A mások bűneit megbocsátani gyönyörűség, mert alkalmat ad megtapasztalni, hogy milyen örömet szerez Istennek a mi vétkünk megbocsátása.


Akik Jézust, mint királyt akarják szolgálni, kell hogy az alázatosság szerény ruháját viseljék, nem pedig a fennhéjázó önteltség skarlát díszét. (Spurgeon)

„Amikor erőtlen vagyok, akkor vagyok erős.” (2Kor 12,10)

Nem az ige van „fordítva bekötve”, a világ áll a feje tetején. A világ szabályai és szokásjoga alapján nem jövünk rá az élet igazi titkára – amelyről Pál itt beszél. Amikor erős vagyok, magamra hagyatkozom, és mindent én akarok tenni, megoldani. A siker vagy csak rövid távú, vagy egyáltalán kétséges. Amikor erőtlen vagyok, akkor tudok ráhagyatkozni az erős Istenre. Az ő erejével az én életemben is megváltoznak az erőviszonyok… (Dr. Hafenscher Károly [ifj.])

Az Úr legyen előtted, hogy jó utat mutasson neked.
Az Úr legyen melletted, hogy karjaiba zárjon és megvédjen a veszedelmektől.
Az Úr legyen mögötted, hogy oltalmazzon a gonosz cselekvéstől.
Az Úr legyen alattad, hogy felfogjon, ha elesel.
Az Úr legyen tebenned, hogy megvigasztaljon, ha szomorú vagy.
Az Úr legyen körülötted, hogy megvédjen, ha rád rontanak.
Az Úr legyen fölötted, hogy megáldjon.
Így áldjon meg téged a jóságos Isten, ma, holnap és mindenkor.

„Egy embernek volt két fia. A fiatalabbik egyszer így szólt apjához: Apám, add ki nekem az örökség rám eső részét! Erre szétosztotta köztük vagyonát. Nem sokkal ezután a fiatalabbik összeszedte mindenét és elment egy távoli országba. Ott léha életet élve eltékozolta vagyonát. Amikor már mindenét elpazarolta, az országban nagy éhínség támadt, s nélkülözni kezdett. Erre elment és elszegődött egy ottani gazdához. Az kiküldte a tanyára a sertéseket őrizni. Örült volna, ha éhségét azzal az eledellel csillapíthatta volna, amit a sertések ettek, de még abból sem adtak neki. Ekkor magába szállt: Apám házában a sok napszámos bővelkedik kenyérben - mondta -, én meg éhen halok itt. Útra kelek, hazamegyek apámhoz és megvallom: Apám, vétkeztem az ég ellen és teellened. Arra, hogy fiadnak nevezz, már nem vagyok méltó, csak béreseid közé fogadj be. Csakugyan útra kelt és visszatért apjához. Apja már messziről meglátta és megesett rajta a szíve. Eléje sietett, a nyakába borult és megcsókolta. Erre a fiú megszólalt: Apám, vétkeztem az ég ellen és teellened. Már nem vagyok méltó arra, hogy fiadnak nevezz. Az apa odaszólt a szolgáknak: Hozzátok hamar a legdrágább ruhát és adjátok rá. Az ujjára húzzatok gyűrűt, és a lábára sarut. Vezessétek elő a hizlalt borjút, és vágjátok le. Együnk és vigadjunk, hisz fiam halott volt és életre kelt, elveszett és megkerült. Erre vigadozni kezdtek.
Az idősebbik fiú kint volt a mezőn. Amikor hazatérőben közeledett a házhoz, meghallotta a zeneszót és a táncot. Szólt az egyik szolgának és megkérdezte, mi történt. Megjött az öcséd, és apád levágta a hizlalt borjút, hogy egészségben előkerült - felelte. Erre ő megharagudott, és nem akart bemenni. Ezért az apja kijött és kérlelte. De ő szemére vetette apjának: Látod, én annyi éve szolgálok neked és egyszer sem szegtem meg parancsodat. És nekem még egy gödölyét sem adtál soha, hogy egyet mulathassak a barátaimmal. Most meg, hogy ez a fiad megjött, aki vagyonodat rossz nőkre pazarolta, hizlalt borjút vágattál le neki. Azt mondta neki: Fiam, te mindig itt vagy velem, és mindenem a tied. S illett vigadnunk és örülnünk, mer ez az öcséd halott volt és életre kelt, elveszett és megkerült.”
Lukács evangéliuma 15,11-32


AZ EGYÜTTÉRZŐ ATYA

„Apja már messziről meglátta és megesett rajta a szíve. Eléje sietett, a nyakába borult és megcsókolta […] Az apa odaszólt a szolgáknak: Hozzátok hamar a legdrágább ruhát és adjátok rá. Az ujjára húzzatok gyűrűt, és a lábára sarut. Vezessétek elő a hizlalt borjút, és vágjátok le. Együnk és vigadjunk, hisz fiam halott volt és életre kelt, elveszett és megkerült. Erre vigadozni kezdtek.
[…] az apja kijött és kérlelte […] Azt mondta neki: Fiam, te mindig itt vagy velem, és mindenem a tied. S illett vigadnunk és örülnünk, mer ez az öcséd halott volt és életre kelt, elveszett és megkerült.”

Az atya szíve a végtelen vágytól ég, hogy hazavihesse gyermekeit. Az apa mindkét fiát szívébe zárja, azt szeretné, hogy megtapasztalják: ugyanabban az otthonba tartoznak. Felkínálja a szabadságot: elutasíthatják ezt a szeretetet vagy elfogadhatják. Atyaként azt akarja, hogy gyermekei szabadok legyenek, szabadon szerethessenek. Ez a szabadság magában foglalja annak a lehetőségét is, hogy elhagyják otthonukat, egy „idegen országba” távozzanak, és mindent elveszítsenek. Az Atya szíve ismeri mindazt a fájdalmat, mely egy ilyen választásból következik, de szeretete lehetetlenné teszi, hogy ezt megakadályozza. Az isteni szeretetnek pontosan ez a végtelensége az, ami az isteni szenvedés forrása. Arról a mély, belső helyről, ahol a szeretet minden emberi fájdalmat átölel, az Atya kinyújtja kezét gyermekei felé.
Az Atya kinyújtja kezét felém. Nem én választottam Istent, hanem először Isten választott engem. A kérdés tehát nem az, „Hogyan találjam meg Istent?”, hanem „Hogyan hagyjam, hogy Isten megtaláljon engem?”. És nem azt kell kérdeznem, „Hogyan szeressem Istent?”, hanem azt, „Hogyan engedjem, hogy szeressen?”. Lehet furcsán hangzik, de Isten legalább annyira - ha nem jobban - szeretne megtalálni engem, mint én őt. Igen, Istennek ugyanannyira szüksége van rám, mint nekem rá.
Amikor Isten szemén keresztül nézem elveszett lényemet, és meglátom hazatérésem felett érzett örömét, akkor életem gyötrelmei enyhülnek és bizalmam megerősödik. De egyáltalán elhiszem, hogy Isten valóban arra vágyik, hogy velem legyen? A lelki küzdelmem középpontjában gyakran ez áll: küzdelem saját magam visszautasítása, megvetése és utálata ellen. - Önmagam leértékelését sokáig valamiféle erénynek tartottam. Olyan sokat óvtak a büszkeségtől és a hiúságtól, hogy arra jutottam, jó, ha lebecsülöm magam. De mostanra felismertem, hogy az igazi bűn megtagadni Isten irántam érzett eredendő szeretetét, és nem venni tudomást eredendő jóságomról. Mert ha nem tartok igényt erre az eredendő szeretetre és jóságra, akkor elvesztem a kapcsolatot valódi önmagammal.

