A harag pálcája a déli napsütést is halálos veszedelemmé varázsolja, de a megértés köntösén a legélesebb tőr is kicsorbul.


A hívő ember átéli azt a csodát, hogy nem ő hordozza az igazságot, hanem az igazság hordozza őt.

„A pásztorok így szóltak egymáshoz: „Menjünk el egészen Betlehemig, és nézzük meg: hogyan is történt mindaz, amiről üzent nekünk az Úr.”” (Lk 2,15)

Karácsonyi evangéliumot olvasni nyáridőben azért jó, mert a betlehemi gyermek születésének nem csak karácsony napjaiban lehet örülni! A tavalyi karácsonyi ajándékainkra talán már nem is emlékszünk… Bánatunkban sem vidítanak fel, reményt sem adnak. Isten ajándéka viszont mindig a miénk. Lehet, hogy most éppen nem süt ránk a napsugár – átvitt értelemben. Lehet, hogy árnyékban vagyunk, mert a gondok földre nyomnak. De Isten Jézusban testté lett ajándéka velünk van: napról napra. (Kőháti Dóra)

A tökéletesség nem a mennyiségben van, hanem a minőségben. Ami igazán jó, mindig kevés és ritka. (Baltasar Gracian)


Alapjában véve az a mindennapokra való hit a legjobb, amelynek köze van a kenyérhez, a vízhez, a ruházathoz, a gyermekhez, a jószághoz, a lakbérhez, az időjáráshoz… Hitünket legbiztosabban növeli nagyra, ha évről évre, hónapról hónapra gyakoroljuk magunkat abban, ahogy az Úrra bízzuk minden bajunkat, például hitvestársunk betegségét, gyermekünk szenvedéseit, üzletünk hanyatlását, barátaink pogányságát és minden egyéb gondot! (C. H. Spurgeon)


Amikor rosszul vagy attól, hogy eleged van abból, hogy rosszul vagy, akkor meg fogsz változni.

„Az Isten által vetett szilárd alap megáll, amelynek a pecsétje ez: »Ismeri az Úr az övéit.«” (2Tim 2,19)

Sok emberrel vagyunk úgy, hogy évek óta ismerjük, mégsem tudunk róluk semmit. Az ember igazán azokat az embertársait ismeri, akiket szeret. S ezekkel a szeretteinkkel képesek vagyunk különleges, bensőséges kapcsolatba lépni. Isten és az ember kapcsolatában pont az a legcsodálatosabb, hogy Isten szeret minket. És éppen ezért ismeri és tudja, mire van szükségünk: arra a szilárd alapra, amelyet ő maga állított elénk egyszülött Fiának halálával. (Pongrácz Máté)

Isten Igéje követeléseket támaszt. Megköveteli, hogy időt szakíts rá a napodból – még akkor is, ha ez csak nagyon rövid idő – amikor Isten az egyedüli társaságod… Isten nem szenvedheti, hogy távirati stílusú imádságokat sóznak rá, vagy foghegyről kezelik, mint egy alkalmatlan látogatót, akinek csak résnyire nyitjuk ki az ajtót, hogy amilyen hamar csak lehet, megszabaduljunk tőle. (Helmut Thielicke)


Járj, amerre tetszik, keress, ahol akarsz: nem találsz fölötted magasabb, alattad biztosabb utat a kereszt útjánál. (Kempis Tamás)

„Jézus ezt mondta: »Úgy van az Isten országa, mint amikor az ember elvetette a magot a földbe, azután alszik és felkel, éjjel és nappal: a mag sarjad és nő, ő pedig nem tudja, hogyan.«” (Mk 4,26–27)

A földből élő, kétkezi munkát végző ember számára a magvetés a hétköznapok része volt. Évente újra és újra megélte a magból sarjadó élet csodáját. A mag magában hordozza a már kész növényt. A dinnyemag magában hordozza a finom, édes dinnye minden zamatát és ízét, csak föld és víz kell hozzá, s persze idő a növekedésre. Isten országának tanítása, magja magában hordozza Isten országát annak, aki engedi, hogy szíve földjébe hulljon. Engedd ma is Isten szavát az életedbe, a többit a mag elvégzi. (Sándor Frigyes)

KEGYELEMNEK SZÉP RÓZSÁJA

Kegyelemnek szép rózsája,
Virágoknak szép virága,
Könnyek között mélységekben
Fájdalmaknak földjén terem.
Könnyek között mélységekben
Fájdalmak között mélységekben.

Ez a rózsa Krisztus-kereszt.
Illatozik, sebet hegeszt.
Bár nem tetszik a testednek,
Üdvösséges a lelkednek.
Bár nem tetszik a testednek,
Üdvösséges a lelkednek.

Tanítványok ékessége:
E rózsának elnyerése.
E keresztet hitből kapjuk.
Ajándékként hordozhatjuk.
E keresztet hitből kapjuk.
Ajándékként hordozhatjuk.

A Krisztus-kereszt, csodavirág!
Vele járni nagy boldogság.
Hordozd kereszt boldogságát,
Úgy kövessed Jézus nyomát.
Hordozd kereszt boldogságát,
Úgy kövessed Jézus nyomát!



Mindig tud adni, akinek a szíve tele van szeretettel. A szeretethez nem kell erszény.



