A Szentlélek eltereli figyelmünket magunkról. Meggyőz arról, hogy semmik vagyunk, és hogy Krisztus minden mindenekben. (Spurgeon)

„Aki azt mondja, hogy Jézus Krisztus őbenne van, annak magának is úgy kell élnie, ahogyan ő élt.” (1Jn 2,6)

Ő bennünk és mi benne, felfoghatatlan csoda. Olyan, mint amit a gyermekét váró édesanya élhet át. Először az édesanya csak sejti, majd tudja, aztán amikor megmozdul, megtapasztalja, és amikor megszületik, meglátja, ki az, akiért élete kilenc hónapját adta. Valami hasonló csoda az, amit Isten szava tesz velünk. Először megfogan szívünkben az ige; mennyi öröm, teljesen új élet, amelyet Jézus ad! Aztán egyszer csak érezni kezdjük, hogy az ige megmozdul egy adott élethelyzetben. Egy napon pedig a megérkezés boldog órája vár ránk, a szemtől szemben való találkozás. (Sándor Frigyes)

Aki másokat lekicsinyell, az sose nagy.


Az ateizmus gyengepontja: nincs kinek hálát adni.


Az emberek meg akarják fejteni az élet titkát; nekem azonban épp rejtettsége miatt igazán szép és élni való az élet.

Egy havas reggelen, 5 órakor egy misszionáriusjelölt csöngetett a misszionáriusokat vizsgáztató otthon ajtaján. Bevezették az irodába, ott ült három órán át, mire megjelent a vizsgáztatója. 8 órakor egy nyugalmazott misszionárius lépett be és elkezdte a kérdezgetést:
- Tud-e szavakat betűzni?
Eléggé óvatosan, a jelölt ezt válaszolta: - Igen, uram.
- Rendben van, akkor betűzze azt a szót, hogy kenyér! - Kibetűzte.
- Rendben van, ért-e valamit a számoláshoz? - folytatta a vizsgáztató.
- Igen, értek valamit.
- Kérem, mondja meg, mennyi kettő meg kettő. - Négy - válaszolt a jelölt.
- Ez rendben is van - mondta a vizsgáztató.
- Azt hiszem, jól sikerült a vizsga. Holnap közlöm a bizottsággal.
A bizottsági ülésen a vizsgáztató ezt a jelentést terjesztette be az interjúról:
A jó misszionáriusi szolgálathoz szükséges minden követelmény megvan benne. Először vizsgáztattam önmegtagadásból, és kértem, hogy reggel ötkor legyen az otthon ajtajánál. Elhagyta meleg fekhelyét egy havas reggelen, minden panaszkodás nélkül. Másodszor, vizsgáztattam a pontosságát. Időben érkezett. Harmadszor, vizsgáztattam a türelmét. Várakoztattam három órán át, hogy találkozzék velem. Negyedszer, vizsgáztattam a vérmérsékletét. Semmi harag és neheztelés nem volt benne. Ötödször megvizsgáltam az alázatosságát, mert olyan kérdéseket tettem föl neki, amikre egy hétéves gyermek is válaszolhat, és egyáltalán nem méltatlankodott. A jelölt megfelel a követelményeknek.

Gyűjtenek, sokkal többet, mint amennyire szükségük van, mind csak gyűjtenek, gyűjtenek, s már nem is tudják, hogy miért...

Wass Albert


Ha a férj önző szeretetében nincs édesség, ne csodálkozzon azon, ha az asszony keserű lesz. (Spurgeon)


Ha mindaz igaz volna, amit mi, kegyesek énekelni szoktunk, más volna a világ sora, és mindenek előtt mi magunk is másképpen állnánk a világban.



Jézus lábunk együtt járjon,
a mi kezünk együtt gyűjtsön,
bensőnk együtt érezzen,
szívünk együtt dobbanjon,
elménk gondolata egy legyen,
fülünk együtt füleljen a csendességre,
szemünk egymásba nézzen és összeforrjon,
ó Jézusom a mi ajkunk együtt könyörögjön irgalomért az örök Atyához.


Nem a halál az, amitől az embernek félnie kellene, hanem az, hogy soha nem kezd el élni. (Marcus Aurelius)

„Nézd! Elvettem a bűnödet, és díszes ruhába öltöztetlek téged.” (Zak 3,4)

Börtönben járva ami feltűnő: a ruha. Egyenszabás, kék-szürke, lehangoló színvilág, dísztelenség, átlagos anyag, minden elítélt számára egyformaság. Isten előtt mindenki vétkezett, egy sincs, aki igaz lenne. Nekünk is jogosan járna a rabruha! Elkeserítő lenne abban járni! Ha Isten nem cselekszik értünk, megváltásunkat nem végzi el Jézus a kereszten… De azóta, ha odamegyünk elé, és leborulunk lélekben, mi is megtisztulunk vére által. Díszes, fehér ruhát kapunk. Becsüljük meg. Ne piszkoljuk össze! (Kőháti Dóra)

Sok keresztény a kegyelmi ajándékokból akar élni, ahelyett, hogy a kegyelem Istenére bízná magát.

„Vajon lakhatik-e Isten a földön?” (1Kir 8,27a)

Salamon király kérdezi ezt az Úr oltáránál állva, imádságra emelt kézzel, miután elkészült az Isten akaratából épített templom. Hála, magasztalás és áhítat csendül ki belőle Isten nagysága és szeretete láttán. Pedig ő még nem is sejtette, hogy Isten nagysága és szeretete még annál is nagyobb csodára képes, hogy egy emberkéz alkotta templomban lakozzon. Hogy ő maga legyen emberré, hatalma és szeretete a kereszt erőtlenségébe rejtőzzön, és így szabadítson meg bűntől, haláltól, kárhozattól. Imádságra kulcsolt kézzel a hála, magasztalás és áhítat hangján kérdezzük: hogyan lehetséges, hogy ilyen nagy Isten szeretete és kegyelme irántunk? (Isó Dorottya)


„Várom és remélem, hogy semmiben sem fogok szégyent vallani, hanem mint mindenkor, úgy most is Krisztust egészen nyíltan fogják magasztalni énértem, akár életben maradok, akár meghalok.” (Fil 1,20)

A keresztény hit legszebb és legfelemelőbb pillanata, amikor megélhetjük az „egészen nyílt magasztalás” érzését. Azt az érzést, amikor az ember megszabadul minden kötöttségtől, minden testi, lelki béklyótól, és önfeledten tud az Úr Istennek hálát adni. Ezekben a pillanatokban tudunk a legközelebb kerülni Istenhez. (Pongrácz Máté)

A derű és a humor a legjobb kenőanyag az olykor megcsikorduló házasságban... Ez a legjobb villámhárító. Még az öregedést is késlelteti.

