A MÁSODIK ERÉNY MISZTÉRIUMÁNAK ELŐCSARNOKA

Feltesszük magunknak a kérdést: hogyan lehetséges,
Hogy a Reménynek forrása mindig bővizű,
Hogy e forrásból mindig felfakad a víz,
Hogy mindig csobog, mindig fiatal, mindig tiszta.
Mindig friss, mindig áradó, mindig élő.

Honnan veszi oly tiszta, oly áttetsző vizét e gyermek?
Miféle erővel fakad fel e forrás vize?
Ő maga teremti e hatalmas vízbőséget? Folyamatosan?
Nem, mert egyedül én teremtek - mondja Isten.
Akkor honnan szerzi vizét feltörő forrásához?
Hogyan lehetséges, hogy ez az örök forrás mindig felfakad?
Hogy ez az örök forrás mindig felbuzog?
Kell, hogy legyen egy titka.
Valamiféle titok.
Hogy ez az örök forrás ne kavarodjon fel a súlyos, kövér őszi esőtől.
Hogy ne száradjon ki a júliusi égető hőségben.
Emberek a remény titka egyszerű, feleli Isten.
Titka nem bonyolult és nem nehéz.
Ha tiszta vízből akarna tiszta forrást építeni, tiszta vizű forrást soha nem találna elegendőt teremtésemben, mert nincs belőle sok.
Hanem éppen a rossz vizekből építi tiszta vizű forrásait.
És éppen ezért van mindig elegendő vize.
Hiszen éppen ezért Remény ő.

Mégis hogyan lát neki, hogy rossz vízből tiszta vizet készítsen?
Régi vízből új vizet.
Régi napokból új napot.
Elhasznált vízből új vizet.
Régi vízből forrásokat.
Öreg lelkekből fiatalokat.
Öreg lélekből lelki forrást.
Langyos vízből friss vizet.
Öreg estékből fiatal reggeleket.
Felkavart lelkekből tiszta lelkeket.
Felkavart vízből tiszta vizet.
Megfáradt lelkekből gyermeki lelkeket.
Alvó lelkekből éber lelkeket.
Álló lelkekből pezsgő lelkeket.

Hogyan képes erre? Hogyan kezdi el?
Gyermekeim, ez az én titkom, mert én vagyok az Atyja.

Kiszolgált lelkekből új lelkeket.
Kiszolgált napokból új napokat.
Felkavart lelkekből áttetsző lelkeket.
Alvó lelkekből éber lelkeket.
Felkavart napokból áttetsző napokat.

Ha áttetsző napokból alkotna áttetsző napokat,
Ha tiszta lélekből és vízből alkotna forrásokat,
Ha tiszta vízből alkotna tiszta vizet,
Ha tiszta lélekből alkotna tiszta lelket, nem lenne épp nagy dolog.
Erre mindenki képes, és nincs benne semmi titok.

De sáros vízből, öreg vízből, poshadt vízből,
Tisztátalan lélekből alkot tiszta lelket,
S ez a legszebb titok, mely a teremtés kertjében fellelhető.

Charles Péguy

A rab húsz éve gubbasztott a tömlöc sarkában, súlyos bűnökkel a szívében és súlyos bilincsekkel a kezén. Teljesen össze volt törve. Egy napon aztán a király egyetlen lánya látogatást tett a börtönben. A rab, ahogy meglátta őt, egy csapásra beleszeretett, s egy élete, egy halála, megszólította a királylányt:
- Ó, kedves, kérlek, vetesd le súlyos bilincseimet, hogy átölelhesselek! Kérlek, hogy légy az enyém!
Mindenki felhördült ezen a vakmerőségen, a király lánya azonban gyengéden megsimogatta a rab fejét, s így válaszolt:
- Mivel súlyos bilincseiden kívül már egyebed sincs, elfogadom őket mint szereteted jelét.
Azzal levette a rab kezéről a súlyos bilincseket.
- De fogadd el tőlem te is, kérlek - folytatta a király leánya -, az én szeretetem jelét. - Azzal a súlyos bilincseket visszatette a rab kezére.
- A tiéd vagyok! - mondta végül a király leánya. - Viseld szeretetem jelét. - A leány ezután elhagyta a börtönt, visszatért a palotába atyjához, és szavát betartva hűséges maradt a rabhoz.
A rab búskomorsága, miként arany virradatban az ólom köd, semmivé foszlott. Ettől a naptól kezdve örömmel viselte súlyos bilincseit.

A sivatagban az a szép, hogy valahol rejt egy forrást.

