A hitetlenkedő a nehézségekre néz, a hívő pedig Istenre tekint.


Abból, hogy mennyi figyelmet szentel az ember a másiknak, látható, hogy mennyire tartja őt értékesnek. Aki azt állítja, hogy számára az állandó partnere a legfontosabb az életben, az osztatlan figyelemmel is forduljon felé.
Alfons Vansteenwegen


Amíg időnk van, tegyük oda a vállunkat a másik ember keresztje alá, ami alatt roskadozik, ami kívülről zuhant rá!…(Gyökössy Endre)


Az emlékezéshez nem emlék, hanem szeretet kell, s akit szeretünk, azt nem felejtjük el.


Az igazi szeretet sohasem tétlen, hanem megállás nélkül munkálkodik vagy szenved.


Beleesünk abba a hibába, hogy azt képzeljük: a hívő embernek mindig tökéletesnek kell lennie. Nem! A hívő embernek mindig tökéletesednie kell! Menet közben bukdácsol, elesik, de minden eleséssel egy emberhosszal közelebb esik Jézushoz.(Gyökössy Endre)

Egy férfi az ágyában aludt, amikor hirtelen nagy fényesség támadt és Jézus megjelent neki. Elvezette egy szikladarabhoz és ezt mondta: “Egy feladattal bízlak meg. Kérlek, hogy ezt a sziklát nap mint nap nekifeszülve, teljes erődből toldd.” A férfi így is tett nap mint nap, elment a sziklához és teljes erejéből tolta. Éveken át ugyanígy tett. Az egyik nap, amikor fáradtan ballagott hazafelé, útközben megjelent neki a Sátán, és ezt mondta: “Miért kínzod magad? Évek óta csak fáradozol és a szikla még csak egy millimétert sem mozdult előre! Ha továbbra is folytatod, csak magadat ölöd meg, soha sem fogod tudni ezt a sziklát megmozdítani! Semmi haszna és eredménye nincsen annak amit nap mint nap teszel! Felesleges erőfeszítés az egész!”
A férfi elgondolkozott azon amit a Sátán mondott, és feltette magának a kérdést: “Minek is teszem mindezt? Miért is kínzom magam? Talán az is elég lenne ha csak éppen megpróbálnám megtolni a sziklát és nem fáradoznék a semmiért.” Sokat rágódott és gyötrődött a férfi, míg végül az Úrhoz imádkozott: “Uram! Évek óta hűségesen végzem a te szolgálatodat és akaratodat. Nap mint nap elmegyek a sziklához és teljes erőmmel nekifeszülve tolom. De semmi eredménye! Még csak egy millimétert sem mozdult meg! Mi a baj velem? Mit csinálok rosszul? Miért nincs semmi eredménye a kitartó munkámnak?”
Erre Jézus szelíd hangon így felelt: “Drága gyermekem! Arra kértelek, hogy teljes erődből, nekifeszülve told azt a sziklát és te hűségesen meg is tetted amire kértelek. Egy szóval sem mondtam neked, hogy el kell mozdítanod a helyéről. Tolni kellett, nem pedig eltolni! Most pedig azt kérdezed tőlem, hogy miért vagy sikertelen a feladattal? Nézz csak magadra! A karjaid megizmosodtak, hátad is olyan erős lett mint még soha. Lábaid is masszívak lettek és erősek. Napról napra erősödtél. A sziklát nem mozdítottad meg, de erősödtél testben és lélekben, ugyanis lelkiismeretesen, hittel és bizalommal végezted a rád bízott feladatot. És most drága gyermekem, Én mozdítom el a sziklát!”
Sokszor az emberek többet várnak el maguktól, mint amennyit Jézus elvár tőlük! Hittel nekifeszülhetünk, hogy hegyeket mozdítsunk el, de ezt végül Isten maga teszi meg!

Éveken át becsületesen eleget tettél Istennek, és most mintha még nyomorúságosabb ruhában látnád magadat az Úr előtt.
Ne gondolkozz! Ennek pontosan így kell lennie. Mert fennáll az a különös törvény, hogy minél közelebb jutsz Krisztushoz, annál jobban távolodsz tőle. Hogyan értsd ezt? Az Úr nagyobb közelsége segít, hogy a vonásait jobban felismerd. De ez a felismerés mély hatással van rád: Krisztus fényénél egyre jobban megtapasztalod, milyen végtelen messze vagy az Örökkévalótól. Lelked eddigi rejtett zugai feltárulnak, beléjük látsz és rájössz, milyen hosszú még az út Krisztusig.
Lehet, hogy pont azért nem tudunk szeretni, mert arra vágyunk, hogy bennünket szeressenek, vagyis a másiktól várunk valamit (szeretetet), ahelyett, hogy követelmények nélkül fordulnánk hozzá, és beérnénk puszta jelenlétével.

