2007. július eleje óta itt vagyok köztetek, aki tudja a napját azt előreteszem a meglátogatásban.

Azt nem igérem, hogy minden itten is fenn leszen, vannak olyanok amelyek máshová kerültek, vannak olyanok amik sajnos már beigazolódtak, így értelme nincsen újra felhelyezni. Továbbá köszönöm, mindenkinek aki gondol ráNk, valamilyen módon hozzájárult ahhoz amiről még a jegyesegyetlenem nek sem beszélhetek, csak az előtte lévő napokban, bár ő sejtheti, ha olvas naponta legalább négyszer, de hamarosan már ez sem leszen elég mivel az események egyre gyorsabban közelítenek, s egyes-egyedül ha majdan rájön, önmaga ellen kellene meghozni azt a lépést, amivel már annyian segítségüket felajánlották, s természetesen mivel nem volt képes ezt felfogni, ezért ellenem használni akarták, csak éppen ennek szerencsére jelentősége még nincsen, s nem rajtam múlik, hogy mikor leszen már jelentősége. Még annyit talán, okot ismerhetitek akik olvasnak, de a célt csak akkor ha számotokra megadatik a lehetősége. Még beszélhetnék, de nagyon jól tudják azok, akik okozták amazon eseményeket, hogy nem kellett volna tenniük, mivel csak arra van lehetőségük, amit megadatattak, viszont ez olyan mély sebeket ejt mindannyiunkon, hogy legalább tudjuk, hol a helyünk, legalább képesek vagyunk felfogni, hogy átutazóban vagyunk. Nem magunké vagyunk, nem magunkért vagyunk, nem magunkból vagyunk, hanem sokkal de sokkal magasabb szintről kapott utasítások elfogadása- vagy halasztása, netalán elvetése által adunk-kapunk, adunk-kapunk, melyhez a Szentháromság hatvanszorosát, nyolcvanszorosát de akár százszorosát is hozzáadja azért, hogy testvéreink javára felhasználván, újra és újra a segítségeket igénybe vevén a szük meredek ösvényen, ahol többször már a saját lábunk nyomát sem látjuk, ha visszatekintünk. Még egyszer ami ide tartozik, s itt volt akkortájt az ide visszakerül folyamatosan, ha valakinek a segítségnyújtása nem fontosabb. A többi ha aktuális, akkor a megfelelő helyre, az uzenetblogol.blog.hu illetve az nyomaban.blog.hu alá. Mint tudjátok testvéreim, és felebarátaim előbb vagy utóbb, mindenkinek lehetősége leszen felismerni ezt a csodálatos ajándékot. Még talán annyit megjegyezhetek, ha nem lenne gond, okkal van minden, de míg emberi szemmel tekintünk feléje, addig véletlennek tünik. Nincsenek véletlenek, ezt már ti is megtapasztaltátok, ha találkoztok valakivel, okkal találkoztatok, okkal beszélgettetek, s a ráhatása annyi, amennyit ő fel képes használni belőle az évek folyamán. Vannak akiknek sokkal több idő kell, hogy belássák teremtményi mivoltukat, ezért nehezebben tanulnak. S persze addig támadnak, amit nem szabadna, mivel azzal először saját magát, környezetét rombolja, majdan ha hatalom is adatik a kezébe, akkor régiókat, nemzeteket, földrészeket.

