2018. szeptember 17., hétfő

A gyertya csak akkor lesz valóban gyertya, ha meggyújtják. Azelőtt csak faggyú és kanóc volt.

„A sarokkő maga Krisztus Jézus, akiben az egész épület egybeilleszkedik, és szent templommá növekszik az Úrban.” (Ef 2,20–21)

Minden szándékunk, cselekedetünk, eredményünk és örömünk szertefoszlik, köddé válik, ha azzal csak saját magunkat próbáljuk hirdetni. Ám minden szó, akarat és siker, amelyben velünk van Jézus, amellyel őt hirdetjük és őt dicsérjük, templommá válik, ahol falak nélkül is szüntelenül hangzik az istentisztelet!
(Zsíros András)



A szív imádsága nélkül az ajkak imádsága haszontalan mormolás.


Amint az áldozati állat és kenyér nem volt más, mint a többi, mégis szent volt, mert odaszenteltetett, az emberi szív sem lesz másneművé, mégis szent, ha az Úr oltárára helyeztetett. (Szikszai György)


Az ateizmus gyenge pontja: nincs kinek hálát adni.


Egy tizenéves fiú rákos volt, és több hetet töltött a kórházban, ahol sugárkezelésnek és kemoterápiának vetették alá. Közben kihullott a haja. Amikor hazafelé tartott a kórházból, aggódott - nem a rák miatt, hanem a szégyenérzet miatt, hogy kopaszon kell visszamennie az iskolába. Azt már korábban elhatározta, hogy nem fog parókát viselni vagy sapkát hordani.
Amikor hazaért, bement az ajtón, és felkapcsolta a villanyt. Legnagyobb meglepetésére mintegy ötven barátja ugrott fel, és üdvözölte: - Isten hozott itthon!
A fiú körülnézett, és alig akart hinni a szemének: barátai mindnyájan kopaszra nyiratkoztak!


Ha Isten Igéje és a befogadókész szív találkozik, akkor valami történni fog. Ez egy olyan kombináció, ami mindig működik! (Bob Gass)



Ha szólnod kell egy ügyért: egész céltudatos légy, de köszönetet hálát soha semmiért ne kérj.


„Hálát adok neked, Uram, mert bár haragudtál rám, elmúlt haragod, és megvigasztaltál.” (Ézs 12,1)

Isten azért érezteti velünk haragját, mert szeret és meg akar állítani minket a veszedelembe vivő úton. Ha elérte célját, újra érezhetővé teszi atyai szeretetét, hogy megvigasztalódjunk.
(Véghelyi Antal)



ÍRÁS A BIBLIÁBA

Ez a könyv a könyvek könyve,
Szegény ember drágagyöngye.
Égi harmat lankadtaknak,
Világosság földi vaknak.
Bölcsességnek arany útja:
Boldog, aki rátalál!
Szomjas lelkek forrás-kútja,
Hol pohárral Krisztus áll.

Ez a könyv az örök törvény,
Királyon lánc, rabon napfény,
Tévelygőnek hívó harang,
Roskadónak testvéri hang.
Elhagyottnak galambbúgás,
Viharvertnek ereszet,
Haldoklónak angyalsúgás:
,,Ne félj: fogd a kezemet!"
Gyermeknek is: ,,Mily szép rege."
Bölcsnek: ,,Rejtelmek tengere!"
Fal, - s túl rajta élő hangok,
Köd, s benn zengő hárfák, lantok.
Templomok közt legszebb templom:
Csak megnyitom s benn vagyok.
Ablakán a Paradicsom
Rózsáira láthatok.

Minden fakul, minden romlik,
Márványvár is összeomlik.
Bíborleplek ronggyá málnak,
Dicsőségek füstbe szállnak.
Csak ez a könyv nem tér porba,
Mintha volna élő lelke!...
Ez a könyv a Mózes bokra:
Isten szíve dobog benne.


Isten keze mindig vezeti azt, aki hittel halad előre az úton.

Paulo Coelho


Krisztus nem hajlandó valaki felett csak a társtulajdonosi minőséget vállalni: Teljes uralmat akar.


„Mivel a bölcsek kijelentést kaptak álomban, hogy ne menjenek vissza Heródeshez, más úton tértek vissza hazájukba.” (Mt 2,12)

A Szentírás elején ezt olvassuk: Isten kijelentése. Az élet nagy kérdéseiben nem különleges álmokban vagy a csillagokban kell keresnünk Isten akaratát, hanem kijelentésében, a Bibliában. Nem más ez a könyv, mint útmutató az élethez, használati útmutatás önmagunkhoz, Isten szerelmes levele hozzánk. – Uram, adj vágyat, hogy olvassam és szeressem hozzám intézett szavadat!
(Sándor Frigyes)


Nem létezik több egy Istennél, és ez az Isten elég.
(G.W.Leibniz)


„Szolgáljatok az Úrnak teljes szívből, és ne térjetek el, hogy a semmiket kövessétek, amelyek tehetetlenek, és nem tudnak megmenteni.” (1Sám 12,20–21)

Sámuel mondja ezt búcsúbeszédében a népnek, és figyelmezteti őket, hogy ne térjenek el az Úrtól, hanem szolgáljanak neki egész lényükkel. Fontos, hogy semmiknek nevezi a bálványokat, amelyek semmire nem képesek, nem tudják az embert megmenteni. Hányan követik ma is a semmiket, hányan bíznak abban, hogy majd általuk megmenekülnek a haláltól. Az egyedüli szabadulás, menekvés az Úrnál van, aki volt, aki van, és aki eljövendő, aki a gyermekeivé fogadott bennünket, aki megszabadított a haláltól, aki óv, véd, és vigyáz ránk. Szolgáljunk hát neki teljes lélekkel, egész életünkkel!
(Isó Zoltán)


Urunk, Istenünk, világunk tele van gyűlölettel, előítélettel, egymás elutasításával. Add, hogy nyitottak lehessünk minden emberi nyomorúság, elesettség, fájdalom, seb orvoslására. Nyisd meg szemünket, hogy meglássuk embertársainkat, akik ugyanazon az úton járnak, s akikkel az úton találkozunk. Veszélyek fenyegetnek, kiszolgáltatottak vagyunk, segítségre szorulunk magunk is. Jézus nem megy el mellettünk, hanem sebeinket bekötözi és fölemel minket. Add, hogy mi is hasonlóképpen cselekedjünk!


Vannak balga emberek, akik távcsővel fürkészik a messze jövő láthatárát és sopánkodnak az ott mutatkozó felhőkön, miközben figyelmen kívül hagyják a felettük ragyogó kék eget.

Spurgeon

2018. szeptember 16., vasárnap

Az imához nem megfelelő hely kell, hanem kellő akarat.

