A bocsánatkérést nem a vétkes szokta kezdeni, hanem akiben nagyobb a szeretet.
Ádám vétkét Évára kente, Jézus az egész világ bűnét magára vette.
Amíg elvárásaim vannak az emberekkel szemben, addig újra és újra csalódni fogok.
Aki valóban nagy akar lenni, már fiatalon harcolnia kell az erényekért. (Don Bosco)
Az ember, szelleme miatt majdnem angyal, alantassága miatt majdnem állat. (Blaise Pascal)
Édes Atyám! Kérlek, adj tiszta látást a bűnöktől elhomályosodott szemünknek, hogy megláthassuk a Te véghetetlen szeretetednek naponként érezhető és látható jeleit. Add, hogy tiszta szívből áldjunk érte. Ámen
„Én, az Úr vagyok a ti Istenetek, aki kihoztalak benneteket Egyiptomból, hogy ne legyetek többé azoknak a szolgái. Összetörtem jármotok fáját, és fölegyenesítve vezettelek benneteket.” (3Móz 26,13) Isten népének története a szabadítások története. Egyiptomi rabszolgaságból, babiloni fogságból, tüzes kemencéből, oroszlánok verméből, börtön mélyéből, halál torkából, betegség poklából képes megmenteni. Isten szabadításában a körülményeink megváltozása, a tágas tér csak a kisebb csoda. Az igazi nagy csoda a bennünk történő változás. A számontartottság kegyelmének megtapasztalása minden körülmények között szabaddá tesz, és „fölegyenesít”. (Cserhátiné Szabó Izabella)
„Énekeljetek új éneket az Úrnak, énekelj az Úrnak, te egész föld!” (Zsolt 96,1) Az ének igazi örömforrás, gyönyörűség annak is, aki énekel, s annak is, aki tiszta, nyitott szívvel hallgatja. A dicsérő énekek Isten közelébe emelnek, megtisztul általuk a lélek. Dalban mondott imádságok ezek, az Úr jelenléte érezhető bennük. Sokan úgy gondolják, hogy csak a régi klasszikusok tudtak igazi énekeket komponálni, a manapság született dalok igénytelenek, alkalmatlanok a dicséretre. Pedig ez nem így van! Isten ma is ihlet őt szerető zeneszerzőket magasztaló énekek írására, mi pedig legyünk fogadókészek és nyitottak ezek megtanulására és éneklésére! Az Úr azt szeretné, ha lelkünkből, szívünk mélyéből szólna az új ének! És ezt nemcsak a fiataloknak mondja, hanem mindenkinek! (Juhászné Szabó Erzsébet)
Ha úgy adsz egy tíz fillérest, hogy tíz forintnak gondolják az emberek, akkor az az ördög alamizsnája. Ha pedig adományodat nem az Úrnak adod, inkább ne is adakozzál! (Trudel)
„Jó csendben várni az Úr szabadítására.” (JSir 3,26) Várni… Dübörög minden és mindenki körülöttünk; ha akár csak egy percre is megállunk, rögtön elsodornak minket. Egyszerűen nem lehet mást tenni, mint felvenni a ritmust, elindulni a tömeggel és menni, menni, menni. Ahogy és ameddig a világ diktálja. És milyen érdekes mégis az ige! Hiszen nyíltan szembemegy a mai világgal, nyíltan megtagadja a világ ritmusát, és minden következménnyel számolva határozottan kimondja nekünk, gyakran céltalanul rohanó embereknek: nincs értelme rohanni, mert az Úr szabadítására jó várni… (Pongrácz Máté)
KENYÉRNEK JÖTTÉL
Kenyérnek jöttél éhező világba,
Világosságnak sötét éjszakába,
Fényes hajnalnak, örök ragyogásnak.
Légy tudatában esendő pillanataidnak, hiszen ember vagy. Ne ítéld el mások gyöngeségét, hiszen már tudod, hogy ember vagy. Aki ember, az szeret és megbocsát. A szeretet: megbocsátás.
Tatiosz
Nem lehetünk keresztények, ha nem törekszünk másokat is azzá tenni.
Tegyük meg a magunk részét, és Isten is megteszi a magáét. Mi töltsük meg a vedreket vízzel, ültessük le a sokaságot, és hengerítsük el a követ Lázár sírjáról! Isten a vizet borrá változtatja, a sokaságot megelégíti, Lázárt feltámasztja. (Stewart)
Teljes átadás nélkül nem lehet teljes győzelem sem.
Trudel
Ádám vétkét Évára kente, Jézus az egész világ bűnét magára vette.
Amíg elvárásaim vannak az emberekkel szemben, addig újra és újra csalódni fogok.
