A földi javak gyakran olyanok, mint a borostyán vagy a fagyöngy a fán: ruházzák, ékesítik, tetszetőssé teszik, de ugyanakkor elszívják az erejét. Azért kell Istennek az ilyen növényeket kitépni, hogy megmentse a fát. (Scriver)

A hallgatás életünk legnagyobb pillanatai közé tartozik. (Boros László)

A tanítványok személyiségének a fénytörésén át érkezik el hozzánk minden tanúságtétel Jézusról. (Farkas József)


A Te Igéd olaja folyton sokasodik, és nem fogy el soha, amíg üres korsókkal járulunk hozzá. (Fulér Tamás)

Az elbizakodott ember azt hiszi magáról, hogy ő már egyáltalán nem önmagába, hanem Istenbe helyezte minden bizalmát (ami a lelki élet alapjaihoz tartozik, és törekednünk kell ennek elérésére), de ez egy olyan tévedés, amit akkor ismerünk fel a legjobban, amikor valamiben elbuktunk. Ha ilyenkor nyugtalanok és levertek leszünk, ha teljesen elveszítjük a reményünket, hogy újra növekedni fogunk az erényben, ez annak a jele, hogy nem Istenben, hanem önmagunkban bíztunk. Minél nagyobb a szomorúság és a reménytelenség, annál bűnösebbnek kell ítélnünk magunkat.

Az az ember, aki egyáltalán nem bízik magában, de nagy bizalma van Istenben, ha valami hibát követ el, nem csodálkozik, nem aggasztja és nem szomorodik el miatta, mert jól tudja, hogy ez gyengeségének és annak a következménye, hogy nem elég gonddal helyezte bizalmát Istenbe. Bukása arra tanítja, hogy még kevésbé számítson saját erejére és még inkább bízzon Isten segítségében, mert egyedül neki van hatalma. Mindenek fölött utálja bűnét, elítéli a szenvedélyt vagy a bűnös szokást, ami okozója volt. Éles fájdalom van benne amiért megbántotta Istent, de a fájdalma mindig békés… Nagyon gyakori tévedés, hogy a félelmet és a zavart, amit a bűn után érzünk, egy erénynek tulajdonítunk, mert bár a bűnt követő nyugtalanságot mindig egyfajta fájdalom kíséri, az mégis csak gőgből és titkolt önteltségből fakad, melynek oka, hogy túl nagy bizodalmat helyeztünk saját erőnkbe.

Így tehát aki azt hiszi magáról, hogy már szilárdan áll az erényben és megveti a kísértéseket, ahogy bukásainak szomorú megtapasztalásán keresztül felismeri, hogy ugyanolyan gyenge és bűnös, mint a többi ember, úgy csodálkozik, mintha vele ez nem fordulhatott volna elő; és miután elvesztette azt a gyenge támaszt, amire számított, átadja magát a szomorúságnak és a reménytelenségnek. Ez a szerencsétlenség soha nem fordul elő az alázatosokkal, akik nem tartják nagyra magukat, s egyedül Istenre támaszkodnak: ha vétkeznek, nem lepődnek meg és nem válnak nyugtalanná, mert az igazság fénye, mely megvilágosítja őket, megmutatja nekik, hogy mindez gyengeségük és állhatatlanságuk természetes következménye.

Lorenzo Scupoli

Egy végtelen Isten képes arra, hogy teljesen odaadja Önmagát minden egyes gyermekének. Nem úgy osztja szét Önmagát, hogy mindenki csak egy részt kapjon, hanem mindegyiknek tökéletesen adja oda Önmagát.

„Isten Krisztus lábai alá vetett mindent, és őt tette mindenek felett való fővé az egyházban.” (Ef 1,22)

Napjainkban is sok támadás éri az egyházat. Ez mindig így volt. Olykor joggal, máskor igaztalanul vádolják, mert Krisztus földön küzdő egyháza erőtlenségeket is hordoz. Mint ahogy az ember karja és lába elfárad egy fárasztó napon, úgy vannak az egyháznak is erőtlenségei. Az egyház mégis páratlan ajándéka Istennek. Tökéletes és szent, mert Isten szentje, a Krisztus szólal meg benne. Krisztus munkálkodik az egyházban, és ő munkálkodik a világban az egyház szolgálata által. Az egyház feje Krisztus. Dicsőségét, amelyet ma még csak a kiválasztott kevesek látnak meg, az idők végén meglátja majd minden test, minden lélek. (Szarka István)

Köszönöm Teremtőm, hogy embernek születhettem erre a világra, amely telve van csodával. Köszönök minden új napot, minden új lehetőséget, köszönöm a munkakedvet és hogy mozogni tudok, hogy találkozhatom más emberekkel. Köszönöm az egyedüllétet és a pihenést, a virradatot és az alkonyt, a nyílt horizontot. Itt állok, kezeim telve vannak ajándékaiddal, segíts nekem, hadd osszam meg önmagamat másokkal.

