2017. április 14., péntek

A legjobb minőségűt!

„Társadalmi probléma, hogy bizonyos áruk, élelmiszerek silányabb minőségűek, mint az azonos márkájú, kiszerelésű, de Európa nyugatibb részében forgalmazottak. Az egyik magyarázat szerint azért, mert hazánkban erre van igény, ezt szokták meg a magyar emberek, ilyen az ízlésük. Ne kövessük azokat, akik az Isten szavával is ezt teszik, amikor emberek igényét elégítik ki, ne hamisítsuk az igét, ne vegyük el élét, és ne relativizáljuk! Engedjük, hogy a Szentlélek magyarázhassa a Bibliát! Ezért fontos számunkra a bibliaiskola, a csendeshét, a csendesnap, konferencia, a körzeti alkalom, ahol kérhetjük, hogy Isten üzenete szólaljon meg.”
(Részlet a BSz küldöttgyűlésén elhangzott elnökségi beszámolóból)

„Mert Isten beszéde élő és ható, és élesebb minden kétélű kardnál, és elhat a szívnek és léleknek, az ízületeknek és a velőknek megoszlásáig, és megítéli a szív gondolatait és szándékait.” (Zsid 4,12)



HADD MENJEK, ISTENEM...

Ezekben a napokban – a hajókatasztrófa 100. évfordulóján – a Titanicra emlékezik a világ. A Bartók rádió a minapi zenei műsorát a címben idézett evangéliumi énekkel fejezte be, amit a tudósítások szerint a zenekar utoljára játszott.

Azokban a percekben talán feleslegesnek, komikusnak, sőt bosszantónak tűnhetett, hogy a zenekar akkor is kiállt játszani, amikor a jéghegybe ütközött hajón minden felbolydult, és mindenki azzal volt elfoglalva, hogy az életét mentse. Mégis a lehető legtöbbet tették, amikor az embereket a maguk eszközeivel arra segítettek felkészülni, ami elkerülhetetlen volt: a halál völgyén való átkelés után az élő Isten előtti megállásra.

Ha azok a muzsikusok abban a leírhatatlanul válságos helyzetben erre képesek voltak, mennyivel inkább dolguk ez azoknak, akik Jézus Krisztusban bűnbocsánatot, élő reménységet kaphattak, hogy életükkel és szavaikkal az Úrra mutassanak – nemcsak rendkívüli helyzetekben, de a szürke hétköznapokban is.

Dr. Mikoliczné Virág / Pécel

„Mindig legyetek készen megfelelni mindenkinek, aki számon kéri tőletek a bennetek levő reménységet.” (1Pt 3,16)


Halál – feltámadás – élet 

A bibliai Lázár története szinte illusztráció Jézus Krisztus tanításához. Lázár, bár testileg halott, négy napja a sírban van, de a valóságban, Jézus Krisztus felől nézve: él! Lázár visszahívása tükrében érthetjük igazán, hogy Jézus mennyire mást ért az életen és halálon, mint mi, mint a földi közgondolkodás. Határozottan állítja ugyanis, hogy aki őbenne hisz – őhozzá tartozik már –, annak nem árt a halál („ha meghal is, él”!).
Az élet lényegéről sem a biológia, sem a filozófia nem képes teljes képet adni. Az élet még a Biblia alapján is nehezen megfogható. Ezért állítja elénk az Újszövetség szemléletesen: az élet nem valami, hanem valaki: Jézus Krisztus, őbenne Isten jelenléte, vele való közösség. A Krisztushoz tartozók földi halála csak a múlandó testet érinti. Az ilyen ember a látható világ felől nézve „alszik”, a teste elpusztul, de ő maga, az igazi lénye – lelke, személyisége – él! A Biblia szerint a halál nem a pusztulás, hanem az Istentől való elszakadás állapota, aminek oka a bűn: az ember Isten elleni lázadása. Ám ebből a halálból van feltámadás Jézus Krisztus által.
A halál (tudományosan) az élet szükségszerű része. Ám a Biblia szerint nem tartozik a teremtés rendjébe: az, hogy meg kell halnunk, nem normális és nem természetes. A "halál ellenség", ami majd tökéletesen eltöröltetik.
A feltámadás az élő Krisztussal való találkozás: az Úr Jézus személyes megváltómmá lesz. Újjászületésünktől kezdve a hit által részesedünk Jézus Krisztus örök, isteni életében. Ez az élet töretlenül folytatódik a test halála után. Vagyis a halál a hívő számára csak költözés e világból az Atyához. (Folytatjuk!)
Jézus szavai Lázár testvéréhez: „Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is él, és mindenki, aki él, és hisz énbennem, soha meg nem hal. Hiszed-e ezt?” (Jn 11,1-45)