„Beszélek hűségedről és szabadításodról. Nem titkolom el szeretetedet és hűségedet a nagy gyülekezet előtt.” (Zsolt 40,11)

Aki az Úr kegyelme örökösének tudhatja magát, a legnagyobb boldogságot élheti át, amely embert érhet ezen a földön: a legnagyobb ellenség, a bűn, a halál és az elmúlás fölötti győzelmet. Ez az az örömhír, amelyre titkon, kimondatlanul is vágyunk, s ha a miénk, egyszerűen képtelenek vagyunk magunkban tartani. Ezért beszélünk és ezért kell beszélnünk Jézusról és a vele való kapcsolatunkról, hogy mindenkihez eljusson az ő kegyelmének jó híre.
(Zsíros András)



„Ezt az üdvösséget keresték és kutatták a próféták, akik a nektek szánt kegyelemről prófétáltak.” (1Pt 1,10)

Péter apostol a Krisztusban megvalósult isteni cselekedetről beszél, mely a számunkra üdvösséget szerzett. Érdekes, hogy az apostol már a próféták kijelentéseiben felfedezte a Krisztusról szóló örömhírt, hogy már jó előre meghirdették a Krisztusra váró szenvedéseket és az azt követő dicsőséget. A próféták látták és tudták, mert Isten kijelentette nekik, hogy az ő közvetítésükkel az evangélium hirdetői nekünk is elmondják, és így előttünk is nyilvánvaló legyen az Úr hatalma, hogy áldjuk őt, és magasztaljuk szent nevét.
(Isó Zoltán)


Fűben, virágban, dalban, fában,
születésben és elmúlásban,
mosolyban, könnyben, porban, kincsben,
ahol sötét van, ahol fény ég,
nincs oly magasság, nincs oly mélység,
amiben Ő benne nincsen.
Arasznyi életünk alatt
nincs egy csalóka pillanat,
mikor ne lenne látható az Isten.

De jaj annak, ki meglátásra vak,
s szeme elé a fény korlátja nőtt.
Az csak olyankor látja őt,
mikor leszállni fél az álom:

Ítéletes, Zivataros,
villám-világos éjszakákon.

Wass Albert


Gyanús az a kereszténység, amely csak a négy fal között meri mondani: Hiszek Jézus Krisztusban. (Luther Márton)



„Ha élünk, az Úrnak élünk, ha meghalunk, az Úrnak halunk meg. Tehát akár élünk, akár meghalunk, az Úréi vagyunk.” (Róm 14,8)

Lehet, hogy gondolkodtunk már azon, miért csak akkor vesszük észre, hogy kik is azok, akik minket szeretnek, amikor elveszítjük őket. Ahogy a gyerek is csak akkor veszi észre, hogy milyen jó dolga van a szülői házban, amikor onnan elkerül. Sajnos Istent is csak akkor vesszük észre, amikor már mindent elvesztettünk. – Uram, add, hogy ma tudjak annak örülni, hogy a tiéd lehetek!
(Sándor Frigyes)



Ha segíteni hívnak: vidd el egész magadat, de közben felejtsd otthon a saját akaratodat.


„Hívj segítségül engem a nyomorúság idején! Én megszabadítlak, és te dicsőítesz engem.” (Zsolt 50,15)

Isten sokszor kérésünk nélkül is megsegít, és törli a sátán programját az életünkből. Mégis azt szeretné, ha gyermeki bizalommal kérnénk is őt erre, hogy örömmel teljesíthesse kérésünket.
(Véghelyi Antal)


Isten nem olyan kegyelmet ad, melyet nekünk kell megőrizni, hanem olyat, mely minket őriz meg.


„Megáll az Istennek Igéje, És nem állhat senki ellene.” (RÉ 171) Az „Ige kőszálként megáll”. Legyünk egyre edzettebb lelki hegymászók!


Minden embernek, aki Krisztust nem ismeri, vagy csalódott szíve van, vagy olyan szíve, amely olyan dolgok után vágyik, amelyekben egész biztosan csalódni fog.

Vida Sándor


Sokkal könnyebb a helyes keresztény életről beszélni, mint az életünkkel megmutatni. (Szikszai György)


Úgy gondolkodjatok, mintha minden gondolatotokat lángbetűkkel írnák fel az azúrkék égre, hogy mindenki láthassa azokat. És ez így is van. Úgy beszéljetek, mintha az egész világ egyetlen fül volna, amely azt hallgatja, hogy mit mondotok. És ez így is van. Úgy cselekedjetek, mintha minden cselekedetetek a saját fejetekre szállna vissza. És ez valóban így is van. (Mikhail Naimy)

2018. szeptember 15., szombat



„Ami nekem nyereség volt, kárnak ítéltem a Krisztusért. Sőt most is kárnak ítélek mindent Krisztus Jézus, az én Uram ismeretének páratlan nagyságáért.” (Fil 3,7–8a)

A piacgazdaság korában különösen is sokat mondogatjuk: nyereség. Szinte minden erről szól. Kinek milyen nyeresége volt. Ha nem hozta meg a várt nyereséget a tevékenység, akkor kár volt az egészet csinálni. Ha nincs nyereség, az kár. Pál apostol úgy lett azzá, aki lett, hogy rádöbbent: az igazi nyereség Jézust megnyerni, és a legnagyobb kár őt elveszíteni. Sajnos mi többnyire úgy nyerünk, hogy Jézust veszítjük el érte. Így a kárból végül kárhozat lesz. – Uram, add, hogy mulandó javakért ne tagadjalak meg, hanem tudjam érted mindazt kárnak ítélni, ami tőled elválaszthatna!
(Sándor Frigyes)



„Az alázatosaknak az Úr kegyelmet ad.” (Péld 3,34)

A Jézussal való élet egyik legfontosabb gyümölcse az alázatosság. Az a fajta gondolkodás, amely nem elvárással tekint a világra, nem gondolja, hogy lenne bármi, ami járna neki. Jézus mindent megérdemelt volna, még sokkal többet is, mint ami egy embernek kijuthat ebben a világban. Ő mégis lemondott minden dicsőségről azért, hogy bennünket megmentsen. Akiben ugyanez a szeretet lakik, képes bármilyen nehézséget alázattal elfogadni. Ez az az út, amelyen Jézust követve eljuthatunk az általa megszerzett kegyelembe.
(Zsíros András)


Az élet olyan, mint a mellény: ha rosszul gombolta az ember, hiába keresi rajta a hibát. Ki kell gombolni végig az egészet, és kezdeni elölről.

