


A vasútállomás pénztáránál a fiatalok jegyvételre várakoztak. A fiúk és a lányok külön csoportra oszlottak. Az egyik lány nagyon kilógott a sorból. Nem volt kifestve, nem ugrabugrált feltűnést keltve. Mégis ő volt a legszebb, és kedvesség sugárzott az arcáról.
A peronon a leányhoz odalépett az egyik fiú, hogy beszélgetést kezdeményezzen vele. Ránézésre ő sem tartozott az osztály legnépszerűbb tagjai közé. A lány szemmel láthatóan örült a beszélgetőtársnak, ugyanakkor nem tudta eldönteni, hogy kihez is csapódjon. A fiúra is figyelt, válaszolt is neki, de időnként egy-egy lépést tett a hangoskodók felé, akik persze levegőnek nézték. Szerette volna velük is elfogadtatni magát, közéjük tartozni. Oda, ahová valójában nem is tartozott.
Hasonlóan nehéz harc ez a keresztyéneknél is: amikor valaki már belekerült Jézus vonzásába, de még szeretne másoknak is tetszeni, megfelelni. Pedig a világhoz való ragaszkodást egyszer el kell hagyni, és Jézus mellett kell elköteleződni. Úgy, hogy ez mindenki számára nyilvánvaló legyen.

“... osztatlan szívvel ragaszkodjatok az Úrhoz ...” (1Kor 7,35)

A hajsza vagy talán a hajsza által kiváltott félelem egyik legborzasztóbb hatása, hogy a mai ember képtelen arra, hogy csak rövid ideig is egyedül maradjon. (Konrad Lorenz)


…a lelki gyümölcstermés csak egyetlen módon lehetséges, ha Krisztusban maradunk. Azt talán még meg tudjuk tenni, hogy a Lélek ajándékait akkor is használjuk, ha a Krisztussal való közösségünk csorbát szenved. De sohasem vagyunk képesek a Lélek gyümölcsét felmutatni, ha a Krisztussal való kapcsolatunk a bűn miatt megszakadt… döntő jelentőségű az, hogy Lélekkel teltek legyünk, ami csak akkor lehetséges, ha Krisztusban, a szőlőtőben maradunk. A maradás titka: az engedelmesség. (Billy Graham)


Add nekem, Uram, kegyelmedet, hogy mindig velem legyen, velem dolgozzék, s kitartson velem mindvégig! Add, hogy mindig azt kívánjam és akarjam, ami neked leginkább helyesnek és kedvesnek tetszik! A te akaratod az enyém legyen, az én akaratom mindig kövesse a tiédet, s a lehető legjobban értsen vele egyet.
Canisius Szent Péter


AKAROM: FONTOS NE LEGYEK MAGAMNAK
A végtelen falban legyek egy tégla,
Lépcső, min felhalad valaki más,
Ekevas, mely mélyen a földbe ás,
Ám a kalász nem az ő érdeme.
Legyek a szél, mely hordja a magot,
De szirmát ki nem bontja a virágnak,
S az emberek, mikor a mezőn járnak,
A virágban hadd gyönyörködjenek.
Legyek a kendő, mely könnyet töröl,
Legyek a csend, mely mindig enyhet ad.
A kéz legyek, mely váltig simogat,
Legyek, s ne tudjam soha, hogy vagyok.
Legyek a fáradt pillákon az álom.
Legyek a délibáb, mely megjelen
És nem kérdi, hogy nézik-e vagy sem,
Legyek a délibáb a rónaságon.
Legyek a vén föld fekete szívéből
Egy mély sóhajtás fel a magas égig,
Legyek a drót, min üzenet megy végig
És cseréljenek ki, ha elszakadtam.
Sok lélek alatt legyek a tutaj,
Egyszerű, durván összerótt ladik,
Mit tengerbe visznek mély folyók.
Legyek a hegedű, mely végtelenbe sír,
Míg le nem teszi a művész a vonót.


Az igazi áldás gyakran fájdalom, veszteség és csalódás képében jelenik meg; de ha győzzük kivárni, hamar megmutatkozik tényleges alakjában is.
Joseph Addison


„Egy éjjel látomás jelent meg Pálnak: egy macedón férfi állt előtte, és ezekkel a szavakkal kérlelte őt: „Jöjj át Macedóniába. Légy segítségünkre!” A látomás után nyomban igyekeztünk elmenni Macedóniába, mert megértettük: oda hívott minket az Isten, hogy hirdessük nekik az evangéliumot.” (ApCsel 16,9–10)
Pál a látomásnak engedelmeskedve elment a számára addig ismeretlen és ezért ijesztő vidékre, ahol megalapította a filippi gyülekezetet, melyhez később az összes közül a legszorosabb érzelmi szálak fűzték. Mindez számunkra is hordoz üzenetet: tudnunk kell kilépni saját köreinkből, vállalva az újjal, az idegennel való találkozás kockázatát. Jézustól is ezt tanulhatjuk: ő sosem hátrált meg az új kihívások, a kulturálisan más jelenlététől, hanem elébe ment, és minden kockázata mellett is vállalta a párbeszédet. Ez ma a mi Jézus-követésünk egyik aktuális feladata. (Réz-Nagy Zoltán)


Egy hölgy egyszer betévedt egy boltba a férjével, ahol szebbnél szebb dolgokat lehetett venni. Meglátott egy nagyon szép teáscsészét. Amikor felvette a kezébe, nem győzte dicsérni a férjének. Ekkor hirtelen a teáscsésze megszólalt: „Te ezt nem értheted! Én nem voltam mindig egy teáscsésze és ennyire szép. Kezdetben csak agyag voltam, amire sokan idegenkedve néznek, de a készítő mester egyszer csak megfogott és elkezdett formálni. Én kiáltoztam, hogy hagyjon békén! De Ő tovább formált. Azután betett egy forró kemencébe. Üvöltöttem, hogy azonnal vegyen ki, mert szörnyű volt odabent, de Ő csak annyit mondott, hogy még nem! Egy idő után pedig kivett és elkezdett kifesteni, de én megint csak tiltakoztam, hogy hagyjon békén. De ismét visszatett a kemencébe ahol még forróbb volt a levegő mint előtte. Megint csak kiáltoztam, hogy vegyen ki. Úgy éreztem ezt már nem élhetem túl! Amikor pedig már feladtam volna, hirtelen nyílt az ajtó és a Mester kivett a kemencéből. Feltett egy polcra és egy óra múlva visszajött egy tükörrel. Elém tartotta és azt mondta: „Nézz bele!” Alig hittem a szememnek: De ez gyönyörű, én nem lehetek ilyen szép! Erre a Mester azt mondta: „Azt szeretném, hogy emlékezz erre. Tudom, hogy fájt amikor formáltalak és amikor a kemencébe tettelek és azt hitted egyedül vagy. De én akkor is szemmel tartottalak. A festés után, ha nem teszlek téged vissza, akkor nem maradnál ilyen szép. Így végül olyan lettél, mint amilyennek terveztelek! Ennél szebb nem is lehetnél! Bár nem hitted volna, hogy ilyen gyönyörű is lehetsz, én átformáltalak és ilyenné tettelek, hogy gyönyörködjek benned!” Erre, ahogy láttam magam a tükörben így feleltem: „Köszönöm!”


Ha úgy vesszük az embereket, amilyenek, akkor rosszabbá tesszük őket. Ha úgy kezeljük őket, mintha azok lennének, amiknek kellene lenniük, akkor segítjük őket azzá válni, amivé válni képesek.
Johann Wolfgang Goethe


„Isten elküldi szeretetét és hűségét.” (Zsolt 57,4b)
Szeretet és hűség – ez az emberi kapcsolatokat igazán meghatározó két élmény hiányzik a mi életünkből. A „Szeretlek, mert szeretlek…” egyszerűségét felváltja a „Szeretlek, mert…”, és soroljuk is feltételeink hosszú listáját. Az érdekekhez kapcsolt szeretetnek jellemző vonása, hogy a hűség is kiveszik belőlünk általa. Arra hajlunk személyes kapcsolatainkban, amelyik irányba érdekünk megkívánja. Isten azonban olyan szeretetről és hűségről tesz bizonyságot Jézus Krisztusban, amelyből nekünk is táplálkoznunk kell, hogy egészséges emberi kapcsolataink legyenek. (Csorbáné Farkas Zsófia)


Isten minden imát meghallgat. Néha igennel felel, néha nemmel, néha pedig úgy, hogy “te biztos viccelsz”.
(Jimmy Carter)


Istent nem lehet meghódítani, Istennek csak hódolni lehet. (Ravasz László)


„Jaj a pásztoroknak, akik magukat legeltették! Hát nem a nyájat kell legeltetniük a pásztoroknak?” (Ez 34,2)
Ma a lelkipásztori szolgálat kerül mérlegre. A lelkész ma azt vizsgálja, hogy adott-e lelki eledelt, és ha adott, milyen eledelt adott a rábízottaknak. El kell időznünk Isten színe előtt, hogy önvizsgálatunk őszinte legyen. A gyülekezeti tagoknak azt kell megvizsgálniuk, hogy ítélkezés vagy nagyvonalú felmentés helyett szoktak-e komolyan imádkozni lelkészükért. (Bozorády Zoltán)


„Krisztus azt mondja: »Ha szerettek engem, megtartjátok az én parancsolataimat.«” (Jn 14,15)
Ha szeretek, akkor nincs kérdés. Nem kérdés, hogy hallgatok-e szüleim szavára, nem kérdés, hogy meghallgatom-e testvérem, kedvesem hívását. Az Úrral kapcsolatban ennek még inkább így kell működnie: ha szeretem, megtartom szavát, mert az én érdekemben parancsol. Ezért imádkozhatom Sámuel prófétával együtt: „Szólj, Uram, mert hallja a te szolgád!” Ámen. (Gerlai Pál)


Légy áldott, Istenem, aki a szenvedést adtad, mint isteni orvosságot tisztátalanságainkra!