Végiggondolva az előző heti üzenetet, arra a megállapításra juthatunk, hogy a bibliai sorrend más, mint ami emberileg logikus. A csak testi, fizikai élettel, bios-sal rendelkező, Istentől távol létező ember azt hiszi, hogy él. Ennek az életnek egyszer majd vége lesz, ezt nevezi halálnak. Homályos, vallásos elképzelései vannak, hogy a halálból talán egyszer majd feltámad. Tehát a közgondolkodás szerinti sorrend: élet – halál – feltámadás.
A Biblia szerint viszont a csak bios-sal rendelkező, Istentől függetlenül vegetáló ember: halott. Ám ebből a halálból lehetséges a feltámadás! Ezért jött Jézus Krisztus, halt meg a kereszten és támadt fel. Ha valaki hiszi ezt, hit által elkezdődik benne az élet: örök, isteni élet, amelynek a test halála nem árt. Töretlenül folytatódik, sőt akkor teljesedik ki igazán. Tehát az ilyen ember MÁR MA FELTÁMADT!
Az igei (logikus) sorrend tehát: halál – feltámadás – élet.
Jézus szavai Lázár testvéréhez: „Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is él, és mindenki, aki él, és hisz énbennem, soha meg nem hal. Hiszed-e ezt?” (Jn 11,1-45)



"Hát én, immár kit válasszak?

A már-már klasszikussá vált népdal-kérdést a leggyakrabban nem a választópolgárok, hanem a házasulni vágyók teszik fel. A választás viszont most – bár tavasz van, és hamarosan belépünk a szerelem havába – mégis más dimenzióban nyert aktualitást.

Sokak dilemmája látszik megoldódni ezekben a hetekben, napokban. Az országgyűlési választás ténye tartotta / tartja lázban a közvéleményt. Valamennyi párt arról igyekezett meggyőzni választóit, hogy rá szavazzanak, mert akkor megoldódnak a problémák, hatalmas lesz a jólét, és (esetleg) elérkezik a tejjel-mézzel folyó Kánaán is. A nagy ígéretek időszaka ez, ami a keresztyén embert is próba elé állítja.

A keresztyén hívők között megoszlik a vélemény a politizálásról, leginkább abban, hogy kell-e szavazni vagy sem? Egyesek szerint a politika bűnös dolog, éppen ezért nem szabad vele foglalkozni, hiszen Isten más feladatokat bízott az övéire. Mások – az „Igyekezzetek a városnak jólétén!” bibliai intésre hivatkozva – bíztatnak a politizálásra, mondván, felelősek vagyunk annak az országnak sorsáért, amiben élünk.

A most zajló országgyűlési képviselőválasztás eddigi adatai azt igazolják, hogy sokan engedelmeskedtek az utóbbi parancsnak, bizonyosan a hívő emberek közül is.

A magyar nép tehát döntött. Földi sorsát most olyan pártszövetségre bízta, amelyik – megítélése szerint – a jelenleg kritikusnak tekinthetőhelyzetben képes felelősen kormányozni, és alkalmas kivezetni az országot a kátyúból.

Keresztyénként mi is elfogadjuk és üdvözöljük ezt a döntést, mert úgy tűnik, hogy akik hatalomra jutottak, azoknak az államügyek mellett, Isten ügye sem közömbös.

Választáskor, választások után nemcsak az új ország vezetői, hanem a keresztyén emberek is komoly feladat előtt állnak. Rendezniük kell soraikat, be kell tölteniük küldetésüket, mindezt szüntelenül imádkozva és munkálkodva a „város jólétén”, mert annak jóléte lesz a mi jólétünk is!

