A házasság hármasság. Csak hármasban annyira egész és befejezett, hogy oda még a magányosság sem törhet be többé. Ez a harmadik pedig, a Hatalmas Harmadik: Jézus Krisztus. [...] hiszen megígérte, hogy mivelünk, tiveletek is lesz, minden napon, a világ végezetéig. Eddig külön-külön ismertétek őt. Most összekapcsolódó életetekben akarja elfoglalni és kitölteni a harmadik helyet. Így lehet le- és bezárni életeteket minden kísértéssel szemben. Ott, ahol ez a harmadik hely üresen marad, előbb-utóbb megjelenik valamilyen másféle harmadik. Az űr mindig kitöltésre váró és vonzó, beszívó térség. Megjelenik valaki harmadik, hogy elfoglalja az üresen maradt helyet. Ha nem is valaki az a “más”, lehet valami is. Lehet az unalom, a munkába-menekülés, vagy bármilyen űrkitöltő szenvedély. [...] Jézus valóban együtt akar lenni veletek ígérete szerint: azért, hogy amikor munkátok vagy bármi más miatt nem lehettek egymás mellett, külön is együtt lehessetek – Benne. És általa.
Gyökössy Endre – A boldog házasság


A legpihentetőbb megújító erők az egészséges vallás, az alvás, a zene és a nevetés. Legyen hited Istenben, sajátítsd el a nyugtató pihenést, szeresd a jó zenét, nézd az élet derűs oldalát – így az egészség és boldogság a tiéd lesz. (egy orvosi váróterem falán)


A szeretet nem az élet egyik alkotó része, a szeretet az élet maga. (H.Kutter)


A végén igazából csak az számít, hogy szerettél.


Akinek nincsenek kérdései, élete sincs.


Akit nem szeretünk, annak szemében mindig találunk szálkát, és azt is sokszor gerendának látjuk. (Varga Tamás)

„Ami lehetetlen az embereknek, az Istennek lehetséges.” (Lk 18,27)

„…a lehetetlenség konok falán / Zúzod véresre koponyád” – írja Reményik Sándor. Angol agaraknál megesik, hogy a nyúlvadászaton a kutya annyira el akarja kapni a zsákmányt, hogy nem veszi észre a fát maga előtt, és teljes erővel beleszalad. Miután feleszmél, újra futásnak indul. Nem ugyanezt tesszük-e, amikor kihúzott derékkal azt mondjuk: „Én majd megcsinálom, meggyógyulok, mert erős vagyok, legyőzöm a bűnt, mert lelkileg is erős vagyok!” És csak az összetört koponya, a megroppant egészség, a derékba tört karrier, az atomjaira hullott család állít meg. Isten azt mondja, nem kell! Állj meg egy pillanatra, és nézz rá! Egyedül ő az, akinek minden lehetséges, még az is, hogy megújuljon az életed, hogy begyógyuljon a sebed – bízz benne! (Hokker Zsolt)

Hidd el, amit Isten mond, és nemcsak abban fogod örömödet lelni, amit Isten tesz, hanem boldog örvendezéssel tölt meg, ami Isten maga.


Isten megteremtett bennünket. Isten szeretete által létezünk. Az Ő elhatározása és akarata szerint. Az Úr kijelölt egy utat számunkra. Miért esünk kétségbe? Miért kérjük számon Istent? Jézus útja könnyű volt? Az Ő útja, aki megannyi fájdalmat és botrányt szenvedett értünk, a bűneinkért? De miért? Hogy végtelen és felfoghatatlan szeretete és irgalma által megváltson bennünket! Önzetlenül, ingyenesen…




Korunkat markánsan jellemzik azok a hangok, amelyek az új célok elérésére, nagy dolgok véghezvitelére buzdítanak bennünket. Különböző “Csináld magad” könyvek, de még a cipőreklámok is arra ösztönöznek, hogy törekedjünk a tökéletességre. “Érd el a csillagokat!” – mondják. “Ragadd meg a lehetőségeket!” … “Menj és tedd meg!”
Habár pártolom az effajta igényességet, mégis van ezzel kapcsolatban valami, ami szomorúságra adhat okot. Az, hogy az otthonokban olyan ritkán van jelen ez a törekvés. Gondolkodjunk el egy pillanatra… Mindenütt ebben az országban üzletemberek fáradoznak minden erejükkel azon, hogy a karrierjüket előremozdítsák. Tanulnak, terveznek, késő éjszakáig buzgólkodnak az irodáikban azért, hogy újabb tőkéhez jussanak, vagy hogy előléptessék őket. Sportolók – de még azok is, akik csak hobbi szinten járnak testedzésekre – hosszú órákon át dolgoznak, edzenek, hogy még fittebbek legyenek, vagy hogy megnyerjék a helyi maratoni versenyt. De hány embert ismersz, aki ugyanilyen lelkesedéssel áldozza idejét és energiáját a saját családjára? Hányan lehetnek, akik elszánták magukat, hogy családjuknak a tőlük telhető legjobbat nyújtsák?


MIATYÁNK
Urunk, Atyánk, az ég lakója,
a csillagoknak alkotója,
ki fenntartod mindenütt a rendet,
dicsőség a te nagy nevednek.

Az igazak, jók, akik élnek,
mindenha csak benned remélnek,
te vagy az ő buzgó imájuk,
oh, jöjjön el a te országod.

Erős vagy, jó vagy, bölcs, igaz vagy;
belátásod mindent igazgat,
adsz örömet, csapást, kegyelmet:
a te akaratod legyen meg.

Panasz sosem jön ajkunkra;
csak te ne hagyj soha magunkra,
s ki élni engedsz, add nekünk meg
ma s mindennapi kenyerünket.

S ha bűntől (hisz gyöngék vagyunk mi!)
nem bírunk néha szabadulni,
bár a fenyítés téged illet,
bocsásd meg a mi vétkeinket.

