2017. december 31., vasárnap

A hitetlen ember az áldások özönében is folyton zúgolódik, a hívő lélek pedig a legsúlyosabb csapások alatt is talál okot a hálaadásra.


A legcsekélyebb adományért is légy háládatos, s méltó leszel nagyobbak vételére. (Kempis Tamás)


A legvégén nem az fog számítani, hogy mennyi év volt életedben, hanem hogy mennyi élet volt éveidben.


A lélek sugárzása
Széppé varázsolja az embert.
Az ember szépsége
Összhangot teremt a házban.
Az otthon összhangja
Rendet teremt a hazában.
S ha az országban rend honol
Béke köszönt a világra.
(kínai közmondás)


A világ túl kicsi ahhoz, hogy a véletlenek, és az Isten egyaránt elférjen benne.



„Áldott az Isten, a mi Urunk Jézus Krisztus Atyja, az irgalom Atyja és minden vigasztalás Istene, aki megvigasztal minket minden nyomorúságunkban, hogy mi is megvigasztalhassunk másokat minden nyomorúságban.” (2Kor 1,3–4)
Többször megéltem már, hogy olyankor találkoztam egy-egy lelki terhet cipelő embertársammal, amikor a magam problémájáról már épp azt hittem, hogy elviselhetetlen, megoldhatatlan, vigasztalan szomorúságba taszít. Az is megtörtént, hogy ilyenkor éppen ő, akinek terhét ilyen nehéznek láttam, kezdett vigasztalni engem. Megszégyenülve abbahagytam a panaszkodást. Szeretném észrevenni a mások baját, fájdalmát, akár úgy is, hogy közben elfeledkezem a magaméról. Hiszen az én megvigasztaltatásom épp ezalatt történik… Köszönöm neked! (Balogh Éva)


„Boldogok, akik nem látnak és hisznek.” (Jn 20,29)
Óév – Istennek adjunk hálát, hogy eljutottunk eddig a napig. Ő látja legjobban, mennyire nehéz, embert próbáló volt. A látható jelenségek, folyamatok, történések – ebben az évben különösen is sokszor – csak szorongással, a jövőre irányuló félelemmel töltöttek el. A hívő ember mégis boldogan tudja Isten kezébe tenni a sorsát, a napok, évek sorát. A múlt terheit csakúgy, mint a mát és a még nem ismert holnapot. Mert Jézus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz, és ő velünk van ígérete szerint. Urunk, őrizd és áldd meg ezt a világot és benne egyházadat 2010-ben is. Légy velünk, kérünk! Veled zárjuk az évet, s veled indulunk. Boldogan és hittel. (Kőháti Dóra)


Ha a szívben nem székel Isten békéje, szorongatott, nyugtalan, nem tűri az engedelmességet, a semmiért is felizgatja magát, és úgy véli, hogy minden rosszul megy. Járjátok az erény útját és szívetekben mindig béke lesz.
Don Bosco


Ha mindenki megfogadná, hogy csak akkor kér, amikor mindent megköszön: nem lenne elégedetlen zúgolódó ember. (Ravasz László)


Istenem, köszönöm az elmúlt évet, a sok-sok jót, mit nekem adtál. Add, hogy jövőre még nyitottabb szívvel fogadjam köszöntéseidet és észrevegyem mennyire szeretsz!


„Krisztus mondja: „Én élek, és ti is élni fogtok.”” (Jn 14,19)
Mit hoz a jövő? Ha nem lenne hitünk, egy sötét és félelmetes óceán partján állnánk az évek fordulóján. Ki tudja, mi lesz, csak a jelen biztos, és az, hogy az élet véget ér. Ám súlyos reménytelenség helyett a legvigasztalóbb, legörömtelibb szó hangzik: élni fogtok. Nem sötét, félelmetes vég vár ránk, hanem fény, élet, szeretet. Igen, mert ő földi testbe öltözve közénk jött, meghalt és feltámadott, hogy az életre vigyen át minket is. Nem kell mást tennem, mint hittel elé borulni, hálát adni az eddigiekért, bizalommal tekinteni a jövőbe. Jézus velünk van minden napon, a világ végezetéig! (Kőháti Dóra)


Nem szeretném előre látni a jövőt. Csupán a jelennel törődök. Isten nem adott hatalmat a következő pillanat felett.


Segíts engem, Uram, hogy mindenről lemondjak, ami nem kizárólag Isten tiszteletére és dicsőségére szolgál, és azt a te szeretetedért tegyem, ó, Jézus, akinek ebben az életben nem volt más élvezeted, és nem is akartál más örömet, csak azt, hogy megtedd Atyád akaratát. Ez volt életed és táplálékod.
Ó, Uram, add, hogy tiszta és tökéletes szeretettel, az öröm, az élvezet, a vigasztalás és a dicséret érdeke nélkül szolgáljalak téged!
Keresztes Szent János

2017. december 30., szombat

A mi kereszténységünknek egy nagy hibája van: az, hogy rajtunk van, ahelyett, hogy bennünk lenne.


Csak amikor elég sötét van, látod meg a csillagokat.


