A halál nem megsemmisülés, hanem csak életforma-változás, nem vég, hanem más alakú élet. (Kapi Béla)

A jó Istennek nem kellenek fényes tetteink, sem szép gondolataink… Jézus nem azért jött a földre, hogy észt vagy tehetséget keressen… Azért nevezte magát a mezők liliomának, hogy megmutassa nekünk, mennyire szereti az egyszerűséget.

Kis Szent Teréz

A kereszt üdvösségünk, a kereszt életünk, a kereszt ellenségünk ellen menedékünk. (Kempis Tamás)


A keresztény tegyen úgy az igazsággal, mint a csiga a házával: lakjon benne, és ha valahova megy, vigye magával. (Fosdick)

Aki báránnyá lesz, hamarosan észreveszi, hogy még nem halt ki minden farkas. (Spurgeon)

Aki elfogadja magát, az kész másoknak is megbocsátani.

Ami a szívből jön, az a szívhez szól. (Jeremiah Burroughs)

Amikor meghallod szelíden csobogni lelked patakját, jusson eszedbe, hogy ha van patak, akkor egy óceánnak is lennie kell valahol.

Villiam Arthur Ward

„Az asszony úgy látta, hogy jó volna enni arról a fáról, mert csábítja a szemet, meg kívánatos is az a fa, mert okossá tesz: szakított a gyümölcséből, evett, majd adott a férjének is, és ő is evett.” (1Móz 3,6)

Mindenkit megkörnyékez a kísértő, sok ezer éves tapasztalata még ravaszabbá teszi őt, mint amilyen először volt. Sziszegése alig hallható, érkezése alig látható. Elhiteti, hogy ő nincs is, ha mégis megsejtünk belőle valamit, azt súgja: csak árnyakat látunk, képzelődünk. Jézus módszere ennek pont az ellentéte. Nyíltan mondja: ő létezik, közöttünk lakik, bennünk él. Amikor ezt felismerjük, a bennünk megszülető világosság örökre eloszlatja a sötétséget. (Horváth-Hegyi Olivér)

Az igazán reménykedő nem abban bízik, hogy meglesz, amit ő akar, hanem Istenben bízik; és tudja, hogy az a jó, amit Ő ad, vagy megenged.
(Mócsy Imre)

Három ember meghal, és felmennek a Mennybe. Be is akarnak menni, de a kapuban egy ember megállította őket.

- Ki vagy te? - kérdezi a kapuban álló az első embert.
- Én egy híres evangélista vagyok, sok könyvet írtam, még televíziós szolgálatom is volt, és általam sok millió ember ismerte meg az Úr Jézust.
- Na, ez mind szép és jó, de mondd csak, ismered az Úr Jézust?
- Persze hogy ismerem, hiszen mint már mondtam, én egy híres evangélista vagyok!

- Na és te kivagy? - kérdezte a második embertől.
- Én híres lelkipásztor vagyok, egész megagyülekezeteket pásztoroltam a Földön, az isten-tiszteleteinket is sok millió ember nézte különféle televíziós csatornákon.
- Na, ez valóban csodálatos! De mondd csak, ismered az Úr Jézust?
- Persze, hogy ismerem, hiszen én híres lelkipásztor vagyok!

- Na és te ki vagy? - kérdezte a harmadik embert.
- Amint azt magad is látod, én egy egyszerű öreg ember vagyok. Az életem gyorsan elmúlt, és ez idő alatt nem is tudtam semmi maradandót alkotni. Nem lettem híres prédikátor, sem gazdag, hanem egy kis házikóban éltem hosszú éveken át. Sokat imádkoztam, és azon igyekeztem, hogy hűséges maradhassak az én Istenemhez.
- Na és ismered az Úr Jézust?
- Igen, Uram, ismerlek Téged.

HIMNUSZ AZ ÉLETRŐL

Az élet esély, ragadd meg!
Az élet szépség, csodáld!
Az élet nagy boldogság, ízleld!
Az élet álom, tedd valósággá!
Az élet kihívás, vállald fel!
Az élet kötelesség, teljesítsd be!
Az élet játék, járd!
Az élet értékes, vigyázz rá!
Az élet gazdagság, őrizd meg!
Az élet szeretet, örvendj neki!
Az élet rejtély, fedd fel!
Az élet ígéret, teljesítsd!
Az élet himnusz, énekeld!
Az élet küzdelem, fogadd el!
Az élet tragédia, karold fel!
Az élet kaland, legyen hozzá bátorságod!
Az élet boldogság, érdemeld ki!
Az élet az élet, védelmezd!

Teréz Anya

„Krisztus mondja: „Én vagyok a jópásztor, én ismerem az enyéimet, és az enyéim ismernek engem: és én életemet adom a juhokért.”” (Jn 10,14–15)

„A juhok természetes tulajdonsága az, hogy mindig követik az előttük járókat, megismerik a kolompja hangját, bégetését és szagát.” De karám, bot, kolomp, pásztorkutya csak a juhok terelésében hathatós. Az összetartozás Jézus, a Pásztor és emberjuhai között a személyes és kölcsönös ismeretből, szeretetből, bizalomból fakad. (Kőháti Dóra)

Krisztusunk, aki elfogadod a keresztet az emberek kezéből,
hogy Isten embereket üdvözítő szeretetének jelévé tedd,
add meg nekünk és korunk minden emberének,
hogy higgyünk e határtalan szeretetben,
s átadván a kereszt jelét az új évezrednek,
a megváltás hiteles tanúi lehessünk.

II. János Pál pápa

Minden apró jócselekedet a béke egy morzsája. A sok kis jóság összetevődik, és egyre nagyobb lesz az ereje, úgy, mint a fénynek. Egy csillag csak halványan pislákol, de száz vagy ezer már elkápráztat.
Uram, úgy teremtettél, hogy kellesz nekem,
te pedig bennem lakni vágyol.
Úgy teremtettél, hogy szomjazzalak téged,
te pedig szomjazol engem.
Úgy teremtettél, hogy keresve keressem a te tüzedet,
te pedig meggyújtasz engem.
Úgy teremtettél, hogy éhezlek téged,
te pedig magadat adod nekem mennyei ételül,
örökkévaló sympozionjául
lelkem szeretetre, tökéletességre,
elmúlhatatlan szépségre való vágyódásának.
És lelkem beléd horgonyoz kitéphetetlenül,
és örvendezve tudja, hogy a tiéd s te kellesz néki.

Prohászka Ottokár

Mindig légy nyitott a kis feladatokra, mert a kis feladatok fontosak Jézusnak. Isten országának jövője nem egyik vagy másik hatalmas személy lelkesedésétől függ. Azok a nagyok is szükségesek, de ugyanígy szükség van számtalan emberre, akik kicsiny feladatokat végeznek el Krisztus szolgálatában.
A nagy folyók csak egy kis hányadát képezik az összes víznek, ami szükséges a föld táplálására és fenntartására. A nagy folyamokon kívül vannak vizek a földben - a földalatti vizek - és vannak kis patakok, amelyek állandóan táplálják a nagy folyókat. Ezek nélkül a titkos földalatti vizek és bukdácsoló patakok nélkül a nagy folyók elapadnának.

A legkedvezőbb táptalaj a lélek növekedéséhez a hála.

Aki bocsánatot kér, abban új élet sarjad; aki megbocsát, az új életre szül.

Ami igazán jó, az mindig egyszerű. Az egyszerű oly vonzó, oly előnyös valami, hogy voltaképpen csodálkoznunk kell, miért oly ritka az egyszerű ember.