Charles Baudelaire

2017. szeptember 28., csütörtök

„A sokaság csodálkozott, amikor látta, hogy a némák beszélnek, a nyomorékok épek lesznek, a bénák járnak, a vakok pedig látnak, és dicsőítette Izráel Istenét.” (Mt 15,31)Néhány ismertetőjelről általában felismerünk egy addig ismeretlen embert. A Szentírással foglalkozó tudósok egy csoportja megszámolta, hogy közel háromszázharminc ószövetségi igehely található, amely az eljövendő Messiásról szól. Mai evangéliumi igénkben négy beteljesült próféciáért nézett Jézusra a sokaság csodálattal, és dicsőítette Izrael Istenét. Mi is csatlakozhatunk az Istent dicsőítő emberekhez, hiszen az evangéliumokban megtalálhatjuk a Jézusban beteljesedett prófétai igéket, és személyes életünkben is tapasztalhattuk már, mennyi ígéretét váltotta valóra az Úr. (Bozorády Zoltán)

A tevékeny szeretetet félelmetes szakadék választja el az ábrándos szeretettől. Az igazi szeretet kész akár a vereségre is, hisz helye és ideje Istenben van.


„Amilyen messze van napkelet napnyugattól, olyan messzire veti el vétkeinket.” (Zsolt 103,12)Az emberi elme véges. Gondolkodásunk határait feszegetjük, mégsem tudjuk elgondolni Isten hatalmát. Mégis a lehető legszemléletesebben mutatja meg Isten szeretetét Dávid zsoltárában, amikor az érzékszerveinkkel felfogható tér végpontjainak távolságát használja fel Isten kegyelmének bemutatásához. – Uram, adj erőt, hogy ne féljek körülnézni a világban és felismerni hatalmad nagyságát! Ámen. (Gerlai Pál)


Az élet tengere keserű ugyan, de gyöngyöt terem.


Az embereket csak szeretve lehet jobbá tenni. (Böjte Csaba)


Az imádság nélkülözhetetlen a személyiség legteljesebb kifejlődésében.


Az Istennel való helyes kapcsolat kulcsa az engedelmesség.


Csak az tud élni, ki mindig nevet,
kinek szívéből nem fogy a szeretet,
kinek lelke élettől vidám, a világ szépségén ámulva csodál.
Ki minden könnyből szivárványt fakaszt,
ki minden sziklából virágot szakaszt,
ki élete gondjain könnyedén átrobog…
Csak az tud élni: KI MINDIG MOSOLYOG!


„Gyógyíts meg, Uram, akkor meggyógyulok, szabadíts meg, akkor megszabadulok.” (Jer 17,14)„Csak egészség legyen!” – nagyon sokszor hangzik el ez a mondat a szánkból. Azt gondoljuk, hogy erre van igazán szükségünk a nyugodt, békés élethez. Ezért rettegünk annyira a betegségektől, és mindannyian azt kérjük Istentől, hogy adjon szabadulást testi bajainkból, szenvedéseinkből, a mindennapi küzdelmekből. Hol van ehhez képest a lelkünk gyógyulása, a bűneiktől való szabadulás vágya? A testi egészségnél sokkal nagyobb szükségünk van arra, hogy a lelki életünk megújítását kérjük Istentől, és őszinte szívvel imádkozzuk: „…ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól…” (Mt 6,13a) (Csorbáné Farkas Zsófia)

Halottnak lenni voltaképpen nem olyan, mint az elalvás. Inkább olyan, mint a fölébredés.


„Isten rendelt egy napot, amelyen igazságos ítéletet mond majd az egész földkerekség fölött egy férfi által, akit erre kiválasztott, akiről bizonyságot adott mindenki előtt azáltal, hogy feltámasztotta a halálból.” (ApCsel 17,31)A végső számadásnak, az „Úr napjának” félelemmel teljes valóságát az ószövetségi próféták nem győzték elég sűrűn emlegetni. És valóban rettenet is lenne, ha nem tudnánk, hogy ezt a végső ítéletet Jézus fogja végezni. Ebben a tettében Jézus éppolyan szeretettel és igazságosan jár majd el, ahogy az evangéliumi történetekből megismerhettük. Jézusé a végső ítélet. Mindez arra ösztönöz bennünket, hogy minden erőnket megfeszítve szolgáljuk embertársainkat és a teremtés művét, melynek nagyszerűsége szavakkal alig kifejezhető. (Réz-Nagy Zoltán)

Istenünk, sokszor érezzük, hogy magunkra maradtunk. Reményeink szertefoszlottak, értelmetlennek látjuk, hogy tovább menjünk az úton. Kérünk, Urunk, erősíts ma is minket, hívj magadhoz mindannyiunkat.
Bárcsak Péterrel együtt válaszolhatnánk: Igen, uram, tudod, hogy szeretlek. Bátoríts bennünket, hogy a Te segítségeddel éltetői lehessünk családunknak és minden embertársunknak!


Kegyelemmel teljes Szűz, tudom, Názáretben szegényesen éltél, nem is kértél többet; se elragadtatás, se csodák nem szépítették meg az életed, ó, választottak Királynője. Oly sok szegény és alázatos él ezen a földön; ők félelem nélkül emelhetik rád tekintetüket. Te vagy az a pártatlan Anya, aki velük járod a hétköznapok útját és elvezeted őket a mennybe.
Szeretett Anyám, veled akarok élni ebben a kegyetlen száműzetésben, téged akarlak követni mindennap. Elmerülök szemlélésedben, és felfedezem szíved szeretetének mélységeit. Anyai tekinteted alatt a semmibe foszlik minden félelmem; megtanítasz sírni és örvendezni.

Kis Szent Teréz

Ne tartsd fontosnak, hogy fontosnak tartsanak. Egyszerűen csak szeress és fontos leszel.

Van, hogy céltalannak és értelmetlennek érezzük életünket. Egy-egy csalódás, veszteség, betegség, terveink összeomlása és már úgy is érezzük, hogy nincs értelme élnünk.
Mégis, azt hiszem, hogy életünknek, sőt minden napnak megvan az értelme és célja… Legyen mindennapjaink célja közt az a legfőbb cél, hogy a mai napot szeretettel éljük meg. Ha egészségesek vagyunk, a munkában ne legyünk restek, és legyünk megértőek, figyelmesek és szolgálatkészek embertársaink irányába. Ha betegség ágyhoz köt, ajánljuk fel szenvedéseinket és próbáljuk türelemmel viselni fájdalmainkat, korlátozottságunkat. Ha magányosság gyötör, éljük át Jézus magányát szeretettel. Ha mindez pedig akaratunk ellenére mégsem sikerülne, akkor is ott a lehetőség, hogy szeressünk: kicsinységünk és bűnös voltunk ellenére (de tulajdonképpen pont ezért) bizalommal rábízva magukat és embertársainkat Istenünkre.
Sokszor nem tudjuk a múlt hibáit, mulasztásait kijavítani, pótolni, ilyenkor elég Istenben bíznunk és Őrá hagyatkoznunk.
Ha szeretettel átlényegítjük napunkat, legyen az a nap bármennyire is hétköznapi, értelmetlennek és üresnek tűnő, Isten áldását fogja számunkra és embertársaink számára hordozni.

2017. szeptember 27., szerda

A helytelenül értelmezett igazságok több kárt okozhatnak, mint az indokolt tévedések. (Thomas Henry Huxley)


A hit elhiszi, amit nem lát, és az a jutalma, hogy meglátja, amit hisz.


Az alázatosság erényével az ember tökéletes önismerete révén önmaga előtt megsemmisül.

Szent Bernát

„Az én Istenem be fogja tölteni minden szükségeteket az ő gazdagsága szerint dicsőséggel a Krisztus Jézusban.” (Fil 4,19)

Az előző nap igéje Istennek arról a hatalmáról beszélt, mellyel saját döntésének megfelelően más-más célból formálja az embereket különbözőre. Ezt nem mindig könnyű elfogadni. Ma Isten bátorító szava hangzik felénk. Az az Isten, aki Úr a teremtett világ fölött, ígéretet tesz arra, hogy minden szükségünket be fogja tölteni Krisztusban az ő gazdagsága szerint dicsőséggel. Fordulj hozzá, és kérd őt!
(Bozorády Zoltán)


Az ima eredményeit mérni lehet a megnövekedett vidámságban, a nagyobb intellektuális képességben, az erkölcsi tartásban és az emberi kapcsolatok mélyebb megértésében.