Mivel tehát megigazultunk hit által, békességünk van Istennel a mi Urunk Jézus Krisztus által. Rm 5:1

Pál apostol ebben az Igében jelen időben mondja: Békességünk van. Felismerhetjük először is, hogy akinek békessége van, az a jelenben él. Az elsőrendű visszajelzés szívünk állapota felől, hogy hol is élünk valójában? Sok ember szüntelen a múltba réved. Ezeknek az embereknek a figyelme azon nyugszik, amit helytelenül cselekedtek, vagy amit az emberek tettek velük. Ez a békességem volt állapota. De mivel elveszítették, vagy soha nem volt, ennek a súlya nehezedik rájuk. Másoknak éppen ellenkezőleg, a jövőben járnak a gondolataik. Az ilyen embereknek vagy haszontalan sóvárgással tele a szívük olyan dolgok iránt, amit szeretnének megszerezni, vagy éppen ellenkezőleg, a jövőtől való aggodalom cikázik a gondolataiban. Nekik pedig szüntelen a Mikor és hogyan lesz békességem? körül járnak a gondolataik. Ha bármelyik is jellemző valakire, akár a múlt árnya, akár a jövő állandó kémlelése, egészen biztosan nincs békessége. Békessége csak a jelenben élő embernek van. Te mit mondasz magadról: békességed van?

Berencsi Balázs


Ne találj kibúvót hibáid alól, inkább javulj meg.

Don Bosco


Nincs igazi béketűrése annak, aki csak annyit akar szenvedni, amennyi neki tetszik, s csak attól, aki neki tetszik.

Kempis Tamás

Régi történet szól arról, hogy két szerzetes csodás ígéretet talált egy pergamen lapon. E szerint a világ ezer útjának végén van egy ajtó, ahol összeér a menny és a föld. Aki ezen az ajtón bekopogtat, az előtt megnyílik, s küszöbén átlépve meglátja az Istent.

A két szerzetes hosszú szabadságot kért. Elhagyták a kolostort, s útnak indultak, hogy megkeressék azt az ajtót. Bejárták a világ ezer útját. Találkoztak ezer kísértéssel, tengernyi szenvedésen vergődtek át. Megöregedtek és elfáradtak ugyan, de Isten közeli látásának vágya fiatalos tűzzel vitte őket egyre tovább.

Egy napon célhoz értek. Ott volt az ajtó, ahogy a régi írás ígérte. Ott a küszöb, s azon túl... - majd Isten. A várva várt pillanat itt volt, az ajtó megnyílt, szemüket behunyták, úgy lépték át meghatottan a küszöböt. Amikor kinyílt ismét szemük - kolostorukban találták magukat. Ugyanott, ahonnan sok évvel azelőtt csodavárón elindultak. Asztalukon a nyitott Biblia feküdt, kint megszólalt a harang reggeli imára és a napi munkára...

Semmi sem szabadítja fel annyira a titkos vágyakat, mint a hatalom.

A bűnvallás a Szentlélek munkája nyomán létrejött bűnbánat következménye. A szív mélyén láthatatlanul forrongó bánkódás megjelenése az ajkunkon imádságban, bocsánatkérésben. Általában az első jele szokott lenni a bűnbánat őszinteségének. A bűnvallás két irányú lehet: Isten felé és emberek felé megnyilatkozó. (E. Thurneysen)


A kezdet néha nehéz. Az élet úgy tűnik, mint problémák halmaza, amit meg kell oldani. Csak később vesszük észre, hogy ezekben a problémamegoldásokban válunk igazán emberré.

„Az Úr harcol értetek, ti pedig maradjatok veszteg!” (2Móz 14,14)

Mi, emberek alapvetően szeretjük kézben tartani a dolgokat. Nehezen bízzuk rá magunkat másokra, nem szeretünk függni senkitől. Félünk, hogy más nem képviseli megfelelően az ügyünket. Nehezen bízunk meg másokban. Vannak azonban olyan területei az életünknek, ahol nem tehetünk semmit, mert nem rajtunk áll vagy bukik a győzelem. A tehetetlenségét érző embernek nem marad más, mint széttárni a karját, várni, reménykedni. Nem a léhaság tétlensége ez, sokkal inkább az Istenbe vetett bizalom próbája. Mert ő az, aki munkálkodik bennem és a másik emberben is. Sokszor azzal rontunk el mindent, hogy türelmetlenek vagyunk, és nem várjuk meg munkájának eredményét. (Csorba János)

„Az Úr mellém állt, és megerősített, hogy elvégezzem az ige hirdetését.” (2Tim 4,17)

Valamikor szokás volt, hogy dobszó és díszes kíséret mellett közhírré tették a fontos eseményeket. Ma kormányszóvivő teszi ugyanezt, vagy az elnök jelenti be a médián keresztül a mindenkire kiható nyilatkozatot. A páli „igehirdetés” szó mögött is ez áll: kihirdetik, hogy ki a győztes. Jézus Krisztus Úr, vagyis eldőlt a küzdelem. E világ fejedelme, a sátán végérvényesen veszített, és megy alattvalóival, e világ fiaival a nekik elkészített örök ítéletre, a kárhozatra. A világ igazi Ura megérkezik, hozva magával az örök életet megváltottai részére. – Uram, hálás vagyok szeretetedért, hogy kegyelmedből veled tölthetem az örökkévalóságot! (Sándor Frigyes)

Ha kincseket keresel, akkor figyelj a pillanatra - és a pillanatban lelhetsz rá a kincsre!



