A gyávaság azt kérdezi: biztonságos ez? A konszenzus azt kérdezi: népszerű ez? A jellem azt kérdezi: helyes ez? (Martin Luther King)



Ahol az élet valaha is érintkezésbe került Krisztussal, ott minden felemelkedett. Pont egy sírja elé görgetett kő ne emelkedett volna fel? Ott, ahol az élet érintkezésbe került Vele, az élet kitisztult, átváltozott és átkristályosodott. (Gyökössy Endre)


Aki nem akarja gyermekét sírni hallani, maga fog sírni.



Az apák megszentelt élete a fiaknak gazdag öröksége. (Spurgeon)


Az imádság lelkünk édes anyanyelve. Ne felejtsük el soha.

Prohászka

„Bizony, javamra vált a nagy keserűség. Hiszen megmentettél az enyészet vermétől, és hátad mögé dobtad minden vétkemet.” (Ézs 38,17)

Halálos betegségből gyógyult meg Ezékiás. Ő felismerte, hogy a javát szolgálta a megpróbáltatás is. Próbáinkban, nyomorúságok, betegségek elszenvedésekor minket is megmenekített már Isten, de tudtuk-e úgy értékelni, hogy mindaz, ami történt, a javunkat szolgálta? Nem lehet megkeseredés a következménye a szenvedésnek, a próbának. „Mit Isten tesz, mind jó nekem” – énekeljük (EÉ 348). A megmenekülésnek kettős haszna van: észrevehetjük, hogy Atyánk a háta mögé dobta bűneinket. A megbocsátás a még nagyobb ajándék a próbákból való megmenekülésben. Ez Jézus ajándéka, és örök életre szól. (Tóth-Szöllős Mihály)

Biztosan láttunk már olyan gyermeket, fiatalt, aki sokra tartotta magát, beképzelt volt és úgy élte a mindennapjait, mintha ő lenne a világ közepe. Sok esetben fel lehet fedezni azt az ilyen életek mögött, hogy minden megadatott nekik, hiszen a szülei dolgoznak, és a szükségesen is túl lett megteremtve nekik minden. Talán emiatt nem tudják az ilyen életek, hol tartanak. Hiszen meddig jutnának a szüleik fáradozása nélkül? Nem túl messze. Talán még éheznének is, vagy ott fagynának meg a hidegben.
Valahogy így éli az emberiség is az életét, Isten vonatkozásában. Mennyi fölösleges elbizakodottság van a felnőtt társadalom élethez, sőt egymáshoz való hozzáállásában! Milyen sokra is tudja tartani magát Istennek legbecsesebb teremtménye, az ember, s közben mennyire vak, hogy naponta eszébe vésse: bármije, ami van, Istentől származik. Ő teremtett meg mindent, ami az élethez szükséges, s nem az ember keze csinálmánya az. Úgy is mondhatnánk, hogy mindent Isten végez. Isten tartja az alapjait mindenféle létezőnek, Ő az, aki gondviselése folytán felügyeli a világot. S hol vagyunk mi, törékeny emberek, hogy olyan nagyra tartsuk magunkat csak a legkisebb dologban is.

Berencsi Balázs

„Elhatároztam, hogy bevallom hűtlenségemet az Úrnak, és te megbocsátottad bűnömet, amit vétettem.” (Zsolt 32,5b)

Istenem, bocsásd meg, hogy sokszor takargatni próbálom vétkeimet, mentegetem magam, és másokra hárítom a felelősséget. Azért van ez, mert szégyellem magam, és elszomorít, amiért ismét elbuktam, és nem tudtam tetszésed szerint cselekedni. Vádol a sátán is, hogy nem vagyok jó keresztény, visszaélek kegyelmeddel, jóindulatoddal, és nem érdemlem meg szereteted. Uram, formáld elhatározásomat, és indíts ma is bűnbánatra! Mutass rá, mikor és mivel vétkeztem, törj össze bűneim miatt, fogadd el bűnvallásomat, és bocsáss meg nekem! (Hulej Enikő)

Érdemes aszerint élni amiben hiszel, mert különben előbb-utóbb abban fogsz hinni ahogy élsz.

Kovács Ákos


Ha igazságosan bírálom el magamat, be kell ismernem, hogy senki részéről nem esett rajtam méltatlanság, ezért is nincs okom ellened panaszkodni. – Engem joggal illet gyalázat és megvetés, Téged pedig áldás, tisztelet és dicsőség. (Kempis Tamás)



Kevesen szeretik a ködöt, és olyan kevesen találkoznak benne, de akik találkoznak, nemcsak a ködöt, de egymást is szeretik. (Fekete István)



"Ki az úr a házban?" - gondolatok az elkényeztetésről és a túlzott szigorról.

A családi nevelés sokfélesége közül most kettőt választottam ki, melyek ellentétesnek hatnak, és két ellentétes nevelési elvre, szülői érzelemre épülnek, mégis van egy közös aspektusuk, mégpedig: akkor is ha elkényeztető vagyok, vagy ha túl szigorú, a cél a tökéletes ideálkép fenntartása magamról. Az ilyen alapokon nevelt gyerekek hasonló tüneteket, nehézségeket élnek át, kevés lesz az önbizalmuk, önállótlan vagy harcos gyerekekké válnak.
Még egy hasonlóságot emelnék ki a két nevelési stílusban, mégpedig az együttműködés hiányát. Ez azt jelenti, hogy a szülő - gyermek kapcsolatban valaki átveszi, és kezében tartja az irányítást minden téren, legyen az anya, apa vagy a gyerek, megnehezítve ezzel a közös élményeket, közös problémamegoldásokat, és a közösség örömteli átélését.

