2017. május 31., szerda

Kalkuttai Szent Teréz anya idézetek

A szentmiseáldozat alatt Jézus azt mondhatná nekünk: „Íme, a te Anyád!” Van-e olyan gyöngéd a szeretetünk és a szívünk tiszta-e annyira, hogy magunkhoz vehessük a Szűzanyát úgy, ahogyan János tette? Olyan gyöngéden, ahogyan János vette Őt magához.


Álljatok meg, időzzetek az Oltáriszentség előtt! Tűnődjetek rajta. És imádkozzatok. Hogyan tudta Isten ilyen kicsinnyé tenni magát, hogy két ujjal elérhetem vagy megtörhetem, és egy kisgyermek vagy egy haldokló is megkaphatja… Az Oltáriszentség minden képzeletet felülmúl…, mélységes hittel és szeretettel kell fogadnom. Jézus azért akarta ránk hagyni, hogy sohase feledjük el mindazt, amiért eljött és amit föltárt nekünk. Jézus ismerte az emberi természetet, tudta azt is, hogy „aki messze van tőlünk, szívünktől is távol van.” El tudjuk képzelni, milyen lenne az életünk Oltáriszentség nélkül?


Íme, ezek azok az áldások, amelyeket Isten szelíd szeretete ebben az évben nekünk adott: - Mindenekelőtt a jó, amelyet Ő működtetett bennünk és általunk, és különösképpen a kegyelem, hogy állhatatosan megmaradtunk Benne mind a mai napig. – Megköszönjük a szegényeknek is, hogy elfogadtak bennünket, hogy elfogadták szeretetünket, és hogy ezért a szeretetüket adták. – Megköszönjük mindazoknak, akik szívükkel, a gyakorlatban és minden más módon részt vettek szolgálatunkban. – Köszönetet mondunk Istennek minden ajándékért, és megfogadjuk, hogy mindannyian örömet szerzünk Neki. MÁRIA ÁLTAL JÉZUSÉRT!


Isten nagyságát és dicsőségét mindig beragyogja az alázat. Milyen csodálatosak az Úr útjai! Alázatossá, kicsinnyé, gyengévé és szegénnyé tette magát, hogy megmutassa, mennyire szereti a világot. Ne féljetek attól, hogy alázatosak, kicsinyek, gyengék vagytok. Így meg tudjátok mutatni Isten iránti szereteteteket.


Legyetek boldogok, hogy szívetek legbensőbb rejtekében és minden egyes emberben szerethetitek Jézust. Osszátok meg örömötöket mindenkivel, akivel csak találkoztok. Hálás vagyok mindannyiótoknak sugárzó szeretetetekért és a kiárasztott boldogságért.


Szeressük a Szűzanyát minden munkánk által, amelyet Jézusért, Jézussal végzünk s Jézusnak szentelünk! Kérjük Jézust, hogy segítsen elmélyíteni Mária iránti szeretetünket, és hogy szeretetünk mind személyesebb és bensőségesebb legyen. Szeressétek a Szűzanyát úgy, ahogyan Ő szerette, hogy örömöt szerezzetek Neki. Úgy, ahogy Ő szerzett neki örömöt.


Teljes béke, öröm, egység; teljes egység az imában és a munkában: milyen csodálatos élő példa erre Szent Család! Kérlek Titeket: ne folytassatok hosszas vitákat az imáról, inkább tanuljatok meg Jézussal imádkozni. És engedjétek meg Neki, hogy bennetek és általatok imádkozzon.





http://www.rakospalotaifoplebania.hu/taxonomy/term/7

2017. május 30., kedd

Kalkuttai Szent Teréz anya idézetek

A fogadalom ma annyit is jelent, hogy előnyben részesítem a belső életet a külsővel szemben. Egyszerű és szakadatlan tökéletesedés választása ez, nem középszerű, kényelmes, jelentés nélküli út. Így mondja a Szentatya. Hát nem nagy a mi küldetésünk, ha ilyen sokat kíván tőlünk: egyenesen azt, hogy Krisztus szolgái legyünk? Mert mit is ér valójában az ember számára Krisztus követése, ha végül nem sikerül elérni Őt?...


A kudarc legfontosabb okai az imádság elhanyagolásában és az őszinteség hiányában keresendők. Ezért van szükség arra, hogy mindannyian teljes őszinteséggel önvizsgálatot tartsunk.


A tisztaság két személy között valósul meg: Jézus és énközöttem. Mint egy csodálatos házasság, olyan a tisztaság.


Alázata vezette Jézust a Szűzanyához. Szabad volt, mert szegény volt. Olyan tiszta volt, olyannyira kegyelemmel teljes, hogy Isten felhasználhatta életét, hogy életet adjon az Ő Fiának. Testéből és véréből formálta Isten Jézus testét és vérét. Azt a vért, amely oldalából a keresztre folyt, mint a megváltás, a bocsánat és a végtelen szeretet közvetítője. Valami csodálatos dolog történt, amikor átdöfött szívének utolsó, vízből és vérből való csöppje kicsordult. Utolsó gondolata Édesanyja volt. Hogy legyen valaki, aki szeresse őt, Jézus Jánosra bízta, aki Jézus iránti szeretetében magához vette. Mint édesanyját.



Amikor gyermekek voltunk, anyánk azt mondta, hogy ha hazugságot szólunk, megfeketedik a nyelvünk. Egy napon hazudtam valamit és rögtön befutottam a tükörhöz, hogy megnézzem a nyelvemet… Vigyáznom kell, hogy nyelvem be ne szennyeződjön, mert Jézusnak kell lakoznia ott, ugyanúgy, ahogyan Mária méhében lakozott. Ahhoz, hogy tiszta szívem legyen, szeretnem kell Jézust, és szolgálnom Őt a szegények között is legszegényebbekben. Szeretnem kell felebarátomat, ahogyan Ő szeret engem.


Gyakran, nagyon gyakran beszélünk az imádságról, és sok könyvet is írtak már erről. Halljátok meg, mit mond Szent Ignác, a szent, aki az ima alamizsnáját kérte: „Hová mész? Ki elébe járulsz?” – Ő kis dolgokat tanácsolt: egy pillanatra megállni mielőtt a szentelt vízhez érnénk, köszönetet mondani, mielőtt magunkhoz vennénk az ostyát…: apró dolgok, jelentékteleneknek is mondhatjuk, de hozzájárulnak az imádságos szellem megteremtéséhez.


Ha igazán fölfogtuk a csöndet, akkor megértettük az imádságot. Az együtt imádkozó család együtt is marad. Az imádság a mi alapunk; ahhoz, hogy elérkezzünk az imádsághoz, le kell mondanunk minden egyébről.


Ha imádkozva olvassátok az Evangéliumot, belülről értitek majd meg, hogy el kell fogadni a megaláztatásokat, ahogyan Jézus elfogadta. Semmitől sem kell félnünk, az ördögtől sem. Az ördög megretten az alázattól és félni kezd. Még a mély hitnél is jobban megrettenti és elijeszti az alázat. Jézus arra kér minket, hogy Tőle tanuljunk: „Tanuljatok tőlem, mert szelíd vagyok és alázatos szívű”. (Mt 11,29) Személyesen Istentől tanulni jobb, mint a könyvekből: ha könyvekből próbálunk tanulni, nemes céljaink összezavarodnak és sokkal nehezebb lesz az alázat útján járnunk.


Mi a Szentáldozásból merítjük erőnket. Áldozzatok, hogy szelíd és alázatos szívűek legyetek. Mondjuk gyakran: „Szelíd és alázatos szívű Jézus, alakítsd szívünket a Te szíved szerint.” Ez is az alázat apró cselekedete. Tegyük meg, hogy jobbak lehessünk.


Néha egymás mellett láthatunk nagy és kicsi, új és régi, drága és olcsó villanyvezetékeket. Amíg azonban nincs áram a vezetékben, addig nem lesz világosság. Kérjük a Szűzanyát, jöjjön el életünkbe és adja meg, hogy Jézus, az áram átjárjon bennünket, hogy megérkezhessen a világba, különösképp családjainkba; Jézus árama járja át az emberek szívének vezetékeit.


Próbáljátok megérteni egymást, fölfedezni a jót, ami társaitokban van! Mindig keressetek legalább egy pozitív pontot, és arra építsetek. Ha egy emberben végképp nem sikerül semmi jót találni, akkor kérjetek meg valakit, hogy segítsen.



http://www.rakospalotaifoplebania.hu/taxonomy/term/7

2017. május 29., hétfő

Kalkuttai Szent Teréz anya idézetek

A csend: sokszor meglenne a kész válaszom, mégsem felelek. Várok, és mindig hálás vagyok Istennek, mert megadja nekem ezt a lehetőséget. Mária megmondhatta volna Józsefnek, hogy a benne lévő gyermek Isten fia. Keresztelő János, aki még meg sem született, fölismerte, hogy a Megváltó jött el, de Józsefnek, bár Máriával együtt élt, nem volt erről tudomása. És Mária tudta, hogy József el akart menni. Vegyünk példát erről a csodálatos elhatározásról: fékezzük meg nyelvünket, hogy be ne szennyeződjék.


Amikor a keresztre és a szentségtartóra nézünk, megkérdezzük magunktól, hogy miután Jézus értünk meghalt, és szeretetéről, irgalmáról ily módon tanúskodott, mindezek után miért hagyta reánk az Oltáriszentséget is? Bizonyára elég volt az, amit tett, de ránk gondolva megadta nekünk a lehetőséget, hogy osztozzunk keresztre feszítésében, és életünkben megélhessük azt. Az Utolsó Vacsoránál Ő már tudott a tövisekről, az árulásról, már mindent tudott… Kapcsoljátok össze azokat a szenvedéseket és a keresztre feszítést a szentségtartóval; az Ő testét az Oltáriszentséggel: teste úgymond újra megtöretik, áldozata mindennap megújul.


Annyi mindent mondanék nektek, annyi minden van szívemben, mégis két dolog mindennél fontosabb: a szeretet és az engedelmesség. Legyetek Krisztus igaz munkatársai. Sugározzátok és éljétek az Ő életét. Angyalok legyetek a betegek számára, legyetek a kicsinyek barátai, és szeressétek egymást, ahogyan Isten szeret benneteket határtalan szeretettel. Legyetek gyöngédek egymáshoz. Inkább hibázzatok gyöngéden, mintsem, hogy erőszakkal csodákat tegyetek.


Egy szeretetben és egységben élő család számára a legfontosabb szabály az, hogy a gyermekek határtalanul bízzanak szüleikben és engedelmeskedjenek nekik. Jézus így tett harminc éven át Názáretben. Ő valóban szüleié volt: azt tette, amit mondtak neki. Teljes egészében azok kezébe kell helyeznünk magunkat, akik számunkra Istent megjelenítik.


Emlékszem, hogy egyszer egy szeméttelepen szedtem össze egy nőt. Láttam, hogy haldoklik. Elvittem onnan, haza magammal, ő meg csak egyre ezt ismételgette: „A fiam tette ezt velem.” Többször mondta, egymás után: „Éhes vagyok, meghalok, szenvedek.” És egyre csak azt ismételgette: „A fiam tette ezt velem.” Sok idő kellett hozzá, hogy ki tudja mondani halála előtt: „Megbocsátok a fiamnak.”


Ha nem vagyunk megelégedve közös sorsunkkal, derűs szellemmel nézzünk szembe minden veszéllyel. Legyünk készek minden áldozatra, vállaljunk el minden kemény munkát és fáradtságot. Forduljunk mindig előre, hogy olthassuk a végtelen Isten szomját, aki szeretetből hal meg értünk.


Hálás vagyok mindannyiótoknak, akik lángoló örömmel terjesztitek a családokban a Szent Szív szeretetét.


Hogyan szeretem Istent? Én igent mondok Krisztus szeretetére – de hogyan? Hogyan mutatom ki a szeretetemet? Világos: szeretetteljes és ingyenes szolgálatunkkal a szegények között is a legszegényebbeknek.


Nemcsak szavakkal lehet hazudni. Ha nem vagyunk őszinték, a hazugság a viselkedésünkön is átüt.


Tudva, hogy sok és sürgős elintézendőnk akad, kezünkbe fogjuk majd rózsafüzérünket, lelkigyakorlatot végzünk, és bizakodva a kegyelem trónjához járulunk, hogy irgalmat kapjunk és kellő segítséget magunknak és a többi léleknek. Nem kell erősen imádkozni, hanem inkább áhítattal, lángolva és kegyelemmel; állhatatosan és nagy szeretettel.




http://www.rakospalotaifoplebania.hu/taxonomy/term/7

2017. május 28., vasárnap

Kalkuttai Szent Teréz anya idézetek

A beszélgetések tárgya gyakran az, aki nincs jelen. Lássátok meg azonban, Jézus mennyire együtt érzett Júdással, aki annyi szeretet kapott Tőle, és mégis elárulta Mesterét. A Mester csendben maradt és nem fedte föl a titkot Júdás társai előtt. Jézus könnyűszerrel beszélhetett volna erről a többieknek – ahogyan mi gyakorta meg is tesszük –, és leleplezhette volna Júdás titkos szándékait és tetteit. Mégsem tette – inkább könyörületet és szeretetet tanúsított. Nem kárhoztatta őt, hanem „barátjának” nevezte.


