2017. augusztus 31., csütörtök

A bölcsességet nem úgy kapjuk, magunknak kell azt felfedezni, oly út után, amelyet senki se tehet meg helyettünk, senki se tud tőle megkímélni… (Marcel Proust)


A felébredt lelkiismeretnek megborzadás és izgatottsága még nem igazi bűnbánat. Az igazi bűnbánat Istenhez való térés.


A hit az, hogy megteszed a lépést, amit Isten kér tőled, akkor is, ha nem látod mi lesz belőle. Nem tudod pontosan, hogy Isten mit hoz ki az egészből, de tudod, hogy arra kér, hitből tedd meg azt a lépést.


A vonat lassan közeledett az állomás felé. Mindenki izgatottan várta, hogy hazaérkezhessen. Feltűnt nekem egy fiatalember, aki idegesen tekintett ki az ablakon. Miután szóba elegyedtem vele, feltárult előttem szomorú élettörténete:

Fiatalon szülei ellen lázadva megszökött otthonról. Nem bírta a szülői ház légkörét. Új barátaival mindent kipróbált, amitől otthon óvták, intették. Hamarosan börtönben találta magát, ahol nagyon megbánta addigi életét. Éppen ma szabadult. Nem volt hová mennie, ezért írt a szüleinek, hogy bocsássanak meg neki, és fogadják vissza a szülői házba. Azt is megírta, hogy megérti, ha nem tudnak neki megbocsátani. A délutáni vonattal fog érkezni. Ha szülei készek visszafogadni, kössenek a kert végén lévő diófára egy fehér kendőt, amit ő a vonatról láthat, különben tovább utazik. Amikor a vonat a kanyarhoz közeledett, a fiún egyre nagyobb feszültség lett úrrá. Arra kért, hogy nézzem meg, ott van-e a fán a megbocsátást jelentő kendő. A kanyarban feltűnt a vén diófa. A fa tele volt kendőkkel, sőt lepedőkkel, nehogy a fiú tovább utazzon.



Aki Isten útján halad, az apró lépéseket is szeretettel teszi meg. Aki az Isten országán dolgozik, nem az igazságszolgáltatás, hanem a könyörület jegyében áll. Nem ítél, hanem szeret.



„Amikor kiirtják a földön élők közül, népe vétke miatt éri a büntetés.” (Ézs 53,8)

Hol van a te Istened? – kérdezik tőlünk sokszor. Ha az emberi gonoszság, a járványok, a természeti katasztrófák pusztítanak, gúnyosan az „üres ég” felé mutogatnak az emberek. Megrendítheti hitünket e kérdés? Nem, ha az sziklára épült. Ézsaiás könyvének 53. fejezete számomra nagybetűs válasz, szikla. Isten ott volt, mikor prófétája Krisztusról szólt. Ott volt, mikor Jézus emberré lett, amikor tanított és gyógyított, majd a Golgotán meghalt. Ott volt, mikor feltámadt, s itt van most is Isten. „Az Úr akarata célhoz jut vele” (53,10): hirdeti országát, evangéliumát. Nincs véletlen, nem a káosz az úr a teremtettségben; Isten kezében vagyunk, az utolsó szó az övé. Terve van velünk, üdvösségre vivő terve.
(Kőháti Dóra)


„Egymás iránt valamennyien legyetek alázatosak, mert az Isten a gőgösöknek ellenáll, az alázatosaknak pedig kegyelmet ad.” (1Pt 5,5)

A hitre jutott ember első próbája az alázatosság. Gyakran érezzük tévesen úgy, hogy az Isten kegyelméből megkapott hit nem is annyira az ő érdeme, hanem sokkal inkább a miénk. Miért is lenne másként? Hisz mindenhol azt halljuk, valósítsd meg önmagad. Legyél te az életed irányítója. Innen már csak egy lépés a gyakran hallott mondat: legyél te magad hited alakítója. Nehéz alázatosnak maradni és kimondani: Istenem, minden a te érdemed, nélküled csak a bűn mélységében szenvedek.
(Pongrácz Máté)


Ez élet aranyló porszemcséit akárhogy szorongatjuk, mind kevesebb lesz belőle, és eljön az a pillanat, amikor az utolsó aranyszemcse is, az utolsó nap is, az életünk a tenyerünkből elsodródik. Én mindig azt mondom, az ember arra született, hogy odaadja ezeket, az értékeket valamiért, egy nagyobb értékért. (Böjte Csaba)


Ha a hitben apály van, akkor emelkedik a bűn dagálya.(Spurgeon)


Ha padlón vagy, szedj fel onnan valamit!

Sophie Magory


Hát elfeledkezhetik -e az anya a gyermekéről, hogy ne könyörüljön méhe fián? És ha elfeledkeznék is, én terólad el nem feledkezem! Hátamat adtam érted a verőknek, orcámat a szaggatóknak, képemet nem fedeztem el a gyalázás és a köpdösés előtt. Betegségeidet én viseltem, fájdalmaidat én hordoztam, megsebesítettem bűneidért, megrontattam vétkeidért, békességednek büntetése rajtam van, és az én sebeimmel gyógyulhatsz meg!


Hinni annyi, mint biztosan tudni, hogy a Szeretet Istene csakis a legfőbb jót akarja nekünk, hogy bármi történjék, ő velünk van. A hit nem vár azonnali jutalmazást.
(Nicolae Balota)


„Isten kezében vannak a föld mélységei, a hegyek ormai is az övéi.” (Zsolt 95,4)

Magasság és mélység – fizikai, lelki és szellemi értelemben egyaránt a teremtő Isten hatalmának van alávetve. A természet térben és időben szédítő méretű jelenségei, ámulatra méltó erői fölött mint emberi életünk örömei és nyomorúságai fölött is ő az Úr. Ez a zsoltár Isten dicséreté


„Jézus így válaszolt: »A legfőbb parancsolat ez: Halljad, Izráel, az Úr, a mi Istenünk, egy Úr, és szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és teljes erődből. A második ez: Szeresd felebarátodat, mint magadat. Nincsen más, ezeknél nagyobb parancsolat.«” (Mk 12,29–31)

Sokakat megdöbbentett már az Istentől jövő parancs: szeresd Istent és felebarátodat! A legtöbben arról beszélünk, hogy ami igazán lényeges és fontos az életben, az a szeretet. Többnyire ennek az igazságát vagy az esküvő meghitt pillanataiban, vagy a temetésen, könnyeket hullatva érezzük a leginkább. Tudjuk, hogy ez a fontos, mégis ez marad ki leginkább mindenhonnan. Hogyan is működik, mi a szeretet titka? Isten szeretetének kell először átmelegítenie az életünket, hogy mi is átmelegíthessük másokét.
(Sándor Frigyes)


Mindenható Urunk! Életünk tele van választásokkal. Kisebb és nagyobb horderejű döntéseket kell hoznunk napról napra. Ma is előttünk állnak választási lehetőségek. A nem választás is választás: rossz választás! Ezért Tőled kérünk bölcsességet, hogy felvállalva felelősségünket úgy dönthessünk, ahogyan az kedves teelőtted!



Ne gondolja senki, hogy amit másokért tehet, vagy amit másoknak adhat, az jelentéktelen semmi, s a fáradságot sem éri meg. Sok apró patak is hatalmas folyammá egyesül.


Nem nagy hitre, hanem a nagy Istenben való hitre van szükségünk.


Sohasem tudhatod, hogy egyetlen pillanat és néhány őszinte szó mekkora hatással lehet egy életre.

Zig Ziglar

2017. augusztus 30., szerda

A hibák visszajelzések a teljesítményünkről. A győztesek sokkal több hibát követnek el, mint a vesztesek. Ezért tartoznak ők a győztesekhez. Több visszajelzést kapnak, mivel többször próbálkoznak. Az egyik legnagyobb baj a vesztesekkel az, hogy hibáikat túl komolyan veszik, és nem veszik észre a bennük rejlő lehetőségeket...


A hitnek magában véve nincs semmi értéke, nincs semmiféle üdvszerző jelentősége. A hit nem egyéb, mint üres edény. Üdvösségünk szempontjából a hitnek csak a tartalmára: Jézus Krisztusra tekintettel van jelentősége. A hitben miénk mindaz, amire szükségünk van; a hitben közösségünk van az üdvözítő Jézus Krisztussal. (Kálvin János)



A világ színes életet hazudik neked. A tévé, a rádió, az újságok mind-mind boldogságot ígérnek, ha megvásárolsz valamit. Új szerelmet, kibontakozást hazudik egy-egy új szexuális technika, illatszer által. Függetlenséget, szabadságot ígér… De mi a valóság? A felgerjesztett vágyak, törekvések e színes forgataga mögött pusztaság lapul, életed pusztasága, amelyből fájdalmasan hiányzik a szeretet, ahol a belső béke helyét az unalom és a nyugtalanság, a lelki növekedés helyét az ambíciók, az önzetlen kapcsolatok helyét az érdekszövetségek foglalták el. Leterheltebb vagy, mint valaha, miközben szabadnak és frissnek kell érezned magad, ha nem akarsz lemaradni… Miről is? - Ebben a pusztaságban életnek nyoma nincs… Mert a Lélek belső, jóra indító ösztönzéseinek követésében áll az igaz szabadság, a világ csupán szabadosságot tud nyújtani. A szabadosság nem egyenlő a szabadsággal, hanem - az igazat megvallva - maga a rabszolgaság, ahol az ember önmaga felszínességének, önző vágyainak, félelmeinek, sebeinek rabja. Aki átadja magát a bálványimádásnak (azaz az érzéki örömöknek, hatalomnak, hírnévnek stb.) sosem fogja elérni azt a békét, boldogságot, teljességet és biztonságot, amelyet Isten megadhat nekünk, hanem mélyen csalódni fog, közben pedig sokat árthat önmagának és környezetének.

A világ kedvezni akar neked. Nézd csak, milyen jó véleménnyel van rólad. Szerinte mindenre képes lehetsz, csak rajtad áll. Csak emelkedj ki abból a lelki nyomásból, amit nevelés, erkölcs vagy bármi egyéb révén ráderőltettek! Ne legyen bűntudatod, nem vagy bűnös! És bátran nyilvánítsd ki, ha valaki/valami nem tetszik neked, forgasd fel a rendet, hogy egy új, általad is elfogadható állapotba jusson minden! Légy erős és bátor, mi tolerálunk téged… Jézus Krisztusnak viszont koránt sem ilyen jó a véleménye rólad. Szerinte bűnös vagy és bűn alatt élsz. Magadtól alig vagy képes ez ellen tenni, még a legnagyobb erőfeszítések után is rendre elbuksz. Ezek szerint nem csupán rajtad áll, hogy mi lesz veled…
Az önmagunkkal folytatott küzdelem színtere elsősorban az ima, a türelem és az Istenbe vetett gyermeki bizalom lesz. A szenvedélyt csak egy másik szenvedéllyel lehet meggyógyítani, az eltorzult szeretetet nagyobb szeretettel, a negatív viselkedést pozitív viselkedéssel, amely nem elutasítja, hanem befogadja az elsőben meglévő vágyat. Az olyan erőfeszítés, amely közvetlenül lép fel a negatív viselkedéssel szemben anélkül, hogy figyelembe venné a benne rejlő várakozást, a felismerhető pozitív szükségletet, nem biztosít tartós megoldást.

Sokan mondják: nekem tulajdonképpen nincs bűnöm. Én rendes ember vagyok és szeretetreméltó. Szinte észre sem veszik, hogy veszekednek, gyűlölködnek, még legszűkebb családjukban is viszály jár a nyomukban. Míg a maguk baját az egész földdel hordoztatni akarják, a másokéra legyintenek. Érzéketlenek az emberek szenvedései iránt. Részvétet kérnek részvét nélkül, szeretetet szeretet nélkül. Ítéletet mondanak, de magukról nem tűrnek kritikát. Igen, az ilyen ember képmutató. Valójában nem ismeri önmagát, egyszerre szorong és álmodozik - hát ezt az álmát mutogatja. Pedig ő is egy szeretetreméltó ember. Amikor Isten megteremtette, azt mondta rá: igen jó! És azt mondta: szeretlek! Ezt mondja neked is. De ha nem hallod meg ezt a halk, ám tiszta hangot, Isten hangját, akkor a világ zsivaja felé fordulsz. A világ is jót akar, - te vagy az a jó, amit akar! Azt akarja, hogy őt szolgáld - de jobb ha tudod, csak addig kellesz neki, amíg van valamid. Kifoszt, kiszipolyoz, s aztán félredob. Semmit sem kérhetsz ingyen! S ha mindenedet odaadod, akkor sem kapod meg azt, amit ígér: nem leszel bűn nélküli, nem leszel nyugodt és békés, nem leszel örömteli, s főleg: nem leszel szeretve. És Jézus? Aki látszólag olyan kellemetlenül viselkedik, bűnösnek mond és gyengének? Ő azt mondja: „Kérjetek és kaptok, keressetek és találtok, zörgessetek és ajtót nyitnak néktek. Mert aki kér az kap, aki keres az talál, s aki zörget annak ajtót nyitnak.” Ahhoz, hogy Jézus kezéből az ingyenes ajándékokat átvedd, valamit mindenképpen meg kell értened, azt, hogy valakihez mindenképpen tartozol: vagy a világhoz, vagy Jézushoz. Jézus összesen ennyit kér: bízz benne. Ha bízol benne, akkor hatalma van mindent megadni neked. Ő jól tudja, senki magát ki nem húzza a kútból, hacsak ki nem húzzák. A világ mai Münchausen bárói persze szeretnék ezt a kellemetlen tényt elhallgatatni - s helyére a saját meséiket ültetni a sikeres emberről, az önmegvalósításról meg még sokféle szép, okos és hazug dologról. S míg megpróbálod kihúzni magad e mesék által a kútból, csak még jobban lesüllyedsz, a fulladásig. Ki jön utánam a kútba? Ki szabadíthat meg? Jézus azt mondja: „Én vagyok a jó pásztor; ismerem enyéimet és enyéim is ismernek engem, (…) mint ahogy az Atya ismer engem és én ismerem az Atyát. Életemet adom a juhokért. De más juhaim is vannak, amelyek nem ebből az akolból valók. Ezeket is ide kell vezetnem. Hallgatni fognak szavamra, s egy nyáj lesz és egy pásztor. Azért szeret az Atya, mert odaadom az életemet, hogy majd újra visszavegyem.” Ő nem azt tanítja mint korunk mágusai: bízz magadban! Nem, Ő azt mondja: Bízz bennem! Én vagyok a jó pásztor, szeretlek téged és azért haltam meg, hogy te élhess! Legyőztem a halált és ebből a győzelemből neked is részt akarok adni!

