2017. május 26., péntek

ÁTMENTEM A VIZSGÁN?


- kérdezte egy szakiskolás diák, amikor a szakmai gyakorlati vizsga után az elnök hosszasan méltatta a fiatalok teljesítményét, csak éppen a lényeget nem említette a középsúlyos értelmileg akadályozott tanulók számára.

Mert a legfontosabb mozzanata a megmérettetésnek az eredmény kihirdetése. A hétköznapok sűrűjében sokan elfelejtjük, hogy minden napon vizsgát teszünk. Életvitelünk, beszédünk, cselekedeteink életünk vizsgaelnöke előtt zajlik. Akkor is fontos lenne egy kis vizsgadrukkal, egészséges összpontosítással nekifeszülni az előttünk álló feladatoknak, amikor azok már megszokottá, mindennapivá váltak.

És ha „gyengén felelt meg” értékelést kapunk egy nap végén, esetleg „elégtelent”? „Elestem ugyan, de felkelek, mert ha még a sötétségben ülnék is, az Úr az én világosságom!” – olvassuk Mikeás könyvében (7,8). Nagyszerű dolog tudni azt, hogy bizonyítványosztó Urunk önmagát adta/adja értünk, hogy a megmérettetés pályáját meg tudjuk futni. Mert egyikünk sem tudna cselekedetei alapján megfelelni Isten mércéjének. Egyedül Krisztus által kaphatunk kiváló bizonyítványt, sőt az igazság koronáját is megadja majd övéinek.

Szász Lídia Dóra / Kisbér

Pál apostol volt, és a mi jelenlegi reménységünk: „Végezetül eltétetett nekem az igazság koronája, amelyet megad nekem az Úr, az igaz (vizsga) bíró ama napon, de nemcsak nekem, hanem mindazoknak, akik vágyva várják az ő megjelenését.” (2Tim 4,8)




Desszert nélkül
Írta: Ágostonné Szőcs Anna

Pénteken úgy főztem, hogy vasárnapra is bőven maradjon. Bár általában mindent elkészítek egyébként is, de azért rendszerint marad némi utómunkálat: krumpli pucolás, a levestészta befőzése, ez-az. Most azonban már semmi dolgom nem volt a vasárnapi ebéddel. Reggeli csendesség után még három szabad órám volt az istentiszteletig. Nosza, süssünk valamit! Amint levettem a tojást a polcról, megláttam a darált diót is. Diókrémes diótorta lesz! A kedvencünk! Rövid töprengés után a kisebb formába öntöttem a masszát, és az előmelegített sütőbe tettem. Alig telt el néhány perc, és a torta elindult a formából. Nagy cseppekben folyt a forró lemezre, az égett szag pedig azonnal átjárta a lakást, és én kétségbeesetten öntöttem át egy nagy, lapos tepsibe, ahol aztán sikeresen odaégett az egész.

Ha nem értettem volna azonnal, hogy miért történt mindez, akkor este, a nyolcadikosok művelődési házi műsorán mindenképpen világossá vált volna: a büfében, egy nagy tálcáról diótorta nézett szembe velem...

„Szenteld meg a nyugalom napját!" (2Móz 20,8)




Gondoskodó Isten

Egyszer egy vezetői tréning ötven fős csoportját azzal bízták meg, hogy másfél nap leforgása alatt szervezzék meg 1000 hajléktalan megreggeliztetését és tiszta ruhákkal való ellátását. Ehhez a feladathoz semmilyen anyagi forrás nem állt a megbízottak rendelkezésére, csak a leleményességükre voltak utalva.
A megbízás nagyságával szembesülve egy ideig tanácstalanul néztek egymásra, hogy hol is kezdjék a szervezést, majd gyorsan elosztották maguk között a feladatokat: csoportonként feleltek a nyersanyagok beszerzéséért, a főzéshez szükséges eszközök meglétéért, az élelmiszer- és ruhaadományok begyűjtéséért, a szállításért és a csoportok közötti kommunikációért. Több élelmiszergyártó nagyvállalat vezetőit keresték meg, hogy meggyőzzék őket küldetésük nemes voltáról, és végül annyi élelmiszeradományt kaptak ajándékba, hogy több mint 1100 hajléktalant tudtak bőségesen ellátni minden jóval.
*
Amikor Jézus gondoskodott négyszer vagy ötször ennyi éhes szájról, őmellette nem állt több tucat ugrásra kész segítő a hatalmas feladat a megoldásához. De a legbiztosabb forráshoz fordult: Atyja áldását kérte, és úgy vendégelte meg a hatalmas tömeget. És mindenkinek bőségesen jutott a megszaporított falatokból.
Ha pedig Isten mindennapi gondoskodására gondolunk, hálával telhet meg a szívünk, hogy ő olyan növényeket teremtett, amelyek képesek magot hozni, és így különösebb beavatkozás nélkül újra termelődni. Ugyanígy az ellátásunkat is szolgáló állatokba beültette a reprodukcióra való képességet. Mennyei Atyánk gondoskodik az esőről, az oxigénről, a napfényről, és minden szükséges körülményről azért, hogy napról napra biztosítva legyen az ellátásunk.
A hatalmas feladattal megbízott 50 ember számára milyen elképzelhetetlenül nagy munka volt másfél nap alatt a semmiből megszervezni 1000 hajléktalan egyszeri jóllakatását. Mennyivel nagyobb feladat a milliárdokról való mindennapi gondoskodás Atyánk részéről, aki ezt a világ kezdetétől rendületlenül végzi.

„Ő pedig esőt ad a magra, amellyel beveted a földet, és kenyeret ad a föld terméséből, amely bőséges és tápláló lesz.” (Ézs 30,23)




Gyermeknapra



A gyermekek nevelése, tanítása szép és felelősségteljes szolgálat. Jó dolog, ha Isten útmutatására, bölcsességére támaszkodik az, akire Isten gyermekeket bízott, hiszen sokféle hatás éri a kicsinyeket, ami beépül elméjükbe, és akarva, akaratlanul hatnak cselekedeteikre.
Ilyen hatást válthat ki a szülőktől, rokonoktól, tanároktól hallott „aranymondás” is. Gyermekként egy idős nénitől gyakran hallottam például ezt a hamis állítást: „Mondj igazat, és betörik a fejed!”
Hálás vagyok, hogy tanulhattam több olyan aranymondást is, amit Isten tett felejthetetlenné és igazzá számomra. Például ezt:

„Azért vessétek el a hazugságot, mondjon mindenki igazat a felebarátjának, mert egymásnak tagjai vagyunk!” (Ef 4,25)




Helyesen dönteni

A minap azt a kérdést feszegettük egy baráti társaságban, hogy tudunk-e jó döntéseket hozni. Képesek vagyunk-e erre? Megtérésünkre visszagondolva igaz, hogy az nem a mi döntésünk volt, hiszen Isten minket megelőzve már megkeresett bennünket. Abban is egyetértettünk, hogy megtérésünkig csak a rosszra volt szabad akaratunk.
Jób könyvét olvasva elgondolkodtatott ez az ige (31,1): “Szövetségre léptem (szövetséget kötöttem) a szememmel...”. Megváltottként tehát már van szabad akaratunk a jóra! Ahogy a bibliai ifjú Dániel is eltökélte, hogy nem eszik fogvatartója, a király ételéből – és ezzel helyes döntést hozott. Ezek a bibliai helyek nagyon erős elhatározásról, elköteleződésről írnak.
Persze azt is átéltük már, hogy minden odaszánásunk harmatgyenge, elhatározásaink erőtlenek. Szent életet csak Jézus Krisztussal közösségben, szentségének jelenlétében élhetünk.
“Mert az ő alkotása vagyunk Krisztus Jézusban jó cselekedetekre teremtetve, amelyeket előre elkészített az Isten, hogy azokban járjunk.” (Ef 2,10)




KISZOLGÁLTATOTTAN


Hideg, esős tavasz után lépünk át a nyárba. Volt, amikor három napig csak szakadt, és úgy tűnt, abba sem hagyja. Noé történetét idézte ez fel számomra, azt, amikor megnyíltak az Ég és a Föld csatornái. Bár a mi falunk magasan fekszik, mégis, az alsó területeken sokak pincéje beomlott. Két tanítványom (egy testvérpár) nem is tudott iskolába jönni, mert kidőlt a házuk fala. A környék alacsonyabb területein tavak keletkeztek, óriási, összefüggő vízfelületeket láttam. Vajon az idén lesz ott aratás?

A mai, modern embert váratlanul érte a természeti csapás, nincs hozzászokva ilyen mértékű kiszolgáltatottsághoz. Azt hittük, hogy mi, mindent meg tudunk oldani, nincsenek akadályok előttünk. S egyszer csak beszakad az M1-es autópálya burkolata, mi pedig csak csodálkozva nézzük. Elpusztul több ezer hektáron a kukorica, és most éppen nem tehetünk semmit. Nincs ember, aki mindezeket hirtelen vissza tudná fordítani.

