A józan észt kivételes tehetségként kell fogadnunk. Az érző szívet kiváló tulajdonságként kell ünnepelnünk. Az elme még nem gondolat, ahogy a bölcsesség még nem út. A szív, még nem szeretet, ahogy az érzelem, még nem igazi jóság. Ha azt kívánod, hogy megbecsüljenek, tudj megbecsülni másokat. Tudd értékelni a jót, és magad se akarj jobb lenni a jónál. A túlzásba vitt jóság bántó és sértő lehet. Ha a jóságot választottad, maradj hű e választásodhoz.

Tatiosz


A látványos vallásosság tartalmatlan mutatvány. (Spurgeon)



A MINDEN, AZ MINDEN!

Minden gondomat rád vethetem.
Nem csak az apró-cseprő gondokat,
A nagyobbakat is.
Nem csak a nagyokat, nehezeket,
A legkisebbeket is!
Mert a minden, az minden!

És minden lehetséges, ha hiszek.
Lehetetlen, megoldhatatlan,
Elérhetetlen nincsen!
Mert a minden, az minden!

És Tebenned mindenre van erőm.
Mindenre, sokra, kevésre,
szűkölködésre és bővelkedésre...
Testvérek terhét vállamra vennem,
Teeléd vinnem!
Mert a minden, az minden!

S mindenért hálát adhatok.
Derűs napok, borús napok,
Örömök, szenvedések...
Mindet azért adod,
Hogy a Cél felé segítsen.
Mindenért hálaéneket mondhatok.
Mert a minden, az minden!



Árnyék mögött fény ragyog,
nagyobb mögött még nagyobb.

Gyökössy Endre

„Az az üzenet, amelyet kezdettől fogva hallottatok, hogy szeressük egymást. Aki gyűlöli a testvérét, az embergyilkos.” (1Jn 3,11.15)

A Szentírás két ember kapcsolatában nem beszél az arany középútról, az „élni és élni hagyni” elvéről, a közömbösségről. Két lehetőséget villant fel: szeretet vagy gyűlölet, élet vagy halál. A kettő között ott tátong az az áthidalhatatlanul mélynek tűnő szakadék, amelyen ember saját erejéből még nem kelt át soha. Jézus Krisztus hidat vert a mélység fölé, és átvisz a túlsó partra – halálból életre, a gyűlöletből a szeretetre. (Sághy Balázs)

Az út a mennybe is, a pokolba is Krisztus keresztje mellett megy el, – ott válik jobbra és balra. A Jézus testében meg kell botlanod. A két lator is jobb és bal felől volt. (Stewart)

„Boldogok, akik éheznek és szomjaznak az igazságra, mert ők megelégíttetnek.” (Mt 5,6)

Ki gondolta volna, hogy az éhezés és a szomjúság a boldogság forrása lehet! Nem azok számára, akik ételre és italra vágynak, hanem azoknak, akik az igazságot keresik. Meglehet, soha nem találnak rá, de nem is mondanak le róla soha. Úgy tűnik, hogy olykor az igazsághoz való ragaszkodásunk válik magává az elérendő igazsággá. (Dr. Bácskai Károly)

Ez az én imám, azt kérem Jézustól, hogy vonzzon oda szeretetének lángjai közé, hogy olyan szorosan egy legyek vele, hogy ő éljen és cselekedjen bennem.

Kis Szent Teréz


Gyakran szociálisan arra vagyunk kondicionálva, hogy az élet negatív oldalát lássuk. Ha van tíz dolog, ami jól működik, és egy, ami nem, akkor csak arra figyelünk, ami rosszul működik. Ha fiacskánk a húszpontos matekteszten tizenegy pontot ér el, akkor nem a tizenegy pontra koncentrálunk, hanem a kilencre, ami nem sikerült neki. Ha fáj a fejünk, akkor nem azt mondjuk: "A mellkasom, a hasam, a lábam és a karom nem fáj!", hanem azt: "Úgy fáj a fejem!" Az inggallérunkon lévő rúzsfolt miatt aggódunk, ahelyett, hogy annak örvendenénk, hogy az ingünk kilencven százaléka milyen tiszta! Túl sok ember gondolja azt, hogy realistának és racionálisnak lenni egyet jelent a hibákra való koncentrálással!



Jobb visszalépni, mint a rosszul kezdett dolgot folytatni. (Binder)

„Lásd meg nyomorúságomat és gyötrődésemet, és bocsásd meg minden vétkemet!” (Zsolt 25,18)

A mindenható és így mindent látó Istent arra kérem, hogy lássa meg nyomorúságomat és gyötrődésemet? Hiszen ismeri, tudja ő azt nálam jobban. Valójában nekem van szükségem rá, hogy együtt mondjam a zsoltár írójával a kérést, hogy ráébredjek: a kiút a bűnbocsánat, ha Isten megkönyörül rajtam; hisz minden bajom és gondom gyökere a bűn, amely elszakított őtőle, az élet forrásától. (Hafenscher Károly [ifj.])


„Legyetek irgalmasok, amint Atyátok is irgalmas!” (Lk 6,36)

Jézus élete példájával mintát nyújtott, milyen a helyes magatartás egy adott helyzetben. Mindnyájan szeretjük, ha szelídség, jóság, jóindulat vesz körül bennünket. Az Isten nélkül élő ember az őt ért bántásokra azonnal támadásba lendül, s ha lehet, még többet ad vissza a kapott gonoszkodásból. Ennyi telik az embertől, erre képes a maga erejéből. Jézus azt mondja, hogy a bántásokat ne adjuk vissza, sőt szeressük ellenségeinket, és még áldást is kérjünk rájuk. Hogyan szerethetem én azt az illetőt, aki bánt, bemocskol, áskálódik ellenem? Örömmel jelentem: ez lehetséges, de csak isteni segítséggel. Sokat kell imádkozni és Jézus nevét segítségül hívni. Csak így tudunk jóságosak, szelíd lelkűek maradni. Ne adjuk tehát vissza a másoktól kapott sértéseket, bántásokat, sebeket, hanem szeretettel viszonyuljunk azokhoz is, akik emberi gondolkodás szerint nem érdemlik meg! Ez az irgalmasság! Ne felejtsük el, hogy Isten kegyelme nélkül már mi is rég megérdemeltük volna a halált, és még mindig süt ránk a nap, sőt Krisztus önfeláldozásából még örök életet is nyerhetünk! (Juhászné Szabó Erzsébet)

Ne bámulni és kritizálni menjünk a Biblia királyi palotájába, hanem menjünk, hogy megtaláljuk a Királyt, és nyerjünk kegyelmet tőle. (Ravasz)


Nem a hitünkért, hanem a hitünk által üdvözülünk. (Bódás János)



Ó Uram! Te jól tudod, hogy én soha nem tudnám úgy szeretni a nővéreimet, ahogyan Te szereted őket. Hacsak Te magad, Ó én Jézusom, nem szeretnéd őket tovább énbennem… Igen, érzem, hogy mikor szerető szívű vagyok, egyedül Jézus cselekszik bennem, minél inkább egy vagyok Vele, annál jobban szeretem minden nővéremet.

