A látható dolgok hitvallása így hangzik: Hiszek magamban! A hitbenjárás bizonyossága így szól: Hiszek Istenben! (Spurgeon)


A szeretet művészet: szeretni anélkül, hogy uralkodnánk, közel lenni anélkül, hogy elnyomnánk, szabadságot adni anélkül, hogy elhagynánk, és mindvégig vele maradni.
Jörg Zink

A világ Isten-szőtte szőnyeg,
Mi csak visszáját látjuk itt,
És néha – legszebb perceinkben -
A színéből is – valamit.
Reményik Sándor


Ahol túl sok a kritika, ott kevés a szeretet.


Az Éden kertjében elbukott az ember, a Getsemánéban felemeltetett.

“Egyik ember formálja a másikat.” Példabeszédek 27:17 Ó, hány ember szeretné megváltoztatni a körülötte élőket! Lehet, hogy te is elégedetlen vagy a házastársaddal, a gyermekeddel, a testvéreddel, a szüleiddel, a főnököddel, vagy a barátaiddal. Ám, ha arra gondolsz, hogy igen, mindent megteszek azért, hogy megváltoztassak valakit, akkor szólok, hogy nem fog menni. Ha már próbáltad, akkor tudod, hogy így van. Ha még ezután szeretnéd, akkor viszont javaslom, hogy ne kezdj bele!
Másokat megváltoztatni ugyanis csak úgy lehet, ha te változol. Ha több türelmet szeretnél kapcsolataidba, akkor te légy türelmes másokhoz. Ha több megértést szeretnél kapni, akkor mutass megértést te mások felé. Amire vágysz másoktól, azt előbb te add meg nekik, aztán részed lesz benne neked is, mint elfogadó félnek. Így formálja egyik ember a másikat. Kérd az Urat, hogy formáljon téged és meglátod, rajtad keresztül mások élete is változni fog – jó irányba!

Élj úgy, hogy soha ne szégyelld, ha a világ megtudja, mit teszel, mit mondasz. Még akkor is, ha nem igaz, amit a világ megtudott.

„Jairus esedezve kérte Jézust: »Kislányom halálán van, jöjj, tedd rá a kezed, hogy meggyógyuljon, és életben maradjon.«” (Mk 5,23)

Kérni… Talán a legveszélyesebb dolog az életünkben. Hiszen minden egyes kérésünkkel elveszítjük függetlenségünket és önállóságunkat. Jairus is bizonyosan félve térdelt le Jézus elé. Bizonyosan félt, rettegett, hogy mi lesz mindennek az ára – de nem volt más választása. És milyen csodálatos Jézus: nem szab feltételeket, nem követel a segítségért semmit! Elindul, és megteszi, amit Jairus kért. Önzetlenül, önfeláldozóan, örömmel. Hogy felismerhesse a világ, Jézustól jó kérni… (Pongrácz Máté)

Jézus olyan út, amelyen célhoz jutunk. (Ecsedy Aladár)

„Jóakarattal szolgáljatok, mint az Úrnak és nem mint embereknek; mert tudjátok, hogy ha valaki valami jót tesz, visszakapja az Úrtól.” (Ef 6,7–8)

Hitünk nagy öröme, hogy kereszténységünk nem vallás, hanem Isten minket körülölelő szeretetközössége. Minden áldás, mozdulat ebből a közelségből fakad, terem gyümölcsöt. Kizárólag ez a szeretet szabadítja fel kezünket, szívünket a „mit és a hogyan tegyek” fárasztó, sekélyes kötelezettségei alól a másokért való örömteli szolgálat szabadságára. Szeretve lenni és szeretni – ez hitünk, életünk alapja, lényege. (Eszlényi Ákos)

Jobb a szívben tartani a Bibliát, mint a könyvespolcon. (Spurgeon)


Leginkább azzal dicsőítjük az Urat, ha minden szavának hiszünk. (Trudel)


Más dolog elhamarkodottságból és más megfontolásból vétkezni. Mert gyakran követünk el vétket elhamarkodottságunkban, amit aztán megfontolás után magunk is elítélünk. Többnyire gyengeségünkből szokott megtörténni velünk, hogy szeretjük a jót, de nem tudjuk végbevinni.
A szándékos vétkezés azonban azt jelenti, hogy a jót sem nem tesszük, sem nem szeretjük. Amint tehát néha súlyosabb dolog szeretni a bűnt, mint elkövetni, éppen úgy nagyobb gonoszság gyűlölni az igazságot, mint meg nem tenni.
Vannak, akik nemcsak nem teszik, hanem üldözik is a jót, és azt, amit maguk megtenni elmulasztanak, másokban gyűlölik. Ezek ugyanis vétküket nem gyengeségből vagy tudatlanságból, hanem szántszándékkal követik el. Ha teljesíteni akarnák a jót, csak nem tudnák, legalább másokban szeretnék, amit maguk megtenni elmulasztanak. Mert ha legalább szándék szerint óhajtanák a jót, akkor nem gyűlölnék, ha mások megteszik. De mivel ezeket a jókat, amelyeket hallomásból ismernek, életükkel megvetik, és ha észreveszik, üldözik; igaza van ennek a mondásnak: „Szántszándékkal távolodtak el Istentől.”
Szent Gergely

„Most, amikor halljátok szavát, ne keményítsétek meg szíveteket.” (Zsolt 95,7–8)

Amikor a zsúfolt főváros utcáit járom, óvatosságból szinte becsukom a szemem, meg sem hallanám, ha valaki meg akarna szólítani, mert a végén még valami baj lehet belőle. Kiálthatják ettől kezdve énfelém, hogy tudom-e, mennyi az idő, merre van a metrómegálló, vagy akár hogy meg tudnám-e fogni a babakocsit, amíg az illető jegyet vált. Süketen megyek el az emberek mellett, és már utólag tényleg nem is tudom, megszólított-e ma valaki. Jaj… És ha nagy V-vel írtam volna ezt az utolsó szót? (Zsíros András)

„Pál írja: Azt tartom, hogy a jelen szenvedései nem hasonlíthatók ahhoz a dicsőséghez, amely láthatóvá lesz rajtunk.” (Róm 8,18)

Nem hinném, hogy Pál mondata a mennyei kárpótlás reményét akarja erősíteni bennünk. Nem úgy ismerem Jézust, mint aki siralomvölgyként járta volna a földi életet. A szenvedés terhe alatt észre sem vesszük, milyen közel van hozzánk a menny a rólunk meg nem feledkező Krisztusban, aki gyakran egy testvérben hajol le hozzánk. A győzelem, dicsőség fényében meg azt felejtjük el, honnan is jöttünk, kinek a vállán jutottunk ilyen magasra, kinek a kegyelme érvényesült életünkben. Hiszem, hogy Isten országában az lesz összehasonlíthatatlanul más, hogy egységben láthatjuk majd az utat és a célt, a mélységet és a magasságot, magamat és másokat, a vereséget és a diadalt a szenvedő Báránnyal, aki győzött. (Cserhátiné Szabó Izabella)

Tudnod kell, hogy melyik kikötő felé tartasz, mielőtt be akarnád fogni a jó szelet, mely odarepít. (Seneca)