2017. június 30., péntek

A szeretet az egyetlen, ami tékozlás útján gyarapszik. (Victor Hugo)


Akkor töltekezel Istennel, amikor hiányát átéled.

Simon András



Az első lépés azon az úton, hogy az ember erős legyen, abban áll, hogy az ember magának bevallja saját gyengeségét.



Az engedelmesség Isten gyermekeinek életfeladata. (Zeller)



Az erőre szükségünk van, nem arra a fajta erőre, amit mi birtokolunk, hanem arra, amelyet kapunk, ha imádságban kérjük, és ez nem más, mint a türelem ereje. (Frederick Neumann)



Az evangélium szenvedések nélkül csak a mennyben van otthon, szenvedés evangélium nélkül itt lenn a legsúlyosabb gyötrelem, de szenvedni az evangéliummal a szívünkben csak a hazafelé vezető úton lehet. (Kálvin János)



Az imádság olyan hatalom, mely által a lehetetlen lehetséges lesz. (Kelly)


Életünkben vannak időszakok, amikor valami darabokra törik, valami összeomlik bennünk. Ez az összeomlás még csak a kezdet, de már tele van reménységgel. Mindenekelőtt nem szabad újra fölépíteni, amit a kegyelem lerombolt. Ezt is meg kell tanulnunk, hiszen mindig nagy a kísértés, hogy valamiféle állványt készítsük az omladozó homlokzat elé, és újra munkához lássunk.
Meg kell tanulnunk megmaradnunk romjaink mellett, keserűség nélkül leülnünk a törmelék között, anélkül, hogy vádolnánk magunkat vagy Istent. Ezekre a romokban álló falakra kell majd reménnyel és ráhagyatkozással támaszkodnunk, egy gyermek bizalmával, aki arról álmodik, hogy apja mindent helyre fog hozni. Hiszen ő tudja, hogyan lehet másként helyreállítani, jobban, mint előtte volt.

Éppen mint a tékozló fiú, aki számára annyi minden romokban hevert: a pénze, a dicsősége, a szíve; mindent elveszített, amit a teremtményektől várhatott, és bizalommal telve mégis úgy döntött, hogy visszatér atyjához.
Aki valamikor fia volt az atyjának, az is marad mindörökké. Abban a pillanatban, amikor az elveszett fiú kiengesztelődik kudarcával, már otthon is van a szülői házban atyja mellett. Aki viszont harcol kudarcaival, az önmaga és az Isten ellen harcol, még mindig a harag áldozata, és nem képes felismerni a szeretetet. Szeretetben, kegyelemben élni nem más mint kikerülni a harag uralma alól, amely eredeti állapotunk.

Jézus halála és feltámadása képessé tesz minket arra, hogy vele együtt legmélyebbről fakadó gyengeségünkben is felismerjük az Atya szeretetét. Hiszen megtérésben lenni nem más, mint szüntelenül belépni a bűn és a kegyelem misztériumába. Vigyázzunk, nem átlépni a bűnből a kegyelembe, hanem belépni a bűn és a kegyelem misztériumába. Ezt azt jelenti, hogy meg kell válnunk minden önigazolástól, minden saját igazságtól, és elismerni bűnünket, hogy meg tudjunk nyílni Isten kegyelme előtt.



Irgalmas Uram, jóságos Uram, bátorságot adtál, hogy megérezzem: neked szükséged van rám. Adj erőt, hogy szeretni tudjam a társadalom kivetettjeit, úgy, ahogyan te szeretsz engem, és ahogyan szükséged van rám. Uram, te tudod, mit jelent kitaszítottnak lenni, legszegényebbnek a szegények között. A gazdag ember, a jómódú asszony is lehet kirekesztett, de lehet a szegény is a tőled kapott parányi földön. Add, hogy evilági országodban mindannyian gazdagok lehessünk, annak tudatában, hogy neked szükséged van ránk, s hogy nekünk is szükségünk van egymásra!

Boldog Kalkuttai Teréz



Isten soha meg nem szűnik gyermekeinek Atyja lenni.