S mivel gyöngék vagyunk a jóra,
legyen hát vétkeink adója,
hogy amidőn felebarátunk
bánt, néki szívből megbocsássunk.

Száz fájdalomnak, száz veszélynek
vakon megy itt a test s a lélek,
de mi fogjuk kerülni mindet,
csak meg ne kísérts soha minket.

Miatyánk! Büntess, hogyha kell, de
taníts imára, türelemre,
s ki örök, égi díszben állsz fenn:
oh, ments meg a gonosztól.
Ámen!
Reviczky Gyula


Szűz Mária, Jézus Anyja, őrizd meg szívemet, hogy gyermeki, tiszta és átlátszó legyen, mint a forrás! Adj nekem egyszerű szívet, amely mentes a sötét kételyektől! Szívet, amely adakozó, és részvétet érez a szenvedők iránt! Erős szívet, amely sohasem kicsinyhitű és csüggeteg! Hűséges és nemes szívet, ami semmi jót nem felejt, és semmi rosszat nem tesz. Szívet, amely Jézus Krisztus ügyéért lelkesedik, amelyet Krisztus szeretete megsebzett, és ez a seb csak az égben gyógyul meg! Ámen

A szeretetnek az a természete, hogy feláldozza magát mások bűnéért, bajáért. A szeretet sohasem tud semleges maradni, ha pedig beavatkozik, máris megkezdődött a szenvedése.
Stanley


A tökéletes győzelem önmagunk felett diadalmaskodni. (Kempis Tamás)


Aki szeret, elégedett a jelennel, reménykedik a jövőben, és nem búsong a múlton.


Akkor leszel igazán boldog, ha mindenkivel jóban vagy, szereted embertársaidat, könnyezel a sírókkal, nem irigyled más boldogságát, jót teszel mindenkivel és senkivel sem rosszat.
Don Bosco


Áldott az az ember, aki képes nevetni önmagán, mert mindig lesz min szórakoznia.


Az önmagunkon való segítésnek nagyszerű módja az, ha jót teszünk másokkal.

Egyszer egy néger törzsfőnök felkereste a náluk lakó misszionáriust. Bement abba a kis kunyhóba, ahol a misszionárius lakott. Ugyanolyan volt, mint az övék, de ő kunyhója falára kitett néhány fényképet. Többek között az édesanyjának a fényképét is. Nézte a törzsfőnök és megkérdezte: vannak még testvéreid? Azt mondja neki a férfi: nincs, anyám egyedüli fia vagyok. A törzsfőnök csodálkozni kezdett: és elengedett téged, egyedüli gyermekét, ilyen messzire? A misszionárius így felelt: igen, elengedett, mert szeret titeket, és szeretné, ha ti is megismernétek azt a Jézus Krisztust, aki őt is, az apámat is, meg engem is új életre hozott.

Aztán megnézett a törzsfőnök egy képet a misszionárius otthoni lakásáról. Nagyon szép, kényelmesen berendezett lakás, és ahhoz képest most egy összetákolt kunyhóban lakik ez az ember. Megkérdezte: nem sajnáltad otthagyni azt a szép lakást és idejönni ebbe a kis kunyhóba? Nem, mert én is szeretlek benneteket, és ha Jézus Krisztus beszélni akar veletek, el kellett, hogy jöjjek, és el kell, hogy mondjam azt a jó hírt a számotokra: nektek is van új élet.

A törzsfőnök ezen nagyon elgondolkozott. Azt mondta: igen, ez a szeretet.

Ha az Isten igazságos volna, akkor mindnyájan elvesznénk, de Isten kegyelmes is.

„Ha megtelik szívem aggodalommal, vigasztalásod felüdíti lelkemet.” (Zsolt 94,19)

Recesszió, gázválság, zord időjárás, munka, család. Aggodalmak, hogyan lesz tovább, lesz-e tovább? Olyan szépen fejezi ki a zsoltár: „…megtelik szívem aggodalommal.” Szépen lassan, napok, hetek, hónapok alatt, egy csöpp innen, egy vödör onnan. Megtelik, és ha megtelt, akkor már vágyunk a jelenlétére. Ő pedig mellénk lép, vigasztal. Észrevesszük-e? Felismerjük-e? Beszél hozzánk, és mi értjük is, meg nem is. Az aggodalmaink, a hogyan továbbok eltakarják őt. De ő türelmesen vár. Addig a pillanatig, amikor meglátjuk végre, felismerjük, és felüdül a lelkünk. (Hokker Zsolt)

Ha nem élünk a Biblia szerint, akkor igazuk van a hitetleneknek, amikor azt mondják, hogy a Bibliában mesék vannak. – Hogy az Írás minden szava igaz, azt főleg rajtunk kellene látniuk. (Trudel)

Íme, az ajtó előtt állok és zörgetek: ha valaki meghallja a hangomat, és kinyitja az ajtót, bemegyek ahhoz és vele vacsorálok, ő pedig énvelem. (Jelenések 3:20) Ezekből a jézusi szavakból is vegyük észre, hogy Jézus szeretne életünk része lenni, de ehhez a mi döntésünkre, a mi beleegyező szándékunkra is szüksége van. Ő zörget a szívünk ajtaján, de bejönni csak abban az esetben fog, ha meghalljuk zörgetését és kinyitjuk előtte az ajtót. Ő nem töri ránk az ajtót, csak akkor jön be, ha mi engedélyt adunk neki erre. Hogyan történik ez a zörgetés a gyakorlatban? – kérdezheted. Sokféleképpen. Például egy öröm által, egy boldog pillanatod által. Zörget Jézus, és várja, hogy Neki tulajdonítsd örömödet, boldogságodat és megköszönd neki. Vagy egy szenvedés, egy fájdalmas esemény által. Segíteni szeretne ezekben, hogy legyen erőd ezek elhordozásához. Magához akar vonni. Csak nem mindig nyitunk ajtót ilyenkor. Hallani halljuk, hogy valaki zörget, de a kulcsfordulás belülről rajtunk múlik.