Magadnak teremtettél minket, Uram, és szívünk nyugtalan addig, amíg meg nem nyugszik Benned.

Szent Ágoston

Ne elégedjünk meg csupán a pénzadományokkal. A pénz nem elég, a pénzt el lehet fogadni, de nekik a szívetekre van szükségük, hogy szeressétek őket. Ezért nyújtsatok szeretetet, bármerre mentek.

Kalkuttai Teréz Anya

Nem a viharok hiánya különböztet meg minket, hanem az, akit megtalálunk a viharban: a rendületlen nyugalmú Krisztus! (Max Lucado)


Olyan a közösségben a csak magára gondoló ember, mint az emberi testben a rákdaganat: ahelyett hogy az egész test életét munkálná, elkezd önálló életet élni.
(Sarkadi Nagy Pál)

Semmi nem hűti ki annyira a szeretetet, mint a középszerűséggel való megalkuvás.

„Távol legyen tőlünk, hogy fellázadjunk az Úr ellen, és elforduljunk ma az Úrtól.” (Józs 22,29)

Pedig megtörtént. Lázadunk és elfordulunk – és nem csak ma. Hiába az emlékeztetőül épített oltár, hiába a fogadalom. Hűségünk ingatag, emlékezetünk véges. Ezek vagyunk mi: örök önző kamaszok, lázadók. Éppen ezért, hogy megmentsen, az Úr maga épített oltárt. Ő kötött a világgal új szövetséget a Golgotán, hogy megmutassa nekünk szeretetét, és megemlékezzen örök hűségéről. Így néz Istenünk mindenkor Krisztus áldozatára, és így tekinthetünk fel mi is reménységünk egyetlen zálogára, a keresztre. (Eszlényi Ákos)

A barátság lényege inkább abban van, hogy mi szeressünk mást, semmint abban, hogy mások szeressenek minket.

Arisztotelész

A becsületesség s őszinteség sebezhetővé tesz, mégis légy becsületes és nyílt! Amit évek alatt felépítesz, lerombolhatják egy nap alatt, mégis építs! Az embereknek szükségük van segítségedre, de ha segítesz, támadás érhet, mégis segíts! A legjobbat add a világnak, amid csak van, s ha verést kapsz cserébe, mégis a legjobbat add a világnak, amid csak van!

Boldog Kalkuttai Teréz

A Bibliában való hitnek legnagyobb akadálya a bűnös életmód. (Spurgeon)

A mai emberek túlnyomó többsége már csak azt tekinti értéknek, ami a kíméletlen konkurenciaharcban alkalmas arra, hogy embertársai fölé emelje. (Konrad Lorenz)

A hitnek nemcsak halláson, hanem tapasztaláson is kell nyugodnia. Így nemcsak házi használatra, hanem kivitelre is alkalmas lesz. (Fosdick)


A mindenható Istenbe vetett hit minden lelki győzelem szülőanyja. A hit átveti magát az idő korlátján, és diadalénekbe kezd, amikor a csata még javában zajlik. Az erőtlen hit csak a szélcsendben nem süllyed el, az erős hit, mint életmentő csónak, biztonságot nyújt a viharban is. (C. H. Spurgeon)


A rövid imák olykor éppen elég hosszúak.

A teremtett világban minden élőlénynek táplálkoznia kell, hogy éljen. A jó Isten ezért növesztette a fákat és a növényeket. Szépen terített asztal ez, ahol minden állat megtalálja a neki való táplálékot.

Azonban a léleknek is táplálkoznia kell...

Amikor Isten táplálékot akart adni lelkünknek, hogy támogassa az élet útján, körültekintett a teremtett világon, s nem talált semmit, ami a lélekhez méltó lett volna. Akkor visszavonult önmagába és elhatározta, hogy önmagát adja neki... Ó, lelkem, mily becses vagy, hogy téged csak Isten tud kielégíteni!

Az Eucharisztia nem más, mint a hit és a szeretet mind mélyebb ismerete: annak a hitnek ismerete, mely mindig jobban szeret; és annak a szeretetnek ismerete, mely mind mélyebben hisz.

Aki elveszti a humorérzékét, az eleve vesztes. (Márai Sándor)

Akik a gonoszság útjára tévednek, nem nagy bűnökkel szokták kezdeni, hanem kicsikkel, amelyeket megszoktak, és így jutnak egyre mélyebbre. Ugyanígy, akik az erényes élet csúcsai felé törekszenek, nem a legnagyobb tettekkel kezdik, hanem kicsi dolgokkal, hogy azokból egyre magasabbra jussanak.

