A kegyetlenség a gyengék fegyvere. Gyengédségre csakis az erősek képesek. (Leo Roskin)

A szeretet szenvedélyének tulajdonsága, hogy nem hirtelen keletkezik, hanem a szeretett dolog huzamosabb szemléletéből fakad.

Aquinói Szent Tamás

Aki a mennyben aratni akar, annak a földön vetni kell.

Aki megalázkodik, bölcsen jár el, mert ezzel elkerüli, hogy mások alázzák meg. (Spurgeon)

Aki szeret, az nincs többé egyedül, mert az, Akit szeret, mindig jelen van. Aki szeret, az már nem akar többé a saját élete központja lenni. Engedi, hogy életének más legyen a középpontja, és ezt nyereségnek és boldogságnak érzi. Feladja önmagát. Olyan lesz, mint egy nyitott kéz, amely kapni akar. Aki szeret, annak van bátorsága ahhoz, hogy olyan legyen, mint akinek szüksége van valamire.

Walter Trobisch

Amerikában egy megdöbbentő közvéleménykutatási eredmény látott napvilágot. Az amerikai szülők hetente 38 percet beszélgetnek gyermekeikkel. Ez naponta alig több mint öt perc. S ami még ettől is megdöbbentőbb: hetente ugyanezek a szülők 31 órát tévéznek. Vagyis napi 5 perc jut a gyerekre és 4 óra a tévére! Nem tudom, hogy nálunk jobbak-e az arányok? Mindenesetre eszméltető lehet számunkra is ez a felmérés...

Az igazából tartós otthonok szeretetből, harmóniából, megértésből, őszinteségből, megbecsülésből, gyengédségből és békességből épülnek fel. Ezek az építőanyagok a legegyszerűbb kunyhót is gazdagon berendezett templommá varázsolják, ahol mindenki áldásban részesülhet, ha átlépi a küszöbét.

Egy igazi családban sokat harcolnak, de nem egymás ellen, hanem egymásért!

Földi lelkek, mért szóródunk szét, mint megrémült juh-nyáj?
Balga szívek, mért kóborlunk el nagy Szívtől? Szomjún vár!
Isten Ő! Szeret s hatalmas, hatalmasabb, mint hinnők.
S mi Atyánk Ő, atya-szívvel, mit nem tud álmodni föld!

Széles-tág az Ő irgalma, s mint a tenger-végtelen!
Jóság van igazságában, szabadságnál több az fenn!
Nincs hely, hol a Föld bajára néz több részvét, mint mennyen.
Nincs hely, hol sok földi botlás jobb ítélést lelhessen.

S van elég malaszt ezreknek, kérje bármi sok világ.
Van tér új sok teremtésre fönti honban üdvvel áld.
Úr szerelme bővebb, mint az emberész szűk mérete!
Az Öröknek szíve jóság legcsodásabb tengere.

Csak ne mérjük szűk szívünkkel oly szorosra a határt!
Fölnagyítjuk zordonságát, ám az Ő két karja tárt!
Lenne szívünk egyszerűbb csak, s fognánk Őt mi szent szaván:
Önt ki napfényt életünkre, édességet: mi Atyánk!

Frederick W. Faber

Isten országában nincs kényszeradó. (Spurgeon)


Isten udvarházában a gyermekek részére csak egy akarat lehet irányadó: az Ő akarata. Ennek az akaratnak az elfogadásán áll vagy bukik a gyermeki viszony. Ha gyermek vagyok, akkor engedelmeskednem kell.

„Keményen megfeddett engem az Úr, de nem adott át a halálnak.” (Zsolt 118,18)

Amikor az élet keményen padlóra küldött, s a nagy bíró már számolni kezdett feletted, jusson eszedbe, hogy ez még nem a vég. Csak csatát veszítettél és nem háborút. Mert nem vagy egyedül a bajban. Az Úr harcol érted, erősen fogja jobbodat, s a megpróbáltatások újabb mélységeiben csak érzékenyebbé, figyelmesebbé és tapasztaltabbá tesz, hogy hajlandó légy végre észrevenni és elfogadni azt a megoldást, amelyet készített neked. (Szarka István)

Krisztus nem hajlandó valaki felett csak a társtulajdonosi minőséget vállalni: Teljes uralmat akar.

„Mily szép, ha feltűnik a hegyeken az örömhírt hozó lába! Békességet hirdet, örömhírt hoz, szabadulást hirdet. Azt mondja Sionnak: Istened uralkodik!” (Ézs 52,7)

A mi békességünk, örömünk, szabadságunk Krisztus golgotai keresztje. Ott diadalmaskodott az életünket bilincsbe záró Gonosz felett. Immár ő uralkodik, övé a hatalom mennyen és földön. Győzelme miatt lehetünk valóságosan szabadok. Szabadok az örömre, az Isten békességének megélésére, Isten gyermekeinek életére (Jn 1,12–13). Ezért az egyetlen, igazi örömhírünk, evangéliumunk: Jézus a Krisztus, az örömhírt hozó. (Eszlényi Ákos)

Neurózis: meghasonlás. E meghasonlás oka a legtöbb embernél az, hogy a tudat ki szeretne tartani erkölcsi ideálja mellett, míg a tudattalan a saját (ellentett irányú) erkölcstelen ideálja felé törekszik, amelyet a tudat szeretne letagadni. (Jung)

Senki sem elhagyatott, aki Istenre bízza magát.

