2017. május 5., péntek

Az Úr Trabantja

Az 1980-as évek nem hivatalos ifjúsági munkájában jelentős segítséget kaptunk, amikor az egyik szolgáló testvérünk – szerény fizetéséből – egy használt Trabant Combit vásárolt, és ezzel szállíthattuk a csendeshetek élelmét, utazhattunk a csendesnapokra, vittük a Patyolatba az ágyneműt Szeléről vagy a torbágyi bárkáktól…
Az élelmes, a lelki és fizikai munkából egyébként részt nem vállaló atyafiak is lecsaptak a Trabira. Volt, aki ezzel kívánta fuvarozni bútorát, a hétvégi telek termését – viszont a gyorshajtásért kiszabott büntetés kiegyenlítése a Trabi tulajdonosára maradt. Mígnem egyszer felbátorodva, az immár sokadszorra magánfuvarra igényt tartó ismerősnek nemet mondott, aki önérzetesen, hívő szöveggel tiltakozott az elutasító döntés ellen:
- De hát te azt mondtad, hogy ez az Úr autója!
- Igen! – volt a válasz. Az Úr autója, de nem mindenkié!
Bizony, a hívő ember élete is csak arra használható, amire az Úr szánta!



"Ti pedig (...) szent nemzet, Isten tulajdon népe vagytok" (1Pt 2,9)



Beszélő esernyők

A napokban szembe jött velem valaki, akinek az esernyője szivárványszínű volt. Nem sokkal később egy idősödő hölgy kabátján szivárvány színű jelvényt (kitűzőt) pillantottam meg. Ez jelzés a véleményéről: Minden új lelki-szellemi irányzatot el és befogadok. – és tüntetően ezt sugallja: Nem vagyok személyválogató.
Nagyot dobbant a szívem: Mennyei Atyánk sem az. Minden embert úgy fogad el, ahogyan van, hogy újjá teremthesse. A régi múljon el, egy új jöjjön létre.
Ezen gondolatok közben elmosolyodtam felfedezésemen, mivel én olyan esernyőt tartok a kezemben, amin átláthatok. Ezek szerint az én ernyőm is beszédes: tisztaságról, átláthatóságról üzen. Mindarról, amit Isten elvégezhet egy emberben, amikor megtisztítja bűneitől, sötét gondolataitól, és nyitottá, befogadóvá teszi az életét. Örömmel gondoltam Istennek erre a kijelentésére:

„Amik csak igazak, amik csak tisztességesek, amik csak igazságosak, amik csak tiszták, amik csak kedvesek, amik csak jó hírűek, ha van valami erény és ha van valami dicséret,
ezekről gondolkodjatok.” (Fil 4,8)




Együtt zenélni
Írta: Benedek Csilla


A karmester felemeli pálcáját, és a zenekari tagok vállukhoz, szájukhoz illesztik hangszerüket, majd teljes figyelemmel őrá koncentrálnak. Egyszerre kezdik a megtanult művet, majd az előttük lévő kotta és a dirigens utasításait követve zenélnek. Egy-egy hangszer önálló játéka nem mindig élvezetes, de a közösen felcsendülő mű gyönyörködtető, harmonikus zenévé alakul. Ehhez a muzsikáláshoz az egymásra figyelés is szükséges.

Isten gyermekeinek munkálkodása hasonlítható a zenekaréhoz. Van kottánk, a Biblia, karmesterünk, az Úr Jézus Krisztus. Őrá figyelve, neki engedelmeskedve, és egymáshoz igazodva élhetjük csak meg azt a lelki közösséget, amiről az Ige beszél. A zenekar tagjai sok- sok gyakorlással tudnak sikeresen együtt dolgozni, Isten népének is gyakorolni kell magát az egymás iránti szeretetben, hosszútűrésben, elfogadásban és a közös feladatvégzésben.