Margit István / Pécel

Pál apostol: „A hatóságok nem a jó, hanem a rossz cselekedetek büntetésére vannak. Akarod, hogy ne kelljen félned a hatalomtól? Tedd a jót, és dicsérni fog téged, mert Isten szolgája ő a te javadra.” (Rm 13,1-7)



Isten kezében

A napokban meglátogatott egy volt tanítványom, akivel egy tea mellett sokat beszélgettünk. Már nem élnek a szülei, a nagynéni segítségével négy testvérét kíséri figyelemmel. Bár értelmileg akadályozott fiatalember, mégis képes magát fenntartani, még munkát is kapott egy áruházban. Látássérült öccséről is gondoskodik, elkíséri a szakiskolába, segíti életét. Gyerekként szertelen, nehezen kezelhető tanuló volt, de most tele volt érdeklődéssel és feladatai iránti kitartással.
- Hogyan történt a változás? – kérdeztem tőle.
- Tudod, rendszeresen járok gyülekezetbe, Isten segít nekem. – mondta.
Emlékszem, kisiskolásként rendszeresen járt a hittanórákra, és lekötötték figyelmét a bibliai történetek. Ilyenkor megnyugodott hiperaktivitásában, mert a Teremtőt dicsérő énekek felemelték őt is Istenhez. Akkor nem gondoltam, hogy komolyan veszi mindazt, amit tanult, és bizalmát, fogyatékkal teli hitét Jézus Krisztusba veti. De Isten a legkisebbek imádságát is meghallgatja és megsegíti őket. Élete és hite bizonyságot tesz arról, hogy hozzátartozója az élő Isten, aki kezében tartja és óvja az ő életét is.

Jézus szavai: „Ne aggodalmaskodjatok tehát, és ne mondjátok: Mit együnk? vagy: Mit igyunk? vagy: Mivel ruházkodjunk? Mert mind ezeket a pogányok kérdezik. Mert jól tudja a ti mennyei Atyátok, hogy mind ezekre szükségetek van. Hanem keressétek először Istennek országát és az ő igazságát; és ezek mind ráadásul megadatnak nektek.” (Mt 6,31-33)




"...megérkezett Simon Péter is, bement a sírba, és látta, hogy a leplek ott fekszenek, és hogy az a kendő, mely a fején volt, nem a lepleknél fekszik, hanem külön összegöngyölítve egy másik helyen."

(Jn 20,7)

Elolvasandó: Jn 20,1-10

A sírban nem volt ott a Jézus teste, de amik ott maradtak: feltámadásának jeleiként maradtak ott. A halotti lepleknek is van üzenetük. Az Élőről szólnak. A kendő, ami a fején volt, összehajtogatva maradt vissza, külön a többi lepeltől. Krisztus feltámadása a bűn által megrontott teremtési rend helyreállítása. A teljes helyreállítás Benne lehetséges, és Általa. A bűn törvénytelenség, rendetlenség, felfordulás. Káosz és nem kozmosz. A természet legveszélyesebb rizikófaktora az ember.
Ha a sír rendetlenül marad, azt a gyanút erősítette volna meg, hogy sírrablók lopták el Jézus testét. A Feltámadott első gesztusa egy kendő összetűrése.


Mit hagyok magam után? Egyik gyülekezetben ebéd után, a délutáni szolgálat előtt lefeküdtem pihenni. Egy takarót húztam magamra. Közeledett az istentisztelet ideje a templomban. A takarót félredobtam, mint otthon: a feleségem feladata a rendbetétel. Szolgálatom textusa éppen az összehajtogatott kendő üzenete volt. Megszégyenültem: lehet-e rendről beszélni, ha rendetlenséget hagyok magam után? Aki a kicsin hű, a sokan is az; aki a kicsiben rendetlen, nem az-é a nagyban is? Nincs nagy és kicsi! Csak rendezetlen, vagy csak rendbetett élet van. A világ új rendje egy kendő összehajtogatásával kezdődik. Én vagyok ez a világ.

(Visky Ferenc)




"Mit keresitek holtak között az élőt? Nincs itt, hanem feltámadott..."


Feltámadott!

Húsvéti reggel tavaszi kedvvel
Zeng a berekben: Feltámadott!