A Szűzanya is megmutatta teljes bizalmát Istenben, amikor elfogadta, hogy szolgálatára áll… eszközként, tárgyként… az Ő gyógyító üdvtervének. És bár semminek érezte magát, tudta, hogy Ő, aki Minden, hatalmas dolgokat vihet véghez benne és általa. És bízott. Ahogyan az első igent kimondta, nem kételkedett tovább. És nem beszélt róla még Józsefnek sem.


Amíg szegényeink étel, fény, víz hiányában szenvednek, képes vagyok-e én lemondani egy kis csemegéről, ami nem is szolgálja feltétlenül az egészségemet? Vigyázok-e arra, hogy ne használjak feleslegesen vizet és áramot? Jól elzárom-e a csapokat és leoltom-e a villanyt, vagy mindig másra hagyom ezeket a dolgokat?


Derűtök, örömötök árama eljut hozzám. Jó szolgálatra vezető lépéseitek visszhangja édes zenét jelent Jézusnak. Jézus forró szomjúságát tartsátok mindig szívetekben. Fiatal diákok! Az alázat igazság, és ti most a keresés időszakában vagytok. Krisztus világosságát tartsátok élőn magatok között.


Ha igazán megértjük a csend értékét, akkor értjük majd meg az imádságot. „Jézus Szívének csendje, szólj hozzám!” Ha igazán és csak Jézussal akarunk lenni, meg kell tudnunk őrizni a csendet. Figyelnünk kell a csendre, hogy szellemünk összeszedett, összpontosított maradjon. A csend csodálatos: belső életünk védelmezője.


Jézus imában élő lelkeknek választott minket. Lelkünk pontosan annyit ér, amennyit imáink érnek. Csak akkor gyümölcsözőek cselekedeteink, ha valóban és igazán őszinte imából születnek. Jézus azt akarja, hogy jobban hasonlítsunk a gyermekekhez, alázatosabbak legyünk, és hálásabbak az imádságban. Azt akarja, hogy ne egyedül imádkozzunk. Részesüljünk Krisztus titokzatos Testében, amely mindig ott él, benn az imában.


Kérlek benneteket: a jászolnál imára kulcsolt kezekkel fogadjuk meg a gyermek Jézusnak és az Ő édesanyjának, hogy különösképpen ellenőrizzük nyelvünket. Csak szeretetettel teljes szó hagyja el ajkunkat. Gyöngéden és szeretettel beszéljünk másokhoz; mindenekelőtt szeressük a másikat. Ha föl tudjuk fedezni Jézust felebarátunk tekintetében, akkor rátaláltunk a szeretet titkára.


Krisztus mondja: Éheztem: nemcsak kenyérre, hanem arra a nyugalomra is, amely a tiszta szívből sugárzik. Szomjaztam: nemcsak vízre, hanem arra a békére is, amely kioltja a háború iránti szenvedélyt. Meztelen voltam: nemcsak ruhára vágytam, hanem arra a csodálatos méltóságra is, amely minden férfi és nő sajátja. Hajléktalan voltam: nemcsak téglából épített menedék hiányzott, hanem egy szív is, amely megértene, megbocsátana és szeretne. Próbáljunk meg ilyenek lenni! Krisztusért, aki itt él felebarátaink között.



Meg kell élnem azt, amit Mária élt. Meg kell jelennem az Úr előtt és az Úrral: meg kell jelenni családomnak és családommal. Csendben, ahogyan Mária megjelent; ahogyan Ő jelen volt. Az akarat csendjével kell kezdenem, hogy megértsem, mit akar tőlem Isten. Ha így kezdem, akkor a többi majd jön magától. A Szentlélek leszáll rátok, és ti megtapasztaljátok akkor azt a csendet, meg akarjátok majd óvni, szeretettel védelmezitek, és „zárt kertté” váltok.


Munkánkat meg kell próbálnunk nagyobb figyelemmel, odaadással és engedelmességgel végezni. Jó hatással lesz lelkünkre.


Tanuljunk Máriától, aki a gyermek Jézus gondviselője és tanítója volt. Ahogyan Ő tette, mi is úgy figyeljünk arra, hogy mire van szüksége szegényeinknek és mindenkinek, melyek az anyagi és szellemi szükségleteik. Úgy, ahogyan Ő járt, vele járjunk a szegények közé, a betegekhez, a magányosokhoz, az éhezőkhöz, a rosszul öltözöttekhez, a hajléktalanokhoz, és mindig és mindenben viselkedjünk az Ő példája szerint.


Tudjátok, miért szeretjük annyira a Szűzanyát? Mert Ő volt Isten szeretetének makulátlan tükre.




http://www.rakospalotaifoplebania.hu/taxonomy/term/7

2017. május 27., szombat

Kalkuttai Szent Teréz anya idézetek

Amikor nem tartunk bűnbánatot, nagyon gyorsan belénk lopódzik a vágy a gazdagságra, és kitalálunk mindenféle mentséget, csakhogy igazolhassuk magunkat. A bűnbánat szellemének gyengülése lelkünk kárára való. Bűnbánattal és elégtétellel engeszteljük ki bűneinket, testünket megzabolázzuk, és így kegyelmek bőségében részesülünk. Nem rendkívüli elégtételeket kell tennünk, csupán apró dolgokról van szó, melyek lelkünket Istenhez és Istent lelkünkhöz közelítik.


Jézus és az Ő édesanyjának öröme legyen mindannyiótokkal a Szeretet Ünnepe alatt. Az ehhez vezető legbiztosabb út kölcsönös szeretetünk elmélyítése, hogy fölfedezzük, mennyi szeretetre méltó is van a másikban. Meg kell éreznünk, mire van szüksége a másiknak, és meg kell becsülnünk, föl kell ismernünk minden egyes lény ajándékát és képességét. Más szavakkal: legyetek valóban és igazán a Jézus szőlőtő szőlővesszei. Isten nagy dolgokat vár tőlünk, ezért szívünknek egészen tisztának kell lennie. Ki kell üríteni szívünkből mindazt, ami a szeretettel ellentétben áll, hogy csak és csak Jézust láthassuk. Imádkozzunk egymásért, hogy segíthessünk egymáson, hogy jobban szerethessük Istent és felebarátunkat.


Kérdezzük meg magunktól: Imádkozom? Hogyan imádkozom? Milyen gyakran imádkozom? Érzem, hogy szükségem van az imára? Ha nem sikerül imádkoznom, megpróbálok segíteni magamnak valamilyen könyvvel? Megteszek-e mindent azért, hogy hosszabban és gyakrabban imádkozzak? Amikor nehezebben megy az imádság, nagyobb hittel imádkozom? Pótolom-e azokat az imákat, amelyeket nem tudtam elmondani? A bűnbánat és a rövid fohászok csodálatos módon segítik az imaélet fejlődését.


„Legyenek egyek, Atyám, ahogyan Te bennem és én Tebenned” (Jn 17,11). Mindannyian egyetlen családot alkotunk. Mindannyiunk kötelessége és kiváltságai azonosak. Ugyanazért a célért dolgozunk. Ahogyan isteni Tanítónk imádkozott tanítványaiért, Szent Pál is ugyanarra irányítja az első keresztényeket. „Adja nektek a türelem és a vigasztalás Istene, hogy Krisztus Jézus akarata szerint egyetértők legyetek” (Róm 15,5)


Milyennek kell lenni tisztaságunknak?... Tisztának. Tiszta szívet adjatok Istennek. Megismétlem: tiszta szívet adjatok. Ugyanúgy, ahogyan egy fiú és egy leány egymásnak adják magukat az esküvő napján a nászban.


Munkátoknak imádságnak kell lennie, de az imádság idejét ne cseréljétek föl a munkáéval. Jegyezzétek meg: nem imádkoztok akkor, ha csupán fölmondjátok az imádságokat.


Ne beszéljetek! Ne beszéljetek az embereknek életetek nehézségeiről. Egyszerűen csak legyetek boldogok, hogy Krisztus tud azokról.


Sokszor az engedetlenség kicsiny bűneivel kezdődik a lélek zuhanása. A világ minden baja és bűne az ősengedetlenségből fakad. Így van ez velünk is: egyetlen engedetlenség elég ahhoz, hogy csőstül bajt hozzon az életünkbe. Meg kell értenünk, hogy az engedelmességben Isten van jelen, aki úgy hív minket, mint a Szűzanyát. Isten nem közvetlenül szólt hozzá, hanem egy angyal által, és Mária megcselekedvén azt, amit az angyal mondott, engedelmeskedett Istennek. Hasonlóképp van ez velünk is: Isten nem közvetlenül jön el, hogy szóljon hozzánk: Ő mások által beszél, akik eszközök az Ő kezében. Nincs tehát értelme elrejtőzni, csalni. Nincs értelme elrejtőzni, csalni. Nincs értelme a színlelésnek.


Sugározzuk Isten békéjét, az Ő világosságát, és oltsuk ki a világban és az emberek szívében a gyűlöletet és a hatalom szenvedélyét.


Szerelmetes bizalom az Isteni gondviselésben. Tudjátok, hogy ezer meg ezer embernek adunk itt enni Kalkuttában. Történt egy napon, hogy egy nővér odajött hozzám és azt mondta nekem: „Anyám, nincs semmi, amit megfőzhetnénk.” – Sohasem történt ilyen azelőtt. De íme, pontban kilenckor jön egy autó tele kenyérrel: a Kormány bezárta az iskolákat arra a napra, és az így megmaradó kenyeret elküldte nekünk. Lássátok meg újra Isten gondoskodását: inkább bezáratta az iskolákat, de nem hagyta meghalni az éhezőket. Mennyi gyöngédség és gondoskodás jön Istentől.


Úgy cselekedjetek, hogy életetek olyan áttetsző legyen, hogy az emberek belétek láthassanak és ott csak Jézusra találhassanak. Így az Ő hasonlatosságában fogtok növekedni.


Vagy minden, vagy semmi. Ha elhatároztuk magunkat, hogy mindent odaadunk, akkor adjunk oda mindent, másképpen nem adunk semmit sem. „Nem szolgálhatunk egyszerre két úrnak.” (Lk 16,13) Jézus mondta ezt, nem Teréz Anya. És ennek meggyőződéssé kell válnia bensőnkben.


http://www.rakospalotaifoplebania.hu/taxonomy/term/7

2017. május 26., péntek

ÁTMENTEM A VIZSGÁN?


- kérdezte egy szakiskolás diák, amikor a szakmai gyakorlati vizsga után az elnök hosszasan méltatta a fiatalok teljesítményét, csak éppen a lényeget nem említette a középsúlyos értelmileg akadályozott tanulók számára.

Mert a legfontosabb mozzanata a megmérettetésnek az eredmény kihirdetése. A hétköznapok sűrűjében sokan elfelejtjük, hogy minden napon vizsgát teszünk. Életvitelünk, beszédünk, cselekedeteink életünk vizsgaelnöke előtt zajlik. Akkor is fontos lenne egy kis vizsgadrukkal, egészséges összpontosítással nekifeszülni az előttünk álló feladatoknak, amikor azok már megszokottá, mindennapivá váltak.

És ha „gyengén felelt meg” értékelést kapunk egy nap végén, esetleg „elégtelent”? „Elestem ugyan, de felkelek, mert ha még a sötétségben ülnék is, az Úr az én világosságom!” – olvassuk Mikeás könyvében (7,8). Nagyszerű dolog tudni azt, hogy bizonyítványosztó Urunk önmagát adta/adja értünk, hogy a megmérettetés pályáját meg tudjuk futni. Mert egyikünk sem tudna cselekedetei alapján megfelelni Isten mércéjének. Egyedül Krisztus által kaphatunk kiváló bizonyítványt, sőt az igazság koronáját is megadja majd övéinek.

