A hitet több tőrdöfés éri az ingatok, mint a hitetlenek részéről. (Spurgeon)


A szeretet annyit jelent, hogy nem vagyok egyedül; az egyik kezemet az Úristen fogja, a másikkal én fogom embertársaim kezét.
Sík Sándor


A tegnap történelem. A holnap rejtély. A mai nap: ajándék.
Eleanor Roosevelt


Az aggodalom olyan az örömnek, mint a porszívó a piszoknak; ennyi erővel azt is megteheted, hogy egy öröm-elszívóhoz csatlakoztatod a szíved, és megnyomod a gombot. (Max Lucado)


Az emberek többsége nem figyel oda, csak ha veszélyt, vagy jutalmat szimatol. (Lee Wallek)


Egy embernek csak akkor van joga a másikra felülről lenézni,
amikor annak talpra állni nyújt segítő kezet.
Don Bosco

„Ha hűtlenek vagyunk, ő hű marad.” (2Tim 2,13) A mi hűségünk törékeny, ma van, holnapra elmúlik. Valamikor buzgó hívek távolra kerülnek a gyülekezettől, lelkesedésük alábbhagy, még a legjobbak is meginognak, kiégnek, elbuknak. Már nem veszik le a polcról a Bibliát, már nem tudnak vagy nem is akarnak imádkozni. Isten úgy ismer és lát bennünket, amint vagyunk. Minden teremtményét, a gyülekezet közösségét, az egyházat. A hűtlenséget, a lázadást, a megkeseredést, mindent. És hű marad, és újra megszólít. Cselekszik, megújít, Lelke által megerősít. Ezért vagyunk még itt, az ő dicsőségére. (Kőháti Dóra)

Hinni annyit jelent, mint Jézushoz jönni vakon és hinni, hogy szemünket megnyithatja. Hozzáfordulni szegényen, és hinni, hogy meggazdagíthat. Hozzámenni üresen és elfogadni, amivel megkínál, magunkat halálra ítéltnek tekinteni és Benne örök életet találni. Önigazságunkat kárnak ítélni, Jézust pedig bölcsességünk, igazságunk, szentségünk és megváltásunk gyanánt elfogadni. (Spurgeon)


Jöjj Szentlélek, erősíts meg engem! Jöjj Szentlélek, adj nekem igazi szeretetet, hogy Tebenned, s Te bennem szeress! Jöjj Szentlélek, adj világosságot, hogy soha ne győzedelmeskedjék rajtam a sötétség! Jöjj Szentlélek, add nekem a megtapasztalás örömét, hogy fölismerjem Isten végtelen szépségét, jóságát, világot átölelő hatalmát, gyöngédségét és megbocsátó irgalmát!


Krisztus nem hajlandó valaki felett csak a társtulajdonosi minőséget vállalni: Teljes uralmat akar.


Mikor nyugtalan voltam, csillapítottad gyötrelmeimet.
Mikor fáradt voltam, Te adtál pihenést.
Mikor egyedül voltam, szeretetet hoztál.
Mikor beteg voltam, gondoskodtál rólam.
Mikor megsértettek, Te segítettél.
Mikor idősödtem, mosolyt varázsoltál arcomra.
Mikor gondjaim voltak, megosztottam veled és segítettél.
Mikor boldog voltam, örömömben is részt vettél.
Boldog Kalkuttai Teréz


Mindnyájan egyaránt teljességre és szeretetre vágyunk, ezért talán kivétel nélkül a béke és boldogság önmagunkon kívüli keresésének hibájába esünk.
Victor Hugo


Nemcsak erős vasdarabokat vonz a mágnes, hanem a legfinomabb hegyű tűt is. Így közli Isten a maga kegyelmét nemcsak az erős, hanem a gyenge keresztényekkel is.

„Ó, Isten gazdagságának, bölcsességének és ismeretének mélysége! Milyen megfoghatatlanok az ő ítéletei, és milyen kikutathatatlanok az ő útjai!” (Róm 11,33)

Hányszor próbáltuk megérteni vagy éppen megmagyarázni életünkben a velünk történtek miértjeit! Sokszor csak azért tesszük, hogy értelmet nyerjenek előttünk az események, hogy vigaszt, tanulságot vagy Isten-igazolást találjunk a szavakban. Pál himnuszában nem magyarázgat, hanem egyszerűen Isten csodálatos üdvösségszerző akaratát énekli, azt, amit Krisztusban ismert meg: titokzatosak az ítéletei és útjai, de amit eltervez, az mind jó. Szeretetéből mindent értünk tesz, hogy életünk legyen. „Bizony, tőle, általa és érte van minden: övé a dicsőség mindörökké. Ámen.” (Róm 11,36) (Eszlényi Ákos)

„»Vezess hűségesen, és taníts engem.«” (Zsolt 25,5)

Az oktatás stratégiai kérdés – halljuk gyakran. Vagyis a társadalom életében a jövő kulcsa. Ha kijárták az iskolát, sokan vélik, hogy már eleget tudnak, elég bölcsek ahhoz, hogy megéljenek. Mások pedig állandóan továbbképzik magukat különböző tanfolyamokon. De egyáltalán nem mindegy, hogy hová iratkozunk be, kitől szerezzük a tudást, a bölcsességet. A mai zsoltárvers arra biztat, hogy a minden titkok tudójához, Istenhez forduljunk segítségért, mert a legigazabb válaszokat tőle tudhatjuk meg életünk vezetéséhez. (Juhászné Szabó Erzsébet)

A hit az, ami szerint az emberek cselekszenek az életük idején, nem pedig az, amiről beszélnek a haláluk óráján. (Ruskin)


A vezetés cselekvést jelent, nem pozíciót.


Aki elfelejtkezik mások szívéről, a saját szívét veszíti el. Senkinek sincs joga belenyugodni egy másik ember szenvedésébe. Ez olyan, mintha ő okozná a szenvedést.
(Tatiosz)


Az szabad, aki mindenét Istennek adta, aki a bűn rabláncát hordozta. Ő méltányolni tudja azt a szabadságot, melyet Krisztus szerzett neki.



Az ima abban áll, hogy mélységes hittel és gyermeki egyszerűséggel rátekintünk az Istenre.


Azért még egy lélek sem kárhozott el, mert vétkezett, de azért igen, mert nem fogadta el a kegyelmet.