A jókedvű adakozó összhangban van Istennel, és azért szereti Istent, mert a saját művére ismer benne. (Spurgeon)


A legtökéletesebb magatartás sokszor nem felel meg annak a képnek, mint amit mi elképzelünk, mert az nem kifogástalan, tévedhetetlen, hibátlan viselkedés, hanem olyan magatartás, amelyben a legtöbb érdek nélküli Istenszeretet van, és a legkevesebb gőgös önkeresés. Aki elfogadja, hogy gyenge és kicsi legyen, gyakran elessen, semmi ne legyen a saját és a többiek szemében, de ez mégsem aggasztja túlzottan, mert Istenbe vetett mély bizalom vezeti, és tudja, hogy az Úr szeretete végtelenül fontosabb és sokkal többet nyom a latba, mint az ő tökéletlenségei és bűnei, az jobban szeret, mint aki görcsösen gyötri magát saját tökéletessége érdekében.

Részlet a "Keresd a békét, és járj a nyomában!" (P. Jacques Philippe) című könyvből.

A lélek nagyon gyakran ott nyer és tanul a legtöbbet, ahol azt hiszi, hogy veszít.

Keresztes Szent János

A szeretet nem elégszik meg a javak adásával. Amikor szeretek, minden értékemet, kincsemet, sőt még önmagamat is odaadom annak, akit szeretek. Szívem, lelkem, örömöm, kedvességem, mosolyom, munkám, gondolatom azé, akit szeretek. Amikor szívet adok annak, akit szeretek, akkor ő is ezt teszi. Az ő szeretete is abban áll, hogy magát adja nekem és vele minden értékét. Enyém mosolya, kedvessége, figyelme, munkája, lendülete. Felém irányul minden értéke és ez egészen felfokozza szeretetem boldogságát.

A szeretetben a másikkal gazdagodva nyerjük vissza magunkat. Ez a megélhető szeretet teljes mélysége, mert amikor magamat adom, a másik is magát adja, tehát kölcsönös cseréről beszélhetünk. Szívem az övé, az ő szíve az enyém. Tudom, hogy nekem ad mindent, ahogy én is adok mindent. Nem tartunk meg semmit, sem én, sem ő. Annyira szeretjük egymást, hogy semmit sem vonunk meg egymástól. De én mindig én maradok, még akkor is, ha magam egészen odaadtam. Magamból nem léphetek ki.

Amikor szeretek, és ő is szeret, tulajdonképpen úgy adom magam, hogy vele gazdagodva nyerem vissza önmagam. Hiszen akit szeretek, mindenét nekem adja, azt is, amit neki adtam, a szívemet. Nekem adja önmagát, de én visszaadom azt magammal együtt. Ő visszanyer mindent, az én szeretetemmel gazdagítva.

Palánkay Gausz Tibor S.J.

Amíg rosszul esik, hogy nem adják meg nekünk a köteles tiszteletet, nagyon messze vagyunk az alázatosságtól (Trudel)

Az orvos csalódottan rázta meg a fejét. Betegén a javulás legkisebb jele sem látszott. Immár tíz napja, hogy az idős úr semmiféle gyógykezelésre nem reagált. Teljesen elhagyatottan feküdt a kórházi ágyon, úgy tűnt ereje sincs már, hogy életéért küzdjön. Elfáradt, beletörődött sorsába. A következő napon az orvos ismét megrázta a fejét, ám ezúttal az őt ért meglepetéstől. Az idős úr minden életfunkciója a normális értéket mutatta. Párnájára támaszkodva ült az ágyon, teljesen visszanyerve egészséges színét.
- Mi történt Önnel? - kérdezte az orvos. - tegnap már teljesen feladtuk a reményt, most pedig minden tökéletesen működik. Mi történt?
Az öregúr mosolyogva bólintott:
- Igaza van doktorúr, tegnap valami történt: meglátogatott az unokám, aki azt mondta nekem: "Ó nagyapa, haza kell jönnöd, gyorsan, mert elromlott a biciklim."

Egyszer egy férfinél betelt a pohár, térdre borult a szobájában és így imádkozott Jézushoz: Nem bírom tovább! A keresztem túl nehéz Uram, elfáradtam! Kérlek hadd tegyem le és kaphassak másikat. Rendben van gyermekem! - válaszolta Jézus és levette róla a keresztet.
Ezután, Jézus elvitte egy nagy helyiségbe a férfit, hogy választhasson egy másik keresztet. Hatalmas terem volt telis-tele különböző nagyságú keresztekkel. Volt olyan hatalmas is, melynek a tetejét nem is lehetett látni. A férfi bóklászott a sok kereszt között, mire nagy nehezen a sarokban meglátott egy aprócska kis keresztet. Azt kérem ott, ami a sarokban van! - mondta. Drága gyermekem, ez az a kereszt, amit éppen az előbb adtál vissza! - felelte Jézus.