Egei kéklik, szelei végig-
zúgják az erdőn: Feltámadott!

Dongói dongják, méhei zsongják,
Kórusban mondják: Feltámadott!

Lepkéi írják, bimbói nyílják,
fűből virítják: Feltámadott!

Égi madárkák dalolva szántják
az új barázdát: Feltámadott!

Tavasz van, íme, hatalmas Ige,
zuhog a szívre: Feltámadott!




MEGVÁLTÓ ÚR JÉZUS KRISZTUS!
Mindenki Téged keres. Köszönjük, hogy mi is ismerhetünk Téged, tapasztalhatjuk feltámadásod erejét és szívünkig érhet a tanítványok öröme: "Feltámadott az Úr bizonnyal!" Hisszük, hogy Te vagy a feltámadás és az élet, hogy Lelked által velünk jársz útjainkon és mellettünk állsz majd halálunk óráján is, hogy hazasegíts. Légy áldott érte! Ámen.




NYOMORULTUL ÉRZEM MAGAM


Krisztusban hívő emberekként azt gondoljuk, hogy nem érezhetjük rosszul magunkat. Ezért csodálkozunk, amikor feltör belőlünk az „Ezt már nem bírom tovább. Kész. Elég! Kiszállok!” – gondolat.

Munkahelyi stressz, anyagi bizonytalanság, párkapcsolati nehézség, gyermeknevelési kudarc, szolgálati sikertelenség, nyilvános megszégyenülés, testi fájdalom, magányosság – talán ismerős társai életünk egy-egy szakaszának. Újra- és újra bíztatjuk magunkat és egymást azzal, hogy Isten talán már a jövő héten jobbra fordítja a dolgok menetét, vagy azzal, hogy nem lesz semmi gond, bírni fogjuk.A legfájdalmasabb élményben akkor van részünk, amikor Isten ügye érdekében vállalunk áldozatot, többlet nehézséget, mégis kudarcban, hátratételben, netán megaláztatásban van részünk. Ekkor leginkább belevetnénk magunkat a világi élvezetekbe, hogy eltereljük figyelmünket a fájón égető kérdésről: Krisztusban reménykedem, hogy megsegít engem, és mégsem tesz semmit, de vajon miért?

Az 1Kor 15,19-ben a feltámadásról tanító igeszakasz nagyon fontos kitételét találjuk, miszerint a Krisztusban reménykedő keresztyén minden embernél nyomorultabb(!), ha nem látja azt a jövőt, ami Krisztusban az övé! Ha leveszi tekintetét arról, hogy Krisztusért és Krisztusban halála után miben lesz része.

De minek is leszünk részesei? Pontosan nem tudjuk, ugyanis egyelőre titok. Minden spekulációt mellőzve csak annyit tudhatunk, hogy lelkileg és testileg részünk lesz abban, „Amiket szem nem látott, fül nem hallott és embernek szíve meg se gondolt, amiket Isten készített az őt szeretőknek” (1Kor 2,9). Olyan jó lesz ott nekünk, amilyet elképzelni sem tudunk! Isten eltöröl minden könnyet szemünkről, halál nem lesz többé, sem gyász, sem kiáltás, sem fájdalom nem lesz többé (Jel 21,4). Nem fogjuk magunkat nyomorultul érezni, sőt, ha ezeket az ígéreteket hittel megragadjuk Krisztusban, akkor már most örömünk és békességünk van. Aminek birtokában – elsődlegesen – nem a nehézségek alóli kimenekedést várjuk, hanem örömmel, hálával és szeretettel nézünk fel Krisztusra, aki miatt ez lehetséges, és akiben ez igaz ránk. Legyen áldott ezért! Dicsőség neked, Krisztusunk! Bizony, jövel Uram, Jézus!

Csapkovics Bertalan / Budapest

„Ha csak ebben az életben reménykedünk a Krisztusban, minden embernél nyomorultabbak vagyunk.” (1Kor 15,19)





Világítótorony
Írta: Dr. Mikoliczné Virág
Egy beszélgetésen hangzott el nemrég, hogy a mai egyház mintha nem látná tisztán a küldetését. Európára nézve ez a megállapítás mindenképpen helytálló: nem akar korszerűtlennek tűnni, ezért kerüli a bűn és a kárhozat témáját. Helyette liturgiák és külsőségek megújításával próbálkozik, hozzászól az aktuális társadalmi problémákhoz, és sok esetben karitatív akciókkal tevőlegesen is részt vesz a gondok enyhítésében. Mindezek ellenére tagjainak száma vészesen fogy.

