A gyenge hitet meggyengítik a csapások és katasztrófák, míg az erős hit csak megerősödik általuk.


A hit virágzik, ha Istenre összpontosítunk önmagunk helyett. (A.W.Tozer)

„A meggyógyított felugrott, járkált, ugrándozott, és dicsérte az Istent.” (ApCsel 3,8)

Igazi csodának lehetünk tanúi az igén keresztül. A gyógyulást követően Isten-dicséret hangzik fel, amelyet több, mozgást kifejező ige tesz még szemléletesebbé. Elgondolkodtam azon, hogy a mai gyógyulások után van-e ilyen fergeteges öröm és Isten-dicséret. Merjük-e ma is kifejezni így a hálánkat? Vagy szinte a beletörődés határát súroló módon fogadjuk a gyógyulást? Legyen bennünk ilyen mozdító öröm, hála és Isten-dicséret! (Tamásy Tamásné)

Aki megszületik, annak halotti bizonyítványát – a dátum kihagyásával – máris ki lehet állítani.

(M.P.)


Az Isten mindig nagyobb minden tapasztalhatónál. A láthatatlan szeretet a láthatók szeretetén keresztül ismerhető meg. Mindaz, aki szemet tud nyitni szépre, jóra és igazra, utat épít az Istenhez. Minden véges szeretet üzenet a Végtelen Szeretetről. (Enzsöl Ellák)



Az Istenért való fellelkesülés még nem az Istennek való odaszánás. (Kroeker)

Egy nap egy gazdag ember meglátogatott egy aszkétát, aki egyfolytában imádkozott és böjtölt. A vagyonos kereskedő meghatódott a másik Isten iránti alázatától és felajánlott neki egy zacskó aranyat.
- Tudom, hogy jó célra fogod költeni, ezért azt akarom, hogy fogadd el tőlem! - mondta.
- Egy pillanat - felelt az aszkéta -, előbb tudnom kell, nem tilos-e elfogadnom a pénzed. Mondd, van még neked elég otthon?
- Persze, legalább ezer ilyen zacskóm!
- És mondd, szeretnél még egyszer ezer ennyi aranyat?
- Természetesen! Mindennap keményen dolgozom, hogy több pénzem legyen - válaszolta a kereskedő.
- És mégsem elég az, amennyid van?
- Nem; mindennap imádkozom, hogy több legyen.
Az aszkéta ekkor visszaadta az arannyal teli zacskót a kereskedőnek.
- Sajnálom, de nem fogadhatom el a pénzed. Nem volna tisztességes, hogy egy gazdag ember elvegye a koldus pénzét.
- Engem nevezel koldusnak, s magadat gazdagnak?!
- Természetesen. Gazdag vagyok, hisz megelégszem mindazzal, amit Isten ad nekem. Te pedig koldus vagy mert mindegy mennyit ad neked az Urad, mindig elégedetlen vagy és többért könyörögsz.

„Ha a gyökér szent, az ágak is azok.” (Róm 11,16)

Legyen időd arra, hogy naponta olvass Bibliát, és naponta imádkozz. Tedd ezt olyan tisztelettel és nyitottsággal, hogy beáradjon életedbe Isten szeretete és szentsége! (Bozorády Zoltán)

Ha elfogadod a dolgokat, ahogyan a Gondviselés irányítja: szentté válhatsz!

XXIII. János pápa



Ha nem félsz a bűntől, tarts attól, ahova az vezet.


Isten nem ígért
Örökké kék eget,
Életünket átszövő
Virágos növényeket.

Isten nem ígért
Napot eső nélkül,
Gond nélkül örömöt,
Békét jajszó nélkül.

De Isten
Erőt ígért a napra,
Munkára pihenést,
Fényt az utunkra,
Kegyelmet bajunkban,
Égi segítséget,
Nem múló részvétet,
Örök szeretetet.

„Jézus így imádkozott: „Megismertettem velük a te nevedet, és ezután is megismertetem, hogy az a szeretet, amellyel engem szerettél, bennük legyen, és én is őbennük.” (Jn 17,26)

Úr Jézus, köszönöm, hogy elfogásod éjszakáján is a tieidre gondoltál, és tanítványaidért imádkoztál. Köszönöm, hogy megismertetted velem a mennyei Atyát, és hogy az ő szeretetéből kaptam új életet. Kérlek, naponként vezess engem, és segíts, hogy teljes szívvel ragaszkodjak hozzád! (Hulej Enikő)

Krisztust jobban lehet megismerni azáltal, amit Ő maga mond, mint azáltal, amit barátai mondanak Róla. (Spurgeon)



Nem az a gazdag, akinek sok pénze van, hanem az, aki elégedett azzal, amije van.


Nem számít a vihar, ha Istennel vagy, a végén mindig vár a szivárvány.

„Nem tudjátok, nem a magatokéi vagytok?” (1Kor 6,19)

Ma sokunk kérdése: mit kezdjek az életemmel? Magam irányíthatom; kinek felelek, ki segít rajtam, ha valamit elrontok? Pál a korinthusiaknak arról prédikál, hogy egész ember voltunk Istentől kapott ajándék. De nem vagyok a magamé! Ma sokan arról beszélnek, hogy a felnőtt ember maga irányítja, tartja kezében sorsát. De mi van a felelősséggel? Annyi a csapda, a tragédia: szép álmok helyett bíróság, börtön, ítélet. Pál szavára figyeljünk: nem a magatokéi vagytok. Ebben a versben olvassuk azt is, hogy testünk a Lélek temploma. Ez elutasítja a felelőtlen életet, a test indulatainak való kiszolgáltatottságot, a paráznaságot, mert Isten Lelke nem férhet össze ezekkel. Legyen életed tiszta, kitakarított, felékesített templom! Méltó helye Atyánknak, aki Lelkével meg akar szentelni. (Tóth-Szöllős Mihály)

A betegség után lesz édes az egészség, a baj után a jó, az éhség után a jóllakottság, az erőfeszítés után a pihenés.