Isten örvendezik. Nem azért, mert a világ bajai megoldódtak; nem azért, mert minden emberi fájdalom és szenvedés megszűnt, s nem is azért, mert több ezer ember megtért. Nem, Isten azért örül, mert egyik gyermeke, ki elveszett, megkerült.
Ez engem arra szólít, hogy adjam át magam ennek az örömnek. Rejtett öröm ez… Nem kell addig várnom, amíg minden jóra fordul, hanem megünnepelhetek minden kis jelet, ami a mennyek országára utal - ami már nincs messze. Mindez megkívánja, hogy a fényt válasszam akkor is, ha megijeszt a nagy sötétség, hogy az életet válasszam akkor is, mikor jól láthatók a halál erői, és hogy az igazságot válasszam akkor is, amikor hazugság vesz körül.
Olyan sok visszautasítás, fájdalom és sérülés van közöttünk, de ha egyszer azt választjuk, hogy elfogadjuk a szenvedés mögött rejtőző örömöt, az élet ünneppé változik. Isten szeretete erősebb a halálnál, és ő ad nekünk erőt ahhoz, hogy ebben a világban éljünk, miközben már az öröm országába tartozunk. Ez a szentek örömének titka.
Akik megismerték Isten örömét, azok nem tagadják a sötétség létezését, de azt választják, hogy nem élnek benne. Meggyőződésük, hogy a sötétségben világító fényben jobban lehet bízni, mint magában a sötétségben, és hogy kicsinyke kis fény sok sötétséget elűzhet.

Elhívattunk, hogy ugyanazzal az önzetlen, nyílt szeretettel szeressük egymást, mint ahogyan az apa teszi. A tékozló fiú apja nem saját magával van elfoglalva. Hosszú, szenvedéssel teli élete során kihalt belőle a vágy, hogy ellenőrzése alatt tartsa a dolgokat. Csak gyermekeivel törődik, teljes egészében nekik akarja szentelni magát, és mindenét nekik adná.
Van egy meghívás a hazatérésre való meghíváson túl. Ez a meghívás arra szól, hogy az atyává váljak, aki szeretettel fogadja a hazatérőket. Bár én vagyok mindkét fiú, nem az a feladatom, hogy fiú maradjak, hanem hogy atyává váljak.
Valahogy jólesik azt mondani: Ezek a fiúk olyanok, mint én. Azt az érzést kelti, hogy megértenek engem. De milyen érzés azt mondani: „Az apa olyan, mint én”? Akarok olyan lenni, mint az apa? Akarok-e egyszerre lenni az is, akinek megbocsátanak, és az is, aki megbocsát? Nemcsak az, akit szeretettel fogadnak, amikor hazatér, hanem az is, aki fogad? Nemcsak az, akivel együtt éreznek, hanem az is, aki együtt érez?
Az Atyához való visszatérés végső soron Atyává válást jelent. Nem maradhatok örökké gyermek, nem hozhatom fel állandóan Atyámat mentségként az életemre.

Három út van, mely az igazán együttérző atyasághoz vezet: a gyász, a megbocsátás és a nagylelkűség.
A gyász arra kér, hagyjam, hogy a világ bűnei - beleérve a sajátomat is - átszúrják a szívemet, megríkassanak, és sok-sok könnyet ontsak értük. Sok könny nélkül nincs együttérzés. Ha ezek a könnyek nem tudnak a szememből folyni, akkor legalább a szívemből kell feltörniük.
Ez a gyászolás ima. A gyász annak a szívnek az útja, mely látja a világ bűnét, és tudja magáról, hogy ő a szabadság szomorú ára, mely nélkül a szeretet nem virágozhat. Ez a gyász nemcsak azért olyan mély, mert az emberi bűn olyan hatalmas, hanem azért is - s még inkább azért -, mert az isteni szeretet olyan végtelen. Megszámlálhatatlan könnyet kell hullatnom és ezáltal felkészülnöm bensőmben arra, hogy mindenkit fogadjak, akármilyen utat is járt be.

A második út a megbocsátás. A szüntelen megbocsátáson keresztül válhatunk hasonlatossá az Atyához. Isten megbocsátása feltétel nélküli, a szív, melyből jön, nem követel magának semmit, teljesen híján van minden önös érdeknek.
Ezt az isteni megbocsátást kell gyakorolnom mindennapi életem során. Mindez megköveteli tőlem, hogy túllépjek sebzett szívem fájdalmán, mely úgy érzi, bántották, és amely ura akar maradni a helyzetnek, és feltételeket szab annak, aki bocsánatot kér tőlem. A gyász lehetővé teszi, hogy felismerjem azt a végtelen szenvedést, mely az emberek elveszettségéből ered. Igazi szolidaritásra nyitja meg a szívem embertársaim iránt, kiket így újra szívembe fogadhatok.

Az Atyához való hasonlatossághoz vezető harmadik út a nagylelkűség. Semmi sincs, amit az apa magának tartana meg. Mindenét, még önmagát is, odaadja fiainak.
Hogy olyanná váljak, mint az Atya, olyan bőkezűnek kell lennem, mint ő. Éppen úgy, ahogyan az Atya odaadja gyermekeinek önmagát, úgy kell nekem is odaadnom önmagamat testvéreimnek.

Ahhoz, hogy magaménak vallhassam a lelki atyaságot, hagynom kell, hogy a lázadó fiatalabb fiú és a haragos idősebb fiú elfogadja szívemben azt a feltétlen, megbocsátó szeretetet, melyet az Atya kínál nekem, s hogy ott meghalljam a hívást, hogy én magam legyek az otthon, hasonlóan Atyámhoz. Ekkor a bennem élő mindkét fiú, fokozatosan együttérző atyává változhat.

Egy hazatalálás története

Egy nemzet nagysága azzal mérhető, ahogyan az állataival bánik. (Mahatma Gandhi)


Ha ámulva bámulod a csillagos eget, jusson eszedbe egy szép gondolat: Aki megalkotott csillag-ezreket, Fiával üzente: fiává fogad.


Ha két ember egyazon véleményen van, a sárga földet is arannyá változtathatják. (kínai közmondás)

Három ember meghal, és felmennek a Mennybe. Be is akarnak menni, de a kapuban egy ember megállította őket.
- Ki vagy te? - kérdezi a kapuban álló az első embert.
- Én egy híres evangélista vagyok, sok könyvet írtam, még televíziós szolgálatom is volt, és általam sok millió ember ismerte meg az Úr Jézust.
- Na, ez mind szép és jó, de mondd csak, ismered az Úr Jézust?
- Persze hogy ismerem, hiszen mint már mondtam, én egy híres evangélista vagyok!

- Na és te kivagy? - kérdezte a második embertől.
- Én híres lelkipásztor vagyok, egész megagyülekezeteket pásztoroltam a Földön, az istentiszte-leteinket is sok millió ember nézte különféle televíziós csatornákon.
- Na, ez valóban csodálatos! De mondd csak, ismered az Úr Jézust?
- Persze, hogy ismerem, hiszen én híres lelkipásztor vagyok!

- Na és te ki vagy? - kérdezte a harmadik embert.
- Amint azt magad is látod, én egy egyszerű öreg ember vagyok. Az életem gyorsan elmúlt, és ez idő alatt nem is tudtam semmi maradandót alkotni. Nem lettem híres prédikátor, sem gazdag, hanem egy kis házikóban éltem hosszú éveken át. Sokat imádkoztam, és azon igyekeztem, hogy hűséges maradhassak az én Istenemhez.
- Na és ismered az Úr Jézust?
- Igen, Uram, ismerlek Téged.

Tanulság? Nem elég beszélni Jézusról, ismerni is szükséges őt!

„Istenem! Hívlak nappal, de nem válaszolsz, éjszaka is, de nem tudok elcsendesedni.” (Zsolt 22,3)

Szeretném, ha meghallanál, ha figyelnél rám. Sok olyan megpróbáltatás jutott osztályrészemül, amellyel nem bírok megküzdeni saját erőmből. Szeretnék igazi csendességet, amelyet csak te adhatsz meg nekem könnyek és fájdalmak, de nevetés és öröm közepette is. Adj igazi elcsendesedést, hogy érezzem irgalmadat és kegyelmedet! (Beke Mátyás)

Keveset tégy, de azt jól.

