Amint az Atya szeretett engem... 365 gondolat a papság évére

A gyöngék közt gyöngévé lettem...

Bár mindenkitől független voltam, mégis mindenkinek szolgája lettem, hogy minél többet megnyerjek. A zsidók között zsidóvá váltam, hogy megnyerjem a zsidókat. A törvény alá rendeltek között a törvény alárendeltje lettem – noha magam nem vagyok a törvénynek alárendelve –, csak hogy megnyerjem azokat, akik a törvény alárendeltjei. Azok közt, akikre a törvény nem vonatkozik, olyan lettem, mint aki a törvényen kívül áll – pedig nem állok Isten törvényén kívül, hanem Krisztus törvényének vagyok alárendelve –, csak hogy megnyerjem a törvény alá nem rendelteket. A gyöngék közt gyönge lettem, hogy megnyerjem a gyöngéket. Mindenkinek mindene lettem, hogy mindenkit üdvözítsek. Mindezt az evangéliumért teszem, hogy nekem is részem legyen benne.

1 Kor 9,19-23

A Misztérium újdonsága

„Ne alakuljatok a világ gondolkodásmódjához, hanem alakuljatok át, és újítsátok meg értelmeteket, hogy meg tudjátok különböztetni, mi Isten akarata, mi a jó, mi a kedves előtte és mi a tökéletes.” (Róm 12,2) Ne tartsátok sokra az uralkodó kultúra sémáit: értékelnünk kell az emberi keresés szomjúságát és kiáltását, de nem kultúrájának sémáit, amelyek által szeretné lehatárolni, és megoldottnak látni azokat a dolgait, amelyek nyugtalanítják őt. Ne fogadjátok el e világ sémáit, hanem alakítsátok át magatokat egy folyamatos átváltozásban, amelyben az uralkodó kategória az újdonság, vagyis a történés, a folytonos megújulás.

Alakuljatok át azáltal, hogy megújultok a dolgok megítélésének módjában! Alakítsátok át értelmeteket, az értékelési módotokat, öntudatotokat. Így tudjátok eldönteni, hogy mi Isten akarata. Így értitek meg azt az input-ot, amelyet a Misztérium ad jelen pillanatotok számára; az indítást, amelyet gerinceteknek, veséteknek ad, a szív renzdülését, amelyet a jelen pillanatban a Misztérium ad, aki a Szentlélek által működik. Ebből fakadóan és ennek következményeként érezzétek meg és valósítsátok meg azt, ami igazán jó és kedves a Létezőnek, azt, ami tökéletes és megfelel a maga igazi valójának.

Luigi Giussani: Szavak és papok

Az evangéliumi bölcs ember

Mi lehetne édesebb számunkra, szeretett testvéreim, az Úrnak e minket hívó szavánál? Íme, így mutatja meg jóságosan az Úr az élet útját. Övezzük fel tehát derekunkat hittel és a jó cselekedetek gyakorlásával, és az evangélium vezetésével járjuk az ő útjait, hogy méltók legyünk meglátni azt, aki országába hívott minket. Ezért mondja az Úr az Evangéliumban: "Aki hallgatja szavaimat és megteszi azokat, a bölcs emberhez hasonlítom, ki házát kősziklára építette. Jött az ár, fújt a szél, és nekirontott a háznak, de az nem dőlt össze, hiszen kőszikla volt az alapja" (Mt 7,33-34). Így fejezi be az Úr, és várja is, hogy ezekre a szent intelmeire naponként tetteinkkel feleljünk. Elő kell tehát készítenünk testünket és lelkünket a parancsok iránti szent engedelmességben a harcra. És mivel ezt természetünk magában nem tudja megtenni, kérjük az Urat, hogy adja meg nekünk kegyelmének segítségét.