Erény mindaz, ami az örök mértékkel megegyezik s a teljesség felé emel; bűn mindaz, mely az örök mértékkel szembeszegül, s a teljességtől távolít. (Weöres Sándor)


Ha választanod kell, úgy válassz, hogy inkább az egész világ ellenséged legyen, sem hogy megbántsd Jézust. Tehát összes szeretteid közül Jézus legyen szíved legfőbb szerelme. (Kempis Tamás)


Hagyd a holnap dolgát, holnapra, – a mi Istenünk holnap is Isten.


„Hát nem szabad-e nekem azt tennem a javaimmal, amit akarok? Vagy a te szemed azért gonosz, mert én jó vagyok?” (Mt 20,15)
Ez a gonosz szem milyen sok bántást és szenvedést okoz – annak is, aki felé ezzel az indulattal fordulunk, ám tudnunk kell: magunknak ártunk irigy, önző hozzáállásunkkal. És Atyánkat szomorítjuk, aki gazdagon megajándékoz. De nekünk fáj, hogy a másik is ennyit, annyit, többet, jobbat, mást kap. Neki jobb: mert egészséges. Sikeres. Népszerű. Nagy és szép a családja. Pedig „nem is járna” neki. Mert én régebb óta vagyok hívő. Én presbiter vagyok. Én sokat adakozom. És így tovább. Ó, bár ettől a gonosz szemtől végleg megszabadítana Urunk, és nem önző énünk, kicsinyes indulataink uralkodnának rajtunk! Hiszen javait naponta megadja nekünk. Jósága felénk is határtalan. Vegyük észre ezt, s kérjük a tisztán látó szemet, a hálás szívet. (Kőháti Dóra)


Krisztusnak semmi szüksége azokra, akik csak csodálkoznak rajta. Ezekből van elég. Krisztus követőket akar.


Látod, hogy mások milyen vallásosak. Te pedig hiába törekszel, mégsem közelíted meg őket. Te csak azért volnál kevesebb, mert egy szentnek látszó valaki szerencsésebb természetű?
Igaz, gyakran megbotlasz, sebeket osztogatsz, lehetetlen dolgokat művelsz, de legalább minden erődet kifejted – míg embertársad különösebb fáradság nélkül éri el ugyanazt.
Jól jegyezd meg: jótulajdonságaidat minden fáradság nélkül, ingyen kaptad. Ez még nem erény. Az erény olyan erődítmény, melyet csak kitartó ostrommal lehet elfoglalni. Erőfeszítés nélkül nincs erény.


„Meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelmek, sem jelenvalók, sem eljövendők, sem hatalmak, sem magasság, sem mélység, sem semmiféle más teremtmény nem választhat el minket az Isten szeretetétől, amely megjelent Jézus Krisztusban, a mi Urunkban.” (Róm 8,38–39)
Figyelem az embereket, ahogyan közlekednek, ahogy viselkednek, beszélnek egymással, és mérhetetlen szomorúság költözik a szívembe. Akkor különösen, amikor arra kell ráébrednem, hogy én is beálltam ebbe a sorba, semmivel sem vagyok különb azoknál, akiknek a viselkedésén megbotránkoztam. Azt hiszem, én magam vagyok a legnagyobb akadály, amely közéd és közém állhat… Mi legyen most már? Megkönnyebbülök, amikor azt üzened, hogy semmi sem választhat el tőled. Szereteted minden szakadékot áthidal, elérsz hozzám, megragadsz engem. (Balogh Éva)


Minél inkább telik el valaki az Istennel, annál kevésbé van eltelve önmagával.
Zwingli


Minél reménytelenebbnek látszik a helyzet, annál jobban kell bízni Istenben. Ahol kifogyott az emberi segítség,ott kezdődik az isteni.


Ne hagyja el semmi durva és könnyelmű beszéd a szádat, mert minden könyörtelen szó ítéletként hull vissza rád. De boldogok az irgalmas szívűek, mert irgalmasságot nyernek. (M.Basilea)


„Ő, az Úr, a mi Istenünk, az egész földnek szólnak döntései.” (Zsolt 105,7)
Hány és hány elrejtett titka van a világnak! Alig ismerek belőle valamennyit, és az életem kevés arra, hogy bejárjam az összeset. Az, hogy Isten döntései az egészet átfogják, nekem is helyet teremt a mindenségben. Nem azzal leszek emberré, hogy számítanék valamit is a világ sorsában, hanem azzal, hogy Isten döntései helyet teremtenek az én életemnek is. Így válok a világ cselekvő részévé, ezért számít az életem a mindenség összefüggésében is. Bátran állok a csillagok alatt. (Koczor Tamás)


„Rám figyeljetek a föld legvégéről is, és megszabadultok, mert én vagyok az Isten, nincs más!” (Ézs 45,22)
Érdekes fórumokat találtam, ahol Isten létezése mellett és ellene érvelnek az internetezők. Az ember kutatja létezése értelmét, okát, a „honnan hová” kérdést és főleg az egyetlen Alkotót, az élet és világ Urát. Némelyik „érvelés” megdöbbentő, mások hittel teliek. Ám Isten léte nem tőlünk, érveinktől, meggyőződésünktől függ. Ő maga jelenti ki magát a keresőnek. Igéje, mint a mai is, erőteljes hívás. „Figyeljetek rám! Itt vagyok!” És kinyilatkoztatja magát, szól, közeledik. Minden szükséges információt megad a Szentírásban. De még ennél is tovább megy: a legmélyebbre ereszkedve emberré lesz. (Kőháti Dóra)

