2017. október 22., vasárnap

A bölcs és a bolond között az a különbség, hogy a bölcs uralja a gondolatait, míg a bolondot a gondolatai uralják.


„A jó ember jó kincséből hoz elő jót, a gonosz ember gonosz kincséből hoz elő gonoszat.” (Mt 12,35)
Adni… Sokszor találkozunk olyan emberekkel, akiknek minden gondolata a jó cselekvése. Valaki élhetetleneknek, valaki csodálni való szenteknek tartja őket. És feltesszük a kérdést: mi értelme van annak, hogy önzetlenül jót tegyünk – gyakran a magunk kárára is – az emberekkel? Ennek bizony semmi… Pál azonban azt írja: „…a keresztről szóló beszéd bolondság ugyan azoknak, akik elvesznek, de nekünk, akik üdvözülünk, Istennek ereje.” (1Kor 1,18) Bár bolondságnak tűnik, de pont ezért jó adni… (Pongrácz Máté)


A jókedvű adakozó összhangban van Istennel, és azért szereti Istent, mert a saját művére ismer benne. (Spurgeon)


A keresztények olyan arcokat tudnak vágni, mintha éppen akkor nyeltek volna le egy liter ecetet. Pedig róluk van megírva, hogy az Úr az ő gyönyörűségének folyóvízéből akarja itatni őket.


Ádámot legyőzte a Sátán, Jézus a Sátánt győzte le.


Az égben az lesz a feladatom, hogy a lelkeket bevezessem a belső összeszedettségbe, segítve őket, hogy kilépjenek önmagukból, hogy egészen egyszerű és szeretettel teli megmozdulással Istenhez kapcsolódhassanak, hogy megőrizzem őket abban a nagy belső csendben, amely megengedi Istennek, hogy beléjük költözzék, s őket önmagában átalakítsa.
Szentháromságról nevezett Erzsébet nővér


Az ideális társat csak akkor tudom megtalálni, ha előbb magam is ideális társsá válok.


„Én tudom, mi a tervem veletek – így szól az Úr –: békességet és nem romlást tervezek, és reményteljes jövőt adok nektek.” (Jer 29,11)
Isten mindnyájunk számára elkészítette életünk terveit. Mindenkinek a legjobbat szeretné: az örök élet ajándékában részesíteni bennünket. Ez a szépséges terv csak akkor teljesedik be, ha engedjük érvényesülni az ő akaratát mindennapjainkban. Kérjük őt, hogy legyen az életünk Ura, akinek kegyelmével és szeretetével már földi létünkben is boldogok lehetünk. És hisszük a reményteljes jövő eljövetelét is! (Juhászné Szabó Erzsébet)


Fut a gyermek a labda után… leszegett fejjel, tűzpirosan,
se lát se hall, csak egyre rohan. Guruló labda lett a világ,
szüntelen űzi, hajtja a vágy, száz utcán, téren, ezer veszélyen,
millió anyai kétségen át, gyönyörűszépen, balga-bután
fut a gyermek a labda után…
Fut az ember az élet után… Leszegett fejjel gyötri magát
kincseit egyszer csakhogy elérje, kergeti álma, hajtja a vére.
Kenyér gurul a lába előtt, vagyon gurul a vágya előtt.
Rohan utánuk éveken át, s fogyó úton, életen át száz utcán, téren
millió isteni bánaton át gyönyörűszépen s balga-bután
fut az ember az élet után…
Fut az ISTEN az ember után…, mert mindent lát, és szánja nagyon,
guruló szívét csakhogy elérje, hogy fut utána, – hull bele vére!
Ott fut az utcán, ott fut a téren, egész világon, sok ezer éven,
sok mérhetetlen keresztre írott szenvedésen át, hulló Igével,
kiontott vérrel, viszonozatlan, mély szerelmével
fut az ISTEN az ember után…
Füle Lajos


„Így szól népéhez az Úr: Most már adok nektek gabonát, mustot és olajat, hogy jóllakjatok vele.” (Jóel 2,19a)
Vajon tudjuk-e még, milyen az éhség? Nem vagyunk-e túlságosan is jóllakott, túltáplált emberek? Isten igéje szerint a „megkövéredett szív” alkalmatlan arra, hogy mások ínségét vagy Urunk tetteit érzékelje. Tudjuk-e még, hogy éhség és szomjúság az Isten kezébe helyezve áldott állapot, mert megelégíttetünk? A gabona, must és olaj életerővé válik bennünk. Legyen új életünk áldott energiájává az úrvacsora kenyerében és borában valóságosan jelen lévő Krisztus! (Cserhátiné Szabó Izabella)


Jézus Krisztus azzá lett, amik mi vagyunk, hogy azzá tehessen bennünket, ami Ő.
Irenius


Köszönöm Jézusom, hogy enyém lettél,
Hogy a szívembe beköltöztél!
Ne hagyj magamra hosszú utamon,
Legyél vigaszom, oltalmazóm!
Erősíts a gyengeségben,
Adj támaszt egyedüllétben,
Soha ne engedd el kezemet,
Fogadd el szerető szívemet!



