2017. október 22., vasárnap

A bölcs és a bolond között az a különbség, hogy a bölcs uralja a gondolatait, míg a bolondot a gondolatai uralják.


„A jó ember jó kincséből hoz elő jót, a gonosz ember gonosz kincséből hoz elő gonoszat.” (Mt 12,35)
Adni… Sokszor találkozunk olyan emberekkel, akiknek minden gondolata a jó cselekvése. Valaki élhetetleneknek, valaki csodálni való szenteknek tartja őket. És feltesszük a kérdést: mi értelme van annak, hogy önzetlenül jót tegyünk – gyakran a magunk kárára is – az emberekkel? Ennek bizony semmi… Pál azonban azt írja: „…a keresztről szóló beszéd bolondság ugyan azoknak, akik elvesznek, de nekünk, akik üdvözülünk, Istennek ereje.” (1Kor 1,18) Bár bolondságnak tűnik, de pont ezért jó adni… (Pongrácz Máté)


A jókedvű adakozó összhangban van Istennel, és azért szereti Istent, mert a saját művére ismer benne. (Spurgeon)


A keresztények olyan arcokat tudnak vágni, mintha éppen akkor nyeltek volna le egy liter ecetet. Pedig róluk van megírva, hogy az Úr az ő gyönyörűségének folyóvízéből akarja itatni őket.


Ádámot legyőzte a Sátán, Jézus a Sátánt győzte le.


Az égben az lesz a feladatom, hogy a lelkeket bevezessem a belső összeszedettségbe, segítve őket, hogy kilépjenek önmagukból, hogy egészen egyszerű és szeretettel teli megmozdulással Istenhez kapcsolódhassanak, hogy megőrizzem őket abban a nagy belső csendben, amely megengedi Istennek, hogy beléjük költözzék, s őket önmagában átalakítsa.
Szentháromságról nevezett Erzsébet nővér


Az ideális társat csak akkor tudom megtalálni, ha előbb magam is ideális társsá válok.


„Én tudom, mi a tervem veletek – így szól az Úr –: békességet és nem romlást tervezek, és reményteljes jövőt adok nektek.” (Jer 29,11)
Isten mindnyájunk számára elkészítette életünk terveit. Mindenkinek a legjobbat szeretné: az örök élet ajándékában részesíteni bennünket. Ez a szépséges terv csak akkor teljesedik be, ha engedjük érvényesülni az ő akaratát mindennapjainkban. Kérjük őt, hogy legyen az életünk Ura, akinek kegyelmével és szeretetével már földi létünkben is boldogok lehetünk. És hisszük a reményteljes jövő eljövetelét is! (Juhászné Szabó Erzsébet)


Fut a gyermek a labda után… leszegett fejjel, tűzpirosan,
se lát se hall, csak egyre rohan. Guruló labda lett a világ,
szüntelen űzi, hajtja a vágy, száz utcán, téren, ezer veszélyen,
millió anyai kétségen át, gyönyörűszépen, balga-bután
fut a gyermek a labda után…
Fut az ember az élet után… Leszegett fejjel gyötri magát
kincseit egyszer csakhogy elérje, kergeti álma, hajtja a vére.
Kenyér gurul a lába előtt, vagyon gurul a vágya előtt.
Rohan utánuk éveken át, s fogyó úton, életen át száz utcán, téren
millió isteni bánaton át gyönyörűszépen s balga-bután
fut az ember az élet után…
Fut az ISTEN az ember után…, mert mindent lát, és szánja nagyon,
guruló szívét csakhogy elérje, hogy fut utána, – hull bele vére!
Ott fut az utcán, ott fut a téren, egész világon, sok ezer éven,
sok mérhetetlen keresztre írott szenvedésen át, hulló Igével,
kiontott vérrel, viszonozatlan, mély szerelmével
fut az ISTEN az ember után…
Füle Lajos


„Így szól népéhez az Úr: Most már adok nektek gabonát, mustot és olajat, hogy jóllakjatok vele.” (Jóel 2,19a)
Vajon tudjuk-e még, milyen az éhség? Nem vagyunk-e túlságosan is jóllakott, túltáplált emberek? Isten igéje szerint a „megkövéredett szív” alkalmatlan arra, hogy mások ínségét vagy Urunk tetteit érzékelje. Tudjuk-e még, hogy éhség és szomjúság az Isten kezébe helyezve áldott állapot, mert megelégíttetünk? A gabona, must és olaj életerővé válik bennünk. Legyen új életünk áldott energiájává az úrvacsora kenyerében és borában valóságosan jelen lévő Krisztus! (Cserhátiné Szabó Izabella)


Jézus Krisztus azzá lett, amik mi vagyunk, hogy azzá tehessen bennünket, ami Ő.
Irenius


Köszönöm Jézusom, hogy enyém lettél,
Hogy a szívembe beköltöztél!
Ne hagyj magamra hosszú utamon,
Legyél vigaszom, oltalmazóm!
Erősíts a gyengeségben,
Adj támaszt egyedüllétben,
Soha ne engedd el kezemet,
Fogadd el szerető szívemet!



Mindannyiunk életében be fog következni az a pillanat, amikor szeretteinket érintő megpróbáltatások és nehézségek köszöntenek ránk, amelyek ellen semmit sem tudunk tenni. Hiába vizsgáljuk meg a helyezet minden irányból, hiába gondolkodunk rajta éjjel-nappal, nem találunk rá megoldást. Szegénységünk, fegyvertelenségünk, gyámoltalanságunk és tehetetlenségünk tudata a legkeményebb próbatétel, különösen akkor, ha hozzánk közel álló személyről van szó. Szenvedni látni valakit, akit szeretünk, és sehogy sem tudni segíteni rajta, az életben ez az egyik legkínzóbb fájdalom.
Ilyenkor bár látszólag képtelenek vagyunk az események irányítására, és semmilyen konkrét eszköz nem áll rendelkezésünkre, amivel közbeléphetnénk, mindennek ellenére mégis megmarad a hit, a remény és a szeretet. A hit, hogy Isten nem hagyja el az illetőt, és hogy az érte elmondott imák gyümölcse kellő időben beérik majd. A remény, hogy az Úr hűsége és hatalma végtelen. A szeretet, amellyel továbbra is szívünkben és imáinkban hordozzuk az illetőt, megbocsátva az esetleges hibáit és az ellenünk elkövetett rosszat. A szeretet, amely látható tettekre nem váltható, ám a bizalomban, a lemondásban és a megbocsátásban mégis kifejezhető. A szeretet, amely annál tisztább és erősebb, minél szegényebb. A szeretet, amely mindenkor termékeny, még ha szegénynek és gyámoltalannak látszik is, nem lehet másmilyen, hiszen magából Isten létéből és életéből részesül. Amikor egy számunkra különösen is kedves hozzátartozónkat szenvedni látjuk, gyakran elveszítjük lelki békénket. Néha mélyebben érint és aggaszt szerettünk szenvedése, mint a sajátunk. Ez önmagában szép, de nem lehet oka a remény elvesztésének. A fájdalmunk jogos, de békességben kell hordoznunk. Különbséget kell tennünk ugyanis az igazi és a hamis együttérzés között: A mi együttérzésünk sokszor tele van idegességgel és aggodalmaskodással. Bizonyos módon saját magunkat vetítjük bele a másik szenvedésébe, néha több benne az önszeretet, mint a másik ember iránti igazi szeretet. Azt hisszük, hogy helyes, ha túlzottan aggódunk valakiért, hogy így a szeretetünket fejezzük ki. De ez nem igaz, mert ebben a magatartásban gyakran nagyfokú önszeretet rejtőzik. Nem viseljük el a másik szenvedését, mert mi magunk is félünk a szenvedéstől, hiányzik belőlünk az Istenbe vetett bizalom. Természetes, hogy mélyen érint, ha egy számunkra kedves ember szenved, de ha emiatt olyan mértékben kínozzuk magunkat, hogy elveszítjük a békességünket, az azt jelenti, hogy az iránta való szeretetünk még nem teljesen lelki, még nem teljesen Isten szerint való. Túlságosan emberi ez a szeretet, és nyilvánvaló önző is, alapja nem kellőképpen az Istenbe vetett, megingathatatlan bizalom. Ahhoz, hogy az együttérzés igazi lehessen, szeretetből kell fakadnia, nem pedig félelemből. A hozzánk közel állók szenvedésével kapcsolatos magatartásunkat pedig gyakran erőteljesebben befolyásolja a félelem, mint a szeretet.
Egy biztos: Isten végtelenül jobban szereti minden hozzátartozónkat, mint mi. Azt akarja, hogy higgyünk ebben a szeretetben, és szeretteinket is az Ő kezére tudjuk bízni. Szenvedő testvéreinknek ugyanis arra van szüksége, hogy békés, bizalommal teli emberek vegyék körül őket. Az ilyenek többet tudnak segíteni, mint akik gondterheltek és idegesek, mert a hamis együttérzés gyakran csak növeli a másik ember szomorúságát, zűrzavarát.
Minél előrébb haladunk a keresztény életbe, annál nagyobb lesz az együttérzésünk. Természetünknél fogva kemények és közömbösek vagyunk, de a világ nyomorúsága, testvéreik szenvedése könnyekre fakasztja a szenteket, akiknek szívét a Jézussal való bensőséges kapcsolat meglágyította. A szentek mélyen együtt éreznek, és készek arra, hogy magukévá tegyenek minden nyomorúságot és a szenvedők segítségére siessenek, de ez az együttérzés mindig szelíd, békés és bizakodó: a Szentlélek gyümölcse.
A Keresd a békét, és járj a nyomában! és A belső szabadság című könyvek alapján.


Minden egyes ember, akivel találkozok feljebbvaló nálam valamiben. Így hát tanulok tőle.


„Most Isten gyermekei vagyunk, de még nem lett nyilvánvaló, hogy mivé leszünk. Tudjuk, hogy amikor ez nyilvánvaló lesz, hasonlóvá leszünk hozzá, és olyannak fogjuk őt látni, amilyen valójában.” (1Jn 3,2)
Már igen és még nem – ez a keresztény ember életének alapvető ténye. Már megtörtént a csoda, Krisztus megváltott minket a bűn és a halál hatalmából, már közel, sőt köztünk van az Isten országa, de még hátravan a végkifejlet, a kiteljesedés. Reménységünk van, de tudásunk nincs a végső jövőről. Tudatlanságunkban az élethez és az örök élethez szükséges legfontosabb információkat mégis tudjuk: Isten gyermekei vagyunk, így élhetünk már itt. És akit itt még csak a hit szemével nézhetünk, azt ott szemtől szemben láthatjuk majd. Van ennél nagyszerűbb perspektíva, amiért érdemes élni? (Hafenscher Károly [ifj.])


Sehogy sem tetszett nekem, amikor láttam, hogy az emberek csak tantételeket fogadtak be anélkül, hogy megismerték volna Jézus Krisztust, vagy saját megváltásuk szükségét. (John Bunyan)


Semmi nem változtatja meg jobban az életünket, mint az önmagunknak feltett kérdések. (Greg Leroy)


Sokkal könnyebb a helyes keresztény életről beszélni, mint az életünkkel megmutatni. (Szikszai György)


Uram, Jézus, te sosem kerested az emberek tetszését, hanem minden jócselekedeteddel egyedül a mennyei Atya akaratát teljesítetted. Segíts engem abban, hogy önzetlen legyek a szeretet gyakorlásában, s felfedezzem a viszonzás nélkül tett jóban az örömöt és a lelki növekedés lehetőségét. Taníts meg engem arra, hogy ne keressem nagyravágyóan az első helyeket, hanem alázatosan teljesítsem hivatásomat ott, ahová te állítasz.



Valahogy átverekedtem magam a tömegen és a fiam mellé kerültem. Odaszóltam Neki a nagy zajongásban. Megállt, tekintetünk találkozott. Az egyémben a gyötrelem, az övében a fájdalom könnyei. Tehetetlennek éreztem magam, de akkor szemei ezt mondták: “Bátorság! Ennek így kell történnie.” És tovább cipelte keresztjét. Tudtam, hogy igaza van, és mentem utána, magamban imádkozva.
Az Úr Jézust keresztútján a síró jeruzsálemi asszonyok mellett ott találjuk a földi élete során mindig háttérben maradt édesanyját, Szűz Máriát is. A háttérben maradás szerénységével megelégedő magatartás, itt a keresztúton az igaz találkozás pillanatává növi ki magát: Az Úr Jézus édesanyjával találkozik. Ebben a találkozásban beteljesedik az agg Simeon jövendölése: “a te lelkedet is tőr járja át”. A tanítványok elfutottak, Mária azonban nem menekül el. Anyai szeretetével valamint hitével, amely ellenáll a sötétségnek is, hűséges marad. Mária azért volt képes minderre, mert ő nemcsak test szerint, de szíve szerint is anyja volt az Úr Jézusnak. Mária nem tekintett magára, csak Fiát látta.
De mi a helyzet velünk, akik szintén ott vagyunk a keresztúton, csak éppen majdnem kétezer év távlatából vagyunk részesei annak? Mond -e nekünk még valamit ma az Úr Jézus szenvedése, és a Fájdalmas Anya tőrtől átjárt lelkének fájdalma?
Részvétet kölcsönző álarcunkat levetve be kell vallanunk, mi már megszoktuk a megszokhatatlant, megszoktuk a szenvedést, igaz nem a sajátunkat, sokkal inkább a másokét. Így aztán magatartásunk az igazi részvét helyett képmutatássá torzul. Sokkal közelebb érezzük magunkhoz a világ ajánlatát, mely azt ígéri, szenvedés nélkül is emberré válhatunk, hogy nem szükséges a lemondás türelme és az önlegyőzés fáradtsága. Sokkal közelebb érezzük magunkhoz azokat a szavakat, melyek azzal hitegetnek minket, hogy nem kell szembenéznünk önmagunkkal, és nem kell türelmesen átszenvednünk a feszültséget aközött amik vagyunk és amivé lennünk kellene. Így aztán nem annyira a Fájdalmas Anyában, mint inkább a siránkozó asszonyokban láthatjuk kifejezésre jutva önmagunkat.
Csakhogy pont ez az a magatartás, ami a keresztjét hordozó Úr Jézus részéről feddésben részesül. A siránkozó asszonyokhoz hasonlóan nem vagyunk -e mi is olyanok, akik az ártatlanok szenvedése láttán megbotránkozunk, de a bűn hatalmát saját életünkben lekicsinyeljük? A siránkozó asszonyoknak és nekünk is meg kell tanulnunk, hogy nem elég szavakkal és érzésekkel panaszkodni mások és a világ szenvedéseiről, miközben életünk mégis csak úgy folyik tovább, mint ahogy az mindig is volt.
A szeretet és a szenvedés titka ma is egymásba fonódik. A Fájdalmas Anya hűséges példája tanít meg minket arra, hogy az élet sötétebb óráiban is képesek legyünk hinni és tudjunk hűségesek maradni, hogy magatartásunk a megtérés talaján az együttérzés és segítségnyújtás bátorságává nemesedjék, hogy így aztán részünk lehessen a mennyei öröm teljességében is vele együtt.
Megy Jézus a Kálváriára,
Fejében a töviskoronája.
Véres rózsák verték ki a testét,
Megy Jézus, viszi a keresztjét.
Most először roskadt el alatta,
Vad pribékek keze fölrángatta.
Szeges szíjak a húsába tépnek
Borzalommal kísérik a népek.

