A harag malomkő, egy szempillantás alatt összezúzza lelkünk minden tiszta búzáját.
Sainte-Beuve


Akármilyen jelentőségteljesek is a politikai személyiségek, a katonai vagy vallási vezetők, egyikük sem mérhető ahhoz a hatáshoz, amit az édesanyák gyakorolnak. Az anyák szavait sosem felejtjük el teljesen, az ő érintésük kitörölhetetlen nyomokat hagy. Jelenlétük emléke egy életen át elkísér.


Az igazi bátorság nem a félelem hiánya, inkább a félelem legyőzése.


Ha egyházi életünk itt-ott fagyos, kedvetlen, kényszeredett egyszerűen az az oka, hogy nincs benne Szentlélek. (Victor János)


Ha mindenki tisztára seperné a maga portáját, az egész világ tiszta lenne. (Teréz anya)


HÁLAADÁS
Köszönöm Istenem az édesanyámat!
Amíg ő véd engem, nem ér semmi bánat!
Körülvesz virrasztó áldó szeretettel.
Értem éjjel-nappal dolgozni nem restel.
Áldott teste, lelke csak érettem fárad.
Köszönöm, Istenem az édesanyámat.
Köszönöm a lelkét, melyből reggel, este
imádság száll Hozzád, gyermekéért esdve.
Köszönöm a szívét, mely csak értem dobban
- itt e földön senki sem szerethet jobban! -
Köszönöm a szemét, melyből jóság árad,
Istenem, köszönöm az édesanyámat.
Te tudod, Istenem – milyen sok az árva,
Aki oltalmadat, vigaszodat várja.
Leborulva kérlek: gondod legyen rájuk,
Hiszen szegényeknek nincsen édesanyjuk!
Vigasztald meg őket áldó kegyelmeddel,
Nagy-nagy bánatukat takard el, temesd el!
Áldd meg édesanyám járását-kelését,
Áldd meg könnyhullatását, áldd meg szenvedését!
Áldd meg imádságát, melyben el nem fárad,
Áldd meg két kezeddel az Édesanyámat!
Halld meg jó Istenem, legbuzgóbb imámat:
Köszönöm, köszönöm az édesanyámat!!!
Dzsida Jenő



Istenem! Ahol Te vagy, ott van az ég, s ahol Te nem vagy, ott a halál és pokol vagyon. (Kempis Tamás)

„Istenetek, az Úr harcolt értetek.” (Józs 23,3)

Minden ellensége kezéből kimentette az Úr Izraelt, Józsué búcsúbeszédében tehát erre, a legfontosabbra emlékezteti a törzseket: a nyugalom, a birtokba vett föld, a lelki béke, minden Isten kezéből származik. A siker, az eredmény, a hadi győzelem feletti öröm miatt nagyra nőhet a nép önmaga szemében. De az Úr harcolt értetek – ő az, aki nagy, aki cselekedett. Józsué ismétli, újra és újra, végrendeletszerűen: szeressétek az Urat, mert ő tette mindezt veletek. A magunk napi harcaiban meglátjuk-e, mint Ady, az értünk jött, velünk harcoló Urat? „És hogyha néha-néha győzök, / Ő járt, az Isten járt előttem, / Kivonta kardját, megelőzött.” („Ádám, hol vagy?”) (Kőháti Dóra)

„Krisztus mondja: „Aki a legnagyobb közöttetek, az legyen szolgátok!”” (Mt 23,11) A versengés, a nagyravágyás a vérünkben, az óemberünkben van. Mindnyájan küzdünk, harcolunk a pozícióinkért. Jézus igéjében mégsem a hataloméhség ellen szól egyfajta „kicsinységre hívással” egyetemben. Tudja jól, hogy annak az eredménye nem lenne több vallásos alázatoskodásnál, újabb képmutató versengésnél, ítélkezésnél. Jézus nem a nagyobbról vagy a kisebbről beszél, hanem egy egészen más, maradandó, örök életről, amely benne és belőle él – másokért. Erre a többre indít, formál át, szül újjá Urunk. (Eszlényi Ákos)

Míg nem ismertem Jézust, azt hittem, az a boldogság, hogy mindenki szeret engem. Aztán rájöttem, az a boldogság, hogy Őáltala mindenkit tudok szeretni.

Miért éppen én? Kérdezd inkább így: miért legyek éppen én mentes a szenvedéstől?

Minden igazság csupán kinyújtott ujj, mely Jézusra mutat, aki az Igazság.

Ne vesztegessétek az időt, tegyetek jót, sok jót, soha nem bánjátok meg. (Don Bosco)

„Óvta népét, mint a szeme fényét.” (5Móz 32,10) Csodálatos ige a mai! Isten mint a gyermekét óvó édesapa jelenik meg előttünk. Olyan édesapaként, aki a legjobban tudja, mit jelent óvni egy gyermeket. Mert a gyermek – s nyugodtan gondoljon ki-ki magára – testét, életét ennek az apának köszönheti. De neki köszönhetjük a tehetségünket, az erőnket, az időnket, a kapcsolatainkat, a lehetőségeinket. Neki köszönhetjük a testi egészséget és a lelkit is, amikor a szív is vidám és erős. Azt, hogy ha a gond egy pillanatra hatalmába kerít is, de már a következő pillanatban ott vagyok Isten óvó kezében, mert vigyáz rám, mint a szeme fényére. (Tamásy Tamásné)

Több hónappal ezelőtt csodás eset történt egy amerikai városban egy édesanyával. Az asszony gyermeket várt, egészen pontosan gyermekeket, ikreket, amikor két hónappal a szülés várható ideje előtt hirtelen rosszul lett. A férje azonnal a kórházba szállította feleségét, de az orvosok hiába próbáltak segíteni neki, hamarosan beállt a halál. Perceken keresztül próbálták újraéleszteni, de sajnos nem jártak eredménnyel.
Látván, hogy az édesanya életét már nem lehet megmenteni, az egyik orvos hirtelen úgy döntött, hogy legalább a gyermekek életét mentsék meg. A műtétet percek alatt elvégezték, a két magzatot életben világra segítették.
Amikor azonban felsírtak a kicsinyek, hirtelen elkezdett dobogni az anyuka szíve, felnyitotta szemét, az orvosok és segédkezők legnagyobb csodálkozására gyermekeit kereste. Mindenki megdöbbent, mert ilyet még senki nem látott, hogy egy halott édesanyát újszülött gyermekei visszasírtak volna az életre.

