2017. február 28., kedd

A hibák oka a jobb nem ismerése. (Démokritosz)

A világnak nem annyira nagy igehirdetőkre van szüksége, mint nagy imádkozókra. (Stewart)


Aki fél a szenvedéstől, annak tudnia kell, hogy maga a félelem is szenvedést okoz.


Általában nem tudjuk, mi az, amit beteljesítettünk a létezésünkkel; nagyon meglepődnénk, ha kiderülne, hogy amit értékesnek tartottunk, Isten előtt nem sokat jelent, amit viszont bukásnak könyveltünk el, az valójában bő termést hozott.

Roger testvér édesapja


Ami könnyen elérhető, az a felszínen csillog.
Ami érték, olykor fénytelen, és a mélyre kell ásni érte!
Amiben a sokaság élvezetét leli, sivár és illanó gyönyörűséget kínál.
Amiről én beszélek, az a felszínről nem látható, és a bensődben derül.

Seneca


Bárminő titokra is bukkansz magad körül, ne feledd, a legfőbb titkokat tenmagadban leled!


EGYEDÜLI REMÉNYEM

Egyedüli reményem, ó Isten, csak te vagy.
Jövel és nézz meg engem, magamra ó ne hagyj!
Ne légy tőlem oly távol, könyörülj hű szolgádon, Úr Isten, el ne hagyj!

Ha a nehéz időkben elcsügged a szívem, vigasztalást igédben, Uram, te adj nékem!
Ha kétség közt hánykódom és mentségre nincs módom, te tarts meg, Istenem!

A földön, ha elvesztem szerelmem tárgyait, maradjon meg mellettem szerelmed és a hit;
Csak azt el ne veszítsem, mi benned, ó, Úr Isten, remélni megtanít!

Földi jó és szerencse mulandó, mint magunk, de a hit drága kincse örök és fő javunk;
Hitünk áll rendületlen, hogy Isten véd szüntelen: élünk vagy meghalunk.

Uram, a nyomorultat, a gyöngét el ne hagyd, az árvát, elhagyottat gyámolítsd te magad!
A szegényt, ki remélve csak reád néz az égre: Úr Isten, el ne hagyd!

Fejes István


Gyümölcseiről ismerjük fel a helyes imádságot. Ha imádságod természeti hajlamaidat és a világhoz való ragaszkodásodat megöli benned, és helyette az Úr Jézus képét tükrözteti vissza, akkor imádságod jó. (Tersteegen)


Ha nem lenne sötét, sose látnánk a csillagokat.


„Jézus mondta: „A szombat lett az emberért.”” (Mk 2,27)

Ebben a rövid, logikus mondatban rajzolódik ki Isten munkálkodásának legfontosabb szava: az „emberért”. Mindent ennek vetett alá, legyen az akár a világ teremtése, akár a törvények alkotása. Értünk. Számtalan ajándékának az egyetlen értelme, hogy az ember (örök) életét célozza, azt szolgálja. Így kapta az Ószövetség népe a szombatot mint a nyugalom napját, illetve ezzel a rajongással ajándékozta Urunk a világnak a vasárnapot, Krisztus feltámadásának ünnepnapját. Értünk – mindent. Hitünk gyönyörű, határtalan ténye: ilyen Atyánk van!
(Eszlényi Ákos)


Kevéssé bízik a mi Urunkban. Nem szabad félni tőle: Ő olyan szelíd, olyan szeretetre méltó, s annyira telve van irántunk gyengédséggel és irgalommal. Szegénysége és elvetemültsége miatt nagy zavarral állhat elé, de legyen ez a tékozló fiú zavara, aki megtér atyjához, telve bizalommal és gyengéd szeretettel. Még mindig attól fél, hogy nem szereti Őt: valószínűleg éppen ezekben a pillanatokban szereti a legjobban, és Ő ilyenkor közelebb van magához, mint bármikor máskor. Ne az érzései alapján mérje le a mi Urunk iránti szeretetét, ez igen kicsi mérték. Hagyatkozzon bizalommal a kezére; szeretete egyre növekedni fog, de nem fogja észrevenni, ami egyáltalán nem is szükséges…

P. Fracois-Marie-Jacob Limermann


Krisztus ragyogó világosság. Aki azt mondja, hogy a világosságban van – abban nem szabad megmaradni sötét indulatoknak. Csak egy érzés van, amely elbírja a világosságot: a szeretet. (Victor János)


Mindenki az emberiséget akarja megváltoztatni, senki sem önmagát!


 Szeressünk, MÉGIS szeressünk, akkor is, ha számtalanszor kiütötték tenyerünkből mások felé nyújtott szívünket. Szeressünk, s nem azért, mert ‘érdemes’, hanem azért, hogy embernek érezzük magunkat, az Emberfia rokonának, ma élő tanítványának, mert szeretet nélkül nem lehet és nem érdemes élni, mert ‘a szeretet a legnagyobb és soha el nem múlik’. (Gyökössy Endre)



„Tiéd a nappal, az éjjel is tiéd, te tetted helyükre a csillagokat s a napot.” (Zsolt 74,16)

Elámulok, ha hallom, hogy milyen felfoghatatlan messzeségekben is vannak csillagok, galaxisok, hány évmilliárdot tesz meg a fény, mire elér hozzánk. És a Tejútrendszer csak egy apró darabkája a végtelen világegyetemnek. Ehhez a nagysághoz képest bolygónk egy porszem. A Földön az emberi lény voltaképpen jelentéktelen semmiség. És mégis… Isten rendjében és rendszerében helyem van. Tud rólam, és vezet engem, fontos vagyok én is. Kicsi vagyok, de az ő végtelen szeretete minden oldalról körbevesz.
(Benkóczy Péter)


VÁLLALD A KÖNNYEKET!

Testvéred bús arcán könnypatakok folynak,
Nem tudja, hogy mitől, sem hogy miért sorvad;
Te keresztet kaptál mennyei Atyádtól,
Hogy el ne szakadhass soha szent Fiától.

Vállalod -e érte, nemcsak tőle a kínt,
Testvéredért, hogyha Isten rád így tekint?
Nem csak tőle, érte vállald a könnyeket,
Benne Jézus vár rád, megpróbál, mert szeret.

Jézusért fogadd el minden keresztedet,
Az Isten Országát ő nyitja meg neked,
Nincs itt más boldogság - boldog csak az lehet,
Ki minden testvérben Jézust lát, mert szeret!

Kerekes Károly

2017. február 27., hétfő

A divat kegyetlen úr, utadba áll, hogy ne tudd meglátni az örök értékűt. (Auguste Renoir)


A fák és a kövek olyasmit fognak neked megtanítani, amit a tanítóktól soha meg nem hallhatsz.

Szent Bernát


A legfőbb módszerek, melyekkel Jézus csodálatos uralmát felállíthatjuk magunkban, éppen az állandó belső ima lelkülete és a lélek békéje… Az erőlködés és a túlzott sietség összeszorítja a lelket, de a szelíd nyugalom, a békés cselekvés, a higgadt, megfontolt, nyugodt belső hozzáállás kitágítja. El kell feledkeznünk magunkról, hogy lelkünket állandóan Isten felé fordítsuk, s szelíden és békésen előtte tartsuk...

Soha ne nyugtalankodjon a nyomorúságai miatt, hanem ezek láttán álljon alázattal Isten elé, ha ez felülről megadatik, és legyen nagy békességben. Ne hagyja magát elszomorodni vagy elcsüggedni, ha úgy látja, hogy nem tesz semmit, hogy erőtlen és langyos, hogy még túlságosan alá van vetve a természetes ragaszkodásnak, az önszeretet gondolatainak, a szomorúságnak. Egészen egyszerűen próbálja elfelejteni ezeket a dolgokat, és fordítsa lelkét Isten felé… Csak arra törekedjen, hogy megfeledkezzen önmagáról, és szegénységével együtt járjon Őelőtte, soha nem tekintve saját magára… Ezek a felindulások csak akkor múlnak el, ha megveti és elfelejti őket. Egyébként biztosítom, hogy nincs semmi jelentőségük és semmi következményük: ne törődjön velük, csak Istent lássa, tiszta és egyszerű hittel!

Soha ne aggódjon a bukásai miatt, akármilyen számosak is! Valahányszor újra feláll, nem történik baj, de nagy baj lenne, ha elkeseredne vagy túlságosan gyötrődne ezek miatt.

P. Fracois-Marie-Jacob Limermann


A szeretet az egyetlen ésszerű és kielégítő válasz az emberi lét kérdésére. (Erich Fromm)


A tökéletesség könnyűnek látszik; látom, hogy elég elismernünk semmiségünket és a jó Isten karjaira hagyatkozunk, mint egy gyermek.

Kis Szent Teréz


Akkor vagy igazán erős, ha egy lépést sem tudsz lépni anélkül, hogy Istenre ne támaszkodnál.


„Amikor elcsüggedt a lelkem, az Úrra gondoltam, és imádságom eljutott hozzád.” (Jón 2,8)

Azt mondják nekem: „Ha csüggedsz, nem is hiszel eléggé Istenben. Gyenge vagy!” De én hiszek, közel érzem őt magamhoz. Lehet, hogy valóban gyenge vagyok, és ezt nem félek bevallani. Lehet, hogy tartok a holnaptól és a ma terheitől is. Nincs valódi menedékem, nincs senki, aki igazán úgy értene engem, mint ő. Ezért beszélgetek vele, ezért imádkozom hozzá, és tudom, minden kimondott és kimondatlan imádságom eljut hozzá. És lehet, hogy néha gyenge vagyok, de vele erős lehetek.
(Benkóczy Péter)


 Egy bűnös sem mentheti fel önmagát, ha ugyanő a bíró. (Ambrosius Theodosius Macrobius)


Ha valaki magamagát keresi, megszűnt szeretni.

Kempis Tamás


Iparkodjál látni! Bekötött szemmel senki sem járhat egyenesen. (Eötvös József)


Két nagyon különböző ember is megtanulhat harmóniában élni egymással, ha felismerik, hogyan hozzák ki a legjobbat a másikból. Ez a szeretet jutalma.

Gary Chapman: Egymásra hangolva


Miért nem érzünk nagyobb beteljesedést? Rengeteg ember teszi fel ezt a kérdést önmagának. Nem vagyunk boldogok, nem vagyunk elégedettek - valójában nyomorultak vagyunk.

Miért? A szociológus John Brueggemann a "Gazdag, szabad és nyomorult" c. könyvében megosztott egy történetet, ami nagyszerűen illusztrálja, hogy miért. A Mount Everest megmászása az egyik olyan kihívás, amely inspirálja az embereket, hogy valami nagy dolgot vigyenek végbe. Egy csomó ember megpróbálta, bár közel tíz százalékuk belepusztult a kalandba. A csapatok sokan most is a hegyi ösvényen vannak. Az emberek még mindig meg akarják mászni a csúcsot - noha ennek semmi valódi társadalmi értéke.

Egy néhány évvel korábban az egyik hegymászó, David Sharp, komoly bajba került a hegyen. Nyilvánvaló szüksége 40 hegymászónak jutott tudomására azon a napon, mégis magára hagyták. Meghalt a Mount Everesten, mert nem volt egyetlen hegymászó sem, aki a személyes célját félretette volna, hogy segítsen rajta.

Pontosan ez az. Hajtjuk magunkat, hogy többet szerezzünk, hogy többek legyünk, hogy többet tegyünk, így aztán elveszítjük a látásunkat, hogy mi a valóban fontos. Isten azonban nem erre teremtett, nem így "huzalozott" minket. Az élet nem arról szól, hogy mit alkotsz, mit tudsz, mit teszel. Az élet mindenek felett a szeretetről szól - Isten szeretetéről és egymás szeretetéről.

