A földön megtaláltam az örömet, de csakis a szenvedésben. Látom, egyedül a szenvedés tudja a lelkeket élethez segíteni. A jó Istennek nehezére esik, hogy ezt a keserű kelyhet ránk bocsássa, de tudja, hogy ez az egyetlen módja annak, hogy előkészítsen bennünket arra, hogy megismerjük Őt.

Kis Szent Teréz

A szeretet nem vezet jegyzéket az elszenvedett bántalmakról, hanem megbocsát, elfelejt és segíteni igyekszik.

Fosdick

Adja Isten, hogy a szenvedések porhanyóssá törjék szívemet,
az Ige számára jó talaj lehessek,
s az Ő kegyelme meghozhassa gyümölcsét énbennem!
Istenem, légy irgalmas nekem, bűnösnek!
Istenem, hálát adok Neked, hogy kezedben van az életem!

Aki ellenségeit nem szereti, és értük imádkozni nem tud, annak nem lehet igazi békessége. (Trudel)

„Akkor majd tisztává teszem a népek ajkát, mindnyájan az Úr nevét hívják segítségül, és őt tisztelik egy akarattal.” (Zof 3,9)

Isten igéjével végzi el bennünk a megszentelés csodáját. Az ő ajándéka, hogy szívünk-életünk az „oltárról vett szénnel” (Ézs 6,7) megtisztítva ismét teremtésbeli helyére kerül. Természetesen éli hivatását: Atyját dicséri, szereti, magasztalja. Azt az isteni akaratot végzi el bennünk, amelyről Luther így írt: „Istent félnünk és szeretnünk kell, hogy nevével ne átkozódjunk, ne esküdözzünk, ne igézzünk, ne hazudjunk, se ne csaljunk, hanem nevét minden bajban segítségül hívjuk, imádjuk, és hálaadással dicsőítsük.” (Eszlényi Ákos)

Ami nehéz, ahhoz kell egy kis idő, a lehetetlenhez valamivel több.

Nansen

Az egyszerűsítés azt jelenti, hogy kiiktatjuk a szükségtelent, hogy szóhoz jusson a szükséges. (Hans Hofmann)

Az Evangélium békéjének semmi köze az érzéketlenséghez, a szenvedélymentességhez, az önmagába forduló hideg közömbösséghez. Éppen ellenkezőleg: szükséges feltétele a szeretetnek, a másik ember szenvedése iránti igaz érzékenységnek, a hiteles együttérzésnek. Mert csak a szív békéje szabadít meg minket önmagunktól, növeli bennünk a másik ember iránti érzékenységet és készségessé tesz a felebarát szolgálatára.

Részlet a "Keresd a békét, és járj a nyomában!" (P. Jacques Philippe) című könyvből.

Egy bölcs asszony, amikor a hegyekben utazgatott, egy folyóban talált egy különösen értékes követ. Másnap találkozott egy másik utazóval, aki éhes volt, így hát az asszony kinyitotta a csomagját, és megosztotta ennivalóját a vándorral.
Az éhes utas meglátta a drágakövet az asszonynál, és kérte őt, hogy adja neki. A nő habozás nélkül neki adta a követ. A vándor örvendezve jó szerencséjén továbbállt, hiszen tudta, a drágakő olyan értékes, hogy élete hátralévő részében nem kell többé szükséget szenvednie.
Ám néhány nappal később a vándor visszatért az asszonyhoz, és visszaadta neki a követ. "Gondolkoztam..." - szólalt meg. "Jól tudom milyen értékes ez a kő, de visszaadom abban a reményben, hogy adhatsz nekem valamit, ami még értékesebb. Add nekem azt a valamit belőled, ami képessé tett arra, hogy nekem add a követ."

"Hasonló a mennyek országa a szántóföldben elrejtett kincshez, amelyet az ember, miután megtalált, elrejt, örömében elmegy, eladja mindenét, amije van, és megveszi azt a szántóföldet." Mt 13,44

A "kincs nem boldogít" - mondjuk sokan. Úgy is van, hiszen általában több kellemetlenséget okoz a sok kincs, mint amennyi örömet. Ám a példázatbeli, megtalált kincs más jellegű, mint földi, csillogó kincseink. Isten országának kincsei örökérvényű kincsek és sokkal másabbak, mint az arany, az ezüst, vagy bármilyen értékes, ragyogó drágakő.

Adja a jó Isten, hogy minden nap keressük és meg is találjuk azt a kincset, amiben saját magát adja nekünk, és amely minden kincsnél értékesebb Kincs.

Ó, a szívem kincset talált,
fénylőbb csillagnál, napnál,
el nem veheti senki már,
mit mélyen a szívem bezár.

Minden, ami volt az enyém,
mindaz most már a Tiéd,
elhagytam minden kincsem én,
hogy menjek Veled s Feléd.

Kincsem, ó, Jézus, Te légy!
Indulok mindig Feléd.
Vágyom odaadni mindent,
s megtalálni Benned, mi a szabadság.

Ó, a szívem rég várt Reád,
Benned életre talált.
Élek, de nem én élek már,
hisz Te vagy, kit a szívem bezár!

Isten csak akkor ábrándít ki, – de akkor mindig kiábrándít – mikor megvan a lehetősége annak -, hogy álmainknál szebb, gazdagabb valóságra ébredjünk. (Ravasz László)

Leginkább azzal dicsőítjük az Urat, ha minden szavának hiszünk. (Trudel D.)

Minden jó megadatott számomra attól kezdve, hogy már nem kerestem azokat.

Keresztes Szent János


Nem az a bűn, ha megbotlottál és a sárba estél, hanem ha meghemperegsz abban, és jól érzed magad.