Kis Szent Teréz



Tartsd a legnagyobb kitűntetésnek és dicsőségnek, ha a Krisztussal való egység miatt megvetnek és bolondnak tartanak. Mi bolondok vagyunk Krisztusért. (Tersteegen)

A Bibliában való hitnek legnagyobb akadálya a bűnös életmód. (Spurgeon)



A csodák csodálatra méltó és rendkívüli cselekedetek és események, amelyeket Isten vagy Fia, Jézus Krisztus tesz, melyek gyakran a természeti törvények hatókörén kívül mennek végbe. Dicsőítik Istent, bizonyítják irántunk való szeretetét, megerősítenek hitünkben, vagy megmentenek a bajból. (Werner Gitt)


A hit nem érdem, amiért valamit kapok, hanem eszköz, amivel Istent felfogom, meglátom, ajándékait elfogadom.


A jót tedd magáért a jóért.(Kant)


A Szentírás nagy igazságait a természetből vett példákkal alátámasztani annyit jelent, mint Istennek egyik könyvét a másikkal megmagyarázni. (Spurgeon)


Az erénynek olyannak kell lennie az emberben, mint a drágakőnek, amely minden körülmények közt megőrzi természetes szépségét. (Marcus Aurelius)


Az öröm nem a bennünket környező tárgyakban, hanem a szív legbelsejében van; ugyanúgy birtokosai lehetünk a börtönben, mint a palotában.

Kis Szent Teréz

„Bízzatok benne mindenkor, ti népek, öntsétek ki előtte szíveteket, Isten a mi oltalmunk!” (Zsolt 62,9)

Erős vár a mi Istenünk! Evangélikus köszöntésünkben nem csak Isten hatalmára utalunk. Hangot kap benne a bizalom és az őszinteség is. Ha rá hagyatkozunk, Isten ereje elveszi az erőtlenségünket. Ha teljes nyíltsággal közeledünk felé, Isten kilép az elrejtettségből, és megismerteti velünk akaratát. (Dr. Bácskai Károly)

„Jézus megkérdezte a meggyógyított vaktól: „Hiszel te az Emberfiában? Látod őt, és aki veled beszél, ő az.” Erre az ember így szólt: „Hiszek, Uram.” És leborulva imádta őt.” (Jn 9,35.37–38)

A vakon született ember örvendezik a gyógyulásán. A nép csodálkozik. A farizeusok bosszankodnak. Mindenki mással van elfoglalva, de Jézus kérdése rámutat a lényegre. Nem a szombati nap, nem a kívülállók véleménye, még csak nem is a csodalátás itt a lényeg, hanem csakis a Jézust Úrnak valló hit. Nekünk, mai embereknek is nekünk szegezi a kérdést, miközben szürkeállományunk a munka, a család, az anyagi kötelezettségek, elérendő célok körül forog: „Hiszel te az Emberfiában?” (Sághy Balázs)

Mennyi mindenünk van, mennyi érték, hisz látunk, hallunk és sok más áldásban van részünk. De úgy hozzászoktunk mindehhez, hogy már hálátlanul figyelembe sem vesszük őket és közben annyi más dolgot követelünk.



MIT KÉRJEK TŐLED?

Uram, nem tudom, mit kérjek tőled…
Te tudod, mire van szükségem.
Jobban szeretsz engem,
Mint ahogy én magamat szeretni tudom.
Ó, Atyám, add meg gyermekednek azt,
Amiről ő még nem tudja,
Hogy könyörögnie kell hozzád!
Nem merek tőled sem keresztet kérni,
Sem vigasztalást.
Egyszerűen odanyújtom neked szívemet,
És kitárom előtted.

Lásd meg, mire van szükségem,
Ahogyan én látom azt: lásd meg, Uram,
És tégy velem jóságod mértéke szerint!
Sújts vagy gyógyíts, alázz porig vagy emelj fel:
Imádom végzésedet, még mielőtt ismerném.
Hallgatok, áldozatul hozom magamat,
Egészen neked adom magamat.
Nem akarok semmi mást,
Csak akaratodat teljesíteni.

Taníts meg, Uram, imádkozni!
Imádkozz te bennem!

Francois Fénelon

„Nem szégyellem az evangéliumot, hiszen Isten ereje az, minden hívőnek üdvösségére.” (Róm 1,16)

Jézus azt mondta, hogy az evangélium hirdetőinek üldöztetésben lesz részük, és örvendjünk is, ha az ő nevéért szenvedünk. Régebben kicsit furcsának találtam, hogy miként lehet öröm abban, ami fáj. Most már tapasztalatból kijelenthetem: valóban hatalmas örömforrás Jézus nevéért sebeket viselni. Sőt minél jobban üldöznek, annál nagyobb az öröm és lelki béke. Bízzunk abban, hogy fáradozásunk sosem hiábavaló, mert életeket menthetünk meg, s mi magunk is számíthatunk a hervadatlan koszorúra! (Juhászné Szabó Erzsébet)

„Semmiféle bomlasztó beszéd ne jöjjön ki a szátokon, hanem csak akkor szóljatok, ha az jó a szükséges építésre, hogy áldást hozzon azokra, akik hallják.” (Ef 4,29)

Kemény lecke ez mára! Tudatosan kell minden szavamat kimondanom, figyelnem kell minden gondolatra, mielőtt még szóvá formálódik. A bomlasztó beszéd szétveri az egész társadalmat – nap mint nap tapasztaljuk. Ez a kísértés nem kerüli el az egyházat sem. Isten adjon erőt a tudatos élethez és a tudatos megszólaláshoz: csak az hangozzék, ami épít! Más lesz este a közérzetünk, ha így telik a mai nap. Más lesz a környezetünk, ha megszakad a romboló beszéd ördögi láncolata. (Hafenscher Károly [ifj.])

Természetesen sok a hibám, ha benned kevés a szeretet.

A boldogság ott kezdődik, hol a többre vágyás szűnik.



Aki a szégyentől nem akar szenvedni, annak az elismerésről is le kell mondania! (M.P.)



Aki teljes bizalommal tud imádkozni, az a legfőbb boldogságot már elérte.



Az életnek addig van értelme, amíg az ember szeretetet tud adni - és ami annál sokszor nehezebb: képes a szeretetet elfogadni is.

Simon András



Az emberek napról napra többet tudnak a világról, s egyre kevesebbet magukról. (Anthony de Mello)

„Az ő alkotása vagyunk, akiket Krisztus Jézusban jó cselekedetekre teremtett, amelyeket előre elkészített Isten, hogy azok szerint éljünk.” (Ef 2,10)

Amikor az ember valamilyen új eszközre tesz szert, érdemes elolvasni a használati utasítást, mielőtt használatba venné. A gyártó leírja, hogy mik az optimális működés feltételei, és mit ne tegyünk semmi esetre sem. Isten is adott kedvenc teremtménye, az ember mellé útmutatót, a Szentírást. Ott adja tudtunkra, hogyan is érdemes élni, és hogy az ember mire lett teremtve: Istent viszontszeretni és szeretetét továbbsugározni. Sokkal könnyebb és boldogabb lenne a földön az élet, ha mindenki forgatná ezt a használati útmutatót. (Sághy Balázs)

Boldogok... (Mt 5:3)

Boldogság. Egy kétmondatos viccet olvastam a közelmúltban ezzel kapcsolatban, mely így szólt: A pénz magában nem boldogít. A boldogsághoz szükség van házra, autóra, nőkre is. Nyilván ez egy férfiúi megközelítés akar lenni, ám szeretném leszögezni, hogy természetesen nem viccelődni szeretnék, mert Isten Igéjét magyarázni soha nem komolytalan dolog, de ez a poén rámutat arra, hogy a boldogsággal kapcsolatban sok esetben az ember csak úgy tud gondolkodni, hogy ahhoz valami láthatóra, kézzelfoghatóra is szükség van. A boldogság témakörében rögtön hadd szóljak a tévedéseinkről. Az egyik legsúlyosabb tévedés lehet az ember életében, hogy azt hisszük, valami tartósan boldoggá tud tenni bennünket. Ilyen jellemző valamik a sok pénz, a csúcs szuper autó, egy hatalmas ház, és még lehetne sorolni az ehhez hasonló valamiket. Néhány hónapja egy igen csak jól kereső huszonéves Forma 1-es pilóta mondta, hogy mindenem megvan, amit földi ember kívánhat, de nem vagyok boldog. Ez felettébb őszinte vallomás arról, hogy mekkora tévedésben él, aki azt gondolja, hogyha ez és ez az enyém lesz, akkor én boldog leszek... Te valamitől várod a boldogságot?