Jézus azt mondja a Márk 8:356-ben: "Csak a ki feladja az életét értem és az evangéliumért, az fogja valaha is megtudni, mit jelent igazán élni." (TLB fordítás) Isten úgy alkotott, hogy sosem leszel boldog, hacsak nem adod az életed az ő munkájára. Valami sokkal többre lettél teremtve, mint önmagad. A Biblia úgy nevezi ezt, hogy ez a te küldetésed az életben. Ennek a jelentősége nem a státuszból, fizetésből, nemi hovatartozásból ered. A szolgálatból jön. Csak ha feladod az életed, akkor érezheted meg, hogy az életed fontos, jelentőségteljes.
Szeretni valakit azt jelenti, hogy egyek vagyunk vele. Az érzéseit mi is átéljük, az ő öröme a mi boldogságunk is, sebei nekünk is fájnak. Ha szeretünk, akkor készek vagyunk a másik terheit hordozni, szenvedését átérezzük... Az áldozat a szeretet másik neve... Az áldozat az emberség ára. Hajlandó vagy-e megfizetni? Nem adják olcsóbban.

Székely János


Minden igazság csupán kinyújtott ujj, mely Jézusra mutat, aki az Igazság.


„Tekints le szent lakóhelyedről, a mennyből, és áldd meg népedet, Izráelt.” (5Móz 26,15)

Amikor áldást kérünk Istentől, akkor a lehető legjobbat kérjük tőle. Hiszen nincs jobb az életben, mint Isten áldásával indulni életünk minden útjára. Az Ábrahám felé egykor elhangzott áldás – „Általad nyer áldást a föld minden nemzetsége” – Jézus Krisztusban teljesedett be. Hiszen Krisztus által mindnyájan Isten népének, az ő nagy családjának tagjai lehetünk, és így bátran kérhetjük őt, ahogy egyik ifjúsági énekünkben tesszük: „Jézus, jöjj, áldd meg népedet!”
(Baranyay Csaba)


Úr Jézus, segíts megértenünk, hogy csak saját magunk és önző vágyaink gyakori halála vezethet el minket a teljesebb élethez; hiszen ha Veled együtt nem halunk meg, akkor Veled együtt föl sem támadhatunk.


Teréz anya


Uram, kegyelmes Krisztusom,
mondanám azt, hogy:
„A hetet Veled kezdem el!”
...vagy inkább
Te kezdjed - újra - el velem.

Tégy, kérlek, lélekben késszé arra,
hogy ne én akarjalak
terveimhez támaszul hívni Téged,

...hanem merjem, egészen,
a Te kegyelmed
értem lehajló tervére bízni
önmagam.

Ámen
Hajdú Zoltán Levente

2017. február 26., vasárnap

A szeretet csak a békességben lakozik… Mindenben és mindenütt békésen kell élni. Érjen minket külső vagy belső szenvedés, békességgel kell fogadni. Ha öröm ér, azt is fogadjuk békességgel… Cselekedjünk békésen, különben a kapkodásunkkal sok hibát követünk el:
- Tiszta szándék legyen bennünk.
- E cél érdekében tegyük meg azt a keveset, amit tudunk.
- A többinek a gondját hagyjuk Istenre.
Isten kevéssel is megelégszik, mert tudja, hogy nem rendelkezünk sokkal. Ahol Ő a legfőbb úr, mindent békességben tart. Persze az is igaz, hogy mielőtt helyreállítja a békét valahol, először háborút kelt benne, a szívet és a lelket elválasztja a számukra legdrágábbaktól, a megszokott és közönséges ragaszkodástól, vagyis a mértéktelen önszeretettől, önbizalomtól, tetszelgéstől és ehhez hasonlóktól.

A békesség az alázatból születik meg. Nyugtalanságunkat semmi más nem okozza, csak az önszeretet és saját magunk túlbecsülése. Ha igazán tudnánk, hogy kik vagyunk, nem képednénk el azon, hogy a földön találtuk magunkat, inkább azon csodálkoznánk, hogyan tudunk állva maradni.

Minden javukra válik azoknak, akik Istent szeretik. Isten jóra tudja fordítani a rosszat: nyomorúságainkat kegyelemmé változtatja, és üdvös gyógyulást ad lelkünknek… Ha tehát előfordul, hogy valami kellemetlenség éri, bármilyen oldalról jöjjön is, biztosítsa lelkét, hogy minden jóra fog fordulni. És még ha nem is látja, hogy milyen mozgató rugók hozzák majd ezt a jót, legyen biztos benne, hogy meg fog érkezni. Az isteni Gondviselés mértéke akkora, amennyire bízunk benne. Ne emberi megértéssel próbáljon felkészülni ennek az életnek a nehézségeire, hanem azzal a tökéletes reménnyel, hogy amikor ezek érkeznek, Isten, akihez tartozik, meg fogja szabadítani tőlük. Ne gondoljon arra, hogy mi fog történni holnap, mert ugyanaz az Örök Atya, aki ma gondot visel Önről, meg fogja tenni holnap és mindig…

Törekedjen arra, hogy szívét békességben tartsa. Nem azt mondom, hogy tartsa békességben, hanem, hogy törekedjen rá, ez legyen a legfőbb gondja. Ne aggódjon azonban, ha nem sikerül azonnal lecsendesítenie érzelmeinek csapongását…

Szalézi Szent Ferenc


A szeretet nem vezet jegyzéket az elszenvedett bántalmakról, hanem megbocsát, elfelejt és segíteni igyekszik. (Fosdick)


Ha gyakran érdemel hitelt hazug beszéd,
fel kell tennünk, hogy ellentéte is megáll:
gyakran süket fülekre lel, mi szent igaz. (Euripidész)


 Isten gyermeke tudja, hogy nem történhet vele jobb annál, mint hogy Isten akarata megvalósul életében, mert tudja, hogy Isten akaratánál nincs jobb akarat. (Cseri Kálmán)


Istenhez való ragaszkodásunknak olyan erősnek kell lenni, hogy ne legyünk kénytelenek az emberek vigasztalását keresni. (Kempis Tamás)


Kis Szent Teréz a boldogságot egyszer így határozta meg: Annak elismerése, hogy mi magunk tökéletlenek vagyunk, míg másokban megtaláljuk, elismerjük a tökéletességet és örvendünk neki.


Nagy dolog a szeretet, minden jónál nagyobb, egymaga könnyűvé tesz minden terhet, méltósággal visel minden méltatlanságot. Mert a terhet nem érzi tehernek, minden keserűt édessé, jóízűvé tesz.


„Ne aggódjatok tehát a holnapért, mert a holnap majd aggódik magáért.” (Mt 6,34)

Tervezgetem a napom vagy az életem. Mi hogyan lesz? Túl sok ismeretlen és bizonytalan rész van. Jézus biztat: vigyázzak csak arra napra, melyet éppen most élek. Mert abban van meg a létem minden valósága és igazsága, a tettek lehetősége, a bajok megoldása. Isten pontosan tudja, mire van szükségem. Keresnem kell az ő országát és igazságát, és mindent ráadásképpen megkapok.
(Benkóczy Péter)


Ó az imádság, az áldozat adja meg erőmet, ezeket a legyőzhetetlen fegyvereket, Jézus adta nekem, ezek jóval inkább megindítják lelkemet, mint a szavak.

Kis Szent Teréz


Szerintem csak egyetlen ember létezik, és az Jézus. A többi ember annyiban van, vagy annyiban nincs, amennyiben Jézussal azonos vagy nem azonos.

Weöres Sándor


Tehát saját bajaink serkentenek bennünket Isten javainak megvizsgálására. Nem is kívánunk addig komolyan hozzá térni, míg önmagunkkal nem kezdünk elégedetlenkedni.
(Kálvin János)


„Újuljatok meg lelketekben és elmétekben, öltsétek fel az új embert, aki Isten tetszése szerint valóságos igazságban és szentségben teremtetett.” (Ef 4,23–24)

Melyik az a csecsemő, vagy ki az a legyengült idős ember, aki képes lenne arra, hogy felöltözzön, hogy tiszta ruhát vegyen magára? S hogy van olyan időszaka életünknek, amikor ez könnyedén megy, még inkább kifejezi azt az üzenetet, amelyre az apostol használja a ruhacsere képét. Tudniillik a megújulásra, az életújulásra. Hiszen csak amikor elfogy az erő, amikor kicsúszik a talaj a lábunk alól, amikor összecsapnak fejünk felett a hullámok, akkor mondunk csődöt. S ilyenkor segítség, támasz nélkül szükségszerűen marad a külső és belső romlás és pusztulás. A Krisztusban gyökerező élet azonban magával hozza az új embert, a megújult lelket, az Isten szerinti új élet lehetőségét.
(Baranyay Csaba)



Van békesség, mely nem függ külső körülményektől, hanem a belül lakozó Krisztustól. Ezt semmiféle vihar nem zavarhatja meg.


VÁRJ REÁM


Várj reám, s én megjövök,
hogyha vársz nagyon.
Várj, ha havat hord a szél;
várj, ha tűz a nap...
Várj reám, s én megjövök.

Várj reám! Ó átkelek
minden vészen én...
Nem tudhatja senki sem,
te meg én csupán,
hogy te jártál ott velem
öldöklő csatán,
s te mentettél meg, de hogy?
Egyszerű titok:
várni tudtál rám,
ahogy senki sem tudott.

Konsztantyin Szimonov

2017. február 25., szombat

A bűn nem akkor a legveszedelmesebb, amikor nyíltan és bátran szembeszegül az erénnyel, hanem mikor erénynek álcázza magát és megfertőzi a felismerő-érzékedet. (Weöres Sándor)


A hit nem a megérkezettség állapota, a kegyelem nem a tétlenség útlevele, a kereszténység pedig nem a lelki önzés csendes gyönyörködése az Isten szerelmében. (Turóci)


A jó út kezdete: megtenni, ami helyes.


A rossz inkább mennyiségi jellegű: azt érezzük, hogy sok (vagy kevés) körülöttünk. A jó viszont inkább minőségi jellegű, ezért tudunk egy kicsiny jóval is nagy rosszat legyőzni.

Horváth István Sándor


Az ember csak bűn, az Isten csak kegyelem.


„Az Úr elküldi majd angyalát veled, és szerencséssé teszi utadat.” (1Móz 24,40)

„Repülés közben meghibásodott a gép egyik motorja. A pilóta az utasokhoz fordul, és arra kéri őket, hogy imádkozzanak, mert Isten segítségére lesz szükségük, hogy szerencsésen le tudjanak szállni. Egy nagyothalló hölgy a mellette ülő paptól kérdezi meg, hogy mit mondott a pilóta. A paptól ezt a választ kapja: Azt mondta, hogy nincs remény.” – A Teremtés könyvéből való mondat akkor hangzik el, amikor Ábrahám elküldi szolgáját, hogy feleséget keressen fia, Izsák számára… Vajon mi hogyan indulunk neki egy-egy utunknak?! Terveinket milyen lelkülettel visszük az Úr elé?! Tudunk-e Istenben bízva és reménységgel tekinteni a jövőbe? A bányászok minden egyes alkalommal így köszöntik egymást: „Jó szerencsét!” Vajon mi mire gondolunk akkor, amikor ezt mondjuk egymásnak: „Isten veled!”?
(Baranyay Csaba)


„Figyelj beszédemre, Uram, vedd észre sóhajtozásomat! Figyelj hangos kiáltozásomra, mert hozzád imádkozom!” (Zsolt 5,2–3)

Közvetlen szólítom meg az Istent! Imádságban fordulok hozzá: ez a legkevesebb és egyben a legtöbb is, amit tehetek. Nála találok biztonságot és védelmet. Ez megnyugtat és feltölt. Kimondott, kimondatlan szavaimmal is megtalálom őt, hangsúlyommal és teljes testemmel, lényemmel felé fordulok. A jelenlétének tudata oltalmat ad nekem.
(Benkóczy Péter)

Ha az alázatost meggyalázták, lelki békéje nem vész el, mert erőssége Isten, és nem a világ.

