2017. szeptember 29., péntek

A hajsza vagy talán a hajsza által kiváltott félelem egyik legborzasztóbb hatása, hogy a mai ember képtelen arra, hogy csak rövid ideig is egyedül maradjon. (Konrad Lorenz)


…a lelki gyümölcstermés csak egyetlen módon lehetséges, ha Krisztusban maradunk. Azt talán még meg tudjuk tenni, hogy a Lélek ajándékait akkor is használjuk, ha a Krisztussal való közösségünk csorbát szenved. De sohasem vagyunk képesek a Lélek gyümölcsét felmutatni, ha a Krisztussal való kapcsolatunk a bűn miatt megszakadt… döntő jelentőségű az, hogy Lélekkel teltek legyünk, ami csak akkor lehetséges, ha Krisztusban, a szőlőtőben maradunk. A maradás titka: az engedelmesség. (Billy Graham)


Add nekem, Uram, kegyelmedet, hogy mindig velem legyen, velem dolgozzék, s kitartson velem mindvégig! Add, hogy mindig azt kívánjam és akarjam, ami neked leginkább helyesnek és kedvesnek tetszik! A te akaratod az enyém legyen, az én akaratom mindig kövesse a tiédet, s a lehető legjobban értsen vele egyet.
Canisius Szent Péter


AKAROM: FONTOS NE LEGYEK MAGAMNAK
A végtelen falban legyek egy tégla,
Lépcső, min felhalad valaki más,
Ekevas, mely mélyen a földbe ás,
Ám a kalász nem az ő érdeme.
Legyek a szél, mely hordja a magot,
De szirmát ki nem bontja a virágnak,
S az emberek, mikor a mezőn járnak,
A virágban hadd gyönyörködjenek.
Legyek a kendő, mely könnyet töröl,
Legyek a csend, mely mindig enyhet ad.
A kéz legyek, mely váltig simogat,
Legyek, s ne tudjam soha, hogy vagyok.
Legyek a fáradt pillákon az álom.
Legyek a délibáb, mely megjelen
És nem kérdi, hogy nézik-e vagy sem,
Legyek a délibáb a rónaságon.
Legyek a vén föld fekete szívéből
Egy mély sóhajtás fel a magas égig,
Legyek a drót, min üzenet megy végig
És cseréljenek ki, ha elszakadtam.
Sok lélek alatt legyek a tutaj,
Egyszerű, durván összerótt ladik,
Mit tengerbe visznek mély folyók.
Legyek a hegedű, mely végtelenbe sír,
Míg le nem teszi a művész a vonót.


Az igazi áldás gyakran fájdalom, veszteség és csalódás képében jelenik meg; de ha győzzük kivárni, hamar megmutatkozik tényleges alakjában is.
Joseph Addison


„Egy éjjel látomás jelent meg Pálnak: egy macedón férfi állt előtte, és ezekkel a szavakkal kérlelte őt: „Jöjj át Macedóniába. Légy segítségünkre!” A látomás után nyomban igyekeztünk elmenni Macedóniába, mert megértettük: oda hívott minket az Isten, hogy hirdessük nekik az evangéliumot.” (ApCsel 16,9–10)
Pál a látomásnak engedelmeskedve elment a számára addig ismeretlen és ezért ijesztő vidékre, ahol megalapította a filippi gyülekezetet, melyhez később az összes közül a legszorosabb érzelmi szálak fűzték. Mindez számunkra is hordoz üzenetet: tudnunk kell kilépni saját köreinkből, vállalva az újjal, az idegennel való találkozás kockázatát. Jézustól is ezt tanulhatjuk: ő sosem hátrált meg az új kihívások, a kulturálisan más jelenlététől, hanem elébe ment, és minden kockázata mellett is vállalta a párbeszédet. Ez ma a mi Jézus-követésünk egyik aktuális feladata. (Réz-Nagy Zoltán)