Gyökössy Endre


A nyelvvel éppen úgy gyilkolhatunk, mint a kézzel. (Spurgeon)



A tökéletes győzelem önmagunk felett diadalmaskodni. (Kempis Tamás)

„A tudatlanság időszakait ugyan elnézte Isten, de most azt hirdeti az embereknek, hogy mindenki mindenütt térjen meg.” (ApCsel 17,30)

Meg kell térni! – mondta Pál. Az athéni emberek álltak és néztek, majd a legtöbben otthagyták őt. Mert önmagában a felszólítás még nem segít. A „térj meg” önmagában csak üres frázis, az Isten nélküli embernek semmit sem mond. Az Úr Isten Szentlelkével együtt azonban valami egészen csodálatos tartalmat nyer. Olyat, ami a bűnös szívünket Krisztus felé vezeti. Páran, mint Dioniziosz és Damarisz, tovább hallgatták Pált, és ők ott és akkor átélték az új élet örömét. (Pongrácz Máté)

Az idő el tudja végezni azt, amit a dinamit sem tud megcsinálni.

John Steinbeck


Boldog a szolga, ki az emberek magasztalása és dicsőítése közepett nem gondolja magát különbnek, mint amikor hitványnak, együgyűnek és megvetésre méltónak tartják. Mert az ember annyit ér, amennyit Isten szemében ér, sem többet, sem kevesebbet.


Ha Isten megmér egy embert, akkor a mérőszalagot nem a feje, hanem a szíve köré teszi.



Három dolog soha nem tér vissza: a kilőtt nyíl, a kimondott szó és az elmúlt nap. (Daumer)



Hinni annyi, mint biztosan tudni, hogy a Szeretet Istene csakis a legfőbb jót akarja nekünk, hogy bármi történjék, ő velünk van. A hit nem vár azonnali jutalmazást.
(Nicolae Balot)

„Jaj azoknak, akik jogtalan rendeleteket hoznak, mert elnyújtják a nincstelenek perét, megfosztják jogaiktól a nyomorultakat.” (Ézs 10,1–2)

Mai világunkban is számos példát találunk arra, hogy anyagi vagy társadalmi fölénnyel rendelkezve az ember nemegyszer visszaél helyzetével, és kizárólag saját érdekeit tartva szem előtt szinte gondolkodás nélkül károsítja meg azt, aki nem képes kiállni jogaiért. A prófétai szó egyértelmű: Isten a megalázottak és kisemmizettek mellett áll, és számon kéri az „özvegyek és árvák” ellen elkövetett bűnöket. (Smidéliusz András)

Jézus Krisztus, minden szeretet Szeretete!
Te mindig bennem élsz, még ha nem is tudok róla.
Te akkor is velem voltál, amikor megfeledkeztem rólad.
Szívemnek szívében rejtőztél, de máshol kerestelek.
Még ha távol maradok is Tőled, Te mégis vársz rám.
És egyszer eljön a nap, mikor így szólhatok hozzád:
Föltámadt Krisztus! Te vagy az életem!
Krisztus, hozzád tartozom;
Krisztus a Tiéd vagyok.


Kapaszkodj Istenbe, mint a madár: amikor énekel, remeg alatta az ág, de tudja, hogy tud repülni.



Mi kegyesek, nagyon vonzódunk ajkunkkal a nagy, nehéz szavakhoz: hit, szeretet, alázatosság, engedelmesség, igazság, tisztaság. Ha azonban egyszer nagyítóüveg alá tennénk magunkat, megdöbbennénk.

„Minden lehetséges annak, aki hisz.” (Mk 9,23)

Aki Jézus kezébe teszi az életét, annak minden lehetséges. Nem azért, mert ilyenkor valami csoda történik velünk, hanem azért, mert Jézussal válunk eggyé. Jézusnak pedig minden lehetséges – meg annak is, aki belé helyezte élete bizalmát. Nem az ötös lottó főnyereményét ígérte az övéinek. Isten országát adta nekünk. A csoda, hogy már most úgy élhetünk, mint országának polgárai. Ami az övé, az a miénk. Ha pedig az Úr velünk, ki ellenünk? Ha az Úr velünk, van-e lehetetlen? Nincs, mert minden lehetséges annak, aki hisz. (Sándor Frigyes)

Nem az a legalapvetőbb érzelmi szükségletünk, hogy szerelmesek legyünk, hanem az, hogy társunk őszintén szeressen, olyan szeretettel, mely nem az ösztönökből fakad, hanem értelmi és akarati világában gyökerezik. Arra van szükségünk, hogy olyasvalaki szeressen, aki szabadon döntött mellettünk, s aki meglátja bennünk a szeretetreméltót.
Az ilyen szeretet erőfeszítést és önfegyelmet kíván. Azzal a döntéssel jár, hogy energiáinkat befektetve a másik javát igyekezzük szolgálni, s ha erőfeszítéseink nyomán gazdagodik az élete, az minket is megelégedéssel tölt el, hiszen őszintén szeretünk valakit. Ehhez nincs szükségünk a szerelmi mámorra. Valójában az igazi szeretet a szerelmi állapot elmúltával lép életbe.

Gary Chapman: Egymásra hangolva


Nem az a vesztes, aki önmagán túllépve nyitottá, védtelenné válik, és úgymond "visszaélnek a szeretetével", hanem az, aki a kiszolgáltatottság kockázatát fel nem vállalva nem ismeri fel, hogy a másik szeretetének befogadásához is elengedhetetlenül szükséges a védtelenséget vállaló nyitás.

Biegelbauer Pál

„Pál írja: Nem kívánok mással dicsekedni, mint a mi Urunk Jézus Krisztus keresztjével, aki által keresztre feszíttetett számomra a világ, és én is a világ számára.” (Gal 6,14)

Szeretünk dicsekedni. A többiek fölé kerekedni valamivel. Sikert, pénzt, hatalmat, kapcsolatokat felmutatni. A hívő embert is eléri a dicsekvés kísértése, ha messzebbre kerül az igétől. Pál dicsekvése, öröme, ereje, büszkesége, mindene: a Krisztus keresztje. Mi hogyan kövessük Pált? Életünk minden napján, tetteinkben, szavainkban láthatóan-láthatatlanul viseljük a jelet, hogy hozzá, a megfeszített és feltámadott Úrhoz tartozunk. Ezáltal a világhoz való viszonyunk is átrendeződik. Mérhetetlenül sokat nyerünk így. (Kőháti Dóra)

Teljesedjetek be Szentlélekkel: Ez születési joga Isten minden gyermekének. (Ruth Paxon)

A hit sosem kérdezi, merre vezetik, hanem szereti és ismeri azt, Aki vezeti.

Oswald Chambers



Aki szeretetet ad, gazdagabb lesz azzal, amit ad. Minél többet ad, annál inkább gazdagodik.



Amennyit a Szentlélek épít nálunk, annyi az arany, ezüst, drágakő az épületben. Amit saját magunk építünk: az mind fa, széna, pozdorja. (Kolb Sámuel)


Az a gyülekezet, amely a szakértőire hagyja a bizonyságtétel végzését, ellentmond nemcsak Jézus Krisztusnak, hanem az első keresztyének általános gyakorlatának is. Az evangelizálás az egész gyülekezet feladata volt, nemcsak a „neves” embereké. (Leighton Ford)



Azáltal, hogy elfogadom Jézus Krisztust mint aki értem szenvedett: teljes fölmentést nyerek az igazságos büntetés alól. Az én elkárhozásom Krisztusban teljesedett be, s azért rám nézve nincs több elkárhozás. …Aki elfogadta Jézust kezesének, az elmehet szabadon, ujjal sem érintheti senki, mert tiszta. S te, barátom, akarod-e, hogy Jézus Krisztus kezesed legyen? Mert akkor szabad vagy! Így teljesedik be, hogy „az ő sebei által gyógyulunk meg”.
(C. H. Spurgeon)



Az életnek mindaddig értelme van, amíg az ember tud szeretetet adni és elfogadni.