Kempis Tamás


Ha minden összetörik is, Istenben megbízhatunk!


Könnyeket adtam neked, hogy megtisztítsanak, keresztet, hogy elfogadd...


MENTÉL AZ ÚTON


Mentél az úton megalázva,
bántások, ütések fájdalmával
a biztos halálba.
Rám gondoltál ki még nem is éltem,
de tudtál rólam, ott voltam a szívedben.
S a vágy, hogy megmentsd életem,
hogy örökre velem legyél
legyőzte fájdalmadat.
Mert fontosabb voltam én.

Megyek az úton, s Rád gondolok.
Földi örömet, kincset, szenvedélyt,
mindent odaadok.
Életemet a Te kezedbe teszem.
Követlek, s Néked szolgálok,
mert mindennél fontosabb vagy nekem.


Minden féltve őrzött dolognál jobban óvd szívedet, mert onnan indul ki az élet! (Példabeszédek 4:23)

A mai Igét a következő történet szeretné elmélyíteni bennünk: Egyszer történt, mikor még az emberek kívül hordták a szívüket, mint a legbecsesebb díszüket, hogy egy kisfiú ücsörgött a parányi tó partján. Kezeit teletömködte mindenféle kaviccsal, azután egyesével a hullámzó víztükörre vetette őket, egyre messzebb és messzebb. A kavicsok lágy csobbanással merültek el - újból és újból.
- Miért búsulsz? - A kisgyerek ijedten fordította figyelmét a mögé lopódzott alakra, de ijedelme rögvest alább hagyott, mikor a vén remete barázdált vonásaira ismert. Miért is félt volna tőle, hisz akárhányszor meglátogatta, a remete mindig kedvesen, minden földi jóval kínálta.
- Elhagytam a szívem. - pityeregte, és bánatában újabb kövecske suhant a tóba.
- A szíved? - csodálkozott a vén remete.
- Igen - azt! - Hüppögte. - Elveszítettem, pedig úgy vigyáztam rá, mint a szemem fényére! - könnycseppet törölt ki a szeme sarkaiból. A remete lehuppant mellé botját letámasztva és kedvesen rámosolygott. Kezeit összekulcsolta a feltündöklő fényáradatban. A gyermek szeme nagyra kerekedett el. Nem tartott sokáig a varázslat, de akár órákig is elnézte volna a varázsló kezeit. És mikor azok széttárultak - lám a fiú csodás szíve ragyogott fel benne.
- Megtaláltad! - kiáltott fel boldogan, és átölelte a remetét. - Szeretlek! Ezt rá is vésem! Csupa nagy betűkkel! Add ide, kérlek! Ezentúl a legjobban látható helyen fogom hordani, hogy lássák, milyen jó vagy!
A gyermekvidámsága felhőket szétoszlató sugárként villant fel.
- Tudod mit? - töprengett a remete. - Hadd válasszam meg én a helyét.
- Rendben - egyezett bele. A remete elmosolyodott és a parányi szívecske, mint egyetlen fénypont felemelkedett a tenyeréből - és a fiú mellkasa felé haladt. A gyermek leplezetlen boldogsággal, csillogó szemekkel bámult közeledő szíve után, hogy mennyire szép helye is lesz ott, ám amikor az eltűnt mellkasában, elpityeredett.
- Hééé! De ott nem látja senki sem! Hogyan fogják megtudni az emberek, hogy mennyire szeretlek? - értetlenkedett.
- Figyelj rám! - az öreg megérintette a könnyes arcot és elmosolyodott. - Nem kell, hogy tudja a világ, mennyire szeretsz. Elég, ha te tudod és az, akit a szívedbe zársz. Mondd el bátran annak, akit belevésel: Szeretlek! Így már nem fogod elveszíteni sosem, mert benned él tovább - és ezt már nem veheti el senki sem.
A gyermek eltöprengett a remete válaszán, majd az utolsó kavicsot is eldobta és vidáman felugrott.
- Köszönöm! - nagy puszit nyomott az öreg vénséges arcára, majd egy pillangót meglátva utána futott. A remete pedig csak bámult a távolodó gyermek után és mosolygott - majd egyszer megérti.

Azóta szív nem hordatik kívül, csak a csendes mélyben vésődnek fel rá a nevek - újból és újból.


Minden keresztyén annyira keresztyén, amennyire a Krisztus hasonmása. (Spurgeon)


Mindenki magának tulajdonítja a sikert, a balszerencsét viszont másnak róják fel. (Tacitus)


Önmagad fölé kell kerekedned. A célt sohasem éred el, a tökéletesség nem fog sikerülni, és mégis áll a törvény: „Legyetek tökéletesek, amint a ti mennyei Atyátok is tökéletes.” Mt 5,48
Segítséged az aszkézis, az önfegyelem. Kétféleképp gyakorolhatod:
1. Kertész módjára megmetszed és néha kivágod a felesleges fákat. Ez fájdalmas lehet.
2. Segíted a bimbót, hogy virág legyen belőle. Eddig elhanyagolt, vagy csak kevésbé gondozott jó-tulajdonságodat kibontakoztatod. Ez sok örömmel jár.
Az aszkézis nem csak lemondásból áll. Jelentősége éppen az értékeid kifejlesztése és ápolása.


Tudod, kisfiam, a világon nagyon sok a csalán, a tövis, a gyom. Mert az emberek sokkal több rosszat cselekszenek, mint jót. És a csalán, a tövis meg a gyom a rossz cselekedetek nyoma ezen a földön. De láthatod, hogy pillangó is van azért. A sok kicsi pillangó a sok kis jóság hírét hordozza magával. És vannak aztán szép, nagy, tarka szárnyú pillangók: ezek a ritka, nagyon jó cselekedetek. Minél szebb és nagyobb jót teszel, annál szebb, nagyobb és színesebb pillangó száll föl a nyomában. Igyekezz, kisfiam, hogy amerre jársz, sok pillangó legyen. Ne lépj reá a csigára, hanem tedd félre az útból, hogy más se léphessen reá. És ebből újra megszületik egy pillangó. Bárki, ha bajban van, segítesz rajta, ugye? Nem baj, ha az emberektől nem kapsz érte hálát. Minden jótettedet egy pillangó viszi hírül…

Erdők könyve (Wass Albert)

2017. február 24., péntek

Bizonyos, hogy az ember tiszta önismeretre csak akkor jut el, ha előbb Isten ábrázatát vizsgálja, s Isten belső szemléletéből tér önvizsgálatra. (Kálvin János)


Egy horgász a tóparton ült, tartotta a horgászbotot és várta, hogy hal kerüljön a horogra. Egy férfi állt a háta mögött és nézte. Hosszú hallgatás után megszólalt:
- Nem tudok unalmasabb dolgot elképzelni a horgászásnál.
- Pedig van - felelte a horgász - csak nézni a horgászást.
Sok ember van, akik a Szentháromság egy igaz Istenben való hittel tesznek úgy, mint ez az ember: Ott állnak mellette, kissé nézegetnek és azután kritikát gyakorolnak. Nem csodálkozhatunk, ha aztán így ítélkeznek: "Ez nem nekem való, nem tudok unalmasabbat elképzelni!" Aki néző marad, az mindig rejtélyek és képtelenségek előtt fog állni, mert Isten Igéje nem elméleti igazság...

Előfordul, hogy az élet bonyolult, de a boldogság teljesen egyszerű. (Anderson)


„Gondoljatok a távolból is az Úrra, jusson eszetekbe Jeruzsálem!” (Jer 51,50)

A fogságban élő nép számára létkérdés volt, hogy ne szakadjon el teljesen otthonától. A fogság idején működő próféták feladata éppen az volt, hogy tartsák a lelket a nép tagjaiban, hogy ne mondjanak le teljesen a hazatérés reménységéről. Ha az ember távol van hazájától, még fontosabbnak érzi, hogy ne vágja el a gyökereit, és megerősödjön benne a vágy az atyai ház után. Vajon Atyánktól eltávolodva eszünkbe jut-e igazi otthonunk?!
(Baranyay Csaba)


Ha engedelmeskedünk Isten vezetésének, oda fogunk érkezni, ahol Isten látni szeretne bennünket.


Ha Krisztussal együtt az Istenben akarsz élni és benne állandó lakhelyet lelni, akkor minden emberi támasztól és segítségtől el kell szakadnod, mert Rajta kívül senkid és semmid sem lehet, akire támaszkodva nyugalmat találj.


Mi haszna van annak, ha van szemünk, de a szívünk vak? (Anthony de Mello)


Nincs nagyobb hatalom a világon, mint az a szeretet, mely céljának eléréséért szenvedni is kész.

Fosdick


Saját bajaink serkentenek bennünket Isten javainak megvizsgálására. Nem is kívánunk addig komolyan hozzá térni, míg önmagunkkal nem kezdünk elégedetlenkedni. (Kálvin János)


„Ugye öt verebet adnak két fillérért: mégsem feledkezik meg közülük egyről sem az Isten.” (Lk 12,6)

Fejemben kialakult egy kép a világról. Ennek alapján elveszettnek érzem magam. Gondolataim szorongássá álltak össze. Lehet, hogy el vagyok felejtve? Közönnyel veszik a létem rezdüléseit, ugyanúgy az örömeimet és a szomorúságomat? Belesüllyedek az érzésbe, nem érdekel senkit, hogy vagyok. Mindenki saját magával van elfoglalva. Jézus azonban tudatosítja bennem, hogy nem vagyok elfelejtve. Ő az, aki számon tart, és értékesnek lát. Nem vagyok puszta tereptárgy, hanem élő eszköz az ő kezében. Ez mindennél többet jelent számomra. E tudattól érdekessé válik minden reám bízott, értékessé minden találkozás.
(Benkóczy Péter)


Vallásos életünk és minden cselekedetünk üres formasággá válik, ha nem a szeretet törvénye irányít minket. A szeretet nélkül ugyanis nem törekednénk Isten megismerésére és a vele való kapcsolatra és nem törekednénk embertársaink segítésére sem. A szeretet indít bennünk mind Isten, mind a felebarát felé. De soha ne feledkezzünk el arról, hogy a szeretetnek ezen útja keresztutat jelent számunkra a földi életben. Jézus keresztútja azt tanítja nekünk, hogy nem kitalálnunk kell a szeretetet, hanem rá kell találnunk a szeretetre. Nem kitalálnunk kell azt, hogy miként szeressünk, hanem azt kell tennünk, amit Krisztus tett: szeretetből odaadta magát Istennek az emberekért. Erre semmilyen külső törvény nem kényszeríthet bennünket. Erre egyedül a szeretet szívünkbe írt törvénye indít minket.