Hiszem, hogy semmi nem történik véletlenül. Kaptuk ezt az időjárást, mert Isten jó hozzánk, és minket, a felfuvalkodott szívű, gőgös, 21. századi embereket is szeret annyira, hogy figyelmeztessen: nélküle teljesen kiszolgáltatottak vagyunk.

Mint Nabukodonozort, aki sétált a várfalon, csodálta a birodalmát. Amiként mi is: felfuvalkodottan csodáljuk művünket. A babilóniai király kapott Istentől három figyelmeztetést, és végül elvesztette a királyságát.

Minket, ma élő embereket is megszólított Isten. Megszólított a viharral, az árvizekkel, az elpusztult vetésekkel. És ismét felajánlja a kősziklát, a menedéket, az egyetlen helyet, ahol nem vagyunk kiszolgáltatva senkinek és semminek: Jézus Krisztust.

Menedékházat a vihar elől.

Tóth Györgyi / Lengyel

Jézus: „Aki hozzám jön, hallgatja a beszédemet, és aszerint cselekszik, megmondom kihez hasonló. Hasonló egy olyan házépítő emberhez, aki mélyre ásott, és kősziklára helyezte az alapokat. Amikor aztán jött az árvíz, beleütközött a folyam árja abba a házba, de meg nem mozdíthatta, mert kősziklára épült.”
(Lk 6,47-49)


"Mert sok örömünk és vígasztalásunk van a te szeretetedben, hogy a szentek megvidámodtak teáltalad, atyámfia."
Filemon 7

Méltó szenvedély

Legszebb,
emberhez legméltóbb szenvedély:
örömöt szerezni.
Gyógyító kúra ez
betegségben, szomorúságban.
Biztos védelem
az érdektelenség köde,
az önzés fagya ellen.
Boldog, ki ebben égeti magát!
Élete füstje,
mint jóillatú áldozat
száll fel az égre...

MENNYEI ATYÁNK!
A TE bizonyságaid szívünk örömei, gyönyörűségei. Még ha elő is fog néha a szomorúság bűneink, tökéletlenségeink miatt, este bánat száll be hozzánk, reggelre öröm, mert vígasztalásunk lehet Igédben. Kérünk, ajándékozz meg bennünket az örömhír hordozásának és az örömszerzésnek tiszta szenvedélyével is, mások boldogítására, a Te dicsőségedre.
Ámen.


Munka a kertben



Fiaim néhány éve átvállalták a kert gondozását. Nagy buzgalommal kezdték az új gyümölcsfák telepítését. Szerteágazó, körültekintő munka előzi meg, mire a facsemete a helyére kerül: a megfelelő terület kiválasztása, a talaj-előkészítése, tájékozódás az interneten a legjobb, a legmegfelelőbb fajta felől, szakemberek kikérdezése. Majd irány a faiskola, és nem sok idő múlva – mindenki örömére – már helyére is került a fácska.
És folytatódik a gondozási feladatok sora: megtámasztás, permetezés, öntözés, talajjavítás, metszés. Minden nap figyelni, nem támadta-e meg kártevő. Délután, hazatérve iskolából, munkából a fiúk első útja nem a lakásba, hanem a kertbe vezet. Ha nincs is teendő, akkor is figyelemmel kísérik az új hajtásokat, örülnek a növekedésnek, tervezik, hogy a csemete árnyékában mikor fér el egy szék...
Szeretik, gyönyörködnek benne, mert ők ültették, ők fáradtak érdekében. Hát, még amikor megjelennek az első gyümölcs-kezdemények! Izgalommal figyelik a hőmérőt, hogy elfagy-e a várható termés. Kémlelik az eget, hiszen szükséges lenne az eső, de a jég nem. Korszerű csapdát szereztek be a betolakodók ellen, nehogy az ígéretes gyümölcsöt megkárosítsák. Hiszen van már rossz tapasztalatuk is, mivel az egyik esztendőben a bőséges termés élvezhetetlen volt. A beérett gyümölcs kóstolása, szürete mindig várva várt esemény, aminek már mindenki részese, az is, aki dolgozott vele, de a család többi tagja is.
Hasonló módon gondoskodik rólunk Mennyei Atyánk is! Plántált, beoltott, öntöz, táplál, a beteg, felesleges hajtást levágja. És közben várja, hogy az életünk termőre fordul! Hogy jó gyümölcsöt termünk majd. Mások javára, az ő dicsőségére.

„… járjatok az Úrhoz méltóan, teljes tetszésére, minden jócselekedettel gyümölcsöt teremve” (Kol 1,10)


"Térjetek meg, mert elközelített a mennyek országa!"
(Mt 3,2)
Az Istennel való találkozás tehermentesít bennünket. Ő szerzett nekünk üdvösséget a golgotai kereszten, s ebben a menynyei beruházásban Ő az egyedüli tulajdonos: nem kettőnk vegyesvállalkozását alapítottuk meg. Ezért, amikor missziói küldetésemet teljesítem, nem magamnak szerzek követőket, hanem Neki. A túlfűtött vágya annak, hogy másokat megtérítsek, csapdahelyzetet teremt, még akkor is, ha idő-, ima-, szolgálat-befektetésem kamatozni látszik, és egyre növekszik az általam megtérők száma.
Az ébredések a mennyben jegyeztetnek elő. A pünkösdi szellő megelőzte Péter prédikációját, a Szentlélek megjelenése nem az apostol jó szervezőkészségének és szónoki képességeinek tudható be. Péter egymagában félt és néma volt, mint egy használatlan kürt, de amint a Lélek kézbe vette ezt a hangtalan hangszert, és belefújt, háromezer ember tért meg a szavára. Megtörte a hallgatóság minden ellenállását, késszé tette őket az Ige befogadására.

Mindenkit, akinek a megtérésében felhasznált engem Isten, tulajdonképpen Ő szeretett magához. Nincs okom büszke lenni, még a nyilvánvaló, lemérhető eredmények fölött sem pöffeszkedhetem. Inkább csodálkozással és csodálattal állok meg ott, ahol a Lélek szele fúj.
Az Ő országában a megtéréseknek a minősége számít, nem a számuk. Ezért van öröm a mennyben már egyetlen bűnös megtérésén is, de ítélet van azokon, akik megtértek, ám nem az élő Istenhez. A Lélek meghökkentő matematikára tanít. Szerinte egyetlen fülbevalós, technós, narkós fiatal nyom annyit a latban, mint 99 hallelujázó. Az elveszettet megkeresi.
Őneki gazdálkodunk, Övé a termés. Lett légyen az anyagi, pénzbeli vagy lelki/szellemi. Nemcsak a százada vagy a tizede annak, hanem minden. Merthogy Ő vezet a keresethez, a gyarapodáshoz is. Minél inkább maga mellé vesz Isten inasnak és munkatársnak, annál inkább dicsőíthetem Őt, és örülhetek annak, hogy a nevem fel van írva a mennyben (Lk 10,20). Ez elég nekem. Ez a kegyelem.
(R. Szabó István)



ÚGY, MINT Ő…


Gyakran csodálkozom azon, milyen sok az olyan keresztyén, aki nem tapasztalta még meg a krisztusi szeretetet. Hiába töltöttek éveket Isten szolgálatában, mégis nehezen hiszik el, hogy Isten feltétel nélkül szereti őket. Persze, nehéz elfogadni azt, amit soha nem ismertünk fel.

Vannak, akik azért nem ismerik fel Isten szeretetét, mert nem tapasztalták meg az igazi, mély testvéri szeretetet. Ez bizonytalanságot eredményez, ami meglátszik szolgálatukon is, és nem képesek Isten szeretetét bemutatni másoknak. Mérhetetlen szükségünk lenne arra, hogy minden korlátot, nézeteltérést, sértést és sértődöttséget, pletykát és rossz gondolatot figyelmen kívül hagyva, látható módon ki tudjuk fejezni szeretetünket egymás iránt azért, hogy kívülállók és keresztyének egyaránt felfoghassák, „mi a szélessége és hosszúsága és mélysége és magassága az Isten jóvoltának". (Ef 3,18-19)

A testvéri szeretet a Krisztus test lényege. Megerősödni, továbbadni az életet, örömet, és békességet árasztani. Túl gyakran elégedetlenkedünk, amikor látjuk, hogy másoknak jobban megy, mint nekünk, és titokban örülünk, ha valaki elbukik, vagy nem sikerül neki elérni azt, amit akart. Pál apostol arra bíztat bennünket, hogy „Örüljetek az örülőkkel, és sírjatok a sírókkal”. Ez azt jelenti, hogy meg kell halnunk annak a késztetésnek, hogy nehezteljünk valakire, aki rangsorban megelőz minket, de visszafelé is érvényes: nem vethetjük meg azt, aki nálunk gyengébb igehirdetést vagy bibliaórát tart. De az irigységnek sem adhatjuk át magunkat, ha megpillantjuk szomszédunk terepjáróját. Nem adhatjuk be a derekunkat, amikor, pl. lelkipásztorunk gyerekeiről hallunk hátborzongató pletykákat, vagy romlott szívünk szerint az első adandó alkalommal rossz hírét keltenénk valakinek a gyülekezetben. Ehhez őszinte és alázatos szív kell. Teljes bizalom Isten iránt, és mély megrendülés a szívben rejlő bűn mélysége miatt. Rendeljük alá magunkat Jézusnak, hogy félretehessük vágyainkat és veszteségeinket, és mások hasznát kereshessük! Ha a testvéreinket nem tudjuk szeretni, hogyan fogjuk szeretni ellenségeinket?

