A bocsánatkérést nem a vétkes szokta kezdeni, hanem akiben nagyobb a szeretet.


Ádám vétkét Évára kente, Jézus az egész világ bűnét magára vette.


Amíg elvárásaim vannak az emberekkel szemben, addig újra és újra csalódni fogok.


Aki valóban nagy akar lenni, már fiatalon harcolnia kell az erényekért. (Don Bosco)


Az ember, szelleme miatt majdnem angyal, alantassága miatt majdnem állat. (Blaise Pascal)


Édes Atyám! Kérlek, adj tiszta látást a bűnöktől elhomályosodott szemünknek, hogy megláthassuk a Te véghetetlen szeretetednek naponként érezhető és látható jeleit. Add, hogy tiszta szívből áldjunk érte. Ámen

„Én, az Úr vagyok a ti Istenetek, aki kihoztalak benneteket Egyiptomból, hogy ne legyetek többé azoknak a szolgái. Összetörtem jármotok fáját, és fölegyenesítve vezettelek benneteket.” (3Móz 26,13) Isten népének története a szabadítások története. Egyiptomi rabszolgaságból, babiloni fogságból, tüzes kemencéből, oroszlánok verméből, börtön mélyéből, halál torkából, betegség poklából képes megmenteni. Isten szabadításában a körülményeink megváltozása, a tágas tér csak a kisebb csoda. Az igazi nagy csoda a bennünk történő változás. A számontartottság kegyelmének megtapasztalása minden körülmények között szabaddá tesz, és „fölegyenesít”. (Cserhátiné Szabó Izabella)

„Énekeljetek új éneket az Úrnak, énekelj az Úrnak, te egész föld!” (Zsolt 96,1) Az ének igazi örömforrás, gyönyörűség annak is, aki énekel, s annak is, aki tiszta, nyitott szívvel hallgatja. A dicsérő énekek Isten közelébe emelnek, megtisztul általuk a lélek. Dalban mondott imádságok ezek, az Úr jelenléte érezhető bennük. Sokan úgy gondolják, hogy csak a régi klasszikusok tudtak igazi énekeket komponálni, a manapság született dalok igénytelenek, alkalmatlanok a dicséretre. Pedig ez nem így van! Isten ma is ihlet őt szerető zeneszerzőket magasztaló énekek írására, mi pedig legyünk fogadókészek és nyitottak ezek megtanulására és éneklésére! Az Úr azt szeretné, ha lelkünkből, szívünk mélyéből szólna az új ének! És ezt nemcsak a fiataloknak mondja, hanem mindenkinek! (Juhászné Szabó Erzsébet)

Ha úgy adsz egy tíz fillérest, hogy tíz forintnak gondolják az emberek, akkor az az ördög alamizsnája. Ha pedig adományodat nem az Úrnak adod, inkább ne is adakozzál! (Trudel)

„Jó csendben várni az Úr szabadítására.” (JSir 3,26) Várni… Dübörög minden és mindenki körülöttünk; ha akár csak egy percre is megállunk, rögtön elsodornak minket. Egyszerűen nem lehet mást tenni, mint felvenni a ritmust, elindulni a tömeggel és menni, menni, menni. Ahogy és ameddig a világ diktálja. És milyen érdekes mégis az ige! Hiszen nyíltan szembemegy a mai világgal, nyíltan megtagadja a világ ritmusát, és minden következménnyel számolva határozottan kimondja nekünk, gyakran céltalanul rohanó embereknek: nincs értelme rohanni, mert az Úr szabadítására jó várni… (Pongrácz Máté)

KENYÉRNEK JÖTTÉL
Kenyérnek jöttél éhező világba,
Világosságnak sötét éjszakába,
Fényes hajnalnak, örök ragyogásnak.


Légy tudatában esendő pillanataidnak, hiszen ember vagy. Ne ítéld el mások gyöngeségét, hiszen már tudod, hogy ember vagy. Aki ember, az szeret és megbocsát. A szeretet: megbocsátás.
Tatiosz

Néhány sündisznó roppant fázik egy hideg éjszakán. Összebújnak hát, hogy egymást melegítve védekezzenek a hideg ellen. De mennél jobban összebújnak, annál jobban érzik egymás tüskéit, annál jobban szúrnak. Próbálnak hát távolodni. Csakhogy akkor ismét dideregnek. Valahogy így van ez az emberrel is. Ha eltávolodik társaitól, kihűl, rideg lesz az élete. Ha közelít hozzájuk, némely szúrást, esetleg akaratlan tüskét el kell viselnie. De még mindig jobb szeretteink, embertársaink tüskéit eltűrni, mint elzárkózni és belefagyni az egyedüllétbe. Elvégre nekünk is vannak tüskéink, amelyeket a hozzánk ragaszkodók kénytelenek eltűrni. S ha a szúrásokat meg tudjuk bocsátani, ha él bennünk megértés, szeretet, e tüskepárbaj sosem okoz veszélyes sérüléseket.

Nem lehetünk keresztények, ha nem törekszünk másokat is azzá tenni.


Tegyük meg a magunk részét, és Isten is megteszi a magáét. Mi töltsük meg a vedreket vízzel, ültessük le a sokaságot, és hengerítsük el a követ Lázár sírjáról! Isten a vizet borrá változtatja, a sokaságot megelégíti, Lázárt feltámasztja. (Stewart)


Teljes átadás nélkül nem lehet teljes győzelem sem.
Trudel

A mennyei úton csak egy parancs van: “Előre!”