Szent Benedek Regulája

Lámpás mindenkinek

Mintha a világ az évek súlyának terhe alatt görnyedezne, annyira ködbe borult a hit látása, annyira ingataggá vált az életvitel, olyan bágyadttá a különféle férfias tettek heve.
De íme, az emberszerető Isten, irgalmának titkaiból indíttatva előrelátva gondoskodott arról, hogy az egyházban új szerzetesrendek fakadjanak, hogy általuk a hit támaszt nyerjen, és mércét mutassanak az erkölcsök megújításában is. Nem vonakodnék attól, hogy az új alapítókat, követőikkel együtt, a világ világosságának, útjelzőknek, az élet tanítómestereinek nevezzem.
Ezért támasztotta az irgalmas Isten Klárát, a tiszteletreméltó szüzet, és benne a nők számára tündöklő lámpást ragyogtatott fel. És Te, boldogságos Atya, őt a szentek sorába iktatván, e lámpást a tartóra helyezted, hogy fényt sugározzon mindazoknak, akik e házban lakoznak.

Kövessék ezért a férfiak a Megtestesült Ige új követőit, az asszonyok pedig utánozzák Klárát, Isten Anyjának képmását, az asszonyok új vezetőjét.

Ismeretlen szerző: Szent Klára legendája

Mindenki számára érthető nyelvezet

Valaki talán ezt mondja: „Nincs jó emlékezőképességem, és hiányzik a szónoki tehetségem is ahhoz, hogy Isten Igéjét hirdessem.” Attól tartok, hogy ez a kifogás nem szolgál majd mentségünkre a félelmetes ítéletkor, mivel tudjuk, hogy a mi Urunk nem professzorokat és szónokokat választott ki Igéjének hírüladására, hanem tanulatlan halászokat és pásztorokat, akik nagyon szegények voltak, és nem örvendtek megbecsülésnek.

Hasonlóképpen: ha egy pap jó világi szónoki tehetséggel bír és beszéde túlburjánzóan ékes, bizonyos hogy helytelenül jár el, ha a templomban is így beszél. Buzdító beszédét ugyanis nem érti meg az egész nyáj, ahogy illő volna, hanem szavai csak egy csekély kisebbséget érnek el a műveltek köréből.

Ezért a püspököknek a hívekhez egyszerű, mindenki számára érthető módon kell beszélniük, követve az apostol útmutatását: „mindenkinek mindenévé lettem, hogy mindenkit megnyerjek”, és megfogadva a boldog Jeromos üdvös tanácsát: „Illő, hogy a prédikáló pap inkább töredelmet, mint elismerést váltson ki.”

Arles-i Cesarius

Papnak lenni kapcsolatokat jelent

Márk atya kiváló ember abban az értelemben, hogy hűségesen végzi feladatait, beleértve a papi tisztaságot és az imaéletet, buzgó pap, és a szent tanítás lelkes hirdetője. De próbálj csak meg vele beszélgetni – ha egyáltalán sikerül! Próbálj csak együtt lenni vele! Jó és nagyszerű „önmagában”, de mindent lerombol, amikor kapcsolatba kerül valakivel.

Ki tudja, hány papról lehetne többé-kevésbé hasonlót mondani! Nos, ezekre az esetekre gondolva fogalmazhatnánk élesebben is: nem lehet valaki jó pap, ha önmagában jó, de alkalmatlan a kapcsolatépítésre, vagy ha belső, személyes életében sikeres, de emberi kapcsolataiban ismételten megbukik.

A kapcsolat az ember életének alapvető dimenziója, különösen annak esetében, aki azt választotta, hogy életét az üdvösség hirdetésére áldozza. Az evangélium hirdetése kapcsolatot jelent, az üdvösség kapcsolatot jelent, papnak lenni kapcsolatokat jelent.

A kapcsolat nem valami mellékes dolog, hanem a lét, az emberré válás, az egészséges ember, az igazi pap, a hiteles tanítványság lényege.

Amadeo Cencini

Amint az Atya szeretett engem... 365 gondolat a papság évére

Isten maga válik táplálékká

Az élethez minden teremtett lénynek szüksége van táplálkozásra, ezért a jóságos Isten kisarjasztotta a fákat és a növényeket. Ez egy gazdagon megterített asztal, ahol minden állat megtalálja a neki megfelelő táplálékot.