Szeges szíjak csontig elevenbe.
Jön az úton Szűz Mária szembe.
A szeméből mennyek mosolyognak,
De szívében hét tőre pokolnak.

Nézi Jézust, nézi a keresztfát,
Azt a véres, verítékes orcát,
Azt az Arcot, azt az édes-egyet,
Aki az ő testéből testedzett.

Nézi, nézi fátyolodó szemmel.
Megy Jézus, utána a tenger.
Ott piheg a sok mai szegény is:
Édesapám, édesanyám, én is!

Hétfájdalmas, nézz ide miránk is,
Krisztus Anyja, légy a mi Anyánk is!
Anyánk, aki végigjártad a kereszt útját Fiaddal, szenvedéstől meggyötörten anyai szívedben, mégis mindig emlékezve a te legyen! szavadra, és belül bizakodva, hogy az, akinél nincs lehetetlen, beteljesítheti ígéreteit. – Így könyörgött Mária értünk, és a jövendő nemzedékek fiai számára azért a kegyelemért, hogy hagyatkozzanak Isten szeretetére. Szűz Mária, add, hogy szemben a szenvedéssel, a visszautasítással, a próbatétellel, akkor is, ha hosszúra nyúlók és kegyetlenek, sohase kételkedjünk Fiad szeretetében.

Üdvözítőnk! Édesanyád azon kevesek közé tartozott, akik mindvégig hűek maradtak hozzád. Az ő szeretete vigasztalt téged szenvedéseidben. Uram, én is hű akarok lenni hozzád és követni téged, akárhová is vezetsz. Add hozzá kegyelmedet!

2017. október 21., szombat

A hála a szív emlékezőképessége.


A tudás megszabadít a kételytől, az erény az értéktelen szenvedéstől, az elhatározás a félelemtől.


Ádám engedetlen volt, Jézus engedelmes a halálig.


Aki Jézussal, az egyház szegletkövével összeütközik, megbotlik és kárt vall: törést és zúzódást szenved, de Jézus maga sértetlen marad. (Spurgeon)


Az ember csak az, akinek Isten ismeri. Nem több, és nem kevesebb. (Arsi plébános)


Az Újtestamentum emberei keveset beszéltek Istenről, de közösségben éltek Vele. (Stanley)


„Ha bőségben él is valaki, életét akkor sem a vagyona tartja meg.” (Lk 12,15)
Így tapasztaltuk ezt többször mostanában. Mindent, amit gyűjt az ember, elviheti az ár – a víz, az iszap, a gazdasági válság vagy az emberi gonoszság árja. Ösztönösen próbál mindenki túlélni, abban a reményben, hogy jön még fellendülés, jönnek majd a jobb napok. Igénk figyelmeztet és emlékeztet. Nem a vagyon tart meg, az mulandó. Isten szeretete tart meg, az maradandó. Kapaszkodunk egy életen át, de megszerzett kis dolgaink előbb vagy a végén kicsúsznak kezünkből. De Isten szeretetétől nem szakíthat el semmi. Abban van az igazi bőség. (Hafenscher Károly [ifj.])


Ha öröm ér, fogadd örömmel, ha bánat ér, viseld türelemmel, amihez idő kell, ne siesd el, ami megérett, ne szalajtsd el.


Ha valakiről valami rosszat hallasz, akkor oszd azt kétfelé, ami megmarad, azt ismét négyfelé… és ami marad, arról hallgass!


Istenem, a világ tele van bánattal. Az emberek lehorgasztott fejjel a járdát nézik maguk előtt. Elrejtőzöm, talán majd jobban érzem magam… Vagy mégsem? Lehet, mégis jobb, ha szembenézek a világgal.


„Jézus Krisztusban ti is együtt épültök az Isten hajlékává a Lélek által.” (Ef 2,22)
Isten háza – mondjuk a templomra. De merjük-e ugyanezt mondani magunkra? Félő, hogy nem csak Betlehemben volt otthontalan az Isten. Nálunk, bennünk sincs hajlék számára. Nélküle is jól berendezzük az életünket. Házat építeni emberi erővel is lehetséges. A házat templommá, életünket Isten hajlékává egyedül a Lélek szenteli. Nem is tehetünk mást, mint kérjük: „Jöjj, lakozzál bennem, hadd legyen már itt lenn templomoddá szívem, lelkem.” (Cserhátiné Szabó Izabella)


„Menjetek el szerte az egész világba, hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek.” (Mk 16,15)
Menni… Én menjek el? Lesz ebből valami hasznom? Hiszen mi hasznom volna abból, hogy hirdetem szeretteimnek, barátaimnak, a körülöttem lévőknek az evangéliumot? Ebből inkább csak hátrányom származhat… Való igaz, nehéz racionális érvet találni minderre. És mégis milyen érdekes, hogy napról napra mindig vannak emberek, akik minden ésszerű magyarázat ellenére örömmel indulnak el, hogy hirdethessék az evangéliumot szerte a világban. Ők tudnak valamit. Tudják azt, hogy az Úrért jó menni… (Pongrácz Máté)


Ne olyan gyermekek legyetek csupán, akik az Úrral beszéltek, hanem olyanok is, akikkel az Úr beszél. (Trudel)


„Ők népemmé lesznek, én pedig Istenük leszek, mert teljes szívükkel megtérnek hozzám.” (Jer 24, 7b)
Jeremiás próféta látomása Isten kegyelmének ígérete a bűneitől elforduló, megtérő embernek. De mi is a megtérés? Nem más, mint gondolkodásunk megváltoztatása, a „felülről” születés, az újjászületés csodája. Arra, hogy gonosz emberből jó váljon, csak Isten és az ő Szentlelkének ereje képes. Szükséges a változáshoz a mi akaratunk és elhatározásunk is, de a Mindenható nélkül felismerni sem tudjuk, hogy változásra van szükségünk. Imádkozzunk Istenhez, hogy ne csak megszokásból templomba járó keresztények legyünk, hanem élhessük át a megtérés csodáját! Az eredmény látható lesz: Isten képmására formálódunk! (Juhászné Szabó Erzsébet)

2017. október 20., péntek

Ádám a test akaratát kereste, Jézus halálra adta testét.


Az embernek a pénztárcája tér meg legkésőbb.


Az Úr a csend barátja. A fák, a virágok, a fű csendben nőnek. Nézzetek a csillagokra, a Holdra, a Napra – milyen hangtalanul járják útjukat.
Teréz anya


Bennem sötét van, nálad azonban világosság.
Egyedül vagyok, ám te nem hagysz el.
Kishitű vagyok, nálad a segítség.
Nyugtalan vagyok, nálad a békesség.
Bennem keserűség, nálad türelem.
Nem értem útjaid, de tudod, milyen úton kell mennem.


Ha nem élünk a Biblia szerint, akkor igazuk van a hitetleneknek, amikor azt mondják, hogy a Bibliában mesék vannak. – Hogy az Írás minden szava igaz, azt főleg rajtunk kellene látniuk. (Trudel D.)



Határozz, mit kell tenned! Hiánytalanul tedd meg, amit elhatároztál. (Benjamin Franklin)


„Krisztus Jézusban van bátorságunk és szabad utunk bizalommal a benne való hit által.” (Ef 3,12)
Zöld a lámpa, szabad az út – szorongás nélkül mehetek át az utca túloldalára. De nem minden átmenet ilyen egyszerű. Vannak utak, amelyeknek megnyílása nem magától értetődő. Egy világ választ el minket egymástól, és szenvedünk attól, mennyire járhatatlan az út lélektől lélekig közöttünk. „Másvilág”, mondjuk az Isten országára, és csak szorongunk, hogy ki visz át a túlsó partra. Jézus haláltusája után a templom kárpitja felülről az aljáig kettéhasadt. Húsvét hajnalán pedig sírjának bejáratáról a kő el volt hengerítve. Isten járhatóvá, szabaddá tette utunkat magához. Jézus megbocsátása, feltétel nélküli szeretete bátorít sötétből világosságra, megkötözöttségből szabadságra, töredékesből a teljesség felé, halálból életre. (Cserhátiné Szabó Izabella)


MEGSZÓLÍT A CSEND

Ha megszólít a csend, az elfeledett régi jó barát,
figyeld csak, Ő majd átölel, hallgasd szavát!
Ha megszólal a csend, dúdolja kedves dallamát
és vár, téged vár.
Hová mész, merre tartasz barátom?
Elveszett álmokat kergetsz, úgy gondolom…
Állj meg és nézz a keresztre!
Állj meg, állj meg és láss, ne csak nézz
és hallgass, mert megszólít a csend!
Megszólít a csend, dúdolja kedves dallamát
és vár, téged vár.


Nagy bizalmam van a Gondviselésben, de Ő is akarja, ha nagy erőfeszítés árán is, de megtegyük a magunkét.


… nagy emberek dicsőségét mindig össze kell mérni azzal a móddal, ahogyan megszerezték. (La Rochefoucauld)


„Ne bízzatok az előkelőkben, egy emberben sem, mert nem tud megtartani.” (Zsolt 146,3)
Bízni… Gyermekeinknek azt tanítjuk: ne bízz meg senkiben! Mindenhonnan csak azt halljuk, hogy bizalomra épített családok, házasságok, barátságok mennek tönkre, mert valaki visszaélt a bizalommal. Félelmetesnek tűnik a bizalmatlanság a világban, és fel kell tenni a kérdést: meg lehet-e még bízni bárkiben is? Ézsaiás próféta ezt írja: „…akik az Úrban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a sasok, futnak és nem lankadnak meg, járnak és nem fáradnak el.” (Ézs 40,31) Az Úrban jó bízni… (Pongrácz Máté)


Nincs csodálatosabb illat, mint az Istenben folytatott élet illata.


„Öljétek meg tagjaitokban azt, ami csak erre a földre irányul: a paráznaságot, a tisztátalanságot, a szenvedélyt, a gonosz kívánságot és a kapzsiságot, ami bálványimádás.” (Kol 3,5)
Sok embertől hallottam már, hogy ő nem bűnös: nem lop, nem gyilkol, nem hazudik, nincs dolga a rendőrséggel, bírósággal. Isten sokkal szigorúbban határozza meg a bűn fogalmát. Szerinte nemcsak a köztörvényes börtöntöltelékek a bűnösök, hanem mindnyájan azok vagyunk. Fel kell tehát ismernünk magunkban a nem helyénvaló cselekedeteket és jellemvonásokat. Sőt: meg kell ölnünk azokat, vagyis véget kell vetnünk rossz szokásainknak, szenvedélyeinknek. Önmagunktól ez nem sikerül, de Istennel együtt győzedelmeskedhetünk, hogy megszülessen bennünk az új ember, aki Krisztushoz hasonló. (Juhászné Szabó Erzsébet)


Rengeteg időt elvesztegetünk azzal, hogy sietünk.


Tűzben látszik meg, mi arany, s bajban, ki igaz s barát.


Vannak, kiket szenvedélyeik elvakítanak és kikben a bűnök fojtják el Isten szavát. Másokat viszont dolgaik és terveik kötnek le, úgyhogy szinte nem is tudják lelküket Isten igazságainak és Jézus életének szemléletére emelni. Ez a veszély megvan az én életemben is. Munkáim és tevékenykedésem néha sűrű ködként terül lelkemre, melyben nem látni mást, csak magát ezt a ködöt, melyben az égi napfény is csak halványan, elmosódva világít. Ki tudná megszámlálni, hány ilyen ködös napja van életemnek, amikor napi teendőim ahelyett, hogy Istenhez emelnének, elhomályosítják gondolatvilágomban Őt és igazságait? Ügyeim és munkáim lármája mellett meghallom-e még a kegyelem szelíd szavát?
Ha Istenre akarok figyelni, csöndben kell lennem. Ki kell bontakoznom a köznapi lármából és elvonulnom oda, ahol senki sem zavar. Ha ezt megteszem, a csend beszélni fog, az igazságok, melyeket újra átélek, megvilágosítanak s lelkemről felszáll a köd, bölcsebb és erősebb leszek. A megvilágosítást Isten a csend magányában adja. Ebben érti meg és át igazán az ember a megváltás nagy jelentőségét, értelmét, a bűn rútságát, a teremtés fölséges célját és Isten végtelen szeretetét.
Endrődy László S. J. „Szeretettel, szenvedéssel…” című könyvének alapján.