Szász Lídia Dóra / Kisbér

Pál apostol volt, és a mi jelenlegi reménységünk: „Végezetül eltétetett nekem az igazság koronája, amelyet megad nekem az Úr, az igaz (vizsga) bíró ama napon, de nemcsak nekem, hanem mindazoknak, akik vágyva várják az ő megjelenését.” (2Tim 4,8)




Desszert nélkül
Írta: Ágostonné Szőcs Anna

Pénteken úgy főztem, hogy vasárnapra is bőven maradjon. Bár általában mindent elkészítek egyébként is, de azért rendszerint marad némi utómunkálat: krumpli pucolás, a levestészta befőzése, ez-az. Most azonban már semmi dolgom nem volt a vasárnapi ebéddel. Reggeli csendesség után még három szabad órám volt az istentiszteletig. Nosza, süssünk valamit! Amint levettem a tojást a polcról, megláttam a darált diót is. Diókrémes diótorta lesz! A kedvencünk! Rövid töprengés után a kisebb formába öntöttem a masszát, és az előmelegített sütőbe tettem. Alig telt el néhány perc, és a torta elindult a formából. Nagy cseppekben folyt a forró lemezre, az égett szag pedig azonnal átjárta a lakást, és én kétségbeesetten öntöttem át egy nagy, lapos tepsibe, ahol aztán sikeresen odaégett az egész.

Ha nem értettem volna azonnal, hogy miért történt mindez, akkor este, a nyolcadikosok művelődési házi műsorán mindenképpen világossá vált volna: a büfében, egy nagy tálcáról diótorta nézett szembe velem...

„Szenteld meg a nyugalom napját!" (2Móz 20,8)




Gondoskodó Isten

Egyszer egy vezetői tréning ötven fős csoportját azzal bízták meg, hogy másfél nap leforgása alatt szervezzék meg 1000 hajléktalan megreggeliztetését és tiszta ruhákkal való ellátását. Ehhez a feladathoz semmilyen anyagi forrás nem állt a megbízottak rendelkezésére, csak a leleményességükre voltak utalva.
A megbízás nagyságával szembesülve egy ideig tanácstalanul néztek egymásra, hogy hol is kezdjék a szervezést, majd gyorsan elosztották maguk között a feladatokat: csoportonként feleltek a nyersanyagok beszerzéséért, a főzéshez szükséges eszközök meglétéért, az élelmiszer- és ruhaadományok begyűjtéséért, a szállításért és a csoportok közötti kommunikációért. Több élelmiszergyártó nagyvállalat vezetőit keresték meg, hogy meggyőzzék őket küldetésük nemes voltáról, és végül annyi élelmiszeradományt kaptak ajándékba, hogy több mint 1100 hajléktalant tudtak bőségesen ellátni minden jóval.
*
Amikor Jézus gondoskodott négyszer vagy ötször ennyi éhes szájról, őmellette nem állt több tucat ugrásra kész segítő a hatalmas feladat a megoldásához. De a legbiztosabb forráshoz fordult: Atyja áldását kérte, és úgy vendégelte meg a hatalmas tömeget. És mindenkinek bőségesen jutott a megszaporított falatokból.
Ha pedig Isten mindennapi gondoskodására gondolunk, hálával telhet meg a szívünk, hogy ő olyan növényeket teremtett, amelyek képesek magot hozni, és így különösebb beavatkozás nélkül újra termelődni. Ugyanígy az ellátásunkat is szolgáló állatokba beültette a reprodukcióra való képességet. Mennyei Atyánk gondoskodik az esőről, az oxigénről, a napfényről, és minden szükséges körülményről azért, hogy napról napra biztosítva legyen az ellátásunk.
A hatalmas feladattal megbízott 50 ember számára milyen elképzelhetetlenül nagy munka volt másfél nap alatt a semmiből megszervezni 1000 hajléktalan egyszeri jóllakatását. Mennyivel nagyobb feladat a milliárdokról való mindennapi gondoskodás Atyánk részéről, aki ezt a világ kezdetétől rendületlenül végzi.

„Ő pedig esőt ad a magra, amellyel beveted a földet, és kenyeret ad a föld terméséből, amely bőséges és tápláló lesz.” (Ézs 30,23)




Gyermeknapra



A gyermekek nevelése, tanítása szép és felelősségteljes szolgálat. Jó dolog, ha Isten útmutatására, bölcsességére támaszkodik az, akire Isten gyermekeket bízott, hiszen sokféle hatás éri a kicsinyeket, ami beépül elméjükbe, és akarva, akaratlanul hatnak cselekedeteikre.
Ilyen hatást válthat ki a szülőktől, rokonoktól, tanároktól hallott „aranymondás” is. Gyermekként egy idős nénitől gyakran hallottam például ezt a hamis állítást: „Mondj igazat, és betörik a fejed!”
Hálás vagyok, hogy tanulhattam több olyan aranymondást is, amit Isten tett felejthetetlenné és igazzá számomra. Például ezt:

„Azért vessétek el a hazugságot, mondjon mindenki igazat a felebarátjának, mert egymásnak tagjai vagyunk!” (Ef 4,25)




Helyesen dönteni

A minap azt a kérdést feszegettük egy baráti társaságban, hogy tudunk-e jó döntéseket hozni. Képesek vagyunk-e erre? Megtérésünkre visszagondolva igaz, hogy az nem a mi döntésünk volt, hiszen Isten minket megelőzve már megkeresett bennünket. Abban is egyetértettünk, hogy megtérésünkig csak a rosszra volt szabad akaratunk.
Jób könyvét olvasva elgondolkodtatott ez az ige (31,1): “Szövetségre léptem (szövetséget kötöttem) a szememmel...”. Megváltottként tehát már van szabad akaratunk a jóra! Ahogy a bibliai ifjú Dániel is eltökélte, hogy nem eszik fogvatartója, a király ételéből – és ezzel helyes döntést hozott. Ezek a bibliai helyek nagyon erős elhatározásról, elköteleződésről írnak.
Persze azt is átéltük már, hogy minden odaszánásunk harmatgyenge, elhatározásaink erőtlenek. Szent életet csak Jézus Krisztussal közösségben, szentségének jelenlétében élhetünk.
“Mert az ő alkotása vagyunk Krisztus Jézusban jó cselekedetekre teremtetve, amelyeket előre elkészített az Isten, hogy azokban járjunk.” (Ef 2,10)




KISZOLGÁLTATOTTAN


Hideg, esős tavasz után lépünk át a nyárba. Volt, amikor három napig csak szakadt, és úgy tűnt, abba sem hagyja. Noé történetét idézte ez fel számomra, azt, amikor megnyíltak az Ég és a Föld csatornái. Bár a mi falunk magasan fekszik, mégis, az alsó területeken sokak pincéje beomlott. Két tanítványom (egy testvérpár) nem is tudott iskolába jönni, mert kidőlt a házuk fala. A környék alacsonyabb területein tavak keletkeztek, óriási, összefüggő vízfelületeket láttam. Vajon az idén lesz ott aratás?

A mai, modern embert váratlanul érte a természeti csapás, nincs hozzászokva ilyen mértékű kiszolgáltatottsághoz. Azt hittük, hogy mi, mindent meg tudunk oldani, nincsenek akadályok előttünk. S egyszer csak beszakad az M1-es autópálya burkolata, mi pedig csak csodálkozva nézzük. Elpusztul több ezer hektáron a kukorica, és most éppen nem tehetünk semmit. Nincs ember, aki mindezeket hirtelen vissza tudná fordítani.

Hiszem, hogy semmi nem történik véletlenül. Kaptuk ezt az időjárást, mert Isten jó hozzánk, és minket, a felfuvalkodott szívű, gőgös, 21. századi embereket is szeret annyira, hogy figyelmeztessen: nélküle teljesen kiszolgáltatottak vagyunk.

Mint Nabukodonozort, aki sétált a várfalon, csodálta a birodalmát. Amiként mi is: felfuvalkodottan csodáljuk művünket. A babilóniai király kapott Istentől három figyelmeztetést, és végül elvesztette a királyságát.

Minket, ma élő embereket is megszólított Isten. Megszólított a viharral, az árvizekkel, az elpusztult vetésekkel. És ismét felajánlja a kősziklát, a menedéket, az egyetlen helyet, ahol nem vagyunk kiszolgáltatva senkinek és semminek: Jézus Krisztust.

Menedékházat a vihar elől.

Tóth Györgyi / Lengyel

Jézus: „Aki hozzám jön, hallgatja a beszédemet, és aszerint cselekszik, megmondom kihez hasonló. Hasonló egy olyan házépítő emberhez, aki mélyre ásott, és kősziklára helyezte az alapokat. Amikor aztán jött az árvíz, beleütközött a folyam árja abba a házba, de meg nem mozdíthatta, mert kősziklára épült.”
(Lk 6,47-49)


"Mert sok örömünk és vígasztalásunk van a te szeretetedben, hogy a szentek megvidámodtak teáltalad, atyámfia."
Filemon 7

Méltó szenvedély

Legszebb,
emberhez legméltóbb szenvedély:
örömöt szerezni.
Gyógyító kúra ez
betegségben, szomorúságban.
Biztos védelem
az érdektelenség köde,
az önzés fagya ellen.
Boldog, ki ebben égeti magát!
Élete füstje,
mint jóillatú áldozat
száll fel az égre...

MENNYEI ATYÁNK!
A TE bizonyságaid szívünk örömei, gyönyörűségei. Még ha elő is fog néha a szomorúság bűneink, tökéletlenségeink miatt, este bánat száll be hozzánk, reggelre öröm, mert vígasztalásunk lehet Igédben. Kérünk, ajándékozz meg bennünket az örömhír hordozásának és az örömszerzésnek tiszta szenvedélyével is, mások boldogítására, a Te dicsőségedre.
Ámen.


Munka a kertben



Fiaim néhány éve átvállalták a kert gondozását. Nagy buzgalommal kezdték az új gyümölcsfák telepítését. Szerteágazó, körültekintő munka előzi meg, mire a facsemete a helyére kerül: a megfelelő terület kiválasztása, a talaj-előkészítése, tájékozódás az interneten a legjobb, a legmegfelelőbb fajta felől, szakemberek kikérdezése. Majd irány a faiskola, és nem sok idő múlva – mindenki örömére – már helyére is került a fácska.
És folytatódik a gondozási feladatok sora: megtámasztás, permetezés, öntözés, talajjavítás, metszés. Minden nap figyelni, nem támadta-e meg kártevő. Délután, hazatérve iskolából, munkából a fiúk első útja nem a lakásba, hanem a kertbe vezet. Ha nincs is teendő, akkor is figyelemmel kísérik az új hajtásokat, örülnek a növekedésnek, tervezik, hogy a csemete árnyékában mikor fér el egy szék...
Szeretik, gyönyörködnek benne, mert ők ültették, ők fáradtak érdekében. Hát, még amikor megjelennek az első gyümölcs-kezdemények! Izgalommal figyelik a hőmérőt, hogy elfagy-e a várható termés. Kémlelik az eget, hiszen szükséges lenne az eső, de a jég nem. Korszerű csapdát szereztek be a betolakodók ellen, nehogy az ígéretes gyümölcsöt megkárosítsák. Hiszen van már rossz tapasztalatuk is, mivel az egyik esztendőben a bőséges termés élvezhetetlen volt. A beérett gyümölcs kóstolása, szürete mindig várva várt esemény, aminek már mindenki részese, az is, aki dolgozott vele, de a család többi tagja is.
Hasonló módon gondoskodik rólunk Mennyei Atyánk is! Plántált, beoltott, öntöz, táplál, a beteg, felesleges hajtást levágja. És közben várja, hogy az életünk termőre fordul! Hogy jó gyümölcsöt termünk majd. Mások javára, az ő dicsőségére.

„… járjatok az Úrhoz méltóan, teljes tetszésére, minden jócselekedettel gyümölcsöt teremve” (Kol 1,10)


"Térjetek meg, mert elközelített a mennyek országa!"
(Mt 3,2)
Az Istennel való találkozás tehermentesít bennünket. Ő szerzett nekünk üdvösséget a golgotai kereszten, s ebben a menynyei beruházásban Ő az egyedüli tulajdonos: nem kettőnk vegyesvállalkozását alapítottuk meg. Ezért, amikor missziói küldetésemet teljesítem, nem magamnak szerzek követőket, hanem Neki. A túlfűtött vágya annak, hogy másokat megtérítsek, csapdahelyzetet teremt, még akkor is, ha idő-, ima-, szolgálat-befektetésem kamatozni látszik, és egyre növekszik az általam megtérők száma.
Az ébredések a mennyben jegyeztetnek elő. A pünkösdi szellő megelőzte Péter prédikációját, a Szentlélek megjelenése nem az apostol jó szervezőkészségének és szónoki képességeinek tudható be. Péter egymagában félt és néma volt, mint egy használatlan kürt, de amint a Lélek kézbe vette ezt a hangtalan hangszert, és belefújt, háromezer ember tért meg a szavára. Megtörte a hallgatóság minden ellenállását, késszé tette őket az Ige befogadására.