„Az Úr velem van, mint erős vitéz.” (Jer 20,11a)

Jeremiás kesereg, hogy olyat bízott rá az Úr, amiért megverték, kalodába zárták, kigúnyolták. De vigaszt talál hite által. A tanítványok is szembesültek azzal, hogy Jézus követése nem „népszerű” dolog. Mert egészen más lesz az, aki az Úré. Nem szólhat, nem viselkedhet többé ugyanúgy, mint addig. „…többé tehát nem én élek, hanem Krisztus él bennem…” (Gal 2,20) Pár évtizede kisvárosban értelmiséginek templomba járni – karrier szempontjából – nem volt tanácsos, meséli egy lelkész az emlékeit. Mi mit tennénk meg az Úrért? Vállaljuk őt, vagy elfutunk? Egy biztos: ő velünk van, ha őhozzá megyünk. (Kőháti Dóra)

„Ha engedelmesen hallgatsz az Úrnak, Istenednek a szavára, áldott leszel jártodban-keltedben.” (5Móz 28,1.6)

Kegyetlenül nehéz a mai világban hallgatni az Úrra. Nehéz, mert minden felől zaj, morajlás, hangzavar veszi körül bennünket, és egyre nehezebb Isten beszédét meghallanunk. Pedig milyen nagy szükség lenne rá! Milyen nagy szükség lenne arra, hogy mindennap legalább csak egy fél órán át csendben legyünk, és az Úr Istenre figyeljünk. Telefon, tévé, számítógép nélkül. Ez ne legyen számunkra elképzelhetetlen! (Pongrácz Máté)

„Hiszen tudja, hogyan formált, emlékszik rá, hogy porból lettünk.” (Zsolt 103,14)

Az alkotó ismeri csak igazán saját alkotását. A teremtő Isten is tisztában van az esendő, gyenge, gyarló ember sebezhetőségével és mulandóságával; ezt figyelembe véve, erre „emlékezve” közelít hozzá – vétkének megfelelő büntetés helyett – irgalmas szeretettel. (Smidéliusz András)

„Így szólt Jézus: »Ha ti megtartjátok az én igémet, valóban tanítványaim vagytok.«” (Jn 8,31)

Mindannyian vissza tudunk emlékezni iskolai éveinkből szeretett tanárainkra. Miért is szerettük őket rajongva? Talán mert nem csak ismeretekre tanítottak, hanem személyesen megélt életüket hozták elénk. Jézust követni nem tantételek bebiflázását jelenti, hanem életformát, melyet a vele való közösségben tanul el a tanítvány. Itt nincs vita, csak a szeretet naponkénti csodája és a hála, hogy a tanítványa lehetek. (Sándor Frigyes)

ISTEN ÁLDÁSA A MAGÁNYBAN

Honnan jön, ó Uram, e béke bús szívemre?
Honnan jön ez a hit, mely úgy árad ma bennem?
Hisz még imént zavart voltam és zaklatott,
A kétség tengerén hánytak bősz habok,
Igazságot az ész álmaiban kerestem,
És a békét szegény orkán-dúlta szívekben.
Alig pár nap futott a homlokomon át,
S úgy érzem, tovatűnt egy század s egy világ:
Köztük s köztem a múlt mély szakadéka fekszik,
S új ember született bennem, és már növekszik.

A. de Lamartine


Isten előtt csak megalázkodni és ujjongani lehet. Megalázkodni, hogy ami vagy, kegyelemből vagy, tehát nincs okod gőgre, fennhéjázásra, mert mindent ingyen vettél, - de ujjongani, hogy ingyen ekkora ajándékot vettél. (Ravasz László)


Szabad akarsz lenni? Tanulj meg Istennek engedelmeskedni, másokon önzetlenül segíteni, és uralkodni önmagadon!



Vannak balga emberek, akik távcsővel fürkészik a messze jövő láthatárát és sopánkodnak az ott mutatkozó felhőkön, miközben figyelmen kívül hagyják a felettük ragyogó kék eget. (C. H. Spurgeon)

A reményben legyetek derűsek, a nyomorúságban béketűrők, az imádságban állhatatosak. Rom 12.12

A csalódottság nem bűn, de Isten elé kell vinni terheinket, mert különben keserűség lesz belőle. A fel nem dolgozott igazságtalanság, ha nincs bennünk megbocsátás, keserűséggé válik.



Aki hitét elvesztette, annak többé már nincs mit elvesztenie.

Seneca


Az alázat, az igazi tudás és az igaz megismerés kapuja.

Pilinszky János


Csak azoktól tanultál, akik csodáltak téged és kedvesek voltak hozzád? Nem tanultál fontos leckét azoktól, akik elutasítanak téged és ellened szövetkeznek?

Walt Whitman

„Csak hírből hallottam rólad, de most saját szememmel láttalak. Ezért visszavonok mindent, bűnbánatot tartok porban és hamuban.” (Jób 42,5–6)

Az istenfélő Jób szavai ezek, akiről becsületes és feddhetetlen élete alapján maga az Úr mondja ezt: „Nincs hozzá fogható a földön…” (Jób 1,8) Gőggel fertőzött kereszténységünkről, önhittségünkről rántja le a leplet Jób vallomása. Ha ez az Istentől dicséretet nyert ember is kénytelen rádöbbenni saját hitének és kijelentéseinek hamisságára, akkor bizonyára nekem is nagy szükségem van az önvizsgálatra. Ahogyan Luther is írja első tételében: „Mikor Urunk és Mesterünk azt mondta: »Térjetek meg!« – azt akarta, hogy a hívek egész élete bűnbánatra térés legyen (Mt 4,17)”. (Smidéliusz András)



„Dicsérjétek az Urat mind, ti népek, dicsőítsétek mind, ti nemzetek!” (Zsolt 117,1)

Az igaz istendicséret szívből fakad, és az egész élet mögötte van. Egyedül az ember képes szavaival és tetteivel dicsérni az Istent. A szeretet dialógusa is ez az életre hívó, megtartó Istennel: „Tartsd meg életemet, hogy dicsérhesselek” – így a 119. zsoltár. Istentiszteletünk liturgiája olyan ősi, mély, magasztos, gondosan felépített elemekből áll, hogy a nyitott szívvel részt vevő átélheti benne a közösségi istendicséret, Krisztus-dicséret igazi örömét. A találkozás csodáját a Mindenhatóval. (Kőháti Dóra)

„Egy az Isten, aki megigazítja a körülmetéltet hitből, a körülmetéletlent pedig hit által.” (Róm 3,30)

Nagyon fontos információt közöl számunkra a mai, rövid, Pál apostoltól származó ige. Legyen valaki zsidó vagy keresztény, muzulmán vagy bármilyen más vallású istenhívő, akárhogy folytatjuk is a vallások közötti párbeszédet, akárhogy próbáljuk is egymást megérteni, egy tény elől sosem szabad kitérnünk: csak egy Isten van. Nincs több. Nekünk, Krisztus-hitre jutott embereknek éppen ezért ezt mindig hirdetnünk is kell. Krisztusban közénk jött az egy Isten. (Pongrácz Máté)

Egy szántóföldön majdnem minden búzakalász meghajolt. Csak néhány szalmaszál tartotta a kalászt egyenesen felfelé. Azt gondolták magukról, értékesebbek, jellemesebbek, mint a többi. A szél, aki tisztában volt életükkel, és jól ismerte őket, így szólt: „Persze, hogy egyenesen állnak, hiszen a kalászuk teljesen üres.”