Weberné Zsikai Mária / Budapest

Jézusi parancs: „… amint én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást.” (Jn 13,34)

2017. május 19., péntek

"Aki hálával áldozik, az dicsőít engem, és aki az útra vigyáz, annak mutatom meg Istennek szabadítását."
Zsolt 50,23



A hálából

A hálából élünk, ha élünk.
Hála nélkül mi más az élet:
szakadéknyi mély hiányérzet,
mibe az ember beleszédül.

MENNYEI ÉDESATYÁNK!
Hálát adunk Neked, a mi URUNK JÉZUS KRISZTUS által azért a kegyelemért, hogy élünk, s hogy tart még a kegyelmi idő mindenki számára, aki Téged keres. Azért is áldunk, hogy megismerhettünk Téged és minden ismeretet felülhaladó szeretetedet, békességedet. Köszönjük a mindennapi testi és lelki kenyeret, szeretteinket, népünket és hazánkat.
Ámen.




Apák

Az édesapa kisfiával utazott, aki nagyon boldognak tűnt, hiszen a számára csodálatos, erős és okos apa húsvét hétfőn együtt lehet vele. Tele volt kérdésekkel, lelkesen csacsogott, az apa pedig szűkszavúan válaszolgatott. Majd megunva ezt a kérdés-felelet játékot, rászólt, hogy most már hallgasson, és legyen csendben. A gyerek megkérdezte, hogy miért kell csendben maradnia. A válasz tömör volt:
- Mert most gondolkodom.
- Miről gondolkodsz?
- Semmiről - jött a türelmetlen válasz.
- Apa, hogy lehet a semmiről gondolkodni?
Erre az apa hangosan ráparancsolt, hogy most már maradjon csendben és üljön nyugodtan. Szegény gyerek! Minden ünnepi várakozása egy pillanat alatt elillanhatott.
Istenünk viszont igazi atya! Bármikor megszólíthatjuk őt, a legképtelenebb kérdésünkkel, problémánkkal mehetünk hozzá – és ő türelmesen válaszol, miközben ránk árasztja atyai szeretetét.

„Ha azért ti gonosz létetekre tudtok fiaitoknak jó ajándékokat adni, mennyivel inkább ad a ti mennyei Atyátok jókat azoknak, akik kérnek tőle?” (Mt 7,11)

Evangélium a téren



Húsvét hétfőre kirándulást szervezett az EMO egyik munkatársa. Ünnep lévén, a gyér közlekedésre való tekintettel korábban indultam, hogy ne késsek el. Mivel egyik járműre sem kellett sokat várnom, így fél órával korábban érkeztem a Széll Kálmán térre, ahol leültem egy padra, és olvasni kezdtem a Bibliát. Pár perc múlva megszólított egy fiatalember, és pénzt kért tőlem.
Pénzt ugyan nem tudok adni – válaszoltam –, de nagyon szívesen felolvasom a húsvéti történetet a Bibliából. Készséggel mellém ült, majd csendben hallgatta a Jézus Krisztusról szóló történetet. Ezt követően még beszélgettünk Jézus Krisztus halálának okáról,
feltámadásának szükségességéről. Mennyei örömmel telt meg a szívem, hogy eszköz lehetek Isten kezében, továbbadhatom az evangéliumot.
Amikor elköszöntem tőle – mert már vártak rám társaim – a fiatalember nem ismételte meg kérését.

„Adósa vagyok mind a görögöknek és a barbároknak, mind a bölcseknek és a tudatlanoknak. Amennyire rajtam áll, kész vagyok nektek is…az evangéliumot hirdetni.” (Rm 1,14-15)



KŐSZÍV-VAJSZÍV-HÚSSZÍV

Már hogyne lehetne? Mármint egy kemény, barátságtalan embert sok-sok szeretettel megváltoztatni. A jóakaratú igyekezet valóban képes pozitív példákat felmutatni: létezik olyan kitartó türelem, bölcs, masszív szeretet, amelynek hatására a rideg barátságtalanság oldódik, és a kemény egyén meglágyul. Ez a jelenség azonban nem más, mint kőszívűből vajszívűvé változás.

A Biblia szerint nem vajszívre van szükségünk, hanem hússzívre. Nem elég elolvadni, kenyérre kenhetővé válni, sőt, nem is tanácsos. A hússzív nem veszíti el tartását, lüktet és pumpál, és ezen elsőrendű feladatától akkor sem tér el, ha olvadni lenne kedve. Isten szerint hússzívre van szükségünk, ezért kínálja nekünk az Igében Jézus Krisztus természetét.

Sokan olvassák e sorokat olyanok, akiknek már hússzívük van. Elfogadták-befogadták-hiszik. De kevesen merjük talán megvallani, hogy mégis van valami baj. Mintha elnehezült volna, mintha nem éltetne a kegyelem ajándéka.

Ha létezik koszorúér betegség szervi szinten, talán létezik lelki értelemben is. A rosszul összeválogatott táplálék miatt az érfalon lerakódások keletkeznek, amelyek szűkítik az ér keresztmetszetét. Hogyan válogatjuk össze lelki táplálékunkat? Nem akad el olykor Isten iránti lelkesedésünk olyan információk, hírek, pletykák miatt, amelyekből túlságosan sokat vettünk magunkhoz.

A szív másik ellensége a mozgáshiány. Ha nem mozogjuk le, amit elfogyasztunk, nem csodálkozhatunk a tüneteken. Vajon lemozogjuk-e, amit az Igében olvasunk, igehirdetésekben hallunk? Megtesszük-e, amire Isten indít?

A hívő is lehet tehát „szívbajos”. Jó ilyenkor megvizsgálnunk, mit és mennyit veszünk magunkhoz, mit engedünk át magunkon, mennyire vagyunk hadra fogható tanítványok? Az Igéből élő és Igének engedő életmód nyomán a felüdülés nem marad el.

Bálintné Gyöngyi / Pécel

Isteni ígéret: „Eltávolítom testetekből a kőszívet, és hússzívet adok nektek. Az én lelkemet adom belétek, és azt művelem veletek, hogy rendelkezéseim szerint éljetek.” (Ez 36,27)




Krisztus teljességét elérő nagykorúság

Az „érett férfiúságot” elért keresztyén ember már nem azért tesz bármit, mert arra tanították, vagy elvárják tőle. Nem külső kényszer diktál, hanem egy belső motiváció: immár a saját életemet élem! Az Isten népéhez tartozók – férfiak és nők egyaránt – belső motiválója az a tény, hogy az Atya otthona immár az ő saját otthonuk is. Belülről fontos, a felnőtt embernek magának fontos, hogy mit, mikor és hogyan tesz, hiszen ez az ő élete, sőt, az örökélete!
A hitben érett felnőttnek saját belső igénye a hitben járás. Nem azért hiszek immár, mert erre tanítottak, vagy, mert azoknak, akiket szeretek, ez tetszik, esetleg ezt várják tőlem. Jézus Krisztust sem azért követem, mert azt gondolom, Isten is ezt várja el tőlem. Nem a megfelelni akarás, de még csak a kötelességtudat, a felelősség érzése sem az, ami alapvetően mozgat, hanem egy belső igény a Jézus Krisztussal való közösségre, és az iránta érzett buzgó szeretet. Az Úr Jézus kedvét keresem, mert örömet kívánok szerezni neki. Miért? Mert ez okoz nekem is örömet.
„Abban telik kedvem, Istenem, hogy akaratodat teljesítsem, törvényed szívemben van” (Zsolt 40,9)





LÁNY AJÁNDÉKBA


A csendes héten azonos kiscsoportban voltam egy fiatal nővel. Gondterhelten ült, gyakran temette kezébe arcát. Később lelki gondozói beszélgetést kért; küzdött a szavakkal, a belsejét maró fájdalmakkal. Türelmesen vártam, mit akar az Úr velünk. Végül úgy döntött, nem mondja el nekem ugyanazokat a történeteket, amelyeket már számtalan pszichológusnak elmondott.

