A keresztyén élet folyton kiszélesedik. Isten világa felé nyitott, titkokat mindig jobban látó élet. Jutalma: biztonság és békesség.



Ahol az igazság keresése kezdődik, ott mindig élet kezdődik. Mihelyt azonban az igazság keresése megszűnik, az élet is megszűnik. (John Ruskin)



Az igazi megtérést éppúgy nem lehet eltitkolni, mint ahogy a fényt a sötét szobában nem lehet elrejteni. (Spurgeon)


Az imádságnak mindig ígéreten kell alapulnia. De hála az Istennek, hogy az Ő ígéretei mindig szélesebbek, mint a mi imádságaink. (Havergal)


Azok a leggazdagabbak, akik a legtöbbről tudnak lemondani. (Rabindranath Tagore)



Isten vagy azt adja meg, amit kérünk, vagy azt, ami ennél hasznosabb nekünk.

Clairvauxi Szent Bernát


Istenünk, annyi okunk volna a csüggedésre, a szorongásra, magunkba zárkózásra, annyi okunk volna a félelemre. De Jézus minket is megszólít: Ne féljetek! Adj nekünk, Istenünk, nyitott szívet, készséges, hívő értelmet, befogadni kész, tiszta emberséget. Add, hogy félrevezető emberi szándékok ne zavarhassanak meg minket. Add, hogy e világ zűrzavarában Téged hirdethessünk az aggódóknak, Téged, aki ma is megszólítasz minket: Ne féljetek!



Istenünk, ha eljön a végső "átmenet" pillanata, add, hogy derűs szívvel induljunk, nem sajnálva azt, amit magunk mögött hagyunk, hiszen ha a hosszú keresés után Veled találkozhatunk, újra megtalálunk minden igazi értéket, amit itt a földön megismerhettünk.

„Krisztus Jézus váltságul adta önmagát mindenkiért.” (1Tim 2,6)

Egyszer egy gyermektáborban – lehettem vagy nyolcéves – kaptam egy kis festményt egy festőpalántától (aki csak két évvel volt idősebb nálam, de már tudta, hogy festőművész lesz). A délelőtti foglalkozáson Krisztusról tanultunk: meghalt miértünk, a bűneinkért. A kép a tanítás alatt keletkezett, pillanatok alatt, a szemem láttára. Krisztus a keresztfán, mögötte a felkelő nap. Máig is őrzöm, mint ahogy az ott hallott, a hitünk alapját képző gondolatokat. „…hogy éljünk őáltala.” (1Jn 4,9) (Balog Eszter)

Ne bízzál saját igaz voltodban. Ne aggodalmaskodjál amiatt, ami elmúlt.

Remete Szent Antal


Nem számít, milyen ragyogó tehetség valaki, sohasem fogja megnyerni alárendeltjei és tiszttársai bizalmát, ha hiányzik belőle a becsületesség és az erkölcsi tartás. (Lawton Collins)

„Örülök és vigadok neked, zengem nevedet, ó, Felséges!” (Zsolt 9,3)

Minél nagyobb egy örömünk, annál nagyobb a kényszer, hogy megosszuk mindenkivel. És minél több mindenkivel osztjuk meg, annál nagyobb lesz maga az öröm is. Hadd használjam ki hát a lehetőséget, hogy az Evangélikus Élet hasábjain tudathatom minden kedves Olvasóval: augusztus 30-án apa leszek! És az a legnagyszerűbb, hogy ezt ennyi mindenkivel megoszthattam. De hidd el, még ennél is nagyszerűbb, ha magával Istennel osztjuk meg minden örömünket! Hiszen tőle kaptuk mind. (Zsíros András)

„Te perelted, Uram, peremet, és megváltottad életemet.” (JSir 3,58)

Huszonkét versszakra oszlik Jeremiás harmadik siralma, ebből a huszadik kezdődik ezzel a verssel. A szerző a jeruzsálemi templomot siratja, mivel azt Kr. e. 587-ben lerombolták, a népet pedig fogságba hurcolták. Azzal vigasztalódik, hogy bármennyi szenvedést kellett is átélnie neki és népének, ügyének intézője maga az Úr, aki igaz bíró. A babiloni fogság ma is jelkép, fogalom, amely értelmezhető az életünkre, ügyeink megbéklyózottságára, amelyekből szabadulást csak Isten adhat. Adja Isten, hogy átéljük a szabadulást! Ámen. (Gerlai Pál)

Tekints magadba és elcsüggedsz, tekints szét magad körül, és félelem fog el, tekints Jézusra, és békesség lesz az osztályrészed.


Törekedjetek a szeretetre és senkit se ítéljetek el. És ha valakit súlyosan vétkezni láttok, nem azt mondom, hogy tetszéseteket leljétek benne, sem azt, hogy ne riadjatok vissza tőle, hanem azt mondom: ne ítéljétek el. Ne vessétek meg a bűnösöket, mert semmit sem tudtok arról, hogyan ítél az Isten. Sőt, sokan, akiket az emberek elkárhozottnak gondolnak, megmenekültek Isten előtt, és sokról gondolják az emberek, hogy megmenekültek, akiket Isten már elvetett és elkárhoztatott.

Fulginói Boldog Angela

„Tudd meg és lásd meg: milyen gonosz és keserves dolog, hogy elhagytad Istenedet, az Urat, és hogy nem féled őt!” (Jer 2,19)

A szíveket vizsgáló Isten jól látja gonoszságaimat, hogyan éled naponta szívemben a gyűlölet, hogyan gondolok „főbenjáró” bűnökre, vagy teszem is titokban ezeket, hogyan élem a számomra adott kegyelmi időt – lustán, sután, imádság nélkül, hálátlanul, tékozló fiúként és tékozló lányként! Halljuk meg a nekünk szóló figyelmeztetést: mindez gonosz, keserves, istentelen! Közeledjünk, térjünk vissza a hozzánk közeledőhöz, amíg időnk van! (Smidéliuszné Drobina Erzsébet)

Uram! Gyarló nekem még a szeretetem is. Bocsásd meg, ha időnként fontosabbnak látom ajándékaidat, mint Téged magadat. Pedig semmi sem lehet Hozzád hasonlatos, semmi nem lehet Tőled fontosabb, még az áldásaid, az ajándékaid sem. Segíts mindent a helyén kezelni életemben. Ámen


Uram, Jézus! Hiszem, hogy te vagy az élő víz forrása. Hiszem, hogy te vagy a világ Üdvözítője. Hiszem, hogy a te tanításod az örök életre vezető út. Lelkem szomjazik az élő vízre, az élő hitre. Add nekem az élő vizet, amely csillapítja szívem és lelkem szomjúságát!