A boldogsággal kapcsolatban szintén tévedése lehet az embernek, hogy majd valaki boldoggá tesz. Mondjuk, ha lesz házastársam, akkor majd én is boldog leszek. Erre azt mondják a szakemberek, hogy csak két boldog ember lesz boldog házaspárrá. Tehát egy boldog és egy boldogtalan, vagy két boldogtalan ember házasságra lépése nem fog boldogságba torkollni. Vagy majd, ha gyermek születik egy családba, akkor boldoggá válik két ember, akik egymás mellett ezt kevésbé találták meg. Számtalan példa mutatja, hogy ez téves gondolkodás. Te is valamelyik embertársadban keresed a boldogságot? Ki kell ábrándítsalak: nem fogod megtalálni. Noha Isten sokféle boldogságmorzsát helyez el életünkben mások által, de a boldogság forrása nem bennünk, emberekben van. Ennek alátámasztására elég látnunk a csalódott házastársakat, szülőket, barátokat... De nem elkeseríteni akarlak, hanem szeretnélek a súlyos tévedésektől, a zsákutcáktól megóvni és az igazi forráshoz vezetni...

Napi Ige és gondolat levelezőlista



Egy fára nézve nem az a végcél, hogy gyökeret eresszen, hanem hogy gyümölcsöt teremjen.

M.C.Kellen

Egyszer a király sétára indult a királyi kertben. Nyomasztó látvány tárult elé: hervadó virágok, fonnyadó bokrok, kiszáradt, korhadt fák.
A tölgyhöz fordult.
- Elszáradtam, mert nem tudok olyan magasra nőni, mint a fenyő - mondta a tölgy.
A fenyőre nézett.
- Korhadok, mert soha nem fogok szőlőt teremni, mint a szőlővessző.
A szőlőhöz lépett.
- Megfonnyadtam, mert soha sem tudnék úgy virágba borulni, mint a rózsabokor.
Egyetlen egy élettel teli, viruló, virágzó növényt talált a kertben, az árvácskát.
- Azt gondoltam, - szólt az árvácska - amikor elültettél, árvácskát akartál. Ha tölgyet akartál volna, tölgyet ültettél volna. Ha szőlőt, akkor szőlőtőkét. Ha rózsát, akkor rózsabokrot. Azt gondoltam, mivel úgysem lehetek más, mint ami vagyok, hát azzá leszek legjobb tudásom szerint.


Ha Isten az embernek kedvezni akar, megmutatja neki az alázathoz vezető utat. (Abu-Szaid)

„Ha pedig a bűnös megtér, és nem követi el többé bűnét, hanem törvény és igazság szerint él, akkor megmenti életét.” (Ez 18,27)

Ha valami rosszat elkövettem gyerekkoromban, nagymamámtól sokszor hallottam: „Megtérő bűnösnek nincs pokolban helye!” Így sok év távlatából visszaemlékezve azt mondhatom: az én egyszerű, jóságos, népviseletes nagyanyám tulajdonképpen az örömüzenetet fogalmazta meg nekem. Hagyjunk fel tehát nyilvánvaló és titkos bűneinkkel, mert ezáltal örök életet nyerünk! Szinte hallom a választ: „Szeretnék megszabadulni bűneimből, de mindig visszaesek oda, ahová nem akarok!” A jó hír az, hogy nem egyedül kell küzdenünk, hanem Jézust kell segítségül hívnunk. Nem vagyunk magunkra hagyva harcainkban! (Juhászné Szabó Erzsébet)

Hogy mit hoz a jövő, azt nem tudom, de hogy kinek a kezében van, azt tudom.

Billy Graham


Imádkozni csak az tud, aki állandóan Isten jelenlétében él.



Legyen bátorságunk az élethez, mivel nem egyedül kell megélnünk, Isten velünk éli meg.

Alfred Delp


Mindig hajnal előtt a legsűrűbb a sötétség.

„Mivel ő, a Szent hívott el titeket, magatok is szentek legyetek egész magatartásotokban.” (1Pt 1,15)

Nem maximalista, teljesíthetetlen igény ez? Még hogy én szent legyek!? Pont én? Ez fából vaskarika lenne… Tudom, ki vagyok. Messze vagyok attól, hogy szent legyek. És mégis. Életem megszentelődhet azáltal, ha a szent Isten közelében élek, vele járom az utamat, és hozzá igyekezem. Én magamtól nem válhatnék sohase azzá, amivé a Szent közelében lehetek: Isten megszentelt gyermekévé. (Hafenscher Károly [ifj.])

Nem mindenki szent, aki templomba jár.


Tetőled sohasem fut el a Sátán, de ha Krisztusban talál, elfut Krisztus elől. (Steinberger)

„Ügyeljünk arra, hogy egymást kölcsönösen szeretetre és jó cselekedetre buzdítsuk. Saját gyülekezetünket ne hagyjuk el, ahogyan egyesek szokták!” (Zsid 10,24–25)

A keresztény gyülekezet megtartó közösség. Aki oda tartozik, társakra lel. A gyenge megerősödik, a szomorú vidámabb lesz, a gyászban élő megvigasztalódik. Ha ránk ijesztenek a mindennapok, a gyülekezetben kölcsönösen bátoríthatjuk egymást. Isten nem akarja, hogy egyedül magunkra kelljen hagyatkoznunk! (Dr. Bácskai Károly)

A szeretetet gyakrabban szoktuk dicsérni, mint gyakorolni. (Fosdick)


Az a vallásosság, mely csak tömegmozgalmak tüntetéseiben tud részt venni, de a mindennapi élet feladatai közben nem található, többet árt Isten országának, mint az őszinte hitelesség.

Az ember csak kellemetlenséget okoz másoknak, ha nem ismeri a saját képességei korlátait. (O 'Casey)



Az emberek valóban értelmetlenül cselekszenek. Azokkal a szabadságokkal, melyek az övék, nem élnek; s olyat követelnek, ami nem övék... (Kierkegaard)



Az Úr gyermekei szilárdan állnak. Nem azért, mert földbe gyökerezett a lábuk, hanem mert az Úrban gyökerezik az életük. Micsoda különbség!
Az igaz emberről az első zsoltárban azt olvassuk, hogy olyan, mint a folyóvíz mellé ültetett fa, amely idejében megtermi gyümölcsét. De mi ne a gyümölcsre koncentráljunk, hanem a gyökerekre! A Lélek gyümölcseit megteremjük, ha lelkünk belegyökerezett az Istenbe!