Antoine De Saint-Exupéry



Az imádság erejét még soha egyetlen gyülekezet sem próbálta ki teljes mértékében. Ha az isteni kegyelem és erő hatalmas csodáit akarjuk látni a gyengeség, kudarc és kiábrándulás helyett, az egész gyülekezet fogadja el Isten felhívását: „Hívjatok segítségül, és válaszolok nektek, és nagy és hatalmas dolgokat mutatok, amiket nem ismertek.” (Hudson Taylor)

„Békesség, békesség közel és távol! Ezt mondja az Úr: Meggyógyítom őt!” (Ézs 57,19)

Az Ószövetségben megismerhető istenkép meglepően sok, a hétköznapi emberekben is megtalálható tulajdonságot hordoz. A haragjában lesújtó Isten – ha kell, néha bizony összetöri, szétzúzza az embert, de aztán meg is gyógyítja. Érthetetlen, hogy a haragot miért kérjük számon az Istenen. Talán azért, mert nem illik „egy tökéletes Istenhez” a harag és az utána következő megbocsátás? Miért ne? Vagy talán azért, mert valamilyen negédes, mézes-mázosan csalogató istenképet festettünk magunk elé az egyházban? Valószínűleg. Ne vezessük félre magunkat! Az ítélő Isten őszintén elénk tárja bűneinket és haragját, hogy összetörjön, de aztán meg is gyógyíthasson. (Gerlai Pál)

Boldogok, akik tudják, miért élnek, mert akkor azt is megtudják majd, hogyan éljenek. (Gyökössy Endre)

„Embereknek akarok a kedvében járni vagy Istennek? Vagy embereknek igyekszem tetszeni? Ha még mindig embereknek akarnék tetszeni, nem volnék Krisztus szolgája.” (Gal 1,10)

Nagy kísértés egy iskolásnak gátlástalan társai kedvében járni, még nagyobb veszély a fiatalnak a felelőtlen, könnyelmű hangadókhoz igazodni. Pál apostol a saját példájával jár elöl: először Isten akaratát tanácsos keresni életünk minden dolgában, mert tőle, általa és érte zajlanak körülöttünk az események, hogy ezeken keresztül megérthessük szeretetét. Minden más lényegtelenné avul. (Smidéliuszné Drobina Erzsébet)

Ha az ember felismeri és érzi lelkében az Istent, akkor felismeri és érzi a világ minden emberével való közösséget is. (Tolsztoj)



Ha szeretetednek tüze kialvóban van, emeld fel tekintetedet a legszeretettebbre, legméltóbbra és legtökéletesebbre, Akire nem nézhetsz anélkül, hogy Őt mindenekfelett ne szeresd. (Tersteegen)

„Hallottam, hogy egy hatalmas hang szól: »Íme, az Isten sátora az emberekkel van, és ő velük fog lakni, ők pedig népei lesznek, és maga az Isten lesz velük.«” (Jel 21,3)

A Jelenések könyve új eget és új földet ígér: a trónuson ülő mindent újjáteremt majd. Nem lesz könny, halál, gyász, jajkiáltás, sem fájdalom. A lényeg – akárhogyan történjék is majd – Isten kapcsolata az emberrel és az emberé az Úristennel. Vagyis az egymásra találás. Isten akarata az, hogy terjedjen az ige minden nép közt, hogy az ige közösséget teremtsen. Ma imádkozzunk a misszióért hazánkban és szerte a világban! „Uram, kezdd rajtam!” (Balog Eszter)

Könnyebb találni sok embert, akik elég bölcsek ahhoz, hogy felfedezzék az igazságot, mint egyet, aki elég rettenthetetlen ahhoz, hogy mindenféle szembenállás ellenére is kiálljon érte.



Panaszkodtam, hogy nincs cipőm, amíg nem találkoztam olyannal, akinek nincs lába.



Soha ne légy szomorú, ha a valóság túl rideg,
s ne keseredj el, ha nem találod helyed.
A valós élet olyan, mint a csörgedező patak,
előfordul néha, hogy nehezebben halad.

Ha nem találod céljaid, ne gyötörd magad,
idővel majd alakul, mi e percben csak gondolat.
Ha csalódott vagy, s úgy érzed, hogy minden hullám összecsap,
gondolj bele, mennyi ember vállalná sorsodat.

Ha nem látod a fényt, a Napot, nyisd ki jobban a szemed,
gondjaid közt tartogat még csodákat az életed.
Mindig csak a mában élj, s az örök szabályt ne feledd:
A holnap mindig tiszta, mivel nem szennyezi semmi tett.

A bárányka alig jött a világra, észrevette, hogy az állatok között ő a leggyengébb. Állandóan torkában dobogott a szíve. Nagyon félt, hogy valami vadállat megtámadja. Nem tudta, hogyan fog megmenekülni. Elmesélte hát bánatát a Teremtőnek.
Szeretnél kapni valamit, hogy megmenekülj? - kérdezte jóságosan a Teremtő.
- Igen, jó lenne! - volt a válasz.
- Megfelelne egy pár erős agyar?
- Akkor a friss füvet biztosan nem tudnám leharapni.
- Akkor két hegyes szarv talán?
- Az sem, mert biztosan rosszra használnám őket.
- Vagy olyan méregfog, mint a kígyóé, hogy mérget marjál az ellenfél testébe?
- Szó sem lehet róla.
- Talán akkor két erős pata?
- Az sem kell, mert lónak néznének.
- De mégis, valami csak kellene, hogy megsebezd, aki meg akar támadni?
- Megsebezni, én? Arra nem lennék képes. Inkább maradok olyannak, amilyen vagyok.

Elfelejtettük, hogy bizonyos fokig olyanok vagyunk, mint a védtelen állatok, éles fogak vagy karom nélkül, minden támadásnak kiszolgáltatva. Nem a ravaszság ment meg, hanem az áldozat: a képesség, hogy másokat szeressünk vagy helyet engedjünk mások szeretetének.
Nem a mi keménységünk ad az éjszakának langyos meleget, hanem mások óhaja, hogy fel tudjanak melegedni. Az ember igazi ereje a gyengédsége.