Mindenkit, akinek a megtérésében felhasznált engem Isten, tulajdonképpen Ő szeretett magához. Nincs okom büszke lenni, még a nyilvánvaló, lemérhető eredmények fölött sem pöffeszkedhetem. Inkább csodálkozással és csodálattal állok meg ott, ahol a Lélek szele fúj.
Az Ő országában a megtéréseknek a minősége számít, nem a számuk. Ezért van öröm a mennyben már egyetlen bűnös megtérésén is, de ítélet van azokon, akik megtértek, ám nem az élő Istenhez. A Lélek meghökkentő matematikára tanít. Szerinte egyetlen fülbevalós, technós, narkós fiatal nyom annyit a latban, mint 99 hallelujázó. Az elveszettet megkeresi.
Őneki gazdálkodunk, Övé a termés. Lett légyen az anyagi, pénzbeli vagy lelki/szellemi. Nemcsak a százada vagy a tizede annak, hanem minden. Merthogy Ő vezet a keresethez, a gyarapodáshoz is. Minél inkább maga mellé vesz Isten inasnak és munkatársnak, annál inkább dicsőíthetem Őt, és örülhetek annak, hogy a nevem fel van írva a mennyben (Lk 10,20). Ez elég nekem. Ez a kegyelem.
(R. Szabó István)



ÚGY, MINT Ő…


Gyakran csodálkozom azon, milyen sok az olyan keresztyén, aki nem tapasztalta még meg a krisztusi szeretetet. Hiába töltöttek éveket Isten szolgálatában, mégis nehezen hiszik el, hogy Isten feltétel nélkül szereti őket. Persze, nehéz elfogadni azt, amit soha nem ismertünk fel.

Vannak, akik azért nem ismerik fel Isten szeretetét, mert nem tapasztalták meg az igazi, mély testvéri szeretetet. Ez bizonytalanságot eredményez, ami meglátszik szolgálatukon is, és nem képesek Isten szeretetét bemutatni másoknak. Mérhetetlen szükségünk lenne arra, hogy minden korlátot, nézeteltérést, sértést és sértődöttséget, pletykát és rossz gondolatot figyelmen kívül hagyva, látható módon ki tudjuk fejezni szeretetünket egymás iránt azért, hogy kívülállók és keresztyének egyaránt felfoghassák, „mi a szélessége és hosszúsága és mélysége és magassága az Isten jóvoltának". (Ef 3,18-19)

A testvéri szeretet a Krisztus test lényege. Megerősödni, továbbadni az életet, örömet, és békességet árasztani. Túl gyakran elégedetlenkedünk, amikor látjuk, hogy másoknak jobban megy, mint nekünk, és titokban örülünk, ha valaki elbukik, vagy nem sikerül neki elérni azt, amit akart. Pál apostol arra bíztat bennünket, hogy „Örüljetek az örülőkkel, és sírjatok a sírókkal”. Ez azt jelenti, hogy meg kell halnunk annak a késztetésnek, hogy nehezteljünk valakire, aki rangsorban megelőz minket, de visszafelé is érvényes: nem vethetjük meg azt, aki nálunk gyengébb igehirdetést vagy bibliaórát tart. De az irigységnek sem adhatjuk át magunkat, ha megpillantjuk szomszédunk terepjáróját. Nem adhatjuk be a derekunkat, amikor, pl. lelkipásztorunk gyerekeiről hallunk hátborzongató pletykákat, vagy romlott szívünk szerint az első adandó alkalommal rossz hírét keltenénk valakinek a gyülekezetben. Ehhez őszinte és alázatos szív kell. Teljes bizalom Isten iránt, és mély megrendülés a szívben rejlő bűn mélysége miatt. Rendeljük alá magunkat Jézusnak, hogy félretehessük vágyainkat és veszteségeinket, és mások hasznát kereshessük! Ha a testvéreinket nem tudjuk szeretni, hogyan fogjuk szeretni ellenségeinket?

Weberné Zsikai Mária / Budapest

Jézusi parancs: „… amint én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást.” (Jn 13,34)

Kalkuttai Szent Teréz anya idézetek

A múltbeli dolgokat el kell feledni és meg kell bocsátani. A jövő még nem érkezett el. Ma szeretheted Jézust, ahogyan Ő szeret téged: személyes, benső szeretettel. Nem kell félned: Isten megad neked minden kegyelmet, amire csak szükséged van, ha te megengeded neki, hogy az imádságon, áldozatokon, szenvedésen és kemény munkán keresztül megszenteljen téged. Semmi sem lehetetlene Isten előtt, hiszen „Isten a szeretet”. (Jn 4,16)


A szeretet otthon kezdődik. Minden attól függ, hogyan szeretjük egymást. Ebből a kölcsönös szeretetből táplálkozzon családi életetek, és bármerre járjatok is, ezt a szeretetet sugározzátok magatokból. ne féljetek a szeretettel járó szenvedéstől, mert Jézus maga is így szeretett.


Az örömmel végzett munka sok lelket vezethet Istenhez: az öröm imádság, nagylelkűségünk jele. Az örömnek látszania kell a szemekben, a tekintetben, a mozdulatokban.


Csak egyetlen életünk van: miért kell azt megnehezítenünk egymásnak? Mindannyiunknak más-más talentuma van. Jézus, Mária, József alkották a Szent Családot, nem csupán Jézus. Ahhoz, hogy a család teljes legyen, Józsefre, az ácsra, Jézus nagyságára és Mária szeplőtelenségére is szükség volt. Ugyanígy a mi családjainkban is.


Ebben a hónapban gyakran ismételjük majd az imádságot: „Az egész világon bemutatott minden Szentmisével egységben fölajánlom Neked szívemet. Tartsd meg olyan szelídnek és alázatosnak, mint a Tiéd.” Ha hosszan elidőzünk a csendben, könnyen fakad majd föl az imádság, a forró imádság. Ha szívünk nem merül el a csendben, imaéletünk nagyon nagy kárt szenved, mert – amint tudjátok – Isten csak a szív csendjében szólal meg.


Egy napon az utcán fölszedtek egy embert és elhozták hozzám. Megmostuk, tisztába öltöztettük, és ő utolsó sóhajával azt mondta nekem: „Nővér, Istenhez megyek.” – Ez a boldogság: kis dolgokat cselekedni nagy szeretettel.


Elfogadni mindazt, amit Ő küld – és odaadni mindazt, amit kér. Derűsen mondani igent Jézusnak akkor is, ha kérése nem kedvedre való. Lehet szó lényegtelen dolgokról, de Isten számára semmi sem lényegtelen: minél kisebb dologról van szó, annál nagyobb legyen a szeretet.


Éljünk kölcsönös szeretetben! Ne legyenek ezek csupán szavak, ültessük át a gyakorlatba, és családunkban akkor öröm terem majd. Mindenkiről jót mondjatok; Derűt sugározzatok mindenkire, akivel csak találkoztok; Soha, a legkisebb mértékben se sértsétek meg a szeretetet; Ha valakit megbántanátok - legyen ez akárcsak egy gyermek -, nyomban kérjetek tőle bocsánatot; Olvassatok, elmélkedjetek, beszéljetek a szeretetről, amit gyakorolnunk kell egymás iránt.


Isten minden egyes gyermekét néven szólította. „Te enyém leszel, és víz el nem sodorhat, sem tűz meg nem égethet.” A mindenható Isten beszél a lélekhez. Ő magadért választott téged. Te szent vagy. Kisgyerek korunktól tanították nekünk, hogy ha egy szerzetes jött, bármit is csináltunk, félbe kellett hagynunk a dolgunkat és meg kellett hajolnunk, mert a fölkentség szentségével találkoztunk: valami különös dologgal.


Jézust, az Isten fiát azért küldte el az Atya, hogy bejelentse a Jóhírt. Élő valóság ez. Teljesen és egészen bízott abban, hogy az Atya – akkor is, ha nem fogadták el, és a látszólagos kudarc ellenére is – megvalósítja gyógyító, üdvözítő tervét. Bizonyos volt ebben, de ugyanakkor látta, hogy az emberek nem fogadták be, nem fogadták el: Názáretben harminc éven át csak úgy ismerték, mint „az ács fiát”. A Szűzanyának és Józsefnek is el kellett csodálkoznia. Harminc év, aztán három évig az emberek között, tanítva. Őrültnek, csalónak, szélhámosnak mondták, arcul ütötték, kigúnyolták és aztán keresztre feszítették. Teljes kudarc. De ő tudta, hogy az Atya akarata mindezek ellenére megvalósul. Bennünk is él ez a bizalom?


Kedves Testvéreim! – ismerjétek meg az Igét, - szeressétek az Igét, - éljétek az Igét, - adjátok tovább az Igét, - és igazságban éltek majd. „És az igazság szabaddá tesz majd titeket” (Jn 8,32).


Ott van az otthon, ahol az édesanya van. Egyszer összeszedtem egy kisgyermeket és hazavittem. Megmosdattam, tiszta ruhát adtam rá és elláttam mindennel, de egy nap után megszökött. Újra megtalálták és visszahozták a házba, de megint csak megszökött. Utánaküldtem az egyik nővért. Egy fa alatt találta egy asszonnyal, aki két kő között éppen főzni készült valamit. A nővér megkérdezte a gyermeket: „Miért menekültél el a házból?” – Ő azt válaszolta: „Nekem ez az otthonom, mert itt van a mamám.”



http://www.rakospalotaifoplebania.hu/taxonomy/term/7

2017. május 25., csütörtök

Kalkuttai Szent Teréz anya idézetek

A betlehemi gyermek a szabadság és a szegénység örömét tanítja nekünk. A Jóhír érkezett meg vele, és ha igazán fölkészültünk eljövetelére, bizonnyal megértjük majd örömhírét. Amikor a jászolra, a szalmára, az állatokra, a pásztorokra nézünk, akkor felfogjuk szeretetét, megértjük, hogy mennyire szeretett bennünket. Amikor az Élet Kenyerében szemléljük Őt, akkor megértjük, hogy mennyire szeret ma is. Minden pillanatban rendelkezésére kell állnunk, hogy képesek legyünk befogadni a Jóhírt, amelyet Ő hozott el nekünk. A szegénység szabadság. Minél kevesebb tulajdonunk van, annál többet adhatunk.

A lélek buzgósága az Isten iránt érzett hiteles szerelem hatása és próbája. Nem tehetünk mást, mint elégni a vágyban, hogy jót tehessünk a lelkeknek. Ez volt Jézus legnagyobb és leghőbb vágya is. A szerelem próbája ezért a buzgóság; a buzgóság próbája pedig az Istennek való önátadás.


A szerető gondoskodás a hiteles szellemi élet kezdetét jelenti. Ha megtanuljátok a gyöngédség művészetét, mindinkább hasonlatosak lesztek Krisztushoz, mert az Ő szíve szelíd volt, és mindig figyelt mások szükségleteire.


Az elkövetett hibát Isten irgalma eltörli és megbocsátja. Járuljatok oltárához tiszta szívvel, próbáljatok meg minél inkább egyedül Istennel lenni, hogy meghallhassátok, amikor szívetek csendjében beszél.


Együttérzésünkkel és jelenlétünkkel Krisztus jelenlétét sugározzuk.


Hűségesek legyetek az apró dolgokban, mert ebben lakozik a ti erőtök. Istenünk előtt semmi sem kicsiny, mert Ő olyan nagy, és mi olyan kicsinyek vagyunk. Éppen ezért bízza ránk ezeket az apró dolgokat, hogy megmutathassuk iránta érzett szeretetünket. Általa minden naggyá válik. Ő kicsiny dolgot nem cselekedhet. Isten dolgai mindig határtalanok. Igen. Hűségesen végezzétek a szeretet apró gyakorlatait, amelyek életszentséggé épülnek bennetek, és Krisztushoz tesznek titeket hasonlatossá.


Legyünk szőlővesszők a Jézus-szőlőtőn! Így szilárd elhatározással, nagyobb szeretettel és alázattal fogjuk szeretni és szolgálni egymást, és valami szépet adunk Istennek. Biztos vagyok benne, hogy összetartozó szeretetteljes szív vagytok, és így teljesítitek Teréz Anya kívánságát és betöltitek reménykedését, hogy együtt növekedjetek a szentségben, egymás és a szegények iránti szeretetben.


Nem lehetünk alázatosak, ha nem imádkozunk. Jézustól kell kérnünk az alázat ajándékát, hogy imáink gyümölcseként megkapjuk tőle. Imádkozzunk, hogy mindannyian jobban megérthessük Őt.


Próbáljuk meg mindig, minden pillanatban jobbá tenni imáinkat. A kudarcok és csalatkozások abból is erednek, hogy elhanyagoltuk az imádságot. Az imádság a szellemi és lelki élet tápláléka. Ha elhanyagoljuk, a szellemi és lelki élet elsorvad és meghal. Kérjük a Szűzanyát, hogy tanítson meg minket imádkozni, ahogyan Jézust tanította Názáretben.


Szent Tamás mondja: „A szentség nem áll semmi másból, csupán abból a szilárd elhatározásból, hogy Istennek adom magam. Tántoríthatatlan akarattal szeretjük Istent, választjuk Istent, futunk Isten felé, elérjük és magunkhoz vesszük Őt.”