„Nem hagylak titeket árván, eljövök hozzátok. Mert én élek, és ti is élni fogtok.” (Jn 14,18–19)

Elárvult a világ, s benne az ember soha nem volt még ilyen magányos. Magányos a tömegben, magányos a gép előtt ülve az általa létrehozott szép, mesterséges világban. Magányos, mert nagykorú szeretett volna lenni, ezért elengedte a gondviselő Isten kezét, s széthullni látszik körülötte minden közösség. Isten embert mentő, megtartó és vigasztaló szeretete viszont soha meg nem szűnik. Krisztusban hűséges társat adott nekünk. Olyan társat, aki megszünteti riasztó magányunk, mindent helyreállít. Visszahív az Istennel és egymással való közösségbe. (Szarka István)

SZABADÍTS MEG, Ó, JÉZUS

Szabadíts meg, ó, Jézus,
a vágytól, hogy szeressenek,
a vágytól, hogy magasztaljanak,
a vágytól, hogy tiszteljenek,
a vágytól, hogy dicsőítsenek,
a vágytól, hogy előnyben részesítsenek,
a vágytól, hogy kérjék véleményemet,
a vágytól, hogy helyeslésre leljek,
a vágytól, hogy népszerű legyek;

a félelemtől, hogy megaláznak,
a félelemtől, hogy megvetnek,
a félelemtől, hogy megütnek,
a félelemtől, hogy megrágalmaznak,
a félelemtől, hogy elfelejtenek,
a félelemtől, hogy bántanak,
a félelemtől, hogy kigúnyolnak,
a félelemtől, hogy meggyanusítanak!

Kalkuttai Teréz anya

Szeretni nem azt jelenti, hogy a másikat szófogadóvá, hozzánk hasonlóvá, számunkra kényelmessé tesszük, szeretni azt jelenti, hogy a másikat szabadnak hagyjuk, ha kell elengedjük, és hagyjuk önmagává válni.

Az aztán a “híres” békesség, amelyet a mások igaztalansága vagy sérelem azonnal felborít. Az ilyen békesség elvesztése felett nem is érdemes sajnálkozni, hiszen egy fabatkát sem ér. (Trudel)


Az egyetlen döntés melyet az egyház hirdethet, Isten döntésére vonatkozik. Az evangélium szolgájaként azt kívánja, arra hív, hogy Isten mellett döntsünk, aki Jézus Krisztusban a javunkra döntött. (Vályi Nagy Ervin)

„Az elbizakodott ember nem őszinte lelkű, de az igaz ember a hite által él.” (Hab 2,4)

Figyeljük meg a harsány embereket. A nagyhangúakat, akik a társaság középpontjában forognak. Az erőseket, a sikereseket, a gazdagokat – csak nagyon kevés szelíd embert találunk közöttük. Az Írás az őszinte lelkűeket mondja igaznak. Ők csendesek, alázatosak: bölcsek. Bölcsek, mert tudják, hogy amijük van, az mind felülről jövő ajándék. Az a hitük élteti őket, hogy az idő és a körülmények összjátéka (vö. Préd 9,11) se lehet náluk erősebb, mert a hatalmas Isten gondjukat viseli. Mert az ember kicsi. Az Isten nagy. Örök igazság ez és a legnagyobb bölcsesség. (Szarka István)

Egy fiatalember minden nap délben bekukkantott a templom ajtaján és pár másodperccel később már ment is tovább. Kockás inget és szakadt farmert viselt, mint a többi maga korabeli fiatal. Papírzacskóban hozta az ebédre szánt két zsömléjét. A plébános gyanakvóan kérdezte, hogy miért jött, mivel manapság már a templomban is lopnak.
-Imádkozni jövök - válaszolta a férfi.
-Imádkozni?
-Hogy tudsz ilyen gyorsan imádkozni?
-Mindennap benézek a templomba és annyit mondok: "Jézus, Józsi vagyok". Rövid imádság, de remélem, hogy az Úr meghallgat.
Néhány nap múlva egy munkahelyi baleset következtében a fiatalembert fájdalmas törésekkel szállították kórházba. Többen voltak egy szobában. Érkezése teljesen átalakította az osztályt. Nemsokára az ő szobája lett a folyosó összes betegének találkozóhelye. Fiatalok és idősek ültek az ágya mellett és ő mindenkire rámosolygott, mindenkihez volt egy-egy kedves szava. A plébános is eljött meglátogatni és egy nővér kíséretében odament a fiatalember ágyához.
-Azt mondták, hogy nagyon össze vagy törve, mégis vigaszt nyújtasz a többiek számára. Hogy vagy képes erre?
-Annak az embernek köszönhetem ezt, aki minden nap délben eljön hozzám.
Az ápolónő félbeszakította: -De hisz délben soha nem jön senki!
-Ó, dehogyisnem. Mindennap eljön, benéz az ajtón és azt mondja:
-Józsi, Jézus vagyok.

„Ezt mondja az Úr: Halálos a bajod, gyógyíthatatlan a zúzódásod! De én bekötözöm sebeidet, meggyógyítom zúzódásaidat.” (Jer 30,12.17)

Halálos, gyógyíthatatlan… Istenünk számára idegen szavak. A „menthetetlent” jelentik, igénk viszont a Megváltót (görögül: szótér = Megmentő) hirdeti. Úgy ismerjük őt, mint aki számára nincs lehetetlen, aki hatalmát üdvösségünkért használja, aki számára nincs tragikusan befejezett helyzet. Ő meg tudja gyógyítani azt, akiről (amiről) lemondtak, és életre tudja kelteni azt, aki (ami) halott – az én életemet is! (Eszlényi Ákos)

FIGYELJ ÉS HALLGASS MEG...