„A tanítványok veszélyben voltak. Ekkor odamentek Jézushoz, felébresztették, és így szóltak: »Mester, Mester, elveszünk!«” (Lk 8,23–24)

„Ezért keltettetek fel?” – kérdezte Jézus álmosan. Péter a haját tépte: „Nem érted, Mester? Mindjárt felborítja a vihar a hajónkat, és elsüllyedünk! Valamennyien a vízbe fúlunk!” Jézus felkönyökölt. „Ugyan mióta jelenti a halál azt, hogy elvesztetek?” A tanítványok elcsendesedtek. Aztán a tenger is. (Zsíros András)

Bármily erősen kérsz és óhajtasz is bizonyos dolgokat, könyörgésed mindig úgy végződjék, mint a Mesteré: “Ne az én akaratom legyen meg, hanem a Tied.”

„Eljön az az idő – így szól az Úr –, amikor fölépül az Úr városa.” (Jer 31,38)

Isten hűséges az ő választottaihoz, az ő népéhez. A zsidó nép történelmében nyomon követhetjük ezt a vonalat, vagyis azt, ahogy Isten minden nehéz helyzetben népe mellett állt, és szabadulást ígért minden sanyarú élethelyzetből (különösképp a fogságokból). A választottak számára pedig mindig ott volt a kihívás, hogy vajon tudnak-e eléggé hinni Istenben és bízni a szabadításban akkor, amikor éppen a legelhagyatottabbnak érzik magukat. A próféták mindig is bátorították, buzdították a népet: Isten hűséges népe iránt, az ő választottai, szerettei iránti hűsége nem megkérdőjelezhető. (Balog Eszter)



„Én, az Úr vagyok a te Istened, arra tanítalak, ami javadra válik, azon az úton vezetlek, amelyen járnod kell.” (Ézs 48,17)

Istenünk a választott népet, mai népét, engem is a megváltás útjára tanított. Fia, Jézus életével, szenvedésével, halálával és feltámadásával. Az ő útja biztonságos, kétségtelenül az új lehetőségeket kínálja, szilárdan és rendíthetetlenül hirdeti: javunkra válik, ha a jézusi szeretet útját járjuk, becsülve egymást, fáradva a mellettünk élőért. (Smidéliuszné Drobina Erzsébet)

Ha a nyomorúság idején gyenge vagy, kevés az erőd. Példabeszédek 24.10

Ez egy olyan Ige, melyet magyarázat nélkül is ért mindenki. A nyomorúságban látszik meg, hogy mekkora erőnk van. Jó néhány évvel ezelőtt egy hívő presbiter asszony elveszítette hitetlen férjét. Feleségemmel elmentünk meglátogatni, és a hogy van kérdésre azt felelte, hogy azt hitte magáról, hogy lelkileg erősebb ember, mint ami kiderült róla. Igazából tényleg a nyomorúságban mutatkozik meg lelki erőnk nagysága (vagy kicsinysége).
Azonban fontos meglátnunk az erőgyűjtés szükségességét. Lelkileg akkor leszel erős a nyomorúság idején is, ha a kiapadhatatlan erőforráshoz csatlakozva, jól feltöltött állapotban vagy. Isten mindig készen áll arra, hogy erejéből merítsünk. De mi élünk-e az igeolvasás, az imádkozás és a gyülekezeti közösség nyújtotta lehetőségekkel? Ha nem, akkor ne csodálkozzunk erőtlenségünkön, lelki gyengeségünkön...

Forrás: Napi ige és gondolat

Ha megpróbálok emberi befolyásoló stratégiákat és taktikákat alkalmazni, hogy elérjem, hogy más emberek azt tegyék, amit én akarok… és a jellemem alapjaiban torz… hosszú távon nem lehetek sikeres. Kétszínűségem bizalmatlanságot fog kelteni, és minden, amit teszek, manipulációnak fog tűnni. (Stephen Covey)



Hidd el, az életben legfontosabbak éppen a kicsinek látszó dolgok.

Pestalozzi


Igazán segíteni csak szeretetből, szeretettel lehet.



Imádkozni az tud, aki a mások bűneit nem a fejébe gyűjti, hogy másoknak elmondja, hanem a szívébe, hogy Isten elé a szentélybe vigye.



Istentől ihletett ember az a személy, akinek magatartását, gondolatait, érzelmeit közölhetetlen fonal fűzi egybe. (Simone Weil)

„Jézus felment a hegyre magánosan imádkozni.” (Mt 14,23)

Az Isten fiának is szüksége volt a magányra, feltöltekezésre, meditációra. Korunkban egyre divatosabb – főleg az emberekkel foglalkozó hivatásokban – a szupervízió és a mentálhigiéné hangsúlyozása. Kezdünk rájönni, hogy nem megy a magas fordulaton élés lelki feltöltekezés, lelki „feltankolás” nélkül. Az imádkozó ember kezén az ujjak összekulcsolódnak, mint ahogyan lelkünk összekapcsolódik az Isten lelkével. Tudjuk a hétköznapokból, hogy üzemanyag híján semmilyen gép nem képes működni. Ezt az egyszerű tapasztalatot alkalmazzuk a lelki életünkre is, ne hagyjuk, hogy az életúton „lerobbanjunk”. Adjuk meg magunknak a feltöltekezés lehetőségét! (Gerlai Pál)

Minden őszinte megtérés kezdete Istennek a bűnösre vetett pillantása.