Tolsztoj

Amit nekem adsz: mindenkinek adod, hirdeti a földi hatalom.
Amit mindenkinek adsz: nekem adod, hirdeti az égi hatalom. (Weöres Sándor)

Az engedelmesség minden egyes ténye újabb kapocs, mely szorosabban fűz bennünket Istenhez.

Az isteni irgalom és a bűnbocsánat reménye nem lehet soha és senki számára sem jogcím és bíztatás újabb vétkezésre.

„Ezt mondja az első és az utolsó, aki halott volt és életre kelt: Légy hű mindhalálig, és neked adom az élet koronáját.” (Jel 2,8.10c)

Fenséges ígéret, nem? Egy életen át szeretni, hogy aztán egy életen át szeressen. A hűség szeretet nélkül életképtelen. Isten azt kéri tőled, hogy tarts ki mellette, és sohase legyen más istened. Ha megcsalod, fájdalmat okozol neki, és még az élet koronája sem lehet a tied. Pedig neked is el van készítve. Egy fenséges élet, fenséges helyen, fenséges lényekkel, fenséges királlyal. El is fogadhatod, vagy le is mondhatsz róla. Minden tetteddel és gondolatoddal valamelyik mellett döntesz. (Horváth-Hegyi Olivér)

Ha az Úrért végzett munkád elveszi csendes órádat, akkor egész nyugodt lelkiismerettel elhagyhatod munkád egy részét. (Spurgeon)

Ha szerinted mindig más a hibás, akkor sohasem lesz békességed.


Hirdetjük az általános amnesztiát! Isten minden bűnös léleknek megkegyelmezett! Aki nem hallotta, hallja meg; aki nem tudta, tudja meg! A Golgotánál visszanyerheti minden lélek a szabadságát. A Golgotánál lehull a bilincs, a testet sorvasztó, lelket megrontó szokások és szenvedélyek bilincse. A hit megszabadít minden veszedelemtől… Most! Most! Azonnal! (Somogyi Imre)

„Jó az Úr mindenkihez, irgalmas minden teremtményéhez.” (Zsolt 145,9)

Megpróbáltam jó lenni. Mindenkihez. Egy fél napig. Hát, nem sikerült. A metrón meglökő, a boltban „beszóló” vagy a szemtelen eladó – ő is a „mindenki” egyike. Jaj, de nehéz. Pedig én is „mindenki” vagyok – másnak. S hozzám jó az Úr. Pedig elfordulok, nem törődöm vele. Vagy feleselek. Tetteimmel elszomorítom. Felbosszantom azt, aki jó hozzám. Annyira jó, hogy az életét adja értem. Irgalmazz, Uram, add, hogy jó lehessek! (Kőháti Dóra)

Jobb egyet aludni arra, amit tenni akarsz, mint ébren hánykolódni azért, amit tettél. (The Grapevine)

Kívánom, hogy a lelked nyugalmat találjon. Kívánom, hogy Isten olyan emberré tegyen, aki szeretetet kapott, ezért szeretetet ad; aki áldást adott, ezért áldást ad; aki gazdaggá lett, ezért meggazdagít másokat. (Sabine Müller)


Ne gondoljátok, hogy az igazi szeretetnek rendkívüli tetteket kell végrehajtania. Csak szeretni kell és ebbe sohasem belefáradni.

Kalkuttai Teréz Anya

Nézz önmagadba, tekints bensődbe, tanuld meg lelked megbecsülését. Gondold meg, mi vagy most, mivé kell lenned, mivé lehetsz. Gondold meg, mi voltál természeted szerint, mi vagy bűneidben, mivé kell lenned tökéletesebb életeddel és mivé lehetsz a kegyelem segítségével.

Szent Bernát

Sokszor ez kísérti meg az embert: „amit megteszek egynek, kettőnek, tíznek: mi ez, csepp a tengerben?!” - Igen ám, de az élet cseppekből táplálkozik. Sőt! Harmatból is tud táplálkozni. S a harmat még csak cseppekké se nagyon formálódik. Vagy ha éppen cseppről van szó, az már egy esőcsepp. Baj van, amikor a víz áradásként jön. Az az életet elsodorja. Az életet az esőcseppek tudják táplálni. Azok a kicsiségek, amikkel képesek vagyunk a közvetlen mellettünk lévő embert segíteni. Lehet ez egy jó szó, egy bíztató tekintet, elfogadó érzület, amit a másik megérez: engem most nem utasítanak el, hanem elviselnek, sőt mi több, elfogadnak!
Nem sokaságot igényel az ember, nem azt igényli, hogy mindenki magához ölelje, mindenki megtapsolja, hanem hogy egy! Egy ember legyen mellette, egy felebarát. - És ez az, ami lehetséges. Amire mindegyikünk képes, hogy egyet, ott, maga mellett elfogadjon, és megtegye neki azokat a legalapvetőbb szolgálatokat, amiből az a másik élni tud. Ez néha nem több mint egy jó szó. És erre azért képesek vagyunk! Bár olykor önmegtagadás kell még ehhez is, mert esetleg rossz tapasztalatokat, keserű élményeket kell elfelejteni és megbocsátani, vagy esetleg antipátiát, valami elemi viszolygást kell legyőzni, ami az embert természete szerint elönti. S mindenekelőtt a kilátástalanság kísértésén kell úrrá lenni, azon, hogy mit számít, mit jelent ez az egy szó a világ nagy nyomorúságában?! - Egy esőcseppet jelent! Egy harmatcseppet jelent, annak a másiknak az életet jelenti. És ha egyszer valaki egyetlen másik embert életre tud kelteni, vagy életben tud tartani, az a másik egyszer csak szintén tesz majd olyan dolgokat, amitől a felebarátja élni kezd. Ha pedig mindenki figyelne a mellette lévő felebarátra, a világ nyomorúsága kezdene megszűnni. Az esőcseppektől a puszta ki tud virulni. Ne féljünk a kicsiségünktől.

Vannak semmiségek, amelyek nagyobb örömet okoznak Jézusnak, mint bármi más.

Kis Szent Teréz

A gazdagság szeretete és birtoklása haszontalan, csak a szeretete veszedelmes, birtoklása és gyűlölete fáradalmas…

Szent Bonaventúra

A józan észt kivételes tehetségként kell fogadnunk. Az érző szívet kiváló tulajdonságként kell ünnepelnünk. Az elme még nem gondolat, ahogy a bölcsesség még nem út. A szív, még nem szeretet, ahogy az érzelem, még nem igazi jóság.
Ha azt kívánod, hogy megbecsüljenek, tudj megbecsülni másokat. Tudd értékelni a jót, és magad se akarj jobb lenni a jónál. A túlzásba vitt jóság bántó és sértő lehet. Ha a jóságot választottad, maradj hű e választásodhoz.

Tatiosz

A kegyelem megnyerése egy pillanat műve, a megszentelődés egy életnek a munkája. (Zeller)

„A keresztség által eltemettettünk vele a halálba, hogy amiképpen Krisztus feltámadt a halálból az Atya dicsősége által, úgy mi is új életben járjunk.” (Róm 6,4)

Ha a kereszténységnek ezenkívül semmi más üzenete nem lenne, ez is elég volna ahhoz, hogy az utolsó ember is meg akarjon térni. De van valaki, aki nem akarja, hogy meghaljunk a bűnnek (Róm 6,2), nem akarja, hogy a keresztség óemberünk halálát okozza, és azt sem akarja, hogy új életünk legyen, mert így tarthat minket a markában. Mi tehát a keresztség? Istennel egy új élet kezdete és a sátán veszte – bennem. (Horváth-Hegyi Olivér)

Akik megmerítkeznek a szenvedés tengerében, ritka drágagyöngyöket hoznak elő.