Figyelj és hallgass meg
Ha arra kérlek, hogy hallgass meg,
És te úgy érzed, hogy valamit tenned kell,
Hogy a problémám megoldódjon,
Bocsáss meg, de én úgy érzem, hogy te süket vagy.
Nem kértem mást, csak hogy figyelj és hallgass meg.
Nem kértem, hogy tanácsolj, sem hogy tegyél.
Nem kértem mást, csak hogy figyelj, és hallgass meg.
Nem vagyok tehetetlen, csak gyönge és elesett.
Amikor teszel valamit helyettem,
Amit nekem kellene megtennem,
Csak megerősíted a gyöngeségemet és félelmemet.
De ha elfogadod, hogy úgy érezzek, ahogy érzek,
- Még ha ez az érzés számodra érthetetlen is -
Lehetővé teszed számomra, hogy megvizsgáljam,
És értelmet adjak az értelmetlennek.
S ha ez megtörtént, a válasz világossá válik,
Tanácsra nincs szükség.
Talán ezért használ sok embernek az imádság.
Mert Isten nem ad tanácsot, sem megoldást.
Csak figyel és hallgat.
A többit ránk bízza.
Tehát te is, kérlek, figyelj rám és hallgass meg.
És ha szólni akarsz, várj egy picit.
Akkor majd én is tudok rád figyelni.

Ágnes Begin

Ha hitben nincs hiány, nem hiányzik semmi. (Spurgeon)

Isten feltétlenül szeretetünk tárgya akar lenni, mégpedig az első helyen.

Isten ismerete, a magunk nyomorúságának ismerete nélkül kevélységet szül. Nyomorúságunk ismerete Istené nélkül viszont kétségbeesést. Jézus Krisztus ismerete e kettő között foglal helyet, mert egyaránt megtaláljuk benne Istent és a mi nyomorúságunkat. (Blaise Pascal)

Istenem! Borzasztó lenne, ha Te személyválogató volnál! De köszönöm, hogy nem vagy az. Viszont ez engem is tanít, még pedig arra, hogy hogyan viszonyulhatok szeretettel és szelíden a másmilyen, tőlem különböző emberekhez.

Ma a legnagyobb bűn az emberek absztrakt szeretete, a személytelen szeretet azok iránt, akik valahol a távolban vannak. Olyan könnyű azokat az embereket szeretni, akiket nem ismerünk, akikkel sohasem találkozunk! Hisz akkor nincs szükségünk áldozat hozatalára, s emellett olyan elégedettek vagyunk magunkkal! Így csaljuk meg a lelkiismeretet. Nem! Azt a felebarátot szeresd, akivel együtt élsz, s aki terhedre van!

Tolsztoj

Nem azért helyezett Isten bennünket ebbe a világba, hogy elmeneküljünk, hanem, hogy győzzünk.

Ohler

Volt egy embernek egy fügefája szőlejébe ültetve; és elment, hogy azon gyümölcsöt keressen, és nem talált. (Lukács 13,6)

Ugye tudod, hogy te vagy az a fügefa, akit Isten a szőlőjébe, ebbe a világba ültetett? Lehet, hogy ebben a kertben nagyon sok fügefa volt, de csak egyről beszél az Ige. Úgy kell élned, mintha rajtad múlna minden Isten munkájában. Ne nézd a többi hívőt, mert Isten egyedül téged lát. Isten meggondolja, hogy fügefáját hova ültesse. Ne légy elégedetlen a helyeddel! Ha nekünk van arra értelmünk, hogy kikeressük, melyik növénynek van napra szüksége, és melyiknek árnyékra, hidd el, Isten is olyan helyre tett, ahol a legnagyobb pompában nyílhat ki a belső életed. Adj Istennek hálát a rendelt helyedért, környezetedért. Tudta az a drága atyai kéz, hogy hova ültessen. Egy perc alatt megváltozna minden, ha el tudnád fogadni a helyedet. Minden azért van, hogy megváltozzon a szíved, az életed, hogy valóban bemehess majd az Isten országába. Türelmes gazdánk van. Időnként jön, hogy megnézze, termünk-e már gyümölcsöt? A legközelebbi gyümölcsszedők a családod. Talán még most is várják az öreg szüleid, hogy egy kis időt áldozzál rájuk. Hányszor vár házastársad egy kedves szót vagy simogatást! Szedné tőled a gyümölcsöt, de nem talál. Nincs a Bibliában megírva, hogy a gyümölcsöt kíméletesen kell szedni. Vajon a gyermekeid találnak-e rajtad gyümölcsöt? Micsoda ítélet, ha nem termed a szeretet gyümölcsét. Ha a családodnak azt kell mondania, hogy olvassa a Bibliát, de szeretet nincs benne. Érted már, mit keres rajtad a gazda? Szomorúan mondja az Ige: "És nem talált."

Trausch Liza

A földi javak gyakran olyanok, mint a borostyán vagy a fagyöngy a fán: ruházzák, ékesítik, tetszetőssé teszik, de ugyanakkor elszívják az erejét. Azért kell Istennek az ilyen növényeket kitépni, hogy megmentse a fát. (Scriver)

A hallgatás életünk legnagyobb pillanatai közé tartozik. (Boros László)

A tanítványok személyiségének a fénytörésén át érkezik el hozzánk minden tanúságtétel Jézusról. (Farkas József)


A Te Igéd olaja folyton sokasodik, és nem fogy el soha, amíg üres korsókkal járulunk hozzá. (Fulér Tamás)

Az elbizakodott ember azt hiszi magáról, hogy ő már egyáltalán nem önmagába, hanem Istenbe helyezte minden bizalmát (ami a lelki élet alapjaihoz tartozik, és törekednünk kell ennek elérésére), de ez egy olyan tévedés, amit akkor ismerünk fel a legjobban, amikor valamiben elbuktunk. Ha ilyenkor nyugtalanok és levertek leszünk, ha teljesen elveszítjük a reményünket, hogy újra növekedni fogunk az erényben, ez annak a jele, hogy nem Istenben, hanem önmagunkban bíztunk. Minél nagyobb a szomorúság és a reménytelenség, annál bűnösebbnek kell ítélnünk magunkat.