Amikor úgy érezzük, hogy nekünk túl nehéz, és már kibírhatatlan a fájdalom, akkor nézzünk körül, hogy mi folyik körülöttünk. Nézzük meg, hogy mások mivel küszködnek. Ne csak saját keresztünk súlyával legyünk elfoglalva! És meglátjuk, hogy amit nehéznek hittünk, nem is annyira nehéz...

Fájdalmunk és szomorúságunk sokszor hamar elmúlna és örömmé furdulna át, ha nem csak saját magunkkal lennénk elfoglalva, hanem Jézusra és embertársainkra tekintenénk és nekik szeretnénk örömet szerezni...

"Aki elfelejti önmagát, az találja meg."
Szent Ferenc

Fel sem fogjuk, hogy gyötrődéseinkben milyen nagy a szerepük a gondolatainknak. Minél előbb megállítod a ’gondolatok támadását’, annál könnyebb lesz átrendeződni és visszatérni a helyes útra. Nos, bár az elgondolás egyszerű, mégsem könnyű megvalósítani. Ha elkezdesz igazán odafigyelni rá, akkor minden bizonnyal felfedezed, hogy sokkal több gondolati támadás ér, mint amennyit el tudnál képzelni.

Ha használjuk a menny kapujának kulcsát, az imádságot, minden kinyílik előttünk, amire lelki életünknek szüksége van.

Jöjj, Szentlélek, válaszd testemet templomoddá! Jöjj, és maradj velem mindenkor! Tölts el bensőséges szeretettel Jézus Legszentebb Szíve iránt, hogy teljes szívemmel, egész lelkemmel, minden érzületemmel és teljes erőmből szolgáljak neki. Neked ajándékozom testem és lelkem összes képességeit. Uralkodj minden szenvedélyemen, érzelmemen és indulatomon! Vedd el értelmemet és akaratomat, emlékezetemet és fantáziámat! Ó, Szeretet Lelke, tölts el bőségesen hatékony kegyelmeiddel! Öntsd belém erényeid teljességét, növeld hitemet, erősítsd reményemet, gyarapítsd bizalmamat, és gyullaszd fel szeretetemet! Árassz el hét ajándékod, gyümölcseid és boldogságaid bőségével! Legszentebb Széntháromság, lelkem legyen a szentélyed! Ámen.

XII. Pius pápa

 Krisztus lelket átható erő. Aki azt mondja, hogy Őbenne marad – azon meg kell látszania, hogy ezzel az erővel van összeköttetésben.


Lehetőségeid szerint szűrd meg, amit a külvilágban hallasz!

Nem a vagyonunk tesz boldoggá, hanem bármi egyszerű dolog, aminek örülni tudunk.

„Te vagy az Isten, aki csodákat tettél, megismertetted erődet a népekkel.” (Zsolt 77,15)

A zsoltár címe szerinti, vagyis A csüggedéstől a hálaadásig vezető út mindig nagy és váratlan fordulatokkal teli. Isten csodája. Azért csoda, mert ez az ösvény kizárólag az ő országán át halad. Azok ismerik ezeket a csodákat, akik az övéi: akik megtapasztalták az Úr szabadítását, ahogyan vezette életüket a gyásztól az örömig, a haláltól az életig. Ezzel az örömmel hirdetik mindenkor Istent, csodáit, mert tudják: múltjuk, jövőjük, jelenük áldó hatalmak oltalmába van rejtve. (Eszlényi Ákos)

A békesség a szellem egyszerűsége, a lelkiismeret derűje, a lélek nyugalma, a szeretet köteléke. A békesség a rend, a bennünk lévő harmónia, szüntelen öröm, ami a jó lelkiismeret tanúságából születik, annak a szívnek a szent örvendezése, amelyben Isten uralkodik…


A békében található meg a tökéletesség… A léleknek csak egy dolog miatt kell szomorkodnia: ha megbántotta Istent. De még ezen a ponton is legyünk nagyon óvatosak: bánnunk kell hibáinkat, de békés fájdalommal, mindig bízva az isteni irgalomban... Ha a lelkiismeret-furdalás és a szemrehányások alázatossá és buzgóvá tesznek a jócselekedetekre, anélkül, hogy elvesztenénk bizalmunkat Istenben, biztosak lehetünk benne, hogy Istentől jönnek. De ha megzavarnak, félénké, gyanakvóvá, lustává, hanyaggá tesznek, akkor biztosra vehetjük, hogy a démontól jönnek, űzzük hát el őket, és találjunk menedéket az Istenbe vetett bizalomban.

Pio atya

A legnagyobb hatalom: önmagunknak parancsolni. (Seneca)

A hagyomány az állandóság illúziója. (Woody Allen)


A vidám szív derűssé teszi az arcot is, a szív bánata megöl minden életkedvet.

Az imádság belélegzi az Isten szeretetét és kegyelmét, és kileheli az Isten dicséretét. (Spurgeon)

Ha valaki ellen kísértést éreznek, akár a harag indulatáig is, úgy nyerik vissza legkönnyebben lelkük békéjét, ha imádkoznak és arra kérik a jó Istent, hogy jutalmazza meg őt azért, hogy szenvedést okozott önöknek.