Wass Albert


Az élő hit, az amely képessé teszi az embert arra, hogy hajóját a jelen körülmények partjától eltaszítva, hullámzó tengerrel és tomboló viharral szembeszálljon, és akkor is állhatatos maradjon, mikor a Mester aludni látszik. – Az ilyen hit, mint a valódi drágakő, igen ritka.



Az igazi gyakorlatiasság az örökkévaló dolgokra való készülődés.


Az imádság élő víz, amellyel szomjúságát csillapítja a lélek. Az imádság lelki lélegzés.


Az Isten igazság, ezért imádságunknak igaznak kell lennie, miként az életünknek is. Az Isten világosság, imádságunkat a lélek és a szív világosságából kell felajánlanunk. Az Isten szabad, ezért imádságunkban szabadon kell kiöntenünk szívünket. Micsoda gazdagsága ez az emberi léleknek! Imádság által elérhetjük az Istennel való egységet.
Az imának mindig őszintének és szabadnak kell lennie, nem pedig erőtlennek és gúzsbakötöttnek a megszokástól és az ismétléstől. Legyen az ima a lélek szabad és tudatos kiöntése Isten színe előtt. Mert Isten állandó odafordulást vár tőlünk az imában, hogy - mivel elfordultunk Tőle - magához vonjon, megtisztítson és átöleljen szeretetével.
Imádság idején higgyük szilárdan, hogy minden gondolatunk, minden szavunk valósággá válhat, mert Istennél semmi sem lehetetlen. Ne szalasszuk el az alkalmat, hogy másokért imádkozzunk. A legnagyobb tett, amit az ember tehet a másikért: imádkozik érte. Az Úr gyönyörködve tekint szeretetünk imájára. Ezen felül a másokért mondott ima magának az imádkozónak is hasznos, mert megszilárdítja a hitet, az Istenbe vetett bizalmat, és eltölt bennünket szeretettel Isten és a felebarát iránt.

Milyen szépek az imádságaink! De megszoktuk őket. Úgy kellene vennünk, mintha először hallanánk és mondanánk őket. Imádságod közben helyezd szívedet szilárdan az ima szavaiba, azzal a bizonyossággal, hogy azokban a Szentlélek kincsei vannak elrejtve: az igazságosság, a világosság, az élő tűz, a bűnök bocsánata, a szív békéje és öröme, élet és üdvösség.


Egy embernek csak akkor van joga a másikra felülről lenézni, amikor annak talpra állni nyújt segítő kezet. (Don Bosco)



Egy gyermek intelmei szüleihez:
- Tudom, hogy mindent meg akarsz nekem adni. A legtöbb amit adhatsz, nem az anyagiak bősége, hanem a figyelem, családunk benső öröme és főként egy-két kistestvér.
- Ne kényeztess el! Tudom jól, hogy nincs mindenre szükségem, amit kérek, csupán kipróbálom, hogy mit csikarhatok ki tőled.
- Légy velem határozott! Ez azért fontos nekem, mert ez által érzem magam biztonságban.
- Ne engedd, hogy rossz szokásokat vegyek fel! Te vagy az egyetlen, aki ezekre még idejekorán figyelmeztethet.
- Ne viselkedj velem úgy, mintha fiatalabb lennék, mint amilyen valójában vagyok! Ezzel csak azt éred el, hogy ostoba módon "nagy"-ként próbálok viselkedni.
- Ne javíts ki mások előtt! Sokkal többet érsz el, ha kettesben csendben elmagyarázod, hogy miben hibáztam.
- Ne tégy úgy, mintha a hibáim bűnök volnának! A kettő összekeverése megzavarja bennem az igazi értékek kialakulását.
- Ne védj meg cselekedeteim következményeitől! Néha szükségem van arra, hogy - fájdalmak árán is - magam tapasztaljam meg a következményeket.
- Ne vedd rossz néven, ha azt mondom: nem szeretlek! Legtöbbször nem te vagy az, akit nem szeretek, hanem azt a hatalmat, amely akadályoz, hogy kedvem szerint éljek.
- Ne törődj sokat apró egészségi panaszaimmal! Néha csak azt szeretném elérni, hogy rám figyeljenek.
- Ne korholj állandóan! Ha folyton zsörtölődsz, csak úgy tudok védekezni, ha süketnek tettetem magam.
- Ne felejtsd el, hogy nem tudom mindig pontosan kifejezni magam! Ezért tűnik néha úgy, mintha nem lennék "becsületes".
- Szánj rám mindennap időt és ne rázz le, ha kérdésekkel fordulok hozzád! Ha nem figyelsz és nem válaszolsz, egy idő után abbahagyom a kérdezést és máshol keresek választ a kérdéseimre.
- Légy következetes! Ha nem vagy következetes, zavartnak érzem magam és nem tudok többé bízni benned.
- Ne mondd nekem, hogy félelmeim butaságok! Nagyon is valósak ezek a félelmek, és csak úgy tudsz nekem segíteni, ha megpróbálsz megérteni.
- Sose tégy úgy, mintha te tévedhetetlen és tökéletes lennél! Túlságosan nagy lesz a csalódásom, amikor rádöbbenek, hogy egyik sem vagy.
- Ne gondold, hogy elveszíted a tekintélyed, ha bocsánatot kérsz tőlem! Az őszinte bocsánatkérés meleg érzéseket ébreszt bennem.
- Ne felejtsd el, hogy szeretek kísérletezni! Kérlek, nyugodj bele próbálkozásaimba, nem tudok meglenni ezek nélkül.
- Ne felejtsd el, hogy milyen gyorsan felnövök! Biztos nehéz neked lépést tartani velem, de kérlek, legalább próbáld meg.
- Ne felejtsd el, hogy nem tudok létezni szeretet és megértés nélkül! Talán nem is kell ezt neked mondanom. Vagy mégis?
- Kérlek, tartsd magad jó kondícióban és légy egészséges! Szükségem van rád!



Előfordul, hogy amire vágysz, ott van az orrod előtt. Csak ki kell nyitnod a szemed, hogy észrevedd. (Meg Cabot)



Ha adnod kell valamit: egész sziveddel adj, és közben magad előtt is elrejtve maradj.



Ha tiszta lélekkel és gyermeki egyszerűséggel imádkozunk Istenhez, akkor... ez az imádság áttöri az egeket.