Assisi Szent Ferenc

„Mert egy az Isten, egy a közbenjáró is Isten és emberek között, az ember Krisztus Jézus.” (1Tim 2,5)

Üdvösség és igazság nincsen Isten nélkül. Az út Istenhez azonban nem volt mindig oly egyszerű. A Szentek Szentjébe vagy a mennybe, Isten dicsőséges színe elé hogyan is járulhatott volna élő, „hétköznapi” ember?! Számunkra természetes az a bensőséges kapcsolat, amely Jézus által lehetséges az Atyához. Mindig és mindennel megkereshetjük őt. S még ennél több is történt. Közbenjárónk nem „csak” kapcsolat, összeköttetés: ő szót emel értünk, a mi védelmünkben, minket, jóságára méltatlanokat mentő szeretetével képvisel Istennél, kiáll helyettünk, büntetésünket elhordozza. (Kőháti Dóra)

Nagy dolgokat tenni nem tudunk, csak kicsiket, nagy szeretettel.

„Ne győzzön le téged a rossz, hanem te győzd le a rosszat a jóval.” (Róm 12,21)

Sorsdöntő küzdelem részese vagyok. Az ellenfél nem a másik ember, nem a sorsom, nem a környezetem, hanem a többnyire belülről támadó „rossz”, mely „rám vágyódik” (1Móz 4,7), és azt akarja elhitetni velem, hogy ebből nekem csak előnyöm származik. A sérelmet elégtétellel, a bántást bosszúval rendezheted – súgja hamis hangján. Pál ezzel szemben hittel vallja: a rossznak véget vetni csakis a jó fegyverével lehet. (Smidéliusz András)

Soha sincsen nagyobb szükségünk mély, komoly, erőteljes lelkiéletre, mint éppen olyankor, amikor minden jól megy. (Fosdick)


Sok ateista szeretne hívő lenni, de egyetlen hívő sem szeretne ateista lenni.



Szeretteim, szeressük egymást, mert a szeretet Istentől van, és mindenki, aki szeret, Istentől van, és mindenki, aki szeret, Istentől való és ismeri Istent. Aki nem szeret, nem ismeri az Istent, mert az Isten szeretet.
Az Isten szeretete abban nyilvánul meg bennünk, hogy az Isten elküldte a világba egyszülött Fiát, hogy általa éljünk. A szeretet nem abban áll, hogy mi szeretjük Istent, hanem hogy ő szeret minket, és elküldte a Fiát bűneinkért engesztelésül. Szeretteim, ha az Isten így szeretett minket, nekünk is szeretnünk kell egymást.
Istent soha senki nem látta. Ha szeretjük egymást, bennünk marad az Isten, és a szeretete tökéletes lesz bennünk. Abból tudjuk, hogy benne élünk, ő meg bennünk, hogy a Lelkéből adott nekünk.
Szent János I. levele 4.7-13

A szív jósága olyan, mint a nap melege: életet ad. Csak a jóság, a szeretet maradandó. Olyan, akár a forrás. Minél többet merítesz belőle, annál jobban buzog.


Ahogyan vagy, úgy jöhetsz, de ahogy vagy, úgy nem maradhatsz.

Celler



 Az embernek az a törekvése, hogy önmagától elszakadjon, a nagy tettek között is a legnagyobb. S ha Isten kegyelméből ezt a célját el is éri, akkor emberi értéke felbecsülhetetlen. (Tersteegen)



AZ ÉN IMÁM

Az én imám nem tökéletes.
Az én imám sosem lesz szabályos.
Az én imám vészesen hasonlít
egy nagy, önző siránkozáshoz.

Máskor tétova, kósza sóhaj,
mit nem sóhajtok el, csak félig.
Sokszor kételkedem: elér-e vajon
ilyen gyöngén az égig?

Az én imám? Csupa én, meg én!
Alig marad hely benne másnak.
Görcsömben egyetlen oldódásom:
fentről szívembe látnak!

Mert elmondani nem tudok
annyi mindent, ha kulcsolom kezem,
de hányszor szorítja torkomat
a hála felcsuklása: Istenem!

Az én imámat ember meg ne hallja,
mert oly tökéletlen az, mint magam.
Füzérbe-nem-szedett szavaimnak
Uramnál mégis boldog sorsa van.

Két tenyérbe fogva nézi... nézi...
bólint... Lassan megcsitul szívem.
Kis futkározásaim megkucorodnak
egyetlen válaszától: "Gyermekem!"

Egy fiatalember, aki talán nem ismerte a tékozló fiú történetét vagy csak a példabeszéd kezdő sorait olvasta, egyszer elhatározta, hogy kikéri apjától a család rá eső örökségét, s elindul, hogy szerencsét próbáljon a világban. Az apja elé állt, s előadta, hogy jól ismeri a munkának az értékét, már képes magáról gondoskodni, tehát adják oda neki mindazt, ami jár neki a család vagyonából.
Az apja kicsit elcsodálkozott a kérésen, de a következőképpen egyezett bele: "Amikor idehozod nekem az első tányért, amiért megdolgoztál, megkapod az örökrészed és elmehetsz." Mi sem könnyebb ennél - gondolta magában a fiú, aztán odament az édesanyjához, kért tőle egy tányért, amelyet az apjához vitt. Az apa átvette a tányért, rögtön megismerte a családi darabot, egy mozdulattal a földhöz vágta és csak ennyit mondott: "Fiam, ezért nem te dolgoztál meg, hanem én". A fiú másnapra új tervet eszelt ki, egy lopott tányért vitt, de apja tudván, hogy ilyen gyorsan nem lehet becsületes munkával egy tányért megszerezni, ezt is a földhöz vágta mondván: "Fiam, ezért te nem dolgoztál meg". A következő napon a fiú rokonoknál volt látogatóban, hosszasan dicsérte a szép étkészletet, aminek "jutalmaként" ajándékba kapott egy tányért. Ezt adta apjának, aki széttörte ezt is tudván, hogy biztosan ezért sem kellett megdolgoznia a fiának. Negyednap a fiú egy barátjától kölcsönkért tányérral állt apja elé, aki - bár látszott rajta, hogy sajnálja - ezt is úgy vágta a földhöz, hogy azonnal ripityára tört, aztán ezt mondta: "Fiam, ezért más dolgozott meg, de nem te".
A fiú kezdte megérteni, hogy mit hibázott, ezért a következő héten alkalmi munkát vállalt, hogy tányért tudjon venni. Egész heti fizetéséért még egy készletet sem kapott, csak mindössze öt tányért. Az elsőt odaadta édesanyjának, a másodikat elvitte a boltba, ahonnan ellopta, a harmadikat odaadta ajándékba egy szegény koldusnak, akivel találkozott, a negyediket visszaadta a barátjának, akitől kölcsön kérte, s az ötödikkel boldogan indult apjához, s ezzel adta a kezébe: "Apám, ezért megdolgoztam, ezt ne törd össze! Most már tudom, hogy mennyit kell dolgozni egy tányérért. Értékelem, hogy mennyit fáradoztál családunkért. Nem érdemlem meg ingyen azt, amiért te dolgoztál, ezért inkább itthon maradok."

Egyedül ISTEN tud ALKOTNI, de az alkotást te tudod érvényre juttatni.
Egyedül ISTEN tud életet TEREMTENI, de te tudod tovább adni.
Egyedül ISTEN adja az EGÉSZSÉGET, de te tudod azt megtartani.
Egyedül ISTEN ajándékozza a HITET, de belőled árad a bizonyosság.
Egyedül ISTEN tud REMÉNYSÉGET ültetni, de te tudsz társadnak bizalmat szavazni.
Egyedül ISTEN képes SZERETETRE ébreszteni, de te tudsz mást szeretni.
Egyedül ISTEN adja a BÉKÉT, de te a mosolyt.
Egyedül ISTEN-től van az ERŐ, de te tudsz a csüggedtbe erőt önteni.
Egyedül ISTEN az ÚT, de te tudod azt másoknak megmutatni.
Egyedül ISTEN a FÉNY, de te tudsz mások szemébe ragyogást hozni.
Egyedül ISTEN teszi a CSODÁT, de te hozod hozzá az öt kenyeret és a két halat.
ISTEN egymagában mindenre képes, mégis úgy látta jónak, hogy RÁD IS SZÁMÍTSON!