Kis Szent Teréz

Hiúságunkban olyanoknak képzeljük magunkat, amilyenek a valóságban nem vagyunk. Mindez hazugság, ami Istennek, az örök igazságnak visszatetsző. Egyedül az alázatosságot becsüljétek és szeressétek! (Tertseegen)

Mária, Mária, szép virágszál,
Mária, szikrázó nap.
Szeplőtlen fogantatott ártatlan lány.
Könyörögj érettünk Anyánk!

Nézd, önzésünk mély sötét börtönbe zár,
a hűtlenség kígyója szívünkre vár.
Erőtlen gyermeked Hozzád kiált,
ne hagyj el, jöjj, segíts már!

A Szeretet hűsége Szívedben ég,
mint hajnali verőfény, oly tiszta, szép.
Lánglelked tűzjelét ragyogtasd ránk,
utunkon előttünk járj!

Ne engedd, hogy erőt vegyen rajtad az álom, mielőtt be nem számoltál aznapi tevékenységedről. Kérdezd meg magadtól: hol voltál, mit csináltál, és mit kellett volna cselekedned.


Nem az a fontos, hogy meglássuk, ami a távol ködébe vész, hanem hogy megcselekedjük, ami most előttünk áll.

Senki sem elhagyatott, aki Istenre bízza magát.

„Ti valóban úgy hallottatok róla, és kaptatok felőle tanítást, ahogyan az megvalósult Jézusban. Vessétek le a régi élet szerint való óembert.” (Ef 4,21–22)

Az „átöltözés” lehetőségének egyetlen oka Jézus. Isten szeretetpazarlása nem engedi meg a foltozgatást, stoppolást, jóra magyarázást, hanem csakis a teljes életcserét. Éljünk hát felelősen a nekünk adott drága, ingyen kegyelemmel, lehetőséggel – Krisztussal. (Eszlényi Ákos)

A bátorság nem abban áll, hogy vakon észre sem vesszük a veszélyt, hanem látjuk, hogy legyőzzük azt.

A családban feloldhatatlanok a kötelékek, úgyhogy a gonosz fiú mégis fiú, a hűtlen testvér mégis testvér.
Fosdick

A szeretet olyan, mint egy édesanya: elnézi a fogyatékosságot abban, akiben a hit még csak bölcsőkorát éli.

A világ jobban tudja, mint mi, hogy mi illik Isten népéhez. A keresztény embertől mindig megkívánja, hogy Istennek tetsző élete legyen, s megbotránkozik, szemrehányást tesz, és lenézi az olyan hívőt, aki méltatlan hitéhez.


Az egyháznak... nem az Ige és a kor szava, az Ige és a történelmi helyzet parancsol, hanem egyedül az Ige. (Czeglédy Sándor)

Hogyha nem tudunk Istennel rendesen beszélni, nem is hallunk jól. A némaság a süketségből származik. (Steinberger)

„Isten kegyelme és ajándéka még bőségesebben kiáradt az egy ember, a Jézus Krisztus kegyelme által sokakra.” (Róm 5,15b)

Megtörtént, elvégeztetett! Krisztus a kegyelem bűneink fölötti győzelmét kiáltotta a világba. Ez a kiáltás visszhangzik Pál soraiban: nincs az a múlt-, jelen- vagy jövőbeli tett, mélység, gonoszság, amelynek büntetését ne törölte volna el Isten a Golgotán. Ez a győzelem az emberiség legnagyobb ajándéka, amely elveszi minden bűn miatti kétségbeesésünket, és megnyitja a bűnből való szabadulás útját. Ezért hirdethetjük mi az örömteli hitvallásunkat: Ave crux, spes unica – üdvöz légy, kereszt, egyedüli reményem! (Eszlényi Ákos)

„Krisztus mondja: „Én vagyok a világ világossága: aki engem követ, nem jár sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága.”” (Jn 8,12)

Téli napok után élem meg, hogy a napfény mennyi életerőt tud adni nekem. Kedvet, örömöt, jó hangulatot, töltekezést jelent, a napsütésben életre kel testem, lelkem, minden porcikám. A hosszan tartó sötétben jobban kapható vagyok a szomorúságra, az érdeklődésem és örömre való készségem gyengül. De hitem „fényérzékennyé” tesz engem. Arra fordulok, arra indulok, ahonnan a világosság áramlik rám. Ettől nyílok ki, és tudok bizalommal, teljesen összpontosítani Istennel való kapcsolatomra és a rám bízottakra. (Benkóczy Péter)

Mert az embernek akkor van igazi békéje és igazi szabadsága, ha egyrészt a testet a lélek igazgatja bíróként, másrészt a lelket Isten kormányozza oltalmazóként. Értsük meg, hogy mennél jobban buzgólkodunk üdvösségünkért, ellenségünk annál több gáncsot fog vetni nekünk. De az, aki bennünk van, erősebb annál, aki ellenünk van, és az által vagyunk erősek, akinek erejében bízunk.