„Becsaphatjátok-e Istent, ahogyan becsapjátok az embereket?” (Jób 13,9b)

Milyen képet mutat ez a tükör, amelybe Jób kérdése által belenézhetünk? Hát ilyen az ember?! Becsapja a másikat gondolkodás nélkül, mert tudja, hogy becsapható, félrevezethető. És önteltségében nem áll meg itt: Isten eszén is túl akar járni. Becsaphatjuk-e Istent? „Jó lesz-e, ha megvizsgál benneteket?” – kérdezi Jób az ige első mondatában. Éljünk úgy – s lehetőleg ne holnaptól, hanem mától –, hogy erre az utóbbi kérdésre tiszta lelkiismerettel, igennel felelhessünk… (Kőháti Dóra)

Boldog, ki ésszel föléri, mit tesz Jézust szeretni, s magamagát Jézusért megvetni. – Az egyik kedvestől ugyanis meg kell válnunk a másikért, mert Jézus azt akarja, hogy mindenek fölött Őt szeressük. (Kempis Tamás)


Boldogságos szép Szűzanyám! Felajánlom neked és szeplőtelen szent szívednek szentelem magamat, testemet és lelkemet, minden képességemet, jövőmet és sorsomat, összes enyéimet és édes hazámat. Irgalmasság Anyja, benned bízok és remélek, add meg nekünk a békét és a jó halál kegyelmét! Ámen


Ha két fillérest összeteszünk, egy pengő lesz belőle. Ötszáz darab ötven filléres kétszázötven pengőt ér, de ezer fél keresztény nem ér egy egész keresztényt.


Istenem, te mindenütt jelen vagy. Jézus Krisztusom, Megváltóm, ki oly közel vagy hozzám szereteteddel, egész napi szétszórtságom után hazahozom hozzád a szívemet. Nálad vagyok otthon, Istenem és Atyám. A jóért, amelyet kegyelmeddel cselekedtem, hálát adok neked. Jóságos Istenem, te ajándékoztad azt nekem. A rosszért, amelyet elkövettem gondolattal, szóval, cselekedettel és mulasztással, bocsánatodat kérem. Segíts, hogy jobb legyek!
Szalézi Szent Ferenc

„Krisztus mondja: „Én vagyok az élet kenyere. Atyáitok a mannát ették a pusztában, mégis meghaltak. De ez az a kenyér, amely a mennyből szállt le, hogy aki eszik belőle, meg ne haljon.”” (Jn 6,48–50)

A manna is Isten ajándéka volt a pusztában vándorló népe számára, de az csupán a „túlélésre” adatott. Az „élet kenyere” jóval több ennél. Krisztus nem azért jött, hogy szükséget töltsön be, vagy hogy megelégítsen minket, mert az ajándéka a halálunkkal, velünk együtt el is múlt volna. Ő azért jött, hogy nagyobbat adjon, mint amire vágyhat szívünk, szemünk (1Kor 2,9): az örök életet. (Eszlényi Ákos)

„Krisztus mondja: Tudok cselekedeteidről, hogy nem vagy sem hideg, sem forró. Bárcsak hideg volnál, vagy forró!” (Jel 3,15)

Sokszor megelégszünk a langyos válaszokkal, a „majdnem” megoldásokkal. „Legyen a ti igenetek igen és a ti nemetek nem.” Előfordul, hogy a jó elbírálás érdekében simulékony válaszokat adunk, „langyos” a beszédünk – de Isten erre azt mondja, hogy „kiköplek a számból”. Vannak krisztusi alapelvek, amelyeket nem lehet feladni a megegyezés vagy a jó tetszés kivívásának érdekében. – Add, Uram, hogy megtaláljam a helyes utat, és neked tetsző legyen a szavam és a hitem! Ámen. (Gerlai Pál)

Legszomorúbb óráinkban is rengeteg okunk van a hálaadásra, csüggedés és bánkódás helyett keressük meg inkább ezeket az okokat.

Minél inkább bírálunk és ítélkezünk, annál kevésbé szeretünk.

Virgil Gheorgiu író beszél egy rab emberről, akit a koncentrációs táborban a félelem és kín teljesen tönkretett. Egyik este nem bírja tovább, és elhagyja barakkját. Olyan kétségbeesett, hogy véget akar vetni mindennek, és az elektromos árammal telített szögesdrótba akar dőlni.
Oda vezető útján a kis tábori kápolna mellett halad el. Csak egy egyszerű sátorból áll. A fogoly belép, és előremegy a primitív oltárhoz. Egy kereszt áll rajta két nyers ágból összetákolva, és azon kartonpapírból összeállított megkínzott alak. Az öt piros sebet egy cigarettás doboz papírjából tépték le és ragasztották oda. A töviskoronát egy konzervdoboz bádogjából vágták ki. A fogoly megindultan áll a meggyalázott nyomorúság képe előtt. – Ó Jézus – mondja -, még sohasem láttalak téged így szenvedésedben. Ezekkel a szavakkal megfordul, és csendesen visszamegy barakkjába. Nem tud már a szögesdrótba futni. Nem, most már nem kell megtennie. Már nincs egyedül szenvedéseiben.

A szeretet azokat a könnyeket is meglátja, amelyeket nem sírtak el, és azokat a kéréseket is meghallja, amelyeket nem mertek kimondani. (Szent-Gály Kata)

„Aki a Léleknek vet, a Lélekből fog aratni örök életet.” (Gal 6,8) Vetés és aratás ismert fogalmak, mégis legtöbbünk csak néhányszor vagy talán sohasem próbálta. Különleges érzés a földbe elvetni egy magot és várni, hogy kicsírázzon, majd a megfelelő körülmények hatására termést hozzon. Ahogyan a természet önmagában hatalmas csoda – ilyen csodálatos a mi Teremtőnk –, úgy még nagyobb, amikor már nem a földire, de a lelkire és ezáltal az örökkévalóra koncentrálunk. Istennek legyen hála, hogy ő munkálkodik ezen. Veti az ige magvát, és adja az örök életet. (Tamásy Tamásné)

Az az ember, akinek szívében Krisztus lakozik a hit által, Istentől mindent ajándékképpen fogad el, mindent áldozatképpen visszaad Neki. (Ravasz László)

„»Az én népem lesznek, én pedig Istenük leszek, valósággal és igazán.«” (Zak 8,8)