„Az Úr, a mi Istenünk, hajlítsa magához szívünket, hogy mindig az ő útjain járjunk.” (1Kir 8,58)

Be kell látnom: Salamon király szavai nekem szólnak. Az Úr kezébe kell tennem hajthatatlan szívemet. Ahogyan a műbútorasztalos a gőz fölött formálja, hajlítja a szikár és kevéssé engedelmeskedő fát, nekem is úgy kell formálódnom Isten kezében, csak így lehet békességem. – Uram, segíts Lelkeddel a te utadon járnom, a te kezedben formálódnom! Ámen.
(Gerlai Pál)



Ismerek valakit, akinek néhány éve egy autóbaleset következtében amputálni kellett a jobb karját. Röviddel kb. egy órával az életmentő műtét után bementem hozzá. Nem volt még ilyen nehéz látogatásom lelkileg. Mit mondhatnék, ami vigasztaló, erősítő, bátorító lehet?
S amikor beléptem a kórterembe, nem karjának hiánya döbbentett meg, hanem a mosoly, mely szélesen ült ki ajkára. Itt vagyok, élek és ezért is hála Istennek! - mondta ő. Vigasztalni mentem és én erősödtem. Nekem volt kevés az erőm az ő nyomorúságában. Ráadásul a történet szenvedő szereplője az egyik nővérem volt. Sok tanulságos dolgon mentünk át családilag mindnyájan akkortájt és azóta is...

Napi ige és gondolat levelezőlista


Isten Igéje olyan, mint a villamos áram, nemcsak világít, de erőt is ad.



Mennyei Atyám, köszönöm neked, hogy szüleimen keresztül számtalan jótéteményben részesítettél. Fizess meg nekik a sok jóért, amit velem az első naptól kezdve tettek; és segíts, hogy hálás lehessek irántuk. Áldd meg munkájukat és fáradozásukat, tartsd meg őket jó egészségben, vigasztald őket a megpróbáltatások idején. Engedd, hogy gazdagodjanak a jóban és őrizd meg őket minden rossztól. Áldd meg testvéreimet is és minden rokonomat. Ne engedd, hogy családunk egy tagja is elvesszék örökre, hanem egyesíts mindannyiunkat újra örök atyai házadban.



Mindenünk Krisztus minekünk. Ha sebre vágysz gyógyulást, Őbenne orvost találsz. Ha láz hevít, Forrás Ő, és üdít. Ha bűnöd súlya fojt: Ő igazulásod. Ha kell segítség: Ő erősség. Halál rettegtet: Ő az Élet! Az égbe hív vágy: Ő az Út, hogy járjad! Sötéttől félő: nézd, a Fény Ő. Ha kínoz éhed, Ő az Étked. Ízleljétek tehát és lássátok, mily édes a ti uratok!

Szent Ambrus?


Szerintem jobb, ha nem azért imádkozunk, hogy könnyebb terheket kelljen hordoznunk, hanem azért, hogy legyünk erősebbek az elviseléséhez.

Liu Csen-Jing


„Ti a saját szemetekkel láttátok az Úrnak valamennyi nagy tettét, melyet véghezvitt.” (5Móz 11,7)

A tapasztalattól sok függ. Annak idején Andrej Tarkovszkij filmrendező panaszkodott így a svédekre: „Az a baj veletek, hogy nem történik veletek semmi!” Miért van az, hogy a történelem viharai, a szükség és a megpróbáltatások között képes leginkább megtapasztalni az ember a szabadító Istent? Minden válság a megújulás lehetőségét is magában rejti, így a környezeti válság is. Bízzunk abban, hogy Isten nagy tetteit a mi korunkban is felismerheti az ember, és nem csak valami nagy, végső nyomorúság közepette. És ennek a felismerésnek olyan elkötelező ereje lesz, mely kihat a mindennapok – az életforma egészének gyakorlatára.
(Réz-Nagy Zoltán)


Többet kéne gondolnunk arra, hogy jót tegyünk, mint arra, hogy jól érezzük magunkat, így végül tényleg jobban éreznénk magunkat.


„Tudom, kiben hiszek, és meg vagyok győződve, hogy neki van hatalma arra, hogy a rám bízott kincset megőrizze.” (2Tim 1,12)

Azt még talán könnyebb megmondani, hogy kinek hiszek. De hogy akiben hiszek, annak van hatalma, és megtart életem utolsó napjáig, sőt még azon túl is – ezt már sokkal kevesebben merik állítani! Sokan és sokszor buktak már el az emberiség történelme során, amikor meggyőződésüket valami olyasmibe vetették, amiről később kiderült, hogy nem képes megtartani őket. Az ember sokszor menekül az Istenbe vetett hit elől, mondván, valami modernebbre van szüksége. De újra és újra rá kell döbbennie: nincs értelme mást keresni. Bárcsak mi is mindig ki tudnánk mondani: „Igen, tudom, kiben hiszek, és meg vagyok győződve arról is, hogy ő megtart örökre.” (Csorba János)

2017. szeptember 26., kedd



„A Feltámadott ezt mondta nekik: »Vessétek ki a hálót a hajó jobb oldalán, és találtok!« Kivetették tehát, de kivonni már nem tudták a rengeteg hal miatt.” (Jn 21,6)

Az életünk nagy iskola, melyben Isten a vele való örök közösségre akar felkészíteni. Sajnos a Nagy Bukás után sok mindenért, ami előtte természetes lehetett, ma meg kell küzdeni. Jönnek a kudarcok, és milyen nehezen jutunk el odáig, hogy valóban, szívből tudjuk kimondani, amit szinte megszokásból újra és újra imádkozunk: „…legyen meg a Te akaratod…” Most is érdemes megkérdezni: „Uram, mit akarsz, hogy ma cselekedjek?”
(Sándor Frigyes)


Aki hitét elvesztette, annak többé már nincs mit elvesztenie. (Seneca)


Attól, hogy a hitet elveszítsük, csak az óv meg, hogy a hitet gyakoroljuk. (Pierson)



Édes Uram, add meg, hogy mindig hálát tudjak adni hivatásom fenségéért és a vele járó felelősségért. Ne engedd meg, hogy bármikor hűtlen legyek hozzá megengedve magamnak hogy hűvös, udvariatlan vagy türelmetlen legyek.

Kalkuttai Teréz Anya


Eldöntöttem, hogy a bennem lakozó szenvedélyt mások megsegítésére irányítom. (Bryan James)



Embernek lenni pontosan annyit jelent, mint felelősnek lenni.



„Ha már most megigazított minket az ő vére által, még inkább meg fog menteni minket a haragtól Krisztus által.” (Róm 5,9)

A banki törlesztések okozta gondokkal ma mindenki tisztában van. Sokan életük végéig sem tudják felvett hitelüket visszafizetni, akkorára duzzadt az adósságuk. Szomorú korjelenség: sokan a halálba menekülnek az óriási adósságteher miatt. Isten előtt is letörleszthetetlen a tartozásunk. Bűneink elválasztanak a szent és igaz Istentől. Kárhozat és halál lenne sorsunk, ha… Krisztus vére nem ontatott volna ki értünk. Ő az, aki megigazít és megment. Törleszti helyettünk a soha, semmi módon ki nem fizethető adósságot, lemossa a bűnt, hogy tisztán állhassunk meg Isten előtt.
(Kőháti Dóra)



India egyik településének nagy iskolája minden évben rendez sportünnepélyt. A legkedveltebb versenyszámok közé tartozik az egymérföldes futóverseny. Ezen életkortól függetlenül bármelyik tanuló részt vehet. A rajtpisztoly eldördülése után máris mozgásba lendültek a versenyzők. Hamarosan lemaradtak a kevésbé jó futók. Egyesek fel is adták a versenyt. A leghátul futók között volt egy kisfiú is, aki egyre inkább leszakadt a mezőnytől. Sokan úgy vélték, hogy igyekezetének már semmi értelme. Hiszen legcsekélyebb kilátása sem volt arra, hogy győzelmet vagy akár csak jó helyezést is elérjen. De a fiúcska nem zavartatta magát. Ő a futást elkezdte és persze be is akarta fejezni. Egyre több néző figyelt fel a gyerekre. Láthatták, hogy a kisfiú nem akarja feladni a küzdelmet. Bíztatták is őt bekiabálásokkal. Néhányan azonban gúnyolták és azt kiáltották, hogy adja fel. A fiút azonban ez nem befolyásolta. A célra tekintett és nekifeszülve futott, egyre futott tovább... Most már teljesen nyilvánvaló volt, hogy ő lesz a legeslegutolsó, mégsem adta fel! A versenybíróknak, akik már azonosították az első három helyezettet, meg kellett várniuk, amíg a kicsi is átfut a célon. Lelkes éljenzés tört ki, mert a versenyt a fiú nemcsak elkezdte, de végig is futotta.