Szent Leó

Nem azt kell feljegyezni, ami történt… Feljegyezni, miért történt az, ami történt. Ez lenne a feladat. (Márai Sándor)


Soha ne hagyjátok szíveteket összezavarodni, elszomorodni, felindulni… Az Úr felépíti lelketekben a békesség városát, és a gyönyörűségek házává tesz benneteket. Tőletek csak azt akarja, hogy valahányszor aggodalom vesz erőt rajtatok, mindig találjatok vissza nyugalmatokhoz, békétekhez önmagatokban, cselekedeteitekben, gondolataitokban, mozdulataitokban… Ne gondoljátok, hogy egy nap alatt eléritek ezt a békét, ezt a belső nyugalmat, hiszen itt Isten hajléka épül, és ti Isten templomává fogtok válni. Ezt magának az Úrnak kell felépítenie: enélkül a munkátok hiábavaló lesz… Ennek az épületnek az alázat az alapja.

Akaratotok mindig legyen kész minden eshetőségre, és szíveteket ne kösse meg semmi! Ha valamilyen vágyat tápláltok magatokban, úgy tegyétek, hogy az esetleges sikertelenség ne okozzon fájdalmat, hanem őrizzétek meg lelketeket ugyanolyan nyugodtnak, mintha semmit nem kívántatok volna. Az igazi szabadság abban áll, hogy semmihez nem ragaszkodunk.

Juan de Bonilla

Valamit rosszul tudni rosszabb, mint nem tudni. (Casanova)

A bölcs késő öregségében is elülteti a fát, noha hasznával maga nem élhet; de érti, miképpen az rendes időre megnő s unokáját gyümölccsel enyhíti. (Kölcsey Ferenc)


A jó házasság titka, hogy mindig tele van titokkal. Nem tudunk napirendre térni egymás fölött. Kérdezted, hogy mi fogott meg a feleségemben? Ez nem múlt idő, hanem jelen, mert mindennap arra ébredek, hogy egy csodálatos nő van mellettem. És én ettől teljesen le vagyok nyűgözve. (Mohay Tamás)


Aki megtalálja Jézust, drága kincset, sőt mindenekfelett való kincset talál. És aki elveszti Jézust, nagyon sokat, sőt többet veszít az egész világnál.

Kempis Tamás

Az abortusz a béke legnagyobb ellensége, mert ha az anya megölheti saját gyermekét, mi akadályoz meg engem abban, hogy megöljelek téged, hogy megölj engem? Valójában semmi.

Kalkuttai Teréz Anya

Bizony, mondom néktek, amikor megtettétek ezeket akárcsak eggyel is a legkisebb atyámfiai közül, velem tettétek meg. (Máté 25:40)

Jézus mai Igénkben megfogalmazott szavait a következő történet remekül magyarázza: Volt egyszer egy kisfiú, aki feltétlenül találkozni akart az Istennel. Tisztában volt azzal, hogy az Istenhez vezető út nagyon hosszú, ezért az összes fellelhető dobozos kólát és csokoládét bepakolta hátizsákjába, elindult. Addig futott, amíg egy parkhoz nem ért, ahol megpillantott egy öreg nénit.
A néni egy padon ült, és a galambokat nézte, akik táplálék után kutattak a földön. A kisfiú leült a néni mellé a padra. Kinyitotta a hátizsákját, és már éppen ki akart venni egy dobozos kólát, amikor arra gondolt, hogy a néni biztosan nagyon éhes lehet. Ekkor fogott egy csokoládét, és odaadta a néninek. A néni hálásan elfogadta az édességet, és a fiúra mosolygott - csodálatos volt a mosolya.
A kisfiú még egyszer látni akarta a mosolyt, ezért kólával is megkínálta a nénit, aki újra rámosolygott, talán még sugárzóbban, mint előtte. A kisfiú majdnem kiugrott a bőréből. Egész délután a parkban maradtak, de egy szót sem szóltak egymáshoz.
Amikor besötétedett, a kisfiú elálmosodott, és úgy döntött, hazamegy. Már ment néhány lépést, amikor megállt, és visszafordult. Visszasétált a nénihez, és átölelte. A néni legszebb mosolyával ajándékozta meg.

Amikor a fiú hazatért, édesanyja különös mosolyt látott az arcán és megkérdezte: "Mi jó történt ma veled, hogy ilyen boldog vagy?" A kisfiú így válaszolt: "Istennel ebédeltem, akinek csodálatos a mosolya."

Egy bűnös sem mentheti fel önmagát, ha ugyanő a bíró.

Ambrosius Theodosius Macrobius

“Gyűjts erőt, dolgozd fel a múltad emlékeit, és jól figyelj, mert ahol eltörtél, ott leszel erős, ahol vesztettél, ott leszel legyőzhetetlen. Az Igaz Ember nem menekül a múltjától, bármilyen sötét volt is, mert kudarcaiból lesz hatóanyag, vereségeiből diadal – tragédiái érlelik naggyá.” /Müller Péter/


Ha az ember élete nem egy üzenet, mit ér akkor bármiféle üzenet? (Szentgyörgyi Albert)

Ha valaki hagyja, hogy Jézus beleszóljon az életébe, a félelmek már nem olyan félelmetesek.