„»Uram, te vagy az Isten, és igazak a te ígéreteid.«” (2Sám 7,28a)

Mennyire nehéz ezt kimondanom akkor, amikor csalódással kell elfogadnom, hogy mást mérsz rám, mint amit elvárok! Dávid király mondta ezt az imádságot válaszul az Úrnak, aki Nátán prófétán keresztül kinyilatkoztatta, hogy bár olyan nagy nevet szerzett neki, amilyen csak keveseknek adatik meg, Dávid mégsem építheti fel a templomot. Uram, én is folyton fel akarom építeni a magam templomát, a magam egzisztenciáját, neked sokszor mégis más az elképzelésed. Hiszem, hogy szebb is, igazabb is, mint amit én gondolok. – Adj erőt, Uram, elfogadni a te végzéseidet, mert hiszem, hogy igazságos vagy! Ámen. (Gerlai Pál)

A szövetség engedelmesség nélkül hatástalan és használhatatlan.

„Aki szánt, reménységgel kell szántania, és aki csépel, azzal a reménységgel csépeljen, hogy részesedik a termésből.” (1Kor 9,10)

Pesszimista életszemléletünket, amelybe gyakran beleragadunk, cseréljük le, és reménységgel induljunk neki az előttünk álló feladatoknak! Lássuk meg, hogy a feladat ugyan nehéz, és megpróbáltatások is várnak ránk, de mindvégig ott áll mellettünk az, aki a gyümölcsöt érleli. Isten munkatársai vagyunk, így azzal a reménységgel élhetünk, hogy megízlelhetjük munkánk igazi gyümölcseit. (Csorbáné Farkas Zsófia)

Eszembe jutott egy patikusról szóló történet, akinek hívő felesége volt. Az asszony kérte a férjét, keresd az Istent, imádkozz, de mindhiába, a patikusnak esze ágában nem volt Istenhez szólni, Őt keresni. Egy éjszakai ügyelet alkalmával ott ült a patikában. Jött egy kislány, akire rámordult: miért éjjel jössz, nem szeretem, ha zavarnak! Nem ért volna rá az a gyógyszer reggel? – Nagyon beteg a nagymamám, – mondta a kislány – azt mondta, azonnal hozzam a gyógyszert. A gyógyszerész megcsinálta a gyógyszert, a kislány megköszönte és elment. Aztán amint a patikus ott tett-vett, egyszer csak észrevette, hogy véletlenül kétkeresztes mérget tett a gyógyszerbe. Egy perc alatt átélte, hogy mindennek vége, ha azt a nagymama bevette.

Abban a pillanatban ott a patikában térdre rogyott, – Istenem, ha vagy, kérlek, hogy segíts! A gyermek már hazaért, semmit nem tudok tenni, végem van. Istenem, ha vagy, Hozzád akarok térni!

Egy idő múlva sírva csengetett be a kislány a patikába és elmondta: – Már tíz perce itt járkálok, nem mertem becsengetni, rohantam, megbotlottam, eltört az üveg, kifolyt a gyógyszer, ne tessék haragudni! A gyógyszerész sírva borult a kislány nyakába, – van Isten! Van bocsánat, van újrakezdés!

Valaki kiáltott az éjszakában és bár kicsiny reménységgel, de ha már kiáltott, hit volt mögötte…

„Istenünk ereje mindazoknak a javára van, akik őt keresik, de hatalma és haragja fordul mindazok ellen, akik őt elhagyják.” (Ezsd 8,22)

Istenünk egyik legnagyobb szabadítása az, amikor az aggodalmaskodó szív megnyugszik benne. Ezért hangzik biztatásként ez az ige. A Mindenható ereje javunkra van, mozdulata mind a mi érdekünkben, védelmünkben történik. Ezsdrás számára így vált biztosítékká, valósággá Isten ígérete, szava, hogy az Úr vigyáz népére a hazavezető úton. Hitte az Úr megtartó, megőrző hatalmát. Atyánk ugyanezt a rendíthetetlen bizalmat ébresztgeti bennünk szavával, hogy rábízzuk magunkat az ő tervére, gondviselésére. (Eszlényi Ákos)

„Jézus így szólt hozzá: „Zákeus, szállj le hamar, mert ma a te házadban kell megszállnom.” Ekkor sietve leszállt, és örömmel befogadta.” (Lk 19,5–6) Úrvacsorai liturgiánkban gyakran imádkozom: „Uram, nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj, de segítségedre szorulok, és vágyódom kegyelmedre.” Valóban méltatlanok vagyunk Jézus jelenlétére. Zákeus sem volt méltó rá, Jézus mégis betért hozzá, hogy üdvössége lehessen. Ma, amikor ezt az igeverset olvassuk, tulajdonképpen mi vagyunk azon a fán. Előttünk áll meg Jézus, és nekünk mondja: nálad akarok megszállni, otthon lenni, veled akarok találkozni. Legyen a mi találkozásunk is örömmel teli Jézus-befogadás! (Tamásy Tamásné)

Jézus Krisztus azzá lett, amik mi vagyunk, hogy azzá tehessen bennünket, ami Ő. (Irenius)

»Jóságod és szereteted kísér életem minden napján, és az Úr házában lakom egész életemben.«” (Zsolt 23,6) Egyedül egy rideg, idegen helyen vagy elégedetten, az otthon melegében másképp ér ez az ige bennünket. Bizony néha kietlen és hűvös ez a világ, de ha megismerjük, ha betöltjük szeretettel, békességgel, imádsággal, akkor a mi számunkra is igazi otthon lesz. Az Úr mindenütt a közelünkben van, nem lehet Istent a templom falai közé beszorítani. – Add, Uram, hogy lássuk, hogy nemcsak a templom a te házad, hanem az egész világ, ahol élünk! Ámen. (Gerlai Pál)

Lelkemet két dolog tölti annál jobban megújuló és öregbedő csodálattal és tisztelettel, minél többször és tartósan foglalkozik vele gondolkodásom: a csillagos ég fölöttem és az erkölcsi törvény bennem. (Kant)


Ne tartsuk számon, mit tettünk. Ne legyünk lelki könyvelők. Egyetlen vágyunk az legyen, hogy Istennek tetszően cselekedjünk. (Martyn Lloyd-Jones)


Önmagunkon uralkodni a legnagyobb uraság. (Ecsedy)


Rózsaszedés közben tövissel találkozunk, de a tövis mellett mindig ott van a rózsa.
Don Bosco


Szeress nagyon, szeress a csalódások ellenére is, mert ezt a szeretet nélküli világot csak a nagyon szeretők tudják megmenteni.