A cél felé futni és célba érni! - igen, éppen erről van szó. Életünk hasonlít egy futáshoz. Fontos, hogyha elindultunk Krisztus követésére, akkor nekifeszülve, reménységgel fussuk végig a pályát. Egészen a célig! Azért pedig, hogy a célt ne tévesszük szem elől, ,,nézzünk fel Jézusra, a hit szerzőjére és beteljesítőjére...'' Zsid 12,2.



Isten malma lassan jár, de rendkívül finoman őröl. (Kroecker)


Jó dolog, ha néha minden támaszték kidől alólunk.
Ilyenkor láthatjuk, hogy mi kő a talpunk alatt, és mi homok.


Minden képzeletet felülmúl, amit Isten életünk törött darabkáiból tud alkotni, ha teljesen rábízzuk azokat.

Pascal


Nincs visszataszítóbb az alázatos ember gőgjénél. (Bergyajev)


Nobel-díjjal jutalmazták az egyik orvost, aki ezt írta világhírű munkájában: „Az ima a leghatalmasabb energiaforma, amit az ember létrehozhat. Az ima befolyása az emberi értelemre és testre annyira kimutatható, mint a mirigyek kiválasztó képessége.”



OTTHON VÁRNAK RÁD

Akármerre indulj, akármi is űz tovább,
Hívhat messzi fény - otthon várnak rád.
Akármivé lennél - van, ki mindent megbocsájt.
Ha elcsüggedsz, ha félsz - otthon várnak rád.
A nagy remények útját - a földi poklot mind bejárd,
Győzz vagy vesztes légy - otthon várnak rád.

Ki mondja azt, ha bajban vagy: Fiam, mi bánt?
Mondd, mit jelent, miért oly szent örökkön át?
Ki otthon vár reád, ki gondját rejti s bánatát,
Hogy nyugalmat találj - sok nehéz év után.
Hogy békéd megtaláld - otthon várnak rád.

Ki mondja azt, ha bajban vagy: Fiam, mi bánt?
Oly ritkán lát, oly büszke ránk apánk s anyánk!
Mondd, mit jelent, miért oly szent örökkön át?
Ki mondja azt, ha bajban vagy: Fiam, mi bánt?
Oly ritkán lát, oly büszke ránk apánk s anyánk!
Mondd, mit jelent, miért oly szent örökkön át,
Ki otthon vár reád...


„Ő tárja fel a mélyen elrejtett titkokat.” (Dán 2,22)

Furcsa érzés belegondolni, mi lenne velem, ha minden titkomat ismernék az emberek. Azt hiszem, nem tudnék a másik ember szemébe nézni, ha kiderülne, hogy a mosolyom, a kedves szavaim mögött mit is gondolok valójában róla. Fájó tény, hogy Isten előtt minden nyitott. Fájó tény, mert rádöbbent arra, hogy akármennyire is próbálkozom, nem tudok Isten „szemébe nézni”. Csak lehajtott fejjel tudok megállni előtte és szégyenkezni és könyörögni a bocsánatért. Kellemetlen, de felszabadító érzés a bűntől való szabadulás.
(Pongrácz Máté)

2017. szeptember 25., hétfő

A házasság a boldogság ígérete, s a vértanúság elfogadása. (Papini)


A tevékeny szeretetet félelmetes szakadék választja el az ábrándos szeretettől. Az igazi szeretet kész akár a vereségre is, hisz helye és ideje Istenben van.
(Pilinszky János)


Az élet keresztjei olyanok, mint a kotta keresztjei: felemelnek.

Beethoven


Az igazság létezik. Csak a hazugságot találják ki.

Georges Braque


Az Imádkozás felélénkíti a lelket, feltölti szellemi és fizikai energiával, hogy eleget tehessen az élet kihívásainak.


„Egyikük pedig, amikor látta, hogy meggyógyult, visszatért, és fennhangon dicsőítette Istent.” (Lk 17,15)

Talán ismert előttünk a régi liturgia ősi mondata: „Emeljük fel szívünket!” – mondja a lelkész. A gyülekezet válaszol rá: „Felemeljük az Úrhoz!” Bárcsak ilyen könnyű lenne szívünket felemelni az Úrhoz. Milyen sok hálaadó imádság hangzana akkor a világon. Ilyen magasságokba csak Isten tud emelni minket a Lélek szárnyain. Ezért fontos az Istent dicsőítő ének és az őt magasztaló imádság. Ekkor döbbenek rá Isten nagyságára. És mint ahogy a madár a szél áramlatát kihasználva egyre magasabbra emelkedik, ugyanígy emeli magasba a hívő embert a dicsőítő ének és imádság. – Uram, magasztalom nagyságodat és értem lehajló szeretetedet!
(Sándor Frigyes)




„Ezért tehát még jobban kell figyelnünk a hallottakra, hogy valamiképpen el ne sodródjunk.” (Zsid 2,1)

Sodortatunk – a munka láza, tempója, elfogyhatatlansága miatt. Sodortatunk az idővel való harcunkban; sodortatunk a család, munkahely, szabadidő háromszögében; sodortatunk a világ által jónak tartott reklámok, szlogenek által, hogy neked ez jár… A gonosz minden lehetőséget megragad, hogy gyengítse bennünk az ige tartalmát, mondanivalóját. Fülünk még hall, de vajon nem azt hallja, amit még meg akar hallani? Kapaszkodjunk jobban az élő Igébe!
(Tamásy Tamásné)



"Igaz kijelentés ez: ha meghalunk vele, majd élünk is vele; ha tűrünk vele, uralkodni is fogunk vele. Ha azonban megtagadjuk, ő is megtagad minket, de ha mi hűtlenné válunk, ő hű marad, mert önmagát nem tagadhatja meg." Timóteusnak írt II. levél 2.11-13

Hűséged végtelen, Atyám, nagy Isten,
Elhat a mélybe, s az egek fölé,
Irgalmad nem fogy a múló idővel.
Ki voltál, az maradsz mindörökké.

Hűséged végtelen, hűséged végtelen,
Minden nap új áldás árad reám,
Hiányom pótolod hatalmas kézzel,
Hűséged végtelen, Uram, hozzám.

A tél, a nyár, az ősz, a feslő tavasz,
A nap, a hold, s a nagy csillagsereg,
Ezt zengi szüntelen együttes karban:
Te vagy az irgalom, a szeretet.

Eltörlöd bűnömet, békéd vesz körül,
Velem vagy, s lényed úgy megvidámít,
Erőt adsz mára, a holnapra reményt.
Áldásod ontja rám bő árjait.

Isten hűséges szeretete emberi ésszel fel nem fogható, meg nem mérhető, végtelen... Ő soha nem hagy el bennünk, még akkor sem, ha néha úgy is érezzük. Ő mindig velünk van. Ő nem változik, mindig ugyanaz. Csak mi változunk. Mi vagyunk, akik néha bizalmatlanul és félelemmel, netalán haraggal, máskor pedig gyermeki bizalommal, elfogadó és önátadó szeretettel, hálás szívvel viszonyulunk Hozzá. De hogyan viszonyul Ő mihozzánk? Mindig ugyan úgy: végtelen irgalommal és határtalan szeretettel, akkor is, ha jók és tiszták vagyunk, de akkor is, ha bűnöket követve el a sárban fetrengünk.
Törekedjünk Istennel egyre teljesebb egységben élni, így nemcsak a gondtalan öröm, hanem a szenvedés és fájdalom idején is bizalommal és hálával teli szívvel fogunk a mi szerető Atyánk karjaiban békére lelni. Legyünk hűek minden körülményben, ha pedig ez mégsem sikerül, újra és újra visszatérhetünk Istenünk melegséget, világosságot és biztonságot adó oltalmába, mert legyen akármekkora is a mi hűtlenségünk, biztosak lehetünk benne, Isten hűsége sokkalta nagyobb annál!


„Jézus miután rátekintett, megkedvelte, és ezt mondta neki: »Egyvalami hiányzik még belőled: menj, add el, amid van, és oszd szét a szegények között, akkor kincsed lesz a mennyben; azután jöjj, és kövess engem.«” (Mk 10,21)

Mindig van egyvalami az életünkben, ami közénk és a Mester közé áll. Igaz, hogy rendes fiú volt ez az ifjú, igyekezett betartani a törvényt, mégis volt egyvalami az életében, a vagyon, ami elválasztotta Isten országától. Pedig ha törvénytisztelő életet élt, bizonyára befizette a templomadót. Valószínűleg nem gondolt arra, hogy pont az anyagiak választják el az Úrtól. A mi életünkben is sokszor adódik valami, ami becsúszik, és letérít a követés útjáról; a legkisebbek, a legjelentéktelenebbnek látszóak az igazán veszélyesek… (Csorba János)


„Napkelettől napnyugatig nagy az én nevem a népek között – mondja az Úr.” (Mal 1,11)

Már az ószövetségi korban sok pogány nép megismerte Izrael Istenét. Látták hatalmas tetteit. Mióta eljött a megígért Messiás, az egész földkerekség minden népe között vannak, akik tisztelik és imádják Ábrahám, Izsák és Jákób Istenét, a mi Urunk Jézus Krisztus Atyját. Isten legnagyobb tette, leghatalmasabb csodája, hogy az egész világon hirdetik az örömüzenetet: Krisztusért mindenki számára van bűnbocsánat, és elnyerhető az örök élet.
(Bozorády Zoltán)


Ne csináljatok sablonokat, az Úr az egyiket így vezeti, a másikat amúgy. (Zeller)


Ne elégedjünk meg azzal, hogy lejjebb már nem csúszhatunk.