2017. december 29., péntek

A jómódú gazda és a szegény ember üzletet kötött. A gazda minden héten ad két kiló túrót a szegény embernek, aki pedig viszonzásul két kiló összegyűjtött mézet ad. Ment az üzlet rendben jó ideig, amíg egyszer csak a gazda arra gondolt, hogy bizony nem minden ember tisztességes, és meg kellene mérni, amit kap. Úgyhogy mikor legközelebb vitte a túrót, és néhány perc múlva megkapta a mézet, azt hazavitte, és a pontos mérlegén megmérte. Hát, csak másfél kiló volt!
Felháborodva ment a szegény emberhez és indulatosan a szemére vetette, hogy becsapta őt.
A szegény ember lehajtotta fejét és így szólt:
- Nagyon sajnálom, hogy így történt, de én nagyon szegény ember vagyok. Egy kétserpenyős mérleget még tudtam szerezni, de súlyokra már nem volt pénzem. Így hát, amikor megkaptam tőled a túrót és kivittem a kamrába, rátettem a mérleg serpenyőjére, és a másik serpenyőbe kimértem az azonos súlyú mézet.
A gazda roppant módon elszégyellte magát és hazament.
A jómódú gazda és a szegény ember üzletet kötött. A gazda minden héten ad két kiló túrót a szegény embernek, aki pedig viszonzásul két kiló összegyűjtött mézet ad. Ment az üzlet rendben jó ideig, amíg egyszer csak a gazda arra gondolt, hogy bizony nem minden ember tisztességes, és meg kellene mérni, amit kap. Úgyhogy mikor legközelebb vitte a túrót, és néhány perc múlva megkapta a mézet, azt hazavitte, és a pontos mérlegén megmérte. Hát, csak másfél kiló volt! Felháborodva ment a szegény emberhez és indulatosan a szemére vetette, hogy becsapta őt.
A szegény ember lehajtotta fejét és így szólt: – Nagyon sajnálom, hogy így történt, de én nagyon szegény ember vagyok. Egy kétserpenyős mérleget még tudtam szerezni, de súlyokra már nem volt pénzem. Így hát, amikor megkaptam tőled a túrót és kivittem a kamrába, rátettem a mérleg serpenyőjére, és a másik serpenyőbe kimértem az azonos súlyú mézet.
A gazda roppant módon elszégyellte magát és hazament.


A szeretetteljes hangnak kimondhatatlan értéke van, mindenki meg tudja érteni. (Kilburn)


Az öröm akkor kezdődik, amikor abbahagyod saját boldogságod keresését azért, hogy megkísérelj másokat boldoggá tenni.
Michel Quoist


EGÉSZEN A TIÉD
Én Uram, én Istenem,
Én Uram, én Istenem,
vedd el tőlem mindenem,
ami gátol Feléd!
Én Uram, én Istenem,
add meg nekem mindenem,
ami segít Feléd!
Én Uram, én Istenem,
fogadd el az életem,
hadd legyek egészen a Tiéd!


„Fogadjátok be egymást, ahogyan Krisztus is befogadott minket az Isten dicsőségére.” (Róm 15,7)
A szálláson nem volt számukra hely, nem fogadták be Máriát, Józsefet, így Jézus istállóban született. Az ember ajtókat zár, falakat épít, hogy „védje magát”. Lelkét is elzárja: ne kelljen más baját magára vennie. Ám így nem védi, hanem örök magányra és halálra ítéli magát! Mert óvintézkedéseivel a Krisztus kopogtatásától is elzárkózik! Az élet forrásától zárja el magát börtönében. Krisztus szüntelenül keres bennünket a falaink mögött. Igazi otthonunkat, Isten országát, a nekünk készített helyet kínálja. Fogadjuk be őt, engedjük, hogy ő védje meg életünket! (Kőháti Dóra)


Ha másról ítéletet mondunk, legtöbbször saját adottságainkat ítéljük meg bennük. (Sainte-Beuve)


Inkább csapjanak be kilencszer, minthogy egyszer ne adjak valakinek, akinek igazán szüksége van rá.


„Jézus így szólt a vakhoz: »Menj el, mosakodj meg a Siloám tavában« – ami azt jelenti: küldött. Az pedig elment, megmosakodott, és már látott, amikor visszatért.” (Jn 9,7)
Igen, ez rólunk is szól: a Jézussal való találkozás után visszatérünk, és már látunk. És sokan kérdeznek majd. Lesz, aki a gyógyító Orvosról fog minket kérdezni. Lesz, aki hitetlenkedik, vagy egyenesen nekünk támad, kiközösít vagy kigúnyol, de – hála Istennek – lesz, aki maga is azonnal oda akar menni Jézushoz, aki látóvá tett minket. Milyen csodálatos lehetőség róla bizonyságot tenni! Látóvá tett szemmel nézni a világot, hirdetni őt, de mindenekelőtt hálát adni neki, hogy megnyitotta a szemünket. (Kőháti Dóra)


