Abban hinni, hogy Isten igazat mond, nem volna szabad nehéznek lenni.


Az ember nem változtathatja meg az életét anélkül, hogy maga is meg ne változna.

Simon de Beauvoir


Az embereknek, ha teljesülne mindaz, amit kívánnak, nem válna javukra.



Az evangélium nem törvény, nem kötelességek tára, hanem felszabadító örömhír.


Az evangéliumnak azért van sokak előtt a legcsekélyebb tekintélye, mert azt munkálja, hogy az elsők utolsók legyenek, és az utolsók elsők. (Luther Márton)



Az Úr Jézus elárultatásának éjszakáján alapította testének és vérének eucharisztikus áldozatát. Az Egyház az Eucharisztiát nem úgy kapta Krisztustól, mint egyet a többi ajándékok között, még ha a legértékesebbet is, hanem mint „az” ajándékot, mert Krisztus önmagát, saját személyét a maga szent emberségében, és egész üdvözítő művét adja benne. S mindez nem a múlté, Krisztus ugyanis és mindaz, amit minden emberért tett és elszenvedett, részesedik az isteni örökkévalóságban, ezért átöleli az egész időt.

Az Eucharisztia a Golgotán bemutatott áldozattal való bensőséges kapcsolata miatt sajátos értelemben áldozat, nem csupán általában, mintha Krisztus egyszerűen lelki táplálékul adná önmagát a hívőknek. Mindhalálig tartó szeretetének és engedelmességének ajándéka ugyanis a javunkra, sőt az egész emberiség javára fölajánlott ajándék, ugyanakkor mindenekelőtt az Atyának szóló ajándék: az Atya pedig elfogadta ezt az áldozatot, és Fiának teljes odaadásáért, mellyel engedelmes lett mindhalálig, a maga atyai ajándékát adta viszonzásul, azaz az új, halhatatlan életet a föltámadásban.
Az eucharisztikus áldozat természete szerint arra a bensőséges egyesülésre irányul, amely Krisztus és a hívők között jön létre a szentáldozásban: Őt vesszük magunkhoz, aki értünk áldozta föl magát; testét, melyet értünk adott oda a Kereszten, és a vérét, amely sokakért kiontatott a bűnök bocsánatára. Emlékezzünk csak Jézus szavaira: „Miként az Atya, akinek élete van önmagában, elküldött engem és én az Atya által élek, úgy az, aki engem eszik, általam fog élni.” Jn 6.57
Krisztus, amikor Egyházának ajándékozta áldozatát, magáévá akarta tenni annak az Egyháznak lelki áldozatát is, mely arra hivatott, hogy Krisztus áldozatával együtt önmagát is fölajánlja. - Amikor részt veszünk az eucharisztikus áldozatban, az egész keresztény élet forrásában és csúcspontjában, isteni Áldozatot ajánlunk fel Istennek, de ajánljuk föl vele együtt önmagukat is!
Krisztus Húsvétja a szenvedéssel és halállal együtt magában foglalja az ő föltámadását is. Az eucharisztikus áldozat nemcsak az Üdvözítő halálának és föltámadásának misztériumát jeleníti meg, hanem a föltámadás misztériumát is, ami megkoronázza az áldozatot. Csak az élő és föltámadott Krisztus lehet az Eucharisztiában az élet kenyere, az élő kenyér. - A kenyeret saját élő testének mondta, s betöltötte önmagával és az ő Lelkével.

Az Eucharisztia a hit misztériuma, minden elképzelésünket felülmúló misztérium, és csak hittel lehet elfogadni. A kenyérben és a borban nem az egyszerű és természetes elemeket kell látnunk, mert az Úr kifejezetten mondta, hogy az ő teste és vére lett belőlük: a hit biztosít efelől, bár az érzékeink mást mondanak.

Uram, te meghívsz asztalodhoz.
Megerősítesz adományaiddal.
Találkozol velünk embertársainkban.
Asztalt terítesz számunkra.
Erőt és életet ajándékozol.
Békédet kínálod mindenkinek.
Örömet készítesz számunkra.
Irgalmas vagy hozzánk.
Közénk jössz.
Maradj velünk egész életünkben.

Az oltáron a kenyér és a bor Jézus testévé és vérévé válik. Nem foglalható szavakba az az isteni szeretet, ami itt megnyilvánul. Milyen titokzatos az az isteni vágy, amely minden lehetőt megragad, hogy egyesüljön teremtményével.
A szentáldozás a gyógyulás, a szabadság, az élet forrása, amelyben Jézus megérinti sebeinket és eggyé forrasztja önmagával szívünket, lelkünket.

Az Eucharisztia a hit misztériuma, a Szentháromság misztériuma, mely annyira felülmúlja értelmünket, hogy a legtisztább ráhagyatkozásra kötelez Isten szava iránt.

„Bárcsak az Úr egész népe próféta volna, és nekik is adná lelkét az Úr!” (4Móz 11,29)

Az Úr parancsára Mózes kiválasztott a pusztában vándorló nép közül hetven vént, hogy vele osztozzanak a vezetés terheiben, és Isten akaratát közvetítsék. De Isten a kiválasztottakon kívül még másik kettőnek, Eldádnak és Médádnak is megadta a Szentlélek ajándékát, így azok is prófétálni kezdtek a táborban. Józsué meg akarta tiltani nekik a szolgálatot. Erre hangzik fel Mózes sóhajtása: bárcsak mindenki megkapná a prófétálás Lelkét! Isten Lelkének ma sem lehet határokat szabni. Hiszem, hogy a keresztény gyülekezetekben is számtalan lelki ajándék rejlik – sajnos többnyire kiaknázatlanul. A legtöbb helyen ugyanis még mindig úgy tekintenek a lelkészekre (és talán a lelkészek önmagukra is), mint magányos harcosokra, akik mai Mózesekként egyedül hordozzák a szolgálat minden terhét. Pedig tudom, hogy közösségeinkben vannak, akik megkapták a tanítás, a beteglátogatás, a lelkigondozás vagy a bizonyságtétel ajándékát, de a többiek elnémítják őket. (Sághy Balázs)

„Egyedül te ismered minden embernek a szívét.” (1Kir 8,39)

Egy országosan ismert szívsebész úgy tartja, hogy a gyógyítás szent cselekmény, mert a teremtés legnagyszerűbb lényét kell megmenteni. Azért nyilatkozik így, mert nemcsak biológiai lénynek tekinti az embert, hanem Isten gyermekének is. Isten számára sem csak egy szerv a szívünk, hanem életünk regénye, melynek minden sorát kívülről tudja. (Dr. Bácskai Károly)

Maradj velem Uram, mert szükséges, hogy velem légy, hogy el ne feledjelek. Tudod, hogy milyen könnyen elfordulok Tőled.

Maradj velem Uram, mert gyenge vagyok, szükségem van a Te erődre, hogy el ne essem annyiszor.