Spurgeon

Amikor a lelked mélyén élő szelíd bárányt sikerül összebékéltetned az ott tomboló vad oroszlánnal, akkor képessé leszel arra, hogy elfogadd, és valóban megszeresd önmagad. Csak így válhatsz a megbocsátás gyógyító eszközévé.

Simon András

Amikor nem tudták megtenni az igazságot hatalomnak, az emberek megtették a hatalmat igazságnak. (Pascal)

Csodálkozol, hogy szívedben még mindig fáj, ha jogtalanság vagy hátrány ér és mellőznek - bár kifelé talán nem is lehet ezt rajtad észrevenni?

Ha ezerszer megszúrnának tűvel, azt gondolod talán, hogy a következő szúrást már nem éreznéd? A természetünket nem lehet elnémítani. Nem volnál ember, ha nem éreznéd az emberi gonoszságot, és belsőleg is át tudnál siklani fölötte, mintha nem is kaptál volna sebet. De el kell érned, hogy mielőbb megbocsáss és egyre rövidebb idő múltán tudd elfelejteni, amit kaptál.

Egy keresztény ember mindennap elolvasott egy részt a Bibliából. Egyik alkalommal a Malakiás 3:3-at olvasta, mely így szól: „Ahogyan leül az ötvös, és megtisztítja az ezüstöt, úgy tisztít meg az Úr...” Egyszerű igének tűnik, de őt mégsem hagyta nyugodni, egész nap ez a vers motoszkált a fejében. Végül úgy döntött, hogy a hétvégén elmegy egy ötvöshöz, hátha mélyebben megérti ezt az igeverset.

Az egyik munkatársának az édesapja pont egy ötvös volt. Megkérte, hadd menjen el hozzá, megnézni hogyan dolgozik, mert kíváncsi a folyamatokra. El is ment hozzá, és az ötvös büszkén és lelkesen kezdte el megmutatni és magyarázni szakmája fortélyait.

Egy ezüstdarabot kezdett felmelegíteni a tűzben, és azt mondta: „Fontos, hogy az ezüstöt a tűz közepébe tartsuk, hogy ezáltal az összes szennyeződést eltávolítsuk róla.”

„És az igaz, hogy az ötvösnek mindvégig a tűz előtt kell ülnie?” - kérdezte a kíváncsi keresztény férfi.

„Igen, ez egy nagyon fontos dolog. Nemcsak, hogy előtte kell ülni és fogni, hanem mindig figyelni is kell. Ki kell várni a megfelelő időpontot, amikor is ki kell venni az ezüstöt a tűzből. Mert ha az ember egy kicsit is tovább tartja a tűzben, könnyedén megsérülhet.” - válaszolta az ötvös.

„De azt honnan lehet tudni, hogy mikor kell kivenni a tűzből?” - kíváncsiskodott tovább a férfi.

„Ó, azt könnyű felismerni! Akkor kell kivennem, amikor meglátom benne a tükörképemet!” - mondta a mester.

Ha most te úgy érzed magad, mintha tűzben lennél és az éget téged, ne feledd Jézus figyel és vigyázz rád! És ez az állapot csak addig tart, ameddig a tükörképét meg nem látja benned...

Ha a Golgotán levő három keresztre feszített között levő különbséget egy szóval akarnánk megjelölni, azt mondhatnánk, hogy az egyik bűnei miatt halt meg, a másik bűneiben, a Harmadik pedig a bűnért.

Ha a lélek önmagába mélyed, akkor meglátja Jézus Krisztusnak, dicső Megváltójának reá függesztett szelíd tekintetét, amellyel hívogatja és biztatja: hogy tekintsen reá ugyancsak szeretettel. (Tersteegen)


Hogy mit hoz a jövő, azt nem tudom, de hogy kinek a kezében van, azt tudom. (Billy Graham)

Ismertem jót és rosszat,
bűnt és erényt, jogot és jogtalanságot;
ítélkeztem és megítéltettem;
átmentem születésen és halálon,
örömön és szenvedésen, mennyen és poklon;
s végül felismertem,
hogy mindenben ott vagyok
és minden ott van bennem.

ISTEN OLTÓ-KÉSE

Pénzt, egészséget és sikert
Másoknak, uram, többet adtál,
Nem kezdek érte mégse pert,
És nem mondom,
Hogy adósom maradtál.

Nem én vagyok az első mostohád;
Bordáim közt próbáid éles kését megáldom,
S mosolygom az ostobák
Dühödt jaját és hiú mellverését.

Tudom és érzem, hogy szeretsz:
Próbáid áldott oltó-kése bennem
Téged szolgál, mert míg szívembe metsz,
Új szépséget teremni sebez engem.

Összeszorítom ajkam, ha nehéz a kín,
Mert tudom, tiéd az én harcom,
És győztes távolba néz
Könnyekkel szépült, orcád-fényű arcom.

Tóth Árpád

„Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz.” (Zsid 13,8)

Tegnap az ünnepelt és hozsannázott Jézust mint Királyt köszöntötték. Fények és árnyak követik egymást gyorsan. Már halljuk az utolsó vacsora döbbenetes szavait az elárulásról. A keresztút drámai képei. Király? Keresztet hordozó bűnös, akit halálra ítéltek. Majd a nagyszombat csendje. A várt Megváltó – halott. A sír foglya. S a húsvétvasárnapi kertben az elhengerített kő. Jézus Krisztus ezen a héten mennyi stációt jár, s lelkünk, őt követve, szintén. S ő mindvégig tudta, és vállalta, s ő ugyanaz! Ebbe kapaszkodjunk, mikor az euforikus örömtől a gyász fojtogató sírásáig járjuk nagyhét útját. Az Úr ugyanaz. (Kőháti Dóra)

KRISZTUS NEM AZÉRT JÖTT A VILÁGBA, HOGY MEGFEJTSÜK ŐT, HANEM, HOGY BELÉ KAPASZKODJUNK ÉS HOZZÁ RAGASZKODVA MAGÁVAL RAGADJON MINKET A FELTÁMADÁS FELFOGHATATLAN VALÓSÁGÁBA.
/DIETRICH BONHOEFFER/

A lelkiismeret és torzulásának modern története: Szétválasztották a jogot és az erkölcsöt. Ami jogszerű, azt szabad is. Magánüggyé alacsonyították az erkölcsöt, miközben kevés magánügy van, ami ennyire közügy lenne. Az erkölcsről lefejtett jog engedi a tilosat (abortusz, válás, ateista propaganda), sőt szabadságjognak titulálja. Ráadásul a bűn fogalma pusztán jogi kategóriává vált, ami vagy bizonyítható, vagy nem. Így a bűn és az erkölcs gyakorlatilag eltűnt. Ezen szabadosságban (a szabadosság nem egyenlő a szabadsággal) különösen a fiatalság nem tudja mérlegelni tetteinek következményét és mindezzel sok szenvedést okoz magának.

Sokszor igen csak nehéz megmaradni Jézus tanítása mellett egy ilyen világban. Mindezek ellenére, igyekszem-e Jézus példája szerint élni? Követem-e a lelkiismeretem szavát? Képes vagyok áldozatokat vállalni mindezért, még ha le is kell mondjak önmagam akaratáról?