Katona Béla


 Dönts megfontoltan és jól! Úgy tudod megkülönböztetni az Isten szerinti jót a rossztól, ha minden nap olvasod a Bibliát, az életedre szóló használati utasítást és engeded, hogy Isten szent igéje átformálja a szívedet, gondolataidat, és tovább vezessen téged. Földi életednek legnagyobb ajándéka, hogy ma még választhatod Jézus Krisztust. A holnap már nem biztos. (Molnár Róbert)

„Egyetlen szó sem veszett el mindabból a jó ígéretből, amit megígért szolgája, Mózes által.” (1Kir 8,56b)

Ha Isten törvényei szerint élünk, megáld az Úr, megóv minden ellenségtől, kimenekít a veszélyből, és örvendező életet nyújt nekünk. Ígéreteiben bátran bízhatunk, azokban nem csalódhatunk, mert nem gyarló ember mondta, hanem a tökéletes és mindenható Úristen. Hit által már most is megkaphatjuk Isten szabadítását, békéjét. Hagyatkozzunk rá, engedjük, hogy vezesse életünket! (Juhászné Szabó Erzsébet)

„Féljétek az Urat, és szolgáljátok őt híven, teljes szívből, mert lássátok csak meg, milyen nagy tetteket vitt véghez rajtatok!” (1Sám 12,24)

Az istenfélelem annyit tesz: tudom, ki ő, s tudom, ki vagyok én. Ennek a tudásnak pedig következményei vannak. Ő, a nagy, cselekszik; én, a kicsi, belesimulok a tervébe. Ő, a hatalmas, rendezi a világot, hogy én, a gyenge elrendezhessem – vele – a magam kis világát. Ő, a mindenható, foglalkozik velem, hogy ne tehetetlen ember legyek. Ő, a szent lehajol hozzám, hogy én, a bűnökkel és gondokkal terhelt, kikerüljek a gödörből. Ha az ő szolgálatába állok, napról napra nagyobb csodákat láthatok. (Hafenscher Károly [ifj.])

Kereszt nélkül olyan a keresztyén, mintha Krisztus nélkül akarna keresztyén lenni.

Gyökössy Endre

„Krisztus mondja: „Ha egy embernek száz juha van, és eltéved közülük egy, nem hagyja-e ott a kilencvenkilencet a hegyekben, és nem megy-e el megkeresni az eltévedtet?”” (Mt 18,12b)

A juhát kereső ember képében Isten szeretete rajzolódik elénk. Ő nem nézi közönyösen az eltévedt ember vészterhes önállósodását. Utánunk jön, hogy el ne vesszünk sem az ő, sem egymás számára. Türelmesen és fáradhatatlanul keres bennünket egyenként, amíg meg nem talál. (Dr. Bácskai Károly)

„Ne nekünk, Uram, ne nekünk, hanem a te nevednek szerezz dicsőséget szeretetedért és hűségedért!” (Zsolt 115,1)

…a hatalmas templom tele volt hívőkkel és a zene szerelmeseivel. Amikor az orgonaművész befejezte csodás hangversenyének utolsó tételét is, a rövid csönd után az épületet földrengésszerű taps rázta meg. A művész csendes mosollyal kiállt a karzat mellvédjére, és mutatóujjával felfelé mutatott. A vastaps közepette csak a szájáról tudtuk leolvasni, amit mond: „Soli Deo gloria”, egyedül Istené a dicsőség… (Sághy Balázs)

Nincs annyi ördög a pokolban, amennyi kicsavarhatná egy imádkozó édesanya kézéből a fiát


Úgy érzed néha, nem kellesz már a világnak, leróttad neki adósságodat, nincs már szükség rád. Szeretnél már „elmenni”. Talán már környezeted sem szorul rád, sőt lehet terhükre is vagy. De Istennek még kellesz! Rád szorul, hogy teljesítse tervét. Miért nem lehetne még szándéka veled? Szükség van még rád itt a földön, a lelkek érdekében: segítened kell őket megmenteni szenvedéseddel, imáiddal.
De gondolj magadra is: érett vagy -e már annyira, hogy édes gyümölcsként hullass Atyád ölébe? Egyszer majd nem lesz már rád szüksége Istennek itt a földön: akkor halsz meg. Addig pedig fogadd el az életet és élj.

A jótetthez kell egy kis bátorság és egy kis önmegtagadás vállalása is.

Don Bosco


Amint a tömjén a parázs életét felfrissíti, úgy frissíti fel a szív reményeit az imádság.

Goethe


Az akadály az a rémisztő dolog, amelyet akkor látunk, ha levesszük szemünket a célról. (Henry Ford)


Az Anyaszentegyház tudja, egyszerre vagyunk „igazak és bűnösök”, sokszor visszaesünk ugyanabba a hibába. Ezért iktatja be a szentmise elejére a közös bűnbánati imát, szorgalmazza a közösségi bűnbánati szertartásokat, és mindenekfölött ajánlja a személyes gyónást.

Amíg nem döntöttünk Krisztus mellett, addig a bűn csupán csak valamiféle törvény, előírás megsértése számunkra. Ekkor az Istennel szembeni alapállást leginkább a félelem határozza meg. Ilyenkor gyónni inkább csak kényszerből, számításból - úgymond rendezni a számlát - megyünk, és nem szeretetből. De Isten nem közlekedési rendőr és nem is üzletkötő!
Amíg nem döntöttünk Krisztus mellett, addig a bűn nem az Istennel és embertársainkkal való szeretetkapcsolat elleni vétség, hanem a saját magunk gyártotta becsületkódexeinkkel és egyéb elvárásainkkal szembeni sértés. Ilyenkor még csak szégyenből, és gyakran hamis bűntudatból gyónunk; mert nem az fáj, hogy szeretetlenek voltunk, hanem fájdalmunknak gyengeségünk, tehetetlenségünk és tökéletlenségünk az oka, ez mögött pedig valójában lázadás, büszkeség és gőg húzódik meg.

Hitünk középpontja Jézus Krisztus és nem a bűn! A hitünkből fakad, hogy törekszünk Jézussal összehangolni a gondolatainkat, szavainkat, cselekedeteinket, kapcsolatainkat, életünket, azt, akik vagyunk. Azaz törekszünk eggyé válni vele szeretetből. Innét nézve bűn minden, ami elszakít, függetlenné tesz Jézustól. Röviden a bűn a szeretet elleni vétség. És ekkor egészen más súlya lesz a bűnbeeséseknek is. Ekkor már a bűneink által megsértett Szeretet miatt megyünk gyónni; szeretetből és nem félelemből.

Gyakran rossz a sorrendünk a bűnök megítélésében is. Neveltetésünk miatt első helyre tesszük a testiségből, az ösztöneinkből fakadó bűnöket. Ezek miatt sokkal komolyabb bűntudatunk van, mint a gyűlölködés, ítélkezés, büszkeség, gőg, irigység, fukarság, keményszívűség, közömbösség, önzés, pénzsóvárgás, mértéktelenség, felelőtlenség, lustaság, vagy a rendszeres lelkiélet hiánya miatt. Lázadásaink, mulasztásaink, Istentől való elszakadásunk ritkán szerepelnek lelkiismeretvizsgálati szempontként és egyáltalán nem fontos, hogy Ő mit érzett, gondolt vagy tett volna a mi helyünkben. A helyes sorrend pedig pont fordítva van, ha Jézussal egységben akarunk élni. Hisz rendszeres lelki élet, lelki táplálék hiányában hogyan is gondolhatjuk, hogy a kísértésekben helyt állunk?