„Az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és megtartsa az elveszettet.” (Lk 19,10)

„Az emberélet útjának felén / egy nagy sötétlő erdőbe jutottam, / mivel az igaz útat nem lelém.” (Dante) Mint sűrű rengetegbe tévedt vándor, olyan a ma embere. Eszmék, áruk, információk rengetegében bolyong, bejárja a földi létezés mennyét és poklait. Miként a ködlepte, szmogos nagyváros levegő után kiált, úgy vágyódik az ember tiszta szóra, világos gondolatra, tiszta érzésekre és az igaz útra. Vágyódik hozzád az én lelkem is, Istenem. Találj rám, emelj fel! Vigyél tágas terekre engem. Oda, ahonnét látható az út, oda, ahonnét világos a cél. Ahol te magad vagy minden mindenekben. (Szarka István)

Istent teljes önmagunkkal szeretni magától értetődően azt is jelenti, hogy Őt minden kapcsolatunkban, embertársainkban és rajtuk keresztül szeretjük.

Könnyű dolog azért szeretni valakit, mert tökéletes. A szeretet igazi próbája az, ha annak ellenére is tudunk szeretni valakit, hogy az illető az életében és cselekedeteiben távol jár attól a tökéletességtől, amelynek a lehetőségét meglátjuk benne.

Meggazdagodni akarni -, ez a legszerencsétlenebb életprogram. (Viktor János)

„Megjelenik az Úr dicsősége, látni fogja minden ember egyaránt. – Az Úr maga mondja ezt.” (Ézs 40,5)

Isten dicsőségének közelsége minden emberben félelmet ébreszt, mert ragyogása megmutatja árnyékunkat. Urunk nem akarja, hogy mi is így küldjük el: „Menj el tőlem, mert bűnös ember vagyok!” Ezért kegyelemmel és igazsággal (Jn 1,14) érkezett, hogy csodálatra és imádatra indítsa a világot. A Megjelenő dicsfénye nem ítéletet, hanem megváltást hozott. Bizony: „Az ősi jóslat, ím, betelt, / Mit a hű Dávid énekelt: / „Az Úr, halljátok, nemzetek, / Kereszten trónol köztetek.” Halleluja! (Eszlényi Ákos)

Valamit rosszul tudni rosszabb, mint nem tudni.

Veled leszek, és mégsem leszek veled. Felruházlak kegyelemmel, de úgy véled majd, hogy megfosztottalak tőle, mert jóllehet teljesen benned maradok, nem leszel képes rá, hogy felismerj... Mint ahogy a kereszten elrejtettem hatalmamat, úgy rejtőzöm el előled, hogy magad ébredj rá, mi vagy nélkülem.

A kegyetlenség a gyengék fegyvere. Gyengédségre csakis az erősek képesek. (Leo Roskin)

A szeretet szenvedélyének tulajdonsága, hogy nem hirtelen keletkezik, hanem a szeretett dolog huzamosabb szemléletéből fakad.

Aquinói Szent Tamás

Aki a mennyben aratni akar, annak a földön vetni kell.

Aki megalázkodik, bölcsen jár el, mert ezzel elkerüli, hogy mások alázzák meg. (Spurgeon)

Aki szeret, az nincs többé egyedül, mert az, Akit szeret, mindig jelen van. Aki szeret, az már nem akar többé a saját élete központja lenni. Engedi, hogy életének más legyen a középpontja, és ezt nyereségnek és boldogságnak érzi. Feladja önmagát. Olyan lesz, mint egy nyitott kéz, amely kapni akar. Aki szeret, annak van bátorsága ahhoz, hogy olyan legyen, mint akinek szüksége van valamire.

Walter Trobisch

Amerikában egy megdöbbentő közvéleménykutatási eredmény látott napvilágot. Az amerikai szülők hetente 38 percet beszélgetnek gyermekeikkel. Ez naponta alig több mint öt perc. S ami még ettől is megdöbbentőbb: hetente ugyanezek a szülők 31 órát tévéznek. Vagyis napi 5 perc jut a gyerekre és 4 óra a tévére! Nem tudom, hogy nálunk jobbak-e az arányok? Mindenesetre eszméltető lehet számunkra is ez a felmérés...

Az igazából tartós otthonok szeretetből, harmóniából, megértésből, őszinteségből, megbecsülésből, gyengédségből és békességből épülnek fel. Ezek az építőanyagok a legegyszerűbb kunyhót is gazdagon berendezett templommá varázsolják, ahol mindenki áldásban részesülhet, ha átlépi a küszöbét.

Egy igazi családban sokat harcolnak, de nem egymás ellen, hanem egymásért!

Földi lelkek, mért szóródunk szét, mint megrémült juh-nyáj?
Balga szívek, mért kóborlunk el nagy Szívtől? Szomjún vár!
Isten Ő! Szeret s hatalmas, hatalmasabb, mint hinnők.
S mi Atyánk Ő, atya-szívvel, mit nem tud álmodni föld!

Széles-tág az Ő irgalma, s mint a tenger-végtelen!
Jóság van igazságában, szabadságnál több az fenn!
Nincs hely, hol a Föld bajára néz több részvét, mint mennyen.
Nincs hely, hol sok földi botlás jobb ítélést lelhessen.

S van elég malaszt ezreknek, kérje bármi sok világ.
Van tér új sok teremtésre fönti honban üdvvel áld.
Úr szerelme bővebb, mint az emberész szűk mérete!
Az Öröknek szíve jóság legcsodásabb tengere.