„Titeket pedig gyarapítson az Úr, és tegyen bőségessé az egymás és a mindenki iránti szeretetben..." (1Thessz 3,12)




Elkényeztetve



Az ösztöndíjjal külföldön tanuló gyermekünket költöztettük haza, és már egy héttel korábban odautaztunk, így bőven volt lehetőségünk a várost is megtekinteni. Az utazást hosszú készülődés előzte meg, a legkedvezőbb repülőjegy-foglalás feladatai, fontos iratok beszerzése, csomagolás, izgalom... Amikor megérkeztünk, lányunk várt minket, attól kezdve nekünk semmi dolgunk nem volt. A vonaljegyeket beszerezte, a programot megszervezte, időnket beosztotta. Amikor kellett, fordított-tolmácsolt. Szóval, gondtalanul hátra dőlhettünk. Nem nekünk kellett szervezni, variálni, értetlenkedni. Egy dolgunk volt csupán: örülni.
Milyen jó lenne az Isten kezébe is így beleejteni magunkat! Nem aggódni azon, aminek kimenetele nem tőlünk függ, nem beszélni, amikor hallgatni kell, és mindig oda menni, ahova az Úr visz-vezet.

Dávid király imádsága Istenhez:
“Boldog, akit kiválasztasz és magadhoz fogadsz, hogy udvaraidban lakozzon. Hadd teljünk be házad javaival, templomod szentségével!” (Zsolt 65,5)


Földrengések

Chile Nyugati partvidékét a minap hatalmas, 8,5-ös erősségű rengés rázta meg, ami nagy pánikot keltett az ott élőkben. A legfrissebb híradás Kanada nyugati részére, Vancouver környékére jelez nagyobb méretű földrengést. A föld mélyén elhatalmasodó feszültség figyelmeztet erre a jövőbeli eseményre. A szakemberek szerint ez már akár holnap, vagy egy hét múlva, esetleg néhány hónap, év után következhet be. Ennek ismeretében az ott élők vajon mennyire nyugodtak? Fel lehet erre a félelmetes pillanatra egyáltalán készülni?
Krisztus visszajöveteléig folyamatosan jelentkeznek majd a természeti csapások, s akkor elérkezik az addigi legnagyobb, földet-eget megrengető jelenség és lelki megrendülés, ami mindenkit hasonló módon érint. Erről a napról nem a műszerek, hanem a Biblia ad figyelmeztető híradást: „Vigyázzatok, hogy vissza ne utasítsátok azt, aki szól! ...Még egyszer megrengetem nemcsak a földet, hanem az eget is.” (Zsid 12,25k)
Ez a híradás minden embert, aki szeretne felkészülni erre a jövőbeli eseményre, az Úr közelébe, Jézus Krisztus túlélést nyújtó szerető karjaiba hívogat.
Jézus mondta: „Én örök életet adok nekik, és nem vesznek el soha örökké, és senki sem ragadja ki őket a kezemből” (Jn 10,28)



FÜSTÖLGŐ

Lassan, már egy hónapja füstölög az Eyjafjöll vulkán, Izland szigetén. Magában füstölög egy távoli, gyéren lakott tájon. Aktivitása és gomolygása mégsem magánügye, mert a fél világ róla beszél, őt figyeli, hozzá igazodik. A zsoltáríró gyönyörű megfogalmazása szerint: „Tekintetétől reszket a föld, érintésétől füstölögnek a hegyek” (Zsolt 104,32). Egy megnyílt hegy gyomrából nem jöhet ki más, mint ami benne található. Egy szintén izlandi vulkán 1783-as kitörésekor az ottani lakosság ötöde vesztette életét, és európaiak százezrei betegedtek meg a kiáramló mérges gázoktól. Most örülhetünk, ha csupán átszínezett naplementék, kissé visszaeső hőmérséklet, és megtorpant légi forgalom juttatja eszünkbe egy bánatos északi magaslat elfojthatatlan belső feszültségét.

Valljuk be, a füstölgés nem csupán a vulkánok kisajátított tevékenysége. Vagy, ha igen, akkor hatmilliárdnyi tűzhányót hord magán ez a bolygó. Mindnyájan hordozunk belső feszültséget. Ez nem baj, hiszen minden alkotó tevékenységhez kell belső tűz, lendület, izzás. A feszültségmentes élet: unalmas, gyümölcstelen és szinte felesleges – lenne, ha lenne ilyen egyáltalán.

A negatív előjelű, bántó, marcangoló, őrlő feszültség azonban már a bűn, az átok következménye.