Jézus nélkül az élet gyötrelmes pokol, Jézussal pedig édes paradicsom. (Kempis Tamás)


„Krisztus mondja: „Békesség néktek! Ahogyan engem elküldött az Atya, én is elküldelek titeket.”” (Jn 20,21)
Nem tarthatom meg magamnak a békességemet, tovább kell adnom, hisz én is ajándékba kaptam. De az első lépés: meg kell hallanom őt, ahogy békességet kívánva köszönt engem. Meg kell hallanom a hangját. Ha ez a béke, csönd kiteljesedett a szívemben, akkor leszek képes másokat megerősíteni, megbékíteni, megnyugtatni. Hiszen ez a nyugalom nem az enyém. Az ő csendjében születik. (Balogh Éva)


Lesütött szemmel és lehajtott fejjel jött velem szembe, s szólt az az ember. Teste rongyos ruhákba bújt, s szemében a fény rég kihunyt. „Éhezem, asszonyom, ennék!” – így szólt, s mondhatom nagyon udvarias volt. „Csak jegyeim vannak, pénz nincsen nálam, de élelmet vehetünk” – feleltem lágyan.
Ahogy végigjártuk az üzlet polcait, gyermekként választott, s kért még valamit. Boldogan biztattam, vegyen csak bátran. Aztán elment az úton, sosem feledem, mert olyat adott, ami nem volt nekem. Esélyt, hogy adjam, mit adhatok, szeretetet, kinek nem jutott, élelmet, kinek más nem adott, s, hogy jó lehessek, ahogy tudok. Köszönöm, ó rongyos idegen, az étel közt megtaláltam a szívem, hogy lehettem én, kinek több jutott, ki a kopogásra ajtót nyitott.


„Megjelent az Isten üdvözítő kegyelme minden embernek.” (Tit 2,11)
A „minden embernek” félelmetes sokaságot vonultat fel, személytelen tömeget. Embereket a villamoson, az utcákon, a vásárlókat a piacon, a tévében megjelenő tüntetőket, az éhező százakat, a parlamentet, a templomi népet. Én nem vagyok közöttük. Szeretném, ha nekem jelenne meg Isten üdvözítő kegyelme. De Isten odaállít valamelyik tömegbe. Nem csak nekem, nekik is megjelent, az övék is, nem sajátíthatom ki. Így válok, az élmény miatt, az ő részükké. Egyformán bűnösként láthatjuk: megjelent. (Koczor Tamás)


Saját tehetetlenségünk semmit sem változtat Isten ígéretein. (Spurgeon)


Szabad akarsz lenni? Tanulj meg Istennek engedelmeskedni, másokon önzetlenül segíteni, és uralkodni önmagadon!


Talán úgy kellene élnünk – hiszen ki tudja, meddig élhetünk? – hogy széppé tegyük a magunk, és lehetőleg a mások életét is mindaddig, amíg ez lehetséges.


Túl közel ültetett fák elsatnyulnak, sőt egymástól elhajlók lesznek, tiszteljük szeretteink egyéniségét és biztosítsuk számukra azt az életteret, amely szükséges fejlődésükhöz.


Van, hogy el kell engednünk a múltat, hogy lehessen jövőnk.

2017. december 28., csütörtök

A köszönet legszebb formája: az őszinteség.


A rendből születik a hatékonyság.


„Ahol az Úr Lelke, ott a szabadság.” (2Kor 3,17)
Azon a régi osztályfőnöki órán zavartan ültek a padban a diákok. Próbálták meghatározni a számukra olyan fontos, sokszor hangoztatott szabadság fogalmát, de hirtelen összezavarodtak. Ha az ember azt teszi, amit akar, akkor egyszerűen csak önző. Az Istentől jövő szabadságról egy szó sem hangzott el. Ilyen idők jártak akkor. Ki is csöngettek, mielőtt bármi eredmény született volna. Az akkori zavartság emléke máig bennem él. De mindig hozzáadódik az igazi szabadság megtapasztalásának élménye, ahogyan szabad áramlatként végigsöpört az életemen. Mint egy mély, tiszta levegővétel. (Balogh Éva)


Amit tagadunk, az nem gyógyítható. (Klaus Douglass)


Békességünk alapja az Úrhoz való viszonyunkban rejlik, mert Ő a mi békességünk.


Boldog, aki Téged szeret, Uram. Barátját Benned, ellenségét érted. (Augustinus)


„Én nem vetem el az Isten kegyelmét.” (Gal 2,21)
Nem cselekedetekért, hanem az Isten kegyelméből kapunk örök életet és üdvösséget. Ez az év, amelynek utolsó napjait írjuk, tele volt Isten kegyelmének megnyilvánulásaival. Magam fel sem tudom sorolni, és csak ámulok, hogy hány alkalommal és milyen csendes, jó időzítéssel működött életemben. Ami sikerült, tudom, az ő kegyelme volt. Vegyük számba, mit köszönhetünk Istennek – bárcsak felmutatnánk őt életünkben, hitünkben, szavainkban és cselekedeteinkben, amint tette Pál apostol, amint tette Luther… Ne féljünk, hogy mi kevesek, kicsik vagyunk! Hiszen minket is ugyanannak az erős Istennek a karja véd, és ugyanaz a végtelen kegyelem tart meg. (Kőháti Dóra)