Minden igazi nagyság abból fakad, hogy valaki le tud hajolni mások szolgálatára. Minden más nagyság hazug önámítás.
Viktor János


Minél erősebben hisszük, hogy Isten azért sebez, hogy gyógyítson, annál kevésbé van értelme gyöngédségért könyörögni. Ha egy sebésszel állsz szemben, aki a legjobbat akarja neked, akkor minél kedvesebb és lelkiismeretesebb, annál kegyetlenebbül vág beléd.
C. S. Lewis

„Nem éheznek és nem szomjaznak többé, sem a nap nem tűz rájuk, sem semmi más hőség, mert a Bárány, aki középen a trónusnál van, legelteti őket, elvezeti őket az élet vizének forrásaihoz.” (Jel 7,16–17)

Gyermekeim sokszor kérdezik: „Milyen lesz, ha meghalunk? Tudunk-e majd beszélni a mennyországban?” Csak sejtéseink vannak arról, ami az emberre az Istennel való szembetalálkozáskor vár. Addig is reméljük, hogy egyszer majd igazán nála leszünk, és ott nekünk nagyon-nagyon jó lesz. Élj úgy, testvérem, mindennap, hogy a mennyország egy kis szeletét érezd, és éreztesd is mindazokkal, akikkel ma találkozol! Hiszen Isten kegyelmét már ezen a földön ránk árasztja, és „az élet vizét” ihatjuk mi is, ha benne bízunk. (Bogdányi Mária)

Szeretni azt jelenti, hogy kilépek önmagamból, és a szeretet nevében mindent adok és mindent elfogadok attól, akit szeretek. A szeretetben megértőnek kell lennünk, és tudnunk kell várni.

A szeretet többet ér a hosszú életnél. Istennél nem az idő számít, hisz az örökkévaló. Nála csak a szeretet számít.

Kis Szent Teréz

Az emberi növekedés feltétele az elfogadás és a szeretet.

Egy dicséret csak annyit ér, amennyit az az ember, aki kimondja.

Földi javakban gyönyörködni, magunkban gyönyörködni balgaság, a bűnben gyönyörködni a kárhozatba visz, de Istenben gyönyörködni örökkétartó gyönyörűség. (Spurgeon)

Ha azon folyik a vita, hogy a napfény vagy vihar, siker vagy nyomorúság a legnagyobb kísértés a jellemünk számára, akkor az emberi természet éles szemű megfigyelője nyilván azt feleli majd, hogy semmi sem mutatja ki jobban, milyen anyagból vagyunk gyúrva, mint a jólét, amely minden kísértés között a legveszedelmesebb. (F.B. Meyer)


Ha valaki magamagát keresi, megszűnt szeretni. (Kempis Tamás)

Megismertem a paradoxont, ha fájdalomig szerettek, a fájdalom eltűnik és csak a szeretet marad.

Teréz anya

„Menj és nézd meg, hogy jól vannak-e testvéreid.” (1Móz 37,14)

Jákób elküldi Józsefet a testvérei után. Ő megy, pedig tudja, hogy testvérei féltékenyek rá. Isten küld: add tovább az örömhírt, pedig tudom, hogy akikhez mennem kell, nem szívesen látnak. Talán nem ölnek meg, és el sem adnak, de kellemetlenséget okoznak, kinevetnek, gúnyolódnak. Mégis azt mondja: menj! Ezért?! József Egyiptomba kerül, és nemsokára az ország felügyelője lesz. Elmennek hozzá a testvérei, és ő segíthet nekik, az életük múlik rajta. Talán elém is odalép majd egyszer valaki, aki kinevetett, és akkor segíthetek neki, hogy eljusson az életre. (Hokker Zsolt)

„Mi láttuk, és mi teszünk bizonyságot arról, hogy az Atya elküldte a Fiát a világ üdvözítőjéül.” (1Jn 4,14)

Bizonyságot tenni nem csupán hatalmas, sportcsarnoknyi embertömeg előtt lehet. Istenről beszélni (szavakkal történő bizonyságtétel) és az ő parancsolatait megtartani (tettekkel történő bizonyságtétel) lehet és kell is minden keresztény embernek. Hol, mikor és hogyan? Egy idős ember betegágyánál, a kollégákkal való munka közben, a családban talán sokan várják szavainkat és tetteinket, bizonyságtételünket Isten szeretetéről, az üdvösségről, a kegyelemről. (Bogdányi Mária)

Nem a te dolgod, hogy mások mit gondolnak rólad.

Nincstelennek adhatsz csak igazi ajándékot, minden más adomány viszonzást vár. (Valluvar)

Örvendezz Isten jelenlétének még akkor is, ha a lelkedben levő homály miatt nem láthatod Őt.

A szeretet nem fogy el sosem,
a szeretet átvisz az életen.
Mindent elhisz és remél,
a szeretet mindennél többet ér.

Senki nem tud úgy szeretni, ahogy az Úr szeret.
Ha elhagyna mindenki, Ő megmarad neked,
mert nem tud nem szeretni, hiszen Ő a szeretet,
mindent elhordoz, s ha kell sok vétket elfedez.

A szeretet Istene téged is elér,
ha nyitva a szíved és oda még befér.
Ha nem vagy telve indulattal,
gyűlölettel és haraggal.

A szeretet megtalál bárhol is legyél,
nyisd ki a szíved és bízz benne, ne félj,
megváltozhat az életed úgy, ahogy nem is képzeled.

Alázat, megbocsátás, kiengesztelődés – a belső és külső békéhez vezető út állomásai.