Horváth István Sándor

2017. február 23., csütörtök

A gyermek kis szívében éppen annyi, sőt több öröm fér meg, mint a férfiúéban. De kár, hogy szívünk csak azért nő, hogy üresebbé váljék. (Eötvös József)


A hit minden csoda és titok alapja, a hit a sikertelenség legmegbízhatóbb ellenszere. (Czimer Györgyi)


„A szeretet nem viselkedik bántóan, nem keresi a maga hasznát.” (1Kor 13,5)

Többféle szeretet létezik. Bármennyire furcsa is, a szeretet tud bántó és hazug is lenni. Ezt persze magunk is tudjuk, hiszen hányszor cselekszünk a szeretet látszatát keltve szeretetlenül! Azért „szeretünk”, mert önző célunkat szeretnénk elérni ezáltal. Csak az isteni agapé képes arra, hogy ne önmagára tekintsen. Erről a szeretetről írja Pál gyönyörű himnuszában, hogy soha el nem múlik. Kérjük Istent, hogy tanítson erre az igazi szeretetre, amelyet Krisztusban mutatott meg nekünk!
(Baranyay Csaba)


Amikor imádkozunk, nem számlát nyújtunk be, hanem Isten akaratára hangolódunk. Az imádság értelme nem az, hogy Isten megadja-e vagy azt adja-e, amit én kívánok, hanem az, hogy rábíztam-e az Istenre a dolgaimat. Ha igen, a bizalmamban az is benne van, hogy ami ezután történik, a javamra szolgál. (Németh Dávid)


„Az asszony odaérve leborult Jézus előtt, és ezt mondta: „Uram, segíts rajtam!”” (Mt 15, 25)

Nehezen hajlik a térdem… Inkább szemtől szembe vagy a másik fölé helyezkedve akarok szólni. Így érzem jól magam. Ez ad tartást és önbizalmat. Egyszer csak az életem úgy alakul, hogy megtörik valami abból, ami biztonságot ad. Ezért a porban mászva, leborulva könyörgök az életemért vagy a szerettemért. A hit és a hűség próbája ez. Mustármagnyi kitartásomnak meglehet a következménye. Amikor Isten válaszol: „Legyen úgy, amint kívánod!” – bizonyosságot kapok!
(Benkóczy Péter)


BŰN – SZERETET
A bűn fröcsköl,
A szeretet szétárad.
A bűn éget és perzsel,
A szeretet sugároz.
A bűn hájjal keneget,
Hogy megrontson.
A szeretet kíméletlenül pöröl,
Hogy megtisztítson.
A bűn elveszi az önismeretet,
Felmagasztal és magasba emel:
Csakhogy letaszíthasson.
A szeretet helyes önismeretre tanít,
Kiábrándít hamis "önmagadból" és összetör:
Csakhogy felemelhessen.
A bűn megköt,
A szeretet megtart.
A bűn száz annyit ígér,
A szeretet száz annyit ad.
A bűn becserkész,
A szeretet befogad.
A bűn bekebelez,
A szeretet magába foglal.

Simon András


Gyermekem, hadd szeresselek: szívedet akarom! Idővel biztosan átalakítalak, ma azonban mégis úgy szeretlek, ahogyan vagy és azt akarom, hogy te is úgy szeress engem, amilyen vagy! Látni akarom, hogyan válik nyomorúságod mérhetetlen mélysége szereteted forrásává. Egyedül és kizárólag szíved énekét akarom, nincs szükségem bölcsességedre, képességeidre! Csak egy a fontos számomra: láthassam, hogy szeretettel dolgozol!

Ne bánkódj azon, hogy nincs erényed - az enyéimet adom majd neked! Ha szenvedned kell, az erőt én adom hozzá! Ha nekem ajándékozod szeretetedet, viszonzásul annyit adok, hogy a szeretet gyakorlásával minden álmot felülmúlsz! Hát erre gondolj és szeress engem úgy, ahogy vagy!
Ha választanod kell, úgy válassz, hogy inkább az egész világ ellenséged legyen, sem hogy megbántsd Jézust. Tehát összes szeretteid közül Jézus legyen szíved legfőbb szerelme. (Kempis Tamás)


Ha az Isten igazságos volna, akkor mindnyájan elvesznénk, de Isten kegyelmes is.


Isten mindig ott található, ahol befogadják. Az Ő kedvenc helye a gyenge és megsebzett emberi szív, ahol szeretnek, ahol reménykednek a reménytelenség ellenére is, ahol sírnak és nevetnek, ahol kiáltanak és hallgatnak, ahol bocsánatot kérnek és megbocsátanak, ahol félik az isteni igazságszolgáltatást, ugyanakkor sóvárognak irgalma után. Ahol felismerik Isten szigorát, és útitársát, az irgalmasságot.


JÉZUS TE MÁS VAGY!


Te nem kárhoztattad a házasságtörő nőt, akit mindnyájan elítéltek.
Te betértél a vámszedőhöz, akit mindenki megvetett.
Te magadhoz hívtad a gyerekeket, amikor mások elzavarták őket.
Te megbocsátottál Péternek, amikor megtagadott.
Te megdicsérted az adakozó özvegyet, akit mások észre sem vettek.
Te elűzted az ördögöt, akire mindenki más hallgatott volna.
Te üdvösséget ígértél a latornak, akit mindenki a pokolra kívánt.
Te tanítványoddá hívtad Pált, akit mindenki mint üldöződet utált.
Te megvetetted a dicsőséget, amikor királlyá akartak tenni.
Te szeretted a szegényeket, amikor mindenki gazdag akart lenni.
Te olyanokat is meggyógyítottál, akikről már mindenki lemondott.
Te hallgattál, amikor mindenki vádolt, gúnyolt és ostorozott.
Te meghaltál a kereszten, amikor ők mind pászkájukat ünnepelték.
Te magadra vetted a bűnt, amikor ők mind ártatlanra mosták kezüket.
Te feltámadtál a halálból, amikor azt hitték, mindennek vége.
Jézus köszönöm, hogy te más vagy!


Kerestem Istent, elrejtőzött előlem; kerestem önmagamat, nem találtam; kerestem testvéremet és megtaláltam mind a hármat.


Két kagyló találkozott, az egyik telt, életerős. A másik panaszkodott: "Bensőmben szenvedek, erős fájdalmat érzek." Ekkor egy mellette elhaladó állat megnyugtatta: "Ne panaszkodj, egy gyöngyszem fogant meg benned. Egy gyöngyszem anyja leszel..."


Ne engedj a vágynak, hogy ítélj,
mert jön rád az ítélet!

Amit látunk, nem más, külső kéreg.
A Teremtő látja csupán,
mi a lényeg!

Edith Stein


Nem szükséges ismernünk a jövőt. Amire szükségünk van, az a mai napra való erő. (C. H. Spurgeon)


Ritkán gondolunk arra, amink van, és túl gyakran arra, amink nincs. Ez a magatartás több nyomorúságot okozott már az emberiségnek, mint az összes háború és járvány együttvéve.

Schopenhauer


Senkit sem tudsz kisegíteni a fertőből, ha te magad is abban vagy.

Spurgeon

2017. február 22., szerda

A beszéd a lélek kapuja, ha kinyílik, elárulja, mi van belül.


A hála vonzza le a jó Istentől a legtöbb kegyelmet, mert meghatódik, ha jótéteményét megköszönjük, és siet tíz másat adni. És ha ismét megköszönjük ugyanazzal a bensőséggel, micsoda kiszámíthatatlan megsokszorozódása lesz ez a kegyelemnek!

Kis Szent Teréz


A pénz szolga, de nincsen saját akarata, és mindenre, a jóra is, a gonoszra is egyformán engedi magát felhasználni.

Ohler


Aki megtalálja Jézust, drága kincset, sőt mindenekfelett való kincset talál. És aki elveszti Jézust, nagyon sokat, sőt többet veszít az egész világnál. (Kempis Tamás)


„Az a jó, ha kegyelemmel erősödik meg a szív.” (Zsid 13,9)

Sivatagi emberekről jegyezték fel, hogy amikor eljutottak egyszer a Niagara-vízeséshez, a zuhatag előtt teljesen földbe gyökerezett a lábuk a soha nem látott mennyiségű víz láttán. Az idegenvezető többszöri felszólítására sem akartak továbbindulni. Végül kiderült, arra várnak, hogy mikor marad abba a zuhogás, mikor „lesz vége” a vízesésnek. Jó tudnunk, hogy Isten kegyelme sosem „marad abba”, az végtelen erőforrás mindannyiunk számára.
(Baranyay Csaba)



Bocsásd meg nekem, hogy beszéltem, amikor hallgatnom kellett volna;
mérges voltam, amikor türelmesnek kellett volna lennem;
cselekedtem, amikor várnom kellett volna;
féltem, amikor örülnöm kellett volna;
veszekedtem, amikor biztatnom kellett volna;
bíráltam, amikor dicsérni kellett volna;
nemet mondtam, amikor igent kellett volna,
és igent mondtam, amikor nemet kellett volna.


Marian Wright Edelman


Csak a lelkiismeret lehet bírád, hóhérod vagy pártfogód, senki más! Ha írsz, csak a lelkiismeretnek tartozol számadással, senki másnak. Mindegy, mit várnak tőled, mindegy az is, mivel büntetnek, ha nem azt adod nekik, amit remélnek tőled, vagy amit hallani szeretnek! A börtön és a szégyen, a pellengér és a meghurcoltatás, a hamis vád és a nyelvelő megalázás, a szegénység és a nyomorúság, mindez nem érint igazán. Csak lelkiismereted tud büntetni, csak ez a titkos hang mondhatja: "Vétkeztél." Vagy: "Jól van." A többi köd, füst, semmiség.

Márai Sándor


Egy ember nem föltétlenül abban a pillanatban a legbűnösebb, mikor felemeli a fegyvert, hogy megöljön valakit. A bűn előbb van, a bűn a szándék.

Márai Sándor


Egy óra vértanúsága hamar megdicsőít, de egy életen át tartó szenvedéshez emberfeletti erő és isteni kegyelem szükséges.


„Hagyta, hogy a bűnösök közé sorolják, pedig sokak vétkét vállalta magára.” (Ézs 53,12)

Jézus nem kardoskodott az igazáért. Kijelentést tett magáról, tetteivel Istenről adott jelet. Közben hagyta, hogy azok közé sorolják, akiket megmenteni akar. Megrendít engem, hogy az Isten sorsközösséget vállal velem. Hiszen ő nem érdemli a büntetést olyan bűnért, amelyet én követtem el. Ha megértem azt a szeretetet, amely őt mégis erre késztette, az Úr akarata célhoz jut bennem.
(Benkóczy Péter)


Isten nem mondja: Az az út hozzám vezet, ez pedig nem. Hanem: bármit teszel is, hozzám vezető úttá válhat, ha úgy teszed, hogy hozzám vezessen. (Martin Buber)


Nem csak Afrikában nyújtják ám a sovány és éhező kezüket az elgyötört gyermekek és felnőttek. Sok családban lesoványodtak lelkileg a gyermekek; sok házastárs, férj és feleség szenved a szeretet hiánya, a mellőzés és a kihasználás miatt.

Az imádság, az áldozatos és türelmes egymásra figyelés újra egyesítheti a családokat. A jócselekedeteket otthon kell elkezdeni...


Örvendezz Isten jelenlétének még akkor is, ha a lelkedben levő homály miatt nem láthatod Őt.


Sokszor hisszük, hogy nagy dolgokat kellene tennünk, pedig csak kicsiket kellene nagy szeretettel.



Szilárdan meg vagyok győződve róla, hogy az egyház egészének gyógyulása csak a gyülekezetek gyógyulásából fakadhat. (Klaus Douglass)


Többet ér egy megtért bűnös száz igaz hívőnél.



Uram, tégy engem békéd eszközévé.
Hadd vigyem a szeretetet oda, ahol a gyűlölet uralkodik,
a megbocsátást oda, ahol a sértettség ütött tanyát.
Hogy egyességre hozzam azokat, akik széthúzásban élnek,
s az igazságot vigyem oda, ahol a tévedés az úr.
Hadd vigyem a hitet, hogy szétoszlassam a sötétséget,
a reményt, hogy megszűnjék a kétségbeesés,
a fényt oda, ahol a sötétség uralkodik;
s az örömöt vigyem oda, ahol szomorúság az élet.

Uram, add, hogy inkább én igyekezzem vigasztalni,
mint hogy vigaszra várjak;
inkább én törekedjem megértésre,
mint hogy megértést óhajtsak;
inkább én szeressek,
mint hogy szeretetet igényeljek.