De a léleknek is táplálkoznia kell... Amikor Isten táplálékot keresett a lelkünk számára, hogy az élet zarándokútját végig tudjuk járni, körülhordozta tekintetét a teremtményeken, de nem talált semmit, ami ahoz méltó lett volna. Akkor önmagára tekintett, és úgy döntött, hogy magát adja oda...

Ó lelkem, mennyire nagy vagy, hogy csupán Isten képes téged kielégíteni!

Vianney Szent János

Jézus jelenléte hazánk utcáin

A peresztrojka előtt hazám két egyházmegyéjében, az észak-vietnami Langsonban és Bac Ninh-ben csupán két pap maradt, akik azonban nem hagyhatták el szabadon lakhelyüket. Joseph Trinh-nhu-Khue bíboros így emlékezik: „Két- vagy több fős kis csoportok napról napra élték az Evangéliumot és amiben csak tudták, segítették egymást. A kölcsönös adakozásban megtapasztalták Annak a jelenlétét, aki maga mondta: A világban üldözést szenvedtek, de bízzatok, mert legyőztem a világot. (Jn 16,33)”

Főként ezeknek a kis közösségeknek köszönhető, hogy hazámban az Egyház életben tudott maradni. És valóban, bárhol föl lehetett fedezni Krisztus jelenlétét: akár két keresztény között is, akik a piacon összetalálkoztak, vagy két ember között, akik az oktatásban dolgoztak együtt. Nem kellettek szavak, nem volt szükség különleges helyzetekre; elég volt összegyűlni az „Ő nevében”, vagy mondhatnánk, az Ő szeretetében. Megtapasztalhatóvá vált a Föltámadott jelenléte, amely fényt és erőt adott.

Éppen amikor minden reménytelennek látszott, Jézus újra megjelent hazánk utcáin. Kilépett a tabernákulumokból és megjelent az iskolákban, a gyárakban, az irodákban és a börtönökben.

Van Thuan bíboros: A remény tanúságtevői

Korunk szeizmográfja

Ha olyan szeizmográfot keresel, amely képes jelezni korunk rezdüléseit, képes felismerni korunk tudatának pozitív és negatív eredményeit, a ránk váró fenyegetéseket és az új reményeket, tekints a pap alakjára.

Ő bizonyos módon az Úr Szíve, akit maga az Úr rendelt az emberiség számára, s különleges hivatással bízta meg őt: egyszerre kell fogékonynak lennie az Úr iránt – és az emberek iránt is, akikkel közösséget kell vállalnia. Ez a fogékonyság azonban nagy sebezhetőséggel is párosul.

Klaus Hemmerle: A pap ma

Lelki tükör az isteni szeretet fényében

Csak akkor mondhatjuk, hogy a pap meg van váltva, ha emberi természetét is a szeretet járja át. Ha ez így van, nem lesz többé törés a szolgálatából fakadó életforma és természetes, emberi léte között, amely által ő is egy a többiek közül. (…)

Állítsunk össze egy „lelki tükröt”, amely segít a maga teljességében látni az életet, és segít abban, hogy a szeretet alapstruktúrájában megjelenjenek életünk azon területei is, amelyeket olykor elhanyagolunk.

1. Kommunió: Az életvitelem a közösségi szemléletet tükrözi? Hogyan viszonyulok lelki és anyagi javaimhoz? Hogyan tudok birtokolni valamit, és hogyan tudok adni?

2. Misszió: Milyen vagyok, hogyan cselekszem, hogyan találkozom az emberekkel? Életvitelem összhangban van-e az általam végzett szolgálat igényeivel? Mennyire? Életemet átjárja-e az Evangélium vonzereje?

3. Lelkiség: Milyen módon hiszek, élek és hogyan teszek tanúságot hitemről? Képes vagyok-e behatolni Isten meghitt közelségébe? Képes vagyok-e másokat is elvezetni oda, illetve hagyom-e, hogy engem is elvezessenek oda?


4. Testi mivoltom: Hogyan élem meg a szenvedést? Át tudom-e élni mások szenvedéseit? (…) Valóban tagja vagyok-e Krisztus Testének, amelyről azt olvashatjuk, hogy bármely tagja is szenved, az egész test együtt szenved? (…) Életemet a csupán Krisztusnak fenntartott és mégis mindenki felé nyitott szeretettől indíttatva alakítom-e testi mivoltom vonatkozásában is?