Mindannyiunk életében be fog következni az a pillanat, amikor szeretteinket érintő megpróbáltatások és nehézségek köszöntenek ránk, amelyek ellen semmit sem tudunk tenni. Hiába vizsgáljuk meg a helyezet minden irányból, hiába gondolkodunk rajta éjjel-nappal, nem találunk rá megoldást. Szegénységünk, fegyvertelenségünk, gyámoltalanságunk és tehetetlenségünk tudata a legkeményebb próbatétel, különösen akkor, ha hozzánk közel álló személyről van szó. Szenvedni látni valakit, akit szeretünk, és sehogy sem tudni segíteni rajta, az életben ez az egyik legkínzóbb fájdalom.
Ilyenkor bár látszólag képtelenek vagyunk az események irányítására, és semmilyen konkrét eszköz nem áll rendelkezésünkre, amivel közbeléphetnénk, mindennek ellenére mégis megmarad a hit, a remény és a szeretet. A hit, hogy Isten nem hagyja el az illetőt, és hogy az érte elmondott imák gyümölcse kellő időben beérik majd. A remény, hogy az Úr hűsége és hatalma végtelen. A szeretet, amellyel továbbra is szívünkben és imáinkban hordozzuk az illetőt, megbocsátva az esetleges hibáit és az ellenünk elkövetett rosszat. A szeretet, amely látható tettekre nem váltható, ám a bizalomban, a lemondásban és a megbocsátásban mégis kifejezhető. A szeretet, amely annál tisztább és erősebb, minél szegényebb. A szeretet, amely mindenkor termékeny, még ha szegénynek és gyámoltalannak látszik is, nem lehet másmilyen, hiszen magából Isten létéből és életéből részesül. Amikor egy számunkra különösen is kedves hozzátartozónkat szenvedni látjuk, gyakran elveszítjük lelki békénket. Néha mélyebben érint és aggaszt szerettünk szenvedése, mint a sajátunk. Ez önmagában szép, de nem lehet oka a remény elvesztésének. A fájdalmunk jogos, de békességben kell hordoznunk. Különbséget kell tennünk ugyanis az igazi és a hamis együttérzés között: A mi együttérzésünk sokszor tele van idegességgel és aggodalmaskodással. Bizonyos módon saját magunkat vetítjük bele a másik szenvedésébe, néha több benne az önszeretet, mint a másik ember iránti igazi szeretet. Azt hisszük, hogy helyes, ha túlzottan aggódunk valakiért, hogy így a szeretetünket fejezzük ki. De ez nem igaz, mert ebben a magatartásban gyakran nagyfokú önszeretet rejtőzik. Nem viseljük el a másik szenvedését, mert mi magunk is félünk a szenvedéstől, hiányzik belőlünk az Istenbe vetett bizalom. Természetes, hogy mélyen érint, ha egy számunkra kedves ember szenved, de ha emiatt olyan mértékben kínozzuk magunkat, hogy elveszítjük a békességünket, az azt jelenti, hogy az iránta való szeretetünk még nem teljesen lelki, még nem teljesen Isten szerint való. Túlságosan emberi ez a szeretet, és nyilvánvaló önző is, alapja nem kellőképpen az Istenbe vetett, megingathatatlan bizalom. Ahhoz, hogy az együttérzés igazi lehessen, szeretetből kell fakadnia, nem pedig félelemből. A hozzánk közel állók szenvedésével kapcsolatos magatartásunkat pedig gyakran erőteljesebben befolyásolja a félelem, mint a szeretet.
Egy biztos: Isten végtelenül jobban szereti minden hozzátartozónkat, mint mi. Azt akarja, hogy higgyünk ebben a szeretetben, és szeretteinket is az Ő kezére tudjuk bízni. Szenvedő testvéreinknek ugyanis arra van szüksége, hogy békés, bizalommal teli emberek vegyék körül őket. Az ilyenek többet tudnak segíteni, mint akik gondterheltek és idegesek, mert a hamis együttérzés gyakran csak növeli a másik ember szomorúságát, zűrzavarát.
Minél előrébb haladunk a keresztény életbe, annál nagyobb lesz az együttérzésünk. Természetünknél fogva kemények és közömbösek vagyunk, de a világ nyomorúsága, testvéreik szenvedése könnyekre fakasztja a szenteket, akiknek szívét a Jézussal való bensőséges kapcsolat meglágyította. A szentek mélyen együtt éreznek, és készek arra, hogy magukévá tegyenek minden nyomorúságot és a szenvedők segítségére siessenek, de ez az együttérzés mindig szelíd, békés és bizakodó: a Szentlélek gyümölcse.
A Keresd a békét, és járj a nyomában! és A belső szabadság című könyvek alapján.


Minden egyes ember, akivel találkozok feljebbvaló nálam valamiben. Így hát tanulok tőle.


„Most Isten gyermekei vagyunk, de még nem lett nyilvánvaló, hogy mivé leszünk. Tudjuk, hogy amikor ez nyilvánvaló lesz, hasonlóvá leszünk hozzá, és olyannak fogjuk őt látni, amilyen valójában.” (1Jn 3,2)
Már igen és még nem – ez a keresztény ember életének alapvető ténye. Már megtörtént a csoda, Krisztus megváltott minket a bűn és a halál hatalmából, már közel, sőt köztünk van az Isten országa, de még hátravan a végkifejlet, a kiteljesedés. Reménységünk van, de tudásunk nincs a végső jövőről. Tudatlanságunkban az élethez és az örök élethez szükséges legfontosabb információkat mégis tudjuk: Isten gyermekei vagyunk, így élhetünk már itt. És akit itt még csak a hit szemével nézhetünk, azt ott szemtől szemben láthatjuk majd. Van ennél nagyszerűbb perspektíva, amiért érdemes élni? (Hafenscher Károly [ifj.])


Sehogy sem tetszett nekem, amikor láttam, hogy az emberek csak tantételeket fogadtak be anélkül, hogy megismerték volna Jézus Krisztust, vagy saját megváltásuk szükségét. (John Bunyan)


Semmi nem változtatja meg jobban az életünket, mint az önmagunknak feltett kérdések. (Greg Leroy)


Sokkal könnyebb a helyes keresztény életről beszélni, mint az életünkkel megmutatni. (Szikszai György)


Uram, Jézus, te sosem kerested az emberek tetszését, hanem minden jócselekedeteddel egyedül a mennyei Atya akaratát teljesítetted. Segíts engem abban, hogy önzetlen legyek a szeretet gyakorlásában, s felfedezzem a viszonzás nélkül tett jóban az örömöt és a lelki növekedés lehetőségét. Taníts meg engem arra, hogy ne keressem nagyravágyóan az első helyeket, hanem alázatosan teljesítsem hivatásomat ott, ahová te állítasz.