Csak ne mérjük szűk szívünkkel oly szorosra a határt!
Fölnagyítjuk zordonságát, ám az Ő két karja tárt!
Lenne szívünk egyszerűbb csak, s fognánk Őt mi szent szaván:
Önt ki napfényt életünkre, édességet: mi Atyánk!

Frederick W. Faber

Isten országában nincs kényszeradó. (Spurgeon)


Isten udvarházában a gyermekek részére csak egy akarat lehet irányadó: az Ő akarata. Ennek az akaratnak az elfogadásán áll vagy bukik a gyermeki viszony. Ha gyermek vagyok, akkor engedelmeskednem kell.

„Keményen megfeddett engem az Úr, de nem adott át a halálnak.” (Zsolt 118,18)

Amikor az élet keményen padlóra küldött, s a nagy bíró már számolni kezdett feletted, jusson eszedbe, hogy ez még nem a vég. Csak csatát veszítettél és nem háborút. Mert nem vagy egyedül a bajban. Az Úr harcol érted, erősen fogja jobbodat, s a megpróbáltatások újabb mélységeiben csak érzékenyebbé, figyelmesebbé és tapasztaltabbá tesz, hogy hajlandó légy végre észrevenni és elfogadni azt a megoldást, amelyet készített neked. (Szarka István)

Krisztus nem hajlandó valaki felett csak a társtulajdonosi minőséget vállalni: Teljes uralmat akar.

„Mily szép, ha feltűnik a hegyeken az örömhírt hozó lába! Békességet hirdet, örömhírt hoz, szabadulást hirdet. Azt mondja Sionnak: Istened uralkodik!” (Ézs 52,7)

A mi békességünk, örömünk, szabadságunk Krisztus golgotai keresztje. Ott diadalmaskodott az életünket bilincsbe záró Gonosz felett. Immár ő uralkodik, övé a hatalom mennyen és földön. Győzelme miatt lehetünk valóságosan szabadok. Szabadok az örömre, az Isten békességének megélésére, Isten gyermekeinek életére (Jn 1,12–13). Ezért az egyetlen, igazi örömhírünk, evangéliumunk: Jézus a Krisztus, az örömhírt hozó. (Eszlényi Ákos)

Neurózis: meghasonlás. E meghasonlás oka a legtöbb embernél az, hogy a tudat ki szeretne tartani erkölcsi ideálja mellett, míg a tudattalan a saját (ellentett irányú) erkölcstelen ideálja felé törekszik, amelyet a tudat szeretne letagadni. (Jung)

Senki sem elhagyatott, aki Istenre bízza magát.

A jókedvű adakozó összhangban van Istennel, és azért szereti Istent, mert a saját művére ismer benne. (Spurgeon)


A legtökéletesebb magatartás sokszor nem felel meg annak a képnek, mint amit mi elképzelünk, mert az nem kifogástalan, tévedhetetlen, hibátlan viselkedés, hanem olyan magatartás, amelyben a legtöbb érdek nélküli Istenszeretet van, és a legkevesebb gőgös önkeresés. Aki elfogadja, hogy gyenge és kicsi legyen, gyakran elessen, semmi ne legyen a saját és a többiek szemében, de ez mégsem aggasztja túlzottan, mert Istenbe vetett mély bizalom vezeti, és tudja, hogy az Úr szeretete végtelenül fontosabb és sokkal többet nyom a latba, mint az ő tökéletlenségei és bűnei, az jobban szeret, mint aki görcsösen gyötri magát saját tökéletessége érdekében.

Részlet a "Keresd a békét, és járj a nyomában!" (P. Jacques Philippe) című könyvből.

A lélek nagyon gyakran ott nyer és tanul a legtöbbet, ahol azt hiszi, hogy veszít.

Keresztes Szent János

A szeretet nem elégszik meg a javak adásával. Amikor szeretek, minden értékemet, kincsemet, sőt még önmagamat is odaadom annak, akit szeretek. Szívem, lelkem, örömöm, kedvességem, mosolyom, munkám, gondolatom azé, akit szeretek. Amikor szívet adok annak, akit szeretek, akkor ő is ezt teszi. Az ő szeretete is abban áll, hogy magát adja nekem és vele minden értékét. Enyém mosolya, kedvessége, figyelme, munkája, lendülete. Felém irányul minden értéke és ez egészen felfokozza szeretetem boldogságát.

A szeretetben a másikkal gazdagodva nyerjük vissza magunkat. Ez a megélhető szeretet teljes mélysége, mert amikor magamat adom, a másik is magát adja, tehát kölcsönös cseréről beszélhetünk. Szívem az övé, az ő szíve az enyém. Tudom, hogy nekem ad mindent, ahogy én is adok mindent. Nem tartunk meg semmit, sem én, sem ő. Annyira szeretjük egymást, hogy semmit sem vonunk meg egymástól. De én mindig én maradok, még akkor is, ha magam egészen odaadtam. Magamból nem léphetek ki.