Kérdezhetitek miért az a sok üres hely az nyomaban.blog.hu illetve az uzenetblogol.blog.hu alatt. Nem üresek maradjunk annyiban, csak éppen még nem érett meg a helyzet arra, hogy az odavalókat odahelyezhessem. Ahogyan az események egyre közelebb hozzák, magatok is rájöttök, mi kerülhetne oda, s lesznek azok akik természetesen még el is küldik, a kérdés csak az, hogy megérkezik-e. Lehetne addig tenni oda, de mostanában nem látom az értelmét, hogy a településről filmet tegyek oda ajánlónak, mivel nem rajtam múlik, s meddig maradna ottan, ha aminek oda kell helyeződnie, annak ottan kell lennie. Most érzem, hogy meg szeretnétek tudni, hogy mikor, engem ez sem érdekel, úgy készülök, hogy akár holnap, bár akkor ott kellene személyesen is lennie a segítségemnek, amit jelenleg nem tapasztalok, de tudom, hogy egyszer eljön annak az ideje is. Vannak álmaim, amiről nem beszélhetek, csak akkor amikor már annak hatását éljük meg, legyen elég nektek ennyi testvéreim. Az egységetek is kap útmutatást, nem kell ezért irigykedni, hogy valamelyikünk többet, valamelyikünk pedig életében egyet kap, de akkora horderejűt ami felér száz látással. Egyet soha ne felejtsetek, nem vagytok magatoké, nagy a váltságdíj mindannyiunkért, s erről minden lehetőséggel beszélnünk kell, hogy minél többen tudjanak róla, teremtmények vagyunk akik csak átutazóban vannak, teremtmények vagyunk akik minden segítséget megkapunk, ha javunkra válik, teremtmények vagyunk s hamarosan megtapasztalhatjuk a leghatalmasabb beavatkozást a Szentlélek teljes kiáradását, azaz a Nagy Figyelmeztetést! Mint tudjátok, minden 7. életévét betöltött személy megtapasztalja, s megtudja, hogy mit rontott el, hogyan teheti helyre, hová kerülne, ha akkor lenne a végítélete. Nagyon kérlek benneteket testvéreim, ez hihetetlennek hangzik, mivel erre egyes-egyedül a Szentháromság képes, hogy megállítsa az időt, s egyszerre mindannyiunkért mindannyiunknak átadják azt a mentőövet, amit sokan el fognak fogadni, de akik nem fogadják el, ők fogják azokat üldözni, akik elfogadták a kiáradás üzenetét. Ekkora keresztényüldözés nem volt, s nem is leszen, mivel akkor már nemcsak a hamis proféta, hanem az antikrisztus is színre lép, tudjátok aki foglalhatja el az Európai Parlament 666-os számú székét Strasbourgban. Még talán annyit kellene ebben a szorongattatásban megjegyezni, hogy ez egyre nagyobb leszen, s csak az érdekünkben történik. Nem kell megrettenni, ha földrengésekről beszélnek, imádkozni kell nyílt szívvel, nem kell megretteni a cunamiktól, árvízektől úgy kell imádkozni, mint Arnóton, s nem úgy ahogyan Püspökladányon, nem kell megretteni a vulkánkitörésektől, ez a születés jele, egyre több leszen, egyre durvábbak, azért, hogy minél többen felébredjenek halotti mivoltukból, engesztelni böjtölni kell értük mindannyiunknak felajánlani a Szent Szívek által.

A hitetlenkedő a nehézségekre néz, a hívő pedig Istenre tekint.


Abból, hogy mennyi figyelmet szentel az ember a másiknak, látható, hogy mennyire tartja őt értékesnek. Aki azt állítja, hogy számára az állandó partnere a legfontosabb az életben, az osztatlan figyelemmel is forduljon felé.
Alfons Vansteenwegen


Amíg időnk van, tegyük oda a vállunkat a másik ember keresztje alá, ami alatt roskadozik, ami kívülről zuhant rá!…(Gyökössy Endre)


Az emlékezéshez nem emlék, hanem szeretet kell, s akit szeretünk, azt nem felejtjük el.


Az igazi szeretet sohasem tétlen, hanem megállás nélkül munkálkodik vagy szenved.