Valahogy átverekedtem magam a tömegen és a fiam mellé kerültem. Odaszóltam Neki a nagy zajongásban. Megállt, tekintetünk találkozott. Az egyémben a gyötrelem, az övében a fájdalom könnyei. Tehetetlennek éreztem magam, de akkor szemei ezt mondták: “Bátorság! Ennek így kell történnie.” És tovább cipelte keresztjét. Tudtam, hogy igaza van, és mentem utána, magamban imádkozva.
Az Úr Jézust keresztútján a síró jeruzsálemi asszonyok mellett ott találjuk a földi élete során mindig háttérben maradt édesanyját, Szűz Máriát is. A háttérben maradás szerénységével megelégedő magatartás, itt a keresztúton az igaz találkozás pillanatává növi ki magát: Az Úr Jézus édesanyjával találkozik. Ebben a találkozásban beteljesedik az agg Simeon jövendölése: “a te lelkedet is tőr járja át”. A tanítványok elfutottak, Mária azonban nem menekül el. Anyai szeretetével valamint hitével, amely ellenáll a sötétségnek is, hűséges marad. Mária azért volt képes minderre, mert ő nemcsak test szerint, de szíve szerint is anyja volt az Úr Jézusnak. Mária nem tekintett magára, csak Fiát látta.
De mi a helyzet velünk, akik szintén ott vagyunk a keresztúton, csak éppen majdnem kétezer év távlatából vagyunk részesei annak? Mond -e nekünk még valamit ma az Úr Jézus szenvedése, és a Fájdalmas Anya tőrtől átjárt lelkének fájdalma?
Részvétet kölcsönző álarcunkat levetve be kell vallanunk, mi már megszoktuk a megszokhatatlant, megszoktuk a szenvedést, igaz nem a sajátunkat, sokkal inkább a másokét. Így aztán magatartásunk az igazi részvét helyett képmutatássá torzul. Sokkal közelebb érezzük magunkhoz a világ ajánlatát, mely azt ígéri, szenvedés nélkül is emberré válhatunk, hogy nem szükséges a lemondás türelme és az önlegyőzés fáradtsága. Sokkal közelebb érezzük magunkhoz azokat a szavakat, melyek azzal hitegetnek minket, hogy nem kell szembenéznünk önmagunkkal, és nem kell türelmesen átszenvednünk a feszültséget aközött amik vagyunk és amivé lennünk kellene. Így aztán nem annyira a Fájdalmas Anyában, mint inkább a siránkozó asszonyokban láthatjuk kifejezésre jutva önmagunkat.
Csakhogy pont ez az a magatartás, ami a keresztjét hordozó Úr Jézus részéről feddésben részesül. A siránkozó asszonyokhoz hasonlóan nem vagyunk -e mi is olyanok, akik az ártatlanok szenvedése láttán megbotránkozunk, de a bűn hatalmát saját életünkben lekicsinyeljük? A siránkozó asszonyoknak és nekünk is meg kell tanulnunk, hogy nem elég szavakkal és érzésekkel panaszkodni mások és a világ szenvedéseiről, miközben életünk mégis csak úgy folyik tovább, mint ahogy az mindig is volt.
A szeretet és a szenvedés titka ma is egymásba fonódik. A Fájdalmas Anya hűséges példája tanít meg minket arra, hogy az élet sötétebb óráiban is képesek legyünk hinni és tudjunk hűségesek maradni, hogy magatartásunk a megtérés talaján az együttérzés és segítségnyújtás bátorságává nemesedjék, hogy így aztán részünk lehessen a mennyei öröm teljességében is vele együtt.
Megy Jézus a Kálváriára,
Fejében a töviskoronája.
Véres rózsák verték ki a testét,
Megy Jézus, viszi a keresztjét.
Most először roskadt el alatta,
Vad pribékek keze fölrángatta.
Szeges szíjak a húsába tépnek
Borzalommal kísérik a népek.

Szeges szíjak csontig elevenbe.
Jön az úton Szűz Mária szembe.
A szeméből mennyek mosolyognak,
De szívében hét tőre pokolnak.

Nézi Jézust, nézi a keresztfát,
Azt a véres, verítékes orcát,
Azt az Arcot, azt az édes-egyet,
Aki az ő testéből testedzett.

Nézi, nézi fátyolodó szemmel.
Megy Jézus, utána a tenger.
Ott piheg a sok mai szegény is:
Édesapám, édesanyám, én is!

Hétfájdalmas, nézz ide miránk is,
Krisztus Anyja, légy a mi Anyánk is!
Anyánk, aki végigjártad a kereszt útját Fiaddal, szenvedéstől meggyötörten anyai szívedben, mégis mindig emlékezve a te legyen! szavadra, és belül bizakodva, hogy az, akinél nincs lehetetlen, beteljesítheti ígéreteit. – Így könyörgött Mária értünk, és a jövendő nemzedékek fiai számára azért a kegyelemért, hogy hagyatkozzanak Isten szeretetére. Szűz Mária, add, hogy szemben a szenvedéssel, a visszautasítással, a próbatétellel, akkor is, ha hosszúra nyúlók és kegyetlenek, sohase kételkedjünk Fiad szeretetében.

Üdvözítőnk! Édesanyád azon kevesek közé tartozott, akik mindvégig hűek maradtak hozzád. Az ő szeretete vigasztalt téged szenvedéseidben. Uram, én is hű akarok lenni hozzád és követni téged, akárhová is vezetsz. Add hozzá kegyelmedet!

2017. október 21., szombat

A hála a szív emlékezőképessége.


A tudás megszabadít a kételytől, az erény az értéktelen szenvedéstől, az elhatározás a félelemtől.


Ádám engedetlen volt, Jézus engedelmes a halálig.


Aki Jézussal, az egyház szegletkövével összeütközik, megbotlik és kárt vall: törést és zúzódást szenved, de Jézus maga sértetlen marad. (Spurgeon)


Az ember csak az, akinek Isten ismeri. Nem több, és nem kevesebb. (Arsi plébános)


Az Újtestamentum emberei keveset beszéltek Istenről, de közösségben éltek Vele. (Stanley)


„Ha bőségben él is valaki, életét akkor sem a vagyona tartja meg.” (Lk 12,15)
Így tapasztaltuk ezt többször mostanában. Mindent, amit gyűjt az ember, elviheti az ár – a víz, az iszap, a gazdasági válság vagy az emberi gonoszság árja. Ösztönösen próbál mindenki túlélni, abban a reményben, hogy jön még fellendülés, jönnek majd a jobb napok. Igénk figyelmeztet és emlékeztet. Nem a vagyon tart meg, az mulandó. Isten szeretete tart meg, az maradandó. Kapaszkodunk egy életen át, de megszerzett kis dolgaink előbb vagy a végén kicsúsznak kezünkből. De Isten szeretetétől nem szakíthat el semmi. Abban van az igazi bőség. (Hafenscher Károly [ifj.])


Ha öröm ér, fogadd örömmel, ha bánat ér, viseld türelemmel, amihez idő kell, ne siesd el, ami megérett, ne szalajtsd el.