5. Az otthon, az öltözködés: Milyen az otthonom? Az öltözködésem? A hely, ahol élek, tükrözi-e a szegénységet, az egyszerűséget anélkül, hogy sivár és elhanyagolt lenne? Adott-e egyszerre, és kellő diszkrécióval elkülönül-e a magánszféra (clausura) és a mindenki számára nyitott tér (hospitium)? Úgy fogadom-e látogatóimat, mint Krisztust?

6. Bölcsesség: Sikerül-e időt találnom arra, hogy – az Istenből fakadó bölcsesség fényében – elmélkedjek a hit és a világ, az Egyház és a kultúra dolgairól? Hogyan beszélek? Hogyan gondolkodom? Találok-e módot arra, hogy képezzem magam, folyamatosan bővítsem ismereteimet, amelyek nem csak a papi szolgálatra korlátozódnak?

7. Kommunikáció: Hogyan tartom a kapcsolatot másokkal? Fennáll-e a veszély, hogy egyre inkább elszigetelődőm? Vagy esetleg pont fordítva: hogy egyre inkább elveszítem magam a túl sok kapcsolatban? Kifejeződik-e a kölcsönös testvériségre épülő szeretet, az egyházi szolgálatból származó felelősség abban, ahogyan írok, ahogyan telefonálok, az utazásaimban, vagy ahogyan másokat meghívok?

Klaus Hemmerle: Választott az emberekért

Megistenülni az egységben

A világban lévő rossz – éppúgy, mint a lelkekben, az Egyházban, annak papjaiban jelen lévő rossz – egyedül az egység hiányából fakad: abból a tényből, hogy elszakadunk életük középpontjától, és csalóka délibábokat kergetünk. Így létünk alapjától, az egységtől távolodunk el, amelynek pedig életük egyetlen vonatkoztatási pontjának kellene lennie!

Egyházam tündöklő büszkesége az egység: az az egység, amelyet sokan nem ismernek, mások pedig nem sokra tartanak, noha ez az Istenség visszatükröződése. Nem csupán Isten egy tulajdonsága, hanem sokkal több: az Egység Isten létének a lényege!

A papoknak tehát, ha összhangban akarnak lenni életük céljával, isteni természetű hivatásukkal, akkor istenivé kell válniuk az egységben.

Jézus vágya az, hogy a papok tökéletesen megéljék ezt az egységet Vele és egymás között, valamint többi testvérükkel. Az engedelmességben megszülető egység ez? Igen, de még ennél is több: a szándékok, az érzelmek, a szívek és a vágyak egysége Isten dicsőségére.

Conchita Cabrera De Armida: Krisztus papjai

Új tavasz

Az evangéliumi tanácsok gyakorlásából táplálkozó lelkiség összefüggésében, különösen is arra hívok minden papot (…), hogy fogadják be az új tavaszt, amelyet a Lélek napjainkban az Egyházban ébreszt, nem utolsósorban az egyházi mozgalmakon és az új közösségeken keresztül. (…)

Erre vonatkozóan a Presbyterorum ordinis dekrétum útmutatása érvényes: „Megvizsgálván a szellemeket, hogy Istentől valók-e, (a papok) a hit érzékével fedezzék föl, örömmel ismerjék el és gondosan ápolják a világi hívek sokféle karizmáit, az egyszerűbbeket éppúgy, mint a rendkívülieket.” (nr. 9.)

Ezek az ajándékok, amelyek sok emberben felkeltik a vágyat a mélyebb lelki életre, nemcsak a világi híveknek válnak a javára, hanem magának a papságnak is.

A felszentelt személyek és a karizmák közötti közösség hatékony lendületet adhat „az Egyház megújuló elkötelezettségének a remény és a segítő szeretet Evangéliumának hirdetése és az arról való tanúságtétel iránt a világ minden szegletében”

XVI. Benedek pápának a papság évét meghirdető levele, 2009. június 16.