A tapintat azt jelenti, hogy olyannak írsz le másokat, amilyennek magukat látják.(A. Lincoln)

Egy napon, amikor nagy éhínség szakadt Oroszországra, egy gyönge, nyomorék koldus alamizsnát kéregetett. Tolsztoj belenyúlt a zsebébe, de semmit nem talált. Ekkor kezébe vette a koldus aszott kezét és így szólt: – Ne haragudj rám, testvér; semmi nincs nálam. A sovány, beesett arcú koldus arcán mosoly futott végig és válaszként ezt suttogta: – De testvérnek szólítottál, ez nagy ajándék volt.

Ha az emberek gyakrabban fordulnának magukba, ritkábban lennének magukon kívül.

„Hirdessétek, és mondjatok dicséretet: az Úr megszabadította népét!” (Jer 31,7)Újra eltelt egy hét, és a hét végén megbízást kapunk az Istentől. Ne csak magunknak éljünk. Ne csak magunknak tartsuk meg, amit megtudtunk róla. Azt mondja az Úr számunkra is: hirdesd, beszélj, mozogj, járj! Élj, és örömmel mondjad el minden embernek, aki körülötted magánnyal, szomorúsággal, bánattal küszködik: testvérem, ne félj, mert minden hét újabb és újabb lehetőség. Lehetőség arra, hogy találkozzunk Istennel, és az ő kegyelméből mi is kimondhassuk életünk örök üzenetét: Krisztus értem támadt fel a halálból! (Pongrácz Máté)

„Hit nélkül senki sem lehet kedves Isten előtt, mert aki az Istent keresi, annak hinnie kell, hogy ő van; és megjutalmazza azokat, akik őt keresik.” (Zsid 11,6)Mi a hit? Kiben és miben hiszünk? Hiszünk-e egyáltalán? „A hit pedig a reménylett dolgoknak valósága, és a nem látott dolgokról való meggyőződés” (Zsid 11,1, Károli-fordítás). Magamban hiszek? A sokak által ajánlott biztos receptben? Vagy a folyók járásában – ahogy a dal mondja? A hívő ember az Istenben hisz, meg van bizonyosodva róla, hogy élő, örök valóság, az örök Vagyok. Minden lélegzetvételünkben, minden lépésünkben ott van: keressük őt, mert nem észrevétlenül munkálkodik az életünkben! Add meg Uram, hogy higgyek benned, és meglássalak! (Juhászné Szabó Erzsébet)

Hozzon a mai nap belső békét számodra.
Bízz Istenben annyira, hogy tudd,
pontosan ott vagy, ahol lenned kell.
Ne felejtsd el a végtelen lehetőségeket,
amelyek a hitből erednek.
Használd az adottságokat, amelyeket kaptál,
és add tovább a szeretetet,
amely megadatott számodra.
Légy elégedett abban a tudatban,
hogy Isten gyermeke vagy.
Legyen ez a tudat teljesen a tiéd,
de adja meg a lelkednek a dal, a tánc,
a hála és a szeretet szabadságát.
Ez mindannyiunké.
Kis Szent Teréz

„Isten abban mutatta meg rajtunk a szeretetét, hogy Krisztus már akkor meghalt értünk, amikor bűnösök voltunk.” (Róm 5,8)
Isten szeretetét nem lehet kiérdemelni. Már csak azért sem, mert ő mindig előbb lép felénk, megelőz szeretetével. Keresztségünkben ő hajolt le hozzánk, és fogadott gyermekévé minket, noha mit sem tudtunk róla. Megelőző kegyelmére válasz lehet az életünk. Olyan válasz, amelyben felismerhető keze munkája, a halálból születő új élet csodája. (Cserhátiné Szabó Izabella)

Isten nem aszerint értékeli adományunkat, amit adunk, hanem aszerint, amit visszatartunk. (Spurgeon)


Jézusom! Te alkottál, ne engedj elpusztulni. Te váltottál meg, ne ítélj el. Te teremtettél jóságodban, ne engedd, hogy műved tönkremenjen gonoszságomban. Legkegyelmesebb Uram, kérlek, ne engedd, hogy gonoszságom tönkretegye, amit mindenható jóságod teremtett! Végtelen jóság, ismerd el újra magadénak azt, ami a tied, s mosd le róla azt, ami idegen rajta! Jézus! Irgalmazz nekem, amíg idő van az irgalomra, és ne vess kárhozatra az ítélet idején!


Ne azért engedelmeskedjünk, mert egy bizonyos valaki parancsol, hanem azért, mert Isten parancsol valakin keresztül. (Don Bosco)


Ne tolakodjunk semmiféle szolgálatra, de ne is toljuk el soha Isten küldő kezét.


Nem az számít, hogy hirdetjük a szeretetet, hanem az, hogy éljük.

Nemrég bejött egy férfi az irodámba, és azt mondta: “Én keresztény vagyok, de nem érzem, hogy bárhová is jutnék a keresztény életemben. Mintha üresjáratban ragadtam volna.” Azt kérdeztem: “Mit gondolsz, mi lehet a probléma?” Azt mondta: “Szerintem az a baj, hogy nem szeretem Istent eléggé.” Mire azt feleltem: “Nem ez a te problémád. Nem az a problémád, hogy nem szereted Istent eléggé. Az a problémád, hogy nem érted, Ő mennyire szeret téged.”