Ha valakiről valami rosszat hallasz, akkor oszd azt kétfelé, ami megmarad, azt ismét négyfelé… és ami marad, arról hallgass!


Istenem, a világ tele van bánattal. Az emberek lehorgasztott fejjel a járdát nézik maguk előtt. Elrejtőzöm, talán majd jobban érzem magam… Vagy mégsem? Lehet, mégis jobb, ha szembenézek a világgal.


„Jézus Krisztusban ti is együtt épültök az Isten hajlékává a Lélek által.” (Ef 2,22)
Isten háza – mondjuk a templomra. De merjük-e ugyanezt mondani magunkra? Félő, hogy nem csak Betlehemben volt otthontalan az Isten. Nálunk, bennünk sincs hajlék számára. Nélküle is jól berendezzük az életünket. Házat építeni emberi erővel is lehetséges. A házat templommá, életünket Isten hajlékává egyedül a Lélek szenteli. Nem is tehetünk mást, mint kérjük: „Jöjj, lakozzál bennem, hadd legyen már itt lenn templomoddá szívem, lelkem.” (Cserhátiné Szabó Izabella)


„Menjetek el szerte az egész világba, hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek.” (Mk 16,15)
Menni… Én menjek el? Lesz ebből valami hasznom? Hiszen mi hasznom volna abból, hogy hirdetem szeretteimnek, barátaimnak, a körülöttem lévőknek az evangéliumot? Ebből inkább csak hátrányom származhat… Való igaz, nehéz racionális érvet találni minderre. És mégis milyen érdekes, hogy napról napra mindig vannak emberek, akik minden ésszerű magyarázat ellenére örömmel indulnak el, hogy hirdethessék az evangéliumot szerte a világban. Ők tudnak valamit. Tudják azt, hogy az Úrért jó menni… (Pongrácz Máté)


Ne olyan gyermekek legyetek csupán, akik az Úrral beszéltek, hanem olyanok is, akikkel az Úr beszél. (Trudel)


„Ők népemmé lesznek, én pedig Istenük leszek, mert teljes szívükkel megtérnek hozzám.” (Jer 24, 7b)
Jeremiás próféta látomása Isten kegyelmének ígérete a bűneitől elforduló, megtérő embernek. De mi is a megtérés? Nem más, mint gondolkodásunk megváltoztatása, a „felülről” születés, az újjászületés csodája. Arra, hogy gonosz emberből jó váljon, csak Isten és az ő Szentlelkének ereje képes. Szükséges a változáshoz a mi akaratunk és elhatározásunk is, de a Mindenható nélkül felismerni sem tudjuk, hogy változásra van szükségünk. Imádkozzunk Istenhez, hogy ne csak megszokásból templomba járó keresztények legyünk, hanem élhessük át a megtérés csodáját! Az eredmény látható lesz: Isten képmására formálódunk! (Juhászné Szabó Erzsébet)

2017. október 20., péntek

Ádám a test akaratát kereste, Jézus halálra adta testét.


Az embernek a pénztárcája tér meg legkésőbb.


Az Úr a csend barátja. A fák, a virágok, a fű csendben nőnek. Nézzetek a csillagokra, a Holdra, a Napra – milyen hangtalanul járják útjukat.
Teréz anya


Bennem sötét van, nálad azonban világosság.
Egyedül vagyok, ám te nem hagysz el.
Kishitű vagyok, nálad a segítség.
Nyugtalan vagyok, nálad a békesség.
Bennem keserűség, nálad türelem.
Nem értem útjaid, de tudod, milyen úton kell mennem.


Ha nem élünk a Biblia szerint, akkor igazuk van a hitetleneknek, amikor azt mondják, hogy a Bibliában mesék vannak. – Hogy az Írás minden szava igaz, azt főleg rajtunk kellene látniuk. (Trudel D.)



Határozz, mit kell tenned! Hiánytalanul tedd meg, amit elhatároztál. (Benjamin Franklin)


„Krisztus Jézusban van bátorságunk és szabad utunk bizalommal a benne való hit által.” (Ef 3,12)
Zöld a lámpa, szabad az út – szorongás nélkül mehetek át az utca túloldalára. De nem minden átmenet ilyen egyszerű. Vannak utak, amelyeknek megnyílása nem magától értetődő. Egy világ választ el minket egymástól, és szenvedünk attól, mennyire járhatatlan az út lélektől lélekig közöttünk. „Másvilág”, mondjuk az Isten országára, és csak szorongunk, hogy ki visz át a túlsó partra. Jézus haláltusája után a templom kárpitja felülről az aljáig kettéhasadt. Húsvét hajnalán pedig sírjának bejáratáról a kő el volt hengerítve. Isten járhatóvá, szabaddá tette utunkat magához. Jézus megbocsátása, feltétel nélküli szeretete bátorít sötétből világosságra, megkötözöttségből szabadságra, töredékesből a teljesség felé, halálból életre. (Cserhátiné Szabó Izabella)


MEGSZÓLÍT A CSEND

Ha megszólít a csend, az elfeledett régi jó barát,
figyeld csak, Ő majd átölel, hallgasd szavát!
Ha megszólal a csend, dúdolja kedves dallamát
és vár, téged vár.
Hová mész, merre tartasz barátom?
Elveszett álmokat kergetsz, úgy gondolom…
Állj meg és nézz a keresztre!
Állj meg, állj meg és láss, ne csak nézz
és hallgass, mert megszólít a csend!
Megszólít a csend, dúdolja kedves dallamát
és vár, téged vár.


Nagy bizalmam van a Gondviselésben, de Ő is akarja, ha nagy erőfeszítés árán is, de megtegyük a magunkét.


… nagy emberek dicsőségét mindig össze kell mérni azzal a móddal, ahogyan megszerezték. (La Rochefoucauld)


„Ne bízzatok az előkelőkben, egy emberben sem, mert nem tud megtartani.” (Zsolt 146,3)
Bízni… Gyermekeinknek azt tanítjuk: ne bízz meg senkiben! Mindenhonnan csak azt halljuk, hogy bizalomra épített családok, házasságok, barátságok mennek tönkre, mert valaki visszaélt a bizalommal. Félelmetesnek tűnik a bizalmatlanság a világban, és fel kell tenni a kérdést: meg lehet-e még bízni bárkiben is? Ézsaiás próféta ezt írja: „…akik az Úrban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a sasok, futnak és nem lankadnak meg, járnak és nem fáradnak el.” (Ézs 40,31) Az Úrban jó bízni… (Pongrácz Máté)


Nincs csodálatosabb illat, mint az Istenben folytatott élet illata.