Isten világában csak egy csalódás érhet: mérhetetlenül többet nyerünk, mint amennyit veszítünk. (Ravasz László)


Minden hatalom, amely nem erősebb a halálnál, merő beképzelésen alapszik. Aki ilyenre bízza magát, futóhomokra épít.

C. H. Spurgeon


Minden megpróbáltatásnak a mélyén örömmagok szunnyadnak, amik váratlanul szöknek virágba.

Palotai Boris


Nemtörődömség, vágy, rosszakarat összes bűneid hármas gyökere. Ezeket vizsgáld, különben soha nem jutsz el önmagad helyes megismeréséig.

Szent Bonaventúra

„Nincs-e hatalma a fazekasnak az agyagon, hogy ugyanabból az agyagból az egyik edényt díszessé, a másikat pedig közönségessé formálja?” (Róm 9,21)

Nem ismerek olyan embert, aki még soha nem zúgolódott Isten ellen, vagy soha nem fogalmazta meg szívében, hogy Isten valamit nem jól cselekszik az életében. Életünk sokszor nem felel meg elképzelésünknek, sok emberben van háborgás a mai ige miatt is. Pedig nem lenne jó, ha Isten sablont készítene, és személyiségében és helyzetében mindenki egyforma lenne. Isten a sokféleségből színes világot hozott létre, melyben megvan a tőle rendelt helyed és feladatod. (Bozorády Zoltán)

Sehogy sem tetszett nekem, amikor láttam, hogy az emberek csak tantételeket fogadtak be anélkül, hogy megismerték volna Jézus Krisztust, vagy saját megváltásuk szükségét. (John Bunyan)



Sokan elengedik az élet apró örömeit, miközben a nagy boldogságot várják.



Sokan mondják, nekem nincs bűnöm, nem vétettem senki ellen. Hazugság! Valójában több bűnt követünk el életünk során mulasztással, mint cselekedettel vagy szóval. Nem a bűnök elkerülésére kell elsősorban törekednünk, hanem a jóra!


Tudatában vagy annak, hogy holnap, ha meghalnál, a közösség, amelynek dolgozol, könnyedén, egyik napról a másikra képes más valakivel helyettesíteni Téged? A család azonban, amelyet elhanyagolsz, többé-kevésbé érezné hiányodat mindig a további életében. Soha nem felejtenének el ellentétben a munkahelyeddel, ahol legtöbben 5 év múlva már azt se tudnák szemüveges voltál, vagy sem, túlóráztál ezerrel vagy sem. És mégis egyre jobban és jobban belemerülünk a munkánkba ahelyett, hogy a családunknak szentelnénk több időt...

„Tudom, kiben hiszek, és meg vagyok győződve, hogy neki van hatalma arra, hogy a rám bízott kincset megőrizze.” (2Tim 1,12)

Pál apostol nagyon határozott abban, hogy kire irányul hite, bizalma. Életének foglalata is benne van ebben a rövid részletben. Kincset bíztak rá, és neki ezt a kincset meg kell őriznie. Ám ez nem újabb szorongás forrása – hogy vajon mi lesz a rábízott kinccsel –, hanem mer ebben is Istenre hagyatkozni. A kincs sok minden lehet. A mi közös kincsünk ez a bolygó, ezt kaptuk Istenünktől megőrzésre. (Réz-Nagy Zoltán)

A hitetlenség a nehézségekre, a hit pedig az Úrra néz.


A kereszt az a hajógerenda, amelyen az élet hajótöröttjei a földi lét hullámverésén át a mennyei partra menekülhetnek. (Spurgeon)



A szenvedés titkának megértéshez nem a magunk bajából kell kiindulnunk, hanem Krisztus szenvedéséből.

Horváth István Sándor


A türelem igazi próbája az, amikor valaki jótett helyébe jót vár. (Feleki László)



Aki önmagának is útjában áll, nem veszi észre a felebarátját.

„Az Isten »bolondsága« bölcsebb az emberek bölcsességénél, és az Isten »erőtlensége« erősebb az emberek erejénél.” (1Kor 1,25)

Bizonnyal lehetne ez a két szó egy kvízjáték szlogenje is: „Bölcsebb és erősebb.” Szeretünk bölcsnek és erősnek látszani. Ezért adunk könnyen tanácsokat másoknak, még akkor is, ha saját életünk romokban hever. Könnyen mutatjuk magunkat erősnek addig, amíg mások látnak, aztán szobánk sarkában összetörten merengünk a mennyezetet nézve. Ki a bölcs és az erős? Az, aki Istenre és beszédére építi az életét. Légy bölcs és erős! (Sándor Frigyes)

Ha két ötven fillérest összeteszünk, egy pengő lesz belőle. Ötszáz darab ötven filléres kétszázötven pengőt ér, de ezer fél keresztény nem ér egy egész keresztényt.

Bagdazarián


Hidd el, amit Isten mond, és nemcsak abban fogod örömödet lelni, amit Isten tesz, hanem boldog örvendezéssel tölt meg, ami Isten maga.