Szép, ha Istent dicsőítjük, illő, hogy Neki hálát adjunk, de az Isten és az ember közötti viszonynak mégis az az ima felel meg legjobban, amelyben szívünket kitárva, nagy-nagy bizalommal kérünk Tőle. Hiszen Ő a forrása minden jóságnak, mindennek megadója; nekünk pedig mindig szükségünk van arra, hogy Ő éltessen, segítsen, támogasson minket.


VAN VALAKIM

Van Valakim, ki megbocsát,
ha vétkezik szegény fejem.
S bajomhoz is megérkezik,
ha messzire elkóborol netán szívem.

Szeretete utolér és visszaviszen oda,
ahol testvérszívek vannak velem.
Oda, hova kerítést von a kegyelem.

Van Valakim, ki még soha el nem hagyott.
Van Valakim, ki úgy szeret, ahogy vagyok.

2017. szeptember 24., vasárnap

A boldogság olyan, mint a levegő, csak a hiánya tűnik fel.


A jó harcos a vereséget is elismeri. Nem marad közömbös iránta, de győzelemnek sem próbálja feltüntetni.



A nyelvvel éppen úgy gyilkolhatunk, mint a kézzel.

Spurgeon


Akkor szeress, amikor legkevésbé érdemlem. Mert akkor van rá nagy szükségem.

kínai közmondás


Az emberi szív úgy teremtetett, hogy űr marad benne, ha nem az élő Isten tölti be.

Blaise Pascal


Az igazi házasság a valamikor elvesztett paradicsom földre szállása. Hajtsuk ki innen az ördögöt.



Csak légy, aki vagy és beszélj szíved mélyéről, ennél többet senki se tehet.



Élj úgy, hogy kérdezzenek, és a válasz az életed legyen.


Ezek a szavak: kereszt, vér, kegyelem, bűn – a mi ajkunkon veszítették el valutájukat. (Ohler)


„Jézus mondta példázatban: „A ház ura ezt mondta szolgájának: Menj ki gyorsan a város útjaira és utcáira, és hozd be ide a szegényeket, a nyomorékokat, a sántákat és a vakokat.”” (Lk 14,21)

Régi felismerés, hogy attól nem lesz növekedés a gyülekezetben, ha hívunk egy „aranyszájú Szent János” minősítésű lelkészt. Isten minden hívőt az utcákra küld, az üzletekbe, a munkahelyekre, hogy nézzenek körül, és tolakodás nélkül a szeretet, az isteni szeretet meggyőző erejével beszéljenek Jézusról, akire szükségük van az embereknek, akár tudják ezt, akár nem.
(Bozorády Zoltán)



„Krisztus mondja: „Aki abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, soha többé meg nem szomjazik, mert örök életre buzgó víz forrásává lesz benne.”” (Jn 4,14)

Igénket olvasva ne a víz pusztító ereje és nagysága kerüljön a szemünk elé, hanem az áldására figyeljünk. Különösen azért, mert a víz arra mutat rá, akitől csakis jó, csakis élet származik – és ez Jézus Krisztus. Milyen a kapcsolatom az élet Urával, Jézussal? Ha el tudom mondani Pállal, hogy már nem én élek, hanem ő él bennem, akkor többé nem leszek szomjas, mert életemet átjárja és betölti Jézus Krisztus.
(Tamásy Tamásné)


„Ne álljatok bosszút önmagatokért, szeretteim, hanem adjatok helyet Isten haragjának.” (Róm 12,19)

Soha? Soha. Miért? Mert a bosszú édestestvére a gyilkosságnak. Ez pedig a gyilkosság fejedelmének erejéből merít, és ez a felgyülemlett gyűlölet először minket öl. Van jobb megoldás: Isten kezében hagyni az ítéletet. Több okból is jó: nem árt nekünk. Isten ismeri nemcsak az én szándékomat és gondolataimat, hanem a másikét is. Isten ítéletének célja nem a másik elvesztése, hanem megmentése, és erre mi képtelenek vagyunk. – Uram, óvj meg a bosszúállástól és a kiborulástól, helyette taníts leborulni előtted!
(Sándor Frigyes)



Próbálkozás, kudarc, próbálkozás, kudarc… az egyetlen igazi kudarc, ha többé nem próbálkozol.


Sohasem veszíthetjük el, amiben egyszer örömünket leltük. Mindazok, akiket mélyen szeretünk, részünkké válnak.

Helen Keller


Szűz szülője Istennek, engedd, hogy tied legyek.
Tied élet s halálban, tied jó és balsorsban,
Tied küzdve, szenvedve, tied most és örökre.
Szűz szülője Istennek, engedd, hogy tied legyek.

Anyám, benned bízom és remélek, Anyám, teutánad epedek.
Anyám, te jóságos, kegyelmezz, Anyám, te hatalmas védelmezz.
Anyám, ó jöjj, segíts küzdeni!
Anyám, ó jöjj segíts szenvedni!
Anyám, ó jöjj, ne hagyj elveszni!
Hiszen tudsz segíteni, ó hatalmas!
Akarsz is segíteni, ó irgalmas!
Kell is segítened, ó hűséges!
Fogsz is segíteni, ó kegyelmes!

Anyám, te vagy a kegyelmek anyja, Szomorúak vigasztalója,
Bűnösök oltalmazója és menedéke, Föld reménye s Mennyek ékessége!
Ki kérte még segítségedet hasztalanul?
Ki távozott tőled meghallgatatlanul?
Azért bizton mondom minden szenvedésben: Mária mindig segít, minden időben.
Biztosan állítom életben s halálban: Mária mindig segít, minden balsorsban.
Azért hiszem s meghalok ezen hitemben, hogy veled leszek ó Anyám, fönn az égben.
Szűz szülője Istennek, engedd, hogy tied legyek.
Ámen


„Új nevet adnak neked, melyet az Úr maga határoz meg.” (Ézs 62,2b)

A gyerekek gyakran beceneveket találnak ki egymásnak valamilyen külső-belső tulajdonság alapján, amelyet kidomborít az új név. Azonban nem mindig pozitív tulajdonságok szülnek vállalható új elnevezéseket: előfordul, hogy valakit épp a gúnyneve kísér el egész élete során. Próbál szabadulni tőle, de magán hordozza, mint egy pecsétet. Istenünk lát minket, és pontosan tudja, hogy életünk során milyen elnevezések ragadtak ránk. Azonban ő új nevet akar adni. Így lett Jákóbból (csalóból) Izrael (Isten uralkodik); így kaphatunk mi is új nevünk mellé új életet Krisztusban! (Csorba János)

2017. szeptember 23., szombat

Aki diadalmaskodva azt jelenti ki, mint házasfél: “nekem van igazam” az nem ismeri az igazi szeretetet.


Az ember sokszor más, mint aminek látszik. De ritkán jobb.
(Lessing)


Az emberek következetesen elfelejtik, hogy a boldogság a gondolkodásmódunkban, nem pedig a körülményekben gyökerezik.


„Bizony, itt van Isten, a mi Istenünk örökkön-örökké, ő vezet minket mindhalálig.” (Zsolt 48,15)

Azt gondolhatnánk, sokkal felvilágosultabbak vagyunk a régi korok népeinél, amelyek számos istenséget, bálványt kreáltak maguknak. Ma már csak mosolygunk azon, hogy még ajándékokat is vittek az isteneknek. Pedig nem sok alapunk van a fejcsóválásra – ma is megvannak az isteneink, amelyeknek időt, energiát, anyagiakat szentelünk. S nem vesszük észre, hogy ezek is ugyanolyan bálványok, mint Asérá vagy Baal. De nekünk olyan Istenünk van, aki nem hagy cserben, mellettünk áll, és kész vezetni bennünket egy egész életen keresztül.
(Csorba János)



Csendet tanultam a beszédesektől, toleranciát a türelmetlenektől, kedvességet a durváktól.