Elfogadtam döntését, ezért csak az Úr Jézus személyére vonatkozó néhány hitbeli kérdést tettem fel neki, amire egyszerű igennel és nemmel kellett válaszolnia. Ragyogó arccal vált el tőlem, azt mondta, még soha senki nem hallgatta meg így őt. Később megtudtam, hogy skizofréniában szenved. Kértem az Urat, hogy az értelmükben akadályoztatott betegeket is érje el, és tegye lehetővé, hogy felfogják az evangéliumot.

Nemrég felhívott, hogy konfirmálni fog, és szeretné, ha találkoznánk utána. Korábban érkeztem a számomra ismeretlen gyülekezeti házba. Nem voltam biztos, hogy már végetért-e az alkalom. Lófráltam az udvaron, a szakadó esőben, amikor a lelkészné kiszólt a házból: „Vizsgázik a kislánya?” Mivel csak két fiam van, ezért mosolyogva bólintottam. „Menjen csak be nyugodtan!” – biztatott.

Mire beértem a terembe, az én kislányom már túl volt a vizsgán, és kisírt szemekkel integetett vissza. Akkor eszembe jutott az, amit az Úr Jézus ígért a tanítványainak (Lásd a keretes idézetet!).

Dr. Klimó Hedvig / Budapest

Jézus: ”Bizony mondom nektek, senki sincs, aki elhagyta házát, fiútestvéreit, vagy nőtestvéreit, apját, anyját, feleségét, gyermekeit vagy szántóföldjeit énérettem és az evangéliumért, és ne kapna százannyit most ebben az időben, házakat, fiútestvéreket, nőtestvéreket, anyákat, gyermekeket és szántóföldeket, üldözésekkel együtt; a jövendő világban pedig örök életet.” (Mk 10,29-30)


SZELEK

Van szembe szél, van lelki SZÉL,

egyik lever, másik emel.

Hányféle szél szállt már felém!

Széljárta táj az életem.

De hogyha a LÉLEK SZELE

zúg olykor át a lelkemen,

megrendülök mindig bele,

s szárnyalni kezd az életem.


Fűle Lajos / Vásárosnamény

Jézus tanításából: "A lélek az, ami megelevenít, a test nem használ semmit; a beszédek, amelyeket mondtam nektek, lélek és élet." (Jn 6,63)


"Te romlott és engedetlen fajzat! Jól tudom, hogy te Isai fiát pártolod a magad szégyenére és anyád gyalázatára."
(1Sám 20,30)
Elolvasandó:
1Sám 20,27-34

"Engedetlen fajzat! Nem gondolsz a jövődre! Mi anyáddal mindent megteszünk érted, s te semmibe veszed a gondoskodásunkat. Valamilyen idegen befolyás alá kerültél, hogy nem akarsz engedelmeskedni? Miért nem érdekel saját trónra-kerülésed? Családunk jó hírére semmit nem adsz. Szégyen és gyalázat!"
Az édesapa, Saul király, és fia, Jonátán között a nézeteltérések végsőkig kiéleződtek. Az apa gyalázatosnak látja azt, amit a fiú dicsőségesnek. Izraelben a szülői tekintély vitán felül állt. A gyermek feltétel nélküli engedelmességgel tartozott, s az ősi rend áthágásáért megkövezés, halálbüntetés járt! Valójában Saul mégsem fia engedetlensége miatt haragszik elsősorban, gyűlölete a királynak felkent pásztorfiúra irányul, és aztán kiterjed azokra is, akik felismerve Dávidban az örökérvényű királyság hordozóját, köréje gyülekeznek.

De miért szegül szembe apjával Jonátán? A Szentírás többször utasít arra, hogy tiszteljük szüleinket, a tízparancsolatban is. Az ötödik parancsolat magyarázatában a Heidelbergi Káté még arra is kitér, hogy "...az ő gyengeségeik iránt is türelmes legyek, mivel Isten minket az ő kezük által akar vezetni". "Gyermekek! Engedelmeskedjetek szüleiteknek az Úrban, mert ez a helyes" - írja Pál (Ef 6,1). De engedelmességgel tartozom-e annak, aki Isten iránt engedetlen? Jonátán ugyanis annak az édesapának nem engedelmeskedett, aki az Isten iránti engedelmességet tagadta meg. Nem csupán apa és fia viszonyáról van itt szó, hanem Isten ügyéről is. A szülők iránti engedelmességünket is az Istennek való engedelmességünknek kell meghatároznia.
Saul nagy igazságot mond ki, amikor dühödten vágja fia fejéhez: "Mert míg Isai fia él a földön, nem lesz belőled és a királyságodból sem semmi." (31. v.) Egyértelmű: két királyság nem állhat fenn! A tragédia abban állt, hogy Saul a sajátjára voksolt, s ezzel azt vetette el, akinek királysága örök, és akiben valójában a világmindenség áll fenn.

A mindenáron uralkodni akaró királyság csap össze a szolgálni akaróval, és az Isten kijelentése alapján egyértelműen mondhatjuk mi is: az előbbi nem állhat fenn!
(Visky Péter)

Védelem
Írta: Alföldy-Boruss Csilla
Gyermekkorunktól védekezünk az ellen, ami kellemetlen, káros számunkra. Napszemüveget veszünk fel, hogy védjük szemünket a tűző fénytől, az UV sugártól. Meleg ruhát húzunk hideg időben, esernyőt használunk esőben, vagy bakancsot a sáros terepen... De a biztosítók is rendelkezésünkre állnak: biztosíthatunk tűz, víz, karambol, betörés esetére, életbiztosítást is lehet kötni, sokfélét...

De védjük-e szívünket, lelkünket a károsodás ellen? Ha igen, akkor mivel? Például cselekedettel? Sokat ülök a templomban, minden igealkalmon ott vagyok, sok jót teszek, szolgálok... Bizonyára valamit segítenek ezek a módszerek, de lehet vétkezni pl. szolgálat közben is. Ha nem a cselekedettel, akkor esetleg emberkerüléssel? Kerülöm őket, netán a testvéreket is, nehogy haragot, indulatot hozzanak elő belőlem – hiszen a szív mélyén ott szunnyadnak ezek az indulatok: szívbe rejtett érzés, haragos szó, vétek. Isten színe előtt kiderül, hogy mennyi az ilyen rejtegetett bűn, vágy, amiről senki se tud, csak Isten, aki ismer, és tisztogatni akar, hogy ami káros a számunkra, attól megszabadítson, mivel ő szeret bennünket.

„Szívembe rejtettem beszédedet, hogy ne vétkezzem ellened..." írja a zsoltáros (Zsolt 119,11), s ezek az igék (Pl: „Én veled vagyok", „Ne hazudjatok egymás ellen", „szentségre hivattatok el", „az az indulat legyen bennetek, amely Krisztus Jézusban volt") megszólalhatnak majd, amikor szorítóban vagyunk, vagy tombolnak az indulatok. Ez az igazi védelem, ami védhet a bűn cselekvésétől. Töltsük fel szívünk rejtekét Urunk drága, megtartó, eligazító, szabadító szavával, hogy ne vétkezzünk ellene!

Minden féltve őrzött dolognál jobban óvd szívedet, mert onnan indul ki az élet! (Példabeszédek 4,23)

2017. május 12., péntek

A rózsa emléke
Írta: Ágoston Géza


Gyerekkoromban nagyon vártam azt a tavaszi napot, amikorra kinyílt a pünkösdi rózsa. Nagymamám kertjében volt egy tő, csodálatosan mély színnel, amelyik évről évre megörvendeztette a szívemet. Felnőtt fejjel furcsa visszagondolni, hogy mi az, ami miatt szépet, gyönyörködtetőt látott a virágban az a kisfiú, aki akkor voltam. Idővel megtudtam, hogy ez a virág azért kapta a nevét, mert a pünkösdi időszakban nyílik. De, hogy mit jelent a pünkösd, azt nem magyarázta meg nekem senki. Így akkor csak jelként kezeltem, hiszen karácsonykor jön a Jézuska, húsvétkor kapom a piros tojást a lányoktól, ennek az ünnepnek a hírnökeke pedig a virág. Később messze vidékre költöztünk, és édesapám hozta a bútorok között az őszirózsa tövet is, ami az új helyen megfakadt, és rövid időn belül újra láthattuk a pünkösdi csodát.

Az idő múlásával pedig megtudtam azt is, mit jelent a pünkösd szó valójában. Megismertem a tanítást a Szentlélekről, hogy kitöltetett az első pünkösdön az apostolokra, majd később a pogányokra. Végül ez a Szentlélek elvégezte bennem is, hogy mi a bűn, mi az igazság és mi az ítélet, és általa ezután Istenemet Atyámnak szólíthatom. Elfogadhattam ajándékát, amiről így emlékezem:


„... az Isten szeretete kitöltetett szívünkbe a nekünk adott Szentlélek által". (Rm 5,5)



Egy nép lesz!