Hérakleitosz


A szeretet azokat a könnyeket is meglátja, amelyeket nem sírtak el, és azokat a kéréseket is meghallja, amelyeket nem mertek kimondani. (Szent-Gály Kata)



Ahogyan vagy, úgy jöhetsz, de ahogy vagy, úgy nem maradhatsz.(Celler)



Aki akaratának nem tud ellenállni s az eszének nem tud engedelmeskedni, az nem szabad.


Aki meg akar tenni valamit, talál rá módot, aki nem, az talál kifogást.

Stephen Dolly


Aki valóban Istené, azt a próbatétel nem szakítja el Tőle, hanem még jobban hozzáköti.

„Akiknél a jó földbe hullott a mag: ezek hallgatják az igét, befogadják, és termést hoznak.” (Mk 4,20)

A hét elején a fődologra figyeljünk. Mire való az igehirdetés hallgatása? A vetésnek határozott célja van. A gazda termést, gyümölcsöt akar. Három szóban kapjuk az eredményhez vezető utat: hallgatják; befogadják; termést hoznak. Mindhárom fontos. A hallgatás meghallgatást, odaszánást jelent. Ha elmegy a fülünk mellett, kiesik emlékezetünkből, nincs folytatása. Befogadni annyit tesz: magamra vonatkoztatom. Engem szólít meg Isten. Nem azt keresem, kire illik rá, kit ítél el. Bármilyen kellemetlen, kemény szavak – nekem szól, engem akar feltárni, megbánásra, megtérésre, bocsánatkérésre, új életútra szólít. Csak így lesz terméshozam. Hallgatni, befogadni és termést hozni: ez a cél! (Tóth-Szöllős Mihály)

„Az egyháznak egész Júdeában, Galileában és Samáriában békessége volt: eközben épült, az Úr félelmében járt, és a Szentlélek segítségével számban is gyarapodott.” (ApCsel 9,31)

Amikor az első keresztények életéről olvasunk, talán sokakat egyfajta elkeseredés tölt el: miért tudott ilyen jól működni az egyház, és ma miért nem tapasztaljuk meg ezt? Sok a békétlenség a hívek között, a gyülekezetben és az egyházban. És ha ez közöttünk is így van, nem tudjuk Krisztus szavát kifelé megélni: „Boldogok, akik békét teremtenek, mert ők Isten fiainak neveztetnek.” (Mt 5,9) A békétlenség visszaveti gyülekezeteink életét, számbeli gyarapodását, hiszen békétlenkedő közösségbe ki akar tartozni?! Köszönjük meg a figyelmeztető igét, és kérjük Isten Szentlelkét, hogy vegye el megbocsátani nem tudó gőgünket, és tegyen békés egyénné és gyülekezetté minket. (Tamásy Tamásné)

Az ember több annál, mint amit alkotni tud! (Balázs Ferenc)



Az igazán nagy dolgok az apró rezdülésekben érhetők tetten. Mennyivel szegényebb a tenger végtelen felszíne, ha nem fodrozzák hullámok, mennyivel egyhangúbb a kék ég, ha nem csipkézik apró felhők, és milyen halott az erdő is, ha a fák ágain nem fészkelnek madarak, a fűben nem nyüzsögnek parányi bogarak. Ilyen a lélek is: ha nem figyelünk az alig észrevehető, apró örömökre, az élet szépségének legjavát veszthetjük el.

Elisabeth Lobber


Csodás dolgokra vagyunk képesek, ha nem a körülményekre figyelünk, hanem Rá, aki uralja.

Egy legenda szerint Szent János apostol szívesen játszott időnként egy szelíd sas madárral. Egy vadász, aki egy alkalommal meglátogatta, csodálkozva szemlélte az apostol és a sas játszadozását. Nem értette, hogy egy ilyen kiváló képességű ember miért pazarolja az idejét a játékra. Megkérdezte Szent Jánost: „Miért fecsérled idődet egy állattal való haszontalan játékra?”
Az apostol visszakérdezett: „Miért nincs a nyilad, amit a kezedben tartasz, mindig kifeszítve?” A vadász ezt válaszolta: „Ha a nyilam állandóan megfeszítve volna, elveszítené erejét. És ha ki akarnék lőni egy nyílvesszőt, az nem repülne messzire.”
Szent János a következőkkel fejezte be a beszélgetést: „Látod, én is pontosan ugyanezt teszem. Ha én is állandóan kifeszített állapotban lennék, s minden időmet csak a munkára fordítanám, akkor egy idő után elveszíteném erőmet. Időnként játszom ezzel a sassal, hogy pihenjek és visszanyerjem erőmet. Aztán pedig megújult erővel látok hozzá újra a munkának.”

„Gyermekek és csecsemők szája által is építed hatalmadat.” (Zsolt 8,3)

Tapasztalni fogjuk: azok a kisgyermekek, akikkel együtt imádkozunk, és akik előtt az Úr Jézusról úgy beszélünk, mint egy szeretett családtagról – Isten eszközei lesznek hitünk erősítésében. (Bozorády Zoltán)

Igazán attól fáj az ütés, kitől simogatást várnál, s nem adhatod vissza, mert rögtön belehalnál.