Egy vidéki farmon egymás szomszédságában élt két testvér. Egy napon egy jelentéktelen félreértés kapcsán összevesztek. Eddig kölcsön adták egymásnak szerszámaikat, ameddig az egyik távol volt, a másik vigyázott a farmra, megbeszélték a problémáikat, de most egy csapásra minden megváltozott. Hiába a negyven éves szomszédság, most végül odáig fajult a dolog, hogy nem is álltak szóba egymással.

Egy szép napos reggelen az idősebbik testvérhez bekopogott egy idegen férfi, aki munkát keresett egy-két napra. Először el akarta hajtani, de amikor meghallotta, hogy ácsmester, és jól bánik a fával, megmozgatta a fantáziáját. Azt a feladatot adta neki, hogy a testvére és az ő telke határába építsen egy kerítést. Olyat kért, amin még átlátni sem lehet, mert annyira haragudott a testvérére. Miután kiadta a feladatot és minden faanyagot, szerszámot, szeget a rendelkezésére bocsátott a mesternek, elment a városba. Az ács neki is látott a munkának. Estefelé, amikor visszajött az idősebb testvér megdöbbenve látta, hogy a telek határában, a kis völgyben nem egy kerítés, hanem ellenkezőleg egy híd áll, mely összeköti az ő és testvére telkét.

Pont akkor jött ki a fiatalabbik testvér, aki szintén megdöbbenve nézte a hidat, ezt mondta: „Drága testvérem! Te képes voltál egy hidat építtetni, azok után ami köztünk történt? Azok után, amiket tettem és mondtam?” Erre mindketten elszégyellték magukat, és a híd közepén egymásba borulva kibékültek. Ennek örömére kérték az ácsmestert, hogy maradjon még pár napig, találnak még neki valami munkát. Erre a mester így felelt: „Nagyon szívesen maradnék, de még sok olyan hely van, ahol hidat kell építenem!”

Embertársaink sokszor adnak okot, hogy rosszat gondoljunk róluk. Csakhogy ilyen gondolatoknál nem volna szabad időznünk. Kövessük Krisztust, Ő miután a keresztre szegezték a felmagasodó kereszten, a kínok tengerében is megbocsátó szeretettel gondolt ellenségeire: „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit tesznek.” Lk 23.24

Így emelkedjünk fel mi is kicsinyes értelmünk fölé – és eljutunk a szívből fakadó megbocsátásig.

Ha nehézségek érnek, kérdezd meg: “Mit számít ez majd öt év múlva?”


Hidd el, amit Isten mond, és nemcsak abban fogod örömödet lelni, amit Isten tesz, hanem boldog örvendezéssel tölt meg, ami Isten maga.


IMÁDSÁG A GYŰLÖLKÖDŐKÉRT

Én Jézusom, te nem gyűlölted őket,
A gyűlölködőket és köpködőket.
Szeretted ezt a szomorú világot,
S az embert, ezt a nyomorú virágot.

Te tudtad, hogy mily nagy kereszt az élet,
És hogy fölöttünk csak az Úr ítélhet.
Szelíd szíved volt, ó, pedig hatalmad
Nagyobb volt, mint mit földi birtok adhat.

A megbocsátást gyakoroltad egyre,
Míg égbe szállni fölmentél a hegyre.
Ma is elégszer hallod a magasban
A gyűlölet hangját, mely égbe harsan.

A gyilkos ember hangját, aki részeg,
S a szeretet szavát feszítené meg.
Én Jézusom, most is csak szánd meg őket,
A gyűlölködőket és a köpködőket.

Most is bocsáss meg nékik, mert lehet,
Hogy nem tudják tán, mit cselekszenek.
Juhász Gyula

„Isten ajándékai és elhívása visszavonhatatlanok.” (Róm 11,29)

Visszavonhatatlan. Mennyire lesújtó ez a jelző, ha valami megmásíthatatlan történésre: balesetre, betegségre vagy éppenséggel egy nagy összegű gyorshajtási bírságra értjük. Azonban mennyire csodálatos, ha valami szép és kellemes dologra gondolunk: jól sikerült nyelvvizsgára, kitüntetésre, házastársi hűségesküre. Isten szeretete nem változékony, hanem örökké tartó, állandó, megbízható szeretet. Bízzál benne, testvérem, hogy veled is terve van, amelyet csak veled valósíthat meg! (Bogdányi Mária)

Isten ígéretei telt korsójából csak a hit keze tölthet. A hitetlenség kilyukasztja a fenekét.

Isten teljességével csak úgy tudsz megtelni, ha szívedet minden teremtett dologtól megüresíted.

„Krisztus mondja: »Aki abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, soha többé meg nem szomjazik, mert örök életre buzgó víz forrásává lesz benne.«” (Jn 4,14)

Hat-hét nap. Ennyi az ember élete víz nélkül. Szervezetünk jelzi, hogy folyadékra van szükségünk: izomgörcs, anyagcserezavar, bágyadtság, szédülés… De vajon csak a testünk nem bírja víz nélkül? Jézus azt mondja: a léleknek is víz kell a túléléshez, de nem mindegy, milyen. Sokféle lelki vizet reklámoznak, de csak az a víz igazi szomjoltó, amelyet ő ad. Amelyet ha megiszunk, már nem vágyunk másra, mert tökéletesen kielégíti lelkünk igényét: örök életet ad. (Hokker Zsolt)

Lehet rosszul is szeretni…
Igen, lehet. Nem hiszed? Pedig így van. Ha úgy szereted a másikat, ahogyan neked jó. És nem neki. Ha nem figyelsz rá, nem nézed azt, hogy mire vágyik, mit mond a lelke, mi okoz neki jó érzést. És lehet, hogy te egészen mást akarsz adni neki. Ölelést apró kézfogás helyett, szavakat csend helyett, szomorúságot mosoly helyett. Igen. Ez a titok. Meghallgatni a másikat… figyelni rá. Meglátni, mire van szüksége. És azt adni neki. Ez a szeretet. A jó szeretet. (Csitáry-Hock Tamás)



Lelkünk éppúgy kificamodhat, mint a testünk.