Khalil Gibran


„Isten elküldötte Fiának Lelkét a mi szívünkbe, aki ezt kiáltja: „Abbá, Atya!”” (Gal 4,6)

Isten elküldi Szentlelkét a te szívedbe is. Amikor ez megtörténik, mindig, minden körülmények között biztos leszel abban, hogy Isten gyermeke vagy. És a hatalmas Istent, a legcsodálatosabb apát hívhatod segítségül.
(Bozorády Zoltán)



„Közbenjárt a bűnösökért.” (Ézs 53,12)

Jézus Krisztus áldozata bármely időben élő embernek üdvösséget jelent. Üdvösséget jelentett a mellette keresztfán szenvedő latornak, üdvösséget jelent a 21. században és az elkövetkezőkben is. Ez az áldozat egyszeri és megismételhetetlen, azért történt, hogy megbékéltesse az embert Istennel. De a feltámadott és élő Úr Krisztus azóta is folyamatosan imádkozik, könyörög, azaz közbenjár értünk az Atyánál, hogy áldozatára nézve az Atya béküljön meg velünk, és mi is ővele.
(Tamásy Tamásné)


Légy türelmes, minden nehéz, mielőtt könnyűvé válik.



LÉGY VELEM

Ha gyötörnek a földi kínok,
S ha szenvedés az életem,
Kínjaimat könnyebben bírom,
Óh, Uram, csak Te légy velem.

Légy velem a hosszú éjszakákon,
Vigasztalj, hogyha csüggedek,
Lelkemnek égő sebeivel
Uram, Elédbe térdelek.

Nem félek a sötét éjszakától,
Ellenségtől sem reszketek,
Mert felettem őrködve állnak
Az örökké vigyázó szemek.

S ha majd egyszer eljön az óra,
Örök álomra lezárom szemem,
Könnyebben hajtom fejem nyugovóra,
Óh, Uram, csak Te légy velem.

„Mi pedig megmaradunk az imádkozás és az ige szolgálata mellett.” (ApCsel 6,4)

Minden ember boldog akar lenni – mondja egy régi sláger szövege. Mégis milyen kevesen mondják boldognak magukat. Mi boldogulni akarunk ahelyett, hogy boldoggá tennénk másokat. A boldogságot adni tudjuk, de elvenni nem. A boldogságot kapni tudjuk, de kierőszakolni nem. Az csak a másokért megélt élet útján jön felénk. Ezért ne felejtsük imádságban hordozni egymást és Isten gyógyító szavát szólni ott, ahol szükség van rá. – Uram, köszönöm, hogy ma is szolgálhatok neked másokon keresztül, és köszönöm az általuk nyert boldogságot!
(Sándor Frigyes)


Uram, Jézus! Az irántad és a mennyei Atya iránt érzett szeretetem csekély viszonzása a felém áradó végtelen isteni szeretetnek. Parancsaid teljesítése nyitja meg számomra a szeretet kapuját, amely a veled való egységhez és közösséghez vezet. Veled szeretnék élni, a te szeretetedben. Taníts meg engem az önzetlen szeretetre, hogy mindig önmagamat adjam a szeretetben, miként te is tetted, amikor szeretetből feláldoztad magadat értem és minden emberért.Vannak emberek, akik mindenbe beleütik az orrukat, csak azért, hogy mások hibáit kiszimatolják, s hogy a hibákat hamarabb megtalálják, nagyítóüveggel keresik azt. Az ilyeneknek azt ajánlom, hogy saját magukba nézzenek, mert az ördögöt ott fogják megtalálni.

2017. szeptember 22., péntek

Állok elébe Isten ítéletének!



Volt egy szívműtött, idős filozófia professzor betegem, akivel sokat beszélgettünk, főképpen a hit dolgairól. Ő ateistának vallotta magát. Ám felesége néhány évvel korábban Jehova tanúja lett, és elhagyta. Emiatt aztán senki meg nem állhatott előtte, aki kezébe vette a Bibliát. Nem tudtam soha olyat mondani, ami csak egy percre is megállította volna.
Egy alkalommal, beszélgetésünk közben, hirtelen és indulatosan felpattant, és közölte velem: Ha valóban lesz olyan, állok elébe Isten ítéletének! Nem loptam, nem öltem, tiszteltem a szüleimet… – és így tovább.
Erre feltettem neki a kérdést: Miből gondolja Professzor Úr, hogy Isten az ön elképzelése és mércéje szerint fogja majd megítélni? Nem sokkal valószínűbb, hogy Isten az önmaga mértéke alapján ítél majd? Rendben van, a saját megítélése szerint az 5. parancsolattól kezdve nincsen semmi kivetnivaló az életében, ám mi van az első négy parancsolattal?
Sajnos soha nem sikerült a maga erősségeiből kimozdítanom.

„Én, az Úr vagyok a te Istened…” (2Móz 20,1-17)




"Az igaznak halála idején is reménysége van."

(Példabeszédek 14,32)

A Krisztus vére által megigazított igazakról van itt szó, akiknek még haláluk idején is reménységük van, reménységük lehet. Hogyan lehetséges, hogy van ez a reménységük? Úgy, hogy a remény nekünk, Krisztusban hívő embereknek egy Személy - nem csupán eszmei vigasztalás. Pál így vall erről: "Krisztus a mi reménységünk!" Ez azt jelenti, hogy Pál nemcsak reménységet kapott Krisztusban, hanem Krisztus maga lett az ő Reménysége.
Nekünk nem a reménység az Istenünk, hanem Isten a mi reménységünk! Sokkal többről van itt szó, mint hogy Jézus vigaszt és reményt adna a gyász órájában - itt arról van szó, hogy Ő önmagát adja Reménységként ebben az órában is!

Az igét így is érthetjük: az igaznak halála idején is reménysége, tehát: Krisztusa van.
A keresztyénség nem abból áll, amit Krisztus nekünk ad, hanem sokkal inkább maga Krisztus az, aki önmagát adja nekünk.
Van egy kínai közmondás: "Egyet minden helyett." Ez az Egy, a Krisztus a Minden. Őt adta az Atya minden egyéb helyett. Ő legyen a mindenünk. Mert nemcsak nekünk, hanem az Atyának is Krisztus volt az EGYETLENE és a MINDENE.
Azért van reménysége az igaznak, mert mint utolsó ellenség, a halál is el fog töröltetni, ahogy ilyenkor idézzük ezt az igét a sírnál. Úgy töröltetik el, mint Krisztus többi ellensége: alávettetik, mint minden, a Krisztus lábai alá.
A fáraó megálmodta (1Móz 41), hogy előbb hét gabonában gazdag esztendő jön, majd pedig hét ínséges, látván, hogy a kövér teheneket elnyelő sovány teheneken meg sem látszik az, amit befalnak. Ha az álmot magyarázó József kétségbeesett volna, el kezdett volna imádkozni azért, hogy a kövér tehenekkel jóllakott sovány tehenek gömbölyödjenek ki. De nem esett kétségbe, mert tudta, hogy Isten a mindent elnyelni látszó szűk esztendőben is gondoskodni fog a kenyérről, csodálatos módon.
Mi is úgy látjuk, a sovány halál és a sorvasztó bűn mindent elnyel, még a hívő embert is, úgy tűnik, végérvényesen. Mégsem esünk kétségbe: Isten gondoskodik! Nem a sovány halál nyel el minket, sem a sorvasztó bűn, hanem éppen fordítva, ahogy meg van írva: "Elnyeletett a halál diadala."

(Horváth Levente)


Az ünnep

Mi, emberek szeretünk ünnepelni, ezért minden lehetőséget megragadunk, hogy ünnepet ülhessünk. Így lett az idők folyamán szinte minden nap valaminek a jeles napja. Van, amikor a kolbászt ünnepeljük (fesztivál), máskor a bort, esetleg a több méteres rétest, de ünneppel kötjük össze a halászléfőző versenyt, és nemzeti (még nem ünnep!) lett a vágta is.
Az ünneplés örömteli és fontos dolog, amit Isten szerzett az ember számára. A világ ünneplése az aranyborjú esete óta csak abból áll, hogy leülnek enni és inni, és felkelnek játszani. Pedig ezek az alkalmak a megemlékezés pillanatai is. Az Isten népének örömünnepe az igében, imádságban és hálaadásban való örömteli együttlét. Az öröm alapja mindig maga, Jézus Krisztus,


"aki gazdag létére szegénnyé lett értetek, hogy ti az ő szegénysége által meggazdagodjatok" (2Kor 8,9)




Csak figyelmetlenség?

Futunk, rohanunk, elfoglaltak vagyunk, nem érünk rá levelekre válaszolni, vagy megköszönni valamit. Ezen gondolkoztam, amikor elektronikus levélben segítettem valakinek, és nem válaszolt, hogy megköszönje igazán nem jelentős segítségemet. Jólesett volna, ha legalább ennyit ír: köszönöm, megkaptam. Emberi kapcsolatok múlhatnak ilyen apróságokon, épülhetnek, erősödhetnek – de hiányukkal meg is hidegülhetnek. Ezek ugyanis a szeretet és hála apró jelei. Cseri Kálmán írja A kegyelem harmatja c. könyvében: „Csodálatos látni ma is, hogy aki hallgatja és magába fogadja Isten Igéjét, annak hogyan változik meg az élete. Valóban gyümölcsök jelennek meg rajta: szeretet, öröm, türelem, jóság… (Gal 5,22). A halál állapotából emel ki Isten az Ő Igéjével, és örök életet ad.”
„Atyafiúi szeretettel egymás iránt gyöngédek; a tiszteletadásban egymást megelőzők legyetek.” (Rm 12,10)


Jelül és csodául



A jelenlegi zűrzavaros európai helyzethez hasonló történelmi korszakban (Ézsaiás 8,6-18), amikor a nép megvetette „a Siloah lassan folyó vizeit”, akkor az Úristen Izráel népére hozta „a folyó mindent elsöprő vizét, Asszíria (Szíria!) királyát és annak minden hatalmát.” „Kilép mindenütt a medréből… szétterjesztett szárnyai ellepik Izrael földjének teljes szélességét.” A népek tanácskoznak akkor, de hiábavaló lesz, nem megy végbe döntésük.