Magyarázat van rá, mentség nincs.

„Megparancsolja angyalainak, hogy vigyázzanak rád minden utadon.” (Zsolt 91,11)

Többször át kellett élnem már autóvezetés közben, hogy a pár perccel előbb vagy később indulás igenis megmentett bizonyos veszélyes helyzetektől. A pár perccel későbbi indulás révén megmenekedtem attól, hogy egy előttem felboruló autónak nekiütközzem, vagy hogy egy előttem átfutó őzt elüssek. Ilyen helyzetekben döbbenek rá, mennyire nem vagyok ura saját életemnek, mennyire ki vagyok szolgáltatva a világ erőinek, és milyen elképesztő módon vagyok rászorulva az őrzőangyal vigyázó tekintetére. (Pongrácz Máté)

Mint mindig, Isten megnyitja magát a kisgyermekek előtt és sűrű sötétségben rejtőzik a bölcsek és okoskodók elől. Egyszerűbbé kell tennünk Hozzá közeledésünket. A lényegre kell szorítkoznunk (és azt fogjuk látni, hogy a lényeges dolgok üdvösen kevesek). Nem kell erőlködnünk azon, hogy jó benyomást keltsünk, hanem őszinte gyermeki ártatlansággal kell közelítenünk. Ha így teszünk, Isten kétségtelenül hamar válaszolni fog. (Tozer)



Ne a szavakra figyelj, hanem az üzenetre!

Anthony de Mello

„Ő bűnhődött, hogy nekünk békességünk legyen.” (Ézs 53,5)

Először ő: Isten cselekedett! Azért, hogy a mi életünk átformálódjon, és megszabaduljunk a bűneinktől, először neki kellett lépnie. Lehet, hogy Isten már nagyon sokszor volt itt, a közelünkben, de észre sem vettük. Csak azt, hogy annyira jó a békesség, a nyugalom az életünkben. Ám ezek mind Isten titokzatos jelenlétét jelentik! Csak amikor elvész, döbbenünk rá, hogy valaki nagyon hiányzik az életünkből. Jézus, kérünk, add meg nekünk a te békességedet! (Kőháti Dóra)

A kegyelem a bűnözők reménysége és a szentek menedéke.

Spurgeon


A mai embert az érzékiség rángatja, csak a csábító-szépet ismeri s az öreg arc hatalmas szépségéhez kevésnek van szeme. (Weöres Sándor)



A Szentlélek szerint hirdetett evangélium vagy meggyőz, vagy felingerel. (Russel)


A világ Isten szőtte szőnyeg, mi csak a visszáját látjuk itt, és néha - legszebb perceinkben - a színéből is valami. (Reményik Sándor)



Akkor a legelviselhetetlenebb valaki hiánya, mikor melletted ül és tudod, hogy sosem lehet a tiéd. (Marquez Gabriel Garcia)



Anyám azt mondta: az embereket hibáikkal együtt kell szeretni. Hogy ez mennyire igaz, akkor tudjuk meg, ha elvesztünk valakit.

„Az Isten Fia, Krisztus Jézus nem lett »igen«-né is, meg »nem«-mé is, hanem az »igen« valósult meg őbenne.” (2Kor 1,19)

Nagy kérdés, hogy mit jelent az „igen” az életünkben. Egy diplomata így viccelődött: „Ha egy diplomata azt mondja, igen, az azt jelenti: talán. Ha azt mondja, talán, akkor az azt jelenti: nem. Ha azt mondja, nem, akkor nem is diplomata.” El lehet igazodni egy ilyen mesterkélt világban, esetleg ezt a képességet kellene valahogy minél előbb elsajátítani? Felesleges: sehova sem vezet, mert semmibe veszi a másikat. Jézus nyomatékosan utalt rá, hogy igenjeink legyenek igenek, nemjeink pedig nemek. Legyen a mi szavunk is igen, ha igen, és nem, ha nem. Megéri! (Sándor Frigyes)

„Boldogok az irgalmasok, mert ők irgalmasságot nyernek.” (Mt 5,7)

Döbbenetes élmény újra és újra átélni, milyen relatív a boldogság. Néha egy ölelés, egy kedves szó, egy elesett ember megsegítése akkora örömöt tud szerezni, amelyet máskor valami nagy értékű ajándék sem. Az irgalom valóban boldoggá tud tenni. De az igazi boldogságot akkor tudjuk átélni, ha megtapasztaljuk az igazi irgalmat, méghozzá azt, hogy Isten önmagát áldozta fel, hogy élhessünk. (Pongrácz Máté)

Egyszer egy fiatal lány jött valamelyik Indián kívüli országból a Szeretet Misszionáriusaihoz, hogy velük együtt dolgozzék.
Szabályzatunk szerint annak, aki dolgozni jön hozzánk, a megérkezése utáni napon el kell mennie a Haldoklók Házába. Megpróbáltam elmagyarázni ennek a lánynak: "Látta a papot a szentmisén, milyen gyöngéd szeretettel és milyen óvatosan fogta meg az ostyakenyér Krisztusát? Amikor a Haldoklók Házába megy, tegyen Ön is ugyanígy; mert szegényeink elgyötört testében ugyanazt a Krisztust fogja megtalálni."