Megbocsátás és bocsánatkérés: Találkozás Istennel, önmagammal és társaimmal a kiengesztelődés örömében.

Kapcsolatom saját magammal, kapcsolatom Istennel és kapcsolatom a környezetemmel, ez a három soha semmilyen körülmények között nem választható el egymástól. Ha rosszban vagyok magammal, nem lehetek jóban Istennel és a környezetemmel; ha békétlen az Istennel való kapcsolatom, nem lehet békés a kapcsolatom magammal vagy a környezetemmel. Ezért a kiengesztelődés sem egyirányú, hanem mindig háromfelé mutat. Hogy vagyok magammal? Hogy vagyok Istennel? Hogy vagyok a körülöttem élő emberekkel?

Kiengesztelődés magammal: Megbocsátani magamnak néha nagyon nehéz. Elfogadni korlátaimat és szegénységemet, elfogadni, hogy valamit nagyon elrontottam, elmulasztottam – néha a legnehezebb dolog. Ha érzékeny a lelkiismeretem, akkor kirajzolódnak azok a területek, ahol magammal gondom van, amit nem tudok magamban elfogadni és magamnak megbocsátani.
Isten legnagyobb ajándékainak egyike, ha ki tudok engesztelődni és békében tudok élni magammal.
Kiengesztelődés Istennel: Isten bocsánatát kérni és megbocsátani Istennek. Hogyan, megbocsátani Istennek? Az természetes, hogy bűnbánatunk során Isten bocsánatát kérem az elkövetett bűnökért és mulasztásokért, de hányszor és hányszor kellene nekem is megbocsátanom neki! Nem árt megvizsgálni: mennyi harag gyűlt össze bennem Istennel szemben – még ha ezt talán nem is gondolom így. Hányszor és hányszor volt elképzelésem vagy elvárásom arról, hogy Istennek mit és hogyan kellett volna végrehajtania, és nem úgy hajtotta végre… Hány szerencsétlenséget nem szabadott volna Istennek megengednie, és mégis megengedte… Hány nehéz helyzeten kellett volna átsegítenie, és nem tette… Legalábbis szerintem nem tette. Szerintem!
És akkor egyszer csak észreveszem, hogy Isten bölcsessége végtelenül nagyobb sajátoménál, ezért nem értettem az Ő útját. A múltba visszatekintve látom, hogy Ő mindig ott volt velem, ott a szenvedésben, a magányban, a kitaszítottságban is, és szenvedéseimet javamra és embertársaim javára fordította. A szenvedésben ahhoz kiáltottam, akit távol képzeltem magamtól, ezért kiáltottam és nem suttogtam, pedig mindig is velem szenvedett Ő, aki magára vette keresztemet.
És akkor elgondolkodom… Miért lenne ez a jelen és a jövő sötétségében, szenvedésében másképp? Talán most elhagyott? Talán a jövőben nem lesz már velem? Nem, biztosan mindig itt lesz és gyengeségemben erősít engem, hisz Önmagáért szeret engem, nem semmi voltomért. Önmagáért, a Szeretet végtelen Egységéért, s ezzel leveszi vállamról a terhem.
Itt az ideje hát megbocsátanom mindent, hisz minden csak áldás, amit adtál nékem Istenem; aki szenvedéseimben velem és értem szenvedtél és szenvedsz ma is! Segíts megbocsátani mindent, segíts kiengesztelődni Fiadban Jézusban, különben nem tudom befogadni megbocsátó végtelen szereteted.
Kiengesztelődés embertársaimmal: Mindazokkal, akik a közelemben élnek minél előbb tisztázni kell a tisztázatlant, elvarrni az elvarratlan szálakat. Ha szükséges, bocsánatot kérni; ha szükséges, megbocsátani.
Nem tudhatom, ki min ment keresztül az életében, milyen sebek érték őt. Én nem látok tisztán, ne ítélkezzek hát, az nem az én feladatom; inkább arra törekedjem, hogy elfogadjam társamat, és ha nem is értek mindenben egyet vele, ha másként is gondolkozunk néha, próbáljak meg rá figyelni, megérteni őt, feltétel nélkül szeretni.
„A megbocsátás azt jelenti, hogy elmegyünk a szeretet végső határáig.”

Mindenekelőtt ugyanis fölismerem annak lehetetlenségét, hogy ez az Isten valaha is megtévesszen engem. (René Descartes)


NE ADD FEL!
Ha elromlik minden, mint megesik néha,
Ha utad csak hegyre föl vezet a célba,
Ha kevés mit kapsz, de sokkal tartozol,
Nevetnél bár, de sóhajtozol,
Ha úgy érzed a sok gond leterhel,
Pihenj, ha kell – de soha ne add fel!

Az élet furcsa dolgokra képes,
Ilyesmit párszor mindenki érez,
Számos hiba épp azért történik,
Mert feladtuk és nem tartottunk ki végig.
Ne add fel hát, ha lassan is haladsz,
A siker talán már csupán egy arasz.

A cél sokszor nem oly távoli,
Mint tétova ember balgán képzeli.
Sokszor a küzdő nem várja meg,
Hogy megnyerje a serleget,
És túl késő, mire belenyilall,
Hogy mily közel volt a diadal.

A siker a kudarcnak fordítottja -
Kétség fellegének ezüst árnyalata -
És nem tudjuk, mily közel a siker,
Tán orrunk előtt van, de nem hisszük el.
Küzdj hát tovább, ha ér sok csapás -
Ha húz még az ág is, harcolj tovább!