„Öljétek meg tagjaitokban azt, ami csak erre a földre irányul: a paráznaságot, a tisztátalanságot, a szenvedélyt, a gonosz kívánságot és a kapzsiságot, ami bálványimádás.” (Kol 3,5)
Sok embertől hallottam már, hogy ő nem bűnös: nem lop, nem gyilkol, nem hazudik, nincs dolga a rendőrséggel, bírósággal. Isten sokkal szigorúbban határozza meg a bűn fogalmát. Szerinte nemcsak a köztörvényes börtöntöltelékek a bűnösök, hanem mindnyájan azok vagyunk. Fel kell tehát ismernünk magunkban a nem helyénvaló cselekedeteket és jellemvonásokat. Sőt: meg kell ölnünk azokat, vagyis véget kell vetnünk rossz szokásainknak, szenvedélyeinknek. Önmagunktól ez nem sikerül, de Istennel együtt győzedelmeskedhetünk, hogy megszülessen bennünk az új ember, aki Krisztushoz hasonló. (Juhászné Szabó Erzsébet)


Rengeteg időt elvesztegetünk azzal, hogy sietünk.


Tűzben látszik meg, mi arany, s bajban, ki igaz s barát.


Vannak, kiket szenvedélyeik elvakítanak és kikben a bűnök fojtják el Isten szavát. Másokat viszont dolgaik és terveik kötnek le, úgyhogy szinte nem is tudják lelküket Isten igazságainak és Jézus életének szemléletére emelni. Ez a veszély megvan az én életemben is. Munkáim és tevékenykedésem néha sűrű ködként terül lelkemre, melyben nem látni mást, csak magát ezt a ködöt, melyben az égi napfény is csak halványan, elmosódva világít. Ki tudná megszámlálni, hány ilyen ködös napja van életemnek, amikor napi teendőim ahelyett, hogy Istenhez emelnének, elhomályosítják gondolatvilágomban Őt és igazságait? Ügyeim és munkáim lármája mellett meghallom-e még a kegyelem szelíd szavát?
Ha Istenre akarok figyelni, csöndben kell lennem. Ki kell bontakoznom a köznapi lármából és elvonulnom oda, ahol senki sem zavar. Ha ezt megteszem, a csend beszélni fog, az igazságok, melyeket újra átélek, megvilágosítanak s lelkemről felszáll a köd, bölcsebb és erősebb leszek. A megvilágosítást Isten a csend magányában adja. Ebben érti meg és át igazán az ember a megváltás nagy jelentőségét, értelmét, a bűn rútságát, a teremtés fölséges célját és Isten végtelen szeretetét.
Endrődy László S. J. „Szeretettel, szenvedéssel…” című könyvének alapján.

2017. október 19., csütörtök

A bocsánatkérést nem a vétkes szokta kezdeni, hanem akiben nagyobb a szeretet.


Ádám vétkét Évára kente, Jézus az egész világ bűnét magára vette.


Amíg elvárásaim vannak az emberekkel szemben, addig újra és újra csalódni fogok.


Aki valóban nagy akar lenni, már fiatalon harcolnia kell az erényekért. (Don Bosco)


Az ember, szelleme miatt majdnem angyal, alantassága miatt majdnem állat. (Blaise Pascal)


Édes Atyám! Kérlek, adj tiszta látást a bűnöktől elhomályosodott szemünknek, hogy megláthassuk a Te véghetetlen szeretetednek naponként érezhető és látható jeleit. Add, hogy tiszta szívből áldjunk érte. Ámen



„Én, az Úr vagyok a ti Istenetek, aki kihoztalak benneteket Egyiptomból, hogy ne legyetek többé azoknak a szolgái. Összetörtem jármotok fáját, és fölegyenesítve vezettelek benneteket.” (3Móz 26,13)
Isten népének története a szabadítások története. Egyiptomi rabszolgaságból, babiloni fogságból, tüzes kemencéből, oroszlánok verméből, börtön mélyéből, halál torkából, betegség poklából képes megmenteni. Isten szabadításában a körülményeink megváltozása, a tágas tér csak a kisebb csoda. Az igazi nagy csoda a bennünk történő változás. A számontartottság kegyelmének megtapasztalása minden körülmények között szabaddá tesz, és „fölegyenesít”. (Cserhátiné Szabó Izabella)


„Énekeljetek új éneket az Úrnak, énekelj az Úrnak, te egész föld!” (Zsolt 96,1)
Az ének igazi örömforrás, gyönyörűség annak is, aki énekel, s annak is, aki tiszta, nyitott szívvel hallgatja. A dicsérő énekek Isten közelébe emelnek, megtisztul általuk a lélek. Dalban mondott imádságok ezek, az Úr jelenléte érezhető bennük. Sokan úgy gondolják, hogy csak a régi klasszikusok tudtak igazi énekeket komponálni, a manapság született dalok igénytelenek, alkalmatlanok a dicséretre. Pedig ez nem így van! Isten ma is ihlet őt szerető zeneszerzőket magasztaló énekek írására, mi pedig legyünk fogadókészek és nyitottak ezek megtanulására és éneklésére! Az Úr azt szeretné, ha lelkünkből, szívünk mélyéből szólna az új ének! És ezt nemcsak a fiataloknak mondja, hanem mindenkinek! (Juhászné Szabó Erzsébet)


Ha úgy adsz egy tíz fillérest, hogy tíz forintnak gondolják az emberek, akkor az az ördög alamizsnája. Ha pedig adományodat nem az Úrnak adod, inkább ne is adakozzál! (Trudel)


„Jó csendben várni az Úr szabadítására.” (JSir 3,26)
Várni… Dübörög minden és mindenki körülöttünk; ha akár csak egy percre is megállunk, rögtön elsodornak minket. Egyszerűen nem lehet mást tenni, mint felvenni a ritmust, elindulni a tömeggel és menni, menni, menni. Ahogy és ameddig a világ diktálja. És milyen érdekes mégis az ige! Hiszen nyíltan szembemegy a mai világgal, nyíltan megtagadja a világ ritmusát, és minden következménnyel számolva határozottan kimondja nekünk, gyakran céltalanul rohanó embereknek: nincs értelme rohanni, mert az Úr szabadítására jó várni… (Pongrácz Máté)


KENYÉRNEK JÖTTÉL
Kenyérnek jöttél éhező világba,
Világosságnak sötét éjszakába,
Fényes hajnalnak, örök ragyogásnak.