Kalkuttai Teréz Anya



Én is világot hódítani jöttem s magamat meg nem hódíthatom.
Csak ostromolhatom nehéz kövekkel vagy ámíthatom és becsaphatom.
Valaha én is úr akartam lenni, ó bár jó szolga lehetnék!
De jaj, szolga csak egy van: az Isten s uraktól nyüzsög a végtelenség.

Weöres Sándor



FOGADD EL...

Megfáradt testtel és lélekkel
Egy túlzsúfolt, hajszolt nap után.
Hadd mondjak néma áldást Néked,
Szerető, Teremtő Atyám...

Hadd mondjak áldást szívemből,
Hisz szavakhoz oly gyönge a szám.
De oly csekély a szó ereje,
Félek, nem ér fel hozzád imám.

Hadd mondjak áldást mindenért,
Mi utamon ért, s még mi vár.
S hadd köszönjem meg halkan az erőt,
Mit Te adtál, átlépni gondok garmadán.

Hadd mondjak áldást a könnyért,
És hadd áldjalak minden mosolyért.
De tudom: az áldás is kevés.
Fogadd el hát szívem, s életem,
Fogadd el Atyám mindenért...


Istenünk, add, hogy megértsük: a szolgáló szeretet nagyobb hatalom minden földi hatalomnál. Add, hogy szembe tudjunk nézni kudarcainkkal, és megértsük: életünkből nem hiányozhat soha a kereszt, amelynek vállalásából számunkra is élet fakad. Add, hogy tudjuk vállalni mindig a jövőt! Add, hogy tudjuk elfogadni és igazán életre nevelni a gyermekeket: tudjunk különbséget tenni igazi értékek és látszat-javak között. Add, hogy egymást elfogadó, egymásnak szolgálni képes emberek lehessünk!


Mások megértéséhez csakis önmagad megismerésén keresztül juthatsz el.


Miként lehetne annak tartós békessége, aki másnak dolgaiba belekeveredik, ki idegen ügyek után szalad, s aki ritkán és keveset száll magába. (Kempis Tamás)

„Ne fizessetek senkinek rosszal a rosszért. Arra legyen gondotok, ami minden ember szemében jó.” (Róm 12,17)

Isten országában más a „fizetőeszköz”, mint a világban… Jézusnak egyetlen tanítása sem csupán elmélet. A golgotai kereszt mutatta meg, hogy milyen az: szeretni az ellenséget. Tűrni az arculütést, és nem ütni vissza. Tűrni szidalmat, és nem visszavágni. Nekünk nem kell kereszthalált elszenvedni, ezt megtette helyettünk Krisztus. Ha őt követjük, akkor bocsánatot kérünk, és megbocsátunk. Jóra magyarázunk, és embertársunk javát akarjuk, nem romlását. Adunk, és nem várunk viszonzást, mert bőségesen meg vagyunk jutalmazva Isten atyai kezéből. (Kőháti Dóra)

 Önmagunk megüresítése nem abban áll, hogy olykor-olykor hajlandók legyünk valami gyöngeséget elhagyni, hanem abban, hogy a fejszét saját énünk gyökerére vessük.

A jelentéktelen dolgokat is lassan és jól kell elvégezni.

Don Bosco

A nagymacska meg a kismacska együtt horgászott. Szitakötő röppent el mellettük. A kismacska azonnal lecsapta a horgászbotot, és üldözőbe vette a szitakötőt, de a szitakötő elmenekült. A kismacska üres manccsal tért vissza a partra. Ezalatt a nagymacska jókora halat fogott.
Kicsit később pillangó szállt el a közelben. A kismacska megint letette a horgászbotot, és a pillangó után vetette magát, de a pillangó tovalibbent, s a kismacska ismét üres manccsal tért vissza a partra. A nagymacska ezalatt megint kövér halacskát fogott.
- Hát az én horgomra miért nem akad egyetlen kis hal sem? - háborgott a kismacska.
A nagymacska ránézett, és azt felelte:
- A horgászásra kell figyelned, nem holmi szitakötőket meg pillangókat üldöznöd. Ha nem figyelsz, soha nem fogsz egyetlen halat sem.
A kismacska megfogadta a nagymacska tanácsát. Amikor megint feltűnt egy pillangó, ügyet sem vetett rá. Nem tellett sok időbe, a kismacska jókora halat emelt ki a vízből.

A szivárvány gyönyörű színeiben csak az eső prizmáján keresztül gyönyörködhetsz.


Aki meg akar tenni valamit, talál rá módot. Aki nem, talál rá kifogást. (Stephen Dolly)


Ahol szeretet van, ott nem terhes a munka, de ha terhes is lenne, kedvessé teszi azt a szeretet.


Az élet nehézségeit ugródeszkaként is használhatjuk...



Az emberélet keresztjei olyanok, mint a kottában a keresztek: fölemelnek. (Beethoven)


Az óember nem a kereszt alá, hanem a keresztre való. Ha Jézussal együtt megfeszíttettél, te is diadallal kiálthatod: elvégeztetett!



Bátor dolog a veszélyt választani, amikor el is menekülhetsz. De ha már választhatsz, légy bátor!



