A legnagyobb áldás, amelyben Isten részesíti az embert, az, hogy elválasztja a bűntől. (C. H. Spurgeon)


A mai emberek túlnyomó többsége már csak azt tekinti értéknek, ami a kíméletlen konkurenciaharcban alkalmas arra, hogy embertársai fölé emelje.

Konrad Lorenz

A világ szemszögéből nézve az öreg halász története nagy kudarcnak számít; egy rosszul sikerült projekt, ami nem hozott semmi profitot, csak időt és erőforrásokat vitt el.
A halász viszont nem siránkozik, nem lázad látszólagos vereségén, mert ő tudja, megnyerte a harcot!

Adjon nekünk is példát e szép és igaz történet, hogy ha munkánkban, ha emberi kapcsolatainkban vagy bármilyen más téren megtesszük a tőlünk telhetőt és mégsem sikerül az, amit szeretnénk elérni, akkor ne veszítsük el békénket, és ne ítéljük el magunkat, hogy ismét milyen szerencsétlenek voltunk. Hanem békében éljük tovább életünk, mert volt bátorságunk megpróbálni azt, ami aztán látszólag semmi eredményt nem hozott, sőt akár kárt is okozott, de csak látszólag!

Az Isten akarata a mi békességünk.

Nazianzi Szent Gergely

Életem ott van Isten tenyerén, azért nem félek én.
Bármi fáj nekem: mosolyog a szemem.
Száz jajszó között is bízom vakon, hitem fel nem adom.
Rám törhet vadul ezer baj, veszély, Isten így szól:"Ne félj!"
Miért is, mitől is félnék én az Isten tenyerén?

Gimnazista koromban kötelező olvasmányként kezdtem el olvasni Ernest Hemingway: Az öreg halász és a tenger című kisregényét, de már a történet felénél járva tudtam, hogy később nem kötelező, hanem kedvenc olvasmányként fogok rá emlékezni.

A történet szerint Santiago, az öreg halász nyolcvannégy napon át nem fogott semmit, de a látszólagos sikertelenség nem vette el kedvét. Minden nap vízre szállt kis hajójával, abban a reményben, hogy munkájának egyszer biztosan lesz eredménye. A nyolcvanötödik napon is így evezett ki a tengerre, a szokásosnál távolabb ment, s érezte, hogy most szerencséje lesz. S valóban, horogra akadt egy nagy hal, amely két napon át vonszolta a halászt és a csónakot magával, de aztán mégis a halász győzött és megindult zsákmányával a part felé.
A győzelem azonban csak pillanatnyi volt, mert cápák jöttek, amelyek nagy darabokat haraptak ki a halból. Az öreg halász felveszi velük a harcot, többet megöl, de több napi fárasztó küzdelem után csak a nagy hal csontvázát tudja partra vonni.

A Nobel-díjas író leleményes meglátása szerint a kudarc mégsem jelent erkölcsi megsemmisülést. Az öreg halász azzal a nyugalommal hajtja le nyugodni fejét, hogy emberi erejével mindent megtett a feladat elvégzése érdekében.

Horváth István Sándor

Ha csak boldogok akarnánk lenni, az könnyű dolog volna; ámde boldogabbnak akarunk lenni a többieknél, s ez bizony csaknem mindig nehéz, mert a többieket boldogabbnak véljük annál, amilyenek valójában. (Montesquieu)

Ha már nincsen tenéked semmi igazságod Isten előtt: mutasd fel Neki a Jézus Krisztus megtört testét és véres áldozatát, mint a te igazságodat és érdemedet. (Ethán)


Isten, a Biblia Istene személyes és végtelen.

Istenem! Ahol Te vagy, ott van az ég, s ahol Te nem vagy, ott a halál és pokol vagyon. (Kempis Tamás)

Két barát ment a sivatagban. Kirándulásuk alkalmával összevesztek, és az egyik barát képen törölte a másikat, aki megsértődött. Anélkül, hogy szólt volna bármit is, beleírta a homokba: "Ma a legjobb barátom lekevert egyet!"

Mentek tovább a sivatagban, egy oázishoz értek, ahol elhatározták, hogy megfürödnek. Az a barát, aki kapott egy pofont, fuldoklani kezdett, de a másik kimentette. Magához térvén, kőbe véste: "Ma a legjobb barátom megmentette az életemet!" Az a barát, aki lekevert egyet, majd megmentette a másikat, megkérdezte: "Mikor megütöttelek, homokba írtad. Most meg kőbe vésted. Miért?"

A másik azt válaszolta: "Mikor valaki megbánt, csak homokba szabad írnunk, hogy a megbocsátás szele eltörölje a szavakat. De ha valaki jót tesz velünk, véssük kőbe, hogy senki se törölhesse el."

Meg kell tennünk minden tőlünk telhetőt, számítgatás nélkül kell adnunk, magunkról folyton le kell mondanunk… Az embernek el kell felejtenie önmagát.