Egy hölgy egyszer betévedt egy boltba a férjével, ahol szebbnél szebb dolgokat lehetett venni. Meglátott egy nagyon szép teáscsészét. Amikor felvette a kezébe, nem győzte dicsérni a férjének. Ekkor hirtelen a teáscsésze megszólalt: „Te ezt nem értheted! Én nem voltam mindig egy teáscsésze és ennyire szép. Kezdetben csak agyag voltam, amire sokan idegenkedve néznek, de a készítő mester egyszer csak megfogott és elkezdett formálni. Én kiáltoztam, hogy hagyjon békén! De Ő tovább formált. Azután betett egy forró kemencébe. Üvöltöttem, hogy azonnal vegyen ki, mert szörnyű volt odabent, de Ő csak annyit mondott, hogy még nem! Egy idő után pedig kivett és elkezdett kifesteni, de én megint csak tiltakoztam, hogy hagyjon békén. De ismét visszatett a kemencébe ahol még forróbb volt a levegő mint előtte. Megint csak kiáltoztam, hogy vegyen ki. Úgy éreztem ezt már nem élhetem túl! Amikor pedig már feladtam volna, hirtelen nyílt az ajtó és a Mester kivett a kemencéből. Feltett egy polcra és egy óra múlva visszajött egy tükörrel. Elém tartotta és azt mondta: „Nézz bele!” Alig hittem a szememnek: De ez gyönyörű, én nem lehetek ilyen szép! Erre a Mester azt mondta: „Azt szeretném, hogy emlékezz erre. Tudom, hogy fájt amikor formáltalak és amikor a kemencébe tettelek és azt hitted egyedül vagy. De én akkor is szemmel tartottalak. A festés után, ha nem teszlek téged vissza, akkor nem maradnál ilyen szép. Így végül olyan lettél, mint amilyennek terveztelek! Ennél szebb nem is lehetnél! Bár nem hitted volna, hogy ilyen gyönyörű is lehetsz, én átformáltalak és ilyenné tettelek, hogy gyönyörködjek benned!” Erre, ahogy láttam magam a tükörben így feleltem: „Köszönöm!”


Ha úgy vesszük az embereket, amilyenek, akkor rosszabbá tesszük őket. Ha úgy kezeljük őket, mintha azok lennének, amiknek kellene lenniük, akkor segítjük őket azzá válni, amivé válni képesek.
Johann Wolfgang Goethe


„Isten elküldi szeretetét és hűségét.” (Zsolt 57,4b)
Szeretet és hűség – ez az emberi kapcsolatokat igazán meghatározó két élmény hiányzik a mi életünkből. A „Szeretlek, mert szeretlek…” egyszerűségét felváltja a „Szeretlek, mert…”, és soroljuk is feltételeink hosszú listáját. Az érdekekhez kapcsolt szeretetnek jellemző vonása, hogy a hűség is kiveszik belőlünk általa. Arra hajlunk személyes kapcsolatainkban, amelyik irányba érdekünk megkívánja. Isten azonban olyan szeretetről és hűségről tesz bizonyságot Jézus Krisztusban, amelyből nekünk is táplálkoznunk kell, hogy egészséges emberi kapcsolataink legyenek. (Csorbáné Farkas Zsófia)


Isten minden imát meghallgat. Néha igennel felel, néha nemmel, néha pedig úgy, hogy “te biztos viccelsz”.
(Jimmy Carter)


Istent nem lehet meghódítani, Istennek csak hódolni lehet. (Ravasz László)


„Jaj a pásztoroknak, akik magukat legeltették! Hát nem a nyájat kell legeltetniük a pásztoroknak?” (Ez 34,2)
Ma a lelkipásztori szolgálat kerül mérlegre. A lelkész ma azt vizsgálja, hogy adott-e lelki eledelt, és ha adott, milyen eledelt adott a rábízottaknak. El kell időznünk Isten színe előtt, hogy önvizsgálatunk őszinte legyen. A gyülekezeti tagoknak azt kell megvizsgálniuk, hogy ítélkezés vagy nagyvonalú felmentés helyett szoktak-e komolyan imádkozni lelkészükért. (Bozorády Zoltán)


„Krisztus azt mondja: »Ha szerettek engem, megtartjátok az én parancsolataimat.«” (Jn 14,15)
Ha szeretek, akkor nincs kérdés. Nem kérdés, hogy hallgatok-e szüleim szavára, nem kérdés, hogy meghallgatom-e testvérem, kedvesem hívását. Az Úrral kapcsolatban ennek még inkább így kell működnie: ha szeretem, megtartom szavát, mert az én érdekemben parancsol. Ezért imádkozhatom Sámuel prófétával együtt: „Szólj, Uram, mert hallja a te szolgád!” Ámen. (Gerlai Pál)


Légy áldott, Istenem, aki a szenvedést adtad, mint isteni orvosságot tisztátalanságainkra!

Charles Baudelaire