„Tegyétek örömömet teljessé azzal, hogy egyetértetek, egymást szeretitek, együttéreztek, egyet gondoltok. Semmit se tegyetek vetélkedésből vagy hiú dicsőségvágyból. Tekintse inkább alázatosan egyik a másikat magánál kiválóbbnak. Senki se keresse csak a maga javát, hanem a másokét is.” (Fil 2,2-4) Eme egység nélkül a család szellem nehezen maradhatna fenn.


„Üdvözlégy kegyelemmel teljes, az Úr veled van” (Lk 1,28). Amikor a Szűzanya meghallotta az angyalt, felkavarta a megszólítás. Arra gondolt, miféle üdvözlet lehet ez. Bár minden bűntől mentes és tökéletes volt, Mária mégis zavarba jött és csodálkozott. A Szűzanya nem szobor volt, emberi érzelmek nélkül, hanem olyan, mint te vagy én. És az angyal azt mondta: „Ne félj, Mária, Istennél semmi sem lehetetlen…” és azt is:”Jézusnak fogod hívni.” És Mária válaszolt: „Íme, az Úrnak szolgálóleánya, legyen nekem a Te igéd szerint” (vö. LK 1,26-38).



http://www.rakospalotaifoplebania.hu/taxonomy/term/7

2017. május 24., szerda

Kalkuttai Szent Teréz anya idézetek

A Szentírásban olvassuk: „Jöjjetek hozzám mind, ti megfáradtak és elnyomottak, és nálam nyugalmat találtok”. (Mt 11,28) Látjátok Zakeust: látni akarta Jézust és ezért minden módon próbálkozott. De nem láthatta meg őt mindaddig, amíg be nem látta, hogy alacsony termetű. Ez a belátás vezette el a következő lépéshez: fölmászott egy fára akkor is, ha így mindenki meglátta, hogy milyen alacsony.


A szülői szeretet szép és igen értékes, de Isten kérhet mást is. Emlékszem, amikor azt mondtam anyámnak, hogy el akarok utazni, bezárkózott szobájába, imádkozott, hogy segítséget leljen. Levelet kaptam egy lánytól: „Tudom, hogy hivatásom van, de anyámnak kell döntenie.” Az anyja pedig odaírta: „Ha Jézus, az, aki akarja.”


Amikor valaki hibázik, nyomban ott terem egy másik, aki ujjal mutat rá. Cselekedjetek úgy, hogy a kívülálló kritikus jobb útra térjen.


Ezt hozza nektek Teréz Anya szeretete: áldást és imákat, Jézus örömével, szeretetével és békéjével teljes boldog Karácsonyt, hogy újra megszülethessen Ő bennünk és körülöttünk. Karácsonykor Krisztus kicsiny és védtelen gyermekként jön el hozzánk, és szeretet után áhítozik. Fölkészültünk befogadására? Születése előtt szülei szállást kerestek, de az emberek között sehol sem találtak.


Gyakran kiejtünk olyan szavakat, amelyek nem a szeretetből fakadnak, és amelyekben nincsen meg a szeretet. Ezek a szavak a mi szívünkből jönnek és nem Istentől. Fiatalon nagyon figyeljetek a csendre, mert később sokkal nehezebb lesz.


Hányszor mondjuk: „Szerettem volna nem is látni azt a dolgot…” Mégis, milyen keveset teszünk azért, hogy ellenálljunk a vágynak, amely mindent látni akar. Pedig a lélek és a szív csendje nagyon fontos. A Szűzanya Jézus „szavait mind megőrizte szívében” (Lk 2,51). Ez a csend vitte Őt közelebb a titokhoz. Nem kellett semmit megbánnia. Isten úgy akarja, hogy mi is így viselkedjünk, és legyünk meggyőződve arról, hogy szükséges a csend.


Igazi csend kell, hogy egyedül maradhassunk Istennel. Szükségünk van az áldozat szellemére, ez szítja bennünk a szeretet tüzét. Megtanultuk már a csend művészetét? Ha a csendet nem ismerjük, én mondom nektek, akkor nem imádkoztok, mert a csend gyümölcse az imádság. Szükségünk van a csendre, hogy megláthassuk van-e a szívünkben valami más is Jézuson kívül.


Látjátok, én nem törődöm a ruházatommal. Mindig megkérdezem: „Kérem szépen, kaphatok egy…?” Ha pénz érkezik hozzám, minden jogom meglenne rá, hogy megtartsam és elköltsem. De nem teszem. Szükségem van egy táskára? „Kérem szépen, kaphatok egy…?”


Lemondás és boldogság. E kettő jellemezze bűnbánó életünket. Bűneink és az egész világ bűneinek kijavítására éljünk buzgón a bűnbánat szentségével, gyakorolva az önmegtagadást, hogy megtanuljuk helyesen használni a dolgokat.


Nemsokára az Egyházzal együtt megkezdjük az adventet. Az advent olyan, mint a tavasz a természetben, amikor minden megújul, friss és élettel teli. Az adventben ez köszön ránk is: megújulunk, erőt merítünk és egészséget, hogy készen álljunk Krisztus fogadására – bármilyen formában válassza is, hogy eljöjjön közénk. Karácsonykor csecsemőként jön majd el, picinyke lesz és védtelen, szüksége lesz édesanyjára és mindarra a szeretetre, amit csak egy édesanya adhat.


„Ő engem dicsőségének ruháiba öltöztetett.” (vö. Iz 61,10) A régi időkben az áldozat bemutatására kiválasztott varázsló különleges személy volt, mivel méltósága az egész törzsre visszahatott. Meg kell ismételnünk azt, amit a pap a misén cselekszik, azonban a kenyér és a bor helyén – számunkra – a szegény emberek állnak.


Vajon boldogok-e, elégedettek-e a szegények, akiknek szabad és teljes szívvel végzett szolgálattal tartozunk? Örömtől dobban szívük, miként Keresztelő Szent János örömtől mozdult anyja méhében, amikor a Szűzanya elvitte hozzá Jézust. Odaadó, gyengéd, bensőséges vagyok a szegények szolgálatában? Megteszem értük azt, amit Mária tett Erzsébetért?




http://www.rakospalotaifoplebania.hu/taxonomy/term/7

2017. május 23., kedd

Kalkuttai Szent Teréz anya idézetek

A bűnbánat mindenképpen szükséges. Nincs hatékonyabb eszköz ennél a lélek rendezetlen szenvedélyeinek megfékezésére és a természet ösztöneinek átvilágítására. Így jutunk majd az égi boldogság birtokába, amely minden földi örömöt fölülmúl, ahogyan a lélek a testet és az ég a földet.


A hétköznapi szeretetszolgálatnak teljesen alázatosnak, egyszerűnek, nyíltnak, gyöngédnek, megbocsátónak és figyelmesnek kell lenni. Tanulnunk kellene általánosságban az udvariasságot, a megértést, az érettséget és a kölcsönös, mély bizalmat illetően is. Nehezen fogadjuk el a jó tanácsokat, és nem változtatjuk meg időben, amit meg kellene változtatnunk.


A tiszta szív szabad, és a szabad szív képes a szeretetre. Köszönöm, Mária. Segíts nekünk, hogy megvédjük tisztaságunkat, akár életünk árán is. Emberi lény ne tudja megrontani Istennek ezt az ajándékát személyünk ellen irányuló támadással. Mindent Jézusért, általad, Jézus anyja, Édesanyám.


Ahhoz, hogy megvalósítsuk magunkat, alázatra van szükségünk és imára. A szellem hűsége, a teljes önátadás, a szerelmetes bizalom, a kölcsönös szeretet és a szent boldogság által növekedünk a szentségben.


Az öröm imádság, az öröm erő, az öröm szeretet, az öröm a szeretet hálója, mellyel lelkeket halászhatunk. Isten szereti azt, aki örömmel ad. Nagyon szereti azt, aki örömmel ad. Ha munkád során nehézségekbe ütközöl, és örömmel mosolyogva fogadod azokat, az emberek „jónak látják majd a te műveidet és dicsőíteni fogják az Atyát”. (Mt 5,16). Úgy tudjuk a legjobban kifejezni Isten és az emberek iránt érzett hálánkat, ha mindent örömmel fogadunk. Egy szeretetben és szerelemben égő szív vidám szívet terem.


Egy napon Henry atya Szent József tiszteletének terjesztése végett elhatározta, hogy nyomtat néhány szentképet, és eljött egy kis pénzt kérni tőlem. Azon a napon csak egyetlen rúpia volt a pénztárban, és azon gondolkoztam, neki adjam-e, vagy inkább megtartsam magunknak. Úgy döntöttem, hogy neki adom. Henry atya ugyanaznap este visszajött, és egy szép, pénzzel teli erszényt adott át nekem: száz rúpia volt benne. Egy ember megállította az utcán és átnyújtotta neki az erszényt azzal, hogy adja oda Teréz anyának.


Gyakran találok – sok-sok szívben sok-sok keserűséget, sok-sok nyelven kiejtett sok-sok csúnya szót, nagy-nagy gőgöt a viselkedésben. Kérjük szüntelenül a Szentlelket, hogy úgy szerethessük egymást, ahogyan Jézus szeretett bennünket.


Ha ma meg kellene halnotok, mit mondanának rólatok? Mi volt szép, Krisztushoz hasonlatos bennetek, ami segített másokon? Álljatok meg Jézus előtt, és ne elégedjetek meg bármilyen válasszal.


Jézus azt mondja az Evangéliumban: „Azért jöttem, hogy beteljesítsem Atyám akaratát.” (Jn 4,34) Isten akaratát akkor teljesítjük, amikor engedelmeskedünk. Az engedelmesség bizonnyal szellemi, lelki természetű, hiszen a mennyben is ott van. Az engedetlenség volt az első bűn: Lucifer nem vetette alá magát Isten akaratának, megtagadta az engedelmességet: „nem szolgálok tovább”. Őseink, Ádám és Éva ugyanígy cselekedtek: megtagadták az engedelmességet; megették azt a gyümölcsöt, amelyet az Isten megtiltott nekik. A mi engedetlenségünk az első, az eredendő bűn folytatása.


Legyetek gyöngédek azok iránt, akik felelősek valamiért. Tegyetek velük úgy, ahogyan ti cselekednétek az ő helyükben. Amikor Krisztus együtt élt apostolaival, mindig szeretetre méltó volt. Bízott mindannyiukban, személyre szóló szeretettel szerette mindannyiukat.


Szükségünk van az alázatra, hogy megóvjuk magunkat a veszélytől, a bukásoktól, hogy szeretetszolgálatunk valóban gyümölcsöt teremjen. Jó és szép látni Krisztus alázatát. Krisztusét, aki „Isten formájában volt, és az Istennel való egyenlőséget nem tartotta olyan dolognak, amelyhez föltétlenül ragaszkodnia kell, hanem kiüresítette magát, szolgai alakot öltött, és hasonló lett az emberekhez.” (Fil 2,6-7)


Van egy történet azokról az apácákról, akiknek zárdájába már jó ideje nem érkezett új jelentkező. Festettek akkor egy képet, odahelyezték Szent József oltára alá és mindannyian imádságba kezdtek. Három nap múlva érkezett egy jelentkező, de nagyon csúnyácska volt. Az apácák visszamentek Szent Józsefhez: „Nem tudtál volna szebbet és jobbat küldeni?!...” – Azután ránéztek a képre: a jelentkező pont olyan volt, mint amilyet festettek…





http://www.rakospalotaifoplebania.hu/taxonomy/term/7

2017. május 22., hétfő

Kalkuttai Szent Teréz anya idézetek

Az Úr „szolgái” – „szolga” annyit jelent, hogy valakinek a rendelkezésére állok, a másik kívánsága szerint cselekszem teljes bizalommal, és örülve annak, hogy feltétel nélkül hozzá tartozom.


Ellen kell állni mindannak, ami mélabús szomorúságba húzhat. Legyen mindennapi imádságunk: „Az Úr öröme az én erőm.” A boldogság és az öröm volt a Szűzanya ereje. Ezzel az erővel szolgálta készségesen Istent, gyermekét, és amikor méhében Erzsébethez vitte Őt, annak méhében is az örömtől mozdult meg a gyermek. Csak az öröm adhatott Máriának annyi erőt, hogy Názáretből Júdea dombjai közé siessen unokatestvéréhez, és szolgálóleányként segítsen neki. Nekünk is ugyanígy kell szolgálnunk az Urat: igaz szolgaként. És miután magunkhoz vettük az Áldozatot, szerető gondoskodással kell elindulnunk a nehézségek útján.