Népem! Téged Isten hozott e szép tájra,
ezerszáz év óta hódolatod várja.
Ám hódolat helyett acsarkodást lát itt,
pártok sokasága győzelemre áhít.
Isten nem tűrhette szíved sok vétségét,
nyolc részre szabdalták szép hazád egységét!
Láttán mégsem okulsz? – csonka hazám népe.
Téped, marod egymást, meg is lakolsz érte.
Bárcsak feleszmélnél, s megértenéd ésszel,
szeretet lenne ott, hol gyűlölet fészkel.
Szíved betöltené öröm, béke, hála,
s megnyílna az ajkad hódoló imára.
Jézus előtt porba ereszkedne térded,
keresztjéhez tennéd életrontó vétked.
Boldogan állnál fel, üdvösségre mentve,
Őt dicsérné ajkad, a menny felé menve!
Hidd el: földi hazád, bármi szép is, véges!
sokkal szebb hon vár rád: örök, dicsőséges!
E ragyogó honnak sehol nincsen párja,
halhatatlan lelked, Atyád, abba várja!
Itt sokféle nép van, ott fenn, csak egy nép lesz,
angyal millióknak örömében részt vesz.
Lelki feltámadás csodásan megy végbe,
Jézussal mennybe száll menyasszonyi népe!
Te is köztük lehetsz hit által, hű népem.
Hófehér köntösben, földöntúli fényben!

Pál apostol imádságából: „Isten világosítsa meg szívetek szemeit, hogy megtudjátok, milyen reménységre hívott el, és milyen gazdag az ő örökségének dicsősége a szentek között…” (Ef 1,15-23)

Gyógyító szeretet

Munkahelyemen egyszer kihagytak valamiből, amiben rajtam kívül mindenki részt vett.
Elszomorodtam ezen, lehajtott fejjel mondtam el Istennek bánatomat. Egyik kolléganőm sejtette, hogy az említett ok miatt bánkódom, és megkérdezte: Adjak egy idegcsillapítót?
Köszönöm nem kérek, már bevettem – válaszoltam. Az én idegcsillapítóm mindig kéznél van, olyan az, ami azonnal hat, és nincs káros mellékhatása.
Uram, köszönöm a tőled érkező gyógyító szeretetet!
Péter apostol tanácsa: „Minden gondotokat őrá (Jézusra) vessétek, mert neki gondja van rátok” (1Pt 5,7)



Isten keres 1. – „üszkös fadarab”


Sógornőm harmadik gyermeke még az óvodában összebarátkozott egy kislánnyal, idővel pedig a két család is összeismerkedett. A rendszerváltozáskor a kislány édesapja meghívta öcsémet és páromat, hogy dolgozzanak vele a kft-jében. A barátkozás és kapcsolat oda vezetett, hogy az immár tinédzserré serdült leány és az édesanyja is hitre jutott, és bekapcsolódott a gyülekezetbe.
Történt aztán, hogy az édesapánál még 50 éves kora előtt áttétes rákos betegséget találtak, amit kezeltek műtéttel, gyógyszerrel, mindennel, ami csak elérhető volt. Mi, a baráti kör pedig rákapcsoltunk: szerettük volna megnyerni őt is az Úr Jézus számára, de mindhiába. Nagyon ragaszkodott istentagadó és kommunista elveihez… Míg nem a feleségéről is kiderült, hogy rákos betegsége van. Ekkor zajlott közöttünk ez az emlékezetes beszélgetés:
Hárman ültünk az asztal körül nappalinkban: a beteg férfi, a párom és jómagam, és az ő, valamint felesége betegségéről folyt a szó, amikor azt találtam mondani: István! Nagyon keres már téged az Isten! Miután a saját életed és egészséged nem érdekelt annyira, hogy Istenhez fordulj és őt keresd, ahhoz nyúlt, aki még a saját életednél is kedvesebb neked!
Minden szó és válasz nélkül kirúgta maga alól a széket, és szinte köszönés nélkül távozott. Később a feleségétől hallottam, hogy párja nem szeretné, hogy valaha is ismét a szeme elé kerüljek.
Megértettem döntését, rendesen tele is voltam bűntudattal és szorongással, hiszen miként is törhettem így, ajtóstul egy házba? Még akkor is, ha az ő életére igaznak bizonyulhat az ige:


„… és olyanokká lettetek, mint a tűzből kikapott üszök, mégsem tértetek vissza hozzám - így szól az Úr” (Ámósz 4,11)

Isten keres 2. – „mint ezer esztendő”


Néhány héttel később súlyos nyelőcsővérzés érte. Ilyen helyzetben többnyire tíz közül tízen azonnal meghalnak, ám István túlélte, és éppen a mi intézetünkbe hozták be. Tudtam, nincsen választásom, meg kell látogatnom őt. Amikor első alkalommal baktattam át az erdőn az épület felé, ahol feküdt, magamban csak hadakoztam a Szentlélekkel: Minek menjek oda hozzá, még gutaütést kap a dühtől, hiszen megmondta, nem kíván soha többé látni!
Ám a kórházi ágyon egy egészen más embert találtam. Állapotához képest jobban volt, és mondta, hogy már nagyon várta látogatásomat. Nyitott volt az igére és a hitre, számtalan kérdést tett fel… Ettől kezdve naponta órákig ücsörögtem az ágya mellett, és beszélgettünk Isten „nagyságos dolgairól”, az Úr Jézus megváltói művéről, a tőle kapható bűnbocsánatról és az örökéletről. Indításképpen minden délután elolvastuk együtt a napi igét, és így került elénk ez a mondat is: „… egy nap az Úrnál olyan, mint ezer esztendő, és ezer esztendő, mint egy nap” (2Pt 3,8). Vajon mit jelent ez? – kérdezte. A választ, amit adtam, én is ott és akkor kaptam: Azt jelenti, hogy Istennek nem gond annyi időt adni még neked, hogy valós döntést tudjál hozni: Akarod-e, hogy Jézus Krisztus a te személyes megváltód is legyen? Akarod-e az örökkévalóságot vele és velünk tölteni?
Karácsony felé járt az idő, és István annyira felépült, hogy az ünnepekre hazamehetett. Ezzel búcsúztam: Örülök, hogy hazamehetsz, és remélem, ennyi, Istentől távol töltött év után végre igazi karácsonyod lesz, és szívedben is meg fog születni az Úr Jézus!
Soha többé nem találkoztunk. Nem mondhatta el nekem, vajon volt- e igazi karácsonya. Valami banális hurut ledöntött a lábamról, és a két ünnep közötti napokat otthon töltöttem – ő pedig december 30-án csendesen elaludt.
Isten igéje Jézus Krisztusról:

„Aki hisz őbenne, nem kerül ítéletre…” (Jn 3,18)




"(Jónátán)...egész lelkével szerette Dávidot"

(1Sám 20,17)

Elolvasandó:
1Sám 20,1-8


"Semmiképpen sem fogsz meghalni" - mondja Jónátán barátjának, Dávidnak, akit éppen halálra keresnek. Dávid ugyanis, bár fényes győzelmet arat Góliát, az Izrael Istenét káromló filiszteus óriás felett, el kell hogy meneküljön saját népének királya, Saul elől. Beszűkült az élettere, a kiszolgáltatottság érzése elhatalmasodott rajta. "Még a szívem is elhagyott engem!" - jelenti ki. Nincs kiút! Terhessé vált számára a kiválasztottság - iszonyú súly a "visszavonhatatlan elhívás" (Róm 11,29) birtokosának lenni. Jónátán, Saul király fia, s mint ilyen a királyi szék várományosa, felismeri Dávidban, az üldözöttben a királyt, az Örökkévaló által elhívottat, és teljes szívéből támogatja - nemcsak apja, de saját maga, önnön trónja ellenében is. "Egész lelkével szerette Dávidot."

Vitatkoznak egymással a barátok. Dávid csak a nyilvánvaló helyzetet látja: szorul a hurok, nincs menekvés a király katonái elől, csak egy lépés választja el a haláltól. Jónátán bízik abban, hogy akit Isten küld, azzal sok minden történhet - sanyargathatják, üldözhetik, vádolhatják, halálra kereshetik -, de nem pusztulhat el. Előre látja, hogy egyszer "az Úr kiirtja Dávid valamennyi ellenségét a föld színéről" (1Sám 20,15). Van-e ilyen barátunk, aki feljebb emeli a tekintetünket, mint a láthatók szintje, aki bízik abban, hogy amit Isten elkezdett velünk/bennünk, azt véghez is viszi? Van-e kire számítsunk a bajban? Minden ember talál valakit, aki egy ideig jó hozzá, de kicsoda találhat hűséges barátot, aki az Isten jelenlétét, gondviselését mutatja fel az életében? Vagy pedig az emberi kapcsolatokból kiábrándulva, szomorúan állapítjuk meg, Jean-Paul Sartre-al együtt: "?nincs atyánk, az ég üres! Mindnyájan árvák vagyunk!"
Jónátán megesküszik Dávidnak, hogy ha tudomást szerez arról, hogy apja, azaz Saul elhatározta, megöleti őt (Dávidot), jelt küld neki, hogy tudhassa: távol kell maradnia a királyi udvartól. Az igaz barát útjába áll a gyűlölet pusztításának, a "hazugság atyjának", aki "embergyilkos volt kezdettől fogva" (Jn 8,44). Ne csak jó barátja legyek a barátomnak, hanem vigyázzak, hogy ne fosszam meg őt Krisztustól, az Igaz Baráttól, "aki a nyomorúságban testvérré válik" (Péld 17,17).