2017. október 19., csütörtök

A bocsánatkérést nem a vétkes szokta kezdeni, hanem akiben nagyobb a szeretet.


Ádám vétkét Évára kente, Jézus az egész világ bűnét magára vette.


Amíg elvárásaim vannak az emberekkel szemben, addig újra és újra csalódni fogok.


Aki valóban nagy akar lenni, már fiatalon harcolnia kell az erényekért. (Don Bosco)


Az ember, szelleme miatt majdnem angyal, alantassága miatt majdnem állat. (Blaise Pascal)


Édes Atyám! Kérlek, adj tiszta látást a bűnöktől elhomályosodott szemünknek, hogy megláthassuk a Te véghetetlen szeretetednek naponként érezhető és látható jeleit. Add, hogy tiszta szívből áldjunk érte. Ámen



„Én, az Úr vagyok a ti Istenetek, aki kihoztalak benneteket Egyiptomból, hogy ne legyetek többé azoknak a szolgái. Összetörtem jármotok fáját, és fölegyenesítve vezettelek benneteket.” (3Móz 26,13)
Isten népének története a szabadítások története. Egyiptomi rabszolgaságból, babiloni fogságból, tüzes kemencéből, oroszlánok verméből, börtön mélyéből, halál torkából, betegség poklából képes megmenteni. Isten szabadításában a körülményeink megváltozása, a tágas tér csak a kisebb csoda. Az igazi nagy csoda a bennünk történő változás. A számontartottság kegyelmének megtapasztalása minden körülmények között szabaddá tesz, és „fölegyenesít”. (Cserhátiné Szabó Izabella)


„Énekeljetek új éneket az Úrnak, énekelj az Úrnak, te egész föld!” (Zsolt 96,1)
Az ének igazi örömforrás, gyönyörűség annak is, aki énekel, s annak is, aki tiszta, nyitott szívvel hallgatja. A dicsérő énekek Isten közelébe emelnek, megtisztul általuk a lélek. Dalban mondott imádságok ezek, az Úr jelenléte érezhető bennük. Sokan úgy gondolják, hogy csak a régi klasszikusok tudtak igazi énekeket komponálni, a manapság született dalok igénytelenek, alkalmatlanok a dicséretre. Pedig ez nem így van! Isten ma is ihlet őt szerető zeneszerzőket magasztaló énekek írására, mi pedig legyünk fogadókészek és nyitottak ezek megtanulására és éneklésére! Az Úr azt szeretné, ha lelkünkből, szívünk mélyéből szólna az új ének! És ezt nemcsak a fiataloknak mondja, hanem mindenkinek! (Juhászné Szabó Erzsébet)


Ha úgy adsz egy tíz fillérest, hogy tíz forintnak gondolják az emberek, akkor az az ördög alamizsnája. Ha pedig adományodat nem az Úrnak adod, inkább ne is adakozzál! (Trudel)


„Jó csendben várni az Úr szabadítására.” (JSir 3,26)
Várni… Dübörög minden és mindenki körülöttünk; ha akár csak egy percre is megállunk, rögtön elsodornak minket. Egyszerűen nem lehet mást tenni, mint felvenni a ritmust, elindulni a tömeggel és menni, menni, menni. Ahogy és ameddig a világ diktálja. És milyen érdekes mégis az ige! Hiszen nyíltan szembemegy a mai világgal, nyíltan megtagadja a világ ritmusát, és minden következménnyel számolva határozottan kimondja nekünk, gyakran céltalanul rohanó embereknek: nincs értelme rohanni, mert az Úr szabadítására jó várni… (Pongrácz Máté)


KENYÉRNEK JÖTTÉL
Kenyérnek jöttél éhező világba,
Világosságnak sötét éjszakába,
Fényes hajnalnak, örök ragyogásnak.


Légy tudatában esendő pillanataidnak, hiszen ember vagy. Ne ítéld el mások gyöngeségét, hiszen már tudod, hogy ember vagy. Aki ember, az szeret és megbocsát. A szeretet: megbocsátás.
Tatiosz


Néhány sündisznó roppant fázik egy hideg éjszakán. Összebújnak hát, hogy egymást melegítve védekezzenek a hideg ellen. De mennél jobban összebújnak, annál jobban érzik egymás tüskéit, annál jobban szúrnak. Próbálnak hát távolodni. Csakhogy akkor ismét dideregnek. Valahogy így van ez az emberrel is. Ha eltávolodik társaitól, kihűl, rideg lesz az élete. Ha közelít hozzájuk, némely szúrást, esetleg akaratlan tüskét el kell viselnie. De még mindig jobb szeretteink, embertársaink tüskéit eltűrni, mint elzárkózni és belefagyni az egyedüllétbe. Elvégre nekünk is vannak tüskéink, amelyeket a hozzánk ragaszkodók kénytelenek eltűrni. S ha a szúrásokat meg tudjuk bocsátani, ha él bennünk megértés, szeretet, e tüskepárbaj sosem okoz veszélyes sérüléseket.


Nem lehetünk keresztények, ha nem törekszünk másokat is azzá tenni.


Tegyük meg a magunk részét, és Isten is megteszi a magáét. Mi töltsük meg a vedreket vízzel, ültessük le a sokaságot, és hengerítsük el a követ Lázár sírjáról! Isten a vizet borrá változtatja, a sokaságot megelégíti, Lázárt feltámasztja. (Stewart)


Teljes átadás nélkül nem lehet teljes győzelem sem.
Trudel

2017. október 18., szerda

A mennyei úton csak egy parancs van: “Előre!”


A tapintat azt jelenti, hogy olyannak írsz le másokat, amilyennek magukat látják.(A. Lincoln)

Egy napon, amikor nagy éhínség szakadt Oroszországra, egy gyönge, nyomorék koldus alamizsnát kéregetett. Tolsztoj belenyúlt a zsebébe, de semmit nem talált. Ekkor kezébe vette a koldus aszott kezét és így szólt: – Ne haragudj rám, testvér; semmi nincs nálam. A sovány, beesett arcú koldus arcán mosoly futott végig és válaszként ezt suttogta: – De testvérnek szólítottál, ez nagy ajándék volt.



Ha az emberek gyakrabban fordulnának magukba, ritkábban lennének magukon kívül.


„Hirdessétek, és mondjatok dicséretet: az Úr megszabadította népét!” (Jer 31,7)Újra eltelt egy hét, és a hét végén megbízást kapunk az Istentől. Ne csak magunknak éljünk. Ne csak magunknak tartsuk meg, amit megtudtunk róla. Azt mondja az Úr számunkra is: hirdesd, beszélj, mozogj, járj! Élj, és örömmel mondjad el minden embernek, aki körülötted magánnyal, szomorúsággal, bánattal küszködik: testvérem, ne félj, mert minden hét újabb és újabb lehetőség. Lehetőség arra, hogy találkozzunk Istennel, és az ő kegyelméből mi is kimondhassuk életünk örök üzenetét: Krisztus értem támadt fel a halálból!
(Pongrácz Máté)


„Hit nélkül senki sem lehet kedves Isten előtt, mert aki az Istent keresi, annak hinnie kell, hogy ő van; és megjutalmazza azokat, akik őt keresik.” (Zsid 11,6)Mi a hit? Kiben és miben hiszünk? Hiszünk-e egyáltalán? „A hit pedig a reménylett dolgoknak valósága, és a nem látott dolgokról való meggyőződés” (Zsid 11,1, Károli-fordítás). Magamban hiszek? A sokak által ajánlott biztos receptben? Vagy a folyók járásában – ahogy a dal mondja? A hívő ember az Istenben hisz, meg van bizonyosodva róla, hogy élő, örök valóság, az örök Vagyok. Minden lélegzetvételünkben, minden lépésünkben ott van: keressük őt, mert nem észrevétlenül munkálkodik az életünkben! Add meg Uram, hogy higgyek benned, és meglássalak!
(Juhászné Szabó Erzsébet)


Hozzon a mai nap belső békét számodra.
Bízz Istenben annyira, hogy tudd,
pontosan ott vagy, ahol lenned kell.
Ne felejtsd el a végtelen lehetőségeket,
amelyek a hitből erednek.
Használd az adottságokat, amelyeket kaptál,
és add tovább a szeretetet,
amely megadatott számodra.
Légy elégedett abban a tudatban,
hogy Isten gyermeke vagy.
Legyen ez a tudat teljesen a tiéd,
de adja meg a lelkednek a dal, a tánc,
a hála és a szeretet szabadságát.
Ez mindannyiunké.
Kis Szent Teréz


„Isten abban mutatta meg rajtunk a szeretetét, hogy Krisztus már akkor meghalt értünk, amikor bűnösök voltunk.” (Róm 5,8)
Isten szeretetét nem lehet kiérdemelni. Már csak azért sem, mert ő mindig előbb lép felénk, megelőz szeretetével. Keresztségünkben ő hajolt le hozzánk, és fogadott gyermekévé minket, noha mit sem tudtunk róla. Megelőző kegyelmére válasz lehet az életünk. Olyan válasz, amelyben felismerhető keze munkája, a halálból születő új élet csodája.
(Cserhátiné Szabó Izabella)


Isten nem aszerint értékeli adományunkat, amit adunk, hanem aszerint, amit visszatartunk. (Spurgeon)


Jézusom! Te alkottál, ne engedj elpusztulni. Te váltottál meg, ne ítélj el. Te teremtettél jóságodban, ne engedd, hogy műved tönkremenjen gonoszságomban. Legkegyelmesebb Uram, kérlek, ne engedd, hogy gonoszságom tönkretegye, amit mindenható jóságod teremtett! Végtelen jóság, ismerd el újra magadénak azt, ami a tied, s mosd le róla azt, ami idegen rajta! Jézus! Irgalmazz nekem, amíg idő van az irgalomra, és ne vess kárhozatra az ítélet idején!


Ne azért engedelmeskedjünk, mert egy bizonyos valaki parancsol, hanem azért, mert Isten parancsol valakin keresztül. (Don Bosco)


Ne tolakodjunk semmiféle szolgálatra, de ne is toljuk el soha Isten küldő kezét.


Nem az számít, hogy hirdetjük a szeretetet, hanem az, hogy éljük.


Nemrég bejött egy férfi az irodámba, és azt mondta: “Én keresztény vagyok, de nem érzem, hogy bárhová is jutnék a keresztény életemben. Mintha üresjáratban ragadtam volna.” Azt kérdeztem: “Mit gondolsz, mi lehet a probléma?” Azt mondta: “Szerintem az a baj, hogy nem szeretem Istent eléggé.” Mire azt feleltem: “Nem ez a te problémád. Nem az a problémád, hogy nem szereted Istent eléggé. Az a problémád, hogy nem érted, Ő mennyire szeret téged.”


Sohasem csodálkozunk el ujjongva azon, ami már a miénk, mert mindig szerencsétlennek érezzük magunkat azok miatt, amikre vágyunk. Pedig sokkal több az, amit Isten már ingyen jóvoltából megadott, mint amit egyáltalán kérni tudnánk. (Ravasz László)

2017. október 17., kedd

AJÁNDÉKOK, MELYEK NEM KERÜLNEK SEMMIBE
Egy jó szót szólni,
A beteget felvidítani,
Egy barátot felhívni,
A magányost meghallgatni,
Valakinek kezet nyújtani,
Óvatosan csukni be az ajtót,
Apróságoknak örülni,
Mindenért hálásnak lenni,
Jó tanácsot adni,
Egy levél megírásával örömet szerezni,
Apró túlzásokon nem rágódni,
Jogos panaszt nem melegíteni fel újra,
Nem tenni szóvá, ha a másik hibázik,
Nem elutasításnak venni, ha háttérbe szorulunk,
Levert hangulatot nem venni komolyan,
Nem sértődni meg egy félresikerült szón,
Megtalálni az elismerő, dicsérő szót,
Együttérző szó a megalázottnak,
Egy-egy tréfás szó a gyerekeknek,
Elismerni az elkövetett helytelenséget,
Örülni a mai napnak,
Bizonyos dolgokra aludni egyet,
Mindenre rászánni a kellő időt és gondot.
És MINDENKIHEZ SZERETETTEL LENNI!
ismeretlen szerző


Aki a mennyben aratni akar, annak a földön vetni kell.


Az emberi tevékenység legnagyobb hiánya az önbizalom hiánya, a lelki tevékenykedés legnagyobb akadálya azonban az önbizalom.


„Bárcsak szétszakítanád az eget, és leszállnál!” (Ézs 63,19)
Már Jákób számára is megmutatta Isten, hogy a föld össze van kötve a mennyel. Álmában egy létra állt a földön, és Isten angyalai föl-le jártak rajta. Azóta tudhatjuk, hogy igazi otthonunktól elszakadóban sem vagyunk egyedül. „Megnyílt az ég harmatozva, Megváltónkat hogy lehozza” – énekeljük adventi énekünkben. Isten a lehető legközelebb jött hozzánk, amikor emberré lett. Rejtőzködésének fátylát maga lebbentette föl, hogy Krisztusban egészen közel legyen hozzánk, és Atyánknak ismerjük meg őt. Isten országa nem elérhetetlen messzeségben, hanem közöttünk, sőt bennünk van Jézus Krisztus által. (Cserhátiné Szabó Izabella)

„»Csak egy pillanatig tart haragja, de egész életen át kegyelme. Este szállást vesz a sírás, reggelre itt az ujjongás.«” (Zsolt 30,6) A kétségbeesett ember sötéten látja a világot, sokszor úgy érzi, hogy az ő gondja a legnagyobb, nem találja a kiutat. Pedig bizonyára megtapasztaltuk már, hogy egy Istenhez küldött röpke fohász mennyire megnyugtató! Testi-lelki fájdalom esetére a legjobb és leggyorsabb segítség egy őszinte imádság, könyörgés, fohász az Úrhoz, melynek következményeként azonnali kapcsolatot teremtünk vele. Az ő szeretete és közelsége mindig gyógyít és megerősít, felszárítja a könnyeket, megvidámítja a megsebzett lelket! Dicsérjük és magasztaljuk a föld és ég Urát! (Juhászné Szabó Erzsébet)


Egy megszokott mozdulat,
és imádságra kulcsolom kezem.
Rakom egymás mellé
a gyenge és tétova szavakat.
De mintha a lelkemben
kapaszkodna össze
minden törékeny akarat,
szándék és elhatározás,
hogy Veled találkozzanak,
bátorodik, s lesz Tieddé a szó,
békül a lélek, a lelkem.
Köszönöm, Uram,
hogy te formálsz mai is
imádságot bennem.
Hajdú Zoltán Levente


Élni annyi, mint szeretni. Szeretni, látni és megmutatni, érezni és érzékeltetni, meghallani és meghallgatni, magasban szállni és felröpíteni, kinyílni és felnyitni, megérteni és megértetni, együtt érezni és eggyé olvadni.