„Hang hallatszott a felhőből: »Ez az én Fiam, akit kiválasztottam, reá hallgassatok!«” (Lk 9,35)

Értette-e akkor vajon Péter, János és Jakab, hogy mi történik? S hogy ki ez a Jézus, akit Isten a Fiának nevez? (Lásd a keresztelését, amikor a Szentlélek is reá száll, s hang hallatszik a mennyből!) S ha ő ember – hiszen szemük láttára ott áll, s eddig olyan volt, mint ők, ám most fehéren tündököl –, akkor miért jött, mi a feladata, s félelemmel vagy örömmel fogadják? Valami titokzatos erő lépett működésbe… Mózes és Illés is megjelenik és szól… Valami elkezdődött, valami változás indult el! Akkor persze nem tudták Péterék, hogy mi következik. A Szentháromság személyei tudták, és a próféták, akik ott megjelentek. Az emberek „csak” azt érezték, milyen elmondhatatlanul jó Jézus közelsége. S hogy a Hangnak engedelmeskedni kell. (Kőháti Dóra)

Isten ígéretei telt korsójából csak a hit keze tölthet. A hitetlenség kilyukasztja a fenekét.



Könnyebb az embernek nagy veszély idején meghalni egy ügyért, mint a hétköznapok során élni érte.

„Krisztus mondja: „Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek.”” (Mt 11,28)

Jézus az elgyötörteket, a súlyos teher alatt görnyedőket hívja. Vagyis hozzá tartozni nemcsak életerősen, kipihenten, fitten és jólfésülten lehet, hanem akkor is, amikor úgy érzed, kimerültél, kifulladtál, meggyengültek és roskadoznak tagjaid. Nála akkor is van számodra hely, amikor már szinte elviselhetetlennek tűnik saját helyzeted. Benne enyhülést talál a sajgó test és lélek, lecsillapodhat a zaklatott szív, feloldódhatnak az értelem rövidzárlatai: ő megnyugvást ad a megfáradt és megterhelt embernek. (Smidéliusz András)

Mennyire kevésbé értékeljük az igazán fontos dolgokat, köztük Isten ajándékait, az ő végtelen szeretetét. Sokszor észre sem vesszük a minket körülvevő isteni szeretetet, és emiatt hűtlen gyermekekként állandóan kiszakítjuk magunkat e szeretet vonzásköréből. Egy általunk boldogabbnak vélt világ után vágyakozunk, mert nem vesszük észre, hogy Isten szeretetében a legboldogabb az életünk.


Minél szebbnek látjuk az életet, annál inkább képesek vagyunk azt még szebbé tenni. (kínai közmondás)

„Ősz korotokig én hordozlak! Én alkottalak, én viszlek, én hordozlak, én mentelek meg.” (Ézs 46,4)

Mit is várhatnék még az élettől? Gyakran elhangzó kérdés, és mégis milyen sokféleképpen, különböző érzésekkel mondható el. Elégedettséggel, mert annyi mindent kaptam az életemben; elégedetlenséggel, keserűséggel, mert olyan szegényes volt az életem, nem ezt akartam. Isten hordoz és segít, sőt megment. Megment a haláltól, a bűntől és a keserűségtől. Egy életen át és azon túl is velünk van. (Beke Mátyás)

„Simon így felelt: „Mester, egész éjszaka fáradtunk ugyan, és semmit sem fogtunk, de a te szavadra mégis kivetem a hálókat.”” (Lk 5,5)

Egyedül nem megy. Sőt, reálisan gondolkodva, az egész keresztény élet lehetetlen vállalkozás. Ha azonban felhangzik Urunk hívó szava, újra próbálkozunk. Mert ami saját erőnkből nem megy: a jóság, az emberség, a szeretet, a megbocsátani tudás, az Isten szerinti élet, mégis működik Jézus szavára, Jézus útján, Jézus Lelkével. Az ő szavára kezdjük újra – nap mint nap. (Dr. Hafenscher Károly [ifj.])

"Szenvedjük el egymást szeretetben" - Urunk tégy minket képessé és készekké erre, és ez a szeretet tegyen csodát az életünkben. Tegyél csodát te magad - Megváltó Urunk! Téged kérünk, most a szívünkbe. Ámen



Tér és idő végtelenén kel át Isten végtelen szeretete, hogy megkeressen minket magának. Hatalmunkban áll befogadni vagy elutasítani közeledését. Ha nem fogadjuk, újra és újra jön, akár egy koldus, de akár egy koldus, egy napon ő sem jön többé.

Simone Weil

Aki jó akar lenni, nem mondhat le arról a kiváltságról, hogy igazságtalanság érje.

H.G. Wells


Az összevisszaságban találd meg az egyszerűséget, a hangzavarban a harmóniát. A nehézségek közt mindig ott van a lehetőség.

Albert Einstein

„Boldogok a szelídek, mert ők öröklik a földet.” (Mt 5,5)

Napjainkban inkább a rámenős, lehengerlő magatartás tűnik kifizetődőnek, az akaratát másokon is érvényesíteni képes, a saját érdekeit a mások érdeke elé helyező ember sikere látványos. Jézus mégis a szelíd lelkűek áldásáról beszél. A finom, csendes, a megpróbáltatások idején is hosszútűrő és a szeretetben állhatatos lelkület gyümölcsét mutatja fel. Mellette megértheted: valódi győzelmet sohasem az erőszakosság, hanem csakis a szelídség „gyengesége” adhat. (Smidéliusz András)

Egyszer egy kolostorra nagyon nehéz idők jártak. Csak öten maradtak: a kolostor vezetője és még négy szerzetes, akik mind 60 év felettiek voltak.
Fent a hegyekben, közel a kolostorhoz élt egy mindenki által nagyra becsült szerzetes. Így a kolostor vezetője elment ehhez a szent emberhez, hogy hátha tudna valamilyen tanácsot adni, amivel a kolostor megmenthető. A kolostor vezetője és a szent ember hosszan elbeszélgettek, de amikor a tanácsát kérték, akkor a szent embernek egy nagyon egyszerű válasza volt. "Nem tudok neked tanácsot adni. Egyedül azt mondhatom, hogy közületek, akik a kolostorban maradtatok, az egyik nagy próféta, aki nagyon fontos szerepet fog játszani az emberiség felemelésében."
A vezető szerzetes visszatért a kolostorba és elmondta a szent ember üzenetét. A következő hónapokban az öreg szerzetesek eltűnődtek a szent ember szavain. "Valaki közülünk nagy próféta?" - tette fel mindegyikük a kérdést magának. Miután elgondolkodtak ezen a lehetőségen, egymás iránti tiszteletük rendkívüli módon megnőtt, attól a gondolattól, hogy esetleg köztük él egy nagy próféta. Egyszerre csak észrevették egymás különlegességeit, és nagyon közel kerültek egymáshoz. Az a lehetőség, hogy valamelyikük saját maga próféta, mindegyikük figyelmét rendkívüli módon saját maguk felé irányította.
Ahogy az idő haladt, a kolostor látogatói azt vették észre, hogy a kolostorban a tisztelet és a szelíd kedvesség aurája lengi körül az öt öregembert. Nem tudni miért, de egyre több ember tért vissza a kolostorba. Elhozták a barátaikat, és a barátaik még további barátokat hoztak. Néhány éven belül a kis kolostor újból virágzó kolostorrá vált a szent ember ajándékának köszönhetően.

Hitünk lehet olyan kicsi, mint a mustármag, de ha élő és valódi, összeköt a Mindenhatóval.

„Jól vigyázzatok, hogyan éltek; ne esztelenül, hanem bölcsen, kihasználva az alkalmas időt.” (Ef 5,15–16)

Az áldásra született ember nem csupán lézeng a világban, sodródva az eseményekkel. Arra kaptuk Teremtőnktől az értelmünket, hogy tudatosan éljünk: számolva azzal, hogy nem végtelen az időnk, és számolva azzal, hogy a szabott időben küldetésünk van. Az idő hamar és könnyen elszáll. De elegendő arra, hogy Isten szeretetének képviselői legyünk ebben a világban. Az idő jó kihasználásához a bölcsességet felülről kell (és lehet) kérni. (Dr. Hafenscher Károly [ifj.])