Radnóti Miklós



Nem kell elkárhoznod, már elkárhoztál. Nem kell azonban a kárhozatban maradnod, mert aki hisz a Fiúban, általment a halálból az életre.

„Pál írja: Tudjuk, hogy választottak vagytok. Mert a mi evangéliumunk nemcsak szavakban jutott el hozzátok, hanem erővel, Szentlélekkel és teljes bizonyossággal is.” (1Thessz 1,4–5a)

Az evangélium nem olyan „szó, mely elszáll”. Életeket változtat meg, rabságban lévőket szabadít meg, gyengéket erősít, útkeresőknek mutatja az irányt. Aki az evangéliumot hirdeti, erővel, Szentlélekkel és teljes bizonyossággal szólhat. Az erőtlen szónak, Lélek nélküli igehirdetésnek, bizonytalan üzenetnek mi értelme, mi haszna lenne? (Hulej Enikő)

A nevetés és a mosoly kapu és ajtó: Sok ember tudja már, hogy két nézőpont között a legrövidebb távolság sokszor egy jó poén.



Amikor imádkozunk, Isten a szívünket nézi, nem a szövegeinket! (Anthony de Mello)

„Bemenve a templomba Jézus kezdte kiűzni azokat, akik árusítottak és vásároltak a templomban, felborította a pénzváltók asztalait, a galambárusok székeit.” (Mk 11,15b)

Amikor először láttam egy templomban pénzbedobós automatát, nem akartam hinni a szememnek. A kupola kivilágítását lehetett vele pár percre megvásárolni. Jó-jó, magas az áramszámla, megszoktuk már, hogy semmi sincs ingyen. Valahogy mégis azonnal erre az igére kellett gondolnom. Az a világosság, amit odabent, Isten házában keresünk, szintén „felülről” jön, de azonkívül, hogy csendben kérjük őt, hogy megvilágosodjunk, semmi mást nem kell tennünk. S az az érték, amelyet üres kezünkbe beletesznek, szintén nem árusítóasztalról származik. Hála Istennek… (Kőháti Dóra)

Egyetlen ékességünk az legyen, hogy az Úr szemünkből előragyog. (Trudel)

Egyszer egy filozófia professzor az előadását úgy kezdte, hogy fogott egy duncos üveget és feltöltötte kb. 5 cm átmérőjű kövekkel. Rákérdezett, hogy ugye tele van az üveg. Igen - volt a válasz. Ezután elővett egy dobozt tele apró kaviccsal, és elkezdte beleszórni a kavicsokat az üvegbe. Miután a kavicsok kitöltötték a kövek közötti üres helyeket, megint megállapították, hogy az üveg tele van. A professzor ezután elővett egy dobozt homokot és azt kezdte betölteni az üvegbe. Természetesen a homok minden kis rést kitöltött.

És most - mondta a professzor - vegyék észre, hogy ez az önök élete. A kövek a fontos dolgok - Isten, a családod és embertársaid. Ha minden mást elveszítenél, az életed akkor is teljes maradna. A kavicsok azok a dolgok, amik még számítanak; mint a munkád vagy a házad. A homok az összes többi. Az apróságok. Ha a homokot töltöd be először, nem marad hely a kavicsoknak és a köveknek. Ugyanez történik az életeddel. Ha minden idődet és energiádat apróságokra fordítod, nem marad hely azoknak a dolgoknak, amik igazán fontosak számodra.
Fordíts figyelmet azokra a dolgokra, amelyek fontosak és alapvetők a boldogságod érdekében. Szakíts időt Istenre és embertársaidra. Vidd el a párodat kirándulni, beszélgess vele. Játssz a gyerekeiddel. Mindig lesz időd dolgozni, takarítani, vendégeket hívni, rendet rakni. Először a kövekre figyelj, azokra, amik igazán számítanak. A többi csak homok.

Némi kiegészítés: Az egyik diák megkérdezte, hogy most már valóban tele van-e a doboz. Mire a professzor azt válaszolta, hogy igen, tele. Erre a diák elővett egy dobozos sört, kinyitotta és beletöltötte a dobozba. A sört a homok elnyelte, és térfogatváltozás nem következett be. Azt mondta erre a diák: Bármennyire is úgy érezzük, hogy tele van az életünk, az alábbi példából látszik, hogy azért egy sör még mindig belefér!

Életünk hajócskájának horgonya az Istenbe vetett bizalom. Ez biztosít, hogy a hullámok el ne sodorják.

Páduai Szent Antal

„Eltakartuk arcunkat előle, megvetett volt, nem törődtünk vele.” (Ézs 53,3b)

A Jézus Krisztusról szóló prófécia beteljesedett, a Megváltó engedelmeskedett, az Atya akaratát teljesítve értünk, engedetlenekért vállalta a szenvedést, megvetettséget, elhagyatottságot és a halált. Jézus ma is sok ember által lenézett, megvetett és gyűlölt. Te nézz fel Jézusra, és fogadd hálás szívvel felkínált ajándékait, melyek békét, reménységet hoznak életedbe. (Bozorády Zoltán)

Ha megtanulsz nevetni saját hibáidon, akkor igen vidám évek elé nézel.

Ian Green


Kemény a harc, nehéz a kereszt terhe.
Nem bírom már! - Sóhajtod csüggedezve.
De tarts ki! Egyszer meglátod, megérted,
Hogy a keresztre miért volt szükséged.

Vándor roskad le az útszél kövére.
Bot a kezében. Bárcsak célhoz érne!
De nem megy tovább! Hogyan érje el,
Ha olyan nehéz terheket cipel?