Gyökössy Endre

„Lássátok meg, milyen nagy szeretetet tanúsított irántunk az Atya: Isten gyermekeinek neveznek minket, és azok is vagyunk.” (1Jn 3,1a)

Ami biztos ebben a világban, az Isten szeretete. Ez az Isten megtapasztalt szeretetében gyökerező biztonság szólal meg az apostol tanításában: tudjuk, hogy kik vagyunk, hova tartozunk. Meggyőződése azért megingathatatlan, mert gyermekségünk egyedüli feltételét nem a mi „jóságunkban”, buzgólkodásunkban látja, hanem kizárólag az Atya irántunk való szeretetében. Az Isten változtathatatlan szeretete az örökbe-, illetve visszafogadásunk egyetlen biztosítéka: ő döntött mellettünk, ő fogadott minket gyermekeivé – a keresztségben. (Eszlényi Ákos)

„Mikor jóra fordította Sion sorsát az Úr, olyanok voltunk, mint az álmodók.” (Zsolt 126,1b)

Természetes, hogy más tudat- és lelkiállapotban vagyok, ha a megszokott, hétköznapi életemet élem, és másban, ha imádkozom. Istennel és az ő segítségével tudhatom és átélhetem, hogy az én sorsomat is jóra fordíthatja. Sokak számára ez csak egy szép (vágy)álomnak tűnhet, amelyben bármi megtörténhet, de én hívőként tudom és mélyen hiszem, hogy ő mindennek Ura, és számára minden lehetséges. (Benkóczy Péter)

Nem azért helyezett Isten bennünket ebbe a világba, hogy elmeneküljünk, hanem, hogy győzzünk. (Ohler)

Új hibákat csak azután követsz el, ha beismerted a régieket.

Vannak lelkek, amelyek olyanok, mint a hárfa: akkor is összhang kel rajtok, ha a fájdalom szele csap bele. (Ravasz László)

A Tanú c. híres magyar film szatirikus hangvételével, helyzetkomikumaival egy történelmi kornak a lenyomata. A filmben Pelikán József gátőrből akarnak koronatanút csinálni egy politikai perben, de a botcsinálta tanú természetes eszére támaszkodva végül nem lesz az, a perben minden összedől, és így válik egy korszak igazi tanújává.



A TÉKOZLÓ FIÚ IMÁJA
Akartam mindent, ami nekem jár.
Elvettem, elvittem, elszórtam, elvesztettem.
Semmim sincs már.
Szegény vagyok és idegen.
Mi várhat még rám?
Ki várhat még rám?
Apám!
Fölkelek,
hazatérek,
megbánom,
letörlesztem.
És te már vártál,
messziről megláttál,
elém szaladtál,
nyakamba borultál,
megcsókoltál.

Sírtam, dadogtam, zokogtam...
És te örömödben felöltöztettél,
gyűrűt húztál ujjamra,
sarut a lábamra,
levágtad a hizlalt borjút,
etettél és vigadtál velem.
Bocsáss meg!
Nem hagylak el többé soha!

Addig sohase lépj az emberek elé, míg előbb nem láttad Isten arcát. (Steinberger)

Az önmagunkon való segítésnek nagyszerű módja az, ha jót teszünk másokkal.

„Az Úr egy éjjel látomásban ezt mondta Pálnak: „Ne félj, hanem szólj, és ne hallgass.”” (ApCsel 18,9)

Csodákat élek meg; leleplezhetetlen varázslat, ahogy Jézus a sötét életembe bevilágít. Ez engem késztet valamire, nem tudok és nem is akarok nyugton ülni a helyemen. Érzem, mozgásra és tettekre vagyok elhívva. Ezekben megmutatkozhat az a világosság, amelyet kaptam. Ha eltakarom és titkolom, amit kaptam tőle, az olyan, mint amikor az ajándékot kicsomagolom, de sohasem használom. Kérdezem magamtól: nem vagyok elég bátor hozzá? (Benkóczy Péter)

„Az Úr így felelt: Megnyugtat téged, ha az orcám megy veletek?” (2Móz 33,14)

A félelemben élő ember léptei ritkán érnek a célba. Pedig egy nagy lépés, egy erőnket meghaladó vállalkozás, küldetés megkezdése előtt mindenkinek a szíve megremeg. Isten tűzi ki a célt Mózesnek és a választott népnek, hova menjenek, de segítségét is adja mellé. A mi életutunkon is megtapasztaljuk megnyugtató közelségét, amely kiűzi a félelmet. Nagy bátorításunk az, hogy nem vagyunk egyedül: Isten arca (= személye) velünk van, nem hagy el. Ez a felhőtlen biztonságérzet szüli az örömteli bizonyságtételt: „Velem vándorol utamon Jézus, / gond és félelem el nem ér. / Elvisz, elsegít engem a célhoz, / Ő, a győzelmes hű vezér.” (Eszlényi Ákos)

Ha nem hiszed, hogy minden nap nagyszerű próbálj egyet is ki hagyni. Élni születtünk, nem az életre készülődni.

Imádkozzunk, hogy a Szentlélek lépjen be életünkbe, bárhol legyünk is, és tanítson bennünket, hogy Jézushoz hasonlóvá válva lefelé lépkedjünk a létrán, s fölfedezzük a Megváltót a szegények szívében, hogy megkaphassák méltó helyüket a társadalomban és az egyházban.