Amikor szeretek, és ő is szeret, tulajdonképpen úgy adom magam, hogy vele gazdagodva nyerem vissza önmagam. Hiszen akit szeretek, mindenét nekem adja, azt is, amit neki adtam, a szívemet. Nekem adja önmagát, de én visszaadom azt magammal együtt. Ő visszanyer mindent, az én szeretetemmel gazdagítva.

Palánkay Gausz Tibor S.J.

Amíg rosszul esik, hogy nem adják meg nekünk a köteles tiszteletet, nagyon messze vagyunk az alázatosságtól (Trudel)

Az orvos csalódottan rázta meg a fejét. Betegén a javulás legkisebb jele sem látszott. Immár tíz napja, hogy az idős úr semmiféle gyógykezelésre nem reagált. Teljesen elhagyatottan feküdt a kórházi ágyon, úgy tűnt ereje sincs már, hogy életéért küzdjön. Elfáradt, beletörődött sorsába. A következő napon az orvos ismét megrázta a fejét, ám ezúttal az őt ért meglepetéstől. Az idős úr minden életfunkciója a normális értéket mutatta. Párnájára támaszkodva ült az ágyon, teljesen visszanyerve egészséges színét.
- Mi történt Önnel? - kérdezte az orvos. - tegnap már teljesen feladtuk a reményt, most pedig minden tökéletesen működik. Mi történt?
Az öregúr mosolyogva bólintott:
- Igaza van doktorúr, tegnap valami történt: meglátogatott az unokám, aki azt mondta nekem: "Ó nagyapa, haza kell jönnöd, gyorsan, mert elromlott a biciklim."

Egyszer egy férfinél betelt a pohár, térdre borult a szobájában és így imádkozott Jézushoz: Nem bírom tovább! A keresztem túl nehéz Uram, elfáradtam! Kérlek hadd tegyem le és kaphassak másikat. Rendben van gyermekem! - válaszolta Jézus és levette róla a keresztet.
Ezután, Jézus elvitte egy nagy helyiségbe a férfit, hogy választhasson egy másik keresztet. Hatalmas terem volt telis-tele különböző nagyságú keresztekkel. Volt olyan hatalmas is, melynek a tetejét nem is lehetett látni. A férfi bóklászott a sok kereszt között, mire nagy nehezen a sarokban meglátott egy aprócska kis keresztet. Azt kérem ott, ami a sarokban van! - mondta. Drága gyermekem, ez az a kereszt, amit éppen az előbb adtál vissza! - felelte Jézus.

Amikor úgy érezzük, hogy nekünk túl nehéz, és már kibírhatatlan a fájdalom, akkor nézzünk körül, hogy mi folyik körülöttünk. Nézzük meg, hogy mások mivel küszködnek. Ne csak saját keresztünk súlyával legyünk elfoglalva! És meglátjuk, hogy amit nehéznek hittünk, nem is annyira nehéz...

Fájdalmunk és szomorúságunk sokszor hamar elmúlna és örömmé furdulna át, ha nem csak saját magunkkal lennénk elfoglalva, hanem Jézusra és embertársainkra tekintenénk és nekik szeretnénk örömet szerezni...

"Aki elfelejti önmagát, az találja meg."
Szent Ferenc

Fel sem fogjuk, hogy gyötrődéseinkben milyen nagy a szerepük a gondolatainknak. Minél előbb megállítod a ’gondolatok támadását’, annál könnyebb lesz átrendeződni és visszatérni a helyes útra. Nos, bár az elgondolás egyszerű, mégsem könnyű megvalósítani. Ha elkezdesz igazán odafigyelni rá, akkor minden bizonnyal felfedezed, hogy sokkal több gondolati támadás ér, mint amennyit el tudnál képzelni.

Ha használjuk a menny kapujának kulcsát, az imádságot, minden kinyílik előttünk, amire lelki életünknek szüksége van.

Jöjj, Szentlélek, válaszd testemet templomoddá! Jöjj, és maradj velem mindenkor! Tölts el bensőséges szeretettel Jézus Legszentebb Szíve iránt, hogy teljes szívemmel, egész lelkemmel, minden érzületemmel és teljes erőmből szolgáljak neki. Neked ajándékozom testem és lelkem összes képességeit. Uralkodj minden szenvedélyemen, érzelmemen és indulatomon! Vedd el értelmemet és akaratomat, emlékezetemet és fantáziámat! Ó, Szeretet Lelke, tölts el bőségesen hatékony kegyelmeiddel! Öntsd belém erényeid teljességét, növeld hitemet, erősítsd reményemet, gyarapítsd bizalmamat, és gyullaszd fel szeretetemet! Árassz el hét ajándékod, gyümölcseid és boldogságaid bőségével! Legszentebb Széntháromság, lelkem legyen a szentélyed! Ámen.