A mi problémánk nem a meg-nem hallgatott ima, hanem az el-nem mondott ima.

Aki akaratának nem tud ellenállni s az eszének nem tud engedelmeskedni,az nem szabad. (Télfy)

„Ami előttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé, Isten mennyei elhívásának a Krisztus Jézusban adott jutalmáért.” (Fil 3,14)

Az, aki nem ismeri ezt a mennyei a jutalmat, félő, hogy elkavarodik. A jutalom – aki maga Krisztus – irányít. Önmaga felé. Szava édes, mint a méz, jelleme nagyszerű, élete kívánatos, ígéretei kecsegtetőek, a róla szóló beszéd erővel teli, bánásmódja lenyűgöző. Jutalom. Mi mindent megteszünk egy kis jutalomért! Hát még ha elhisszük, hogy minden idők legnagyobb jutalma is a miénk lehet! Az enyém! (Horváth-Hegyi Olivér)

Az a szív, mely tud várni, míg kegyelmet nyer, túlárad a kegyelemtől, hogy új kegyelmet nyerjen. (Kroeker)

Az élet tövisei az örökkévalóság virágai.

Don Bosco

Az életben nem igazán az a fontos, hol vagyunk, hanem, hogy merrefelé tartunk.

Az ember mozdulhat parancsra. A fiú követheti atyját. De ha királyok mozgatnak is téged, vagy hatalmasok, a lelkedért egyedül te felelsz. Isten előtt állva nem mondhatod, hogy mások parancsára cselekedtél, és azt sem, hogy az erény nem volt járható út a számodra.

Részlet a Mennyei királyság című filmből

„Az ünnepre érkező nagy sokaság meghallotta, hogy Jézus Jeruzsálembe jön, pálmaágakat fogtak, kivonultak a fogadására, és így kiáltottak: „Hozsánna! Áldott, aki az Úr nevében jön, az Izráel Királya!”” (Jn 12,12–13)

„Amikor Jézus dicsőségesen bevonul Jeruzsálembe, erre a futó ünneplésre futotta a világ erejéből. Azután még az emlékét is elsodorja a pillanat, és belepi az út pora.” (Pilinszky) Nem, nem sodorja el, nem lepi be! Mi, Krisztusban hívők nem a tavasz érkezésének örülünk ezen a napon! Az ősi zsoltárral köszöntsük mi is a városba érkező Urat. Olyan Úr érkezik, akinek még a szamara sem az övé, s a sorfal, amely között elhalad, „mindenféle népből” áll. S köszönteni ma mi is ott lehetünk. (Kőháti Dóra)

Boldogok, akik tudják, miért élnek, mert akkor azt is megtudják majd, hogyan éljenek.
Boldogok, akik összhangban vannak önmagukkal, mert nem kell szüntelen azt tenniük, amit mindenki tesz.
Boldogok, akik csodálkoznak ott is, ahol mások közömbösek, mert örömös lesz életük.
Boldogok, akik tudják, másoknak is lehet igaza, mert békesség lesz körülöttük.
Boldogok, akik nevetni tudnak önmagukon, mert nem lesz vége szórakozásuknak.
Boldogok, akik meg tudják különböztetni a hegyet a vakondtúrástól, mert sok zavartól megkímélik magukat.
Boldogok, akik észreveszik a diófában a bölcsőt, az asztalt és a koporsót és mindháromban a diófát, mert nemcsak néznek, de látnak is.
Boldogok, akik lenni is tudnak, nem csak tenni, mert megcsendül a csöndjük és titkok tudóivá válnak. Leborulók és nem kiborulók többé.
Boldogok, akik mentség keresése nélkül tudnak pihenni és aludni, mert mosolyogva ébrednek fel és örömben indulnak útjukra.
Boldogok, akik tudnak elhallgatni és meghallgatni, mert sok barátot kapnak ajándékba és nem lesznek magányosok.
Boldogok, akik figyelnek mások hívására anélkül, hogy nélkülözhetetleneknek hinnék magukat, mert ők öröm magvetői.
Boldogok, akik komolyan tudják venni a kis dolgokat és békésen a nagy eseményeket, mert messzire jutnak az életben.
Boldogok, akik megbecsülik a mosolyt és elfelejtik a fintort, mert útjuk napfényes lesz.
Boldogok, akik jóindulattal értelmezik mások botlásait akkor is, ha naivnak tartják őket, mert ez a szeretet ára.
Boldogok, akik gondolkodnak, mielőtt cselekednének és imádkoznak is mielőtt gondolkodnának, mert kevesebb csalódás éri őket.
Boldogok, akik el tudnak hallgatni, ha szavukba vágnak, ha megbántják őket és szelíden szólnak, mert Jézus nyomában járnak.
Boldogok, akik mindebből meg is tudnak valósítani valamit, mert életesebb lesz az életük.

Gyökössy Endre

Ha hitben nincs hiány, nem hiányzik semmi.

Spurgeon

Igen - nem. Ezek azok a szavak, amelyeket a legkönnyebb kimondani, de amelyek a legtöbb felelősséggel járnak.

 Imádkozunk- vagy ítélkezünk? Azt hiszem, szívünk az utóbbira hajlik, meglehetősen könnyen. Ne megszóljunk, hanem fölszóljunk, föl, a mi Atyánkhoz, közbenjárva a vétkezőért!(Gyökössy Endre)


Legyetek jók feltűnés nélkül. A viola rejtett virág, de az illatáról rá lehet ismerni.

Don Bosco

Mert megleltem a békét, Uram, imádságom közben. Tőled jövök. Kertésznek érzem magamat, aki lassú léptekkel ballag fái felé. (Antoine de Saint-Exupéry)

Számos bálványimádó elfogadta a keresztény hit egyes tanítását, miközben megtagadott más fontos igazságokat. Azt mondták, hiszik, hogy Jézus az Isten Fia, és hisznek halálában és feltámadásában is, de nem ismerték el bűnös voltukat, és nem érezték, hogy szükségük van megtérésre, életük megváltozására. (Ellen Gould White)


Tartsd a legnagyobb kitűntetésnek és dicsőségnek, ha a Krisztussal való egység miatt megvetnek és bolondnak tartanak. Mi bolondok vagyunk Krisztusért. (Tersteegen)

A szeretet és a békesség, fiam, a legkisebb kunyhóban is elfér. Nem mindég a nagy házakban élnek boldog emberek.

Wass Albert

Adj, Uram, éber szívet, hogy annak figyelmét semmi kíváncsi gondolat Tőled el ne terelje;
adj nemes szívet, hogy azt semmi hitvány érzelem földre ne teperje;
adj egyenes szívet, hogy azt semmiféle mellékszándék el ne görbítse, maga felé ne hajlítsa,
adj erős szívet, hogy azt semmi viszontagság meg ne törje;
adj szabad szívet, hogy azt semmiféle erőszakos érzelem magához ne fűzhesse.

Adj, Uram, Istenem, Téged megismerő értelmet,
Téged kereső buzgalmat,
Téged megtaláló bölcsességet;
add, hogy életem Előtted kedves legyen,
állhatatosságom téged bízvást várjon;
és adj bizodalmat, mely Téged végtére átkarolhasson.

Aquinói Szent Tamás

Aki csak egyéniségét akarja élni és nem egyben emberségét is, meghasonlásban van legigazibb mivoltával, s ezért hovatovább megcsalottnak érzi magát léte legmélyebb magvában, és minél inkább akarja élni éniségét, annál vigasztalanabbul távolodik tőle.