Isten a Szeretet. Aki a Szeretetben van, aki megtér a Szeretetbe, az a Szeretet szabadságába tér meg, Jézus Krisztus által, aki az út az igazság és az élet. Ő az a hatalom, aki nem hatalmaskodik. Ő az az erő, aki nem erőszakoskodik. Ő az, aki nem szétszór, hanem összegyűjt. Ő az, aki mindezt ingyen teszi - mert szeret. Ő hív minket az örömben, de hív minket a fájdalomban, a szorongásban, az elveszettségben is. Azért tud hívni, mert ott is jelen van, ott is velünk van! Aki hallgat a hívásra, az életet nyer, mert az embereket az teszi boldoggá, ha a Teremtő akaratával összhangban lesznek, igent mondva az Ő hívására.

Istenem, találj meg, mert elvesztem! Istenem, szólj hozzám, hogy életre kelhessek. Ajándékozz meg önmagaddal, hogy egészen önmagamra lelhessek, megszabadulva minden rabságból!

A Hét levél Istent keresőknek című könyv alapján.



Akiknek a szemét az Úr még nem nyitotta meg, az sóhajtozik olyan dolgokért, amelyekért hálát kellene adnia.


Általában az az ember jut a legmesszebb, aki hajlandó merni és csinálni. Egy óvatos hajó soha nem jut messze a parttól.

Dale Carnegie


Az életem minden reggel újra kezdődik, és minden este befejeződik.

Edith Stein

„Az Úr ezt mondta Abrámnak: Általad nyer áldást a föld minden nemzetsége.” (1Móz 12,1.3)

Ebben az elhívásban, Ábrahám megáldásában Isten az egész emberiségre nézve cselekszik. Nem „csak” Ábrahám életében kezd újat az Isten, mikor új hazába indítja, földet, utódot ígér neki. „…akik hitből valók, azok Ábrahám fiai.” (Gal 3,7) Így pedig rajtunk vannak mindazok az áldások, amelyeket Isten Ábrahámra helyezett. Lássuk meg, hogy a Jézus Krisztusba vetett hitnek milyen mélységei, ajándékai vannak! Isten újat kezdett az egész világ életében, és ennek az újnak mi is részesei lehetünk!
(Kőháti Dóra)


Egy pesszimista minden lehetőségben a nehézséget látja; egy optimista minden nehézségben meglátja a lehetőséget.

Winston Churchill


„Ezt mondta Isten: Legyen világosság! És lett világosság.” (1Móz 1,3)

Az Úristen első teremtő cselekedete a világosság létrehívása, a világosság és a sötétség elválasztása, elkülönítése. Éles határ van a kettő között, a kettőt nem lehet összekeverni vagy összetéveszteni. „…az Isten világosság, és nincsen őbenne semmi sötétség” – olvassuk János első levelében (1Jn 1,5), János evangéliuma pedig Jézusról beszél úgy, mint a világ világosságáról. Isten igéjének velejárója, természetes tulajdonsága is éppen ez: átlátható, megbízható, hűséges, tiszta fényforrás.
(Smidéliusz András)


Ha olyan sok dolgod van, hogy nem jut időd imádkozni, akkor meg vagyok győződve róla, hogy több dolgot vállaltál magadra, mint amennyit Isten valaha is szándékozott rád bízni. (Moody)


Hiszen annyi feladat van, amiért nem kellene fizetni, hogy valaki elvégezze, hanem az egymásra és környezetünkre való odafigyelés megoldaná gondjainkat.
Hiszen öregek napközi otthonát, vagy óvodát látogatni, az utcát felsöpörni, a játszóteret lefesteni, a szomszédnak bevásárolni, az ágyban fekvőnek kiváltani a gyógyszert, a bizonytalant átsegíteni az úton, az öregnek segíteni megkapálni a virágoskertjét - mind-mind olyan feladat, ami nem kerül semmibe, csak odafigyelésbe. Csak! Ez az egymásra odafigyelés veszett ki a világból, mert a pénz diktál, irányit, hangol rá egy lehetőségre, vagy beszél le róla. Ma feltétlenül fontos, hogy hatékony legyen a munkánk, elfecsérelt perceink ne legyenek, s megfeleljünk a követelményeknek. Ha marad egy kis idő, akkor gyakran a reklámok sugalmazta maguk kényeztetésébe kezdenek sokan, hiszen a sok munka után megérdemlik. A modernnek hitt gondolkodás azt sugallja, sok pénzt kell hétközben keresned ahhoz, hogy hét végén kellőképpen kikapcsolódhass, felfrissülhess a következő heti hajrára. Ebbe az élettempóba nagyon nehezen fér bele a másik emberrel való törődés.


Hogyan várhatod, hogy egy virág kinyíljon a kezedben, amikor egy vulkán izzik a szívedben?


„Krisztust hirdetjük, miközben minden embert teljes bölcsességgel intünk és tanítunk, hogy minden embert tökéletessé tegyünk a Krisztusban.” (Kol 1,28)

Milyen jó lenne, ha nemcsak egy növényt vagy egy állatfajt, hanem egy-egy fogalmat is védetté lehetne nyilvánítani! Ha ez lehetővé válna, én a bölcsesség szót tenném azzá. Mert keserű látni a sok bölcsnek mondott okoskodást, a sok bölcsnek mondott esztelenséget, a sok bölcsnek mondott bölcselkedést, melyek elértéktelenítik életünket, hitünket. Védeni kell a bölcsességet. Hogy minél többen tökéletessé lehessünk Krisztusban.
(Pongrácz Máté)


„Még sok hasonló példázatban hirdette nekik Jézus az igét úgy, amint megérthették.” (Mk 4,33)

Vajon miért is mondott Jézus oly sok példázatot? Azért, mert a világ egy nagy képeskönyv. Az a baj, hogy elfelejtettük olvasni a képeket. „Miért kék az ég?” – kérdezi a kisgyerek. Igazából jó a kérdés, csak a választ nem tudjuk már. Mit is üzen a kék szín? Békességet és biztonságot. Mit üzen vele Atyánk? Békességben és biztonságban élhetsz, erre alkottam a földet otthonodul. Te is élj békességben, és adj biztonságot a hozzád folyamodónak. Mekkora igehirdetés, ha megértjük… Olvasd a példázatokat, és kérd Istent, hogy megérthesd!
(Sándor Frigyes)


Minél közelebb kerülünk Krisztushoz, annál nagyobb rejtély leszünk mások számára. (Spurgeon)


Nem csak nagy dolgokra születtünk, hanem kis dolgokra is. Az élet mindennapokból áll, a nagy dolgok semmiségekből tevődnek össze.

Tatiosz


Ugyanis mi - természetünknél fogva - mindnyájan hajlandók vagyunk a képmutatásra, így azután az igazság helyett annak puszta látása is bőven elég nekünk.
(Kálvin János)


Örök Mennyei Atya! Felajánlom Neked Urunk Jézus Krisztus öt szent Sebét, azokból kifolyó drága szent Vérét és azok érdemét engesztelésül az egész világ bűneiért.
Szeplőtelenül fogantatott Szent Szűz! Zárd a Te tiszta és irgalmas anyai Szívedbe az egész emberiséget; de különösen azokat a lelkeket, akik Istentől és az Egyháztól elszakadtak és súlyos bűneikben megátalkodtak. Szerezd meg nekik a bűnbánat kegyelmét és a jó mennyei Atyánk irgalmát. Ámen

2017. augusztus 29., kedd

A figyelem, az alázat és a csend erejével a bennünk élő imádság fog ajkunkra tolulni. Ha nem abban hiszünk, amit kérünk, hanem abban, Akitől kérjük, végül is tudni fogjuk, hogy mit kell kérnünk.


A hit tehát Istennek különleges adománya kétféleképpen is: azért, mert az emberi elmét megvilágosítja az isteni igazság megértésére, másrészt azért, mert a szívet abban megerősíti. A Szentlélek ugyanis a hitnek nemcsak megkezdője, hanem azt fokonként növeli is, mindaddig, amíg az a mennyek országába nem vezet bennünket. (Kálvin János)


A türelem a mindennapok egyenruhája, melyen a kitüntetés a szív halvány reménysugara.

Ingeborg Bachmann


Az alázat az igazi tudás és az igaz megismerés kapuja. Minden nagy tett, minden valódi erkölcsi és szellemi erőfeszítés előfeltétele. Már a dolgok természetéből fakad, hogy aki feladatán elmélyül - "megfeledkezik önmagáról". A hiúság, az önzés, az érdek nem csak erkölcsi rossz, de szellemi akadály is, s nem egy kitűnő alkotást fosztott meg attól hiú tökélye, hogy valóban közkincs, halhatatlan alkotás legyen. (Pilinszky János)



Az időbeosztás önmagunk irányítása, ezért, ha úgy tudod intézni, hogy több időt töltesz Istennel, Ő elkezd majd irányítani téged. (Jill Briscoe)


Egy csoport diák, akik nagy karriert futottak be, összejöttek, hogy meglátogassák régi egyetemi tanárukat. A beszélgetés hamar panaszkodásban csapott át a stresszes élet és munka kapcsán.

A tanár, kávét ajánlva fel vendégeinek, kiment a konyhába, s egy nagy kannányi kávéval és többféle csészével tért vissza. Porcelán, műanyag, üveg, néhányan simák voltak, néhány közülük drága és ritkaság volt, s szólt, hogy mindenki szolgálja ki magát. Amikor minden diák kezében egy csésze kávé volt, a tanár így szólt: "Megfigyeltétek, minden szép és drága csésze elkelt, hátrahagyva az olcsó, műanyag csészéket. Habár mindannyiótoknak az a természetes, hogy mindenből a legjobbat kívánjátok önmagatoknak, ez a problémáitok és a stresszetek forrása is. Amit valójában mindenki akart, az a kávé volt, s nem a csésze, de tudatosan a jobb csészékre vadásztatok, s egymás csészéit figyeltétek. Feltételezzük, hogy az élet a kávé, s a munkahelyek, a pénz, és a társadalmi pozíció a csészék. Ezek csak eszközök az élethez, de az élet minőségét nem változtatják meg. Néha, azzal, hogy csak a csészére figyelünk, elmulasztjuk élvezni a benne lévő kávét. Tehát, barátaim, ne engedjétek, hogy a csészék irányítsanak, a kávéra figyeljetek helyette."


Ha mindenki megfogadná, hogy csak akkor kér, amikor mindent megköszön: nem lenne elégedetlen zúgolódó ember. (Ravasz László)


„Isten mindenkit egybezárt az engedetlenségbe, hogy mindenkin megkönyörüljön.” (Róm 11,32)

Mennyire hamis az istenképünk, amikor úgy gondolkozunk, hogy Isten biztosan örömét leli a mi szenvedéseinkben! Isten velünk együtt szenved, és ezt Fiának keresztjében megmutatta nekünk. Milyen az ember? Olyan, aki beszél a jóról, mégsem teszi. Milyen Isten? Olyan, aki gyűlöli az ember hazugságát, de szereti magát az embert. Hiszen nem a bűnös halálát akarja, hanem hogy megtérjen és éljen. Engedd, hogy megkönyörüljön rajtad az, aki téged is nagyon szeret. „Halálosan” szeret, hogy élj!
(Sándor Frigyes)


„Isten nem azért küldte a Fiút a világba, hogy elítélje a világot, hanem hogy üdvözüljön a világ általa.” (Jn 3,17)

Furcsa lehet keresztény szemmel az, ahogyan az Úr Isten „gondolkodik”. Nem azt mondja, hogy a hívők miatt, a keresztények miatt, az egyistenhitűek miatt küldte el a Fiút, hanem azt mondja, hogy az egész világ miatt. Mert Isten szeretetében nincs különbség. Isten minden embert egyaránt szeret. És ez a szeretet nyilvánult meg akkor, amikor eljött, és mindenki számára lehetővé tette az üdvösség elnyerését.
(Pongrácz Máté)


Isten nem enged meg hiábavaló szenvedéseket.

Kis Szent Teréz



Megaláztatásaim az Isten kegyelmei voltak. (Baudelaire)



Milyen szelíd a szeretet útja! Biztos, hogy el lehet esni, lehet hűtlenséget elkövetni, de a szeretet mindenből tud hasznot húzni… És a szív legmélyén nem hagy mást vissza, mint alázatos és mély békét.

Kis Szent Teréz


„Minden lélek az enyém.” (Ez 18,4)

„Kész a világ, / Feszült, ünnepi várás / Terjeng felette. / Halotti csend. Csak néha-néha / Sóhajt az Isten Lelke. // Kimérve minden pálya / Megtöltve minden lélek-lámpa, / Ahol csak úr a lét…” (Dsida Jenő: Pünkösdi várakozás) Ki vagyok? Egyáltalán, miféle birtokviszonyban értelmezhető az emberi lélek? Az élet? A vers sorai költői látomásban fogalmazzák meg, hogy minden lélek gazdája a Teremtő, aki szavával világosságot ad a földre. S mi a fényből kapunk fényt. Szeretetből szeretetet. A Forrásból életet, hitet. Pünkösddel a vigasztaló Szentlelket. Kié vagyok? Kinek szolgálok? Kire mutat életem? Ha már tudom, kié vagyok – Istené –, akkor azt is tisztázni tudom, mi az enyém. S ez igen sok földi keserűségtől és függőségtől megment.
(Kőháti Dóra)



NEHÉZ A KERESZTEM

Nehéz a keresztem, megváltó Jézusom,
de amit rám mértél, szívesen hordozom.
Szívemből szeretlek, ha meg is látogatsz,
eléd térdelek, bármilyen csapást adsz.
Te Krisztus vagy, mégis leroskadtál,
én kisebb vagyok a porszem poránál.
Viszem a keresztem, csak adj erőt hozzá,
ha Neked úgy tetszik, váljak áldozattá.
Minden bűnömet bocsásd meg a Földön,
hogy a másvilágon ne gyalázzon, öljön.
Légy irgalmas hozzám, Mennynek, Földnek Ura,
imádkozz érettem, Jézusom Szent Anyja.



Nincs sem időd, sem erőd mindenre, állítsd első helyre az elsőrendű dolgokat.