Aki valóban nagy akar lenni, már fiatalon harcolnia kell az erényekért. (Don Bosco)
Az ember, szelleme miatt majdnem angyal, alantassága miatt majdnem állat. (Blaise Pascal)
Édes Atyám! Kérlek, adj tiszta látást a bűnöktől elhomályosodott szemünknek, hogy megláthassuk a Te véghetetlen szeretetednek naponként érezhető és látható jeleit. Add, hogy tiszta szívből áldjunk érte. Ámen
„Én, az Úr vagyok a ti Istenetek, aki kihoztalak benneteket Egyiptomból, hogy ne legyetek többé azoknak a szolgái. Összetörtem jármotok fáját, és fölegyenesítve vezettelek benneteket.” (3Móz 26,13) Isten népének története a szabadítások története. Egyiptomi rabszolgaságból, babiloni fogságból, tüzes kemencéből, oroszlánok verméből, börtön mélyéből, halál torkából, betegség poklából képes megmenteni. Isten szabadításában a körülményeink megváltozása, a tágas tér csak a kisebb csoda. Az igazi nagy csoda a bennünk történő változás. A számontartottság kegyelmének megtapasztalása minden körülmények között szabaddá tesz, és „fölegyenesít”. (Cserhátiné Szabó Izabella)
„Énekeljetek új éneket az Úrnak, énekelj az Úrnak, te egész föld!” (Zsolt 96,1) Az ének igazi örömforrás, gyönyörűség annak is, aki énekel, s annak is, aki tiszta, nyitott szívvel hallgatja. A dicsérő énekek Isten közelébe emelnek, megtisztul általuk a lélek. Dalban mondott imádságok ezek, az Úr jelenléte érezhető bennük. Sokan úgy gondolják, hogy csak a régi klasszikusok tudtak igazi énekeket komponálni, a manapság született dalok igénytelenek, alkalmatlanok a dicséretre. Pedig ez nem így van! Isten ma is ihlet őt szerető zeneszerzőket magasztaló énekek írására, mi pedig legyünk fogadókészek és nyitottak ezek megtanulására és éneklésére! Az Úr azt szeretné, ha lelkünkből, szívünk mélyéből szólna az új ének! És ezt nemcsak a fiataloknak mondja, hanem mindenkinek! (Juhászné Szabó Erzsébet)
Ha úgy adsz egy tíz fillérest, hogy tíz forintnak gondolják az emberek, akkor az az ördög alamizsnája. Ha pedig adományodat nem az Úrnak adod, inkább ne is adakozzál! (Trudel)
„Jó csendben várni az Úr szabadítására.” (JSir 3,26) Várni… Dübörög minden és mindenki körülöttünk; ha akár csak egy percre is megállunk, rögtön elsodornak minket. Egyszerűen nem lehet mást tenni, mint felvenni a ritmust, elindulni a tömeggel és menni, menni, menni. Ahogy és ameddig a világ diktálja. És milyen érdekes mégis az ige! Hiszen nyíltan szembemegy a mai világgal, nyíltan megtagadja a világ ritmusát, és minden következménnyel számolva határozottan kimondja nekünk, gyakran céltalanul rohanó embereknek: nincs értelme rohanni, mert az Úr szabadítására jó várni… (Pongrácz Máté)
KENYÉRNEK JÖTTÉL
Kenyérnek jöttél éhező világba,
Világosságnak sötét éjszakába,
Fényes hajnalnak, örök ragyogásnak.
Légy tudatában esendő pillanataidnak, hiszen ember vagy. Ne ítéld el mások gyöngeségét, hiszen már tudod, hogy ember vagy. Aki ember, az szeret és megbocsát. A szeretet: megbocsátás.
Tatiosz
Néhány
sündisznó roppant fázik egy hideg éjszakán. Összebújnak hát, hogy
egymást melegítve védekezzenek a hideg ellen. De mennél jobban
összebújnak, annál jobban érzik egymás tüskéit, annál jobban szúrnak.
Próbálnak hát távolodni. Csakhogy akkor ismét dideregnek. Valahogy
így van ez az emberrel is. Ha eltávolodik társaitól, kihűl, rideg lesz
az élete. Ha közelít hozzájuk, némely szúrást, esetleg akaratlan tüskét
el kell viselnie. De még mindig jobb szeretteink, embertársaink tüskéit
eltűrni, mint elzárkózni és belefagyni az egyedüllétbe. Elvégre nekünk
is vannak tüskéink, amelyeket a hozzánk ragaszkodók kénytelenek eltűrni.
S ha a szúrásokat meg tudjuk bocsátani, ha él bennünk megértés,
szeretet, e tüskepárbaj sosem okoz veszélyes sérüléseket.
Nem lehetünk keresztények, ha nem törekszünk másokat is azzá tenni.
Tegyük meg a magunk részét, és Isten is megteszi a magáét. Mi töltsük meg a vedreket vízzel, ültessük le a sokaságot, és hengerítsük el a követ Lázár sírjáról! Isten a vizet borrá változtatja, a sokaságot megelégíti, Lázárt feltámasztja. (Stewart)
Teljes átadás nélkül nem lehet teljes győzelem sem.
Trudel