Isten minden madárnak megadja a táplálékot, de nem dobja azt a fészkébe. (Spurgeon)

Nap és Szél azon versenyeznek, ki az erősebb. Mindkettő állítja, hogy ő. Szó szót követ, majd úgy döntenek, hogy a gyakorlat majd megmutatja, kinek van igaza. Egyszer csak látnak egy vándort, aki köpenyébe burkolózva megy az úton. Szél nagy örömmel felkiált: - Nap, fogadjunk, hogy pillanatok alatt leszedem a vándor köpenyét! Én vagyok az erősebb. Hirtelen hatalmas szélvihar lesz, tépi, cibálja a vándor köpenyét. Mire az még szorosabban beburkolózik, és valami menedéket keres a szélvihar elől. Látja, a szél, hogy nem sikerül a terve, még erősebben fúj. De kudarcot vall. Ekkor előáll a Nap, és elkezd mosolyogni, sugaraival simogatni a vándort, mire az a hirtelen melegtől egyből ledobja a köpenyét. Amit a Szél nem tudott elérni erejével, azt a Nap elérte mosolyával.

„Pál írja: Arra kérlek mindenekelőtt, hogy tartsatok könyörgéseket, imádságokat, esedezéseket és hálaadásokat minden emberért.” (1Tim 2,1)

Az ember ősi vágya a birtokbavétel, más szóval a magáévá tétel. A gyermek mindent bevesz a szájába, mert így érzi azt, hogy a magáévá tette. Magunkhoz öleljük a másikat, mert birtokolni akarjuk. Az igében egy más látásmód tárulkozik elénk. Az lesz a miénk, amit imádságban meg tudunk köszönni, amiért vagy akiért képesek vagyunk Isten elé állni. Előbb a szívünkre kell vennünk a másikat, Isten elé kell vinnünk, hogy ne birtokoljuk, hanem ajándékként kapjuk vissza. Mid van, amit ne kaptál volna? Ezért most mindenekelőtt… (Sándor Frigyes)

Soha nem fogod tudni, mire vagy képes, míg meg nem próbálod. (Bob Proctor)



Tanulni annyi, mint felismerni, amit régóta tudsz. Cselekedni: bizonyságot tenni arról, hogy tudod. Tanítani: emlékeztetni másokat, hogy tudják ők is, ugyanolyan jól. Valamennyien tanulók, cselekvők, tanítók vagyunk.


Úgy nézem-e az életet, mintha az én Atyám házában folyna le? Úgy lakik-e bennem Isten Fia, mint Atyja házában?… Annyira eggyé lettél-e már Urad életével, hogy egyszerűen csak Isten gyermeke vagy, aki mindent vele beszél meg, és mindent az ő kezéből vesz el. Benned az örök gyermek él-e Atyja házában? Benned ható élete által szétárad-e otthonodban, hivatalodban, baráti körödben? (Oswald Chambers)


Van békesség, mely nem függ külső körülményektől, hanem a belül lakozó Krisztustól. Ezt semmiféle vihar nem zavarhatja meg.

A bölcsességet nem úgy kapjuk, magunknak kell azt felfedezni, oly út után, amelyet senki se tehet meg helyettünk, senki se tud tőle megkímélni… (Marcel Proust)


A felébredt lelkiismeretnek megborzadás és izgatottsága még nem igazi bűnbánat. Az igazi bűnbánat Istenhez való térés.


A hit az, hogy megteszed a lépést, amit Isten kér tőled, akkor is, ha nem látod mi lesz belőle. Nem tudod pontosan, hogy Isten mit hoz ki az egészből, de tudod, hogy arra kér, hitből tedd meg azt a lépést.

A vonat lassan közeledett az állomás felé. Mindenki izgatottan várta, hogy hazaérkezhessen. Feltűnt nekem egy fiatalember, aki idegesen tekintett ki az ablakon. Miután szóba elegyedtem vele, feltárult előttem szomorú élettörténete:

Fiatalon szülei ellen lázadva megszökött otthonról. Nem bírta a szülői ház légkörét. Új barátaival mindent kipróbált, amitől otthon óvták, intették. Hamarosan börtönben találta magát, ahol nagyon megbánta addigi életét. Éppen ma szabadult. Nem volt hová mennie, ezért írt a szüleinek, hogy bocsássanak meg neki, és fogadják vissza a szülői házba. Azt is megírta, hogy megérti, ha nem tudnak neki megbocsátani. A délutáni vonattal fog érkezni. Ha szülei készek visszafogadni, kössenek a kert végén lévő diófára egy fehér kendőt, amit ő a vonatról láthat, különben tovább utazik. Amikor a vonat a kanyarhoz közeledett, a fiún egyre nagyobb feszültség lett úrrá. Arra kért, hogy nézzem meg, ott van-e a fán a megbocsátást jelentő kendő. A kanyarban feltűnt a vén diófa. A fa tele volt kendőkkel, sőt lepedőkkel, nehogy a fiú tovább utazzon.

Aki Isten útján halad, az apró lépéseket is szeretettel teszi meg. Aki az Isten országán dolgozik, nem az igazságszolgáltatás, hanem a könyörület jegyében áll. Nem ítél, hanem szeret.

„Amikor kiirtják a földön élők közül, népe vétke miatt éri a büntetés.” (Ézs 53,8)

Hol van a te Istened? – kérdezik tőlünk sokszor. Ha az emberi gonoszság, a járványok, a természeti katasztrófák pusztítanak, gúnyosan az „üres ég” felé mutogatnak az emberek. Megrendítheti hitünket e kérdés? Nem, ha az sziklára épült. Ézsaiás könyvének 53. fejezete számomra nagybetűs válasz, szikla. Isten ott volt, mikor prófétája Krisztusról szólt. Ott volt, mikor Jézus emberré lett, amikor tanított és gyógyított, majd a Golgotán meghalt. Ott volt, mikor feltámadt, s itt van most is Isten. „Az Úr akarata célhoz jut vele” (53,10): hirdeti országát, evangéliumát. Nincs véletlen, nem a káosz az úr a teremtettségben; Isten kezében vagyunk, az utolsó szó az övé. Terve van velünk, üdvösségre vivő terve. (Kőháti Dóra)