Sohasem csodálkozunk el ujjongva azon, ami már a miénk, mert mindig szerencsétlennek érezzük magunkat azok miatt, amikre vágyunk. Pedig sokkal több az, amit Isten már ingyen jóvoltából megadott, mint amit egyáltalán kérni tudnánk. (Ravasz László)

AJÁNDÉKOK, MELYEK NEM KERÜLNEK SEMMIBE
Egy jó szót szólni,
A beteget felvidítani,
Egy barátot felhívni,
A magányost meghallgatni,
Valakinek kezet nyújtani,
Óvatosan csukni be az ajtót,
Apróságoknak örülni,
Mindenért hálásnak lenni,
Jó tanácsot adni,
Egy levél megírásával örömet szerezni,
Apró túlzásokon nem rágódni,
Jogos panaszt nem melegíteni fel újra,
Nem tenni szóvá, ha a másik hibázik,
Nem elutasításnak venni, ha háttérbe szorulunk,
Levert hangulatot nem venni komolyan,
Nem sértődni meg egy félresikerült szón,
Megtalálni az elismerő, dicsérő szót,
Együttérző szó a megalázottnak,
Egy-egy tréfás szó a gyerekeknek,
Elismerni az elkövetett helytelenséget,
Örülni a mai napnak,
Bizonyos dolgokra aludni egyet,
Mindenre rászánni a kellő időt és gondot.
És MINDENKIHEZ SZERETETTEL LENNI!
ismeretlen szerző


Aki a mennyben aratni akar, annak a földön vetni kell.


Az emberi tevékenység legnagyobb hiánya az önbizalom hiánya, a lelki tevékenykedés legnagyobb akadálya azonban az önbizalom.

„Bárcsak szétszakítanád az eget, és leszállnál!” (Ézs 63,19)

Már Jákób számára is megmutatta Isten, hogy a föld össze van kötve a mennyel. Álmában egy létra állt a földön, és Isten angyalai föl-le jártak rajta. Azóta tudhatjuk, hogy igazi otthonunktól elszakadóban sem vagyunk egyedül. „Megnyílt az ég harmatozva, Megváltónkat hogy lehozza” – énekeljük adventi énekünkben. Isten a lehető legközelebb jött hozzánk, amikor emberré lett. Rejtőzködésének fátylát maga lebbentette föl, hogy Krisztusban egészen közel legyen hozzánk, és Atyánknak ismerjük meg őt. Isten országa nem elérhetetlen messzeségben, hanem közöttünk, sőt bennünk van Jézus Krisztus által. (Cserhátiné Szabó Izabella)

„»Csak egy pillanatig tart haragja, de egész életen át kegyelme. Este szállást vesz a sírás, reggelre itt az ujjongás.«” (Zsolt 30,6) A kétségbeesett ember sötéten látja a világot, sokszor úgy érzi, hogy az ő gondja a legnagyobb, nem találja a kiutat. Pedig bizonyára megtapasztaltuk már, hogy egy Istenhez küldött röpke fohász mennyire megnyugtató! Testi-lelki fájdalom esetére a legjobb és leggyorsabb segítség egy őszinte imádság, könyörgés, fohász az Úrhoz, melynek következményeként azonnali kapcsolatot teremtünk vele. Az ő szeretete és közelsége mindig gyógyít és megerősít, felszárítja a könnyeket, megvidámítja a megsebzett lelket! Dicsérjük és magasztaljuk a föld és ég Urát! (Juhászné Szabó Erzsébet)

Egy megszokott mozdulat,
és imádságra kulcsolom kezem.
Rakom egymás mellé
a gyenge és tétova szavakat.
De mintha a lelkemben
kapaszkodna össze
minden törékeny akarat,
szándék és elhatározás,
hogy Veled találkozzanak,
bátorodik, s lesz Tieddé a szó,
békül a lélek, a lelkem.
Köszönöm, Uram,
hogy te formálsz mai is
imádságot bennem.
Hajdú Zoltán Levente


Élni annyi, mint szeretni. Szeretni, látni és megmutatni, érezni és érzékeltetni, meghallani és meghallgatni, magasban szállni és felröpíteni, kinyílni és felnyitni, megérteni és megértetni, együtt érezni és eggyé olvadni.

„Ha elenyészik is testem és szívem, szívemnek kősziklája és örökségem te maradsz, Istenem, örökké!” (Zsolt 73,26) „Megbízunk egymásban!” – szól egy bank reklámszlogenje. De akár a keresztény ember szlogenje is lehet ez a mondat. Tudjuk, hogy egyedül elesnénk, egyedül a bűn súlya nehezedik ránk. Ezért kell egy társ, egy barát, akiben megbízhatunk, és ki erre a legjobb, mint az, aki ezen a héten is megsegített, mellettünk állt, és támogatott?! Megbízunk egymásban, és ennek a bizalomnak az alapja nem más, mint az az újra kitisztuló üzenet, amelyet egyre jobban kezdünk érteni: Krisztus értem támadt fel… (Pongrácz Máté)

Ha nincsen egy barátod, aki figyelmeztet a hibáidra, fizess meg erre egy ellenséget. (Don Bosco)


Ha olyannak látjuk az embereket amilyenek, akkor rosszabbá tesszük őket. Ha viszont úgy kezeljük őket, mintha azok lennének, aminek lenniük kellene, akkor segítjük őket azzá válni, amivé képesek. (Goethe)


Isten nem aszerint értékeli adományunkat, amit adunk, hanem aszerint, amit visszatartunk.
Spurgeon


Jézus hiába élt és halt meg, ha nem tanultuk meg tőle, hogy a szeretet örök törvénye szabályozza életünket.
Mahatma Gandhi


Mindenkivel úgy viselkedj, ahogyan szeretnéd, hogy veled viselkedjenek.