„Valósággal és igazán” – mintha nem hinnénk el, hogy te vagy a mi Istenünk. Miért nem érzünk valóságosnak, Istenünk? Talán már annyit csalódtunk az ígéretekben, hogy ezt sem hisszük el? A két szó azt fejezi ki, hogy egyszer nemcsak mint rejtőzködő Istent, hanem mint ítélkező Istent is megismerünk majd téged, Urunk. – Add, hogy addig ne vesszünk el végleg, hogy nevedet ne felejtsük el, és tebenned reménykedjünk, valósággal és igazán! Ámen. (Gerlai Pál)

Az imádság olyan valóságos erő, mint a földi gravitáció….Az egyetlen erő a világon, amely úgy tűnik, hogy legyőzi az úgynevezett természeti törvényeket is. (Alexis Korel)

„Ha csak ebben az életben reménykedünk a Krisztusban, minden embernél nyomorultabbak vagyunk. Ámde Krisztus feltámadt a halottak közül, mint az elhunytak zsengéje.” (1Kor 15,19–20) Csak ebben az életben reménykedhetünk anyagi javaink nyújtotta biztonságban, pozíciónkban, kemény munka árán meg- vagy visszaszerzett egészségünkben és így tovább. Utána ezekből semmi sem marad, ezt tudjuk. De semmink sincs akkor sem, ha „Krisztus nélkül élő keresztények” vagyunk (ami persze a keresztény szó eredetét tekintve is abszurd, hiszen jelentése „Krisztus-követő”). Mégis sokan úgy élnek, hogy nem látják, nem ismerik őt, s ezért nem tudnak élni és örülni sem a Krisztusban. Kérjük Isten Lelkét, hogy meglássuk a Megváltót, akiben itt és a halálban és azon túl is reménykedhetünk, aki új szövetséget hozott, aki feltámadt, hogy egyszer mi is feltámadhassunk az örök életre. (Kőháti Dóra)

Ha szeretünk valakit, azt akarjuk, hogy mindig a közelünkben legyen, és így örüljünk jelenlétének. Vágyunk rá, hogy jobban megismerjük, és szívesen megismertetjük másokkal. Ha tudjuk, hogy megtámadták, meg akarjuk védeni, ha pedig megbántották, mi is szenvedünk.

„Hiszen valamennyien a világosság és a nappal fiai vagytok, nem vagyunk az éjszakáé, sem a sötétségé. Akkor ne is aludjunk, mint a többiek, hanem legyünk éberek és józanok.” (1Thessz 5,5–6) Isten már a teremtés első „lépéseiben” elválasztotta a világosságot a sötétségtől. Nem engedte keveredni azokat. Így tesz a mi életünkben is, amikor újjáteremt, újjászül gyermekeinek. Élő reménységet ad a holnap felől, hogy eljön közénk országában. Ezért hangzik a biztatás, felszólítás, ébresztés is: mi a világosság és a nappal fiai vagyunk: éljünk ebben a reménységben. (Eszlényi Ákos)

JÉZUS SZÍVE SEGÍTS!
Jézus Szíve eléd áll gyermeked,
Jézus Szíve fogadd el fáradt lelkemet,
Jézus Szíve nyisd meg Szívednek ajtaját,
Jézus Szíve fogadd el lelkem imáját.
Jézus Szíve mikor az élet oly nehéz,
Jézus Szíve mikor úgy fáj a szenvedés,
Jézus Szíve add nekem akkor Szívedet,
Jézus Szíve hadd pihenjek meg Tebenned.
Jézus Szíve ne hagyd elveszni lelkemet,
Jézus Szíve vezéreld jóra éltemet,
Jézus Szíve vezess az élet tengerén,
Jézus Szíve jöjj csak, feléd evezek én.
Jézus Szíve felmosom csurgó véredet,
Jézus Szíve Te váltottál meg engemet,
Jézus Szíve add, hogy Tégedet kövesselek,
Jézus Szíve mindig jobban szeresselek.
Jézus Szíve adj szívemnek lakhelyet,
Jézus Szíve kulcsold imára kezemet,
Jézus Szíve örömben, gondban adj erőt,
Jézus Szíve ne hagyd az árva szenvedőt.
Jézus Szíve ha majd végórám közeleg,
Jézus Szíve Te född be fáradt szememet,
Jézus Szíve benned pihenni óhajom,
Jézus Szíve legyen majd végső sóhajom.


Légy résen és ne csüggedj soha, ha lelki betegségben szenvedsz! Ha Isten hagyja, hogy elgyengülj, ez nem azért van, hogy elhagyd magad, hanem hogy visszaállítson az alázatba, és hogy a jövőben figyelmesebb légy.
Pió atya



Miközben arra gondolunk, hogyan tehetnénk nagy dolgokat, nem szabad elhanyagolnunk a kis, mindennapos dolgokat, amelyek összeadódva olyan nagy dolgokká válhatnak, hogy nem is gondolnánk.
Marian Wright Edelman


Mert nem jó a harag, méreggel tölti meg a lelket s beszennyezi a gondolkodást. (Wass Albert)

Mit nevetsz? A mese rólad szól, csak a név más. (Horatius)


Nem kell attól tartani, hogy valakinek túl sok kegyelemben lehet része. A kegyelem túltengése kizárt dolog. (Spurgeon)

„A szeleket tette követeivé, a lángoló tüzet szolgájává.” (Zsolt 104,4) Sokszor érezzük, hogy de jó lenne megtapasztalni, amit Izráel vándorló népe átélt a pusztában: megnyílt előttük a Vörös-tenger, Isten felhő- és tűzoszlopban vezette őket. Gedeon is átélt különös csodát, amikor a sziklából tűz csapott ki, és felemésztette az általa kitett ennivalót (Bír 6,21). Isten hatalma ma sem kisebb! Ma is ő uralkodik a szél és a tűz felett. De mi már az Újszövetség népe vagyunk. Mi már Jézus Krisztus felől láthatjuk Istent, aki Jézusban a legnagyobb hatalmát mutatta meg: győzött a bűn és a halál felett. Legyen Istennek hála, hogy a szél is, a tűz is a szolgája, de mi Jézus Krisztus által már nem kell, hogy a bűn szolgái legyünk. (Tamásy Tamásné)

Amikor bizonyos vagy, akkor kezdesz el nem tájékozódni. (Richard Bandler)


Az a baj, hogy sokszor a világ szabja meg az egyház divatját, holott az egyháznak kellene megszabni a világ divatját. (Stewart)



