2017. július 21., péntek

Szárnyaival oltalmaz, tollai alatt menedékre lelsz, hűsége a védőpajzsod. Zsoltárok 91.4

A kicsi gyertya oly messze sugárzik! Jótett ragyog így a silány világban.

Shakespeare

A National Geographicben egyszer egy érdekes cikk jelent meg. A Yellowstone National Parkban erdőtűz ütött ki. Miután sikerült a tüzet eloltani, megkezdték a károk felmérését, és mindent tüzetesen átvizsgáltak a leégett területeken.
Az egyik erdőőr, ahogy a hamuban kotorászott, talált egy elpusztult madarat. Ahogy közelebb ment és jobban megvizsgálta, meglepetésére talált 3 élő kis fiókát az elpusztult madár szárnyai alatt.
A szerető anyamadár a szárnyaival betakarva védte fiókáit. Bár elrepülhetett volna, de hiába a füst, a forróság, hajlandó volt meghalni kicsinyeiért. Tudta, hogy már eleve a füsttől elpusztulhatnak csemetéi. Mégis vállalta a halált fiókáiért, és védelmezte őket minden nehézség ellenére.

Csodálatos dolog felismerni, hogy a természet visszatükrözi alkotója szeretetét!


A szeretet a keresztyének ismertetőjegye. (Gary Chapman)


A szeretet arra ösztönöz, hogy a lehetetlennek tűnő feladatoktól se riadjunk vissza.


„Aki hisz a Fiúban, annak örök élete van, aki pedig nem engedelmeskedik a Fiúnak, nem lát majd életet, hanem az Isten haragja marad rajta.” (Jn 3,36)

Világos útmutatást kaptunk a mai igében, hogyan lehet a miénk az örök élet. Az első és legfontosabb: Isten úgy szerette az embert, hogy nem akarta, hogy bűne miatt örök kárhozat legyen a része, ezért elküldte Egyszülöttjét, Jézus Krisztust, aki életét adta, hogy kiontott vérével eltörölje adósságunkat. De nem lesz örök életünk, ha nem hisszük, hogy helyettünk vérezett Jézus Krisztus. A hit pedig az engedelmességben lesz teljessé. Ugye tudjuk, hogyan járt a homokra építő ember, mi lett a házával (Mt 7,26–27)? Mi lehetünk okos házépítők: életünkben a hit és a cselekedetek össze kell, hogy tartozzanak!
(Tamásy Tamásné)


Aki Isten kegyelmét meg akarja őrizni, legyen hálás, ha kegyelmet kap, és béketűrő, ha az tőle eltávozik. (Kempis Tamás)


Az apák megszentelt élete a fiaknak gazdag öröksége. (Spurgeon)


Az anya a család szíve, és mosolya a szívverés.

Debbie Mumm


Ha majd kivágtad az utolsó fát, megmérgezted az utolsó folyót, és kifogtad az utolsó halat, rádöbbensz, hogy a pénz nem ehető. (Indián mondás)



Ha tudsz egy szóval úgy fordítani a dolgon, hogy megvilágosodjék a kérdés, akkor miért ködösítesz? Ha tudsz egy mosollyal más arcára mosolyt csalni, akkor miért pártolod a mogorvaságot? Ha tudsz egy kézmozdulattal másokon segíteni, miért tartod karjaidat béna lustaságban? Ha tudsz szeretni, miért várod el, hogy előbb mások szeressenek?

Tatiosz


„Jézus mondta: „Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek.”” (Mt 11,28)

Kiket hív ilyen bensőséges szavakkal Jézus? Azokat hívja, akiket mi, emberek inkább elkerülnénk. Mert ziláltak, idegesek, hajszoltak, fásultak, szomorúak. Belefáradtak, sírnak, testi-lelki terheik vannak. Őket mi inkább elküldenénk, hisz van elég bajunk. Jézus magához hívja azokat is, akik úgy érzik, hogy az ő életük már nem alkalmas semmire, elveszett, haszontalan. Nála ugyanis más fogadtatás vár. Azok lehetünk, akik vagyunk; amit kínál, nincs feltételhez kötve. Ennyit kér: jöjjetek, amint vagytok, mindnyájan, őszinte szívvel.
(Kőháti Dorottya)



„Nyomorúságomban az Urat hívtam segítségül. Az Úr meghallgatott, tágas térre vitt engem.” (Zsolt 118,5)

Az építészek tudnának arról mesélni, hogy mennyire meghatározza az ember életérzését a tér, amely körülveszi őt. Szűk, alacsony, sötét helyen a lélek is összeszorítva érzi magát. Isten jelenléte olyan lehet számomra, mint ha egy hegycsúcsról néznék le: szabadon lélegezhetek, átlátom a lenti girbegurba utak szövevényét, megértem az idevezető utat is, és erőt kapok a vándorút folytatásához.
(Balogh Éva)


Példakép lenni a gyermekek előtt mély szeretet nélkül olyan, mintha hold lennél, amely világít ugyan, de semmi meleget nem ad. Légy melegítő nap, mely sugaraival mindent beragyog.


Remélem, mindig lesz bennem annyi szilárdság és erény, hogy megtartsam azt, amit minden titulus közül a leginkább irigylésre méltónak tartok, a Becsületes ember címet. (George Washington)



Segíts annak, aki segíteni akar.


„Szeretlek benneteket – mondja az Úr.” (Mal 1,2a)

Isten nem akkor kezd el törődni velünk, szeretni minket, amikor mi azt először észleljük, amikor először hallgat meg egy imádságot, vagy ad egy jelet – hanem az anyaméhtől fogva Istenünk, és Jézus a világ végezetéig marad velünk, övéivel. Nem átmeneti állapot az isteni gondviselés, az a szeretet, amellyel Isten szeret, nem olyan, mint a mi véges és feltételekhez kötött szeretetünk. Hiszem, hogy minden helyzetben van megoldás nála, és nincs messze a segítsége. Szeretetvággyal, -ínséggel van tele az emberiség, és keresi a fogódzót. Bár meglátnánk már végre az igaz szeretet forrását: „Én szeretlek benneteket” – mondja az Úr.
(Kőháti Dóra)