XII. Pius pápa

 Krisztus lelket átható erő. Aki azt mondja, hogy Őbenne marad – azon meg kell látszania, hogy ezzel az erővel van összeköttetésben.


Lehetőségeid szerint szűrd meg, amit a külvilágban hallasz!

Nem a vagyonunk tesz boldoggá, hanem bármi egyszerű dolog, aminek örülni tudunk.

„Te vagy az Isten, aki csodákat tettél, megismertetted erődet a népekkel.” (Zsolt 77,15)

A zsoltár címe szerinti, vagyis A csüggedéstől a hálaadásig vezető út mindig nagy és váratlan fordulatokkal teli. Isten csodája. Azért csoda, mert ez az ösvény kizárólag az ő országán át halad. Azok ismerik ezeket a csodákat, akik az övéi: akik megtapasztalták az Úr szabadítását, ahogyan vezette életüket a gyásztól az örömig, a haláltól az életig. Ezzel az örömmel hirdetik mindenkor Istent, csodáit, mert tudják: múltjuk, jövőjük, jelenük áldó hatalmak oltalmába van rejtve. (Eszlényi Ákos)

A békesség a szellem egyszerűsége, a lelkiismeret derűje, a lélek nyugalma, a szeretet köteléke. A békesség a rend, a bennünk lévő harmónia, szüntelen öröm, ami a jó lelkiismeret tanúságából születik, annak a szívnek a szent örvendezése, amelyben Isten uralkodik…


A békében található meg a tökéletesség… A léleknek csak egy dolog miatt kell szomorkodnia: ha megbántotta Istent. De még ezen a ponton is legyünk nagyon óvatosak: bánnunk kell hibáinkat, de békés fájdalommal, mindig bízva az isteni irgalomban... Ha a lelkiismeret-furdalás és a szemrehányások alázatossá és buzgóvá tesznek a jócselekedetekre, anélkül, hogy elvesztenénk bizalmunkat Istenben, biztosak lehetünk benne, hogy Istentől jönnek. De ha megzavarnak, félénké, gyanakvóvá, lustává, hanyaggá tesznek, akkor biztosra vehetjük, hogy a démontól jönnek, űzzük hát el őket, és találjunk menedéket az Istenbe vetett bizalomban.

Pio atya

A legnagyobb hatalom: önmagunknak parancsolni. (Seneca)

A hagyomány az állandóság illúziója. (Woody Allen)


A vidám szív derűssé teszi az arcot is, a szív bánata megöl minden életkedvet.

Az imádság belélegzi az Isten szeretetét és kegyelmét, és kileheli az Isten dicséretét. (Spurgeon)

Ha valaki ellen kísértést éreznek, akár a harag indulatáig is, úgy nyerik vissza legkönnyebben lelkük békéjét, ha imádkoznak és arra kérik a jó Istent, hogy jutalmazza meg őt azért, hogy szenvedést okozott önöknek.

Kis Szent Teréz

Hiúságunkban olyanoknak képzeljük magunkat, amilyenek a valóságban nem vagyunk. Mindez hazugság, ami Istennek, az örök igazságnak visszatetsző. Egyedül az alázatosságot becsüljétek és szeressétek! (Tertseegen)

Mária, Mária, szép virágszál,
Mária, szikrázó nap.
Szeplőtlen fogantatott ártatlan lány.
Könyörögj érettünk Anyánk!

Nézd, önzésünk mély sötét börtönbe zár,
a hűtlenség kígyója szívünkre vár.
Erőtlen gyermeked Hozzád kiált,
ne hagyj el, jöjj, segíts már!

A Szeretet hűsége Szívedben ég,
mint hajnali verőfény, oly tiszta, szép.
Lánglelked tűzjelét ragyogtasd ránk,
utunkon előttünk járj!

Ne engedd, hogy erőt vegyen rajtad az álom, mielőtt be nem számoltál aznapi tevékenységedről. Kérdezd meg magadtól: hol voltál, mit csináltál, és mit kellett volna cselekedned.


Nem az a fontos, hogy meglássuk, ami a távol ködébe vész, hanem hogy megcselekedjük, ami most előttünk áll.

Senki sem elhagyatott, aki Istenre bízza magát.

„Ti valóban úgy hallottatok róla, és kaptatok felőle tanítást, ahogyan az megvalósult Jézusban. Vessétek le a régi élet szerint való óembert.” (Ef 4,21–22)

Az „átöltözés” lehetőségének egyetlen oka Jézus. Isten szeretetpazarlása nem engedi meg a foltozgatást, stoppolást, jóra magyarázást, hanem csakis a teljes életcserét. Éljünk hát felelősen a nekünk adott drága, ingyen kegyelemmel, lehetőséggel – Krisztussal. (Eszlényi Ákos)

A bátorság nem abban áll, hogy vakon észre sem vesszük a veszélyt, hanem látjuk, hogy legyőzzük azt.