Légy tudatában esendő pillanataidnak, hiszen ember vagy. Ne ítéld el mások gyöngeségét, hiszen már tudod, hogy ember vagy. Aki ember, az szeret és megbocsát. A szeretet: megbocsátás.
Tatiosz


Néhány sündisznó roppant fázik egy hideg éjszakán. Összebújnak hát, hogy egymást melegítve védekezzenek a hideg ellen. De mennél jobban összebújnak, annál jobban érzik egymás tüskéit, annál jobban szúrnak. Próbálnak hát távolodni. Csakhogy akkor ismét dideregnek. Valahogy így van ez az emberrel is. Ha eltávolodik társaitól, kihűl, rideg lesz az élete. Ha közelít hozzájuk, némely szúrást, esetleg akaratlan tüskét el kell viselnie. De még mindig jobb szeretteink, embertársaink tüskéit eltűrni, mint elzárkózni és belefagyni az egyedüllétbe. Elvégre nekünk is vannak tüskéink, amelyeket a hozzánk ragaszkodók kénytelenek eltűrni. S ha a szúrásokat meg tudjuk bocsátani, ha él bennünk megértés, szeretet, e tüskepárbaj sosem okoz veszélyes sérüléseket.


Nem lehetünk keresztények, ha nem törekszünk másokat is azzá tenni.


Tegyük meg a magunk részét, és Isten is megteszi a magáét. Mi töltsük meg a vedreket vízzel, ültessük le a sokaságot, és hengerítsük el a követ Lázár sírjáról! Isten a vizet borrá változtatja, a sokaságot megelégíti, Lázárt feltámasztja. (Stewart)


Teljes átadás nélkül nem lehet teljes győzelem sem.
Trudel

2017. október 18., szerda

A mennyei úton csak egy parancs van: “Előre!”


A tapintat azt jelenti, hogy olyannak írsz le másokat, amilyennek magukat látják.(A. Lincoln)

Egy napon, amikor nagy éhínség szakadt Oroszországra, egy gyönge, nyomorék koldus alamizsnát kéregetett. Tolsztoj belenyúlt a zsebébe, de semmit nem talált. Ekkor kezébe vette a koldus aszott kezét és így szólt: – Ne haragudj rám, testvér; semmi nincs nálam. A sovány, beesett arcú koldus arcán mosoly futott végig és válaszként ezt suttogta: – De testvérnek szólítottál, ez nagy ajándék volt.



Ha az emberek gyakrabban fordulnának magukba, ritkábban lennének magukon kívül.


„Hirdessétek, és mondjatok dicséretet: az Úr megszabadította népét!” (Jer 31,7)Újra eltelt egy hét, és a hét végén megbízást kapunk az Istentől. Ne csak magunknak éljünk. Ne csak magunknak tartsuk meg, amit megtudtunk róla. Azt mondja az Úr számunkra is: hirdesd, beszélj, mozogj, járj! Élj, és örömmel mondjad el minden embernek, aki körülötted magánnyal, szomorúsággal, bánattal küszködik: testvérem, ne félj, mert minden hét újabb és újabb lehetőség. Lehetőség arra, hogy találkozzunk Istennel, és az ő kegyelméből mi is kimondhassuk életünk örök üzenetét: Krisztus értem támadt fel a halálból!
(Pongrácz Máté)


„Hit nélkül senki sem lehet kedves Isten előtt, mert aki az Istent keresi, annak hinnie kell, hogy ő van; és megjutalmazza azokat, akik őt keresik.” (Zsid 11,6)Mi a hit? Kiben és miben hiszünk? Hiszünk-e egyáltalán? „A hit pedig a reménylett dolgoknak valósága, és a nem látott dolgokról való meggyőződés” (Zsid 11,1, Károli-fordítás). Magamban hiszek? A sokak által ajánlott biztos receptben? Vagy a folyók járásában – ahogy a dal mondja? A hívő ember az Istenben hisz, meg van bizonyosodva róla, hogy élő, örök valóság, az örök Vagyok. Minden lélegzetvételünkben, minden lépésünkben ott van: keressük őt, mert nem észrevétlenül munkálkodik az életünkben! Add meg Uram, hogy higgyek benned, és meglássalak!
(Juhászné Szabó Erzsébet)


Hozzon a mai nap belső békét számodra.
Bízz Istenben annyira, hogy tudd,
pontosan ott vagy, ahol lenned kell.
Ne felejtsd el a végtelen lehetőségeket,
amelyek a hitből erednek.
Használd az adottságokat, amelyeket kaptál,
és add tovább a szeretetet,
amely megadatott számodra.
Légy elégedett abban a tudatban,
hogy Isten gyermeke vagy.
Legyen ez a tudat teljesen a tiéd,
de adja meg a lelkednek a dal, a tánc,
a hála és a szeretet szabadságát.
Ez mindannyiunké.
Kis Szent Teréz


„Isten abban mutatta meg rajtunk a szeretetét, hogy Krisztus már akkor meghalt értünk, amikor bűnösök voltunk.” (Róm 5,8)
Isten szeretetét nem lehet kiérdemelni. Már csak azért sem, mert ő mindig előbb lép felénk, megelőz szeretetével. Keresztségünkben ő hajolt le hozzánk, és fogadott gyermekévé minket, noha mit sem tudtunk róla. Megelőző kegyelmére válasz lehet az életünk. Olyan válasz, amelyben felismerhető keze munkája, a halálból születő új élet csodája.
(Cserhátiné Szabó Izabella)


Isten nem aszerint értékeli adományunkat, amit adunk, hanem aszerint, amit visszatartunk. (Spurgeon)


Jézusom! Te alkottál, ne engedj elpusztulni. Te váltottál meg, ne ítélj el. Te teremtettél jóságodban, ne engedd, hogy műved tönkremenjen gonoszságomban. Legkegyelmesebb Uram, kérlek, ne engedd, hogy gonoszságom tönkretegye, amit mindenható jóságod teremtett! Végtelen jóság, ismerd el újra magadénak azt, ami a tied, s mosd le róla azt, ami idegen rajta! Jézus! Irgalmazz nekem, amíg idő van az irgalomra, és ne vess kárhozatra az ítélet idején!