Te, Uram, aki kívül vagy az időn,
csak mosolyogsz, amikor látod,
hogyan viaskodunk mi vele.
Jól tudod, mit csinálsz.
Nem követsz el hibát,
akkor sem követtél el,
amikor kiosztottad az időt az embereknek.
Mindenkinek adtál időt, hogy kiszámíthassa,
mit is akarsz vele.
Igen, van időm, Uram.
Minden idő az enyém, amit nekem adtál:
életemnek évei,
éveimnek napjai,
napjaimnak órái.
Az én dolgom csupán,
hogy nyugodtan és tisztán töltsem;
hogy megtöltsem úgy, ahogyan Te kívánod,
hogy engedelmeskedjem Neked,
aki a vizet borrá változtathatod,
mint egykor Kánában tetted…
Uram, többé már nem időt kérek Tőled,
hogy ezt vagy azt tehessem.
Csak kegyelmet kérek Tőled,
hogy a nékem adott időben azt tegyem,
amit Te akarsz.
Michel Quist


Uram! Adj hitet számomra, hogy úgy éljek és gondolkozzam, hogy Te mindentudó és mindenható Isten vagy. Előtted semmi sem lehetetlen. Milyen sokszor elfelejtem ezt, bocsáss meg nekem érte! Add, hogy őszinte hittel merjek emberi életeket eléd vinni, mert a Te hatalmadnak nincsenek korlátai. Ámen


Urunk, Te megadod nekünk, hogy mindig újra kezdhetünk! Te ajándékozod nekünk a jövőt. Minden nap érezzük, hogy múlik az idő, éveink száma véges.


Urunk, mindannyian szeretnénk végtelen távlatokban élni. Szeretnénk megtapasztalni a soha el nem múló fényt, szeretnénk, ha miénk lehetne az élet teljessége. Kérünk, add, hogy az előttünk álló időt igazi gazdagodásra használhassuk. Add, hogy azt keressük mindig, ami soha véget nem ér. Add, hogy mindennapjainkban megtapasztalhassuk: a szeretet soha el nem múlik.

A bennünket érő próbák felfedik igazi mivoltunkat, megmutatják, hogy valóban Isten gyermekei vagyunk-e. (Martyn Lloyd-Jones)


A szenvedések lehántanak az emberről minden kölcsönvett hitet, és arra kényszerítenek bennünket, hogy mindenki a saját maga forrásából merítsen. A bajok közepette minden mesterséges támasz kidől, és az ember nem támaszkodhatik több hitre, mint amennyi saját magának van. (Fosdick)

„Amikor kiáltottam, meghallgattál engem, bátorítottál, lelkembe erőt öntöttél.” (Zsolt 138,3) Sűrűn mondogatjuk, idézzük a 130. zsoltárból: „A mélységből kiáltok hozzád, Uram!” Mai zsoltárversünk már nemcsak a mi nyomorúságunkról, mélységeinkről szól, hanem Isten nagyszerűségéről is, aki nemcsak meghallgat minket, de bátorít és erőt is ad. Tudatosítsuk magunkban, hogy Isten mindig több oldalról és többszörösen siet segítségünkre, mint amekkora a mi gondunk! Higgyünk abban, hogy Istennek örömére van, ha minket kiegyensúlyozott, bátor, boldog, erős embernek lát – és mi is így látjuk magunkat, hiszen mindezt tőle kaptuk. (Tamásy Tamásné)

Az önmagunkról való lemondás, önmagunk teljes felajánlása Krisztusnak, a szentek közösségében valósul meg. (Nicolae Balota)


Ha tudnák az emberek, milyen nagy boldogság rejlik a legyőzetésben, akkor senki sem menekülne előle. (Trudel)

„Hangos szóval magasztalom az Urat, és dicsérem őt a sokaság előtt.” (Zsolt 109,30) Dávid azt énekli a zsoltárban, hogy azért magasztalja az Urat, mert a szegény pártjára áll. Én vajon mindig a magam pártján érzem az Istent? Amikor ezen merengek, inkább saját magamnak kell feltennem a kérdést: vajon mindig a maga pártján tud engem az Úr? Mennyire nincs merszem őt dicsérni, amikor lenne rá alkalmam! – Add, Uram, Szentlelkedet, hogy legyen erőm kimondott, hangos, hallható szóval dicsérni téged! Ámen. (Gerlai Pál)

Isteni Üdvözítőnk, aki földi tartózkodásod alatt olyan gyöngéd szeretettel viseltettél a szegények iránt, adj a mi szívünkbe is a tiedhez hasonló megértést. Engedd, hogy érzéki természetünk ellenkezését legyőzzük! Engedd, hogy a szegényeket segítsük, fájdalmaikban vigasztaljuk, tudatlanságukban tanítsuk, s minden nyomorúságukban könnyebbséget igyekezzünk nekik szerezni. Add, hogy a szegényekkel szemben tanúsított barátságunk a te barátaiddá tegyen bennünket, ki az Atyával és a Szentlélekkel együtt élsz és uralkodol örökkön örökké!
Páli Szent Vince

„Jézus azt mondta Péternek: „Én könyörögtem érted, hogy el ne fogyatkozzék a hited.”” (Lk 22,32)

A hit nem emberi erő, teljesítmény vagy döntés, amelyre büszkék lehetnénk. A hit Isten ajándéka. Olyan bizalom, amely az igében születik, Isten ígéretébe kapaszkodik, kegyelméért kiált a legnagyobb mélységekben, a bukások ellenére is. Csodálatos kincs. Megmaradása, formálódása, „elmélyülése” is az Úr kegyelme. Áldott az a gondviselő szeretet, amely szüntelenül azért esedezik, munkálkodik, hogy mi, akik az övéi vagyunk, ki ne essünk ölelő karjaiból! (Eszlényi Ákos)

KÍNOD LEGYEN AZ ERŐM
Uram, te a legkisebb segítségért is önmagaddal ajándékozol meg.
Add, hogy mindig önzetlenül tudjak segíteni keresztjüket viselő felebarátaimon!
Taníts meg bűneimet megsiratva, igaz szívvel megtérni!
Taníts meg másokért élő, áldozatos szeretetre!
Add, hogy ne pazaroljam el örök javaimat,
Hanem megőrizzem a megszentelő kegyelem égi köntösét,
Legszebb kincsemként ápolva azt!
Gyengeségemben kínod legyen az erőm.
Gyávaságomban bátorságot,
Szenvedésben vigaszt adjon
Tőrrel átszúrt Szíved.
A kereszt fénye legyen lámpásom,
S fájdalma út, melyen járva eltalálhatok Hozzád.