Kis Szent Teréz

„Mert szoros az a kapu, és keskeny az az út, amely az életre visz, és kevesen vannak, akik azt megtalálják.” (Mt 7,14)

Sokan mutatnak rá, sokan beszélnek róla, sokan vágynak rá, sokan hoznak áldozatot érte, sokan ki akarják sajátítani, sokan képzelik magukat oda, sokan tudnak róla, sokaknak tetszik, mégis csak kevesen mennek át és járnak rajta. Pedig a szoros kapun túl, a keskeny út végén tágas tér és végtelen szabadság van. Hát mi kell, hogy valaki bemenjen a kapun, és végigjárja a keskeny utat? Talán bátorság? Nem. Talán megszállottság? Nem. Talán önbizalom? Nem. Talán elszántság? Nem. Talán egy nagy levegő? Nem. Talán hit? Nem talán – egész biztosan. Hit abban, hogy az út végén új élet vár. Szoros is a kapu, meg keskeny is az odavezető út, de megtalálható! (Horváth-Hegyi Olivér)

„Nézz nyitott szemmel szolgád könyörgésére és népednek, Izráelnek a könyörgésére; hallgasd meg őket, valahányszor hozzád kiáltanak!” (1Kir 8,52)

Az egyiptomi fogság előtti korban csak az Istenhez hű atyák könyörögtek szüntelenül Istenhez. A nép – bár tudott erről – nem követte példájukat. Csak a fogság nyomorúságai között tanultak meg népként Istenükhöz kiáltani. Az őskeresztények is – minden üldözés ellenére – naponta összegyűltek, és közösségként imádkoztak. Persze voltak egyéni imádságaik is, de azt otthon, a belső szoba csendjében mondták el. De Isten mai népe, az egyház, tud-e még közösségként imádkozni? Pedig Isten nemcsak egyéni könyörgéseinkre akar válaszolni, hanem népe, az egyház imádságát is meg akarja hallgatni. (Véghelyi Antal)

Sok dologra rájön az ember, ha nem ért azonnal egyet önmagával.

A gonosz szüntelenül támad minket, a csüggedés és a bizalmatlanság gondolatai újra és újra előjönnek; csak úgy tudunk ellenállni ezeknek, ha fáradhatatlanul és szüntelenül imádkozunk.

A hangtalan imák nem maradnak némák Isten előtt.

Spurgeon

A körülmények nem határozhatják meg, milyen jellemet formál az ember. Gyakran éppen a próbák a jellemfejlesztés hatékony eszközei.

A magvetést Isten ránk bízta – mindnyájunkra. A szántás az Ő dolga. Azt sose bízza ránk. Elég, ha tudjuk, és szüntelen tapasztaljuk – Ő föl tudja szántani azt a talajt, azt az életet is, amire mi lelkünk mélyén már régen kimondtuk az elhamarkodott ítéletet: kár abba a mag! (Gyökössy Endre)


A nagy depresszió idején egy John Griffith nevű férfi irányította a Mississippi folyón átvezető, felvonható vasúti hidat. 1937 nyarán elhatározta, hogy nyolcéves, Greg nevű fiát is magával viszi a munkába. Délben John Griffith fölhúzta a hidat, hogy átmehessenek a hajók, és szeretett kisfiával együtt leült a megfigyelő toronyba, majd megebédeltek.

Gyorsan haladt az idő, amikor hirtelen a távolból vonatsípjelet hallott. Az órájára nézett, amely 1:07-et mutatott. Jött a Memphis Expressz, négyszáz utasával, és a híd felé tartott. Az őr hirtelen lenézett a folyóra, hogy vannak-e ott hajók, aztán észrevette, hogy kisfia beesett a felvonószerkezet fogaskerekei közé. Rögtön egy mentési tervet gondolt ki, de már nem volt ideje rá, hogy végrehajtsa. Megint hangzott a mozdony füttyjelzése, egészen közelről úgyannyira, hogy már a kerekek zakatolását is hallotta a síneken. De fia a hidat mozgató fogaskerekek között volt, amott meg négyszáz utas a vonaton. Tudta már a férfi, hogy mit kell tennie. Fejét karja közé temette, és meghúzta a felvonóhíd kapcsolókarját. A nagy híd a helyére került, és átrobogott rajta a Memphis Express.

Amikor John Griffith fölemelte a fejét, könnyek szántották végig az arcát, szívét mély fájdalom járta át. Betekintett a vonat ablakain: Üzletemberek olvasták délutáni újságjaikat, finoman öltözött hölgyek itták ebéd utáni kávéjukat, és a gyermekek hosszú kanalakkal ették fagylalt gombócaikat a csészékből. Senki sem tekintett a hidat szabályozó Griffithre. Griffith odakiáltott az acélvonat felé: „Feláldoztam értetek a fiamat! Nem törődtök vele?”

A szeretet létra, amely a szeretett személy szívéhez vezet. A létra fokai között van, tisztelet, türelem, figyelem, engedelmesség is. Ez az utolsó fok.

A világ azért énekel, hogy felviduljon, mi pedig azért, mert boldogok vagyunk. (Stewart)

Az imádság, mindhogy az kapcsolat Isten és ember között, összeköt bennünket az Ő irgalmával, amely még a legsúlyosabb hibákat is megbocsátja. Az imádság a lélek gyógyulása. Az ima maga a bűnbánatnak, az Istenhez való visszatérésnek a kifejeződése. Isten mindig kész arra, hogy visszafogadja azt, aki vissza akar térni hozzá. Mert Ő nem akarja a bűnös halálát, hanem azt akarja, hogy megtérjen és éljen (Ez 18,23).

Elismerem és tapasztalatból tudom, hogy Isten országa bennünk van... Sosem hallottam beszélni, de érzem hogy bennem van. Minden pillanatban. Ő vezet…

Kis Szent Teréz

Ez az öregség:

Több békesség, több csendesség,

több imádság, több bölcsesség,

megbocsátó, szíves készség .

Külső ember vénülése,

Belső ember épülése,

Isten elé készülése,

Boldog haza érkezése.

Gazdag élet csak az lehet, aki kész másokat szüntelen gazdagítani.

Ha rögtön fájdalom, bánat és teljeskörű büntetés követné a rossz tetteket, egy lélek sem ismételné meg azokat. Ha a jótevőnek azonnal megadatna az öröm, békesség és jutalom, nem létezhetne a rossz – mindenki jót tenne, de nem a jótett helyes volta miatt. Nem lenne erőpróba, sem jellemfejlődés; nem nőne az erő, sem a szabad akarat… Emellett hiányozna a feltámadás és az örök élet is...