Ne azért engedelmeskedjünk, mert egy bizonyos valaki parancsol, hanem azért, mert Isten parancsol valakin keresztül. (Don Bosco)


Ne tolakodjunk semmiféle szolgálatra, de ne is toljuk el soha Isten küldő kezét.


Nem az számít, hogy hirdetjük a szeretetet, hanem az, hogy éljük.


Nemrég bejött egy férfi az irodámba, és azt mondta: “Én keresztény vagyok, de nem érzem, hogy bárhová is jutnék a keresztény életemben. Mintha üresjáratban ragadtam volna.” Azt kérdeztem: “Mit gondolsz, mi lehet a probléma?” Azt mondta: “Szerintem az a baj, hogy nem szeretem Istent eléggé.” Mire azt feleltem: “Nem ez a te problémád. Nem az a problémád, hogy nem szereted Istent eléggé. Az a problémád, hogy nem érted, Ő mennyire szeret téged.”


Sohasem csodálkozunk el ujjongva azon, ami már a miénk, mert mindig szerencsétlennek érezzük magunkat azok miatt, amikre vágyunk. Pedig sokkal több az, amit Isten már ingyen jóvoltából megadott, mint amit egyáltalán kérni tudnánk. (Ravasz László)

2017. október 17., kedd

AJÁNDÉKOK, MELYEK NEM KERÜLNEK SEMMIBE
Egy jó szót szólni,
A beteget felvidítani,
Egy barátot felhívni,
A magányost meghallgatni,
Valakinek kezet nyújtani,
Óvatosan csukni be az ajtót,
Apróságoknak örülni,
Mindenért hálásnak lenni,
Jó tanácsot adni,
Egy levél megírásával örömet szerezni,
Apró túlzásokon nem rágódni,
Jogos panaszt nem melegíteni fel újra,
Nem tenni szóvá, ha a másik hibázik,
Nem elutasításnak venni, ha háttérbe szorulunk,
Levert hangulatot nem venni komolyan,
Nem sértődni meg egy félresikerült szón,
Megtalálni az elismerő, dicsérő szót,
Együttérző szó a megalázottnak,
Egy-egy tréfás szó a gyerekeknek,
Elismerni az elkövetett helytelenséget,
Örülni a mai napnak,
Bizonyos dolgokra aludni egyet,
Mindenre rászánni a kellő időt és gondot.
És MINDENKIHEZ SZERETETTEL LENNI!
ismeretlen szerző


Aki a mennyben aratni akar, annak a földön vetni kell.


Az emberi tevékenység legnagyobb hiánya az önbizalom hiánya, a lelki tevékenykedés legnagyobb akadálya azonban az önbizalom.


„Bárcsak szétszakítanád az eget, és leszállnál!” (Ézs 63,19)
Már Jákób számára is megmutatta Isten, hogy a föld össze van kötve a mennyel. Álmában egy létra állt a földön, és Isten angyalai föl-le jártak rajta. Azóta tudhatjuk, hogy igazi otthonunktól elszakadóban sem vagyunk egyedül. „Megnyílt az ég harmatozva, Megváltónkat hogy lehozza” – énekeljük adventi énekünkben. Isten a lehető legközelebb jött hozzánk, amikor emberré lett. Rejtőzködésének fátylát maga lebbentette föl, hogy Krisztusban egészen közel legyen hozzánk, és Atyánknak ismerjük meg őt. Isten országa nem elérhetetlen messzeségben, hanem közöttünk, sőt bennünk van Jézus Krisztus által. (Cserhátiné Szabó Izabella)

„»Csak egy pillanatig tart haragja, de egész életen át kegyelme. Este szállást vesz a sírás, reggelre itt az ujjongás.«” (Zsolt 30,6) A kétségbeesett ember sötéten látja a világot, sokszor úgy érzi, hogy az ő gondja a legnagyobb, nem találja a kiutat. Pedig bizonyára megtapasztaltuk már, hogy egy Istenhez küldött röpke fohász mennyire megnyugtató! Testi-lelki fájdalom esetére a legjobb és leggyorsabb segítség egy őszinte imádság, könyörgés, fohász az Úrhoz, melynek következményeként azonnali kapcsolatot teremtünk vele. Az ő szeretete és közelsége mindig gyógyít és megerősít, felszárítja a könnyeket, megvidámítja a megsebzett lelket! Dicsérjük és magasztaljuk a föld és ég Urát! (Juhászné Szabó Erzsébet)


Egy megszokott mozdulat,
és imádságra kulcsolom kezem.
Rakom egymás mellé
a gyenge és tétova szavakat.
De mintha a lelkemben
kapaszkodna össze
minden törékeny akarat,
szándék és elhatározás,
hogy Veled találkozzanak,
bátorodik, s lesz Tieddé a szó,
békül a lélek, a lelkem.
Köszönöm, Uram,
hogy te formálsz mai is
imádságot bennem.
Hajdú Zoltán Levente


Élni annyi, mint szeretni. Szeretni, látni és megmutatni, érezni és érzékeltetni, meghallani és meghallgatni, magasban szállni és felröpíteni, kinyílni és felnyitni, megérteni és megértetni, együtt érezni és eggyé olvadni.


„Ha elenyészik is testem és szívem, szívemnek kősziklája és örökségem te maradsz, Istenem, örökké!” (Zsolt 73,26) „Megbízunk egymásban!” – szól egy bank reklámszlogenje. De akár a keresztény ember szlogenje is lehet ez a mondat. Tudjuk, hogy egyedül elesnénk, egyedül a bűn súlya nehezedik ránk. Ezért kell egy társ, egy barát, akiben megbízhatunk, és ki erre a legjobb, mint az, aki ezen a héten is megsegített, mellettünk állt, és támogatott?! Megbízunk egymásban, és ennek a bizalomnak az alapja nem más, mint az az újra kitisztuló üzenet, amelyet egyre jobban kezdünk érteni: Krisztus értem támadt fel… (Pongrácz Máté)


Ha nincsen egy barátod, aki figyelmeztet a hibáidra, fizess meg erre egy ellenséget. (Don Bosco)


Ha olyannak látjuk az embereket amilyenek, akkor rosszabbá tesszük őket. Ha viszont úgy kezeljük őket, mintha azok lennének, aminek lenniük kellene, akkor segítjük őket azzá válni, amivé képesek. (Goethe)


Isten nem aszerint értékeli adományunkat, amit adunk, hanem aszerint, amit visszatartunk.
Spurgeon


Jézus hiába élt és halt meg, ha nem tanultuk meg tőle, hogy a szeretet örök törvénye szabályozza életünket.
Mahatma Gandhi


Mindenkivel úgy viselkedj, ahogyan szeretnéd, hogy veled viselkedjenek.