II. János Pál pápa



Sokan úgy gondolják, hogy a megtérés arra való, hogy megtisztítsa őket, mint ahogy megtisztítanak egy ruhát, és ha megtértek, nincs más hátra, minthogy ott lógjanak az Úr ruhatárában, amelynek ajtaja szorosan be van zárva, hogy többé por ne érje őket. Azt a ruhát, amely nincs többé használatban, megrágja a moly. (Becker)



Tedd rá kezedet a mára, és kevésbé fogsz függeni a holnaptól. (Seneca)

A szeretet az egyetlen, ami tékozlás útján gyarapszik. (Victor Hugo)


Akkor töltekezel Istennel, amikor hiányát átéled.

Simon András



Az első lépés azon az úton, hogy az ember erős legyen, abban áll, hogy az ember magának bevallja saját gyengeségét.



Az engedelmesség Isten gyermekeinek életfeladata. (Zeller)



Az erőre szükségünk van, nem arra a fajta erőre, amit mi birtokolunk, hanem arra, amelyet kapunk, ha imádságban kérjük, és ez nem más, mint a türelem ereje. (Frederick Neumann)



Az evangélium szenvedések nélkül csak a mennyben van otthon, szenvedés evangélium nélkül itt lenn a legsúlyosabb gyötrelem, de szenvedni az evangéliummal a szívünkben csak a hazafelé vezető úton lehet. (Kálvin János)



Az imádság olyan hatalom, mely által a lehetetlen lehetséges lesz. (Kelly)


Életünkben vannak időszakok, amikor valami darabokra törik, valami összeomlik bennünk. Ez az összeomlás még csak a kezdet, de már tele van reménységgel. Mindenekelőtt nem szabad újra fölépíteni, amit a kegyelem lerombolt. Ezt is meg kell tanulnunk, hiszen mindig nagy a kísértés, hogy valamiféle állványt készítsük az omladozó homlokzat elé, és újra munkához lássunk.
Meg kell tanulnunk megmaradnunk romjaink mellett, keserűség nélkül leülnünk a törmelék között, anélkül, hogy vádolnánk magunkat vagy Istent. Ezekre a romokban álló falakra kell majd reménnyel és ráhagyatkozással támaszkodnunk, egy gyermek bizalmával, aki arról álmodik, hogy apja mindent helyre fog hozni. Hiszen ő tudja, hogyan lehet másként helyreállítani, jobban, mint előtte volt.

Éppen mint a tékozló fiú, aki számára annyi minden romokban hevert: a pénze, a dicsősége, a szíve; mindent elveszített, amit a teremtményektől várhatott, és bizalommal telve mégis úgy döntött, hogy visszatér atyjához.
Aki valamikor fia volt az atyjának, az is marad mindörökké. Abban a pillanatban, amikor az elveszett fiú kiengesztelődik kudarcával, már otthon is van a szülői házban atyja mellett. Aki viszont harcol kudarcaival, az önmaga és az Isten ellen harcol, még mindig a harag áldozata, és nem képes felismerni a szeretetet. Szeretetben, kegyelemben élni nem más mint kikerülni a harag uralma alól, amely eredeti állapotunk.

Jézus halála és feltámadása képessé tesz minket arra, hogy vele együtt legmélyebbről fakadó gyengeségünkben is felismerjük az Atya szeretetét. Hiszen megtérésben lenni nem más, mint szüntelenül belépni a bűn és a kegyelem misztériumába. Vigyázzunk, nem átlépni a bűnből a kegyelembe, hanem belépni a bűn és a kegyelem misztériumába. Ezt azt jelenti, hogy meg kell válnunk minden önigazolástól, minden saját igazságtól, és elismerni bűnünket, hogy meg tudjunk nyílni Isten kegyelme előtt.



Irgalmas Uram, jóságos Uram, bátorságot adtál, hogy megérezzem: neked szükséged van rám. Adj erőt, hogy szeretni tudjam a társadalom kivetettjeit, úgy, ahogyan te szeretsz engem, és ahogyan szükséged van rám. Uram, te tudod, mit jelent kitaszítottnak lenni, legszegényebbnek a szegények között. A gazdag ember, a jómódú asszony is lehet kirekesztett, de lehet a szegény is a tőled kapott parányi földön. Add, hogy evilági országodban mindannyian gazdagok lehessünk, annak tudatában, hogy neked szükséged van ránk, s hogy nekünk is szükségünk van egymásra!

Boldog Kalkuttai Teréz



Isten soha meg nem szűnik gyermekeinek Atyja lenni.

Páduai Szent Antal

„Keresztelő János tanítványai ezt kérdezték: »Te vagy-e az Eljövendő, vagy mást várjunk?« Jézus így válaszolt nekik: »Menjetek, és mondjátok el Jánosnak, amiket hallotok és láttok: vakok látnak, és bénák járnak, leprások tisztulnak meg, és süketek hallanak, halottak támadnak fel, és szegényeknek hirdettetik az evangélium.«” (Mt 11,3–5)

Ahol Jézus jár, jelen van, annak nyoma van az életünkben. Ő mindenkinek azt adja meg, amire szüksége van ahhoz, hogy teljes életet élhessen. Lehet, hogy bár nem gyógyulhatunk ki egy fizikai betegségből, de közben lelkiekben mégis gazdagabbá válhatunk a Jézus Krisztusban való hit által. Jézus gyógyít, az Atya dicsőségére, hogy higgyünk benne: higgyük, hogy ő a Megváltó, és a mi életünkben is ő munkálkodik. (Balog Eszter)

„Megóv engem sátrában a veszedelem napján, elrejt sátra mélyén.” (Zsolt 27,5)

Azt álmodtam, hogy esernyő vagyok. Az emberek kifeszítettek maguk fölé, és megóvtam őket az esőtől, miközben én magam teljesen eláztam. Amikor az emberek megérkeztek, összecsuktak, és csuromvizesen beállítottak a sarokba. Aztán ott felejtettek. Volt, aki órák múlva jött vissza értem, volt, aki napokkal később, volt, aki soha többé. Reggel elmeséltem az álmomat a feleségemnek. Ő meg azt álmodta, hogy Jézussal találkozott. Csuromvizesnek látta. (Zsíros András)

„Mert te, Uram, megáldod az igazat, körülveszed kegyelmeddel, mint pajzzsal.” (Zsolt 5,13)

Nóé igaz ember volt, a megmenekülés, a szabadulás áldását kapta. Mi is kérhetünk őszinte bizalmat, becsületet, mely megment a fásult közömbösségtől, a jellemtelenségtől és a divatos hűtlenségtől, amely megmérgezi a családi élet értékeit, megrengeti a legszebb emberi kapcsolatokat, és keserű fájdalmat okoz a gyerekeknek. Mondjunk igazat, bízzunk bátran, harcoljunk kitartóan egymásért! (Smidéliuszné Drobina Erzsébet)

Ne veszítsd el bátorságodat, ha sokat dolgozol és kevés az eredmény. Ha belegondolnál, hogy egyetlen lélek mennyibe kerül Jézusnak, abbahagynád a panaszkodást.