Ne sokat törődj azzal, ki van veled, vagy ellened, hanem arra legyen gondod, hogy minden dolgodban veled legyen az Isten.



Ne vess meg mást, ki rosszat tesz veled, hisz ő a te tanítód, hogy azt a rosszat te el ne kövesd.


Nekünk az Írást nem úgy kell olvasni, ahogy az ügyvéd olvassa a végrendeletet, hogy tartalmát megértse, hanem mint az örökös, hogy megtudjuk, mit nyertünk. (Newton)

A legérettebb gyümölcsöt is felkeresi a féreg. (Spurgeon)

Adj Uram humorérzéket, hogy jókedvű lehessek, hogy megértsem, ha csupán viccről van szó. Add, hogy érjenek kis örömök az életben, s ezeket tudjam megosztani másokkal. Adj tiszta lelket, érzékenyt minden iránt, ami tiszta és nemes. Olyan lelket, mely a gonosz láttán nem retten meg, hanem keresi az eszközöket mindent újra helyrehozni. Olyat, mely nem nyafog, és sosem panaszkodik. S végül add, hogy jó legyen az emésztésem, de legyen is mit emésztenem.
Mórus Tamás

„»Az asszony Jézus elé borult, és elbeszélte az egész nép előtt, hogy miért érintette meg őt, és hogy miként gyógyult meg azonnal. Jézus pedig ezt mondta neki: »Leányom, hited megtartott téged, menj el békességgel!««” (Lk 8,47–48)

Sokan rengeteg pénzt költenek mindenféle csodadoktorokra, amikor azt tapasztalják, hogy a korábban alkalmazott terápiák és gyógyszerek nem használnak semmit. A „gyógyítók” pedig kihasználják a betegek hiszékenységét és kiszolgáltatottságát. Pedig nem kellene így lennie! A vérfolyások asszony tudta: ha Jézushoz ér, meggyógyul. Így hitte! És ennek eredményeként be is teljesült reménysége. Mi is menjünk egészen közel Jézushoz, érintsük meg ruhája szegélyét, mert nála van a gyógyulásunk. Hit által megtartatunk és életünk lesz! (Juhászné Szabó Erzsébet)

Az örömhöz vezető út az egyszerű szeretet útja, mely nem bonyolódik bele a dolgok kusza hálójába. A szeretet nemes ösvénye önmagunk maradéktalan odaadásának útja. És ez az odaadás végtelen, mert kimeríthetetlen.


Ha nem vagy kész változtatni az életeden, nem lehet segíteni rajtad. (Hippokratész)


Isten a neki adományozott ezüstpénzt arannyal fizeti vissza.


Krisztus lelke, szentelj meg engem,
Krisztus teste, üdvözíts engem,
Krisztus vére, ihless meg engem,
Krisztus oldalából kifolyó víz, tisztíts meg engem.
Ó édes Jézus hallgass meg engem!
Szent sebeidbe rejts el engem.
Ne engedd, hogy elszakadjak Tőled.
A gonosz ellenségtől oltalmazz engem.
Halálom óráján hívj magadhoz engem,
És engedj Hozzád jutnom,
Hogy szentjeiddel dicsérjelek,
Mindörökkön örökké.
Ámen


Lásd csak, oly rövid az életünk, hogy nagyon kevés időnk van jót tenni. Minden óra, amit felesleges alvással töltünk, elveszett idő a mennyország számára. S minden perc, amit elveszünk a nélkülözhető éjszakai nyugalomtól, meghosszabbítja az életünket. (Don Bosco)


Légy bátor és tárd fel Isten s a barátod előtt a sebeidet! Ha képes vagy erre, egyszer csak észreveszed, hogy téged is felkeresnek mások, hogy sérelmeikről és sebeikről meséljenek. Tanácsadójuk és bátorítójuk leszel. Sebeid értékes kinccsé válnak önamagd és mások számára.
Anselm Grün


Minden rossz munkás szidja a szerszámát.