Sokan elengedik az élet apró örömeit, miközben a nagy boldogságot várják.

Perl S. Buck


Számtalanszor tapasztaljuk, hogy szavaink süket fülekre találnak. Ilyenkor ne okoljunk soha másokat, mivel a szemrehányásokban mindig van valami tisztátalan. Sokkal jobb, ha ilyenkor imádkozni kezdünk, érezve szavaink kölcsönös végességét.

Csodálatos erőtere és szótlan csöndje van az imádságnak. Igen, imádkozni annyi, mint eljutni Isten csöndjébe, abba a néma közegbe, amely ugyanakkor az egyedül tiszta beszéd Isten és ember, ember és minden ember között.

Ha minden zavaró elemtől meg akarjuk tisztítani imánkat, minden rejtett önzéstől, nagylelkűségbe öltözött rút kicsinyességtől, okosabb Istenre bíznunk, hogy mit is kérünk tőle, mit is üzenünk általa egy másik embernek. E néma és kérésektől - kikötésektől mentes ima, amelyben lemondunk akaratunkról, és Istenre bízzuk, miként boldogítsa és vezesse akár feleségünket vagy gyermekünket, vagyis azokat, akiket Isten legközvetlenebbül ránk bízott, s akikkel szentsége szerint is egyek vagyunk - igen, még hozzájuk intézett szavaink közül is a legtisztább és legszebb az a néma imádság, amely megfogalmazását egyedül Istenre bízzuk.

Pilinszky János


Szívem teljesen el van telve Isten akaratával, olyannyira, hogy amit ráöntenek, nem hatol be a belsejébe…, olyan mint az olaj, ami könnyen lefolyik és nem hagyja magát összekeverni a vízzel. Lelkem mélyén mindig nagy nyugalom honol, mert semmi sem tud elszomorítani.

Kis Szent Teréz


Testvéreim, azokat az Igéket olvassátok a legtöbbször, amelyek a legtöbb fájdalmat okoznak! (Spurgeon)


Vannak nehéz utak, de hitben megjárhatók: mondj rájuk "áment" ,s ha Isten néha nemet mond is, hidd el, hogy azzal áld meg.

Füle Lajos


„Vizet fakasztok a pusztában és folyókat a sivatagban, hogy inni adjak választott népemnek.” (Ézs 43, 20)

Emberi ismeret szerint lehetetlen, minden elképzelést meghaladó tetteket visz véghez az Úr övéiért. Minél nagyobb a szükség, annál nagyobb a segítség, hogy választott népének élete legyen, és bővölködjenek. Számodra is elkészítette már az újat, a te életedbe is hozza már ajándékait. Hamarosan látni fogod. (Smidéliusz András)

2017. augusztus 28., hétfő

A szabadjára engedett akarat olyan, mint az őrült keze: kárt tesz.


A Szentírásban található igazság soha nem tesz boldoggá bennünket, amíg az a szívünkben élő igazsággá nem válik. (Spurgeon)



A vigasztalás a szív művészete. Sokszor nem más, mint szeretetteljes hallgatás, vagy csendes együtt szenvedés.

O. V. Leixner


A világból nem hiányoznak a csodák, csak mi vagyunk érzéketlenek rájuk. (Chesterton)



Az értelem felfoghatja Isten létezését, de a hit látja Őt.


Céltalan hajósnak nem kedvez a szél. (Montaigne)



Hallgass apádra, ő nemzett téged, és ne vesd meg anyádat, ha megöregszik!
Példabeszédek 23:22

Egy idős édesanya panaszkodott így a múltkorában: "Csak addig kellettem a gyermekeimnek, amíg adni tudtam. Most, hogy már nincs semmim, és megromlott az egészségem is, rám se néznek!"
Még teológus koromban hallottam egy igehirdetésben, hogy előfordul az életben, hogy egy édesanya felnevel öt gyermeket, de öt gyermek nem tud mit kezdeni a megöregedett, lerobbant édesanyával.

Mindkét fenti példa az élet fájdalmas, keserű tapasztalata. Igénkben a tiszteld apádat és anyádat jól ismert parancsolatának elmélyítését láthatjuk. Akinek idős szülei vannak, az gondoljon bele abba, hogy jó néhányan fiatalon eltemetik szüleiket, és annak hiányát, amit a szülői szeretet, törődés, gondoskodás adhat, nélkülözni kénytelenek. Tehát az idős szülőben ha még él, élnek ne a terhet lássuk meg, hanem adjunk hálát Istennek a hosszú földi életért és az abból fakadó áldásokért.

Napi ige és gondolat levelezőlista



„Istenem, elcsügged a lelkem, azért terád gondolok.” (Zsolt 42,7)

Hogy elcsüggedt, megviselt, megtépázott lelkivilágát a mai kor embere egyensúlyba hozza, többnyire különféle nyugtatószereket vagy egyéb speciális terápiákat használ. A zsoltáríró régóta bevált fő terápiája, hogy az élő Istenhez fordul lelki nyomorúsága idején. Őhozzá viszi, neki beszéli el panaszát, nála teszi le terheit, tőle várja a szabadulást. Lelki bajokra Jakab is elsősorban ezt a gyógymódot ajánlja: „Szenved-e valaki közöttetek? Imádkozzék!”
(Smidéliusz András)



Kell a mindennapi ima, hogy legyen napunkban egy időtartam, amikor azt mondjuk az Istennek: Szeretlek téged! De még inkább szükséges a napi ima azért, hogy legyen egy időtartam, amikor csendben hallgatjuk az Isten szavát, amint Ő mondja nekünk: Én szeretlek téged!

II. János Pál pápa



Mennyi hiábavaló buzgalommal iparkodnak sokan okokat találni annak bizonyítására, hogy a hit nem képes megmenteni a lelket! Hiszen Isten szavát adta arra, hogy aki Jézusban hisz, az nem vész el, és mi mégis azt akarjuk bebizonyítani, hogy akkor is elveszünk, ha hiszünk… Ha Isten szavára támaszkodunk, akkor ígéretének betartásáért nem minket terhel a felelősség, hanem magát Istent, aki az ígéretet tette. (C. H. Spurgeon)


MI AZ IMÁDSÁG?

Az imádság: hívő ember lélegzetvétele;
érte szíve Isten iránt, hálával van tele.

Az imádság: égbe szálló mélységes hódolat;
Istenünkkel a legbensőbb, szent, titkos kapcsolat.

Az imádság: beszélgetés, őszinte, gyermeki;
Atyával, ki a gyermekét, áldja és szereti.

Az imádság: a lélek szerve, amellyel lélegez;
imádság nélkül a lélek, elsorvad, vége lesz!

Az imádság: lelkünk szárnya, mely felfelé emel;
Isten trónja elé suhan, s eléje térdepel.

Az imádság: csodás ének, lelkünk szép éneke;
miért nincs a szívünk mindig, ily énekkel tele?

Az imádság: betegeknek esdő, mély sóhaja;
Isten a sóhajt is hallja, s nem veti el soha.

Az imádság: lelki fohász, Istenhez, kit szeret;
aki Fiát áldozta fel, minden bűnös helyett!

Az imádság: földi kérés, válasz rá mennyben van;
Atyánknál, kit válaszáért, imádunk boldogan.

Az imádság: hálaadás a sok szépért, jóért;
mellyel Atyánk betölt minket, Fia váltságáért!

Az imádság: csodás oltár, melyen áldozhatunk;
hálaáldozattal azért, amit ad hű Urunk.

Az imádság: felelősség, mert felelős vagyok;
azokért, kiket imámban, szívemben hordozok.

Az imádság: emberekhez lehajló szeretet;
imádságban ölelhet át szívem, bús szíveket.

Az imádság: vallástétel, merjük hát vallani;
Megváltónknak Jézust, aki meg is tud tartani!

Az imádság: lelki szemünk, amellyel láthatunk;
már láthatjuk égi hazánk, melyet ád hű Urunk!

Az imádság: felemelt kéz, s míg felemelve van;
bűnünk felett, világ felett, győzhetünk boldogan.

Az imádság: mély hódolat, hű Teremtőnk előtt;
alázatunk, ha őszinte, Szentlelkével betölt.

Az imádság: bűnvallomás, ha bánt, kínoz a bűn;
ki őszintén bánja bűnét, azon megkönyörül!

Az imádság: alázatos bűnbocsánat kérés;
kinek Isten megbocsátott, nincs már abban félés.

Az imádság: megbékülés égi Teremtőnkkel;
aki békére törekszik, minden gyermekével.

Az imádság: már e testben, drága benső élet;
hűséges imádkozókra vár, az örök élet!

Pecznyík Pál



Mikor már az észőrjítő kérdésekre nem érkezik válasz, és a mélysötétben csak sodródnak tova a megtört szívek: egyetlen fény maradt, amely útjelzővé válhat: egyetlen fénysugár, amely még mindig ragyog: az Ige.


„Ne vegyetek részt a sötétség haszontalan cselekedeteiben, hanem inkább leplezzétek le ezeket.” (Ef 5,11)

Sokan küzdenek életük sötét dolgaival, cselekedeteivel. Hogyan lehetne megoldani elrontott lépéseket, félrecsúszott élethelyzeteket? Ilyenkor sokan rálépnek a könnyebbnek tűnő útra: el kell titkolni a dolgot, nem szabad beszélni róla. Olyan ez, mint a gennyes seb a tiszta géz alatt. Látszólag minden stimmel, csak a seb nem lett kitisztítva. Hányan keresnek olyan segítséget, mely megtanít együtt élni életünk sötét dolgaival! Jézus másra tanította övéit. A bűn céltévesztése életünknek, sötétség. Rossz az irány. Ne a táblát cseréld le, hanem az irányt változtasd meg.
(Sándor Frigyes)




„Nyisd meg ajkamat, Uram, és dicséretedet hirdeti szám.” (Zsolt 51,17)

Milyen mély igazságot fogalmazott meg a zsoltáros szinte észrevétlenül! Ha az Úr veszi a fáradságot, és megnyitja ajkamat, akkor képes vagyok az Urat dicsérni. Ha az Úr nem nyitja meg ajkamat, akkor bizony csak felesleges, unalmas és semmit érő mondatokat szólok. Mert valóban lehet kardoskodni a szabad akarat mellett, ahogy tette azt Erasmus, de a józan ész tapasztalata is az, hogy csak akkor tudjuk igazán őszinte szívvel dicsérni az Urat, ha azt ő indítja bennünk.
(Pongrácz Máté)



„Uram, állíts szájam elé őrséget és ajkam kapujához rendelj védelmet…” Zsoltárok 140,3

A hallgatás szelídség,
amikor nem szólsz, ha bántanak,
amikor nem keresed a magad igazát,
amikor hagyod, hogy Isten védelmezzen téged,
a hallgatás szelídség.

A hallgatás irgalom,
amikor nem feded fel testvéreid hibáit;
amikor készségesen megbocsátasz anélkül, hogy a történteket felemlegetnéd,
amikor nem ítélsz, hanem imádkozol,
a hallgatás irgalom.

A hallgatás türelem,
amikor zúgolódás nélkül fogadod a szenvedést,
amikor nem keresel emberi vigaszt,
amikor nem aggódsz, hanem türelmesen várod, hogy „a mag” kicsírázzék,
a hallgatás türelem.

A hallgatás alázat,
amikor nincs versengés,
amikor belátod, hogy a másik jobb nálad,
amikor hagyod, hogy testvéreid kibontakozzanak, növekedjenek és érlelődjenek,
amikor örvendezve mindent elhagysz az Úrért,
amikor cselekedeteidet félreértik,
amikor másoknak hagyod a vállalkozás dicsőségét,
a hallgatás alázat.

A hallgatás hit,
amikor nyugodtan vársz, mert tudod, hogy az Úr fog cselekedni,
amikor lemondasz a világról, hogy az Úrral lehess,
amikor nem törődsz azzal, hogy megértsenek téged, mert elengedő neked, hogy az Úr megért,
a hallgatás hit.

A hallgatás imádat,
amikor átkarolod a keresztet, anélkül, hogy megkérdeznéd: „Miért?”,
a hallgatás imádat.

„Jézus hallgatott.” Máté evangéliuma 26,63

Teréz anya


ÜDVÖZLÉGY OLTÁRISZENTSÉG!

Üdvözlégy Oltáriszentség! Csodálatos szent istenség!
Téged szívből, mind imádunk!
Oltárodnak trónján állunk!
Üdvözlégy szent Szakramentom!
Százezerszer, meg ezerszer én Jézusom!

Ha szentek nagy szívével, angyaloknak lángnyelvével.
Köszönthetne minden lélek,
Méltón úgy sem dicsérnének.
Üdvözlégy szent Szakramentom!
Százezerszer, meg ezerszer én Jézusom!

Öntsd szívembe olajodat, égesd benne világodat,
Nagy Szentség! Ó térj be hozzám,
Mert szívem csak Téged kíván:
Üdvözlégy szent Szakramentom!
Százezerszer, meg ezerszer én Jézusom!

Életünknek végóráján, hogy ne ejtsen meg a Sátán,
Te légy erős én gyámolom,
Mert csak nálad az oltalom!
Üdvözlégy szent Szakramentom!
Százezerszer, meg ezerszer én Jézusom!

2017. augusztus 27., vasárnap

A harag pálcája a déli napsütést is halálos veszedelemmé varázsolja, de a megértés köntösén a legélesebb tőr is kicsorbul.


A hívő ember átéli azt a csodát, hogy nem ő hordozza az igazságot, hanem az igazság hordozza őt.

„A pásztorok így szóltak egymáshoz: „Menjünk el egészen Betlehemig, és nézzük meg: hogyan is történt mindaz, amiről üzent nekünk az Úr.”” (Lk 2,15)

Karácsonyi evangéliumot olvasni nyáridőben azért jó, mert a betlehemi gyermek születésének nem csak karácsony napjaiban lehet örülni! A tavalyi karácsonyi ajándékainkra talán már nem is emlékszünk… Bánatunkban sem vidítanak fel, reményt sem adnak. Isten ajándéka viszont mindig a miénk. Lehet, hogy most éppen nem süt ránk a napsugár – átvitt értelemben. Lehet, hogy árnyékban vagyunk, mert a gondok földre nyomnak. De Isten Jézusban testté lett ajándéka velünk van: napról napra.
(Kőháti Dóra)


A tökéletesség nem a mennyiségben van, hanem a minőségben. Ami igazán jó, mindig kevés és ritka. (Baltasar Gracian)


Alapjában véve az a mindennapokra való hit a legjobb, amelynek köze van a kenyérhez, a vízhez, a ruházathoz, a gyermekhez, a jószághoz, a lakbérhez, az időjáráshoz… Hitünket legbiztosabban növeli nagyra, ha évről évre, hónapról hónapra gyakoroljuk magunkat abban, ahogy az Úrra bízzuk minden bajunkat, például hitvestársunk betegségét, gyermekünk szenvedéseit, üzletünk hanyatlását, barátaink pogányságát és minden egyéb gondot! (C. H. Spurgeon)


Amikor rosszul vagy attól, hogy eleged van abból, hogy rosszul vagy, akkor meg fogsz változni.