„Megbüntetlek titeket, ahogyan megérdemlitek – így szól az Úr.” (Jer 21,14)

Micsoda?!? Mi mindig is azt hittük, hogy mi formálhatjuk Istent a saját igényeinknek megfelelően. Büntető Isten nem szimpatikus. Ő mégis szólt egykor Jeremiás által a királyi házhoz: hiába a természetes védelem, a hatalmi előjogok, semmi sem védi őket akkor, ha Isten számon kéri, hogy mit cselekedtek ezek által. Talán mi is szeretnénk – hozzájuk hasonlóan – rangot, hírnevet felelősség nélkül, de ezek csak együtt járnak. Ahogyan a királyi ház tagjai számára is eljött a számadás ideje, előbb-utóbb elérkezik a mi életünkben is, bármilyen szelíd istenképpel nyugtatgatjuk is lelkiismeretünket. (Győri Tamás József)

Minden házasságban vannak nehéz időszakok. A szülők halála, baleset, betegség, csalódások - az élet velejárói. A legtöbb, amit válságos helyzetben a társunkért tehetünk, hogy szeretjük őt. (...) A szavak ilyenkor nem sokat érnek, de az ölelés együttérzésünket és támogatásunkat fejezi ki. A válsághelyzetek különleges alkalmat kínálnak a szeretet kifejezésére. A gyengéd érintések emléke még azután is megmarad, hogy a mélyponton túljutottunk. De fájó emlék maradhat annak hiánya is.

Gary Chapman


Minden pillanattal, melyben a bűnnel való harcban, megpróbáltatásokban, kísértésekben Istenre bízzuk magunkat, az Ő győzelmével számolunk, és kegyelemre építünk, tért nyer bennünk Isten.


Minden talajban megterem valamiféle virág.
Minden napnak van valamilyen öröme.
Neveld rá a szemedet, hogy meglássa azt. (Wass Albert)


Mivel az imádság mennyei világosságot áraszt elménkben, és az isteni szeretet melengető hatásának nyitja meg akaratunkat, ezért nincs alkalmasabb eszköz, amely elménk sötétségét jobban eloszlatná, és szívünket a megromlott hajlamoktól megtisztítaná, mint éppen az imádság. Mintegy a kegyelemnek vize ez, amely arra szolgál, hogy lelkünket bűneitől megtisztítsa, a szenvedélyek perzselő heve által elgyötört szívünket felüdítse, s azokat a gyenge gyökérszálakat, amelyeket az erény azokba bocsátott, a jó vágyakat, táplálja.
Különösen ajánlom neked a szív bensőséges imádságát; főleg pedig azt, amely az isteni Üdvözítőnek életével és szenvedésével foglalkozik. Mert annak szemlélése és megfontolása által lelked azzal egészen betelik, és egész külső és belső életedet az övé szerint fogod irányítani. Ő a világ világossága.
Szalézi Szent Ferenc

„Olyanok voltatok, mint a tévelygő juhok, de most megtértetek lelketek pásztorához és gondviselőjéhez.” (1Pt 2,25)

A „megtérés” fogalma a Biblia központi gondolatvilágához tartozik. Különösen szemléletes Pál apostol megtérése. Az egyháztörténet kétezer éves történetében visszatérő tapasztalat, hogy az egyén boldogan vallja a megtérése után: „Az Úr az én pásztorom, nem szűkölködöm.” (Zsolt 23,1) Egyesek úgy beszélnek erről, mint életük nagy fordulatáról, mások viszont életük napi eseményének vallják. Kinek van igaza? Ha együtt látjuk a kettőt, vagyis azért kell az „egyszeri nagy döntés”, a megtérés az életemben, hogy attól kezdve tudjak naponta Isten felé fordulni, akkor helyesen látjuk, hogy ezek csak a keresztény életvitel folyamatának különböző pontjait jelentik, és nem állnak egymással ellentétben. (Missura Tibor)

Söpörje el a havat mindenki a saját kapuja elől, és ne aggódjék a szomszéd háztetőjére szállott dér miatt. (Fosdick)

A megbocsátani nem tudó ember nem lehet közösségben a megbocsátó Istennel. (Fosdick)


A szemlélés még nem tapasztalás.


Amint az ember a hegyi patakot felhasználja a malmok hajtására, úgy használja fel gyakran Isten az istentelenek haragját a maga gyermekeinek a nevelésére.