Keresztes Szent János


Isten a szeretet cselekedeteit nem annyira a nagyságuk, hanem inkább indító okuk miatt becsüli. (Spurgeon)



„Látták a földön mindenütt Istenünk szabadítását.” (Zsolt 98,3)

Milyen nagyszerű, hogy a zsoltáros úgy tapasztalja: minden nép meglátta és felismerte Isten szabadítását, csodálatos cselekedetét. De jó lenne, ha ma is így lehetne: minden ember felismerné és meglátná Isten szabadító cselekedetét, hogy Jézus áldozata révén megszabadultunk a bűntől és a haláltól. Milyen sokan nem látják, nem tudják ezt, és ezért különböző pótlékokhoz, jóslásokhoz és szellemekhez szaladgálnak! Ezért nekünk is hirdetni kell – ahogyan az apostol mondja – az evangéliumot, hogy az örömhír mindenütt hangozzék. Mindenki ott végezze ezt a szolgálatot, ahol él, ahol az ő területe van.
(Isó Zoltán)



Milyen nagy a te türelmed, Istenem! Tőled születik minden egyes nap, te öntöd a napsugarat jókra, gonoszokra; te áztatod a földet esőiddel, jótéteményedből senki sincs kizárva, megkülönböztetés nélkül adod a vizet igazaknak és gonoszoknak. Egyforma türelemmel bánsz a bűnösökkel és az ártatlanokkal, azokkal, akik ismernek téged, és azokkal, akik tagadnak, akik hálálkodnak és akik hálátlanok. Gyakran, sőt állandóan keserítenek a sértések, de te mégsem engeded szabadjára méltatlankodásodat, türelmesen vársz az ítélet napjára. S mivel a te hatalmadban van a megtorlás, inkább türelemmel, hosszan várakozol, vagyis kegyességedben inkább elhalasztod az ítéletet, arra várva, hogy az ember gonoszsága, ha egyáltalán lehetséges, végül mégis megváltozzék.

Szent Ciprián


Néha az életben, te találsz egy különleges barátot. Valaki, aki megváltoztatja az életedet azáltal, hogy csak része annak. Valaki, aki megnevettet addig, amíg nem tudod abbahagyni. Valaki, aki meggyőz téged, hogy valóban van egy bezárt ajtó, ami csak arra vár, hogy kinyisd. Ez az örök barátság.


„Tőle van az erő és a siker, hatalmában van a tévelygő és a tévelygésbe vivő.” (Jób 12,16)

A tévelygő ember gondolkodását, cselekedeteit és egész életét – számítógépes kifejezéssel – a tévelygésbe vivő sátán programozza. Istennek azonban hatalma van e program eltörlésére és helyette az üdvösség programjának installálására. (Véghelyi Antal)




Volt egy ragyogóan prédikáló barát, aki bárhova ment, nagy tömegeket lelkesített fel ragyogó ékesszólásával, kulturált beszédével és a géniuszával. Az értelem és a tudás minden vonzó ajándékával rendelkezett. Mindenütt vele volt egyik szegény, vak testvére is, akinek egyáltalán nem voltak ajándékai. Egyszerű, szent életet élt, és térdepelve imádkozott, míg az erő és intelligencia embere prédikált.
Egy napon, amikor az emberek megint föllelkesültek és szokatlan tűzbe jöttek a prédikációtól, a prédikátornak látomása volt. Látta, hogy megnyílt az ég, és Isten dicsősége áradt le a földre. De azt is észrevette, hogy a mennyei dicsőség nem az ő fején nyugodott meg, hanem a lábánál térdeplő alázatos testvérén, és az ő arcáról tükröződött tovább a tömegre.

2018. szeptember 14., péntek

A bocsánatkérést nem a vétkes szokta kezdeni, hanem akiben nagyobb a szeretet.


A csalódottság nem bűn, de Isten elé kell vinni terheinket, mert különben keserűség lesz belőle.


A hit nem jótéteményeket váró kancsal égre pillantás, hanem a lélek állapota, énünk beállítottsága Krisztussal, Krisztus iránt. (Luther Márton)



Aki engedelmesen lépést tart Istennel, az korának testies irányzatai közt is meg tud állani. (Kroeker)


Aki neked pletykál, rólad is fog.


Az embernek lelke van, amely hinni és repülni tud, s ez a lélek halhatatlan és farkasszemet néz a világgal. (Márai Sándor)

„Egyetlen szó sem veszett el azokból az ígéretekből, amelyeket az Úr Izráel házának tett. Mind beteljesedett.” (Józs 21,45)

Józsué az Isten által Ábrahámnak, Izráel ősatyjának tett ígéretekről mondja ezt. Ezek az ígéretek már elhangzásukkor lehetetlennek tűntek. Az idős Ábrahámnak és Sárának a természet rendje szerint már nem születhetett gyermeke, akitől nép származhatott volna, amely Kánaán földjét kapta volna örökségül. Aztán Izsák mégis megszületett. De Ábrahám egyszer parancsot kapott, hogy áldozza föl. Az ígéretek teljesülése ekkor megint lehetetlennek látszott. Ám Izsák életben maradhatott, és fia, Jákób Egyiptomba került, ahol tizenkét törzs atyjává lett. Később új dinasztia került trónra, és a fáraó elhatározta Isten népének kiirtását. Ekkor az ígéretek megint elveszni látszottak. Ám Isten tíz csapással sújtotta Egyiptomot, és a nép Mózes vezetésével kivonulhatott. A Vörös-tenger partján azonban a fáraó hadserege utolérte őket. Ekkor megint úgy tűnt, hogy az ígéretek sosem valósulhatnak meg, mert az egész nép odavész. Isten azonban közbelépett, és a fáraó hadseregével együtt elpusztult a tenger hullámaiban. Azután negyvenesztendei pusztai vándorlás következett, amely alatt a nép életben maradása újra meg újra kétségessé vált. Isten mégis minden esetben megmentette őket, és végül Józsué vezetésével bevonulhattak az ígéret földjére. Isten az új szövetség népének a földi Kánaánnál is nagyszerűbb ígéretet adott Jézus Krisztus által: az örök élet és üdvösség ígéretét. Ezt keresztségünkben mindannyian személyre szólóan megkaptuk. Teljesülése bűneink és a ránk váró halál miatt olyan lehetetlennek látszik, mint az Ábrahámnak adott ígéreté Izsák oltárra helyezésekor. Isten azonban nem ismer lehetetlent, és ahogy Ábrahámnak tett ígéretét teljesítette, úgy az újszövetségi népnek tett ígéretét is teljesíti. Ha Ábrahám hitével hiszünk, megbocsátja bűnünket, és nemcsak a bűn zsoldját fizeti ki halálunkkal, hanem kegyelemből Krisztus halálának örök életet termő gyümölcsében is részesít.
(Véghelyi Antal)


Ha tenned kell valamit: tedd egészen szépen, és légy mindig mindenre áldozatkészen.