„Ismertesd meg velem, melyik úton járjak, mert hozzád vágyódik lelkem.” (Zsolt 143,8b)
Ma könnyű dolgunk van, alig lehet eltévedni. Minden autóban vagy mobiltelefonban lehet már GPS. Az angol betűszó jelentése: globális helymeghatározó rendszer. Nekünk, Krisztus követőinek – hála neki – már kétezer éve van ilyen globális helymeghatározónk. Van vezérfonalunk: a Bibliánk. És van vezetőnk, aki előttünk és velünk járja a sokszor nehéz, meredek utat is. És mindig jó irányba vezet. Az út végén pedig szintén az ő karja vár. (Kőháti Dóra)


Istenen kívül minden bőség csak szűkölködés nekem.
(Anselmus)


„Jövevény vagyok a földön.” (Zsolt 119,19)
Talán a hely, ahol vagyunk, nem a mi hazánk. Olykor saját, megszokott környezetünkben is idegennek érezzük magunkat. Isten felismerésében a mulandó világ törekvései, gondolkodásmódja tesznek hazátlanná. Jézus nem azt mondja: érezd magad otthon, hanem azt, hogy ez életünk velejárója. Minél inkább hozzá tartozunk, annál kevésbé vagyunk elemei ennek a világnak. Idegenségünk válik jellé. Hozzátartozásunk üzenetté. (Koczor Tamás)


Minél inkább telik el valaki az Istennel, annál kevésbé van eltelve önmagával. (Zwingli)


Néhány hónapja láttam a televízióban egy közvélemény-kutatást, mely szerint a megkérdezett emberek 92%-a azt állította, hogy mindig segít a bajbajutottakon. Igen, ezt állítjuk magunkról, amikor megkérdezik, de a valóság ettől olykor sokkal zordabb képet fest rólunk. A közelmúltban történt, hogy két kerekesszékkel közlekedő személy beszorult a villamos sínek közé. Kb. 20 percig senki nem segített rajtuk. Autósok sokasága ment el mellettük a segítőszándék legkisebb jelét sem adva. Akár az életükbe is kerülhetett volna ezeknek a bajbajutottaknak a segítség hiánya. Megrázó riport volt ez, mely több mint elgondolkodtató.
Nem nagy dolgokra vágynak az emberek körülöttünk, csak valóban annyira, hogy észrevegyük őket, és segítsünk. Ez gyakran egy forintunkba sem kerül, mégsem tesszük meg a legszükségesebbeket.
Van valamitek, amit nem adnátok oda? Mindent, amitek van, oda fogtok adni egy napon. Gyakran mondjátok: “Adnék, de csak az arra érdemesnek.” Kertetekben a fák nem mondják ezt, sem nyájatok a legelőn. Adnak, hogy élhessenek, mert a nem-adás elpusztít.

2017. december 27., szerda

A Krisztussal való közösség, az emberi közösséget is befolyásolja. (Herczeg Pál)


A szeretetet nem lehet patikamérlegen lemérni. Ne számítgasd hát előre, hogy mennyit is adjál belőle a rászorulóknak, hogy milyen messzire menj a szereteteddel… Legyen önzetlen a szereteted! Az a szeretet, amit az ember méricskél, már nem szeretet, hanem számítás, üzlet. Azzal nem szerzel igazi örömöt, és ilyen szeretettel nem leszel te sem boldog. A spontán szeretet azonban valami csodálatos dolog. A spontán szeretet férjedhez, feleségedhez, gyermekedhez, szüleidhez, barátodhoz, egy szenvedő embertársadhoz az utcán, valakihez, akit mindenki kerül…


„Amikor Jézus megszületett a júdeai Betlehemben Heródes király idejében, íme, bölcsek érkeztek napkeletről Jeruzsálembe, és ezt kérdezték: „Hol van a zsidók királya, aki most született? Mert láttuk az ő csillagát, amikor feltűnt, és eljöttünk, hogy imádjuk őt.”” (Mt 2,1–2)
Hát nem a fővárosban kell keresni egy királyt?! Rezidenciákban, palotákban? Ma pedig tőzsdeszékházakban vagy bevásárlóközpontokban? A bölcsek ebben a kérdésben mintha e világ szerint gondolkodtak volna. És én hol keresem őt? Tudok-e különbséget tenni a külső csillogás és a belső fény között? Felismerem-e ezt a csöndes, kitartó, néha alig látható fényt, amely az ő jelenlétét adja tudtomra? Kétezer év elteltével most én is szeretném megtalálni ezt a csillagot, hogy őhozzá vezessen… (Balogh Éva)


Az üzenet, amelyet tőle hallottunk és nektek hirdetünk, ez: Az Isten világosság, és nincs benne semmi sötétség. Ha azt állítjuk, hogy közösségben vagyunk vele, és sötétségben járunk, akkor hazudunk, és nem az igazságot tesszük. De ha világosságban járunk, ahogy ő is világosságban van, akkor közösségben vagyunk egymással, és Fiának, Jézusnak a vére minden bűnt lemos rólunk. Ha azt állítjuk, hogy nincs bűnünk, saját magunkat vezetjük félre, és nincs meg bennünk az igazság. Ha megvalljuk bűneinket, akkor mivel jó és igazságos, megbocsátja bűneinket, és minden igazságtalanságtól megtisztít minket. Ha azt állítjuk, hogy nem vétkeztünk, hazugnak tüntetjük fel, és tanítása nincs bennünk.
1Jn 1.5-10