„Krisztus mondja: »Én világosságul jöttem a világba, hogy aki hisz énbennem, ne maradjon a sötétségben.«” (Jn 12,46)

Hát ne maradjunk a sötétségben! Vigyük hírül: „Vakok látnak, sánták járnak, leprások tisztulnak meg, süketek hallanak, halottak támadnak fel, a szegényeknek evangélium hirdettetik, és boldog, aki nem botránkozik meg énbennem.” (Lk 7,22–23) Éljünk ennek fényében: „…nem azért jöttem, hogy elítéljem a világot, hanem azért, hogy megmentsem.” (Jn 12,47) (Kőháti Dóra)

LÉGY FÉNYSUGÁR!

Légy fénysugár az élet útján!
Légy fénysugár sötét helyen!
Engedd be Jézust, ha kopogtat,
Hadd lehessen mindig jelen!

Légy fénysugár az élet útján!
Légy békesség követe!
Vigyed a jó hírt szerteszét!
Légy a szomorú öröme!

Légy fénysugár az élet útján!
Légy tiszta fény a partokon!
Járj Mestered lábnyomában,
Hogy győzhessél a harcokon!

Légy fénysugár az élet útján!
Légy jótevő, amíg lehet!
Orcáját így megláthatod,
Jutalmat kap, aki szeret.

Légy fénysugár az élet útján!
Légy fénysugár sötét helyen!
Engedd be Jézust, ha kopogtat,
Hadd lehessen mindig jelen!

Esztergályos Erzsébet


Mielőtt hozzáfogsz, hogy megjavítsd a világot, háromszor járd körbe a saját házadat. (kínai bölcsesség)


 Mindnyájan gyarlók vagyunk, de magadnál gyarlóbbnak senkit se tarts!



Nagyobbá lennem lehetetlen, olyannak kell elviselnem magamat, amilyen vagyok, minden tökéletlenségemmel együtt, de keresni akarom az eszközt, hogy egy kis úton menjek az égbe, nagyon egyenes, nagyon rövid, egészen kis úton. Szeretnék felvonót találni, amely egészen Jézushoz visz fel, mert nagyon kicsiny vagyok ahhoz, hogy a tökéletesség lépcsőin kapaszkodjak felfelé.

Kis Szent Teréz


Nem akkor leszünk magabiztosak, ha mindig igazunk van, hanem akkor, ha nem félünk a tévedéstől. (Peter T. McIntyre)



Ó, én Istenem, én Uram! Hányan vannak, akik örömüket és vigasztalásukat keresik tebenned, s akiknek kegyelmeket és ajándékokat osztogatsz. Ellenben nagyon csekély azok száma, akik neked akarnak örömet szerezni, és mellőzve a maguk érdekét, olyasvalamivel akarnak neked kedveskedni, ami áldozatukba kerül.
Mert hiszen, én Istenem, tebenned ugyan nem hiányzik a jóakarat, hogy nekünk kegyelmeket adj; csakis mi követünk el mulasztást azzal, hogy a kapott kegyelmeket nem használjuk fel a te szolgálatodban, s ily módon nem kényszeríthetünk téged arra, hogy folyton újabbakat adj.

Keresztes Szent János



Szeress áldozattal, szeress kifogyhatatlanul! Ne hagyd magadat legyőzni a nehézségekkel, a közönnyel, a sikertelenséggel! Szeress, és jobb lesz a világ!

Prohászka

„Ura így szólt hozzá: Jól van, jó és hű szolgám, a kevésen hű voltál, sokat bízok rád ezután!” (Mt 25,21)

A talentumok példázatának végén hangzik Jézus szava. A jól sáfárkodó szolga jutalmáról van szó. Istentől kapott adományainkkal élnünk kell. Van, aki csak a saját ügyét, a saját üdvösségét látja bennük, Urának az ügyét nem. Pedig amit kaptam, azt mások számára is láthatóvá, nyilvánvalóvá kell tennem. Nem elég, hogy a magam üdvösségét elnyerem – mi lesz az ő országának ügyével? A hű szolga ezért kapja jutalmát, nem is akármit: Isten országát, üdvösséget, részvételt Isten örömében. Boldogok leszünk, ha jól forgatjuk Isten ajándékát, nem veszítjük el az üdvösség örömét. (Tóth-Szöllős Mihály)

Van vidámság, öröm és ujjongás, amiben velünk együtt örvend Isten is, – de van olyan is, aminek Ő örök megrontója. Az tudniillik, amelyből Őt kihagyták az emberek. (Victor János)


Végzetes dolog, hogy az emberek nem ismerik Istent; még végzetesebb, hogy Istennek tartják, ami nem Isten.

(Lactantius)

A harag pálcája a déli napsütést is halálos veszedelemmé varázsolja, de a megértés köntösén a legélesebb tőr is kicsorbul. (Gaál Péter)

A szent szám tudomány ez: Hinni! A hitnek mind a négy számtani alapműveletét meg kell tanulni. Először összeadni, vagyis minden bajhoz és nehézséghez hozzászámítani a Mindenható Istent. Azután kivonni. Minden aggodalmaskodásból leszámítani a holnapi napot, mert meg van írva, hogy az gondot visel magáról. Harmadszor szorozni, mert a hívőnek nagy családja számára csak öt kenyere és két hala van, de az imádkozó hittel megszorozza, az eredménye ez: mindnyájan megelégednek. Végül osztani is meg kell tanulni. Ha a hívő mindent, ami őt az életben éri, az egy szükséges dologgal oszt el, mindig az jön ki, hogy minden javára szolgál.

„A türelem és vigasztalás Istene adja meg nektek, hogy kölcsönös egyetértés legyen közöttetek Jézus Krisztus akarata szerint.” (Róm 15,5)

Ha csak annak kellene hinnem, amit a tévében látok, az újságban olvasok, az utcán tapasztalok, azt gondolnám: ebben a világban sehol nincs – pillanatnyinál több – egyetértés. Se kicsi, se nagy horderejű dolgokban. Érdekek mentén, önzés mentén „építjük” kapcsolatainkat. „Szemet szemért” korunkban talán furcsa, megbotránkoztató, botrányos a „világ” számára a másik emberre figyelve, megbocsátva, megszakítva a bosszúállás, a gyűlölet, az érdekek láncolatát, a szeretet erejével győzni a rossz felett…?! (Kőháti Dóra)

Akit szeretsz, annak igáját is húzod. (Sumér költő)

Az egyetlen mód, hogy elég erős legyek megbocsátani valakinek, az, hogy arra gondolok, hogy Isten is megbocsátott nekem.

Az igazság az, ha azt kapjuk, amit érdemlünk. Az irgalom az, ha nem azt kapjuk, amit érdemlünk. A kegyelem viszont az, amikor megkapjuk, amit nem érdemlünk.

Egy Jézusról szóló filmet talán ezzel a mondattal lehetne reklámozni: Megbocsátás mindhalálig.

Horváth István Sándor

Életünk mély pontján jusson eszünkbe, hogy a lejtőn csak térdelve lehet megállni.

Hol lakik Isten? - kérdezte egyszer a tanító a gyermekektől. Különböző válaszokat kapott. Ilyeneket: A mennyben, a szívünkben, a templomban... Az egyik kis jelentkező pedig ezt mondta:
- Isten az alsóvárosban, a keresztutca baloldalán a sarokház mellett lakik.
Lett erre nagy kacagás. Ám a tanító jól ismerte a fiút, és ezért barátságosan megkérdezte tőle:
- Hogyan érted ezt, kisfiam?
A legényke ezt válaszolta:
- Vasárnap édesapámmal sétáltunk. Amikor ahhoz a házhoz értünk, azt mondta édesapám: "Itt egy cipészmester lakik nyolc gyermekkel, öreg vak apjával és béna nénikéjével. Szegények, de nagyon szeretik egymást. Imádkoznak Istenhez, szorgalmasan dolgoznak és elégedettek is. Velük lakik az Isten."
Most már egy gyerek sem nevetett.
- Igazad van, fiacskám - szólt a tanító -. Isten ott lakik az alsóvárosban, a keresztutca baloldalán a sarokház mellett... De nemcsak ott...