„Egymás iránt valamennyien legyetek alázatosak, mert az Isten a gőgösöknek ellenáll, az alázatosaknak pedig kegyelmet ad.” (1Pt 5,5)

A hitre jutott ember első próbája az alázatosság. Gyakran érezzük tévesen úgy, hogy az Isten kegyelméből megkapott hit nem is annyira az ő érdeme, hanem sokkal inkább a miénk. Miért is lenne másként? Hisz mindenhol azt halljuk, valósítsd meg önmagad. Legyél te az életed irányítója. Innen már csak egy lépés a gyakran hallott mondat: legyél te magad hited alakítója. Nehéz alázatosnak maradni és kimondani: Istenem, minden a te érdemed, nélküled csak a bűn mélységében szenvedek. (Pongrácz Máté)

Ez élet aranyló porszemcséit akárhogy szorongatjuk, mind kevesebb lesz belőle, és eljön az a pillanat, amikor az utolsó aranyszemcse is, az utolsó nap is, az életünk a tenyerünkből elsodródik. Én mindig azt mondom, az ember arra született, hogy odaadja ezeket, az értékeket valamiért, egy nagyobb értékért. (Böjte Csaba)


Ha a hitben apály van, akkor emelkedik a bűn dagálya.(Spurgeon)


Ha padlón vagy, szedj fel onnan valamit!

Sophie Magory


Hát elfeledkezhetik -e az anya a gyermekéről, hogy ne könyörüljön méhe fián? És ha elfeledkeznék is, én terólad el nem feledkezem! Hátamat adtam érted a verőknek, orcámat a szaggatóknak, képemet nem fedeztem el a gyalázás és a köpdösés előtt. Betegségeidet én viseltem, fájdalmaidat én hordoztam, megsebesítettem bűneidért, megrontattam vétkeidért, békességednek büntetése rajtam van, és az én sebeimmel gyógyulhatsz meg!


Hinni annyi, mint biztosan tudni, hogy a Szeretet Istene csakis a legfőbb jót akarja nekünk, hogy bármi történjék, ő velünk van. A hit nem vár azonnali jutalmazást.
(Nicolae Balota)

„Isten kezében vannak a föld mélységei, a hegyek ormai is az övéi.” (Zsolt 95,4)

Magasság és mélység – fizikai, lelki és szellemi értelemben egyaránt a teremtő Isten hatalmának van alávetve. A természet térben és időben szédítő méretű jelenségei, ámulatra méltó erői fölött mint emberi életünk örömei és nyomorúságai fölött is ő az Úr. Ez a zsoltár Isten dicséreté

„Jézus így válaszolt: »A legfőbb parancsolat ez: Halljad, Izráel, az Úr, a mi Istenünk, egy Úr, és szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és teljes erődből. A második ez: Szeresd felebarátodat, mint magadat. Nincsen más, ezeknél nagyobb parancsolat.«” (Mk 12,29–31)

Sokakat megdöbbentett már az Istentől jövő parancs: szeresd Istent és felebarátodat! A legtöbben arról beszélünk, hogy ami igazán lényeges és fontos az életben, az a szeretet. Többnyire ennek az igazságát vagy az esküvő meghitt pillanataiban, vagy a temetésen, könnyeket hullatva érezzük a leginkább. Tudjuk, hogy ez a fontos, mégis ez marad ki leginkább mindenhonnan. Hogyan is működik, mi a szeretet titka? Isten szeretetének kell először átmelegítenie az életünket, hogy mi is átmelegíthessük másokét. (Sándor Frigyes)

Mindenható Urunk! Életünk tele van választásokkal. Kisebb és nagyobb horderejű döntéseket kell hoznunk napról napra. Ma is előttünk állnak választási lehetőségek. A nem választás is választás: rossz választás! Ezért Tőled kérünk bölcsességet, hogy felvállalva felelősségünket úgy dönthessünk, ahogyan az kedves teelőtted!



Ne gondolja senki, hogy amit másokért tehet, vagy amit másoknak adhat, az jelentéktelen semmi, s a fáradságot sem éri meg. Sok apró patak is hatalmas folyammá egyesül.


Nem nagy hitre, hanem a nagy Istenben való hitre van szükségünk.


Sohasem tudhatod, hogy egyetlen pillanat és néhány őszinte szó mekkora hatással lehet egy életre.

Zig Ziglar

A hibák visszajelzések a teljesítményünkről. A győztesek sokkal több hibát követnek el, mint a vesztesek. Ezért tartoznak ők a győztesekhez. Több visszajelzést kapnak, mivel többször próbálkoznak. Az egyik legnagyobb baj a vesztesekkel az, hogy hibáikat túl komolyan veszik, és nem veszik észre a bennük rejlő lehetőségeket...


A hitnek magában véve nincs semmi értéke, nincs semmiféle üdvszerző jelentősége. A hit nem egyéb, mint üres edény. Üdvösségünk szempontjából a hitnek csak a tartalmára: Jézus Krisztusra tekintettel van jelentősége. A hitben miénk mindaz, amire szükségünk van; a hitben közösségünk van az üdvözítő Jézus Krisztussal. (Kálvin János)



A világ színes életet hazudik neked. A tévé, a rádió, az újságok mind-mind boldogságot ígérnek, ha megvásárolsz valamit. Új szerelmet, kibontakozást hazudik egy-egy új szexuális technika, illatszer által. Függetlenséget, szabadságot ígér… De mi a valóság? A felgerjesztett vágyak, törekvések e színes forgataga mögött pusztaság lapul, életed pusztasága, amelyből fájdalmasan hiányzik a szeretet, ahol a belső béke helyét az unalom és a nyugtalanság, a lelki növekedés helyét az ambíciók, az önzetlen kapcsolatok helyét az érdekszövetségek foglalták el. Leterheltebb vagy, mint valaha, miközben szabadnak és frissnek kell érezned magad, ha nem akarsz lemaradni… Miről is? - Ebben a pusztaságban életnek nyoma nincs… Mert a Lélek belső, jóra indító ösztönzéseinek követésében áll az igaz szabadság, a világ csupán szabadosságot tud nyújtani. A szabadosság nem egyenlő a szabadsággal, hanem - az igazat megvallva - maga a rabszolgaság, ahol az ember önmaga felszínességének, önző vágyainak, félelmeinek, sebeinek rabja. Aki átadja magát a bálványimádásnak (azaz az érzéki örömöknek, hatalomnak, hírnévnek stb.) sosem fogja elérni azt a békét, boldogságot, teljességet és biztonságot, amelyet Isten megadhat nekünk, hanem mélyen csalódni fog, közben pedig sokat árthat önmagának és környezetének.