„Ó, Uram, ha megnyertem jóindulatodat, járj közöttünk, Uram!” (2Móz 34,9a) Mózesnek nem először kellett könyörögnie népéért, amely újra és újra elfordult Istenétől a pusztai vándorlás során. Az új kőtáblák kézhezvételét követően most is a földre borulva kéri az Úr jóindulatát. Pedig néhány perccel előtte hangzott el, hogy az Úr irgalmas és kegyelmes Isten. Máris megingott volna Mózes hite? Szó sincs erről! Csupán tudja, hogy a szent Isten kegyelmével és szeretetével nem élhet vissza az ember. Az Úr jóindulata irgalom. Ahogyan a mai nap újszövetségi igeversében az apostol írja: „A mi üdvözítő Istenünk nem az általunk véghezvitt cselekedetekért, hanem az ő irgalmából üdvözített minket.” (B. Pintér Márta)

Önmagunk megtalálásának a legjobb módja, ha elveszünk mások szolgálatában.


Sokan azért mennek tönkre, mert az igazságot senki sem mondta meg nekik szeretettel.


Sokkal kedvesebb az Úristen előtt, ha idős és beteg szeretteimet fölkeresem vagy segítek nekik, mint a cselekedetek nélküli vallásos, valójában nem is keresztény élet. Hiába imádkozom, ha tetteimben nem jelentkezik a szolgálat embertársaim felé! Lehet, hogy túlzásnak hallatszik e kijelentés, de ha jól belegondolunk, igaz. A szeretet ugyanis nem csupán érzelem, annál sokkal több és mélyebb valóság. Akit szeretek, azért bármi megtételére képes vagyok.
Rácz Piusz atya

A föld nem lesz menny soha, de felfoghatja és visszaverheti a mennynek a fényét, és általa vezethet oda. (Ravasz László)


A keresztyénség az alulmaradás képessége. Úgy betölteni a sorsot, hogy közben nem reklamálni.

„Amikor erőtlen vagyok, akkor vagyok erős.” (2Kor 12,10b)

Még csak ízlelgetjük a 2012-es év igéjét, Urunk biztatását, hogy az ő ereje a mi gyengeségünkben lesz tökéletessé. Talán hezitálunk is, merjünk-e ráhagyatkozni erre az isteni ígéretre. Pál apostol vallomása legyen megerősítésünkre. Ő kipróbálta. Tényleg így van, „működik”. Elesettségében micsoda eszköz lett Isten kezében! (B. Pintér Márta)

Egy indián ismerősével sétált a városban. A zajos utcán ciripelésére figyelt fel, és a hang alapján rá is talált egy tücsökre. Városi ismerőse csodálkozva mondta: nektek, természeti embereknek még mindig milyen kifinomult a halásotok!
Továbbmenve az indián benyúlt a zsebébe, és egy fémpénzt dobott a járdára. Városlakó ismerőse azonnal felkapta a fejét: Hallottad, valaki elejtett egy pénzérmét – és gyorsan keresni kezdte. Mire az indián csodálkozva mondta: lám nektek, civilizált embereknek mennyire kifinomult a halásotok – a pénz csörgésére! A ti fületek sem rosszabb, mint a mienk, csak másra figyeltek vele…

Évekkel ezelőtt egy gazdag ember egy nagy erejű mikroszkóp bűvöletébe esett. A készülék segítségével csodálkozva szemlélte a kristályok szerkezetét és a virágszirmok szépségét. Elhatározta, hogy mikroszkópot vesz és az otthonába viszi. Nagy örömmel alkalmazta a mikroszkópot mindaddig, amíg egyszer megvizsgálta a vacsorára készített ételt. Legnagyobb kiábrándulására, fölfedezte, hogy az ételen apró élőlények ezrei csúsznak-másznak. Mivel nagyon szerette az elkészített ételt, azon töprengett, hogy most mit tegyen. Végül eldöntötte, hogy csak egy módon szabadulhat meg a problémától. Ezért megsemmisítette a mikroszkópot, amelynek segítségével ezt a kiábrándító fölfedezést tette.
Sokan ugyanezt teszik Isten igéjével. Azért gyűlölik és azért akarnak megszabadulni tőle, mert bemutatja saját gonoszságaikat.

Isten nem kényúr, aki keresztülgázol rajtam. Szeret és meg akar menteni.

„Ki milyen lelki ajándékot kapott, úgy szolgáljatok azzal egymásnak, mint Isten sokféle kegyelmének jó sáfárai.” (1Pt 4,10)

Egymásnak szolgálni? Ez a fogalom mintha ki/elfelejtődött volna a lelki szótárunkból… Szolgálnak az irgalmas nővérek, szolgálnak a tűzoltók, a lelkészek, de hogy mindenki szolgáljon és ráadásul egymásnak? A világ embere azt akarja, hogy neki szolgáljanak, őt ajnározzák, dicsérgessék. Az Isten embere szolgálja a mellette lévőt, hiszen erre kéri Ura. Úgy szolgálni, mintha azt magával Jézussal tennénk – ez az igazán keresztény hozzáállás. Sokféle adottsággal egyre színesebb lehet a paletta. Tedd hozzá, testvérem, a te saját színedet, nélküle hiányos lenne a színskála. (Bogdányi Mária)

Láttál már valaha depressziós fát? Vagy láttál már valaha szorongó madarat? Ugye nem? Az élet nem ilyen. Csak az ember tévedt el valahol.


Mire van szükséged Istenen kívül? Vagy számodra Ő nem elég? (Kempis Tamás)

„Mózes azt felelte Istennek: Ki vagyok én, hogy a fáraóhoz menjek, és kihozzam Izráel fiait Egyiptomból? De Isten azt mondta: Bizony, én veled leszek.” (2Móz 3,11–12a)

Eszembe jut az első látogatás. Idős gyülekezeti tag. Beteg. Mielőtt felcsengetek, egy pillanatra megállok: „Biztos, hogy én erre alkalmas vagyok? Hiszen annyival idősebb, annyival több tapasztalata van. Mit mondhatok neki, amikor megkérdezi: miért? Amikor olyan dolgokat hoz fel, amelyekre nem tudom a választ? Meg tudom-e vigasztalni? El tudom-e mondani a betegágy mellett, hogy Isten szereti őt, vele van, nem hagyja el?” Pedig ő egy idős gyülekezeti tag, nem ellenség, ahogyan Mózesnek a fáraó. Megnyomom a gombot, hallom a csörgést és benne egy hangot: „Bizony, én veled leszek.” Egyszerre megnyugszom. Ha ő velem van, akkor minden rendben. Nagy levegő… Belépek az ajtón. Velem volt! (Hokker Zsolt)

Ne hasonlítsd az életedet másokéhoz. Nem tudhatod, az ő életük miről szól…


Semmilyen szél sem kedvező annak, aki nem tudja, milyen kikötőbe tart.