„Igyekezzetek megerősíteni elhívatásotokat és kiválasztásotokat, mert ha ezt teszitek, nem fogtok megbotlani soha.” (2Pt 1,10)

A keresztségben kapott bűnbocsánat megtisztít, de a mindennapi életben a bűn újra „ránk ragad”. Emberek vagyunk, mondjuk erre, erőt vesz rajtunk a gyarlóság… Péter más utat mutat. Jézus Krisztus elhívott és kiválasztott minket. Az örök életre, e földi életben pedig megtérésre és új életre vagyunk kiválasztottak. A feladatunk: kibontakoztatni a kapott ajándékból mindazt a jót, erényt, hogy botlás nélkül járjunk, s mindent megtegyünk annak megőrzése érdekében, amire elhívást kaptunk. (Tóth-Szöllős Mihály)

„Jézus így imádkozott: „Nem azt kérem, hogy vedd ki őket a világból, hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól.”” (Jn 17,15)

Főpapi imádságában Jézus a Miatyánk utolsó kérését ismétli meg övéiért. Egyre közelebb jutva a Golgotához Urunk tehát a világban maradó, de nem a világból való tanítványoknak mutat irányt, s egyben a legbiztosabb védelem alá helyezi őket: Isten oltalmazó szeretetébe. A mindennapok sokféle hatását megtapasztalva, ugyanakkor Isten megváltott gyermekeként az ő őrző-védő kezét tudhatod magadon. Ez adhat erőt az ellenséges és ártó hatalmak elleni küzdelemben is. (Smidéliusz András)

Jó, hogy bűnös az Egyház, mert így nekem is helyem van benne.

XVI. Benedek

Maguk előtt azok a legkisebbek, kik Isten előtt a legnagyobb szentek, és annál alázatosabbak önmagukban, minél nagyobbak Isten előtt.

Ne hidd, míg száll sóhajod,

Hogy Teremtőd nincsen ott.

És ne hidd, ha könnyezel,

Hogy Teremtőd nincs közel.

Belénk oltja örömét,

Hogy bajunk Ő zúzza szét,

És míg meg nem enyhülünk,

Mellénk ül és sír velünk.

William Blake


Pál azt mondja: „A betű megöl, a Lélek viszont megelevenít.” Ha az a bibliai Ige csak bebiflázott betű, aminek az ellenkezőjét látják az életünkben, az megöl, és joggal tartanak képmutatónak bennünket. De ha valaki életünkből Krisztus levelét olvassa, azt a Lélek megeleveníti. (Gyökössy Endre)

„Ugyanabból a szájból jön ki az áldás és az átok. Testvéreim, nem kellene ennek így lennie.” (Jak 3, 10)

Az Úristen, aki maga a Jó és a Szeretet, arra teremtette az embert, hogy áldás hordozója legyen. Úgy is működik a világ s benne az emberi lét, hogy minden, ami létezik és él, áldás hordozója legyen. A gonosz rettenetes igyekezete, hogy ezt a visszájára fordítsa. S szomorú, hogy az átok terjed. Mindig van vevő rá. Isten azonban éppen a gyermekeit – minket – akarja felhasználni, hogy ebben az áldatlan világban szájunkból áldás hangozzék, életünkből áldás fakadjon. (Dr. Hafenscher Károly [ifj.])

A terebélyes tölgyfa csupán apró mag, mely megkapaszkodott a földben. (Stephen Lake)



Aki valami jót tulajdonít önmagának, Isten kegyelme elé gátat emel.

„Áldjátok, népek, a mi Istenünket, hangosan hirdessétek dicséretét! Ő tartott életben bennünket, és nem engedte, hogy lábunk inogjon.” (Zsolt 66,8–9)

Ökológiai katasztrófákat jósolnak, világjárványt, globális felmelegedést, természeti katasztrófákat. Sokszor elgondolkodik az ember: mi az Isten akarata? Miért tartunk itt, és mi lesz velünk, a világgal? Hiszem: nem konferenciákon fog megoldódni a világ sorsa, sem a G8-ak csúcsain. Ami bizonyos: Isten az élet Ura. Megőriz minket, de tőlünk is az élet tiszteletét várja. Életet mi nem teremthetünk, meg sem tarthatunk. Megtérés nélkül nincs életünk, nincs jövőnk, ezt kellene végre megérteni. (Kőháti Dóra)

Az imádság erejében rejlik a gyermeknevelés művészete. (Trudel)

„Az üdvösség a zsidók közül támad.” (Jn 4,22)

Úr Jézus, a samáriai asszony Jákób forrásánál találkozott veled, és élő vizet kapott tőled. Ő nem tartozott a te népedhez, mégis megújítottad életét. Köszönöm, hogy ma ezzel az igével két dologra emlékeztetsz: arra, hogy én sem tartozom a választott néphez, mégis Megváltóm lettél; és arra, hogy te a zsidók között lettél emberré. Kérlek, irányítsd figyelmemet a mai zsidóságra, és indíts minden keresztényt az értük való imádságra, hogy Izrael megismerjen téged, és megtérjen. Hálát adok azokért a Messiás-hívő zsidókért, akik már a te uralmad alá helyezték életüket. Könyörgök azokért, akik a zsidómisszióban szolgálnak, és azokért is, akik között hirdetik az evangéliumot! (Hulej Enikő)

Erős vár a mi Istenünk, kemény vasunk és vértünk. Ínségben együtt van velünk, megvált és harcol értünk. (Luther Márton)


Ha gyümölcstelen az életem, nem számít, hogy kitől kapok dicséretet, de amikor gyümölcsöző az életem, akkor nem fontos, hogy ki kritizál. (John Bunyan)

„Hat napon át dolgozz, és végezd mindenféle munkádat! De a hetedik nap a te Istenednek, az Úrnak nyugalomnapja. Semmiféle munkát ne végezz azon.” (2Móz 20,9–10)

A harmadik parancsolat megtartásával Isten népe hitvallást tesz arról, aki teremtette, megváltotta és e földi életben megszenteli az embert. Aki megszenteli az Úr napját, arról tesz hitet, hogy ismeri és elismeri hatalmát, üdvözítő szeretetét. Isten is megszentelte a teremtés után e napot, méltó, hogy mi, teremtményei is ezt tegyük. Megadjuk a tisztességet annak, aki így cselekedett velünk és értünk. Mulasztási bűnünk, ha megfeledkezünk róla – ekkor nemcsak engedetlenek vagyunk, hanem megraboljuk dicsőségét, teremtő nagyságát is. (Tóth-Szöllős Mihály)

Isten előtt csak megalázkodni és ujjongani lehet. Megalázkodni, hogy ami vagy, kegyelemből vagy, tehát nincs okod gőgre, fennhéjázásra, mert mindent ingyen vettél, - de ujjongani, hogy ingyen ekkora ajándékot vettél. (Ravasz László)



Jobbat keresve gyakran jót veszítünk.

William Shakespeare

„Méltó vagy, Urunk és Istenünk, hogy tied legyen a dicsőség, a tisztesség és a hatalom, mert te teremtettél mindent, és minden a te akaratodból lett és teremtetett.” (Jel 4,11)

Bibliánkban a János jelenéseiből ismert huszonnégy vén ezekkel a szavakkal dicsőíti térdre borulva a trónuson ülő Urat. A végidőkben felcsendülő himnusz kettős értelmű: egyrészt arra emlékeztet, hogy a mindenséget Isten alkotta, és minden az ő teremtő hatalmának és szeretetének köszönheti létét; másrészt hogy ugyanennek az Úrnak az eljöveteléhez nem férhet semmi kétség, a jövőben őt magasztaló ének már a mai nap himnusza is. Vajon tudom-e ilyen egységben látni a kezdetet és a véget? (Smidéliusz András)

Nézted valaha a gyerekeket játszani a körhintán?
Hallgattad, amint az esőcseppek földet érnek tompán?
Követted szemeddel egy pillangó szeszélyes röptét?
Nézted a tovatűnő éjben a felkelő nap fényét?
Lassítanod kéne.
Ne táncolj oly gyorsan.
Az idő rövid,
A zene elillan.
Mikor oly gyorsan szaladsz, hogy valahova elérj,
Észre sem veszed az út örömét.
Mikor egész nap csak rohansz, s aggódsz,
Olyan ez, mint egy kibontatlan ajándék, melyet eldobsz.
Az élet nem versenyfutás,
Lassíts, ne szaladj oly gyorsan,
Halld meg a zenét, mielőtt a dal elillan.