(Visky Péter)





"Mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, de az ő lelkében kárt vall."

Máté 16,26


Mit kívánsz?

Mit kívánsz? Végre el kell döntened:
vagy sikeres, vagy áldott életet?
Mert ritkaság az, bárhogy is szeretnéd,
hogy ez a kettő szépen egybeessék.

MENNYEI ATYÁNK!
Szereteted mérhetetlen gazdagsága, megáldott életünk felükről való ajándékai mellett eltörpül ennek a világnak minden kincse és kínálata. Köszönjük Neked, amit üdvösséged előlegeként máris ideadtál nekünk s mindenkinek, aki Hozzád folyamodik: bűneink bocsánatát, lelkünk békességét, a szolgálat örömét és az örök élet reménységét.
Ámen.



Növekedést Isten ad

Miért áll meg az egér növekedése, amikor eléri a 25-30 gramm súlyt? Miért folytatódik az elefánt növekedése egészen odáig, amíg valóságos 4 tonnás sziklává válik? Miért fejeződik be az ember növekedése úgy húszéves kora táján?

Tudós kutatók máig sem tudják megmondani, hol van az emberi testben az a szerv, amely a sejteknek megparancsolja, hogy szüntessék be szaporodásukat. Ez a Teremtő titka és az őáltala megszabott törvény.

Aki a testi fejlődésnek határait meghatározta - Isten - a szellemi növekedésnek más föltételeket adott. Ő "a növekedést adó Isten" (1Kor 3,7).

Ő gondoskodik arról, hogy állandó érés folyamatában fejlődjünk ki. Az ő akarata az, hogy ismereteink növekedjenek, és alkalmasakká váljunk a munkára. Látni akarja növekedésünket az emberi megértésben és a türelemben. Kívánja, hogy növekedjünk "minden jócselekedetben". Azt akarja, hogy Isten és emberek iránti szeretetünk szüntelenül növekedjék.

Mi nehezen értjük meg, milyen lelki táplálékra is van szükségünk. Isten jól tudja. A növekedést ő adja.

(Lyngar Einar: A fáklya c. könyvéből)

Ezt mondja az ÚR, a te megváltód, Izráel Szentje: Én, az ÚR, vagyok a te Istened, arra tanítalak, ami javadra válik, azon az úton vezetlek, amelyen járnod kell. (Ézs 48,17)



SZEZON

Talán nincs is olyan ember, akit ne töltene el örömmel, hogy a hosszú, hideg tél után végre már teljes pompájában itt a tavasz (még ha sokat is esik az eső mostanában). Ugyanakkor az új évszak legtöbbünk számára számos új feladatot is hoz. Megszaporodnak a ház körüli teendők, a kerti munka. De ilyenkorra nemcsak a természet, hanem az élet is megpezsdül körülöttünk. A heti teendőkön túl szinte minden hétvégére esik egy vagy több fontos program: gyülekezeti alkalmak, családi események, ballagás, konfirmáció, iskolás gyermekeink többnapos kirándulása, cserediákok fogadása, nyári táborozások, külföldi vendégek... Ezek mind plusz feladatokkal járnak, kora hajnali felkelésekkel, csomagolással, a kirándulás végén extra méretű nagymosással, sebtében elvégzendő nagytakarítással, nagybevásárlással, sütéssel-főzéssel. Tapasztalatom szerint nálunk az „idegenforgalom” kora tavasszal elindul, és késő őszig tart, gyakran úgy, hogy egyik programból esünk bele a másikba.

Bár alapvetően örülök minden ilyen eseménynek, mégis, néha szorongva gondolok arra, hogyan fogom győzni. Hiszen egy-egy látogatás, találkozás kapcsán nemcsak a külső körülmények megteremtése szükséges, de jó volna lelkileg is felkészülni. Ráhangolódni azokra, akikkel találkozni fogunk, az Úrtól elkérni a beszélgetéseket, ha ajándékozásra kerül a sor, akkor időben, átgondoltan kiválasztani a megfelelőt. Ehelyett sokszor csak rögtönzésekre futja.

Utólag persze mindig hálásan állapítjuk meg, hogy az Úr velünk volt. Az utolsó pillantaban mégis elkészültünk, és a találkozásokba sok áldást adott. Újra meg újra megtapasztalom, hogy Isten megőriz attól, hogy kezelhetetlenül torlódjanak a feladatok. Előfordul, hogy az utolsó pillanatban valami, ami már túl sok lett volna, elmarad vagy elhalasztódik.

A pánik ellen az is jó ellenszer, ha tudjuk, Istennek célja van minden találkozással. Ha erre figyelünk, és nem a magunk kényelmére, Isten minden alkalmat megáldhat. Évekkel ezelőtt egy német misszionárius nagyon emlékezetes bizonyságtételét hallottam ezzel a címmel: „Nincsenek véletlen találkozások” .

Kívánom mindannyiunknak, hogy ezzel a lelkülettel, készséggel az Úr rendelkezére állva, a lehetőségekért hálásan, Isten nagy tetteit várva induljunk a mozgalmas szezonba!

Dr. Mikoliczné Virág / Pécel



TÍZ PERC IS ELÉG

Az egyik nagyváros kórházából készültem haza, s vonatom indulásáig már csak tíz perc állt rendelkezésre. A vasútállomás két autóbuszmegálló távolságban volt, a kórház kerítéséhez támaszkodva számolgattam karórámon a száguldó másodperceket. Végre megérkezett, s a lassan döcögő járművön utazva egyre reménytelenebbnek tűnt számomra a csatlakozás. Ha lekésem, akkor hosszú órák múlva lesz ismét lehetőségem a következő járműre felszállni.

Az autóbusz az állomásépülettől messze állt meg, én futva siettem az aluljárón át a szerelvényhez, s amikor az ülésre huppantam, a vonat rázkódva, késés nélkül elindult.

Elámulva eszméltem rá, hogy tíz perc alatt elértem vonatomat. Isten megszégyenítette aggódásomat, ismét rácsodálkozhattam arra, hogy ő az időnek is ura, nála a tíz percbe mennyi minden belefér. Nincs olyan probléma, ügy, amit ebben a rohanó világban is meg ne tudna oldani, még a szerelvény sem indulhatott addig, amíg fel nem szálltam rá.

Várja tőlünk, hogy mindenkor gyermeki bizalommal bízzuk rá életünket, s aki így cselekszik, az naponta tapasztalhatja Istennek csodáit.


Pecznyík Pál / Celldömölk

„Aki a felséges rejtekében lakik, az a Mindenható árnyékában nyugszik.” (Zsolt 91,1-16)



„Akik hajókon a tengerre szállnak, és a nagy vizeken kalmárkodnak, azok látták az Úrnak dolgait, és az ő csodáit a mélységben.” (Zsolt 107,23)



Virtuózok

„Minden tökéletes volt, de hiányzik még belőled az igazi átütő erő” – hangzott a zsűri értékelése a nagysikerű vetélkedősorozat egyik produkciója után. A szakma értői megfogalmazzák azt, amit mi csak érzünk: magával ragad-e egy hangszeres játék, vagy csupán csodáljuk, bravúrosnak tartjuk, de talán gyorsan elfelejtjük. Mitől van az, ha lenyűgöz egy produkció? És mitől van, ha elcsendesít, elnémít? Mi is az az átütő erő, ami művészivé teszi az egyébként tökéletes „hangjegy-kiszerelést”? Adott egy kotta, és adott mellé egy metronóm. A gyakorlás izzasztó időszakában a művész-palánta dolga, hogy a metronóm diktálta tempó szerint gyakorolja a játékot, a lehető legprecízebben. Amikor ezzel készen van, akkor lehet elkezdeni dolgozni a művel. A művészképzésnek nem befejező aktusa, hanem kezdő lépése, beugrója a precíz hangszeres játék.
A párhuzam nem erőltetett, kínálja magát: vajon metronóm-hívők vagyunk, vagy átjár a megmagyarázhatatlan titok, Isten Lelkének átütő ereje? Az írott törvény Isten metronómja: diktálja a tempót, és egyáltalán nem szabadít fel. Ennek megértése, ismerete, hozzá való igazodás igyekezete nem cél, hanem kezdet. Szükséges és fontos, de ridegségben hagy, önteltséghez vezet. A hívő élet nem abban áll, hogy lejátsszuk Isten kottáját. Sokkal inkább abban, hogy az ő akarata a saját akaratunkká, tervei a terveinkké, ereje erőnkké válik. A kotta bennünk él tovább, az Isten törvénye a szívünkben lakozhat és életre kelhet személyiségünk Istentől kapott jegyeit megelevenítve. Ez a Lélek munkája. Az átütő erő továbbra is megmagyarázhatatlan: Mi talán nem is vesszük észre, mások pedig kedvesség, szeretet, találékonyság, nyíltság, mesterkéletlenség jelzőkkel illetik, amit eleven keresztyéneken látnak. A bravúrosság és a virtuozitás közt épp az a különbség, hogy míg az első saját erejét latba vetve kápráztat el, a virtuóz együttműködik egy nála nagyobbal: a zenész a tehetségével, a keresztyén pedig Isten Lelkével. Ne legyünk bravúros hívők, de legyünk engedelmes és tudatosan odaszánt eszközei Isten kegyelmének!