Maradj velem Uram, mert Te vagy az én életem és nélküled csökken az én buzgóságom.

Maradj velem Uram, hogy megmutasd nekem a Te akaratodat.

Maradj velem Uram, hogy haljam a Te hangodat és kövesselek.

Maradj velem Uram, mert nagyon akarlak szeretni és mindig Veled lenni.

Maradj velem Uram, ha azt akarod, hogy hűséges legyek Hozzád.

Maradj velem Jézus, mert bármilyen szegény is a lelkem, azt kívánom a Te számodra a szeretet fészke legyen.

Maradj velem Jézus, mert már késő van és a nap lenyugvóban, múlik az élet, közeledik a halál, az ítélet, az örökkévalóság. Szükséges, hogy megkettőzzem az erőmet, hogy útközben el ne fogyjon. Nyugtalanítanak a kísértések, a sötétség, a keresztek, a szenvedések. Mennyire szükségem van Rád, hogy lássalak ebben a sötét éjszakában.

Maradj velem Jézus, mert az élet és veszedelmek éjszakájában szükségem van Rád. Add, hogy úgy ismerjelek meg, mint a tanítványok a kenyérszegésben, vagyis az eucharisztikus egyesülés legyen a világosság, mely eloszlatja a sötétséget. Első legyen, mely fenntart engem, és egyetlen boldogsága legyen szívemnek.

Maradj velem Uram, mert amikor jön a halál, akkor is Veled egyesülve akarok lenni, ha nem is a szentáldozás által, legalább a kegyelem, a szeretet által.

Maradj velem Jézus, nem kérem a Te isteni vigasztalásodat, mert nem vagyok rá méltó, de igenis kérem a Te szentséges jelenlétedet.

Maradj velem Uram, Téged kereslek, a Te lelkedet, a Te szeretetedet, a Te irgalmadat, a Te szívedet, mert szeretlek Tégedet és nem kérek más jutalmat, mint a szeretet gyarapodását. Szeretni Téged egész szívemmel itt a földön, hogy tökéletesebben tovább szeresselek az örökkévalóságban.

Pio atya szentáldozás utáni imádsága


Mutass nekem egy hálátlan, de mégis boldog embert! (Zig Ziglar)


Nem az a kedvesség, ha megtesszük, amit felebarátunk kér, hanem az, ha örömünket leljük abban, ami másoknak kedvére való.

Joseph Jonbert

„Simon Péter így felelt: Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia.” (Mt 16,16)

Kereszténységünk múlik azon, kinek tartjuk Jézust, és hogyan viszonyulunk hozzá. A történelem nagyjai közé számítják a politológusok, vallásalapítóként emlegetik a tudósok, reformerként a szociológusok, lelki forradalmárként a pszichológusok, az emberiesség legnagyobb példaképének tartják a filozófusok. Kicsoda számodra, kedves Olvasó? Biztasson Péter tanúságtétele! (D. Szebik Imre)

„Szeressétek a jövevényt, mint magatokat!” (3Móz 19,34)

Gyerekkoromban megfigyeltem, hogy mikor etettem a csirkéket, kilökték maguk közül a többiek a beteget, az erőtlent, sőt még jól bele is csíptek a tarajába. Ugyanezt a jelenséget tapasztaltam a malacoknál is, a soványabbat az erősek arrébb taszították a moslékos vályútól, hogy nekik több jusson. Ha valaki már megtapasztalta, milyen fájdalom az, ha szeretne egy közösséghez tartozni, és ott valamilyen okból nem fogadják be, akkor a továbbiakban minden kirekesztett mellé oda fog állni, mert tudja, mit jelent ez az állapot. Fogadjuk be a jövevényt, a bebocsátást kérőt, mert Jézus erre tanít! Töltsük be az ő segítségével a második nagy parancsolatot: Szeresd felebarátodat, mint magadat! (Juhászné Szabó Erzsébet)

A Szentlélek azokat szenteli meg, akik engedelmeskednek neki.


Tévedni emberi dolog, de a tévedésben megmaradni: esztelenség. (Seneca)

Volt egyszer egy nagyon rossz természettel megáldott fiú. Az apja adott neki egy zsák szöget, és azt mondta neki, verjen be egyet a kert kerítésébe minden alkalommal, mikor elveszti a türelmét, és összeveszik valakivel, vagy valami rosszat mond valakiről. Az első nap 37 szöget vert be a kerítésbe. A következő hetekben megtanult uralkodni az indulatain, és a bevert szögek száma napról napra csökkent. Rájött arra, hogy sokkal egyszerűbb volt uralkodni az indulatain, mint beverni a szögeket a kerítésbe.

Végre elérkezett az a nap is, mikor a fiúnak egy szöget sem kellett bevernie a kerítésbe. Ekkor odament az apjához, és elújságolta neki, hogy aznap egy árva szöget sem vert be a kerítésbe. Az apja azt mondta neki, húzzon ki egy szöget minden egyes nap, mikor nem vesztette el a türelmét, és nem veszekedett senkivel sem, vagy meg tudta állni, hogy rosszat mondjon valakiről.

Teltek a napok, s a fiú végre azt mondhatta az apjának, hogy kihúzta az összes szöget a kerítésből. Az apa ekkor odavitte a fiát a kerítéshez, és ezt mondta neki: „Fiam, szépen viselkedtél, büszke vagyok rád. Állj meg egy pillanatra, nézd csak, mennyi lyuk van a kerítésben. Ez a kerítés soha többé nem lesz már olyan, mint régen volt. Ha veszekszel valakivel, vagy rosszat mondasz valakiről, megsebzed őt. Egy ugyanolyan sebet hagysz az ő szívében, mint ezek a lyukak itt. Hátba szúrhatsz egy embert, majd kihúzhatod a kést a hátából, a seb örökre ott marad. Akárhány alkalommal is kérsz bocsánatot, a seb talán örökre ott marad. A szóbeli sértés ugyanakkora fájdalmat okozhat, mint a testi. Nagyon nehéz meg nem történtté tenni meggondolatlanságból elkövetett dolgainkat. A kiengesztelődés és a megbocsátás titka az, ami segíthet a lyukak eltüntetésében.”

VONJ KÖZEL HOZZÁD

Vonj közel Hozzád, el nem hagylak már.
Mi bűn volt bennem, megbánom. - Mondjad nekem barátom.
Vágyom Rád Uram, soha el ne hagyj,
A szívem legyen lakhelyed, hadd érezzem melegséged.
Segíts mindinkább vissza Tehozzád.
Te vagy nekem, Te vagy nekem minden.
Szükségem van, Terád ó Istenem.

A hit bizalom és engedelmesség.