Az igazi szeretet nem függ a viszontszeretettől.
Viktor János


AZ ÚTRA INDULOK
Az útra indulok!
Nem tudom, mi vár rám,
csak azt tudom, velem vagy,
s nem hagysz árván!
Csak azt tudom, utam már kijelölted,
s mint bízó gyermek járhatok előtted.
Te mérsz ki bút, örömet, munkát, terhet,
s irgalmad mindegyikbe áldást rejtett!
Csak egyet adj, hogy cél iránt haladjak,
hogy szalmaszálak alatt ne roskadjak!
S ha szereteted mázsás teherrel
tenné próbára ezt a gyenge vállat,
segíts úgy hordani mázsás terhemet
- a Te erőddel -, mint a szalmaszálat!
Ha eltávolodunk tőle, elveszünk,
ha felé fordulunk, feltámadunk,
ha benne maradunk, rendíthetetlenek leszünk,
ha visszafordulunk feléje, újjászületünk,
ha benne lakunk, akkor élünk.
Szent Ágoston

„Egy éjjel látomás jelent meg Pálnak: egy macedón férfi állt előtte, és ezekkel a szavakkal kérlelte őt: „Jöjj át Macedóniába, légy segítségünkre!” A látomás után nyomban igyekeztünk elmenni Macedóniába, mert megértettük: oda hívott minket az Isten, hogy hirdessük nekik az evangéliumot.” (ApCsel 16,9–10) Minden, ami történik, Isten akaratából történik. Még az is, ha a legnemesebb célok kudarcba fulladnak. Mert más az Úr terve, és akarata sokszor máshogy jut érvényre, mint ahogy mi számítunk rá. Így zárult be Pálék előtt az Ázsiába és Bitiniába vezető út, hogy megnyíljon a macedónokhoz. Ezért bármilyen kudarc ér is, ne aggódj: Isten értünk való terve mindenképp célba ér, megvalósul, talán éppen a zárt ajtókon keresztül. (Eszlényi Ákos)

„Én vagyok a jó pásztor, ismerem enyéimet, és enyéim is ismernek engem, mint ahogy az Atya ismer engem és én ismerem az Atyát. Életemet adom a juhokért. De más juhaim is vannak, amelyek nem ebből az akolból valók. Ezeket is ide kell vezetnem. Hallgatni fognak szavamra, s egy nyáj lesz és egy pásztor.” Jn 10.14-16

Egy korházban történt, ahol egy sebész orvos egy betegsége ellenére is békét és derűt sugárzó gyermekkel így beszélgetett:
- Holnap reggel, ki fogom nyitni a szívedet – mondta a sebész.
- Ott fogod találni Jézust, – vágott közbe a kisfiú.
A sebész kissé értetlenkedve nézett fel, de újra elkezdte mondandóját:
- Fel fogom vágni a szívedet, hogy lássam, mennyi károsodás történt.
- De amikor felnyitod a szívemet, Jézust fogod ott találni – mondta a fiú.
A sebész a szülőkre tekintett, akik csendben ültek, majd folytatta:
- Miután látom, hogy mennyi károsodás történt, vissza fogom varrni a szívedet, és a mellkasodat. És utána eltervezem, mi legyen a következő lépés.
- De ott fogod találni Jézust a szívemben. Ott fogod találni a szívemben.
Az orvos most már elvesztette türelmét:
- Majd megmondom én neked mit fogok ott találni: sérült izmokat, gyenge vérellátást, és elvékonyodott érfalakat. Ezután el fogom tervezni, hogy tudlak meggyógyítani.
- Jézust is ott fogod találni, Ő ott él, – mondta halkan, gyermeki egyszerűséggel a fiú.

A műtét után a sebész leült az irodájában, magnószalagra vette a műtéttel kapcsolatos feljegyzéseit: “Sérült főütőér, sérült tüdőbe vezető erek, elterjedt izomsorvadás. Nincs remény a szívátültetésre, nincs remény a gyógyításra. Terápia: fájdalomcsillapítók, és ágyban fekvés. Prognózis: – itt kis szünetet tartott – Egy éven belül halál.” Megállította a magnót, de volt még mit mondania:
- Miért? Miért tetted ezt? Te juttattad őt ide! Te okoztad neki ezt a gyötrelmet, és Te kárhoztattad őt korai halálra! Miért?
Hirtelen egy halk, tiszta hangra lett figyelmes: – A fiú az én bárányom, nem terveztem, hogy sokáig a te nyájadban éljen, ő az én nyájamnak tagja és az is lesz örökké. Itt, az én nyájamban nem lesz fájdalom, olyan boldogságban lesz része, amit te el sem tudsz képzelni. Szülei egy napon találkoznak majd vele, és ők is megismerik az igaz békességet, és az én nyájam gyarapodni fog.
A sebész forró könnyeket hullajtott, de ingerültsége még ennél is hevesebb volt.
- Te teremtetted ezt a fiút, Te teremtetted ezt a szívet! Meg fog halni hónapokon belül… Miért?
Az Úr ekkor így válaszolt: – A fiú az én bárányom, vissza fog térni hozzám, amint elvégezte küldetését. Nem azért küldtem az én szeretett kis bárányomat a nyájadba, hogy elveszítsem. Hanem azért, hogy egy másik elveszett báránnyal együtt visszanyerjem.

A sebésznek folytak a könnyei…

Kicsit később a sebész bement a kisfiúhoz és odaült az ágyának a szélére, megfogta a kezét. A szülők vele szemben ültek. A fiú felébredt, és suttogva kérdezte:
- Kinyitottad a szívemet?
- Igen, mondta a sebész.
- És mit találtál? – kérdezte a fiú.
- Megtaláltam Jézust! – felelte az orvos.

E kisfiú egyszerűsége a szívében élő igaz szeretetről tanúskodik. A szív gyermeki egyszerűségének útja ugyanis koránt sem a primitívség útja, sokkal inkább az elmélyült szereteté, magáé Istené, amelyen járva az ember már nem bonyolódik bele e világ és saját maga kusza és bonyolult dolgaiba.
Minél egyszerűbb és szegényebb a lelkünk, azaz minél inkább Istenünktől várunk és neki tulajdonítunk minden adományt, annál inkább megnyílunk az Ő szeretetére.


“Boldogok a lélekben szegények, mert övék a mennyek országa.” Mt 5.3

Hinni annyit jelent, mint Isten szavának Igazat adni.