Isten azért engedi meg az árnyékot, hogy a fény ragyogása annál inkább érvényre jusson.
Részletek A Passió című filmből

Megkérdeztem Istent:
- Istenem, kérdezhetek valamit?
- Persze.
- Ígérd meg, hogy nem leszel ideges tőle.
- Megígérem.
- Miért engedted meg, hogy ennyi minden történjen velem?
- Mire gondolsz?
- Nos reggel túl későn ébredtem.
- Igen.
- A kocsim alig akart elindulni.
- OK.
- Ebédre rossz szendvicset kaptam és várnom is kellett miatta.
- Hmmmm...
- Hazafelé bedöglött a telefonom, amint felvettem egy hívást...
- Értem.
- Mindezek után, amikor hazaértem, élvezni akartam a lábmasszázs készüléket, de nem jött össze. MA SEMMI SEM MŰKÖDÖTT JÓL. Miért tetted ezt velem?

- Lássuk csak sorban, a halál angyal ott állt az ágyadnál ma reggel, kellett küldenem pár angyalt, hogy küzdjenek az életedért. Hagytalak, hogy aludjál közben.
- OH...
- Nem engedtem, hogy az autód elinduljon, mert volt egy részeg sofőr, amerre közlekedsz, aki elütött volna, ha ott vagy.
- .........
- Aki ma a szendvicsedet készítette volna, beteg volt, és nem akartam, hogy elkapjad tőle, mivel nem engedheted meg, hogy hiányozz a munkahelyeden.
- Értem.
- A telefon valóban bedöglött, mert aki hívott, hamis tanúságot tett volna arról, amit mondtál volna a telefonba, szóval nem hagytalak beszélni, ezt is lerendeztem.
- Látom, Uram.
- A lábmasszázs pedig zárlatos volt, és az egész ház sötétségbe borult volna ettől. Nem szerettél volna egész éjjel sötétben maradni szerintem.
- Sajnálom, Uram.
- Ne sajnáld, hanem tanulj meg bízni bennem... minden körülmények között, jóban és rosszban.
- Bízni fogok.
- És ne vond kétségbe, hogy a tervem a napodra mindig jobb annál, mit amit te terveztél arra a napra. - Nem fogom, Uram. És hadd mondjam Uram, hogy köszönök mindent, ami ma történt velem.
- Semmi gond, gyermekem. Ez csak egy nap volt, amikor a te Istened voltam, és én szeretek gondoskodni a gyermekeimről...

Örvendezz Isten jelenlétének még akkor is, ha a lelkedben levő homály miatt nem láthatod Őt.

„Pál írja: Várom és remélem, hogy semmiben sem fogok szégyent vallani.” (Fil 1,20)

Hívő kereszténynek lenni felelősség. Felelős vagyok az ügyért, amely éltet. Pál apostol felelőssége a mártíriumig tartott. Ez nem érdem, hanem Krisztus munkája abban az emberben, aki egyszer s mindenkorra elkötelezte magát Jézusa iránt, az iránt, aki már előbb Pál mellett döntött, és elkötelezte magát. Pál mégis izgul és reménykedik, nehogy ő is csupán útfél, tövises vagy sziklás föld legyen. Életére tekintve tudjuk, hogy ő jó föld volt. És hogy mi tette őt termővé és felelőssé? Hát Krisztus szeretete. Pál Krisztusé volt, Krisztus ügye pedig Pálé. (Horváth-Hegyi Olivér)

Szeretnél bepillantani az ember szívébe? Hallgasd, ahogyan felebarátjáról beszél!

Vianney János

„Uram, te vagy a mi atyánk, ősidőktől fogva megváltónknak nevezünk.” (Ézs 63,16b)

Az ószövetségi nép az egyiptomi fogságból való szabadulásig Istent csak az „atyák Isteneként”, Ábrahám, Izsák és Jákób Isteneként emlegette. A szabadítás csodájában viszont Isten úgy mutatkozott meg, mint az egész nép megváltója. A babiloni fogságból való szabadulás reménységét hirdető próféta erre emlékeztet: ha Isten egy időre ki is szolgáltatta hűtlenné vált népét az ellenségnek, ő mégiscsak atyjuk és megváltójuk. És ez végül be fog bizonyosodni, s a nép Istent most is szabadítójaként és megváltójaként ismerheti meg. Isten bennünket mint újszövetségi népét is kitesz sok szenvedésnek, és végül a halálnak is. De ha kitartunk a hitben, akkor életünk ítéletes időszakaiban és végső óránkon is megtapasztaljuk majd megváltó szeretetének hatalmát, hiszen ő nemcsak bíránk, de Jézus Krisztusban szerető Atyánk is. (Véghelyi Antal)

A boldogság ott kezdődik, hol a többre vágyás szűnik.

Aki nem tud megbocsátani, lerombolja a hidat, amelyen saját magának kell majd átmennie, mert mindannyiunknak szükségünk van a bocsánatra. (Lord Herbert)

Amíg időnk van, tegyük oda a vállunkat a másik ember keresztje alá, ami alatt roskadozik...

Gyökössy Endre

Az ember cselekvése a hitvallásának képeskönyve. (Emerson)

„Az emberek elcsodálkoztak, és ezt mondták: „Ki ez, hogy a szelek is, a tenger is engedelmeskednek neki?”” (Mt 8,27)

Jézus alakítja a körülményeket. A válságban mindenki kétségbeesik, de ő hatalmának tudatában még az alvásra is képes. Felébresztik. Aztán, ahogyan a Mindenható szavával megteremtette a boltozat alatt lévő vizeket, Jézus hasonló hangon parancsol: Ti vizek! Csendesedjetek el! Azzal, hogy megmutatja isteni hatalmát, mégsem erejének fitogtatása a célja, hanem hitébresztés. A tanítványok elképednek. Hisznek a szemüknek. A blaszfémia kizárható. Kétségkívül Jézus a Krisztus, Isten fia. (Horváth-Hegyi Olivér)

Azt hihetjük, hogy a lelki küzdelem sikere abban áll, hogy legyőzzük minden hibánkat, soha nem engedünk a kísértéseknek, nincs semmiféle gyengeségünk vagy hiányosságunk. Ezen a téren elkerülhetetlenül veszíteni fogunk!