„Semmit sem hozhatunk a világba, nem is vihetünk ki semmit belőle.” (1Tim 6,7)

A világ egyik legjobb dolga kimondani valamiről, hogy ez az enyém, hogy ezt én hoztam létre, ez az én tulajdonom. A világ egyik legjobb dolga birtokolni valamit, amivel kiállhatunk az emberek és Isten elé, és büszkélkedhetünk vele, s amit továbbvihetünk a túlvilágra. És milyen furcsa a mai ige, amikor azt mondja: minden, amid van, amit birtokolsz, csak ideig-óráig való. De akkor mivel fogunk feltűnni az utolsó ítéletkor? Mi lesz az, ami a többi embertől megkülönböztet minket? A rég hallott üzenetből ismét felcsillan két szó: Krisztus értem… (Pongrácz Máté)

„Segít a Lélek a mi erőtlenségünkön. Mert amiért imádkoznunk kell, nem tudjuk úgy kérni, ahogyan kell, de maga a Lélek esedezik értünk kimondhatatlan fohászkodásokkal.” (Róm 8,26) Milyen jó, hogy az imádság „áramkörét” nem nekünk kell kiépítenünk. A Lélek esedezik értünk, és mi Krisztusban bekapcsolódhatunk az áramkörbe, és együtt lélegezhetünk vele. A Lélek ajándéka a Krisztussal való közösség. Ő az erőtlenek ereje. Nála rendeződnek kusza gondolataink. Az ő erőterében nem csak a magunk szemével látunk. Megkapjuk a megfelelő szót az imádsághoz. Még a szándékaink is az Isten akaratába simulnak. (Cserhátiné Szabó Izabella)

Viseld el mások hibáit, ha azt akarod, hogy a tieidet is elviseljék. (Don Bosco)

A bűnnek olyan kicsi a feje, hogy mindenüvé bejut, mint a víz.


A hit nem látható, de a cselekedetek által láthatóvá kell válnia.


A hit terén éppúgy szükségünk van a józan észre, mint bárhol másutt.


A pohár mindig félig van töltve, s nem azon kell keseregni, hogy miért nincs tele. Annak kell örülni, hogy nem üres.
Diana Dorth


Áldjad, lelkem, az Urat! Uram, Istenem, mindennél nagyobb vagy! Fönségbe és méltóságba öltözöl, a fény, mint köntös, úgy fog körül. Zsoltárok 104.1-

Fivérem Nap, és nővérem Hold,
Oly ritkán látlak, s hallom hangotok,
Nyomaszt a sok gyötrelem és gond.
Fivérem Szél, és levegő Ég,
Nyisd ki szemem, hogy lássam ami szép,
Körülölel a ragyogás, dicsfény.
Mert Isten része minden teremtmény,
Érzem jóságát és szívem újra él.
Fivérem Nap, és nővérem Hold,
Most végre látom, s hallom hangotok.
Megölelném az egész világot.

Isten nyomát nemcsak a kinyilatkoztatás lapjain láthatjuk, hanem elénk tűnik a fenséges hegyekben, a termékeny völgyekben, a határtalan, mély óceánban is. Az egész teremtett világ Teremtője szeretetről beszél az embernek. Isten megszámlálhatatlan kötelékkel kapcsolt magához… Ez a világ nemcsak fájdalmakból és nyomorból áll. “Isten szeretet” – ezt olvashatjuk le minden hajtásról, minden virágsziromról, minden fűszálról. Igaz, hogy a bűn átka töviseket és tüskebokrokat növesztett a földön, de a tüskebokrok maguk is hoznak virágokat, a tövisek pedig a rózsák alá vannak elrejtve. Az egész természet Istenünk megindító atyai gondoskodásáról tanúskodik, s bizonyítja, hogy Isten gyermekei boldogságát akarja.


Az arany ott van, ahol megtalálod.
(aranyásó mondás )


Azzal töltjük az életünket, hogy olyan dolgokra várunk, amiket nem birtokolunk – sohasem szakítunk időt és látjuk meg azt, amink valójában van.


Isten országában nincs kényszeradó. (Spurgeon)


Istenhez való viszonyunkat nem intézhetjük el hűségnyilatkozattal, hanem hűséges élettel, és hűséges munkával.


Jézus Krisztusom, az örök Atyának Fia, Uram és királyom! Mit hagytál te a világra, tieidre, mit örökölhettünk tőled? Mit mondhattál mást a magadénak a szenvedésen, gyötrelmeken és szégyenen kívül, a kereszten kívül, melyen kínlódva fejezted be életed?
Ha igazi gyermekeid akarunk lenni, Uram, ha örökségünkről nem akarunk lemondani, akkor vállalnunk kell a szenvedést nekünk is, s nem szabad elmenekülnünk előle!
Avilai Szent Teréz


Jézus nem kívánt jobb szántóföldet munkája számára. Hozzáfogott annak a szántóföldnek munkálásához, amely előtte volt, és olyan aratást végzett, amely azóta is folyton táplálja a világot. (Fosdick)