A világ kedvezni akar neked. Nézd csak, milyen jó véleménnyel van rólad. Szerinte mindenre képes lehetsz, csak rajtad áll. Csak emelkedj ki abból a lelki nyomásból, amit nevelés, erkölcs vagy bármi egyéb révén ráderőltettek! Ne legyen bűntudatod, nem vagy bűnös! És bátran nyilvánítsd ki, ha valaki/valami nem tetszik neked, forgasd fel a rendet, hogy egy új, általad is elfogadható állapotba jusson minden! Légy erős és bátor, mi tolerálunk téged… Jézus Krisztusnak viszont koránt sem ilyen jó a véleménye rólad. Szerinte bűnös vagy és bűn alatt élsz. Magadtól alig vagy képes ez ellen tenni, még a legnagyobb erőfeszítések után is rendre elbuksz. Ezek szerint nem csupán rajtad áll, hogy mi lesz veled…
Az önmagunkkal folytatott küzdelem színtere elsősorban az ima, a türelem és az Istenbe vetett gyermeki bizalom lesz. A szenvedélyt csak egy másik szenvedéllyel lehet meggyógyítani, az eltorzult szeretetet nagyobb szeretettel, a negatív viselkedést pozitív viselkedéssel, amely nem elutasítja, hanem befogadja az elsőben meglévő vágyat. Az olyan erőfeszítés, amely közvetlenül lép fel a negatív viselkedéssel szemben anélkül, hogy figyelembe venné a benne rejlő várakozást, a felismerhető pozitív szükségletet, nem biztosít tartós megoldást.

Sokan mondják: nekem tulajdonképpen nincs bűnöm. Én rendes ember vagyok és szeretetreméltó. Szinte észre sem veszik, hogy veszekednek, gyűlölködnek, még legszűkebb családjukban is viszály jár a nyomukban. Míg a maguk baját az egész földdel hordoztatni akarják, a másokéra legyintenek. Érzéketlenek az emberek szenvedései iránt. Részvétet kérnek részvét nélkül, szeretetet szeretet nélkül. Ítéletet mondanak, de magukról nem tűrnek kritikát. Igen, az ilyen ember képmutató. Valójában nem ismeri önmagát, egyszerre szorong és álmodozik - hát ezt az álmát mutogatja. Pedig ő is egy szeretetreméltó ember. Amikor Isten megteremtette, azt mondta rá: igen jó! És azt mondta: szeretlek! Ezt mondja neked is. De ha nem hallod meg ezt a halk, ám tiszta hangot, Isten hangját, akkor a világ zsivaja felé fordulsz. A világ is jót akar, - te vagy az a jó, amit akar! Azt akarja, hogy őt szolgáld - de jobb ha tudod, csak addig kellesz neki, amíg van valamid. Kifoszt, kiszipolyoz, s aztán félredob. Semmit sem kérhetsz ingyen! S ha mindenedet odaadod, akkor sem kapod meg azt, amit ígér: nem leszel bűn nélküli, nem leszel nyugodt és békés, nem leszel örömteli, s főleg: nem leszel szeretve. És Jézus? Aki látszólag olyan kellemetlenül viselkedik, bűnösnek mond és gyengének? Ő azt mondja: „Kérjetek és kaptok, keressetek és találtok, zörgessetek és ajtót nyitnak néktek. Mert aki kér az kap, aki keres az talál, s aki zörget annak ajtót nyitnak.” Ahhoz, hogy Jézus kezéből az ingyenes ajándékokat átvedd, valamit mindenképpen meg kell értened, azt, hogy valakihez mindenképpen tartozol: vagy a világhoz, vagy Jézushoz. Jézus összesen ennyit kér: bízz benne. Ha bízol benne, akkor hatalma van mindent megadni neked. Ő jól tudja, senki magát ki nem húzza a kútból, hacsak ki nem húzzák. A világ mai Münchausen bárói persze szeretnék ezt a kellemetlen tényt elhallgatatni - s helyére a saját meséiket ültetni a sikeres emberről, az önmegvalósításról meg még sokféle szép, okos és hazug dologról. S míg megpróbálod kihúzni magad e mesék által a kútból, csak még jobban lesüllyedsz, a fulladásig. Ki jön utánam a kútba? Ki szabadíthat meg? Jézus azt mondja: „Én vagyok a jó pásztor; ismerem enyéimet és enyéim is ismernek engem, (…) mint ahogy az Atya ismer engem és én ismerem az Atyát. Életemet adom a juhokért. De más juhaim is vannak, amelyek nem ebből az akolból valók. Ezeket is ide kell vezetnem. Hallgatni fognak szavamra, s egy nyáj lesz és egy pásztor. Azért szeret az Atya, mert odaadom az életemet, hogy majd újra visszavegyem.” Ő nem azt tanítja mint korunk mágusai: bízz magadban! Nem, Ő azt mondja: Bízz bennem! Én vagyok a jó pásztor, szeretlek téged és azért haltam meg, hogy te élhess! Legyőztem a halált és ebből a győzelemből neked is részt akarok adni!

Isten a Szeretet. Aki a Szeretetben van, aki megtér a Szeretetbe, az a Szeretet szabadságába tér meg, Jézus Krisztus által, aki az út az igazság és az élet. Ő az a hatalom, aki nem hatalmaskodik. Ő az az erő, aki nem erőszakoskodik. Ő az, aki nem szétszór, hanem összegyűjt. Ő az, aki mindezt ingyen teszi - mert szeret. Ő hív minket az örömben, de hív minket a fájdalomban, a szorongásban, az elveszettségben is. Azért tud hívni, mert ott is jelen van, ott is velünk van! Aki hallgat a hívásra, az életet nyer, mert az embereket az teszi boldoggá, ha a Teremtő akaratával összhangban lesznek, igent mondva az Ő hívására.

Istenem, találj meg, mert elvesztem! Istenem, szólj hozzám, hogy életre kelhessek. Ajándékozz meg önmagaddal, hogy egészen önmagamra lelhessek, megszabadulva minden rabságból!

A Hét levél Istent keresőknek című könyv alapján.



Akiknek a szemét az Úr még nem nyitotta meg, az sóhajtozik olyan dolgokért, amelyekért hálát kellene adnia.


Általában az az ember jut a legmesszebb, aki hajlandó merni és csinálni. Egy óvatos hajó soha nem jut messze a parttól.

Dale Carnegie


Az életem minden reggel újra kezdődik, és minden este befejeződik.

Edith Stein

„Az Úr ezt mondta Abrámnak: Általad nyer áldást a föld minden nemzetsége.” (1Móz 12,1.3)

Ebben az elhívásban, Ábrahám megáldásában Isten az egész emberiségre nézve cselekszik. Nem „csak” Ábrahám életében kezd újat az Isten, mikor új hazába indítja, földet, utódot ígér neki. „…akik hitből valók, azok Ábrahám fiai.” (Gal 3,7) Így pedig rajtunk vannak mindazok az áldások, amelyeket Isten Ábrahámra helyezett. Lássuk meg, hogy a Jézus Krisztusba vetett hitnek milyen mélységei, ajándékai vannak! Isten újat kezdett az egész világ életében, és ennek az újnak mi is részesei lehetünk! (Kőháti Dóra)

Egy pesszimista minden lehetőségben a nehézséget látja; egy optimista minden nehézségben meglátja a lehetőséget.