A lélek számára felüdülés a természet szemlélése. (Cicero)


A Te Igéd olaja folyton sokasodik, és nem fogy el soha, amíg üres korsókkal járulunk hozzá. (Fulér Tamás)


Amikor elutasítjuk magunktól a Szeretetet, hasonló a pillanat ahhoz, amit Péter élt át, amikor megtagadta Jézust. S amikor a kakasszóra a Mester rátekintett, találkozott a tekintetük. Péter a napnál világosabban látta: megtagadtam azt az embert, aki megy, hogy meghaljon értem! Ekkor fakadt keserves sírásra. A bizalomnak, a szeretetnek, a barátságnak ezen visszautasítása és Jézus szeretetének minden mértéket meghaladó nagysága a látszólag érzelemmentes halászból is könnyeket képes előhozni.
Ezek a keresztény bűnbánatnak a gyökerei. A hívő ember fájdalma a bűn fölött, amely abból az elviselhetetlen élményből ered, hogy az előtt találom magamat, akit elutasítottam és megbántottam, akinek visszautasítottam a bizalmát, de aki most még nagyobb bizalommal és szeretettel közeledik felém, kezét nyújtja nekem.

Rácz Piusz OFM


Az evangélium nem törvény, nem kötelességek tára, hanem felszabadító örömhír.


Az igazi bűnbánat nem abban áll, hogy irgalmatlanul elítéljük, sokkal inkább abban, hogy Istenünk irgalmába helyezzük magunkat. Az igazi bűnbánatban elfogadjuk magunkat gyengeségeinkkel együtt is, az igazi bűnbánatban békére lel a szív. Az igazi bűnbánatban nem eltaszítjuk magunkat Istentől, hanem újra átadjuk magunkat Neki miközben elfogadjuk az Ő megbocsátását. Az igazi bűnbánatban nem a reménytelenség és a csüggedés, hanem a remény és az öröm virágai nyílnak ki lelkünkben. Az igazi bűnbánat ha fájdalmas is, a boldogság fájdalma él benne: végtelenül szeretve vagyok. Az igazi bűnbánat nem annyira a múltba, sokkal inkább a jövőbe mutat...

„Az Úrnak szolgáljatok. A reménységben örvendezzetek, a nyomorúságban legyetek kitartók, az imádkozásban állhatatosak.” (Róm 12,11b–12)

Jézus örömteli szolgálatra hívott el minket. Mindnyájan kaptunk Istentől valamilyen feladatot, amelyet csak mi tölthetünk be, senki más. Vigyázzunk arra, hogy ne irigykedjünk másra, ne vegyük el a másnak szánt szolgálatot! A ránk bízott munkát szorgalmasan, alázattal végezzük el, ne dicsekedve és kérkedve! Gondoljunk Jézusra, aki királyként sem röstellte megmosni a tanítványok lábát! Imádságban folyamatosan kérjük a teremtés Urától a megerősítést, hogy jó helyen vagyunk, életünknek értelme van! (Juhászné Szabó Erzsébet)

Előfordul, hogy az élet bonyolult, de a boldogság teljesen egyszerű.

Anderson


Emberekkel szemben a jóság kötelesség. Ha nem vagy jó az emberekkel szemben, akkor rossz vagy és felkelted bennük a rosszaságot. (Tolsztoj)



Gyónni azt jelenti, elfogadom a bűneinkért meghalt Krisztus ajándékát: „Vegyétek a Szentlelket; akinek megbocsátjátok bűneit, bocsánatot nyer.”
Aki meggyónja bűneit, befogadja Isten irgalmát az élet valóságában, álarcok nélkül. Befogadja azt különösen ott, ahol az emberség esendő, gyenge, ahol gyógyulásra van szükség.

„Jézus így szólt tanítványaihoz: „Nektek megadatott, hogy értsétek az Isten országa titkait.”” (Lk 8,10)

A tanítványság nem kevesebbet jelent, mint hogy betekintést nyerhetünk a legnagyobb titokba, Isten rejtélyes tervébe. Választ kapunk arra a legnehezebb kérdésre, hogy mi célból is élünk a földön. Jézus élete és tanításai megjelölik előttünk azt az utat, amelyet a föld legtöbb lakója hasztalanul keres. Sötét vallási praktikák, életre szóló fogadalmak, önsanyargatások és véres rituálék jellemzik azokat az erőfeszítéseket, amelyekkel más világvallások hívei el akarják érni az üdvösséget. Jézus Krisztus által Isten megmutatta végtelen szeretetét: ingyen, kegyelemből ajánlja fel nekünk az örök életet. (Sághy Balázs)

Kezdem felfogni, hogy ha valaki iránt ellenszenvet érzünk, akkor ennek gyökerét az önutálatunkban kell keresnünk: szeresd felebarátodat, mint önmagadat!

Etty Hillesum

„Nem hatalommal és nem erőszakkal, hanem az én lelkemmel! – mondja a Seregek Ura.” (Zak 4,6)

Pünkösd a Szent Lélek eljövetelének ünnepe. Amit a Teremtő rég megígért, most valóra váltja. Amit Jézus előre tudtul adott tanítványainak, most beteljesíti. Aki nyitott szívvel kész fogadására, az maga is átéli, hogy lelkében lakozik a Lélek. Mennyire szükségünk van reá, hogy zaklatott életünkben békességet teremtsen, erőnk fogytán erőt adjon, és keresztutak döntéseinél tanácsoljon! (D. Szebik Imre)

Nem mindig jó lelkiismeret az, melyet könnyen meg lehet nyugtatni.


Nem szükséges ismernünk a jövőt. Amire szükségünk van, az a mai napra való erő.

Spurgeon


Szeress és tégy, amit akarsz!

Augustinus

„Vigyázzatok tehát, hogyan hallgatjátok!” (Lk 8,18a)

Ha csak a magunk élvezetére tartogatjuk Isten ajándékait, elveszítjük őket. Minél inkább továbbadjuk azonban, annál többet kapunk belőlük! Csak az igazán a mienk Isten javaiból, amit kamatoztatni tudunk. Jézus szava arra tanít, hogy nem csupán az igehirdetés minősége fontos, de az igehallgatásé is. (Dr. Bácskai Károly)

A magányosan élő szerzetes remetéhez egyszer emberek jöttek. Megkérdezték tőle: - Mire való, hogy életed nagy részét itt töltöd el csöndben és magányban?

A remete éppen azzal foglalatoskodott, hogy vizet mert egy ciszternából, az esővíz összegyűjtésére szolgáló mély kútból. Fölfigyelt a kérdésre, s munka közben odaszólt a látogatóknak: - Nézzetek bele a ciszternába! Mit láttok?
Az emberek kíváncsian körülvették a szerzetest, és próbáltak beletekinteni a mély kútba: - Nem látunk semmit - mondták kisvártatva.
A remete abbahagyta a vízmerítést, pár pillanatnyi csöndet tartott. A látogatók feszülten figyeltek rá, mozdulni sem mertek: - Most nézzetek bele a kútba egyenként, csöndesen. Mit láttok?
A látogatók érdeklődéssel hajoltak egyenként a kút fölé, s felkiáltottak: - Saját arcunkat látjuk a kútban!
- Bizony, amíg zavartam a vizet - mondta a remete -, nem láttatok semmit. De a csöndben és a nyugalomban megismeritek önmagatokat.