Pió atya



Segíts Uram, hogy hűségesen haladjak utjaidon! Vezetésedet fölösleges megértenem: hiszen gyermeked vagyok. Te a bölcsesség Atyja vagy és az én Atyám is. Tudom hát: ha az éjszakán át vezet is az út, akkor is tehozzád jutok.

Edith Stein



Senki sem kerülheti el az öregedést. De azt el kell kerülni, hogy eljárjon felettünk az idő. (A. de Mello)

„Uram, te vagy Istenem! Magasztallak, dicsérem neved, mert csodákat vittél véghez.” (Ézs 25,1)

A próféta a föld pusztulásáról, majd az ítéletről, végül a mennyei vacsoráról jövendöl. Becsapós a múlt idő, mert Isten prófétáló embere a jövőben megtörténő eseményekről ír múlt időben, a még meg nem történt eseményeket megvalósultként írja le. De talán számunkra is lehet jelentősége: a csodára váró ember mindig a kész csodát keresi. Isten cselekedeteinek az eredményét nem mindig a kész tényekben kellene keresni, hanem el kellene fogadni, hogy az örök igazság talán a mi hiányos koordináta-rendszerünkben nem tűnik olyan csodásnak és számunkra tökéletesnek. Urunk, add, hogy meglássuk csodáid gyümölcseinek beérését! (Gerlai Pál)

A gondviselés kinyitja a második ajtót, amikor az első becsukódik.



A lelki béke sokszor a megváltozott hozzáállásból származik, nem pedig a megváltozott körülményekből.



A nagyság, és alázat nem egymást kizáró tulajdonságok.



Az a madár, mely két fán lakik, egyiken sem rak fészket. Az a lélek, amelyik a kegyelem és a cselekedet érdeme között ingadozik, nem talál soha nyugvópontot. (Spurgeon)



Az osztrák császárokat évszázadokon keresztül a kapucinus szerzetesek bécsi templomának kriptájában helyezték öröknyugalomra haláluk után. A temetési szertartásnak, amelyre az egész ország előkelőségei eljöttek, volt egy nagyon érdekes része: A temetés ideje alatt a kripta ajtaja zárva volt, egészen addig, amíg az uralkodó koporsóját vivő emberek oda nem érkeztek. Az udvarmester bekopogtatott az ajtón, így jelezvén, hogy a halott uralkodó bebocsátást kér az örök élet birodalmába. Ekkor az ajtó mögül az egyik kapucinus szerzetes megkérdezte: Ki kopogtat? Az udvarmester így válaszolt: Őfelsége az apostoli uralkodó. A hang ezt válaszolta: Nem ismerem. Rövid csend után újra kopogtatott az udvarmester, majd ismét hallatszott a kérdés: Ki kopogtat? Ausztria és Magyarország apostoli királya. Nem ismerem - szólt újból a hang és az ajtó továbbra is zárva maradt. Az udvarmester harmadszor is zörgetett, majd a kérdésre azt válaszolta, hogy a haza atyja és az igazság védelmezője szeretne bejutni, de erre is ugyanaz a válasz érkezett. Amikor az udvarmester utoljára kopogtatott, akkor ezt mondta: Egy szegény bűnös kér bebocsátást. Ekkor a hang a következőt mondta: Jöjj gyermekem! - és feltárult a kripta ajtaja.

E szokás szerint temették el évszázadokon keresztül a császárokat, jelezvén, hogy a túlvilágon senki sem uralkodó, hanem minden ember egyforma, és Isten ítélőszéke elé csak úgy kerülhet az ember, hogy megvallja bűnösségét. E jelkép-gazdag szertartás is figyelmeztet minket a bűnbánat fontosságára és értelmére.

„Ha a bűnöket számon tartod, Uram, Uram, ki marad meg akkor?” (Zsolt 130,3)

A Mindenható elé reggelenként és esténként is csak úgy állhatunk, mint a büntetett előéletű az erkölcsi bizonyítványra várva. Beláthatjuk, valóban irgalmas és kegyelmes az életünk Ura, ha rovott múltunk ellenére megbocsát, megbíz, megőriz a megígért örök életre Jézus golgotai érdeméért. (Smidéliuszné Drobina Erzsébet)

Isten parancsai a legfontosabb értékeket hangsúlyozzák, amelyek nélkül az ember elrontja az életét. Isten parancsai utat jelentenek számunkra, amelyen Isten ezt mondja nekünk: „Ember, fontos vagy, értékes vagy: ne veszítsd el önmagad!”
A parancsok középpontja: az ember. Ha az ember érték, akkor felfogjuk, miért mondja az Úr, hogy szeretnünk kell egymást: ez az egyetlen viszony, amely tiszteli és előremozdítja a személyt. Megsérteni a parancsokat nem egy egyszerű szabályáthágás, hanem annyit jelent, hogy kevésbé leszünk emberek.