Az Isten iránti hála nem egyéb, mint elismerése annak, hogy Ő az, aki ad, és mi csak elfogadjuk Tőle.



Egészségesek szeretnénk lenni? Derült öregséget akarunk? “Pazaroljuk el” szeretetben az életünk!
(Gyökössy Endre)


Én Uram, én Istenem!
Úgy állok előtted,
mint koldus a gazdag ember előtt.
Kérlek, segíts nyomorúságomon, irgalmas!
Úgy állok előtted, Uram,
mint szolga az ura előtt.
Lelkem számára koldulok tőled ételt és italt.
Add rám a szeretet köntösét,
hogy eltakarjam vele bűneimet!
Úgy állok előtted, Uram,
mint barát a barátja előtt,
és kérlek, vonzz magadhoz
kimondhatatlan szereteteddel;
ne engedj tőled soha eltávoznom,
hogy mindig a tiéd legyek!
Úgy állok előtted, Uram,
mint gyermek az atyja előtt,
és kérlek, ne tagadd meg tőlem
atyai örökségem!
Canisius Szent Péter

„Ha dolgaimat elbeszélem, te meghallgatsz. Taníts meg rendelkezéseidre!” (Zsolt 119,26) Ha tegnap felismertük közelségét és bennünket kereső szeretetét, akkor bizalmunk is lesz elmondani neki belső félelmeinket és külső nyomorúságunkat. Már az is felszabadítóan hat ránk, ha tudatosítjuk, gondolatban és szóban meghatározzuk a kérdéseinket. Amikor így „tárgyiasultak” nehézségeink, jobban meg tudjuk vizsgálni őket, elvesztik bénító hatalmukat felettünk. Ez már a mennyei segítség kezdete! (Missura Tibor)

Ha igazad van, megengedheted magadnak, hogy megőrizd a nyugalmad. Ha nincs, nem engedheted meg, hogy elveszítsd.
Mahatma Gandhi


Ha Isten bezörget ajtómon, nem vonakodhatom Őt bebocsátani. (Victor János)


Olyan különös felismerni azt, Uram,
hogy, mint a kövek a patakban,
úgy vagyunk együtt,
haladunk, sodortatunk,
találkozásainkban csiszolódunk,
Általad.
S hogy miért itt van a helyem?
Válaszra én csak úgy találok,
ha máshogyan kérdezek.
Hogy hogyan lehetek
itt, Veled és igazán
a helyemen?
Hajdú Zoltán Levente


Sose félj az árnyékoktól, egyszerűen csak azt jelentik, hogy a közelben ragyog a Fény.

A kereszténység ideálja a jézusi szeretet, amely kész életét adni embertársaiért. Ez az ideál természetesen érvényes a szexualitás és a házasság területén is. A világ telve van szexuális kizsákmányolással, önzéssel, a családi életben pedig feszültségekkel, válással. Sokan azt hirdetik, hogy ez nem is lehet másképp. A kereszténység hisz a tiszta szerelemben, a hűségben, az egymásért hozott áldozat teremtő erejében. Tapasztalja, hogy az elmélyült emberségben, különösen pedig a krisztusi elvek alapján ma is lehetséges a boldog családi élet. (Tomka Ferenc)


Amikor bűntudatod van, akkor sokszor nem a bűnödet gyűlölöd, hanem saját magadat.


Az újjászületés az embernek tetőtől-talpig való megváltozása, minden tekintetben és vonatkozásban. (Spurgeon)


Csalódni kell, hogy emberismerő legyél.

Fölséges és dicsőséges Isten, ragyogd be szívem sötétségét, és adj nekem igaz hitet, biztos reményt és tökéletes szeretetet, érzéket és értelmet, Uram, hogy megtegyem a Te szent és igaz parancsodat. Ámen

Ha valaki hagyja, hogy Jézus beleszóljon az életébe, a félelmek már nem olyan félelmetesek. (Gyökössy Endre)


Ha valakinek törékeny, csetlő-botló, gyenge hite van, az térdeljen, imádkozzék, menjen hívő közösségbe, mert ott hitek, imádságok összegeződnek. Láthatatlan fénysugár veszi azt körül, és egymás hite által épülünk. (Gyökössy Endre)


Kis erényeinkkel, az árnyékban gyakorolt szeretetünkkel lelkeket térítünk meg a távolban.
Kis Szent Teréz