„»Igéd kijelentése világosságot gyújt, értelmessé teszi az együgyűeket.«” (Zsolt 119,130) Ahogyan a betlehemi csillag fénye beragyogta Jézus születésének éjszakáját, úgy ragyogja be a világot Isten ígéretének örömhíre. Ennek hiányában az ember csak együgyű lény lenne, aki csak földi dolgokért küzd, és ez a világ önmagában, emberi erővel nem tehető jobbá. Uram, láttam betegeket, fogyatékkal élőket, együgyűeket, lelki roncsokat, amikor a te szeretetedről tettek tanúbizonyságot. – Adj erőt nekem is, „egészségesnek”, hogy a te szeretetedről és megváltásod örömhíréről bizonyságot tehessek! Ámen. (Gerlai Pál)

Két eszkimó megy valahol a sarkvidéken, rettenetes hidegben, hóviharban. Alig tudnak már menni, annyira átfagytak. Egyszer csak látnak egy csaknem megfagyott embert. Az egyik azonnal megszólal: Nem segíthetünk rajta, mert mi is megfagyunk vele együtt, sietnünk kell meleg helyet találni. Továbbmegy, a másik viszont fölveszi vállára kihűlt társát. Nagyon nehezen megy vele, rengeteget erőlködik, de nem hagyja el felebarátját. És ahogy segít a másiknak, egyre jobban kimelegszik, egyre inkább visszatér belé az erő. Amikor pár kilométert megtett már vele, egyszer csak meglátja eszkimó társát a földön megfagyva, aki nem segített a másik terhét hordozni.

Az áldozatos, önmagáról megfeledkező szeretet melege életeket menthet.

Krisztus helyére nem ültethetsz senkit, sem magad nem ülhetsz oda.

„Mindenkor az Úrral leszünk. Vigasztaljátok tehát egymást ezekkel az igékkel.” (1Thessz 4,17–18) Mi történik az emberrel a halála után? Ez a kérdés évezredek óta izgatja az emberiséget. Modern korunk misztikus filmekben, szeánszok, szertartások végzésével, „előző életekbe” való utazásokkal, „halálból visszatértek” élményeiből írt könyvekkel keresi a választ. Pedig nem kellene kutatni mást, mint a Szentírás bizonyságtételét. Itt éppen Pál apostol mondja, erővel teli hangon és milyen egyszerűen: „Mindenkor az Úrral leszünk.” Csak egyvalaki tért vissza a halálból, s az Jézus Krisztus. Pál ővele és őáltala állít, érvel, vigasztal, erősít, és máig hat a szava! Jézus él, feltámadt, és velünk lesz mindenkor! Aki legyőzte a halált, ott lesz velünk akkor is, ahogy most is velünk van. (Kőháti Dóra)

Nehéz pillanatokban, a kísértés óráiban, amikor minden fény kialszik, nem marad más biztos pont, mint annak megtapasztalt tudata, hogy Isten előbb szeretett bennünket. (Timár Ágnes)


Nem találhatjuk meg Őt, amíg fel nem fogjuk, hogy szükségünk van Rá.
Thomas Merton


Nem vagyok magamra hagyott,
egyedül tévelygő vándor.
Mert, Uram, te vezetsz engem az utamon,
járjak is bárhol.


PÓTVIZSGA SZERETETBŐL
A Mester nagy iskolájában
Ma szeretetből pótvizsgáztam,
Tanítóm előtt remegve álltam.
Az első vizsgán én elbuktam,
A tételt bár kívülről tudtam,
De gyakorlatilag azt előadni nem tudtam.
Szerettem én ki engem szeret,
Minden jó embert, akit csak lehet,
De az ellenségemet?
Aki rágalmaz, kinevet?
Ad mindenféle csúf nevet,
Gyaláz és megaláz engemet?
Ilyet nem tudok szeretni: – Nem!
És ezt húztam ki, ez volt a tételem.
Hogy ellenségemet is szeressem.
Szereted? – Kérdezte tanárom,
Az én Mesterem és Megváltóm.
Nem tudom! – Hiába próbálom.
Szelíden mondta, de erélyesen:
Pótvizsgára mész! És ha mégsem
Tanulod meg, megbuksz egészen.
A szeretet nehéz tétel.
A legtöbben ebben buknak el,
Mert aki bánt, azt is szeretnünk kell.
De Mesterem tovább tanított,
Különórára hívott,
Szeretetével sokat kivívott.
Mutatta kezén, lábán a sebet,
Hogy mennyit tehet a szeretet,
Eltűrni a kereszt-szegeket.
Eltűrni a gúnyt, gyalázatot,
Töviskoronát, nehéz bánatot.
A dárdaszúrást, mit értem kapott.
Megrendültem egész szívemben.
Hát a szeretet ilyen végtelen?
Tanítóimtól tanulni kezdtem.
Megnyerheted vele úgy lehet,
Hogy ő is megtér, hogy ő is szeret,
Ha látja a te szeretetedet.
Így tanított, szívem felrázta.
Látta, hogy hajlok a tanításra.
Szeretetét szívembe zárta.
És most pótvizsgáztam belőle,
Ott volt ellenségem is,
Gúnyos megjegyzést kaptam tőle.
De én szeretettel feleltem,
S e szeretettel őt megnyertem,
És a pótvizsgán általmentem.
Tovább tanulok, tovább megyek.
Vannak szeretet egyetemek,
Magasak, mégsem elérhetetlenek.
Mert más tudományt, sokat tanulhatok,
Megcsodálhatnak, úgy vizsgázhatok,
De ha szeretet nincs bennem,
Semmi vagyok!
Túrmezei Erzsébet


Vannak betegágyak, melyek több megtérést gyümölcsöznek, mint némelyik szószék.

A cél: Isten dicsősége. Ezt keressük, amikor a szentek hitének erősítésén, és a bűnösök megmentésén fáradozunk. (Spurgeon)


A hit annyi, mint helyes gondolkozás Istenről.