Józsi bácsi szénbányász volt, és megígérte Daninak, ha legközelebb újra meglátogatja őt, engedélyt kér arra, hogy Dani is lemenjen vele a bányába.
Azon a napon kora reggel indult ő is Józsi bácsival a bányába. Olyan izgatott volt, hogy alig tudott beszélni. Józsi bácsi fütyörészett, mint máskor, majd dúdolt, végül énekelte is a dallam szövegét: “Lépésről lépésre hadd követlek, Úr Jézus!” A dallam fülbemászó volt, és Dani rajtakapta magát, hogy ő is dúdolja.
A bányánál Dani is kapott sisakot, amelynek a homlokrészéhez volt erősítve a fényszóró. A többiekkel együtt lépett a liftbe, és ereszkedett egyre lejjebb a föld mélyébe. Nagyon izgalmas volt. Hát még odalent! Ilyen sötétben Dani még sohasem járt. Ha nem lett volna lámpása, a saját kezét sem látta volna. Meg is botlott, Józsi bácsi kapta el, és adott neki egy jó tanácsot: Danikám, a bányában csak úgy közlekedhetünk biztonságosan, ha nem nézünk messze, a sisaklámpa fénye éppen elég arra, hogy közvetlenül a lábad előtti utat megvilágítsa. Ha odanézel, nem botlasz el.
Józsi bácsi így folytatta később mondandóját: Tudod, Danikám, itt lent, a bánya sötétjében megtanulja az ember azt, hogy legjobb Istennel élni! Gondold csak meg, az Úr Jézus nem adta meg nekünk azt, hogy a jövőnkbe lássunk! Sőt ezt meg is tiltotta, és ez szeretetből történt. Nagyon rossz lenne, egész tevékenységünkben akadályozna az, ha többet látnánk a távoli éveinkből, mint amennyi mindig a szemünk előtt van!
- Ne is tervezzünk? – kérdezte Dani félénken.
- Tervezgetni szabad, de tegyük hozzá meggyőződéssel, hogy: ha az Úr akarja és még élünk. Mert Ő azt akarja, hogy mindig csak a következő lépést tegyük meg Őérte is!
- Mégis, milyen sokan aggodalmaskodnak a jövő felől, ugye Józsi bácsi?
- Ez sajnos így van, de az aggodalmaskodó sem lát többet, mint az, aki az Úrra bízza magát.
- És úgy jár, mint én – értette meg a dolgot Dani -, mert a távoli dolgokon jár az esze és a közeli dolgokat nem veszi komolyan! És elbotlik…
Kis csend után azt kérdezte Józsi bácsi: Tudod még az éneket, amit idejövet dúdoltunk? Dani emlékezett rá: “Lépésről lépésre hadd követlek, Úr Jézus!” A bányából feljövet Józsi bácsi és Dani együtt énekelték e szép éneket.

Mindaz, amit Dani odalent a mélyben látott, nagyon érdekes volt, el is mesélte testvéreinek, iskolatársainak. De a legnagyobb tanulságot élete végéig megőrizte. Ha olykor elfogta az aggodalom és a jövőtől való félelem, mindjárt eszébe jutott a dallam, amit Józsi bácsitól hallott, és megtanult: “Lépésről lépésre hadd követlek, Úr Jézus!”

„»Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is.«” (Mt 6,9–10)

A Miatyánk a keresztények leggyakrabban elhangzó imádsága. Vajon értjük-e, amit mondunk, vagy csak megszokásból mormoljuk az ismerős szavakat? Tudunk-e imádságos lélekkel, gyermeki szívvel, alázattal mennyei Atyánkhoz fohászkodni? Tudjuk-e őt Atyánkként elfogadni és a legnagyobb szeretetet, tiszteletet megadni neki? Valóban azt akarjuk-e, hogy legyen meg az életünkben az ő akarata, s a miénk szoruljon háttérbe? Okos szívvel, felemelt lélekkel imádkozzunk ezután, és mennyei Atyánk meghallgat minket, s válaszol is. Igazán teljesüljön az imádságunk, valóban legyen meg az ő akarata! (Juhászné Szabó Erzsébet)

„Ne legyetek nagyratörők, hanem az alázatosakhoz tartsátok magatokat. Ne legyetek bölcsek önmagatok szerint.” (Róm 12,16)

Önmagunk szerint… Ősrégi kísértésünk és bukásunk „forrása” ez. Az, hogy önmagunk szerint lássuk, formáljuk a világot. Mivel magunkból indulunk ki, csak az önzőségünk, hatalmaskodásunk irányít minket. Atyánk pedig éppen ebbe a bezárt világba küldte Fiát, hogy oldozzon az önzésből, nagyravágyásból azzal, hogy az ő igazságát ragyogtatja ránk, hogy az ő szemével lássuk a világot, az ő akarata, mércéje szabja meg tetteinket, hogy felszabadítson az életre. (Eszlényi Ákos)

„Népem pedig jóllakik javaimmal – így szól az Úr.” (Jer 31,14) Ha gyorsan megtelünk valamivel, az veszélyes. A megelégedettség, a célt érés gyakran baljós. Mert bár egyik oldalról látni benne az örömet, de másik oldalról éppen annyira látni benne a folytatás hiányát is. Nem jó a korai megelégedettség, hiszen tudjuk, az élet – és főleg a hívő élet – is csak a folytonosságban, az állandó növekedésben, a naponkénti megújulásban tud működni. És hogy ki az, aki mindezt mozgatja, aki újra és újra feladatokkal és célokkal lát el? A vasárnap üzenetét már teljesen elfelejtettük. De a megmaradt egy szó is elég: Krisztus… (Pongrácz Máté)

PÁRTFOGÓÉRT
(Magyarok Nagyasszonyához)
El akarom mondani azt
a boldogságot, mi szeretetébe oltva lángol,
és fel akarja gyújtani a világot;
ha én, Te, meg sokan mások,
akik képezzük a jelenvalóságot,
felvállaljuk azt a fiúságot,
mely nem retten meg a rácsodálkozástól,
szégyenében nem hordoz láncot,
megvallja az egyetlen igazságot,
mi ott függ a megváltáson,
magához emelve az anyaságot.
Merjünk odafordulni Máriához,
a szeplőtelen asszonyi tisztasághoz,
és hálát adni neki százszor,
hogy elfogadta, amit magam, Te és mások,
naponta megcsúfolunk százszor,
mert képtelenek vagyunk venni bátorságot.
Mária, kell nekünk a pártfogásod!
Mi elvezet a keresztfához,
azon túl az üdvösség titkához:
a törvényen túli megigazuláshoz,
mi a szeretet hitében lel bátorságot.
Naszádos József


Sok hitetlentől hallottam már: de szeretnék hívő lenni! Ám még egy hívőtől sem hallottam: de szeretnék hitetlen lenni!