Néhány szót még a bűnbánatról: A bánat valódisága nem mérhető le az érzelmi lelkifurdalás erősségével. Örüljünk, ha a szív együtt dobog, ha a bűneink fájdalmát és a megbocsátás felemelő örömét átérezzük, de nem kell az érzelmet erőszakosan csiholni. A bűnbánat igazi lényege ugyanis a szeretetből meghozott döntés: visszatérünk Istenhez!
A nem tökéletes bánat a hamis bűntudatból (rossz és értéktelen vagyok), félelemből, gyötrő lelkiismeret-furdalásból fakad. A tökéletes bűnbánat a jóra törekvő lélek Istenbe vetetett békés bizalma, Istenből forrásozó és Hozzá visszatérő - olykor igazán fájdalmas - szeretete.

Az irgalmasság Atyja mindig vár, hogy megbocsásson, meggyógyítson és megbékítsen bennünket a bűnbánat szentségében. De az rajtunk áll, hogy elfogadjuk-e ezt a megtisztító és meggyógyító végtelen szeretetet, a fogadott istengyermekséget és az ebből következő testvériséget.

Minek gyónjak? (Bolberitz Pál)


Az Ő türelme az én üdvösségem. Életem története pedig: Ő mindig könyörülettel hordozott. (Bezzel)


Bajban mutatkozik meg, hogy ki jó barát,
hisz jó körülmények közt van barát elég. (Euripidész)

„Dicsérje őt a nap és a hold, dicsérje minden fényes csillag! Mert ő parancsolt, és azok létrejöttek.” (Zsolt 148,3.5)

Assisi Szent Ferenc Naphimnusza jut eszembe e sorok olvasásakor: „Áldott vagy, Uram, s kezed minden műve áldott, / legfőképpen öreg bátyánk, a Nap: (…) Dícsérjen téged nénénk, a Hold, meg a Csillagok, / te formáltad őket, s mind oly gyönyörűen ragyog.” Az ige Isten dicséretére szólít fel, s azt is megindokolja, miért. Az Úr szavának hatalmával teremtette az eget, földet, égitesteket, állatokat, növényeket s minket, embereket is. Neki köszönhetjük életünket s mindazt, ami körülvesz bennünket. Hálával, köszönettel tartozunk mindezért. Dicsérjük az Istent imádsággal, énekkel, mert méltó és üdvösséges! (Juhászné Szabó Erzsébet)

„Füvet sarjasztasz az állatoknak, növényeket a földművelő embernek, hogy kenyeret termeljen a földből.” (Zsolt 104,14)

A belvíz áztatta magyar földekről fölemeli tekintetünket a zsoltár. A világot uraló Teremtőt látjuk, aki fölkelti és lefekteti a nappalt, határt szab az áradásnak, és minden élőt fejlődésre serkent. A földön a jóság és a szépség ünnepel tavaszian, a rossz és a gonosz pedig kiszorul a teremtésből. (Dr. Bácskai Károly)

„Ha azt mondjuk, hogy nincsen bűnünk, megcsaljuk magunkat, és nincs bennünk igazság. Ha megvalljuk bűneinket, ő hű és igazságos, hogy megbocsássa a bűnöket, és megtisztítson minket minden gonoszságtól.” 1 Jn 1.8-9

Egy férfi hirtelen haragjában megölte a feleségét. Bár nem derült ki a tette, lelkiismerete nem hagyta nyugodni. Segítséget és vigasztalást keresve egy rabbihoz fordult. „Rabbi segítsen! Gyilkoltam.” A rabbi ijedten összerezzent, majd keményen rászólt az emberre: „Súlyos a te bűnöd, megtorlásra vár, bosszúért kiált. Nem tudok segíteni, hiszen írva van: szemet szemért, fogat fogért.”
Az ember vigasztalanul menekült tovább. Egy, az ezoterikus tanokba beavatott guruhoz fordult segítségért: „Nagy mester, én gyilkoltam. Segítsen!” A guru kelletlenül szakítja meg a meditációját, hogy elmondja a bölcs igéket: „Gyermekem, az élet csak látszat. Sem jó, sem pedig rossz nem létezik. Nézz át a látszaton, a cselekedeteid is csak látszatvalóságok. Ne nyugtalankodj. Elmélkedj, és ismerd meg magad.”
De az ember vigasztalanul megy tovább a maga útján. Végül egy gyóntatószék előtt találja magát. Fény szűrődik ki. Nyugtalanságában bemegy és letérdel. Félve suttogja: „Atyám, kérem segítsen. Gyilkoltam.” Egy pillanatig halálos csend telepedik a gyóntatószékre, majd a gyóntató atya szelíd, jóságos hangja hallatszik: „Hányszor fiam?”

Ez a történet, bár nyilván célzatos, találóan mutatja, hogy az Egyháznak a bűnnel és bűnössel szembeni magatartása ugyanaz, mint ami Jézus cselekedeteiben és példabeszédeiben jut kifejezésre. Bár a bűn tagadása esetén - a bűnös érdekében - nyomatékosan figyelmeztet; azzal szemben azonban, aki beismeri a bűnét, az Egyház irgalmas anyává válik, aki vigasztal, megbocsát és felsegít, mint az atya Jézus példabeszédében.

A bűnbánat során a bűnös lélek az isteni szeretet valóságával találkozik, mely igazságos, nagylelkű, hűséges, és a megbocsátásban, a megváltásban nyilvánul meg. „Mert ha a szívünk vádol is minket, Isten nagyobb a szívünknél, és tud mindent.” 1 Jn 3.20

Ha magadat teljesen legyőzöd, a többi fölött könnyen győzedelmeskedsz. A magunk legyőzése ugyanis az igazán teljes diadal. (Kempis Tamás)

Isten szeretete olyan, mint az óceán: a kezdetét láthatod, de a végét nem.

„Jézus így szólt: „Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek; nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem hogy a bűnösöket.”” (Mk 2,17)

Szomorú tapasztalatom, hogy keresztény gyülekezeteink nagyrészt „egészségesekből” állnak. Bár a legtöbben bűnösnek vallják magukat az istentiszteleteken, a hétköznapokban próbálják a tökéletesség álcáját magukra ölteni. Magukkal és egymással szemben is olyan elvárásokat állítanak, amelyek alapján könnyebb megítélni egymást. Talán elfelejtik, hogy az ítélet az Úr kezében van. De ő nem elpusztítani, hanem meggyógyítani akar minket. Ezért jött el Jézus Krisztus – a „betegekhez”. (Sághy Balázs)

Keressük hát a mi Urunkat szüntelen! Legyen fontosabb a vele való találkozás, mint a reggeli feketekávé vagy a napilap átnézése! S ne csak néhány percre találkozzunk vele, hanem maradjunk vele egész nap, sőt egész életünkben, míg meglátjuk majd őt színről színre, s teljes öröm lesz őnála, és örökké tart a gyönyörűség az ő jobbján. (Cseri Kálmán)

„Miután régen sokszor és sokféleképpen szólt Isten az atyákhoz a próféták által, ezekben a végső időkben a Fiú által szólt hozzánk.” (Zsid 1,1–2)

A 21. századi írott és elektronikus szóáradatban nem vész el a legfontosabb szó? Lesz-e még helye életünkben annak, hogy megszólaljon Isten? Nem jelekben, nem rejtélyes hangokban, hanem Jézus szavában. Az evangéliumban. Isten nem hallgatott el, csak a zajban nem figyelünk igazán rá. Pedig erre a szóra van igazán szükségünk. (Hafenscher Károly [ifj.])

Örvendj a hóvirágnak, az ibolyának, a búzavirágnak.

Az erdő csöndjének.

Ha egyedül vagy: annak hogy egyedül lehetsz.

Ha nem vagy egyedül, annak, hogy nem kell egyedül légy.

Vágyódj arra, amit a holnap hoz, és örvendj annak, ami ma van.