A szelíd ember: szunnyadó vulkán. Magába fojt mindent, amíg bírja. A nyitottabb természetűek működő tűzhányók: engednek a belső kényszernek, és amit éreznek, azzal izzó lávaként beterítik környezetüket.

Amikor a földkéreg nem képes ellenállni a belső túlnyomásnak, kitör. Amikor a tanult viselkedési szabályok nem képesek már kordában tartani ingerültségünket, csalódottságunkat, akkor ugyanez történik. Szavak, gesztusok, könnyek törnek elő fékezhetetlen hangerővel és intenzitással. A folyamat morgolódással, zúgolódással kezdődik, éppen ezért óv az Ige ezektől.

Urunk előtt kimondhatjuk, elsírhatjuk mindazt, ami feszít, ő pedig aktív, tevékeny hallgatója panaszos imáinknak. A keserűség nem magánügy. Sokan várják körülöttünk, hogy Istennél megpihenjünk, és erőinket immár jó irányba, az ő akaratának teljesítésére használhassuk.


Bálintné Gyöngyi / Pécel


Pál apostol tanácsa: „Zúgolódás és vonakodás nélkül tegyetek mindent, hogy feddhetetlenek és romlatlanok legyetek, Isten hibátlan gyermekei az elfordult és elfajult nemzedékben, akik között ragyogtok, mint csillagok a világban, ha az élet igéjére figyeltek” (Fil 2,14)



GAZDÁTLAN ÉLETEK

Az elmúlt napokban a munkahelyi hűtőszekrényen az alábbi felirat jelent meg: „A hűtőt minden hétfőn reggel kiürítjük. A gazdátlan ételek a szemétbe kerülnek!” Az egyik munkatárs az étkezőbe belépve elolvasta, majd visszakérdezett: A gazdátlan életek a szemétbe kerülnek? Valami olyasmit válaszoltam, hogy erről bizony érdemes gondolkodni, de sajnos nem volt kíváncsi a részletekre.

Mégis hálás voltam neki a jó gondolatért. Hiszen sokszor szembesülünk azzal, hogy a mai ember számára idegen a kánaáni nyelv, ezért fontos, hogy olyan módon fogalmazzuk meg az evangélium üzenetét, ami megérteti vele, hogy számára a tét az élete és örök sorsa. Ugyanakkor azoknak, akik már elfogadták azt a kegyelmet, amit Jézus kereszthalálával szerzett meg, jó hír, hogy nem gazdátlan az életük. Tartoznak valakihez, aki számon tartja őket, akinek fontosak, aki feladatokat bíz rájuk.

Ezt a hetet is lehet úgy kezdeni, hogy hálásan fogadjuk a lehetőségeket, s az Úrral való közösségből erőt merítve végezzük mindazt, amit ránk terhel.


Mikoliczné Virág / Pécel

„Ahogy a szolgák uruk kezére néznek, vagy a szolgáló úrnője kezére néz, úgy nézünk mi Istenünkre, az Úrra, amíg meg nem könyörül rajtunk.” (Zsolt 123,2)


"Hagyjad az Úrra a te utadat és bízzál benne, majd Ő teljesíti."
Zsolt 37,5


Te, ki a fénynek...

TE, KI a fénynek sebességet adtál,
szárnyat sugárnak, szélnek, madaraknak,
óvd őket is, kik szélvészként szaladnak
kocsijukon, a bajtól! Annyi lett már
és annyi készül...
Ne hagyd senki vesztét!
Ne legyen átok rajtunk a sebesség!!



URUNK, ISTENÜNK! ŐRIZŐ PÁSZTORUNK!
TE látod, mennyi baj, veszély leselkedik ránk és embertársainkra magunk és mások ügyetlensége, felelőtlensége, bűnei miatt. Őrizz meg mindnyájunkat a technika áldásai és átkai között. Hadd bízzuk Rád útjainkat, céljainkat, idegrendszerünket és eszközeinket is. Könyörülj rajtunk és rohanó utitársainkon - kegyelmedért!
Ámen.