Az igazi lelki küzdelem ennek éppen az ellenkezője: ahelyett, hogy egy számunkra teljesen elérhetetlen legyőzhetetlenséget és tévedhetetlenséget keresnénk, elsősorban azt kell megtanulnunk, hogy elkeseredés nélkül el tudjuk fogadni, ha néha elesünk, ne veszítsük el a lelki békénket, ha előfordul, hogy siralmasan elbuktunk, ne legyünk túlságosan szomorúak a kudarcaink miatt. Sőt arra tudjuk felhasználni a bukásainkat, hogy még magasabbra pattanjunk vissza…

Részlet a "Keresd a békét, és járj a nyomában!" (P. Jacques Philippe) című könyvből.

Csak a valódi az, amiért a világon fáradozni érdemes.

 Krisztus teste kétezer év óta vérzik! Legtöbbször éppen a vallásos és kegyes emberek vernek szeget hol a kezébe, hol a lábába, mert ha az egyházban csak egyetlen szóval megbántja egyik a másikat, Krisztus teste vérzik. (Gyökössy Endre)


Krisztusról hallani jó, Krisztust keresni jobb, Krisztussal lenni a legjobb.


Nagyon gyorsan észrevesszük és latolgatjuk, amit másoktól szenvedünk, de hogy mennyit tűrnek mások tőlünk, arra nem figyelünk.

Kempis Tamás

Ne félj, mert megváltottalak,
Neveden szólítottalak,
Karjaimba zártalak,
Örökre enyém vagy.

Viruló réteken át
Hűs forrás felé vezetlek,
Pásztorod vagyok,
Elveszni senkit sem hagyok.
Karom feléd tárom, kiárad áldásom;
Nem rejtőzöm el,
Szívem a szívednek felel,
Amikor úgy érzed, nyomaszt az élet.

Nem taszítalak el, amikor vétkezel,
Irgalmat lelsz a szívemben,
Örök feléd a hűségem,
Amerre jársz védlek, nyomodba lépek.
Nem rejtőzöm el, szeretetlángom átölel,
Ne félj, ha éjben jársz, hidd, hogy a fény vár rád!

Nem látunk bele sem az emberi lelkekbe, sem a jövőbe. Tartózkodjunk emberek megítélésétől, mert nem vagyunk képesek helyesen ítélni.

„Térj hát meg Istenedhez, tartsd meg hűségesen a törvényt, és reménykedj szüntelenül Istenedben!” (Hós 12,7)

A megtérés parancsa az Istenhez való tartozás tényéből következik. A próféta nem azért hívta megtérésre Izraelt, hogy Isten népévé legyen, hanem mivel Izrael Isten népe, azért kell megtérnie. Nekünk sem azért kell megtérnünk, hogy Isten gyermekei legyünk, hanem mert Isten már keresztségünkben gyermekeivé fogadott minket, naponta fel kell adnunk a magunk akaratát, hogy – miként gyermekeihez illik – mindenben az ő akaratát cselekedjük. Ezért kell a Miatyánkban naponta azért könyörögnünk, hogy „Legyen meg a te akaratod!” – azaz Isten akarata váljon a mi akaratunkká. Luther nem túloz, amikor ezt mondja: „Üdvözülni annyi, mint Isten akaratát akarni.” Az ezért való szakadatlan küzdelmet nevezi mindennapi megtérésnek. (Véghelyi Antal)

A kereszténység ízét maguk a keresztények adják meg azáltal, ahogy élik azt. (Ecsedi Aladár)


A szeretet létra, amely a szeretett személy szívéhez vezet. A létra fokai között van, tisztelet, türelem, figyelem, engedelmesség is. Ez az utolsó fok.

A viharok elmúlnak. Csak ki kell várnunk.

Stephenie Meyer

Amiről azt hittem, hogy ellenem van, valójában a javamat szolgálja.

 Az ördög szereti a tétlen hívőt, azt sem bánja, ha nem csinál semmi rosszat, csak jót ne tegyen!
(C. H. Spurgeon)


Az Úrban való örömet és hitet nem lehet egymástól külön választani. Aki valóban hisz, feltétlen örül az Úrban, és pedig olyan mértékben, amennyire hisz. Annyi öröm van bennünk, amennyi örömünk van Benne.

ÉLETED ÁRA

Ha túl nehéz már életed terhe,
gyere, és Jézus vállára tedd le,
Vele a teher ezerszer könnyebb,
meglátod, felszárad hamar a könnyed.

Ha elfog a rettegés vagy a félelem,
elég, ha annyit kérsz: Jézusom, légy velem,
veled lesz, s szorosan fogja a kezedet,
életnek keskeny ösvényén elvezet.

Higgy benne, és tiéd az örök élet,
melyet vérével szerzett meg néked,
életét adta érted a kereszten,
hogy neked örök életed lehessen.

ESTI IMÁDSÁG

Ó milyen vak homályba futnak
kik nélküled indulnak útnak.
A kezemet nézem: leszárad
szívem síró homokkal árad.
Valamikor kézen vezettél,
szökni akartam, nem engedtél,
csend volt szívemben és a csendben
szavad szólt csak mindennél szebben.
Én Istenem, hívj vissza engem!
Magam maradtam, eltévedtem.
Légy bátorságom, bizodalmam,
ó légy úrrá megint Te rajtam!