„A Lélek az, aki életre kelt, a test nem használ semmit: azok a beszédek, amelyeket én mondtam nektek: Lélek és élet.” (Jn 6,63)

2017. május 5., péntek

Az Úr Trabantja

Az 1980-as évek nem hivatalos ifjúsági munkájában jelentős segítséget kaptunk, amikor az egyik szolgáló testvérünk – szerény fizetéséből – egy használt Trabant Combit vásárolt, és ezzel szállíthattuk a csendeshetek élelmét, utazhattunk a csendesnapokra, vittük a Patyolatba az ágyneműt Szeléről vagy a torbágyi bárkáktól…
Az élelmes, a lelki és fizikai munkából egyébként részt nem vállaló atyafiak is lecsaptak a Trabira. Volt, aki ezzel kívánta fuvarozni bútorát, a hétvégi telek termését – viszont a gyorshajtásért kiszabott büntetés kiegyenlítése a Trabi tulajdonosára maradt. Mígnem egyszer felbátorodva, az immár sokadszorra magánfuvarra igényt tartó ismerősnek nemet mondott, aki önérzetesen, hívő szöveggel tiltakozott az elutasító döntés ellen:
- De hát te azt mondtad, hogy ez az Úr autója!
- Igen! – volt a válasz. Az Úr autója, de nem mindenkié!
Bizony, a hívő ember élete is csak arra használható, amire az Úr szánta!



"Ti pedig (...) szent nemzet, Isten tulajdon népe vagytok" (1Pt 2,9)



Beszélő esernyők

A napokban szembe jött velem valaki, akinek az esernyője szivárványszínű volt. Nem sokkal később egy idősödő hölgy kabátján szivárvány színű jelvényt (kitűzőt) pillantottam meg. Ez jelzés a véleményéről: Minden új lelki-szellemi irányzatot el és befogadok. – és tüntetően ezt sugallja: Nem vagyok személyválogató.
Nagyot dobbant a szívem: Mennyei Atyánk sem az. Minden embert úgy fogad el, ahogyan van, hogy újjá teremthesse. A régi múljon el, egy új jöjjön létre.
Ezen gondolatok közben elmosolyodtam felfedezésemen, mivel én olyan esernyőt tartok a kezemben, amin átláthatok. Ezek szerint az én ernyőm is beszédes: tisztaságról, átláthatóságról üzen. Mindarról, amit Isten elvégezhet egy emberben, amikor megtisztítja bűneitől, sötét gondolataitól, és nyitottá, befogadóvá teszi az életét. Örömmel gondoltam Istennek erre a kijelentésére:

„Amik csak igazak, amik csak tisztességesek, amik csak igazságosak, amik csak tiszták, amik csak kedvesek, amik csak jó hírűek, ha van valami erény és ha van valami dicséret,
ezekről gondolkodjatok.” (Fil 4,8)




Együtt zenélni
Írta: Benedek Csilla


A karmester felemeli pálcáját, és a zenekari tagok vállukhoz, szájukhoz illesztik hangszerüket, majd teljes figyelemmel őrá koncentrálnak. Egyszerre kezdik a megtanult művet, majd az előttük lévő kotta és a dirigens utasításait követve zenélnek. Egy-egy hangszer önálló játéka nem mindig élvezetes, de a közösen felcsendülő mű gyönyörködtető, harmonikus zenévé alakul. Ehhez a muzsikáláshoz az egymásra figyelés is szükséges.

Isten gyermekeinek munkálkodása hasonlítható a zenekaréhoz. Van kottánk, a Biblia, karmesterünk, az Úr Jézus Krisztus. Őrá figyelve, neki engedelmeskedve, és egymáshoz igazodva élhetjük csak meg azt a lelki közösséget, amiről az Ige beszél. A zenekar tagjai sok- sok gyakorlással tudnak sikeresen együtt dolgozni, Isten népének is gyakorolni kell magát az egymás iránti szeretetben, hosszútűrésben, elfogadásban és a közös feladatvégzésben.

„Titeket pedig gyarapítson az Úr, és tegyen bőségessé az egymás és a mindenki iránti szeretetben..." (1Thessz 3,12)




Elkényeztetve



Az ösztöndíjjal külföldön tanuló gyermekünket költöztettük haza, és már egy héttel korábban odautaztunk, így bőven volt lehetőségünk a várost is megtekinteni. Az utazást hosszú készülődés előzte meg, a legkedvezőbb repülőjegy-foglalás feladatai, fontos iratok beszerzése, csomagolás, izgalom... Amikor megérkeztünk, lányunk várt minket, attól kezdve nekünk semmi dolgunk nem volt. A vonaljegyeket beszerezte, a programot megszervezte, időnket beosztotta. Amikor kellett, fordított-tolmácsolt. Szóval, gondtalanul hátra dőlhettünk. Nem nekünk kellett szervezni, variálni, értetlenkedni. Egy dolgunk volt csupán: örülni.
Milyen jó lenne az Isten kezébe is így beleejteni magunkat! Nem aggódni azon, aminek kimenetele nem tőlünk függ, nem beszélni, amikor hallgatni kell, és mindig oda menni, ahova az Úr visz-vezet.

Dávid király imádsága Istenhez:
“Boldog, akit kiválasztasz és magadhoz fogadsz, hogy udvaraidban lakozzon. Hadd teljünk be házad javaival, templomod szentségével!” (Zsolt 65,5)


Földrengések

Chile Nyugati partvidékét a minap hatalmas, 8,5-ös erősségű rengés rázta meg, ami nagy pánikot keltett az ott élőkben. A legfrissebb híradás Kanada nyugati részére, Vancouver környékére jelez nagyobb méretű földrengést. A föld mélyén elhatalmasodó feszültség figyelmeztet erre a jövőbeli eseményre. A szakemberek szerint ez már akár holnap, vagy egy hét múlva, esetleg néhány hónap, év után következhet be. Ennek ismeretében az ott élők vajon mennyire nyugodtak? Fel lehet erre a félelmetes pillanatra egyáltalán készülni?
Krisztus visszajöveteléig folyamatosan jelentkeznek majd a természeti csapások, s akkor elérkezik az addigi legnagyobb, földet-eget megrengető jelenség és lelki megrendülés, ami mindenkit hasonló módon érint. Erről a napról nem a műszerek, hanem a Biblia ad figyelmeztető híradást: „Vigyázzatok, hogy vissza ne utasítsátok azt, aki szól! ...Még egyszer megrengetem nemcsak a földet, hanem az eget is.” (Zsid 12,25k)
Ez a híradás minden embert, aki szeretne felkészülni erre a jövőbeli eseményre, az Úr közelébe, Jézus Krisztus túlélést nyújtó szerető karjaiba hívogat.
Jézus mondta: „Én örök életet adok nekik, és nem vesznek el soha örökké, és senki sem ragadja ki őket a kezemből” (Jn 10,28)



FÜSTÖLGŐ

Lassan, már egy hónapja füstölög az Eyjafjöll vulkán, Izland szigetén. Magában füstölög egy távoli, gyéren lakott tájon. Aktivitása és gomolygása mégsem magánügye, mert a fél világ róla beszél, őt figyeli, hozzá igazodik. A zsoltáríró gyönyörű megfogalmazása szerint: „Tekintetétől reszket a föld, érintésétől füstölögnek a hegyek” (Zsolt 104,32). Egy megnyílt hegy gyomrából nem jöhet ki más, mint ami benne található. Egy szintén izlandi vulkán 1783-as kitörésekor az ottani lakosság ötöde vesztette életét, és európaiak százezrei betegedtek meg a kiáramló mérges gázoktól. Most örülhetünk, ha csupán átszínezett naplementék, kissé visszaeső hőmérséklet, és megtorpant légi forgalom juttatja eszünkbe egy bánatos északi magaslat elfojthatatlan belső feszültségét.