Amikor indult, erős volt és boldog.
Azóta annyi minden összeomlott.
Magára maradt. Szép napoknak vége.
Keserves, árva lesz az öregsége.
Szívében ott a kérdés szüntelen:
Mért lett ilyen az út, én Istenem?!
Ahogy így töpreng, kicsordul a könnye,
És leperdül az útszéli göröngyre.

Aztán elcsendesedik. Lehet -e
Ilyen csüggedt, ha Isten gyermeke?
Magasba emeli tekintetét.
Ott majd megérti, amit itt nem ért.
Fogja botját, és indul vánszorogva.
Mintha a domboldalon kunyhó volna!
Odaér. Bemegy. Fáradtan lefekszik.
Elég volt már a vándorlásból estig.
Soká eltöpreng még bajon, hiányon,
Míg végre lassan elnyomja az álom.

S magát álmában is vándornak látja,
Útban a távoli mennyei hazába.
A mennyei város ragyog feléje.
Oda igyekszik, siet, hogy elérje.
Kezében vándorbot, vállán keresztje.
Vállára azt maga Isten helyezte.
Siet örömmel. Föl! Előre! Föl!
A messzi cél, mint csillag, tündököl.

Hőség tikkasztja. Keresztje teher.
Útközben néha pihennie kell.
Kedves ház kínál pihenést neki.
Súlyos keresztjét ott leteheti.
S ahogy továbbindulna, mit vesz észre?
Tekintete ráesik egy fűrészre.
„Olyan súlyos keresztet cipelek.
Jobb, ha belőle lefűrészelek.” - mondja magában.
„De jó, hogy megtettem!
Sokkal könnyebb!” - sóhajt elégedetten.

Siet tovább. Mindjárt elfogy az út,
S eléri a ragyogó gyöngykaput.
Ó, már csak egy patak választja el!
Jön-megy a partján, hídra mégse lel.
De hirtelen eszébe jut keresztje:
A túlsó partra az most híd lehetne.
Jaj, nem ér át! Hiába próbálgatja:
Hiányzik a lefűrészelt darabja.
„Mit tettem!” - kiált kétségbeesetten.
„Most a cél közelében kell elvesznem,
Mert keresztemet nehéznek találtam!”
S ott áll a parton keserű önvádban.

Aztán új vándort lát közeledni,
S mert keresztjéből nem hiányzik semmi,
Mint hídon, boldogan indulhat rajta,
Hogy átjusson békén a túlsó partra.
„Rálépek én is!” Reménykedni kezd:
Az ismeretlen, idegen kereszt
Hátha átsegíti. Rálép, de reccsen
Lába alatt. „Jaj, Istenem, elvesztem!
Uram, segíts!” Így sikolt, és felébred.
Még a földön van. Előtte az élet.
Csak álom volt a kín, a döbbenet.

„Megváltó Uram, köszönöm Neked!
Keresztemet Te adtad, ó, ne engedd,
Hogy egy darabot is lefűrészeljek!
Amilyennek adtad, olyan legyen!
Te vezetsz át a szenvedéseken.
A Te kereszted szerzett üdvösséget,
De mivel az enyémet is kimérted,
Te adj erőt és kegyelmet nekem,
Hordozni mindhalálig csendesen.”


Könyörgés és hálaadás úgy tartoznak együvé, mint a szájnak a két ajka.


Lehet, hogy a közömbösség, a távolságtartás és a józan ész megóv a könnyektől, de azt sem szabad elfelejteni, hogy a boldogságtól is!


Nem helyzetváltozásra, hanem a szív megváltozására van szüksége a bűnösnek. (Spurgeon)


Sokat kell tanulnunk annak a felismeréséhez, hogy keveset tudunk. (Montaigne)



Sokszor hullottam térdre, mert meggyőződésem volt, hogy máshová nem fordulhatok. (Abraham Lincoln)

„Tartsátok meg rendelkezéseimet, és teljesítsétek azokat! Én, az Úr, szentellek meg titeket.” (3Móz 20,8)

A hívő élet kettőssége: tartsd meg Isten parancsolatait, de ugyanakkor alázattal vedd tudomásul, hogy csak akkor leszel szent, ha az Úr tisztít meg. Igyekszem az Úr útján járni, mert szeretem őt, és nem akarom megszomorítani atyai szívét. Közben jó tapasztalni, hogyan formálódik életem, és hogyan gyomlál ki belőlem az Úr gonosz indulatokat, gondolatokat, tetteket. Nagy bukások azonban még mindig vannak, s ezek emlékeztetnek: hívő emberként is bűnös vagyok, és kegyelemre szorulok. Törekszem a tőlem telhető legjobbra, de nem én öltöm fel a fehér ruhát, hanem a Bárány Jézus vére tesz tisztává. (Hulej Enikő)

A kegyelem adományai azért nem áradhatnak reánk, mert háládatlanok vagyunk alkotójuk iránt, s nem viszünk mindent eredeti kútforrásukra vissza. (Kempis Tamás)


A szívnek megvan a maga ésszerűsége, amit az értelem egyáltalán nem ismer.

Blaise Pascal


Ahelyett, hogy megpróbálnád bebizonyítani, hogy jobb vagy, mint gondolod, egyszerűen nevess. Nevess az aggodalmaidon, a bizonytalanságodon. Nézd humorral a gyötrelmeidet. Kezdetben nehéz lesz, de lassanként hozzászoksz.

Paulo Coelho


Aki Istent szereti benned, úgy őriz meg, hogy elenged. Aki csak magát szereti benned, úgy veszít el, hogy görcsösen ragaszkodik hozzád.