„Az Isten által vetett szilárd alap megáll, amelynek a pecsétje ez: »Ismeri az Úr az övéit.«” (2Tim 2,19)

Sok emberrel vagyunk úgy, hogy évek óta ismerjük, mégsem tudunk róluk semmit. Az ember igazán azokat az embertársait ismeri, akiket szeret. S ezekkel a szeretteinkkel képesek vagyunk különleges, bensőséges kapcsolatba lépni. Isten és az ember kapcsolatában pont az a legcsodálatosabb, hogy Isten szeret minket. És éppen ezért ismeri és tudja, mire van szükségünk: arra a szilárd alapra, amelyet ő maga állított elénk egyszülött Fiának halálával.
(Pongrácz Máté)


Isten Igéje követeléseket támaszt. Megköveteli, hogy időt szakíts rá a napodból – még akkor is, ha ez csak nagyon rövid idő – amikor Isten az egyedüli társaságod… Isten nem szenvedheti, hogy távirati stílusú imádságokat sóznak rá, vagy foghegyről kezelik, mint egy alkalmatlan látogatót, akinek csak résnyire nyitjuk ki az ajtót, hogy amilyen hamar csak lehet, megszabaduljunk tőle. (Helmut Thielicke)


Járj, amerre tetszik, keress, ahol akarsz: nem találsz fölötted magasabb, alattad biztosabb utat a kereszt útjánál. (Kempis Tamás)



„Jézus ezt mondta: »Úgy van az Isten országa, mint amikor az ember elvetette a magot a földbe, azután alszik és felkel, éjjel és nappal: a mag sarjad és nő, ő pedig nem tudja, hogyan.«” (Mk 4,26–27)

A földből élő, kétkezi munkát végző ember számára a magvetés a hétköznapok része volt. Évente újra és újra megélte a magból sarjadó élet csodáját. A mag magában hordozza a már kész növényt. A dinnyemag magában hordozza a finom, édes dinnye minden zamatát és ízét, csak föld és víz kell hozzá, s persze idő a növekedésre. Isten országának tanítása, magja magában hordozza Isten országát annak, aki engedi, hogy szíve földjébe hulljon. Engedd ma is Isten szavát az életedbe, a többit a mag elvégzi.
(Sándor Frigyes)




KEGYELEMNEK SZÉP RÓZSÁJA

Kegyelemnek szép rózsája,
Virágoknak szép virága,
Könnyek között mélységekben
Fájdalmaknak földjén terem.
Könnyek között mélységekben
Fájdalmak között mélységekben.

Ez a rózsa Krisztus-kereszt.
Illatozik, sebet hegeszt.
Bár nem tetszik a testednek,
Üdvösséges a lelkednek.
Bár nem tetszik a testednek,
Üdvösséges a lelkednek.

Tanítványok ékessége:
E rózsának elnyerése.
E keresztet hitből kapjuk.
Ajándékként hordozhatjuk.
E keresztet hitből kapjuk.
Ajándékként hordozhatjuk.

A Krisztus-kereszt, csodavirág!
Vele járni nagy boldogság.
Hordozd kereszt boldogságát,
Úgy kövessed Jézus nyomát.
Hordozd kereszt boldogságát,
Úgy kövessed Jézus nyomát!



Mindig tud adni, akinek a szíve tele van szeretettel. A szeretethez nem kell erszény.



Mivel tehát megigazultunk hit által, békességünk van Istennel a mi Urunk Jézus Krisztus által. Rm 5:1

Pál apostol ebben az Igében jelen időben mondja: Békességünk van. Felismerhetjük először is, hogy akinek békessége van, az a jelenben él. Az elsőrendű visszajelzés szívünk állapota felől, hogy hol is élünk valójában? Sok ember szüntelen a múltba réved. Ezeknek az embereknek a figyelme azon nyugszik, amit helytelenül cselekedtek, vagy amit az emberek tettek velük. Ez a békességem volt állapota. De mivel elveszítették, vagy soha nem volt, ennek a súlya nehezedik rájuk. Másoknak éppen ellenkezőleg, a jövőben járnak a gondolataik. Az ilyen embereknek vagy haszontalan sóvárgással tele a szívük olyan dolgok iránt, amit szeretnének megszerezni, vagy éppen ellenkezőleg, a jövőtől való aggodalom cikázik a gondolataiban. Nekik pedig szüntelen a Mikor és hogyan lesz békességem? körül járnak a gondolataik. Ha bármelyik is jellemző valakire, akár a múlt árnya, akár a jövő állandó kémlelése, egészen biztosan nincs békessége. Békessége csak a jelenben élő embernek van. Te mit mondasz magadról: békességed van?

Berencsi Balázs


Ne találj kibúvót hibáid alól, inkább javulj meg.

Don Bosco


Nincs igazi béketűrése annak, aki csak annyit akar szenvedni, amennyi neki tetszik, s csak attól, aki neki tetszik.

Kempis Tamás


Régi történet szól arról, hogy két szerzetes csodás ígéretet talált egy pergamen lapon. E szerint a világ ezer útjának végén van egy ajtó, ahol összeér a menny és a föld. Aki ezen az ajtón bekopogtat, az előtt megnyílik, s küszöbén átlépve meglátja az Istent.

A két szerzetes hosszú szabadságot kért. Elhagyták a kolostort, s útnak indultak, hogy megkeressék azt az ajtót. Bejárták a világ ezer útját. Találkoztak ezer kísértéssel, tengernyi szenvedésen vergődtek át. Megöregedtek és elfáradtak ugyan, de Isten közeli látásának vágya fiatalos tűzzel vitte őket egyre tovább.

Egy napon célhoz értek. Ott volt az ajtó, ahogy a régi írás ígérte. Ott a küszöb, s azon túl... - majd Isten. A várva várt pillanat itt volt, az ajtó megnyílt, szemüket behunyták, úgy lépték át meghatottan a küszöböt. Amikor kinyílt ismét szemük - kolostorukban találták magukat. Ugyanott, ahonnan sok évvel azelőtt csodavárón elindultak. Asztalukon a nyitott Biblia feküdt, kint megszólalt a harang reggeli imára és a napi munkára...


Semmi sem szabadítja fel annyira a titkos vágyakat, mint a hatalom.

2017. augusztus 26., szombat

A bűnvallás a Szentlélek munkája nyomán létrejött bűnbánat következménye. A szív mélyén láthatatlanul forrongó bánkódás megjelenése az ajkunkon imádságban, bocsánatkérésben. Általában az első jele szokott lenni a bűnbánat őszinteségének. A bűnvallás két irányú lehet: Isten felé és emberek felé megnyilatkozó. (E. Thurneysen)


A kezdet néha nehéz. Az élet úgy tűnik, mint problémák halmaza, amit meg kell oldani. Csak később vesszük észre, hogy ezekben a problémamegoldásokban válunk igazán emberré.

„Az Úr harcol értetek, ti pedig maradjatok veszteg!” (2Móz 14,14)

Mi, emberek alapvetően szeretjük kézben tartani a dolgokat. Nehezen bízzuk rá magunkat másokra, nem szeretünk függni senkitől. Félünk, hogy más nem képviseli megfelelően az ügyünket. Nehezen bízunk meg másokban. Vannak azonban olyan területei az életünknek, ahol nem tehetünk semmit, mert nem rajtunk áll vagy bukik a győzelem. A tehetetlenségét érző embernek nem marad más, mint széttárni a karját, várni, reménykedni. Nem a léhaság tétlensége ez, sokkal inkább az Istenbe vetett bizalom próbája. Mert ő az, aki munkálkodik bennem és a másik emberben is. Sokszor azzal rontunk el mindent, hogy türelmetlenek vagyunk, és nem várjuk meg munkájának eredményét.
(Csorba János)




„Az Úr mellém állt, és megerősített, hogy elvégezzem az ige hirdetését.” (2Tim 4,17)

Valamikor szokás volt, hogy dobszó és díszes kíséret mellett közhírré tették a fontos eseményeket. Ma kormányszóvivő teszi ugyanezt, vagy az elnök jelenti be a médián keresztül a mindenkire kiható nyilatkozatot. A páli „igehirdetés” szó mögött is ez áll: kihirdetik, hogy ki a győztes. Jézus Krisztus Úr, vagyis eldőlt a küzdelem. E világ fejedelme, a sátán végérvényesen veszített, és megy alattvalóival, e világ fiaival a nekik elkészített örök ítéletre, a kárhozatra. A világ igazi Ura megérkezik, hozva magával az örök életet megváltottai részére. – Uram, hálás vagyok szeretetedért, hogy kegyelmedből veled tölthetem az örökkévalóságot!
(Sándor Frigyes)


Ha kincseket keresel, akkor figyelj a pillanatra - és a pillanatban lelhetsz rá a kincsre!



Isten világában csak egy csalódás érhet: mérhetetlenül többet nyerünk, mint amennyit veszítünk. (Ravasz László)


Minden hatalom, amely nem erősebb a halálnál, merő beképzelésen alapszik. Aki ilyenre bízza magát, futóhomokra épít.

C. H. Spurgeon


Minden megpróbáltatásnak a mélyén örömmagok szunnyadnak, amik váratlanul szöknek virágba.

Palotai Boris


Nemtörődömség, vágy, rosszakarat összes bűneid hármas gyökere. Ezeket vizsgáld, különben soha nem jutsz el önmagad helyes megismeréséig.

Szent Bonaventúra


„Nincs-e hatalma a fazekasnak az agyagon, hogy ugyanabból az agyagból az egyik edényt díszessé, a másikat pedig közönségessé formálja?” (Róm 9,21)

Nem ismerek olyan embert, aki még soha nem zúgolódott Isten ellen, vagy soha nem fogalmazta meg szívében, hogy Isten valamit nem jól cselekszik az életében. Életünk sokszor nem felel meg elképzelésünknek, sok emberben van háborgás a mai ige miatt is. Pedig nem lenne jó, ha Isten sablont készítene, és személyiségében és helyzetében mindenki egyforma lenne. Isten a sokféleségből színes világot hozott létre, melyben megvan a tőle rendelt helyed és feladatod.
(Bozorády Zoltán)


Sehogy sem tetszett nekem, amikor láttam, hogy az emberek csak tantételeket fogadtak be anélkül, hogy megismerték volna Jézus Krisztust, vagy saját megváltásuk szükségét. (John Bunyan)



Sokan elengedik az élet apró örömeit, miközben a nagy boldogságot várják.



Sokan mondják, nekem nincs bűnöm, nem vétettem senki ellen. Hazugság! Valójában több bűnt követünk el életünk során mulasztással, mint cselekedettel vagy szóval. Nem a bűnök elkerülésére kell elsősorban törekednünk, hanem a jóra!


Tudatában vagy annak, hogy holnap, ha meghalnál, a közösség, amelynek dolgozol, könnyedén, egyik napról a másikra képes más valakivel helyettesíteni Téged? A család azonban, amelyet elhanyagolsz, többé-kevésbé érezné hiányodat mindig a további életében. Soha nem felejtenének el ellentétben a munkahelyeddel, ahol legtöbben 5 év múlva már azt se tudnák szemüveges voltál, vagy sem, túlóráztál ezerrel vagy sem. És mégis egyre jobban és jobban belemerülünk a munkánkba ahelyett, hogy a családunknak szentelnénk több időt...


„Tudom, kiben hiszek, és meg vagyok győződve, hogy neki van hatalma arra, hogy a rám bízott kincset megőrizze.” (2Tim 1,12)

Pál apostol nagyon határozott abban, hogy kire irányul hite, bizalma. Életének foglalata is benne van ebben a rövid részletben. Kincset bíztak rá, és neki ezt a kincset meg kell őriznie. Ám ez nem újabb szorongás forrása – hogy vajon mi lesz a rábízott kinccsel –, hanem mer ebben is Istenre hagyatkozni. A kincs sok minden lehet. A mi közös kincsünk ez a bolygó, ezt kaptuk Istenünktől megőrzésre.
(Réz-Nagy Zoltán)

2017. augusztus 25., péntek

A hitetlenség a nehézségekre, a hit pedig az Úrra néz.


A kereszt az a hajógerenda, amelyen az élet hajótöröttjei a földi lét hullámverésén át a mennyei partra menekülhetnek. (Spurgeon)



A szenvedés titkának megértéshez nem a magunk bajából kell kiindulnunk, hanem Krisztus szenvedéséből.

Horváth István Sándor


A türelem igazi próbája az, amikor valaki jótett helyébe jót vár. (Feleki László)



Aki önmagának is útjában áll, nem veszi észre a felebarátját.


„Az Isten »bolondsága« bölcsebb az emberek bölcsességénél, és az Isten »erőtlensége« erősebb az emberek erejénél.” (1Kor 1,25)

Bizonnyal lehetne ez a két szó egy kvízjáték szlogenje is: „Bölcsebb és erősebb.” Szeretünk bölcsnek és erősnek látszani. Ezért adunk könnyen tanácsokat másoknak, még akkor is, ha saját életünk romokban hever. Könnyen mutatjuk magunkat erősnek addig, amíg mások látnak, aztán szobánk sarkában összetörten merengünk a mennyezetet nézve. Ki a bölcs és az erős? Az, aki Istenre és beszédére építi az életét. Légy bölcs és erős!
(Sándor Frigyes)



Ha két ötven fillérest összeteszünk, egy pengő lesz belőle. Ötszáz darab ötven filléres kétszázötven pengőt ér, de ezer fél keresztény nem ér egy egész keresztényt.

Bagdazarián


Hidd el, amit Isten mond, és nemcsak abban fogod örömödet lelni, amit Isten tesz, hanem boldog örvendezéssel tölt meg, ami Isten maga.


Magyarázat van rá, mentség nincs.