Rácz Piusz OFM


Ha azt akarod, hogy szeressenek, szeress! (Hekatón)

„Isten nem a holtak Istene, hanem az élőké. Mert az ő számára mindenki él.” (Lk 20,38)

Az Istent kérdező, az Isten országára kíváncsi ember sokszor nem tud elvonatkoztatni az emberi világtól. Befolyásol bennünket a világ, amelyet magunk körül látunk. A Jézust számon kérő, vallató írástudók a házasság túlvilági folytatásáról faggatóznak egy többször házasodott nő példája kapcsán. Mi lesz a földön köttetett vagy éppen elmulasztott dolgokkal? Jézus rámutat arra, hogy a földi dolgok elmúlnak, a mennyben más lesz fontos. Esélyt ad annak is, aki az emberek szemében elveszett. „…az ő számára mindenki él”. Az Élet, az örök Élet többet jelent, mint amit ma látunk és tapasztalunk. (Gerlai Pál)

"Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?" [Mt 27,46] A keresztre feszített Jézus életének utolsó perceiben azt érzi, hogy elhagyta őt az Atya. Amikor Jézus elhagyatva érzi magát, amikor elszakítva érzi magát az Atya szeretetétől, akkor ebben az is benne van, hogy átérzi a bűnös emberek sorsát, bár ő nem követett el bűnt soha. Haláltusájában érzi át Jézus a legjobban azt, hogy a bűnnek milyen hatalma van az ember felett...

Jézus kereszthalála magában hordozta bűneinket, feltámadása pedig magában hordozta a bűntől való megszabadulásunkat. Jézus azért halt meg és azért támadt fel, hogy legyőzze a bűn hatalmát az ember felett és a bűnbocsánat ajándékozása révén helyreállítsa a szeretetkapcsolatot Isten és az ember között.

A bűnbocsánat szentségében megtapasztalhatjuk, hogy emberi bűneinket egyedül Isten megbocsátó szeretete képes legyőzni.

Horváth István Sándor


Jézus csak teljesen megüresített szívekben tud uralkodni. (Tersteegen)


- Jó napot! - mondta a kis herceg.
- Jó napot! - mondta a kereskedő.
Ez a kereskedő szomjúságoltó labdacsokat árult. Aki hetente egyet bevesz, az többé nem is kíván inni.
- Hát ezt meg minek árulod? - kérdezte a kis herceg.
- Rengeteg időt lehet megtakarítani vele - felelte a kereskedő. - A tudósok kiszámították: heti ötvenhárom percet!
- És mit csinál az ember azzal az ötvenhárom perccel?
- Amit akar...
Én - gondolta a kis herceg -, ha nekem ötvenhárom fölösleges percem volna, szépen elindulnék egy forrás felé...



Másokért könyörögni annyi, mint Krisztussal együtt munkálkodni. Ő is könyörög az Atyánál az emberekért. (Spurgeon)


Mennyivel többször szólal meg az emberismeret úgy: Vigyázz, mert ismerlek! Mint így:- Ne félj, hisz ismerlek!
(Osvát Ernő)

„Mert minden értetek van, hogy a kegyelem sokasodjék, és egyre többen adjanak hálát az Isten dicsőségére.” (2Kor 4,15)

Egyszer egy ökumenikus imahét záróalkalmán vettem részt, amely ifjúsági istentisztelet volt. Egy metodista lelkész pontosan erről az igéről prédikált, és azt hirdette: mennyire nehéz megértenünk, hogy minden értünk van. Azaz: mennyire hajlamosak vagyunk beleszürkülni a monoton hétköznapokba, a tanulásba, a munkába, s közben nem látjuk meg: minden, amit csinálhatunk, értünk van. Hogy céljainkat elérve – minden küzdelem ellenére – Istennek adhassunk hálát örömmel és boldogan. (Balog Eszter)

„Térjetek meg ahhoz, akitől oly messze eltávolodtatok!” (Ézs 31,6)

Az állatkertben a veszélyes vadállatokat védőrács, a védőrácsot védőkerítés, a védőkerítést védőkorlát veszi körül. Azóta van így, mióta egyszer abból származott tragédia, hogy a figyelmeztető felirat nem volt elég egyértelmű: „A ketrecet megközelíteni veszélyes és tilos!” Pár barát akarta lefotóztatni magát a rács előtt, és nem fértek a képbe. Nem kellett sokat, csupán fél lépést hátrálniuk… Az élet és halál közötti óriási távolság olykor csupán féllépésnyi. Te hány lépésre vagy az élettől? (Zsíros András)

Van, hogy a küzdelmek nehézsége miatt letérünk a helyes útról és eltávolodunk Jézustól, nem figyelünk Rá, és így eltávolodunk önmagunktól is, olyannyira, hogy aztán azt sem tudjuk ki Jézus és kik vagyunk mi és miért is élünk. Mennyei Atyánk azonban akkor is tudja, hogy kik vagyunk, az ő szeretett gyermeke, és minden nap felkínálja a lehetőséget, hogy Hozzá visszatérjünk.

A MÁSODIK ERÉNY MISZTÉRIUMÁNAK ELŐCSARNOKA

Feltesszük magunknak a kérdést: hogyan lehetséges,
Hogy a Reménynek forrása mindig bővizű,
Hogy e forrásból mindig felfakad a víz,
Hogy mindig csobog, mindig fiatal, mindig tiszta.
Mindig friss, mindig áradó, mindig élő.

Honnan veszi oly tiszta, oly áttetsző vizét e gyermek?
Miféle erővel fakad fel e forrás vize?
Ő maga teremti e hatalmas vízbőséget? Folyamatosan?
Nem, mert egyedül én teremtek - mondja Isten.
Akkor honnan szerzi vizét feltörő forrásához?
Hogyan lehetséges, hogy ez az örök forrás mindig felfakad?
Hogy ez az örök forrás mindig felbuzog?
Kell, hogy legyen egy titka.
Valamiféle titok.
Hogy ez az örök forrás ne kavarodjon fel a súlyos, kövér őszi esőtől.
Hogy ne száradjon ki a júliusi égető hőségben.
Emberek a remény titka egyszerű, feleli Isten.
Titka nem bonyolult és nem nehéz.
Ha tiszta vízből akarna tiszta forrást építeni, tiszta vizű forrást soha nem találna elegendőt teremtésemben, mert nincs belőle sok.
Hanem éppen a rossz vizekből építi tiszta vizű forrásait.
És éppen ezért van mindig elegendő vize.
Hiszen éppen ezért Remény ő.