Legyetek hűek a kis dolgokban, mert azokban rejlik erőtök.
Kalkuttai Teréz anya


Még nem jártam iskolába, amikor érdeklődni kezdtem az olvasás iránt. Édesanyám kezembe adta régi olvasókönyvét, amit gyerekkorából őrzött. Ebből az egyik történet különösen a szívemhez nőtt, ám még nem sejtettem, hogy későbbi éveimre is hatással lesz. Egy kisfiúról szólt, akinek volt egy kis lapátja. Amikor egyik télen nagyon sok hó hullott, akkor kiment a házuk elé és megpróbált lapátjával a bejárati ajtótól utat vágni. Egy járókelő megállt és álmélkodva figyelte igyekezetét. Majd megszólalt: Kisfiam, hogy gondolod, hogy ilyen aprócska létedre megbirkózol ekkora feladattal? A gyermek munkáját megszakítva komolyan válaszolt: Úgy, hogy apránként! – majd folytatta a lapátolást.
Isten ezt a történetet idézte fel bennem, amikor gondok tömkelege vett körbe. Emlékszem, hogy “felnőtt” énem miként próbálta gúnyolni a bennem lévő gyenge “gyermek” bizakodását: Hogy gondolod azt, hogy valaki, aki annyira alkalmatlan, mint te, megbirkózik az előtte tornyosuló hatalmas heggyel? Válaszul a régi kisfiú mondata szólalt meg bennem: “Úgy, hogy apránként!” – és az Úrra támaszkodva szép lassan megoldódtak gondjaim.

„Mert az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és megtartsa az elveszettet.” (Lk 19,10)

A tegnapi ige gondolatmenetét folytatja a mai mondanivaló. Az elcsüggedt, az egyedül maradt, a depresszióval küszködő embernek hirdeti Isten közelségét és segítségét. Arról tudósít, hogy nem a sikereseknél vagy a győzteseknél lehet őt megtalálni, hanem nézzünk körül a magunk köreiben, és fedezzük fel a saját életünkben is jelenlétét! A „véletlenben” is ő van jelen. Adjunk hálát ezért a közelségéért és bennünket kereső szeretetéért! (Missura Tibor)

Mi sohasem bocsáthatunk meg annyit, mint amennyi nekünk bocsáttatott meg. (Fosdick)


Milyen sok dolgot természetesnek veszünk életünkben. Azt, hogy napról napra felébredünk, hogy szeretteink mellettünk lehetnek, hogy van két fülünk és két szemünk, melyekkel érzékeljük és befogadjuk a külvilágot. Pedig ezek mind-mind Isten ajándékai életünkben. Adj hálát Istennek azért, hogy láthatsz és hallhatsz! Hogy ez a két dolog mekkora kincs, talán az tudja igazán, akitől elvétetett. Semmi sem természetes az életünkben, mert mindent úgy kaptunk.

Az embereket Jézus szeretetével megismertetni, – ez a lélekmentés nagy tudománya. (Spurgeon)


Az igazi hívő ember számára Jézus nem heti néhány órás program csupán, hanem az életük.


Az imádság Isten legtökéletesebb alkotása.
Egyszerre cél és eszköz,
tevékenység és állapot,
harc és megnyugvás,
mélység és magasság,
fény és sötétség,
tűz és víz,
élet és halál,
szó és csend,
szegénység és gazdagság,
„már és még nem”.
Egyszerre földi és mennyei,
isteni és emberi,
régi és új,
véges és örök.
Imádság az ég és a föld, az erdő, a hegyek, a virágok, a tenger, az állatok.
Az imádság te vagy!


Az imádság Jézussal együtt haladni a Szentlélek szeretetében a mennyei Atya felé. Némelykor zöldellő réteken vezet, máskor a halál sötét árnyainak völgyében.
A viharos tengeren hánykolódó bárkámban Ő alszik, de mellette lehetek, és útközben nem lehetséges kiszállás. Egyszerűen együtt lenni Jézussal, elfogadni, hogy a kereszt árnyékában van a biztonságom, ahol megtanulható az igazi szeretet.


Az Ördög így szól: Tagadd el bűneidet és halj meg.
A Szentlélek így: Valld meg bűneidet Istennek és élj.


Az őszinteségnek egyetlen korlátja lehet: a tapintat.