MOBILBIBLIA

Ha a Bibliádat is legalább annyira fontosnak tartanád, mint a mobilodat, akkor

* mindig nálad lenne,
* naponta többször is elővennéd,
* visszafordulnál érte, ha valahol ottfelejtetted,
* figyelnéd, hogy nem érkezett-e üzenet,
* ezt ajándékoznád gyerekeidnek,
* magaddal vinnéd utazásaidra,
* rögtön ehhez nyúlnál vészhelyzet esetén.

És még a hívásdíj miatt sem kell aggódnod, mert Jézus Krisztus maradéktalanul kifizette a számlát!

(Egy gyülekezeti újságból)

"Maradjanak a szívedben azok az igék, amelyeket ma parancsolok neked. Ismételgesd azokat fiaid előtt, és beszélj azokról akár házadban vagy, akár úton jársz, akár lefekszel, akár felkelsz. Kösd azokat jelként a kezedre, és legyenek fejdíszként a homlokodon." (5Móz 6,6-8)



" ...most Isten gyermekei vagyunk...";

"Aki az Istentől született, az nem cselekszik bűnt, mert az ő magja van benne."

(1Jn 3,2.9)


Isten nem csupán adoptál minket mint szegény árva gyermekeket, hanem - az Ige szerint - Tőle fogantathatunk. Nyugodtan gondolhatunk itt a nemzésre. Különleges szeretet-döntése nyomán az Ige magja, az élő Isten teremtő, hatékony magja kerülhet belénk (1Pt 1,23).
"Ha apám és anyám elhagyna is..." (Zsolt 27,10a). Vannak apák és anyák, akik a szó szoros értelmében elhagyják magzatjukat, vagy elhanyagolják őket lelkileg, szellemileg. Aztán, ahogy felnövünk, elköltözünk a szüleinktől, önállósodunk: sokan más városba mennek tanulni. Később a szülők elhunynak. De "az Úr magához fogad engem" (Zsolt 27,10b). Ki az apád? Ki tudod-e mondani örömmel, hogy a mennyei, hatalmas Istené vagyok? Ő akart engem, Tőle fogantattam, és született meg bennem egy új létállapot, az új ember. Ha ez még nem történt meg, hirdettetik, hogy megtörténhet. Lehet kérni: "Atyám, messziről jövök. Úgy szeretnék hiteles, valóságos gyermeked lenni."

Mert mit tehetünk azért, hogy újjászülessünk az Ő magjából? Gyakorlatilag semmit. Csak örülhetünk neki, elfogadhatjuk. Melyikünk tett valamit a maga születéséért? Nem a mi vallásos, izzadságszagú próbálkozásaink által leszünk Isten gyermekei, hanem az Atya hatalmas, tág, csodálatos szeretetéből. Ha hallod ma, hogy Isten ilyen intim módon, ilyen halálosan szeret; ha hallod a szél zúgását - feszítsd ki a vitorláidat! Mint Mária, amikor hallotta, hogy benne a Megváltó fog megszületni, és kimondta, hogy "történjék velem a te beszéded szerint" (Lk 1,38). Nagyon nehéz ezt elfogadnunk. A százéves Sára nevetőgörcsöt kap, amikor az angyal fiút ígér neki. Kinevetjük Isten igéjét, hogy Ő tud még újat teremteni, amikor már minden elhalt bennünk? Az Ő erejét kisebbítjük meg, amikor hitetlenkedünk. De Isten legyőzheti a mi hitetlenségünket, hogy "ugyan már, ez nem fog sikerülni nekem - sem az én anyámnak, sem az én barátomnak".
Ami az embereknél lehetetlen, az Istennek lehetséges. Ne mondd azt, hogy ez nem megy még az Istennek sem. Ha hallod, és elfogadod, hogy újjászüljön téged, hogy benned legyenek az Isten szándékai, gondolatai, akkor Isten munkája lesz a kezedben, Isten céljai lesznek a lábadban, egész lényed, egész életed az Övé lesz. Akár mint filmesztéta, akár mint tanár, akár mint asztalos.

(Szeverényi János)

Kalkuttai Szent Teréz anya idézetek

A feltámadott Krisztus legyen örömötök és békétek! Föltámadott Urunk öröme adjon nektek erőt a munkában! Ez legyen az Atyához vezető út, a világító Fény, az Élet Kenyere.