Ami igazán jó, az mindig egyszerű. Az egyszerű oly vonzó, oly előnyös valami, hogy voltaképpen csodálkoznunk kell, miért oly ritka az egyszerű ember. (Tolsztoj)

Árral ellen kell úsznod, ha a forráshoz akarsz jutni.

„Az Úr meghallotta szavunkat, és meglátta nyomorúságunkat, gyötrelmünket és sanyarú sorsunkat.” (5Móz 26,7)

Az egyiptomi fogságból való szabadulásért Isten népének mint közösségnek is oka volt hálaadásra. Az úrvacsora liturgiáját bevezető nagy hálaadó imádságban (Praefatio) az egyház – mint Isten megváltott gyermekeinek közössége – ad hálát Istennek, hogy megkönyörült a bűn következményeként számtalan ideigvaló és örökkévaló nyomorúsággal sújtott emberi nemen, és Jézus Krisztus halála által levette az átkot mindazokról, akik hisznek benne, hallgatnak rá, és hűségesen követik őt. (Véghelyi Antal)

Bármerre lépsz, bármerre jársz, én várok rád.
Itt van a kéz, itt van a szó, mely szól hozzád.
Lehet, hogy nem vonz már az ég, és minden messzeség,
Hát lépj ki a fényre!

Kereszt a jel, keresztből éled új erő,
Testvéri kéz, testvéri szó oly éltető.
Lehet, hogy nem vonz már az ég, és minden messzeség,
Hát lépj ki a fényre!

Jöjj, mert örök haza vár, a béke rád talál,
Ne félj, csak bízzál!
Szeretetből él az új világ,
Szükségem van rád: az életed érték,
Szíved nyisd meg hát!

Jöjj, mert örök haza vár, a béke rád talál,
Ne félj, csak bízzál!
Múljék minden, ami fáj, meghalt a halál.
A kereszt, nézd az égbe száll!
Messze a holnap, de közel az éj,
Nem hagylak árván: Utam a fény!

Isten állandóan felénk nyújtja kegyelmi jogarát. (Spurgeon)

Isten csak fényt küld onnan fentről - itt lenn a földön lesz árnyékká.

Tompa Mária

Csupán azt vesztheti el az ember, ami igazából sohasem volt az övé . (Jorge Luis Borges)


Ha Jézus egyedül jönne felénk, akkor mindnyájan szívesen befogadnánk, mert Ő mindenkinél szeretetreméltóbb! De az állandóan vele járó apródok: a szegénység, megvetés és a szenvedés díszmenete senkinek sem tetszik. (Tersteegen)


Könnyebb találni sok embert, akik elég bölcsek ahhoz, hogy felfedezzék az igazságot, mint egyet, aki elég rettenthetetlen ahhoz, hogy mindenféle szembenállás ellenére is kiálljon érte. (A. A. Hodge)

Négy óra munka egy órás előkészítő imádsággal többet ér, mint öt óra munka enélkül az imádság nélkül. Amit a munka mennyiségén nyerünk, elveszítjük a minőségén.

„Szemem állandóan az Úrra néz.” (Zsolt 25,15)

Ha fölnézek az égre, felhőket látok; ha lenézek a földre, port látok; ha átnézek az ablaküvegen, az utcát látom; ha tükörbe nézek – magamat látom; ha végignézek egy emberen, embert látok. Elolvasom a zsoltáros heti igeként kijelölt szavait, becsukom a Bibliámat, és elindulok. Fölnézek az égre – látom a megteremtett és kifeszített égboltozatot. Lenézek a földre – látom, hogy honnan vétettem, és mivé leszek. Átnézek az üvegen – az életet látom. Tükörbe nézek – gyermekét látom. Végignézek egy emberen – Őt látom. (Horváth-Hegyi Olivér)

A házasság egészen sajátos szeretetközösség, arra van hivatva, hogy megteremtse a legbensőségesebb, leggazdagabb vonatkozású, legboldogítóbb emberi közösséget.

A nemi élet fölséges, isteni elgondolás; általa az ember nagy isteni titkoknak és föladatoknak, s egyben mérhetetlen felelősségeknek lett hordozója: egyedüli Istennek tetsző, épp ezért egyedüli, Isten áldását biztosító kerete a házasság. A házas nemi érintkezés csak úgy ölt emberhez méltó, átlelkesített jelleget, ha a magasabb eredetű, égi szerelem a maga régióiba emeli, a maga felelősségének és szellemiségének bélyegét nyomja rá és a maga tiszta lelkét leheli beléje. Csak így csillan föl a házas nemi érintkezésnek igazi értéke, mert immár a házas én-te közösségnek legkifejezőbb szimbóluma és záloga lesz, a szeretet áhított egységének legszemléletesebb és legbeszédesebb megvalósítója, és a termékeny szeretetnek megfelelő pecsétje.

A házasság eszméje, kivált a keresztény házasság, mint minden mély szeretetközösség, éppen akkor tárja föl legmélyebb és legszebb értékeit, erőit és áldásait, mikor a hűség lemondásban, áldozatban, névtelen gondozásban adhatja bizonyságát felsőbb eredetének. A szeretetnek az a legértékesebb és legtiszteletreméltóbb velejárója, hogy akkor nem mond csütörtököt, mikor leginkább kell adnia és nem kaphat.

Ember embert soha sem elégíthet ki egészen; ember embernek csak azért és csak annyiban adhatja oda magát azzal a teljességgel, melyet a házasság intimsége megkíván, mert itt a másik fél valamiképp reprezentánsa annak az Istennek, önátadása szimbóluma és eszköze annak az isteni szeretetnek, mely egyedül tud hevíteni anélkül, hogy égetne, egyedül tud kielégíteni anélkül, hogy új éhséget vagy csömört okozna.

A kölcsönös adás és elfogadás virága új életnek fakadása. Minden élet- és szeretet-közösségnek ősmintája a Szentháromság, megtanít, hogy a szeretet lánca csak három szemben lesz gyűrű: szerető, szeretett és a kettő kapcsa. A házasságban a gyermek a szeretet-kapocs.

A házasság legfőbb értéke az, hogy a legtöbb ember számára ez a természetszerű keret és lehetőség az emberhez méltó életre, a tisztulásra és az élethivatás teljesítésére. A házasságnak egészen személyes viszonnyá kell válnia; a merő tipikumból az egyéniességbe kell emelkednie, tudatosságra, önismeretre, fegyelemre kell támaszkodnia...

Részletek "A házasság" (Schütz Antal) című könyvből.

A kitartás az a tulajdonság, amely képessé tesz arra, hogy felálljunk, ha a földre kerülünk, egy ideiglenes kudarc ellenére is tovább haladjunk a célunk felé. Ez a tulajdonság ad bátorságot és erőt, hogy tovább próbálkozzunk minden akadály ellenére is.

A nagy dolgok mindig kis dolgokból születnek. Nem tudom, bele gondoltatok-e már, de szinte minden olyan dolog, ami megváltoztatta a világot, az kis dolgokból jött elő. (…) Egy kicsi mag, egy picike mustármag, ha engeded, hogy elültesse a szívedben, megtermi gyümölcsét, és egy hatalmas fává tud növekedni.”

A szeretet mindenre képes! Még a leglehetetlenebb dolgok sem tűnnek számára nehéznek.

Kis Szent Teréz

A szeretet nem attól függ, hogy társunk hajlandó-e megváltozni.