A pénz és a siker nem változtatja meg az embert, csupán fölerősíti meglévő tulajdonságait. (Will Smith)


A történelem számomra nem más, mint eszköz arra, hogy egyre jobban megismerjem Istent, aki – hitem szerint – abszolút módon irányítja a történelmi eseményeket. Vagyis Istent úgy ismerhetem meg egyre teljesebben, ha az ő kijelentéseinek – a Bibliának – az elmélyült tanulmányozása mellett Istent az ő cselekvéseiben és munkálkodásában ismerem meg, ami egyenlő a történelemmel. Isten kijelentései (a Biblia) és Isten működése e világban (a történelem) tökéletes egységben tárul elénk. (Kovács Géza)

„Adjatok hálát az Úrnak, hívjátok segítségül nevét, hirdessétek tetteit a népek közt!” (Zsolt 105,1)

Három felszólítás hangzik ma felénk. Keresztény életünk alapjai kellene, hogy legyenek ezek a felszólító igék. Hálát adni Istennek az tud, akinek szíve Isten szeretetével és jóságával van tele. Aki a gondok között is tud hálát adni, az valóban megtapasztalhatta már Isten nagyságát és közelségét a saját életében. A segítségül hívás jól megy nekünk, de nem mindegy, hogy kitől várjuk a segítséget. Ezért merjünk bátran Isten elé állni és tőle várni megoldást az életünk kérdéseire. És minderről pedig bátran tegyünk vallomást, hiszen Isten szeretete Jézus Krisztusban megragadhatóvá lett minden embernek. (Tamásy Tamásné)

Az én Tehozzád tartozásom
Te vagy magad, Uram.
Belőled indul,
hozzád érkezik meg
érzés és gondolat,
erő és akarat.
Nélküled semmi vagyok,
nélküled nem akarok lenni.
Veled a helyemen vagyok,
bárhol is legyek,
ha hozzád tartozom.


Ha két fillérest összeteszünk, egy pengő lesz belőle. Ötszáz darab ötven filléres kétszázötven pengőt ér, de ezer fél keresztény nem ér egy egész keresztényt.


Isten minden hő gyermeke, aki a keresztet hordozza, segít minden embertársának a kereszt hordozásában, vagy leveszi vállukról az elviselhetetlennek látszó terhet.
A szeretet minden csekély cselekedete, amely valahol megtörténik, még akkor is, ha az csak egy magányos, rejtett imádság, kérés vagy könnyezés – valahol behatol a hívők közösségébe, mint éltető, felüdítő vagy melengető erő.
Peter Lippert

„Jézus mondta: »Higgyétek, hogy mindazt, amiért imádkoztok, és amit kértek, megkapjátok, és meg is adatik nektek!«” (Mk 11,24) Tényleg elhiszem, hogy amit imádságban kérek, az meg is adatik nekem? Tudat alatt néha talán tisztában is vagyok azzal, hogy nem érdemlem meg, vagy pedig nagyon kicsi az esélyem rá, hogy megkapjam, amit szeretnék. Vajon őszintén viszem-e kéréseimet Isten elé? Vajon hittel fogadom-e, amit kapok? Mielőtt nekiállok reklamálni az Úrnál, és követelni a jussomat, mindezt végig kell gondolnom. – Adj, Uram, alázatot és egy mustármagnyi hitet, és hegyeket mozgathatok meg! Ámen. (Gerlai Pál)

Köszönöm Istennek, hogy szánalmat és felelősséget éreztetett bennem ezrek lelke iránt, hogy nagy igyekezettel és őszinteséggel munkálkodjam, keresvén olyan igéket, amelyek megragadják és felébresztik lelkiismeretüket. (John Bunyan)

„Krisztus mondja: „Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek.”” (Mt 9,12) Jézus köré rengeteg tolvaj, gyilkos, gonosztevő, prostituált gyülekezett. Szinte menekültek hozzá, hogy hallják, hogy megérintsék, mert gyógyulni akartak. Igazság szerint ez ma sincs másként. Boldog az, aki éhezi és szomjazza a bűnbocsánatot, új életre és az áldott orvos érintésére, szavára vágyik. Boldog az, aki így keresi őt: „Szükségem van rád, Uram!” (Eszlényi Ákos)

Neked adom gyávaságom,
add érte bátorságod!
Neked adom lanyhaságom,
Add érte lángolásod!
Neked adom gyöngeségem,
add érte a te erődet!
Neked adom bűneimet.
Vedd el tőlem azokat!
neked adom, ami enyém,
add érte, ami Tiéd!
Hozzád megyek, mint kis vízcsepp,
változtass át borrá engem!
Hozzád megyek, földi ember,
változtass magaddá engem!
Szunyogh Xavér Ferenc


Nem veszítettem el a kedvemet, mivel minden egyes sikertelen kísérlet egy újabb lépést jelent előre.
Thomas Alva Edison

„Te voltál a segítségem, szárnyad árnyékában ujjongok.” (Zsolt 63,8)

Behúzódni a biztonságos menedékbe és tudni, hogy ki az, aki megsegített. Tudni és megköszönni neki. Megpihenni és ujjongani, mert a segítség nem egyszeri, a „szárnyak árnyéka” alatt van hely a számunkra, sőt ott, nála van igazán a helyünk, az otthonunk. (Kőháti Dóra)

A hit az engedelmesség gyökere. Az igazi hit arra törekszik, hogy mások szívében továbbgerjedjen. (C. H. Spurgeon)


A kereső hit a nehézségeken áttekint Jézusra, a győzelmes hit Jézuson át a nehézségekre.

„A ti mennyei Atyátok nem akarja, hogy elvesszen egy is e kicsinyek közül.” (Mt 18,14) Nagy bátorítás mindenkinek ez a számontartás, gondoskodás. Atyánk számára nincs olyan élet, amely értéktelen lenne, még ha eltékozolt is. Nincs olyan, amely felesleges lenne, még ha elkóborolt, tőle a lehető legtávolabbi lenne is. Nincs olyan, amelyről lemondott volna, még ha reménytelenül üres lenne is. Istenünk megtalálni, megtartani, éltetni, betölteni, üdvözíteni akar minket. Mindent kész értünk vállalni. Ezért indult el lélekszakadva a századikért is – utánam… (Eszlényi Ákos)

Az anya szeretete áll a legközelebb Isten szeretetéhez.


Az emberek úgy nézik a dolgokat, ahogy vannak, és azt kérdezik: miért? Én úgy nézem a dolgokat, ahogy lenniük kellene, és azt kérdezem: miért ne?
Robert F. Kennedy


Az önmérséklet megedzi az embert.

Seneca

„Bár a szívünk elítél, Isten mégis nagyobb a mi szívünknél, és mindent tud.” (1Jn 3,20)

Életünk nagy hibája, hogy túlságosan felértékeljük vagy épp túlságosan leértékeljük magunkat. Ezektől szenvedünk, és keressük a helyes utat, melyet egyedül Isten szava mutathat meg nekünk. Mi a helyes út? Ha tudom, hogy Isten teremtménye vagyok, és tudom, hogy ha alázattal állok meg Isten előtt, akkor ő fel fog menteni az ítélet alól Fia, Jézus Krisztus által. Amit ne felejtsünk: ő mindent tud! A szívünkbe is belelát, őt nem lehet becsapni. De azt se felejtsük, hogy ő a mi szívünknél is nagyobb!