Csak kétféle ember van: igazak, akik bűnösnek, s bűnösök, akik igaznak hiszik magukat. (B. Pascal)


Egyetlen dolgom van e földön: a szeretet. (Victor Hugo)


Ha már átkeltetek a bűneiteken, mondja az Úr, hegymagasságra dagasztjátok őket. Pedig mikor éppen átkeltek rajtuk, akkor kellene látnotok, hogy valóban hegyek, és iszonyúak. Ti utána vagytok erényesek. De legyetek erényesek előtte! És közben. (…) Mindent, akármit megtennétek értem, kivéve azt a kis lemondást magatokról, ami az én számomra minden.
(Charles Péguy: A gazda és a vendég)



„Márta így felelt: »Igen, Uram, én hiszem, hogy te vagy a Krisztus, az Isten Fia, akinek el kell jönnie a világba.«” (Jn 11,27)
Én hiszem… Irigylésre méltó az a bizonyosság, az a megtartó erő, amely Márta hitét jellemzi. S éppen testvére, Lázár elvesztésekor halljuk tőle ezt a vallástételt. (A feltámasztás csodája pedig még csak ezután következik.) A hit nem roppan össze. A hívő ember ereje persze nem önmagából fakad: az élet legnehezebb próbáinál a feltámadás és az élet Ura áll mellette. Mindenre van erőnk a Krisztusban, aki megerősít. Higgyük ezt, és hívjuk segítségül az ő nevét! (Kőháti Dóra)


Minden imádságnak, minden áhítatnak, minden örömnek jó szóvá, jó tetté kell változnia. (Ravasz László)


Nem időpont vagy időszak a karácsony, hanem sokkal inkább lelkiállapot. Békességben, jóakaratúan és könyörületesen élni; odaajándékozni életünk – ez a karácsony igazi szelleme.


Önmagunk megtalálásának a legjobb módja, ha elveszünk mások szolgálatában.


„Tied vagyok! Szabadíts meg!” (Zsolt 119,94)
Szabadíts meg, Istenem, és add, hogy valóban, teljesen és mindörökre a tied lehessek! Szabadíts meg a bánattól, a félelmektől, ne engedd, hogy hitetlenné, tagadóvá tegyenek a nehézségek. Adj olyan örömöt, amely nem veszi el józanságomat, amely megtart a helyes úton, és nem tesz gőgössé, másokat lenézővé. Adj mindenből pont annyit, amennyi elég – és én magamat hadd adjam neked oda mindörökre! Ámen. (Kőháti Dóra)

2017. december 26., kedd

A szeretetnek az a természete, hogy feláldozza magát mások bűnéért, bajáért. A szeretet sohasem tud semleges maradni, ha pedig beavatkozik, máris megkezdődött a szenvedése. (Stanley)


Akit Isten szeretete éltet, az kész életét Istenért odaadni.


„Áldott legyen Isten, mert elküldötte angyalát, és kiszabadította szolgáit, akik benne bíztak.” (Dán 3,28a)
Égő kemencéből szabadultak ki élve a felséges Isten szolgái. Könnyen tudnánk sorolni a példákat, amelyek számunkra a tüzes kemence kínjaival felérő emberi megpróbáltatások. Reménytelen helyzetek, ahonnan nincs emberi kiút. Meg kell égni, nem lehet épen szabadulni. Isten hű szolgái nem ismertek más Urat, és nem bíztak másban, mint abban, aki életüket jóban és rosszban, fényben és árnyékban megőrizte és vezérelte. Önmagunk Istennek való teljes átadása: megnyugvás. Isten, ha kell, angyalával a „tüzes kemencébe” is értünk jön, és kihoz. A „kemencék” sokfélék, de Isten minden nyomorúságon győz, és kiment belőlük minket. (Kőháti Dóra)


Amikor Isten be akart mutatkozni, akkor mindent kizárt, ami lenyűgözhetett volna minket. Gyermekként jött közénk, csecsemőnek, ártatlan lénynek, törékenynek, kiszolgáltatottnak… Keresztre akasztotta hatalmát, hogy senki ne menjen hozzá érdekből vagy félelemből. Ne várjatok semmi mást Istentől, csak azt, hogy szeressen és tanítson meg minket is szeretni. (L. Evely)


Amint a parázsra rakott fa éleszti és megsokszorozza a tüzet, úgy sokszorozódik meg benned a szeretet, ha tekintetedet állandóan Krisztusra és az Ő tökéletességére emeled.


Az ünnep csak úgy szép, ha képes vagyok szeretni még, mert nincs karácsony, ha magam bezárom, és nem teszem ki eléd.