„A tanítványok unszolták és kérték Jézust: »Maradj velünk, mert esteledik, a nap is lehanyatlott már!«” (Lk 24,29a)

A tanítványok Jézus közelében megtalálták a biztonságot, a bizonyosságot. Így van ez ma is. Ha Jézussal élünk, szeretete kiűzi félelmeinket, az ő fénye elűzi a sötétséget, szemünk tisztán meglátja az eddig homályosnak gondolt dolgokat. Jézus közelsége nemcsak az emmausi tanítványokat nyugtatta meg, hanem minket is. Kérjük őt, hogy lépjen be az ajtónkon, s maradjon velünk! (Juhászné Szabó Erzsébet)

Aki nem látja a kereszten Krisztus engesztelő áldozatát, hiába néz a keresztre. (Spurgeon)



Amikor rosszul vagy attól, hogy eleged van abból, hogy rosszul vagy, akkor meg fogsz változni. (A.M)



Az élet hegymászás, de a kilátás csodás.


Az emberek napról napra többet tudnak a világról, s egyre kevesebbet magukról.

Anthony de Mello

„Az embernek az értelme terveli ki útját, de az Úr irányítja járását.” (Péld 16,9)

„Ember tervez, Isten végez” – közhelyszerűen és rezignáltan mondogatják ezt az emberek, amikor valaki idő előtt halt meg, vagy egy jó terv kudarcba fulladt. Mintha Isten valami kozmikus ünneprontó lenne, aki meghiúsítja mindazt a jót, amit az emberek kiterveltek. Isten igéje éppen az ellenkezőjére akar rámutatni. Az ember eredendően bűnös, és szándékai közvetlenül vagy közvetve önző és gonosz célokat szolgálnak, de az Úrnak van egy sokkal nagyobb, átfogó terve, amellyel az üdvösség irányába kormányozza a világot. Ennek a tervnek mi is a részei vagyunk – hála Istennek! (Sághy Balázs)

Az olyan hit, mely várja a meghallgatást, nem fog meglepődni, amikor az imádságra megjön a felelet.

„Benned bíznak, akik ismerik nevedet, nem hagyod el, Uram, azokat, akik hozzád folyamodnak.” (Zsolt 9,11)

Isten neve nem adat a mobiltelefonomban, nem csak egy név a sok közül. Ha igazán ismerem az ő nevét, akkor tudom, milyen erő rejlik benne, s hogy minden benne van: szeretete, jósága, szent volta és hatalma, kegyelme és irgalma. Aki tényleg megismeri ezt a mindenek felett való nevet, az bizalommal fordul hozzá. Ez a bizalom láttatja meg a nagyszerű tényt: aki őhozzá fordul, hozzá folyamodik, az mindig átélheti jelenlétét, hiszen Isten nem hagy el, velem marad. (Hafenscher Károly [ifj.])

Egy ember keresztül-kasul utazta a világot, csakhogy személyesen meggyőződhessen a Mester hírének valódiságáról.
- Milyen csodát tett a Mestered? - kérdezte az egyik tanítványtól.
- Nos, vannak csodák és csodák. Nálatok azt tekintik csodának, ha Isten teljesíti valakinek az akaratát. Nálunk az a csoda, ha valaki teljesíti Isten akaratát.

Egyik évben megrendezték a hegymászó világbajnokságot. Országonként a legkiválóbbak, legtapasztaltabbak jöttek el, hogy összemérhessék tudásukat a világ legjavával. Természetesen a legprofibb felszerelésekkel érkeztek, volt aki olyan kiegészítővel jött, melyet az űrtechnológiában használatos alapanyagból gyártottak. Azonban egy kis ország versenyzője kivétel volt. Ugyanis ahonnan jött, olyan szegénységben élt, hogy mindig mezítláb mászott, és annyira megszokta, hogy a versenyen levette a cipőjét. A legtöbb versenyző sanda szemmel nézett rá, és gúnyolódtak rajta, de ő mit sem törődött vele. Egy hatalmas sziklafalat kellett megmászni, melynek rajtszóra kellett nekirugaszkodni, természetesen biztonsági köteleket használva. Ahogy nekikezdtek a mászásnak, a mezítlábas hegymászó egyre nagyobb előnyre tett szert, mígnem végül ő ért fel elsőként a csúcsra. Ahogy felért szokatlan dolgot kezdett csinálni. Fentről segíteni kezdett a többi versenyzőnek, hogy minél többen felmászhassanak, ugyanis olyan nehéz volt a falat megmászni, hogy sokan félúton inkább visszaereszkedtek.

A mezítlábas férfi így indokolta az esetet: "Mi értelme a csúcsra jutni, ha ott egyedül vagyok. Hiába kezdek el ünnepelni, mert mit ér az, ha nincs akivel megosszam. Inkább segítettem minél több embernek és bíztattam őket, hogy másszanak fel, mert fantasztikus érzés volt feljutni oda, és lenézni a mélybe, ami csodálattal tölt egy hegymászót. Inkább segítek másoknak, mintsem magányosan ücsörögjek és egyedül örömködjek."

Ránk nézve példamutató magatartás, amit ez az egyszerű mezítlábas hegymászó tett. Életünk nagy része versengés, és arra törekszünk, hogy mi egyedül kerüljünk fel a csúcsra. Sokszor annyi emberen áttaposunk, a mélybe lökjük, csak azért, hogy mi érvényesülhessünk. De az örömmámor után jön a józanodás. Rájövünk, hogy egyedül, magányosan vagyunk odafent. Csalódottak és frusztráltak leszünk, és az emberek elfordulnak tőlünk, vagy éppen irigykednek.
Kövessük a mezítlábas hegymászó példáját. Ha felértünk a csúcsra, segítsünk másoknak is feljutni oda. Ha valamiben sikert értünk el, osszuk meg másokkal azt, hogyan is érhetik el. Segítsünk embertársainknak: akkor lesz igazi gyümölcse a sikerünknek, ha mások is részesülnek belőle.