A kegyetlenség a gyengék fegyvere. Gyengédségre csakis az erősek képesek.

Leo Roskin


A szeretet az egyetlen ésszerű és kielégítő válasz az emberi létezés problémájára. (Erich Fromm)



Ahol szeretetet vetünk, ott öröm sarjad. (Hans Waldorf)

„Akiknél pedig a jó földbe esett, azok igaz és jó szívvel hallgatják az igét, meg is tartják, és termést hoznak állhatatossággal.” (Lk 8,15)

Az italautomata csendesen álldogált a sarokban, rajta ákombákom betűkkel felirat: „Rossz!” Jézus odalépett az automatához, elővett egy százast, és bedobta. Az érme végigcsörgött a szerkezeten, majd alul kiesett a visszajáró helyére. Jézus kivette a pénzt, majd újra bedobta. A gép most sem fogadta el. Így ment ez jó darabig. „Nem látja, hogy rossz?” – vetette oda neki egy arra járó. „Nem – válaszolta Jézus. – Én csak azt látom, hogy nem fogadja el a pénzt.” Majd – hogy elhiggyék, hogy őt az Atya küldte – újra bedobta az érmét, az automata pedig főzött egy kávét. (Zsíros András)

Annak, hogy imádságaink nem hallgattatnak meg, sokkal többször a tudatlanság az oka, mint a hitetlenség. Valami olyan dolgot kérünk Istentől, melyre nemcsak felszólítást, de még ígéretet sem nyertünk. (Steinberger)


Ékes a szó, de a szent becsület több nála bizonnyal,
s minden szellemi értéknél följebb van az erkölcs.
(Janus Pannonius)


Egy kínai tanmese szerint egyszer egy nagyon szegény jegyespár szeretett volna lakodalmat, de mivel szegények voltak, azt kérték, úgy osztozzanak örömükben a meghívottak, hogy mindenki hozzon egy kancsó bort a vendéglátásra. A vendégek ezt egy nagy dézsába öntötték bele, amikor megérkeztek. Eljött az összes vendég és mikor elkezdődött a vacsora, felszolgálták a bort is. Mikor azonban meríteni kezdek a dézsából, abban csak víz volt. Talán nem kell magyarázni: mindenki azt gondolta, hogy a többiek bort hoztak, senki sem fogja észrevenni, hogy én vizet hoztam. Így aztán megszégyenülve oszlott szét a háznép és szomorúságra fordult az ifjú pár öröme.



Hónapok óta van egy egészen rövid, reggeli imádságom: "Add, Uram, hogy jobban szerethessek, mint tegnap!" Ennyi az egész. Szívesen átadom, mert ebben minden benne van.

Gyökössy Endre

„Hűséges az Úr, aki megerősít titeket, és megőriz a gonosztól.” (2Thessz 3,3)

Az ilyen sorokat a legjobb érzés olvasni a Bibliában. Pál apostol joggal volt büszke a thesszalonikai gyülekezetre. Ennek a gyülekezetnek legfőbb erénye volt a hűség és az állhatatosság. De mi a helyzet azokkal, akik nem mondhatnak el magukról ennyi pozitívumot? Nekik is szól ez az ige! A gyengéknek kell a megerősödés, és a kiszolgáltatottaknak a védelem – Pál apostol pontosan ezt ígéri nekünk. Ez az Isten akarata: megerősíteni és megőrizni minket hűségesen. Kérjük Isten megerősítő és megtartó kegyelmét! (Gerlai Pál)

Jézus nemcsak azért született, hogy láthassuk: milyeneknek kellene lennünk, hanem, hogy segítsen rajtunk, tehetetleneken. (Victor János)

„Közel van az Úr mindenkihez, aki hívja, mindenkihez, aki igazán hívja.” (Zsolt 145,18)

Kisgyermekem egy szava elég – „Apííííí!” „Ányááááá!” –, és máris rá figyelünk. Persze attól is függ a reakcióidő, hogy miként mondja a nevünk: sírva vagy nevetve. Egy biztos: akárhogy hív is bennünket, mindig odafigyelünk rá. Hát hogyne volnánk kíváncsiak a gondolataira?! Pontosan így van velünk a mennyei Atya is: forduljunk hozzá sírva vagy nevetve, gyermekeit egytől egyig számon tartja. Nem is „csak” közel van hozzánk, hanem Jézus Krisztusban velünk van: „Nem hagylak titeket árván, eljövök hozzátok.” (Jn 14,18) Senki sem marad egyedül, atyai gondoskodás és szeretet nélkül. Jó így élni… (Balog Eszter)

Szegény Anya, mennyit kellett szenvednie miattunk. Jogos hát, hogy megvigasztaljuk egy kicsit, ha vele sírunk és vele szenvedünk...

Kis Szent Teréz

A lehetetlen nem tény, hanem vélemény.

Muhammad Ali

„Az egyedül bölcs Istené a dicsőség, a Jézus Krisztus által örökkön-örökké. Ámen.” (Róm 16,27)

A befejezés művészete, a lezárás kultúrája nem túl magas szintű a mai magyar valóságban. Hogy lehet lezárni egy hetet, befejezni egy folyamatot, egy eseménysor végére pontot tenni? A válasz számunkra, keresztény emberek számára ez: istendicsérettel, a Mindenható magasztalásával. Ez az egyetlen igazi pont a mondat végén… A bölcs Istennek köszönet a múltért, a bölcs Istenhez könyörgés a rendezetlen dolgok rendeződéséért, a bölcs Istennek dicséret a mindig jelenvaló jóságáért és irgalmáért. (Hafenscher Károly [ifj.])