Krisztus eledele az volt, hogy az Atya akaratát cselekedje, tekintet nélkül arra, hogy ezért korona vagy kereszt várt-e Rá.


Mi az hogy adni? Egyszerűnek látszik a felelet erre a kérdésre, pedig valójában tele van kétértelműséggel és bonyolultsággal. A legelterjedtebb félreértés szerint, aki ad, az “felad” valamit, megfosztja magát valamitől, áldozatot hoz. Az olyan ember, akinek jelleme megrekedt a befogadó, kihasználó, felhalmozó beállítottság szintjén, az csakugyan ezt érzi, amikor ad.
Erich Fromm


Ó, ha tudnánk, hogy mit nyerünk, ha mindenről lemondunk!
Kis Szent Teréz

„Szeressétek az igazságot és a békességet!” (Zak 8,19b) Hazug világban, hazugságok között igazi parancs Zakariás szava. Nem véletlen a próféta intése, hiszen akkor lehet együtt élni egymással a világban, ha betartjuk a játékszabályokat. Az emberi együttélés egyik legfontosabb szabálya, hogy törekedjünk az igazságra, és abból az egyetlen igazságból merítsünk, amelyet Isten Jézus Krisztusban nyilvánvalóvá tett a számunkra. Az igazság követése egyenes úton vezet bennünket a békesség felé. A hazug világ ellen egyetlen „fegyver” van: az igazság, Isten igazsága. (Csorbáné Farkas Zsófia)

Többnyire alábecsüljük egy mosoly, egy simogatás, egy kedves szó, egy figyelő tekintet, egy őszinte bók vagy csekélyke törődés erejét, pedig mind képes rá, hogy új irányt szabjon életünknek.


Uram, akarod a kezemet,
hogy ez a nap a rászoruló szegények
és betegek megsegítésével teljen el?
Uram, neked adom ma a kezemet.
Uram, akarod a lábamat,
hogy a mai nap azok látogatásával teljen,
akiknek barátra van szükségük?
Uram, neked adom ma a lábamat.
Uram, akarod a hangomat,
hogy a mai nap beszélgetéssel teljen azokkal,
akik a szeretet szavát szomjazzák?
Uram, neked adom ma a hangomat.
Uram, akarod a szívemet,
hogy ez a nap a magányosok
szeretetével múljon el,
mert hiszen ők is emberek?
Uram, ma neked adom a szívemet.
Kalkuttai Boldog Teréz


Vedd komolyan amit csinálsz, és ha felelősséget érzel iránta, jól fogod csinálni. (Csíkszentmihályi Mihály)

A kereszténység legfontosabb üzenete, hogy jog szerint minden ember egyenlő és csak a szeretet által létezik igazi megismerés. (Fazekas István)


A megkeseredett keresztyén valódi problémája az, hogy sosem tört még igazán össze bűnei alatt. (Martyn Lloyd-Jones)


A szerető ember nem magára figyel, még a másik emberben sem keresi magát, mert elfelejtette önmagát; ezáltal önzetlen az ő szeretete.


Adni csodálatos dolog. Még ha csak gondolatban kívánunk áldást valakinek az életére, ha szeretettel gondolunk rá, ha némán imádkozunk érte, akkor is nagy hatással lehetünk az életére.


Aki a mennyben aratni akar, annak a földön vetni kell.

„Az ember haragja nem szolgálja az Isten igazságát.” (Jak 1,20)

„Igazam van! Haragszom mindhalálig!” Ki tudja, hányszor fogalmazódott meg bennünk ez a jónási mondat, amikor múltbéli eseményekre gondoltunk. „Megbántottak, megaláztak, összetörtek, gyűlölnek.” Az a „legtermészetesebb”, hogy fellángol bennünk a harag. Csakhogy ez a „természetes” a sátán munkája bennünk. Évekig, évtizedekig, sőt mindhalálig képes mételyezni kapcsolatainkat. Csak rombol, bezár, elválaszt. Krisztus azonban építeni, ebből szabadítani (Jn 8,32), gazdagítani jött közénk. Őrá figyeljünk, hogy Isten igazsága, országa a kapcsolatainkban is épüljön – így leszünk szabadok a szeretetre. (Eszlényi Ákos)

Befejezetlen szentély a szíved, szentséges titkok gyönyörű temploma; áldozatból épül benne oltár; s véget nem érő a kegyelmek folyama.
Simon András


Kapaszkodj Istenbe, mint a madár: amikor énekel, remeg alatta az ág, de tudja, hogy tud repülni. (Don Bosco)


Krisztust nem lehet megmagyarázni. Vele találkozni kell, szóba állni Vele és átélni Őt.

„Mindaz, amit Isten tesz, örökké megmarad; nincs ahhoz hozzátennivaló, és nincs belőle elvennivaló.” (Préd 3,14a)

A teremtés műve nem igényel kiegészítést, korrekciót. Bár létezik az Istentől kapott teremtésbeli mandátumunknak olyan felfogása, mely minket a teremtés folytatóiként láttat, de ha így van is, mi, a teremtés továbbvivői rossz úton járunk. Nem tanulunk a teremtésből, nem használjuk annak mintáit, módszereit. De Isten nem csupán a teremtés művével, hanem a megváltás művével is alakítja életünket. Ennek Jézus számunkra az alapja, „alapköve”, mely további építkezést, ráépülést feltételez. Együtt kell látnunk a kettőt és így, ebben az egységben szolgálni a teremtés művét és a megváltás művét. (Réz-Nagy Zoltán)

„Semmivé teszi az Úr a nemzetek tervét, meghiúsítja a népek szándékait.” (Zsolt 33,10)

Ember tervez, Isten végez! Életünk során számtalan tervünk van, amelyet igyekszünk megvalósítani. Közülük sokat saját erőnkből teljesítünk, de vannak olyanok, amelyekért hiába küzdünk, mégsem valósulnak meg. Mindazok a tervek, amelyekből kihagyjuk Istent, rövid távon ugyan hozhatnak sikert, de hosszú távon nem tesznek boldoggá. A legjobb terv az emberi életben Istenre bízni magunkat és az ő útján járni. (Csorbáné Farkas Zsófia)

Szeretni annyi, mint sebezhetővé válni.