Fejedelmi leveleket kétszer, háromszor kell elolvasni az embereknek, mert megfontolva és bölcsen vannak írva. Mennyivel inkább kell az embernek a Bibliát gyakran olvasni, hiszen benne Isten a maga bölcsességét íratta le. (Luther Márton)



Gonosz ember az, aki elfogadja a jótéteményt, de viszonozni képtelen. (Plautus)


Kezdetén tartóztasd fel a bajt, különben késő az orvosság. Mert először csak egy puszta gondolat ötlik fel elménkben, aztán színes fantázia-kép, majd tetszés ébred, megmozdul az akarat, és megszületik a beleegyezés. Így lépésről lépésre egészen benyomul a gonosz ellenség, ha kezdetben ellenállásra nem talál. És minél tovább halogatja valaki az ellenállást, annál jobban elerőtlenedik, az ellenség pedig annál több erőre kap. (Kempis Tamás)

„Legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is!” (Mt 6,10)

„Be van fejezve a nagy mű, igen. / A gép forog, az alkotó pihen” – írja Madách Az ember tragédiájában. Mintha Isten a teremtés után nemtörődöm módon magára hagyta volna a világot. Pedig ő nemcsak a mennyországot működteti, de figyel a földi mindennapokra is. Teremtő szándéka és akarata változatlan, függetlenül a tértől és az időtől, amelyben élünk. (Dr. Bácskai Károly)

Minél magasabbra hágsz, annál fáradtabb vagy, nehezebben kapsz levegőt. De sokkal jobban átlátod a dolgokat.


Többet tanulhatsz egy csendességben töltött órában, mint egy év alatt a könyvekből.

A józan észt kivételes tehetségként kell fogadnunk. Az érző szívet kiváló tulajdonságként kell ünnepelnünk. Az elme még nem gondolat, ahogy a bölcsesség még nem út. A szív, még nem szeretet, ahogy az érzelem, még nem igazi jóság. Ha azt kívánod, hogy megbecsüljenek, tudj megbecsülni másokat. Tudd értékelni a jót, és magad se akarj jobb lenni a jónál. A túlzásba vitt jóság bántó és sértő lehet. Ha a jóságot választottad, maradj hű e választásodhoz.

Tatiosz


A látványos vallásosság tartalmatlan mutatvány. (Spurgeon)



A MINDEN, AZ MINDEN!

Minden gondomat rád vethetem.
Nem csak az apró-cseprő gondokat,
A nagyobbakat is.
Nem csak a nagyokat, nehezeket,
A legkisebbeket is!
Mert a minden, az minden!

És minden lehetséges, ha hiszek.
Lehetetlen, megoldhatatlan,
Elérhetetlen nincsen!
Mert a minden, az minden!

És Tebenned mindenre van erőm.
Mindenre, sokra, kevésre,
szűkölködésre és bővelkedésre...
Testvérek terhét vállamra vennem,
Teeléd vinnem!
Mert a minden, az minden!

S mindenért hálát adhatok.
Derűs napok, borús napok,
Örömök, szenvedések...
Mindet azért adod,
Hogy a Cél felé segítsen.
Mindenért hálaéneket mondhatok.
Mert a minden, az minden!



Árnyék mögött fény ragyog,
nagyobb mögött még nagyobb.

Gyökössy Endre

„Az az üzenet, amelyet kezdettől fogva hallottatok, hogy szeressük egymást. Aki gyűlöli a testvérét, az embergyilkos.” (1Jn 3,11.15)

A Szentírás két ember kapcsolatában nem beszél az arany középútról, az „élni és élni hagyni” elvéről, a közömbösségről. Két lehetőséget villant fel: szeretet vagy gyűlölet, élet vagy halál. A kettő között ott tátong az az áthidalhatatlanul mélynek tűnő szakadék, amelyen ember saját erejéből még nem kelt át soha. Jézus Krisztus hidat vert a mélység fölé, és átvisz a túlsó partra – halálból életre, a gyűlöletből a szeretetre. (Sághy Balázs)

Az út a mennybe is, a pokolba is Krisztus keresztje mellett megy el, – ott válik jobbra és balra. A Jézus testében meg kell botlanod. A két lator is jobb és bal felől volt. (Stewart)

„Boldogok, akik éheznek és szomjaznak az igazságra, mert ők megelégíttetnek.” (Mt 5,6)

Ki gondolta volna, hogy az éhezés és a szomjúság a boldogság forrása lehet! Nem azok számára, akik ételre és italra vágynak, hanem azoknak, akik az igazságot keresik. Meglehet, soha nem találnak rá, de nem is mondanak le róla soha. Úgy tűnik, hogy olykor az igazsághoz való ragaszkodásunk válik magává az elérendő igazsággá. (Dr. Bácskai Károly)

Ez az én imám, azt kérem Jézustól, hogy vonzzon oda szeretetének lángjai közé, hogy olyan szorosan egy legyek vele, hogy ő éljen és cselekedjen bennem.

Kis Szent Teréz


Gyakran szociálisan arra vagyunk kondicionálva, hogy az élet negatív oldalát lássuk. Ha van tíz dolog, ami jól működik, és egy, ami nem, akkor csak arra figyelünk, ami rosszul működik. Ha fiacskánk a húszpontos matekteszten tizenegy pontot ér el, akkor nem a tizenegy pontra koncentrálunk, hanem a kilencre, ami nem sikerült neki. Ha fáj a fejünk, akkor nem azt mondjuk: "A mellkasom, a hasam, a lábam és a karom nem fáj!", hanem azt: "Úgy fáj a fejem!" Az inggallérunkon lévő rúzsfolt miatt aggódunk, ahelyett, hogy annak örvendenénk, hogy az ingünk kilencven százaléka milyen tiszta! Túl sok ember gondolja azt, hogy realistának és racionálisnak lenni egyet jelent a hibákra való koncentrálással!



Jobb visszalépni, mint a rosszul kezdett dolgot folytatni. (Binder)

„Lásd meg nyomorúságomat és gyötrődésemet, és bocsásd meg minden vétkemet!” (Zsolt 25,18)

A mindenható és így mindent látó Istent arra kérem, hogy lássa meg nyomorúságomat és gyötrődésemet? Hiszen ismeri, tudja ő azt nálam jobban. Valójában nekem van szükségem rá, hogy együtt mondjam a zsoltár írójával a kérést, hogy ráébredjek: a kiút a bűnbocsánat, ha Isten megkönyörül rajtam; hisz minden bajom és gondom gyökere a bűn, amely elszakított őtőle, az élet forrásától. (Hafenscher Károly [ifj.])