„Megparancsolja angyalainak, hogy vigyázzanak rád minden utadon.” (Zsolt 91,11)

Többször át kellett élnem már autóvezetés közben, hogy a pár perccel előbb vagy később indulás igenis megmentett bizonyos veszélyes helyzetektől. A pár perccel későbbi indulás révén megmenekedtem attól, hogy egy előttem felboruló autónak nekiütközzem, vagy hogy egy előttem átfutó őzt elüssek. Ilyen helyzetekben döbbenek rá, mennyire nem vagyok ura saját életemnek, mennyire ki vagyok szolgáltatva a világ erőinek, és milyen elképesztő módon vagyok rászorulva az őrzőangyal vigyázó tekintetére.
(Pongrácz Máté)


Mint mindig, Isten megnyitja magát a kisgyermekek előtt és sűrű sötétségben rejtőzik a bölcsek és okoskodók elől. Egyszerűbbé kell tennünk Hozzá közeledésünket. A lényegre kell szorítkoznunk (és azt fogjuk látni, hogy a lényeges dolgok üdvösen kevesek). Nem kell erőlködnünk azon, hogy jó benyomást keltsünk, hanem őszinte gyermeki ártatlansággal kell közelítenünk. Ha így teszünk, Isten kétségtelenül hamar válaszolni fog. (Tozer)



Ne a szavakra figyelj, hanem az üzenetre!

Anthony de Mello


„Ő bűnhődött, hogy nekünk békességünk legyen.” (Ézs 53,5)

Először ő: Isten cselekedett! Azért, hogy a mi életünk átformálódjon, és megszabaduljunk a bűneinktől, először neki kellett lépnie. Lehet, hogy Isten már nagyon sokszor volt itt, a közelünkben, de észre sem vettük. Csak azt, hogy annyira jó a békesség, a nyugalom az életünkben. Ám ezek mind Isten titokzatos jelenlétét jelentik! Csak amikor elvész, döbbenünk rá, hogy valaki nagyon hiányzik az életünkből. Jézus, kérünk, add meg nekünk a te békességedet!
(Kőháti Dóra)

2017. augusztus 24., csütörtök

A kegyelem a bűnözők reménysége és a szentek menedéke.

Spurgeon


A mai embert az érzékiség rángatja, csak a csábító-szépet ismeri s az öreg arc hatalmas szépségéhez kevésnek van szeme. (Weöres Sándor)



A Szentlélek szerint hirdetett evangélium vagy meggyőz, vagy felingerel. (Russel)


A világ Isten szőtte szőnyeg, mi csak a visszáját látjuk itt, és néha - legszebb perceinkben - a színéből is valami. (Reményik Sándor)



Akkor a legelviselhetetlenebb valaki hiánya, mikor melletted ül és tudod, hogy sosem lehet a tiéd. (Marquez Gabriel Garcia)



Anyám azt mondta: az embereket hibáikkal együtt kell szeretni. Hogy ez mennyire igaz, akkor tudjuk meg, ha elvesztünk valakit.



„Az Isten Fia, Krisztus Jézus nem lett »igen«-né is, meg »nem«-mé is, hanem az »igen« valósult meg őbenne.” (2Kor 1,19)

Nagy kérdés, hogy mit jelent az „igen” az életünkben. Egy diplomata így viccelődött: „Ha egy diplomata azt mondja, igen, az azt jelenti: talán. Ha azt mondja, talán, akkor az azt jelenti: nem. Ha azt mondja, nem, akkor nem is diplomata.” El lehet igazodni egy ilyen mesterkélt világban, esetleg ezt a képességet kellene valahogy minél előbb elsajátítani? Felesleges: sehova sem vezet, mert semmibe veszi a másikat. Jézus nyomatékosan utalt rá, hogy igenjeink legyenek igenek, nemjeink pedig nemek. Legyen a mi szavunk is igen, ha igen, és nem, ha nem. Megéri!
(Sándor Frigyes)




„Boldogok az irgalmasok, mert ők irgalmasságot nyernek.” (Mt 5,7)

Döbbenetes élmény újra és újra átélni, milyen relatív a boldogság. Néha egy ölelés, egy kedves szó, egy elesett ember megsegítése akkora örömöt tud szerezni, amelyet máskor valami nagy értékű ajándék sem. Az irgalom valóban boldoggá tud tenni. De az igazi boldogságot akkor tudjuk átélni, ha megtapasztaljuk az igazi irgalmat, méghozzá azt, hogy Isten önmagát áldozta fel, hogy élhessünk.
(Pongrácz Máté)



Egyszer egy fiatal lány jött valamelyik Indián kívüli országból a Szeretet Misszionáriusaihoz, hogy velük együtt dolgozzék.
Szabályzatunk szerint annak, aki dolgozni jön hozzánk, a megérkezése utáni napon el kell mennie a Haldoklók Házába. Megpróbáltam elmagyarázni ennek a lánynak: "Látta a papot a szentmisén, milyen gyöngéd szeretettel és milyen óvatosan fogta meg az ostyakenyér Krisztusát? Amikor a Haldoklók Házába megy, tegyen Ön is ugyanígy; mert szegényeink elgyötört testében ugyanazt a Krisztust fogja megtalálni."

Kalkuttai Teréz Anya



Én is világot hódítani jöttem s magamat meg nem hódíthatom.
Csak ostromolhatom nehéz kövekkel vagy ámíthatom és becsaphatom.
Valaha én is úr akartam lenni, ó bár jó szolga lehetnék!
De jaj, szolga csak egy van: az Isten s uraktól nyüzsög a végtelenség.

Weöres Sándor



FOGADD EL...


Megfáradt testtel és lélekkel
Egy túlzsúfolt, hajszolt nap után.
Hadd mondjak néma áldást Néked,
Szerető, Teremtő Atyám...

Hadd mondjak áldást szívemből,
Hisz szavakhoz oly gyönge a szám.
De oly csekély a szó ereje,
Félek, nem ér fel hozzád imám.

Hadd mondjak áldást mindenért,
Mi utamon ért, s még mi vár.
S hadd köszönjem meg halkan az erőt,
Mit Te adtál, átlépni gondok garmadán.

Hadd mondjak áldást a könnyért,
És hadd áldjalak minden mosolyért.
De tudom: az áldás is kevés.
Fogadd el hát szívem, s életem,
Fogadd el Atyám mindenért...


Istenünk, add, hogy megértsük: a szolgáló szeretet nagyobb hatalom minden földi hatalomnál. Add, hogy szembe tudjunk nézni kudarcainkkal, és megértsük: életünkből nem hiányozhat soha a kereszt, amelynek vállalásából számunkra is élet fakad. Add, hogy tudjuk vállalni mindig a jövőt! Add, hogy tudjuk elfogadni és igazán életre nevelni a gyermekeket: tudjunk különbséget tenni igazi értékek és látszat-javak között. Add, hogy egymást elfogadó, egymásnak szolgálni képes emberek lehessünk!


Mások megértéséhez csakis önmagad megismerésén keresztül juthatsz el.


Miként lehetne annak tartós békessége, aki másnak dolgaiba belekeveredik, ki idegen ügyek után szalad, s aki ritkán és keveset száll magába. (Kempis Tamás)


„Ne fizessetek senkinek rosszal a rosszért. Arra legyen gondotok, ami minden ember szemében jó.” (Róm 12,17)

Isten országában más a „fizetőeszköz”, mint a világban… Jézusnak egyetlen tanítása sem csupán elmélet. A golgotai kereszt mutatta meg, hogy milyen az: szeretni az ellenséget. Tűrni az arculütést, és nem ütni vissza. Tűrni szidalmat, és nem visszavágni. Nekünk nem kell kereszthalált elszenvedni, ezt megtette helyettünk Krisztus. Ha őt követjük, akkor bocsánatot kérünk, és megbocsátunk. Jóra magyarázunk, és embertársunk javát akarjuk, nem romlását. Adunk, és nem várunk viszonzást, mert bőségesen meg vagyunk jutalmazva Isten atyai kezéből.
(Kőháti Dóra)


 Önmagunk megüresítése nem abban áll, hogy olykor-olykor hajlandók legyünk valami gyöngeséget elhagyni, hanem abban, hogy a fejszét saját énünk gyökerére vessük.


2017. augusztus 23., szerda

A jelentéktelen dolgokat is lassan és jól kell elvégezni.

Don Bosco

A nagymacska meg a kismacska együtt horgászott. Szitakötő röppent el mellettük. A kismacska azonnal lecsapta a horgászbotot, és üldözőbe vette a szitakötőt, de a szitakötő elmenekült. A kismacska üres manccsal tért vissza a partra. Ezalatt a nagymacska jókora halat fogott.
Kicsit később pillangó szállt el a közelben. A kismacska megint letette a horgászbotot, és a pillangó után vetette magát, de a pillangó tovalibbent, s a kismacska ismét üres manccsal tért vissza a partra. A nagymacska ezalatt megint kövér halacskát fogott.
- Hát az én horgomra miért nem akad egyetlen kis hal sem? - háborgott a kismacska.
A nagymacska ránézett, és azt felelte:
- A horgászásra kell figyelned, nem holmi szitakötőket meg pillangókat üldöznöd. Ha nem figyelsz, soha nem fogsz egyetlen halat sem.
A kismacska megfogadta a nagymacska tanácsát. Amikor megint feltűnt egy pillangó, ügyet sem vetett rá. Nem tellett sok időbe, a kismacska jókora halat emelt ki a vízből.



A szivárvány gyönyörű színeiben csak az eső prizmáján keresztül gyönyörködhetsz.


Aki meg akar tenni valamit, talál rá módot. Aki nem, talál rá kifogást. (Stephen Dolly)


Ahol szeretet van, ott nem terhes a munka, de ha terhes is lenne, kedvessé teszi azt a szeretet.


Az élet nehézségeit ugródeszkaként is használhatjuk...



Az emberélet keresztjei olyanok, mint a kottában a keresztek: fölemelnek. (Beethoven)


Az óember nem a kereszt alá, hanem a keresztre való. Ha Jézussal együtt megfeszíttettél, te is diadallal kiálthatod: elvégeztetett!



Bátor dolog a veszélyt választani, amikor el is menekülhetsz. De ha már választhatsz, légy bátor!



Csak, ha leereszkedünk a szakadék mélyére, akkor találjuk meg az élet kincseit. Ahol összerogysz, ott lapul a kincs. Amit keresel, az éppen abban a barlangban rejlik, ahová félsz belépni.

Joseph Campbell


Ha majd lemegy a Nap. Mi marad? Mit viszel magaddal az éjbe? Bántottál, szerettél, nevettél és féltél. Messze még a holnap reménye. (Károlyfi Zsófia)


Jézus a testbe öltözött kegyelem.


„Keressétek az Urat, amíg megtalálható! Hívjátok segítségül, amíg közel van!” (Ézs 55,6)

Az élet egyik legnehezebb dolga akkor és addig értékelni valakit, amíg velünk van. Az ember valahogy úgy él a világban, hogy sosem méltányolja, becsüli meg a jelent. Mindig a múltba vagy a jövőbe vágyódik. Így van ez Isten és az ember kapcsolatával is. A jelenben sokaknak nem számít igazán Isten. Sokszor hallott mondat: „Régen a szüleim, nagyszüleim mindig jártak templomba. Majd ha öreg leszek, én is elmegyek.” Ézsaiás ezek ellen a mondatok ellen emeli fel szavát. Mert tudja, most van itt az alkalmas idő. Most kell átélni Isten közelségének csodálatos élményét. Most, amíg közel van!
(Pongrácz Máté)


„Pál írja: Tanulják meg a mieink, hogy jó cselekedetekkel járjanak elöl ott, ahol sürgős segítségre van szükség, nehogy gyümölcstelenek legyenek.” (Tit 3,14)

Isten hív bennünket, hogy ne csak szavainkkal tegyünk bizonyságot a benne megújult életről, hanem cselekedeteinkkel is. Ő ad nekünk lehetőséget arra, hogy gyümölcstermők legyünk, szavaink ne mondjanak ellene tetteinknek, és fordítva. Mire való az a fa, amely nem terem jó gyümölcsöket? Ugyanakkor tudnunk kell, gyümölcseinket Isten irgalmának köszönhetjük, és azért adja, hogy másokkal is megosszuk őket. „Tanuljátok meg…!” – figyelmeztet Pál. A tanulás hosszú folyamatában is Isten van velünk, hogy amit megtanultunk, azt tovább is tudjuk adni, nem a magunk, hanem az ő dicsőségére.
(Beke Mátyás)


„Uram, Seregek Istene, újíts meg bennünket! Ragyogtasd ránk orcádat, hogy megszabaduljunk!” (Zsolt 80,20)

Milyen jó „valami újat” először kézbe venni! Egy új ruhába belebújni, egy új könyvbe beleszagolni, egy új autóba beleülni… Milyen jó a szabadság átélése – a szó szoros és átvitt értelmében is. No és mi? Mi magunk hogyan lehetnénk újak és szabadok? Magunktól biztos, hogy sehogy, csak ha Isten formál és változtat meg minket. Utunk Isten nélkül sötét és reménytelen. Általa a megszabadított, új életnek és a földi léten is átívelő szabadságnak örülhetünk mint Krisztus megváltottjai.
(Kőháti Dóra)

2017. augusztus 22., kedd

A felvonó, amelynek egészen az Égig kell emelnie engem, a te karjaid, ó Jézus! Ehhez nem szükséges nagyobbodnom, ellenkezőleg, az kell, hogy kicsi maradjak s hogy egyre inkább azzá legyek.

Kis Szent Teréz



A szavak, amelyek nem Krisztus világosságát hozzák, sötétséget hoznak.

Kalkuttai Teréz Anya


A szív jósága olyan, mint a nap melege: életet ad. Csak a jóság, a szeretet maradandó. Olyan, akár a forrás. Minél többet merítesz belőle, annál jobban buzog.


Ahhoz hogy megleld a boldogságot, képesnek kell lenned, hogy figyelmen kívül hagyd azt, amivel az élet tartozik neked, és elgondolkozz azon, hogy te mivel tartozol az életnek. (D.B.)



Akit nem érdekel Krisztus keresztje, nem érdekli dicsősége sem.

Keresztes Szent János


Ami fáj, az nevel. (Benjamin Franklin)



Ha arra törekszel, hogy az örök mértéket kövesd: ne botránkozz azokon, kik nem erre igyekeznek, hanem törekvéseik ingadozva ágaznak a sokféle véges és változó mérték között. Ne azt nézd, hogy mijük nincsen, hanem mijük van: mert még a legnyomorultabbnak is van olyan lelki kincse, mely belőled hiányzik. Kifogásolni, fölényeskedni bárki tud; tanulj meg mindenkitől tanulni.