Gary Chapman

A szolgálat művészet. Isten az első szolgáló. Az embereket szolgálja, de nem az emberek szolgája.


Ahol az igazság keresése kezdődik, ott mindig élet kezdődik. Mihelyt azonban az igazság keresése megszűnik, az élet is megszűnik. (John Ruskin)

Az igazi szeretet előtt nyilván van, ami mások előtt rejlik; megérti, amit más nem, vagy alig sejt; meglátja a nyugtató és fölmentő összefüggéseket ott, hol más ellenmondásokat szenved és ítél el; tud hinni és bízni akkor is, mikor mások már rég lemondtak.

Az Ő türelme az én üdvösségem. Életem története pedig: Ő mindig könyörülettel hordozott. (Bezzel)


Egy hegymászó élménybeszámolójában olvastam a napokban, hogy sok év próbálkozás után végre sikerült feljutnia egy régóta kiszemelt hegycsúcsra. Ez már a nyolcadik próbálkozása volt, mert korábban az időjárás váratlan rosszabbra fordulása, betegség vagy más nehézségek miatt mindig kudarcba fulladt az expedíció. De a hétszeri sikertelen mászás sem vette el kedvét, nem adta fel kitűzött céljának megvalósítását. Újból és újból az adott erőt neki, hogy érdemes megmásznia azt a hegyet. S végül a siker, a feljutás, a hegy élménye mindenért kárpótolta. Érdemes volt ismételten próbálkoznia.

Egy nagy ember nagysága abban mutatkozik meg, ahogy a kis emberekkel bánik. (Carlyle)

Egyetlen boldogságunk abban áll a földön, hogy életkörülményeinket, melyet nekünk Jézus ajándékoz, fenségesnek találjuk.

Kis Szent Teréz

„Énekelek az Úrnak, mert jót tett velem.” (Zsolt 13,6b)

Ha átéltük, hogy Isten jót tett velünk, hálánkat a legegyszerűbben szívünk énekével fejezhetjük ki. Ez mindig kedves Isten előtt. A zsoltáros is ezt teszi, de nem titkon, hanem nyíltan, másoknak is hirdetve Isten jóságát. (Véghelyi Antal)

Ha szivárványt akarsz látni, el kell viselned az esőt.

Könyörgésünkre hallgat Ő,
hatalmas jobbja támogat,
lemossa szennyeinket és
az Égnek minket visszaad.

Nagy Szent Gergely

„Krisztus mondja: „Én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.”” (Mt 28, 20)

A világ Isten kegyelme által létezik. Amikor ő úgy dönt, hogy ennek a világnak véget vet, az egy új kezdetét fogja jelenteni. De addig is Krisztus – ígérete szerint – mindennap velünk van. Bármennyire távolodjunk is el tőle, ő mellettünk, körülöttünk és amennyire engedjük, bennünk marad. Megígérte. Ígéretei pedig igazak. (Horváth-Hegyi Olivér)

Ne utasítsd el a szeretetet, amikor vigasztalásra szorulsz. (Dowrick)

Nincsenek kétségbeejtő helyzetek, csak emberek vannak, akik egyes helyzetekben kétségbeesnek.

A halandóknak adott legédesebb szavak: anya, otthon, mennyország.

William Goldsmith Brown

Az engedelmesség áldozata minden más áldozatnál felülmúl, mert saját akaratunkat hozzuk áldozatul.

Szent Bonaventura

Az imádság a lelki fejlődés legkézenfekvőbb formája, az emberek mégis inkább a legtávolabbi praktikákhoz nyúlnak.

Bízzunk Isten erejében, inkább, mint emberi erőfeszítésekben!

Egy kutyatenyésztő hirdetést adott fel és plakátokat rakott ki, mivel 9 kölyökkutyája született. Az érdeklődők csak úgy özönlöttek, mivel jó hátterű kutyák kölykeiről volt szó. Egyik nap jött egy kisfiú.
- Csókolom, bácsi! Van egy kis gyűjtött pénzem, mert már nagyon régóta szeretnék kutyát. Meg szabad néznem őket?
- Természetesen. Gyere velem hátra, most éppen a házukban vannak, de kihívom őket, - válaszolta a tenyésztő. Ahogy szólt nekik, rögtön kiszaladtak a házukból és hozzájuk futottak. Teli voltak élettel, vidámsággal csak úgy süvített a kis fülük a szélben és oda-vissza előzgették egymást. De egy a sok közül lemaradva, bicegve botorkált ki a kis házikóból. Szegényke nem tudott úgy futni, mint a többi kölyök, mert sántán született. Ahogy a kisfiú meglátta ezt a kiskutyát, felcsillant a szeme és így kiáltott:
- Őt kérem!
- Ó, aranyos tőled, de ő nem fog meggyógyulni. Soha nem fog tudni úgy futni, mint a többi kölyök, és így csak nehézkesen fog veled játszani. Hallgass rám, jobb ha inkább nem őt választod, - reagált rá a tenyésztő. Erre a kisfiú megfogta a bal nadrágszárát, és felhúzta a combjáig. A tenyésztő döbbenten látta, hogy lábprotézise van. Szóhoz sem jutott.
- Bácsi kérem, hagy vegyem meg azt a sánta kutyát! Én sem tudok úgy futni, mint az iskolatársaim. Szükségem van egy megértő társra, aki együtt tud érezni velem!
A tenyésztő megfogta a sánta kiskutyát és a kisfiú kezébe tette.

„Én már azt gondoltam ijedtemben, hogy eltaszítottál magadtól. De te meghallgattad könyörgő szavamat, amikor hozzád kiáltottam segítségért.” (Zsolt 31,23)

Isten minden imádságot meghallgat, de a meghallgatás nem rögtön lesz nyilvánvaló. Ám ha kitartó hittel imádkozunk, nem lesz részünk csalódásban: a maga idején megtapasztaljuk Isten segítségét. (Véghelyi Antal)

 Ha a félelmeinktől meg akarunk szabadulni, ki kell lépnünk a bozótjainkból, el kell hagynunk a biztosítékainkat! És: az elrejtett élet merészségével követnünk kell Jézus Krisztust!”
(Gyökössy Endre)


Istennek semmit sem tudok adni és érette semmit sem tudok cselekedni! A legjobb, amit tehetek, hogy eme tehetetlenségemet beismerem. Bár ezt sem tudom az Ő kegyelme nélkül megtenni, de Isten maga az, aki ezt bennem elvégzi.
(Bernleres)

Mennyi minden tud lenni Jézus! Egyszer barát, máskor bíró, mindig király, szakadék szélén pásztorrá változik, betegségben orvosunk lesz, halálban bajtársunk, elbukásban az életnek, az újrakezdésnek és a végső győzelemnek a Fejedelme. (Ravasz László)


Nagylelkű az az ember,aki belátja,ha nincs igaza.
Még nagyobb lelkű az,aki hallgatni tud amikor igaza van.
(Jim Fiebig)

Nem enyém ez a fény, csak bennem jár.
(Reményik Sándor)

„Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt.” (Fil 4,6)

Semmiért. Micsoda nagy szó! Főleg akkor, ha sokféle feladat és felelősség nehezedik a vállamra. Egy orvosi kivizsgálás, egy váratlan betegség, felnevelendő gyermekek, egy gondozásra szoruló családtag, munkahelyi felelősség, egy utazás megszervezése, ígéretes jövő. Semmiért. Mert mire jó az aggodalmaskodás? Kéztördelésre, sírásra, szorongásra, álmatlan éjszakára. Mire nem jó? Igazi változásra, a tiszta szeretet kifejezésére, az élet meghosszabbítására, a józan döntésekhez. Isten ki akarja venni az aggodalmaskodást a szívünkből. Arra biztat, hogy szólítsuk meg őt, mondjuk el neki és hagyjuk nála aggódásunk tárgyát. (Horváth-Hegyi Olivér)