„Ha elenyészik is testem és szívem, szívemnek kősziklája és örökségem te maradsz, Istenem, örökké!” (Zsolt 73,26) „Megbízunk egymásban!” – szól egy bank reklámszlogenje. De akár a keresztény ember szlogenje is lehet ez a mondat. Tudjuk, hogy egyedül elesnénk, egyedül a bűn súlya nehezedik ránk. Ezért kell egy társ, egy barát, akiben megbízhatunk, és ki erre a legjobb, mint az, aki ezen a héten is megsegített, mellettünk állt, és támogatott?! Megbízunk egymásban, és ennek a bizalomnak az alapja nem más, mint az az újra kitisztuló üzenet, amelyet egyre jobban kezdünk érteni: Krisztus értem támadt fel… (Pongrácz Máté)


Ha nincsen egy barátod, aki figyelmeztet a hibáidra, fizess meg erre egy ellenséget. (Don Bosco)


Ha olyannak látjuk az embereket amilyenek, akkor rosszabbá tesszük őket. Ha viszont úgy kezeljük őket, mintha azok lennének, aminek lenniük kellene, akkor segítjük őket azzá válni, amivé képesek. (Goethe)


Isten nem aszerint értékeli adományunkat, amit adunk, hanem aszerint, amit visszatartunk.
Spurgeon


Jézus hiába élt és halt meg, ha nem tanultuk meg tőle, hogy a szeretet örök törvénye szabályozza életünket.
Mahatma Gandhi


Mindenkivel úgy viselkedj, ahogyan szeretnéd, hogy veled viselkedjenek.


Ne sokat törődj azzal, ki van veled, vagy ellened, hanem arra legyen gondod, hogy minden dolgodban veled legyen az Isten.



Ne vess meg mást, ki rosszat tesz veled, hisz ő a te tanítód, hogy azt a rosszat te el ne kövesd.


Nekünk az Írást nem úgy kell olvasni, ahogy az ügyvéd olvassa a végrendeletet, hogy tartalmát megértse, hanem mint az örökös, hogy megtudjuk, mit nyertünk. (Newton)

2017. október 16., hétfő

A legérettebb gyümölcsöt is felkeresi a féreg. (Spurgeon)


Adj Uram humorérzéket, hogy jókedvű lehessek, hogy megértsem, ha csupán viccről van szó. Add, hogy érjenek kis örömök az életben, s ezeket tudjam megosztani másokkal. Adj tiszta lelket, érzékenyt minden iránt, ami tiszta és nemes. Olyan lelket, mely a gonosz láttán nem retten meg, hanem keresi az eszközöket mindent újra helyrehozni. Olyat, mely nem nyafog, és sosem panaszkodik. S végül add, hogy jó legyen az emésztésem, de legyen is mit emésztenem.
Mórus Tamás


„»Az asszony Jézus elé borult, és elbeszélte az egész nép előtt, hogy miért érintette meg őt, és hogy miként gyógyult meg azonnal. Jézus pedig ezt mondta neki: »Leányom, hited megtartott téged, menj el békességgel!««” (Lk 8,47–48)
Sokan rengeteg pénzt költenek mindenféle csodadoktorokra, amikor azt tapasztalják, hogy a korábban alkalmazott terápiák és gyógyszerek nem használnak semmit. A „gyógyítók” pedig kihasználják a betegek hiszékenységét és kiszolgáltatottságát. Pedig nem kellene így lennie! A vérfolyások asszony tudta: ha Jézushoz ér, meggyógyul. Így hitte! És ennek eredményeként be is teljesült reménysége. Mi is menjünk egészen közel Jézushoz, érintsük meg ruhája szegélyét, mert nála van a gyógyulásunk. Hit által megtartatunk és életünk lesz! (Juhászné Szabó Erzsébet)

Az örömhöz vezető út az egyszerű szeretet útja, mely nem bonyolódik bele a dolgok kusza hálójába. A szeretet nemes ösvénye önmagunk maradéktalan odaadásának útja. És ez az odaadás végtelen, mert kimeríthetetlen.


Ha nem vagy kész változtatni az életeden, nem lehet segíteni rajtad. (Hippokratész)


Isten a neki adományozott ezüstpénzt arannyal fizeti vissza.


Krisztus lelke, szentelj meg engem,
Krisztus teste, üdvözíts engem,
Krisztus vére, ihless meg engem,
Krisztus oldalából kifolyó víz, tisztíts meg engem.
Ó édes Jézus hallgass meg engem!
Szent sebeidbe rejts el engem.
Ne engedd, hogy elszakadjak Tőled.
A gonosz ellenségtől oltalmazz engem.
Halálom óráján hívj magadhoz engem,
És engedj Hozzád jutnom,
Hogy szentjeiddel dicsérjelek,
Mindörökkön örökké.
Ámen



Lásd csak, oly rövid az életünk, hogy nagyon kevés időnk van jót tenni. Minden óra, amit felesleges alvással töltünk, elveszett idő a mennyország számára. S minden perc, amit elveszünk a nélkülözhető éjszakai nyugalomtól, meghosszabbítja az életünket. (Don Bosco)


Légy bátor és tárd fel Isten s a barátod előtt a sebeidet! Ha képes vagy erre, egyszer csak észreveszed, hogy téged is felkeresnek mások, hogy sérelmeikről és sebeikről meséljenek. Tanácsadójuk és bátorítójuk leszel. Sebeid értékes kinccsé válnak önamagd és mások számára.
Anselm Grün


Minden rossz munkás szidja a szerszámát.


„Semmit sem hozhatunk a világba, nem is vihetünk ki semmit belőle.” (1Tim 6,7)
A világ egyik legjobb dolga kimondani valamiről, hogy ez az enyém, hogy ezt én hoztam létre, ez az én tulajdonom. A világ egyik legjobb dolga birtokolni valamit, amivel kiállhatunk az emberek és Isten elé, és büszkélkedhetünk vele, s amit továbbvihetünk a túlvilágra. És milyen furcsa a mai ige, amikor azt mondja: minden, amid van, amit birtokolsz, csak ideig-óráig való. De akkor mivel fogunk feltűnni az utolsó ítéletkor? Mi lesz az, ami a többi embertől megkülönböztet minket? A rég hallott üzenetből ismét felcsillan két szó: Krisztus értem… (Pongrácz Máté)

„Segít a Lélek a mi erőtlenségünkön. Mert amiért imádkoznunk kell, nem tudjuk úgy kérni, ahogyan kell, de maga a Lélek esedezik értünk kimondhatatlan fohászkodásokkal.” (Róm 8,26) Milyen jó, hogy az imádság „áramkörét” nem nekünk kell kiépítenünk. A Lélek esedezik értünk, és mi Krisztusban bekapcsolódhatunk az áramkörbe, és együtt lélegezhetünk vele. A Lélek ajándéka a Krisztussal való közösség. Ő az erőtlenek ereje. Nála rendeződnek kusza gondolataink. Az ő erőterében nem csak a magunk szemével látunk. Megkapjuk a megfelelő szót az imádsághoz. Még a szándékaink is az Isten akaratába simulnak. (Cserhátiné Szabó Izabella)


Viseld el mások hibáit, ha azt akarod, hogy a tieidet is elviseljék. (Don Bosco)

2017. október 15., vasárnap

A bűnnek olyan kicsi a feje, hogy mindenüvé bejut, mint a víz.


A hit nem látható, de a cselekedetek által láthatóvá kell válnia.


A hit terén éppúgy szükségünk van a józan észre, mint bárhol másutt.


A pohár mindig félig van töltve, s nem azon kell keseregni, hogy miért nincs tele. Annak kell örülni, hogy nem üres.
Diana Dorth


Áldjad, lelkem, az Urat! Uram, Istenem, mindennél nagyobb vagy! Fönségbe és méltóságba öltözöl, a fény, mint köntös, úgy fog körül. Zsoltárok 104.1-

Fivérem Nap, és nővérem Hold,
Oly ritkán látlak, s hallom hangotok,
Nyomaszt a sok gyötrelem és gond.
Fivérem Szél, és levegő Ég,
Nyisd ki szemem, hogy lássam ami szép,
Körülölel a ragyogás, dicsfény.
Mert Isten része minden teremtmény,
Érzem jóságát és szívem újra él.
Fivérem Nap, és nővérem Hold,
Most végre látom, s hallom hangotok.
Megölelném az egész világot.

Isten nyomát nemcsak a kinyilatkoztatás lapjain láthatjuk, hanem elénk tűnik a fenséges hegyekben, a termékeny völgyekben, a határtalan, mély óceánban is. Az egész teremtett világ Teremtője szeretetről beszél az embernek. Isten megszámlálhatatlan kötelékkel kapcsolt magához… Ez a világ nemcsak fájdalmakból és nyomorból áll. “Isten szeretet” – ezt olvashatjuk le minden hajtásról, minden virágsziromról, minden fűszálról. Igaz, hogy a bűn átka töviseket és tüskebokrokat növesztett a földön, de a tüskebokrok maguk is hoznak virágokat, a tövisek pedig a rózsák alá vannak elrejtve. Az egész természet Istenünk megindító atyai gondoskodásáról tanúskodik, s bizonyítja, hogy Isten gyermekei boldogságát akarja.


Az arany ott van, ahol megtalálod.
(aranyásó mondás )


Azzal töltjük az életünket, hogy olyan dolgokra várunk, amiket nem birtokolunk – sohasem szakítunk időt és látjuk meg azt, amink valójában van.


Isten országában nincs kényszeradó. (Spurgeon)


Istenhez való viszonyunkat nem intézhetjük el hűségnyilatkozattal, hanem hűséges élettel, és hűséges munkával.


Jézus Krisztusom, az örök Atyának Fia, Uram és királyom! Mit hagytál te a világra, tieidre, mit örökölhettünk tőled? Mit mondhattál mást a magadénak a szenvedésen, gyötrelmeken és szégyenen kívül, a kereszten kívül, melyen kínlódva fejezted be életed?
Ha igazi gyermekeid akarunk lenni, Uram, ha örökségünkről nem akarunk lemondani, akkor vállalnunk kell a szenvedést nekünk is, s nem szabad elmenekülnünk előle!
Avilai Szent Teréz


Jézus nem kívánt jobb szántóföldet munkája számára. Hozzáfogott annak a szántóföldnek munkálásához, amely előtte volt, és olyan aratást végzett, amely azóta is folyton táplálja a világot. (Fosdick)


Józsi bácsi szénbányász volt, és megígérte Daninak, ha legközelebb újra meglátogatja őt, engedélyt kér arra, hogy Dani is lemenjen vele a bányába.
Azon a napon kora reggel indult ő is Józsi bácsival a bányába. Olyan izgatott volt, hogy alig tudott beszélni. Józsi bácsi fütyörészett, mint máskor, majd dúdolt, végül énekelte is a dallam szövegét: “Lépésről lépésre hadd követlek, Úr Jézus!” A dallam fülbemászó volt, és Dani rajtakapta magát, hogy ő is dúdolja.
A bányánál Dani is kapott sisakot, amelynek a homlokrészéhez volt erősítve a fényszóró. A többiekkel együtt lépett a liftbe, és ereszkedett egyre lejjebb a föld mélyébe. Nagyon izgalmas volt. Hát még odalent! Ilyen sötétben Dani még sohasem járt. Ha nem lett volna lámpása, a saját kezét sem látta volna. Meg is botlott, Józsi bácsi kapta el, és adott neki egy jó tanácsot: Danikám, a bányában csak úgy közlekedhetünk biztonságosan, ha nem nézünk messze, a sisaklámpa fénye éppen elég arra, hogy közvetlenül a lábad előtti utat megvilágítsa. Ha odanézel, nem botlasz el.
Józsi bácsi így folytatta később mondandóját: Tudod, Danikám, itt lent, a bánya sötétjében megtanulja az ember azt, hogy legjobb Istennel élni! Gondold csak meg, az Úr Jézus nem adta meg nekünk azt, hogy a jövőnkbe lássunk! Sőt ezt meg is tiltotta, és ez szeretetből történt. Nagyon rossz lenne, egész tevékenységünkben akadályozna az, ha többet látnánk a távoli éveinkből, mint amennyi mindig a szemünk előtt van!
- Ne is tervezzünk? – kérdezte Dani félénken.
- Tervezgetni szabad, de tegyük hozzá meggyőződéssel, hogy: ha az Úr akarja és még élünk. Mert Ő azt akarja, hogy mindig csak a következő lépést tegyük meg Őérte is!
- Mégis, milyen sokan aggodalmaskodnak a jövő felől, ugye Józsi bácsi?
- Ez sajnos így van, de az aggodalmaskodó sem lát többet, mint az, aki az Úrra bízza magát.
- És úgy jár, mint én – értette meg a dolgot Dani -, mert a távoli dolgokon jár az esze és a közeli dolgokat nem veszi komolyan! És elbotlik…
Kis csend után azt kérdezte Józsi bácsi: Tudod még az éneket, amit idejövet dúdoltunk? Dani emlékezett rá: “Lépésről lépésre hadd követlek, Úr Jézus!” A bányából feljövet Józsi bácsi és Dani együtt énekelték e szép éneket.
Mindaz, amit Dani odalent a mélyben látott, nagyon érdekes volt, el is mesélte testvéreinek, iskolatársainak. De a legnagyobb tanulságot élete végéig megőrizte. Ha olykor elfogta az aggodalom és a jövőtől való félelem, mindjárt eszébe jutott a dallam, amit Józsi bácsitól hallott, és megtanult: “Lépésről lépésre hadd követlek, Úr Jézus!”