(Wass Albert)

Semmi sem történik ok nélkül, még ha ezt nem is lehet azonnal felismerni.

Uram, Jézus, járj előttem,
ha lankadok, állj mögöttem,
Pajzsomként lebegj fölöttem,
jobbról, balról segíts engem.
Mindig téged keresselek,
mindig találkozzam veled,
minden léptemben szüntelen
te, csak te jöjj szembe velem.
Te légy szavam a nyelvemen,
más szavával te szólj nekem.
Minden egyes pillantásom,
mindenkiben téged lásson.
Te légy utam az utamban,
utam végén a jutalmam...

A jelen napba kapaszkodva kell megőrizni magunkat; mint megannyi súlyt, a szorongást is csak a jövő sugallja. A szív nem képes egyszerre befogadni a holnap gondját és a jelen pillanat kegyelmét. Vagy az egyiket, vagy a másikat. Ma kell élnünk, ma élnünk kell…

Azt mondd, amit mondanod kell, ne azt, amit mások szeretnének hallani!

Henry David Thoreau

Egy fára nézve nem az a végcél, hogy gyökeret eresszen, hanem hogy gyümölcsöt teremjen.

M.C.Kellen

Hányszor lobognak bennünk csöppnyi semmiségért a bosszúállás pokoli üstjei, kutatva keressük másban a szándék rossz irányát, érvelünk meggyőződéstelenül, csak hogy tisztára mossuk magunkban azt a homokszemnyi sértett büszkeséget. És megkeserítjük mások életét egy percre, hétre, mert engedtük, hogy szeles haragunk átjárjon egy lelket abban a begombolatlan pillanatban. És nem jut eszünkbe olykor, hogy egyszerűen elakadt bennünk valahol egy villanásnyi emberséges mozdulat. (Elekes Ferenc)



Imádság nélkül nincs keresztyén élet, minthogy szárnyak nélkül nincs repülés, szívverés nélkül nincs élet. Az imádság lényege az Isten lényegével való benső misztikus összecsendülés: dicséret, hálaadás és magasztalás. (Ravasz László)

„Istenem, ne hagyj el késő vénségemben sem, míg csak hirdethetem hatalmadat, nagy tetteidet a jövő nemzedéknek.” (Zsolt 71,18)

A zsoltáros félt az öregségtől. Társai lassan elmentek mellőle, az ottmaradottak háborgatták. Testét betegség gyöngítette. Helyzetét azonban nem látja céltalannak. Küldetését ismerve Istenhez kiált. Hangja ugyan a halál könyörtelenségét idézi, hite azonban az örök élet reményét sugározza. (Dr. Bácskai Károly)

Jobb, ha felkészülten hiába várjuk a lehetőséget, mint ha a lehetőség készületlenül talál. (Whitney Young)

Közben odaértek a faluhoz, ahová tartottak. Úgy tett, mintha tovább akarna menni. De marasztalták: "Maradj velünk, mert esteledik, és a nap már lemenőben van." Betért hát, és velük maradt. Lk 24.28-29

Jézus úgy tett, mintha tovább akarna menni. De miért tett így? Jézus azt akarta, hogy a tanítványok kérjék, hogy velük maradjon. A kérő imádságban ugyanis mindig megtalálható az alázat. És csak az alázatos lélek képes felismerni és befogadni Jézus önmagát odaadó szeretetét.
A tanítványok kérték Jézust és Ő betért hozzájuk, és velük maradt. Kérjük mi is Jézust, és Ő betér hozzánk is, és velünk marad...

„Krisztus mondja: »Békességet hagyok nektek: az én békességemet adom nektek; de nem úgy adom nektek, ahogyan a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, ne is csüggedjen.«” (Jn 14,27)

Az a jó, hogy nem úgy adja. Nem úgy, mint a világ. Ideiglenes hatállyal, törékenyen, látszatként. Igazi, maradandó békességet ad. Mert nem a pillanathoz, nem egy kis fegyverszünethez, hanem személyhez kötött a békesség. Jézus a mi békességünk – valljuk az apostollal. Ővele találunk szívünk-lelkünk mélyén békét, s az ő békessége teremthet egyensúlyt, nyugalmat a környezetünkben, a világban. Csak vele van és lesz béke! (Hafenscher Károly [ifj.])

„Mikor Krisztus, a mi életünk megjelenik, akkor vele együtt ti is megjelentek dicsőségben.” (Kol 3,4)

Isten elkészítette életünk útját, amelyen járnunk kell. A keskeny ösvény nem kényszer, hanem választási lehetőség az ő tanácsára. Ugyanakkor arra is felhívja a figyelmünket, hogy ne legyünk szűk látókörűek, próbáljuk meg nagyobb perspektívában látni sorsunkat. Krisztus diadalában akkor részesülünk, ha már most vele együtt élünk, létezünk. Engedelmeskedjünk tehát az isteni elhívásnak, kövessük őt, hogy megláthassuk fényét, amely ránk is szórja sugarát! (Juhászné Szabó Erzsébet)

Minden igaz megtérés, Istenhez fordulás kezdete és bizonyítéka: a szív felkészítése, a hamisság távoltartása magunktól. A belső reformáció eredménye, a biztonság, és reménység.


 Nem a szükségtől kényszerítve, hanem Istentől indíttatva kell imádkozni. (Steinberger)

„Nem olyan-e az én igém, mint a tűz – így szól az Úr –, vagy mint a sziklazúzó pöröly?” (Jer 23,29)

Sziklazúzó pöröly – akinek volt már a kezében ilyen szerszám, az tudja, milyen érzés vele dolgozni. Ha a hatalmas kalapács meglendül, már nemigen lehet megállítani – kérlelhetetlenül összezúzza, ami az útjába kerül. Ilyen ellenállhatatlan erőként lép be a világba, az emberi életbe Isten igéje is, amely a törvény által összetör, megszomorít bennünket saját bűneink miatt, de fel is emel és újjá is épít a Krisztusról szóló evangélium által. (Sághy Balázs)

Ostobaság megpróbálni a kezünkben tartani a világot, s egy teljességgel hamis biztonságban hinni, mert aki így él, azt felkészületlenül érik az élet viszontagságai.

Tűrj Krisztusért és Krisztussal, ha uralkodni akarsz Krisztussal.

VALAKI ÉRTEM IMÁDKOZOTT

Mikor a bűntől meggyötörten
A lelkem terheket hordozott.
Egyszer csak könnyebb lett a lelkem,
Valaki értem imádkozott.

Valaki értem imádkozott,
Talán apám, anyám régen?
Talán más is, aki szeret.
Jó barátom vagy testvérem?

Én nem tudom, de áldom Istent,
Ki nékem megváltást hozott,
És azt, aki értem csak
Egyszer is imádkozott.

Reményik Sándor

Valójában minden imádság, a kérő ima is, messze túlmutat önmagán. Jézus kérte, hogy kérjünk, de… "mindazonáltal legyen a Te akaratod szerint ".

 A kapcsolatok nem akkor virágzanak, ha a vétkest megbüntetik, hanem ha az ártatlan irgalmas.