De a hűségeseket így bíztatja Isten: amitől a nép fél, attól ti ne féljetek!

Ézsiás próféta ezen felbátorodva áll Isten elé: „Íme, itt vagyok én és a fiak (a próféta iskola ifjai), akiket az Úr adott nekem. Jelül és csodául vagyunk Izraelben. A Sion hegyén lakozó Seregek Urától vagyunk mi!”

Ez a mondat ismételten felhangzott a Biblia lapjain, de már Jézus szájából: „Íme, itt vagyok, én és a fiak, akiket Isten nekem adott.” (Zsid 2,13) – Fiak, például a bibliaiskola padsoraiban, hogy majd jelül és csodául lehessenek a világban.

(Részlet Alföldy-Boruss Dezsőnek a Biblia Szövetség bibliaiskolája tanévnyitóján elhangzott áhítatából – vázlatos közlés)

A mi Urunk, Jézus Krisztus atyja „Szeretetében előre elhatározta, hogy fiaivá fogad minket Jézus Krisztus által, akaratának tetszése szerint, kegyelme dicsőségének magasztalására…” (Ef 1,5-6)



Mátraházai lelki konferencia
Írta: Benedek Csilla

2013. szeptember 8-13-ig, a Mátraházai Református Lelkészüdülőben töltöttünk néhány napot, az ilyenkor szokásos őszi hitmélyítő lelki konferenciánk keretében.
Az üdülőt szinte teljes egészében megtöltöttük, sőt naponta voltak kintről jövő hallgatóink is.
Lelki alkalmakat délelőtt, délután és este tartottunk. Ezen kívül közös, és egyéni beszélgetések is gazdagították programunkat.
Sok testvéri és baráti kapcsolat is szövődött a résztvevők között, ami nagyon fontos, mivel kicsi országunk hívő népének egymás megismerése és kapcsolattartása nagy ajándék.


A szerda délutánt szabaddá tettük, hogy akik szeretnének a Mátra szépségeivel ismerkedni, lehetőséget kapjanak erre.
Az időjárás nem volt a legideálisabb, többször esett az eső, de ez nem zavart senkit sem, sőt hálásak voltunk a hosszú száraz nyár után a kapott esős időszakért.
Az üdülő épülete családias légkört hordozott, és az együttlétünkre is ez volt a jellemző.
Abban a reményben búcsúztunk egymástól, hogy esetleg jövőre is együtt lehetünk és akkor is készít nekünk a mi Urunk ilyen gazdag lelki áldást, mint amit most átélhettünk.







MOZIBAN

Megtörtént már veled, hogy kijöttél a moziból, és úgy érezted, teljesen a film hatása alá kerültél? A szívedben valami mégis nagyon nem volt rendben, de hogy mi is volt az, igazán nem tudtad megmondani. Azon tépelődtél, mennyire „világi” volt a film, és mégis – nem tehettél mást – el kellett ismerned, kiváló alkotás láttál, megérte végigizgulni a mögötted lévő másfél órát. Vegyes érzéseid nyugtalanná tettek, sőt az is felmerült bennedd, talán nem is lett volna szabad megnézned. Csak egy gondolat dübörgött a fejedben: Jézus Krisztus lenne a megoldás a filmben szereplő főhős számára.

Sokszor kerülhetünk ilyen helyzetbe. A filmek megindítanak, inspirálnak, elkeserítenek és néha otrombán megbántanak, megsebeznek. Tudomásul kell vennünk azonban, hogy a filmek kultúránk legerőteljesebb kommunikációs csatornái, mindenütt jelen vannak, vizuális erejük elsöprő.

Az emberi kultúra Isten ajándéka, bár hanyatlása, természetesen, a filmek világát sem kíméli, mégsem esik ez a művészeti forma sem Jézus Krisztus hatalmán kívül, és egy-egy filmmagyarázat Isten dicsőségére is szolgálhat. A filmművészet talán az egyik leghatékonyabb eszköz arra, hogy betekintsünk a miénktől eltérő értékrendekbe, amelyekkel nem feltétlenül értünk egyet. Megfelelő ítéletalkotással és tanulással megérthetjük mindazokat a módszereket, amelyeket a rendezők, forgatókönyvírók, színészek rendkívül erőteljesen és eredményesen használnak.

Ne felejtsük el, hogy legkedvesebb barátaink, rokonaink is ezeket az alkotásokat nézik, és önfeledten merülnek el bennük. Jelentős részük nem osztozik velünk a meggyőződésünkben, mégis képesnek kell lennünk arra, hogy megértsük őket. Számunkra sem érdektelen, milyen irányba halad a kultúránk, hiszen mi is korunk termékei vagyunk. A filmek alakíthatják gondolkodásmódunkat, és jól használható ismereteket adhatnak világunkról.


Weberné Zsikai Mária / Budapest

Pál apostol tanácsa: „Mindent megvizsgáljatok, ami jó, azt megtartsátok! Őrizkedjetek mindentől, ami gonosznak látszik!” (1 Thessz 5,21-22)


"Örömöt találj mindabban a jóban, amelyet ád néked az Úr, a te Istened, és a te házadnépének."
5 Mózes 26,11

Vedd számba!

Az, hogy fedél lehet feletted,
kegyelem, az is, hogy szeretnek,
hogy valakid van, aki félt és
őriz számodra is megértést.
Vedd számba hát mindazt a jót, mi
mindennapi érték, valódi!

FELSÉGES ATYÁNK!
Nyisd meg a mi vaksi szemeinket áldásaidnak, a mindennapok nagy és kicsiny csodáinak meglátására, testünk, lelkünk számára szánt ajándékaid megbecsülésére! Add meg nekünk, hogy szegénységünk árnyékain törjön át Benned való gazdsagságunk fénye, melege. Taníts igazán örülni szeretteinknek, otthonunknak, mindennapi kenyerünknek. Nagyon köszönjük, hogy kegyelmesen gondot viselsz rólunk.
Ámen.


REZEDASZÍV

Egyik kedves barátnőm adta kezembe azt a borítékot, amibe ezt a szép Túrmezei Erzsébet verset tette ajándékként (Rezedaszív):

„A rezeda illatot lehel
akkor is, ha rátaposnak.
Jóért gonosszal fizetni ördögi.
Jóért jóval fizetni emberi.
Rosszért jóval fizetni isteni.
Új szív, ’rezedaszív’ kellene,
hogy jóval tudjuk fizetni a rosszat!
Hisz a rezeda illatot lehel
még akkor is, ha rátaposnak!”

Amikor ránézésre nem ismerjük fel a fűszerféléket, akkor leveleik morzsolgatásával késztetjük illatuk kiárasztására. Ezután eldönthetjük, hogy rezedával, rozmaringgal, mentával, vagy más növénnyel van dolgunk.

De gondolhatunk a büdös bogárra (esetleg a mezei, vagy más fajtájú poloskára) is! Ez a szegény rovar bűzzel védekezik szorongatott helyzetében: akkor, amikor a nemkívánatos betolakodót pusztulás közeli helyzetbe hozzuk, vagy gyilkos támadást intézünk ellene – és az megijed.

Mivel életem egy olyan időszakát élem, amikor morzsolnak és taposnak, felteszem magamnak a kérdést: Az alapján, ami szívemből árad, hova sorolhatnak? Rezedaszív vagyok, akiből Krisztus jó illata árad, vagy a morzsolgatás, taposás után, a halál közeli helyzetben csak „büdös bogár”, aki mindenkit távol tart?

Megtartóm, a szorongattatással a krisztusi jó illatot kívánja kisajtolni belőlem is, ami sokakat vonzhat őhozzá. Ó, Uram, rezedaszívet adj!


Partinka Klára / Nagyatád


Pál apostol felismerése: „De hála legyen Istennek, aki Krisztusban mindenkor diadalra vezet minket, és ismeretének illatát minden helyen megjelenti általunk. Mert Krisztus jó illata vagyunk Istennek mind az üdvözülők, mind az elkárhozók között. Ezeknek a halál illata halálra, azoknak pedig az élet illata életre. És erre ki alkalmas?” (2Kor 2,14–16)


Ünnepi gondolat

Az ünnep egyik jellemzője a pihenés, a tevékenység szüneteltetése. A pihenés lehetőséget kí­nál a visszatekintésre, a mérlegelésre, a számbavételre. A számbavétel summája az eredmény, amikor is hiábavalóságot és/vagy hasznot mutat a leltár.