„»Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is.«” (Mt 6,9–10)
A Miatyánk a keresztények leggyakrabban elhangzó imádsága. Vajon értjük-e, amit mondunk, vagy csak megszokásból mormoljuk az ismerős szavakat? Tudunk-e imádságos lélekkel, gyermeki szívvel, alázattal mennyei Atyánkhoz fohászkodni? Tudjuk-e őt Atyánkként elfogadni és a legnagyobb szeretetet, tiszteletet megadni neki? Valóban azt akarjuk-e, hogy legyen meg az életünkben az ő akarata, s a miénk szoruljon háttérbe? Okos szívvel, felemelt lélekkel imádkozzunk ezután, és mennyei Atyánk meghallgat minket, s válaszol is. Igazán teljesüljön az imádságunk, valóban legyen meg az ő akarata! (Juhászné Szabó Erzsébet)

„Ne legyetek nagyratörők, hanem az alázatosakhoz tartsátok magatokat. Ne legyetek bölcsek önmagatok szerint.” (Róm 12,16)
Önmagunk szerint… Ősrégi kísértésünk és bukásunk „forrása” ez. Az, hogy önmagunk szerint lássuk, formáljuk a világot. Mivel magunkból indulunk ki, csak az önzőségünk, hatalmaskodásunk irányít minket. Atyánk pedig éppen ebbe a bezárt világba küldte Fiát, hogy oldozzon az önzésből, nagyravágyásból azzal, hogy az ő igazságát ragyogtatja ránk, hogy az ő szemével lássuk a világot, az ő akarata, mércéje szabja meg tetteinket, hogy felszabadítson az életre. (Eszlényi Ákos)

„Népem pedig jóllakik javaimmal – így szól az Úr.” (Jer 31,14) Ha gyorsan megtelünk valamivel, az veszélyes. A megelégedettség, a célt érés gyakran baljós. Mert bár egyik oldalról látni benne az örömet, de másik oldalról éppen annyira látni benne a folytatás hiányát is. Nem jó a korai megelégedettség, hiszen tudjuk, az élet – és főleg a hívő élet – is csak a folytonosságban, az állandó növekedésben, a naponkénti megújulásban tud működni. És hogy ki az, aki mindezt mozgatja, aki újra és újra feladatokkal és célokkal lát el? A vasárnap üzenetét már teljesen elfelejtettük. De a megmaradt egy szó is elég: Krisztus… (Pongrácz Máté)


PÁRTFOGÓÉRT

(Magyarok Nagyasszonyához)
El akarom mondani azt
a boldogságot, mi szeretetébe oltva lángol,
és fel akarja gyújtani a világot;
ha én, Te, meg sokan mások,
akik képezzük a jelenvalóságot,
felvállaljuk azt a fiúságot,
mely nem retten meg a rácsodálkozástól,
szégyenében nem hordoz láncot,
megvallja az egyetlen igazságot,
mi ott függ a megváltáson,
magához emelve az anyaságot.
Merjünk odafordulni Máriához,
a szeplőtelen asszonyi tisztasághoz,
és hálát adni neki százszor,
hogy elfogadta, amit magam, Te és mások,
naponta megcsúfolunk százszor,
mert képtelenek vagyunk venni bátorságot.
Mária, kell nekünk a pártfogásod!
Mi elvezet a keresztfához,
azon túl az üdvösség titkához:
a törvényen túli megigazuláshoz,
mi a szeretet hitében lel bátorságot.
Naszádos József


Sok hitetlentől hallottam már: de szeretnék hívő lenni! Ám még egy hívőtől sem hallottam: de szeretnék hitetlen lenni!


Sokat tesz, aki keveset tesz, de azt teszi, amit tennie kell; nem tesz semmit, aki sokat tesz, de nem azt teszi, amit tennie kell.


Uram, gyújtsd föl bennem a lelkek üdvözítésének szenvedélyes lángját! Hadd legyek kész arra, hogy ezért mindent megtegyek, hadd tudjam a lelkek javát minden elé helyezni, hadd használjak fel minden lehetséges eszközt a hitetlenek megtéréséért és üdvözítéséért!

2017. október 14., szombat

A bűnnek két helye van: vagy a nyakadon csüng, mint iszonyú kolonc, vagy Krisztus keresztjén, mint megbocsátott és elintézett dolog. (Luther Márton)



A kereszt Krisztushoz tartozásunk, szenvedésünk és önmagunk számára való halálunk jele, de ugyanakkor a megdicsőülés jelévé is válik majd számunkra a feltámadásunkkor.
Horváth István Sándor


A lélek öröme nem olcsó dolog. Harcba kerül, és sebhelyei maradnak, – de fénylő sebei. (Stanley)


A természet gyöngéden beoltotta az emberbe az élet szeretetét, az állatok szeretetét, az ember szeretetét, az igazság szeretetét. De megtalálhatod mindezek ellenkezőjét is a világban: az élet megvetését, az állatok gyűlöletét, az ember lenézését és az igazság eltiprását.
A világot könnyebb irányítani, mint az emberi szívet. Aki pedig szívét képes megtölteni szeretettel, a legtöbbet tette a világért, amit ember tehet.
Tatiosz


Aki állandóan lelkeket akar ápolni és felebarátainak szolgálni, annak Isten által gondozott lelket kell magában hordoznia. (Kroecker)


Az Úr megmutatja magát és hív minket, de mi nem akarunk látni és válaszolni, mert magunkkal vagyunk elfoglalva. Megesik aztán az is, hogy a hangra, ami mindig hallható, nem figyelünk többé. De az Úr lángol, világít és hív. Az emberek élnek úgy, hogy már nem képesek a hívást meghallani.
Pió atya


Egyedül az ellenség iránti szeretet az, amely a lelket igazán boldoggá teheti. Akiben ez a szeretet lakozik, annak békességét nem tudja feldúlni még az ördög sem. (Trudel)


Isten inkább sötétségben hagy engem, semhogy olyan világosságban hagyjon élni, ami nem ő maga.
Kis Szent Teréz


„»Mindenki Jézushoz vitte a különféle bajokban szenvedő betegét; ő pedig mindegyikükre rátette a kezét, és meggyógyította őket.«” (Lk 4,40)
Ha fáj valamink, megbetegszünk, legyöngülünk, rohanunk fűhöz-fához, tanácsot kérünk a rokonoktól, barátoktól, a szomszédasszonytól, a munkatárstól, hogy mit ajánlana. Megvesszük a reklámokban ajánlott legújabb csodatablettát, remélve, hátha segít. Gyakran megfeledkezünk arról, hogy panaszainkkal elsőként Jézushoz kellene fordulnunk gyermeki bizalommal, mert ő ma is él és gyógyít, nem csak a régi időkben tett csodákat. Az ő rendelője mindenki előtt nyitva van, még csak várólistára sem kell feliratkoznunk! Kérjük őt, hogy legyen a gyógyítónk! (Juhászné Szabó Erzsébet)

„Nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra, mert a láthatók ideig valók, a láthatatlanok pedig örökkévalók.” (2Kor 4,18) Egészen nehéz a mindennapok forgatagában, a sok teendő, baj és küzdelem között másra koncentrálni, mint ami a szemünk előtt látható. Milyen ismert képek: mereven nézünk ki reggel az ablakon. Mereven, már-már megszokásból végezzük munkánkat, fáradtan és csüggedten ülünk-fekszünk le este a tévé elé. Hol van az életünkben idő és energia a láthatatlanra? – tehetjük fel a kérdést. És egyre nehezebben idézzük fel a munka és az élet terhe mellett azt a fontos üzenetet: Krisztus értem… (Pongrácz Máté)


Rengeteg időt elvesztegetünk azzal, hogy sietünk. (Jerome Demoulin)


„Ti viszont a Krisztuséi vagytok, Krisztus pedig Istené.” (1Kor 3,23) Csodálatos ez a birtokviszony. Olyan hatalmas Úr gyermekei vagyunk, aki hűségével, szeretetével, gondoskodásával támogat miket. Az övéi vagyunk. Ez az örömüzenet kell, hogy meghatározza szavainkat, tetteinket. Ezért írja Pál a civakodó, szakadás szélére került gyülekezetnek: ti már nem a világhoz tartoztok, már nem emberek akaratát kell követnetek, ti már Istenéi vagytok. Éljetek hát ebből az örömüzenetből, és ennek az evangéliumnak az erejével rendezzétek, gyógyítsátok az összetört, szétszakadt kapcsolataitokat, közösségeiteket, életeiteket! (Eszlényi Ákos)


Uram, nem csodákért és látomásokért fohászkodom, csak erőt kérek a hétköznapokhoz. Taníts meg a kis lépések művészetére! (Antoine de Saint-Exupery)

2017. október 13., péntek

A hibák mindig ott kövérek, ahol sovány a szeretet.
Spurgeon




A világnak leginkább olyan emberek hiányoznak, akik mások hiányával törődnek.


Amikor lemond valaki akaratáról, nagy dolgokra képes.


Amikor Matthew Henry-t kirabolták, ezt írta a naplójába: „Hadd legyek hálás először is azért, mert eddig még soha nem raboltak ki; másodszor azért, hogy bár elvették az erszényemet, de nem vették el az életemet; harmadszor azért, mert bár elvették mindenemet, az nem volt sok; és végül azért, hogy engem raboltak ki, és nem én raboltam.”


Amilyen haszontalan a gőg, olyan ostoba is. (Spurgeon)



Azoknak, akik Istentől munkába küldetnek, a beszéden kívül valamit tenni is kell.


Életünknek talán legfontosabb utazása, amikor elébe megyünk a másiknak.
Henry Boye


„És láttam a szent várost, az új Jeruzsálemet, amint alászáll a mennyből az Istentől, felkészítve, mint egy menyasszony, aki férje számára van felékesítve. Hallottam, hogy egy hatalmas hang szól a trónus felől: »Íme, az Isten sátora az emberekkel van.««” (Jel 21,2–3)
A Jelenések könyve részletezi, hogy mi vár majd az Istenben bízókra a végidőkben Krisztus második, dicsőséges eljövetelekor. A mennyek országában szemtől szemben látjuk majd az Urat, igazi örömteli közösségünk lesz vele. És addig? „Jöjjön el a te országod!” – kérjük az imádságban. Tudnunk kell, hogy Isten országa már itt és most a földön is létezik, sőt egészen közel van hozzánk, bennünk van, ha vele együtt élünk, lélegzünk! Örvendezzünk, és adjuk tovább a jó hírt! (Juhászné Szabó Erzsébet)

Istenem! Én is szoktam magamat ostorozni, pedig nem kellene, mert ha már eléd tettem valamit, akkor nem kellene visszavennem, hanem teljes egészében a Te kezedben kellene tudnom. Még a bűneimet is, melyeket te úgy elvetsz magadtól, mintha soha meg nem történtek volna. Ha Te nem marcangolsz engem, add, hogy én se tegyem magammal vagy éppen másokkal. Jézusért! Ámen


„Krisztus Jézus megalázta magát, és engedelmeskedett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig.” (Fil 2,8) Értünk történt. Megváltásunk történetében ez a két szó a legszebb. Az őskeresztyén himnusz is ezt hirdeti: Krisztus számára senki és semmi sem volt fontosabb a mi életünknél. Azért jött ebbe a világba, hogy önként vállalja a megaláztatást és a kereszthalált, hogy bűneink büntetését elvegye (Ézs 53), hogy semmiféle kárhoztató ítélet ne legyen rajtunk (Róm 8,1). Atyánk minket mentő terve ebben a krisztusi indulatban és keresztútban érte el célját. Mi így ismerjük: mérhetetlen szeretet. (Eszlényi Ákos)


Még mindig esik… Lehet, hogy ez nem olyan zápor, ami egyik percről a másikra eláll, mint ahogy én képzeltem. Talán egyik sem olyan. Végül is az élet esős napok sorozata. De előfordul, hogy nem mindegyikünknél van esernyő. Ilyenkor szükségünk van másokra, akik hajlandók megosztani ernyőjüket egy ázott idegennel egy esős napon. Azt hiszem, fogom az esernyőmet, és elmegyek sétálni…


Miként lehetne annak tartós békessége, aki másnak dolgaiba belekeveredik, ki idegen ügyek után szalad, s aki ritkán és keveset száll magába. (Kempis Tamás)


Nem az a gazdag, aki birtokol, hanem az, aki képes adni.