Az az ember, aki egyáltalán nem bízik magában, de nagy bizalma van Istenben, ha valami hibát követ el, nem csodálkozik, nem aggasztja és nem szomorodik el miatta, mert jól tudja, hogy ez gyengeségének és annak a következménye, hogy nem elég gonddal helyezte bizalmát Istenbe. Bukása arra tanítja, hogy még kevésbé számítson saját erejére és még inkább bízzon Isten segítségében, mert egyedül neki van hatalma. Mindenek fölött utálja bűnét, elítéli a szenvedélyt vagy a bűnös szokást, ami okozója volt. Éles fájdalom van benne amiért megbántotta Istent, de a fájdalma mindig békés… Nagyon gyakori tévedés, hogy a félelmet és a zavart, amit a bűn után érzünk, egy erénynek tulajdonítunk, mert bár a bűnt követő nyugtalanságot mindig egyfajta fájdalom kíséri, az mégis csak gőgből és titkolt önteltségből fakad, melynek oka, hogy túl nagy bizodalmat helyeztünk saját erőnkbe.

Így tehát aki azt hiszi magáról, hogy már szilárdan áll az erényben és megveti a kísértéseket, ahogy bukásainak szomorú megtapasztalásán keresztül felismeri, hogy ugyanolyan gyenge és bűnös, mint a többi ember, úgy csodálkozik, mintha vele ez nem fordulhatott volna elő; és miután elvesztette azt a gyenge támaszt, amire számított, átadja magát a szomorúságnak és a reménytelenségnek. Ez a szerencsétlenség soha nem fordul elő az alázatosokkal, akik nem tartják nagyra magukat, s egyedül Istenre támaszkodnak: ha vétkeznek, nem lepődnek meg és nem válnak nyugtalanná, mert az igazság fénye, mely megvilágosítja őket, megmutatja nekik, hogy mindez gyengeségük és állhatatlanságuk természetes következménye.

Lorenzo Scupoli

Egy végtelen Isten képes arra, hogy teljesen odaadja Önmagát minden egyes gyermekének. Nem úgy osztja szét Önmagát, hogy mindenki csak egy részt kapjon, hanem mindegyiknek tökéletesen adja oda Önmagát.

„Isten Krisztus lábai alá vetett mindent, és őt tette mindenek felett való fővé az egyházban.” (Ef 1,22)

Napjainkban is sok támadás éri az egyházat. Ez mindig így volt. Olykor joggal, máskor igaztalanul vádolják, mert Krisztus földön küzdő egyháza erőtlenségeket is hordoz. Mint ahogy az ember karja és lába elfárad egy fárasztó napon, úgy vannak az egyháznak is erőtlenségei. Az egyház mégis páratlan ajándéka Istennek. Tökéletes és szent, mert Isten szentje, a Krisztus szólal meg benne. Krisztus munkálkodik az egyházban, és ő munkálkodik a világban az egyház szolgálata által. Az egyház feje Krisztus. Dicsőségét, amelyet ma még csak a kiválasztott kevesek látnak meg, az idők végén meglátja majd minden test, minden lélek. (Szarka István)

Köszönöm Teremtőm, hogy embernek születhettem erre a világra, amely telve van csodával. Köszönök minden új napot, minden új lehetőséget, köszönöm a munkakedvet és hogy mozogni tudok, hogy találkozhatom más emberekkel. Köszönöm az egyedüllétet és a pihenést, a virradatot és az alkonyt, a nyílt horizontot. Itt állok, kezeim telve vannak ajándékaiddal, segíts nekem, hadd osszam meg önmagamat másokkal.

Magadnak teremtettél minket, Uram, és szívünk nyugtalan addig, amíg meg nem nyugszik Benned.

Szent Ágoston

Ne elégedjünk meg csupán a pénzadományokkal. A pénz nem elég, a pénzt el lehet fogadni, de nekik a szívetekre van szükségük, hogy szeressétek őket. Ezért nyújtsatok szeretetet, bármerre mentek.

Kalkuttai Teréz Anya

Nem a viharok hiánya különböztet meg minket, hanem az, akit megtalálunk a viharban: a rendületlen nyugalmú Krisztus! (Max Lucado)


Olyan a közösségben a csak magára gondoló ember, mint az emberi testben a rákdaganat: ahelyett hogy az egész test életét munkálná, elkezd önálló életet élni.
(Sarkadi Nagy Pál)

Semmi nem hűti ki annyira a szeretetet, mint a középszerűséggel való megalkuvás.

„Távol legyen tőlünk, hogy fellázadjunk az Úr ellen, és elforduljunk ma az Úrtól.” (Józs 22,29)

Pedig megtörtént. Lázadunk és elfordulunk – és nem csak ma. Hiába az emlékeztetőül épített oltár, hiába a fogadalom. Hűségünk ingatag, emlékezetünk véges. Ezek vagyunk mi: örök önző kamaszok, lázadók. Éppen ezért, hogy megmentsen, az Úr maga épített oltárt. Ő kötött a világgal új szövetséget a Golgotán, hogy megmutassa nekünk szeretetét, és megemlékezzen örök hűségéről. Így néz Istenünk mindenkor Krisztus áldozatára, és így tekinthetünk fel mi is reménységünk egyetlen zálogára, a keresztre. (Eszlényi Ákos)

A barátság lényege inkább abban van, hogy mi szeressünk mást, semmint abban, hogy mások szeressenek minket.