KÖNYÖRÜLJ RAJTAM!
Máté 7,7

"Kérjetek és adatik néktek;
Keressetek és találtok;
Zörgessetek és megnyittatik néktek."
Biztat engem Isten Szent Igéje,
S én az ajtó előtt ismét zörgetek:
Úgy, mint a kananeus asszony,
Magát megalázva, kitartóan,
Hogy a morzsákból, nekem is jusson!

Aranyat és ezüstöt nem kérek,
Csupán egy kis szeretetet,
Mert nincs egy lélek, aki megértene,
S szívem fájdalmán könnyítene.

Bárcsak látnám sorsom végét,
Erőmet megfeszítve kitartanék,
Hogy a "koronát" odaát elnyerhessem,
S eddigi küzdelmem kárba, ne-vesszen!

"Az Istennél semmi sem lehetetlen"
Ezért szüntelen Hozzá esedezem,
Gyógyítsa meg beteg lelkem,
Hogy az én szívem is, örvendezhessen!

Józan Erzsébet




Légy vidám és tedd a jót, a verebeket meg hagyd csiripelni. (Don Bosco)



Meg kell tanulnod szeretni, mert odaát nincs más, csak a szeretet. (Carlo Carretto)


Ó, Uram, olyan bolondos az ember. Eljátszogat a kegyelemmel, aztán csak fuldokol. (Dobos Hajnal)

„Taníts engem helyes értelemre és ismeretre.” (Zsolt 119,66)

Amikor megtanultam járni, folyton elkóboroltam, hogy a szüleimnek állandóan úgy kellett előkeresniük. Amikor megtanultam beszélni, folyton kikotyogtam olyasmit, amit nem lett volna szabad. Amikor megtanultam olvasni, el kellett dugni előlem azokat a könyveket, amelyek nem voltak nekem valók. Aztán megtanultam tanulni, és megtanultam azt is, melyik tudás mire való. Akkor tanultam meg imádkozni is. Azóta úgy érzem, bármilyen sok új dolgot tanuljak is még, a legfontosabbat már tudom. Tudok a szívemmel gondolkodni. (Zsíros András)

Utolsó szavát intézi Isten mindnyájunkhoz a Fiú által. Több mondanivalója nincs. És ahogy mi a Fiút fogadjuk, attól függ az egész jövőnk. (Victor János)

Üres vödör a legalkalmasabb edény a kegyelem kútjához.

„Valljátok meg egymásnak bűneiteket, és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok.” (Jak 5,16a)

Talán el sem hisszük, hogy milyen egyszerűen legyőzhető korunk legsúlyosabb betegsége, amely nem a testünk szerveit támadja meg, hanem a lelkünket: az őszinte emberi kapcsolatok hiánya. Beszéljünk el egymásnak bűneinket, imádkozzunk egymásért – gyógyulás lesz az eredménye. (Gerlai Pál)



„Vigadozni fogok az Úr előtt, örvendezek szabadító Istenem előtt.” (Hab 3,18)

A próféta látszólag nem fél Isten ítéletétől. Pedig ahogy énekében írja, igencsak veszedelmes lesz az általa elképzelt ítélet: földrengés, hegyomlás, vízáradat, dögvész és láz… Habakuk hite szilárd: jöhet bármi, ő megmenekül. Az Úrral való találkozást örömteli eseménynek képzeli el, ahol ő vigadozni és örvendezni fog. „…az igaz ember a hite által él” – vallja; egyedül a hit számít, semmi más (Hab 2,4b). Egyedül hit által, egyedül Krisztus által, kegyelemből üdvözülhetünk (Luther). Ezeket vallva nekünk sem lehet okunk félni az ítélettől. Egyedül Krisztus érdeméért. (Balog Eszter)

A szeretetet gyakrabban szoktuk dicsérni, mint gyakorolni. (Fosdick)



A tegnap bukásainak beismerése a hűség és a bátorság tette, amely segít erősíteni hitünket, s figyelmesebbé és készségesebbé tesz a ma nehézségeinek és kísértéseinek leküzdésére.

II. János Pál pápa


Az élet csak egy pillanat. De ez a pillanat elég, hogy örökkévaló dolgokat cselekedjünk.
(E. Bersot)


Az erkölcsi sebeknek megvan az a különlegességük, hogy el lehet rejteni őket, de egészen sohasem gyógyulnak be. Amint hozzájuk érnek, újra meg újra fájdalmat okoznak, könnyen vérezni kezdenek, mindig elevenek és érzékenyek maradnak. (Dumas)



Az imádságnak akkora ereje van, hogy meg tudja változtatni az ember lelkületét:
a szív keserűségét édessé teszi,
az ostobát bölccsé,
a félénket merésszé,
a gyengét erőssé,
a vakot látóvá,
a hideget forróvá.