„Téged hívlak, Uram, kősziklám, ne fordulj el tőlem némán!” (Zsolt 28,1a)

A legnagyobb büntetés nem a haragos kiabálás, hanem az, ha már szóra sem méltatnak, ha keresztülnéznek rajtam. Dávid is ezért könyörög az Istenhez: ha elfordulsz tőlem, Istenem, az olyan, mintha meghalnék… Dávid helyzetébe kerülve feltehetem a kérdést: vajon a némaság honnan ered, miért van? Lehet, hogy csak én nem hallom Isten szavát? Lehet, hogy nem is ő fordul el tőlem, hanem csupán az én elfordulásom szemszögéből tűnik úgy? – Adj erőt, Uram, hozzád fordulni mindenkor! Ámen. (Gerlai Pál)

Tudd, hogy szavadat félreérthetik. Olykor tetteidet is. A félreértés épp úgy hozzátartozik az emberhez, mint fához a levél, tengerhez a víz, törzshöz a kar, fejhez a gondolat. A félreértés oly természetesen jár-kel a világban, mintha együtt született volna a megértéssel. Ne magyarázkodjunk, ne szépítsük a történetet. Az igazság aranyból van és kiállja az idő próbáját.
Tatiosz


Uram, Jézus, add meg nekem, hogy mindig elégedett legyek azzal, amit te adsz nekem, s adományaidban felfedezzem az életemet boldogító kegyelmet. Segíts nekem, hogy ne a földi kincsek felé fordítsam szívemet, hanem egyedül feléd, aki tudod, mire van szükségem az örök élethez. Nyisd meg szememet, hogy észrevegyem a körülöttem élő nélkülözőket és szegényeket, hogy önzetlenül, szeretettel segítsem őket. Ámen

A fájdalom Istennek a követe, akit hívogatóba küld hozzánk, az utcán kóborló koldusokhoz. Minket hív királyi vacsorára: az Ő Fiának lakodalmára.

Adj nekem, jóságos Jézusom
Téged megértő értelmet,
Téged átélő érzelmet,
Hozzád siető lelket,
Irántad buzgó bensőséget,
Rád bukkanó bölcsességet,
Téged felismerő világosságot,
Érted égő szeretetet,
Benned élő szívet,
Téged dicsérő tetteket,
A Te szavaidra hallgató füleket,
A te szépségedet szemlélő szemeket,
A Te fölségedet magasztaló nyelvet,
Neked kedves életmódot,
A Tőled küldött bajokat elviselő békességet,
Hozzád vágyó hű kitartást,
És adj, Jézusom, boldog halált!
Jutalmazz jelenléteddel,
Fényes feltámadással,
És az örökké boldog életben add jutalmul magadat!
Ámen

Aki megtalálja Jézust, drága kincset, sőt mindenekfelett való kincset talál. És aki elveszti Jézust, nagyon sokat, sőt többet veszít az egész világnál. (Kempis Tamás)

Egy szent tanító a Gangesz partján készült a rituális fürdőjére, amikor a közelben egy család tagjait hallotta dühösen kiabálni egymással. Mosolyogva a tanítványaihoz fordult és megkérdezte:
- Miért kiabálnak az emberek, amikor dühösek?
A tanítványok elgondolkodtak, s az egyikük így szólt:
- Amikor elvesztjük az önuralmunkat, kiabálunk.
- De miért kell kiabálni, amikor az, akihez beszélsz ott áll melletted? Halkan is elmondhatnád neki azt, amit akarsz – mondta a tanító.
A tanítványok nem találták a választ, s a szent a következő magyarázatot adta:
- Amikor az emberek haragszanak egymásra, a szívük eltávolodik egymástól. A távolság miatt kiabálniuk kell ahhoz, hogy hallják egymást. Minél dühösebbek, annál jobban kiabálnak, mert annál nagyobb a távolság. Amikor két ember megszereti egymást, nem kiabálnak, hanem kedvesen, lágyan beszélnek, mert a szívük nagyon közel áll egymáshoz, nincs köztük távolság. Amikor még jobban szeretik egymást, annyira egy helyen van a szívük, hogy már halkan sem kell megszólalniuk, megértik egymást már abból is, hogy csak egymásra néznek. Ilyen közel állunk egymáshoz, amikor szeretet van. A tanítványaira nézett, és így folytatta:
- Amikor vitatkoztok, ne hagyjátok, hogy a szívetek eltávolodjon. Ne mondjatok olyan szavakat, amelyek eltávolítanak benneteket egymástól, mert különben eljön az a nap, hogy olyan nagy lesz a távolság, hogy nem találjátok meg a visszavezető utat.

Én mindig a dolgok jó oldalát látom. Vannak emberek, akik mindent úgy fogadnak el, hogy számukra teher legyen. Nálam a helyzet éppen a fordítottja; még akkor is, ha számomra nincs más, mint szenvedés. Legyen az ég még oly sötét is…

Kis Szent Teréz

„Isten, gazdag lévén irgalomban, az ő nagy szeretetéért, amellyel minket szeretett, minket is, akik halottak voltunk a vétkek miatt, életre keltett a Krisztussal együtt.” (Ef 2,4–5)

Vétkeink a halál jelei rajtunk. Ha nem lehet semmissé tenni a bűnt, a test halálánál rosszabb történik velünk, de van segítség. Ha halálos bajunk van, és csak egy megoldás van, nem töprengünk, hogy miért nincs több lehetőség. Halálos bajunkra Isten szeretete a megoldás. Ő halálra adta az Úr Jézust. Jézus keresztáldozatába került, hogy mi életre keljünk, megszabaduljunk bűneinktől, és lekerüljenek rólunk a halál jelei. Krisztus sebei által meggyógyulunk, feltámadásának ereje által életre kelünk. Ez akkor történik velünk, ha bűneink súlya miatt összeroskadva őszintén megbánjuk azokat. (Bozorády Zoltán)

Isten talál hírnököket mindaddig, amíg lesz üzenete. (Spurgeon)

Istenem, szeretlek.

Kis Szent Teréz

„Istennél van segítségem és dicsőségem.” (Zsolt 62,8)

Hétköznapjaink egyik legnagyobb kérdése az, hogy ki tud segíteni nekünk. Legtöbbször önmagunkban bízunk, abban, hogy saját erőnkből képesek vagyunk megoldani a problémáinkat. Túlzott önbizalmunk következtében hátat fordítunk annak, aki valóban segíteni tud rajtunk. A zsoltáros őszinte vallomása nekünk is biztatást adhat, amikor érezzük, hogy erőnk végéhez értünk: nincs tovább, nincs más lehetőségünk, mint Istenben bízni. (Csorbáné Farkas Zsófia)

„Jézus mondta: »Nézzétek meg a hollókat: nem vetnek, nem is aratnak, nincsen kamrájuk, sem csűrjük, Isten mégis eltartja őket. Mennyivel értékesebbek vagytok ti a madaraknál!«” (Lk 12,24) Köszönöm, hogy emlékeztetsz, Úr Jézus, az Atya szeretetére! Olyan könnyen elfelejtem, hogy gondot visel rólam. Sokszor csak a nyerészkedéssel, az anyagi biztonságommal törődtem, pedig mennyivel fontosabb a lelki biztonság! Szinte hallom: „Bolond, még ez éjjel elkérik tőled a lelkedet!” – Add, Uram, hogy valóban jót és értékeset gyűjtögessek e világban! Ámen. (Gerlai Pál)

Más hibáinak elviselésében türelemre törekedjél, mert benned is elég sok van, amit másnak kell eltűrnie.