Mégis hogyan lát neki, hogy rossz vízből tiszta vizet készítsen?
Régi vízből új vizet.
Régi napokból új napot.
Elhasznált vízből új vizet.
Régi vízből forrásokat.
Öreg lelkekből fiatalokat.
Öreg lélekből lelki forrást.
Langyos vízből friss vizet.
Öreg estékből fiatal reggeleket.
Felkavart lelkekből tiszta lelkeket.
Felkavart vízből tiszta vizet.
Megfáradt lelkekből gyermeki lelkeket.
Alvó lelkekből éber lelkeket.
Álló lelkekből pezsgő lelkeket.

Hogyan képes erre? Hogyan kezdi el?
Gyermekeim, ez az én titkom, mert én vagyok az Atyja.

Kiszolgált lelkekből új lelkeket.
Kiszolgált napokból új napokat.
Felkavart lelkekből áttetsző lelkeket.
Alvó lelkekből éber lelkeket.
Felkavart napokból áttetsző napokat.

Ha áttetsző napokból alkotna áttetsző napokat,
Ha tiszta lélekből és vízből alkotna forrásokat,
Ha tiszta vízből alkotna tiszta vizet,
Ha tiszta lélekből alkotna tiszta lelket, nem lenne épp nagy dolog.
Erre mindenki képes, és nincs benne semmi titok.

De sáros vízből, öreg vízből, poshadt vízből,
Tisztátalan lélekből alkot tiszta lelket,
S ez a legszebb titok, mely a teremtés kertjében fellelhető.

Charles Péguy

A rab húsz éve gubbasztott a tömlöc sarkában, súlyos bűnökkel a szívében és súlyos bilincsekkel a kezén. Teljesen össze volt törve. Egy napon aztán a király egyetlen lánya látogatást tett a börtönben. A rab, ahogy meglátta őt, egy csapásra beleszeretett, s egy élete, egy halála, megszólította a királylányt:
- Ó, kedves, kérlek, vetesd le súlyos bilincseimet, hogy átölelhesselek! Kérlek, hogy légy az enyém!
Mindenki felhördült ezen a vakmerőségen, a király lánya azonban gyengéden megsimogatta a rab fejét, s így válaszolt:
- Mivel súlyos bilincseiden kívül már egyebed sincs, elfogadom őket mint szereteted jelét.
Azzal levette a rab kezéről a súlyos bilincseket.
- De fogadd el tőlem te is, kérlek - folytatta a király leánya -, az én szeretetem jelét. - Azzal a súlyos bilincseket visszatette a rab kezére.
- A tiéd vagyok! - mondta végül a király leánya. - Viseld szeretetem jelét. - A leány ezután elhagyta a börtönt, visszatért a palotába atyjához, és szavát betartva hűséges maradt a rabhoz.
A rab búskomorsága, miként arany virradatban az ólom köd, semmivé foszlott. Ettől a naptól kezdve örömmel viselte súlyos bilincseit.

A sivatagban az a szép, hogy valahol rejt egy forrást.

Antoine De Saint-Exupéry



Az imádság erejét még soha egyetlen gyülekezet sem próbálta ki teljes mértékében. Ha az isteni kegyelem és erő hatalmas csodáit akarjuk látni a gyengeség, kudarc és kiábrándulás helyett, az egész gyülekezet fogadja el Isten felhívását: „Hívjatok segítségül, és válaszolok nektek, és nagy és hatalmas dolgokat mutatok, amiket nem ismertek.” (Hudson Taylor)

„Békesség, békesség közel és távol! Ezt mondja az Úr: Meggyógyítom őt!” (Ézs 57,19)

Az Ószövetségben megismerhető istenkép meglepően sok, a hétköznapi emberekben is megtalálható tulajdonságot hordoz. A haragjában lesújtó Isten – ha kell, néha bizony összetöri, szétzúzza az embert, de aztán meg is gyógyítja. Érthetetlen, hogy a haragot miért kérjük számon az Istenen. Talán azért, mert nem illik „egy tökéletes Istenhez” a harag és az utána következő megbocsátás? Miért ne? Vagy talán azért, mert valamilyen negédes, mézes-mázosan csalogató istenképet festettünk magunk elé az egyházban? Valószínűleg. Ne vezessük félre magunkat! Az ítélő Isten őszintén elénk tárja bűneinket és haragját, hogy összetörjön, de aztán meg is gyógyíthasson. (Gerlai Pál)

Boldogok, akik tudják, miért élnek, mert akkor azt is megtudják majd, hogyan éljenek. (Gyökössy Endre)

„Embereknek akarok a kedvében járni vagy Istennek? Vagy embereknek igyekszem tetszeni? Ha még mindig embereknek akarnék tetszeni, nem volnék Krisztus szolgája.” (Gal 1,10)

Nagy kísértés egy iskolásnak gátlástalan társai kedvében járni, még nagyobb veszély a fiatalnak a felelőtlen, könnyelmű hangadókhoz igazodni. Pál apostol a saját példájával jár elöl: először Isten akaratát tanácsos keresni életünk minden dolgában, mert tőle, általa és érte zajlanak körülöttünk az események, hogy ezeken keresztül megérthessük szeretetét. Minden más lényegtelenné avul. (Smidéliuszné Drobina Erzsébet)

Ha az ember felismeri és érzi lelkében az Istent, akkor felismeri és érzi a világ minden emberével való közösséget is. (Tolsztoj)



Ha szeretetednek tüze kialvóban van, emeld fel tekintetedet a legszeretettebbre, legméltóbbra és legtökéletesebbre, Akire nem nézhetsz anélkül, hogy Őt mindenekfelett ne szeresd. (Tersteegen)

„Hallottam, hogy egy hatalmas hang szól: »Íme, az Isten sátora az emberekkel van, és ő velük fog lakni, ők pedig népei lesznek, és maga az Isten lesz velük.«” (Jel 21,3)

A Jelenések könyve új eget és új földet ígér: a trónuson ülő mindent újjáteremt majd. Nem lesz könny, halál, gyász, jajkiáltás, sem fájdalom. A lényeg – akárhogyan történjék is majd – Isten kapcsolata az emberrel és az emberé az Úristennel. Vagyis az egymásra találás. Isten akarata az, hogy terjedjen az ige minden nép közt, hogy az ige közösséget teremtsen. Ma imádkozzunk a misszióért hazánkban és szerte a világban! „Uram, kezdd rajtam!” (Balog Eszter)

Könnyebb találni sok embert, akik elég bölcsek ahhoz, hogy felfedezzék az igazságot, mint egyet, aki elég rettenthetetlen ahhoz, hogy mindenféle szembenállás ellenére is kiálljon érte.