(Tamásy Tamásné)


Csak az egész keresztények boldog emberek. (Zeller)


GYENGE VAGYOK
Gyenge vagyok,
önerőből nem boldogulok az életemmel.
De megtapasztalhatom Isten erejét,
s azért nem kell már lázonganom.
Elfogadhatom gyengeségemet.
Sebezhető vagyok,
nem tudom magam fájdalom nélkül túltenni azon,
ha elutasítás vagy igazságtalanság ér.
De megtapasztalhatom Isten gyógyító jelenlétet,
sebeim elveszítik nehézségi erejüket.
Újra szóba tudok állni az emberekkel.
Hibáztatom magam,
hogy mindig csődöt mondok,
holott mindenben úgy szeretnek élni, ahogy Isten akarja.
De Ő érezteti velem, hogy mindvégig kitart,
ezért nem kell kétségbe esnem.
Türelmes lehetek magammal.
Tele vagyok kétségekkel,
mindig újra visszaesem a bizalmatlanságba,
de Isten Szentlelke áthidalja az én korlátaimat,
és megtehetem a bizalom lépéseit ott,
ahol azt egyáltalán nem vártam.
Letehetem Istennél a bizalmatlanságomat.
Gyakran azt kívánom,
hogy más legyek, mint vagyok.
De így, ahogy vagyok, tapasztalom meg:
szükségem van az Úrra.
Gyarlóságaim jelentik azt az edényt,
amelyben nekem adja Magát.
Ezért köszönöm Neki,
hogy olyan vagyok,
amilyen vagyok.
Sabine Nageli


Hálát adok neked, Istenem, minden kegyelmedért, amelyet adtál nekem, különösen a szenvedésekért, melyeket megtisztításomra küldtél. Földi zarándokutam végén remélem, hogy örülni fogok neked az égben; de nem az a szándékom, hogy érdemeket gyűjtsek, hanem irántad való szeretetből akarok tenni mindent, hogy neked kedved teljék bennem, hogy neked örömet szerezzek, és lelkeket mentsek, akik örökre szeretnek majd téged! Hogy az egész életem a szeretet ténye legyen, irgalmas szeretetednek ajánlom föl magamat.
Engedd, hogy a szeretet áldozata legyek, emésszen föl ez a szeretet egészen, míg örök egyesülésben bele nem olvadok a te szeretetedbe, ó, végtelen Irgalmasság!
Kis Szent Teréz

„Jézus mondja: »Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek.«” (Mt 11,28)

Vannak határaink, mindannyiunk életében vannak megoldhatatlan dolgok, elhordozhatatlan terhek, megválaszolhatatlan kérdések. A nyugodt, békés, kiegyensúlyozott élet titka nem az, hogy úgy fogadjuk el ezeket, mint a sors, a körülmények hatalmát. Ez lehangoló, ezzel megfosztjuk magunkat valami nagyon fontostól. Jézus hívó szava átvitt értelemben felemeli a tekintetünket: nézzünk fel! Van, aki nagyobb, mint mi, és nagyobb, mint a gondok. Van nála megoldás arra az esetre, amikor belefáradunk az egész életbe. Abba, amelyikben nincs igazi kapaszkodónk. Nem egy személytelen erő mozgatja a világot s benne az embert, hanem egy közeli és mélységesen szerető, teremtő erő, az isteni szeretet. Adjuk át magunkat neki! (Kőháti Dóra)

„»Krisztusban lakik az istenség egész teljessége testileg, és benne jutottatok el ti is ehhez a teljességhez, mert ő a feje minden fejedelemségnek és hatalmasságnak.«” (Kol 2,9–10) Néha elveszítem bizalmamat, és aggódom a világért, nemzetemért, egyházamért, gyülekezetemért. De ez csak addig tart, amíg eszembe nem jut, hogy te felette állsz az emberi, világi hatalomnak. Bármennyire tévúton járunk is, bármennyire a nyereség- és hatalomvágy vezet is bennünket, te helyreteszed a hibáinkat. – Értesd meg velünk, Urunk, hogy nem elég itt a földön kincseket gyűjteni, világi karriert építeni! Láttasd meg velünk, Urunk, hogy tebenned rejlik az igazi teljesség és megelégedettség! Ámen. (Gerlai Pál)

Mi magunk is arra vagyunk hivatva, hogy odaadjuk életünket testvéreinkért, így valósítva meg teljesen igazságban létünk értelmét és rendeltetését. (II. János Pál)


Nincs egyetlen pillanat sem az életedben, amikor ne lenne meg mindened, ami a boldogsághoz szükséges. Gondolkodj el ezen egy pillanatra! Boldogtalanságodnak az az oka, hogy arra figyelsz, amid nincs, ahelyett, hogy arra összpontosítanál, amid éppen most van. (Anthony de Mello)



Szolgálok hát, mint a köszörűkő, mely az acélnak jó élt ád, noha ő maga metszeni tompa. (Horatius)


Valaki megkérdezte Assisi Ferencet, hogy miként képes olyan sokat elvégezni. Ezt válaszolta: – Az Úr letekintett a mennyből és így szólt: “Hol találhatom a leggyengébb, legkisebb embert a földön?” Aztán meglátott engem és ezt mondta: “Megtaláltam. Általa munkálkodom, és nem bízza el magát.”

A harag malomkő, egy szempillantás alatt összezúzza lelkünk minden tiszta búzáját.
Sainte-Beuve


Akármilyen jelentőségteljesek is a politikai személyiségek, a katonai vagy vallási vezetők, egyikük sem mérhető ahhoz a hatáshoz, amit az édesanyák gyakorolnak. Az anyák szavait sosem felejtjük el teljesen, az ő érintésük kitörölhetetlen nyomokat hagy. Jelenlétük emléke egy életen át elkísér.


Az igazi bátorság nem a félelem hiánya, inkább a félelem legyőzése.


