2017. július 14., péntek

A barát az első ember, aki bejön, amikor mindenki más kiment.


A győzelem titka az Istennel való bensőséges kapcsolat. Ez a forrása minden külső és belső erőnek.

Ha elfelejtenek, vagy elhanyagolnak, ha tudatosan mellőznek és mindezt te alázattal vállalod, és Uradnak hálát adsz minden sértésért és megaláztatásért, akkor - AZ GYŐZELEM.

Ha a jót, amit teszel vagy tenni akarsz , mások kigúnyolják; ha vágyaid meghiúsulnak; ha a többiek pontosan azt teszik, ami neked nem tetszik; ha tanácsodat semmibe veszik, nézeteidet nevetségessé teszik, s te mindezt zúgolódás nélkül, türelemmel, szeretettel elfogadod, akkor - AZ GYŐZELEM.

Ha neked minden étel jó, azért mindig hálás vagy; ha minden ruházattal, minden társasággal és életkörülménnyel, a magányossággal, mindennel, ahogy Urad vezet megelégedett vagy, akkor - AZ GYŐZELEM.

Ha mások ingerültségét, rosszkedvét, panaszkodását, minden rendszertelenségét, pontatlanságát, amelyekről te nem tehetsz, - bár azokat nem helyesled -, mérgelődés és zúgolódás nélkül elviseled, akkor - AZ GYŐZELEM.

Ha a körülötted levők különcségét, lelki érzéketlenségét, saját hibáik iránti vakságát elnézed, ha másoktól mindenféle üldözést elszenvedsz s mind elviseled úgy, amint azt Jézus Krisztus hordozta, akkor - AZ GYŐZELEM.

Ha sohasem célod beszélgetésben saját személyedet vagy munkádat, sikereidet kiemelni; ha nem vágysz mások ajánlására, dicséretére; ha szeretsz ismeretlen maradni, hogy Krisztusban elrejtett életed legyen, akkor - AZ GYŐZELEM.


Az emberi személynek két arculata van. Egyrészt önálló, senki máshoz nem hasonlítható, helyettesíthetetlen, autonóm egyed, aki védi önállóságát, és önmaga kibontakoztatására törekszik.

Másrészt olyan öntudatos és szabad lény, aki csak a többi személlyel együtt találhat önmagára: szabadsága a szeretetben, léte az együttlétben válhat teljessé. Benső valója csak a többiekre nyitottan, önmagát ajándékozva tud igazán kibontakozni. Ez a saját önös magából kilépő szeretet nem egyszerűen a kölcsönös érdekekre, az „adok-veszek” törvényére épít, hanem a másikat állítja a középpontba.

Az igazi szeretet odaadó: elsősorban a másikra figyel, neki akar örömet szerezni, nem önmagának. Örömét találja abban, hogy örömet okozhat, nemcsak figyelmességeivel, ajándékaival, gyengédségével, hanem önmagával, egész lényével.

Részletek "A boldogabb családokért!" MKPK körleveléből.


A Szentlélek ajándék és nem szerzemény.


„Az asszonytól született ember rövid életű, tele nyugtalansággal.” (Jób 14,1)

Ez az ige elevenünkbe vág. Valóban tele van életünk nyugtalansággal. És ezt nem a mostani válságos idők hozták magukkal. Jellemző volt és az is lesz ránk. Nyugtalanság a jövő miatt, a megélhetési gondok miatt, a családi élet zökkenői miatt, valamiféle betegség miatt… De még jó dolgok miatt, például egy újszülött fejlődését nyomon követve is nyugtalankodunk. Nem jó ez így! Nekünk, az Újszövetség népének túl kellene látnunk a jóbi megállapításon, és Jézus tanításának fényében tanulnunk kell, hogy ne nyugtalankodjék a szívünk, hanem higgyünk Istenben. Mert nyugtalanságunkkal, aggódásunkkal nem oldjuk meg gondjainkat – csak Jézussal!
(Tamásy Tamásné)


Az élet tengere keserű ugyan, de gyöngyöt terem. (Prohászka)