Arisztotelész

A becsületesség s őszinteség sebezhetővé tesz, mégis légy becsületes és nyílt! Amit évek alatt felépítesz, lerombolhatják egy nap alatt, mégis építs! Az embereknek szükségük van segítségedre, de ha segítesz, támadás érhet, mégis segíts! A legjobbat add a világnak, amid csak van, s ha verést kapsz cserébe, mégis a legjobbat add a világnak, amid csak van!

Boldog Kalkuttai Teréz

A Bibliában való hitnek legnagyobb akadálya a bűnös életmód. (Spurgeon)

A mai emberek túlnyomó többsége már csak azt tekinti értéknek, ami a kíméletlen konkurenciaharcban alkalmas arra, hogy embertársai fölé emelje. (Konrad Lorenz)

A hitnek nemcsak halláson, hanem tapasztaláson is kell nyugodnia. Így nemcsak házi használatra, hanem kivitelre is alkalmas lesz. (Fosdick)


A mindenható Istenbe vetett hit minden lelki győzelem szülőanyja. A hit átveti magát az idő korlátján, és diadalénekbe kezd, amikor a csata még javában zajlik. Az erőtlen hit csak a szélcsendben nem süllyed el, az erős hit, mint életmentő csónak, biztonságot nyújt a viharban is. (C. H. Spurgeon)


A rövid imák olykor éppen elég hosszúak.

A teremtett világban minden élőlénynek táplálkoznia kell, hogy éljen. A jó Isten ezért növesztette a fákat és a növényeket. Szépen terített asztal ez, ahol minden állat megtalálja a neki való táplálékot.

Azonban a léleknek is táplálkoznia kell...

Amikor Isten táplálékot akart adni lelkünknek, hogy támogassa az élet útján, körültekintett a teremtett világon, s nem talált semmit, ami a lélekhez méltó lett volna. Akkor visszavonult önmagába és elhatározta, hogy önmagát adja neki... Ó, lelkem, mily becses vagy, hogy téged csak Isten tud kielégíteni!

Az Eucharisztia nem más, mint a hit és a szeretet mind mélyebb ismerete: annak a hitnek ismerete, mely mindig jobban szeret; és annak a szeretetnek ismerete, mely mind mélyebben hisz.

Aki elveszti a humorérzékét, az eleve vesztes. (Márai Sándor)

Akik a gonoszság útjára tévednek, nem nagy bűnökkel szokták kezdeni, hanem kicsikkel, amelyeket megszoktak, és így jutnak egyre mélyebbre. Ugyanígy, akik az erényes élet csúcsai felé törekszenek, nem a legnagyobb tettekkel kezdik, hanem kicsi dolgokkal, hogy azokból egyre magasabbra jussanak.

„Az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és megtartsa az elveszettet.” (Lk 19,10)

„Az emberélet útjának felén / egy nagy sötétlő erdőbe jutottam, / mivel az igaz útat nem lelém.” (Dante) Mint sűrű rengetegbe tévedt vándor, olyan a ma embere. Eszmék, áruk, információk rengetegében bolyong, bejárja a földi létezés mennyét és poklait. Miként a ködlepte, szmogos nagyváros levegő után kiált, úgy vágyódik az ember tiszta szóra, világos gondolatra, tiszta érzésekre és az igaz útra. Vágyódik hozzád az én lelkem is, Istenem. Találj rám, emelj fel! Vigyél tágas terekre engem. Oda, ahonnét látható az út, oda, ahonnét világos a cél. Ahol te magad vagy minden mindenekben. (Szarka István)

Istent teljes önmagunkkal szeretni magától értetődően azt is jelenti, hogy Őt minden kapcsolatunkban, embertársainkban és rajtuk keresztül szeretjük.

Könnyű dolog azért szeretni valakit, mert tökéletes. A szeretet igazi próbája az, ha annak ellenére is tudunk szeretni valakit, hogy az illető az életében és cselekedeteiben távol jár attól a tökéletességtől, amelynek a lehetőségét meglátjuk benne.

Meggazdagodni akarni -, ez a legszerencsétlenebb életprogram. (Viktor János)

„Megjelenik az Úr dicsősége, látni fogja minden ember egyaránt. – Az Úr maga mondja ezt.” (Ézs 40,5)

Isten dicsőségének közelsége minden emberben félelmet ébreszt, mert ragyogása megmutatja árnyékunkat. Urunk nem akarja, hogy mi is így küldjük el: „Menj el tőlem, mert bűnös ember vagyok!” Ezért kegyelemmel és igazsággal (Jn 1,14) érkezett, hogy csodálatra és imádatra indítsa a világot. A Megjelenő dicsfénye nem ítéletet, hanem megváltást hozott. Bizony: „Az ősi jóslat, ím, betelt, / Mit a hű Dávid énekelt: / „Az Úr, halljátok, nemzetek, / Kereszten trónol köztetek.” Halleluja! (Eszlényi Ákos)

Valamit rosszul tudni rosszabb, mint nem tudni.

Veled leszek, és mégsem leszek veled. Felruházlak kegyelemmel, de úgy véled majd, hogy megfosztottalak tőle, mert jóllehet teljesen benned maradok, nem leszel képes rá, hogy felismerj... Mint ahogy a kereszten elrejtettem hatalmamat, úgy rejtőzöm el előled, hogy magad ébredj rá, mi vagy nélkülem.

A kegyetlenség a gyengék fegyvere. Gyengédségre csakis az erősek képesek. (Leo Roskin)

A szeretet szenvedélyének tulajdonsága, hogy nem hirtelen keletkezik, hanem a szeretett dolog huzamosabb szemléletéből fakad.