A szeretet két embert gyógyít meg: azt, aki adja és azt, aki kapja. (Karl Menninger)

Aki a gyerekek kenyerét eszi, kell, hogy a fiak engedelmességét gyakorolja. (Spurgeon)

Akár azt hiszed, képes vagy rá, akár azt, hogy nem, igazad lesz. (Henry Ford)

Az emberben mély vágy él a szeretetre és a megbecsülésre. Igényli, hogy legyen valaki, akivel kölcsönösen szerethetik, tisztelhetik és támogathatják egymást. Szeretne otthon lenni valahol, valakivel, az intim egymáshoz tartozás gyengéd és oltalmazó, felszabadult légkörében. Vágyódik a biztonságra: arra, hogy feltétlen bizalommal bízhassa rá magát valakire, olyan kölcsönös és tartós kapcsolatban, amely fölötte áll az érzelmi-hangulati hullámzásoknak. Szüksége van a személyes szabadságra és értékeinek kibontakoztatására. Legteljesebben a harmonikus házasság tudja biztosítani azt a környezetet, amely egyszerre véd és kibontakozásra ösztönöz: egy férfinak és egy nőnek tartós és termékeny életszövetsége, amely a szeretetükből származó gyermekek világra hozatalában és fölnevelésében teljesedik ki. Ebben a kapcsolatban a házastársak kölcsönösen és végérvényesen elfogadják egymást: rábízzák magukat a másikra, és felelősséget vállalnak egymásért. A házastársakat egész lényüket átfogó személyes szeretet kapcsolja egymáshoz, amelyben annak minden formája helyet talál és kiteljesül. Tartalmazza az erotikus és a szexuális szeretetet, az érzelmekkel teli, közös célokra és vonzódásra épülő baráti szeretetet, végül pedig a másik iránti elkötelezett, odaadó szeretet is. A boldog házasság feltétele az, hogy megvalósuljon benne mindhárom fajta szeretet. Harmonikus házasság csak akkor jöhet létre, ha mindkét házastárs az egész személyiségét megosztja a másikkal. A jó házasságban mindkét fél föltétel nélkül arra törekszik, hogy a másikat boldogabbá tegye, hogy nehézségeiben segítségére siessen. Érzékenyek és nyitottak egymás szükségleteire. Szolidárisan állnak a másik mellett, nemcsak jólétben, egészségesen, hanem bajban és betegségben is. A házas élet gyakran kíván lemondást az egyéni szempontokról, hangulatokról, az egyéni érdekek egyoldalú érvényesítéséről. Megkívánja az alkalmazkodást, a készséget a kisebb-nagyobb érdekellentétek feloldására. A szerelem nem pusztán örömteljes érzelmeket kínál, hanem hűséget és kitartást is kíván. Olyan ajándék, amely feladat is, amiért tenni kell, olykor áldozatok árán is. A jó házastársak figyelik és tiszteletben tartják egymás terveit, céljait, igényeit, és segítik azok megvalósulását. Készek a kiengesztelődésre, a megbocsátásra. Nem rögzülnek meg a rosszban, hanem mindketten igyekeznek felülkerekedni a nehézségeken és hiányokon. Feszültség esetén először magukban keresik a hibát, nem pedig a másikat okolják. Felelősnek tudják magukat a másikért, és ezzel biztonságot és bizalmat adnak neki. A férfi-nő kapcsolatban a föltétlen elfogadottság élménye teremtheti meg azt a légkört, amelyben az ember személyisége a felnőtt évek során is fejlődhet.

Csak életre szóló, alapvető döntés teheti szilárddá a házasságot, és csökkentheti annak kockázatait, azáltal, hogy fölébe emeli a változó, olykor szeszélyes érzelmeknek. Ez kölcsönös, feltétlen bizalmat és elszánást kíván: akik egymás társává szegődtek, azok minden változás ellenére összetartanak. Mély személyes kötődés csak abban a házasságban alakulhat ki, amely tartós életközösségre épül, hiszen az ilyen kapcsolatoknak hosszú időre van szükségük, hogy megszilárduljanak és elmélyüljenek. Akik nem bíznak társukban, és ellenségesen vagy sértődötten gyakran szembekerülnek vele, azoknak kevés esélyük van arra, hogy tartós életszövetséget alakítsanak ki. Akik kapcsolatukat felbontják, mihelyt nehézségek támadnak, azok többnyire a következő alkalommal is ugyanazokkal a nehézségekkel kerülnek szembe. Az ember saját korlátaiba ütközik: az önzés képtelenné tesz az alkalmazkodásra, mások tiszteletére és szeretetére. A házastársak egymásnak való elköteleződésükkel önmagukat is védik: hullámzó érzelmeiktől, saját természetük szorongást vagy agresszivitást kiváltó, maguknak és másoknak is fájdalmas vonásaitól.

A legforróbb szerelem is elhamvad, ha csupán érzelmi fellángolás, ha nem válik egyre mélyebb odaadássá. A barátság, a szülők és gyermekeik kapcsolata is rászorul arra, hogy az egymást szerető emberek jelét adják összetartozásuknak: törődjenek egymással, figyeljenek egymásra; akarják közösen megoldani a külső és a belső nehézségeket. Akik a család szerető összetartozását biztos alapnak tekintik, mindnyájan törekszenek arra, hogy a nézeteltéréseket kölcsönös erőfeszítéssel eloszlassák. Ez akkor lehetséges, ha a házastársak igyekeznek mindig egymás kedvében járni, tudatosan alkalmazkodnak egymáshoz, érdekeik ütközése esetén pedig közösen keresik a megoldást. Mert ha a házasok csupán önmagukat, saját érdekeiket keresik a kapcsolatban, elvesztik a házasság biztonságát és örömét. A szeretet a másik személyéhez ragaszkodik, mégpedig minden körülmények között. Ezt a vonzódást megkönnyíthetik a másik értékes vonásai, figyelmes, kedves, örömszerző magatartása, nehezíthetik viszont a lényében, viselkedésében mutatkozó kellemetlen vagy taszító jelenségek. A biztonságot azonban éppen az adja, hogy ilyenkor is lehet számítani a másikra. A védettség és a megtartó erő csak arra a tudatra épülhet, hogy tartósan és feltétlenül bízhatnak egymásban. A bizonytalanság és a félelem légkörében nem alakulhat ki az otthonosság érzése. Csak akkor lehet bízni egy házasság sikerében, ha a házastársak a másik javát és szeretetük egységét fontosabbnak tartják a pillanatnyi örömöknél. A szerelem is részesedik a kereszt titkában: a házastársak egymásért kilépnek önközpontúságukból, és odaadóan, áldozatokra is készen vállalják egymást és gyermekeiket. A házasság, az életre szóló szövetség a kereszt és a feltámadás jegyében áll.

A férfi és a nő szeretetéből új életek, gyermekek születnek. A férj apává, a feleség anyává válik, és ez segíti személyiségük, örömteli életük kiteljesülését. A szülők felelősek gyermekük életéért annak megfoganásától kezdve. A gyermek a házastársak szeretetének gyümölcse, akivel kölcsönösen megajándékozzák egymást. A nő legbenső lényege az anyaságban jut a legteljesebben kifejezésre. A nő teste magában rejti az anyaság misztériumát: ő hordozza az új életet, amely megfogant és fejlődik benne, és méhéből születik a világra.
A jó szülő kezdettől fogva tiszteletben tartja gyermekei bontakozó egyéniségét. Fölfedezi és támogatja páratlan, a szülőktől is különböző személyiségüket, sajátos élethivatásukat, segíti őket önismeretük fejlesztésében és önnevelésük folyamatában. Amikor pedig gyermekei eljutnak a felnőttkor küszöbéhez, akkor el tudja engedni őket, hogy saját életútjukat járják.