Panaszkodtam, hogy nincs cipőm, amíg nem találkoztam olyannal, akinek nincs lába.



Soha ne légy szomorú, ha a valóság túl rideg,
s ne keseredj el, ha nem találod helyed.
A valós élet olyan, mint a csörgedező patak,
előfordul néha, hogy nehezebben halad.

Ha nem találod céljaid, ne gyötörd magad,
idővel majd alakul, mi e percben csak gondolat.
Ha csalódott vagy, s úgy érzed, hogy minden hullám összecsap,
gondolj bele, mennyi ember vállalná sorsodat.

Ha nem látod a fényt, a Napot, nyisd ki jobban a szemed,
gondjaid közt tartogat még csodákat az életed.
Mindig csak a mában élj, s az örök szabályt ne feledd:
A holnap mindig tiszta, mivel nem szennyezi semmi tett.

A bárányka alig jött a világra, észrevette, hogy az állatok között ő a leggyengébb. Állandóan torkában dobogott a szíve. Nagyon félt, hogy valami vadállat megtámadja. Nem tudta, hogyan fog megmenekülni. Elmesélte hát bánatát a Teremtőnek.
Szeretnél kapni valamit, hogy megmenekülj? - kérdezte jóságosan a Teremtő.
- Igen, jó lenne! - volt a válasz.
- Megfelelne egy pár erős agyar?
- Akkor a friss füvet biztosan nem tudnám leharapni.
- Akkor két hegyes szarv talán?
- Az sem, mert biztosan rosszra használnám őket.
- Vagy olyan méregfog, mint a kígyóé, hogy mérget marjál az ellenfél testébe?
- Szó sem lehet róla.
- Talán akkor két erős pata?
- Az sem kell, mert lónak néznének.
- De mégis, valami csak kellene, hogy megsebezd, aki meg akar támadni?
- Megsebezni, én? Arra nem lennék képes. Inkább maradok olyannak, amilyen vagyok.

Elfelejtettük, hogy bizonyos fokig olyanok vagyunk, mint a védtelen állatok, éles fogak vagy karom nélkül, minden támadásnak kiszolgáltatva. Nem a ravaszság ment meg, hanem az áldozat: a képesség, hogy másokat szeressünk vagy helyet engedjünk mások szeretetének.
Nem a mi keménységünk ad az éjszakának langyos meleget, hanem mások óhaja, hogy fel tudjanak melegedni. Az ember igazi ereje a gyengédsége.

A kegyetlenség a gyengék fegyvere. Gyengédségre csakis az erősek képesek.

Leo Roskin


A szeretet az egyetlen ésszerű és kielégítő válasz az emberi létezés problémájára. (Erich Fromm)



Ahol szeretetet vetünk, ott öröm sarjad. (Hans Waldorf)

„Akiknél pedig a jó földbe esett, azok igaz és jó szívvel hallgatják az igét, meg is tartják, és termést hoznak állhatatossággal.” (Lk 8,15)

Az italautomata csendesen álldogált a sarokban, rajta ákombákom betűkkel felirat: „Rossz!” Jézus odalépett az automatához, elővett egy százast, és bedobta. Az érme végigcsörgött a szerkezeten, majd alul kiesett a visszajáró helyére. Jézus kivette a pénzt, majd újra bedobta. A gép most sem fogadta el. Így ment ez jó darabig. „Nem látja, hogy rossz?” – vetette oda neki egy arra járó. „Nem – válaszolta Jézus. – Én csak azt látom, hogy nem fogadja el a pénzt.” Majd – hogy elhiggyék, hogy őt az Atya küldte – újra bedobta az érmét, az automata pedig főzött egy kávét. (Zsíros András)

Annak, hogy imádságaink nem hallgattatnak meg, sokkal többször a tudatlanság az oka, mint a hitetlenség. Valami olyan dolgot kérünk Istentől, melyre nemcsak felszólítást, de még ígéretet sem nyertünk. (Steinberger)


Ékes a szó, de a szent becsület több nála bizonnyal,
s minden szellemi értéknél följebb van az erkölcs.
(Janus Pannonius)


Egy kínai tanmese szerint egyszer egy nagyon szegény jegyespár szeretett volna lakodalmat, de mivel szegények voltak, azt kérték, úgy osztozzanak örömükben a meghívottak, hogy mindenki hozzon egy kancsó bort a vendéglátásra. A vendégek ezt egy nagy dézsába öntötték bele, amikor megérkeztek. Eljött az összes vendég és mikor elkezdődött a vacsora, felszolgálták a bort is. Mikor azonban meríteni kezdek a dézsából, abban csak víz volt. Talán nem kell magyarázni: mindenki azt gondolta, hogy a többiek bort hoztak, senki sem fogja észrevenni, hogy én vizet hoztam. Így aztán megszégyenülve oszlott szét a háznép és szomorúságra fordult az ifjú pár öröme.



Hónapok óta van egy egészen rövid, reggeli imádságom: "Add, Uram, hogy jobban szerethessek, mint tegnap!" Ennyi az egész. Szívesen átadom, mert ebben minden benne van.