Aquinói Szent Tamás

Aki a mennyben aratni akar, annak a földön vetni kell.

Aki megalázkodik, bölcsen jár el, mert ezzel elkerüli, hogy mások alázzák meg. (Spurgeon)

Aki szeret, az nincs többé egyedül, mert az, Akit szeret, mindig jelen van. Aki szeret, az már nem akar többé a saját élete központja lenni. Engedi, hogy életének más legyen a középpontja, és ezt nyereségnek és boldogságnak érzi. Feladja önmagát. Olyan lesz, mint egy nyitott kéz, amely kapni akar. Aki szeret, annak van bátorsága ahhoz, hogy olyan legyen, mint akinek szüksége van valamire.

Walter Trobisch

Amerikában egy megdöbbentő közvéleménykutatási eredmény látott napvilágot. Az amerikai szülők hetente 38 percet beszélgetnek gyermekeikkel. Ez naponta alig több mint öt perc. S ami még ettől is megdöbbentőbb: hetente ugyanezek a szülők 31 órát tévéznek. Vagyis napi 5 perc jut a gyerekre és 4 óra a tévére! Nem tudom, hogy nálunk jobbak-e az arányok? Mindenesetre eszméltető lehet számunkra is ez a felmérés...

Az igazából tartós otthonok szeretetből, harmóniából, megértésből, őszinteségből, megbecsülésből, gyengédségből és békességből épülnek fel. Ezek az építőanyagok a legegyszerűbb kunyhót is gazdagon berendezett templommá varázsolják, ahol mindenki áldásban részesülhet, ha átlépi a küszöbét.

Egy igazi családban sokat harcolnak, de nem egymás ellen, hanem egymásért!

Földi lelkek, mért szóródunk szét, mint megrémült juh-nyáj?
Balga szívek, mért kóborlunk el nagy Szívtől? Szomjún vár!
Isten Ő! Szeret s hatalmas, hatalmasabb, mint hinnők.
S mi Atyánk Ő, atya-szívvel, mit nem tud álmodni föld!

Széles-tág az Ő irgalma, s mint a tenger-végtelen!
Jóság van igazságában, szabadságnál több az fenn!
Nincs hely, hol a Föld bajára néz több részvét, mint mennyen.
Nincs hely, hol sok földi botlás jobb ítélést lelhessen.

S van elég malaszt ezreknek, kérje bármi sok világ.
Van tér új sok teremtésre fönti honban üdvvel áld.
Úr szerelme bővebb, mint az emberész szűk mérete!
Az Öröknek szíve jóság legcsodásabb tengere.

Csak ne mérjük szűk szívünkkel oly szorosra a határt!
Fölnagyítjuk zordonságát, ám az Ő két karja tárt!
Lenne szívünk egyszerűbb csak, s fognánk Őt mi szent szaván:
Önt ki napfényt életünkre, édességet: mi Atyánk!

Frederick W. Faber

Isten országában nincs kényszeradó. (Spurgeon)


Isten udvarházában a gyermekek részére csak egy akarat lehet irányadó: az Ő akarata. Ennek az akaratnak az elfogadásán áll vagy bukik a gyermeki viszony. Ha gyermek vagyok, akkor engedelmeskednem kell.

„Keményen megfeddett engem az Úr, de nem adott át a halálnak.” (Zsolt 118,18)

Amikor az élet keményen padlóra küldött, s a nagy bíró már számolni kezdett feletted, jusson eszedbe, hogy ez még nem a vég. Csak csatát veszítettél és nem háborút. Mert nem vagy egyedül a bajban. Az Úr harcol érted, erősen fogja jobbodat, s a megpróbáltatások újabb mélységeiben csak érzékenyebbé, figyelmesebbé és tapasztaltabbá tesz, hogy hajlandó légy végre észrevenni és elfogadni azt a megoldást, amelyet készített neked. (Szarka István)

Krisztus nem hajlandó valaki felett csak a társtulajdonosi minőséget vállalni: Teljes uralmat akar.

„Mily szép, ha feltűnik a hegyeken az örömhírt hozó lába! Békességet hirdet, örömhírt hoz, szabadulást hirdet. Azt mondja Sionnak: Istened uralkodik!” (Ézs 52,7)

A mi békességünk, örömünk, szabadságunk Krisztus golgotai keresztje. Ott diadalmaskodott az életünket bilincsbe záró Gonosz felett. Immár ő uralkodik, övé a hatalom mennyen és földön. Győzelme miatt lehetünk valóságosan szabadok. Szabadok az örömre, az Isten békességének megélésére, Isten gyermekeinek életére (Jn 1,12–13). Ezért az egyetlen, igazi örömhírünk, evangéliumunk: Jézus a Krisztus, az örömhírt hozó. (Eszlényi Ákos)

Neurózis: meghasonlás. E meghasonlás oka a legtöbb embernél az, hogy a tudat ki szeretne tartani erkölcsi ideálja mellett, míg a tudattalan a saját (ellentett irányú) erkölcstelen ideálja felé törekszik, amelyet a tudat szeretne letagadni. (Jung)

Senki sem elhagyatott, aki Istenre bízza magát.

A jókedvű adakozó összhangban van Istennel, és azért szereti Istent, mert a saját művére ismer benne. (Spurgeon)


A legtökéletesebb magatartás sokszor nem felel meg annak a képnek, mint amit mi elképzelünk, mert az nem kifogástalan, tévedhetetlen, hibátlan viselkedés, hanem olyan magatartás, amelyben a legtöbb érdek nélküli Istenszeretet van, és a legkevesebb gőgös önkeresés. Aki elfogadja, hogy gyenge és kicsi legyen, gyakran elessen, semmi ne legyen a saját és a többiek szemében, de ez mégsem aggasztja túlzottan, mert Istenbe vetett mély bizalom vezeti, és tudja, hogy az Úr szeretete végtelenül fontosabb és sokkal többet nyom a latba, mint az ő tökéletlenségei és bűnei, az jobban szeret, mint aki görcsösen gyötri magát saját tökéletessége érdekében.