Keresztúry Dezső

Ha elvesztetted életed irányát, valószínűleg nem az italok között fogod megtalálni egy kiskocsmában. (Andrew Matthews)

Istenen kívül minden bőség csak szűkölködés nekem.

Anselmus

Kapni és adni úgy összetartozik, mint a tüdőnek ki és belélegzése.

Megvan az ideje a megszerzésnek, és megvan az ideje az elvesztésnek. (Prédikátor 3:6 NKJV)

Ha az életben olyan nagy veszteség ér, mint a válás, egy családtagunk halála, egy életveszélyes betegség vagy sérülés, akkor fel kell dolgoznunk, hogy túl tudjunk jutni rajta, nem szabad elfojtanunk és úgy megkísérelni a továbblépést. A túl korai továbblépés megoldatlan kérdések terhét cipeli tovább a jövő kapcsolataiba és lehetőségeibe, és meghívást ad a múltnak arra, hogy vég nélkül ismételje önmagát. Hogyan lehet feldolgozni az élet-változtató veszteségeket? Két dolog megértése segíthet:
1) A gyász természetes reakció a veszteségre. Az "eltemetett" gyász befejezetlen ügy. Depressziónak, aggodalmaskodásnak, poszt-traumás szindrómának és sok másnak álcázva újra és újra feléled megoldást keresve, még ha ez évekbe telik is.
2) Gyászolni azt jelenti, hogy engedjük "működni" a gyászt. Isten Igéje ezt mondja: "Megvan az ideje a sírásnak…Megvan az ideje a gyásznak…" (Prédikátor 3:4). Ez azt jelenti, hogy ő kijelölt egy meghatározott időszakot, aminek van kezdete és vége, azért, hogy ez idő alatt elvégezhesd a fájdalmas érzésekkel való megküzdés gyümölcsöző munkáját. Meddig fog tartani? Ameddig szükséges - attól függ, milyen nagy a veszteség, mennyi járulékos veszteséget generált, és függ a gyászoló lelki, érzelmi és kapcsolati egészségétől is. Ha a szentírási elvek szerint gyászolunk, akkor újra eljön majd a tánc ideje is. Ha engedélyt adunk magunknak a sírásra, eljön majd "a nevetés ideje" is (ld. 4. vers). Az a folyamat, amit Isten erre rendelt, végül gyógyulást hoz, és felkészít arra, hogy újra magadhoz tudd ölelni az életet és a jövőt. Vagy megéled, vagy megismétled a gyászod. Akkor élted végig, ha vissza tudsz emlékezni a veszteségre anélkül, hogy megbénítana!

„Mindenért hálát adjatok, mert ez az Isten akarata Jézus Krisztus által a ti javatokra.” (1Thessz 5,18)

A felkelő napért, az új reggelért, s mert rám mosolygott a mindig szomorú szomszéd, este az elvégzett munkáért, családomért, vagyis a jó dolgokért könnyű szívvel adok hálát. Ám az ige ezt mondja: mindenért. Tehát azért is, ha nem süt a nap, megint morcos a szomszéd, és a munka sem úgy sikerült, mint reméltem, sőt a nemszeretem magányért is hálát kell adnom, mert Istentől való, ahogyan a mindenért hálás szív parancsa is tőle jő. Mert ő szabott mértéket mindennek, még a hálánknak is. Azt kérte: Jézussal legyen teljes életünk. (Szarka István)

Szeressük Istent annyira, hogy Érte mindent elszenvedjünk. A lélek fájdalmait, szárazságot, szorongatást, a szívnek látszólagos hidegét…

Kis Szent Teréz

„Ti az Úrnak, Isteneteknek a gyermekei vagytok.” (5Móz 14,1a)

Már Mózes, a törvény embere is tudta: a népnek nem azért kell a parancsolatokat megtartania, hogy általa Isten gyermekévé váljon. Mózes fordított logikával érvel: mivel Isten szeretetből kiválasztotta és gyermekévé fogadta népét, azért kell gyermekeként engedelmeskednie. Bennünket Jézus kedvéért, Jézus iránti szeretete miatt fogadott gyermekeivé a keresztségben, és rá való tekintettel bánik velünk minden bűnünk ellenére gyermekeiként. (Véghelyi Antal)

Urunk, Jézus Krisztus, aki a kereszt súlya alatt megalázkodva kinyilatkoztattad a világnak megváltásod árát, add meg minden embernek a hit világosságát, hogy fölismerve Benned Isten és az ember Szenvedő Szolgáját, legyen bátorságuk követni Téged ugyanezen az úton, mely a kereszten és a kiüresedésen át a vég nélküli életbe vezet.

II. János Pál pápa

Vannak lelkek, amelyek olyanok, mint a hárfa:
akkor is összhang kel rajtok, ha a fájdalom szele csap bele.

Ravasz László

A látható dolgok hitvallása így hangzik: Hiszek magamban! A hitbenjárás bizonyossága így szól: Hiszek Istenben! (Spurgeon)

A látható: ideigvaló, a láthatatlan pedig örökkévaló.

Akit nem szeretünk, annak szemében mindig találunk szálkát, és azt is sokszor gerendának látjuk.

Varga Tamás

„Amit szeretnétek, hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is ugyanazt cselekedjétek velük.” (Mt 7,12)

Valóban aranyszabály ez, mert az ember szereti önmagát. Olykor jobban minden másnál. Minden jóval elhalmozza magát, s másoktól is hasonló jót remél. Ám ezt csak akkor várhatja joggal, ha ő is mindig megteszi embertársával, amit az övéhez hasonló helyzetben tőle várna. „Hiába fürösztöd önmagadban, / Csak másban moshatod meg arcodat.” (József Attila) (Szarka István)

Az asszonynak úgy kellene a férjére néznie, mint a világ legnagyszerűbb emberére - mert akkor az az ember, a férj a világ legnagyszerűbb édesapja lesz. És tudjon úgy nézni a férj az ő feleségére, mint a világ legcsodálatosabb asszonyára - mert akkor az asszony kivirágzik, szárnyai nőnek, és lehozza a csillagokat az égről a családjáért.