SZELÍDSÉG ÉS IRGALOM

Ó, Istenem,
Te mérhetetlen szelídség és irgalom,
Ki ne szolgálna téged teljes szívéből,
Aki csak egy kicsit is megismerte
Atyai szeretetedet?

Ki ne viselné szívesen igádat,
Amely nem keserű, hanem édes;
Ki ne hordozná terhedet,
Amely nem kínos, hanem erőssé tesz?

Magad mondottad:
Vegyétek magatokra az én igámat,
Amely könnyű és édes,
S így nyugalmat találtok lelketeknek.

Igen, Uram,
Ez a gyümölcse nagy parancsodnak,
Hogy téged teljes szívünkből szeressünk;
Ez a szeretet s a neked való szolgálat
Nemcsak jóvá tesz bennünket,
Hanem túlontúl boldoggá is!

Bellarmin Szent Róbert

A gyávaság azt kérdezi: biztonságos ez? A konszenzus azt kérdezi: népszerű ez? A jellem azt kérdezi: helyes ez? (Martin Luther King)



Ahol az élet valaha is érintkezésbe került Krisztussal, ott minden felemelkedett. Pont egy sírja elé görgetett kő ne emelkedett volna fel? Ott, ahol az élet érintkezésbe került Vele, az élet kitisztult, átváltozott és átkristályosodott. (Gyökössy Endre)


Aki nem akarja gyermekét sírni hallani, maga fog sírni.



Az apák megszentelt élete a fiaknak gazdag öröksége. (Spurgeon)


Az imádság lelkünk édes anyanyelve. Ne felejtsük el soha.

Prohászka

„Bizony, javamra vált a nagy keserűség. Hiszen megmentettél az enyészet vermétől, és hátad mögé dobtad minden vétkemet.” (Ézs 38,17)

Halálos betegségből gyógyult meg Ezékiás. Ő felismerte, hogy a javát szolgálta a megpróbáltatás is. Próbáinkban, nyomorúságok, betegségek elszenvedésekor minket is megmenekített már Isten, de tudtuk-e úgy értékelni, hogy mindaz, ami történt, a javunkat szolgálta? Nem lehet megkeseredés a következménye a szenvedésnek, a próbának. „Mit Isten tesz, mind jó nekem” – énekeljük (EÉ 348). A megmenekülésnek kettős haszna van: észrevehetjük, hogy Atyánk a háta mögé dobta bűneinket. A megbocsátás a még nagyobb ajándék a próbákból való megmenekülésben. Ez Jézus ajándéka, és örök életre szól. (Tóth-Szöllős Mihály)

Biztosan láttunk már olyan gyermeket, fiatalt, aki sokra tartotta magát, beképzelt volt és úgy élte a mindennapjait, mintha ő lenne a világ közepe. Sok esetben fel lehet fedezni azt az ilyen életek mögött, hogy minden megadatott nekik, hiszen a szülei dolgoznak, és a szükségesen is túl lett megteremtve nekik minden. Talán emiatt nem tudják az ilyen életek, hol tartanak. Hiszen meddig jutnának a szüleik fáradozása nélkül? Nem túl messze. Talán még éheznének is, vagy ott fagynának meg a hidegben.
Valahogy így éli az emberiség is az életét, Isten vonatkozásában. Mennyi fölösleges elbizakodottság van a felnőtt társadalom élethez, sőt egymáshoz való hozzáállásában! Milyen sokra is tudja tartani magát Istennek legbecsesebb teremtménye, az ember, s közben mennyire vak, hogy naponta eszébe vésse: bármije, ami van, Istentől származik. Ő teremtett meg mindent, ami az élethez szükséges, s nem az ember keze csinálmánya az. Úgy is mondhatnánk, hogy mindent Isten végez. Isten tartja az alapjait mindenféle létezőnek, Ő az, aki gondviselése folytán felügyeli a világot. S hol vagyunk mi, törékeny emberek, hogy olyan nagyra tartsuk magunkat csak a legkisebb dologban is.

Berencsi Balázs

„Elhatároztam, hogy bevallom hűtlenségemet az Úrnak, és te megbocsátottad bűnömet, amit vétettem.” (Zsolt 32,5b)

Istenem, bocsásd meg, hogy sokszor takargatni próbálom vétkeimet, mentegetem magam, és másokra hárítom a felelősséget. Azért van ez, mert szégyellem magam, és elszomorít, amiért ismét elbuktam, és nem tudtam tetszésed szerint cselekedni. Vádol a sátán is, hogy nem vagyok jó keresztény, visszaélek kegyelmeddel, jóindulatoddal, és nem érdemlem meg szereteted. Uram, formáld elhatározásomat, és indíts ma is bűnbánatra! Mutass rá, mikor és mivel vétkeztem, törj össze bűneim miatt, fogadd el bűnvallásomat, és bocsáss meg nekem! (Hulej Enikő)

Érdemes aszerint élni amiben hiszel, mert különben előbb-utóbb abban fogsz hinni ahogy élsz.

Kovács Ákos


Ha igazságosan bírálom el magamat, be kell ismernem, hogy senki részéről nem esett rajtam méltatlanság, ezért is nincs okom ellened panaszkodni. – Engem joggal illet gyalázat és megvetés, Téged pedig áldás, tisztelet és dicsőség. (Kempis Tamás)



Kevesen szeretik a ködöt, és olyan kevesen találkoznak benne, de akik találkoznak, nemcsak a ködöt, de egymást is szeretik. (Fekete István)



"Ki az úr a házban?" - gondolatok az elkényeztetésről és a túlzott szigorról.

A családi nevelés sokfélesége közül most kettőt választottam ki, melyek ellentétesnek hatnak, és két ellentétes nevelési elvre, szülői érzelemre épülnek, mégis van egy közös aspektusuk, mégpedig: akkor is ha elkényeztető vagyok, vagy ha túl szigorú, a cél a tökéletes ideálkép fenntartása magamról. Az ilyen alapokon nevelt gyerekek hasonló tüneteket, nehézségeket élnek át, kevés lesz az önbizalmuk, önállótlan vagy harcos gyerekekké válnak.
Még egy hasonlóságot emelnék ki a két nevelési stílusban, mégpedig az együttműködés hiányát. Ez azt jelenti, hogy a szülő - gyermek kapcsolatban valaki átveszi, és kezében tartja az irányítást minden téren, legyen az anya, apa vagy a gyerek, megnehezítve ezzel a közös élményeket, közös problémamegoldásokat, és a közösség örömteli átélését.

"Széltől is óvlak…". A túlóvás veszélyei: Nézzük akkor az elkényeztetést, melynek két típusa van, a túlóvás és az engedékenység. Munkám során többször találkoztam olyan gyerekekkel, akik nehezen illeszkedtek be az óvodába, iskolába. Emlékszem egy kisfiúra, akire az anyukája még 3. osztályban is a folyosón vigyázott, mert "csak így maradt az iskolában" Miért? Háttérben a túlóvás állt.