A szegénység tesz szabaddá bennünket. A szegénység szüli a boldogságot. Eszerint kell élni és ezt a boldogságot kell föleleveníteni. Élni kell, meg kell élni a szegénység adta örömöt. A szegénység számunkra választás; a szegények között is legszegényebbek számára pedig e az élet.


Ahogyan a magból fának kell növekednie, úgy mi arra vagyunk teremtve, hogy Jézusban növekedjünk.


Gyakran érezzétek munka vagy tanulás közben, hogy imádkoznotok kell. Minél többet imádkoztok, annál nagyobb kedvetek lesz imádkozni. Mondjátok:
„Mária, Jézus Anyja, segíts, hogy tisztán tarthassam szívemet!” „Mária, légy most Édesanyám!” És persze vigyázzatok, hogy szívetek valóban tiszta legyen.


Imádkozzatok, hogy minden Isten dicsőségére és az Anyaszentegyház javára szolgáljon. Nagyon hiányoznak imádságaitok. Szeressétek az imát, érezzétek a belső hangot, amely imába térít. Napjában többször fakadjon föl belőletek az ima és merüljetek el az imádságban. Jobban szeretnétek imádkozni? Imádkozzatok többet. A szív megnő az imától, megnyílik, kitágult és magába fogadja az ajándékot, Istent magát. Fölfedeztem minden baj gyökerét, minden siránkozásunk okát: hiányzik az imádság. Társadalmunk megújulásának az imádságból kell kiindulnia.


Isten nagyon szerette a világot – azaz téged és engem, nem a gazdagokat nem a hatalmasokat -, annyira, hogy kicsinnyé tette magát… Nem palotába jött el, hanem egy szűz méhébe, aki maga is kicsinyke volt. Nem úgy született meg, mint a többi gyermek, hanem jászolba érkezett. Édesanyja maga sem várta, hogy ilyen szokatlan módon fog megszületni. Miért? Álljunk meg itt és tűnődjünk el egy kicsit: miért? A szegénységnek valóban szépnek kell lennie az ég alatt, ha Jézus kicsinnyé tette magát, egészen gyermeki egyszerűséget választva. Senki sem parancsolta ezt Jézusnak, Ő választott így. Lehetett volna palotája is… Kérdezzétek meg magatoktól, miért választott így Jézus? Azért, hogy számunkra is könnyűvé tegye a szegénységet.


Jézust kortársai visszautasították, mert szegénysége ingerelte gazdagságukat. Szegényeink visszautasítanak-e bennünket, mert bántja őket gazdagságunk, vagy jól érzik magukat velünk, mert egyformák vagyunk a szegénységben?


Minden emberi lény vágyódik Isten után. „ Lelkem szomjazik Istenre” (Zsolt 42,3). A keresztények tovább mennek: ők nemcsak vágyódnak Isten után, hanem állandó jelenlétének kincse is ott van közöttük. Mi, keresztények nem szorítkozhatunk arra, hogy azt mondjuk: szeretjük Jézust Oltáriszentségben. Szeretetünket cselekedeteinkbe kívánjuk átültetni. Nem választhatjuk külön egymástól az Oltáriszentséget és a szegények valóságát.


Nagyon fontos, hogy megtanuljatok imádkozni. Úgy imádkozni, hogy valóban szeretni tudjátok a körülöttetek lévőket. Az imádságot mindenek elé helyezem. Az imádságon keresztül jut belénk a táplálék. Ahogy járom a házakat, mintha kevesebb szeretetre és több panaszkodásra, veszekedésre lelnék. Miért van ez? Mert hiányzik két dolog: az ima szelleme és a csend.


Ne bízzunk magunkban, legyünk hűek Krisztushoz, és imádkozzunk:
„Édes Jézus, add meg nekem az állhatatosság kegyelmét.” – Vagy teljes egészében a hitben éltek, vagy mondjatok le magatokról!


Ne féljetek a szegénységtől, mert ez Jézus szegénységét hirdeti! Rómában nővéreik építettek egy házat, amely nagyon hasonlít az egyszerű emberek házához. Mivel ez a ház csak szegényes barakk volt, nem sok idő kellett az elkészítéshez. A szegénységnek ez az eleven példája nagy kegyelmet sugárzott mindenkire.