Böjte Csaba

Egyedülálló hangszer vagy Isten kezében. Engedd, hogy a lélek által megszólaljon benned az üzenet, amelyet rajtad keresztül szeretne közölni az Úr.

Ha házastársi kapcsolatunkból hiányzik a szeretet, a különbözőségeink felnagyítódnak. Nem a boldogság forrását, hanem éppen ennek akadályát látjuk egymásban, s a nyugodt hátország biztonsága helyett csatatérré válik a házasságunk.

Gary Chapman

Jézus Szentséges Szíve, minden jónak forrása, imádlak Téged, hiszek Benned, remélek Benned és szeretlek Téged. Bánom minden bűnömet. Neked ajándékozom az én szegény szívemet. Tedd alázatossá, türelmessé, tisztává és minden kívánságodnak megfelelővé. Add, ó jóságos Jézus, hogy én Benned és Te bennem élj. Védj meg a veszélyekben. Vigasztalj a viszontagságokban. Őrizd meg testem és lelkem egészségét és add áldásodat minden művemre, és a szent halál kegyelmét add meg nekem.

„Ki állhat meg az Úrnak, ennek a szent Istennek a színe előtt?” (1Sám 6,20)

A filiszteusok kérdezték ezt, amikor az Isten jelenlétét hordozó szövetségláda elrablása után olyan csapások érték őket, amelyekben tisztátalanságuk nyilvánult meg. Isten azért ajándékozza nekünk megszentelő Lelkét, hogy amikor majd nekünk is meg kell állnunk színe előtt, szent jelenléte tisztátalanságunk miatt ne gyötrő kínt jelentsen számunkra, hanem örök boldogságot és örömöt. (Véghelyi Antal)

Minden egyes cselekedetünk értéke abban az alaplelkületben rejlik, amelyből fakad. (Fosdick)

Minden pillanattal, melyben a bűnnel való harcban, megpróbáltatásokban, kísértésekben Istenre bízzuk magunkat, az Ő győzelmével számolunk, és kegyelemre építünk, tért nyer bennünk Isten.


Ne járkálj fel-alá azt hajtogatva, hogy a világnak kellene eltartania téged. A világ nem tartozik neked semmivel, hiszen a világ volt itt előbb. (Mark Twain)

Nem minden ami megszámlálható számít, és nem minden ami számít megszámlálható.

Albert Einstein


Senki sem ismeri önmagát, mielőtt próbára nem tétetett.

(Franz Werfel)

A boldogsághoz nem feltétlenül tartozik hozzá, hogy mindig megkapjuk, amire vágyakozunk. (Stephanie Dowrick)

A felebarát szeretete a mértéke az Isten iránti szeretetünknek.

Edith Stein

 A hívő szív reménysége dicső és szilárd, mert Krisztus dicsőségének szilárd alapján nyugszik. A reménység az élet szenvedéseinek égi balzsama. (C. H. Spurgeon)


A kereszt mindenkor kész és mindenütt vár reád. Meg nem szabadulhatsz tőle, akárhová futsz, mert akárhová mégy, magaddal viszed énedet és mindenütt magadra találsz.

Tekints föl, tekints le, nézz kifelé, nézz befelé, mindenben keresztet találsz: és mindenütt béketűréssel kell lenned, ha belső békében akarsz élni és az örök koronát megnyerni. Ha örömest hordozod a keresztet, az hordoz téged, és elvezet az óhajtott célra, ahol vége lesz a szenvedésnek, ámbár nem itt e földön. Ha kedvetlenül hordozod, terhet szerzel magadnak, csak bajodat szaporítod és szenvedned mégis kell.

Ha egyik keresztet elveted, kétségkívül másikat találsz, talán nehezebbet. Azt hiszed, hogy elkerülöd, amit halandó soha el nem kerülhetett? „Szenvednie kellett -- úgymond -- Krisztusnak és halottaiból föltámadnia és úgy menni be dicsőségébe.” Miképp keresel te más utat, mint ezt a királyi utat, a szent kereszt útját?

Csalódol, hidd el, csalódol, ha egyebet keresel bajoknál és szenvedéseknél; mert ez az egész halandó élet tele van nyomorúsággal és körös-körül keresztekkel megrakva. S minél magasabb fokra jutott valaki a lelki életben, annál nehezebb keresztekre akad gyakran, mert számkivetésének kínja a szeretettel jobban növekszik. Aki azonban ily sokféleképp szenved, még sincs vigasztaló enyhülés nélkül; mert érzi, hogy keresztje békés elviseléséből a legszebb gyümölcs terem számára. Mert mikor ezt kész szívvel vállára veszi, a szorongatás terhe az isteni vigasztalás reményévé változik.

Nem embertől telik az ki, hogy a keresztet viselje, a keresztet szeresse… Ha magadra tekintesz, magadtól nincs ilyenre képességed. De ha az Úrban bízol, erőt kapsz az égből…

Csak akiben megvan az alázat, hogy elfogadjon, képes tiszta szívből adni.

