2019. május 10., péntek

Kalkuttai Szent Teréz anya idézetek

A szegénység által – ami szabadság – növekszik a szeretet, és a szeretetszolgálat által Jézus iránti szeretetetek bensőbbé és személyesebbé válik. Ahogy lassan – lassan jobban megismerjük egymást, eljutunk a szeretethez, és a szeretet nagylelkűen, örömmel és békében végzett szolgálathoz vezet.


A szeretetnek számunkra olyan természetesnek kell lennie, mint az életnek és a lélegzésnek. Nap mint nap, egészen halálig. A Lisieux-i Kármel „Kis Virága” azt mondta: „Amikor szeretettel cselekszem és gondolkodom, érzem, hogy Jézus cselekszik bennem: minél jobban egyesülök vele, annál jobban szeretem a Kármelben lakókat.” Ahhoz, hogy megértsük mindezt és átültessük a gyakorlatba, több imára van szükségünk. Istennel egyesítő imára, másokra sugárzó imára. Szeretetszolgálatunk nem egyéb, mint Isten iránti túlcsorduló szeretetünk. Aki jobban eggyé lett Istennel, jobban szereti felebarátját.


Amikor Krisztus szívetekben dobog – mert részesültetek az Élet Kenyeréből – emlékezzetek arra, mit érzett a Szűzanya, amikor a Szentlélek kegyelemmel töltötte el. És Ő méhében érezte Krisztus testét. A szellemi és lelki élet olyan erős volt benne, hogy tüstént fölkelt és szolgálatra indult. Minden szentáldozásnak ilyen hatást kellene kiváltania belőlünk, hiszen Jézust vesszük magunkhoz; ugyanazt a Jézust, aki Máriában megfogant. Jézus életének örömhírét nekünk is közölnünk kell másokkal úgy, ahogyan Mária tette.


Az alázat szokássá válhat, az engedelmességgel azonban nem így áll a dolog. Ahányszor csak engedelmeskedem, akaratom jut kifejezésre, és ahogyan öregszik az ember, egyre nehezebb lesz ez, mert már kialakultak az elveink, elképeléseink, és nem szívleljük mások észrevételeit. „Évek óta végzem ezt a munkát, és ő akarja nekem megtanítani, hogyan csináljam?!” Jézus az Oltáriszentségben és a kereszten csak engedelmességre taníthat minket.


Az imádságos lelkek mély csendben élnek. Nem kerülhetünk Isten színe elé, ha nem hívjuk elő és nem éljük meg a belső és külső csendet. Ezért fontos számunkra mindig és mindenekelőtt a csend.


Helyesen gondolkodjatok és jót szóljatok mások jóságáról! Becsüljétek meg a jót, amit mások tesznek, és mindig mosolyogva találkozzatok egymással: mert ez a legnagyobb szeretet! Hálám és szeretetem mindannyiótoknak mélyből fakadó és személyes szeretetem. Ahogyan Krisztus szeret engem, úgy szeretlek én benneteket. Mindannyian egyetlen szeretetteli szív vagyunk, és megengedjük Jézusnak, hogy mindannyiunkban teljességgel élhesse életét.


Jézus arra választotta ki apostolait, hogy emberek halászaivá tegye őket, hogy magukban és másokban egyaránt meghozzák a gyógyulás és gyógyítás, az üdvözülés bőséges gyümölcseit. „Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak benneteket, hogy menjetek és hozzatok gyümölcsöt, és gyümölcsötök megmaradjon” (Jn 15,16).


Köszönetet akarok nektek mondani, mert minden lehetőt megtettetek azért, hogy örömöt szerezzetek a Szűzanyának és családotok tagjainak. Erről az örömről „fölismerik majd, hogy az én tanítványaim vagytok”(Jn 13,35).


Ma alaposan vizsgáljátok meg, mennyire vagytok tiszták. A tisztasággal nem tréfálhatunk. Vigyétek elmélkedéseteket Jézus elé. Nyissátok meg magatokat Jézus előtt. Ne járjatok magatokban – járjatok Jézussal együtt! Ajánljátok föl Neki magatokat egész életre szóló szeretettel.


Megígértem Istennek, hogy többet teszek majd, mint amennyit eddig tettem, hogy segítselek benneteket teljes szívvel és lélekkel szeretni Jézust. Elviszem az Ő örömét minden házba, ahová csak betérek.


Megint elismétlem: cselekedjetek úgy, hogy otthonotok mindinkább a szeretet és a béke háza legyen! Ne hagyjátok, hogy az ördög ravasz cselfogásaival rászedjen benneteket és durvaság és keménység lakozzon közöttetek! Legyetek egymás iránt mindig szeretettel!
Nagy figyelemmel legyetek egymás iránt, és ez nagy szeretethez és egységhez vezet majd benneteket.


Tudjuk, mit jelent, amikor valaki: éhezik és egyedül van; szomjazik és nem szeretik; beteg és nem akarják látni; szükségben szenved és visszautasítják;hajléktalan és nem értik meg. De vajon a szükségben szenvedők ismernek-e bennünket? Boldogok-e akkor, amikor velük vagyunk?




http://www.rakospalotaifoplebania.hu/taxonomy/term/7