Boldog, aki Téged szeret, Uram. Barátját Benned, ellenségét érted.
Augustinus


Ha semmi más nem adsz a gyermekednek, csak példát, akkor már sokat adtál.
Seneca


Isten nem törölgeti könnyeinket, hanem örömmé változtatja őket. (Janette Oke)

„Jónátán elment Dávidhoz, és erősítette az Istenbe vetett bizalmát.” (1Sám 23,16)

Olyan világban élünk, ahol az egyes ember lehetőségét és az „egyéniségünk” kialakítását hangsúlyozzák. Tanulj magadnak! Szerezz magadnak! Nem az önzést neveljük így bele a társadalomba? Az önzés természetes velejárója viszont az, hogy elmagányosodunk. Igénk ezt akarja megakadályozni, amikor figyelmeztet, hogy nézzünk körül, ki maradt egyedül, kinek van szüksége emberi, testvéri szóra és bátorításra. A reménységet visszük nekik, és tudatosítjuk bennük, hogy nincsenek egyedül! (Missura Tibor)

Szívünk mélyén lakik Valaki, aki nagyon halkan ismételve mondja: “Szeretlek… Nélkülözhetetlen vagy számomra…” – Ez a szemlélődő ima forrása.


Tusakodsz a kereszt ellen, amelyre rászegezett az Isten? Lázadozol: Isten egyáltalában nem mutatkozik most méltónak arra, hogy szeresd? Mit is csinálsz tulajdonképpen? A kereszten függsz, és le akarod tépni a kezeidet és lábadat a szegekről. De mit érsz el ezzel? Sebeid még mélyebbek és nagyobbak lesznek – ennyi az eredmény.
Tehát fogadd el a keresztet, mondj igent a szenvedésre, ha éppenséggel az jutott most számodra osztályrészül. Suttogjad: „Uram, legyen meg a te akaratod.” Rögtön érzed az enyhülést, a lelki vagy testi fájdalom elviselhetőbb lesz, mert most szövetségre lép erőtlenségeddel az Isten ereje és türelme.

A házasság hármasság. Csak hármasban annyira egész és befejezett, hogy oda még a magányosság sem törhet be többé. Ez a harmadik pedig, a Hatalmas Harmadik: Jézus Krisztus. [...] hiszen megígérte, hogy mivelünk, tiveletek is lesz, minden napon, a világ végezetéig. Eddig külön-külön ismertétek őt. Most összekapcsolódó életetekben akarja elfoglalni és kitölteni a harmadik helyet. Így lehet le- és bezárni életeteket minden kísértéssel szemben. Ott, ahol ez a harmadik hely üresen marad, előbb-utóbb megjelenik valamilyen másféle harmadik. Az űr mindig kitöltésre váró és vonzó, beszívó térség. Megjelenik valaki harmadik, hogy elfoglalja az üresen maradt helyet. Ha nem is valaki az a “más”, lehet valami is. Lehet az unalom, a munkába-menekülés, vagy bármilyen űrkitöltő szenvedély. [...] Jézus valóban együtt akar lenni veletek ígérete szerint: azért, hogy amikor munkátok vagy bármi más miatt nem lehettek egymás mellett, külön is együtt lehessetek – Benne. És általa.
Gyökössy Endre – A boldog házasság


A legpihentetőbb megújító erők az egészséges vallás, az alvás, a zene és a nevetés. Legyen hited Istenben, sajátítsd el a nyugtató pihenést, szeresd a jó zenét, nézd az élet derűs oldalát – így az egészség és boldogság a tiéd lesz. (egy orvosi váróterem falán)


A szeretet nem az élet egyik alkotó része, a szeretet az élet maga. (H.Kutter)


A végén igazából csak az számít, hogy szerettél.


Akinek nincsenek kérdései, élete sincs.


Akit nem szeretünk, annak szemében mindig találunk szálkát, és azt is sokszor gerendának látjuk. (Varga Tamás)

„Ami lehetetlen az embereknek, az Istennek lehetséges.” (Lk 18,27)

„…a lehetetlenség konok falán / Zúzod véresre koponyád” – írja Reményik Sándor. Angol agaraknál megesik, hogy a nyúlvadászaton a kutya annyira el akarja kapni a zsákmányt, hogy nem veszi észre a fát maga előtt, és teljes erővel beleszalad. Miután feleszmél, újra futásnak indul. Nem ugyanezt tesszük-e, amikor kihúzott derékkal azt mondjuk: „Én majd megcsinálom, meggyógyulok, mert erős vagyok, legyőzöm a bűnt, mert lelkileg is erős vagyok!” És csak az összetört koponya, a megroppant egészség, a derékba tört karrier, az atomjaira hullott család állít meg. Isten azt mondja, nem kell! Állj meg egy pillanatra, és nézz rá! Egyedül ő az, akinek minden lehetséges, még az is, hogy megújuljon az életed, hogy begyógyuljon a sebed – bízz benne! (Hokker Zsolt)

Hidd el, amit Isten mond, és nemcsak abban fogod örömödet lelni, amit Isten tesz, hanem boldog örvendezéssel tölt meg, ami Isten maga.