Mert ha adunk, akkor kapunk,
ha megbocsátunk, nekünk is megbocsátanak,
ha elfelejtjük önmagunkat, akkor találjuk meg,
ha meghalunk a bűnnek, újjászületünk az örök életre.

Szent Ferenc

2017. február 21., kedd

A halálfélelem, a szomorúság, a bűntudat, a veszteség, a betegség krízishelyzetet idézhetnek elő. Ha az ember lelki bajait az Isten elé viszi, lelkében rend teremtődik, mert Isten közelségének az erőterében rendeződnek a dolgok. (Németh Dávid)


A mai nap egy különleges nap. Ez a nap a tiéd. A tegnap kicsúszott a kezedből és már nem kaphat más tartalmat, mint amit adtál neki. A holnapra semmi ígéretet nem kaptál, de a mai nap a tiéd. Ez az egy amiben biztos lehetsz. Azzal töltheted meg, amivel akarod. Élj vele! Ma örömet szerezhetsz valakinek, ma segíthetsz egy másiknak, ma élhetsz úgy, hogy talán este lesz valaki, aki megköszöni azt, hogy vagy! A mai nap egy jelentős nap. A mai nap a tiéd!


Az igazi hitvallás a varrógép mellett szorgalmas, a pincében barátságos, és az asztalnál szívélyes. (C. H. Spurgeon)


Az Isten csodálatos tetteire való emlékezés erőt ad a további úthoz.


Csendesedj el az Úrban és várd őt.


Egy ember nem találta helyén a baltáját. Bizonyos volt benne, hogy a szomszéd fia lopta el. Leste, hogy jár-kel a legény: pontosan úgy lépkedett, mint egy tolvaj. Figyelte az arckifejezését: éppolyan volt, mint egy tolvajé. Kihallgatta, amint beszélt: mintha egy tolvajt hallott volna. Egy szó, mint száz, a legény egész viselkedése arról árulkodott, hogy csakis ő lehetett a tolvaj. Később a mi emberünk kiment ásni a kertjébe, és a kertben meglelte a baltát. Amikor pedig újra megnézte magának a szomszéd legény gesztusait, semmit sem talált már bennük, ami tolvajra emlékeztette volna.


„Ki ítélne kárhozatra? A meghalt, sőt feltámadt Jézus Krisztus, aki az Isten jobbján van, és esedezik is értünk?” (Róm 8,34)

Jézus szava szólal meg bennem, amely nem csak a megkövezésre váró bűnös asszonyhoz szólt. „Én sem ítéllek el téged, menj el, és mostantól fogva többé ne vétkezz!” A vádlók kezéből kifordul a kő. Mert egyetlen ember sincs, aki a saját bűntelensége révén jogot szerez az ítélkezésre. A Mester célja nem a büntetés kiszabása vagy végrehajtása, hanem azt magára vállalva esélyt teremt a bűntől való megszabadulásomra, hogy visszavezethessen az Istennel való közösségbe, ahol többé nem fenyeget semmilyen ítélet. Ezért szükséges, hogy benne higgyek, és teljes bizalommal mindennap őt kövessem. Esélyt kaptam őbenne. És nekem most életre szóló döntést kell hoznom. Mert tudom, hogyha őt követem, nem járok sötétségben.
(Benkóczy Péter)


Ne félj a jelen feladatától. Tudd: minden érted van. A feladat nem került volna az utadba, ha nem lenne fontos fejlődésed szempontjából. Azért tárta eléd épp most, mert mára lettél kész a megoldásra!


Néha azt hisszük, hogy a másik ember rosszat tett velünk, vagy rosszat akar nekünk. Nem bízunk meg benne és olyat felételezünk róla, ami nem is igaz.
Hány kapcsolatot tett tönkre a beteges féltékenység... Rossz érzéseinknek sokszor semmi alapja nincs, ne engedjük, hogy kapcsolatainkat tönkretegyék. A féltékenység és a másik iránti bizalomhiány legtöbbször amúgy is az önbizalomhiányból (nem vagyok elég a másiknak / én ilyen helyzetben lehet úgy viselkednék, hogy...) fakad és abszolút nem a másik fél tehet arról, hogy bennünk rossz érzések és gondolatok alakulnak ki. Ne engedjük, hogy ezek a rossz érzések és gondolatok eluralkodjanak bennünk, hanem küzdjünk jóval a rossz ellen, ahogy Jézus tanította nekünk élete példájával. Ő az, aki minden bennünk zajló harcban támaszunk, erőnk és békénk lehet.
Nem azután sóvárog a világ, hogy nagy tanítványokat lásson, hanem a tanítványokon keresztül a Nagy Megmentőt keresi. Arra vár, aki nemcsak felfedi, hanem meg is bocsátja bűneit. Ez pedig egyedül Jézus, Aki nagyobb, mint a világ bűne. (Kroecker)


Óh mily nagy dolog a szeretet! Óh isteni szeretet, te rohamos, heves, égő isteni szeretet, mely nem hagy másra gondolni sem, csak Tereád; mely megvet minden mást, mindent semmibe vesz, ami nem a Te akaratod! Te áthidalsz minden távot, Te nem törődöl semmi szokással, átgázolsz Te minden mérséklő korláton. Az Énekek Énekén mindenütt e szerelem szól. Ha érteni vágyjuk szavait: szeretnünk kell, szerelemmel szeretni!

Szent Bernát


Tulajdonképpen mit vár tőlünk Jézus? Hogy azzá legyünk, ami Általa lehetünk. Íz, erő, biztonság, fény, melegség, tett. (Gyökössy)


„Úgy ajánljuk magunkat mindenben, mint Isten szolgái: mint szegények, de sokakat gazdagítók, mint akiknek nincsen semmijük, és akiké mégis minden.” (2Kor 6,4.10)

Többféle szegénység és többféle gazdagság létezik. Vannak szegény szegények és gazdag szegények. És persze vannak szegény gazdagok és gazdag gazdagok is. Mindenki annyira gazdag valójában, amennyire másokat tud gazdagítani. Pál ezt a gazdagságot tartja a keresztény ember legnagyobb kincsének. Ez az a gazdagság, amelyben akkor gyarapodunk, amikor képesek vagyunk másoknak is adni és másokat is részesíteni ebben a gazdagságban.
(Baranyay Csaba)


Úgy gondolkodjatok, mintha minden gondolatotokat lángbetűkkel írnák fel az azúrkék égre, hogy mindenki láthassa azokat. És ez így is van. Úgy beszéljetek, mintha az egész világ egyetlen fül volna, amely azt hallgatja, hogy mit mondotok. És ez így is van. Úgy cselekedjetek, mintha minden cselekedetetek a saját fejetekre szállna vissza. És ez valóban így is van.

Mikhail Naimy

2017. február 20., hétfő

A helytelenül értelmezett igazságok több kárt okozhatnak, mint az indokolt tévedések. (Thomas Henry Huxley)


A hit első mécsese az imádság, ez lobban fel először, és ez az utolsó mécses is, amely kialszik, ha valaki megrendül a hitében, vagy amikor a halálos ágyon fekszik. (Németh Dávid)


A külső az, ami megfog, de a belső az, ami megtart.


A Sátán egyik célja az, hogy visszatartsa a keresztényeket az imádkozástól. Semmit nem fél az ima nélküli igetanulmányozástól, az imátlan munkától, az imátlan vallástól. Nevet fáradozásainkon, kigúnyolja bölcsességünket, de reszket, amikor tiszta szívvel, böjtölve imádkozunk.


A velünk együtt nevetőket könnyen elfeledjük, de soha nem feledjük el azokat, akikkel együtt sírtunk.


Ahol a lelki dolgok ismeretének növekedése nincs összekötve a fölismert igazságok gyakorlati megvalósításával az életben, ott az ismeret felfuvalkodottá, a másikkal szemben türelmetlenné tesz.


Aki szeret, az kedveséért viseljen el minden bajt és keservet, és a kellemetlenségek miatt ne szakadjon el tőle.

Kempis Tamás


„Boldog nép az, amely tud neked ujjongani, amely orcád világosságában járhat, Uram!” (Zsolt 89,16)

Sokkal kevesebb az életünkben az öröm, mint a szomorúság; a megelégedettség, mint a panasz; a remény, mint a dolgok föladása. Énekeink közt is több a szomorú, mint a vidám. Pedig a bűnbánat szomorúságát a bűnbocsánat örömének kell fölváltania. Úrvacsoravétel előtt is bűnbánatot tartunk, de boldogan jövünk el az Úr asztalától. Nagy bajunk, hogy sokszor csak a bűneinkkel bajlódunk, de nem jutunk el a bűnből való megszabadulás felszabadító élményéhez. Csak az az ember tud ujjongó örömmel járulni az Úr elé, akit megtisztított és megvilágosított. És csak az a nép boldog, amely Istenre hallgat, és az ő vezetése alatt él.
(Széll Bulcsú)


Egy bűnös sem mentheti fel önmagát, ha ugyanő a bíró.
(Ambrosius Theodosius Macrobius)


Forrás mellett senki sem sírt azon, hogy meg fog szomjazni, fa tövében, hogy nem lesz árnyék, Isten közelében, hogy nem gondoskodik róla.

Ravasz László


„Jézus így válaszolt: „Senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam.”” (Jn 14,6)

Sokféle utat járunk végig életünk során. Vannak kitaposottak és már-már járhatatlanok. Egyenesek és kanyarokkal tarkítottak. Van út, amely zsákutcába, és van, amelyik célhoz vezet. Jézus az út. Ő nemcsak utat mutat, hanem maga válik úttá. Kitaposott, járható, hazafelé vezető úttá. Jézussal biztos cél felé haladunk. Vele megtalálható és elérhető az elveszített atyai ház. Jézusban már itt a földön, a nagy találkozásra várva, az otthon melegéből élhetünk.
(Baranyayné Rohn Erzsébet)


Kaktusznak lenni könnyű. Nyers erővel ellökni magadtól mindenkit, vastag falakat felhúzni könnyű. De kinyílni, odaadni magad, vállalni azt, hogy rád taposhatnak... nos, ehhez kell az erő.


„Kétségeskedünk, de nem esünk kétségbe. Jézus halálát mindenkor testünkben hordozzuk, hogy Jézus élete is láthatóvá legyen testünkben.” (2Kor 4,8.10)

A hívő sorsa ugyanaz, mint Uráé. Ha őt megvetik, minket is. Ha őt bántják, minket is. Ha őtőle kérnek segítséget a nagy bajban, akkor (az ő nevében) tőlünk is. Ha ő meghalt bűneinkért, nekünk is halálba kell adnunk régi énünket. És ha ő feltámadt, vele mi is új életre támadunk, majd üdvösségre jutunk… Ha Jézusé vagy, mindaz a jó és rossz a tied is lesz, amit ő átélt. És ha lesznek is bajaid, nem lesznek úrrá fölötted. Nem egyedül kell elhordoznod őket.
(Széll Bulcsú)


Mennyi minden tud lenni Jézus! Egyszer barát, máskor bíró, mindig király, szakadék szélén pásztorrá változik, betegségben orvosunk lesz, halálban bajtársunk, elbukásban az életnek, az újrakezdésnek és a végső győzelemnek a Fejedelme. (Ravasz László)


MINT A MADÁR SZÁRNYA

Teher a szárnyad, suhanó madár?
Repülsz! Kék egek végtelenje vár.
Repülsz - fényében aranynapsugárnak.
Por rabja volnál, ha nem lenne szárnyad.

Teher a kereszt, a Krisztus keresztje?
Lehet, gyenge vállad már felsebezte.
De olyan teher mint a madár szárnya.
Nélküle magasság hiába várna.
Nélküle a célt soha el nem éred.
A kereszt emel egyre feljebb téged.
Repülsz - fényében aranynapsugárnak.
Por rabja volnál, ha nem lenne szárnyad.