Csak, ha leereszkedünk a szakadék mélyére, akkor találjuk meg az élet kincseit. Ahol összerogysz, ott lapul a kincs. Amit keresel, az éppen abban a barlangban rejlik, ahová félsz belépni.

Joseph Campbell


Ha majd lemegy a Nap. Mi marad? Mit viszel magaddal az éjbe? Bántottál, szerettél, nevettél és féltél. Messze még a holnap reménye. (Károlyfi Zsófia)


Jézus a testbe öltözött kegyelem.

„Keressétek az Urat, amíg megtalálható! Hívjátok segítségül, amíg közel van!” (Ézs 55,6)

Az élet egyik legnehezebb dolga akkor és addig értékelni valakit, amíg velünk van. Az ember valahogy úgy él a világban, hogy sosem méltányolja, becsüli meg a jelent. Mindig a múltba vagy a jövőbe vágyódik. Így van ez Isten és az ember kapcsolatával is. A jelenben sokaknak nem számít igazán Isten. Sokszor hallott mondat: „Régen a szüleim, nagyszüleim mindig jártak templomba. Majd ha öreg leszek, én is elmegyek.” Ézsaiás ezek ellen a mondatok ellen emeli fel szavát. Mert tudja, most van itt az alkalmas idő. Most kell átélni Isten közelségének csodálatos élményét. Most, amíg közel van! (Pongrácz Máté)

„Pál írja: Tanulják meg a mieink, hogy jó cselekedetekkel járjanak elöl ott, ahol sürgős segítségre van szükség, nehogy gyümölcstelenek legyenek.” (Tit 3,14)

Isten hív bennünket, hogy ne csak szavainkkal tegyünk bizonyságot a benne megújult életről, hanem cselekedeteinkkel is. Ő ad nekünk lehetőséget arra, hogy gyümölcstermők legyünk, szavaink ne mondjanak ellene tetteinknek, és fordítva. Mire való az a fa, amely nem terem jó gyümölcsöket? Ugyanakkor tudnunk kell, gyümölcseinket Isten irgalmának köszönhetjük, és azért adja, hogy másokkal is megosszuk őket. „Tanuljátok meg…!” – figyelmeztet Pál. A tanulás hosszú folyamatában is Isten van velünk, hogy amit megtanultunk, azt tovább is tudjuk adni, nem a magunk, hanem az ő dicsőségére. (Beke Mátyás)

„Uram, Seregek Istene, újíts meg bennünket! Ragyogtasd ránk orcádat, hogy megszabaduljunk!” (Zsolt 80,20)

Milyen jó „valami újat” először kézbe venni! Egy új ruhába belebújni, egy új könyvbe beleszagolni, egy új autóba beleülni… Milyen jó a szabadság átélése – a szó szoros és átvitt értelmében is. No és mi? Mi magunk hogyan lehetnénk újak és szabadok? Magunktól biztos, hogy sehogy, csak ha Isten formál és változtat meg minket. Utunk Isten nélkül sötét és reménytelen. Általa a megszabadított, új életnek és a földi léten is átívelő szabadságnak örülhetünk mint Krisztus megváltottjai. (Kőháti Dóra)

A felvonó, amelynek egészen az Égig kell emelnie engem, a te karjaid, ó Jézus! Ehhez nem szükséges nagyobbodnom, ellenkezőleg, az kell, hogy kicsi maradjak s hogy egyre inkább azzá legyek.

Kis Szent Teréz



A szavak, amelyek nem Krisztus világosságát hozzák, sötétséget hoznak.

Kalkuttai Teréz Anya


A szív jósága olyan, mint a nap melege: életet ad. Csak a jóság, a szeretet maradandó. Olyan, akár a forrás. Minél többet merítesz belőle, annál jobban buzog.


Ahhoz hogy megleld a boldogságot, képesnek kell lenned, hogy figyelmen kívül hagyd azt, amivel az élet tartozik neked, és elgondolkozz azon, hogy te mivel tartozol az életnek. (D.B.)



Akit nem érdekel Krisztus keresztje, nem érdekli dicsősége sem.

Keresztes Szent János


Ami fáj, az nevel. (Benjamin Franklin)



Ha arra törekszel, hogy az örök mértéket kövesd: ne botránkozz azokon, kik nem erre igyekeznek, hanem törekvéseik ingadozva ágaznak a sokféle véges és változó mérték között. Ne azt nézd, hogy mijük nincsen, hanem mijük van: mert még a legnyomorultabbnak is van olyan lelki kincse, mely belőled hiányzik. Kifogásolni, fölényeskedni bárki tud; tanulj meg mindenkitől tanulni.



Add Uram, hogy egyek legyünk minden testvérünkkel, a legtávolabbiakkal is, azokkal is, akikkel másképp bánsz, mint velünk. Te taníts minket szeretetre, hadd kamatoztassuk adottságainkat hátrányos helyzetben lévő testvéreink javára. Add, hogy testvér módjára szeressük őket, hogy megosszuk velük minden javunkat, eléjük sietve felkínáljuk nekik, és könyörögjünk, hogy fogadják el.