Szeretet nélkül a puszta cselekedet mit sem ér, de ami szeretetből származik, ha még oly csekély és egyszerű is, gyümölcsöző lesz.
Kempis Tamás

A hit nem ábrándozás. A Krisztusba vetett reménység nem lépi át a szenvedés, a halál, az elhagyatottság, a sírgödör valóságát, hanem ezeket Krisztusban bízva vállalja, mert ezeket Ő is mind magára vette. A keresztény reménység belekapaszkodás, belegyökerezés Jézus Krisztusba. A Krisztusba vetett hit pontosan ezt a jelen világot vállalja, hogy Krisztussal és Krisztusban elérje örök otthonát.
A hit hiszi, hogy Isten igaz. A remény reméli, hogy az is marad. A hit hiszi, hogy az Atya életadó, a remény reméli, hogy az is marad. A hit hiszi, hogy örök életet kaptunk. A remény reméli, hogy ezt mindörökre kaptuk. A hit az alap, amelyen a remény felépül, a remény viszont táplálja és élteti a hitet. A hit által lépek rá az élet útjára, de csak a reménység tart meg rajta.
A igaz keresztény reménytől táplált hit nem menekül a földről a festett egekbe, hanem annak a Földnek a jövőjét pillantja meg, amelyen Krisztus keresztje áll. Krisztus értünk született a földre és a mi bűneinkért halt meg. Ha Isten ennyire személyesen szeret minket, akkor van és lesz örök életünk, mert az ő szeretete mindenható és teremtő szeretet is egyben. Tehát nem a pusztulás és a halál győz Isten irántunk való szeretetén, hanem Istennek irántunk való szeretete győzi le a halált. „A szeretet erősebb, mint a halál.”

A kis virág a sziklán élte életét. Nagyon ragaszkodott a talajhoz, nem engedett a szél, a vihar pusztításának. Nem engedte, hogy az időjárás elpusztítsa.
Nekünk is hasonló ragaszkodással kell viszonyulnunk a bennünket szerető és tápláló Istenünkhöz. Ne engedjük, hogy a világ gondjai és kívánságai elpusztítsanak bennünk.

A túlzott szépítkezés: rútság,
Az erőltetett kedvesség: önzés,
A hetvenkedés: félénk gyermek álruhája,
Az élet habzsolása: halálfélelem,
S a világon a legnehezebb: az egyszerűség.
John Heider


Amit szeretnénk, az az, hogy hadat üzenjünk annak a langyos középszernek, amely egyházunk nagy részét uralja! (Klaus Douglass)


Annak, aki türelmesen vár, a jó Isten minden ajtót kinyit.


Az orvos nem kerülheti el saját nehézségeit azáltal, hogy mások nehézségeit kezeli úgy, mintha ő magának nem volna semmi problémája. (C. G. Jung)

„Azt pedig tudjátok, hogy ő azért jelent meg, hogy elvegye a bűnöket, és hogy őbenne nincsen bűn.” (1Jn 3,5) A bűntelen megszánja a bűnöst. Nem a bűneinket akarja takargatni, hanem szereti a bűnökkel teli embert is, és meg akarja őt menteni. Testvérem, kérd az Urat, hogy segítsen megszabadulni a bűnök rabságából (irigység, rosszindulat, pletyka, garasoskodás), és adjon szabadságot a jóra (önzetlenség, figyelmesség, empátia, irgalom)! A bűntelen megszánja a bűnöst. Téged is! (Bogdányi Mária)

Békülj meg a múltaddal, hogy ne legyen zavaros a jelen.


Isten közelében élni annyi, mint valóságnak venni az élő Isten létezését és bátran levonni ennek a következményeit. (Ravasz László)


Istennek semmit sem tudok adni és érette semmit sem tudok cselekedni! A legjobb, amit tehetek, hogy eme tehetetlenségemet beismerem. Bár ezt sem tudom az Ő kegyelme nélkül megtenni, de Isten maga az, aki ezt bennem elvégzi. (Bernleres)

„Jézus Krisztus az igaz Isten és az örök élet. Gyermekeim, őrizkedjetek a bálványoktól!” (1Jn 5,20b–21) Bálványok? Mai, „felvilágosult” világunkban senki sem imád már faragott szobrokat. Legalábbis itt Európában, Magyarországon nem. Pláne nem fenyegeti ilyen veszély a keresztényeket. Mi miatt vehetjük mégis szívünkre az apostol óvó szavait? Mert a veszély örök: mindig lesznek olyan erők, megtévesztő eszmék, amelyek – különféle eszközökkel – megpróbálják eltéríteni a keresztényeket Krisztus követésének egyértelmű útjától. János apostol is egy szellemi irányzat képviselőivel szemben inti óvatosságra levele olvasóit. Határozottan és kizárólagossággal fogalmaz, úgy, ahogyan Jézustól tanulta, ahogyan a Mester is beszélt önmagáról: Krisztus az út, az igazság és az élet. Nincs más út az Atyához, nincs másban örök élet, csak egyedül Jézus Krisztusban! Minden más elmélet, spirituális összemosás, keverés csupán „bálvány”. (B. Pintér Márta)

Mire van szükséged Istenen kívül? Vagy számodra Ő nem elég? (Kempis Tamás)

„Nekem olyan jó Isten közelsége! Uramat, az Urat tartom oltalmamnak. Hirdetem minden tettedet.” (Zsolt 73,28) A tanítványok tapasztalata ez: jó Isten közelsége! És hogy ezt mások is megtudják, mennek, hirdetik Isten országát, és ők is csodák részesei lesznek. Isten először magához hív, és amikor megtapasztalja az ember, hogy jó Isten közelsége, akkor megy, mert hallja a küldő szót, és hirdeti Isten országát. (Hokker Zsolt)

Nem a sikerért imádkozom, csak a hűségért.
Teréz anya


Sok tanulás kell ahhoz, hogy belássuk tudatlanságunkat.