Isten megteremtett bennünket. Isten szeretete által létezünk. Az Ő elhatározása és akarata szerint. Az Úr kijelölt egy utat számunkra. Miért esünk kétségbe? Miért kérjük számon Istent? Jézus útja könnyű volt? Az Ő útja, aki megannyi fájdalmat és botrányt szenvedett értünk, a bűneinkért? De miért? Hogy végtelen és felfoghatatlan szeretete és irgalma által megváltson bennünket! Önzetlenül, ingyenesen…




Korunkat markánsan jellemzik azok a hangok, amelyek az új célok elérésére, nagy dolgok véghezvitelére buzdítanak bennünket. Különböző “Csináld magad” könyvek, de még a cipőreklámok is arra ösztönöznek, hogy törekedjünk a tökéletességre. “Érd el a csillagokat!” – mondják. “Ragadd meg a lehetőségeket!” … “Menj és tedd meg!”
Habár pártolom az effajta igényességet, mégis van ezzel kapcsolatban valami, ami szomorúságra adhat okot. Az, hogy az otthonokban olyan ritkán van jelen ez a törekvés. Gondolkodjunk el egy pillanatra… Mindenütt ebben az országban üzletemberek fáradoznak minden erejükkel azon, hogy a karrierjüket előremozdítsák. Tanulnak, terveznek, késő éjszakáig buzgólkodnak az irodáikban azért, hogy újabb tőkéhez jussanak, vagy hogy előléptessék őket. Sportolók – de még azok is, akik csak hobbi szinten járnak testedzésekre – hosszú órákon át dolgoznak, edzenek, hogy még fittebbek legyenek, vagy hogy megnyerjék a helyi maratoni versenyt. De hány embert ismersz, aki ugyanilyen lelkesedéssel áldozza idejét és energiáját a saját családjára? Hányan lehetnek, akik elszánták magukat, hogy családjuknak a tőlük telhető legjobbat nyújtsák?


MIATYÁNK
Urunk, Atyánk, az ég lakója,
a csillagoknak alkotója,
ki fenntartod mindenütt a rendet,
dicsőség a te nagy nevednek.

Az igazak, jók, akik élnek,
mindenha csak benned remélnek,
te vagy az ő buzgó imájuk,
oh, jöjjön el a te országod.

Erős vagy, jó vagy, bölcs, igaz vagy;
belátásod mindent igazgat,
adsz örömet, csapást, kegyelmet:
a te akaratod legyen meg.

Panasz sosem jön ajkunkra;
csak te ne hagyj soha magunkra,
s ki élni engedsz, add nekünk meg
ma s mindennapi kenyerünket.

S ha bűntől (hisz gyöngék vagyunk mi!)
nem bírunk néha szabadulni,
bár a fenyítés téged illet,
bocsásd meg a mi vétkeinket.

S mivel gyöngék vagyunk a jóra,
legyen hát vétkeink adója,
hogy amidőn felebarátunk
bánt, néki szívből megbocsássunk.

Száz fájdalomnak, száz veszélynek
vakon megy itt a test s a lélek,
de mi fogjuk kerülni mindet,
csak meg ne kísérts soha minket.

Miatyánk! Büntess, hogyha kell, de
taníts imára, türelemre,
s ki örök, égi díszben állsz fenn:
oh, ments meg a gonosztól.
Ámen!
Reviczky Gyula


Szűz Mária, Jézus Anyja, őrizd meg szívemet, hogy gyermeki, tiszta és átlátszó legyen, mint a forrás! Adj nekem egyszerű szívet, amely mentes a sötét kételyektől! Szívet, amely adakozó, és részvétet érez a szenvedők iránt! Erős szívet, amely sohasem kicsinyhitű és csüggeteg! Hűséges és nemes szívet, ami semmi jót nem felejt, és semmi rosszat nem tesz. Szívet, amely Jézus Krisztus ügyéért lelkesedik, amelyet Krisztus szeretete megsebzett, és ez a seb csak az égben gyógyul meg! Ámen

A szeretetnek az a természete, hogy feláldozza magát mások bűnéért, bajáért. A szeretet sohasem tud semleges maradni, ha pedig beavatkozik, máris megkezdődött a szenvedése.
Stanley


A tökéletes győzelem önmagunk felett diadalmaskodni. (Kempis Tamás)


Aki szeret, elégedett a jelennel, reménykedik a jövőben, és nem búsong a múlton.