Fordítsunk különös gondot arra, hogy családjaink a szeretet és egység közösségében éljenek, hogy ellenálljunk minden gyűlöletnek, és elűzzük azt otthonainkból. A szeretet otthon kezdődik. Sok múlik azon, hogyan szeretjük egymást. Alapozzuk életünket erre a szeretetre! Terjesszük Isten szeretetének illatát, bármerre járjunk is. Ne féljetek, a szeretet nem tesz rosszat – Jézus is így szeretett bennünket.


Higgyetek nekem: ha a hozzátok legközelebb állót nem szolgáljátok szabadon és teljes szeretettel, akkor semmit sem adhattok a szegényeknek. Egy napon, amikor Új-Delhiben voltam, autón utaztam egy széles úton. Egyszer csak megláttam egy embert, aki félig az úton, félig a járdán feküdt. Az autók elmentek mellette és senki sem állt meg, hogy megnézze, mi baja lehet. Megállítottam a kocsinkat, és az embert magunkkal vittük. A nővérek meglepődtek és megkérdezték tőlem: „Anyám, hogyan látta meg? Senki sem vette észre, még nővéreink sem.” Ha szívünk megszabadul a bűntől, akkor meg fogjuk látni Istent.


Jézus azt mondta: „Azért jöttem, hogy beteljesítsem Atyám akaratát” (Jn 4,34). Mi az Atya akarata? Hogy szentek legyünk. Ezért növekedjetek a szentségben, és hasonlítsatok mindinkább Jézushoz.


Jézus azt mondta Szent Pálnak: „Saul, Saul, miért üldözöl engem?” (ApCsel 9,4). Nem azt mondta: „Miért üldözöd a keresztényeket?” Nyilvánvaló igazság szól itt: „Bármit tesztek a legkisebb testvéreimmel, velem teszitek azt.” (Mt 25,40).


Jézus negyven napot töltött imádságban, mielőtt nyilvános életét megkezdte volna. Gyakran visszavonult: egész éjszakákat töltött egyedül a hegyekben, csöndben, imádságban. A csönd gyümölcse az ima. Az ima gyümölcse a hit. A hit gyümölcse a szeretet. A szeretet gyümölcse a szolgálat. Biztosítsuk egymásnak a béke és nyugalom légkörét, amely elősegíti az imádságot, a munkát, a tanulást és a pihenést.


Mindig vidáman mosolyogjatok a gyermekekre, a szegényekre, minden szenvedőre vagy magára hagyottra! Ne csak figyelemmel forduljatok feléjük, hanem tárjátok ki a szíveteket is nekik. A kedvesség, a buzgóság több embert térített meg, mint a tudomány vagy az ékesszólás. Mi megfogadjuk, hogy teljes szívvel és ingyen szolgáljuk a szegényeket. Mindez talán nem jelent szeretetet, nemességet, kedvességet, alázatot, az önzés visszautasítását? Mi vagyunk a szegények szolgálatára és nem ők a miénkre. Ahhoz, hogy a szegények meglássák bennünk Krisztust, először nekünk kell Őt meglátnunk bennük. Legyetek gyöngédek és együttérzők! Bárkivel találkoztok, legyen boldogabb utána, min amilyen előtte volt. Legyetek Isten gyöngédségének élő tanúi. Mindenki láthassa a gyöngédséget: arcotokon, szemetekben, mosolyotokban, hangotok melegségében.


Ne féljetek; szükség van a Keresztre, szükség van a szenvedésre. Ez annak a jele, hogy közel vagytok Jézushoz.


Néhányszor megkérdezik tőlem: „Mi lesz a Szeretet Misszionáriusaival, ha Ön meghal? „ – Így válaszolok: „A rend akkor hal meg ha, nem Isten műve. De ha Isten talál valaki kisebbet és alázatosabbat, akkor általa szolgál majd.”


Sokat beszélünk a szegényekről – de vajon eleget beszélünk-e a szegényekkel?


Váljunk Jézus Szívéből áradó szeretettől teljes szívekké, Mária segítségével: mindenki a maga módján, és együtt mindannyian. Gyermekeim, itt rejtőzik a szentség, amelyre rendeltettünk: megismerni Jézust, szeretni Jézust, szolgálni Jézust.




http://www.rakospalotaifoplebania.hu/taxonomy/term/7

2017. május 21., vasárnap

Kalkuttai Szent Teréz anya idézetek

A bűnösöket legegyszerűbben saját életünk tanúságtételével téríthetjük meg. Azzal a szellemmel, amellyel választ adunk isteni küldetésünkre; teljes odaadásunkkal, nagylelkű és boldog szolgálatunkkal, azzal a szeretettel, amelyet egymás iránt táplálunk, és a szegények között is legszegényebbek iránti apostoli buzgósággal. Így teszünk tanúbizonyságot Krisztus szeretetéről.


A legnagyobb felajánlás, amit csak tehetünk, a gyöngéd szív. Akarjatok Krisztus hiteles munkatársaivá válni: Jézus személy szerint választott bennünket és mekkora öröm, hogy szeretetszolgálatunk által minden pillanatban szoros kapcsolatban lehetünk vele!


„Az én testem valóban étel és az én vérem valóban ital. Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, bennem lakik és én őbenne.” (Jn 6,55-57) Többet már nem tehetett Jézus értem, minthogy testét ételként adta nekem. Nem, még Isten sem tehet ennél többet, nem nyilváníthat ki ennél nagyobb szeretetet.


Az igazi engedelmességet életünk minden napján gyakorolnunk kell. Ma sok-sok különvált család van, mert nincs meg az engedelmesség; férj és feleség, szülők és gyermekek nem adják át magukat egymásnak. A fiatalok szabadok akarnak lenni, hogy mindent saját tetszésük szerint tegyenek. Azért van családjainkban annyi összeütközés, baj és összevisszaság, mert mindenki azt szeretné csinálni, amit akar.


E nagyvilágon Jézust oly kevésé szeretik: nincs számára hely; ma éppúgy nincs, mit akkor. Lássátok meg Őt az Oltáriszentségben. Szögezzétek a fényre tekinteteteket, szíveteket közelítsétek Isten Szívéhez. Kérjétek Tőle a kegyelmet, hogy szerethessetek, és hogy legyen bátorságotok szolgálni Őt.


Emlékezzetek az Evangélium ama jelenetére… Nagyon sok ember volt az esküvőn… Mégis csak a Szűzanya vette észre, hogy fogyóban van a bor. Rosszul érezte magát z ifjú pár miatt, és meg akarta menteni őket a megaláztatástól, hogy nincs elég boruk a vendégek számára. És mit tett akkor? Nem csapott zajt, nyugodtan elhagyta a szobát (mert zsidó ünnepeken férfiak és nők külön voltak), odament Jézushoz, és egyszerűen azt mondta neki: Nincs több boruk” (Jn 2,3) Lássátok Mária szeretetét, ahogyan figyeli, mire van szüksége másnak, és amilyen gyöngéden szólt Jézushoz: védtelenül állt ott a válaszra várva.


Hányszor beszélünk mások hibáiról a hátuk mögött, hányszor teszünk megjegyzéseket azokra, akikkel együtt dolgoztunk… Nem meggyónni kell ezt, hanem megbeszélnünk egymás között. Amikor tudomásomra jut, milyen szenvedést okoznak a vég nélküli megjegyzések és tapintatlanságok, mindig Urunkra gondolok, aki azt mondta a bűnös asszonyt körülállóknak: „Az vesse rá az első követ, aki bűntelen közületek.” (Jn 8,7). Tudjátok jól mi történt: mindannyian elsomfordáltak, mert tudták, hogy Jézus ismeri bűneiket. Amikor szeretetlenül beszélünk valakivel szemtől szembe vagy a háta mögött, amikor fölhánytorgatjuk régi bűneit – halljuk meg akkor Jézust, aki hozzánk is szól: „Az vesse rá az első követ, aki bűntelen közületek.”


Kerüljünk a lehető legközelebb Jézus Szívéhez és határozottabb szerelemmel újítsuk meg fogadalmainkat. Mondjuk együtt Szent Ágnessel és Goretti Szent Máriával: „Meghalni igen, bűnt elkövetni soha.” Napi imánk közben ismételjük gyakran: „Jézus Szívének tisztasága, tisztítsd meg az én szívemet.”


Ma jókívánságaimat küldöm mindannyiótoknak: ismerhessétek föl egymást a kenyértörésben, szeressétek egymást az Élet Kenyerében, és szolgáljátok egymást az Ő szegényeiben. Őt magát szolgálva.


Milyen hatalmas felelősség hárul mindannyiunkra! Az emberek a legalázatosabb munkában testet öltött szeretetet kívánják látni.


Mit jelent nektek a keresztény élet, bármi legyen is az? Szeretitek? Megbecsülitek? Szerelemmel éltek-e benne? Életetek, örömmel, várakozással, Isten iránti mély hálával teljes azért, amit Ő nektek adott? Valóban boldogok vagytok?


Valóban úgy megyek a szegények közé, mint az Úr szolgálója, Jézussal betelten, mindig készen arra, hogy adakozzak nekik? Örülök annak, amit a szabadon választott szegénység ad nekem?





http://www.rakospalotaifoplebania.hu/taxonomy/term/7

2017. május 20., szombat

Kalkuttai Szent Teréz anya idézetek

A Szűzanya iránti szeretetet csak imádkozva tanulhatjuk meg. De mindenekelőtt való az öröm, amelyet megpróbáltunk szétárasztani az egész világon. Szeretve, ahogyan Jézus szeretett mindannyiunkat, ahogyan szerette Édesanyját és a mi Édesanyánkat, ahogyan bennünket szeretett és szegényeit. A Szűzanya az Egyház anyja és édesanyánk: tisztasága, szegénysége, engedelmessége. Próbáljátok teljes egészében befogadni a Szűzanyát életetekbe és otthonotokba.


Amikor a keresztre nézünk, megláthatjuk és megérthetjük, mennyire szeretett Ő minket. Nézzétek az Oltáriszentséget és megértitek, mennyire szeret minket most. Vizsgáljátok meg, hogy az elmúlt évben elszakított-e valaki, vagy valami az Ő szeretetétől? Ő nem fog kényszeríteni bennünket. Éppen mert szeret, sohasem kényszerít. Ő ajánlkozik: így szabadon választhatunk. Szabadon vissza is utasíthatjuk.


Amikor Isten először hívott bennünket magához, szüleink és barátaink által, Ő már előkészített minket. Hírnökökként küldte el a szegényeket, hogy tudtunkra adja: minket választott.


„De hát egyedül nekem kell megcsinálnom ezt? Megint csak nekem kell elvégeznem ezt a megalázó munkát?” – Megeshet. Annak ellenére, hogy akarnátok, mégis megtörténhet. Nem megtagadnotok kell érzelmeiteket, hanem fölajánlani azokat. Ebben áll az áldozat. Ez a kereszt, amelyet át kell ölelnünk.



Higgyetek Benne, bízzatok Benne vakon és teljes bizalommal, egyszerűen azért, mert Ő Jézus.


Jaj nektek, ha nem emlékeztek arra, hogy Ő név szerint hív titeket. Övéi vagytok, becsesek, drágák az Ő számára, Ő szeret titeket. Imádkozom mindannyiótokért, hogy Krisztushoz hasonlóvá növekedjetek, a kölcsönös és szegényeket szolgáló szeretetben.


Jézus mindig megóvja azok szívét, akik magukat Neki adják. Ha valaki nem keresi Istent, akkor ne vitatkozzatok vele és ne válaszoljatok kérdéseire: hagyjátok el, mert még nincs „készen”, de imádkozzatok érte, hogy megvilágosodhasson.


Jézusnak lehetett volna palotája is… Kérdezzétek meg magatoktól: miért választott így Jézus? Azért, hogy könnyűvé tegye számunkra is a szegénységet. Nemcsak könyvekből, hanem a valóságban kell megismernünk Őt. Ahhoz, hogy meg tudjuk érteni a szegényeket, meg kell ismernünk, miben áll a szegénység.


József és Mária (és Jézus, aki Mária méhében volt) hegyeken és völgyeken át hidegben, fáradtságot nem kímélve és minden kényelmet nélkülözve szamárháton mentek… Hova is? Csupán egy császári parancsnak engedelmeskedtek. Egy császárnak, aki gőgösségében tudni akarta, hogy pontosan hány alattvalója van. És mi gyakran akkor sem engedelmeskedünk, ha ésszerűbb parancsot kapunk csupán azért, mert az engedelmesség egy kis fáradtságba kerül.