Részlet a "Keresd a békét, és járj a nyomában!" (P. Jacques Philippe) című könyvből.

A lélek nagyon gyakran ott nyer és tanul a legtöbbet, ahol azt hiszi, hogy veszít.

Keresztes Szent János

A szeretet nem elégszik meg a javak adásával. Amikor szeretek, minden értékemet, kincsemet, sőt még önmagamat is odaadom annak, akit szeretek. Szívem, lelkem, örömöm, kedvességem, mosolyom, munkám, gondolatom azé, akit szeretek. Amikor szívet adok annak, akit szeretek, akkor ő is ezt teszi. Az ő szeretete is abban áll, hogy magát adja nekem és vele minden értékét. Enyém mosolya, kedvessége, figyelme, munkája, lendülete. Felém irányul minden értéke és ez egészen felfokozza szeretetem boldogságát.

A szeretetben a másikkal gazdagodva nyerjük vissza magunkat. Ez a megélhető szeretet teljes mélysége, mert amikor magamat adom, a másik is magát adja, tehát kölcsönös cseréről beszélhetünk. Szívem az övé, az ő szíve az enyém. Tudom, hogy nekem ad mindent, ahogy én is adok mindent. Nem tartunk meg semmit, sem én, sem ő. Annyira szeretjük egymást, hogy semmit sem vonunk meg egymástól. De én mindig én maradok, még akkor is, ha magam egészen odaadtam. Magamból nem léphetek ki.

Amikor szeretek, és ő is szeret, tulajdonképpen úgy adom magam, hogy vele gazdagodva nyerem vissza önmagam. Hiszen akit szeretek, mindenét nekem adja, azt is, amit neki adtam, a szívemet. Nekem adja önmagát, de én visszaadom azt magammal együtt. Ő visszanyer mindent, az én szeretetemmel gazdagítva.

Palánkay Gausz Tibor S.J.

Amíg rosszul esik, hogy nem adják meg nekünk a köteles tiszteletet, nagyon messze vagyunk az alázatosságtól (Trudel)

Az orvos csalódottan rázta meg a fejét. Betegén a javulás legkisebb jele sem látszott. Immár tíz napja, hogy az idős úr semmiféle gyógykezelésre nem reagált. Teljesen elhagyatottan feküdt a kórházi ágyon, úgy tűnt ereje sincs már, hogy életéért küzdjön. Elfáradt, beletörődött sorsába. A következő napon az orvos ismét megrázta a fejét, ám ezúttal az őt ért meglepetéstől. Az idős úr minden életfunkciója a normális értéket mutatta. Párnájára támaszkodva ült az ágyon, teljesen visszanyerve egészséges színét.
- Mi történt Önnel? - kérdezte az orvos. - tegnap már teljesen feladtuk a reményt, most pedig minden tökéletesen működik. Mi történt?
Az öregúr mosolyogva bólintott:
- Igaza van doktorúr, tegnap valami történt: meglátogatott az unokám, aki azt mondta nekem: "Ó nagyapa, haza kell jönnöd, gyorsan, mert elromlott a biciklim."

Egyszer egy férfinél betelt a pohár, térdre borult a szobájában és így imádkozott Jézushoz: Nem bírom tovább! A keresztem túl nehéz Uram, elfáradtam! Kérlek hadd tegyem le és kaphassak másikat. Rendben van gyermekem! - válaszolta Jézus és levette róla a keresztet.
Ezután, Jézus elvitte egy nagy helyiségbe a férfit, hogy választhasson egy másik keresztet. Hatalmas terem volt telis-tele különböző nagyságú keresztekkel. Volt olyan hatalmas is, melynek a tetejét nem is lehetett látni. A férfi bóklászott a sok kereszt között, mire nagy nehezen a sarokban meglátott egy aprócska kis keresztet. Azt kérem ott, ami a sarokban van! - mondta. Drága gyermekem, ez az a kereszt, amit éppen az előbb adtál vissza! - felelte Jézus.

Amikor úgy érezzük, hogy nekünk túl nehéz, és már kibírhatatlan a fájdalom, akkor nézzünk körül, hogy mi folyik körülöttünk. Nézzük meg, hogy mások mivel küszködnek. Ne csak saját keresztünk súlyával legyünk elfoglalva! És meglátjuk, hogy amit nehéznek hittünk, nem is annyira nehéz...

Fájdalmunk és szomorúságunk sokszor hamar elmúlna és örömmé furdulna át, ha nem csak saját magunkkal lennénk elfoglalva, hanem Jézusra és embertársainkra tekintenénk és nekik szeretnénk örömet szerezni...

"Aki elfelejti önmagát, az találja meg."
Szent Ferenc

Fel sem fogjuk, hogy gyötrődéseinkben milyen nagy a szerepük a gondolatainknak. Minél előbb megállítod a ’gondolatok támadását’, annál könnyebb lesz átrendeződni és visszatérni a helyes útra. Nos, bár az elgondolás egyszerű, mégsem könnyű megvalósítani. Ha elkezdesz igazán odafigyelni rá, akkor minden bizonnyal felfedezed, hogy sokkal több gondolati támadás ér, mint amennyit el tudnál képzelni.

Ha használjuk a menny kapujának kulcsát, az imádságot, minden kinyílik előttünk, amire lelki életünknek szüksége van.