Add Uram, hogy egyek legyünk minden testvérünkkel, a legtávolabbiakkal is, azokkal is, akikkel másképp bánsz, mint velünk. Te taníts minket szeretetre, hadd kamatoztassuk adottságainkat hátrányos helyzetben lévő testvéreink javára. Add, hogy testvér módjára szeressük őket, hogy megosszuk velük minden javunkat, eléjük sietve felkínáljuk nekik, és könyörögjünk, hogy fogadják el.

Boldog Charles de Foucauld

„Dániel emeleti szobájának ablakai nyitva voltak Jeruzsálem felé, és ő napjában háromszor térden állva imádkozott, és magasztalta Istenét.” (Dán 6,11)

Dániel példája figyelmeztet mindnyájunkat: Istennel való élő kapcsolat nélkül az életünk olyan légüres térben van, amely semmi mással nem tölthető ki, és éppen ezért a pusztuláshoz vezet. Dániel tisztában volt vele, hogy imádságával szembeszáll a király akaratával, és életét teszi kockára, de azt is megtapasztalta, hogy életét igazán csak akkor tenné kockára, ha Istennel akarna szembeszállni. Istennel való élő kapcsolat nélkül semmi az ember élete. Istennel pedig azon teljesség felé haladhatunk, amelyre ő maga hív, amelynek értelme, célja van.
(Beke Mátyás)


„Isten békessége, mely minden értelmet meghalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban.” (Fil 4,7)

Temetési liturgiánk egyik mondata ez az igevers. Aki állt már koporsó mellett, az tudja igazán, hogy milyen vigasztaló erő rejlik ebben az egy mondatban. Emberi ésszel nézve sokszor értelmetlen mindaz, amivel találkozunk, amit át kell élnünk életünkben, főleg a szenvedés terén. Hamar szeretnénk választ kapni életünk alakulásának titkaira, miértjeire. És eközben Isten csendben lehajol hozzánk. És rá figyelve sokszor talán nem konkrét, egyértelmű választ kapunk életünk kérdéseire, hanem a hit szemet és szívet megnyitó, minden értelmet meghaladó erejét a Krisztus Jézusban.
(Menyes Gyula)



Közömbösség jellemzi az életünket akkor is, amikor megpróbáljuk a felelősséget magunkról elhárítani. Amikor látjuk azt, hogy valaki bajban van, segítségre szorul, de majd valaki más, miért pont én segítsek? Majd jön egy másik vagy egy harmadik ember, majd ő fog segíteni, miért pont én legyek az, aki lehajolok és bekötöm a sebeket? Miért pont én legyek az, aki megállok beszélgetni XY-nal és meghallgatom gondját, baját? Majd valaki más.
Egy rövid történet jobban megérteti velünk saját szerepünket. Egyszer egy férfi meglát egy kislányt, aki fázik, szakadt ruhában éhesen álldogál az utcán és igen szomorú. Ekkor a férfi az Úristenhez kiált: Uram, mit tettél ezért a gyermekért? Mondd meg nekem, mit tettél ezért a kislányért? Az Úr ennyit mond: Tettem valamit, Téged teremtettelek.

Senkit nem közömbösségre teremtett az Úr közülünk. S bár mindenkin nem tudunk segíteni, de ez nem ok arra, hogy senkihez ne forduljunk oda valódi segítőszándékkal!

Napi Ige és gondolat levelezőlista


Meg kell látnom, hogy a világon mindennél nagyobb az én bűnöm, hogy megérezhessem, hogy még ennél is ezerszer nagyobb a kegyelem. (Ravasz László)



„Megpróbáltalak a nyomorúság kohójában.” (Ézs 48,10)

A kohó nem könnyen elviselhető klímájú hely. Kemence, amelyben égő szénnel vagy más energiaforrással a fémet az ércekből kiválasztják. Az értéktelen szétolvad, a nemes megmarad benne. A hasonlat találó. Aki már volt igazán mélyen – szinte felemésztő lelki vagy testi fájdalomban, gyászban, félelemben –, vagy éppen most él meg ilyet, az tudja: a szenvedés kohója valóban kihozza belőlünk az értékeset. Megmutatja, milyen a hitünk. Van-e olyan erős, hogy kiállja a tűzpróbát? A próba mindig tanulsággal jár. A nyomorúság, fájdalom kohójában is formálni és tanítani, magához fordítani akar Isten. Nem szenvedésünkben leli örömét. Ha kicsi a hitünk, ha „fáj” az életünk, forduljunk, kiáltsunk hozzá. Nem szégyen, hogy nélküle elveszettek vagyunk: ez tény. És az is, hogy ő éppen hozzánk, elveszettekhez jött el Jézus személyében.
(Kőháti Dóra)



Mindig tud adni, akinek a szíve tele van szeretettel. A szeretethez nem kell erszény.


Semmi sem képes oly magasra nőni és oly mélyre hullani, mint az ember. (Hölderlin)


Sokszor rosszat teszünk, és aztán még rosszabbal mentegetjük magunkat. (Kempis Tamás)

2017. augusztus 21., hétfő

A félelmet és a reményt jobban megszoktuk, mint hogy benne legyünk mindannak a kellős közepében, amit reméltünk, vagy amitől féltünk. (Lars Gustafsson)


A kegyelem csak annyi újat és annyi erőt tud bennünk teremteni, amennyit a Szentlélek világosságában – régi, megbízhatatlan és megromlott természetünkből halálra ítéltünk.



A nagy megpróbáltatások nagy kegyelmeket készítenek elő.

Szent Bernát



Az imádság egyedülálló lehetőség: mert az imádság által képesek vagyunk embereket, dolgokat, szükségeket és kapcsolatokat átalakítani. Az imádság ereje végtelen.



Bensődben a szeretet legyen a gyökér, ebből a gyökérből csak jó jöhet létre.



Ha ki tudjuk nevetni saját hülyeségünket, még nem lettünk teljesen hülyék.


„Isten azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön, és eljusson az igazság megismerésére.” (1Tim 2,4)

Jó, ha gyakran eszünkbe jut Isten akarata, mert – vele ellentétben – ha őszinték vagyunk, bizony mi nem szeretnénk, ha minden ember üdvözülne. Ki-ki szinte pontosan föl tudja sorolni azokat, akikkel ilyen-olyan oknál fogva nem akar semmilyen közösséget sem vállalni. Elég, ha mindenki csak magában végiggondolja, és megdöbben, hogy mennyire szűkkeblű. Isten azonban azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön, tehát nem csak azok, akiket én szeretnék. Krisztus keresztje kétezer év óta hirdeti mindnyájunk számára, hogy az ő vére kellett minden embernek az üdvösséghez.
(Beke Mátyás)



„Krisztus mondja: „Én olyan vagyok közöttetek, mint aki szolgál.”” (Lk 22,27)

Az utolsó vacsora után szólt így tanítványaihoz, akik között versengés támadt, hogy ki a nagyobb. Ne várjuk, hogy mások lépjenek oda hozzánk, és tegyenek nekünk szolgálatot! Ne várjunk, hogy legyen más a világ, hozzánk legyenek jók, és akkor majd mi is mozdulunk. Nekünk már van honnan erőt meríteni, példát venni, van kire nézni! Nincs „alacsonyrendű”, alantas szolgálat Krisztus tanítványai számára, mióta erről maga Jézus adott példát. Csak szolgálat van. Lábmosás. Lehajlás. Nem e világ logikája, hanem Jézusé: ez emel fel, ez tesz naggyá… (vö. Mt 20,26)
(Kőháti Dóra)


„Minden fát a gyümölcséről lehet megismerni.” (Lk 6,44a)

Jézus kijelentését lehet negatívan és pozitívan is értelmezni. Ma viszont egyre inkább azt vehetjük észre, hogy elveszítjük, vagy elveszik tőlünk gyümölcsfelismerő képességünket. Olyan erkölcsi válságban kell megélnünk a hitünket, hogy egyre nehezebben tudunk különbséget tenni jó és rossz gyümölcsöt termő fa között. A gyümölcsfelismerő képességet kellene visszakapnunk vagy megőriznünk – ez csak Jézusra tekintve lehetséges.
(Menyes Gyula)


Nem az a dolgom, hogy magamra legyen gondom. Az a dolgom, hogy Istenre legyen. Az meg az Isten dolga, hogy rám legyen gondja.
Teréz Anya

"Azt mondom ezért nektek: Ne aggódjatok életetek miatt, hogy mit esztek vagy mit isztok, sem testetek miatt, hogy mibe öltöztök! Nem több az élet az eledelnél s a test a ruhánál? Nézzétek az ég madarait! Nem vetnek, nem aratnak, csűrbe sem gyűjtenek - mennyei Atyátok táplálja őket. Nem többet értek ti náluk? Ugyan ki toldhatja meg életét csak egy könyöknyivel is, ha aggodalmaskodik?
Hát a ruházat miatt miért nyugtalankodtok? Nézzétek a mezők liliomait, hogyan nőnek: nem fáradoznak, nem szőnek-fonnak, mégis, mondom nektek, még Salamon sem volt dicsősége teljében úgy felöltözve, mint egy ezek közül. Ha a mezei virágot, amely ma virít, holnap pedig a kemencébe kerül, így öltözteti az Isten, akkor benneteket, kishitűek, nem sokkal inkább?
Ne aggodalmaskodjatok hát, és ne kérdezgessétek: Mit eszünk, mit iszunk? Ezeket a pogányok keresik. Mennyei Atyátok tudja, hogy ezekre szükségetek van. Ezért ti elsősorban az Isten országát és annak igazságát keressétek, s ezeket mind megkapjátok hozzá!
Ne aggódjatok tehát a holnap miatt, a holnap majd gondoskodik magáról! A mának elég a maga baja."
Máté 6.25-34


Nem egyformán szégyelljük magunkat ismeretlenek és ismerősök előtt; az ismerősök előtt a valóban gyalázatos tetteinket szégyelljük, az ismeretlenek előtt pedig azokat, amiket a közvélemény elítél. (Arisztotelész)


SZERETLEK ATYÁM

Itt vagyok most jó Uram, hozzád száll e dal,
Tudom sokszor hívtalak, de ma másképp szó e dal,
Mert ma nem azt kérem, hogy adj még,
Nem könyörgöm, figyelj rám,
Csak azt mondom, hogy szeretlek Atyám!

Szeretlek, ó Uram, hálám szívemből fakad,
Hiszen mindent látsz Te bennem,
Hatalmad olyan nagy!
Szeretlek, ó Uram, hálám szívemből fakad,
És éneklem, hogy áldott légy Uram!

Ismét térden állok én, s tudom, hogy hallgatsz rám,
Bár sokszor hideg szavakat szólt kopott és halk imám,
De most el kell, hogy mondjam egyszer, amit oly rég szeretnék,
Hogy szeretlek és szívem csak Tiéd!

Szeretlek, ó Uram, hálám szívemből fakad,
Hiszen mindent látsz Te bennem,
Hatalmad olyan nagy!
Szeretlek, ó Uram, hálám szívemből fakad,
És éneklem, hogy áldott légy Uram!

2017. augusztus 20., vasárnap

A mi időnket és Isten idejét nem ugyanazzal az órával mérik.


A pokol kapuja felett ez áll: a megérdemelt jutalom. A menny kapuja felett pedig ez: Isteni kegyelem.


A szeretet azt mondja: Feláldozom magam, hogy a másiknak jobb legyen.



Az “én” rendkívül fogékony az őt megillető jogok irányában, de vak az Isten igazságán és jogán esett csorba meglátására.



Az imádság lelkünk anyanyelve, ne felejtsük el soha!



EGY ÉLET A KEZEDBEN

Ha a gyerekek kritizálva élnek,
Megtanulják, milyen megbélyegzettnek lenni.
Ha a gyerekek ellenségeskedésben élnek,
Megtanulnak veszekedni.
Ha a gyerekek kicsúfolva élnek,
Megtanulnak szégyenlősnek lenni.
Ha a gyerekek megszégyenítve élnek,
Megtanulnak bűnösnek lenni.
Ha a gyerekek toleráns légkörben élnek,
Megtanulnak türelmesnek lenni.
Ha a gyerekek bátorítva élnek,
Megtanulnak bizalommal élni.
Ha a gyerekek megdicsérve élnek,
Megtanulják megbecsülve érezni magukat.
Ha a gyerekek méltóságban élnek,
Megtanulják az igazságot.
Ha a gyerekek biztonságban érzik magukat,
Megtanulnak hinni.
Ha a gyerekek hitelesen élnek,
Megtanulják, mit jelent szeretni.
Ha a gyerekek elfogadva és barátságban élnek,
Megtanulják megkeresni a szeretetet a világon.

S ami igaz a gyermekekre, az igaz mindenkire,
Hisz mindnyájan gyermekek vagyunk.


Egy nemzet erkölcsi állapota aszerint alakul, amilyen fogalmat alkot magának Isten jelleméről. Amilyen az ember Isten-fogalma, olyan lesz az erkölcsről, felelősségről alkotott fogalma, és ez formálja ki életének tisztaságát, erejét.


Életünk külső változásai semmisek azokhoz a változásokhoz képest, amelyek gondolatainkban mennek végbe. (Tolsztoj)


„Jézus maga mellé vette Pétert, Jakabot és Jánost, felvitte csak őket külön egy magas hegyre, és szemük láttára elváltozott. Péter megszólalt, és ezt mondta Jézusnak: »Mester, jó nekünk itt lennünk.«” (Mk 9,2.5)

Ott a hegyen a tanítványok őszinte örömmel mondták: „…jó nekünk itt lennünk.” Sokan nem találják a helyüket a világban, és éppen ott, ahol vannak, nem érzik jól magukat, akár pontosan megfogalmazható, akár csak sejthető hiánytól gyötrődnek. Kellene egy hely mindenkinek, ahol jó lennie… Isten Krisztusban elhívta az anyaszentegyházat, amely minden bűne ellenére ez a hely szeretne lenni. Teret adni az Istennel és az egymással való találkozásnak, függetlenül attól, hogy hova születtem, milyen nyelven beszélek. Hogy ez valóság legyen, ahhoz hív bennünket is Isten, hogy ami rajtunk múlik, megtegyük ott, ahová ő állított bennünket.
(Beke Mátyás)


Jöjj, Szentlélek Istenünk, add a mennyből érzenünk fényességed sugarát!
Jöjj, szegények Atyja, te, bőkezűség Istene, lelkünk fényed hassa át!