Nem várjuk otthon ülve, hogy az emberek eljöjjenek hozzánk: felkelünk és „sietve” elmegyünk szolgálni, ahogyan a Szűzanya, miután Jézus megfogant benne. Járjuk az utakat (kezdetben valaki úti nővéreknek nevezett minket), és ahogy megyünk, imádkozunk.



http://www.rakospalotaifoplebania.hu/taxonomy/term/7
A jótetthez kell egy kis bátorság és egy kis önmegtagadás vállalása is.

Don Bosco


Amint a tömjén a parázs életét felfrissíti, úgy frissíti fel a szív reményeit az imádság.

Goethe


Az akadály az a rémisztő dolog, amelyet akkor látunk, ha levesszük szemünket a célról. (Henry Ford)


Az Anyaszentegyház tudja, egyszerre vagyunk „igazak és bűnösök”, sokszor visszaesünk ugyanabba a hibába. Ezért iktatja be a szentmise elejére a közös bűnbánati imát, szorgalmazza a közösségi bűnbánati szertartásokat, és mindenekfölött ajánlja a személyes gyónást.

Amíg nem döntöttünk Krisztus mellett, addig a bűn csupán csak valamiféle törvény, előírás megsértése számunkra. Ekkor az Istennel szembeni alapállást leginkább a félelem határozza meg. Ilyenkor gyónni inkább csak kényszerből, számításból - úgymond rendezni a számlát - megyünk, és nem szeretetből. De Isten nem közlekedési rendőr és nem is üzletkötő!
Amíg nem döntöttünk Krisztus mellett, addig a bűn nem az Istennel és embertársainkkal való szeretetkapcsolat elleni vétség, hanem a saját magunk gyártotta becsületkódexeinkkel és egyéb elvárásainkkal szembeni sértés. Ilyenkor még csak szégyenből, és gyakran hamis bűntudatból gyónunk; mert nem az fáj, hogy szeretetlenek voltunk, hanem fájdalmunknak gyengeségünk, tehetetlenségünk és tökéletlenségünk az oka, ez mögött pedig valójában lázadás, büszkeség és gőg húzódik meg.

Hitünk középpontja Jézus Krisztus és nem a bűn! A hitünkből fakad, hogy törekszünk Jézussal összehangolni a gondolatainkat, szavainkat, cselekedeteinket, kapcsolatainkat, életünket, azt, akik vagyunk. Azaz törekszünk eggyé válni vele szeretetből. Innét nézve bűn minden, ami elszakít, függetlenné tesz Jézustól. Röviden a bűn a szeretet elleni vétség. És ekkor egészen más súlya lesz a bűnbeeséseknek is. Ekkor már a bűneink által megsértett Szeretet miatt megyünk gyónni; szeretetből és nem félelemből.

Gyakran rossz a sorrendünk a bűnök megítélésében is. Neveltetésünk miatt első helyre tesszük a testiségből, az ösztöneinkből fakadó bűnöket. Ezek miatt sokkal komolyabb bűntudatunk van, mint a gyűlölködés, ítélkezés, büszkeség, gőg, irigység, fukarság, keményszívűség, közömbösség, önzés, pénzsóvárgás, mértéktelenség, felelőtlenség, lustaság, vagy a rendszeres lelkiélet hiánya miatt. Lázadásaink, mulasztásaink, Istentől való elszakadásunk ritkán szerepelnek lelkiismeretvizsgálati szempontként és egyáltalán nem fontos, hogy Ő mit érzett, gondolt vagy tett volna a mi helyünkben. A helyes sorrend pedig pont fordítva van, ha Jézussal egységben akarunk élni. Hisz rendszeres lelki élet, lelki táplálék hiányában hogyan is gondolhatjuk, hogy a kísértésekben helyt állunk?