A szülői nevelés céljai közül, melyet A.Adler hangsúlyozott elsőként, az erőt, önbizalmat, önállóságot adó bátorítást emelném ki. Bátorítsuk gyerekünket egészen a kezdetektől fogva, amikor gyermekünk képes megfordulni a kiságyban, elmászni a kockáért, lerajzolni a kígyót, egyedül játszani a szobájában, apuval maradni otthon, segítség nélkül felvenni a pólót, egyedül kanalazni a levest és képes ott maradni az óvodában, az iskolában képes nélkülünk is boldogulni- "nélkülünk is boldog tud lenni". Ezt a folyamatot az elkényeztetés nehezíti meg leginkább. A túlóvás (mindentől féltjük) és az engedékenység (mindig igent mondunk) gyökere a csecsemőkorra nyúlik vissza, hisz gyermekünk kicsinek, magatehetetlennek születik, ezért óvnunk, féltenünk kell, és helyette kell megcsinálnunk szinte mindent, hisz fogni, ülni, járni és beszélni sem tud.
A gyermek így születés után kisebb értékűnek éli meg magát, hisz egyedül - a felnőtt nélkül - nem képes létezni. Nevelési Tanácsadóban, ahol dolgozom, gyakran találkozom olyan óvodással, iskolással, sőt gimnazistával is, aki ezt a kisebbértékűségét fenntartotta és a mai napig a "nem tudom", "egyedül nem vagyok képes", "segíts"," más oldja meg helyettem" érzéssel élnek.

Biztos átéltük már, hogy gyerekünk fizikálisan, intellektuálisan képes lenne véghezvinni dolgokat, ám bátortalanul áll és segítségünket várja, vagy követeli. Vajon miért?! Ha gyerekünknek mindenben segítünk, helyette kanalazzuk az ételt, rajzoljuk le a csiga-bigát, köszönünk az utcán, gyűjtjük a gesztenyét az óvónéninek, számoljuk ki a matek házi feladatot, akkor a gyerekünk nem éli át az "én képes vagyok" érzését. Nem bízik magában, mert az ügyes kéz, okos fej- az anya keze, feje-, és nem az övé. Kisebbértékűségére épül önállótlansága, és úgy érzi, mintha még mindig kicsi és egy lenne anyjával. Ilyenkor mi szülők többes szám első személyben is fogalmazunk pl. "rosszak vagyunk", "nem megy nekünk a tanulás", "sokat betegeskedünk", "nem merünk megszólalni". Tehát a gyerek nem éli meg különálló énként önmagát, én-tudatát - ami jó esetben 2- 2 és fél évesen kialakul-, így akarata, aktivitása, döntése, felelőssége sincs feladatai felett. Így nagyon önállótlanná, passzívvá válhat, mindenben az anyai irányítást, a felnőtt aktivitását várja. Ezek a gyerekek sokszor "álbuta", "álbeteg" "álügyetlen" szerepébe kerülnek.
A kényeztetés azt közvetíti nekik, hogy a szülők által köréjük felállított "üvegbúra" adhat csak biztonságot és az azon kívüli világ, az emberekkel, feladatokkal együtt, nehéz és veszélyes számukra.

Polgár-Nagy Ágnes
pedagógiai-szakpszichológus

„Mivel már elfogadtátok Krisztus Jézust, az Urat, éljetek is őbenne.” (Kol 2,6)

Jézus kettős parancsolatát, amelynek a szíve-lelke a szeretet, nem lehet életünknek csak egy kis szakaszára szűkíteni. Nem a templomi áhítat csendjében kell megélni. Hiszen „benne élünk, mozgunk és vagyunk”. Tényleg látják, érzik ezt rajtunk? (Kőháti Dóra)

Ne keress rózsát ott, ahol már más szedett. Találsz sok virágot, pompás réteket.


Nem az a nagy dolog, ha sohasem esünk el, hanem az, ha mindig felállunk!

„Örök szeretettel szerettelek, azért vontalak magamhoz hűségesen.” (Jer 31,3)

Isten mai igénkben szeretetéről biztosít. Mint kisgyermek szerető szívű apjába, úgy kapaszkodhatsz belé. Nincs olyan gondod, melyben meg ne értene, és olyan mélysége életednek, melyből ki ne tudna szabadítani. • Uram, csodállak, hogy szeretsz engem, nem vagyok méltó rá. Uram, köszönöm, hogy szeretsz engem. Kérlek, növeld irántad való bizalmamat, hogy mindig, minden élethelyzetben merjem egészen rád bízni magam. Ámen. (Bozorády Zoltán)

Tedd, amivel Isten megbízott, és engedd, hogy a többiről gondoskodjon Ő.

C.Hilt

Aki nem bocsát meg másoknak, felégeti a hidat, amin saját magának át kell jutnia. (George Herbert)


Az olyan helyekre vezető utakat, ahová érdemes eljutni, nem lehet lerövidíteni. (Helen Keller)

„Az Úr felkarolta szolgáját, Izráelt, hogy megemlékezzék irgalmáról.” (Lk 1,54)

Mária magasztalja Istent, mert megtudta, milyen hatalmasan cselekedett vele az Úr, úgy, hogy jótéteménye az egész népnek szól. A magasztalás nekünk is szüntelenül az ajkunkon lehet, ha Jézusra, a vele kapott nagy ajándékra gondolunk. Ez a vers különösen is Isten irgalmára emlékeztet minket. Jézus azért jött közénk, hogy bizonyosak legyünk benne: az Atya irgalmas, s nem bűneink szerint cselekszik velünk, nem azt adja, amit érdemelnénk. Halálával megfizetett értünk, megszerezte Atyánk bocsánatát. Felkarolja mindazokat, akik hisznek benne, és neki szolgálnak. (Tóth-Szöllős Mihály)

„Az Úr ezt mondta Salamonnak: Kérj valamit, és megadom neked! Salamon ezt felelte: Adj szolgádnak engedelmes szívet!” (1Kir 3,5.9)

Sok vágy, kívánság határozza meg gondolkozásunkat. Olykor elmélyedünk ezekben, és jobban lekötik figyelmünket, mint feladataink teljesítése. Salamon valóban bölcs ember volt, mert Isten által kapott feladatai teljesítéséhez kérte Isten segítségét. • Uram, Salamont választott néped földi országáért bíztad meg, hogy szolgáljon neked. Ma választott néped mindenütt jelen van a világban, és a mennyek országáért bíztad meg, hogy szolgáljon a téged nem ismerők között. Kérlek, adj népednek felelős szeretetet, és segítsd, hogy odaszánt, bizonyságtevő élettel töltse be küldetését. Ámen. (Bozorády Zoltán)

Isten olyan mértékben segít bennünket, amilyen mértékben bízunk benne.

Sziénai Szent Katalin


Kettős feladatokat csak kettőzött hittel lehet megoldani.


Láttál már depressziós fát? És szorongó madarat? Ugye nem? Az élet egyáltalán nem ilyen. Csak az ember tévedt el valahol…


Legyen bátorságod elviselni az élet nagy fájdalmait, türelmed szembenézni az apróbbakkal; s amikor elvégezted napi feladatodat, békében térj nyugovóra. Isten ébren virraszt. (Victor Hugo)


Ne olyan gyermekek legyetek csupán, akik az Úrral beszéltek, hanem olyanok is, akikkel az Úr beszél. (Trudel)


Uram, Jézus, vezess engem végső célom, a mennyei Atya felé! Belátom, hogy egyedül a krisztusi út, a szeretet útja, a remény útja, a megbocsátás útja, az öröm útja, az igazi szabadság útja, az élet tiszteletének útja vezet az Atyához az örök üdvösségre! Segíts nekem megtalálnom a helyes utat és támogass, hogy ezt az utat soha el ne hagyjam, s azon meg ne álljak! Segíts kegyelmeddel, hogy mindig közelebb kerüljek az Atyához! Légy velem és te vezess életutamon!


ÚTI IMA

Uram Jézus, járj előttem,
ha lankadok, állj mögöttem,
pajzsomként lebegj fölöttem,
jobbról, balról segíts engem.

Mindig téged keresselek,
mindig találkozzam veled,
minden léptemben szüntelen,
te, csak te jöjj szembe velem.

Te légy szavam a nyelvemen,
más szavával te szólj nekem.
Minden egyes pillantásom,
mindenkiben téged lásson.
Te légy utam az utamban,
utam végén a jutalmam...

Sinkó Ferenc