Krisztus olyan, mint a virág, de nem hervad el, olyan mint a folyó, de nem apad ki soha, olyan, mint a nap, de nem mutat fogyatkozást. Ő minden mindenekben, – sőt a mindennél is valamivel több. (Spurgeon)


Vigyázzatok, hogy lelkiismeretetek be ne szennyeződjék, ha mégis megtörténik, amilyen gyorsan csak tudtok, siessetek Istenhez bocsánatért. (Keller)

A barátság lényege inkább abban van, hogy mi szeressünk mást, semmint abban, hogy mások szeressenek minket. (Arisztotelész)

A KUDARC NEM AZT JELENTI…

A kudarc nem azt jelenti, hogy selejt vagyok,
hanem azt, hogy nem arattam sikert.

A kudarc nem azt jelenti, hogy nem értem el semmit,
hanem azt, hogy tanultam valamit.

A kudarc nem azt jelenti, hogy bolond voltam,
hanem azt, hogy volt bennem hit a kísérletezéshez.

A kudarc nem azt jelenti, hogy dicstelenné váltam,
hanem azt, hogy volt merszem próbálkozni.

A kudarc nem azt jelenti, hogy nem értettem a lényeget,
hanem azt, hogy valamit másképp kell csinálnom.

A kudarc nem azt jelenti, hogy alábbvaló vagyok,
hanem azt, hogy nem vagyok tökéletes.

A kudarc nem azt jelenti, hogy elvesztegettem az időt,
hanem azt, hogy van ürügyem az újrakezdéshez.

A kudarc nem azt jelenti, hogy fel kell adnom,
hanem azt, hogy még jobban kell igyekeznem.

A kudarc nem azt jelenti, hogy sohasem fog sikerülni,
hanem azt, hogy türelmesebbnek kell lennem.

A kudarc nem azt jelenti, hogy Istenem elhagytál engem,
hanem azt, hogy Neked bizonyosan van egy jobb ötleted.

Ami nehéz, ahhoz kell egy kis idő, a lehetetlenhez valamivel több. (Nansen)

Az emberek szeretik az igazságot, mikor önmagát eléjük tárja, gyűlölik, amikor leleplezi őket.

Augustinus

Az Istenhez való visszatérés ebben áll, és ez elengedhetetlen kezdete is: Saját bűneinket elismerni, magunkba mélyedve ezekre reflektálni, önmagunkat alázatosan bűnösnek vallani: "Atyám, vétkeztem az ég ellen és teellened". Be kell látnunk, hogy közel sem vagyunk tökéletesek, hogy bűnre hajlók vagyunk és képesek vagyunk vétkezni. De ennyi pusztán nem elég... Jó szándék kell, hogy éljen bennünk: azaz akarnunk kell változni, akarnunk kell szebb, igazabb, jobb és önzetlenebb életet élni, különben bűnbánatunknak nincs igazán értelme.

Magunk elégtelenek vagyunk a változáshoz, mivel önmagunktól, magunk súlyától kell megszabadulnunk... Ezért kell kérnünk fáradhatatlanul és bizalommal telve Istenünk világosságát elménkre, gyógyító szeretetét szívünkre, szabadítását lelkünkre.

Akarjuk a Vele való egységet, és kerüljük a bűnt, ami Tőle elszakít: ennyi elég...

Az utolsó hópehely utat enged a tavasz első bimbóinak. Hadd emlékeztessen a természet bennünket arra, hogy még a legnehezebb idők is véget érnek egyszer, és új élet kezdődik.


De van reménység: a halál és a feltámadás. A halálon inneni halál és a feltámadáson inneni feltámadás. (Farkas József)

„Figyeljetek rám, jöjjetek hozzám! Hallgassatok rám, és élni fogtok!” (Ézs 55,3)

Még ha bicebócán jövök is, még ha félvakon botorkálok is, és nagyothallásom bosszantóan eluralkodott is rajtam, a figyelmemet még akkor is kívánja Isten. Nem azért, mert ez neki lenne jó, hanem mert féltve szeret. Tudatni akarja velem, van életem. Lehet erőm őbenne, sőt vakságom, süketségem, sántikálásom nála meg is gyógyulhat. De ha mégsem, akkor is élhetek teljes életet ővele, őbenne. Csak hittel kell mozdulnom a hívására. (Benkóczy Péter)

„Isten minden teremtménye jó, és semmi sem elvetendő, ha hálaadással élnek vele.” (1Tim 4,4)

Megszabadított életű, lelkiismeretű ember szavai ezek. Nem méricskél a „szabad – nem szabad” kínzó kérdéseivel, nem szab emberi határokat, hanem élvezi Isten határtalan bölcsességének gyümölcseit (1Móz 1,31). Tudja, minden teremtmény tisztasága alapvetően az Istennel való kapcsolatától függ. Márpedig a világon csak az ember szakadt el Urától. Aki pedig kegyelemből új életet kapott, az éli Istentől erre a világra kapott feladatát, küldetését: dicséri, magasztalja Atyját az erre kapott ajándékokkal, eszközökkel. (Eszlényi Ákos)