Boldog Charles de Foucauld

„Dániel emeleti szobájának ablakai nyitva voltak Jeruzsálem felé, és ő napjában háromszor térden állva imádkozott, és magasztalta Istenét.” (Dán 6,11)

Dániel példája figyelmeztet mindnyájunkat: Istennel való élő kapcsolat nélkül az életünk olyan légüres térben van, amely semmi mással nem tölthető ki, és éppen ezért a pusztuláshoz vezet. Dániel tisztában volt vele, hogy imádságával szembeszáll a király akaratával, és életét teszi kockára, de azt is megtapasztalta, hogy életét igazán csak akkor tenné kockára, ha Istennel akarna szembeszállni. Istennel való élő kapcsolat nélkül semmi az ember élete. Istennel pedig azon teljesség felé haladhatunk, amelyre ő maga hív, amelynek értelme, célja van. (Beke Mátyás)

„Isten békessége, mely minden értelmet meghalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban.” (Fil 4,7)

Temetési liturgiánk egyik mondata ez az igevers. Aki állt már koporsó mellett, az tudja igazán, hogy milyen vigasztaló erő rejlik ebben az egy mondatban. Emberi ésszel nézve sokszor értelmetlen mindaz, amivel találkozunk, amit át kell élnünk életünkben, főleg a szenvedés terén. Hamar szeretnénk választ kapni életünk alakulásának titkaira, miértjeire. És eközben Isten csendben lehajol hozzánk. És rá figyelve sokszor talán nem konkrét, egyértelmű választ kapunk életünk kérdéseire, hanem a hit szemet és szívet megnyitó, minden értelmet meghaladó erejét a Krisztus Jézusban. (Menyes Gyula)

Közömbösség jellemzi az életünket akkor is, amikor megpróbáljuk a felelősséget magunkról elhárítani. Amikor látjuk azt, hogy valaki bajban van, segítségre szorul, de majd valaki más, miért pont én segítsek? Majd jön egy másik vagy egy harmadik ember, majd ő fog segíteni, miért pont én legyek az, aki lehajolok és bekötöm a sebeket? Miért pont én legyek az, aki megállok beszélgetni XY-nal és meghallgatom gondját, baját? Majd valaki más.
Egy rövid történet jobban megérteti velünk saját szerepünket. Egyszer egy férfi meglát egy kislányt, aki fázik, szakadt ruhában éhesen álldogál az utcán és igen szomorú. Ekkor a férfi az Úristenhez kiált: Uram, mit tettél ezért a gyermekért? Mondd meg nekem, mit tettél ezért a kislányért? Az Úr ennyit mond: Tettem valamit, Téged teremtettelek.

Senkit nem közömbösségre teremtett az Úr közülünk. S bár mindenkin nem tudunk segíteni, de ez nem ok arra, hogy senkihez ne forduljunk oda valódi segítőszándékkal!

Napi Ige és gondolat levelezőlista

Meg kell látnom, hogy a világon mindennél nagyobb az én bűnöm, hogy megérezhessem, hogy még ennél is ezerszer nagyobb a kegyelem. (Ravasz László)

„Megpróbáltalak a nyomorúság kohójában.” (Ézs 48,10)

A kohó nem könnyen elviselhető klímájú hely. Kemence, amelyben égő szénnel vagy más energiaforrással a fémet az ércekből kiválasztják. Az értéktelen szétolvad, a nemes megmarad benne. A hasonlat találó. Aki már volt igazán mélyen – szinte felemésztő lelki vagy testi fájdalomban, gyászban, félelemben –, vagy éppen most él meg ilyet, az tudja: a szenvedés kohója valóban kihozza belőlünk az értékeset. Megmutatja, milyen a hitünk. Van-e olyan erős, hogy kiállja a tűzpróbát? A próba mindig tanulsággal jár. A nyomorúság, fájdalom kohójában is formálni és tanítani, magához fordítani akar Isten. Nem szenvedésünkben leli örömét. Ha kicsi a hitünk, ha „fáj” az életünk, forduljunk, kiáltsunk hozzá. Nem szégyen, hogy nélküle elveszettek vagyunk: ez tény. És az is, hogy ő éppen hozzánk, elveszettekhez jött el Jézus személyében. (Kőháti Dóra)

Mindig tud adni, akinek a szíve tele van szeretettel. A szeretethez nem kell erszény.


Semmi sem képes oly magasra nőni és oly mélyre hullani, mint az ember. (Hölderlin)


Sokszor rosszat teszünk, és aztán még rosszabbal mentegetjük magunkat. (Kempis Tamás)

A félelmet és a reményt jobban megszoktuk, mint hogy benne legyünk mindannak a kellős közepében, amit reméltünk, vagy amitől féltünk. (Lars Gustafsson)


A kegyelem csak annyi újat és annyi erőt tud bennünk teremteni, amennyit a Szentlélek világosságában – régi, megbízhatatlan és megromlott természetünkből halálra ítéltünk.



A nagy megpróbáltatások nagy kegyelmeket készítenek elő.

Szent Bernát



Az imádság egyedülálló lehetőség: mert az imádság által képesek vagyunk embereket, dolgokat, szükségeket és kapcsolatokat átalakítani. Az imádság ereje végtelen.



Bensődben a szeretet legyen a gyökér, ebből a gyökérből csak jó jöhet létre.



Ha ki tudjuk nevetni saját hülyeségünket, még nem lettünk teljesen hülyék.

