Vianney Szent János gondolatai

A Szentlélek olyan, mint a kertész: munkálja a lelkünket. A Szentlélek nekünk dolgozik.


A test számára a halál, csak nagymosás. Dolgozzunk és harcoljunk ezen a világon. Pihenni elég időnk lesz az örökkévalóságban.


Amikor átadjuk magunkat szenvedélyeinknek, töviskoszorút fonunk a szívünk köré.


Amikor Isten az oltárra tekint, ezt mondja: „Ez itt az én szeretett Fiam, akiben nekem kedvem telik.” (Mt 3,17) Semmit sem tud megtagadni, ha ennek az áldozatnak érdemeire hivatkozunk.


Gyakran gondolok arra, hogy ha nem is lenne mennyország és örök élet, akkor is kellően nagy boldogság lenne, hogy ezen a földön szerethetjük Istent, szolgálhatunk neki, és tehetünk valamit az Ő dicsőségéért. (Ezt néhány nappal halála előtt mondta.)


Nem szeretjük Istent, ha ezt nem tanúsítjuk tetteinkkel is. Keressetek olyan szeretetet, amely nem nyilvánul meg külső tettekben; nem találtok.


Reggelenként föl kellene szólítani magunkat: „Rajta, dolgozz a mennyország meghódításán. Lehet, hogy estére vége lesz a küzdelemnek” Este pedig így: „Holnap talán befejeződik számodra az élet minden szenvedése…”


Reggelenként úgy kell tennünk, mint a bölcsőben fekvő gyermek: amikor kinyitja szemét, mindjárt körülnéz, látja-e az anyját. Ha meglátja, mosolyog, ha nem látja, sír. Első gondolatunkkal forduljunk a mi Mennyei Atyánkhoz, aki alig várja, hogy lelkünket mosolyogni lássa!


Tévednek, akik embertársaikban ellenséget vagy rossz embert látnak. Jézus Krisztus nem így tett kínszenvedése napján.



http://www.rakospalotaifoplebania.hu/taxonomy/term/6

Szent II. János Pál gondolatai

A krisztusi lelkülettel viselt kereszt mindig az élet forrása.


A nő a rábízott feladat tudatában tud erős lenni; erős, mert Isten rábízta mindig és mindenütt az embert, még akkor is, ha társadalmilag hátrányos helyzetben kellett élnie. Ez a tudat és ez az alapvető hivatás emlékezteti a nőt Istentől kapott méltóságára, ez teszi őt erőssé és szilárdítja meg hivatását.


A vizet, a levegőt, a földet, az erdőket, az állatokat és a növényeket Isten teremtette, és az ember részérő tisztelet illeti őket.


Az ember nem akkor éri el az imádság teljességét, amikor leginkább önmagát fejezi ki, hanem amikor hagyja, hogy Isten a legteljesebb legyen benne.


Az ember nem élhet remény nélkül. Egyetlen ember sem élhet a jövő távlatai nélkül. Még kevésbé az Egyház, amely annak az Országnak a várásában él, amely eljön, és már jelen van ebben a világban.


… Az ember szolgálata arra kötelez bennünket, hogy felemeljük szavunkat – akár alkalmas, akár alkalmatlan – azok ellen, akik a tudomány új lehetőségeiből hasznot húznak, különösen is a biotechnológia területén, hivatkozzanak bár egy vitatható szolidaritásra, amely végül is különbséget tesz élet és élet között, semmibe véve a mindenkit megillető emberi méltóságot.


Az igazságot mindig szeretettel kell gyakorolni.


Ki akarjuk irtani a bűn fogalmát, hogy felszabadítsuk az embert a megtérés alól (és így a bűnbánat szentségétől is). De ez a lépés ürességet eredményez, sőt megterheli a tudatalattit azzal, hogy a bűn elkerülhetetlen és bizonyos értelemben természetes.


Minden férfi és minden nő önmaga őszinte elajándékozásával valósítja meg önmagát teljesen, a házastársaknak pedig a házastársi egyesülés nyújtja ennek egészen sajátos megtapasztalását. ekkor ugyanis a férfi és a nő férfiasságuk és nőiességük „igazságában” kölcsönös ajándékká válnak. A házasságban az egész élet ajándékozás.


Tudományos területen dolgozni elkötelezettséget jelent! Kötelezettséget jelent mindenek előtt arra, hogy az ember kiemelt figyelmet szenteljen saját emberségének fejlesztésére.


Vianney Szent Jánosban mindenekelőtt azt csodálom, ahogyan feltárta előttünk a szegényes emberi eszközökön keresztül működő kegyelem hatalmát. Ez az alázatos pap, aki több mint tíz órát gyóntatott naponta, miközben végtelenül szerényen táplálkozott, és alvásra mindössze néhány órát szánt, képes volt ebben a nehéz időszakban igazi lelki forradalmat előidézni Franciaországban, sőt nemcsak ott. Emberek ezrei jöttek Ars-ba és térdeltek gyóntatószékében. A 19. század elvilágiasodó és egyházellenes világában tanúságtételének szó szerint forradalmi jelentősége volt.





http://www.rakospalotaifoplebania.hu/taxonomy/term/10