Édességes vigaszunk, drága vendég, szomjazunk, édes lélekújulás.
Fáradottnak könnyülés, tikkadónak enyhülés, sírónak vigasztalás.

Boldogságos tiszta fény, szállj meg szívünk rejtekén, híveidnek napja légy!
Ihleted, ha fényt nem ad, emberszívben ellohad minden élő, minden ép.

Mosd meg, ami szennyezett, aszúságra hints vizet, orvosold a sebhelyet!
Simogasd a darabost, fölmelengesd a fagyost, útra vidd, ki tévelyeg!

Add, vegyék el híveid, kik hitük beléd vetik, hétszeres kegyelmedet!
Jámbornak jutalmazást, engedj boldog kimúlást mindörökké mennyeket!



Két dolgot tehetünk az Evangéliummal: hiszünk benne és megéljük.

Susannah Werly


„Még a föld mélyéből is újra fölhozol engem. Igen naggyá teszel, hozzám fordulsz, és megvigasztalsz.” (Zsolt 71,20–21)

Államalapításunk ünnepén adjunk hálát István királyért, akinek a több mint ezeréves keresztény Magyarországot köszönhetjük. Mi, evangélikusok pedig immár lassan ötszáz éve gyakorolhatjuk hitünket. Mindezért Istennek tartozunk hálával, aki ezt az országot és benne mindannyiunkat megtart, „még a föld mélyéből is újra fölhozva”, amikor emberi bűnök, pusztítások, természeti csapások tépázták világunkat. Van okunk ma ökumenikus körben az ünneplésre, hiszen Isten most sem vetette el ezt a sokat szenvedett népet. Mint Himnuszunkban, imádkozzunk azért, hogy áldást, jókedvet, bőséget adjon hazánknak a világ és minden nép Ura.
(Kőháti Dóra)



Minden embernek, aki Krisztust nem ismeri, vagy csalódott szíve van, vagy olyan szíve, amely olyan dolgok után vágyik, amelyekben egész biztosan csalódni fog. (Vida Sándor)



Nincs senkiben nagyobb szeretet annál, mintha valaki életét adja barátaiért. (János 15:13)

Egy család súlyos autóbalesetet szenvedett. Misi, a két fiútestvér közül a fiatalabbik, súlyosan megsebesült, és vérátömlesztésre volt szüksége. Misi nyolc éves bátyjának, Daninak megegyezett a vércsoportja az öccséével. Édesapja leült mellé, és elmagyarázta neki, miért szükséges ez a vérátömlesztés, és hogy milyen csodálatos lesz ez Misi számára. Rövid hallgatás után Dani azt mondta:
- Jól van, apa, odaadom a véremet Misinek, hogy meggyógyulhasson!
A kórházban félliternyi vért vettek Dani vénájából. Csak miután kivették a tűt, fordult édesapjához, s miközben könnyek peregtek le az arcán, azt kérdezte:
- Apa, mikor halok meg?
Az édesapa döbbenten eszmélt rá, hogy Dani félreértette a véradásról szóló magyarázatot. Úgy értette, hogy az összes vérét oda kell adnia, hogy megmentse öccse életét. Azt hitte, hogy amikor a véradás befejeződik, ő meg fog halni. Mégis beleegyezett, hogy kistestvérén segítsen.


„Szenved-e valaki közöttetek? Imádkozzék! Öröme van-e valakinek? Énekeljen dicséretet!” (Jak 5,13)

Jakab apostol nem magányos Krisztus-követő embereket lát maga előtt, amikor levelét írja, hanem gyülekezetekhez tartozó keresztényeket. A közösség egyik legfontosabb erejét, az egymás terhének hordozását fejezi ki ez az igevers. Hullámvölgyek és -hegyek jellemzik hitéletünket. A hívő ember a szenvedésben és az örömben egyaránt Istenhez fordul. Az előbbi lelkiállapotban erőért, az utóbbiban háláért. Bánatunk és örömünk is Isten szeretetében oldódik fel.
(Menyes Gyula)



Uram, ha azt hiszem, hogy szívemet elárasztja a szeretet, de egy őszinte pillanatban észreveszem, hogy a szeretett személyben önmagam szeretem, szabadíts meg önmagamtól!

Uram, ha meggyőződéssel vallom, hogy szegény vagyok, de egy őszinte pillanatban észreveszem, hogy büszkeségem és irigységem gazdagon burjánzik, szabadíts meg önmagamtól!

Uram ha véletlenül összekeverem a mennyek országát e világ birodalmaival, add, hogy benned boldogságot találjak, és csak benned bízzak!


Teréz anya


Veszedelmes, ha bajunk okát rajtunk kívül keressük. Lehetetlen akkor a megbánás.

Robertson

2017. augusztus 19., szombat

A felületes bűnbánat nemtörődömségbe visz. (Spurgeon)


A legnagyobb dicsőség nem az, hogy soha nem vallunk kudarcot, hanem hogy minden bukás után képesek vagyunk felemelkedni.



„A mi Üdvözítőnk, Krisztus Jézus megtörte a halál erejét, és az evangélium által világosságra hozta az elmúlhatatlan életet.” (2Tim 1,10)

A halál mint a legvégső ellenség áll előttünk, ereje vitathatatlan. „Egyszer mindenkinek meg kell halnia.” Az elmúlás tragikus hirtelenséggel, váratlanul is meglepheti az embert, egyik pillanatról a másikra. Fájdalmasan korán elment barátok, rokonok jutnak eszünkbe. Még élhettek volna! A halál ereje azonban megtört. Erről beszél az üres kereszt. Jézus elhozta az elmúlhatatlan életet. Halálunk óráján majd meg kell állnunk Isten színe előtt, de tudva, hogy Jézusban kegyelmet és örök életet nyertünk. Halálunkkor Isten egyik tenyeréből áttesz a másik tenyerébe, mert nekünk is van már helyünk az atyai házban.
(Beke Mátyás)


Az élet egyik legszebb jutalma, hogy miközben az ember másokon segít, egyben önmagán is segít.


Ha az Isten azt mondja "ma", akkor senki ne mondja, hogy "holnap".


Ha van benned akaraterő, tevékenységed legyen szeretetteljes. Ha gyönge vagy, s nincs benned tetterő, legyen gyöngeséged szeretetteljes.

Lev Tolsztoj


„Halld meg, Izráel: Az Úr a mi Istenünk, egyedül az Úr!” (5Móz 6,4)

A híres Söma ószövetségi hitvallás mondata ez az igevers. Izráel népe páratlan módon az ókori kelet többistenhitet valló népei között az egyetlen Istenben való hitet vallotta. Ekkor fogalmazódott meg ez a hitvallás. Izráel népe a teremtő és gondviselő Istent tisztelte, aki elhívta ősatyjukat, Abrámot (Ábrahámot), és aki kivezette őket Egyiptomból, és megőrizte őket a pusztában. Mi már a megváltó és megszentelő Istent is tisztelhetjük Jézus feltámadása és az első pünkösd óta. Mi is valljuk a Sömát, de már a Szentháromság egységében
. (Menyes Gyula)



Jézusom édes Szíve, én nem tudlak úgy szeretni, ahogy kell, csak általad. Nem tudok hozzád jönni, ha nem vonzol engem. Nem tudok rád hagyatkozni, ha te nem támogatsz. Hogy mindenem a tiéd lehessen, végy birtokodba, Uram, hogy ne legyek többé a magamé, hanem a Tiéd.


Mi azt kérjük Istentől, amit szeretnénk, és azt kapjuk amire szükségünk van.


Nem az a fontos, hogy jó lesz a királyi székben ülni, és uralkodni, hanem az, hogy Istent fogjuk dicsőíteni.




„Te vetettél hajdan alapot a földnek, az ég a te kezed alkotása.” (Zsolt 102,26)

„Az Univerzum keletkezésével, azaz a Nagy Bummal kapcsolatos elméleti fizikai kutatásokat szuperszámítógéppel végzik az ELTE-n” – olvasom. A tudósok nem lankadnak, az idézett cikk például tízéves. Művészek alkotásainak ihletője a teremtés, a keletkezés. A költőien szép leírást a zsoltárból a hívő ember hitvallásaként a ma embere a Szentlélek által kapja meg mint a kérdéseire érkező maradéktalan feleletet. Isten, a Teremtő, az Atya most is kezében tartja ezt a világot, és minden egyes ember biztonságban van a kezében.
(Kőháti Dóra)



Tisztelni kell minden emberben az embert, ha nem is azt, aki, legalább azt, akinek lennie kellene. (Amiel)



Utak váltakoznak...
Fény - mélységes éj...
De minden kegyelem!
Ne félj!

Balti házi mondás

2017. augusztus 18., péntek


A golgotai kereszt azt tanítja, hogy Isten mennyire szeretett minket, akik megvetettük Őt. Isten Báránya ott függött a kereszten és meghalt értünk rettenetes kínok és szenvedések között. A bűneinkért fizetni kellett! Ő bűnhődött, mint engesztelő áldozat az egész világ bűneiért. Ő bűnhődött a te bűnödért is, és Ő bűnhődött az én bűneimért is. Az Úr mindent megtett, hogy megmentsen és üdvözítsen minket. Fogadd el Őt. Ha megvallod bűneidet, és neki átadod az életedet, irgalmat nyersz. Csak Jézus Krisztus az, aki igazán, és örökre boldoggá tud tenni, és csak Ő tud téged üdvözíteni.


A hit a gyengeségben megerősít, a szegénységben meggazdagít, a halálban pedig megelevenít.


Aki az Isten országán dolgozik, nem az igazságszolgáltatás, hanem a könyörület jegyében áll. Nem ítél, hanem szeret. (Hamvas Béla)


„Aki takargatja vétkeit, annak nem lesz jó vége, aki pedig megvallja és elhagyja, az irgalmat nyer.” (Péld 28,13)

A bűn bűnt szül, a hazugság pedig hazugságot. Hányszor lehettünk már tanúi ennek. Aki a bűnt újabb bűnnel akarja megoldani és a hazugságot hazugsággal elfedni, az egy „ördögi körbe” lép be, ahonnan nincs kiút. Hiszen a végtelenségig hatványozódik a bűn és a hazugság. Mai igénk a megoldást adja meg. Igen, ki lehet ebből lépni. Aki megvallja és elhagyja bűnét, vétkeit, az irgalmat nyer. Micsoda evangélium, hogy nekünk nem kell görgetnünk magunk előtt bűneink és hazugságaink következményeit, hanem letehetjük Jézus elé, akinél irgalmat találunk!
(Menyes Gyula)



Az ember egy napon rádöbben arra, hogy az életben igazán semmi sem fontos. Sem pénz, sem hatalom, sem előrejutás, csak az, hogy valaki szeresse őt igazán.

Goethe


Az igazság a jellemben van. Krisztus nem egyszerűen csak az igazságot mondta, Ő volt az igazság maga, a maga teljességében.



 Az örökélet annyi: örökre az Úrral lenni.



„Az Úr a te oltalmad.” (Zsolt 91,9)

„Biztos jövő!” – olvasom egy biztosítótársaság reklámját. Ha havonta befizetek bizonyos összeget, akkor annak fejében… Mit is kapok? Biztos jövőt? A zsoltáros tőmondata: hitvallás. Bizonyosan nem egyszerűen, sablonosan kimondott gondolat, hanem megküzdött, megtapasztalt valóság. Sok viszontagság közepette tapasztalta meg Izráel ennek a mondatnak az igazságát. Nem volt könnyű elfogadni, sokan akkor sem tudták, akárcsak ma. De ez a több évszázad messzeségéből hangzó hitvallás ma is arról a tényről beszél, amelyet Jézus hozzánk is közel akar hozni. Isten nélkül nincs se jelen, se jövő, se oltalom.
(Beke Mátyás)



Csak egy mód van rá, hogy ne féljünk az emberektől, ne féljünk a haláltól, ne féljünk a gonosztól, és ne féljünk a természet elemi erőitől - és ez a mód az, hogy ne féljünk Istentől, hanem szeressük őt. (Lev Tolsztoj)


„Egy embernek volt két fia. A fiatalabbik egyszer így szólt apjához: Apám, add ki nekem az örökség rám eső részét! Erre szétosztotta köztük vagyonát. Nem sokkal ezután a fiatalabbik összeszedte mindenét és elment egy távoli országba. Ott léha életet élve eltékozolta vagyonát. Amikor már mindenét elpazarolta, az országban nagy éhínség támadt, s nélkülözni kezdett. Erre elment és elszegődött egy ottani gazdához. Az kiküldte a tanyára a sertéseket őrizni. Örült volna, ha éhségét azzal az eledellel csillapíthatta volna, amit a sertések ettek, de még abból sem adtak neki. Ekkor magába szállt: Apám házában a sok napszámos bővelkedik kenyérben - mondta -, én meg éhen halok itt. Útra kelek, hazamegyek apámhoz és megvallom: Apám, vétkeztem az ég ellen és teellened. Arra, hogy fiadnak nevezz, már nem vagyok méltó, csak béreseid közé fogadj be. Csakugyan útra kelt és visszatért apjához. Apja már messziről meglátta és megesett rajta a szíve. Eléje sietett, a nyakába borult és megcsókolta. Erre a fiú megszólalt: Apám, vétkeztem az ég ellen és teellened. Már nem vagyok méltó arra, hogy fiadnak nevezz. Az apa odaszólt a szolgáknak: Hozzátok hamar a legdrágább ruhát és adjátok rá. Az ujjára húzzatok gyűrűt, és a lábára sarut. Vezessétek elő a hizlalt borjút, és vágjátok le. Együnk és vigadjunk, hisz fiam halott volt és életre kelt, elveszett és megkerült. Erre vigadozni kezdtek.
Az idősebbik fiú kint volt a mezőn. Amikor hazatérőben közeledett a házhoz, meghallotta a zeneszót és a táncot. Szólt az egyik szolgának és megkérdezte, mi történt. Megjött az öcséd, és apád levágta a hizlalt borjút, hogy egészségben előkerült - felelte. Erre ő megharagudott, és nem akart bemenni. Ezért az apja kijött és kérlelte. De ő szemére vetette apjának: Látod, én annyi éve szolgálok neked és egyszer sem szegtem meg parancsodat. És nekem még egy gödölyét sem adtál soha, hogy egyet mulathassak a barátaimmal. Most meg, hogy ez a fiad megjött, aki vagyonodat rossz nőkre pazarolta, hizlalt borjút vágattál le neki. Azt mondta neki: Fiam, te mindig itt vagy velem, és mindenem a tied. S illett vigadnunk és örülnünk, mer ez az öcséd halott volt és életre kelt, elveszett és megkerült.”
Lukács evangéliuma 15,11-32


A IDŐSEBB FIÚ TÁVOZÁSA

„Az idősebbik fiú kint volt a mezőn. Amikor hazatérőben közeledett a házhoz, meghallotta a zeneszót és a táncot. Szólt az egyik szolgának és megkérdezte, mi történt. Megjött az öcséd, és apád levágta a hizlalt borjút, hogy egészségben előkerült - felelte. Erre ő megharagudott, és nem akart bemenni. Ezért az apja kijött és kérlelte. De ő szemére vetette apjának: Látod, én annyi éve szolgálok neked és egyszer sem szegtem meg parancsodat. És nekem még egy gödölyét sem adtál soha, hogy egyet mulathassak a barátaimmal. Most meg, hogy ez a fiad megjött, aki vagyonodat rossz nőkre pazarolta, hizlalt borjút vágattál le neki.”