 Azt hiszem, a legjelentősebb döntés, amit napról napra hozni tudok, az az általam megválasztott hozzáállás. Ez sokkal fontosabb, mint múltam, a taníttatásom, a gazdagságom, sikereim vagy kudarcaim, a hírnév vagy a fájdalom, hogy mások mit gondolnak, vagy mondanak rólam, a körülményeimről, a pozíciómról. A hozzáállás visz előre, vagy bénítja meg a fejlődésemet. Egyedül ez szítja a szenvedélyem, vagy ostromolja a reményem. (Swindoll)


Bízz az Úrban erősen és lelki békéd megleled.
Herbie


Csak azok lesznek igazán boldogok, akik keresték és megtalálták, hogyan lehet másokat szolgálni.

„De Isten megsegít engem, az Úr megtartja életemet.” (Zsolt 54,6)

Műtét előtt az ember megérzi a teljes kiszolgáltatottságot. A műtőasztalon fekve másokra vagyunk utalva; miután felébredtünk, várjuk az eredményeket, és fájdalmaktól gyötrődve gyógyulgatunk. Sokunk átélt már hasonlót: operációt, ilyen-olyan orvosi beavatkozást, szülést. Igen: ekkor éljük át igazán, milyen törékeny is az életünk. Az egyetlen kapaszkodó ilyen esetekben a zsoltáros szava: Isten megsegít, az Úr megtartja életem. De jó ezt átélni! Így akár egy műtét is hitmélyítő alkalommá válhat: túléltem, az Úr megsegített. Megtartotta életem. (Balog Eszter)

Miután a jó Isten megteremtette a világot, leküldte az angyalokat az égből, nézzék meg, hiányzik-e még valami a földön. Az angyalok hamarosan jelentették neki, hogy bizony elfelejtett búzát teremteni az emberek javára. A hiba kijavításaként a jó Isten megparancsolta, hogy az angyalok azonnal rázzák ki a mennyei asztal terítőjét. A lehulló morzsákból szerte a világon búza termett. De ez nem volt igazi szép búza, hanem csak alacsony szárú, ritkás kalászú, kicsiny szemű búza, amolyan vadbúza. Az embereknek nem is tetszett, gaznak tartották, s ügyet sem vetettek rá. Mert az emberek mindig olyanok voltak a földön, hogy a jó nem kellett nekik, még akkor sem, ha rájuk parancsolták.
De azért volt két testvér, akik nem vetették meg Isten ajándékát, s elvetették e búza magvait. Aratáskor, ha több nem is, de két zsákkal termett az apró szemű búzából, amelyen megosztoztak. Az egyik testvér odahaza azt gondolta, hogy a fele búzáját odaadja a másiknak, mert amaz egyedül van, s nagyobb szüksége lehet rá. Éjszaka aztán elindult, hogy titokban átvigye a búzát, de a testvérébe botlott, aki éppen át akart mászni a kerítésen hozzá. Kiderült, hogy ő is elindult, hogy a maga búzájának a felét odaadja sokgyermekes testvérének. A testvéri szeretetre való tekintettel a jó Isten ekkor szétszórta mind a búzaszemeket a földön, amelyek dús kalászú, kövér szemű búzát teremnek azóta is. Így áldotta meg Isten a búzát.

Olyan a közösségben a csak magára gondoló ember, mint az emberi testben a rákdaganat: ahelyett hogy az egész test életét munkálná, elkezd önálló életet élni. (Sarkadi Nagy Pál)

„Örüljetek az Úrban mindenkor! Ismét mondom: örüljetek.” (Fil 4,4)

Nem parancsot ad ki Pál apostol, hanem rácsodálkozásra hív. Isten jóságának, szeretetének áradása – ha nyitott szemmel, „élesre állított” érzékszervekkel járunk ebben a világban – örömmel tölt el bennünket. Ezért fontos a szó: örüljetek az Úrban. A neki átadott élet meglátja a világ gondjai közepette is az öröm alkalmát és lehetőségét. (Hafenscher Károly [ifj.])

Sok ember az Isten adta lelki eledelnek – az Igének csak az illatával él, és éhen hal mellette. (Victor János)



Szentséges Atyánk, Teremtőnk, Megváltónk,
Vigasztalónk és Üdvözítőnk.
Mindennapi kenyerünket,
a te Fiadat, a mi Urunk Jézus Krisztust
add meg nekünk ma,
annak a szeretetnek emlékezetére,
megértésére és tiszteletére,
mellyel irántunk viseltetett, és azokéra,
amiket érettünk mondott, tett és szenvedett.

Assisi Szent Ferenc

„Tartsatok meg és teljesítsetek minden igét, amelyet én parancsolok nektek! Semmit se tégy hozzá, se el ne végy belőle!” (5Móz 13,1)

Tó. Ajtó. Hajtó. Óhajtó. Adóbehajtó. Pedig mindig csak egy kicsit tettem hozzá az eredetihez… (Zsíros András)

„Veled voltam mindenütt, amerre csak jártál.” (2Sám 7,9)

„És hogyha néha-néha győzök, / Ő járt, az Isten járt előttem, / Kivonta kardját, megelőzött” – mondja egy huszadik századi, hitért küzdő, Istennel és az Istenéért harcoló zseni, Ady. Felismerése az örök hívő felismerés: az Isten velünk van, ott van, ahol mi vagyunk. Nem lehetünk olyan mélyen, sem olyan távol, olyan magasban vagy annyira elbújva, hogy ránk ne találjon, értünk „le ne hajoljon”. A Dávidnak tett ígéret Jézusban így lett a miénk: „…íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.” (Mt 28,20) (Kőháti Dorottya)

A kísértések, amikor találkozunk velük olyanok, mint az oroszlán, mely ordított Sámsonra, de ha legyőzzük őket, a legközelebbi találkozáson mézet találunk bennük. (John Bunyan)


A szabadság legnagyobb fokát akkor értük el, ha azt mondhatjuk: „Uram legyen meg a Te akaratod.”