"Kéne egy világi-világi-világítótorony!" hallottam éppen előző nap egy slágerben. Ha az Igéből nem volna egyértelmű, hogy mi Isten képviselőinek a dolga, megtudható a segélykiáltásokból. Az embernek alapvető szükséglete a tájékozódás, a végső igazságok, a megváltás megismerése. Micsoda kincs és kiváltság, hogy az Igéből táplálkozva életünkben megjelenhet Isten békessége, világossága. Ebben az összezavarodott és elbizonytalanodott világban, amikor sok esetben maga az egyház sincs a helyén, még nagyobb felelősség hárul Isten népének minden egyes tagjára.

„Ti pedig választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, Isten tulajdon népe vagytok, hogy hirdessétek a hatalmas tetteit annak, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket..." (1Pt 2,9)

Szent II. János Pál gondolatai

A fiataloktól függ az Egyház és a társadalom jövője.


„Atyádat és anyádat tiszteld” – halljuk Isten negyedik parancsolatában. Ám ahhoz, hogy a gyermekek tisztelhessék saját szüleiket, a szülőknek, mint Isten ajándékaira kell tekinteniük gyermekeikre. Igen, minden gyermek Isten ajándéka. Előfordulhat, hogy nehezen elfogadható, mégis mindig felbecsülhetetlen értékű egyedi ajándék.


Az a tény, hogy a kiengesztelődés Örömhírét egymás között megosztott keresztények hirdetik, gyengíti a tanúságtételünket.


Az emberi élet célja nem az anyagi javak gyűjtése, mivel léteznek más, sokkal értékesebb javak, amelyekért érdemes áldozatkészen harcolni; olyan javak, amelyek által az emberi személy nemesebbé válik és kapcsolatba kerül Istennel.


Az emberi ész képtelen kimeríteni a Szeretet kereszten megjelenő misztériumát; a kereszt ellenben meg tudja adni az észnek a végső választ, amit az keres.


Az emberről csak annyiban mondhatjuk el, hogy munkája által „uralma alá hajtja” a földet, amennyiben képes a munka ura maradni, és nem válik annak rabjává.


Az Úr arca világosítsa meg a szívünket, hogy tekintetünket ne a minket ért jogtalanságok keserű emlékére vessük; ne azt várjuk, hogy először a többiek váljanak jókká, hanem mi magunk haladjunk előre a jóra való megtérésben, elfeledve a múltat, és működjünk együtt a Teremtővel egy szebb jövő érdekében!


Krisztus azt akarja, hogy Péter Utódaként tanúskodjam az egész világ előtt arról, miben mutatkozik meg korunk emberének nagysága – és nyomorúsága. Miben nyilvánul meg veresége, és miben győzelme. (Auschwitz 1979. jún.07.)


Mária Krisztusra szegzett tekintettel élt, és megjegyezte minden szavát: „Emlékezetébe véste mindezt, és szívében gyakran elgondolkodott rajtuk” (Lk 2,19, vö. 2,51). Jézussal kapcsolatos emlékei, amelyek a lelkébe vésődtek, mindenhova elkísérték, és életének minden helyzetében föl tudta azokat idézni. Bizonyos értelemben ezekből az emlékekből állt össze a „rózsafüzér”. Amikor a keresztény közösség a rózsafüzért imádkozza, harmóniába kerül Mária emlékezésével és tekintetével.