KERESZTÚTON

,,Azt mondja az Úr:
Kevés az, hogy a szolgám légy,
s fölemeld Jákob törzseit,
és visszatérítsd Izrael maradékát.
Nézd, a nemzetek világosságává tettelek,
hogy üdvösségem eljusson a föld határáig.''
(Iz 49,6)

Tudsz-e úgy szeretni, ahogy én szerettem...?
Reszketni, remegni az Olajfa-kertben...?
Elhagyatva lenni, egyedül a bűnnel...?
Szemben a Halállal, szemben a közönnyel...?

Adnád-e kezedet szorító kötélnek...?
Arcodat a gúnynak, lenéző köpésnek...?
Tudsz-e mellém állni fojtogató csendben...?
Az ostorozásnál eltakarnál engem...?

Tudsz-e úgy szeretni, ahogy én szeretlek...?
Tudsz-e tűrni értem, hordani keresztet...?
Roskadva, remegve, föl, egész a célig...?
Akkor is, ha szíved ezer sebből vérzik...?

Tudod-e karodat szélesre kitárni...?
Az egész világért áldozattá válni...?
És tudsz-e pihenni úgy a kereszten,
hogy örvendezz rajta: mindig ezt kerestem...?

Tudsz-e mellém hágni...? A helyembe lépni...?
Magadat feledve életemet élni...?
Egészen eltűnni, elmerülni bennem...?
Tudsz-e úgy szeretni, ahogy én szerettem...

Szent-Gály Kata


Könnyek völgyén vándorolok én, de az bővizű források völgye lesz... Megyek tovább, egyre följebb... Uram, Neked adom szívem, szerelmed legyőz engem. Uram, szeretem kereszted, Uram szívedben élek... Uram, szeretem kereszted, Uram szívedben élek.


„Krisztus mondja: „Aki énbennem marad, és én őbenne, az terem sok gyümölcsöt, mert nélkülem semmit sem tudtok cselekedni.”” (Jn 15,5)

A bűneinket hordozó Jézus nem pusztán egyszeri alkalommal segít rajtunk. Jelenlétére, támogatására egész életünk során szükségünk van. Hiszen erőnk újra elhagy, tiszta lelkünket újra beszennyezzük, megújult életünkkel vissza-visszatérünk a régi, megszokott utakra. Jézus nélkül újra elveszettek, bűnösek, gyengék lennénk. De ha vele maradunk, az ő bűnhordozó kegyelme is velünk marad, és kifogyhatatlan szeretetével minduntalan a helyes irányba tereli az életünket. Az igaz szolga segítségére életünk végéig rászorulunk. Egyedül így teremhetjük az ő szeretetének gyümölcseit.
(Zsíros András)





Megfeszített és föltámadt Urunk! Taníts meg minket arra, hogyan küzdjük meg a mindennapi élet harcait, és így teljesebbé váljon életünk. Te türelmesen és alázatosan viselted az emberi élet terheit, miként kereszthalálod és szenvedésed kínjait. Segíts, hogy napi fájdalmainkat és konfliktusainkat, mint növekedésre kapott lehetőségeket fogadjuk, és így egyre hasonlóbbá váljunk Hozzád. Add, hogy türelmesen és bátran viseljük a keresztünket, bízva abban, hogy Te támogatsz.


Ne annyit markolj, amennyit szeretnél, hanem amennyit a kezedben bírsz tartani.

Seneca


Ritkán gondolunk arra, amink van, és túl gyakran arra, amink nincs, ez a magatartás több nyomorúságot okozott már az emberiségnek, mint az összes háború és járvány együttvéve. (Schopenhauer)



Segíts meg, hogy lehessek szelíd és alázatos lelkű! Enyhítsd meg indulataimat, és tégy hajlandóbbá minden ember iránt való szívességre és jóságra! Tégy engem gondolkozásomban jóságossá, beszédemben kedvessé, cselekedetemben nemessé! Taníts meg arra, hogy nagyobb áldás adni, mint kapni, hogy édesebb magamról megfeledkezni, mint magamat előtérbe tolni! Ámen


„Titeket, akik egykor Istentől elidegenedtetek, és ellenséges gondolkozásúak voltatok gonosz cselekedeteitek miatt, Krisztus most megbékéltetett emberi testében, halála által.” (Kol 1,21–22)

Sajnos sokan élnek haragban még családon belül is. Mindez tükörként mutatja, hogy békétlenség uralkodik felettünk. Ezt feloldani csak Jézus értünk adott halálának elfogadásában lehet. Csak az tud megbocsátani és megbékülni, aki már megtapasztalta, hogy Isten neki is megbocsátott. Az ő szeretete irántunk erősebb volt, mint a haláltól való félelme. Értünk ment a halálba, hogy életbe vihessen. – Uram, segíts megértenem, amit értem tettél, hogy megérthessem mások nyomorúságát, és tudjak megbékélni velük általad!
(Sándor Frigyes)


„Tudja a ti Atyátok, mire van szükségetek, mielőtt még kérnétek tőle.” (Mt 6,8)

Gyakran vagyunk úgy, hogy nem tudjuk, mire is van valójában szükségünk. Hányszor történt, hogy azt gondoltuk, ez biztosan kell nekünk, később pedig kiderült: tévedtünk. A saját érzéseink, vágyaink sokszor becsapnak, megtévesztenek. Mindezen túl a világ is folyamatosan arra akar rávenni, hogy az szükséges a számunkra, amit ő kínál, amit ő fontosnak tart, hogy azzal rendelkezzünk. Jézus szava megnyugtat, biztonságot ad és irányt mutat. Legyünk teljesen bizonyosak: Isten nagyon jól tudja, hogy valójában mire van szükségünk, meg is adja azt nekünk minden bizonnyal. Bízzunk mennyei Atyánkban, és imádkozzunk: „Mi Atyánk…” (Isó Zoltán)

2018. szeptember 13., csütörtök

A gyertya semmit sem veszít azzal, ha lángra lobbant egy másik gyertyát is.