A családnak maga a Szentháromság a mintaképe. A Szentháromság már az emberi személy titkában tükröződik: az ember is úgy szeretne egy lenni azzal, akit szeret, hogy közben nem akarja elveszíteni önmagát. A Szentháromság személyeinek lényege ugyanis az egymásnak mindent átadó szeretet, amelyben nem veszítik el önmagukat, hanem éppen ez a létük. A házasfelek, a férfi és a nő közötti igazi egységet a Fiú által az Atyától belénk árasztott Szentlélek valósítja meg. Őáltala lesznek a szülők a Teremtő társai az élet továbbadásában, a gyermekek világrahozatalában. Hisszük tehát, hogy a házasság a Szentháromságnak sajátos földi képmásává válhat, amelyben a felek a teljes átadás és a teljes befogadás készségével fordulnak egymás felé. Ebben nem vesztik el személyiségüket, hanem éppen ellenkezőleg: megtalálják kiteljesedett emberségüket.

Részletek "A boldogabb családokért!" MKPK körleveléből.

Az imádságnak a súlya számít, nem a hossza. (Spurgeon)

Egy család az éjszaka közepén a füstjelző riasztására ébredt, és észrevette, hogy ég a ház. Az apa felszaladt az emeleti hálószobába, és ölbe kapta másfél éves kisbabáját, négyéves kisfiát pedig a kezénél fogva húzta maga után.

Már a lépcső felénél jártak, amikor a kisfiúnak eszébe jutott, hogy a maciját a hálószobában hagyta. Elengedte apja kezét, és visszaszaladt a maciért a szobába. A nagy kavarodásban és rémületben az apa nem vette észre, hogy kisfia már nincs mellette, amíg ki nem ért. Addigra a füst és a lángok elzárták az utat, és a kisfiú az emeleti szobában rekedt. Füst kavargott körülötte, köhögött, és kikiabált az ablakon: "Apa! Apa! Segíts!"

Az apja lentről felkiáltott: "Ugorj ki az ablakon, fiam! El foglak kapni!"
A sötétben és a füstben a kisfiú semmit sem látott.
"De apa, nem látlak!" - kétségbeesetten kiáltott a kisfiú.
Az apja visszakiabált: "Nem baj, fiam, én látlak! Ne félj, nyugodtan ugorj!"
Végül a kisfiú erőt vett magán, és némi hezitálás után leugrott! Apja pedig aggódó kezeivel elkapta, és a fia megmenekült!

Isten a mi atyánk, és mi a gyermekei vagyunk... Ha olyan helyzetben vagy, hogy úgy érzed, minden lángol körülötted, az élet gondjai marják lelkedet, mint füst a szemedet, akkor is van kiút. Ha hallod, de nem látod, akkor is ugorj szerető karjai közé!

"Közel van az Úr a megtört szívűekhez, és a sebzett lelkűeket megsegíti. Sok baj éri az igazat, de valamennyiből kimenti az Úr. Megőrzi minden csontját, egy sem törik el közülük." Zsoltárok 34.19-21

Egyszer egy tanító előadást tartott a kezében egy húszezressel 200 ember előtt. Feltett egy kérdést a hallgatóságnak: "Ki szeretné ezt a húszezrest?" A legtöbb kéz a magasba lendült. Azután így folytatta: "Ma ezt oda fogom adni valakinek, de előtte mutatok rajta valamit." Fogta és mindenki szeme láttára összegyűrte. "Szeretné még valaki megkapni?" - kérdezte. Továbbra is kezek tömbkelege a levegőben. "Nos, na ehhez mit fognak szólni?" Erre ledobta a földre és sáros talpú cipőjével elkezdte taposni a húszezrest. "Na, szeretné még valaki megkapni?" A kezek továbbra is a magasban.
"Kedves hallgatóim, ma ezzel a példával egy nagyon értékes leckét tanulhattunk meg. Nem számított, hogy mit csináltam a pénzzel, ti továbbra is akartátok, mert az értékét nem tudtam csökkenteni. Továbbra is húsz ezer forintot ér. Ugyanígy sokszor az életünkben összegyűrnek minket és beszennyeződünk, a lelkünkbe taposnak és sokszor a mi hibás döntéseink vezetnek ehhez. Ezért sokszor úgy érezzük, hogy ennél értéktelenebbek már nem is lehetünk! De nem számít mi történt, vagy mi fog történni, Jézus szemében soha nem veszíted el értékedet! Számára felbecsülhetetlenül értékes vagy!"

Gazdag élete csak annak lehet, aki kész másokat szüntelen gazdagítani.

Igaz barát az, aki akkor jön be az ajtón, amikor mindenki más kimegy.

„Istenünk áldásra fordította az átkot.” (Neh 13,2; 2Kor 5,19)

Nincs olyan átok, nincs olyan harag, amely ne lenne orvosolható. Ne hagyjuk magunkat a gőg, a harag által vezérelni! Nyújtsunk kezet az ellenünk vétkezőknek, fogadjuk el a körülöttünk élőket olyannak, amilyenek. Az Úr teremtette őket, találjuk meg helyünket közöttük. Ne féljünk megvallani bűneinket azoknak sem, akik ellen elkövettük őket, s megkövetni azokat, akiket megbántottunk! (Ilona és Zsuzsanna)

Jézus nélkül az élet gyötrelmes pokol, Jézussal pedig édes paradicsom. (Kempis Tamás)

„Mi azért szeretünk, mert ő előbb szeretett minket.” (1Jn 4,19)

Amint hajtok az autópályán, a szemem sarkából figyelem az óriásplakátokat – döbbenetes, hogy mi mindenre akarnak rávenni hangzatos szlogenekkel. Megmondják, mit vásároljak, melyik párthoz csatlakozzam, honnan reméljek biztonságot, és hogyan éljek egészségesen. Az életpályán haladva lassan megértjük: Isten nem erőszakkal, nem csellel vagy hazugságokkal akar minket befolyásolni, hanem szeretetével szelíden átformálja életünket, gondolkodásunkat. Ha mi egymást szeretni tudjuk, az is csak azért van, mert ő már megmutatta minden emberi észt meghaladó szeretetét Jézus Krisztusban. (Sághy Balázs)

„Mindenre van erőm a Krisztusban, aki megerősít engem.” (Fil 4,13)

Élete során sok nélkülözés zúdult Pál apostolra. Mégsem lázadt a sorsa ellen. Megtanulta, hogy a körülményei között elégedett legyen. Most is, börtöne mélyén az ítéletre várva, hálát ad a gyülekezet gondoskodásáért. A szabadulást azonban nem emberektől, hanem Istentől várja. Ezért tud erős maradni a legkiszolgáltatottabb helyzetben is. (Dr. Bácskai Károly)

„Senki se szégyenüljön meg, aki benned reménykedik, azok szégyenüljenek meg, akik ok nélkül elpártolnak tőled!” (Zsolt 25,3)

Ha hívő embert balszerencse, nyomorúság ér, a környezetében élők cinikus mosollyal, kárörvendezve kérdezik: „Hol van a te Istened? Miért engedte meg az Úr, hogy mindez a csapás megtörténjen veled?” A kísértő ügyes trükkje ez, hogy az Úrban bízót elbizonytalanítsa, megrendítse hitében. Ilyenkor kapaszkodjunk meg még jobban az Ige ígéreteiben, mert Isten azt mondta: soha nem hagy el, minden veszélyből kimenekít. Ő soha nem hazudik, bátran bízzunk benne! Hitünk szemével már előre lássuk meg Isten szabadítását és annak örömét! (Juhászné Szabó Erzsébet)

Soha nem találkoztam olyan lélekkel, aki rászánta magát, hogy az Úr igényeinek eleget tegyen, és ő maga ne elégíttetett volna meg.

Watchman Nee