Túrmezei Erzsébet


Nincs az a mélység,
Istenem,
ahol Te ne volnál jelen.

Nincs az a szennyes áradat,
melyből a menekvés
ne Te lennél,
magad.

...ne Te lennél,
végül csak Te,
egyedül.

Mert aki
a Te neved segítségül hívja,
az megmenekül!

Hajdú Zoltán Levente

2017. február 19., vasárnap

A bölcsesség nem állomás, ahová egyszer megérkezel. A bölcsesség maga az út; a te bölcsességed az, ahogyan utazol rajta. Aki túl sebesen vágtat, nem látja a tájat.


Amikor engedelmesség helyett vitába szállsz, és józan eszedre bízod magadat, akkor káromolod Istent.


Az imádság nem arról szól, hogy miképpen változzanak meg dolgok körülöttem, hanem arról, hogy miképpen változzak meg én. És ha én megváltoztam, megváltozott a világom is. (Németh Dávid)


Ha az alázatost meggyalázták, lelki békéje nem vész el, mert erőssége Isten, és nem a világ. (Kempis Tamás)


Ha az Úr méltó voltunkra gondolt volna, soha nem alapította volna meg a szeretet szentségét, mivel arra senki a világon nem méltó; Ő akkor szükségleteinkre gondolt, arra, hogy mindnyájunknak szükségünk van Őrá.

Viennai Szent János


Ha életed rögös útján megbotolsz, ott vannak a jóbarátok, hogy támaszkodhass beléjük, s ha elesel, ők akkor is ott vannak, hogy karjukat nyújtsák neked, felsegítsenek.
Ne feledd, te is ilyen támasz, s segítő kéz vagy nekik!

Victoria F. O.



Istenem, ahova tettél, ott szolgállak,
Ahol megsejtelek, megcsodállak!
Amim van, azért magasztallak,
Amim nincs, azért nem zaklatlak.
Ami a munkám, azt csinálom,
A jó szót érte sose várom.
Ha nem sikerül, nem kesergek,
Jézus nevében mindjárt, mindent újra kezdek.
Csak egyet kérek Tőled mindenáron:
Jöjj el értem, ha jön halálom,
Atyám, Megváltóm, Királyom.


Minden érett szeretet legyőzött közöny, legyőzött csalódás. A hit legyőzött kétely. Ha sosem kételkedtek, lehetetlen megmondani, van –e hitetek.

Ha nem kételkednél a hitben, az csupán azt jelenti, hogy te és környezted gondolatai jól egybeesnek Istenével. Így viszont képtelenség eldönteni, hogy Istenben vagy önmagadban hiszel. Ha kitűnő bizonyítékaid vannak Isten létezéséről, Istenben hiszel? Egyáltalán nem, csupán csak magadban. Abban a pillanatban, amikor különbségek vannak, amikor Isten véleménye már nem a tiéd, amikor úgy találod, hogy Istennek különös gondolatai vannak, akkor van az életben először lehetőséged hitből cselekedni, bizalommal fordulni Istenhez, hinni benne.

Természetesen elég világossággal kell rendelkezni, hogy elviseljük a sötétséget, de a sötétség pillanatától kezdve igazolod, hogy Istenben hiszel és nem magadban: „Most, hogy már ismerem, bízom benne”.

Első gyermeki állapot: „Ó, világosságban vagyok!” Második gyermeki állapot: „Jaj, sötétben vagyok”. És a felnőttség állapota: hűségesnek maradni a sötétben ahhoz, amit a világosban láttunk. Nincs jogunk a sötétségben tagadni azt, amit a világosságban láttunk, mert a világosságban látunk, a sötétben pedig tudjuk, hogy nem. Az emberi lét abból áll, hogy sötét alagutakon át egyik világosságból a másikba jutunk. Ilyen a felnőtt lét.

Guardini mondja: „A hit képessé tesz elviselni a kételyeket”. Ez kemény dolog. Én pedig azt mondom: világosságra van szükségünk, hogy el tudjuk viselni a sötétségeinket. Mindig lesz elég világosságunk, hogy elviseljük sötétségeinket, és elég sötétségünk, hogy esetleg visszautasítsuk a világosságot. A szeretet és a hit kemény dolog.


Nem az a szegény, akinek kevés a vagyona, hanem az, aki többet kíván.


„Néped ezt mondja: Nem következetes az Úr! Pedig ők nem következetesek.” (Ez 33,17)

Következetességet várunk el egymástól. Diák a tanártól, gyermek a szülőtől. Szükség van arra a biztonságérzetre, amelyet az teremt meg, hogy kiszámíthatóak a szavak és a tettek következményei. Istentől is elvárja az ember a következetességet. A bűnt büntesse, a jót jutalmazza. Az Isten következetessége, kiszámíthatósága azonban mást takar, mint amit mi elvárunk egymástól. Istent nem lehet irányítani, lekenyerezni, nem lehet őt számon kérni, sem elvárásokat támasztani vele szemben. Ezékiel próféta Isten következetességét az irgalomban határozza meg. Isten megbocsátó szeretettel fordul mindazok felé, akik felhagynak bűnös életükkel, és hozzáfordulnak segítségért.
(Baranyayné Rohn Erzsébet)



Nincs összefüggés a körülményeid és az örömöd között. Az öröm belülről fakad; azon alapul, hogy kiben bízol, és nem azon, hogy mit látsz vagy érzel.


„Világosságodhoz népek jönnek, és királyok a rád ragyogó fényhez.” (Ézs 60,3)

Hódolni Krisztus előtt – valami régimódi cselekedet? Csak a háromkirályok kiváltsága? Hódolni, leborulni, Jézust imádni minden kor keresztény emberének, minden Jézus-tanítványnak lelke mélyéből fakadó vágya és a megtérés nyomán fakadó késztetés. Imádni őt, aki által új életet kapunk. Mert ugyan nem vagyunk rá méltók, de „bár még sötétség borítja a földet, sűrű homály a nemzeteket, de fölötted ott ragyog az Úr, dicsősége meglátszik rajtad” (Ézs 60,2). (Kőháti Dóra)

2017. február 18., szombat

A Biblia nem teológiai rendszer, hanem az üdvösség kézikönyve, a gyermek abc-je és a tudós számára a legmélyebb bölcsesség tárháza. (Spurgeon)


A házasságunk életünk fő műve kellene, hogy legyen.


A jó házasságban nincs egyenlőtlen és egyenlő. Mindkét fél hiányt tölt be a másikban, mindkettő gondolatot ad a gondolatnak, célt a célnak, akaratot az akaratnak, s így gazdagodnak ők. Egy lélek és egy test. Együtt dobbanó szív: egy élet.
A szeretet az nem a nagy nyilatkozatok, hanem az egyszerű dolgok cselekedetei. Vagyis: - Kérsz egy kávét? - Fáradt vagy? - Miben segíthetek?
- Vagy egy telefonhívás, egy váratlan levél, egy szívből szóló meghívás, egy séta kettesben.
- Egymásnak minden ok és számítás nélkül megtenni dolgokat!
- Elfogadni egymást olyannak, amilyen, hallgass a szívedre és ne siess!
- Nézni egymást, a szív és a lélek szemével. A kimondott szó hazug is lehet.
- Egyszerűen együtt lenni, nem csak testileg, hanem lelkileg is: ez a szeretet! Miért kell várni addig, míg meghal valaki, és akkor kimondani azt, hogy "Szeretlek."?
- A szeretet nem bíráskodás, nem kritizálás, és nem ítélkezés. Képesek legyünk azt kimondani: "A te helyedben én sem tudtam volna jobban csinálni" - vagy irigység nélkül mondani: "Csodálatos, amit tettél"!
Ez ennyire egyszerű, nem bonyolult. De ha szeretet nem lakozik bennünk, mindent elmulasztunk az életben!
Az életet álommá kell átalakítani, s álmunkból valóságot formálni.


„Az Úr elküldi majd angyalát előtted.” (1Móz 24,7)

Vannak földi és mennyei eszközei az Úrnak. Angyalok, azaz küldöttek. Akik segítenek utadon. Jószívűek és odaadók. Észreveszed-e őket, és hálás vagy-e értük? Hányszor segítettek már neked bajban és gondok között! Érezted már úgy, hogy zsákutcába jutottál, hogy nincs tovább? És egyszer csak mégis ajtó nyílt előtted. Mert az Úr elküldte angyalát, ő maga jött, hogy új utat nyisson. Ha szorgalmasan figyelsz Isten szavára, te is eszköze lehetsz gondoskodó szeretetének. Angyali vagy ördögi életet élsz?
(Széll Bulcsú)


Gyakran túl gyorsan élünk, nem látjuk a száguldásban az utat szegélyező tájat és nem vesszük észre a kezüket felénk nyújtó embereket.


Ha szeretet van az életünkben, az pótol ezernyi dolgot, ami hiányzik. Ha nincs szeretet, mindegy, mink van, az sosem lesz elég.


Kételyek támadnak rád? Azt akarják, hogy többé ne tedd össze imára a kezed és ne járj szentmisére? Olyan erősekké válnak ezek a kételyek, hogy legszívesebben felhagynál az egész vallással?

Ne csodálkozz! A kételyek is hozzátartoznak a keresztény élethez. A szentek is gyakran évekig gyötrődtek miattuk. Ne aggódj, amíg nem hagyod abba szokott vallási gyakorlataidat. Csak akkor van baj, mégpedig komoly baj, ha a kételyek rést ütnek azokon. Lépj fel bátran e gyötrő kételyek ellen! Ne hagyd, hogy becsapjanak. Maradj hű Istenhez, utána még erősebb lesz a hited.

"Szeretet és hűség ne hagyjon el soha, kösd a nyakadba, és írd fel a szíved táblájára." Péld 3.3


Mert közülünk senki sem él önmagának, és senki sem hal meg önmagának; mert ha élünk, az Úrnak élünk, ha meghalunk, az Úrnak halunk meg. Tehát akár élünk, akár meghalunk, az Úréi vagyunk. (Róma 14:7-8)

Sokszor túlságosan önmagunkkal vagyunk elfoglalva, ahelyett, hogy másokért élnénk és fáradoznánk. Ha ezt megtesszük, életet menthetünk vele. Még az sem kizárt, hogy a sajátunkat is. Éppen úgy, mint a következő történet szereplője:
Egy ember, aki az alaszkai Chugach hegységben túrázott, remélte, hogy még a halálos hófúvás előtt eljut a táborhelyre. De már túl késő volt. A hófúvás olyan dühvel tört rá, hogy egy méternyit sem látott előre. Miközben igyekezett megtalálni a helyes útirányt, a szélfútta hó és jég leverte lábáról. Bár tudta, hogy nagyon közel van a tábor, elveszítette tájékozódó képességét, és nem tudta eldönteni, merre menjen.
Végül az éj sötétjében - csuromvizesen, átfagyva és teljesen kimerülten - leroskadt egy hókupacra. Nem bírt továbbmenni. Beletörődött, hogy itt kell meghalnia.
Ahogy ott feküdt a hóban, úgy tűnt, mintha valamit hallott volna - valamiféle halk sírást, mintha egy kutyakölyök szűkölne. Szólongatni kezdte, és megpróbálta a hang irányába vonszolni magát. Hát persze, hogy egy kutya volt az, ami szintén eltévedt a hófúvásban. A kiskutya valahogy elkeveredett az anyjától, és most halálra fagyva nyüszített a hóban. A férfi gyorsan elkezdte dörzsölni a kis testet, hogy a vérkeringés beinduljon, és így életben maradhasson. Leheletével is melengette a kutyust, és egész éjszaka azon fáradozott, hogy életben tartsa.
Másnap falusi járőrök megtalálták a férfit és a kutyát, mindkettőt élve. Kiderült, hogy amíg az éjszaka folyamán azon fáradozott, hogy életben tartsa a kutyust, önmagát is életben tartotta.
Miért van olyan kevés igaz ember? Mert igen kevesen vannak, akik magukat elveszíteni és megfeszíttetni készen lennének.
Nem tudsz hinni? Szüntelenül kínoznak hitünk titkai: Szentháromság, Megtestesülés, Oltáriszentség. - Igaz lehet mindez?
Belegyömöszölhető -e a nagy hegy egy kis gödörbe? A végtelen Isten az emberi agyba? Egy olyan Isten, akit meg tudnál teljes egészében érteni, csak tulajdon balga szíved és eszed szüleménye volna. Aki igazán hinni akar, annak bele kell tudnia vetni magát a mindent átfogó Titokba: az élő Istenbe.
Senki sem ismeri önmagát, mielőtt próbára nem tétetett.
(Franz Werfel)


SZÁMVETÉS

Csak a balga nem fél soha.
Csak az ostoba nem kételkedik.