Néhány szót még a bűnbánatról: A bánat valódisága nem mérhető le az érzelmi lelkifurdalás erősségével. Örüljünk, ha a szív együtt dobog, ha a bűneink fájdalmát és a megbocsátás felemelő örömét átérezzük, de nem kell az érzelmet erőszakosan csiholni. A bűnbánat igazi lényege ugyanis a szeretetből meghozott döntés: visszatérünk Istenhez!
A nem tökéletes bánat a hamis bűntudatból (rossz és értéktelen vagyok), félelemből, gyötrő lelkiismeret-furdalásból fakad. A tökéletes bűnbánat a jóra törekvő lélek Istenbe vetetett békés bizalma, Istenből forrásozó és Hozzá visszatérő - olykor igazán fájdalmas - szeretete.

Az irgalmasság Atyja mindig vár, hogy megbocsásson, meggyógyítson és megbékítsen bennünket a bűnbánat szentségében. De az rajtunk áll, hogy elfogadjuk-e ezt a megtisztító és meggyógyító végtelen szeretetet, a fogadott istengyermekséget és az ebből következő testvériséget.

Minek gyónjak? (Bolberitz Pál)


Az Ő türelme az én üdvösségem. Életem története pedig: Ő mindig könyörülettel hordozott. (Bezzel)


Bajban mutatkozik meg, hogy ki jó barát,
hisz jó körülmények közt van barát elég. (Euripidész)


„Dicsérje őt a nap és a hold, dicsérje minden fényes csillag! Mert ő parancsolt, és azok létrejöttek.” (Zsolt 148,3.5)

Assisi Szent Ferenc Naphimnusza jut eszembe e sorok olvasásakor: „Áldott vagy, Uram, s kezed minden műve áldott, / legfőképpen öreg bátyánk, a Nap: (…) Dícsérjen téged nénénk, a Hold, meg a Csillagok, / te formáltad őket, s mind oly gyönyörűen ragyog.” Az ige Isten dicséretére szólít fel, s azt is megindokolja, miért. Az Úr szavának hatalmával teremtette az eget, földet, égitesteket, állatokat, növényeket s minket, embereket is. Neki köszönhetjük életünket s mindazt, ami körülvesz bennünket. Hálával, köszönettel tartozunk mindezért. Dicsérjük az Istent imádsággal, énekkel, mert méltó és üdvösséges!
(Juhászné Szabó Erzsébet)


„Füvet sarjasztasz az állatoknak, növényeket a földművelő embernek, hogy kenyeret termeljen a földből.” (Zsolt 104,14)

A belvíz áztatta magyar földekről fölemeli tekintetünket a zsoltár. A világot uraló Teremtőt látjuk, aki fölkelti és lefekteti a nappalt, határt szab az áradásnak, és minden élőt fejlődésre serkent. A földön a jóság és a szépség ünnepel tavaszian, a rossz és a gonosz pedig kiszorul a teremtésből.
(Dr. Bácskai Károly)


„Ha azt mondjuk, hogy nincsen bűnünk, megcsaljuk magunkat, és nincs bennünk igazság. Ha megvalljuk bűneinket, ő hű és igazságos, hogy megbocsássa a bűnöket, és megtisztítson minket minden gonoszságtól.” 1 Jn 1.8-9

Egy férfi hirtelen haragjában megölte a feleségét. Bár nem derült ki a tette, lelkiismerete nem hagyta nyugodni. Segítséget és vigasztalást keresve egy rabbihoz fordult. „Rabbi segítsen! Gyilkoltam.” A rabbi ijedten összerezzent, majd keményen rászólt az emberre: „Súlyos a te bűnöd, megtorlásra vár, bosszúért kiált. Nem tudok segíteni, hiszen írva van: szemet szemért, fogat fogért.”
Az ember vigasztalanul menekült tovább. Egy, az ezoterikus tanokba beavatott guruhoz fordult segítségért: „Nagy mester, én gyilkoltam. Segítsen!” A guru kelletlenül szakítja meg a meditációját, hogy elmondja a bölcs igéket: „Gyermekem, az élet csak látszat. Sem jó, sem pedig rossz nem létezik. Nézz át a látszaton, a cselekedeteid is csak látszatvalóságok. Ne nyugtalankodj. Elmélkedj, és ismerd meg magad.”
De az ember vigasztalanul megy tovább a maga útján. Végül egy gyóntatószék előtt találja magát. Fény szűrődik ki. Nyugtalanságában bemegy és letérdel. Félve suttogja: „Atyám, kérem segítsen. Gyilkoltam.” Egy pillanatig halálos csend telepedik a gyóntatószékre, majd a gyóntató atya szelíd, jóságos hangja hallatszik: „Hányszor fiam?”