Kempis Tamás

Nagy erő kell ahhoz, hogy az ember a küzdelemben megálljon, de még nagyobb, hogy a győzelem mámorában el ne essék.

Spurgeon

Pénzhiányban szenvedni kellemetlen, betegségben sínylődni fájdalmas, barát nélkül lenni szomorú, rossz hírbe keveredni kétségbeejtő, de Krisztus nélkül lenni a legborzasztóbb hiány a földön. (Spurgeon)

Sehogy sem tetszett nekem, amikor láttam, hogy az emberek csak tantételeket fogadtak be anélkül, hogy megismerték volna Jézus Krisztust, vagy saját megváltásuk szükségét.

John Bunyan


Sohase aggódjunk olyan dolgok miatt, amiket nem tudunk megváltoztatni, mert az egyszerűen energiapazarlás. (Martyn Lloyd-Jones)

„Te magad okoztad ezt magadnak, mert elhagytad Istenedet, az Urat, amikor a helyes úton akart vezetni.” (Jer 2,17)

Hogy az emberiség nem jár helyes úton, arra talán elég Jean-Claude Carriere-nek az az adata, hogy valamikor a 17. században az életszínvonalbeli különbség egy szegény és egy gazdag ország között 1 : 5 aránnyal volt kifejezhető, az 1970-es évekre ez az arány 1 : 800, mára pedig 1 : 4000. Madagaszkáron azért irtják a helyi lakosok az erdőt – elpusztítva ezzel saját jövőjüket –, hogy faszenet állítsanak elő belőle, és potom pénzért eladják. Isten világosan megmutatta: csak egy szolidáris, egymás terhét hordozó társadalomnak van jövője. Ennek előképe, prototípusa lehetne az egyház. (Réz-Nagy Zoltán)

Türelemmel kell lennünk mások nyomorúsága iránt, de még nagyobb türelemmel viseljük el a magunkét.

Valahol a fronton katonák vannak együtt. Az egyik katona hívő, már megismerte Jézust. Nagyhét van, bár ott a fronton ez nem érdekes. De ez a fiatalember ott ül, és nézegeti a kezét. A másik megkérdezi: mit nézegeted a kezed? Azon gondolkozom, hogy itt szögezték át Jézus kezét. Micsoda gondolataid vannak neked, hogy jut ilyesmi eszedbe? – mondja a másik, mikor most mindenkit az a gondolat foglalkoztat, hogy jut innen haza.

Jól tudják ugyanis, hogy van egy olyan írás, amit úgy hívnak, hogy nyílt parancs, amivel valaki minden őrszemen keresztüljut, minden országhatáron átjut; a gyorsfutárok kapják. Arra gondol az egyik fiatalember, most talán nem vigyáznak úgy az irodára, leszaladok, ellopom a nyílt parancsot és megszököm. Sikerül is, de még akkor este felfedezik a lopást és az egész társaságot kiállítják.

Átkutatnak mindenkit, hogy kiderítsék, ki az, aki meg akar szökni. A hívő fiú látja, hogy a szomszédja hol elsápad, hol vörös és folyik róla a víz. Megkérdezi, – nálad van? – Igen. – Add ide! Két kéz egymás mellett, egyik kinyílik, másik becsukódik. Aztán már ott vannak a vizsgálók és megtalálják kezében a nyílt parancsot. – Na te hívő képmutató, te akartál szökni? Nincs sok teketória, kiállítják, a fegyverek eldördülnek és leesik a földre.

Aki ellopta a nyílt parancsot, nem tud aludni. Egy hang kiált benne: gyilkos, gyilkos! Éjszaka kikúszik a halott mellé, akit még nem takarítottak el, hadd lássák a többiek, ez a vége annak, aki ilyent tesz. Odakúszik hozzá, egyik keze messze a testétől és egy golyó pontosan ott ment át rajta, ahol mutatta. Ráborul a kézre, és életében először megérti, mit jelent az, hogy Krisztus magára vette a bűneinket.

A gőg kibuktatta Sault a királyságból, Nabukodonozort az emberek társaságából, Hámánt a fejedelmi udvarból, Ádámot a paradicsomból, és Lucifert a mennyországból. (Spurgeon)

A tengerparton a csónakja árnyékában békésen szunyókáló halászt egy turista fényképezőgépének kattogása zavarja meg, s ébreszti fel álmából. Így kezdődik Heinrich Böll Nobel-díjas (1972) német író egyik novellája.

A történet azzal folytatódik, hogy a turista arra akarja rávenni a halászt, hogy ne pihenjen, hanem menjen ki a tengerre halászni. A halászembernek viszont esze ágában sincs hajóba szállni, mert fantasztikusan érzi magát, sőt, soha életében nem érezte ennyire jól magát, mint ezen a napon. Az elszomorodó turistának végül elárulja, hogy azért nem megy ki a tengerre, mert aznap már egyszer kiment, és annyi homárt és rákot fogott, hogy még a következő két napban sem kell kimennie halászni.

A turista ekkor előadja neki nagyszerű ötletét. Ha a halász naponta kétszer, háromszor vagy még többször tengerre szállna, akkor sokkal több homárt és rákot tudna fogni. Ha naponta többször halászna, rövid idő után már motoros bárkája lehetne, aztán több hajót is vásárolhatna és alkalmazottai lennének. Néhány év múlva már saját halfeldolgozó üzeme lehetne és a világ minden részére szállíthatna a tengeri finomságokból. És akkor majd?, de itt elakadta turista. És akkor mi lenne? – kérdezett vissza a halász. Hát akkor nem kellene dolgoznia és nyugodtan pihenhetne a tengerparton, békésen szunyókálva. A halász csak ennyit válaszolt a nagyszerű ötletre: Én most is ezt teszem. Békésen szunyókálok és nézem a tenger hullámait.

Csak az imádságban érjük el az értelem, a test és a lélek teljes harmóniáját, ami a törékeny embernek megadja a rendíthetetlen erőt.