Istenünk, köszönjük, hogy Jézus együtt akar lenni velünk is, miként Simon Péter bárkájába. Istenünk, Te tudod, mennyit fáradozunk, milyen kudarcokat élünk meg. Te látod mindennapi fáradozásainkat mennyire eredménytelennek érezzük. Hozzánk is szólsz Jézus által, miként Péterhez: vessétek ki a hálót halfogásra. Magunktól már sokszor feladtuk volna. Add, hogy sose vonakodjunk Jézus szavának engedelmeskedni! Add, hogy az Ő szavát követve megtapasztalhassuk az Ő életet átalakító erejét. Add, - hogy elhagyva mindent, ami fölöslegesen megköt minket, - szabadon követhessük Jézust!

Keresd az Istennel való találkozást még akkor is, ha ehhez az időt az alvásból kell elvenned. Az Úr sokkal többet erőt tud adni, mint az ágy.

Legyen időd gondolkodni...
ez az erő eredete.

Legyen időd játszani...
ez az örök fiatalság titka.

Legyen időd olvasni...
ez a bölcsesség forrása.

Legyen időd imádkozni...
ez a legnagyobb erő a Földön.

Legyen időd szeretni, s hogy mások szerethessenek...
ez Isten adta kiváltság.

Legyen időd barátságosnak lenni...
ez az út a boldogság felé.

Legyen időd nevetni...
ez a lélek muzsikája.

Legyen időd adni...
túlságosan rövid a nap, ahhoz hogy önző legyél.

Legyen időd dolgozni...
ez a boldogulás ára.

Legyen időd cselekedni tiszta szeretetből...
ez a mennyország kulcsa.

Figyelj a mára!
a tegnap csak egy álom,
a holnap csak egy látomás:
a helyesen megélt ma tesz
boldog álommá minden tegnapot,
és minden holnapot reményteljes látomássá.

Sajgó Szabolcs

Megdöbbentő, hogy milyen sokan átviszik a tegnap terhét a következő napra. Kudarcaikat napról napra magukkal cipelik, és ezzel megfosztják önmagukat az újrakezdés örömétől.

A tavasz legelső virága a hóvirág, ez a kis virág nem fél évről évre újra előbújni. Zöld és hófehér színével a reményt és a tisztaságot jelképezi. Jelentése virágnyelven: "Örvendj a jelennek és a jövőnek, s a szomorú múlt emlékeinek ne engedj helyet a szívedben!"

„Mi az igaz hit?” – „Az igaz hit ismeret, amelynél fogva igaznak tartom mindazt, amit Isten az ő igéjében nekünk kijelentett. Ám egyúttal szívbeli bizalom is, amelyet a Szentlélek ébreszt bennem az evangélium által, hogy Isten nemcsak másoknak, hanem nekem is bűnbocsánatot, örök igazságot és üdvösséget ajándékoz, ingyen kegyelméből, egyedül Krisztus érdeméért.” (21. kérdés-felelet)


Nem nagy szó derék és szelíd emberekkel egyetértésben élni: ez mindenkinek természet szerint kellemes, hiszen ki-ki örömest marad békében, s akik úgy gondolkodnak, mint ő, azokat jobban szereti. De nagy kegyelem és nagyon dicséretes, s valóban férfira valló tett békében meglenni goromba, gonosz, fegyelmezetlen emberekkel, vagy akár olyanokkal, akiknek észjárása más, mint a miénk.

Kempis Tamás (1390 - 1471) németalföldi teológus, egyházi író

Nincs semmi különbség a keveset és sokat vétkező bűnös között. Mindketten egyformán elvesznek, ha nem mentek be Isten országába.

OLAJFÁK KERTJE

Bűvöl egy álomtalan álom
az ezerálmú getszemáni éjben.
A szenvedés, mely úr lesz a halálon,
s a szeretet, mely úr a szenvedésen.

A szeretet, mely értünk mindent vállal,
és vigasztalást kínál a latornak,
mert angyal jön a keserű pohárral,
s a földi kín az öröklétbe olvad.

Kozma László

Óvakodjunk az olyan alázatosságtól, amit a démon sugall: a legborzasztóbb nyugtalanságba taszít minket azzal, hogy elénk tárja bűneink súlyosságát, gyötri a lelkeket: Bármit tesznek, úgy érzik, mindenhonnan veszély leselkedik rájuk, jócselekedeteik hiábavalónak tűnnek. Az elkeseredés miatt feladják a küzdelmet, képtelennek érzik magukat bármiféle jóra, mert azt képzelik, hogy mindaz, ami másoknál dicséretes, az bennük rossz…

Az alázat, akármilyen nagy is, nem aggasztja, nem nyugtalanítja, nem kavarja fel a lelket, hanem békesség, öröm és nyugalom kíséri. Az igazi alázat olyan édességet és megelégedést áraszt a lélekbe nyomorúságának láttán is, amiről nem szeretne lemondani, egyáltalán nem nyugtalanítja és nem szorongatja a lelket, hanem kitágítja és még alkalmasabbá teszi Isten szolgálatára….

Avilai Szent Teréz