"Széltől is óvlak…". A túlóvás veszélyei: Nézzük akkor az elkényeztetést, melynek két típusa van, a túlóvás és az engedékenység. Munkám során többször találkoztam olyan gyerekekkel, akik nehezen illeszkedtek be az óvodába, iskolába. Emlékszem egy kisfiúra, akire az anyukája még 3. osztályban is a folyosón vigyázott, mert "csak így maradt az iskolában" Miért? Háttérben a túlóvás állt.

A szülői nevelés céljai közül, melyet A.Adler hangsúlyozott elsőként, az erőt, önbizalmat, önállóságot adó bátorítást emelném ki. Bátorítsuk gyerekünket egészen a kezdetektől fogva, amikor gyermekünk képes megfordulni a kiságyban, elmászni a kockáért, lerajzolni a kígyót, egyedül játszani a szobájában, apuval maradni otthon, segítség nélkül felvenni a pólót, egyedül kanalazni a levest és képes ott maradni az óvodában, az iskolában képes nélkülünk is boldogulni- "nélkülünk is boldog tud lenni". Ezt a folyamatot az elkényeztetés nehezíti meg leginkább. A túlóvás (mindentől féltjük) és az engedékenység (mindig igent mondunk) gyökere a csecsemőkorra nyúlik vissza, hisz gyermekünk kicsinek, magatehetetlennek születik, ezért óvnunk, féltenünk kell, és helyette kell megcsinálnunk szinte mindent, hisz fogni, ülni, járni és beszélni sem tud.
A gyermek így születés után kisebb értékűnek éli meg magát, hisz egyedül - a felnőtt nélkül - nem képes létezni. Nevelési Tanácsadóban, ahol dolgozom, gyakran találkozom olyan óvodással, iskolással, sőt gimnazistával is, aki ezt a kisebbértékűségét fenntartotta és a mai napig a "nem tudom", "egyedül nem vagyok képes", "segíts"," más oldja meg helyettem" érzéssel élnek.

Biztos átéltük már, hogy gyerekünk fizikálisan, intellektuálisan képes lenne véghezvinni dolgokat, ám bátortalanul áll és segítségünket várja, vagy követeli. Vajon miért?! Ha gyerekünknek mindenben segítünk, helyette kanalazzuk az ételt, rajzoljuk le a csiga-bigát, köszönünk az utcán, gyűjtjük a gesztenyét az óvónéninek, számoljuk ki a matek házi feladatot, akkor a gyerekünk nem éli át az "én képes vagyok" érzését. Nem bízik magában, mert az ügyes kéz, okos fej- az anya keze, feje-, és nem az övé. Kisebbértékűségére épül önállótlansága, és úgy érzi, mintha még mindig kicsi és egy lenne anyjával. Ilyenkor mi szülők többes szám első személyben is fogalmazunk pl. "rosszak vagyunk", "nem megy nekünk a tanulás", "sokat betegeskedünk", "nem merünk megszólalni". Tehát a gyerek nem éli meg különálló énként önmagát, én-tudatát - ami jó esetben 2- 2 és fél évesen kialakul-, így akarata, aktivitása, döntése, felelőssége sincs feladatai felett. Így nagyon önállótlanná, passzívvá válhat, mindenben az anyai irányítást, a felnőtt aktivitását várja. Ezek a gyerekek sokszor "álbuta", "álbeteg" "álügyetlen" szerepébe kerülnek.
A kényeztetés azt közvetíti nekik, hogy a szülők által köréjük felállított "üvegbúra" adhat csak biztonságot és az azon kívüli világ, az emberekkel, feladatokkal együtt, nehéz és veszélyes számukra.

Polgár-Nagy Ágnes
pedagógiai-szakpszichológus

„Mivel már elfogadtátok Krisztus Jézust, az Urat, éljetek is őbenne.” (Kol 2,6)

Jézus kettős parancsolatát, amelynek a szíve-lelke a szeretet, nem lehet életünknek csak egy kis szakaszára szűkíteni. Nem a templomi áhítat csendjében kell megélni. Hiszen „benne élünk, mozgunk és vagyunk”. Tényleg látják, érzik ezt rajtunk? (Kőháti Dóra)

Ne keress rózsát ott, ahol már más szedett. Találsz sok virágot, pompás réteket.


Nem az a nagy dolog, ha sohasem esünk el, hanem az, ha mindig felállunk!

„Örök szeretettel szerettelek, azért vontalak magamhoz hűségesen.” (Jer 31,3)

Isten mai igénkben szeretetéről biztosít. Mint kisgyermek szerető szívű apjába, úgy kapaszkodhatsz belé. Nincs olyan gondod, melyben meg ne értene, és olyan mélysége életednek, melyből ki ne tudna szabadítani. • Uram, csodállak, hogy szeretsz engem, nem vagyok méltó rá. Uram, köszönöm, hogy szeretsz engem. Kérlek, növeld irántad való bizalmamat, hogy mindig, minden élethelyzetben merjem egészen rád bízni magam. Ámen. (Bozorády Zoltán)

Tedd, amivel Isten megbízott, és engedd, hogy a többiről gondoskodjon Ő.