Aki jót tett, hallgasson. Beszéljen róla az, aki kapta. (Seneca)

Az embernek le kell vezetnie minden emberi konfliktust, oly módon, amiben nincs benne a bosszú, az erőszak, a megtorlás. Az ilyen módszerek alapja a szeretet. (Martin Luther King)


Az öröm szava úgy vonul keresztül az Újtestamentumban, mint örök visszatérő rész. Ennek az örömnek világában minden egyéb öröm illetlenné törpül. (Stanley)

„Elrejtőzött az ember és a felesége az Úristen elől.” (1Móz 3,8)

A szégyen és a félelem az ember első reakciója a bűneset után. Nem a ruhák hiánya, hanem a bűn az, ami miatt Isten előtt lemeztelenítve érzi magát. Éppen ezért Isten volt az, aki Krisztusban kiüresítette és – a kereszten szó szerint is – lemeztelenítette magát az ember előtt, hogy bűneinkkel többé ne bujkáljunk és meneküljünk előle, hanem hozzá meneküljünk. Mert a Krisztus keresztje alatt Isten oltalmába vesz minden bűnöst, aki hitével megragadja a keresztfa kinyilatkoztatását: „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen…” (Jn 3,16) (Véghelyi Antal)

Ha segíteni már nincs mód a bajon,
Adj túl minden keserves sóhajon.
Ki azon jajgat, ami megesett,
A régi bajhoz újat keresett.

William Shakespeare

„Hálát adok az Úrnak teljes szívemből, elbeszélem minden csodatettedet.” (Zsolt 9,2)

A zsidó vallásgyakorlat számos értéket hordozott, többek között azoknak az eseményeknek az elbeszélését, amelyekben Isten cselekvését tapasztalták meg. Hitük gyakorlásának egyik legerősebb megnyilvánulása Isten népük életében végzett tetteinek megosztása egymással. A családi közösség megtartó ereje ebben is kereshető. Egymás előtt elbeszélték atyáik történetét. Vajon neked van „Isten-történeted”? Elmesélted már gyermekeidnek és unokáidnak? A zsoltáros megtette. Buzdít is. Példáján keresztül sugallja: tanulj meg beszélni róla. Mert a hit hallásból van. Ehhez szükség van a te szádra is. Vedd szádra Istened nevét! (Horváth-Hegyi Olivér)

Istennek semmit sem tudok adni és érette semmit sem tudok cselekedni! A legjobb, amit tehetek, hogy eme tehetetlenségemet beismerem. Bár ezt sem tudom az Ő kegyelme nélkül megtenni, de Isten maga az, aki ezt bennem elvégzi. (Bernleres)

Jézus szellemében gyermeknek lenni annyit jelent, hogy megtanuljuk kimondani: Atyám.

Joachim Jeremias

Jézus szolga. Engedd, hogy szolgáljon neked és általad.


Minden szent azért jutott a mennyei boldogságra, mert imádkozott és minden kárhozott azért ment veszendőbe, mert nem imádkozott.

Liguori Szent Alfonz

Nem feledhetjük, hogy Jézus szenvedett, de örömünket ez nem csökkenti, inkább elmélyíti.
De hogyan férhet össze a fájdalom és az öröm? A bűnbánat örömteli fájdalma, az atyjához visszatérő fiú mélységes fájdalma, a visszatérés mélységes öröme. S minél mélyebb a fájdalom, annál nagyobb az öröm.

Látni bűneimet és szegénységem, mégis mély örömmel a szívemben elfogadni kicsinységem, mert van Atyám, aki hazaérkezésemre vár és feltételek nélkül, mindörökké szeret engem. Neki ez a semmi, - aki vagyok - a mindent jelenti. Szent Fia által odaadta értem Életét, hogy velem együtt nyerje vissza.

Elfogadni az Ő megbocsátó és mindent odaadó szeretetét, csak így születhet újjá az Élet bennem...

Oszd szereteted, bárhová mész: Legfőképpen a saját házadban.....ügyelj rá, hogy mindenki jobb érzésekkel és boldogabban távozzék tőled, mint ahogyan jött. Légy Isten jóságának élő kifejeződése; jóság ragyogjon a szemeidben, a mosolyodban, meleg, üdvözlő szavaidban. (Teréz anya)

Rengeteg időt elvesztegetünk azzal, hogy sietünk.

Jerome Demoulin

S mert vándor vagy, minden nap tovább kell menned az úton, mely egyetlen célod, tehát lelked és a lelkedben elrejtett isteni tartalom megismerése felé vezet.

Nem könnyű ez. Gondold csak meg, milyen sokfajta csábítás hívogat útközben, hogy megpihenj, félbeszakítsd utadat, mással törődjél:
Szép nő áll az út mentén, és bájos mosollyal int feléd. Tested és érzékeid felelnek e hívásra, szeretnél elvegyülni e szép testtel és átadni magad a kéj édes bódulatának. De tudnod kell, hogy a hiú és kéjes pillanatokat a teljes kietlenség és tanácstalanság követi. Mert lelked mást akar, s mikor tested megéteted egy másik test fülledt fűszerével, a lélek éhes és szomjas marad.
Pénz, érdemrendek, címek, rangok akadnak utadba: de mit kezdesz mindezzel, ha a figyelem, fáradtság, idő, mely a világi elismerés ára, elvonja lelked legjobb erőit az isteni megismeréstől?
Cimborák kurjongatnak az út mentén, s hívnak magukkal, kaján vállalkozásra biztatnak: mit nyerhetsz minden üzleten és szórakozáson, ha a játékasztal vagy a kocsmaasztal mellett vesztegelsz, s közben lelked kínzó sürgetéssel kérdi: "Miért lopod itt az időt? Mindez gyermekes és aljas. Tovább kell menned, hiszen dolgod van."
Körülbelül így szól hozzád a világ, mindennap, minden pillanatban - megpihenni hív, kéjelegni, szórakozni, kielégülni a hiúságban és hatalomban. De mikor nem ez a dolgod!

Vándor vagy és minden nap tovább kell menned. Nem tudhatod meddig élsz, s lesz-e időd eljutni utad végcéljához, lelked és az isteni megismeréshez? Ezért menj minden nap tovább, sebes lábakkal és szegényen is. Mert vándor vagy.

Márai Sándor

Úgy érezzük amit teszünk, csak csepp a tengerben, de anélkül a csepp nélkül sekélyebb lenne a tenger!

Teréz Anya

Urunk, segíts minket, hogy megtanuljuk elviselni a mindennapi élet terheit és kínjait. Hadd nyerjünk kereszthalálod és feltámadásod által új erőt, hogy az élet egyre nagyobb és alkotóbb teljességére jussunk. Te ugyanolyan türelmesen és alázatosan szálltál alá az emberi élet mélységeibe, mint ahogy szenvedésed és keresztre-feszítésed kínjait elfogadtad. Segíts minket, hogy a naponta újból adódó vesződségeket és nehézségeket jókor jött alkalomnak tekintsük arra, hogy növekedjünk emberségünkben és hozzád hasonlóbbá váljunk. Tégy minket képessé arra, hogy az ilyen helyzetek próbatételét türelmesen és bátran kiálljuk, és erősítsd meg bennünk a segítségedbe vetett bizalmat.