Simon András


Az alkotó élet titka az, hogy felnőttkorban is megőrizzük a gyermekkor szellemét.
(Thomas Huxley)


Az anyák gyerekeik kezét csak egy ideig fogják, de a szívüket mindörökké.



Egy imában jobb, ha a szívünk van benne szavak nélkül, mint szavak a szívünk nélkül.

John Bunyan

„Felindította az Úr a népnek a lelkét, úgyhogy eljöttek, és nekifogtak a munkának, Istenüknek, a Seregek Urának a házán.” (Hag 1,14)

Ha Isten megérint Lelkével, és valamilyen szolgálatra vagy adakozásra indít az ő munkája érdekében, szolgálj és adakozz örömmel! (Bozorády Zoltán)

Ha Isten azt mondja, hogy: “most!”, ne mondja senki, hogy “holnap!”. (Spurgeon)



Halva születtünk és élve halunk meg, ha Krisztusban halunk meg.

„Krisztus mondja: »Én vagyok a jó pásztor, én ismerem az enyéimet, és az enyéim ismernek engem.«” (Jn 10,14)

A pásztort ruhájáról, botjáról, erszényéről, kalapjáról felismerheti bárki. A jó pásztor „ismérveit” azonban másutt keresem: felnyitom a Bibliát. Elmondok egy imát. És tudom, hogy az övéi között engem is számon tart. Ezért még mélyebben ismerni akarom őt, és figyelek nagyon a hangjára… (Kőháti Dóra)

Mondd, miért van, hogy a boldogtalanság maradandóbb élmény, mint a boldogság?



Ne félj és ne próbáld kikerülni a harcot, és meglátod Isten nagy tetteit: segítségét, gondoskodását és mindazt, amit üdvösséged érdekében tett.


Rögösek az igazság útjai, és nehéz rajtuk végigmenni. (John Milton)

„Szám dicséreteddel van tele, dicsőítlek mindennap.” (Zsolt 71,8)

Az általunk jól ismert 246. gyülekezeti ének utolsó sora így hangzik: „S ha már dicsérni tud, / Mást nem kíván!” Isten Szentlelke tudja egyedül elvégezni bennünk, hogy ne csak kérni tudjunk Istentől, hanem hálát is tudjunk adni. Naponta kérjük tehát a Lelket, hogy hálás életű emberek legyünk! Miért fontos ez? A tíz leprás történetében Jézus keresi azt a kilenc meggyógyultat, akik nem mentek vissza hozzá (Lk 17,11–18). Azért kereste őket, mert teljes gyógyulása csak annak van és lehet, aki nemcsak kérni és elfogadni, de hálát adni is tud. Kívánom, hogy nálunk is így legyen! (Tamásy Tamásné)

Urunk, tégy méltóvá minket, hogy az egész világon szolgálhassuk azokat az embertársainkat, akik szegénységben élnek és halnak meg. Add meg nekik a mai napon a mi kezünk által mindennapi kenyerüket, és a mi megértő szeretetünk által adj nekik békét és örömet.

A hívő ember legnagyobb felelőssége az, hogy hitét élete részévé tegye: ne csak gondolkozzék róla, hanem élje is. (Thomas Merton)


A világ Isten-szőtte szőnyeg,
Mi csak visszáját látjuk itt,
És néha - legszebb perceinkben -
A színéből is - valamit. (Reményik Sándor)



Ah, ha másért nem, legalább a gyermekeinkért tudnánk jobb keresztyének lenni. (Ravasz László)

„Áldott a mi Urunk Jézus Krisztus Istene és Atyja, aki nagy irgalmából újjászült minket Jézus Krisztusnak a halottak közül való feltámadása által élő reménységre.” (1Pt 1,3)

Íme, beteljesedett a prófétai ígéret! A messiási várakozásokra megérkezett a válasz: Jézus az. Küldetése, szenvedése, halála, feltámadása, megdicsőülése az isteni üdvterv szerint végbement. Az elképzeléseket felülírva, a várakozásokat szintén messze felülmúlóan, sőt „botrányosan”: nem uralkodni, hanem szolgálni, nem ítélni, hanem üdvözíteni jött, nem halálra ítélni, hanem újjászülni. Akár „újszülöttként”, akár már régóta hitben járóként ne felejtsünk el ezért minden napon hálát adni. (Kőháti Dóra)

Az erőre szükségünk van, nem arra a fajta erőre, amit mi birtokolunk, hanem arra, amelyet kapunk, ha imádságban kérjük, és ez nem más, mint a türelem ereje.


Az igazi hálaadás többet gondol az adományozóra, mint az adományra, és az adományozóért értékeli az ajándékot.


Az őszintétlenség falat emel két ember között. Csak az igazság kalapácsa döntheti le ezt a falat.



Ha azt mondod nekem: „Mutasd meg, milyen a te Istened”, ez a válaszom: „Mutasd meg nekem, milyen a te embered és én megmutatom neked, milyen az én Istenem”. Erre azt mondod: „Te látod, írd le, milyen az Isten?” Halld meg hát, ember:

Sem elmondani, sem leírni, sem testi szemmel látni nem lehet, milyen az Isten. Dicsőségét a lélek nem foghatja meg, nagyságát nem érheti fel, magasságát nem gondolhatja el. Ereje nem tűr összehasonlítást, bölcsességéhez nincsen mérhető, jósága utánozhatatlan, bőkezűsége kimondhatatlan.