Páduai Szent Antal


„Keresztelő János tanítványai ezt kérdezték: »Te vagy-e az Eljövendő, vagy mást várjunk?« Jézus így válaszolt nekik: »Menjetek, és mondjátok el Jánosnak, amiket hallotok és láttok: vakok látnak, és bénák járnak, leprások tisztulnak meg, és süketek hallanak, halottak támadnak fel, és szegényeknek hirdettetik az evangélium.«” (Mt 11,3–5)

Ahol Jézus jár, jelen van, annak nyoma van az életünkben. Ő mindenkinek azt adja meg, amire szüksége van ahhoz, hogy teljes életet élhessen. Lehet, hogy bár nem gyógyulhatunk ki egy fizikai betegségből, de közben lelkiekben mégis gazdagabbá válhatunk a Jézus Krisztusban való hit által. Jézus gyógyít, az Atya dicsőségére, hogy higgyünk benne: higgyük, hogy ő a Megváltó, és a mi életünkben is ő munkálkodik.
(Balog Eszter)




„Megóv engem sátrában a veszedelem napján, elrejt sátra mélyén.” (Zsolt 27,5)

Azt álmodtam, hogy esernyő vagyok. Az emberek kifeszítettek maguk fölé, és megóvtam őket az esőtől, miközben én magam teljesen eláztam. Amikor az emberek megérkeztek, összecsuktak, és csuromvizesen beállítottak a sarokba. Aztán ott felejtettek. Volt, aki órák múlva jött vissza értem, volt, aki napokkal később, volt, aki soha többé. Reggel elmeséltem az álmomat a feleségemnek. Ő meg azt álmodta, hogy Jézussal találkozott. Csuromvizesnek látta. (Zsíros András)




„Mert te, Uram, megáldod az igazat, körülveszed kegyelmeddel, mint pajzzsal.” (Zsolt 5,13)

Nóé igaz ember volt, a megmenekülés, a szabadulás áldását kapta. Mi is kérhetünk őszinte bizalmat, becsületet, mely megment a fásult közömbösségtől, a jellemtelenségtől és a divatos hűtlenségtől, amely megmérgezi a családi élet értékeit, megrengeti a legszebb emberi kapcsolatokat, és keserű fájdalmat okoz a gyerekeknek. Mondjunk igazat, bízzunk bátran, harcoljunk kitartóan egymásért!
(Smidéliuszné Drobina Erzsébet)



Ne veszítsd el bátorságodat, ha sokat dolgozol és kevés az eredmény. Ha belegondolnál, hogy egyetlen lélek mennyibe kerül Jézusnak, abbahagynád a panaszkodást.

Pió atya



Segíts Uram, hogy hűségesen haladjak utjaidon! Vezetésedet fölösleges megértenem: hiszen gyermeked vagyok. Te a bölcsesség Atyja vagy és az én Atyám is. Tudom hát: ha az éjszakán át vezet is az út, akkor is tehozzád jutok.

Edith Stein



Senki sem kerülheti el az öregedést. De azt el kell kerülni, hogy eljárjon felettünk az idő. (A. de Mello)



„Uram, te vagy Istenem! Magasztallak, dicsérem neved, mert csodákat vittél véghez.” (Ézs 25,1)

A próféta a föld pusztulásáról, majd az ítéletről, végül a mennyei vacsoráról jövendöl. Becsapós a múlt idő, mert Isten prófétáló embere a jövőben megtörténő eseményekről ír múlt időben, a még meg nem történt eseményeket megvalósultként írja le. De talán számunkra is lehet jelentősége: a csodára váró ember mindig a kész csodát keresi. Isten cselekedeteinek az eredményét nem mindig a kész tényekben kellene keresni, hanem el kellene fogadni, hogy az örök igazság talán a mi hiányos koordináta-rendszerünkben nem tűnik olyan csodásnak és számunkra tökéletesnek. Urunk, add, hogy meglássuk csodáid gyümölcseinek beérését! (Gerlai Pál)