Az idősebb fiú nincs otthon, amikor az apa átöleli és kegyelmébe fogadja fiatalabb fiát. Nemcsak a fiatalabb fiú veszett el, aki otthonát elhagyva távoli országba kereste boldogságát, de aki odahaza maradt, abból is elveszett ember lett. Külsőleg mindent megtett, ami egy jó fiú dolga, ám belsejében elcsatangolt apjától. Tette a dolgát, mindennap keményen dolgozott, teljesítette minden kötelezettségét, de egyre boldogtalanabb lett, és egyre jobban elveszett a szabadsága. Ez az elveszettség az - melyre a bírálat és az ítélkezés, a harag és a neheztelés, a keserűség és a féltékenység jellemző -, ami annyira veszélyes az emberi lélekre nézve.
Kifelé az idősebbik fiú hibátlan. De amikor öccse hazatértekor szembe találja magát apja örömével, a sötét erő feltör belőle. Hirtelen szembetűnik haragos, büszke, barátságtalan és önző természete, mely addig rejtve maradt. Annak megtapasztalása, hogy az ember nem képes osztozni mások örömében, a haragos szív megtapasztalása. Az idősebb fiú nem tudott belépni a házba és osztozni apja örömében. Belső panasza megbénította és hagyta, hogy a sötétség elborítsa.
Minél többet elmélkedem a bennem élő idősebb fiúról, annál jobban felismerem, hogy valójában milyen mélyen gyökerezik ez a fajta elveszettség, s hogy milyen nehéz innen hazatérni.
Neheztelésem nem ismerhető fel könnyen, olyasvalami, ami rátapad erkölcsi tisztaságom „fonákjára”. Hát nem jó engedelmesnek, kötelességtudónak, dolgosnak és önfeláldozónak lenni? Úgy tűnik ugyanis, hogy haragom és vádjaim rejtélyes módon összefonódnak ezekkel az erényes magatartásformákkal. Hisz abban a pillanatban, amikor legnagylelkűbb lényemből szeretnék cselekedni, saját haragomba vagy neheztelésembe botlok. Éppen akkor kezdem megszállottan igényelni, hogy szeressenek, amikor a legönzetlenebb akarok lenni. Éppen amikor megteszek minden tőlem telhetőt, hogy jól oldjak meg egy feladatot, akkor kapom rajta magam, hogy azon rágódom: mások miért nem adnak bele mindent? Amikor már úgy érzem, képes vagyok legyőzni a kísértést, akkor elkezdem irigyelni azokat, akik megadták magukat neki. Úgy tűnik, hogy ahol a tiszta erkölcsös énem munkálkodik, ott rögtön megjelenik bennem a haragos vádaskodó is.
Ezen a ponton szembe kell néznem valódi szegénységemmel: Teljesen képtelen vagyok kigyomlálni magamból a haragot. De hogyan szabadulhatnék meg a haragtól anélkül, hogy az erényeket is eldobnám? Hazatérhet-e a bennem élő idősebb fiú? Hogyan térhetek vissza, amikor a harag foglya vagyok, amikor a féltékenység csapdájába estem, amikor be vagyok börtönözve a szolgaságnak megélt engedelmességbe és kötelességbe?
Nyilvánvaló, hogy én, egyedül, nem találhatok rá önmagamra. Így szembesülve az önmegváltás lehetetlenségével, már értem Jézusnak Nikodémushoz intézett szavait: „Ne csodálkozz azon, amikor azt mondom: fentről kell újjá születnetek”. Valóban, valaminek történnie kell, amit én magam nem válthatok ki. Nem születhetek újjá alulról, azaz saját erőmből, saját elmémből, saját lélektani meglátásaim által. Csak felülről jövő segítséggel gyógyulhatok meg, fölülről, ahonnan Isten lenyújtja kezét. Ami nekem lehetetlen, az Istennek lehetséges. „Istennel minden lehetséges.”


A IDŐSEBB FIÚ VISSZATÉRÉSE

„Az idősebbik […] megharagudott, és nem akart bemenni. Ezért az apja kijött és kérlelte […] Azt mondta neki: Fiam, te mindig itt vagy velem, és mindenem a tied. S illett vigadnunk és örülnünk, mer ez az öcséd halott volt és életre kelt, elveszett és megkerült.”

Az idősebbik fiú dühében így panaszkodik apjának: „…nekem még egy gödölyét sem adtál soha, hogy egyet mulathassak a barátaimmal. Most meg, hogy ez a fiad megjött, aki vagyonodat rossz nőkre pazarolta, hizlalt borjút vágattál le neki.” Ebből kitűnik, hogy az idősebbik fiúnak nincs öccse többé. És apja sincs. Mindkettő idegenné vált számára. Bűnös öccsére megvetéssel néz le, apjára, a rabszolgatartóra, félelemmel néz fel. Ebből látom, milyen elveszett az idősebb fiú. Idegen lett saját házában. Minden elveszti természetességét, minden gyanússá, zavarttá, kiszámítottá válik. Nincs többé bizalom.
Van kiút? Nem hiszem, hogy lenne - legalábbis az én oldalamról nézve. Sokszor úgy tűnik, hogy minél jobban próbálok kiszabadulni a sötétségből, annál jobban besötétedik. Fényre van szükségem, de annak a fénynek le kell győznie sötétségemet, és ezt én nem idézhetem elő. Egyedül nem vagyok képes elhagyni haragom földjét. Nem tudom magam hazavezetni. Igazi szabadságomat nem tákolhatom össze magam számára. Azt kapnom kell. Elveszett vagyok.

A példázatban az apa az idősebbik fiú elé is ugyanúgy kimegy, mint a fiatalabb elé, behívja őt, és azt mondja: „Fiam, te mindig itt vagy velem, és mindenem a tied.”
Ezekre a szavakra kell figyelnem és hagynom, hogy áthassák lényem belsejét. Isten szeretett gyermeke vagyok.

A fiú bántó és keserű szemrehányásaira nem elítélő válasz jön. Nincs visszavágás vagy vádaskodás. Az apa nem védekezik, még csak megjegyzést sem fűz az idősebbik fiú viselkedéséhez. Azzal, hogy azt mondja: „te mindig itt vagy velem”, túllép mindenfajta értékítéleten, hogy fiával való bensőséges viszonyát hangsúlyozza. Az apa megkülönböztetés nélküli szeretetének kimutatása kizárja annak lehetőségét, hogy a fiatalabb fiút jobban szereti, mint az idősebbet. „Mindenem a tiéd”, mondja neki. Nem lehet ennél világosabb megfogalmazása az apa fia iránt érzett határtalan szeretetének.
Az apa nem hasonlítja össze a két fiút. Mindkettőjüket teljes szeretettel szereti, és szeretetét egyéni útjuknak megfelelően fejezi ki.
Abba kell hagynom minden összehasonlítást, rivalizálást és versengést, és megadnom magam az Atya szeretetének. Amíg kint maradok a sötétben, addig megmaradok az összehasonlítgatásból eredő haragos vádaskodásnál. Isten hív, hogy térjek haza, lépjek be fényébe és fedezzem fel, hogy ott minden embert egyedi és teljes szeretet övez.

A tékozló fiú története valójában annak az Istennek a története, aki elmegy, hogy megkeressen, és addig nem nyugszik, míg meg nem talál.
Bár Isten maga elénk fut, hogy megtaláljon és hazavigyen bennünket, nekünk nemcsak azt kell felismernünk, hogy elveszettek vagyunk, hanem arra is fel kell készülnünk, hogy megtaláljanak és hazavigyenek minket.
Bizalom nélkül nem engedhetem, hogy megtaláljanak. A bizalom az a mély, belső meggyőződés, hogy Atyám hazavár. Mindaddig, amíg kételkedem abban, hogy érdemes rámtalálni, és leértékelem magam azzal, hogy úgy gondolom, kevesebb szeretetet kapok, mint öcsém, addig jó Atyám nem találhat rám. A bizalomnak még az elveszettség érzésénél is erősebbnek kell lennie.
A bizalom mellett a hálának is jelen kell lennie - a harag ellentétének. A harag és a hála nem létezhet egyszerre, mert az előbbi megakadályozza, hogy az életet ajándéknak lássuk és éljük meg. Haragom azt sugallja nekem, hogy nem azt kapom, amit érdemelek. Ez mindig irigységben ölt testet. A hála azonban túlmegy „enyémen” és „tieden”, és azt az igazságot hirdeti, hogy az egész élet színtiszta ajándék: mindent, ami vagyok és ami az enyém, a szeretet ajándékaként kaptam. Azt, hogy hálás vagyok, választhatom akkor is, amikor az érzéseimet még mindig a sértődöttség és harag hatja át. A hála - csakúgy, mint a szeretet -, nem érzelem. Mindig van választási lehetőség a harag és a hála között, mert Isten megjelent nekem a sötétségben, hívott, hogy mielőbb térjek haza, és szeretetteljes hangon kijelentette: „Te mindig itt vagy velem, és mindenem a tied.” Mindaz, ami vagyok és minden, amim van, színtiszta ajándék. Minden ajándék, amit elismerek, újabbhoz és újabbhoz vezet.
A bizalomhoz és a hálához egyaránt szükség van a bátorságra, hogy kockázatot vállaljunk, mert a bizalmatlanság és a harag - hogy hatalmában tartson - egyfolytában arra figyelmeztet, milyen veszélyes felhagynom az óvatos mérlegeléssel és a jövő elméleti úton történő kifürkészésével. Sokszor nagyot kell előrelépnem hitemben, hogy esélyt adjak a bizalomnak és a hálának.

A hitben való előrelépés mindig olyan szeretetet jelent, amelyben nem várom el, hogy viszontszeressenek; anélkül adok, hogy kapni szeretnék; anélkül hívok meg valakit, hogy visszahívást remélnék; s anélkül ölelek valakit, hogy ölelést kérnék. Minden alkalommal, amikor egy kis előrelépést teszek, megpillantom azt, Aki felém szalad és meghív örömébe, abba az örömbe, melyben nemcsak magamat találom meg, hanem testvéremet is.


FIAM, EGYETLEN KINCSEM VAGY

Fiam, egyetlen kincsem vagy,
Szeretetem túlárad irántad.
Fiam, barátként állok itt,
Hogy veled maradjak az idők végéig.

Minden dal, ami elér,
Azt suttogja szerelmem tiéd!
Fénylő hangok, dallamok
Tengerében ott vagyok!

Fiam, az életed nagy kincs, fiam,
Tudnod kell ez mindig igaz marad -
Fiam, akkor is hogyha félsz,
Amikor elborít a sötétség.

Minden dal, ami elér,
Azt suttogja szerelmem tiéd!
Fénylő hangok, dallamok
Tengerében ott vagyok!



Ha nincsen egy barátod, aki figyelmeztet a hibáidra, fizess meg erre egy ellenséget.

Don Bosco


Minden talajban megterem valamiféle virág. Minden napnak van valamilyen öröme. Neveld rá a szemedet, hogy meglássa azt. (Wass Albert)


Mindennek van fény- és árnyoldala, a mi Istenünk pedig mind a két oldalon megtalálható. (Spurgeon)



„Ne bízzatok ilyen hazug szavakban: az Úr temploma van itt; hanem jobbítsátok meg útjaitokat és tetteiteket!” (Jer 7,4–5)

Egy ember – Jeremiás, Isten sokat szenvedett prófétája – odaáll az Úr temploma elé, és nagyon kemény beszédet mond. Izrael népe formálisan volt vallásos. Nemde ismerős ez ma is? Eljárunk a templomba, de úgy jövünk ki, hogy lelkünkben nem ment végbe változás, szívünket bezártuk a Szentlélek előtt, és csak a rítusokat gyakoroltuk, de nem vagyunk bizonyságtevői Krisztusnak. Jeremiás ma is odaállhatna templomaink elé. Nem nekünk kell cselekedni a templomban, nem azáltal leszünk jó emberek, hogy megtesszük az előírásokat, miközben szívünk hideg marad. Hanem ha hagyjuk, hogy Isten végezze el az áldott munkát bennünk! Akkor fogunk másként kijönni, mint ahogy bementünk, s megújulnak általa útjaink és tetteink.
(Kőháti Dóra)



Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek. (Márk 2:17)

Mit jelent ez a mondat ránk nézve? Azt, hogy kevesen tartják betegnek magukat, kevesen érzik azt, hogy a bűn tönkretenne bármit is életükben. A másik véglet az, amikor már gyógyíthatatlannak látja magát az ember. Ilyen vagyok, nem tudok és nem is akarok megváltozni – mondta egyszer fülem hallatára valaki a saját bűnös dolgaira. Ez olyan, mint amikor valaki beteg, elmehetne az orvoshoz, bevehetné a megfelelő gyógyszert, de nem akarja, mert jól érzi magát jelenlegi nem éppen rózsás helyzetében, állapotában. A bűn nevű romboló lelki betegségben is el lehet kényelmesedni, le lehet mondani a gyógyulásról. Ennek az az oka, hogy az ilyen ember nem tudja, még csak nem is sejti, hogy milyen az egészséges élet...

Napi Ige és gondolat