Winston Churchill

„Ezt mondta Isten: Legyen világosság! És lett világosság.” (1Móz 1,3)

Az Úristen első teremtő cselekedete a világosság létrehívása, a világosság és a sötétség elválasztása, elkülönítése. Éles határ van a kettő között, a kettőt nem lehet összekeverni vagy összetéveszteni. „…az Isten világosság, és nincsen őbenne semmi sötétség” – olvassuk János első levelében (1Jn 1,5), János evangéliuma pedig Jézusról beszél úgy, mint a világ világosságáról. Isten igéjének velejárója, természetes tulajdonsága is éppen ez: átlátható, megbízható, hűséges, tiszta fényforrás. (Smidéliusz András)

Ha olyan sok dolgod van, hogy nem jut időd imádkozni, akkor meg vagyok győződve róla, hogy több dolgot vállaltál magadra, mint amennyit Isten valaha is szándékozott rád bízni. (Moody)


Hiszen annyi feladat van, amiért nem kellene fizetni, hogy valaki elvégezze, hanem az egymásra és környezetünkre való odafigyelés megoldaná gondjainkat.
Hiszen öregek napközi otthonát, vagy óvodát látogatni, az utcát felsöpörni, a játszóteret lefesteni, a szomszédnak bevásárolni, az ágyban fekvőnek kiváltani a gyógyszert, a bizonytalant átsegíteni az úton, az öregnek segíteni megkapálni a virágoskertjét - mind-mind olyan feladat, ami nem kerül semmibe, csak odafigyelésbe. Csak! Ez az egymásra odafigyelés veszett ki a világból, mert a pénz diktál, irányit, hangol rá egy lehetőségre, vagy beszél le róla. Ma feltétlenül fontos, hogy hatékony legyen a munkánk, elfecsérelt perceink ne legyenek, s megfeleljünk a követelményeknek. Ha marad egy kis idő, akkor gyakran a reklámok sugalmazta maguk kényeztetésébe kezdenek sokan, hiszen a sok munka után megérdemlik. A modernnek hitt gondolkodás azt sugallja, sok pénzt kell hétközben keresned ahhoz, hogy hét végén kellőképpen kikapcsolódhass, felfrissülhess a következő heti hajrára. Ebbe az élettempóba nagyon nehezen fér bele a másik emberrel való törődés.


Hogyan várhatod, hogy egy virág kinyíljon a kezedben, amikor egy vulkán izzik a szívedben?

„Krisztust hirdetjük, miközben minden embert teljes bölcsességgel intünk és tanítunk, hogy minden embert tökéletessé tegyünk a Krisztusban.” (Kol 1,28)

Milyen jó lenne, ha nemcsak egy növényt vagy egy állatfajt, hanem egy-egy fogalmat is védetté lehetne nyilvánítani! Ha ez lehetővé válna, én a bölcsesség szót tenném azzá. Mert keserű látni a sok bölcsnek mondott okoskodást, a sok bölcsnek mondott esztelenséget, a sok bölcsnek mondott bölcselkedést, melyek elértéktelenítik életünket, hitünket. Védeni kell a bölcsességet. Hogy minél többen tökéletessé lehessünk Krisztusban. (Pongrácz Máté)

„Még sok hasonló példázatban hirdette nekik Jézus az igét úgy, amint megérthették.” (Mk 4,33)

Vajon miért is mondott Jézus oly sok példázatot? Azért, mert a világ egy nagy képeskönyv. Az a baj, hogy elfelejtettük olvasni a képeket. „Miért kék az ég?” – kérdezi a kisgyerek. Igazából jó a kérdés, csak a választ nem tudjuk már. Mit is üzen a kék szín? Békességet és biztonságot. Mit üzen vele Atyánk? Békességben és biztonságban élhetsz, erre alkottam a földet otthonodul. Te is élj békességben, és adj biztonságot a hozzád folyamodónak. Mekkora igehirdetés, ha megértjük… Olvasd a példázatokat, és kérd Istent, hogy megérthesd! (Sándor Frigyes)

Minél közelebb kerülünk Krisztushoz, annál nagyobb rejtély leszünk mások számára. (Spurgeon)


Nem csak nagy dolgokra születtünk, hanem kis dolgokra is. Az élet mindennapokból áll, a nagy dolgok semmiségekből tevődnek össze.

Tatiosz


Ugyanis mi - természetünknél fogva - mindnyájan hajlandók vagyunk a képmutatásra, így azután az igazság helyett annak puszta látása is bőven elég nekünk.
(Kálvin János)


Örök Mennyei Atya! Felajánlom Neked Urunk Jézus Krisztus öt szent Sebét, azokból kifolyó drága szent Vérét és azok érdemét engesztelésül az egész világ bűneiért.
Szeplőtelenül fogantatott Szent Szűz! Zárd a Te tiszta és irgalmas anyai Szívedbe az egész emberiséget; de különösen azokat a lelkeket, akik Istentől és az Egyháztól elszakadtak és súlyos bűneikben megátalkodtak. Szerezd meg nekik a bűnbánat kegyelmét és a jó mennyei Atyánk irgalmát. Ámen

A figyelem, az alázat és a csend erejével a bennünk élő imádság fog ajkunkra tolulni. Ha nem abban hiszünk, amit kérünk, hanem abban, Akitől kérjük, végül is tudni fogjuk, hogy mit kell kérnünk.


A hit tehát Istennek különleges adománya kétféleképpen is: azért, mert az emberi elmét megvilágosítja az isteni igazság megértésére, másrészt azért, mert a szívet abban megerősíti. A Szentlélek ugyanis a hitnek nemcsak megkezdője, hanem azt fokonként növeli is, mindaddig, amíg az a mennyek országába nem vezet bennünket. (Kálvin János)


A türelem a mindennapok egyenruhája, melyen a kitüntetés a szív halvány reménysugara.

Ingeborg Bachmann


Az alázat az igazi tudás és az igaz megismerés kapuja. Minden nagy tett, minden valódi erkölcsi és szellemi erőfeszítés előfeltétele. Már a dolgok természetéből fakad, hogy aki feladatán elmélyül - "megfeledkezik önmagáról". A hiúság, az önzés, az érdek nem csak erkölcsi rossz, de szellemi akadály is, s nem egy kitűnő alkotást fosztott meg attól hiú tökélye, hogy valóban közkincs, halhatatlan alkotás legyen. (Pilinszky János)



Az időbeosztás önmagunk irányítása, ezért, ha úgy tudod intézni, hogy több időt töltesz Istennel, Ő elkezd majd irányítani téged. (Jill Briscoe)

Egy csoport diák, akik nagy karriert futottak be, összejöttek, hogy meglátogassák régi egyetemi tanárukat. A beszélgetés hamar panaszkodásban csapott át a stresszes élet és munka kapcsán.

A tanár, kávét ajánlva fel vendégeinek, kiment a konyhába, s egy nagy kannányi kávéval és többféle csészével tért vissza. Porcelán, műanyag, üveg, néhányan simák voltak, néhány közülük drága és ritkaság volt, s szólt, hogy mindenki szolgálja ki magát. Amikor minden diák kezében egy csésze kávé volt, a tanár így szólt: "Megfigyeltétek, minden szép és drága csésze elkelt, hátrahagyva az olcsó, műanyag csészéket. Habár mindannyiótoknak az a természetes, hogy mindenből a legjobbat kívánjátok önmagatoknak, ez a problémáitok és a stresszetek forrása is. Amit valójában mindenki akart, az a kávé volt, s nem a csésze, de tudatosan a jobb csészékre vadásztatok, s egymás csészéit figyeltétek. Feltételezzük, hogy az élet a kávé, s a munkahelyek, a pénz, és a társadalmi pozíció a csészék. Ezek csak eszközök az élethez, de az élet minőségét nem változtatják meg. Néha, azzal, hogy csak a csészére figyelünk, elmulasztjuk élvezni a benne lévő kávét. Tehát, barátaim, ne engedjétek, hogy a csészék irányítsanak, a kávéra figyeljetek helyette."