Akkor leszel igazán boldog, ha mindenkivel jóban vagy, szereted embertársaidat, könnyezel a sírókkal, nem irigyled más boldogságát, jót teszel mindenkivel és senkivel sem rosszat.
Don Bosco


Áldott az az ember, aki képes nevetni önmagán, mert mindig lesz min szórakoznia.


Az önmagunkon való segítésnek nagyszerű módja az, ha jót teszünk másokkal.

Egyszer egy néger törzsfőnök felkereste a náluk lakó misszionáriust. Bement abba a kis kunyhóba, ahol a misszionárius lakott. Ugyanolyan volt, mint az övék, de ő kunyhója falára kitett néhány fényképet. Többek között az édesanyjának a fényképét is. Nézte a törzsfőnök és megkérdezte: vannak még testvéreid? Azt mondja neki a férfi: nincs, anyám egyedüli fia vagyok. A törzsfőnök csodálkozni kezdett: és elengedett téged, egyedüli gyermekét, ilyen messzire? A misszionárius így felelt: igen, elengedett, mert szeret titeket, és szeretné, ha ti is megismernétek azt a Jézus Krisztust, aki őt is, az apámat is, meg engem is új életre hozott.

Aztán megnézett a törzsfőnök egy képet a misszionárius otthoni lakásáról. Nagyon szép, kényelmesen berendezett lakás, és ahhoz képest most egy összetákolt kunyhóban lakik ez az ember. Megkérdezte: nem sajnáltad otthagyni azt a szép lakást és idejönni ebbe a kis kunyhóba? Nem, mert én is szeretlek benneteket, és ha Jézus Krisztus beszélni akar veletek, el kellett, hogy jöjjek, és el kell, hogy mondjam azt a jó hírt a számotokra: nektek is van új élet.

A törzsfőnök ezen nagyon elgondolkozott. Azt mondta: igen, ez a szeretet.

Ha az Isten igazságos volna, akkor mindnyájan elvesznénk, de Isten kegyelmes is.

„Ha megtelik szívem aggodalommal, vigasztalásod felüdíti lelkemet.” (Zsolt 94,19)

Recesszió, gázválság, zord időjárás, munka, család. Aggodalmak, hogyan lesz tovább, lesz-e tovább? Olyan szépen fejezi ki a zsoltár: „…megtelik szívem aggodalommal.” Szépen lassan, napok, hetek, hónapok alatt, egy csöpp innen, egy vödör onnan. Megtelik, és ha megtelt, akkor már vágyunk a jelenlétére. Ő pedig mellénk lép, vigasztal. Észrevesszük-e? Felismerjük-e? Beszél hozzánk, és mi értjük is, meg nem is. Az aggodalmaink, a hogyan továbbok eltakarják őt. De ő türelmesen vár. Addig a pillanatig, amikor meglátjuk végre, felismerjük, és felüdül a lelkünk. (Hokker Zsolt)

Ha nem élünk a Biblia szerint, akkor igazuk van a hitetleneknek, amikor azt mondják, hogy a Bibliában mesék vannak. – Hogy az Írás minden szava igaz, azt főleg rajtunk kellene látniuk. (Trudel)

Íme, az ajtó előtt állok és zörgetek: ha valaki meghallja a hangomat, és kinyitja az ajtót, bemegyek ahhoz és vele vacsorálok, ő pedig énvelem. (Jelenések 3:20) Ezekből a jézusi szavakból is vegyük észre, hogy Jézus szeretne életünk része lenni, de ehhez a mi döntésünkre, a mi beleegyező szándékunkra is szüksége van. Ő zörget a szívünk ajtaján, de bejönni csak abban az esetben fog, ha meghalljuk zörgetését és kinyitjuk előtte az ajtót. Ő nem töri ránk az ajtót, csak akkor jön be, ha mi engedélyt adunk neki erre. Hogyan történik ez a zörgetés a gyakorlatban? – kérdezheted. Sokféleképpen. Például egy öröm által, egy boldog pillanatod által. Zörget Jézus, és várja, hogy Neki tulajdonítsd örömödet, boldogságodat és megköszönd neki. Vagy egy szenvedés, egy fájdalmas esemény által. Segíteni szeretne ezekben, hogy legyen erőd ezek elhordozásához. Magához akar vonni. Csak nem mindig nyitunk ajtót ilyenkor. Hallani halljuk, hogy valaki zörget, de a kulcsfordulás belülről rajtunk múlik.