Valljuk be, a füstölgés nem csupán a vulkánok kisajátított tevékenysége. Vagy, ha igen, akkor hatmilliárdnyi tűzhányót hord magán ez a bolygó. Mindnyájan hordozunk belső feszültséget. Ez nem baj, hiszen minden alkotó tevékenységhez kell belső tűz, lendület, izzás. A feszültségmentes élet: unalmas, gyümölcstelen és szinte felesleges – lenne, ha lenne ilyen egyáltalán.

A negatív előjelű, bántó, marcangoló, őrlő feszültség azonban már a bűn, az átok következménye.

A szelíd ember: szunnyadó vulkán. Magába fojt mindent, amíg bírja. A nyitottabb természetűek működő tűzhányók: engednek a belső kényszernek, és amit éreznek, azzal izzó lávaként beterítik környezetüket.

Amikor a földkéreg nem képes ellenállni a belső túlnyomásnak, kitör. Amikor a tanult viselkedési szabályok nem képesek már kordában tartani ingerültségünket, csalódottságunkat, akkor ugyanez történik. Szavak, gesztusok, könnyek törnek elő fékezhetetlen hangerővel és intenzitással. A folyamat morgolódással, zúgolódással kezdődik, éppen ezért óv az Ige ezektől.

Urunk előtt kimondhatjuk, elsírhatjuk mindazt, ami feszít, ő pedig aktív, tevékeny hallgatója panaszos imáinknak. A keserűség nem magánügy. Sokan várják körülöttünk, hogy Istennél megpihenjünk, és erőinket immár jó irányba, az ő akaratának teljesítésére használhassuk.


Bálintné Gyöngyi / Pécel


Pál apostol tanácsa: „Zúgolódás és vonakodás nélkül tegyetek mindent, hogy feddhetetlenek és romlatlanok legyetek, Isten hibátlan gyermekei az elfordult és elfajult nemzedékben, akik között ragyogtok, mint csillagok a világban, ha az élet igéjére figyeltek” (Fil 2,14)



GAZDÁTLAN ÉLETEK

Az elmúlt napokban a munkahelyi hűtőszekrényen az alábbi felirat jelent meg: „A hűtőt minden hétfőn reggel kiürítjük. A gazdátlan ételek a szemétbe kerülnek!” Az egyik munkatárs az étkezőbe belépve elolvasta, majd visszakérdezett: A gazdátlan életek a szemétbe kerülnek? Valami olyasmit válaszoltam, hogy erről bizony érdemes gondolkodni, de sajnos nem volt kíváncsi a részletekre.

Mégis hálás voltam neki a jó gondolatért. Hiszen sokszor szembesülünk azzal, hogy a mai ember számára idegen a kánaáni nyelv, ezért fontos, hogy olyan módon fogalmazzuk meg az evangélium üzenetét, ami megérteti vele, hogy számára a tét az élete és örök sorsa. Ugyanakkor azoknak, akik már elfogadták azt a kegyelmet, amit Jézus kereszthalálával szerzett meg, jó hír, hogy nem gazdátlan az életük. Tartoznak valakihez, aki számon tartja őket, akinek fontosak, aki feladatokat bíz rájuk.

Ezt a hetet is lehet úgy kezdeni, hogy hálásan fogadjuk a lehetőségeket, s az Úrral való közösségből erőt merítve végezzük mindazt, amit ránk terhel.


Mikoliczné Virág / Pécel

„Ahogy a szolgák uruk kezére néznek, vagy a szolgáló úrnője kezére néz, úgy nézünk mi Istenünkre, az Úrra, amíg meg nem könyörül rajtunk.” (Zsolt 123,2)


"Hagyjad az Úrra a te utadat és bízzál benne, majd Ő teljesíti."
Zsolt 37,5


Te, ki a fénynek...

TE, KI a fénynek sebességet adtál,
szárnyat sugárnak, szélnek, madaraknak,
óvd őket is, kik szélvészként szaladnak
kocsijukon, a bajtól! Annyi lett már
és annyi készül...
Ne hagyd senki vesztét!
Ne legyen átok rajtunk a sebesség!!



URUNK, ISTENÜNK! ŐRIZŐ PÁSZTORUNK!
TE látod, mennyi baj, veszély leselkedik ránk és embertársainkra magunk és mások ügyetlensége, felelőtlensége, bűnei miatt. Őrizz meg mindnyájunkat a technika áldásai és átkai között. Hadd bízzuk Rád útjainkat, céljainkat, idegrendszerünket és eszközeinket is. Könyörülj rajtunk és rohanó utitársainkon - kegyelmedért!
Ámen.



MOBILBIBLIA

Ha a Bibliádat is legalább annyira fontosnak tartanád, mint a mobilodat, akkor

* mindig nálad lenne,
* naponta többször is elővennéd,
* visszafordulnál érte, ha valahol ottfelejtetted,
* figyelnéd, hogy nem érkezett-e üzenet,
* ezt ajándékoznád gyerekeidnek,
* magaddal vinnéd utazásaidra,
* rögtön ehhez nyúlnál vészhelyzet esetén.

És még a hívásdíj miatt sem kell aggódnod, mert Jézus Krisztus maradéktalanul kifizette a számlát!

(Egy gyülekezeti újságból)

"Maradjanak a szívedben azok az igék, amelyeket ma parancsolok neked. Ismételgesd azokat fiaid előtt, és beszélj azokról akár házadban vagy, akár úton jársz, akár lefekszel, akár felkelsz. Kösd azokat jelként a kezedre, és legyenek fejdíszként a homlokodon." (5Móz 6,6-8)



" ...most Isten gyermekei vagyunk...";

"Aki az Istentől született, az nem cselekszik bűnt, mert az ő magja van benne."

(1Jn 3,2.9)


Isten nem csupán adoptál minket mint szegény árva gyermekeket, hanem - az Ige szerint - Tőle fogantathatunk. Nyugodtan gondolhatunk itt a nemzésre. Különleges szeretet-döntése nyomán az Ige magja, az élő Isten teremtő, hatékony magja kerülhet belénk (1Pt 1,23).
"Ha apám és anyám elhagyna is..." (Zsolt 27,10a). Vannak apák és anyák, akik a szó szoros értelmében elhagyják magzatjukat, vagy elhanyagolják őket lelkileg, szellemileg. Aztán, ahogy felnövünk, elköltözünk a szüleinktől, önállósodunk: sokan más városba mennek tanulni. Később a szülők elhunynak. De "az Úr magához fogad engem" (Zsolt 27,10b). Ki az apád? Ki tudod-e mondani örömmel, hogy a mennyei, hatalmas Istené vagyok? Ő akart engem, Tőle fogantattam, és született meg bennem egy új létállapot, az új ember. Ha ez még nem történt meg, hirdettetik, hogy megtörténhet. Lehet kérni: "Atyám, messziről jövök. Úgy szeretnék hiteles, valóságos gyermeked lenni."

Mert mit tehetünk azért, hogy újjászülessünk az Ő magjából? Gyakorlatilag semmit. Csak örülhetünk neki, elfogadhatjuk. Melyikünk tett valamit a maga születéséért? Nem a mi vallásos, izzadságszagú próbálkozásaink által leszünk Isten gyermekei, hanem az Atya hatalmas, tág, csodálatos szeretetéből. Ha hallod ma, hogy Isten ilyen intim módon, ilyen halálosan szeret; ha hallod a szél zúgását - feszítsd ki a vitorláidat! Mint Mária, amikor hallotta, hogy benne a Megváltó fog megszületni, és kimondta, hogy "történjék velem a te beszéded szerint" (Lk 1,38). Nagyon nehéz ezt elfogadnunk. A százéves Sára nevetőgörcsöt kap, amikor az angyal fiút ígér neki. Kinevetjük Isten igéjét, hogy Ő tud még újat teremteni, amikor már minden elhalt bennünk? Az Ő erejét kisebbítjük meg, amikor hitetlenkedünk. De Isten legyőzheti a mi hitetlenségünket, hogy "ugyan már, ez nem fog sikerülni nekem - sem az én anyámnak, sem az én barátomnak".
Ami az embereknél lehetetlen, az Istennek lehetséges. Ne mondd azt, hogy ez nem megy még az Istennek sem. Ha hallod, és elfogadod, hogy újjászüljön téged, hogy benned legyenek az Isten szándékai, gondolatai, akkor Isten munkája lesz a kezedben, Isten céljai lesznek a lábadban, egész lényed, egész életed az Övé lesz. Akár mint filmesztéta, akár mint tanár, akár mint asztalos.

(Szeverényi János)