Nem lehet a problémákat azzal a gondolkodásmóddal megoldani, amivel csináltuk őket. (Albert Einstein)



„Noé meg is tett mindent, úgy járt el, ahogyan Isten megparancsolta neki.” (1Móz 6,22)
Mindig nehéz valami ismeretlenbe, valami újba belekezdeni, mert nem sejtjük, mi vár ránk, mert fogalmunk sincs, minek mi lesz a következménye. Noé is így volt akkor, amikor megépítette a bárkát, és összegyűjtötte a föld minden állatát. Nehéz volt, mégis hajtotta az Istenhez való ragaszkodás. A hét első napján talán még bennünket is fűt az Istenhez ragaszkodás lelkesedése, melyet a vasárnapi igehirdetésekből, a találkozásokból mentettünk át, és talán még mindig ott jár a fejünkben tisztán és világosan az üzenet: Krisztus értem támadt fel… (Pongrácz Máté)

2017. október 12., csütörtök

A jótettek a szeretet láncát alkotó karikák. Kalkuttai Teréz Anya


A malomkő egymagában nem képes lisztet őrölni, de egy másikkal hasznos munkát végez. – Isten népének természete megkívánja, hogy összetartson és közösséget ápoljon. – A fenevad egymaga kóborol az erdőben, a juhok nyájba tömörülnek.
Spurgeon


A szavak mind széjjelesnek.
Málladoznak a mondatok.
Szótlanul, eszköztelenül,
felemelt kézzel maradok.
Látod, semmit sem rejt már a kezem.
Szememben bűnt belátó bánat.
Menteni magam nem tudom,
de Nálad, Uram, van bűnbocsánat.
Fogadd el, kérlek, ezt a semmit,
aki és ami én vagyok,
hogy élő Igéből épüljenek újjá
bennem a szavak, mondatok.
Hajdú Zoltán Levente

„Aki minket veletek együtt Krisztusban megerősít, Isten az.” (2Kor 1,21)
Mire jó a vasárnap? Miért kell a munkát szüneteltetni egy napig? – teszik fel egyre gyakrabban a kérdést. Miért nem lehet folyamatosan, megállás nélkül dolgozni? A mai ige talán választ ad kérdéseinkre. Mert benne megláthatjuk, hogy mi a vasárnap legfontosabb feladata. Az, hogy kizökkentsen minket a hét megszokott folyamatából, és Isten azért rendelte, hogy újra és újra megerősítse bennünk azt az örömüzenetet, amelyen egész életünk nyugszik: Krisztus értem támadt fel a halálból! (Pongrácz Máté)


„Akik így beszélnek, jelét adják annak, hogy hazát keresnek. Így azonban jobb után vágyakoztak, mégpedig mennyei után. Ezért nem szégyelli az Isten, hogy őt Istenüknek nevezzék, mert számukra várost készített.” (Zsid 11,14.16)
Nagy öröm az, ha tudjuk, hová tartunk, életünknek mi a célja. Nagy erő rejlik ebben a tudásban, mert ez a bizalom, meggyőződés áthidal mérhetetlen mélységeket, kilátástalannak, reménytelennek látszó helyzeteket. Ez pedig azért lehetséges, mert Isten szavába, ígéretébe kapaszkodik. Jézus is ezért bátorítja ezzel az övéit (Jn 14,1–3): Istenünk nekünk készített hajlékkal vár ránk. (Eszlényi Ákos)


Az akadályok nem törhetnek meg; minden újabb akadály az elszántságomat fokozza.
Leonardo da Vinci


„»Azt mondtátok: Hiábavaló az Istennek szolgálni, mi haszna, hogy teljesítettük, amit ránk bízott? – mondja az Úr.«” (Mal 3,14) Napjaink nagy kérdése, hogy van-e haszna annak, amit végzünk. Sokan csak az anyagilag jövedelmező tevékenységeket tartják hasznosnak. Ami pénzben nem mérhető, az nem is értékes – vélik. Jó lenne, ha megjegyeznénk: az Isten szolgálata jár a legnagyobb haszonnal, mert örök élet a jutalma. Higgyük el, hogy ez a létező legnagyobb kincs, amit az Úr adhat! (Juhászné Szabó Erzsébet)


Isten Báránya, ki elveszed a világ bűneit: irgalmazz nékünk! Isten Báránya, ki elveszed a világ bűneit: irgalmazz nékünk! Isten Báránya, ki elveszed a világ bűneit: adj nekünk békét!


Kerestem Istent, elrejtőzött előlem; kerestem önmagamat, nem találtam; kerestem testvéremet, és megtaláltam mind a hármat. (Boros László)


Két barát beszélget:
- Ha lenne 5 lakásod, egyet nekem adnál? – kérdezi az egyik.
- Hát persze! – jön a válasz.
- Ha lenne 5 kocsid, egyet nekem adnál?
- Hát persze!
- Ha lenne 5 inged, egyet nekem adnál?
- Hááááát…
- Mi az? – kérdezi újra az egyik.
- Pontosan 5 ingem van!


Könnyebb Istennek egy és más munkánkat felajánlani, mint egész szívünket Neki adni.


Krisztus parancsoló Úr. Aki azt mondja: ismerem Őt – annak engedelmeskednie kell Őneki. Őt nem lehet másképpen ismerni, csak hódoló engedelmességgel, parancsainak elfogadásával és az életben való betöltésével.


Mikor valaki a jóságával dicsekszik, mindnyájan tudjuk, hogy kevés dicsekednivalója van.


Őrizz meg attól a naiv hittől, hogy az életben mindennek simán kell mennie! A nehézségek, kudarcok, sikertelenségek, visszaesések az élet magától adódó ráadásai, amelyek révén növekedünk és érlelődünk. (Antoine de Saint-Exupery)


Sok keresztény a kegyelmi ajándékokból akar élni, ahelyett, hogy a kegyelem Istenére bízná magát.


Többet kéne gondolnunk arra, hogy jót tegyünk, mint arra, hogy jól érezzük magunkat, így végül tényleg jobban éreznénk magunkat.

2017. október 11., szerda

A hitet több tőrdöfés éri az ingatok, mint a hitetlenek részéről. (Spurgeon)


A szeretet annyit jelent, hogy nem vagyok egyedül; az egyik kezemet az Úristen fogja, a másikkal én fogom embertársaim kezét.
Sík Sándor


A tegnap történelem. A holnap rejtély. A mai nap: ajándék.
Eleanor Roosevelt


Az aggodalom olyan az örömnek, mint a porszívó a piszoknak; ennyi erővel azt is megteheted, hogy egy öröm-elszívóhoz csatlakoztatod a szíved, és megnyomod a gombot. (Max Lucado)


Az emberek többsége nem figyel oda, csak ha veszélyt, vagy jutalmat szimatol. (Lee Wallek)


Egy embernek csak akkor van joga a másikra felülről lenézni,
amikor annak talpra állni nyújt segítő kezet.
Don Bosco


„Ha hűtlenek vagyunk, ő hű marad.” (2Tim 2,13) A mi hűségünk törékeny, ma van, holnapra elmúlik. Valamikor buzgó hívek távolra kerülnek a gyülekezettől, lelkesedésük alábbhagy, még a legjobbak is meginognak, kiégnek, elbuknak. Már nem veszik le a polcról a Bibliát, már nem tudnak vagy nem is akarnak imádkozni. Isten úgy ismer és lát bennünket, amint vagyunk. Minden teremtményét, a gyülekezet közösségét, az egyházat. A hűtlenséget, a lázadást, a megkeseredést, mindent. És hű marad, és újra megszólít. Cselekszik, megújít, Lelke által megerősít. Ezért vagyunk még itt, az ő dicsőségére. (Kőháti Dóra)


Hinni annyit jelent, mint Jézushoz jönni vakon és hinni, hogy szemünket megnyithatja. Hozzáfordulni szegényen, és hinni, hogy meggazdagíthat. Hozzámenni üresen és elfogadni, amivel megkínál, magunkat halálra ítéltnek tekinteni és Benne örök életet találni. Önigazságunkat kárnak ítélni, Jézust pedig bölcsességünk, igazságunk, szentségünk és megváltásunk gyanánt elfogadni. (Spurgeon)


Jöjj Szentlélek, erősíts meg engem! Jöjj Szentlélek, adj nekem igazi szeretetet, hogy Tebenned, s Te bennem szeress! Jöjj Szentlélek, adj világosságot, hogy soha ne győzedelmeskedjék rajtam a sötétség! Jöjj Szentlélek, add nekem a megtapasztalás örömét, hogy fölismerjem Isten végtelen szépségét, jóságát, világot átölelő hatalmát, gyöngédségét és megbocsátó irgalmát!



Krisztus nem hajlandó valaki felett csak a társtulajdonosi minőséget vállalni: Teljes uralmat akar.


Mikor nyugtalan voltam, csillapítottad gyötrelmeimet.
Mikor fáradt voltam, Te adtál pihenést.
Mikor egyedül voltam, szeretetet hoztál.
Mikor beteg voltam, gondoskodtál rólam.
Mikor megsértettek, Te segítettél.
Mikor idősödtem, mosolyt varázsoltál arcomra.
Mikor gondjaim voltak, megosztottam veled és segítettél.
Mikor boldog voltam, örömömben is részt vettél.
Boldog Kalkuttai Teréz


Mindnyájan egyaránt teljességre és szeretetre vágyunk, ezért talán kivétel nélkül a béke és boldogság önmagunkon kívüli keresésének hibájába esünk.
Victor Hugo


Nemcsak erős vasdarabokat vonz a mágnes, hanem a legfinomabb hegyű tűt is. Így közli Isten a maga kegyelmét nemcsak az erős, hanem a gyenge keresztényekkel is.


„Ó, Isten gazdagságának, bölcsességének és ismeretének mélysége! Milyen megfoghatatlanok az ő ítéletei, és milyen kikutathatatlanok az ő útjai!” (Róm 11,33)
Hányszor próbáltuk megérteni vagy éppen megmagyarázni életünkben a velünk történtek miértjeit! Sokszor csak azért tesszük, hogy értelmet nyerjenek előttünk az események, hogy vigaszt, tanulságot vagy Isten-igazolást találjunk a szavakban. Pál himnuszában nem magyarázgat, hanem egyszerűen Isten csodálatos üdvösségszerző akaratát énekli, azt, amit Krisztusban ismert meg: titokzatosak az ítéletei és útjai, de amit eltervez, az mind jó. Szeretetéből mindent értünk tesz, hogy életünk legyen. „Bizony, tőle, általa és érte van minden: övé a dicsőség mindörökké. Ámen.” (Róm 11,36) (Eszlényi Ákos)

„»Vezess hűségesen, és taníts engem.«” (Zsolt 25,5)
Az oktatás stratégiai kérdés – halljuk gyakran. Vagyis a társadalom életében a jövő kulcsa. Ha kijárták az iskolát, sokan vélik, hogy már eleget tudnak, elég bölcsek ahhoz, hogy megéljenek. Mások pedig állandóan továbbképzik magukat különböző tanfolyamokon. De egyáltalán nem mindegy, hogy hová iratkozunk be, kitől szerezzük a tudást, a bölcsességet. A mai zsoltárvers arra biztat, hogy a minden titkok tudójához, Istenhez forduljunk segítségért, mert a legigazabb válaszokat tőle tudhatjuk meg életünk vezetéséhez. (Juhászné Szabó Erzsébet)

2017. október 10., kedd

A hit az, ami szerint az emberek cselekszenek az életük idején, nem pedig az, amiről beszélnek a haláluk óráján. (Ruskin)


A vezetés cselekvést jelent, nem pozíciót.


Aki elfelejtkezik mások szívéről, a saját szívét veszíti el. Senkinek sincs joga belenyugodni egy másik ember szenvedésébe. Ez olyan, mintha ő okozná a szenvedést.
(Tatiosz)


Az szabad, aki mindenét Istennek adta, aki a bűn rabláncát hordozta. Ő méltányolni tudja azt a szabadságot, melyet Krisztus szerzett neki.



Az ima abban áll, hogy mélységes hittel és gyermeki egyszerűséggel rátekintünk az Istenre.


Azért még egy lélek sem kárhozott el, mert vétkezett, de azért igen, mert nem fogadta el a kegyelmet.


„Becsaphatjátok-e Istent, ahogyan becsapjátok az embereket?” (Jób 13,9b)
Milyen képet mutat ez a tükör, amelybe Jób kérdése által belenézhetünk? Hát ilyen az ember?! Becsapja a másikat gondolkodás nélkül, mert tudja, hogy becsapható, félrevezethető. És önteltségében nem áll meg itt: Isten eszén is túl akar járni. Becsaphatjuk-e Istent? „Jó lesz-e, ha megvizsgál benneteket?” – kérdezi Jób az ige első mondatában. Éljünk úgy – s lehetőleg ne holnaptól, hanem mától –, hogy erre az utóbbi kérdésre tiszta lelkiismerettel, igennel felelhessünk… (Kőháti Dóra)


Boldog, ki ésszel föléri, mit tesz Jézust szeretni, s magamagát Jézusért megvetni. – Az egyik kedvestől ugyanis meg kell válnunk a másikért, mert Jézus azt akarja, hogy mindenek fölött Őt szeressük. (Kempis Tamás)


Boldogságos szép Szűzanyám! Felajánlom neked és szeplőtelen szent szívednek szentelem magamat, testemet és lelkemet, minden képességemet, jövőmet és sorsomat, összes enyéimet és édes hazámat. Irgalmasság Anyja, benned bízok és remélek, add meg nekünk a békét és a jó halál kegyelmét! Ámen



Ha két fillérest összeteszünk, egy pengő lesz belőle. Ötszáz darab ötven filléres kétszázötven pengőt ér, de ezer fél keresztény nem ér egy egész keresztényt.