Jöjj, Szentlélek, válaszd testemet templomoddá! Jöjj, és maradj velem mindenkor! Tölts el bensőséges szeretettel Jézus Legszentebb Szíve iránt, hogy teljes szívemmel, egész lelkemmel, minden érzületemmel és teljes erőmből szolgáljak neki. Neked ajándékozom testem és lelkem összes képességeit. Uralkodj minden szenvedélyemen, érzelmemen és indulatomon! Vedd el értelmemet és akaratomat, emlékezetemet és fantáziámat! Ó, Szeretet Lelke, tölts el bőségesen hatékony kegyelmeiddel! Öntsd belém erényeid teljességét, növeld hitemet, erősítsd reményemet, gyarapítsd bizalmamat, és gyullaszd fel szeretetemet! Árassz el hét ajándékod, gyümölcseid és boldogságaid bőségével! Legszentebb Széntháromság, lelkem legyen a szentélyed! Ámen.

XII. Pius pápa

 Krisztus lelket átható erő. Aki azt mondja, hogy Őbenne marad – azon meg kell látszania, hogy ezzel az erővel van összeköttetésben.


Lehetőségeid szerint szűrd meg, amit a külvilágban hallasz!

Nem a vagyonunk tesz boldoggá, hanem bármi egyszerű dolog, aminek örülni tudunk.

„Te vagy az Isten, aki csodákat tettél, megismertetted erődet a népekkel.” (Zsolt 77,15)

A zsoltár címe szerinti, vagyis A csüggedéstől a hálaadásig vezető út mindig nagy és váratlan fordulatokkal teli. Isten csodája. Azért csoda, mert ez az ösvény kizárólag az ő országán át halad. Azok ismerik ezeket a csodákat, akik az övéi: akik megtapasztalták az Úr szabadítását, ahogyan vezette életüket a gyásztól az örömig, a haláltól az életig. Ezzel az örömmel hirdetik mindenkor Istent, csodáit, mert tudják: múltjuk, jövőjük, jelenük áldó hatalmak oltalmába van rejtve. (Eszlényi Ákos)

A békesség a szellem egyszerűsége, a lelkiismeret derűje, a lélek nyugalma, a szeretet köteléke. A békesség a rend, a bennünk lévő harmónia, szüntelen öröm, ami a jó lelkiismeret tanúságából születik, annak a szívnek a szent örvendezése, amelyben Isten uralkodik…


A békében található meg a tökéletesség… A léleknek csak egy dolog miatt kell szomorkodnia: ha megbántotta Istent. De még ezen a ponton is legyünk nagyon óvatosak: bánnunk kell hibáinkat, de békés fájdalommal, mindig bízva az isteni irgalomban... Ha a lelkiismeret-furdalás és a szemrehányások alázatossá és buzgóvá tesznek a jócselekedetekre, anélkül, hogy elvesztenénk bizalmunkat Istenben, biztosak lehetünk benne, hogy Istentől jönnek. De ha megzavarnak, félénké, gyanakvóvá, lustává, hanyaggá tesznek, akkor biztosra vehetjük, hogy a démontól jönnek, űzzük hát el őket, és találjunk menedéket az Istenbe vetett bizalomban.

Pio atya

A legnagyobb hatalom: önmagunknak parancsolni. (Seneca)

A hagyomány az állandóság illúziója. (Woody Allen)


A vidám szív derűssé teszi az arcot is, a szív bánata megöl minden életkedvet.

Az imádság belélegzi az Isten szeretetét és kegyelmét, és kileheli az Isten dicséretét. (Spurgeon)

Ha valaki ellen kísértést éreznek, akár a harag indulatáig is, úgy nyerik vissza legkönnyebben lelkük békéjét, ha imádkoznak és arra kérik a jó Istent, hogy jutalmazza meg őt azért, hogy szenvedést okozott önöknek.

Kis Szent Teréz

Hiúságunkban olyanoknak képzeljük magunkat, amilyenek a valóságban nem vagyunk. Mindez hazugság, ami Istennek, az örök igazságnak visszatetsző. Egyedül az alázatosságot becsüljétek és szeressétek! (Tertseegen)

Mária, Mária, szép virágszál,
Mária, szikrázó nap.
Szeplőtlen fogantatott ártatlan lány.
Könyörögj érettünk Anyánk!

Nézd, önzésünk mély sötét börtönbe zár,
a hűtlenség kígyója szívünkre vár.
Erőtlen gyermeked Hozzád kiált,
ne hagyj el, jöjj, segíts már!

A Szeretet hűsége Szívedben ég,
mint hajnali verőfény, oly tiszta, szép.
Lánglelked tűzjelét ragyogtasd ránk,
utunkon előttünk járj!

Ne engedd, hogy erőt vegyen rajtad az álom, mielőtt be nem számoltál aznapi tevékenységedről. Kérdezd meg magadtól: hol voltál, mit csináltál, és mit kellett volna cselekedned.


Nem az a fontos, hogy meglássuk, ami a távol ködébe vész, hanem hogy megcselekedjük, ami most előttünk áll.

Senki sem elhagyatott, aki Istenre bízza magát.

„Ti valóban úgy hallottatok róla, és kaptatok felőle tanítást, ahogyan az megvalósult Jézusban. Vessétek le a régi élet szerint való óembert.” (Ef 4,21–22)

Az „átöltözés” lehetőségének egyetlen oka Jézus. Isten szeretetpazarlása nem engedi meg a foltozgatást, stoppolást, jóra magyarázást, hanem csakis a teljes életcserét. Éljünk hát felelősen a nekünk adott drága, ingyen kegyelemmel, lehetőséggel – Krisztussal. (Eszlényi Ákos)