Ha egyházi életünk itt-ott fagyos, kedvetlen, kényszeredett egyszerűen az az oka, hogy nincs benne Szentlélek. (Victor János)


Ha mindenki tisztára seperné a maga portáját, az egész világ tiszta lenne. (Teréz anya)


HÁLAADÁS
Köszönöm Istenem az édesanyámat!
Amíg ő véd engem, nem ér semmi bánat!
Körülvesz virrasztó áldó szeretettel.
Értem éjjel-nappal dolgozni nem restel.
Áldott teste, lelke csak érettem fárad.
Köszönöm, Istenem az édesanyámat.
Köszönöm a lelkét, melyből reggel, este
imádság száll Hozzád, gyermekéért esdve.
Köszönöm a szívét, mely csak értem dobban
- itt e földön senki sem szerethet jobban! -
Köszönöm a szemét, melyből jóság árad,
Istenem, köszönöm az édesanyámat.
Te tudod, Istenem – milyen sok az árva,
Aki oltalmadat, vigaszodat várja.
Leborulva kérlek: gondod legyen rájuk,
Hiszen szegényeknek nincsen édesanyjuk!
Vigasztald meg őket áldó kegyelmeddel,
Nagy-nagy bánatukat takard el, temesd el!
Áldd meg édesanyám járását-kelését,
Áldd meg könnyhullatását, áldd meg szenvedését!
Áldd meg imádságát, melyben el nem fárad,
Áldd meg két kezeddel az Édesanyámat!
Halld meg jó Istenem, legbuzgóbb imámat:
Köszönöm, köszönöm az édesanyámat!!!
Dzsida Jenő



Istenem! Ahol Te vagy, ott van az ég, s ahol Te nem vagy, ott a halál és pokol vagyon. (Kempis Tamás)

„Istenetek, az Úr harcolt értetek.” (Józs 23,3)

Minden ellensége kezéből kimentette az Úr Izraelt, Józsué búcsúbeszédében tehát erre, a legfontosabbra emlékezteti a törzseket: a nyugalom, a birtokba vett föld, a lelki béke, minden Isten kezéből származik. A siker, az eredmény, a hadi győzelem feletti öröm miatt nagyra nőhet a nép önmaga szemében. De az Úr harcolt értetek – ő az, aki nagy, aki cselekedett. Józsué ismétli, újra és újra, végrendeletszerűen: szeressétek az Urat, mert ő tette mindezt veletek. A magunk napi harcaiban meglátjuk-e, mint Ady, az értünk jött, velünk harcoló Urat? „És hogyha néha-néha győzök, / Ő járt, az Isten járt előttem, / Kivonta kardját, megelőzött.” („Ádám, hol vagy?”) (Kőháti Dóra)

„Krisztus mondja: „Aki a legnagyobb közöttetek, az legyen szolgátok!”” (Mt 23,11) A versengés, a nagyravágyás a vérünkben, az óemberünkben van. Mindnyájan küzdünk, harcolunk a pozícióinkért. Jézus igéjében mégsem a hataloméhség ellen szól egyfajta „kicsinységre hívással” egyetemben. Tudja jól, hogy annak az eredménye nem lenne több vallásos alázatoskodásnál, újabb képmutató versengésnél, ítélkezésnél. Jézus nem a nagyobbról vagy a kisebbről beszél, hanem egy egészen más, maradandó, örök életről, amely benne és belőle él – másokért. Erre a többre indít, formál át, szül újjá Urunk. (Eszlényi Ákos)

Míg nem ismertem Jézust, azt hittem, az a boldogság, hogy mindenki szeret engem. Aztán rájöttem, az a boldogság, hogy Őáltala mindenkit tudok szeretni.

Miért éppen én? Kérdezd inkább így: miért legyek éppen én mentes a szenvedéstől?

Minden igazság csupán kinyújtott ujj, mely Jézusra mutat, aki az Igazság.

Ne vesztegessétek az időt, tegyetek jót, sok jót, soha nem bánjátok meg. (Don Bosco)

„Óvta népét, mint a szeme fényét.” (5Móz 32,10) Csodálatos ige a mai! Isten mint a gyermekét óvó édesapa jelenik meg előttünk. Olyan édesapaként, aki a legjobban tudja, mit jelent óvni egy gyermeket. Mert a gyermek – s nyugodtan gondoljon ki-ki magára – testét, életét ennek az apának köszönheti. De neki köszönhetjük a tehetségünket, az erőnket, az időnket, a kapcsolatainkat, a lehetőségeinket. Neki köszönhetjük a testi egészséget és a lelkit is, amikor a szív is vidám és erős. Azt, hogy ha a gond egy pillanatra hatalmába kerít is, de már a következő pillanatban ott vagyok Isten óvó kezében, mert vigyáz rám, mint a szeme fényére. (Tamásy Tamásné)

Több hónappal ezelőtt csodás eset történt egy amerikai városban egy édesanyával. Az asszony gyermeket várt, egészen pontosan gyermekeket, ikreket, amikor két hónappal a szülés várható ideje előtt hirtelen rosszul lett. A férje azonnal a kórházba szállította feleségét, de az orvosok hiába próbáltak segíteni neki, hamarosan beállt a halál. Perceken keresztül próbálták újraéleszteni, de sajnos nem jártak eredménnyel.
Látván, hogy az édesanya életét már nem lehet megmenteni, az egyik orvos hirtelen úgy döntött, hogy legalább a gyermekek életét mentsék meg. A műtétet percek alatt elvégezték, a két magzatot életben világra segítették.
Amikor azonban felsírtak a kicsinyek, hirtelen elkezdett dobogni az anyuka szíve, felnyitotta szemét, az orvosok és segédkezők legnagyobb csodálkozására gyermekeit kereste. Mindenki megdöbbent, mert ilyet még senki nem látott, hogy egy halott édesanyát újszülött gyermekei visszasírtak volna az életre.

„»Uram, te vagy az Isten, és igazak a te ígéreteid.«” (2Sám 7,28a)

Mennyire nehéz ezt kimondanom akkor, amikor csalódással kell elfogadnom, hogy mást mérsz rám, mint amit elvárok! Dávid király mondta ezt az imádságot válaszul az Úrnak, aki Nátán prófétán keresztül kinyilatkoztatta, hogy bár olyan nagy nevet szerzett neki, amilyen csak keveseknek adatik meg, Dávid mégsem építheti fel a templomot. Uram, én is folyton fel akarom építeni a magam templomát, a magam egzisztenciáját, neked sokszor mégis más az elképzelésed. Hiszem, hogy szebb is, igazabb is, mint amit én gondolok. – Adj erőt, Uram, elfogadni a te végzéseidet, mert hiszem, hogy igazságos vagy! Ámen. (Gerlai Pál)