„Isten azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön, és eljusson az igazság megismerésére.” (1Tim 2,4)

Jó, ha gyakran eszünkbe jut Isten akarata, mert – vele ellentétben – ha őszinték vagyunk, bizony mi nem szeretnénk, ha minden ember üdvözülne. Ki-ki szinte pontosan föl tudja sorolni azokat, akikkel ilyen-olyan oknál fogva nem akar semmilyen közösséget sem vállalni. Elég, ha mindenki csak magában végiggondolja, és megdöbben, hogy mennyire szűkkeblű. Isten azonban azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön, tehát nem csak azok, akiket én szeretnék. Krisztus keresztje kétezer év óta hirdeti mindnyájunk számára, hogy az ő vére kellett minden embernek az üdvösséghez. (Beke Mátyás)

„Krisztus mondja: „Én olyan vagyok közöttetek, mint aki szolgál.”” (Lk 22,27)

Az utolsó vacsora után szólt így tanítványaihoz, akik között versengés támadt, hogy ki a nagyobb. Ne várjuk, hogy mások lépjenek oda hozzánk, és tegyenek nekünk szolgálatot! Ne várjunk, hogy legyen más a világ, hozzánk legyenek jók, és akkor majd mi is mozdulunk. Nekünk már van honnan erőt meríteni, példát venni, van kire nézni! Nincs „alacsonyrendű”, alantas szolgálat Krisztus tanítványai számára, mióta erről maga Jézus adott példát. Csak szolgálat van. Lábmosás. Lehajlás. Nem e világ logikája, hanem Jézusé: ez emel fel, ez tesz naggyá… (vö. Mt 20,26) (Kőháti Dóra)

„Minden fát a gyümölcséről lehet megismerni.” (Lk 6,44a)

Jézus kijelentését lehet negatívan és pozitívan is értelmezni. Ma viszont egyre inkább azt vehetjük észre, hogy elveszítjük, vagy elveszik tőlünk gyümölcsfelismerő képességünket. Olyan erkölcsi válságban kell megélnünk a hitünket, hogy egyre nehezebben tudunk különbséget tenni jó és rossz gyümölcsöt termő fa között. A gyümölcsfelismerő képességet kellene visszakapnunk vagy megőriznünk – ez csak Jézusra tekintve lehetséges. (Menyes Gyula)

Nem az a dolgom, hogy magamra legyen gondom. Az a dolgom, hogy Istenre legyen. Az meg az Isten dolga, hogy rám legyen gondja.
Teréz Anya

"Azt mondom ezért nektek: Ne aggódjatok életetek miatt, hogy mit esztek vagy mit isztok, sem testetek miatt, hogy mibe öltöztök! Nem több az élet az eledelnél s a test a ruhánál? Nézzétek az ég madarait! Nem vetnek, nem aratnak, csűrbe sem gyűjtenek - mennyei Atyátok táplálja őket. Nem többet értek ti náluk? Ugyan ki toldhatja meg életét csak egy könyöknyivel is, ha aggodalmaskodik?
Hát a ruházat miatt miért nyugtalankodtok? Nézzétek a mezők liliomait, hogyan nőnek: nem fáradoznak, nem szőnek-fonnak, mégis, mondom nektek, még Salamon sem volt dicsősége teljében úgy felöltözve, mint egy ezek közül. Ha a mezei virágot, amely ma virít, holnap pedig a kemencébe kerül, így öltözteti az Isten, akkor benneteket, kishitűek, nem sokkal inkább?
Ne aggodalmaskodjatok hát, és ne kérdezgessétek: Mit eszünk, mit iszunk? Ezeket a pogányok keresik. Mennyei Atyátok tudja, hogy ezekre szükségetek van. Ezért ti elsősorban az Isten országát és annak igazságát keressétek, s ezeket mind megkapjátok hozzá!
Ne aggódjatok tehát a holnap miatt, a holnap majd gondoskodik magáról! A mának elég a maga baja."
Máté 6.25-34


Nem egyformán szégyelljük magunkat ismeretlenek és ismerősök előtt; az ismerősök előtt a valóban gyalázatos tetteinket szégyelljük, az ismeretlenek előtt pedig azokat, amiket a közvélemény elítél. (Arisztotelész)


SZERETLEK ATYÁM

Itt vagyok most jó Uram, hozzád száll e dal,
Tudom sokszor hívtalak, de ma másképp szó e dal,
Mert ma nem azt kérem, hogy adj még,
Nem könyörgöm, figyelj rám,
Csak azt mondom, hogy szeretlek Atyám!

Szeretlek, ó Uram, hálám szívemből fakad,
Hiszen mindent látsz Te bennem,
Hatalmad olyan nagy!
Szeretlek, ó Uram, hálám szívemből fakad,
És éneklem, hogy áldott légy Uram!

Ismét térden állok én, s tudom, hogy hallgatsz rám,
Bár sokszor hideg szavakat szólt kopott és halk imám,
De most el kell, hogy mondjam egyszer, amit oly rég szeretnék,
Hogy szeretlek és szívem csak Tiéd!

Szeretlek, ó Uram, hálám szívemből fakad,
Hiszen mindent látsz Te bennem,
Hatalmad olyan nagy!
Szeretlek, ó Uram, hálám szívemből fakad,
És éneklem, hogy áldott légy Uram!