A szeretet nem mérhető, nem lehet megvásárolni vagy eladni. Értéke csak akkor mérhető, mikor ingyen adják.



A szükségben egészen másképpen reagál a vallásos és a hívő ember.

„Amikor eljön ő, az igazság Lelke, elvezet titeket a teljes igazságra.” (Jn16,13)

A gyengesége miatt erőre vágyó keresztény embernek komolyan kell vennie azt, hogy az erő szó mást jelent a mulandó világban és mást Isten maradandó világában. Az erő és a Lélek összefügg. Pál beszél is erről: az erő Lelkéről. Pünkösd óta árad az erő Lelke, s amikor eljön az én életemben, akkor találom meg a teljes igazságot, az Élet valóságát. Mai igazságkutatók és mindenkori igazságkeresők számára itt az egyetlen megoldás: könyörögni a Lélekért és befogadni a teljes igazságra vezető Lelket. S az az igazság nem a mi kegyetlen igazságunk lesz, hanem a szeretet igazsága. (Hafenscher Károly [ifj.])

„Az Úr szemei áttekintik az egész földet, és ő megmutatja erejét azoknak, akik tiszta szívvel az övéi.” (2Krón 16,9a)

Olvasom: az „Úr szeme” a népnyelvben – különösen Szeged vidékén – a felhők közül kis helyen kilátszó ég. Szentháromság-ábrázolásokon a teremtő és gondviselő Atyaisten jelképe az Isten szeme. Barokk templomokban gyakori az oltár fölött megjelenő háromszögben is. Isten jelenlétének kifejezése fontos az ember számára: hogy az Úr gondviselését, oltalmát, erejét a hívő mindenkor magának tudhatja. (Kőháti Dorottya)

Ha segíteni már nincs mód a bajon, adj túl minden keserves sóhajon. Ki azon jajgat, ami már megesett, a régi bajhoz újakat keresett. (William Shakespeare)

„Így szól az Úr: Mivel ragaszkodik hozzám, megmentem őt.” (Zsolt 91,14)

Láttam a tévében egy futóbajnokot. Izmos felsőtestén látszott: rendszeresen, kitartóan sportol. Nincs ebben semmi különös, gondoltam. Aztán a lábait mutatták: műlábai voltak… Megdöbbentő. Honnan az ereje a küzdéshez? Csupán életösztönről van szó, vagy valami többről? Honnan az életkedve? Ez a sportoló jó példa arra, hogyan lehet felkelni, menni és futni – küzdeni hittel, erőt kapva. Aki ragaszkodik Istenhez – bármilyen élethelyzetben –, az megmenekül… (Balog Eszter)

„János mondta: »Teremjetek megtéréshez méltó gyümölcsöket!«” (Lk 3,8)

Meghalt egy szent életű pap, és a mennyországba jutott. Ahogy ott járt-kelt az árnyas fák lobjai között, és hallgatta az angyalok énekét, fürkésző tekintete ismerős arcok után kutatott. De csupa idegent látott maga körül. Egyre rosszabb érzés kerítette hatalmába, míg végül megfordult, és sikoltva rohant vissza a bejárathoz. „Hova, hova?” – állította meg a kapuban Szent Péter. „Baj van! Ott felejtettem a többieket, vissza kell mennem értük!” (Zsíros András)

Leginkább az gyötri meg az emberek többségét, hogy a vágyaiból szükséget gyárt. Pedig igen nagy különbség van a kettő között. Míg a szükségek azok, amik feltételül kellenek az életünkhöz, amik nélkül nem tudunk élni, addig a vágyak csak olyan kívánságok, melyeket ugyan szeretnénk, de minden további nélkül meg vagyunk nélkülük. Az álmainkhoz és vágyainkhoz való helyes viszonyulás a csalódásaink, frusztrációink nagy többségét vehetné ki az életünkből.


Lelki szegényként élni tudod-e mit jelent? Azt, hogy nincs dicsekedni valód Isten előtt. Az a lelki szegény, ki önmagát semminek tartva, Isten irgalmasságában nyugszik meg. "Jövök semmit nem hozva, keresztedbe fogózva..."


Minél nagyobb a baj, annál közelebb vagyunk Istenhez. (Mörike)

A legnehezebb fajta várakozás az, amikor te sietnél, Isten pedig nem. (Rick Warren)


Amikor az ember teljes létezésével belevegyül Isten szeretetébe, akkor lelkének ragyogása tükröződik külső megjelenésén is.