A családban feloldhatatlanok a kötelékek, úgyhogy a gonosz fiú mégis fiú, a hűtlen testvér mégis testvér.
Fosdick

A szeretet olyan, mint egy édesanya: elnézi a fogyatékosságot abban, akiben a hit még csak bölcsőkorát éli.

A világ jobban tudja, mint mi, hogy mi illik Isten népéhez. A keresztény embertől mindig megkívánja, hogy Istennek tetsző élete legyen, s megbotránkozik, szemrehányást tesz, és lenézi az olyan hívőt, aki méltatlan hitéhez.


Az egyháznak... nem az Ige és a kor szava, az Ige és a történelmi helyzet parancsol, hanem egyedül az Ige. (Czeglédy Sándor)

Hogyha nem tudunk Istennel rendesen beszélni, nem is hallunk jól. A némaság a süketségből származik. (Steinberger)

„Isten kegyelme és ajándéka még bőségesebben kiáradt az egy ember, a Jézus Krisztus kegyelme által sokakra.” (Róm 5,15b)

Megtörtént, elvégeztetett! Krisztus a kegyelem bűneink fölötti győzelmét kiáltotta a világba. Ez a kiáltás visszhangzik Pál soraiban: nincs az a múlt-, jelen- vagy jövőbeli tett, mélység, gonoszság, amelynek büntetését ne törölte volna el Isten a Golgotán. Ez a győzelem az emberiség legnagyobb ajándéka, amely elveszi minden bűn miatti kétségbeesésünket, és megnyitja a bűnből való szabadulás útját. Ezért hirdethetjük mi az örömteli hitvallásunkat: Ave crux, spes unica – üdvöz légy, kereszt, egyedüli reményem! (Eszlényi Ákos)

„Krisztus mondja: „Én vagyok a világ világossága: aki engem követ, nem jár sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága.”” (Jn 8,12)

Téli napok után élem meg, hogy a napfény mennyi életerőt tud adni nekem. Kedvet, örömöt, jó hangulatot, töltekezést jelent, a napsütésben életre kel testem, lelkem, minden porcikám. A hosszan tartó sötétben jobban kapható vagyok a szomorúságra, az érdeklődésem és örömre való készségem gyengül. De hitem „fényérzékennyé” tesz engem. Arra fordulok, arra indulok, ahonnan a világosság áramlik rám. Ettől nyílok ki, és tudok bizalommal, teljesen összpontosítani Istennel való kapcsolatomra és a rám bízottakra. (Benkóczy Péter)

Mert az embernek akkor van igazi békéje és igazi szabadsága, ha egyrészt a testet a lélek igazgatja bíróként, másrészt a lelket Isten kormányozza oltalmazóként. Értsük meg, hogy mennél jobban buzgólkodunk üdvösségünkért, ellenségünk annál több gáncsot fog vetni nekünk. De az, aki bennünk van, erősebb annál, aki ellenünk van, és az által vagyunk erősek, akinek erejében bízunk.

Szent Leó

Nem azt kell feljegyezni, ami történt… Feljegyezni, miért történt az, ami történt. Ez lenne a feladat. (Márai Sándor)


Soha ne hagyjátok szíveteket összezavarodni, elszomorodni, felindulni… Az Úr felépíti lelketekben a békesség városát, és a gyönyörűségek házává tesz benneteket. Tőletek csak azt akarja, hogy valahányszor aggodalom vesz erőt rajtatok, mindig találjatok vissza nyugalmatokhoz, békétekhez önmagatokban, cselekedeteitekben, gondolataitokban, mozdulataitokban… Ne gondoljátok, hogy egy nap alatt eléritek ezt a békét, ezt a belső nyugalmat, hiszen itt Isten hajléka épül, és ti Isten templomává fogtok válni. Ezt magának az Úrnak kell felépítenie: enélkül a munkátok hiábavaló lesz… Ennek az épületnek az alázat az alapja.

Akaratotok mindig legyen kész minden eshetőségre, és szíveteket ne kösse meg semmi! Ha valamilyen vágyat tápláltok magatokban, úgy tegyétek, hogy az esetleges sikertelenség ne okozzon fájdalmat, hanem őrizzétek meg lelketeket ugyanolyan nyugodtnak, mintha semmit nem kívántatok volna. Az igazi szabadság abban áll, hogy semmihez nem ragaszkodunk.

Juan de Bonilla

Valamit rosszul tudni rosszabb, mint nem tudni. (Casanova)

A bölcs késő öregségében is elülteti a fát, noha hasznával maga nem élhet; de érti, miképpen az rendes időre megnő s unokáját gyümölccsel enyhíti. (Kölcsey Ferenc)


A jó házasság titka, hogy mindig tele van titokkal. Nem tudunk napirendre térni egymás fölött. Kérdezted, hogy mi fogott meg a feleségemben? Ez nem múlt idő, hanem jelen, mert mindennap arra ébredek, hogy egy csodálatos nő van mellettem. És én ettől teljesen le vagyok nyűgözve. (Mohay Tamás)


Aki megtalálja Jézust, drága kincset, sőt mindenekfelett való kincset talál. És aki elveszti Jézust, nagyon sokat, sőt többet veszít az egész világnál.