Alfred Souza


A hibák mindig ott kövérek, ahol sovány a szeretet. (Spurgeon)


A világnak szüksége van világosságra, amit mi Istentől nyertünk, a szeretetünkre, amely a Szentlélek által kitöltetett szívünkbe, önzetlen odaszentelésünkre, mely Isten Bárányával való közösségünkből fakad. Szüksége van a hit és a lélek gyümölcseire, mert azok neki meggyőzésére és gyógyítására szolgálnak. (Kroeker)

„Adok majd nektek szívem szerint való pásztorokat, akik hozzáértéssel és okosan legeltetnek benneteket.” (Jer 3,15)

A Jeremiásnak adott isteni ígéret szerint az Úr hozzáértő és okos pásztorokat ad majd a népnek, hogy jól, igazán, hűségesen viseljenek gondot a rájuk bízottakra. Az evangéliumból tudjuk, hogy Isten el is küldte, meg is adta az egyetlen, jó, igazi pásztort, Jézust, aki az élete odaáldozása árán megtartott bennünket. Vele és általa biztonságban vagyunk, mert benne egészen közel jött hozzánk az Isten országa. Csak figyeljünk a jó pásztor hangjára, és hirdessük mindenkinek, hogy Jézusban elközelített az Isten országa!
(Isó Zoltán)


…amikor meszel a falu, és port törölget a város, jó volna meggondolni nekünk, hogy volna egy másmilyen nagytakarítás is, amit valakinek a családban el kellene kezdeni. Ki kellene nyitni a lelki szennyesek ládáját, akármilyen orrfacsaró bűz árad is belőle. Ki kellene söpörni az emlékek sarkaiban meghúzódó sérelmek pókhálóit. Felmosni a szégyenfoltjainkat, kivasalni az idegek görcseit, melyeket irigy, féltékeny, hiú, kapzsi indulataink bogoztak a lelkünkre, és rányitni az ablakot rejtegetett szenvedélyeinkre. (Zs. Tüdős Klára)


„Amikor a nép vezetői látták, hogy milyen bátran beszél Péter és János, és felfogták, hogy ők írástudatlan és iskolázatlan emberek, elcsodálkoztak. Fel is ismerték őket, hogy Jézussal voltak.” (ApCsel 4,13)

Azt szokták mondani, hogy az ember ruházata, viselkedése, keze és arca sok mindent elárul róla. Minket, keresztényeket pedig különösen is elárul a beszédünk. Ami a szájon kijön, az a szívből jön. Jézusról beszélni nem tanultság kérdése, hanem a szív kérdése. Induljunk erre a mai napra azzal a fohásszal, hogy szeretnénk, ha rajtunk és bennünk felismernék, hogy Megváltónkhoz tartozunk, és este tudjunk majd hálát adni érte, ha ezt ma megélhettük. – Uram, add, hogy felismerjék általam a te hangodat, cselekedeteidet, és hogy hozzád tartozom!
(Sándor Frigyes)


Arra kell nevelnünk eszméletünket és szemléletünket, hogy a köznapiban, a környezőben, a mindennaposban is látni tudjuk az egyszerit, a csodálatosat és a látomásszerűt. (Márai Sándor)



Az emberek azért magányosak, mert falakat építenek hidak helyett.


Az őszinte kétség mindig Jézusnál keresi a megoldást. (Victor János)



„Bizony boldog azaz ember, akit Isten megfedd! A Mindenható fenyítését ne vesd meg! Mert Ő megsebez, de be is kötöz, összezúz, de keze meg is gyógyít. Hatszor is megment a nyomorúságból, hetedszer sem ér veszedelem.” Jób könyve 5.17-19

Egyszer történt egy hajótörés, amit csak egy ember élt túl. Őt a víz egy lakatlan sziget partjára vetette. Azon imádkozott nap mint nap, hogy jöjjön és mentse meg valaki. Mindennap kémlelte a horizontot, hátha meglát egy hajót, ami megmentheti, de hiába. Végül, beletörődve sorsába, épített magának egy kis kunyhót a szigeten. Aztán egy napon, amikor elment halászni, hogy legyen aznapra is mit ennie, szörnyű dologra ért vissza. Az egész kunyhó lángokban állt! Teljesen elégett, csak hamu maradt belőle.
A hajótörött teljesen elkeseredett. Nemcsak hogy hajótörést szenvedett, de mire beletörődött sorsába és épített magának egy kis zárt menedéket, az is odalett. „Hogy tehetted ezt velem Istenem? Mivel érdemeltem ki ezt a rosszat? Pedig már kezdtem megbarátkozni az egyedüllét gondolatával, és olyan jól éreztem magam ebben a kis kunyhóban, miért kellett ezt is elvenned tőlem?” - kiáltott Istenhez.
Másnap reggel, amikor kisírt szemét kinyitotta, arra ébredt, hogy kiköt egy hajó. Nem hitt a szemének! Amikor felszállt a hajóra megkérdezte a kapitányt, hogy honnan tudták, hogy ő ott van. „Abból a nagy füstből, amit csináltál. Abból láttuk, hogy van itt valaki a lakatlan szigeten.” - felelte a kapitány.

Életünknek vannak időszakai, amikor úgy tapasztaljuk minden összedőlt, minden elveszett, minden értelmét vesztette. Hamis gondolatok, reménytelenség, mély szomorúság és csüggedés lesz úrrá bennünk. De sose adjuk fel a reményt, Isten megóvja gyermekeit és nem enged meg hiábavaló szenvedéseket! Bár utunkon megengedi a sötét alagutakat, az elbukásokat, a csalódásokat, de csak azért, hogy egy élettel telibb állapotba vezethessen el bennünket...
A hívő emberben a legsötétebb időszakban is benne kell, hogy ragyogjon a hit halvány kis fénysugara, mely elegendő fényt és melegséget ad tovább menni a keskeny úton. Törekedjünk elfogadni a sötét és szenvedésekkel teli időszakokat is azon Istenbe vetett bizalomban, hogy Istenünk a testi és lelki gyötrelmeket bizonyára titkon felhasználja akaratának teljesítéséhez saját és embertársaink javára, fejlődésünk és lelkünk üdvösségének érdekében. Mert még ha szenvedésünkben nem is látjuk, de a sötét és átszenvedett napok éppoly gyümölcsözőek - sőt gyümölcsözőbbek - lehetnek, mint a gondtalan és örömmel teljes napok. Természetesen a szenvedést nem kell nekünk keresnünk, de ha kikerülhetetlenül az utunkba helyezi a jó Isten, akkor próbáljuk meg minél előbb elfogadni azt, megbékélve az Ő akaratával, a szenvedés okozta fájdalommal, veszteséggel, tehetetlenséggel és szárazsággal. Mert idővel a fájdalomból mély boldogság, a veszteségből igaz bőség, a tehetetlenségből erős bizalom, a szárazságból lelki forrás születik meg bensőnkben. Mi sokszor nem tudjuk, Isten viszont jól tudja mi a jó számunkra, bízzuk hát Rá önmagunkat és életünket, így összetöretéseinkben is Őáltala születünk újjá.
Sose feledjük, Istenünk irgalmas szeretetével, irántunk érzett örök szerelmének a virágával a szenvedésben is ott van jelen velünk: Nézz fel!