Az alázat a szeretet gyöngéd ereje, amely szelíden egymás felé hajlítja a legkeményebb oszlopfőket is. (Simon András)



Bármilyen közel van a karó a szőlőtőkéhez, soha sincs közöttük életközösség. (Szikszai György)

Egyszer a nagyapa megkérdezte a gyerekeket, hogyan lehet megállapítani, hogy melyik órában ér véget az éjszaka és kezdődik meg a nappal.
- Talán akkor, mikor messziről meg lehet különböztetni a kutyát és a bárányt? - kérdezte az egyik gyerek.
- Nem - felelte a nagyapa.
- Talán akkor, mikor messziről meg lehet különböztetni a datolya- és a pálmafát? - kérdezte a másik.
- Nem - hangzott újra a válasz.
- Hát akkor hogyan? - kérdezték tanácstalanul a gyerekek.
- Akkor veszi kezdetét a nappal, mikor akármelyik ember arcába nézel, testvéredet ismered fel benne.

Először magadban kell létrehozni a változást, amit a világtól követelsz.

Gandhi


Ha az Isten igazságos volna, akkor mindnyájan elvesznénk, de Isten kegyelmes is.

„Jézus megállt középen, és így szólt a tanítványokhoz: »Békesség néktek!« És miután ezt mondta, megmutatta nekik a kezét és az oldalát. A tanítványok megörültek, hogy látják az Urat.” (Jn 20,19–20)

Nemrég láttam egy rövidfilmet arról, hogy milyen véres harcok dúltak két pápua törzs között néhány évtizede. Egyszer az egyik törzs békekövetet küldött a másikhoz. A küldöttet ízletes vacsorával kínálták meg, majd önmaga vált ellenségei ételévé… A békülni kívánó településre ez időben egy amerikai missziós lelkész érkezett. Idővel a két falu megállapodott: egy édesanya átadta gyermekét az ellenséges törzsnek, kikötve, hogy amíg a gyermek él, addig nem lehet harc közöttük. A lelkész közben dolgozott: a feltámadott és békességet hozó Úrról prédikált mindkét közösségnek. Jóval a kisgyermek felnőttkora előtt mindkét törzs megtért: közösen építettek egy templomot. Csoda? Ahol a feltámadt Jézus jelen van, ott béke születik. (Balog Eszter)

„Keressétek először Isten országát és igazságát, és ezek is mind ráadásul megadatnak nektek.” (Mt 6,33)

A Hegyi beszédnek Isten gondviseléséről szóló szakaszából való az ige. Ráadásul… ha ezt és ezt megvásárolod, megkapsz valamit, amire az égvilágon semmi szükséged nincs. Világunk így működik… Ám Isten itt is mást ad, más utat mutat: ha őt, országát keresem, „ráadásul” megkapok – mindent. Nem a vackot, a szemetet, a selejtet, hanem mindent, amitől értékes, szép, teljes, igényes, emberi lehet az életem. Amire testemnek, lelkemnek, emberi lényemnek szüksége van. Ő tudja a legjobban, mire, és azt megadja. (Kőháti Dorottya)



„Krisztus így imádkozott: „Ahogyan engem elküldtél a világba, én is elküldtem őket a világba.”” (Jn 17,18)

A mennyei erővel megáldott, Krisztus követésében igyekvő ember nem élhet önmagának, nem kóborolhat céltalanul és „munkanélküliként” a világban. Küldetésünk van. Nem csupán egymás között az egyház családjában, hanem a világban. Krisztus küldött minket, hogy a magunk eszközeivel megmutassuk, a környezetünk elé éljük, hogy úgy szerette Isten a világot… A feladat, a mandátum mára is érvényes! (Hafenscher Károly [ifj.])

Minden krízisnek nemcsak veszélyei, hanem lehetőségei is vannak. (Martin Luther King)



Ne féljetek az emberek bűneitől, szeressétek az embert az ő bűneiben is, mert ez közelíti meg az isteni szeretetet. Ez a legnagyobb földi szeretet. Szeressétek az Isten teremtményét, a legkisebb homokszemet is. Szeressetek minden falevélkét, az Isten legkisebb fénysugarát.

Dosztojevszkij


Nem hiszel már az emberekben? Kiismerted őket? Eleged van belőlük, mert kapzsik, önzők és ravaszak? Nagy ajándék, ha szeretetet tudunk sugározni mindenkire, azokra is, akikben ki tudja hányszor csalódtunk.
De a leghitványabban is, találunk még értéket, amely az egész embert előttünk jobb színben tüntetheti föl. Törekedjünk elfogadni társainkat, az emberek faragatlansága és érdessége végeredményben arra való, hogy azokkal csiszoljuk le a magunkét.

„Nem megy le többé napod, és holdad nem fogy el. Az Úr lesz örök világosságod.” (Ézs 60,20)

Egy születésétől fogva vak ember egyszer megkérdezte látó barátjától, milyen érzés a fényt látni. Az némi töprengés után így válaszolt: „ A fény irányt mutat, biztonságérzetet kelt, nélküle nem vennéd észre, kik és mik vannak körülötted. Lágyan simogat melegével, úgy érzed, átölel és vezet, életet és erőt ad. Nélküle hideg és sötét, halott és mozdulatlan lenne az egész világ.” „De hiszen akkor én látok!” – kiáltott a vak, és keresztet vetett. (Zsíros András)

A Biblia a Szentlélek szája, hagyd, hogy szólhasson hozzád. (Steinberger)


A célt tudom, s míg el nem érem, mit sem ér. Mert mi a cél? Megszűnte dicső csatának. Az élet célja: a küzdés maga....