Kitérők nélkül adjátok át magatokat mindenben Istennek, és az Ő dicsőségéért kövessétek az Ő akaratát. Készséges, egyszerű és vidám engedelmességünk tanúskodik majd hitünkről. Isten szereti azt, aki örömmel ad, és még inkább szereti, aki engedelmességből ad. Úgy kell engedelmeskednünk, ahogyan Krisztus engedelmeskedett. Ő a halálig engedelmes volt, a kereszthalálig. Engedelmeskedni teljes szívvel és lélekkel, ahogyan Jézus: „Engedelmeskedett nekik” (Lk 2,51)


Vegyük a fáradtságot, hogy a szentség tanítását igazán és valóban megtanuljuk Jézustól, akinek szíve szelíd volt és alázatos. Nem azért kell szentekké válnunk, mert olyannak szeretnénk érezni magunkat, hanem hogy Krisztus teljes egészében élhessen bennünk. Jézus szavainak – „Szeressétek egymást, amiképpen én szerettelek benneteket” (Jn 15,12) – nemcsak világosságként kellene világítania életünkben, hanem lángolva ki kellene égetnie belőlünk az önzést is, amely meggátolja a szentség növekedését.


http://www.rakospalotaifoplebania.hu/taxonomy/term/7

2017. május 19., péntek

"Aki hálával áldozik, az dicsőít engem, és aki az útra vigyáz, annak mutatom meg Istennek szabadítását."
Zsolt 50,23



A hálából

A hálából élünk, ha élünk.
Hála nélkül mi más az élet:
szakadéknyi mély hiányérzet,
mibe az ember beleszédül.

MENNYEI ÉDESATYÁNK!
Hálát adunk Neked, a mi URUNK JÉZUS KRISZTUS által azért a kegyelemért, hogy élünk, s hogy tart még a kegyelmi idő mindenki számára, aki Téged keres. Azért is áldunk, hogy megismerhettünk Téged és minden ismeretet felülhaladó szeretetedet, békességedet. Köszönjük a mindennapi testi és lelki kenyeret, szeretteinket, népünket és hazánkat.
Ámen.




Apák

Az édesapa kisfiával utazott, aki nagyon boldognak tűnt, hiszen a számára csodálatos, erős és okos apa húsvét hétfőn együtt lehet vele. Tele volt kérdésekkel, lelkesen csacsogott, az apa pedig szűkszavúan válaszolgatott. Majd megunva ezt a kérdés-felelet játékot, rászólt, hogy most már hallgasson, és legyen csendben. A gyerek megkérdezte, hogy miért kell csendben maradnia. A válasz tömör volt:
- Mert most gondolkodom.
- Miről gondolkodsz?
- Semmiről - jött a türelmetlen válasz.
- Apa, hogy lehet a semmiről gondolkodni?
Erre az apa hangosan ráparancsolt, hogy most már maradjon csendben és üljön nyugodtan. Szegény gyerek! Minden ünnepi várakozása egy pillanat alatt elillanhatott.
Istenünk viszont igazi atya! Bármikor megszólíthatjuk őt, a legképtelenebb kérdésünkkel, problémánkkal mehetünk hozzá – és ő türelmesen válaszol, miközben ránk árasztja atyai szeretetét.

„Ha azért ti gonosz létetekre tudtok fiaitoknak jó ajándékokat adni, mennyivel inkább ad a ti mennyei Atyátok jókat azoknak, akik kérnek tőle?” (Mt 7,11)

Evangélium a téren



Húsvét hétfőre kirándulást szervezett az EMO egyik munkatársa. Ünnep lévén, a gyér közlekedésre való tekintettel korábban indultam, hogy ne késsek el. Mivel egyik járműre sem kellett sokat várnom, így fél órával korábban érkeztem a Széll Kálmán térre, ahol leültem egy padra, és olvasni kezdtem a Bibliát. Pár perc múlva megszólított egy fiatalember, és pénzt kért tőlem.
Pénzt ugyan nem tudok adni – válaszoltam –, de nagyon szívesen felolvasom a húsvéti történetet a Bibliából. Készséggel mellém ült, majd csendben hallgatta a Jézus Krisztusról szóló történetet. Ezt követően még beszélgettünk Jézus Krisztus halálának okáról,
feltámadásának szükségességéről. Mennyei örömmel telt meg a szívem, hogy eszköz lehetek Isten kezében, továbbadhatom az evangéliumot.
Amikor elköszöntem tőle – mert már vártak rám társaim – a fiatalember nem ismételte meg kérését.

„Adósa vagyok mind a görögöknek és a barbároknak, mind a bölcseknek és a tudatlanoknak. Amennyire rajtam áll, kész vagyok nektek is…az evangéliumot hirdetni.” (Rm 1,14-15)



KŐSZÍV-VAJSZÍV-HÚSSZÍV

Már hogyne lehetne? Mármint egy kemény, barátságtalan embert sok-sok szeretettel megváltoztatni. A jóakaratú igyekezet valóban képes pozitív példákat felmutatni: létezik olyan kitartó türelem, bölcs, masszív szeretet, amelynek hatására a rideg barátságtalanság oldódik, és a kemény egyén meglágyul. Ez a jelenség azonban nem más, mint kőszívűből vajszívűvé változás.

A Biblia szerint nem vajszívre van szükségünk, hanem hússzívre. Nem elég elolvadni, kenyérre kenhetővé válni, sőt, nem is tanácsos. A hússzív nem veszíti el tartását, lüktet és pumpál, és ezen elsőrendű feladatától akkor sem tér el, ha olvadni lenne kedve. Isten szerint hússzívre van szükségünk, ezért kínálja nekünk az Igében Jézus Krisztus természetét.

Sokan olvassák e sorokat olyanok, akiknek már hússzívük van. Elfogadták-befogadták-hiszik. De kevesen merjük talán megvallani, hogy mégis van valami baj. Mintha elnehezült volna, mintha nem éltetne a kegyelem ajándéka.

Ha létezik koszorúér betegség szervi szinten, talán létezik lelki értelemben is. A rosszul összeválogatott táplálék miatt az érfalon lerakódások keletkeznek, amelyek szűkítik az ér keresztmetszetét. Hogyan válogatjuk össze lelki táplálékunkat? Nem akad el olykor Isten iránti lelkesedésünk olyan információk, hírek, pletykák miatt, amelyekből túlságosan sokat vettünk magunkhoz.

A szív másik ellensége a mozgáshiány. Ha nem mozogjuk le, amit elfogyasztunk, nem csodálkozhatunk a tüneteken. Vajon lemozogjuk-e, amit az Igében olvasunk, igehirdetésekben hallunk? Megtesszük-e, amire Isten indít?

A hívő is lehet tehát „szívbajos”. Jó ilyenkor megvizsgálnunk, mit és mennyit veszünk magunkhoz, mit engedünk át magunkon, mennyire vagyunk hadra fogható tanítványok? Az Igéből élő és Igének engedő életmód nyomán a felüdülés nem marad el.

Bálintné Gyöngyi / Pécel

Isteni ígéret: „Eltávolítom testetekből a kőszívet, és hússzívet adok nektek. Az én lelkemet adom belétek, és azt művelem veletek, hogy rendelkezéseim szerint éljetek.” (Ez 36,27)




Krisztus teljességét elérő nagykorúság

Az „érett férfiúságot” elért keresztyén ember már nem azért tesz bármit, mert arra tanították, vagy elvárják tőle. Nem külső kényszer diktál, hanem egy belső motiváció: immár a saját életemet élem! Az Isten népéhez tartozók – férfiak és nők egyaránt – belső motiválója az a tény, hogy az Atya otthona immár az ő saját otthonuk is. Belülről fontos, a felnőtt embernek magának fontos, hogy mit, mikor és hogyan tesz, hiszen ez az ő élete, sőt, az örökélete!
A hitben érett felnőttnek saját belső igénye a hitben járás. Nem azért hiszek immár, mert erre tanítottak, vagy, mert azoknak, akiket szeretek, ez tetszik, esetleg ezt várják tőlem. Jézus Krisztust sem azért követem, mert azt gondolom, Isten is ezt várja el tőlem. Nem a megfelelni akarás, de még csak a kötelességtudat, a felelősség érzése sem az, ami alapvetően mozgat, hanem egy belső igény a Jézus Krisztussal való közösségre, és az iránta érzett buzgó szeretet. Az Úr Jézus kedvét keresem, mert örömet kívánok szerezni neki. Miért? Mert ez okoz nekem is örömet.
„Abban telik kedvem, Istenem, hogy akaratodat teljesítsem, törvényed szívemben van” (Zsolt 40,9)





LÁNY AJÁNDÉKBA


A csendes héten azonos kiscsoportban voltam egy fiatal nővel. Gondterhelten ült, gyakran temette kezébe arcát. Később lelki gondozói beszélgetést kért; küzdött a szavakkal, a belsejét maró fájdalmakkal. Türelmesen vártam, mit akar az Úr velünk. Végül úgy döntött, nem mondja el nekem ugyanazokat a történeteket, amelyeket már számtalan pszichológusnak elmondott.

Elfogadtam döntését, ezért csak az Úr Jézus személyére vonatkozó néhány hitbeli kérdést tettem fel neki, amire egyszerű igennel és nemmel kellett válaszolnia. Ragyogó arccal vált el tőlem, azt mondta, még soha senki nem hallgatta meg így őt. Később megtudtam, hogy skizofréniában szenved. Kértem az Urat, hogy az értelmükben akadályoztatott betegeket is érje el, és tegye lehetővé, hogy felfogják az evangéliumot.

Nemrég felhívott, hogy konfirmálni fog, és szeretné, ha találkoznánk utána. Korábban érkeztem a számomra ismeretlen gyülekezeti házba. Nem voltam biztos, hogy már végetért-e az alkalom. Lófráltam az udvaron, a szakadó esőben, amikor a lelkészné kiszólt a házból: „Vizsgázik a kislánya?” Mivel csak két fiam van, ezért mosolyogva bólintottam. „Menjen csak be nyugodtan!” – biztatott.

Mire beértem a terembe, az én kislányom már túl volt a vizsgán, és kisírt szemekkel integetett vissza. Akkor eszembe jutott az, amit az Úr Jézus ígért a tanítványainak (Lásd a keretes idézetet!).

Dr. Klimó Hedvig / Budapest

Jézus: ”Bizony mondom nektek, senki sincs, aki elhagyta házát, fiútestvéreit, vagy nőtestvéreit, apját, anyját, feleségét, gyermekeit vagy szántóföldjeit énérettem és az evangéliumért, és ne kapna százannyit most ebben az időben, házakat, fiútestvéreket, nőtestvéreket, anyákat, gyermekeket és szántóföldeket, üldözésekkel együtt; a jövendő világban pedig örök életet.” (Mk 10,29-30)


SZELEK

Van szembe szél, van lelki SZÉL,

egyik lever, másik emel.

Hányféle szél szállt már felém!

Széljárta táj az életem.

De hogyha a LÉLEK SZELE

zúg olykor át a lelkemen,

megrendülök mindig bele,

s szárnyalni kezd az életem.


Fűle Lajos / Vásárosnamény

Jézus tanításából: "A lélek az, ami megelevenít, a test nem használ semmit; a beszédek, amelyeket mondtam nektek, lélek és élet." (Jn 6,63)


"Te romlott és engedetlen fajzat! Jól tudom, hogy te Isai fiát pártolod a magad szégyenére és anyád gyalázatára."
(1Sám 20,30)
Elolvasandó:
1Sám 20,27-34

"Engedetlen fajzat! Nem gondolsz a jövődre! Mi anyáddal mindent megteszünk érted, s te semmibe veszed a gondoskodásunkat. Valamilyen idegen befolyás alá kerültél, hogy nem akarsz engedelmeskedni? Miért nem érdekel saját trónra-kerülésed? Családunk jó hírére semmit nem adsz. Szégyen és gyalázat!"
Az édesapa, Saul király, és fia, Jonátán között a nézeteltérések végsőkig kiéleződtek. Az apa gyalázatosnak látja azt, amit a fiú dicsőségesnek. Izraelben a szülői tekintély vitán felül állt. A gyermek feltétel nélküli engedelmességgel tartozott, s az ősi rend áthágásáért megkövezés, halálbüntetés járt! Valójában Saul mégsem fia engedetlensége miatt haragszik elsősorban, gyűlölete a királynak felkent pásztorfiúra irányul, és aztán kiterjed azokra is, akik felismerve Dávidban az örökérvényű királyság hordozóját, köréje gyülekeznek.

De miért szegül szembe apjával Jonátán? A Szentírás többször utasít arra, hogy tiszteljük szüleinket, a tízparancsolatban is. Az ötödik parancsolat magyarázatában a Heidelbergi Káté még arra is kitér, hogy "...az ő gyengeségeik iránt is türelmes legyek, mivel Isten minket az ő kezük által akar vezetni". "Gyermekek! Engedelmeskedjetek szüleiteknek az Úrban, mert ez a helyes" - írja Pál (Ef 6,1). De engedelmességgel tartozom-e annak, aki Isten iránt engedetlen? Jonátán ugyanis annak az édesapának nem engedelmeskedett, aki az Isten iránti engedelmességet tagadta meg. Nem csupán apa és fia viszonyáról van itt szó, hanem Isten ügyéről is. A szülők iránti engedelmességünket is az Istennek való engedelmességünknek kell meghatároznia.
Saul nagy igazságot mond ki, amikor dühödten vágja fia fejéhez: "Mert míg Isai fia él a földön, nem lesz belőled és a királyságodból sem semmi." (31. v.) Egyértelmű: két királyság nem állhat fenn! A tragédia abban állt, hogy Saul a sajátjára voksolt, s ezzel azt vetette el, akinek királysága örök, és akiben valójában a világmindenség áll fenn.