„Igaz szolgám sokakat tesz igazzá ismeretével, és ő hordozza bűneiket.” (Ézs 53,11b)

Az örök uralkodó szeretethatalma ebben a próféciában mutatkozik meg valóságosan. Itt ugyanis olyan szolga képe rajzolódik ki előttünk, aki azon fáradozik, hogy kijavítsa mások hibáit, erősítse a gyengéket, megtisztítsa a beszennyezett életeket. Egy ilyen csodánál legtöbbször csak arra figyelünk, akinek megváltozott az élete. Látjuk a helyrehozott tévedéseket, látjuk a megerősödött szíveket, látjuk az új kezdet áldását. Kevésbé figyelünk arra, hogy akinek a segítségével ez megtörténhetett, annak mit kellett ezért fizetnie. Már nem is vesszük észre az igaz szolgát, aki magára vette a hibákat, aki átadta az erejét, aki tiszta lelkét a bűnösére cserélte fel. Ő Jézus, az igaz szolga, aki a mi bűneinket hordozza.
(Zsíros András)


„Krisztus mondja: »Aki hallja az én igémet, és hisz abban, aki elküldött engem, annak örök élete van.«” (Jn 5,24)

Mintha a heti igék összefoglalásaként szólalna meg ez az ige, azaz Jézus. Keressük őt, mert akkor élünk! Bízzunk igéjében, amely kegyelemről, az ítéletre méltó bűnösnek bűnbocsánatról és új kezdetről szól, higgyünk az őt elküldő Atya szerető gondviselésében, mert nem kézzel csinált isten ő, hanem Teremtő, Megváltó, Megszentelő. Jézusban értelmet kap, és személyessé, közelivé válik minden e heti ígéret, tanács, intés, kérés, remény.
(Kőháti Dóra)



Légy tudatában esendő pillanataidnak, hogy megértsd mások gyöngeségét.

Tatiosz


Nem a halál az, amitől az embernek félnie kellene, hanem az, hogy soha nem kezd el élni.

Marcus Aurelius


Nincs annyi sötétség az egész világon, hogy akár csak egyetlen kicsi gyertya fényét is kioltsa.


Szeretetünknek legnagyobb bizonyítéka, ha olyan arccal fordulunk embertársunk felé, amelyben felismerheti és elfogadhatja magát.



Tudd van egy gyertya a szívünkben, van kié lobban, van kié nem.
De él az Isten, ki lángra gyújthat és meggyógyíthat ha Benne élsz!
Hordozd a gyertyát, lángoljon benned, annyian várják, oly sok szív fáj,
Törd át az éjjelt, hadd lássák fényed,
Tartsd a gyertyát, szükség van rá,
Óvd a lángját, szükség van rá!

2018. szeptember 12., szerda

A fontolgatással gyakran elmúlik az alkalom!

Publilius Syrus


A hit birodalma ott kezdődik, ahol a valószínűség országa véget ér.



A Kozmosz csodálatos elrendezése és harmóniája csak egy mindenható és mindentudó lény tervében születhetett meg. Ez mindörökre a legnagyobb felismerésem.

Isaac Newton


A “mi Urunk” azt jelenti, hogy én neki rabszolgája vagyok, akiért Ő felel, akiről Ő gondoskodik. (Barth)



A név csak jel… Jel, mely fényt vagy sötétséget áraszt, édes örömöt vagy keserűséget ébreszt. Mit jelent hát nekem a név: „Mária?”
Fényességet, világosságot; a lelki világ hajnalfényét; minden erénynek, alázatnak, egyszerűségnek, engedelmességnek, elvonultságnak, Isten akaratán való megnyugvásnak sugárzását; de különösen jelenti azt az érintetlen, fölséges tisztaságot, mely arcán, lényén, egész valóján elömlik, a megtestesült s megkoszorúzott szüzességet.



Aki alázat nélkül szeret, nagy terhet tesz a másik vállára. (Márai Sándor)


„Aki hű a kevesen, a sokon is hű az.” (Lk 16,10)

A mai ember nem becsüli a keveset, rögtön sokra vágyunk. A sok pedig kevéllyé, mámorossá, meggondolatlanná teszi az embert, így nagy a hűtlenség kockázata. Főleg, ha a sokért nem is dolgoztunk meg, hanem kaptuk, esetleg örököltük. Szülők panaszkodnak manapság, hogy a gyermekeiknek összespórolt örökséget – sokszor egy élet munkáját – az utódok nem értékelik, látványosan eltékozolják. Isten először keveset bíz ránk, próbára teszi hitünket, lassan alkalmassá formál minket, hogy megállva a kevésen, a sok, az üdvösség is a miénk legyen.
(Menyes Gyula)


Aki szeret, az nem követel, nem elvár, hanem elfogad és odaadó a másikkal szemben, képes áldozatot vállalni a másikért. Aki szeret, az nem magára tekint, hanem a társára figyel.


Aki soha nem enged, soha nem győz. (Spurgeon)



Atyám, Reád bízom magam, tégy velem úgy, amint Neked tetszik, bármi legyen is, megköszönöm. Mindenre kész vagyok, mindent elfogadok. Csak akaratod teljesüljön bennem és minden teremtményedben, - nincs más vágyam, Istenem. Kezedbe ajánlom lelkemet, Neked adom azt, Istenem, szívem egész melegével, mert szeretlek Téged, és ez a szeretet késztet arra, hogy teljesen Neked adjam magam, mérték nélkül, bizalommal kezedbe helyezzem életem, mert hiszen Te vagy az én Atyám!

Foucauld atya imája


„Boldog ember az, aki a kísértés idején kitart, mert miután kiállta a próbát, elnyeri az élet koronáját, amelyet az Úr megígért az őt szeretőknek.” (Jak 1,12)

Igazán furcsa az, amit Jakab apostol ír. Mi általában nem örülünk a kísértéseknek, nem vagyunk boldogok, ha a gonosz megkísért bennünket. Mégis figyeljünk az apostol szavára, mert azt mondja, hogy azért ér kísértés bennünket, hogy az Isten próbára tegye a hitünket, a hozzá való ragaszkodásunkat. Ha Istenre figyelve kitartunk a kísértésekben, azaz Istenben bízunk, és nem fordulunk el tőle, akkor miénk az élet. Kérjük mi is a zsoltárossal együtt mindig, ha kísértés ér: „Benned bízom, Istenem, ne szégyenüljek meg…” (Zsolt 25,2)
(Isó Zoltán)



Ha a hitben apály van, akkor emelkedik a bűn dagálya.