A hiábavalóság jellege tragikus (lásd, Salamon királyt: "Amikor szemügyre vettem minden művemet, amit kezemmel alkottam, és fáradozásomat, ahogyan fáradozva dolgoztam, kitűnt, hogy mindaz hiábavalóság és hasztalan erőlködés; nincs semmi haszna a nap alatt." Préd 2,11), a haszon pedig mindig hálás örvendezésre készí­t lehetőséget.

Az lett hiábavalósággá, amiben nem volt jelen az Úr, hasznossá pedig mindaz, ami Isten dicsőségét szolgálta. Az eredményt a Szentlélek által hitelesí­tett mérleg (Isten igéje, a Szentí­rás) valósághűen mutatja ki. Az Úr előtt töltött mérlegelő idő pedig csodálatos ünnepi perceket eredményezhet: hálaadást, dicsőí­tést és/vagy bűnbánatot, könnyhullatást.

*

A Biblia Szövetség szeptember 5-én ünnepli megalakulásának huszadik évfordulóját; hálaadó napon, pihenéssel, az eredmény számbavételével, örvendező hálaadással; azért, mert Jézus Krisztus életét sem kí­mélve szolgált nekünk, és azért, mert kegyelmesen megengedte, hogy mi is szolgáljuk őt, testvéreinket és nemzetünket.

Izgatott várakozással is ünnepel a BSZ: tekintetét a jövő áldásai, kihí­vásai felé fordí­tja, és várja Jézus Krisztus áldott Szentlelkének útmutató s védő jelenlétét!


Dr. Mikolicz Gyula / Pécel

Mózes tanácsából (5Móz 8,2): "Emlékezz vissza az egész útra, amelyen vezetett Istened, az Úr...!"



VÉN NAPRAFORGÓ

Ki mindig napba nézett, / fejét lehajtja már, / hiszen betelt az élet, / nem kell több napsugár.

A hívatás betöltve: / már mind megért a mag. / Megköszöni a földnek / és mindent visszaad.

Rongyos kabátja, mint a / zászló, lebeg nyakán, / s a porból visszaint a / sok kis magocska rá.


Füle Lajos / Vásárosnamény

„Mint a hős kezében a nyilak, olyanok a serdülő ifjak. Boldog ember az, aki ilyenekkel tölti meg tegzét. Nem szégyenülnek meg, ha ellenséggel szólnak a kapuban.” (Zsolt 127,4-5)
A teljes megszentelődés nem más, mint a Krisztus életének teljes uralomra jutása. (Stanley)


Amit megőrzöl magadnak, már elvesztetted. Amit odaadsz, tiéd lesz örökre.

Josef Recla


Az emberek azért magányosak, mert falakat építenek hidak helyett.


„Az Úr igéjét dicsérem.” (Zsolt 56,11)

Lehet az embernek olyan érzése, hogy a Biblia elavult könyv; akik azt írták, saját korukat ismerték, de mi ma élünk. Isten igéje azonban a különböző korokban és más-más társadalmi helyzetben élő emberekhez szól. Bemutatja, hogy az emberi magatartásformák milyen következményekkel járnak. Isten nem igazítja a változó világhoz mondanivalóját. Minél rendszeresebben olvasod a Szentírást, és figyelsz Isten szavára, annál inkább magasztalod igéjét és magát az Urat.
(Bozorády Zoltán)



Csak a hálás ember lehet boldog ember, csak a hálás ember elégedett ember, csak a hálás ember kiegyensúlyozott lélek. S mégis ezt az egyet, a háládatosságot tanuljuk meg legkevésbé. (Ravasz László)



Egyszer az állatok úgy határoztak, tenniük kell valami jelentős dolgot annak érdekében, hogy az új világ problémáira megoldást találjanak. Így hát iskolát szerveztek. A tantervbe ilyen tárgyakat vettek fel: futás, mászás, úszás és repülés. Az adminisztráció megkönnyítése érdekében minden állat felvette mindegyik tantárgyat. A kacsa kiváló volt úszásból, sőt, jobb volt még az oktatónál is! Ám repülésből éppen csak átment, futásból pedig rettentően gyenge volt. Mivel olyan lassan futott, abba kellett hagynia az úszást, és bent kellett maradnia iskola után, hogy a futást gyakorolja. Ez annyira megviselte úszóhártyás lábait, hogy végül úszásból is csak átlagos lett. De az "átlagos" teljesen elfogadható volt, ezért senki sem aggódott miatta, kivéve a kacsát. A nyúl osztályelső volt futásból, de megrándult a lába, mert olyan sok pótórát kellett vennie úszásból. A mókus színjeles volt mászásból, de folyamatos frusztrációt okozott számára a repülésóra, mert a tanár arra kényszerítette, hogy a földről induljon felfelé, nem pedig a fa tetejéről lefelé... végül mászásból is csak hármast kapott, futásból pedig kettest. A sas problémás gyerek volt, szigorúan kellett fegyelmezni, mert szakadár volt. A sziklamászás órákon, mindenkit maga mögött hagyott, de ragaszkodott ahhoz, hogy a saját módszereit alkalmazva jusson fel a csúcsra!



Egyszer egy pilótának nehézségei adódtak leszállás előtt, mert köd borította a leszálló pályát. A repülőtéren elhatározták, hogy radar segítségével juttatják a földre. Amint kezdte kapni a parancsokat a földről, hirtelen eszébe jutott, hogy egy magas oszlop van a kifutópálya mellett, és pánikba esve hívta fel az ellenőrző tornyot. A válasz egyszerűen jött: "Engedelmeskedj az útmutatásoknak, mi törődünk az akadályokkal."

Milyen sok hívő nem engedelmeskedik Isten igéjének a problémák és nehézségek közepette. Ha engedelmeskedünk, Ő meg tudja oldani a problémáinkat és nehézségeinket.



Ha valami nem sikerül, az nem sikertelenség: ott kezdődik a munka. (Halász Péter)


Hagyj fel azzal, hogy arra panaszkodsz a te Istenednek, hogy mekkora vihar vesz körül! Inkább mondd a te viharodnak, hogy mekkora Isten áll mögötted!


Játékaidat elvehetik, ruháidat, pénzedet is elvehetik mások. De nincsen olyan hatalma a földnek, amelyik elvehetné tőled azt, hogy a pillangónak tarka szárnya van, s hogy a rigófütty olyan az erdőn, mintha egy nagy kék virág nyílna ki benned. Nem veheti el senki tőled azt, hogy a tavaszi szellőnek édes nyírfaillata van, és selymes puha keze, mint a jó tündéreknek.

Wass Albert


Mielőtt megszólalsz, gondold végig, szebb-e, mint a csend, amit megtörsz vele...



„Mindenre van erőm a Krisztusban, aki megerősít engem.” (Fil 4,13)

Sokan már úgy ébrednek, hogy fáradtak. Halálos fáradtság munkálkodik már a fiatalokban is. Nincs erő, ezért kell a sok kávé, az energiaital, és ha az sem segít, akkor az erőtlenség érzését csillapító alkohol vagy egyéb mámor és kábulat. Az életerő Krisztusban van és tőle jön. Nincs más forrás. Ami viszont tőle jön, az mindenre elég. Elég a csalódás, a katasztrófa ellen, elég még a halál ellen is. – Uram, adj nekem erőt, mely tőled és belőled fakad!
(Sándor Frigyes)


Nem a tövis sért meg téged, hanem te karcolod meg magad a tövissel.

Pigmeus közmondás


„Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem mindazzal él az ember, ami az Úr szájából származik.” (5Móz 8,3)

Nincs még egy nyelv a magyaron kívül, amelyben a búzát életnek is hívnák. A régi magyar ember nem véletlenül nevezte így gabonáját! A búzaszemben egyfelől megtalálható minden olyan tápanyag, amely szükséges a sarjadó növény fejlődéséhez, másfelől tápértéke, rostjai megfelelőek a kenyerét verejtékkel kereső számára. Mi talán egy kicsit jobban értjük, mit jelent a kenyérből való élet. Jó lenne azt is megértenünk, mit jelent az Úr szájából hangzó igével való élet! Jézus Krisztus mondja magáról, hogy ő az élet kenyere…
(Csorba János)


Szolgálok hát, mint a köszörűkő, mely az acélnak jó élt ád, noha ő maga metszeni tompa. (Horatius)


„Te bűnbocsátó Isten vagy, kegyelmes és irgalmas, hosszú a türelmed, és nagy a szereteted.” (Neh 9,17b)

Életünk nagy lehetősége és ebből fakadóan öröme is, hogy Isten nem haragtartó. Ő minden őszintén megvallott és elé letett bűnünket a háta mögé veti, és nem emlegeti többé, nem hánytorgatja fel. Nagy áldása lenne az életünknek, ha mi is így tudnánk megbocsátani, ha Isten hosszútűrésének nemcsak mi örvendeznénk, de továbbadnánk, és mi is hosszú türelemmel és irgalommal lennénk mások felé.
(Tamásy Tamásné)