Mert ha fényességnek mondom, művét mondom ki. Ha Igének mondom, elsőségét mondom ki. Ha értelemnek mondom, okosságát mondom ki. Ha Léleknek mondom, a magam lélegzetvételét mondom ki Őbenne. Ha bölcsességnek mondom, Fiát mondom ki. Ha erőnek mondom, hatalmát mondom ki. Ha jelenségnek mondom, tevékenységét mondom ki. Ha gondviselésnek mondom, jóságát mondom ki. Ha országnak mondom, dicsőségét mondom ki. Ha Úrnak mondom, bírónak mondom. Ha bírónak mondom, igazságosnak mondom. Ha Atyának mondom, mindennek mondom.

Úr, mert mindeneken uralkodik; Atya, mert mindenekelőtt volt, alkotó és teremtő, mert mindent alkotott és teremtett. Magasságbeli, mert mindenek felett áll; mindenható, mert mindent tart és átölel. Mert az egek magasságai és a mélységek mélységei az Ő kezében vannak és nincs hely, ahol időznék vagy megpihenne. Az ég az Ő műve, a föld és a tenger az Ő alkotása, az ember az Ő teremtménye és képmása. A Nap és a Hold és a csillagok az Ő elemei, amelyeket jeleknek állított: időül, napokul és évekül, hogy az embereknek segítségére legyenek és nekik szolgáljanak. És mindeneket Isten alkotott - hiszen azelőtt nem voltak -, hogy felségét műveiből ismerjük és értsük meg.

Antióchiai Szent Theophil



Ha igazad van, megengedheted magadnak, hogy megőrizd a nyugalmad. Ha nincs igazad, nem engedheted meg, hogy elveszítsd. (Mahatma Gandhi)



Isten akarata az, hogy az isteni igazságok ne az értelmen keresztül jussanak a szívbe, hanem a szíven keresztül az értelembe. Mert ismernünk kell az emberi dolgokat ahhoz, hogy szeretni tudjunk, az isteni dolgokat pedig szeretnünk kell ahhoz, hogy megismerhessük azokat.

Pascal

„Mi, akik a nappal fiai vagyunk, legyünk józanok, vegyük magunkra a hit és a szeretet páncélját és mint sisakot, az üdvösség reménységét.” (1Thessz 5,8)

Pál apostol a nappal fiainak nevezi a Krisztusban élő embereket. Erőt adó megállapítás, de egyben óriási felelősséget is ró ránk. Erőt ad, mert tudjuk, hogy fényünk, életünk Krisztus által van, csakis miatta neveztethetünk a nappal fiainak. Ezt a fényt azonban tovább kell adnunk azáltal, hogy józanok vagyunk. A józanság Isten igéjének a megtartását jelenti. Hiszen Jézus, aki maga a testté lett Ige, engedelmes volt mindhalálig, szelíden élte istenfiúi életét. Így kell nekünk is az Isten felé megélt engedelmességben megmutatni józanságunkat. Keresztény életünk azonban akkor lesz védett, ha nem feledkezünk meg nap mint nap magunkra ölteni Isten fegyverzetét. És ez nem színjáték! Hiszen mezítelenül ki indul csatába? Mi is csak Jézussal és fegyverzetben indulhatunk a napi hitharcba! (Tamásy Tamásné)

„Ne higgyetek minden léleknek, hanem vizsgáljátok meg a lelkeket, hogy azok Istentől valók-e, mert sok hamis próféta jött el a világba.” (1Jn 4,1)

Következtethetne az ember úgy is: aki nem ért egyet vele, abban hamis lélek van. Hogy valaki helyesen beszél-e Isten dolgairól, azt csak a Szentírás alapján, Jézusra nézve lehet eldönteni. Szeretettel azonban azoknak is tartozunk, akik nem értenek egyet velünk. (Bozorády Zoltán)

Sokszor menekülünk a szenvedés, az élet elől, de az öngyilkosság nem megoldás gondjainkra és fájdalmainkra. Próbáljuk szenvedéseinket szeretettel elfogadni, Krisztus szenvedésével egyesítve saját és embertársaink lelkének üdvére felajánlani.

Egy szó, ami hirtelen szíven talál,
Elég, hogy összetörve, némán félreállj.
A tengernyi gond között nincs semmi jó,
Sorsod a hullámok közt vergődő hajó...
S mert a célodtól oly messze jársz,
Egy nap úgy döntesz, végleg kiszállsz.

Sose búcsúzz el, minden új nap egy új remény,
Van, hogy elveszítesz mindent, mégis élj a holnapért!
Sose búcsúzz el, mert az éjszaka véget ér,
Újra eljön majd a hajnal, van, ki vár, hogy visszatérj!

Mint a fű a hó alól - tavasz felé -
Szabadon lélegezve tör a fény felé;
Te is úgy érzed, új élet vár,
Ha az álmodhoz hű maradtál.

Sose búcsúzz el, minden új nap egy új remény,
Van, hogy elveszítesz mindent, mégis élj a holnapért!
Sose búcsúzz el, mert az éjszaka véget ér,
Újra eljön majd a hajnal, van, ki vár, hogy visszatérj!

Sose búcsúzz el, minden új nap egy új remény,
Van, hogy elveszítesz mindent, mégis élj a holnapért!
Sose búcsúzz el, mert az éjszaka véget ér,
Újra eljön majd a hajnal, van, ki vár, hogy visszatérj!

Te is úgy érzed, új élet vár,
Ha az álmodhoz hű maradtál!

Sose búcsúzz el, minden új nap egy új remény,
Van, hogy elveszítesz mindent, mégis élj a holnapért!
Sose búcsúzz el, mert az éjszaka véget ér,
Újra eljön majd a hajnal, van, ki vár, hogy visszatérj!

Sose búcsúzz el!