Gyökössy Endre

„Hűséges az Úr, aki megerősít titeket, és megőriz a gonosztól.” (2Thessz 3,3)

Az ilyen sorokat a legjobb érzés olvasni a Bibliában. Pál apostol joggal volt büszke a thesszalonikai gyülekezetre. Ennek a gyülekezetnek legfőbb erénye volt a hűség és az állhatatosság. De mi a helyzet azokkal, akik nem mondhatnak el magukról ennyi pozitívumot? Nekik is szól ez az ige! A gyengéknek kell a megerősödés, és a kiszolgáltatottaknak a védelem – Pál apostol pontosan ezt ígéri nekünk. Ez az Isten akarata: megerősíteni és megőrizni minket hűségesen. Kérjük Isten megerősítő és megtartó kegyelmét! (Gerlai Pál)

Jézus nemcsak azért született, hogy láthassuk: milyeneknek kellene lennünk, hanem, hogy segítsen rajtunk, tehetetleneken. (Victor János)

„Közel van az Úr mindenkihez, aki hívja, mindenkihez, aki igazán hívja.” (Zsolt 145,18)

Kisgyermekem egy szava elég – „Apííííí!” „Ányááááá!” –, és máris rá figyelünk. Persze attól is függ a reakcióidő, hogy miként mondja a nevünk: sírva vagy nevetve. Egy biztos: akárhogy hív is bennünket, mindig odafigyelünk rá. Hát hogyne volnánk kíváncsiak a gondolataira?! Pontosan így van velünk a mennyei Atya is: forduljunk hozzá sírva vagy nevetve, gyermekeit egytől egyig számon tartja. Nem is „csak” közel van hozzánk, hanem Jézus Krisztusban velünk van: „Nem hagylak titeket árván, eljövök hozzátok.” (Jn 14,18) Senki sem marad egyedül, atyai gondoskodás és szeretet nélkül. Jó így élni… (Balog Eszter)

Szegény Anya, mennyit kellett szenvednie miattunk. Jogos hát, hogy megvigasztaljuk egy kicsit, ha vele sírunk és vele szenvedünk...

Kis Szent Teréz

A lehetetlen nem tény, hanem vélemény.

Muhammad Ali

„Az egyedül bölcs Istené a dicsőség, a Jézus Krisztus által örökkön-örökké. Ámen.” (Róm 16,27)

A befejezés művészete, a lezárás kultúrája nem túl magas szintű a mai magyar valóságban. Hogy lehet lezárni egy hetet, befejezni egy folyamatot, egy eseménysor végére pontot tenni? A válasz számunkra, keresztény emberek számára ez: istendicsérettel, a Mindenható magasztalásával. Ez az egyetlen igazi pont a mondat végén… A bölcs Istennek köszönet a múltért, a bölcs Istenhez könyörgés a rendezetlen dolgok rendeződéséért, a bölcs Istennek dicséret a mindig jelenvaló jóságáért és irgalmáért. (Hafenscher Károly [ifj.])

KÖNYÖRÜLJ RAJTAM!
Máté 7,7

"Kérjetek és adatik néktek;
Keressetek és találtok;
Zörgessetek és megnyittatik néktek."
Biztat engem Isten Szent Igéje,
S én az ajtó előtt ismét zörgetek:
Úgy, mint a kananeus asszony,
Magát megalázva, kitartóan,
Hogy a morzsákból, nekem is jusson!

Aranyat és ezüstöt nem kérek,
Csupán egy kis szeretetet,
Mert nincs egy lélek, aki megértene,
S szívem fájdalmán könnyítene.

Bárcsak látnám sorsom végét,
Erőmet megfeszítve kitartanék,
Hogy a "koronát" odaát elnyerhessem,
S eddigi küzdelmem kárba, ne-vesszen!

"Az Istennél semmi sem lehetetlen"
Ezért szüntelen Hozzá esedezem,
Gyógyítsa meg beteg lelkem,
Hogy az én szívem is, örvendezhessen!

Józan Erzsébet




Légy vidám és tedd a jót, a verebeket meg hagyd csiripelni. (Don Bosco)



Meg kell tanulnod szeretni, mert odaát nincs más, csak a szeretet. (Carlo Carretto)


Ó, Uram, olyan bolondos az ember. Eljátszogat a kegyelemmel, aztán csak fuldokol. (Dobos Hajnal)

„Taníts engem helyes értelemre és ismeretre.” (Zsolt 119,66)

Amikor megtanultam járni, folyton elkóboroltam, hogy a szüleimnek állandóan úgy kellett előkeresniük. Amikor megtanultam beszélni, folyton kikotyogtam olyasmit, amit nem lett volna szabad. Amikor megtanultam olvasni, el kellett dugni előlem azokat a könyveket, amelyek nem voltak nekem valók. Aztán megtanultam tanulni, és megtanultam azt is, melyik tudás mire való. Akkor tanultam meg imádkozni is. Azóta úgy érzem, bármilyen sok új dolgot tanuljak is még, a legfontosabbat már tudom. Tudok a szívemmel gondolkodni. (Zsíros András)

Utolsó szavát intézi Isten mindnyájunkhoz a Fiú által. Több mondanivalója nincs. És ahogy mi a Fiút fogadjuk, attól függ az egész jövőnk. (Victor János)

Üres vödör a legalkalmasabb edény a kegyelem kútjához.

„Valljátok meg egymásnak bűneiteket, és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok.” (Jak 5,16a)

Talán el sem hisszük, hogy milyen egyszerűen legyőzhető korunk legsúlyosabb betegsége, amely nem a testünk szerveit támadja meg, hanem a lelkünket: az őszinte emberi kapcsolatok hiánya. Beszéljünk el egymásnak bűneinket, imádkozzunk egymásért – gyógyulás lesz az eredménye. (Gerlai Pál)



„Vigadozni fogok az Úr előtt, örvendezek szabadító Istenem előtt.” (Hab 3,18)

A próféta látszólag nem fél Isten ítéletétől. Pedig ahogy énekében írja, igencsak veszedelmes lesz az általa elképzelt ítélet: földrengés, hegyomlás, vízáradat, dögvész és láz… Habakuk hite szilárd: jöhet bármi, ő megmenekül. Az Úrral való találkozást örömteli eseménynek képzeli el, ahol ő vigadozni és örvendezni fog. „…az igaz ember a hite által él” – vallja; egyedül a hit számít, semmi más (Hab 2,4b). Egyedül hit által, egyedül Krisztus által, kegyelemből üdvözülhetünk (Luther). Ezeket vallva nekünk sem lehet okunk félni az ítélettől. Egyedül Krisztus érdeméért. (Balog Eszter)