Naponta százszor
megmérettetik
bennem a hit,
s a hitben
magam is
naponta százszor
megmérettetem.

Így lesz
naponta erősebb
bennem a hit,
s e hitben
erősebb így leszek
naponta
magam is.

Molnos Lajos



„Te voltál az, akinek én szolgáltam vétkeid miatt, te voltál az, akiért fáradoztam bűneid miatt. Én, én vagyok az, aki eltörlöm álnokságodat önmagamért, és vétkeidre többé nem emlékezem.” (Ézs 43,24b–25)

Egy életen keresztül próbáljuk helyrehozni azt, amit elrontottunk. A magunk erejéből és igyekezetéből csak foltozgatásra telik. Nem tudjuk a jóvátehetetlent jóvátenni, az Istentől elszakadt életet Isten-közelivé tenni. Egyedül Isten az, aki ezt megteheti. Ezt a helyrehozó, jóvátevő, minden álnokságot eltörlő szeretetet nem lehet kierőszakolni, kiérdemelni, megvásárolni. Ez a szeretet Isten ajándéka, amely megjelent Jézus Krisztusban minden ember üdvösségére.
(Baranyayné Rohn Erzsébet)



„Ti magatok is mint élő kövek épüljetek fel lelki házzá, szent papsággá, hogy lelki áldozatokat ajánljatok fel, amelyek kedvesek Istennek Jézus Krisztus által.” (1Pt 2,5)

Nem minden mulandó! Mi magunk is kövek vagyunk, akikből lelki ház épül. Isten gyermekeinek közösségében, gyülekezeteiben, egyházában Isten óvó keze alatt mindenki a helyére lel. Ha az alap a Krisztus, minden kis kő helyre kerül. Van feladatunk, csak nekünk szánt helyünk.
(Kőháti Dóra)


Uram, add, hogy szerencsében és balszerencsében hűséggel álljak melletted; a boldogságban tele alázattal, a szerencsétlenségben keményen és meg nem hajolva. Csak az legyen örömöm, ami Hozzád vezet, csak az szomorítson el, ami Tőled elválaszt!

Aquinói Szent Tamás

2017. február 17., péntek

A házasság Istentől szerzett út arra, hogy az emberi szívből kitermelődjék az a jóság, szépség és erő, amire képessé tette Isten, mikor saját képére teremtette. (Ravasz)


A hitben kiszolgáltatjuk magunkat Isten szavának. A Szentlélek ke­gyelmének hatására szabad elhatározással befogadjuk azt az isteni önközlést, amelynek teljessége Jézus Krisztus.
A hit mindig alázatot foglal magában, mert engedelmességet jelent egy teljesen át nem lá­tott, maradéktalanul nem kontrollálható szólításnak.



A türelem zavarba hozza a dühöngőt, és leszereli a rosszakarók ellenállását. (C. H. Spurgeon)


Amennyivel világosabb a nap minden más világosságnál, annyival világosabb a Szentírás minden más könyvnél.


Az emberek, ha minden vágyuk teljesülne, sohasem volnának boldogok.


Az engedelmesség betartja a szabályokat. A szeretet tudja, hogy mikor szabad azokat megszegni.

Anthony de Mello


Az engedelmesség Isten gyermekeinek életfeladata.

Zeller



„Járuljunk tehát bizalommal a kegyelem trónusához, hogy irgalmat nyerjünk, és kegyelmet találjunk, amikor segítségre van szükségünk.” (Zsolt 86,5)

Minden életszakaszba krízisen keresztül érkezünk. A fejlődés része ez. A krízist túl kell élni, de nem mindegy, hogyan. A krízisben szükségünk van segítségre. Támogatásra, elfogadó, megbocsátó szeretetre. Hitünk fejlődésének is része a krízis. Az utolsót akkor éljük át, amikor el kell mennünk ebből a világból. Ezen a krízisen is Jézus vezet át. Ő ölel körül – ahogy korábban is – megbocsátó, irgalmas, kegyelmes és örökkévaló szeretetével.
(Baranyayné Rohn Erzsébet)


Jöjjetek áldozni, jöjjetek Jézushoz, jöjjetek, éljetek belőle, hogy Őérte éljetek.

Viennai Szent János


„Krisztus Jézus eljött, és „békességet hirdetett nektek, a távoliaknak, és békességet a közelieknek”.” (Ef 2,17)

Mindenkiért eljött és meghalt és feltámadt Krisztus, legyen az zsidó, görög vagy pogány. Szegény vagy gazdag. Idős vagy fiatal. Lelkileg erős vagy gyenge. Sokszor lehetek „közeli”, amikor az élet csendes körülöttem, amikor – jelképesen – napfény csillan a vízen, és lágyak a hullámok. Könnyű imádkozni, a dolgok mennek a maguk medrében, szeretek, és engem is szeretnek. A szívemben hála. Máskor „távoli” vagyok. Nem látom Istent. Felhők takarják. Nem akarok felkelni, nem tudok hinni. Lázadok, sírok. És ő akkor is velem van. És akkor is adja békességét. Magához ölel. Megváltása akkor is enyém. Szeretete körbefog, Lelke erősít. Köszönöm, hogy eljöttél hozzám is, Krisztus.
(Kőháti Dóra)


Mennyi minden tud lenni Jézus! Egyszer barát, máskor bíró, mindig király, szakadék szélén pásztorrá változik, betegségben orvosunk lesz, halálban bajtársunk, elbukásban az életnek, az újrakezdésnek és a végső győzelemnek a Fejedelme. (Ravasz László)


„Ne állj a rosszat akaró többség mellé.” (2Móz 23,2)

Sosem a többségnek van igaza, hanem annak, aki a jó oldalon áll: az Istentől való bölcsesség oldalán. A tömeg megtéveszthet. Egyszer tesztvizsgálatot végeztek: tíz embernek meg kellett mondania az eléjük kivetített pálcikákról, hogy melyik a leghosszabb. Kilencen titokban be voltak avatva, hogy hamisan jelöljenek. Erre a tizedik, a kísérleti személy is elbizonytalanodott, és másik pálcikát mondott a leghosszabbnak, mint amelyik valójában az volt. Ezután az egyik ember rendesen a leghosszabbra szavazott. És nagyon érdekes dolog történt. Most már a be nem avatott személy is határozottan ki mert állni a véleménye mellett, és a valóban leghosszabbat nevezte meg a leghosszabbnak. – Ne hagyd magára a talán egyedül jót akaró embert; az igazságért kiállót; a segítőkészet; a jóért és hitéért bajba kerülőt! Csak te kellesz mellé, és akkor nem csügged, és nem bizonytalanodik el. Ha pedig te egyedül maradsz, hívd az Urat. Vele, ha egyedül csak ő van is melletted, többségbe kerülsz. Az ő véleménye döntő és ereje mindenható. Vele szilárdan meg tudsz állni a jóban.
(Széll Bulcsú)


Sok hívő van, aki sokat és szívesen beszél a kegyelemről, de szent nem akar lenni, mert tudja, hogy akkor cserébe minden szerelméről le kell mondania. (Trudel)


Titkos írás az arc, de annak, aki a kulcsát bírja, nyitott könyv. (Jókai)

2017. február 16., csütörtök

A családban feloldhatatlanok a kötelékek, úgyhogy a gonosz fiú mégis fiú, a hűtlen testvér mégis testvér. (Fosdick)


A fösvény emberre jellemző, hogy nem ő birtokolja a vagyonát, hanem a vagyona birtokolja őt. (Diogenész Laertos)


A keresztyénség ízét maguk a keresztyének adják meg azáltal, ahogy élik azt.


A nagy skót esszéíró és történész, Thomas Carlyle, feleségül vette a titkárnőjét, Jane Welsh-t. Az asszony továbbra is a férjének dolgozott, de megbetegedett. Carlyle, aki nagy odaadással végezte a munkáját, nem igazán vett tudomást arról, hogy az asszony beteg, és hagyta, hogy tovább dolgozzon. De az asszony rákos volt, és végül ágynak esett. Bár Carlyle igazán szerette a feleségét, úgy találta, hogy nincs elég ideje arra, hogy sok ideig mellette legyen, vagy sok figyelmet fordítson rá. Aztán az asszony meghalt.
A temetés után Carlyle bement Jane szobájába, és meglátta az asszony naplóját az asztalon; felvette, és olvasni kezdte. Egy teljes oldalon csak egyetlen sor állt: „Tegnap egy egész órát töltött velem, és ez olyan volt, mint a mennyország; nagyon szeretem őt.” A valóság, melyet meglátni addig valamiért túlságosan vak volt, most metsző élességgel hasított belé. Túl elfoglalt volt ahhoz, hogy észrevegye, milyen sokat jelent Jane-nek. Visszagondolt, hogy milyen sokszor kötötte le a munkája, és egyszerűen nem vett tudomást a feleségéről. Nem látta a felesége szenvedését. Nem látta a szerelmét. A következő oldalra lapozva olyan szavakat olvasott, melyeket sohasem tudott elfelejteni: „Egész nap füleltem, hogy hallom-e a lépteit az előszobában, de most már késő van, és azt hiszem, ma már nem fog jönni.” Visszatette a naplót az asztalra, és kirohant a házból. A barátai találtak rá az asszony sírja mellett, sárral borítva. Szemei vörösek voltak a sírástól, könnyek csorogtak le az arcán. „Bárcsak tudtam volna, bárcsak tudtam volna” - zokogta.


A szentek nem a szenvedést szerették, hanem a benne megpillantott egyetlen menekvést, az Atyát, azt az igazit, akiben még akkor is lehet reménykedni, amikor már minden földi reménység szertefoszlott.

Jézus nem csodaországot akart csinálni varázslás útján ebből a világból, hanem az Istentől bűnével elszakadt embert akarta kibékíteni Istennel. Elvezetni az embert, nem vissza a Paradicsomkertbe, hanem még tovább: a szentháromságos életbe. Akinek ez elvontnak tűnik és a realitástól elszakadtnak, annak másutt van az élete súlypontja, s ahhoz az evangéliumok Krisztusának nincs sok vigasztaló szava. Az igazi Krisztusba vetett hit sohasem lesz sikervallás, mert nem ígérhetjük azt, amit Jézus sosem ígért, a zökkenőmentes életet, dolgaink és emberi viszonyaink tökéletes elrendezését. Jézus nem azért jött, hogy minden problémát megoldjon, hanem hogy az Atyaistenhez elvezessen minket és föltámasszon az utolsó napon.