A mindenáron uralkodni akaró királyság csap össze a szolgálni akaróval, és az Isten kijelentése alapján egyértelműen mondhatjuk mi is: az előbbi nem állhat fenn!
(Visky Péter)

Védelem
Írta: Alföldy-Boruss Csilla
Gyermekkorunktól védekezünk az ellen, ami kellemetlen, káros számunkra. Napszemüveget veszünk fel, hogy védjük szemünket a tűző fénytől, az UV sugártól. Meleg ruhát húzunk hideg időben, esernyőt használunk esőben, vagy bakancsot a sáros terepen... De a biztosítók is rendelkezésünkre állnak: biztosíthatunk tűz, víz, karambol, betörés esetére, életbiztosítást is lehet kötni, sokfélét...

De védjük-e szívünket, lelkünket a károsodás ellen? Ha igen, akkor mivel? Például cselekedettel? Sokat ülök a templomban, minden igealkalmon ott vagyok, sok jót teszek, szolgálok... Bizonyára valamit segítenek ezek a módszerek, de lehet vétkezni pl. szolgálat közben is. Ha nem a cselekedettel, akkor esetleg emberkerüléssel? Kerülöm őket, netán a testvéreket is, nehogy haragot, indulatot hozzanak elő belőlem – hiszen a szív mélyén ott szunnyadnak ezek az indulatok: szívbe rejtett érzés, haragos szó, vétek. Isten színe előtt kiderül, hogy mennyi az ilyen rejtegetett bűn, vágy, amiről senki se tud, csak Isten, aki ismer, és tisztogatni akar, hogy ami káros a számunkra, attól megszabadítson, mivel ő szeret bennünket.

„Szívembe rejtettem beszédedet, hogy ne vétkezzem ellened..." írja a zsoltáros (Zsolt 119,11), s ezek az igék (Pl: „Én veled vagyok", „Ne hazudjatok egymás ellen", „szentségre hivattatok el", „az az indulat legyen bennetek, amely Krisztus Jézusban volt") megszólalhatnak majd, amikor szorítóban vagyunk, vagy tombolnak az indulatok. Ez az igazi védelem, ami védhet a bűn cselekvésétől. Töltsük fel szívünk rejtekét Urunk drága, megtartó, eligazító, szabadító szavával, hogy ne vétkezzünk ellene!

Minden féltve őrzött dolognál jobban óvd szívedet, mert onnan indul ki az élet! (Példabeszédek 4,23)

Kalkuttai Szent Teréz anya idézetek

A legfontosabb: Isten rendelkezésére állni, hogy úgy használjon bennünket, ahogyan Ő kívánja, szolgálni és átadni magunkat neki. A Szűzanya mély és szerelmetes bizalommal bízott az angyalban, mert elhozta neki a Jóhírt. Ő Isten követe volt. Ez a mi hitünk is.


A legkisebb dolgokhoz való hűség nem azt jelenti, hogy azokat önmagukban célnak tekintjük, hanem azt, hogy a nagy dolgok Isten akarata szerint a kicsikben tükröződnek. A legkisebb szabály is ugyanúgy magába foglalja Isten akaratát, mint az élet nagy dolgai.


A tiszta szív megláthatja Istent. Ha nem látod Istent, vizsgáld meg magadat. Talán valami eltakarja előled Őt. Valami ott áll köztetek. Ez a sötétség néhányszor azért adatik, hogy közelebb vigyen Istenhez. De ha nem tudunk imádkozni, minden más gondolat helyett előbb vizsgáljuk meg magunkat: áll valami köztem és az én Uram között? Valami, ami iránta érzett szerelmemet, szeretetemet megcsonkítja? Valahányszor megosztott lelkű embert látok, aggódni kezdek érte. Valami nem engedi kiteljesedni a szeretetét.


A szegénység nem lemondás, hanem öröm. Öröm, Szerelem. – „Ilyen csúnya ruhában járjak?!” – Dohoghatok, panaszkodhatom és kritizálhatok is, de mindebben láthatom azt az ajándékot is, amelyet Jézus épp nekem készít. Ebben van a szegénység öröme.


Amikor Mária várandós lett, Szent József semmiről sem tudott. Tudta, hogy a gyermek nem az övé. Látta. hogy a Szűzanya gyermeket vár, de nem tudta, hogyan történhet ez. Ha nem beszélt volna a templomi elöljáróval, Máriát halálra kövezték volna. Lássátok meg Szent József szeretetét: az emberek elfoghatták volna és megkövezhették volna Máriát. Ha bennünk is él ez az egymás iránti figyelem és gondoskodás, akkor Isten valóban közöttünk lakik majd.


Amikor valamely helytelen viselkedésünket szüleinknek kell kijavítaniuk, őszinte szívvel mondják meg nekünk az igazságot. Természetes és gyermeki bizalommal próbáljuk megkönnyíteni a feladatukat, Isten akaratának tekintve mindazt, amit tesznek és mondanak.


Egész létünk szent, mert Ő név szerint kiválasztott bennünket. Ruhánk is jele annak, hogy Hozzá tartozunk. Ő név szerint meghívott engem. Én számára drága kincs vagyok. Hogyan? Tenyerestalpas nővér is? Igen, Tenyerestalpas nővér is! A kicsiny Goretti Mária! Bernadett. Jácintka. Mindannyian becsesek és drágák Őelőtte.


Hálánkat mindig kövesse elhatározás! Legyen életünk a szeretet és az alázat élete. Ismételjétek napközben: „A világban bemutatott összes szentmisével egységben fölajánlom Neked szívemet, hogy tedd olyan szelíddé és alázatossá, min a Tiéd.”


Kérjétek Jézustól, ahogyan az apostolok kérték: „Taníts meg bennünket imádkozni” (Lk 11,1). Az imádság hallgatással kezdődik. Isten szívetek csendjében szólal meg, és utána szívünk teljességéből szólhatunk. Ha nem hallgattuk meg Istent az imádságban, semmit sem mondhatunk semmiről.


Ma az Egyházban és azon kívül látható sok-sok szenvedés kizárólag a rosszul értelmezett szabadságból és modernségből ered. Nem lehetünk szabadok, ha akaratunkat nem vagyunk képesek szabadon alárendelni Isten akaratának. Sokat beszélnek a párbeszéd szükségességéről, a személyes szabadságról, mintha csak ezek hiányoznának az engedelmes életből. Beszélnek arról, hogy milyen nagy szükség van a közösségi életre, de közösségi élet felelősség nélkül nem lehetséges. És ez automatikusan vezet az engedelmességhez.


Nem arra hívattunk, hogy érezzük Isten szeretetét, hanem hogy éljük azt. Hogyan? Mi módon? Imádságban és cselekedetben. Egyfelől biztos vagyok: a hatékony munka az imádság gyümölcse. Ha egy munkát nem tudtok jól elvégezni, vizsgáljátok meg magatokat, hogy milyen az imaéletetek. Ha elhanyagoljátok munkátokat, ha kemények vagytok, gőgösek, dacosak, dühösek, akkor tessék: vizsgáljátok meg imaéleteteket. Rögtön meglátjátok majd, hogy valami nem működik rendben. A gyakorlatba átültetett hit szeretet, a gyakorlatba átültetett szeretet szolgálat.




http://www.rakospalotaifoplebania.hu/taxonomy/term/7

2017. május 18., csütörtök

Kalkuttai Szent Teréz anya idézetek

Amikor házat akarunk építeni, egy tégla nem elégséges: egy másik, még egy másik, talán ezer tégla is kell egyenként, mire elkészül a ház. A szegénység nem egyik napról a másikra jön el. A sietség mindent összetör. Az ördög nagyon ravasz: minden hazugság atyja (vö. Jn 8,44). Jézus mondta ezt és nem Teréz Anya. Az ördög a legszebb szándékokkal is rászedhet titeket. Jézushoz is elment, de Jézus megválaszolt neki.


Életünk az Isteni Gondviseléstől függ. Így kell lennie. Ingyen kaptatok, ingyen is adjatok. Nem kell kiiktatnunk ezt a fogalmat: „ingyen”. – Inkább ki kell állnunk mellette. Nem engedhetjük meg, hogy az emberek kiüresítsék a jelentését. . Egyszerűen és mindig ingyen kell tennünk mindent. Maradjatok meg egyszerűeknek; ne keressetek soha felesleges és szükségtelen dolgokat.


Ha a kánai menyegzőn nem tették volna meg azt az egyszerű dolgot, amit Jézus mondott nekik, hogy teletöltik vízzel a korsókat és fölszolgálják a vendégeknek, akkor nem ismerhettük volna föl örvendezve Jézus szeretetét anyja iránt és az anya hitét fiának hatalmában.


Íme a buzgóság jelei: - határtalan és féktelen munkakedv; - minden alkalom megragadása a lelki segítségnyújtáshoz; - az Ige állandó, szakadatlan tanítása; - minden egyes léleknek a legmagasabb értékkel való felruházása, hiszen Üdvözítőnk azt állította: „Az Evangélium a szegényeknek hirdettetik” (Mt 11,5).


Jézus olyan gyenge, semmit sem tud tenni, mert teljesen magára hagyták. És ugyanígy a kereszten is: nem mozdulhat, megint tehetetlen. És végül az Oltáriszentségben: ez a teljes megadás.


Jézus visszafoghatta ugyan az emberekkel való együttérzését, de amikor látta, hogy éhesek és fáradtak, akkor csillapította éhségüket. Könnyű beszélni a szegényekről, a szegénységről, de milyen kevéssé is ismerjük azt valójában! Hiszen mindenünk megvan, amit csak, kívánunk. Így sohasem fogunk nagy dolgokra hívatni.


Kiválasztattunk. Miért? Nem tudom. Nekem és nektek hiteles szenteknek kell lennünk. Tanuljátok meg az alázatot, végezzétek a legszerényebb munkákat a legnagyobb alázattal, mindent Jézusért. Szeretni akartok? Legyetek alázatosak Ha alázatosak vagytok, nem kell aggódni értetek. Legyetek mindig a Szűzanyával, Őt hívjátok magatokba. Az alázat nem a könyvekből, hanem a megaláztatások elfogadásából születik, terem: Isten ajándékai ezek, nem pedig kínnak, gyötrelemnek adattak. Ha örömmel fogadjuk, segítenek majd szentekké válni, hasonlóvá válni Jézus „szelíd és alázatos” Szívéhez.


Mária az IGEN-jével az Úr szolgálóleányává tette magát. Ezután sietve elindult, hogy szép alázata valóra váljon, tettekben jelenjen meg, hogy a Keresztelőt váró Erzsébet unokatestvérénél szolgálóleányi munkát végezzen. Tudjuk, mit tett az Ő alázata a megszületendő gyermek érdekében: „örömtől kiáltott fel” anyja méhében. Ő volt az első emberi lény, aki fölismerte Jézus eljövetelét, és anyja örült ennek.


Minden emberi lény visszavágyik Istenhez. „Lelkem szomjazik Istenre” (Zsolt 42,3). A keresztények tovább mennek: ők nemcsak vágyakoznak Isten után, hanem ott van közöttük állandó jelenlétének kincse is. Számunkra nemcsak ez adatik meg, hanem részesülhetünk abban az örömben is, hogy közelebb kerülhetünk Hozzá, amikor a szentáldozásnál magunkhoz vesszük Őt.


Newmann bíboros írja: „Segíts, hogy árasszam illatodat, amerre csak járok. Tedd, hogy szavak nélkül szóljak, tetteken keresztül beszéljek, a vonzás erejével, cselekedeteim elsöprő hatásával, a szeretet teljességével, amelyet szívem táplál irántad.”A béke jegyében munkálkodunk.


Osztatlan szerelem és szeretet az egyetlen Istennek – próbáljátok jól megérteni, felfogni és befogadni, mit is jelent ez. Mi nagyobb dolgokért teremtettünk. Lehet csalni, hamisnak lenni tettekben és szavakban. Ne engedjétek, hogy érzelmeitek és vágyaitok letérítsenek utatokról… Tisztának kell lenni bent, belül: ez … igen; ez … nem. Nincsen „de”, ha Istennel vagyunk. Amikor Szent József megértette, hogy Mária gyermeket várt, nem mondta: „De…”



http://www.rakospalotaifoplebania.hu/taxonomy/term/7