„Szeretlek, Uram, erősségem!” (Zsolt 18,2)

Van egy gyülekezeti imacsoport, amely azért jön össze hétről hétre, hogy imában hordozzon embereket, ügyeket. Például a gyülekezet megerősödését. A misszió ügyét. Egyes tagjai konkrét baját. Ezek az emberek nem híres misszionáriusok, apostolok vagy reformátorok. Hanem mint mi: néha erős, néha fáradt, gyenge vagy idős emberek. Ebből az igéből tudják, hogy nekik: van erejük. S kérni, zörgetni mernek. Ahonnan az ő erejük van, ott a mi számunkra is van elegendő. (Kőháti Dorottya)

A szegénység csaknem mindig egyenes arányban áll a tehetséggel. (Plehanov)

Akiket emberi méltóságukban sértenek, akiket betegség sújt, akiket megfosztanak jogaiktól… Tudjátok meg: az ilyen emberek a mi tanítómestereink, akiket nagyon gyengéden kell szeretnünk és őszintén tisztelnünk.

Marillac Szent Lujza

„Amit csak akar az Úr, megteszi az égen és a földön és a mélységes tengerekben.” (Zsolt 135,6)

Az elbizakodott emberiség néha kap egy figyelmeztetést, hogy nem ő az úr égen, földön. Nemrégiben az izlandi tűzhányó hetekre megbénította Európát. Pusztít, rombol az árvíz, az esőzés. (7. v.: „Felhőket hoz fel a föld széléről, villámokat szór, ha esik az eső, szelet bocsát ki kamráiból.”) Ez az ige a hívő ember globális aspektusból kiinduló csodálatát, örömét mutatja fel: ez a mindeneken Úr Isten „igazságot szolgáltat népének, és megkönyörül szolgáin”. (Kőháti Dorottya)

Az öröm a keresztények megkülönböztető jegye. Az örömtelen keresztény vagy nem keresztény, vagy pedig beteg. Valami nincs rendben az egészségével. A keresztények egészsége az öröm. A keresztény ember öröme a béke és a szeretet megőrzője. Ki adja nekünk ezt a békét? A Szentlélek.


Az őszinte ember Isten legnemesebb alkotása. (Alexander Pope)

Életének bizonyos szakaszaiban a keresztény embernek szükségszerűen a látszat ellenére kell hinnie, remélnie minden reménytelenség ellenére. Elkerülhetetlenül lesznek olyan helyzetek amikor nem tudjuk megérteni, hogy Isten miért így cselekszik, mert Isten titokzatos és érthetetlen bölcsességével találkozunk.

Részlet a "Keresd a békét, és járj a nyomában!" (P. Jacques Philippe) című könyvből.

„Isten nem vetette el az ő népét, amelyet eleve kiválasztott.” (Róm 11,2a)

Isten hű, ha mi hűtlenkedünk is – ezt érthetjük meg mai igénkből. Nagyon fontos ezt magunkban tisztázni. Természetesen nem azért, hogy bátran vétkezzünk Isten ellen és felebarátunk ellen. Isten nem a bűnre szabadít fel minket. A félelmeinkből, az állandó kényszeres megfelelni akarásunkból akar kimenteni azáltal, hogy azt hirdetteti nekünk: nem veti el népét, népe tagjait, azaz téged és engem sem. Miből fakad ez a hűség? Isten lényegéből, aki maga a szeretet. Ő Fiában tette érthetővé a világ minden embere számára, hogy szereti, és hű az emberhez, nem akarja elveszni látni. Drága testvér, aki a keresztségben elpecsételt vagy az ő számára, áldd és magasztald Istent, aki hű hozzád! (Tamásy Tamásné)

Istenünk, segíts, hogy rád tekintsünk, s ne erre a világra; hogy ne féljünk a haláltól, hanem bízzunk Jézus kereszthalálának értelmében. Hadd lássuk a nyitott sírt, s az ő feltámadását, tudva, hogy mivel Jézus legyőzte a halált, biztonságban vagyunk. Köszönjük, hogy elveszed félelmeinket, és békességet adsz. Ámen

Jézus nem az igazakért jött, hanem a bűnösökért...

Könyörgés és hálaadás úgy tartoznak együvé, mint a szájnak a két ajka.

„Miért tart fájdalmam szüntelen, miért nincs gyógyulás súlyos sebemre? Olyan vagy hozzám, mint a csalóka patak, amelyben nincs állandóan víz.” (Jer 15,18)

„Egyetlen ismeret van, a többi csak toldás: alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra.” (Weöres Sándor: A teljesség felé) A hit megtart. A hit, ami ajándék, amit kérhetek, amit megkaphatok, amit megőrizhetek, amiben növekedhetek, ami által megszabadulok. Alattam a föld, a realitás: a bajok, fájdalmak, sebek, terhek, amelyek lehúznak. Amelyektől még őt sem látom, csak mint csalóka patakot érzékelem. Fölöttem az ég: elérhetetlen messzeségben. A kettő között, illetve a kettőben ott vagyok én. De nem mindegy, hogyan… Keressük mi is a fokokat, bennünk is van létra. (Kőháti Dóra)

- Mondd, szerinted létezik egyértelmű igazság?

- Igen. Mindenkinek a magáé.

Ez minden konfliktus forrása.

Vavyan Fable

Nem csupán cselekvéssel, szenvedéssel is lehet nagyot alkotni. (Boda László)

Példakép lenni a gyermekek előtt mély szeretet nélkül olyan, mintha hold lennél, amely világít ugyan, de semmi meleget nem ad. Légy melegítő nap, mely sugaraival mindent beragyog.

Rossz voltam, s te azt mondtad, jó vagyok.

Csúf, de te gyönyörűnek találtál.