„Legyetek irgalmasok, amint Atyátok is irgalmas!” (Lk 6,36)

Jézus élete példájával mintát nyújtott, milyen a helyes magatartás egy adott helyzetben. Mindnyájan szeretjük, ha szelídség, jóság, jóindulat vesz körül bennünket. Az Isten nélkül élő ember az őt ért bántásokra azonnal támadásba lendül, s ha lehet, még többet ad vissza a kapott gonoszkodásból. Ennyi telik az embertől, erre képes a maga erejéből. Jézus azt mondja, hogy a bántásokat ne adjuk vissza, sőt szeressük ellenségeinket, és még áldást is kérjünk rájuk. Hogyan szerethetem én azt az illetőt, aki bánt, bemocskol, áskálódik ellenem? Örömmel jelentem: ez lehetséges, de csak isteni segítséggel. Sokat kell imádkozni és Jézus nevét segítségül hívni. Csak így tudunk jóságosak, szelíd lelkűek maradni. Ne adjuk tehát vissza a másoktól kapott sértéseket, bántásokat, sebeket, hanem szeretettel viszonyuljunk azokhoz is, akik emberi gondolkodás szerint nem érdemlik meg! Ez az irgalmasság! Ne felejtsük el, hogy Isten kegyelme nélkül már mi is rég megérdemeltük volna a halált, és még mindig süt ránk a nap, sőt Krisztus önfeláldozásából még örök életet is nyerhetünk! (Juhászné Szabó Erzsébet)

Ne bámulni és kritizálni menjünk a Biblia királyi palotájába, hanem menjünk, hogy megtaláljuk a Királyt, és nyerjünk kegyelmet tőle. (Ravasz)


Nem a hitünkért, hanem a hitünk által üdvözülünk. (Bódás János)



Ó Uram! Te jól tudod, hogy én soha nem tudnám úgy szeretni a nővéreimet, ahogyan Te szereted őket. Hacsak Te magad, Ó én Jézusom, nem szeretnéd őket tovább énbennem… Igen, érzem, hogy mikor szerető szívű vagyok, egyedül Jézus cselekszik bennem, minél inkább egy vagyok Vele, annál jobban szeretem minden nővéremet.

Kis Szent Teréz



Tartsd a legnagyobb kitűntetésnek és dicsőségnek, ha a Krisztussal való egység miatt megvetnek és bolondnak tartanak. Mi bolondok vagyunk Krisztusért. (Tersteegen)

A Bibliában való hitnek legnagyobb akadálya a bűnös életmód. (Spurgeon)



A csodák csodálatra méltó és rendkívüli cselekedetek és események, amelyeket Isten vagy Fia, Jézus Krisztus tesz, melyek gyakran a természeti törvények hatókörén kívül mennek végbe. Dicsőítik Istent, bizonyítják irántunk való szeretetét, megerősítenek hitünkben, vagy megmentenek a bajból. (Werner Gitt)


A hit nem érdem, amiért valamit kapok, hanem eszköz, amivel Istent felfogom, meglátom, ajándékait elfogadom.


A jót tedd magáért a jóért.(Kant)


A Szentírás nagy igazságait a természetből vett példákkal alátámasztani annyit jelent, mint Istennek egyik könyvét a másikkal megmagyarázni. (Spurgeon)


Az erénynek olyannak kell lennie az emberben, mint a drágakőnek, amely minden körülmények közt megőrzi természetes szépségét. (Marcus Aurelius)


Az öröm nem a bennünket környező tárgyakban, hanem a szív legbelsejében van; ugyanúgy birtokosai lehetünk a börtönben, mint a palotában.

Kis Szent Teréz

„Bízzatok benne mindenkor, ti népek, öntsétek ki előtte szíveteket, Isten a mi oltalmunk!” (Zsolt 62,9)

Erős vár a mi Istenünk! Evangélikus köszöntésünkben nem csak Isten hatalmára utalunk. Hangot kap benne a bizalom és az őszinteség is. Ha rá hagyatkozunk, Isten ereje elveszi az erőtlenségünket. Ha teljes nyíltsággal közeledünk felé, Isten kilép az elrejtettségből, és megismerteti velünk akaratát. (Dr. Bácskai Károly)

„Jézus megkérdezte a meggyógyított vaktól: „Hiszel te az Emberfiában? Látod őt, és aki veled beszél, ő az.” Erre az ember így szólt: „Hiszek, Uram.” És leborulva imádta őt.” (Jn 9,35.37–38)

A vakon született ember örvendezik a gyógyulásán. A nép csodálkozik. A farizeusok bosszankodnak. Mindenki mással van elfoglalva, de Jézus kérdése rámutat a lényegre. Nem a szombati nap, nem a kívülállók véleménye, még csak nem is a csodalátás itt a lényeg, hanem csakis a Jézust Úrnak valló hit. Nekünk, mai embereknek is nekünk szegezi a kérdést, miközben szürkeállományunk a munka, a család, az anyagi kötelezettségek, elérendő célok körül forog: „Hiszel te az Emberfiában?” (Sághy Balázs)

Mennyi mindenünk van, mennyi érték, hisz látunk, hallunk és sok más áldásban van részünk. De úgy hozzászoktunk mindehhez, hogy már hálátlanul figyelembe sem vesszük őket és közben annyi más dolgot követelünk.



MIT KÉRJEK TŐLED?

Uram, nem tudom, mit kérjek tőled…
Te tudod, mire van szükségem.
Jobban szeretsz engem,
Mint ahogy én magamat szeretni tudom.
Ó, Atyám, add meg gyermekednek azt,
Amiről ő még nem tudja,
Hogy könyörögnie kell hozzád!
Nem merek tőled sem keresztet kérni,
Sem vigasztalást.
Egyszerűen odanyújtom neked szívemet,
És kitárom előtted.

Lásd meg, mire van szükségem,
Ahogyan én látom azt: lásd meg, Uram,
És tégy velem jóságod mértéke szerint!
Sújts vagy gyógyíts, alázz porig vagy emelj fel:
Imádom végzésedet, még mielőtt ismerném.
Hallgatok, áldozatul hozom magamat,
Egészen neked adom magamat.
Nem akarok semmi mást,
Csak akaratodat teljesíteni.

Taníts meg, Uram, imádkozni!
Imádkozz te bennem!

Francois Fénelon

„Nem szégyellem az evangéliumot, hiszen Isten ereje az, minden hívőnek üdvösségére.” (Róm 1,16)

Jézus azt mondta, hogy az evangélium hirdetőinek üldöztetésben lesz részük, és örvendjünk is, ha az ő nevéért szenvedünk. Régebben kicsit furcsának találtam, hogy miként lehet öröm abban, ami fáj. Most már tapasztalatból kijelenthetem: valóban hatalmas örömforrás Jézus nevéért sebeket viselni. Sőt minél jobban üldöznek, annál nagyobb az öröm és lelki béke. Bízzunk abban, hogy fáradozásunk sosem hiábavaló, mert életeket menthetünk meg, s mi magunk is számíthatunk a hervadatlan koszorúra! (Juhászné Szabó Erzsébet)

„Semmiféle bomlasztó beszéd ne jöjjön ki a szátokon, hanem csak akkor szóljatok, ha az jó a szükséges építésre, hogy áldást hozzon azokra, akik hallják.” (Ef 4,29)

Kemény lecke ez mára! Tudatosan kell minden szavamat kimondanom, figyelnem kell minden gondolatra, mielőtt még szóvá formálódik. A bomlasztó beszéd szétveri az egész társadalmat – nap mint nap tapasztaljuk. Ez a kísértés nem kerüli el az egyházat sem. Isten adjon erőt a tudatos élethez és a tudatos megszólaláshoz: csak az hangozzék, ami épít! Más lesz este a közérzetünk, ha így telik a mai nap. Más lesz a környezetünk, ha megszakad a romboló beszéd ördögi láncolata. (Hafenscher Károly [ifj.])