Minden hívőnek tanúságot kell tennie a világ előtt Jézusnak, a mi Urunknak feltámadásáról és életéről, és az élő Isten jelévé kell válnia.





http://www.rakospalotaifoplebania.hu/taxonomy/term/10

Vianney Szent János gondolatai


 A halat nem bántja, hogy túl sok a víz, a jó keresztényt sem bántja soha, hogy túl sokat időzik a jó Istennel. Akadnak, akik számára unalmas a vallás; ez csak azért van, mert nincs bennük a Szentlélek.
Amikor az Oltáriszentség előtt vagyunk, ne tekingessünk körbe, hanem csukjuk be szemünket, és nyissuk ki szívünket. Akkor a jó Isten is ki fogja nyitni az övét. Mi nála leszünk, Ő hozzánk jön, mi kérünk, Ő ad. Olyan lesz ez, mint amikor két lehelet eggyé olvad. Milyen boldogság elfeledkezni magunkról, hogy Istent keressük!
Az ember megteheti, hogy nyolc vagy tizenöt napra áldozatul ajánlja magát a bűnösök megtéréséért. Elvisel hideget – meleget; nem néz meg egyet – mást; nem megy el valahová, ahová szeretne; kilencedet végez. Akik olyan szerencsések, hogy naponta áldozhatnak, ebből végezhetnek kilencedet. Nemcsak Isten dicsőségét munkáljuk ezzel a gyakorlattal, hanem bőséges kegyelmet is kieszközlünk.
Az önmegtagadás útján csak az első lépés nehéz. Ha ezt megtettük, a többi magától jön, ha pedig ez az erény megvan, minden megvan.
Bármily gonoszok legyenek azok, akikkel együtt élünk, nem szabad gyűlölnünk őket. Ellenkezőleg: Jézus Krisztus példájára jobban kell őket szeretnünk saját magunknál.
Kevélységünk az, amely nem engedi, hogy szentek legyünk. A kevélység az a lánc, amelyre minden bűn föl van fűzve, az alázatosság pedig rózsafüzére az erényeknek.
Nézd csak az embert! Gyötri, hajszolja magát, feltűnést kelt, úr akar lenni mindenki fölött, azt hiszi, hogy ő valaki; szinte odakiáltja a Napnak: „Hordd el magad, majd én világítok helyetted.” Egyszer ez a kevély ember összeomlik egy marék hamuvá, amelyet elsodor a víz, patakon-folyón át, egészen a tengerig…
Nincs jobb tudós annál, aki a keresztet szereti, attól kér tanácsot, és benne mélyed el. Bármilyen keserű is ez a könyv, azért csak legelégedettebb az ember, ha ebben a keserűségben elmerül.
Ó, mily jó imádkozni! A jó Isten kegyelmében élő embernek nincs szüksége, hogy imára tanítsák; természetében van, hogy tud imádkozni, mert ismeri rászorultságát.
Ó, testvéreim, ne csodálkozzunk azon, hogy a gonosz lélek mindent elkövet, csakhogy elhanyagoljuk imáinkat, vagy rosszul mondjuk. Jobban megérti, mint mi, hogy az imától félni kell a pokolban, és lehetetlen, hogy a jó Isten elutasítson valamit, amit imában kérünk tőle…
Úgy kell tenni, mint a királyok: amikor megfosztják őket trónjuktól, már előre biztos helyre küldik kincseiket. A jó keresztény is előre küldi jócselekedeteit a mennyország kapujához.
Vannak, akik azt mondják: „Elég nekem, hogy üdvözüljek, nem akarok én szent lenni!” – Ha nem akartok szentté lenni, lesztek kárhozottakká. Nincs középút. Vigyázzatok: vagy az egyik, vagy a másik! A mennyországba csak a szentek jutnak. A tisztítóhelyi lelkek is azok, mert nincs halálos bűnük, csak meg kell tisztulniuk, és nyomban a jó Isten barátai közé tartoznak.



http://www.rakospalotaifoplebania.hu/taxonomy/term/6
A hit nem erőlködés, hogy egy tételt elhiggyünk, hanem magunk odaengedése Annak, aki szeret minket, s egyszülöttét értünk a halálba adta.