C.Hilt

Aki nem bocsát meg másoknak, felégeti a hidat, amin saját magának át kell jutnia. (George Herbert)


Az olyan helyekre vezető utakat, ahová érdemes eljutni, nem lehet lerövidíteni. (Helen Keller)

„Az Úr felkarolta szolgáját, Izráelt, hogy megemlékezzék irgalmáról.” (Lk 1,54)

Mária magasztalja Istent, mert megtudta, milyen hatalmasan cselekedett vele az Úr, úgy, hogy jótéteménye az egész népnek szól. A magasztalás nekünk is szüntelenül az ajkunkon lehet, ha Jézusra, a vele kapott nagy ajándékra gondolunk. Ez a vers különösen is Isten irgalmára emlékeztet minket. Jézus azért jött közénk, hogy bizonyosak legyünk benne: az Atya irgalmas, s nem bűneink szerint cselekszik velünk, nem azt adja, amit érdemelnénk. Halálával megfizetett értünk, megszerezte Atyánk bocsánatát. Felkarolja mindazokat, akik hisznek benne, és neki szolgálnak. (Tóth-Szöllős Mihály)

„Az Úr ezt mondta Salamonnak: Kérj valamit, és megadom neked! Salamon ezt felelte: Adj szolgádnak engedelmes szívet!” (1Kir 3,5.9)

Sok vágy, kívánság határozza meg gondolkozásunkat. Olykor elmélyedünk ezekben, és jobban lekötik figyelmünket, mint feladataink teljesítése. Salamon valóban bölcs ember volt, mert Isten által kapott feladatai teljesítéséhez kérte Isten segítségét. • Uram, Salamont választott néped földi országáért bíztad meg, hogy szolgáljon neked. Ma választott néped mindenütt jelen van a világban, és a mennyek országáért bíztad meg, hogy szolgáljon a téged nem ismerők között. Kérlek, adj népednek felelős szeretetet, és segítsd, hogy odaszánt, bizonyságtevő élettel töltse be küldetését. Ámen. (Bozorády Zoltán)

Isten olyan mértékben segít bennünket, amilyen mértékben bízunk benne.

Sziénai Szent Katalin


Kettős feladatokat csak kettőzött hittel lehet megoldani.


Láttál már depressziós fát? És szorongó madarat? Ugye nem? Az élet egyáltalán nem ilyen. Csak az ember tévedt el valahol…


Legyen bátorságod elviselni az élet nagy fájdalmait, türelmed szembenézni az apróbbakkal; s amikor elvégezted napi feladatodat, békében térj nyugovóra. Isten ébren virraszt. (Victor Hugo)


Ne olyan gyermekek legyetek csupán, akik az Úrral beszéltek, hanem olyanok is, akikkel az Úr beszél. (Trudel)


Uram, Jézus, vezess engem végső célom, a mennyei Atya felé! Belátom, hogy egyedül a krisztusi út, a szeretet útja, a remény útja, a megbocsátás útja, az öröm útja, az igazi szabadság útja, az élet tiszteletének útja vezet az Atyához az örök üdvösségre! Segíts nekem megtalálnom a helyes utat és támogass, hogy ezt az utat soha el ne hagyjam, s azon meg ne álljak! Segíts kegyelmeddel, hogy mindig közelebb kerüljek az Atyához! Légy velem és te vezess életutamon!


ÚTI IMA

Uram Jézus, járj előttem,
ha lankadok, állj mögöttem,
pajzsomként lebegj fölöttem,
jobbról, balról segíts engem.

Mindig téged keresselek,
mindig találkozzam veled,
minden léptemben szüntelen,
te, csak te jöjj szembe velem.

Te légy szavam a nyelvemen,
más szavával te szólj nekem.
Minden egyes pillantásom,
mindenkiben téged lásson.
Te légy utam az utamban,
utam végén a jutalmam...

Sinkó Ferenc

A jóakarat jóvá teszi a lelket, a gonosz akarat gonosszá.


Az élő hit az, mely Jézus vérének erejét mindenre elégségesnek tartja.



Bolondeszű, veszett ember legigazibb vádlója önnön nyelve. (Aiszkhülosz)

„Csodálatos az Úr terve, hatalmasan hajtja végre.” (Ézs 28,29)

Tudod-e, hogy az Úrnak terve van veled? Ha tudod, az boldoggá és Krisztus-követővé tesz. Ha nem vagy benne biztos, bátorítalak az Isten igéjével, „aki azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön, és eljusson az igazság megismerésére”. (1Tim 2,4) • Édes Istenem, szégyellem magamat előtted, mert újra szembesülök azzal, hogy én akarlak szolgálatomba állítani terveim megvalósításához. Uram, ne haragudj rám balgaságomért és tiszteletlenségemért. Kérlek, a te tervedet valósítsd meg életemben, hogy semmiképpen ki ne maradjak örök országodból. Ámen. (Bozorády Zoltán)

Egy idős cseroki indián az életről mesélt az unokájának:
- Küzdelem zajlik a bensőmben. - Mondta a fiúnak. - Rettentő harc ez, két farkas vívja egymással. Az egyik gonosz; ő a harag, irigység, bánat, mohóság, önsajnálat, gyötrő bűntudat, sértődöttség, kisebbrendűség, hamisság, önteltség, felsőbbrendűség. A másik jó; ő az öröm, béke, hit, remény, derűs nyugalom, alázat, kedvesség, jóakarat, nagylelkűség, igazság, együttérzés, szeretet. Ugyanez a harc benned is zajlik, és mindenki másban is.
Az unoka elgondolkozott egy percre majd megkérdezte a nagyapját:
- Melyik farkas fog győzni?
- Amelyiket táplálod. - Válaszolta az idős indián.