Hogy az Isten hogyan engedhette ezt meg ezt? De végül is mit várunk Krisztustól a földön? Azt, hogy földi életünket minden szempontból rendbe hozza, és máris itt lesz a mennyország? Neki sem volt itt. Az azonban biztos, hogy lelkileg gazdag életet hoz. Jézus öröme, amelyet megoszt velünk, az élet teljessége. Megígéri a mennyei hazát, megadja a Szentlelket, egy új életet és egyfajta belső békességet. Ha valóban szeretnénk őt, örülnénk annak, hogy az Atyához megy. A teljes öröm az ő dicsőséges feltámadása és menybemenetele, melyben megnyilvánul a mi jövendő sorsunk. Hát ez az a vigasztalás, melyet hozott nekünk Azt hiszem itt és most valamennyiünknek választania kell két életirány között: vagy mindenáron a szenvedés és fájdalom kiküszöbölésére törekszel s ebből bálványt csinálsz, vagy valóban Krisztus követője leszel, ami azt jelenti, hogy megtanulsz szeretni, ami pedig bizonyos szenvedéssel jár.

Észre kell vennem, hogy az élet teljességét nem a tehetség, a nagy tettek, vagy a mozgalmasság és a sokszínűség adja, hanem a mind tökéletesebb szeretet.

Barsi Balázs


A szeretet nélküli felelősség figyelmetlen,
A szeretet nélküli igazság kemény,
A szeretet nélküli okosság gőgös,
A szeretet nélküli barátság hűvös,
A szeretet nélküli rend kicsinyes,
A szeretet nélküli hatalom kíméletlen,
A szeretet nélküli birtoklás fösvény,
A szeretet nélküli adakozás képmutató,
A szeretet nélküli vallásosság bigott,
A szeretet nélküli hit vakbuzgó,
A szeretet nélküli remény fanatikus,
A szeretet nélküli élet értelmetlen.
A szeretetben élők mélyre látnak,
a reménységben élők messze látnak,
a hitben élők mindent másképp látnak.


A Te gazdagságod legyen az enyém is,
Szegény voltál Uram, szegény leszek én is.
Jézus szegény Szíve, a koldusod vagyok,
Alamizsnát, kegyet csak Szívedtől kérek.
Mária, Szűz Anyám, Te könyörögj értem,
Hogy a Kereszt úján Jézust követhessem.
E földön senkitől jutalmat nem várok,
Gazdagság híre után nem futok, nem járok.
Sátán imádója, cinkosa nem leszek,
Nem tiprom meg bűnnel Jézusom, kereszted.
Ámen


„A világosság a sötétségben fénylik.” (Jn 1,5)

Észrevehető, ahogy hosszabbodnak a napok. Reggel, délután egyre jobb a kedélyünk; a világosság feltölt derűvel, tettvággyal, aktivitással. A sejtjeink tavaszt várnak, és tudjuk, már a küszöbön áll a várva várt évszak. Az ember fény és D-vitamin nélkül – biológiai tény – nem élhet. Csodás adománya Istennek a fény, a világosság, a teremtés első csodálatos ajándéka. És legyen világosság! Lelkünkben is megcselekszi Isten ezt a csodát Lelke által. Életet csak általa kapunk, az ő fényéből, amit gyújt bennünk. Fénylik, ránk ragyog, és megmutatja, mi az élet, ki vagyok én, és mi az Isten áldott szándéka velem. Add, Uram, fényedet, vezess, oszlasd a homályt bennem és körülöttem!
(Kőháti Dóra)


Aki nem veszi vállára a keresztjét, s nem követ, nem méltó hozzám. Aki meg akarja találni életét, elveszíti, aki azonban elveszíti értem életét, az megtalálja.

Mt 10.38-39

- Ébresztő, barátocskáim! - csiklandozták meg a felkelő nap hajnali sugarai a virágoskert színpompás lakóit. - Itt a reggel! Tárjátok ki kelyheiteket, bontsátok ki szirmaitokat! Új, csodaszép napra virradtunk!

- Csak még egy icipicit hadd szundikáljunk! - pislogott álmosan a nebántsvirág.

- A friss, hajnali harmatnál nincs üdítőbb nedű, mosakodj meg benne te is! - tanácsolták az út mentén virító százszorszépek.

- Már a méhecskék is biztosan úton vannak! Nem fogadhatjuk őket álmosan, gyűrött szirmokkal! - tette hozzá a rézvirág.

- Még csak az kéne! - csattant fel a duplafodros petúnia. - Nem vagyok bolond, hogy azokat a szőrös lábú virágportolvajokat magamhoz engedjem! Még letörnék a gyönyörű szirmaimat, meggyűrnék a világhírű fodraimat! Arról nem is beszélve, hogy a lábaikra ragadt szúrós port rászórnák a bibémre, s az belém vájna! Köszönöm szépen, de nem kérek abból a fájdalomból!

- Ne is figyeljetek rá! - hajolt oda szomorúan a kecses liliom a mellette növekvő aprócska krizantémokhoz. - Aki csak magára gondol, az sosem lehet boldog!

- Még hogy nem lehetek boldog! - rikkantotta a cifra petúnia. - Én már most is boldog vagyok és gyönyörű! És az is maradok örökre! Megtartom magamnak a szépségemet, nem pazarlom holmi semmirekellőkre! - emelte fel a fejét gőgösen, és kihasználva a szellő lágy ringatását, ügyesen félrehúzódott a kelyheibe igyekvő méhecskék közeledése elől.

Azok látva, hogy hiába próbálkoznak, más virágokra szálltak, s fürge mozdulatokkal végezték a Jóisten által rájuk szabott feladatot. A rézvirágok nem tiltakoztak, szélesre tárták kelyheiket, s kedvesen fogadták a porzóikon szorgoskodó méheket. Azok egyik virágról a másikra szállva, magukkal vitték a virágport és a rézvirágokra hintették. A virágok megadóan tárták fel puha, tapadós bibéjük mélyét, magukhoz ölelve a virágporszemecskéket. Közben megadóan, alig hallhatóan sóhajtoztak a fájdalomtól, amint a szúrós virágporszemcsék egyre mélyebbre vájták magukat belsejükben. Amikor fájdalmuk már elviselhetetlennek tűnt, lehajtották fejüket és arra gondoltak, hogy ebből a szenvedésből születnek meg majd gyermekeik, akikben tovább élhetnek. Ez a gondolat boldogsággal töltötte el őket, és enyhítette kínjaikat. Aztán egyszerre minden fájdalom elmúlt, s érezték, kelyheik mélyén elkezdődött a csoda, amelyből egyszer majd új élet támad. Fáradtságtól megtört szirmaik feszessége elernyedt, színei megfakultak. Mégsem voltak szomorúak. Sőt, valami megmagyarázhatatlan békesség és boldogság töltötte el szívüket. Még a duplavirágú petúnia gúnyos megjegyzéseivel sem törődtek, s nem cseréltek volna vele semmi áron.

- Ti aztán tényleg megbolondultatok! Nézzetek csak magatokra! Napról napra csúnyultok és töpörödtök. Bezzeg én! Még mindig ugyanolyan fiatalon pompázom! Én örökké szép leszek! - illegette magát gőgösen.

A napok pedig egyre csak teltek. Mind hűvösebb szél tépázta a kertet, s annak minden lakója előtt egyre világosabbá vált, hogy Ősz úrfi hamarosan átveszi a hatalmat az eddig zöldellő birodalomban. A rézvirág szirmai már barnán és kopottan várakoztak, levelei fakón és száradtan éktelenkedtek. Gyökereivel még kapaszkodott a barna rögökhöz, de az éltető nedvekkel már csak a virágfejben sorakozó magocskákat táplálta. Minden erejével befelé figyelt, megadóan várva a pillanatot, mikor elválik szárnyas magvacskáitól, beteljesítve örök feladatát. Visszahúzódott belső szentélyébe, ahol a Jóisten munkálta ki benne azt, ami örökkévaló. A petúnia sem kérkedett már, virágai megfonnyadtak a hűvös őszi reggeleken, bimbói terméketlenül hullottak a porba. Olyan ráncosnak, öregnek és értéktelennek érezte magát. Irigykedve nézte a gyermekeiket hordozó rézvirágokat. Most már a fájdalmat is elvállalta volna, de már késő volt. Egy hirtelen támadt szélvihar megragadta, és letörte kiszáradt tövét. Csak a földből kiálló száraz kóró tanúskodott önző hiúságáról.

A szél a rézvirágokat is megtépázta. Ám azok nem siránkoztak. Ellenkezés nélkül simultak bele az örvénylő fuvallatba, kitárva magházuk ajtócskáit, engedtek a szorításból, mellyel eddig magjaikat ölelték magukhoz. Azok pedig kibontották a Teremtőtől kapott vitorlácskáikat és útnak indultak. Messzi tájakra repültek, ahol majd tavasszal, a természet újjászületésekor hirdetni fogják, hogy az új élet a halálból születik.


Amikor Teréz anyától megkérdezték, hogy pici, törékeny asszony létére hogyan tudott sok tízezer ember életébe komoly változást hozni, azt válaszolta: "Én mindig csak egy embernek segítettem."

Mindig elég egy lépés...


„Amit tesztek, jó lélekkel végezzétek úgy, mint az Úrnak, és nem úgy, mint az embereknek.” (Kol 3,23)

Egy kőműves a háztetőt javította. Amikor kész volt, azt mondta a segédjének: „Tartsd a kéményt, amíg a tulajdonos körülnéz és kifizet.” Tréfásnak tűnik ez a kis anekdota, de valljuk meg, sajnos sokszor igaz: a szemnek dolgozunk. A pillanatnak. A látszatnak. Csak a pénzért, a magunk hasznáért. Jogos, hogy keresni akarsz, de az is, hogy a másik fél jó munkát kapjon. Akkor nem lesz ez a kettő ellentétben, ha az Úrnak végzed a munkádat. Ha tudod, hogy ő lát, ha tudod, hogy ő kész segíteni. Ha szereted az Urat, és azt akarod, hogy jó munkádért őt dicsőítsék.
(Széll Bulcsú)


Az ember naponta rendbe teszi a haját. És a szívét miért nem?

„Jézus így szólt a kánaáni asszonyhoz: „Asszony, nagy a te hited, legyen úgy, amint kívánod!” És meggyógyult a leánya még abban az órában.” (Mt 15,28)

Irigylésre méltó a kánaáni asszony. Legfőképpen a bátorsága és a merészsége. Nem sokat mérlegel. Nem töpreng azon, hogy illik-e vagy sem pogány asszonyként egy zsidó férfit megszólítani. Nem hagyja magát a környezet által elnémíttatni. Egyszerűen megy ahhoz, kiált az után, akiről tudja, hogy hatalma van a betegség felett is. Jézus ezt a merészséget, ezt a környezettel nem törődő bátorságot nevezi hitnek. A hit ma is ezt jelenti, hogy nem a körülmények szorítása, hanem Jézus Krisztus ereje és hatalma határoz meg.
(Baranyayné Rohn Erzsébet)


Jézus nem annyira a cselekedetek nagyságát nézi, sem a nehézségüket, mint inkább azt a szeretetet, amely ezekre a tettekre késztetett.

Kis Szent Teréz


Legédesebb, legjóságosabb Jézusom, őrizz meg attól, hogy bárkit - még ha gyűlöl és üldöz is engem -, megvessek, kevésre becsüljek, haszontalannak tartsak, lenézzek vagy elforduljak tőle. Ne engedd, hogy valaha is gyűlölet vagy akár csak keserűség támadjon bennem iránta, és engedd, hogy amíg csak él, ne kételkedjem a megjavulásában!

Szigmaringeni Szent Fidél


Mindenki az emberiséget akarja megváltoztatni, senki sem önmagát!


Nemes szép élethez nem kellenek nagy cselekedetek, csupán tiszta szív és sok-sok szeretet.