Minden igazi nagyság abból fakad, hogy valaki le tud hajolni mások szolgálatára. Minden más nagyság hazug önámítás.
Viktor János


Minél erősebben hisszük, hogy Isten azért sebez, hogy gyógyítson, annál kevésbé van értelme gyöngédségért könyörögni. Ha egy sebésszel állsz szemben, aki a legjobbat akarja neked, akkor minél kedvesebb és lelkiismeretesebb, annál kegyetlenebbül vág beléd.
C. S. Lewis

„Nem éheznek és nem szomjaznak többé, sem a nap nem tűz rájuk, sem semmi más hőség, mert a Bárány, aki középen a trónusnál van, legelteti őket, elvezeti őket az élet vizének forrásaihoz.” (Jel 7,16–17)

Gyermekeim sokszor kérdezik: „Milyen lesz, ha meghalunk? Tudunk-e majd beszélni a mennyországban?” Csak sejtéseink vannak arról, ami az emberre az Istennel való szembetalálkozáskor vár. Addig is reméljük, hogy egyszer majd igazán nála leszünk, és ott nekünk nagyon-nagyon jó lesz. Élj úgy, testvérem, mindennap, hogy a mennyország egy kis szeletét érezd, és éreztesd is mindazokkal, akikkel ma találkozol! Hiszen Isten kegyelmét már ezen a földön ránk árasztja, és „az élet vizét” ihatjuk mi is, ha benne bízunk. (Bogdányi Mária)

Szeretni azt jelenti, hogy kilépek önmagamból, és a szeretet nevében mindent adok és mindent elfogadok attól, akit szeretek. A szeretetben megértőnek kell lennünk, és tudnunk kell várni.

A szeretet többet ér a hosszú életnél. Istennél nem az idő számít, hisz az örökkévaló. Nála csak a szeretet számít.

Kis Szent Teréz

Az emberi növekedés feltétele az elfogadás és a szeretet.

Egy dicséret csak annyit ér, amennyit az az ember, aki kimondja.

Földi javakban gyönyörködni, magunkban gyönyörködni balgaság, a bűnben gyönyörködni a kárhozatba visz, de Istenben gyönyörködni örökkétartó gyönyörűség. (Spurgeon)

Ha azon folyik a vita, hogy a napfény vagy vihar, siker vagy nyomorúság a legnagyobb kísértés a jellemünk számára, akkor az emberi természet éles szemű megfigyelője nyilván azt feleli majd, hogy semmi sem mutatja ki jobban, milyen anyagból vagyunk gyúrva, mint a jólét, amely minden kísértés között a legveszedelmesebb. (F.B. Meyer)


Ha valaki magamagát keresi, megszűnt szeretni. (Kempis Tamás)

Megismertem a paradoxont, ha fájdalomig szerettek, a fájdalom eltűnik és csak a szeretet marad.

Teréz anya

„Menj és nézd meg, hogy jól vannak-e testvéreid.” (1Móz 37,14)

Jákób elküldi Józsefet a testvérei után. Ő megy, pedig tudja, hogy testvérei féltékenyek rá. Isten küld: add tovább az örömhírt, pedig tudom, hogy akikhez mennem kell, nem szívesen látnak. Talán nem ölnek meg, és el sem adnak, de kellemetlenséget okoznak, kinevetnek, gúnyolódnak. Mégis azt mondja: menj! Ezért?! József Egyiptomba kerül, és nemsokára az ország felügyelője lesz. Elmennek hozzá a testvérei, és ő segíthet nekik, az életük múlik rajta. Talán elém is odalép majd egyszer valaki, aki kinevetett, és akkor segíthetek neki, hogy eljusson az életre. (Hokker Zsolt)

„Mi láttuk, és mi teszünk bizonyságot arról, hogy az Atya elküldte a Fiát a világ üdvözítőjéül.” (1Jn 4,14)

Bizonyságot tenni nem csupán hatalmas, sportcsarnoknyi embertömeg előtt lehet. Istenről beszélni (szavakkal történő bizonyságtétel) és az ő parancsolatait megtartani (tettekkel történő bizonyságtétel) lehet és kell is minden keresztény embernek. Hol, mikor és hogyan? Egy idős ember betegágyánál, a kollégákkal való munka közben, a családban talán sokan várják szavainkat és tetteinket, bizonyságtételünket Isten szeretetéről, az üdvösségről, a kegyelemről. (Bogdányi Mária)

Nem a te dolgod, hogy mások mit gondolnak rólad.

Nincstelennek adhatsz csak igazi ajándékot, minden más adomány viszonzást vár. (Valluvar)

Örvendezz Isten jelenlétének még akkor is, ha a lelkedben levő homály miatt nem láthatod Őt.