A gondokat nem oldja meg, ha másokra vetítjük azokat, ha saját bajunkért másvalakit jelölünk ki bűnbaknak. (Vavyan Fable)


A kereszt útján csak az első lépés nehéz. Legnagyobb keresztünk nem maga a kereszt, hanem az, hogy félünk tőle. Nincs meg a bátorságunk, hogy hordozzuk, jóllehet tudjuk s tapasztaljuk, hogy kikerülni nem lehetséges: utolér bennünket.
Vianney Szent János


Álnokok, szemérmetlenek, irigyek, hitszegők, puhányok, felfuvalkodottak álmodnak nagy lélekről. S bár tudják, ostobaság olyan ösvényen haladni, amely sehová sem vezet, mégis csupán álmaikban térnek le róla. (Tatiosz)


Az az igazi szép, amelyben gyönyörködünk, de nem akarjuk birtokolni.

„Az Úr elküldi angyalát előtted.” (1Móz 24,7)

Milyen bizonyossággal mondja ezt Ábrahám?! Szolgája most indul éppen, hogy Izsáknak, a fiúnak feleséget hozzon. Ő aggályoskodik: mi lesz, ha a kiválasztott ara nem akar majd jönni. Gazdája azonban elnémítja: Isten elkészíti, szerencséssé teszi a szolga útját. Milyen alapon meri ezt Ábrahám ilyen határozottan kijelenteni? Isten ígéretei alapján. Mert tapasztalta, hogy az Úr tartja a szavát. Egykoron kihozta őt szülőföldjéről, gazdaggá tette, és fiút adott neki, és így esküdött meg Ábrahámnak: „A te utódaidnak adom ezt a földet.” – Akkor most miért kételkedne? (B. Pintér Márta)

Fontos, hogy Ő lát téged, és ismeri a benned levő vágyat, hogy teljesen az Övé légy.


GYERTYÁK
Mindazokért, kiket nem láttunk már régen,
Akik velünk együtt ünnepelnek az égben,
Kiknek őrizgetjük szellemét,
Mindazokért egy-egy gyertya égjen.

Mindazokért, akik elzárkóznak a jótól,
Akik nincsenek itt, s nem is értenének a szóból,
Aki barát, de lehet még ellened is,
Mindazokért egy-egy gyertya égjen.

Égig érjen a fény, és mi úgy szeretnénk,
hogy sohase múljon el.
Égig érjen a fény egész életünkön át,
hogy nyithassa két szemét, ki mindig erre várt.

Mindazokért, kik ma egyedül ülnek a járdán,
Kikre család, gyermek, otthon rég nem vár már,
És mindenkiért, aki nem lehet itt,
Mindazokért egy-egy gyertya égjen.
Demjén Ferenc


Ha mérges vagy Istenre, Ő nem haragszik rád.


Isten malma lassan jár, de rendkívül finoman őröl.
Kroecker


Isten számára teremtettem, az Ő tulajdona vagyok. (Bernleres)

„Jézus mondja: »Én adok nektek szájat és bölcsességet, amelynek nem tud ellenállni vagy ellene mondani egyetlen ellenfeletek sem.«” (Lk 21,15)

De jó is lenne mindig győztesnek lenni a napi szócsatákban otthon, munkahelyen, utcán, bevásárláskor! Általában mégsem ezt tapasztalom. Mégis vannak helyzetek, mikor igenis tudom, mit kell mondani, noha még magam sem értem, hogy honnan jön, de jön a válasz. Ezek olyan helyzetek, amikor miatta üldöznek, amikor róla beszélek. Egy háromórás beszélgetés után, amikor már minden érvből kifogytam, és úgy tűnt, győz az „ellenség”, rövid imát mondtam: „Uram, Istenem, hozzád menekülök!” – és jött egy mondat. Erre „ellenfelem” felállt: „Köszönöm ezt a mondatot, így egészen más a helyzet.” (Hokker Zsolt)

„Mi nem a világ lelkét kaptuk, hanem az Istenből való Lelket, hogy megismerjük mindazt, amit Isten ajándékozott nekünk.” (1Kor 2,12)

Isten gyermekeiként az ő ajándékai árasztják el életünket, még akkor is, ha esetenként nem érezzük magunkat túl jól a bőrünkben, és úgy gondoljuk, elpártolt mellőlünk Urunk. Kisebb-nagyobb csodák mindennap érnek bennünket, és mindez akkor válik számunkra valósággá, ha Isten Lelke megvilágosítja szívünket. Ha nem a negatívat, reménytelent hajtogatjuk a világgal karöltve, hanem igent mondunk az életre, a nagybetűs Életre: az Istennel való, őtőle megáldott Életre. (Bogdányi Mária)

Miként lehetne annak tartós békessége, aki másnak dolgaiba belekeveredik, ki idegen ügyek után szalad, s aki ritkán és keveset száll magába. (Kempis Tamás)


Minden embertársunkért gyújtsunk egy-egy gyertyát a szívünkben, legyen a családtagunk vagy akár az ellenségünk, legyen a legkedvesebb ismerősünk vagy akár egy ismeretlen rászoruló, fogadjuk be a szívünkbe s így Isten fénye elűzi a mi sötétségünk.