Egy nap Ferenc testvér magához hívta Leó testvért és azt mondta:
- Írjad, Leó testvér.
Ő így válaszolt:
- Készen vagyok.
- Írjad - mondta Ferenc -, mi az igazi öröm. Hírvivő jön és azt mondja, hogy Párizsban minden teológiai doktor belépett a Rendbe, írjad, nem ez az igazi öröm. Ugyanígy, minden főpap a hegyeken túl, érsekek és püspökök, és ugyanígy a francia és az angol király is; írjad, nem ez az igazi öröm. Ugyanígy, testvéreim a hitetlenek közé mentek és mindet megtérítették a hitre; vagy, hogy annyi kegyelmet kapok Istentől, hogy Őáltala betegeket gyógyítok és sok csodát teszek: mondom neked, mindez nem az igazi öröm.
- De hát mi az igazi öröm? - kérdezte Leó.
- Perugiából jövök vissza, és csak késő éjjel érek ide, és tél van, annyira hideg, hogy habitusom széléről jégcsapok lógnak és a lábamat verdesik és ezekből a sebekből vér folyik. És nyakig sárosan, átfázva, jéggel borítva a kapuhoz jövök, és miután hosszasan kopogok és kiáltozom, egy testvér jön és megkérdezi: Ki vagy? Válaszolok: Ferenc testvér. És ő azt mondja: menj innét, nem illik ilyenkor járkálni, nem jöhetsz be. És amikor újra zörgetek, azt válaszolja: Menj innét, te együgyű és tanulatlan alak, ne gyere közénk, nincs rád szükségünk. De én még mindig ott állok a kapunál és mondom: Isten szerelméért, engedjetek be éjszakára. És ő így válaszol: Nem engedlek. Menj máshová!
Mondom neked, hogy ha megtartom türelmemet és nem indulok fel - ez az igazi öröm és igazi erény és a lélek üdvössége.



Ha azt hisszük, nincs több remény, akkor csillan fel messze a fény.


„Ha egyesek hűtlenné váltak, vajon az ő hűtlenségük megszünteti-e Isten hűségét? Szó sincs róla!” (Róm 3,3b–4a)

Amikor hallom, ahogy egyesek a kereszténységet bírálják, szinte minden esetben olyanokra hivatkoznak, akik keresztényként visszaéltek helyzetükkel, szégyent hozva ezzel az egész egyházra. Hibás következtetésként magának az egyháznak a létjogosultságát kérdőjelezik meg ilyenkor. Szükségképpen csalódnia kell annak, aki tökéletes emberek után kutat az egyházban. A hűség nem az ember sajátja: isteni erény.
(Balogh Éva)


Ha más időben és helyen ébredsz, más emberként is ébredsz? Akárhova utazom, az élet piciny. Egyszeri cukor és tejszín. Egyszeri vaj. Akikkel a repülőn találkozom... azok is egyszeri barátok. Felszállunk, leszállunk, s a kettő közti idő a miénk.


Ha önmagunkat vidámítjuk, lehet, hogy csak majmoljuk az örömöt, ha külső dolgok vidámítanak, hasonlítunk az evangélium bolondjához, de ha Isten vidít fel, akkor élvezhetjük az öröm teljességét anélkül, hogy káros következményektől kellene tartanunk. – A gazdag Isten bora felvidít, de nem részegít meg. (Spurgeon)


Hasznosabb ajándékot senki sem adhat a világnak, mintha a maga győzelmes személyiségével ajándékozza meg. Ennek forrásai pedig az Istennel való közösség mélységeiből fakadnak. (Fosdick)


Kétszeresen győz, aki önmagát győzi le.

P. Syrus


„Megvigasztalom őket, örömet szerzek nekik a kiállott szenvedés után.” (Jer 31,13)

Minap egy középkorú hölgy megkérdezte tőlem: „Lelkész úr, miért sújtott az Isten engem annyi betegséggel?” Én megfordítottam a kérdést:„Miért olyan egészséges és boldog most?” Ez természetes? Ez nem tűnik fel? Ezt nem kell megkérdezni: „Miért gyógyított meg az Isten, miért szólított meg, amikor ezt tényleg nem érdemlem meg?!” Isten örömöt szerez nekünk a szenvedés után. Ne legyünk annyira rövidlátóak, hogy a legkisebb szenvedést is azonnal számon kérjük rajta, miközben a legnagyobb vigasztalást és örömöt észre sem vesszük! (Deák László)


„Mindenki úgy adjon, ahogyan előre eldöntötte szívében, ne kedvetlenül vagy kényszerűségből, mert »a jókedvű adakozót szereti az Isten«.” (2Kor 9,7)

Legyünk boldogok, s boldogságunkat, örömünket önzetlenül osszuk meg másokkal. Ne azt keressük, hogy mit miért adunk, és mit kapunk viszonzásképpen, hanem azt tegyük, ami belülről önzetlenül jön a másik irányába. Adjunk hálát az Úrnak, hogy megtapasztalhatjuk, mi is az az önzetlenség. Isten egyszülött Fiát adta a világnak önzetlenül. (Kuthy Ilona Ágnes)