2017. június 9., péntek

A hétnek két olyan napja van, ami miatt sohasem aggódom. Két gondtalan nap, amit szentül őrzök a félelemtől és fenntartástól. Az egyik ilyen nap a tegnap; minden fájdalmával, gyötrelmével, hibáival és tévedéseivel örökre elmúlt, és többé nem hozhatom vissza. A szép, édes, kedves emlékek kivételével, amelyek hátrahagyták rózsaillatukat az elmúlt nap szívében, semmi közöm sincs a tegnaphoz. Az enyém volt, és most már Istené. A másik nap, ami felől nem aggódom, a holnap, minden lehetőségével, küzdelmével, terhével, veszélyeivel, nagy ígéreteivel. A nap majd fölkel rózsás ragyogásában, vagy a felhők álarca mögött. De fölkel. A holnap az enyém lesz. Ezért csak a hét egy napja maradt nekem, a ma.
Bárki megharcolhatja a mai nap harcait. Bárki hordozhatja egy nap terheit. Ezért azt hiszem, vállalom, és csak egy napi utat teszek meg egyszerre. Miközben hűségesen és kötelességtudóan futok pályámon és végzem kijelölt feladatomat ezen az egy napon, a mindenható Isten gondoskodik a tegnapról és a holnapról.



A hívő élet legnehezebb feladatai közé tartozik a szelídség és okosság közötti egyensúly megtalálása.



A legértékesebb idő a pillanat, amelyben élsz.

Tatiosz


Add meg Istennek, ami Istené, s magadnak azt tulajdonítod, ami téged megillet. Vagyis a kegyelemért Istennek adj hálát, a bűnt pedig egyedül magadnak tudd be. (Kempis Tamás)



Az apró kérész mindössze egyetlen napig él. Egyetlen napig... Mégsem sajnáljuk érte, hiszen ezen a napon csak annak él, amit szeret. Szárnyra kap és a szélre bízza magát. Úgy él, mintha nem lenne más nap, hiszen számára nincs más nap. Talán tanulhatnánk tőle...

Képzeld csak el, ha úgy élnénk minden nap, ahogy ő éli egyetlen napját... Micsoda élet lenne!



Az Imádkozás felélénkíti a lelket, feltölti szellemi és fizikai energiával, hogy eleget tehessen az élet kihívásainak.



Bölcs elme és békeszerető szív nélkül erő és bátorság bizony keveset ér, s könnyűszerrel szolgálhatja jó helyett a gonoszt. (Wass Albert)


„Jézus így szólt: »Menjetek el! Íme, elküldelek titeket, mint bárányokat a farkasok közé.«” (Lk 10,3)

Sok támadás ér nem hívő családod részéről, amiért keresztény vagy? A szomszédod bolondnak tart, mert istentiszteletre, bibliaórára, ifjúsági órára jársz? A főnököd sorozatosan lehetetlen helyzetek elé állít, majd gúnyosan megjegyzi: „Mi van, hívőkém, nem megy?” Ki mondta, hogy könnyű lesz? Miből gondoltad, hogy megtérésed után nem lesz betegség, fájdalom, könny? Azt képzelted, hogy ha elkezded hirdetni az evangéliumot, tömegesen jutnak hitre körülötted az emberek? Jézus előre figyelmeztetett, hogy nagyon nehéz küldetés ez! Mint bárány a farkasok között, olyan a missziói parancsnak engedelmeskedő tanítvány. Konfrontálódnia kell, s adott esetben életveszélybe is kerülhet. Nem könnyű, de ha Jézus küld, menni kell! (
Hulej Enikő)



„Krisztus mondja: „Aki abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, soha többé meg nem szomjazik, mert örök életre buzgó víz forrásává lesz benne.”” (Jn 4,14)