Végig hallgattad mindig, amit mondtam.

Halandóból így lettem halhatatlan.

Pilinszky János

„Urunk, Istenünk, más urak voltak gazdáink, nem te, de csak a te nevedet dicsérjük.” (Ézs 26,13)

Igen, mindenféle urak és uraságok szolgálatába szegődünk, néha tudatosan, néha meg csak utólag ráébredve rossz választásainkra. És még ezekből a szolgaságokból is van kiút, van korrekciós lehetőség, van megtérés. Más urak: féltékenyek, kegyetlenek, érzéketlenek, bennünk csak uralmuk megerősítése fontos, semmi más. Az égi hatalomnak én magam kellek; ahogyan én szomjazom a vízre egy tikkasztó napon, úgy szomjazik személyesen rám, s nem nyugszik, míg hozzám el nem ér. Hogy is lehetne összehasonlítani más uracskákkal, királyocskákkal, akik saját dicsőségüket keresik? Ha megértem, átérzem mindezt, hálásnak kell lennem, s átmenni egy másik királyságba, az „Ő szerelmes Fiának országába”. (Balogh Éva)

A jó cselekedet igazi jutalma az, hogy megtettük azt a jót. (R.W.Emerson)



A legcsekélyebb adományért is légy háládatos, s méltó leszel nagyobbak vételére. (Kempis Tamás)



A megbocsátás a talaj, amelybe az Úr beleplántálta érzelmi gyógyulásunkat és képességünket, hogy újból szeressünk.



Az imádság erejében rejlik a gyermeknevelés művészete. (Trudel)



Az őszinteség a legjobb politika. (Miguel de Cervantes)



Csak addig vagyunk szigorúak mások iránt, míg magunkat nem ismerjük. (Eötvös)

„Gondunk van a tisztességre nemcsak az Úr előtt, hanem az emberek előtt is.” (2Kor 8,21)

Isten igéje ma nagyon komolyan figyelmeztet bennünket arra, hogy életünket mindennap a teremtő Isten és embertársunk előtt egyaránt tisztán kell élnünk! Bizony hajlamosak vagyunk arra, hogy Isten szavát csak félig teljesítsük: Istenünknek valljuk, ellátogatunk házába, adományainkkal segítjük övéit. Isten azonban azt akarja, hogy a felebarát felé is tisztességesen éljünk. Erre János levelében is figyelmeztet: „…aki nem szereti a testvérét, akit lát, nem szeretheti Istent, akit nem lát.” (1Jn 4,20) (Tamásy Tamásné)

Ha valaki sikeres akar lenni, akkor hibái számát meg kell dupláznia.


Hinni annyit tesz, mint bízni, és pedig teljesen bízni Isten Fiának személyében, munkájában, érdemében és hatalmában.

„Jöjjetek, boruljunk le, hajoljunk meg, essünk térdre alkotónk, az Úr előtt!” (Zsolt 95,6)

Ha Isten nagyságát, dicsőségét, szentségét kapiskálni kezdi az ember, csak leborulni tud. Vagy mint Péter: találkozik Jézussal, és kezd feltárulni előtte személyének titka (bár még mennyire nem ismeri…), s megremeg, amikor ez a Jézus hívja őt követésre. Csak azt tudja megvallani, hogy saját erejéből nem képes megfelelni. „Menj el tőlem, mert bűnös ember vagyok, Uram!” (Lk 5,8) Valami hasonló remegést érzünk mi is, amikor a Krisztusban való találkozásban feltárul Isten igazi valója, irántunk való, áldozatot nem kímélő szeretete. S hogy mit kíván tőlünk, ha igazi keresztény életet akarunk élni. (Kőháti Dorottya)

„Mária így imádkozott: „Magasztalja lelkem az Urat, és az én lelkem ujjong Isten, az én Megtartóm előtt.”” (Lk 1,46–47)

Kiváltságos lelkiállapot az ujjongásé. Az ember teljes szívét megnyitva örül annak, hogy minden a legjobb, legszebb rendben történik. A világ szétszóródott puzzle-darabkái egésszé állnak össze, az egész lét értelme és célja átláthatóan és érezhetően csak ő. Az ujjongás a legnagyobb istendicséret. A Szentírás azt mondja: az Úr a hálás szívet értékesebbnek tartja bármilyen más áldozatnál. Különleges kegyelmi állapot ez, értékét az is emeli, hogy nem tart örökké. Mária előtt még ott van a gyász és veszteségek megtapasztalásának iskolája, de itt és most önmagát odaadva tud örülni Istennek. A meghatott kislány a világ egyik legszebb magasztaló imáját mondja el, nem sejtve, hogy majd évszázadokon keresztül bölcs teológusok elemzik és magyarázzák minden apró részletét. A hálás szív költészete ez, semmi máshoz nem hasonlítható, semmi mással nem keverhető össze. (Balogh Éva)

„Nagy irgalmaddal mégsem semmisítetted meg és nem hagytad el őket.” (Neh 9,31)

Az Istennel való megbékélés egész életemet új alapra helyezi. Száznyolcvan fokos fordulat ez, hiszen eddig magam voltam életem középpontjában. Amiben bízom, annak az alapját Isten vetette meg, ő tartja kezében. A kereszténység nem „magánügy” abban az értelemben, hogy a fenti igét sem elég magunkban forgatni, hanem tudatni kell a világgal. Egy atomjaira hulló, értékválságban lévő világgal. Nem hagyott el az Isten, mi se hagyjuk el őt – ez az egyedüli esélyünk és jövőnk. (Kőháti Dóra)

Sok lelki erő fakad a kitartás közepette. Légy kitartó!