A keresztyén ne legyen falu a völgyben, hanem hegyen épített város. (Spurgeon)



„Akik szabadításodra vágyódnak, hadd mondhassák mindig, hogy nagy az Úr!” (Zsolt 40,17b)

A zsoltáríró őszintén beszél életéről. Elmondja, hogyan segített rajta Isten, amikor hozzá kiáltott. Saját hitének tapasztalata arra indítja, hogy másokat is biztasson: a szorult helyzetben, gondok között érdemes imádkozni, mert Isten közel van hozzánk. Mi, akik napról napra megtapasztaljuk Jézusban az ő bűnöktől való szabadítását, vajon elmondjuk-e ezt másoknak? Tanúskodunk-e családunknak Isten nagyságáról és erejéről? A továbbadott hit erősödik, a magunknak megtartott és elhallgatott hittapasztalat ellenben nem dicsőíti mennyei Atyánkat.
(Gerőfiné dr. Brebovszky Éva)


Az emberek mindig eltúlozzák azon javak értékét, amikből nekik nem jutott. (G.B. Show)


Az emberek nem azért utasítják el a Szentírást, mert ellentmond önmagának, hanem azért, mert ellentmond nekik. (Anonimus)


Egy napon, egy fiatal megállt a város központjában és mondogatni kezdte a járókelőknek, hogy neki van a legszebb szíve a világon. Nemsokára nagy tömeg gyülekezett köréje és mindenki az ő szívét bámulta. Semmi hibája nem volt a szívének. Egy karcolás, egy seb, egy repedés, semmi. Mindenki úgy találta, tényleg ez a legcsodálatosabb szív, amit valaha is látott. Az ifjú nagyon büszke volt a szívére és továbbra is dicsérgette önmagát.
Egyszer csak egy öreg közeledett békésen. Szelíd, csendes hangú, mintha csak önmagához beszélne:
- És mégis, az ifjú szívének a tökéletessége nem hasonlítható az én szívem szépségéhez.
Az összegyűlt tömeg az öreget kezdte figyelni, és az ő szívét. Az ifjú is kíváncsi lett, ki merészeli ezt tenni - össze akarta hasonlítani a két szívet. Egy erős szívet látott, melynek dobbanásai messzire hallatszottak. De tele volt sebekkel, helyenként a hiányzó darabokat másokkal helyettesítették, amelyek nem illettek oda tökéletesen, helyenként meg nem is pótolták, csak a fájó seb látszott.
- Hogy mondhatja, hogy neki van a legszebb szíve? - suttogták az elképedt emberek.
A fiatal, miután figyelmesen szemügyre vette az öreg szívét, a szemébe nézett és nevetve megszólalt:
- Azt hiszem, viccelsz öreg. Nézd az én szívemet - ez tökéletes! A te szíved tele van hegekkel, sebekkel - csak könny és fájdalom.
- Igen - szólt az öreg. A te szíved tökéletes, de nem cserélném el az én szívemet a te szíveddel. Látod, minden seb a szívemen egy embert jelent, valakit, akit megajándékoztam a szeretetemmel - kiszakítok egy darabot és embertársamnak adom, aki néha viszonzásul ad egy darabkát az ő szívéből. Mivel ezeket a darabokat nem lehet méricskélni, ilyen szabálytalan lesz, de ezeket nagyon becsülöm, mert arra a szeretetre emlékeztetnek amit megosztottunk egymással. Néha csak én ajándékoztam darabokat a szívemből, semmit nem kaptam, még egy darabkát sem a szívükből, sőt bántottak és elhagytak. Ezek a nyílt sebek, az üregek. Hogy szeresd a körülötted élőket, mindig egy bizonyos kockázatot feltételez. Bár vérző sebeket látsz, amelyek még fájnak, mégis azokra az emberekre emlékeztetnek, akiket így is szeretek. Érted most, kedves fiam, mi az én szívemnek az igazi szépsége? - fejezte be az öreg csendes hangon, meleg mosollyal.
A fiatal, könnyező arccal, bátortalanul odalépett az öreghez, kiszakított egy darabot az ő tökéletes szívéből és reszkető kezekkel az öreg felé nyújtotta. Az öreg elfogadta és a szívébe rejtette, majd ő is kiszakított egy darabot az ő csupa gyötrelem szívéből és a fiatalnak adta. Igaz, hogy nem illett oda tökéletesen, de így volt szép.

A fiatal bámulta a szívét, amelyre már nem lehetett azt mondani, hogy tökéletes, de szebb volt mint valaha. Mert szíve már a szeretettől dobogott.