Csak megnyitjuk a csapot, és tiszta, iható víz folyik belőle. Milyen természetes! Kinyitjuk a Bibliánkat, hallgatjuk az igehirdetést, és az örök élet evangéliuma szól hozzánk. Milyen természetes! Annyira, hogy talán már nem is értékeljük. Jézus korában nem volt csap, a vizet messziről hozták fáradságos munkával – s a víz értékes volt. Hogy mit jelentett a samáriai asszonynak, amikor először hallott az örök élet vizéről? Az örök élet forrásává lett benne. Bárcsak mi is minden alkalommal úgy tudnánk hallgatni az örök élet evangéliumát, mintha először hallanánk, és úgy fogadnánk, ahogy a samáriai asszony! Soha el nem apadó forrássá válna bennünk!
(Isó Dorottya)



Mindenütt a földön vágynak valami jó után, minden ember keresi hol a boldogság. Sok mindent elérhetsz mégis üres maradhat a szív, ha nincs benne igazi érték, mely mindenen átsegít.
Az élet néha bonyolult, nem is mindig értem én, de kell, hogy a szívben ott legyen a hit, szeretet, remény. E három dolog közül legnagyobb a szeretet, mely mindent elhordoz, s ha kell sok vétket elfedez.



„Ne tartsd bölcsnek önmagadat, féljed az Urat, és kerüld a rosszat!” (Péld 3,7)

Naponta elcsodálkozhatunk a tudományos kutatások eredményein: leszállhatunk a tengerek mélyébe, csodálhatjuk a földet a magasból, vagy dobogó szívbe tekinthetünk be katéter segítségével. Az ámulat után azonban elfog bennünket a félelem, mert a tudományt az emberek irtására (fegyverkezésre) és a környezet károsítására (életterünk elpusztítására) is felhasználják. Ezért ma is aktuális az Ószövetség háromezer éves figyelmeztetése: kerüld a rosszat! Az ősi intelem azonban nemcsak a tudósoknak szól, hanem nekünk is. Aki nem tanulja meg kicsiben kerülni a rosszat, az nem tudja nagyban sem követni a jót!
(Missura Tibor)


„nem voltam elég bátor, hogy szembenézzek az álmaimmal.” – Paulo Coelho


Ó Úrnő, Isten egyedül téged adott nekem vigasztalásul:
Szikkadt szárazságomra égi harmat;
Kiszáradt szívemet öntöző isteni patak;
Sötét lelkemnek fénylő lámpás;
Bolyongásomban útmutató;
Gyöngeségemben erő;
Ruhátlanságom betakarója;
Koldusszegénységem gazdagsága;
Idült sebeim gyógyszere;
Könnyeim fölszárítója;
Sóhajaim csitítója;
Bajaimban segítőm;
Bánatomban vigasztalóm;
Rabságomban szabadítóm,
Üdvösségem reménye:
Hallgasd meg könyörgésemet!
Könyörülj rajtam!
Az emberszerető Isten Anyjaként tekints reám,
Hajtsd füledet kéréseimhez,
És teljesítsd lelkem forró vágyait.

Szent Germanosz


Sokszor előfordult már életemben, hogy elhatároztam, minden tettem előtt megkérdezem: fontos? Biztos, hogy itt és most ezt nekem kell megtennem? És a legtöbb mozdulatomról kiderül, hogy kapkodás, fölösleges, hogy ráér, hogy nyugodtan átadhatom valakinek. Voltaképpen mi hajszoljuk ösztönösen magunkat a rohanásba. Ebből az ideges és állandó ténykedésből adódik, hogy az élet szép színei egybeolvadnak, és szürkévé változnak.



Uram, könyörülj azokon, akik fájdalmukat nem tudják legyőzni, akik szenvedésükben nem tudnak fölegyenesedni, akik a csapásoktól sújtva - mint vakok - kénytelenek tovább botorkálni! Uram, segítsd őket, hogy ki tudjanak egyenesedni, állj mellettük, mint legközelebbi barát, aki tud velük hallgatni, vigasztalni és keresztet viselni, hogy újból fényt lássanak, a Te fényedet!

Páli Szent Vince



 „Utoljára a latin volt az a pánt, mely valamilyen szellemi egységbe fogta össze az európai műveltséget. EZ a pánt elszakadt: a nemzeti becsvágy szétszakította. Közös nyelv nélkül nincs Európa, csak nemzetek vannak, melyek negyven nyelven gyűlölik egymást.” (Márai Sándor)