„Énekeljétek, hogy milyen fenséges tetteket vitt véghez az Úr, tudja meg ezt az egész föld!” (Ézs 12,5)
Mindig hálásan fogadják a szerkesztők, amikor a vallási (rádió)műsor zenei részéhez szólnak hozzá a hallgatók. Mert az ének – imádság. Az istendicséret formája, mely összeköt ismeretleneket, közösségé avat, és felfelé emeli tekintetünket. Dühből, dacból nem lehet énekelni. Énekeljük őseink énekeit, és a mi új énekünket majd a jövő nemzedék énekeli tovább. Misszió is, érték és még annyi minden; de a lényege, hogy nem magunkat hirdetjük, hanem az Urat dicsérjük általa, aki minden napunkon okot ad az énekre, az örömre. (Kőháti Dóra)


Hónapok óta van egy egészen rövid, reggeli imádságom: “Add, Uram, hogy jobban szerethessek, mint tegnap!” Ennyi az egész. Szívesen átadom, mert ebben minden benne van. (Gyökössy Endre)


Isten kegyelme megjelent minden embernek. Igen Jézus, az Üdvözítő Isten arca nemcsak keveseknek, néhánynak jelent meg, hanem minden embernek. Igaz, a szegényes betlehemi hajlékban kevés személy találkozott vele, de Ő mindenkiért jött: zsidókért és pogányokért, gazdagokért és szegényekért, közeliekért és távoliakért, hívőkért és nem hívőkért… mindenkiért. A természetfeletti kegyelmet Isten minden teremtménynek szánta.
De szükség van arra, hogy az ember befogadja azt, hogy kimondja igenjét, miként Mária, hogy a szívet megvilágítsa az isteni fénynek egy sugara. Azon az éjszakán a megtestesült Igét befogadta Mária és József, akik szeretettel várták, és a pásztorok, akik nyájukat őrizve virrasztottak. Kis közösség fogadta és imádta tehát a Gyermek Jézust, kis közösség, amely az egyházat és minden jóakaratú embert képviseli.
Ma is azok, akik várják és keresik Őt, találkozhatnak Istennel, aki szeretetből testvérünk lett, akik szívükkel feléje fordulnak, vágyakoznak arra, hogy megismerjék arcát és siettessék Országa eljövetelét. Jézus maga mondja majd prédikációjában: a lélekben szegények, a szomorúak, a szelídek, az igazságosságot éhezők, az irgalmasok, a tiszta szívűek, a béke munkálói, az igazságosságért üldözöttek ismerik fel Jézusban Isten arcát, és miként a betlehemi pásztorok távoznak szívükben megújulva a szeretetétől kapott örömmel.
XVI. Benedek


KARÁCSONY
Karácsonykor:
Angyalok szállnak,
Híradást hoznak,
Béke jegyében,
Élet fényében,
Szentség lelkében,
Hívők hitében,
Krisztus képében
Földön jár az Isten.

Karácsonykor:
Harangok zúgnak,
Szent igék szólnak,
Imádság szárnyán,
Szíveknek vágyán,
Zsoltárok hangján,
Szeretet hídján,
Bocsánat útján
Mennyben jár az ember.
Dömötör Tibor


„Ne legyetek személyválogatók, hanem a kicsit éppúgy hallgassátok meg, mint a nagyot. Embertől ne tartsatok, mert az ítélet Isten ügye.” (5Móz 1,17)
Tudunk úgy meghallgatni valakit, hogy őszinte szívvel arra figyelünk, amit mond? Amit igazán mond. Nem a státusára, elismertségére, tisztelt mivoltára figyelve, hanem csak arra, amit közölni szeretne velünk. Egészen egyszerű emberek vagy gyerekek szájából néha meglepő igazságokat hallhatunk, ha van fülünk hozzá. (Balogh Éva)


Ne lepje be a hó a szívünket,
ne menjen el mellettünk az ünnep,
ne csak múló hangulatra vágyjunk,
JÉZUS legyen az ajándék nálunk! (Füle Lajos)



„Néhány ciprusi és cirénei férfi hirdette az Úr Jézust. És az Úr keze velük volt, úgyhogy sokan hittek, és tértek meg az Úrhoz.” (ApCsel 11,20–21)
A karácsony kezdet. A folytatás nem marad el. Jézus legfőbb műve, a megváltás, az isteni jó hír elhat a föld végső határáig. Új és új nemzedékek képviselői adják tovább az Isten cselekvésének történeti eseményeit. A Lélek pedig hitet ébreszt azokban, akik nyitott szívvel fogadják a tanúságtételt. Nekünk is szabad hírvivőkké lennünk egy rossz hírekre betájolt világban. (D. Szebik Imre)


Utolsó szavát intézi Isten mindnyájunkhoz a Fiú által. Több mondanivalója nincs. És ahogy mi a Fiút fogadjuk, attól függ az egész jövőnk. (Victor János)

2017. december 25., hétfő

S az Ige testté lett… (Jn 1.14)

A Gyermeknek, ha szemébe tekintek benne ragyognak, nap, hold, csillagok, Anyja szemei s a Te szemeid Istenem, a Te szemeid azok…


A karácsony örömhír – elejétől a végéig.


