2017. január 6., péntek

A bűn bűn marad, akár észrevesszük, akár nem. (Spurgeon)


A hívők, az Isten gyermekei soha ne féljenek a környezetváltozástól, mert minden környezetváltozás új és új áldásokat tartogat számukra.
Spurgeon


A keresztények testben élnek, de nem test szerint.


A szeretetet nem lehet szóval parancsolni, de lehet az élő példának ellenállhatatlan erejével átplántálni. (Victor János)


„Abban telik kedvem, Istenem, hogy akaratodat teljesítsem, törvényed szívemben van.” (Zsolt 40,9)
Néha talán azt gondoljuk, hogy az szerezné a legtöbb örömet, ha végre szabadon azt tehetnénk, amit csak akarunk. Senki sem szólna bele. De hogy annak örüljek, hogy valaki más akaratát teljesítsem…? Igen, ez lehetséges, ha az Isten akaratáról van szó. Ha érzem őt az életemben, akkor tudnom, éreznem kell azt is, hogy amit ő akar velem, az lesz számomra a legjobb. A törvényed ajándék, Uram. A korlátozásnál is erősebben kiteljesít és szabaddá tesz. (Balogh Éva)


Az igazi imádság olyan, mint a postagalamb: okvetlenül Istenhez talál, mert onnan jött.


Az olyan helyekre vezető utakat, ahová érdemes eljutni, nem lehet lerövidíteni.


Ha veszel, megtelik a kezed, ha adsz, megtelik a szíved.  (Margarete  Seemann)


Igen, ha jól imádkozunk, parancsolhatunk égnek és földnek: minden engedelmeskedik nekünk.
Vianney Szent János


„Isten a mi oltalmunk és erősségünk, mindig biztos segítség a nyomorúságban. Ezért nem félünk.” (Zsolt 46,2–3)
Erős vár a mi Istenünk – ez a „mi zsoltárunk”. Énekeljük Luther korálját, felállva a templomban, mint a Himnuszt, és szétárad tagjainkban, még inkább a lelkünkben az erő, a hit, a bizalom, a hála, a tettvágy, a bátorság. Mert nem félünk! Várban vagyunk, védve vagyunk. Ellenség erőt nem vehet azon, aki Istennél keres menedéket. (Kőháti Dóra)


Isten kezet nyújtott a bukott embernek. Mi elestünk, Ő aláereszkedett; mi feküdtünk, Ő lehajolt. (Augustinus)


Minél több szeretet ajándékozunk, annál gazdagabbak leszünk.”  (Adrienne von Speyer)


Ne felejtsük el: Az ember pont akkora, mint azok a dolgok, amelyek felidegesítik őt!


„Próbára tesz benneteket Istenetek, az Úr, hogy megtudja, valóban teljes szívvel és lélekkel szeretitek-e.” (5Móz 13,4)
Életünk útja – akár akarjuk, akár nem – próbatételekkel teli: legyen az például haláleset, munkahely elvesztése vagy egy komoly betegség. Mindezek a történések alkalmasak arra, hogy kiderüljön, kiben bízunk: a magunk erejében, barátok, orvosok segítségében, szerencsében, avagy az élő Istenben. Minden próbatétel veszélyforrás, hiszen eltávolíthat Istentől. De minden próbatétel – melyek közül egy sem esik meg Isten tudta nélkül – egyben esély is arra, hogy az Úrba vetett hitünk és bizalmunk még jobban megerősödjék. (Gazdag Zsuzsanna)


„Szeretném megismerni Krisztust és feltámadása erejét, valamint a szenvedéseiben való részesedést, hasonlóvá lévén az ő halálához, hogy valamiképpen eljussak a halottak közül való feltámadásra.” (Fil 3,10–11)
Vízkereszt fényes csillaga három bölcset vezet a jászolban fekvő kisgyermekhez. Azért indultak el távoli vidékekről, mert meg akarták őt ismerni. Benne valóban Isten erejével találkoztak. Különös, hogy a születés ünnepe már odairányítja tekintetünket a szenvedéstörténetre és a feltámadásra. De hiszen így teljes a kép. Megjelent az Élet, és megismerhetővé vált: része lehet mindennapjainknak. Azzal, hogy kezdjük megismerni, ő bennünk növekszik, minket hordoz. Megtart szenvedéseinkben, örömeinkben, köznapi kicsi halálainkban, veszteségeinkben, gyászunkban. És őbenne naponta fel is támadunk – a végső feltámadásig. Ezt a tudást, ajándékot kéri az apostol, ő erre vágyik – és vele együtt én is kérhetem. (Varga Gyöngyi)