Spurgeon


„Hatalma az örök hatalom, amely nem múlik el.” (Dán 7,14b)

Istenünk olyan Úr, akinek a hatalma nem választás útján adatott, nem alattvalók jogosították fel rá, nem véres harcok árán vívta ki magának. Ugyanakkor nem is vehető el tőle, nem vonulhatunk fel ellene, hogy megfosszuk a tróntól, nem perelhetjük el tőle, nem nyújthatunk be a pozíciójára kedvezőbb ajánlatot. Azonban – vagy talán épp ezért – nincs még egy olyan uralkodó vagy vezető a világon, aki ilyen közvetlen viszonyban lenne az övéivel. Isten hatalma ugyanis a szereteten alapszik. Ezért lehet örök, ezért nem múlik el sosem.
(Zsíros András)


Hiszek abban, hogy van egy bölcsesség, mely vezérli az életem, és hogy az életemnek nem kell hasonlítania senki máséhoz, hogy jól érezzem magam, és teljes, sőt sikeres életet éljek. (Ken Wilber)

Jézusunk, kereszthalálod, nem az élet végét jelenti, hanem új élet kezdetét. Mert feltámadtál a halálból, és most már mindig velünk vagy. Urunk, boldogok vagyunk, hogy feltámadtál, és hálát adunk a Mennyei Atyának, mert általad megmutatta, mennyire szeret minket.


„Könyörülj rajtam kegyelmeddel, Istenem, töröld el hűtlenségemet nagy irgalmaddal!” (Zsolt 51,3)

Dávid egyik legszebb zsoltára a bűn legmélyéről fakadt. Hogy leplezze egyik bűnét, nagyobbat követett el: megölette Úriást, hogy megszerezze feleségét, Betsabét. A bűn nem maradt büntetés nélkül, Dávidnak viselnie kellett tette következményét, ahogy mindenkinek viselnie kell, aki bűnt követ el. De nem ez a történet vége! Mert a kegyelem és az irgalom nagyobb, mint mi, mint a bűneink, mint a gyengeségeink, még annál is nagyobb, mint amit remélni merünk – lehetőséget kapunk a teljesen tiszta lappal való indulásra. Ez az Úristen felelete a bűnbánatra.
(Kőháti Dóra)



Ne tartsd fontosnak, hogy fontosnak tartsanak. Egyszerűen csak szeress és fontos leszel.

2018. szeptember 11., kedd

A barátod az, aki mindent tud rólad, és mégis szeret. (Elbert Hubbard)


Akkor leszünk mindenre képesek, ha van megbízatásunk és elegendő bátorságunk Istent szavánál fogni. (Spurgeon)


„Amiket emberkéz alkot, azok nem istenek.” (ApCsel 19,26)

Az efezusi kis ezüst Artemisz-templomok helyett ma is van bőségesen sok más, emberkéz alkotta tárgy, amely oltárként, istenségként áll lelkünk főhelyén. Vágyottak, amelyekért még küzdenünk kell, és már elért célok, megszerzett tárgyak, dédelgetett „isteneink”. Mindig lesznek, akik azt sugallják, kiáltják világszerte, hogy Pál nagy tömegeket nyer meg és vezet félre (lásd ApCsel 19,26), amikor csak egy Istenről és egy Megváltóról, Jézus Krisztusról tud. Az efezusi ötvösök félelmére „ez a Pál” erővel telve hirdette Krisztust, s Krisztus egyháza ma is él – Isten dicsőségére!
(Kőháti Dóra)




„„Amit fülbe súgva hallotok, azt a háztetőkről hirdessétek.”” (Mt 10,27)

Jézus ezt a tanítványainak mondja akkor, amikor felkészíti őket a róla való tanúskodásra. Igénk előtt is és azt követően is nyomatékosan hangsúlyozza, hogy ne féljenek a világtól, az emberektől. Ez azt jelenti, hogy Krisztus ügye, az evangélium ügye mindig veszélyeknek van kitéve a világban; sokszor üldözik, a hirdetőit el nem viselhetik. Azonban minden tiltás és fenyegetés ellenére sem tudják elnémítani, lehetetlenné tenni! Bátran tegyünk tehát mi is tanúságot Krisztusról, a róla szóló evangéliumról!
(Isó Zoltán)



Az igazi szeretet önzetlen: csendes.


Ha tetszik néked a világ, dicsérd Istent érte, s igazítsd szívedet alkotó Mesteréhez, – nehogy magad ne nyerj tetszést azok miatt, amik neked tetszenek. (Augustinus)


ISTENBE VETETT HITED

Ne várd a csodát, ha nem hiszed,
hogy véled van az Istened.
Minden napon és éjjelen,
őrzi álmod, s a védtelen lépted
kíséri, s figyeli léted.

Mosolyogj és nyújtsd kezed,
ha kérik segítségedet.
Gyógyítsd meg a szíveket,
keresd meg, ha elveszett.
Emeld fel, ha elesett.

És ne engedd, hogy elmúljon,
hogy a szívekből kihunyjon,
az éltető, a mozgató,
a szíveken át áramló,
igaz tiszta szeretet,
az Istenbe vetett hited.


Istenünk, segíts megbocsátani magunknak, ahogy másoknak megbocsátunk. Ámen


József és Nikodémus Jézus sírjánál találtak egymásra.


„Kitartóan részt vettek az apostoli tanításban, a közösségben, a kenyér megtörésében és az imádkozásban.” (ApCsel 2,42)

Hittanosoknak, konfirmandusoknak fontos megtanítani azokat az ismertetőjeleket, amelyekről az első keresztények felismerhetők voltak. A Római Birodalom kegyetlen, rabszolgatartó világában az egymás iránti szeretet volt a leglátványosabb ismertetőjelük. Valamint az, hogy együtt hallgatták az igét, imádkoztak, úrvacsorai és vagyonközösségben voltak egymással. Útmutatás számunkra ez az igevers. Az egyház megmaradása és missziója rejlik ebben a mondatban: a mai, egyre embertelenebb, szekularizált világban újra így éljék meg hitüket a keresztények. Higgyük el, hogy a teremtett világ ma is sóvárogva várja az Isten fiainak megjelenését (Róm 8,19).
(Menyes Gyula)


Megaláztatásaim az Isten kegyelmei voltak.

Baudelaire


„Minek adnátok pénzt azért, ami nem kenyér, keresményeteket azért, amivel nem lehet jóllakni? Hallgassatok csak rám, és jó ételt fogtok enni.” (Ézs 55,2)

Ha meglátogatjuk a szüleinket, a hazaútra mindig telepakolják az autónkat mindenfélével: zöldséggel a kertből, lekvárral a kamrából, saját csirke vagy disznó húsával a fagyasztóból, házi pálinkával a dugi készletből. Semmi olyasmit nem kapunk tőlük, amit odahaza ne tudnánk megvenni a boltban. De igazuk van. „Az nem olyan!”
(Zsíros András)


Minél közelebb vagyunk a Naphoz, annál jobban látjuk magunkon a foltokat.


Ne annyit markolj, amennyit szeretnél, hanem amennyit a kezedben bírsz tartani. (Seneca)