„Én, én vagyok az Úr, rajtam kívül nincs szabadító.” (Ézs 43,11) Az emberek tanácstalanságukban, a jövőtől való félelem, a haláltól való rettegés miatt, a halottaik miatti fájdalomtól indíttatva, a jó jövő ígéretéért kiszolgáltatják magukat hitetőknek. Ezek félrevezetnek, vagy ami még rosszabb, úgy kötnek magukhoz, hogy az emberek jobban hisznek nekik, mint Istennek. Igénk felhívja figyelmünket arra: nincs más szabadító, csak Istenünk, az Úr. Csak Isten szavának higgyünk, aki ingyen kegyelméből, Jézusért a legjobbat adja nekünk: igazi szabadulást és biztos, boldog, örök jövőt. (Bozorády Zoltán)

Egy szerény képességű, alázatos és erényes ember sokkal több jót tesz, mint egy büszke okos. (Don Bosco)


HA A FÁJDALMAT KÉRED…
Ha a fájdalmat kéred tőlem…
Tégy velem amit akarsz, Úr Jézus.
Ha a magányomon keresztül megnyerhetsz másokat.
Ha szeretetük jó Neked,
Akkor Uram, boldogan szenvedek a világ végéig is.
A Te akaratod mindennél fontosabb…
Most tudom csak, hogy sosem hagytál el engem.

„Hozz ki engem a börtönből, hogy magasztalhassam nevedet!” (Zsolt 142,8a)

Vannak börtönök, melyeket mi magunk építünk magunk köré. Amikor a hívő azt imádkozza, hogy hozz ki a börtönből, nemcsak a kőből és vasrácsból való börtönről beszél, hanem a szabad szemmel nem látható, de embereket megnyomorító lelki börtönökről is. Az emberek azért követnek el bűnt, mert nem elég szabadok a jóra. Ezt a szabadságot hozta el nekünk Jézus. (Réz-Nagy Zoltán)

Krisztus által való megváltás végett lángra gyújtott szív, ezek voltak azok, amikben gyönyörködtem: az ilyen lelket tekintettem áldott, boldog lelkeknek. (John Bunyan)

„Legyetek szilárdak, rendíthetetlenek, buzgólkodjatok mindenkor az Úr munkájában, hiszen tudjátok, hogy fáradozásotok nem hiábavaló az Úrban.” (1Kor 15,58)

Tudatában vagyok-e annak, hogy nem hiábavaló a fáradozásom? Hát legyek benne biztos, hogy ha az Urat szolgálom, akkor nem az; de ha csak magamat, akkor teljesen hiábavaló, bármennyire is fontosnak érzem. Ezért itt az önvizsgálat ideje: vajon tényleg Isten ügyéért fáradozom-e? – Add, Uram, hogy munkám ne önös céljaimat szolgálja, hanem a te országod eljövetelét! Ámen. (Gerlai Pál)

Minden reménytelen lenne, ha olyan Istenünk lenne, aki nem törődik sorsunkkal. Ha a mi bizalmunkon múlna a vezetés, akkor tengernyi bizonytalanságban lennénk örökre kiszolgáltatva. Ő egyfolytában munkálkodik: szelíden áthatol védőbástyáinkon, és megszabadít rejtett kívánságaink rabszolgaságából. A vezetés problémája akkor oldódik meg, ha együttműködünk Vezetőnkkel és Szabadítónkkal. (John White)


Valaki napról napra türelmetlenül figyeli a körtefáját, érik-e már a gyümölcse. Ha megpróbálná erőszakolni e folyamatot, tönkretenné a gyümölcsöt, épp úgy, mint a fát. De ha türelemmel vár, ölébe hull az érett gyümölcs.

„Választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet vagytok, Isten tulajdonába vett népe, hogy hirdessétek nagy tetteit annak, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket.” (1Pt 2,9)

Sokszor bezárkózunk a biztonságunkat jelentő négy fal közé, és magunkkal visszük oda saját hitéletünket is. Magunknak élünk, és magunkban őrizzük az Istennel való személyes élményeinket. „Hitem magánügy” – halljuk gyakran, és közben elfeledkezünk arról, hogy nem erre hívattunk el. Mindannyian kaptunk talentumokat, amelyekkel építhetjük közösségeinket. Ezek abból a kapcsolatból fakadnak, hogy Istenhez tartozunk, és ő feladattal bíz meg bennünket, ahogy tette ezt Jézus a missziói parancsban is: „Menjetek (…), tegyetek tanítvánnyá minden népet…” (Mt 28,19) (Csorbáné Farkas Zsófia)

A hajsza vagy talán a hajsza által kiváltott félelem egyik legborzasztóbb hatása, hogy a mai ember képtelen arra, hogy csak rövid ideig is egyedül maradjon. (Konrad Lorenz)


…a lelki gyümölcstermés csak egyetlen módon lehetséges, ha Krisztusban maradunk. Azt talán még meg tudjuk tenni, hogy a Lélek ajándékait akkor is használjuk, ha a Krisztussal való közösségünk csorbát szenved. De sohasem vagyunk képesek a Lélek gyümölcsét felmutatni, ha a Krisztussal való kapcsolatunk a bűn miatt megszakadt… döntő jelentőségű az, hogy Lélekkel teltek legyünk, ami csak akkor lehetséges, ha Krisztusban, a szőlőtőben maradunk. A maradás titka: az engedelmesség. (Billy Graham)


Add nekem, Uram, kegyelmedet, hogy mindig velem legyen, velem dolgozzék, s kitartson velem mindvégig! Add, hogy mindig azt kívánjam és akarjam, ami neked leginkább helyesnek és kedvesnek tetszik! A te akaratod az enyém legyen, az én akaratom mindig kövesse a tiédet, s a lehető legjobban értsen vele egyet.
Canisius Szent Péter


AKAROM: FONTOS NE LEGYEK MAGAMNAK
A végtelen falban legyek egy tégla,
Lépcső, min felhalad valaki más,
Ekevas, mely mélyen a földbe ás,
Ám a kalász nem az ő érdeme.
Legyek a szél, mely hordja a magot,
De szirmát ki nem bontja a virágnak,
S az emberek, mikor a mezőn járnak,
A virágban hadd gyönyörködjenek.
Legyek a kendő, mely könnyet töröl,
Legyek a csend, mely mindig enyhet ad.
A kéz legyek, mely váltig simogat,
Legyek, s ne tudjam soha, hogy vagyok.
Legyek a fáradt pillákon az álom.
Legyek a délibáb, mely megjelen
És nem kérdi, hogy nézik-e vagy sem,
Legyek a délibáb a rónaságon.
Legyek a vén föld fekete szívéből
Egy mély sóhajtás fel a magas égig,
Legyek a drót, min üzenet megy végig
És cseréljenek ki, ha elszakadtam.
Sok lélek alatt legyek a tutaj,
Egyszerű, durván összerótt ladik,
Mit tengerbe visznek mély folyók.
Legyek a hegedű, mely végtelenbe sír,
Míg le nem teszi a művész a vonót.