Beleesünk abba a hibába, hogy azt képzeljük: a hívő embernek mindig tökéletesnek kell lennie. Nem! A hívő embernek mindig tökéletesednie kell! Menet közben bukdácsol, elesik, de minden eleséssel egy emberhosszal közelebb esik Jézushoz.(Gyökössy Endre)

Egy férfi az ágyában aludt, amikor hirtelen nagy fényesség támadt és Jézus megjelent neki. Elvezette egy szikladarabhoz és ezt mondta: “Egy feladattal bízlak meg. Kérlek, hogy ezt a sziklát nap mint nap nekifeszülve, teljes erődből toldd.” A férfi így is tett nap mint nap, elment a sziklához és teljes erejéből tolta. Éveken át ugyanígy tett. Az egyik nap, amikor fáradtan ballagott hazafelé, útközben megjelent neki a Sátán, és ezt mondta: “Miért kínzod magad? Évek óta csak fáradozol és a szikla még csak egy millimétert sem mozdult előre! Ha továbbra is folytatod, csak magadat ölöd meg, soha sem fogod tudni ezt a sziklát megmozdítani! Semmi haszna és eredménye nincsen annak amit nap mint nap teszel! Felesleges erőfeszítés az egész!”
A férfi elgondolkozott azon amit a Sátán mondott, és feltette magának a kérdést: “Minek is teszem mindezt? Miért is kínzom magam? Talán az is elég lenne ha csak éppen megpróbálnám megtolni a sziklát és nem fáradoznék a semmiért.” Sokat rágódott és gyötrődött a férfi, míg végül az Úrhoz imádkozott: “Uram! Évek óta hűségesen végzem a te szolgálatodat és akaratodat. Nap mint nap elmegyek a sziklához és teljes erőmmel nekifeszülve tolom. De semmi eredménye! Még csak egy millimétert sem mozdult meg! Mi a baj velem? Mit csinálok rosszul? Miért nincs semmi eredménye a kitartó munkámnak?”
Erre Jézus szelíd hangon így felelt: “Drága gyermekem! Arra kértelek, hogy teljes erődből, nekifeszülve told azt a sziklát és te hűségesen meg is tetted amire kértelek. Egy szóval sem mondtam neked, hogy el kell mozdítanod a helyéről. Tolni kellett, nem pedig eltolni! Most pedig azt kérdezed tőlem, hogy miért vagy sikertelen a feladattal? Nézz csak magadra! A karjaid megizmosodtak, hátad is olyan erős lett mint még soha. Lábaid is masszívak lettek és erősek. Napról napra erősödtél. A sziklát nem mozdítottad meg, de erősödtél testben és lélekben, ugyanis lelkiismeretesen, hittel és bizalommal végezted a rád bízott feladatot. És most drága gyermekem, Én mozdítom el a sziklát!”
Sokszor az emberek többet várnak el maguktól, mint amennyit Jézus elvár tőlük! Hittel nekifeszülhetünk, hogy hegyeket mozdítsunk el, de ezt végül Isten maga teszi meg!

Éveken át becsületesen eleget tettél Istennek, és most mintha még nyomorúságosabb ruhában látnád magadat az Úr előtt.
Ne gondolkozz! Ennek pontosan így kell lennie. Mert fennáll az a különös törvény, hogy minél közelebb jutsz Krisztushoz, annál jobban távolodsz tőle. Hogyan értsd ezt? Az Úr nagyobb közelsége segít, hogy a vonásait jobban felismerd. De ez a felismerés mély hatással van rád: Krisztus fényénél egyre jobban megtapasztalod, milyen végtelen messze vagy az Örökkévalótól. Lelked eddigi rejtett zugai feltárulnak, beléjük látsz és rájössz, milyen hosszú még az út Krisztusig.
Lehet, hogy pont azért nem tudunk szeretni, mert arra vágyunk, hogy bennünket szeressenek, vagyis a másiktól várunk valamit (szeretetet), ahelyett, hogy követelmények nélkül fordulnánk hozzá, és beérnénk puszta jelenlétével.