Kempis Tamás

Az abortusz a béke legnagyobb ellensége, mert ha az anya megölheti saját gyermekét, mi akadályoz meg engem abban, hogy megöljelek téged, hogy megölj engem? Valójában semmi.

Kalkuttai Teréz Anya

Bizony, mondom néktek, amikor megtettétek ezeket akárcsak eggyel is a legkisebb atyámfiai közül, velem tettétek meg. (Máté 25:40)

Jézus mai Igénkben megfogalmazott szavait a következő történet remekül magyarázza: Volt egyszer egy kisfiú, aki feltétlenül találkozni akart az Istennel. Tisztában volt azzal, hogy az Istenhez vezető út nagyon hosszú, ezért az összes fellelhető dobozos kólát és csokoládét bepakolta hátizsákjába, elindult. Addig futott, amíg egy parkhoz nem ért, ahol megpillantott egy öreg nénit.
A néni egy padon ült, és a galambokat nézte, akik táplálék után kutattak a földön. A kisfiú leült a néni mellé a padra. Kinyitotta a hátizsákját, és már éppen ki akart venni egy dobozos kólát, amikor arra gondolt, hogy a néni biztosan nagyon éhes lehet. Ekkor fogott egy csokoládét, és odaadta a néninek. A néni hálásan elfogadta az édességet, és a fiúra mosolygott - csodálatos volt a mosolya.
A kisfiú még egyszer látni akarta a mosolyt, ezért kólával is megkínálta a nénit, aki újra rámosolygott, talán még sugárzóbban, mint előtte. A kisfiú majdnem kiugrott a bőréből. Egész délután a parkban maradtak, de egy szót sem szóltak egymáshoz.
Amikor besötétedett, a kisfiú elálmosodott, és úgy döntött, hazamegy. Már ment néhány lépést, amikor megállt, és visszafordult. Visszasétált a nénihez, és átölelte. A néni legszebb mosolyával ajándékozta meg.

Amikor a fiú hazatért, édesanyja különös mosolyt látott az arcán és megkérdezte: "Mi jó történt ma veled, hogy ilyen boldog vagy?" A kisfiú így válaszolt: "Istennel ebédeltem, akinek csodálatos a mosolya."

Egy bűnös sem mentheti fel önmagát, ha ugyanő a bíró.

Ambrosius Theodosius Macrobius

“Gyűjts erőt, dolgozd fel a múltad emlékeit, és jól figyelj, mert ahol eltörtél, ott leszel erős, ahol vesztettél, ott leszel legyőzhetetlen. Az Igaz Ember nem menekül a múltjától, bármilyen sötét volt is, mert kudarcaiból lesz hatóanyag, vereségeiből diadal – tragédiái érlelik naggyá.” /Müller Péter/


Ha az ember élete nem egy üzenet, mit ér akkor bármiféle üzenet? (Szentgyörgyi Albert)

Ha valaki hagyja, hogy Jézus beleszóljon az életébe, a félelmek már nem olyan félelmetesek.

Gyökössy Endre

„Lássátok meg, milyen nagy szeretetet tanúsított irántunk az Atya: Isten gyermekeinek neveznek minket, és azok is vagyunk.” (1Jn 3,1a)

Ami biztos ebben a világban, az Isten szeretete. Ez az Isten megtapasztalt szeretetében gyökerező biztonság szólal meg az apostol tanításában: tudjuk, hogy kik vagyunk, hova tartozunk. Meggyőződése azért megingathatatlan, mert gyermekségünk egyedüli feltételét nem a mi „jóságunkban”, buzgólkodásunkban látja, hanem kizárólag az Atya irántunk való szeretetében. Az Isten változtathatatlan szeretete az örökbe-, illetve visszafogadásunk egyetlen biztosítéka: ő döntött mellettünk, ő fogadott minket gyermekeivé – a keresztségben. (Eszlényi Ákos)

„Mikor jóra fordította Sion sorsát az Úr, olyanok voltunk, mint az álmodók.” (Zsolt 126,1b)

Természetes, hogy más tudat- és lelkiállapotban vagyok, ha a megszokott, hétköznapi életemet élem, és másban, ha imádkozom. Istennel és az ő segítségével tudhatom és átélhetem, hogy az én sorsomat is jóra fordíthatja. Sokak számára ez csak egy szép (vágy)álomnak tűnhet, amelyben bármi megtörténhet, de én hívőként tudom és mélyen hiszem, hogy ő mindennek Ura, és számára minden lehetséges. (Benkóczy Péter)

Nem azért helyezett Isten bennünket ebbe a világba, hogy elmeneküljünk, hanem, hogy győzzünk. (Ohler)

Új hibákat csak azután követsz el, ha beismerted a régieket.

Vannak lelkek, amelyek olyanok, mint a hárfa: akkor is összhang kel rajtok, ha a fájdalom szele csap bele. (Ravasz László)