Ez a történet, bár nyilván célzatos, találóan mutatja, hogy az Egyháznak a bűnnel és bűnössel szembeni magatartása ugyanaz, mint ami Jézus cselekedeteiben és példabeszédeiben jut kifejezésre. Bár a bűn tagadása esetén - a bűnös érdekében - nyomatékosan figyelmeztet; azzal szemben azonban, aki beismeri a bűnét, az Egyház irgalmas anyává válik, aki vigasztal, megbocsát és felsegít, mint az atya Jézus példabeszédében.

A bűnbánat során a bűnös lélek az isteni szeretet valóságával találkozik, mely igazságos, nagylelkű, hűséges, és a megbocsátásban, a megváltásban nyilvánul meg. „Mert ha a szívünk vádol is minket, Isten nagyobb a szívünknél, és tud mindent.” 1 Jn 3.20


Ha magadat teljesen legyőzöd, a többi fölött könnyen győzedelmeskedsz. A magunk legyőzése ugyanis az igazán teljes diadal. (Kempis Tamás)



Isten szeretete olyan, mint az óceán: a kezdetét láthatod, de a végét nem.



„Jézus így szólt: „Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek; nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem hogy a bűnösöket.”” (Mk 2,17)

Szomorú tapasztalatom, hogy keresztény gyülekezeteink nagyrészt „egészségesekből” állnak. Bár a legtöbben bűnösnek vallják magukat az istentiszteleteken, a hétköznapokban próbálják a tökéletesség álcáját magukra ölteni. Magukkal és egymással szemben is olyan elvárásokat állítanak, amelyek alapján könnyebb megítélni egymást. Talán elfelejtik, hogy az ítélet az Úr kezében van. De ő nem elpusztítani, hanem meggyógyítani akar minket. Ezért jött el Jézus Krisztus – a „betegekhez”.
(Sághy Balázs)


Keressük hát a mi Urunkat szüntelen! Legyen fontosabb a vele való találkozás, mint a reggeli feketekávé vagy a napilap átnézése! S ne csak néhány percre találkozzunk vele, hanem maradjunk vele egész nap, sőt egész életünkben, míg meglátjuk majd őt színről színre, s teljes öröm lesz őnála, és örökké tart a gyönyörűség az ő jobbján. (Cseri Kálmán)


„Miután régen sokszor és sokféleképpen szólt Isten az atyákhoz a próféták által, ezekben a végső időkben a Fiú által szólt hozzánk.” (Zsid 1,1–2)

A 21. századi írott és elektronikus szóáradatban nem vész el a legfontosabb szó? Lesz-e még helye életünkben annak, hogy megszólaljon Isten? Nem jelekben, nem rejtélyes hangokban, hanem Jézus szavában. Az evangéliumban. Isten nem hallgatott el, csak a zajban nem figyelünk igazán rá. Pedig erre a szóra van igazán szükségünk.
(Hafenscher Károly [ifj.])


Örvendj a hóvirágnak, az ibolyának, a búzavirágnak.
Az erdő csöndjének.
Ha egyedül vagy: annak hogy egyedül lehetsz.
Ha nem vagy egyedül, annak, hogy nem kell egyedül légy.
Vágyódj arra, amit a holnap hoz, és örvendj annak, ami ma van.
(Wass Albert)


Semmi sem történik ok nélkül, még ha ezt nem is lehet azonnal felismerni.



Uram, Jézus, járj előttem,
ha lankadok, állj mögöttem,
Pajzsomként lebegj fölöttem,
jobbról, balról segíts engem.
Mindig téged keresselek,
mindig találkozzam veled,
minden léptemben szüntelen
te, csak te jöjj szembe velem.
Te légy szavam a nyelvemen,
más szavával te szólj nekem.
Minden egyes pillantásom,
mindenkiben téged lásson.
Te légy utam az utamban,
utam végén a jutalmam...