Természetesen sok a hibám, ha benned kevés a szeretet.

A boldogság ott kezdődik, hol a többre vágyás szűnik.



Aki a szégyentől nem akar szenvedni, annak az elismerésről is le kell mondania! (M.P.)



Aki teljes bizalommal tud imádkozni, az a legfőbb boldogságot már elérte.



Az életnek addig van értelme, amíg az ember szeretetet tud adni - és ami annál sokszor nehezebb: képes a szeretetet elfogadni is.

Simon András



Az emberek napról napra többet tudnak a világról, s egyre kevesebbet magukról. (Anthony de Mello)

„Az ő alkotása vagyunk, akiket Krisztus Jézusban jó cselekedetekre teremtett, amelyeket előre elkészített Isten, hogy azok szerint éljünk.” (Ef 2,10)

Amikor az ember valamilyen új eszközre tesz szert, érdemes elolvasni a használati utasítást, mielőtt használatba venné. A gyártó leírja, hogy mik az optimális működés feltételei, és mit ne tegyünk semmi esetre sem. Isten is adott kedvenc teremtménye, az ember mellé útmutatót, a Szentírást. Ott adja tudtunkra, hogyan is érdemes élni, és hogy az ember mire lett teremtve: Istent viszontszeretni és szeretetét továbbsugározni. Sokkal könnyebb és boldogabb lenne a földön az élet, ha mindenki forgatná ezt a használati útmutatót. (Sághy Balázs)

Boldogok... (Mt 5:3)

Boldogság. Egy kétmondatos viccet olvastam a közelmúltban ezzel kapcsolatban, mely így szólt: A pénz magában nem boldogít. A boldogsághoz szükség van házra, autóra, nőkre is. Nyilván ez egy férfiúi megközelítés akar lenni, ám szeretném leszögezni, hogy természetesen nem viccelődni szeretnék, mert Isten Igéjét magyarázni soha nem komolytalan dolog, de ez a poén rámutat arra, hogy a boldogsággal kapcsolatban sok esetben az ember csak úgy tud gondolkodni, hogy ahhoz valami láthatóra, kézzelfoghatóra is szükség van. A boldogság témakörében rögtön hadd szóljak a tévedéseinkről. Az egyik legsúlyosabb tévedés lehet az ember életében, hogy azt hisszük, valami tartósan boldoggá tud tenni bennünket. Ilyen jellemző valamik a sok pénz, a csúcs szuper autó, egy hatalmas ház, és még lehetne sorolni az ehhez hasonló valamiket. Néhány hónapja egy igen csak jól kereső huszonéves Forma 1-es pilóta mondta, hogy mindenem megvan, amit földi ember kívánhat, de nem vagyok boldog. Ez felettébb őszinte vallomás arról, hogy mekkora tévedésben él, aki azt gondolja, hogyha ez és ez az enyém lesz, akkor én boldog leszek... Te valamitől várod a boldogságot?

A boldogsággal kapcsolatban szintén tévedése lehet az embernek, hogy majd valaki boldoggá tesz. Mondjuk, ha lesz házastársam, akkor majd én is boldog leszek. Erre azt mondják a szakemberek, hogy csak két boldog ember lesz boldog házaspárrá. Tehát egy boldog és egy boldogtalan, vagy két boldogtalan ember házasságra lépése nem fog boldogságba torkollni. Vagy majd, ha gyermek születik egy családba, akkor boldoggá válik két ember, akik egymás mellett ezt kevésbé találták meg. Számtalan példa mutatja, hogy ez téves gondolkodás. Te is valamelyik embertársadban keresed a boldogságot? Ki kell ábrándítsalak: nem fogod megtalálni. Noha Isten sokféle boldogságmorzsát helyez el életünkben mások által, de a boldogság forrása nem bennünk, emberekben van. Ennek alátámasztására elég látnunk a csalódott házastársakat, szülőket, barátokat... De nem elkeseríteni akarlak, hanem szeretnélek a súlyos tévedésektől, a zsákutcáktól megóvni és az igazi forráshoz vezetni...

Napi Ige és gondolat levelezőlista



Egy fára nézve nem az a végcél, hogy gyökeret eresszen, hanem hogy gyümölcsöt teremjen.

M.C.Kellen

Egyszer a király sétára indult a királyi kertben. Nyomasztó látvány tárult elé: hervadó virágok, fonnyadó bokrok, kiszáradt, korhadt fák.
A tölgyhöz fordult.
- Elszáradtam, mert nem tudok olyan magasra nőni, mint a fenyő - mondta a tölgy.
A fenyőre nézett.
- Korhadok, mert soha nem fogok szőlőt teremni, mint a szőlővessző.
A szőlőhöz lépett.
- Megfonnyadtam, mert soha sem tudnék úgy virágba borulni, mint a rózsabokor.
Egyetlen egy élettel teli, viruló, virágzó növényt talált a kertben, az árvácskát.
- Azt gondoltam, - szólt az árvácska - amikor elültettél, árvácskát akartál. Ha tölgyet akartál volna, tölgyet ültettél volna. Ha szőlőt, akkor szőlőtőkét. Ha rózsát, akkor rózsabokrot. Azt gondoltam, mivel úgysem lehetek más, mint ami vagyok, hát azzá leszek legjobb tudásom szerint.


Ha Isten az embernek kedvezni akar, megmutatja neki az alázathoz vezető utat. (Abu-Szaid)

„Ha pedig a bűnös megtér, és nem követi el többé bűnét, hanem törvény és igazság szerint él, akkor megmenti életét.” (Ez 18,27)

Ha valami rosszat elkövettem gyerekkoromban, nagymamámtól sokszor hallottam: „Megtérő bűnösnek nincs pokolban helye!” Így sok év távlatából visszaemlékezve azt mondhatom: az én egyszerű, jóságos, népviseletes nagyanyám tulajdonképpen az örömüzenetet fogalmazta meg nekem. Hagyjunk fel tehát nyilvánvaló és titkos bűneinkkel, mert ezáltal örök életet nyerünk! Szinte hallom a választ: „Szeretnék megszabadulni bűneimből, de mindig visszaesek oda, ahová nem akarok!” A jó hír az, hogy nem egyedül kell küzdenünk, hanem Jézust kell segítségül hívnunk. Nem vagyunk magunkra hagyva harcainkban! (Juhászné Szabó Erzsébet)

Hogy mit hoz a jövő, azt nem tudom, de hogy kinek a kezében van, azt tudom.

Billy Graham


Imádkozni csak az tud, aki állandóan Isten jelenlétében él.



Legyen bátorságunk az élethez, mivel nem egyedül kell megélnünk, Isten velünk éli meg.

Alfred Delp


Mindig hajnal előtt a legsűrűbb a sötétség.