Sokat tesz, aki keveset tesz, de azt teszi, amit tennie kell; nem tesz semmit, aki sokat tesz, de nem azt teszi, amit tennie kell.


Uram, gyújtsd föl bennem a lelkek üdvözítésének szenvedélyes lángját! Hadd legyek kész arra, hogy ezért mindent megtegyek, hadd tudjam a lelkek javát minden elé helyezni, hadd használjak fel minden lehetséges eszközt a hitetlenek megtéréséért és üdvözítéséért!

A bűnnek két helye van: vagy a nyakadon csüng, mint iszonyú kolonc, vagy Krisztus keresztjén, mint megbocsátott és elintézett dolog. (Luther Márton)



A kereszt Krisztushoz tartozásunk, szenvedésünk és önmagunk számára való halálunk jele, de ugyanakkor a megdicsőülés jelévé is válik majd számunkra a feltámadásunkkor.
Horváth István Sándor


A lélek öröme nem olcsó dolog. Harcba kerül, és sebhelyei maradnak, – de fénylő sebei. (Stanley)


A természet gyöngéden beoltotta az emberbe az élet szeretetét, az állatok szeretetét, az ember szeretetét, az igazság szeretetét. De megtalálhatod mindezek ellenkezőjét is a világban: az élet megvetését, az állatok gyűlöletét, az ember lenézését és az igazság eltiprását.
A világot könnyebb irányítani, mint az emberi szívet. Aki pedig szívét képes megtölteni szeretettel, a legtöbbet tette a világért, amit ember tehet.
Tatiosz


Aki állandóan lelkeket akar ápolni és felebarátainak szolgálni, annak Isten által gondozott lelket kell magában hordoznia. (Kroecker)


Az Úr megmutatja magát és hív minket, de mi nem akarunk látni és válaszolni, mert magunkkal vagyunk elfoglalva. Megesik aztán az is, hogy a hangra, ami mindig hallható, nem figyelünk többé. De az Úr lángol, világít és hív. Az emberek élnek úgy, hogy már nem képesek a hívást meghallani.
Pió atya


Egyedül az ellenség iránti szeretet az, amely a lelket igazán boldoggá teheti. Akiben ez a szeretet lakozik, annak békességét nem tudja feldúlni még az ördög sem. (Trudel)


Isten inkább sötétségben hagy engem, semhogy olyan világosságban hagyjon élni, ami nem ő maga.
Kis Szent Teréz

„»Mindenki Jézushoz vitte a különféle bajokban szenvedő betegét; ő pedig mindegyikükre rátette a kezét, és meggyógyította őket.«” (Lk 4,40)

Ha fáj valamink, megbetegszünk, legyöngülünk, rohanunk fűhöz-fához, tanácsot kérünk a rokonoktól, barátoktól, a szomszédasszonytól, a munkatárstól, hogy mit ajánlana. Megvesszük a reklámokban ajánlott legújabb csodatablettát, remélve, hátha segít. Gyakran megfeledkezünk arról, hogy panaszainkkal elsőként Jézushoz kellene fordulnunk gyermeki bizalommal, mert ő ma is él és gyógyít, nem csak a régi időkben tett csodákat. Az ő rendelője mindenki előtt nyitva van, még csak várólistára sem kell feliratkoznunk! Kérjük őt, hogy legyen a gyógyítónk! (Juhászné Szabó Erzsébet)

„Nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra, mert a láthatók ideig valók, a láthatatlanok pedig örökkévalók.” (2Kor 4,18) Egészen nehéz a mindennapok forgatagában, a sok teendő, baj és küzdelem között másra koncentrálni, mint ami a szemünk előtt látható. Milyen ismert képek: mereven nézünk ki reggel az ablakon. Mereven, már-már megszokásból végezzük munkánkat, fáradtan és csüggedten ülünk-fekszünk le este a tévé elé. Hol van az életünkben idő és energia a láthatatlanra? – tehetjük fel a kérdést. És egyre nehezebben idézzük fel a munka és az élet terhe mellett azt a fontos üzenetet: Krisztus értem… (Pongrácz Máté)

Rengeteg időt elvesztegetünk azzal, hogy sietünk. (Jerome Demoulin)

„Ti viszont a Krisztuséi vagytok, Krisztus pedig Istené.” (1Kor 3,23) Csodálatos ez a birtokviszony. Olyan hatalmas Úr gyermekei vagyunk, aki hűségével, szeretetével, gondoskodásával támogat miket. Az övéi vagyunk. Ez az örömüzenet kell, hogy meghatározza szavainkat, tetteinket. Ezért írja Pál a civakodó, szakadás szélére került gyülekezetnek: ti már nem a világhoz tartoztok, már nem emberek akaratát kell követnetek, ti már Istenéi vagytok. Éljetek hát ebből az örömüzenetből, és ennek az evangéliumnak az erejével rendezzétek, gyógyítsátok az összetört, szétszakadt kapcsolataitokat, közösségeiteket, életeiteket! (Eszlényi Ákos)

Uram, nem csodákért és látomásokért fohászkodom, csak erőt kérek a hétköznapokhoz. Taníts meg a kis lépések művészetére! (Antoine de Saint-Exupery)

A hibák mindig ott kövérek, ahol sovány a szeretet.
Spurgeon




A világnak leginkább olyan emberek hiányoznak, akik mások hiányával törődnek.