A lelki élet fordítva működik, mint a világi élet. Nem az erőseké a győzelem, és nem azé, aki nagyon akarja. A "minden kegyelem" az, amivel a lelki élet leginkább jellemezhető. Nem azé lesz a győzelem, akinek hatalom és erő van a kezében.



A világ csak a sikeresekre tekint, őket élteti, az elbukottakban pedig lábát törli. Isten ezzel szemben mindenkire tekint. Az elesetteket felemeli, és áldások sokaságát kínálja mindnyájunknak.


Aki jó akar lenni, nem mondhat le arról a kiváltságról, hogy igazságtalanság érje. (H.G. Wells)



Az öröm sötétben is énekel, mint a pacsirta, dicséri Istent a zivatar közepette és magasztalja szent nevét az orkán zúgása között is.

Spurgeon

„Fenyíts minket, Uram, de mértékkel, ne haragodban, hogy semmivé tégy!” (Jer 10,24)

Egy apának, anyának folyamatosan „őrt kell állnia” gyermeke mellett, hogy tanítsa, óvja, védje őt. Ugye ismerősek ezek a mondatok: „Nem, azt nem szabad! Oda ne menj! Az nem a tied, add vissza!” A szülői intés – a szükséges fenyítés is – a kisgyermek érdekében történik. Jaj, csak el ne fáradjunk a helyes útra való terelgetésben, hiszen minden korlát azért van, hogy a gyermeket megóvja, és biztonságot adjon neki! A mennyei Atya is így törődik velünk: korlátot állít, útmutatást ad igéjében – értelmünkre és lelkünkre hatva – a mi érdekünkben. Azért, hogy tudjunk az ő akarata szerint élni, cselekedni. (Balog Eszter)

Istennek terminusai vannak, ha azokat nem is jelenti ki mindig. Kegyelem, amikor megmondja, hogy még negyven nap és eljön a pusztulás, de kegyelem az is, amikor csak annyit mond: Ma, ha az Ő szavát halljátok, meg ne keményítsétek a ti szíveteket.


Istenre hittel gondolj, felebarátodra szeretettel, magadra alázatosan.

Don Bosco

„Krisztus mondja: „Ha megmaradtok énbennem, és beszédeim megmaradnak tibennetek, akkor bármit akartok, kérjétek, és megadatik nektek.”” (Jn 15,7)

A felülről érkező erő és az életünkhöz szükséges értékek utánpótlásához szükségünk van az imádság „áramszedőjére”. Sokszor úgy érezzük, blokkolva van az energiaáramlás, nem működik az energiacsatorna. A megoldás ez: figyeljünk arra az igére, amelyet ha megtartunk, megtart minket. Ez a keresztény „energiamegmaradás törvénye”. Mai napi programunk is ez: megmaradni az igében és megtartani az igét, Krisztus éltető szavát. (Hafenscher Károly [ifj.])

„Megmenekül mindenki, aki segítségül hívja az Úr nevét.” (Jóel 3,5)

Pünkösdi igére ismerhetünk a prófétánál. Életünk legnehezebb szakaszaiban érezhetjük meg a legerősebben az Isten segítségét. Ezt nagyon közeli, átélt tapasztalatból mondom. Még akkor is ott van és működik, amikor nem „látjuk”, és éppen nem úgy történik valami, ahogyan kértük tőle. Akkor is velünk van, ha már feladtuk a dolgot, vagy kétségbeesésünkben elfordultunk tőle. Sőt akkor tud csak igazán ránk cáfolni, amikor kishitűségünk dacára mérhetetlen szeretettel készíti el az utat! Hogy dicsőségének fénye annál jobban felragyogjon. Kívánom, hogy mindenki élje át, milyen az, amikor Isten felnyitja a szemünket, kiárasztja Lelkét, és megmutatja kegyelme, szeretete mélységét, nagyságát. (Kőháti Dorottya)

Ne félj a jelen feladatától. A feladat nem került volna az utadba, ha nem lenne fontos fejlődésed szempontjából.

„Simon Péter leborult Jézus lába elé, és így szólt: »Menj el tőlem, mert bűnös ember vagyok, Uram!« Jézus akkor így szólt hozzá: »Ne félj, ezentúl emberhalász leszel!«” (Lk 5,8.10b)

A pék egyszer szokatlanul nagy perecet sütött. „Ez biztosan valami különleges megrendelőnek készült” – gondolta az inas. A perec azonban még másnap is ott pihent a pékségben. „Nem jött érte senki, kár, most már lassan ki lehet dobni” – gondolta az inas. A perec azonban egész héten ott maradt az asztalon. „Biztosan megfeledkezett róla a mester” – tűnődött az inas. Ám ekkor a pék egy doboz fémfestékkel a kezében odalépett a perechez, és elöl-hátul befestette. Másnapra ebből a megszáradt, ott felejtett, összefestett, ehetetlen perecből lett a pékség cégére. (Zsíros András)

Szeress, és akkor tégy bármit, hallgass, vagy szólj, feddj, vagy elnéző légy, ha gyökere a szeretet, akkor jó lesz, mert ebből a gyökérből csak jó származik.


Tegyünk meg mindent, amit megtehetünk és az irgalom Atyja pótolja, ami hiányzik.
(Don Bosco)