Egyedül abban lehetünk biztosak, hogyha a holnap keresztet fog hozni, Ő, aki küldi, meg tudja, és meg is fogja adni a kegyelmet az elhordozására.

Ryle püspök


Hívők imája a papokért:

Mennyei Atyánk! Papjaid életük minden napján a Te nevedben végzik szolgálatukat. Adj nekik erőt, hogy szüntelenül a Te jelenléted képviselői, a Te szereteted küldöttei, a Te gondviselésed eszközei és a Te irgalmad közvetítői legyenek számunkra!
Urunk, Jézus Krisztus! A papok egész életük során a Te szeretetedben szeretnének élni. Segítsd őket, hogy mindig a Te személyedben cselekedve mutassák be a szentmisét, a Te küldöttedként hirdessék az örök élet tanítását és a Te megbízottadként szolgáltassák ki az nekünk a Te életet adó és életünket megújító szentségeidet!
Szentlélek Isten! Te nem csak az Egyházban, hanem minden papban is élsz. Segítsd a papokat sugallataiddal, ötleteiddel és tanácsaiddal, hogy papi életükkel jó példát mutassanak a fiataloknak és az evangélium hirdetésével Isten felé vezessenek minket!


Hogy némelyek miért nem részesülhetnek Istennek bizonyos áldásaiban, annak oka abban a meg nem szentelt lelkületben rejlik, amellyel az áldást keresik. (Kroeker)


Isten igéjének nemcsak vigasztaló, hanem tisztító és helyreigazító funkciója is van. Hamis az a prédikáció, amely csupán a kegyelem édes süteményét hirdeti, de nem tartalmazza az ítélet sóját. (G. Maier)


Jaj, aki vagyont gyűjt, és azt gondolja, hogy a vagyona halhatatlanná teszi.

Jézus, add, hogy úgy szóljak mindig, mintha ez lenne az utolsó szavam, amelyet kimondok! Add, hogy mindig úgy cselekedjem, mintha ez lenne az utolsó tettem, amelyet végbeviszek! Add, hogy úgy tudjak szenvedni mindig, mintha ez lenne az utolsó gyötrelmem, amelyet felajánlhatok Neked! Add, hogy mindig úgy imádkozzam, mintha ez lenne az utolsó lehetőségem itt a földön, hogy beszélgessek Veled!

Chiara Lubich


Jöjj Szentlélek, égi tűz,
Tisztítsd meg szívünk,
Gyújtsd lángra hamvadó hitünk!

Jöjj Szentlélek, és taníts
Igaz úton járni,
Hű szívvel szolgálni!

Jöjj Szentlélek, Te vezess
Utunkon a célig,
A hitharcban végig!

Jöjj Szentlélek, éltünk fénye,
Napunk vagy Te, fölkelő:
Újjá szülő szent Erő!


Kevés ember olyan erényes, hogy ellenálljon a legtöbbet ígérőnek. (George Washington)

„Ne szeressétek a világot, se azt, ami a világban van. Ha valaki szereti a világot, abban nincs meg az Atya szeretete.” (1Jn 2,15)

Keressük a példákat, fiatalok elé szeretnénk élő példaképeket, követendő mintákat állítani. De mi a mértékük ezeknek a példáknak? János apostol így sorolja „a világ mértékét”: a test kívánsága, a szem kívánsága, az élettel való kérkedés. Ezt kínálja a világ ma is. Irigység, kapzsiság, szexuális vágyak, anyagiak hajszolása, érvényesülés, mások lenézése, gazdagsággal való dicsekvés, fényűző élet. De ez mind elmúlik! Semmit nem viszünk át a halálon. A világ szeretete helyett Isten szeretetét kell keresnünk, az Atya pedig Jézusban adja ezt nekünk. (Tóth-Szöllős Mihály)

Amikor valaki támadja a Biblia isteni voltát, és annak igazságtartamát, a "templomosdit", meg az egész hit-kérdést, akkor csak eggyen gondolkozzon el: az amúgy is szegény tanítványok semmit sem gazdagodtak az evangélium hirdetéséből, nem éltek jobban, és még csak nyugalmuk sem volt. Pedig gazdagságért, jólétért, nyugalomért mindenre képes az ember. Ha csalás lett volna az egész, egy kiagyalt történet, nem valószínű, hogy ezrek és milliók vállalják a szenvedést. Ők mégis kitartottak és vérüket hullatták az igazságért, a bőségesebb mennyei jutalomért. Azért a legnemesebb másik dimenzióért, amitől sajátos ez a küldetés.

És ha fájni kell, akkor fáj, ha sírni kell, akkor sír, ha halni kell, akkor meghal... de lelkébe van égetve a legnagyobb küldetés és boldogságforrás, az Isten akaratának szolgálata.

Lovász Krisztián

Bölcs elme és békeszerető szív nélkül erő és bátorság bizony keveset ér, s könnyűszerrel szolgálhatja jó helyett a gonoszt.

Wass Albert

Egy napon bánkódtam a múlt miatt és félelem fogott el, ha a jövőre tekintettem. Ekkor az Úr beszélni kezdett hozzám: "Amikor a múlt hibáin bánkódsz és sajnálkozol, nehéz lehet a lelkednek. Én nem vagyok ott."

Aztán így folytatta: "Amikor félelemmel a jövő problémáira tekintesz, nehéz lehet a lelkednek. Én nem vagyok ott."

S végül ezt mondta: "Viszont ha a jelenben élsz, az könnyű a lelkednek, mert én itt vagyok Veled..."