Istenem, te mindenütt jelen vagy. Jézus Krisztusom, Megváltóm, ki oly közel vagy hozzám szereteteddel, egész napi szétszórtságom után hazahozom hozzád a szívemet. Nálad vagyok otthon, Istenem és Atyám. A jóért, amelyet kegyelmeddel cselekedtem, hálát adok neked. Jóságos Istenem, te ajándékoztad azt nekem. A rosszért, amelyet elkövettem gondolattal, szóval, cselekedettel és mulasztással, bocsánatodat kérem. Segíts, hogy jobb legyek!
Szalézi Szent Ferenc


„Krisztus mondja: „Én vagyok az élet kenyere. Atyáitok a mannát ették a pusztában, mégis meghaltak. De ez az a kenyér, amely a mennyből szállt le, hogy aki eszik belőle, meg ne haljon.”” (Jn 6,48–50)
A manna is Isten ajándéka volt a pusztában vándorló népe számára, de az csupán a „túlélésre” adatott. Az „élet kenyere” jóval több ennél. Krisztus nem azért jött, hogy szükséget töltsön be, vagy hogy megelégítsen minket, mert az ajándéka a halálunkkal, velünk együtt el is múlt volna. Ő azért jött, hogy nagyobbat adjon, mint amire vágyhat szívünk, szemünk (1Kor 2,9): az örök életet. (Eszlényi Ákos)


„Krisztus mondja: Tudok cselekedeteidről, hogy nem vagy sem hideg, sem forró. Bárcsak hideg volnál, vagy forró!” (Jel 3,15)
Sokszor megelégszünk a langyos válaszokkal, a „majdnem” megoldásokkal. „Legyen a ti igenetek igen és a ti nemetek nem.” Előfordul, hogy a jó elbírálás érdekében simulékony válaszokat adunk, „langyos” a beszédünk – de Isten erre azt mondja, hogy „kiköplek a számból”. Vannak krisztusi alapelvek, amelyeket nem lehet feladni a megegyezés vagy a jó tetszés kivívásának érdekében. – Add, Uram, hogy megtaláljam a helyes utat, és neked tetsző legyen a szavam és a hitem! Ámen. (Gerlai Pál)


Legszomorúbb óráinkban is rengeteg okunk van a hálaadásra, csüggedés és bánkódás helyett keressük meg inkább ezeket az okokat.


Minél inkább bírálunk és ítélkezünk, annál kevésbé szeretünk.


Virgil Gheorgiu író beszél egy rab emberről, akit a koncentrációs táborban a félelem és kín teljesen tönkretett. Egyik este nem bírja tovább, és elhagyja barakkját. Olyan kétségbeesett, hogy véget akar vetni mindennek, és az elektromos árammal telített szögesdrótba akar dőlni.
Oda vezető útján a kis tábori kápolna mellett halad el. Csak egy egyszerű sátorból áll. A fogoly belép, és előremegy a primitív oltárhoz. Egy kereszt áll rajta két nyers ágból összetákolva, és azon kartonpapírból összeállított megkínzott alak. Az öt piros sebet egy cigarettás doboz papírjából tépték le és ragasztották oda. A töviskoronát egy konzervdoboz bádogjából vágták ki. A fogoly megindultan áll a meggyalázott nyomorúság képe előtt. – Ó Jézus – mondja -, még sohasem láttalak téged így szenvedésedben. Ezekkel a szavakkal megfordul, és csendesen visszamegy barakkjába. Nem tud már a szögesdrótba futni. Nem, most már nem kell megtennie. Már nincs egyedül szenvedéseiben.

2017. október 9., hétfő

A szeretet azokat a könnyeket is meglátja, amelyeket nem sírtak el, és azokat a kéréseket is meghallja, amelyeket nem mertek kimondani. (Szent-Gály Kata)


„Aki a Léleknek vet, a Lélekből fog aratni örök életet.” (Gal 6,8)
Vetés és aratás ismert fogalmak, mégis legtöbbünk csak néhányszor vagy talán sohasem próbálta. Különleges érzés a földbe elvetni egy magot és várni, hogy kicsírázzon, majd a megfelelő körülmények hatására termést hozzon. Ahogyan a természet önmagában hatalmas csoda – ilyen csodálatos a mi Teremtőnk –, úgy még nagyobb, amikor már nem a földire, de a lelkire és ezáltal az örökkévalóra koncentrálunk. Istennek legyen hála, hogy ő munkálkodik ezen. Veti az ige magvát, és adja az örök életet. (Tamásy Tamásné)


Az az ember, akinek szívében Krisztus lakozik a hit által, Istentől mindent ajándékképpen fogad el, mindent áldozatképpen visszaad Neki. (Ravasz László)


„»Az én népem lesznek, én pedig Istenük leszek, valósággal és igazán.«” (Zak 8,8)
„Valósággal és igazán” – mintha nem hinnénk el, hogy te vagy a mi Istenünk. Miért nem érzünk valóságosnak, Istenünk? Talán már annyit csalódtunk az ígéretekben, hogy ezt sem hisszük el? A két szó azt fejezi ki, hogy egyszer nemcsak mint rejtőzködő Istent, hanem mint ítélkező Istent is megismerünk majd téged, Urunk. – Add, hogy addig ne vesszünk el végleg, hogy nevedet ne felejtsük el, és tebenned reménykedjünk, valósággal és igazán! Ámen. (Gerlai Pál)


Az imádság olyan valóságos erő, mint a földi gravitáció….Az egyetlen erő a világon, amely úgy tűnik, hogy legyőzi az úgynevezett természeti törvényeket is. (Alexis Korel)


„Ha csak ebben az életben reménykedünk a Krisztusban, minden embernél nyomorultabbak vagyunk. Ámde Krisztus feltámadt a halottak közül, mint az elhunytak zsengéje.” (1Kor 15,19–20)
Csak ebben az életben reménykedhetünk anyagi javaink nyújtotta biztonságban, pozíciónkban, kemény munka árán meg- vagy visszaszerzett egészségünkben és így tovább. Utána ezekből semmi sem marad, ezt tudjuk. De semmink sincs akkor sem, ha „Krisztus nélkül élő keresztények” vagyunk (ami persze a keresztény szó eredetét tekintve is abszurd, hiszen jelentése „Krisztus-követő”). Mégis sokan úgy élnek, hogy nem látják, nem ismerik őt, s ezért nem tudnak élni és örülni sem a Krisztusban. Kérjük Isten Lelkét, hogy meglássuk a Megváltót, akiben itt és a halálban és azon túl is reménykedhetünk, aki új szövetséget hozott, aki feltámadt, hogy egyszer mi is feltámadhassunk az örök életre. (Kőháti Dóra)


Ha szeretünk valakit, azt akarjuk, hogy mindig a közelünkben legyen, és így örüljünk jelenlétének. Vágyunk rá, hogy jobban megismerjük, és szívesen megismertetjük másokkal. Ha tudjuk, hogy megtámadták, meg akarjuk védeni, ha pedig megbántották, mi is szenvedünk.


„Hiszen valamennyien a világosság és a nappal fiai vagytok, nem vagyunk az éjszakáé, sem a sötétségé. Akkor ne is aludjunk, mint a többiek, hanem legyünk éberek és józanok.” (1Thessz 5,5–6) Isten már a teremtés első „lépéseiben” elválasztotta a világosságot a sötétségtől. Nem engedte keveredni azokat. Így tesz a mi életünkben is, amikor újjáteremt, újjászül gyermekeinek. Élő reménységet ad a holnap felől, hogy eljön közénk országában. Ezért hangzik a biztatás, felszólítás, ébresztés is: mi a világosság és a nappal fiai vagyunk: éljünk ebben a reménységben. (Eszlényi Ákos)


JÉZUS SZÍVE SEGÍTS!
Jézus Szíve eléd áll gyermeked,
Jézus Szíve fogadd el fáradt lelkemet,
Jézus Szíve nyisd meg Szívednek ajtaját,
Jézus Szíve fogadd el lelkem imáját.

Jézus Szíve mikor az élet oly nehéz,
Jézus Szíve mikor úgy fáj a szenvedés,
Jézus Szíve add nekem akkor Szívedet,
Jézus Szíve hadd pihenjek meg Tebenned.

Jézus Szíve ne hagyd elveszni lelkemet,
Jézus Szíve vezéreld jóra éltemet,
Jézus Szíve vezess az élet tengerén,
Jézus Szíve jöjj csak, feléd evezek én.

Jézus Szíve felmosom csurgó véredet,
Jézus Szíve Te váltottál meg engemet,
Jézus Szíve add, hogy Tégedet kövesselek,
Jézus Szíve mindig jobban szeresselek.

Jézus Szíve adj szívemnek lakhelyet,
Jézus Szíve kulcsold imára kezemet,
Jézus Szíve örömben, gondban adj erőt,
Jézus Szíve ne hagyd az árva szenvedőt.

Jézus Szíve ha majd végórám közeleg,
Jézus Szíve Te född be fáradt szememet,
Jézus Szíve benned pihenni óhajom,
Jézus Szíve legyen majd végső sóhajom.



Légy résen és ne csüggedj soha, ha lelki betegségben szenvedsz! Ha Isten hagyja, hogy elgyengülj, ez nem azért van, hogy elhagyd magad, hanem hogy visszaállítson az alázatba, és hogy a jövőben figyelmesebb légy.
Pió atya



Miközben arra gondolunk, hogyan tehetnénk nagy dolgokat, nem szabad elhanyagolnunk a kis, mindennapos dolgokat, amelyek összeadódva olyan nagy dolgokká válhatnak, hogy nem is gondolnánk.
Marian Wright Edelman


Mert nem jó a harag, méreggel tölti meg a lelket s beszennyezi a gondolkodást. (Wass Albert)

Mit nevetsz? A mese rólad szól, csak a név más. (Horatius)


Nem kell attól tartani, hogy valakinek túl sok kegyelemben lehet része. A kegyelem túltengése kizárt dolog. (Spurgeon)

2017. október 8., vasárnap

„A szeleket tette követeivé, a lángoló tüzet szolgájává.” (Zsolt 104,4) Sokszor érezzük, hogy de jó lenne megtapasztalni, amit Izráel vándorló népe átélt a pusztában: megnyílt előttük a Vörös-tenger, Isten felhő- és tűzoszlopban vezette őket. Gedeon is átélt különös csodát, amikor a sziklából tűz csapott ki, és felemésztette az általa kitett ennivalót (Bír 6,21). Isten hatalma ma sem kisebb! Ma is ő uralkodik a szél és a tűz felett. De mi már az Újszövetség népe vagyunk. Mi már Jézus Krisztus felől láthatjuk Istent, aki Jézusban a legnagyobb hatalmát mutatta meg: győzött a bűn és a halál felett. Legyen Istennek hála, hogy a szél is, a tűz is a szolgája, de mi Jézus Krisztus által már nem kell, hogy a bűn szolgái legyünk. (Tamásy Tamásné)


Amikor bizonyos vagy, akkor kezdesz el nem tájékozódni. (Richard Bandler)


Az a baj, hogy sokszor a világ szabja meg az egyház divatját, holott az egyháznak kellene megszabni a világ divatját. (Stewart)



Az igazi szeretet nem függ a viszontszeretettől.
Viktor János


AZ ÚTRA INDULOK

Az útra indulok!
Nem tudom, mi vár rám,
csak azt tudom, velem vagy,
s nem hagysz árván!
Csak azt tudom, utam már kijelölted,
s mint bízó gyermek járhatok előtted.
Te mérsz ki bút, örömet, munkát, terhet,
s irgalmad mindegyikbe áldást rejtett!
Csak egyet adj, hogy cél iránt haladjak,
hogy szalmaszálak alatt ne roskadjak!
S ha szereteted mázsás teherrel
tenné próbára ezt a gyenge vállat,
segíts úgy hordani mázsás terhemet
- a Te erőddel -, mint a szalmaszálat!
Ha eltávolodunk tőle, elveszünk,
ha felé fordulunk, feltámadunk,
ha benne maradunk, rendíthetetlenek leszünk,
ha visszafordulunk feléje, újjászületünk,
ha benne lakunk, akkor élünk.
Szent Ágoston


„Egy éjjel látomás jelent meg Pálnak: egy macedón férfi állt előtte, és ezekkel a szavakkal kérlelte őt: „Jöjj át Macedóniába, légy segítségünkre!” A látomás után nyomban igyekeztünk elmenni Macedóniába, mert megértettük: oda hívott minket az Isten, hogy hirdessük nekik az evangéliumot.” (ApCsel 16,9–10) Minden, ami történik, Isten akaratából történik. Még az is, ha a legnemesebb célok kudarcba fulladnak. Mert más az Úr terve, és akarata sokszor máshogy jut érvényre, mint ahogy mi számítunk rá. Így zárult be Pálék előtt az Ázsiába és Bitiniába vezető út, hogy megnyíljon a macedónokhoz. Ezért bármilyen kudarc ér is, ne aggódj: Isten értünk való terve mindenképp célba ér, megvalósul, talán éppen a zárt ajtókon keresztül. (Eszlényi Ákos)


„Én vagyok a jó pásztor, ismerem enyéimet, és enyéim is ismernek engem, mint ahogy az Atya ismer engem és én ismerem az Atyát. Életemet adom a juhokért. De más juhaim is vannak, amelyek nem ebből az akolból valók. Ezeket is ide kell vezetnem. Hallgatni fognak szavamra, s egy nyáj lesz és egy pásztor.” Jn 10.14-16