Ha mindenki megfogadná, hogy csak akkor kér, amikor mindent megköszön: nem lenne elégedetlen zúgolódó ember. (Ravasz László)

„Isten mindenkit egybezárt az engedetlenségbe, hogy mindenkin megkönyörüljön.” (Róm 11,32)

Mennyire hamis az istenképünk, amikor úgy gondolkozunk, hogy Isten biztosan örömét leli a mi szenvedéseinkben! Isten velünk együtt szenved, és ezt Fiának keresztjében megmutatta nekünk. Milyen az ember? Olyan, aki beszél a jóról, mégsem teszi. Milyen Isten? Olyan, aki gyűlöli az ember hazugságát, de szereti magát az embert. Hiszen nem a bűnös halálát akarja, hanem hogy megtérjen és éljen. Engedd, hogy megkönyörüljön rajtad az, aki téged is nagyon szeret. „Halálosan” szeret, hogy élj! (Sándor Frigyes)

„Isten nem azért küldte a Fiút a világba, hogy elítélje a világot, hanem hogy üdvözüljön a világ általa.” (Jn 3,17)

Furcsa lehet keresztény szemmel az, ahogyan az Úr Isten „gondolkodik”. Nem azt mondja, hogy a hívők miatt, a keresztények miatt, az egyistenhitűek miatt küldte el a Fiút, hanem azt mondja, hogy az egész világ miatt. Mert Isten szeretetében nincs különbség. Isten minden embert egyaránt szeret. És ez a szeretet nyilvánult meg akkor, amikor eljött, és mindenki számára lehetővé tette az üdvösség elnyerését. (Pongrácz Máté)

Isten nem enged meg hiábavaló szenvedéseket.

Kis Szent Teréz



Megaláztatásaim az Isten kegyelmei voltak. (Baudelaire)



Milyen szelíd a szeretet útja! Biztos, hogy el lehet esni, lehet hűtlenséget elkövetni, de a szeretet mindenből tud hasznot húzni… És a szív legmélyén nem hagy mást vissza, mint alázatos és mély békét.

Kis Szent Teréz

„Minden lélek az enyém.” (Ez 18,4)

„Kész a világ, / Feszült, ünnepi várás / Terjeng felette. / Halotti csend. Csak néha-néha / Sóhajt az Isten Lelke. // Kimérve minden pálya / Megtöltve minden lélek-lámpa, / Ahol csak úr a lét…” (Dsida Jenő: Pünkösdi várakozás) Ki vagyok? Egyáltalán, miféle birtokviszonyban értelmezhető az emberi lélek? Az élet? A vers sorai költői látomásban fogalmazzák meg, hogy minden lélek gazdája a Teremtő, aki szavával világosságot ad a földre. S mi a fényből kapunk fényt. Szeretetből szeretetet. A Forrásból életet, hitet. Pünkösddel a vigasztaló Szentlelket. Kié vagyok? Kinek szolgálok? Kire mutat életem? Ha már tudom, kié vagyok – Istené –, akkor azt is tisztázni tudom, mi az enyém. S ez igen sok földi keserűségtől és függőségtől megment. (Kőháti Dóra)

NEHÉZ A KERESZTEM

Nehéz a keresztem, megváltó Jézusom,
de amit rám mértél, szívesen hordozom.
Szívemből szeretlek, ha meg is látogatsz,
eléd térdelek, bármilyen csapást adsz.
Te Krisztus vagy, mégis leroskadtál,
én kisebb vagyok a porszem poránál.
Viszem a keresztem, csak adj erőt hozzá,
ha Neked úgy tetszik, váljak áldozattá.
Minden bűnömet bocsásd meg a Földön,
hogy a másvilágon ne gyalázzon, öljön.
Légy irgalmas hozzám, Mennynek, Földnek Ura,
imádkozz érettem, Jézusom Szent Anyja.



Nincs sem időd, sem erőd mindenre, állítsd első helyre az elsőrendű dolgokat.



Sokan elengedik az élet apró örömeit, miközben a nagy boldogságot várják.

Perl S. Buck


Számtalanszor tapasztaljuk, hogy szavaink süket fülekre találnak. Ilyenkor ne okoljunk soha másokat, mivel a szemrehányásokban mindig van valami tisztátalan. Sokkal jobb, ha ilyenkor imádkozni kezdünk, érezve szavaink kölcsönös végességét.

Csodálatos erőtere és szótlan csöndje van az imádságnak. Igen, imádkozni annyi, mint eljutni Isten csöndjébe, abba a néma közegbe, amely ugyanakkor az egyedül tiszta beszéd Isten és ember, ember és minden ember között.

Ha minden zavaró elemtől meg akarjuk tisztítani imánkat, minden rejtett önzéstől, nagylelkűségbe öltözött rút kicsinyességtől, okosabb Istenre bíznunk, hogy mit is kérünk tőle, mit is üzenünk általa egy másik embernek. E néma és kérésektől - kikötésektől mentes ima, amelyben lemondunk akaratunkról, és Istenre bízzuk, miként boldogítsa és vezesse akár feleségünket vagy gyermekünket, vagyis azokat, akiket Isten legközvetlenebbül ránk bízott, s akikkel szentsége szerint is egyek vagyunk - igen, még hozzájuk intézett szavaink közül is a legtisztább és legszebb az a néma imádság, amely megfogalmazását egyedül Istenre bízzuk.

Pilinszky János


Szívem teljesen el van telve Isten akaratával, olyannyira, hogy amit ráöntenek, nem hatol be a belsejébe…, olyan mint az olaj, ami könnyen lefolyik és nem hagyja magát összekeverni a vízzel. Lelkem mélyén mindig nagy nyugalom honol, mert semmi sem tud elszomorítani.

Kis Szent Teréz


Testvéreim, azokat az Igéket olvassátok a legtöbbször, amelyek a legtöbb fájdalmat okoznak! (Spurgeon)


Vannak nehéz utak, de hitben megjárhatók: mondj rájuk "áment" ,s ha Isten néha nemet mond is, hidd el, hogy azzal áld meg.

Füle Lajos

„Vizet fakasztok a pusztában és folyókat a sivatagban, hogy inni adjak választott népemnek.” (Ézs 43, 20)

Emberi ismeret szerint lehetetlen, minden elképzelést meghaladó tetteket visz véghez az Úr övéiért. Minél nagyobb a szükség, annál nagyobb a segítség, hogy választott népének élete legyen, és bővölködjenek. Számodra is elkészítette már az újat, a te életedbe is hozza már ajándékait. Hamarosan látni fogod. (Smidéliusz András)