Emberi terv nem lesz sohasem hasznos, se szerencsés, hogyha az Úr nem nyújt támogatást, meg erőt. (Iuvenalis)

Ha hajónk elsodródik, akkor az Istenhez imádkozni kell, de evezni is a parthoz.

Isten előtt csak megalázkodni és ujjongani lehet. Megalázkodni, hogy ami vagy, kegyelemből vagy, tehát nincs okod gőgre, fennhéjázásra, mert mindent ingyen vettél, de ujjongani, hogy ingyen ekkora ajándékot vettél. (Ravasz László)

Isten nem pusztán „utolsó szalmaszál”, akihez csak akkor fordulunk, ha baj van. Sok keresztény úgy tekint Istenre, mint a pilóta az ejtőernyőre. Szükség esetén ott van, de reméljük, hogy elboldogulunk nélküle is. Pedig életünk, fejlődésünk, létünk Istenben van.

Meg kell tanulnunk hosszasan „unatkozni” Isten előtt. Panaszkodjunk magunkról csendesen Istennek, panaszoljuk el szeretettel unalmunkat, csúnya jellemünket, szánalmas hűtlenségünket. Mondjuk el neki, hogy legszívesebben elmennénk, s ha rajtunk múlt volna, nem is jöttünk volna el, vagy már elmentünk volna. Egy hosszan tartó, kínos ima mentette meg a világot. Jézus egész éjszaka fájdalommal telve imádkozott. Szeretett volna nem ott lenni, máshol lenni, szerette volna, ha a kehely eltávozik tőle (vö. Lk 22,41-45). Halálosan szenvedett, jobban, mint ahogy mi valaha is szenvedhettünk a vágytól, hogy elmenjünk, hogy másutt legyünk, hogy mást csináljunk, hogy elmeneküljünk.

A mi nehéz imánk meg fogja menteni a világot és minket is. Csak ezek után a hosszú, unalmas imák után fogjuk megállapítani, hogy lelkünk a küzdelem közben felébredt, megedződött, megerősödött, élővé vált, és lélegezni kezdett - talán életében először. Létünk hatalmas, eddig parlagon hagyott területei, sivatagok és pusztaságok, amelyekről nem is tudtunk, nyíltak meg és fürdenek fényben. Belső dimenziók bámulatos módon kitágult, és elképedve látjuk, hogy mi minden kezdi azt benépesíteni.

Miután ilyen hosszan gyötrődtünk Isten előtt, megismertük Őt és megszerettük. Szeretni azt jelenti, hogy hűségesek vagyunk, hogy ott maradunk, inkább Őt választjuk, nem követjük szívünk ingadozását, és hűségesek maradunk a nehézségekben. Még soha sem szerettünk senkit ennyire! Még soha sem volt bennünk ennyi szeretet, még soha sem voltunk ilyen közel Istenhez, mint miután annyit unatkoztunk mellette.

Olyanok vagyunk, mint egy gyermek, aki anyja mellett játszva azt hiszi, hogy unatkozik. De ha elveszik tőle a mamáját, már tudja, hogy semmi sem volt olyan drága számára, mint az a hosszú unatkozás.

Louis Évely - Taníts meg minket imádkozni!

Jézus előtt nincs rang és nincs különbségtétel.

(Thomas Mann)

„Neked, Uram, igazad van, nekünk pedig szégyenkeznünk kell még ma is.” (Dán 9,7)

Bűnbánati imával kezdjük a hetet. A bűnbánatnak azért van helye életünkben, mert lépten-nyomon rá kell döbbennünk: Istennek van igaza! Hiszen ez a bűn: nem adom meg Istennek azt, ami az övé, letagadom, elveszem az igazát, és a magamét állítom a helyébe. Én tudom jobban, mi kell nekem, én akarom a célomat kitűzni, életem útját én akarom irányítani; sokszor megkérdőjelezem Isten akaratát, vezetését. Ezzel kezdődött az édenkertben is! Isten megmondta: ne egyél… Az ember azonban nem fogadta el ezt. Ott is neki, Istennek volt igaza. Bűnbánatra van szükségünk; van miért szégyenkeznünk, mert neki van igaza. (Tóth-Szöllős Mihály)

Nem a csoda szüli a hitet, a hit szüli a csodát. (Ravasz László)

Ne értem, hanem magatokért sírjatok! Elmegyek a mi Urunk Jézus Krisztus Atyjához, aki az ő áldott Fia közbenjárása által elfogad engem. Biztos vagyok benne, hogy találkozunk, új éneket énekelünk, és örökké boldogok leszünk a vég nélküli világban. (John Bunyan)


Nincs igazi béketűrése annak, aki csak annyit akar szenvedni, amennyi neki tetszik, s csak attól, aki neki tetszik. (Kempis Tamás)

Nyisd meg, Urunk, a gazdagok szívét a szegények és szenvedők szükségletei iránt. Add, hogy a munkanélküliek munkaadóra találjanak. Segítsd a hajléktalanokat, hogy otthonra találjanak. Adj a családoknak minden nehézséget legyőző szeretetet. A fiataloknak nyiss utat és távlatot a jövőbe. Oltalmazó palástodat terjeszd ki a kicsinyekre, hogy meg ne botránkoztassák őket.