Egy korházban történt, ahol egy sebész orvos egy betegsége ellenére is békét és derűt sugárzó gyermekkel így beszélgetett:
- Holnap reggel, ki fogom nyitni a szívedet – mondta a sebész.
- Ott fogod találni Jézust, – vágott közbe a kisfiú.
A sebész kissé értetlenkedve nézett fel, de újra elkezdte mondandóját:
- Fel fogom vágni a szívedet, hogy lássam, mennyi károsodás történt.
- De amikor felnyitod a szívemet, Jézust fogod ott találni – mondta a fiú.
A sebész a szülőkre tekintett, akik csendben ültek, majd folytatta:
- Miután látom, hogy mennyi károsodás történt, vissza fogom varrni a szívedet, és a mellkasodat. És utána eltervezem, mi legyen a következő lépés.
- De ott fogod találni Jézust a szívemben. Ott fogod találni a szívemben.
Az orvos most már elvesztette türelmét:
- Majd megmondom én neked mit fogok ott találni: sérült izmokat, gyenge vérellátást, és elvékonyodott érfalakat. Ezután el fogom tervezni, hogy tudlak meggyógyítani.
- Jézust is ott fogod találni, Ő ott él, – mondta halkan, gyermeki egyszerűséggel a fiú.
A műtét után a sebész leült az irodájában, magnószalagra vette a műtéttel kapcsolatos feljegyzéseit: “Sérült főütőér, sérült tüdőbe vezető erek, elterjedt izomsorvadás. Nincs remény a szívátültetésre, nincs remény a gyógyításra. Terápia: fájdalomcsillapítók, és ágyban fekvés. Prognózis: – itt kis szünetet tartott – Egy éven belül halál.” Megállította a magnót, de volt még mit mondania:
- Miért? Miért tetted ezt? Te juttattad őt ide! Te okoztad neki ezt a gyötrelmet, és Te kárhoztattad őt korai halálra! Miért?
Hirtelen egy halk, tiszta hangra lett figyelmes: – A fiú az én bárányom, nem terveztem, hogy sokáig a te nyájadban éljen, ő az én nyájamnak tagja és az is lesz örökké. Itt, az én nyájamban nem lesz fájdalom, olyan boldogságban lesz része, amit te el sem tudsz képzelni. Szülei egy napon találkoznak majd vele, és ők is megismerik az igaz békességet, és az én nyájam gyarapodni fog.
A sebész forró könnyeket hullajtott, de ingerültsége még ennél is hevesebb volt.
- Te teremtetted ezt a fiút, Te teremtetted ezt a szívet! Meg fog halni hónapokon belül… Miért?
Az Úr ekkor így válaszolt: – A fiú az én bárányom, vissza fog térni hozzám, amint elvégezte küldetését. Nem azért küldtem az én szeretett kis bárányomat a nyájadba, hogy elveszítsem. Hanem azért, hogy egy másik elveszett báránnyal együtt visszanyerjem.
A sebésznek folytak a könnyei…
Kicsit később a sebész bement a kisfiúhoz és odaült az ágyának a szélére, megfogta a kezét. A szülők vele szemben ültek. A fiú felébredt, és suttogva kérdezte:
- Kinyitottad a szívemet?
- Igen, mondta a sebész.
- És mit találtál? – kérdezte a fiú.
- Megtaláltam Jézust! – felelte az orvos.
E kisfiú egyszerűsége a szívében élő igaz szeretetről tanúskodik. A szív gyermeki egyszerűségének útja ugyanis koránt sem a primitívség útja, sokkal inkább az elmélyült szereteté, magáé Istené, amelyen járva az ember már nem bonyolódik bele e világ és saját maga kusza és bonyolult dolgaiba.
Minél egyszerűbb és szegényebb a lelkünk, azaz minél inkább Istenünktől várunk és neki tulajdonítunk minden adományt, annál inkább megnyílunk az Ő szeretetére.


“Boldogok a lélekben szegények, mert övék a mennyek országa.” Mt 5.3


Hinni annyit jelent, mint Isten szavának Igazat adni.


„»Igéd kijelentése világosságot gyújt, értelmessé teszi az együgyűeket.«” (Zsolt 119,130)
Ahogyan a betlehemi csillag fénye beragyogta Jézus születésének éjszakáját, úgy ragyogja be a világot Isten ígéretének örömhíre. Ennek hiányában az ember csak együgyű lény lenne, aki csak földi dolgokért küzd, és ez a világ önmagában, emberi erővel nem tehető jobbá. Uram, láttam betegeket, fogyatékkal élőket, együgyűeket, lelki roncsokat, amikor a te szeretetedről tettek tanúbizonyságot. – Adj erőt nekem is, „egészségesnek”, hogy a te szeretetedről és megváltásod örömhíréről bizonyságot tehessek! Ámen. (Gerlai Pál)


Két eszkimó megy valahol a sarkvidéken, rettenetes hidegben, hóviharban. Alig tudnak már menni, annyira átfagytak. Egyszer csak látnak egy csaknem megfagyott embert. Az egyik azonnal megszólal: Nem segíthetünk rajta, mert mi is megfagyunk vele együtt, sietnünk kell meleg helyet találni. Továbbmegy, a másik viszont fölveszi vállára kihűlt társát. Nagyon nehezen megy vele, rengeteget erőlködik, de nem hagyja el felebarátját. És ahogy segít a másiknak, egyre jobban kimelegszik, egyre inkább visszatér belé az erő. Amikor pár kilométert megtett már vele, egyszer csak meglátja eszkimó társát a földön megfagyva, aki nem segített a másik terhét hordozni.
Az áldozatos, önmagáról megfeledkező szeretet melege életeket menthet.


Krisztus helyére nem ültethetsz senkit, sem magad nem ülhetsz oda.


„Mindenkor az Úrral leszünk. Vigasztaljátok tehát egymást ezekkel az igékkel.” (1Thessz 4,17–18)
Mi történik az emberrel a halála után? Ez a kérdés évezredek óta izgatja az emberiséget. Modern korunk misztikus filmekben, szeánszok, szertartások végzésével, „előző életekbe” való utazásokkal, „halálból visszatértek” élményeiből írt könyvekkel keresi a választ. Pedig nem kellene kutatni mást, mint a Szentírás bizonyságtételét. Itt éppen Pál apostol mondja, erővel teli hangon és milyen egyszerűen: „Mindenkor az Úrral leszünk.” Csak egyvalaki tért vissza a halálból, s az Jézus Krisztus. Pál ővele és őáltala állít, érvel, vigasztal, erősít, és máig hat a szava! Jézus él, feltámadt, és velünk lesz mindenkor! Aki legyőzte a halált, ott lesz velünk akkor is, ahogy most is velünk van. (Kőháti Dóra)


Nehéz pillanatokban, a kísértés óráiban, amikor minden fény kialszik, nem marad más biztos pont, mint annak megtapasztalt tudata, hogy Isten előbb szeretett bennünket. (Timár Ágnes)


Nem találhatjuk meg Őt, amíg fel nem fogjuk, hogy szükségünk van Rá.
Thomas Merton


Nem vagyok magamra hagyott,
egyedül tévelygő vándor.
Mert, Uram, te vezetsz engem az utamon,
járjak is bárhol.


PÓTVIZSGA SZERETETBŐL

A Mester nagy iskolájában
Ma szeretetből pótvizsgáztam,
Tanítóm előtt remegve álltam.
Az első vizsgán én elbuktam,
A tételt bár kívülről tudtam,
De gyakorlatilag azt előadni nem tudtam.
Szerettem én ki engem szeret,
Minden jó embert, akit csak lehet,
De az ellenségemet?
Aki rágalmaz, kinevet?
Ad mindenféle csúf nevet,
Gyaláz és megaláz engemet?
Ilyet nem tudok szeretni: – Nem!
És ezt húztam ki, ez volt a tételem.
Hogy ellenségemet is szeressem.
Szereted? – Kérdezte tanárom,
Az én Mesterem és Megváltóm.
Nem tudom! – Hiába próbálom.
Szelíden mondta, de erélyesen:
Pótvizsgára mész! És ha mégsem
Tanulod meg, megbuksz egészen.
A szeretet nehéz tétel.
A legtöbben ebben buknak el,
Mert aki bánt, azt is szeretnünk kell.
De Mesterem tovább tanított,
Különórára hívott,
Szeretetével sokat kivívott.
Mutatta kezén, lábán a sebet,
Hogy mennyit tehet a szeretet,
Eltűrni a kereszt-szegeket.
Eltűrni a gúnyt, gyalázatot,
Töviskoronát, nehéz bánatot.
A dárdaszúrást, mit értem kapott.
Megrendültem egész szívemben.
Hát a szeretet ilyen végtelen?
Tanítóimtól tanulni kezdtem.
Megnyerheted vele úgy lehet,
Hogy ő is megtér, hogy ő is szeret,
Ha látja a te szeretetedet.
Így tanított, szívem felrázta.
Látta, hogy hajlok a tanításra.
Szeretetét szívembe zárta.
És most pótvizsgáztam belőle,
Ott volt ellenségem is,
Gúnyos megjegyzést kaptam tőle.
De én szeretettel feleltem,
S e szeretettel őt megnyertem,
És a pótvizsgán általmentem.
Tovább tanulok, tovább megyek.
Vannak szeretet egyetemek,
Magasak, mégsem elérhetetlenek.
Mert más tudományt, sokat tanulhatok,
Megcsodálhatnak, úgy vizsgázhatok,
De ha szeretet nincs bennem,
Semmi vagyok!
Túrmezei Erzsébet


Vannak betegágyak, melyek több megtérést gyümölcsöznek, mint némelyik szószék.

2017. október 7., szombat

A cél: Isten dicsősége. Ezt keressük, amikor a szentek hitének erősítésén, és a bűnösök megmentésén fáradozunk. (Spurgeon)


A hit annyi, mint helyes gondolkozás Istenről.


A pénz és a siker nem változtatja meg az embert, csupán fölerősíti meglévő tulajdonságait. (Will Smith)


A történelem számomra nem más, mint eszköz arra, hogy egyre jobban megismerjem Istent, aki – hitem szerint – abszolút módon irányítja a történelmi eseményeket. Vagyis Istent úgy ismerhetem meg egyre teljesebben, ha az ő kijelentéseinek – a Bibliának – az elmélyült tanulmányozása mellett Istent az ő cselekvéseiben és munkálkodásában ismerem meg, ami egyenlő a történelemmel. Isten kijelentései (a Biblia) és Isten működése e világban (a történelem) tökéletes egységben tárul elénk. (Kovács Géza)


„Adjatok hálát az Úrnak, hívjátok segítségül nevét, hirdessétek tetteit a népek közt!” (Zsolt 105,1)
Három felszólítás hangzik ma felénk. Keresztény életünk alapjai kellene, hogy legyenek ezek a felszólító igék. Hálát adni Istennek az tud, akinek szíve Isten szeretetével és jóságával van tele. Aki a gondok között is tud hálát adni, az valóban megtapasztalhatta már Isten nagyságát és közelségét a saját életében. A segítségül hívás jól megy nekünk, de nem mindegy, hogy kitől várjuk a segítséget. Ezért merjünk bátran Isten elé állni és tőle várni megoldást az életünk kérdéseire. És minderről pedig bátran tegyünk vallomást, hiszen Isten szeretete Jézus Krisztusban megragadhatóvá lett minden embernek. (Tamásy Tamásné)


Az én Tehozzád tartozásom
Te vagy magad, Uram.
Belőled indul,
hozzád érkezik meg
érzés és gondolat,
erő és akarat.
Nélküled semmi vagyok,
nélküled nem akarok lenni.
Veled a helyemen vagyok,
bárhol is legyek,
ha hozzád tartozom.


Ha két fillérest összeteszünk, egy pengő lesz belőle. Ötszáz darab ötven filléres kétszázötven pengőt ér, de ezer fél keresztény nem ér egy egész keresztényt.


Isten minden hő gyermeke, aki a keresztet hordozza, segít minden embertársának a kereszt hordozásában, vagy leveszi vállukról az elviselhetetlennek látszó terhet.
A szeretet minden csekély cselekedete, amely valahol megtörténik, még akkor is, ha az csak egy magányos, rejtett imádság, kérés vagy könnyezés – valahol behatol a hívők közösségébe, mint éltető, felüdítő vagy melengető erő.
Peter Lippert


„Jézus mondta: »Higgyétek, hogy mindazt, amiért imádkoztok, és amit kértek, megkapjátok, és meg is adatik nektek!«” (Mk 11,24) Tényleg elhiszem, hogy amit imádságban kérek, az meg is adatik nekem? Tudat alatt néha talán tisztában is vagyok azzal, hogy nem érdemlem meg, vagy pedig nagyon kicsi az esélyem rá, hogy megkapjam, amit szeretnék. Vajon őszintén viszem-e kéréseimet Isten elé? Vajon hittel fogadom-e, amit kapok? Mielőtt nekiállok reklamálni az Úrnál, és követelni a jussomat, mindezt végig kell gondolnom. – Adj, Uram, alázatot és egy mustármagnyi hitet, és hegyeket mozgathatok meg! Ámen. (Gerlai Pál)


Köszönöm Istennek, hogy szánalmat és felelősséget éreztetett bennem ezrek lelke iránt, hogy nagy igyekezettel és őszinteséggel munkálkodjam, keresvén olyan igéket, amelyek megragadják és felébresztik lelkiismeretüket. (John Bunyan)


„Krisztus mondja: „Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek.”” (Mt 9,12)
Jézus köré rengeteg tolvaj, gyilkos, gonosztevő, prostituált gyülekezett. Szinte menekültek hozzá, hogy hallják, hogy megérintsék, mert gyógyulni akartak. Igazság szerint ez ma sincs másként. Boldog az, aki éhezi és szomjazza a bűnbocsánatot, új életre és az áldott orvos érintésére, szavára vágyik. Boldog az, aki így keresi őt: „Szükségem van rád, Uram!” (Eszlényi Ákos)



Neked adom gyávaságom,
add érte bátorságod!
Neked adom lanyhaságom,
Add érte lángolásod!
Neked adom gyöngeségem,
add érte a te erődet!
Neked adom bűneimet.
Vedd el tőlem azokat!
neked adom, ami enyém,
add érte, ami Tiéd!
Hozzád megyek, mint kis vízcsepp,
változtass át borrá engem!
Hozzád megyek, földi ember,
változtass magaddá engem!
Szunyogh Xavér Ferenc


Nem veszítettem el a kedvemet, mivel minden egyes sikertelen kísérlet egy újabb lépést jelent előre.
Thomas Alva Edison



„Te voltál a segítségem, szárnyad árnyékában ujjongok.” (Zsolt 63,8)
Behúzódni a biztonságos menedékbe és tudni, hogy ki az, aki megsegített. Tudni és megköszönni neki. Megpihenni és ujjongani, mert a segítség nem egyszeri, a „szárnyak árnyéka” alatt van hely a számunkra, sőt ott, nála van igazán a helyünk, az otthonunk. (Kőháti Dóra)