„Én majd elküldöm követemet, aki egyengeti előttem az utat.” (Mal 3,1a)

Ez a prófécia először akkor teljesedett be, amikor Isten a perzsa Círus uralomra jutásával készítette elő az utat, amelyen eljött, hogy népét a babiloni fogságból megszabadítsa. Másodszor Keresztelő János – a Messiás útkészítője – teljesítette be. De Malakiás szerint a jövendölés végső beteljesedése még hátravan: az utolsó időkben Isten a Lelkét tölti ki minden megváltott gyermekére, hogy felkészítse őket arra a napra, amikor azért jön el, hogy az egész világ fölött ítéletet tartson. (Véghelyi Antal)

Ha azt szeretnénk, hogy az emberek hallják a szeretet üzenetét, el kell küldenünk a világba. A lámpásba olajat kell töltenünk, hogy égjen.

Kalkuttai Teréz Anya

Isten teljességével csak úgy tudsz megtelni, ha szívedet minden teremtett dologtól megüresíted.


Míg az emberek között vagyunk, gyakoroljunk emberiességet. Ne törődjünk a veszteséggel, sértéssel, gyalázással, szurkálódással. Viseljük el nagylelkűen a rövid ideig tartó kellemetlenséget.

Seneca

„Nagyon korán, a hajnali szürkületkor felkelt Jézus, kiment, elment egy lakatlan helyre, és ott imádkozott.” (Mk 1,35)

Amikor megéhezünk, gyomrunk tájékán furcsa, égető érzés keletkezik, olykor meg is kordul a hasunk. Ha megszomjazunk, kiszárad a szánk, kicserepesednek ajkaink. Testünk bámulatos figyelmességgel jelzi dolgaink rendezetlenségét. Találékony módokon segít rajtunk, hogy semmiben ne szenvedjünk kárt. Amikor az imádságot hanyagoljuk, látszólag nem történik semmi. Nincs belső riasztóberendezés, amely jelezné a bajt. Ezért fontos Jézus példája, aki életével és szavaival egyaránt imádkozni tanít, hogy lelkünk mindennapi kenyerét is asztalunkra tegye. (Szarka István)

Ne félj, ne aggódj, ne sírj, ne bánkódj,
ha tiéd Isten, tiéd már minden!
Ne félj, ne aggódj, ne sírj, ne bánkódj:
elég Ő néked!

Ne keseredjünk el, ha nehézségeket élünk át, mert ez nem annak a jele, hogy Isten elhagyott vagy lemondott volna rólunk.

Olyan ön most, mint az a pici gyermek, aki most kezd saját lábán állni, járni azonban még nem tud. Minden áron meg akarja mászni a lépcsőt, mert tudja, hogy ott fönn van a mamája; fölemeli tehát lábacskáját a lépcső első fokára. Kárba veszett erőlködés! Nem tud előre jutni, folytonosan visszaesik.

Nos, jól van, legyen ilyen kis gyermek és az összes erények gyakorlásával, emelgesse kis lábait, hogy megjárja a szentség fokozatait, s közben ne képzelje azt, hogy csak egyetlen, az első lépcsőre is fel tudna lépni! Nem, de hiszen a jó Isten nem is kíván mást, csak jóakaratot. A lépcső végén atyai szeretettel nézi kis csöppségét, látva hasztalan erőlködését, nemsokára le fog jönni Ő maga, karjára emeli, szívére szorítja gyermekét; s magával viszi fényhonába, ahol soha sem kell Tőle megválnia.

Kis Szent Teréz

Semmit sem tudunk megváltoztatni anélkül, hogy elfogadnánk. (Jung)

Szeretetre csak szeretet tesz képessé.

Testvéreim, amikor megtértem, és láttam, hogy mennyire híján vagyok az erényeknek, magamévá tettem a Megváltó szenvedéseiből álló mirhacsokrot: benne vannak gyermekkori nélkülözései, a prédikálással járó feszültségek, a vándorlás fáradságai, az imában töltött éjszakák, a böjt idején átélt kísértések, a bűnösökért ejtett könnyek, a rosszindulat, amellyel szavait ki akarták forgatni, a hamis barátok csapdái, a sértések, a köpések, a pofonok, a gúnyolódás, a szögek, vagyis minden létező fájdalom, amit az emberek üdvösségéért vállalt...

Rájöttem, hogy a bölcsesség abban áll, hogy ezeken a dolgokon elmélkedjünk, mert bennük találjuk meg a tökéletes igazságot, a tudomány teljességét, az üdvösség gazdagságát s valamennyi érdemet. Jézus szenvedései emelnek ki a csüggedésből, s intenek szerénységre, amikor valamit jól csinálok. Ezek segítségével járhatok biztonsággal a királyi úton az élet jó és rossz dolgai között, s kerülhetem el a mindkét oldalról fenyegető veszélyt.

Szent Bernát

A keresztény aszkézis egyik legfőbb feladata, hogy életünket és testünket elég értékessé tegye ahhoz, hogy áldozatban Istennek ajánlhassuk. Aszkézisünk célja nem az, hogy megundorodjunk a rossznak vélt élettől. Azt sem akarja, hogy meggyűlöljük önmagunkat. Az olyan aszkézis, amely minden élvezetet durvának és utálatosnak tüntet föl, s amely a test minden cselekedetét elvetendőnek tartja, eltorzítja a természetet, amelyet Isten jónak alkotott, s amelyet még a bűn sem tudott egészen elrontani. (…) Az aszkézis által tehát birtokba kell vennünk önmagunkat ahhoz, hogy odaadhassuk Istennek. (…) Isten egyetlen áldozatot fogad el: tiszta szeretetünket.

Thomas Merton

A szeretet ösvénye tövissel és bogánccsal van szegélyezve, de ez a tövises út mégis drága nekünk, mert Jézus azon velünk tart és megengedi, hogy karjára támaszkodjunk. (Spurgeon)

 Aki nem eszik és azért hal éhen, éppúgy öngyilkosságot követ el, mint az, aki golyót röpít a fejébe. Aki Krisztust elutasítja, éppúgy elkárhozik, mint az, aki testestől-lelkestől az ördögnek szolgál.