Gonosz szenvedélyeket csak más, hatalmasabb szenvedélyekkel lehet kiűzni. Azt a lelket, melyet nem tölt be valami pozitív lelkesedés, biztosan lefoglalják a démonok. (Fosdick)


Ha okosságodra és iparkodásodra jobban támaszkodsz, mint Krisztus Jézus magához hódító szeretetére, nemigen vagy csak későn leszel Istentől megvilágosított emberré, mert Isten azt kívánja, hogy neki teljesen alávessük magunkat, és okoskodásunk szűk körén a lángoló szeretet szárnyain felülemelkedjünk. (Kempis Tamás)


Ha szeretsz, sebezhető vagy. Szeress, még ha biztosra is veheted, hogy megszakad a szíved, de legalábbis sebet kap.


Kezdet és vég, múlt és jövő él az örök mában, mely a Föltámadotté.


KI HEGYRE MEGY


Ki hegyre megy, annak
Kardok közt kell járni
S odafönt a csúcson
Keresztnek kell állni.

Az jut csak oda fel,
Kit Isten keresztel,
De nem babér által,
Tövissel, kereszttel.

Százezer kard éle
Fog szívébe vágni,
Mégse engedj Uram
Félúton megállni.

Puszta Sándor


KRISZTUS-KERESÉS


Kiknek osztatik ki égi malaszt étke?
Lesd szavam, tanuld meg! Nem a tunya népre!
Nem kik városokban, mint a zsinagógán,
Nagy világi rangban pompáznak palotán.
Arra, Krisztus után ki jár pusztaságba!
Föl nem fuvalkodó lel majd Krisztusára!
Ilyenekhez Isten Igéje tisztán szól,
Nem világról, kincsről: hanem Mennyországról.

Szent Ambrus


„Meg is váltja Izráelt minden bűnéből.” (Zsolt 130,8)

Ez a bizonyosság legyen a szívünkben. Nekünk ilyen Istenünk van, aki meg tud váltani, és meg is váltja népét! Még ha ezernyi lánccal béklyóz is bennünket az óemberünk, Isten meg tud váltani, és meg is vált. Ha bűn bilincsei tartanak is fogva és menthetetlennek érezzük a helyzetünket, akkor is meg tud tartani. Ha a gonoszság rabszolgaságában vergődünk, akkor is ki tud szabadítani. Igazi szabadságot tud adni. Tekintsünk bátran így reá, aki Jézusban valóban szabadítást hozott!
(Bence Imre)


Nagyon sokszor, amikor veszekszünk, igazából azt akarjuk mondani: "Nagyon fáj, hogy nem hívtál fel, hiányzol, fontos vagy nekem!". De sajnos nagyon sokszor nem ezt mondjuk, hanem azt: "Hol voltál, mit csináltál, nem szégyelled magad?".


Nincs annyi sötétség az egész világon, hogy akár csak egyetlen kicsi gyertya fényét is kioltsa.
Nincs az a nehézség, amelyet a szeretet le ne győzne. Nincs olyan betegség, amelyet a szeretet meg ne gyógyítana. Nincs ajtó, amelyet a szeretet fel ne nyitna. Nincs az a szakadék, amelyet a szeretet át ne hidalna. Nincs fal, amelyet a szeretet le ne döntene, sem bűn, melyet meg ne bocsáthatna. Nem számít, milyen mélyen gyökeredzik a gond, milyen reménytelenek a kilátások, milyen kusza a zűrzavar, milyen nagy a hiba…


„Ti vagytok a tanúim – így szól az Úr.” (Ézs 43,10)


Tanúnak lenni kockázatos. Manapság sokan félnek tanúvallomást tenni, mert ki tudja, milyen bosszút kell elszenvedniük miatta. Vajon Istennek van valamilyen „tanúvédő akciója”? Hová menekít el a vérszomjas bosszút lihegők elől? De tanúnak lenni megtisztelő is. Nem akárkinek a vallomása változtathatja meg a történéseket. Kulcspozíciót tölthetek be. Isten megbízott engem, hogy szóljak róla az Ügyben. Mondjam el, mit és hogyan cselekedett. A vád tanúja vagyok? A védelemé? Hogyan folytatódik tanúvallomásom után a tárgyalás?… (Balogh Éva)