Az igazi áldás gyakran fájdalom, veszteség és csalódás képében jelenik meg; de ha győzzük kivárni, hamar megmutatkozik tényleges alakjában is.
Joseph Addison

„Egy éjjel látomás jelent meg Pálnak: egy macedón férfi állt előtte, és ezekkel a szavakkal kérlelte őt: „Jöjj át Macedóniába. Légy segítségünkre!” A látomás után nyomban igyekeztünk elmenni Macedóniába, mert megértettük: oda hívott minket az Isten, hogy hirdessük nekik az evangéliumot.” (ApCsel 16,9–10)

Pál a látomásnak engedelmeskedve elment a számára addig ismeretlen és ezért ijesztő vidékre, ahol megalapította a filippi gyülekezetet, melyhez később az összes közül a legszorosabb érzelmi szálak fűzték. Mindez számunkra is hordoz üzenetet: tudnunk kell kilépni saját köreinkből, vállalva az újjal, az idegennel való találkozás kockázatát. Jézustól is ezt tanulhatjuk: ő sosem hátrált meg az új kihívások, a kulturálisan más jelenlététől, hanem elébe ment, és minden kockázata mellett is vállalta a párbeszédet. Ez ma a mi Jézus-követésünk egyik aktuális feladata. (Réz-Nagy Zoltán)

Egy hölgy egyszer betévedt egy boltba a férjével, ahol szebbnél szebb dolgokat lehetett venni. Meglátott egy nagyon szép teáscsészét. Amikor felvette a kezébe, nem győzte dicsérni a férjének. Ekkor hirtelen a teáscsésze megszólalt: „Te ezt nem értheted! Én nem voltam mindig egy teáscsésze és ennyire szép. Kezdetben csak agyag voltam, amire sokan idegenkedve néznek, de a készítő mester egyszer csak megfogott és elkezdett formálni. Én kiáltoztam, hogy hagyjon békén! De Ő tovább formált. Azután betett egy forró kemencébe. Üvöltöttem, hogy azonnal vegyen ki, mert szörnyű volt odabent, de Ő csak annyit mondott, hogy még nem! Egy idő után pedig kivett és elkezdett kifesteni, de én megint csak tiltakoztam, hogy hagyjon békén. De ismét visszatett a kemencébe ahol még forróbb volt a levegő mint előtte. Megint csak kiáltoztam, hogy vegyen ki. Úgy éreztem ezt már nem élhetem túl! Amikor pedig már feladtam volna, hirtelen nyílt az ajtó és a Mester kivett a kemencéből. Feltett egy polcra és egy óra múlva visszajött egy tükörrel. Elém tartotta és azt mondta: „Nézz bele!” Alig hittem a szememnek: De ez gyönyörű, én nem lehetek ilyen szép! Erre a Mester azt mondta: „Azt szeretném, hogy emlékezz erre. Tudom, hogy fájt amikor formáltalak és amikor a kemencébe tettelek és azt hitted egyedül vagy. De én akkor is szemmel tartottalak. A festés után, ha nem teszlek téged vissza, akkor nem maradnál ilyen szép. Így végül olyan lettél, mint amilyennek terveztelek! Ennél szebb nem is lehetnél! Bár nem hitted volna, hogy ilyen gyönyörű is lehetsz, én átformáltalak és ilyenné tettelek, hogy gyönyörködjek benned!” Erre, ahogy láttam magam a tükörben így feleltem: „Köszönöm!”

Ha úgy vesszük az embereket, amilyenek, akkor rosszabbá tesszük őket. Ha úgy kezeljük őket, mintha azok lennének, amiknek kellene lenniük, akkor segítjük őket azzá válni, amivé válni képesek.
Johann Wolfgang Goethe

„Isten elküldi szeretetét és hűségét.” (Zsolt 57,4b)

Szeretet és hűség – ez az emberi kapcsolatokat igazán meghatározó két élmény hiányzik a mi életünkből. A „Szeretlek, mert szeretlek…” egyszerűségét felváltja a „Szeretlek, mert…”, és soroljuk is feltételeink hosszú listáját. Az érdekekhez kapcsolt szeretetnek jellemző vonása, hogy a hűség is kiveszik belőlünk általa. Arra hajlunk személyes kapcsolatainkban, amelyik irányba érdekünk megkívánja. Isten azonban olyan szeretetről és hűségről tesz bizonyságot Jézus Krisztusban, amelyből nekünk is táplálkoznunk kell, hogy egészséges emberi kapcsolataink legyenek. (Csorbáné Farkas Zsófia)

Isten minden imát meghallgat. Néha igennel felel, néha nemmel, néha pedig úgy, hogy “te biztos viccelsz”.
(Jimmy Carter)


Istent nem lehet meghódítani, Istennek csak hódolni lehet. (Ravasz László)

„Jaj a pásztoroknak, akik magukat legeltették! Hát nem a nyájat kell legeltetniük a pásztoroknak?” (Ez 34,2)

Ma a lelkipásztori szolgálat kerül mérlegre. A lelkész ma azt vizsgálja, hogy adott-e lelki eledelt, és ha adott, milyen eledelt adott a rábízottaknak. El kell időznünk Isten színe előtt, hogy önvizsgálatunk őszinte legyen. A gyülekezeti tagoknak azt kell megvizsgálniuk, hogy ítélkezés vagy nagyvonalú felmentés helyett szoktak-e komolyan imádkozni lelkészükért. (Bozorády Zoltán)

„Krisztus azt mondja: »Ha szerettek engem, megtartjátok az én parancsolataimat.«” (Jn 14,15)

Ha szeretek, akkor nincs kérdés. Nem kérdés, hogy hallgatok-e szüleim szavára, nem kérdés, hogy meghallgatom-e testvérem, kedvesem hívását. Az Úrral kapcsolatban ennek még inkább így kell működnie: ha szeretem, megtartom szavát, mert az én érdekemben parancsol. Ezért imádkozhatom Sámuel prófétával együtt: „Szólj, Uram, mert hallja a te szolgád!” Ámen. (Gerlai Pál)

Légy áldott, Istenem, aki a szenvedést adtad, mint isteni orvosságot tisztátalanságainkra!
Charles Baudelaire