Amikor lemond valaki akaratáról, nagy dolgokra képes.

Amikor Matthew Henry-t kirabolták, ezt írta a naplójába: „Hadd legyek hálás először is azért, mert eddig még soha nem raboltak ki; másodszor azért, hogy bár elvették az erszényemet, de nem vették el az életemet; harmadszor azért, mert bár elvették mindenemet, az nem volt sok; és végül azért, hogy engem raboltak ki, és nem én raboltam.”

Amilyen haszontalan a gőg, olyan ostoba is. (Spurgeon)



Azoknak, akik Istentől munkába küldetnek, a beszéden kívül valamit tenni is kell.


Életünknek talán legfontosabb utazása, amikor elébe megyünk a másiknak.
Henry Boye

„És láttam a szent várost, az új Jeruzsálemet, amint alászáll a mennyből az Istentől, felkészítve, mint egy menyasszony, aki férje számára van felékesítve. Hallottam, hogy egy hatalmas hang szól a trónus felől: »Íme, az Isten sátora az emberekkel van.««” (Jel 21,2–3)

A Jelenések könyve részletezi, hogy mi vár majd az Istenben bízókra a végidőkben Krisztus második, dicsőséges eljövetelekor. A mennyek országában szemtől szemben látjuk majd az Urat, igazi örömteli közösségünk lesz vele. És addig? „Jöjjön el a te országod!” – kérjük az imádságban. Tudnunk kell, hogy Isten országa már itt és most a földön is létezik, sőt egészen közel van hozzánk, bennünk van, ha vele együtt élünk, lélegzünk! Örvendezzünk, és adjuk tovább a jó hírt! (Juhászné Szabó Erzsébet)

Istenem! Én is szoktam magamat ostorozni, pedig nem kellene, mert ha már eléd tettem valamit, akkor nem kellene visszavennem, hanem teljes egészében a Te kezedben kellene tudnom. Még a bűneimet is, melyeket te úgy elvetsz magadtól, mintha soha meg nem történtek volna. Ha Te nem marcangolsz engem, add, hogy én se tegyem magammal vagy éppen másokkal. Jézusért! Ámen

„Krisztus Jézus megalázta magát, és engedelmeskedett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig.” (Fil 2,8) Értünk történt. Megváltásunk történetében ez a két szó a legszebb. Az őskeresztyén himnusz is ezt hirdeti: Krisztus számára senki és semmi sem volt fontosabb a mi életünknél. Azért jött ebbe a világba, hogy önként vállalja a megaláztatást és a kereszthalált, hogy bűneink büntetését elvegye (Ézs 53), hogy semmiféle kárhoztató ítélet ne legyen rajtunk (Róm 8,1). Atyánk minket mentő terve ebben a krisztusi indulatban és keresztútban érte el célját. Mi így ismerjük: mérhetetlen szeretet. (Eszlényi Ákos)

Még mindig esik… Lehet, hogy ez nem olyan zápor, ami egyik percről a másikra eláll, mint ahogy én képzeltem. Talán egyik sem olyan. Végül is az élet esős napok sorozata. De előfordul, hogy nem mindegyikünknél van esernyő. Ilyenkor szükségünk van másokra, akik hajlandók megosztani ernyőjüket egy ázott idegennel egy esős napon. Azt hiszem, fogom az esernyőmet, és elmegyek sétálni…

Miként lehetne annak tartós békessége, aki másnak dolgaiba belekeveredik, ki idegen ügyek után szalad, s aki ritkán és keveset száll magába. (Kempis Tamás)


Nem az a gazdag, aki birtokol, hanem az, aki képes adni.


Nem lehet a problémákat azzal a gondolkodásmóddal megoldani, amivel csináltuk őket. (Albert Einstein)

„Noé meg is tett mindent, úgy járt el, ahogyan Isten megparancsolta neki.” (1Móz 6,22)

Mindig nehéz valami ismeretlenbe, valami újba belekezdeni, mert nem sejtjük, mi vár ránk, mert fogalmunk sincs, minek mi lesz a következménye. Noé is így volt akkor, amikor megépítette a bárkát, és összegyűjtötte a föld minden állatát. Nehéz volt, mégis hajtotta az Istenhez való ragaszkodás. A hét első napján talán még bennünket is fűt az Istenhez ragaszkodás lelkesedése, melyet a vasárnapi igehirdetésekből, a találkozásokból mentettünk át, és talán még mindig ott jár a fejünkben tisztán és világosan az üzenet: Krisztus értem támadt fel… (Pongrácz Máté)