Akkor is legyünk óvatosak, ha mások életében látunk megrázkódtatásokat, mert lehetséges, hogy azt is Isten munkálja, éppen a javukra.

Amikor nem tudom abbahagyni a sírást, kinyitom a Bibliát és mondom:
Jézusom, Téged akarlak hallgatni.
Szükségem van a Te szavadra.
A Te szavad Jézusom gyógyír az én sebeimre.

Az a jó, amit Isten tesz, magától jön létre, az ember szinte észre sem veszi. Inkább együttérzőnek kell lennünk, mint cselekvőnek.

Páli Szent Vince

Az életem leckék sorozata, melyekre szükségem van, és ezek tökéletes sorrendben érkeznek.

„Félelemmel töltsétek el jövevénységetek idejét.” (1Pt 1,17)

Amikor föléd magasodik egy hatalmas sziklaszirt, vagy mikor gépen szállsz fölébe a tájnak, s odalent oly parányi minden, akkor tudod meg igazán, hogy minden mélységnél és minden magasságnál nagyobb az Isten. A csendes lépések szent csodálatával közeledj hozzá naponként, tiszteld őt, mint életed Urát és alkotódat, mert eljön majd a nap, mikor minden sziklaszirtnél magasabbra tornyosulnak előtted mulasztásaid, vétkeid. S ha valóban megismerted őt, előtte megállva megláthatod majd szeretetének mélységeit. (Szarka István)

Fontos, hogy Ő lát téged, és ismeri a benned levő vágyat, hogy teljesen az Övé légy.



Ha értelmünk kifáradt az igazság kutatásában, jól esik megpihennünk a hit karjaiban.

Blaise Pascal

Ha használjuk a menny kapujának kulcsát, az imádságot, minden kinyílik előttünk, amire lelki életünknek szüksége van.

„Hát nem drága fiam-e Efraim, és nem kedves gyermekem-e? Valahányszor megfenyegetem, mégis mindig törődöm vele. A bensőm remeg érte, irgalmaznom kell neki – így szól az Úr.” (Jer 31,20)

Isten nemcsak ószövetségi népével bánt így, hanem gyakran velünk is így bánik: megfenyít, de nem azért, mert el akar pusztítani, hanem mert féltő atyai szeretetében bensejében is remeg értünk, ha azt látja, hogy mi vesztünkbe rohanunk. Ha a pillanatnyilag kegyetlennek tűnő fenyítés elérte célját, nem tud nem irgalmazni, hiszen kedves gyermekeiként tekint ránk. (Véghelyi Antal)

Isten nem azt kívánja tőled, hogy érzéseidet vizsgáld, hanem hogy bízzál az Ő szavában. (Conkey)

Meg kell tudnunk különböztetni az igazi bűnbánatot, a jóra törekvés igazi vágyát, ami mindig szelíd, békés és bizalommal teli, a hamis bűnbánattól, a zűrzavart és elkeseredést okozó, bénító önmarcangolástól.

Részlet a "Keresd a békét, és járj a nyomában!" (P. Jacques Philippe) című könyvből.

Megesik gyakran, hogy a legtisztább lelkek szenvednek a legtöbb kísértéstől, sokszor sötétben járnak; akkor azt hiszik, hogy elveszítették fehérségüket, és hogy azok a tövisek, melyek körülveszik, széttépik koronájukat. Dehogy is, a tövisekkel körülvett liliomok mindig védve vannak; bennük telik kedve Jézusnak: „Boldog ember, aki a kísértést kiállja!”

Kis Szent Teréz

Nem csak bizonyos ételektől és italoktól való tartózkodás által lehet böjtölni:

1. Tartózkodj a dühtől és gyűlölettől.
Adj családodnak egy külön adag szeretetet minden nap.

2. Tartózkodj mások megítélésétől.
Mielőtt ítélsz, emlékezz arra, hogyan tekint Jézus a mi hibáinkra.

3. Tartózkodj a csüggedéstől.
Tarts ki Jézus ígérete mellett, hogy az Ő terve tökéletes a te életedre.

4. Tartózkodj a panaszkodástól.
Amikor panaszkodni készülsz, csukd be a szemed és idézzed fel azokat a pillanatokat, amikor Jézus örömet adott szívedbe.

5. Tartózkodj a megbántástól és keserűségtől.
Azon legyél, hogy megbocsáss mindazoknak, akik megbántottak valamivel.

6. Tartózkodj attól, hogy sok pénzt költsél.
Próbáld kiadásaidat 10 százalékkal csökkenteni, és add oda a megtakarítást a szegényeknek.

Vajon a böjtölés jelent -e valamit emberségünk szempontjából? Akár sikerül a kitűzött cél, a lemondás, akár nem, vannak veszedelmei a böjtnek, de a hatása mindig pozitív az ember számára, aki a böjtölés következtében egyre jobban megismeri önmagát. Egyre inkább megtapasztalja, hogy mit mondott Jézus, amikor azt mondta: „nálam nélkül semmit nem tehettek…” Mert az ember néha megtapasztalja, hogy a legelemibb önmegtagadásra sem vagyok képes Nélküle. Ugyanakkor tapasztalja az ember azt is, hogy amikor ételben, italban vagy bármi más téren próbálom magam megfogni, uralkodom. A lelkem uralkodik, nemcsak az anyagvilág fölött, hanem tanul uralkodni a test fölött. És ezzel tér nyílik az Isten világának benne. Bennem, böjtölő emberben.
A böjtölés az embert emberebbé tudja tenni: ha nem sikerül, azzal, hogy a böjt imádságba fordul át és az ember jobban megismerve önmagát növekszik az alázatban, ha meg sikerül a böjt, még inkább.