„Megbüntetlek titeket, ahogyan megérdemlitek – így szól az Úr.” (Jer 21,14)

Micsoda?!? Mi mindig is azt hittük, hogy mi formálhatjuk Istent a saját igényeinknek megfelelően. Büntető Isten nem szimpatikus. Ő mégis szólt egykor Jeremiás által a királyi házhoz: hiába a természetes védelem, a hatalmi előjogok, semmi sem védi őket akkor, ha Isten számon kéri, hogy mit cselekedtek ezek által. Talán mi is szeretnénk – hozzájuk hasonlóan – rangot, hírnevet felelősség nélkül, de ezek csak együtt járnak. Ahogyan a királyi ház tagjai számára is eljött a számadás ideje, előbb-utóbb elérkezik a mi életünkben is, bármilyen szelíd istenképpel nyugtatgatjuk is lelkiismeretünket. (Győri Tamás József)

Minden házasságban vannak nehéz időszakok. A szülők halála, baleset, betegség, csalódások - az élet velejárói. A legtöbb, amit válságos helyzetben a társunkért tehetünk, hogy szeretjük őt. (...) A szavak ilyenkor nem sokat érnek, de az ölelés együttérzésünket és támogatásunkat fejezi ki. A válsághelyzetek különleges alkalmat kínálnak a szeretet kifejezésére. A gyengéd érintések emléke még azután is megmarad, hogy a mélyponton túljutottunk. De fájó emlék maradhat annak hiánya is.

Gary Chapman


Minden pillanattal, melyben a bűnnel való harcban, megpróbáltatásokban, kísértésekben Istenre bízzuk magunkat, az Ő győzelmével számolunk, és kegyelemre építünk, tért nyer bennünk Isten.


Minden talajban megterem valamiféle virág.
Minden napnak van valamilyen öröme.
Neveld rá a szemedet, hogy meglássa azt. (Wass Albert)


Mivel az imádság mennyei világosságot áraszt elménkben, és az isteni szeretet melengető hatásának nyitja meg akaratunkat, ezért nincs alkalmasabb eszköz, amely elménk sötétségét jobban eloszlatná, és szívünket a megromlott hajlamoktól megtisztítaná, mint éppen az imádság. Mintegy a kegyelemnek vize ez, amely arra szolgál, hogy lelkünket bűneitől megtisztítsa, a szenvedélyek perzselő heve által elgyötört szívünket felüdítse, s azokat a gyenge gyökérszálakat, amelyeket az erény azokba bocsátott, a jó vágyakat, táplálja.
Különösen ajánlom neked a szív bensőséges imádságát; főleg pedig azt, amely az isteni Üdvözítőnek életével és szenvedésével foglalkozik. Mert annak szemlélése és megfontolása által lelked azzal egészen betelik, és egész külső és belső életedet az övé szerint fogod irányítani. Ő a világ világossága.
Szalézi Szent Ferenc

„Olyanok voltatok, mint a tévelygő juhok, de most megtértetek lelketek pásztorához és gondviselőjéhez.” (1Pt 2,25)

A „megtérés” fogalma a Biblia központi gondolatvilágához tartozik. Különösen szemléletes Pál apostol megtérése. Az egyháztörténet kétezer éves történetében visszatérő tapasztalat, hogy az egyén boldogan vallja a megtérése után: „Az Úr az én pásztorom, nem szűkölködöm.” (Zsolt 23,1) Egyesek úgy beszélnek erről, mint életük nagy fordulatáról, mások viszont életük napi eseményének vallják. Kinek van igaza? Ha együtt látjuk a kettőt, vagyis azért kell az „egyszeri nagy döntés”, a megtérés az életemben, hogy attól kezdve tudjak naponta Isten felé fordulni, akkor helyesen látjuk, hogy ezek csak a keresztény életvitel folyamatának különböző pontjait jelentik, és nem állnak egymással ellentétben. (Missura Tibor)

Söpörje el a havat mindenki a saját kapuja elől, és ne aggódjék a szomszéd háztetőjére szállott dér miatt. (Fosdick)