„Semmit se tegyetek önzésből, se hiú dicsőségvágyból, hanem alázattal különbnek tartsátok egymást magatoknál.” (Fil 2,3)

Gőgünkkel megmételyezzük környezetünket, és mindig kevésnek tartjuk, amennyire minket értékelnek, vagy ahogyan tisztelnek. Aki nem látja, mekkora feladat házastársat, munkatársat különbnek tartani önmagánál, az még el sem indult az új életben. Alázatosan élni nem egy győzelem következménye, hanem mindennapi feladat. • Uram, tudom, a te szemedben az alázat kedves. Nekem nem sikerül az alázatosság. Kérlek, segíts legyőzni nagyravágyásomat és gőgömet. Kérlek, támogass naponta önmagam elleni harcomban. Kérlek, taníts, hogy tudjam becsülni és tisztelni azokat, akik körülöttem élnek. Ámen. (Bozorády Zoltán)

A föld telve van Istennel, nincs egy fűszálnyi terület, ahol ő ott ne volna. Isten fenséges fényessége úgy tölt be mindent, mint a levegő. Beléje ütközöl, ha megmozdulsz. Előtte hajolsz meg, ha meghajolsz. (Talmud)

A reggeli órákban a kertész kiment, hogy gondozza kertjét. Az egyik ribizli-bokornak túlságosan nagyra nőttek az ágai és félt, hogy nem fog termést hozni, ezért visszametszette őket. Ahogy visszavágta ágait, a végénél nedves lett, olyan mintha sírna.

A kertész úgy érezte mintha beszélne hozzá a bokor és ezt mondaná: „Ó, kertészem hogy tehetsz ilyet velem? Azt gondoltam, hogy az oltalmazóm vagy, aki szeretettel gondot visel rólam, mióta csak elültettél. Nem látod, milyen szépen fejlődtem? Már majdnem fele akkorára nőttem, mint a kerítés melletti fák és nemsokára olyan nagy lehettem volna, mint ők. De te most levágtad ágaim és szépséges leveleim is odalettek. Csalódott és keserű vagyok, hogy így bánsz velem...”

Erre a kertész szelíd, szeretetteljes hangon így felelt: „Kérlek, ne sírj! Szükséges volt megmetszeni téged. Nem azért ültettelek, hogy nagyra nőj és árnyékot adjál, hanem, hogy termést hozzál. A fák, a kerítés mellett hiába nagyok, de nem képesek termést hozni, ellenben veled. Ha nem vágom vissza ágaidat, akkor minden erőd elmegy arra, hogy nagyobbra nőj, de akkor nem lennél képes termést hozni. Ne aggódj, egy napon hálás leszel azért, amit tettem. Lehet, hogy most még nem érted de bízz bennem és javadra lesz. Nagyon hálás leszel amikor meglátod a termésedet!”

Sokszor van az, hogy az ember úgy érzi, megrekedt az élete. De Isten útjai kifürkészhetetlenek. Ő még a legrosszabb dolgot is a javunkra tudja fordítani. Ismer minket és a javunkat akarja, nekünk végeznünk kell a ránk bízott feladatot és bízni Istenben, hogy Ő vezérli életünket és soha nem hagy cserben, még ha valamikor úgy is érezzük. Jézus azt mondja: „Ne aggódjatok életetekért!”

Akár abban hiszel, hogy meg tudod csinálni, akár abban, hogy nem, az élet mindig igazolni fog. (Henry Ford)



Ami értelmet ad az életnek, értelmet ad a halálnak is.



Az igazi hit megtiszteli Istent, Isten pedig megtiszteli az igazi hitet.

„Emlékezem az Úr tetteire. Végiggondolom minden tettedet, elmélkedem dolgaidon.” (Zsolt 77,12–13)

Nyár van, konferenciázunk. Fiatalok és idősek – hála Istennek, egyre több helyen vannak táborok, és hívogatnak mindenkit. Kitűnő alkalmak ezek arra, hogy „végiggondoljuk”, amit Isten tett velünk, elmélkedjünk adományain. Éljünk az Isten adta alkalmakkal, ő pedig nyissa meg szemünket és szívünket annak meglátására, hogy milyen szeretettel és törődéssel gondoz minket. Nem vagyunk elhagyottak és pásztor nélküliek. Adj hálát, hogy Isten adományairól elmélkedhetsz! (Tóth-Szöllős Mihály)

Ez a gyógyír minden betegségre és ártalomra, minden gondra és bánatra, az emberi nem összes bűnére - ez az egyetlen szó: "szeretet". Ez a szent erő, amely életet teremt és alakít. Valamennyiünk számára ez ad erőt, hogy csodákat tegyünk.

Lydia Maria Child

Gandhi egy ízben épp felszállt a vonatra, amikor az egyik cipője lecsúszott, és a vágányra esett. Nem tudta felszedni, mert a szerelvény közben elindult. Útitársai elképedésére, nyugodtan levette a másikat is, és a párja mellé hajította. Az egyik kísérője megkérdezte:
- Miért tette ezt?
- Az a szegény ember, aki majd megtalálja - mosolygott Gandhi - , így használható lábbelihez jut.

Időt kell szakítanod embertársaidra, tégy valamit másokért, ha még oly apróságot is - valamit, amiért fizetséget nem kapsz, csupán a kitüntető érzést, hogy megtehetted.

Albert Schweitzer



Isten akkor is szeret, ha Te elhagytad őt. ő akkor is utánad siet, ha elfutsz előle.