„„A pásztorok visszatértek, dicsőítve és magasztalva az Istent mindazért, amit pontosan úgy hallottak és láttak, ahogyan ő megüzente nekik.”” (Lk 2,20)
Az Isten cselekvésének tanúja, mint a pásztorok, örömöt, eufóriát érez. Igen, minden úgy történik, ahogyan Isten mondja, ígéri, üzeni! Isten megtartja szavát. Még annál is messzebb megy el, mint az ember valaha elképzelné. A megtért ember szeme végre felnyílik, megérti az ige üzenetét, és átéli, hogy Isten valóban megváltja és szeretetébe fogadja. Ez dicsőítést és magasztalást vált ki belőlünk. Az ég és a föld „összeér”… Nyissuk ki a lelkünket, fogadjuk be Isten minket átformáló, lelket megújító, betöltő jelenlétét! (Kőháti Dóra)


A születés, egy élet világra érkezése mindig nagy pillanat. Jézus közénk jövetele felülmúl minden más eseményt. A karácsony történése ezért lázba hozza a pásztorokat. Ámulva Isten tettein, leborulva imádják a jászolban fekvő kicsi gyermeket. Elindulnak a bölcsek is. A világi hatalom birtokosa megrendül, lelkesedést színlelve tőrbe csalná a kor legműveltebb embereit, a csillagászokat. A történelem Ura a tudósokat, miután kifejezték hódolatukat s imádatukat a föld minden nemzetsége nevében, más úton készteti hazatérni. Isten nagyobb az ármánykodó földi hatalom gonosz szándékainál. (D. Szebik Imre)


Aki okosan szeret, az nem tekint annyira szerelmének ajándékaira, mint az ajándékozónak szeretetére. (Kempis Tamás)


„Amikor a pásztorok meglátták, elmondták azt az üzenetet, amelyet erről a kisgyermekről kaptak.” (Lk 2,17)
Személyes élménnyel, érintettséggel átfűtve kellene megélnünk minden karácsonyt. Azzal a gyermekkori csodaváró hittel, amely olyan könnyen elkopik bennünk. Figyelmünket az isteni ajándékokra irányítva: a „velünk az Isten” csodájára, jelenlétének misztériumára. A megbizonyosodás egyértelműségével. (Balogh Éva)


Az Isten szeretetéhez nincsen más járható út, mint amely az emberek iránti szereteten vezet át.


CSILLAG GYÚLT
Csillag gyúlt a sötét égen,
Megszülettél szép reményem,
Csendben pihensz anyád karján
reménységünk éjszakáján.

Csillag gyúlt a sötét égen.
Aludj csendben én reményem!
Anyád őrzi édes álmod,
mint ahogy te a világot.


Ha nincs szívedben karácsony, nem fogod megtalálni a fa alatt sem.


Isten kegyelme megjelent. Íme ezért a fény ünnepe karácsony. Nem teljes fény, amely nappal mindent beborít, hanem születő fény, amely meggyullad éjszaka és szétárad a mindenség egy határozott pontjából kiindulva, a betlehemi barlangból, ahol az isteni Gyermek világra jött. Valójában Ő maga a fény, amely szétárad, miként a karácsonyt ábrázoló sok képen látjuk. Ő a világosság, amely megtöri a homályt, szétoszlatja a sötétséget, és lehetővé teszi, hogy megértsük létezésünk és a történelem értelmét. Minden jászol egyszerű és ékesszóló felhívás, hogy nyissuk meg a szívünket és lelkünket az élet misztériumának. Találkozás a halhatatlan élettel, amely halandó lett karácsony misztikus eseményében.
XVI. Benedek


Jézus nemcsak azért született, hogy láthassuk: milyeneknek kellene lennünk, hanem, hogy segítsen rajtunk, tehetetleneken. (Victor János)


Jó néha gyereknek lenni, és mikor lenne jobb, mint karácsonykor, hiszen gyermek volt az ünnep fenséges alapítója is.
Charles Dickens


Ma a legnagyobb bűn az emberek absztrakt szeretete, a személytelen szeretet azok iránt, akik valahol a távolban vannak. Olyan könnyű azokat az embereket szeretni, akiket nem ismerünk, akikkel sohasem találkozunk! Hisz akkor nincs szükségünk áldozat hozatalára, s emellett olyan elégedettek vagyunk magunkkal! Így csaljuk meg a lelkiismeretet. Nem! Azt a felebarátot szeresd, akivel együtt élsz, s aki terhedre van! (Tolsztoj)


S az Ige testté lett…
Jn 1.14


„Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” (Jn 3,16)
Egy áruházban piros szívekkel voltak tele a polcok, hogy „a szeretet ünnepére” dekorációként vigyük haza őket, így csempésszük be életünkbe a szeretetet karácsonyra. Az Isten szeretetét ünnepeljük ma, s minden korábbi előkészület, minden díszlet és eszköz céltalan, üres, értelmetlen és értéktelen, ha nem a lényeget látjuk. Ez a szeretet lejött a földre, és most, mikor a betlehemi gyermeket imádjuk, örömünk és hálánk ahhoz az Istenhez száll, aki mint Megváltónk egészen a Golgota keresztjéig ment el. Jézus, előtted állunk, téged köszöntünk, hozzád imádkozunk, köszönjük, hogy megmutattad, hogy milyen a szeretet! (Kőháti Dóra)