Ne sokat törődj azzal, ki van veled, vagy ellened, hanem arra legyen gondod, hogy minden dolgodban veled legyen az Isten.



Ne vess meg mást, ki rosszat tesz veled, hisz ő a te tanítód, hogy azt a rosszat te el ne kövesd.


Nekünk az Írást nem úgy kell olvasni, ahogy az ügyvéd olvassa a végrendeletet, hogy tartalmát megértse, hanem mint az örökös, hogy megtudjuk, mit nyertünk. (Newton)

2017. október 16., hétfő

A legérettebb gyümölcsöt is felkeresi a féreg. (Spurgeon)


Adj Uram humorérzéket, hogy jókedvű lehessek, hogy megértsem, ha csupán viccről van szó. Add, hogy érjenek kis örömök az életben, s ezeket tudjam megosztani másokkal. Adj tiszta lelket, érzékenyt minden iránt, ami tiszta és nemes. Olyan lelket, mely a gonosz láttán nem retten meg, hanem keresi az eszközöket mindent újra helyrehozni. Olyat, mely nem nyafog, és sosem panaszkodik. S végül add, hogy jó legyen az emésztésem, de legyen is mit emésztenem.
Mórus Tamás


„»Az asszony Jézus elé borult, és elbeszélte az egész nép előtt, hogy miért érintette meg őt, és hogy miként gyógyult meg azonnal. Jézus pedig ezt mondta neki: »Leányom, hited megtartott téged, menj el békességgel!««” (Lk 8,47–48)
Sokan rengeteg pénzt költenek mindenféle csodadoktorokra, amikor azt tapasztalják, hogy a korábban alkalmazott terápiák és gyógyszerek nem használnak semmit. A „gyógyítók” pedig kihasználják a betegek hiszékenységét és kiszolgáltatottságát. Pedig nem kellene így lennie! A vérfolyások asszony tudta: ha Jézushoz ér, meggyógyul. Így hitte! És ennek eredményeként be is teljesült reménysége. Mi is menjünk egészen közel Jézushoz, érintsük meg ruhája szegélyét, mert nála van a gyógyulásunk. Hit által megtartatunk és életünk lesz! (Juhászné Szabó Erzsébet)

Az örömhöz vezető út az egyszerű szeretet útja, mely nem bonyolódik bele a dolgok kusza hálójába. A szeretet nemes ösvénye önmagunk maradéktalan odaadásának útja. És ez az odaadás végtelen, mert kimeríthetetlen.


Ha nem vagy kész változtatni az életeden, nem lehet segíteni rajtad. (Hippokratész)


Isten a neki adományozott ezüstpénzt arannyal fizeti vissza.


Krisztus lelke, szentelj meg engem,
Krisztus teste, üdvözíts engem,
Krisztus vére, ihless meg engem,
Krisztus oldalából kifolyó víz, tisztíts meg engem.
Ó édes Jézus hallgass meg engem!
Szent sebeidbe rejts el engem.
Ne engedd, hogy elszakadjak Tőled.
A gonosz ellenségtől oltalmazz engem.
Halálom óráján hívj magadhoz engem,
És engedj Hozzád jutnom,
Hogy szentjeiddel dicsérjelek,
Mindörökkön örökké.
Ámen



Lásd csak, oly rövid az életünk, hogy nagyon kevés időnk van jót tenni. Minden óra, amit felesleges alvással töltünk, elveszett idő a mennyország számára. S minden perc, amit elveszünk a nélkülözhető éjszakai nyugalomtól, meghosszabbítja az életünket. (Don Bosco)


Légy bátor és tárd fel Isten s a barátod előtt a sebeidet! Ha képes vagy erre, egyszer csak észreveszed, hogy téged is felkeresnek mások, hogy sérelmeikről és sebeikről meséljenek. Tanácsadójuk és bátorítójuk leszel. Sebeid értékes kinccsé válnak önamagd és mások számára.
Anselm Grün


Minden rossz munkás szidja a szerszámát.


„Semmit sem hozhatunk a világba, nem is vihetünk ki semmit belőle.” (1Tim 6,7)
A világ egyik legjobb dolga kimondani valamiről, hogy ez az enyém, hogy ezt én hoztam létre, ez az én tulajdonom. A világ egyik legjobb dolga birtokolni valamit, amivel kiállhatunk az emberek és Isten elé, és büszkélkedhetünk vele, s amit továbbvihetünk a túlvilágra. És milyen furcsa a mai ige, amikor azt mondja: minden, amid van, amit birtokolsz, csak ideig-óráig való. De akkor mivel fogunk feltűnni az utolsó ítéletkor? Mi lesz az, ami a többi embertől megkülönböztet minket? A rég hallott üzenetből ismét felcsillan két szó: Krisztus értem… (Pongrácz Máté)

„Segít a Lélek a mi erőtlenségünkön. Mert amiért imádkoznunk kell, nem tudjuk úgy kérni, ahogyan kell, de maga a Lélek esedezik értünk kimondhatatlan fohászkodásokkal.” (Róm 8,26) Milyen jó, hogy az imádság „áramkörét” nem nekünk kell kiépítenünk. A Lélek esedezik értünk, és mi Krisztusban bekapcsolódhatunk az áramkörbe, és együtt lélegezhetünk vele. A Lélek ajándéka a Krisztussal való közösség. Ő az erőtlenek ereje. Nála rendeződnek kusza gondolataink. Az ő erőterében nem csak a magunk szemével látunk. Megkapjuk a megfelelő szót az imádsághoz. Még a szándékaink is az Isten akaratába simulnak. (Cserhátiné Szabó Izabella)


Viseld el mások hibáit, ha azt akarod, hogy a tieidet is elviseljék. (Don Bosco)