„Jó az Úr! Menedék a nyomorúság idején, gondja van a hozzá folyamodókra.” (Náh 1,7)

Vidd Isten elé azokat a gondjaidat, melyek miatt nyugtalanok az éjszakáid, és keserűek a nappalaid, melyek miatt az ideg-összeroppanás szélére kerültél. A világteremtő, hatalmas Isten szeret téged. Nem kételkedhetsz benne, hiszen Fiát adta érted a kereszten, hogy általa mindent neked adjon. Legyen időd vele együtt lenni! • Uram, olykor megterhel az élet, zaklatott vagyok és bizonytalan, kétségeim vannak afelől, érek-e valamit. Az is előfordul ebben az állapotban, hogy gondolataim az ellenkező végletbe csapnak, valamilyen felsőbbrendűségi tudat kerít hatalmába, és sajnálom magamat félreértettségem és magányosságom miatt. Uram, kérlek, állj mellettem, tisztítsd meg gondolataimat, és add nekem békességedet. Ámen. (Bozorády Zoltán)

Két dolog van, amit többnyire csak visszatekintve ismerünk fel. Az ostobaság az egyik. A másik az alkalom, amit elmulasztottunk. (Stephen King)


Mindaddig, míg nem érzünk rokonszenvet és szeretetet minden élőlénytársunk iránt, nem mondhatjuk, hogy megértettük az erkölcs törvényét. (Mahatma Gandhi)



Önmagában Jézus leghűségesebb tanítványa sem élőforrás.

A hit elhiszi, amit nem lát, és az a jutalma, hogy meglátja, amit hisz.



A keresztyének olyan arcokat tudnak vágni, mintha éppen akkor nyertek volna le egy liter ecetet. Pedig róluk van megírva, hogy az Úr az ő gyönyörűségének folyóvízéből akarja itatni őket.




A teljes ráhagyatkozás: ez az én egyetlen törvényem!

Kis Szent Teréz



Add nekem, Uram, kegyelmedet, hogy mindig velem legyen,
velem dolgozzék, s kitartson velem mindvégig!
Add, hogy mindig azt kívánjam és akarjam,
ami neked leginkább helyesnek és kedvesnek tetszik!
A te akaratod az enyém legyen, az én akaratom mindig kövesse a tiédet,
s a lehető legjobban értsen vele egyet.

Canisius Szent Péter


Aki ismeri bűneit, nagyobb annál, mint aki halottat támaszt föl. Aki egy órát sír önmaga miatt, nagyobb annál, mint aki az egész világot tanítja… Aki ismeri gyengeségét, nagyobb annál, mint aki angyalt lát… Aki Krisztust rejtekben és bűnbánatban követi, nagyobb annál, mint akit tisztelet övez az egyházakban.

Szíriai Szent Izsák


Amit Isten megtehetett kétezer esztendeje, meg tudja tenni a mi időnkben is. (B.Singer)



Amit mással teszek, azt magam is megélem.

Tisch Ferenc


Az igazi öröm elajándékozza önmagát. Aki megtapasztalja, nem keres érte sem hálát, sem jutalmat. Számára az a hála, az a jutalom, hogy adhat.


Az Újtestamentum emberei nem spekuláltak Istenről, hanem közösségben éltek Vele. (Stanley)

Egy leányka hazajött a szomszédasszonytól, akinek nyolcéves kislánya nem régen tragikus körülmények között halt meg.
- Mit keresel ilyenkor a szomszédasszonynál, van annak elég baja, Te nem hiányzol neki!
- Azért mentem át, hogy megvígasztaljam a nénit.
- Hát, gyerek létedre, hogyan tudod megvígasztalini a bánatos asszonyt?
- Az ölébe ültem és együtt sírtam vele.

Mindaddig, míg nem érzünk rokonszenvet és szeretetet minden élőlénytársunk iránt, nem mondhatjuk, hogy megértettük az erkölcs törvényét. (Mahatma Gandhi)

„Pál írja: Az Isten irgalmára kérlek tehát titeket, testvéreim, hogy okos istentiszteletként szánjátok oda testeteket élő és szent áldozatul, amely tetszik az Istennek.” (Róm 12,1)

Nem elég elhatároznod, hogy keresztény akarsz lenni, oda kell szánni egész valódat, testedet, lelkedet, gondolkozásodat a Krisztus-követésre. Ehhez fel kell töltődni a vasárnapi istentiszteleteken az ige, az imádság, az úrvacsora, valamint a naponkénti elcsendesedés által. • Uram, az egész világ önmegvalósításról harsog körülöttem. Sokszor, mint az örvény, lehúz, pörgök, felfelé küszködöm, de lefelé haladok. Tudom, te elfogadtál engem. Most én is be akarlak fogadni életembe, elfogadom uralmadat, és odaszánom magamat követésedre. Ámen. (Bozorády Zoltán)

„Szakaszokra osztva olvasták a könyvet, Isten törvényét, és úgy magyarázták, hogy a nép megértette az olvasottakat.” (Neh 8,8)

Gyakorlati tanács: szakaszokra osztani, mindig emészthető eledelt nyújtani. Ezt tesszük a bibliaórákon. Isten igéjének tárháza egyszerre felfoghatatlan. Egy-egy szakaszt mélyebben, részletesebben világíthatunk meg. Így van lehetőség arra is, hogy az írásmagyarázat ősi elvét gyakorolhassuk: az Írás önmagát magyarázza. Így tehetünk szert egyre több ismeretre a Bibliából. Egyéni bibliaolvasásunk módszere is ez lehet. Szeressük a bibliaórákat látogatni, mert ebbe tanulhatunk bele a közösségben. (Tóth-Szöllős Mihály)

Te magad légy az a változás, amit látni szeretnél a világban. (Gandhi)

A hit sosem kérdezi, merre vezetik, hanem szereti és ismeri azt, Aki vezeti. (Oswald Chambers)


A legnagyobb vereség a világon: megszokni a rosszat.