„Mivel ő, a Szent hívott el titeket, magatok is szentek legyetek egész magatartásotokban.” (1Pt 1,15)

Nem maximalista, teljesíthetetlen igény ez? Még hogy én szent legyek!? Pont én? Ez fából vaskarika lenne… Tudom, ki vagyok. Messze vagyok attól, hogy szent legyek. És mégis. Életem megszentelődhet azáltal, ha a szent Isten közelében élek, vele járom az utamat, és hozzá igyekezem. Én magamtól nem válhatnék sohase azzá, amivé a Szent közelében lehetek: Isten megszentelt gyermekévé. (Hafenscher Károly [ifj.])

Nem mindenki szent, aki templomba jár.


Tetőled sohasem fut el a Sátán, de ha Krisztusban talál, elfut Krisztus elől. (Steinberger)

„Ügyeljünk arra, hogy egymást kölcsönösen szeretetre és jó cselekedetre buzdítsuk. Saját gyülekezetünket ne hagyjuk el, ahogyan egyesek szokták!” (Zsid 10,24–25)

A keresztény gyülekezet megtartó közösség. Aki oda tartozik, társakra lel. A gyenge megerősödik, a szomorú vidámabb lesz, a gyászban élő megvigasztalódik. Ha ránk ijesztenek a mindennapok, a gyülekezetben kölcsönösen bátoríthatjuk egymást. Isten nem akarja, hogy egyedül magunkra kelljen hagyatkoznunk! (Dr. Bácskai Károly)

A szeretetet gyakrabban szoktuk dicsérni, mint gyakorolni. (Fosdick)


Az a vallásosság, mely csak tömegmozgalmak tüntetéseiben tud részt venni, de a mindennapi élet feladatai közben nem található, többet árt Isten országának, mint az őszinte hitelesség.

Az ember csak kellemetlenséget okoz másoknak, ha nem ismeri a saját képességei korlátait. (O 'Casey)



Az emberek valóban értelmetlenül cselekszenek. Azokkal a szabadságokkal, melyek az övék, nem élnek; s olyat követelnek, ami nem övék... (Kierkegaard)



Az Úr gyermekei szilárdan állnak. Nem azért, mert földbe gyökerezett a lábuk, hanem mert az Úrban gyökerezik az életük. Micsoda különbség!
Az igaz emberről az első zsoltárban azt olvassuk, hogy olyan, mint a folyóvíz mellé ültetett fa, amely idejében megtermi gyümölcsét. De mi ne a gyümölcsre koncentráljunk, hanem a gyökerekre! A Lélek gyümölcseit megteremjük, ha lelkünk belegyökerezett az Istenbe!

Katona Béla


 Dönts megfontoltan és jól! Úgy tudod megkülönböztetni az Isten szerinti jót a rossztól, ha minden nap olvasod a Bibliát, az életedre szóló használati utasítást és engeded, hogy Isten szent igéje átformálja a szívedet, gondolataidat, és tovább vezessen téged. Földi életednek legnagyobb ajándéka, hogy ma még választhatod Jézus Krisztust. A holnap már nem biztos. (Molnár Róbert)

„Egyetlen szó sem veszett el mindabból a jó ígéretből, amit megígért szolgája, Mózes által.” (1Kir 8,56b)

Ha Isten törvényei szerint élünk, megáld az Úr, megóv minden ellenségtől, kimenekít a veszélyből, és örvendező életet nyújt nekünk. Ígéreteiben bátran bízhatunk, azokban nem csalódhatunk, mert nem gyarló ember mondta, hanem a tökéletes és mindenható Úristen. Hit által már most is megkaphatjuk Isten szabadítását, békéjét. Hagyatkozzunk rá, engedjük, hogy vezesse életünket! (Juhászné Szabó Erzsébet)

„Féljétek az Urat, és szolgáljátok őt híven, teljes szívből, mert lássátok csak meg, milyen nagy tetteket vitt véghez rajtatok!” (1Sám 12,24)

Az istenfélelem annyit tesz: tudom, ki ő, s tudom, ki vagyok én. Ennek a tudásnak pedig következményei vannak. Ő, a nagy, cselekszik; én, a kicsi, belesimulok a tervébe. Ő, a hatalmas, rendezi a világot, hogy én, a gyenge elrendezhessem – vele – a magam kis világát. Ő, a mindenható, foglalkozik velem, hogy ne tehetetlen ember legyek. Ő, a szent lehajol hozzám, hogy én, a bűnökkel és gondokkal terhelt, kikerüljek a gödörből. Ha az ő szolgálatába állok, napról napra nagyobb csodákat láthatok. (Hafenscher Károly [ifj.])

Kereszt nélkül olyan a keresztyén, mintha Krisztus nélkül akarna keresztyén lenni.

Gyökössy Endre

„Krisztus mondja: „Ha egy embernek száz juha van, és eltéved közülük egy, nem hagyja-e ott a kilencvenkilencet a hegyekben, és nem megy-e el megkeresni az eltévedtet?”” (Mt 18,12b)

A juhát kereső ember képében Isten szeretete rajzolódik elénk. Ő nem nézi közönyösen az eltévedt ember vészterhes önállósodását. Utánunk jön, hogy el ne vesszünk sem az ő, sem egymás számára. Türelmesen és fáradhatatlanul keres bennünket egyenként, amíg meg nem talál. (Dr. Bácskai Károly)

„Ne nekünk, Uram, ne nekünk, hanem a te nevednek szerezz dicsőséget szeretetedért és hűségedért!” (Zsolt 115,1)

…a hatalmas templom tele volt hívőkkel és a zene szerelmeseivel. Amikor az orgonaművész befejezte csodás hangversenyének utolsó tételét is, a rövid csönd után az épületet földrengésszerű taps rázta meg. A művész csendes mosollyal kiállt a karzat mellvédjére, és mutatóujjával felfelé mutatott. A vastaps közepette csak a szájáról tudtuk leolvasni, amit mond: „Soli Deo gloria”, egyedül Istené a dicsőség… (Sághy Balázs)

Nincs annyi ördög a pokolban, amennyi kicsavarhatná egy imádkozó édesanya kézéből a fiát


Úgy érzed néha, nem kellesz már a világnak, leróttad neki adósságodat, nincs már szükség rád. Szeretnél már „elmenni”. Talán már környezeted sem szorul rád, sőt lehet terhükre is vagy. De Istennek még kellesz! Rád szorul, hogy teljesítse tervét. Miért nem lehetne még szándéka veled? Szükség van még rád itt a földön, a lelkek érdekében: segítened kell őket megmenteni szenvedéseddel, imáiddal.
De gondolj magadra is: érett vagy -e már annyira, hogy édes gyümölcsként hullass Atyád ölébe? Egyszer majd nem lesz már rád szüksége Istennek itt a földön: akkor halsz meg. Addig pedig fogadd el az életet és élj.