A nagy párbeszéd az életünkben: felismerni és elhinni, hogy a sok váratlan esemény nem csupán terveink zavaró félbeszakítása, hanem az a mód, ahogyan Isten formálja a szívünket és felkészít minket. (Henri Nouwen)


A teljes megszentelődés nem más, mint a Krisztus életének teljes uralomra jutása. (Stanley)


Bensőmben keresem az Istent, akit a külső világban mindenütt találok. (Kepler)

„Én vagyok az Alfa és az Ómega – így szól az Úr Isten, aki van, és aki volt, és aki eljövendő: a Mindenható.” (Jel 1,8)

Mi sokszor azt hisszük, minden rólunk szól, körülöttünk forog, velünk kezdődik és záródik, pedig ez nem így van. Istennél van a teljesség, neki köszönhető a kezdet, és ő hozza el a véget. Bátran rábízhatjuk magunkat a mindenható Istenre, aki Ura múltnak, jelennek és jövőnek, s akinek kezében jó helyen van sorsunk. (Hulej Enikő)

Ha a lélek önmagába mélyed, akkor meglátja Jézus Krisztusnak, dicső Megváltójának reá függesztett szelíd tekintetét, amellyel hívogatja és biztatja: hogy tekintsen reá ugyancsak szeretettel. (Tersteegen)

„Keresztelő János mondta: »Akit az Isten küldött, az Isten beszédeit szólja, mert annak ő nem mértékkel mérve adja a Lelket.«” (Jn 3,34)

Isten nem mér fukar kezekkel. Egyházunk múltja tanúbizonyság erre. A reformáció gyors terjedése például ennek a bőkezű ajándéknak volt a következménye. Az ébredés csodája is attól van, hogy Isten nem mértékkel mérve adta Lelkét, és akiket elért a német egyetemeken a Lélek áradása, azok mind úgy jöttek haza, hogy egy-egy vidék pásztorai, igehirdetői lettek. Mentek faluról falura, városról városra, hogy mindenhová eljusson a jó hír. Sokat kell imádkoznunk a Lélekért, hogy ez a lendület ki ne vesszen, hanem újra legyenek evangélizátorok, vigyék az örömhírt, hogy folyhasson a misszió „a föld végső határáig”. (Tóth-Szöllős Mihály)

Mennél bölcsebb és jobb az ember, annál több jót vesz észre az emberekben.

Pascal


Mert mi a kenyér? Krisztus teste. Mivé lesznek azok, akik magukhoz veszik? Krisztus testévé; de nem sok test lesz, hanem csak egy. Amint ugyanis a kenyér egy, bár sok búzaszemből lett, s e búzaszemek, bár nem látszanak, mégis benne vannak a kenyérben, úgyhogy különállásuk eltűnik tökéletes és kölcsönös egybeolvadásukban; ugyanígy mi is egyek vagyunk egymással és valamennyien egyek vagyunk Krisztussal.

Aranyszájú Szent János


Örökké, örökké,
Szívemben őrizlek én.
Örökké, örökké…

Vigyázz rám, vigyázok rád.
Lelkemben elrejtlek én.
Vigyázok rád, vigyázz rám…

Elhervad minden virág.
Elszárad minden levél.
Elmúlik minden tavasz.
Eltűnik minden mi szép.
De a szívemben élsz, örökké,
Mert a szeretet megmarad örökké…

Örökké, örökké,
Szívemben őrizlek én.
Örökké, örökké…

„Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt.” (Fil 4,6)

Milyen jó lenne semmiért sem aggódni! Meg lehet ezt valósítani? Ebben segít igénk második fele, amelyben Pál apostol arra biztat, hogy tárjuk fel bátran kéréseinket Isten előtt. Van-e őszinte szívfeltáró imádság az ajkunkon? Merjük-e kimondani, amit érzünk, gondolunk? Hiszen Isten úgyis látja, de várja az őszinte szót. Talán pontosan azt a mondatot, amelyet az epilepsziás fiú apja mondott Jézusnak: „Hiszek, segíts a hitetlenségemen!” (Mk 9,24) Mondjunk szüntelen ilyen őszinte kérő és hálaadó imát! (Tamásy Tamásné)

„Ti azt mondjátok: Ma vagy holnap elmegyünk abba a városba. Inkább ezt kellene mondanotok: Ha az Úr akarja és élünk, és ezt vagy azt fogjuk cselekedni.” (Jak 4,13.15)

Vizsgáld meg az elmúlt hetet, vajon bevontad-e Istent terveidbe, rábíztad-e a megvalósulást! Vizsgáld meg, hálás volt-e a szíved Isten iránt, ha valami jól működött, nem zúgolódtál-e, ha másképpen történtek a dolgok, mint eltervezted! Ne hagyd ki az Urat az életedből! • Uram, tele van tervekkel és ötletekkel a fejem. Gyakran kérem segítségedet, hogy elgondolásaim megvalósuljanak. Ha valami nem válik valóra, duzzogok, és vádollak is, hogy nem törődsz velem. Kérlek, bocsáss meg. Kérlek, segíts, hogy jobban figyeljek rád, segíts, hogy figyelembe vegyem mások érdekét. Segíts, hogy engedelmeskedni tudjak útmutatásodnak. Ámen. (Bozorády Zoltán)