Teréz anya

A család olyan szó, amelynek a jelentésében benne van a biztonság, a sziklaszilárd alap, az a hely, ahová hazamehetünk, amelyben felnőhetünk..., amelyből kirepülhetünk, de mégis emlékszünk rá és belekapaszkodhatunk..., mert amit ott hallottunk, örökre megmarad a fülünkben és a szívünkben..., az emlékek színes szoborként egy életre belénk vésődnek, apró, csillogó színű szilánkokból, amelyek némelyike ugyan haloványabb, sőt néha egészen elhalványul, olyannyira, hogy már-már elfelejtjük..., ám teljesen sohasem merülnek feledésbe. Ez az a hely, ahol elkezdődik az életünk, és ott szeretnénk, ha véget érne.

Danielle Steel

A démon minden erejét beveti, hogy elűzze lelkünk békéjét, mert tudja, hogy Isten a békességben lakik, s a békességben nagy dolgokat visz végbe.

Lorenzo Scupoli

Aki jól megvan a szegénységgel, az gazdag ember.

Seneca

Aki szeret, elenged, felejt és megbocsát. Aki mindezt elvárja másoktól, csupán önmagát szereti.

Az az ember, akinek szívében Krisztus lakozik a hit által, Istentől mindent ajándékképpen fogad el, mindent áldozatképpen visszaad Neki. (Ravasz László)


Az ember érthetetlen, logikátlan és önző.
Nem fontos, szeresd őt!

Ha jót teszel, önös céljaidnak tudják be.
Nem fontos, tégy jót!

Ha megvalósítod céljaidat, hamis barátokra és őszinte ellenségekre lelsz.
Nem fontos, valósítsd meg céljaidat!

A jót, amit ma teszel, holnapra elfelejtik.
Nem fontos, tégy jót!

A tisztesség és az őszinteség sebezhetővé tesz.
Nem fontos, légy őszinte és tisztességes!

Amit évekig építettél, egy perc alatt romokba dőlhet.
Nem fontos, alkoss!

Pórul járhatsz, ha segítesz embereknek.
Nem fontos, segíts nekik!

A legjobbat adod magadból és verés a köszönet.
Nem fontos, add magadból a legjobbat!

Teréz Anya

Az imádság belélegzi az Isten szeretetét és kegyelmét, és kileheli az Isten dicséretét.

Spurgeon

AZ IMÁDSÁG NAGY ERŐ

Az imádságnak akkora ereje van,
hogy meg tudja változtatni az ember lelkületét:
a szív keserűségét édessé teszi,
a szomorút vidámmá,
az ostobát bölccsé,
a félénket merésszé,
a gyengét erősség,
a vakot látóvá,
a hideget forróvá.
A nagy Istent az imádság képes lehozni
a kicsiny emberi szívekbe.

Az imádságban minden ember előtt nyitva áll az ajtó Istenhez.

Az öröm sötétben is énekel, mint a pacsirta, dicséri Istent a zivatar közepette és magasztalja szent nevét az orkán zúgása között is. (Spurgeon)

„Emberfia, minden szavamat, amelyet elmondok neked, fogadd szívedbe és hallgasd figyelmesen!” (Ez 3,10)

Sok vita folyt már arról, hogy Isten igéje a szívhez vagy az értelemhez szól-e. Pedig ez nem vagy-vagy kérdés, hanem sorrend kérdése. Isten azt mondja prófétájának, hogy először a szívét nyissa meg igéje előtt, és az ige a szívén át fog az értelméig hatolni, hogy üzenetét megértse. Mert az értelem csak azt fogadja el, amit előtte a szív már befogadott. A szív által be nem fogadott igének az értelem csak kritikusa tud lenni. (Véghelyi Antal)

„Ha pedig annak a Lelke lakik bennetek, aki feltámasztotta Jézust a halottak közül, akkor az, aki feltámasztotta a Krisztus Jézust a halottak közül, életre kelti halandó testeteket is a bennetek lakó Lelke által.” (Róm 8,11)

A Lélek kikerülhetetlen. Sem az életből, sem a halálból nem hagyható ki. A Lélek létszükséglet. Életfeltétel. Ahol van, ott minden van, ahol nincs, ott semmi sincs. A Lélek a legnagyszerűbb személy, akivel az ember kapcsolatba kerülhet. Nemcsak megtart, hanem átvisz a halálból az életbe. Evangélikusok! Vegyetek Szentlelket! Azért vegyetek, hogy feltámadjatok. Mert mind az Atya, mind a Fiú, mind pedig a Szentlélek szükséges az örök élethez. (Horváth-Hegyi Olivér)

Ha senki sem figyel rám, Isten mégis meghallgat. S ha senkihez sem szólhatok, Istent bármikor megszólíthatom. S ha senki sem segíthet már rajtam, mivel az emberi lehetőségek és képességek véget érnek, ott Isten még mindig tud rajtam segíteni. Bármilyen egyedüllét szakadjon rám, mégsem vagyok magányos, mert aki imádkozik, az soha nincs egyedül. Az imádság a szeretet és az odaadás legegyszerűbb formája.

Nálatok - mondta a kis herceg - az emberek egyetlen kertben ötezer rózsát nevelnek. Mégse találják meg, amit keresnek.
- Nem találják meg - mondtam.
- Pedig egyetlen rózsában vagy egy korty vízben megtalálhatnák...
- Minden bizonnyal - feleltem.
- Csakhogy a szem vak - tette hozzá a kis herceg - A szívünkkel kell keresni.

Antoine de Saint-Exupéry

Ne mondd: Istenre várok! – Isten vár terád.

 Ott nem lehet boldogság, ahol a dolgok, amiben hiszünk, különböznek azoktól a dolgoktól, amiket teszünk. (Freya Stark)


Te nemcsak olyan forrás vagy, amelyik engedi magát megtalálni. Te az a forrás vagy, amelyik maga indul el megkeresni a szomjazókat. (Sören Kierkegaard)

Volt egyszer egy George Thomas nevű ember, aki lelkészként szolgált egy kis New England állambeli városkában. Egyik húsvéti időben történt, hogy vasárnap egy nagy, üres, rozsdás kalitkával ment fel a szószékre. Az emberek felhúzták a szemöldöküket amikor Thomas testvér beszélni kezdett:
Tegnap, ahogy a városban sétáltam, megláttam egy kisfiút, amint nagy kalitkát lóbál a kezében. A kalitka aljában két kis mezei madár csücsült, dideregve a hidegtől és a félelemtől. Megkérdeztem:
- Hát neked mid van, kisfiam?
- Csak néhány öreg madaram - jött a válasz.
- Mit fogsz velük csinálni? - kérdeztem.
- Hazaviszem őket, incselkedek velük, kihúzom a tollaikat, hogy így elkezdjenek egymással verekedni. Nagyon jól fogok szórakozni!
- Előbb-utóbb beleunsz majd a madaraidba. Utána mit csinálsz velük?
- Szerzek egy macskát, ők úgyis szeretik a madarakat, odaadom neki, - válaszolta a kisfiú.
- A lelkész csöndben volt egy pillanatig, majd így válaszolt:
- Mennyit kérsz ezekért a madarakért, fiam?
- Talán önnek, uram kellenek ezek az egyszerű mezei madarak? Még csak nem is szépek...
- Mennyit kérsz? - kérdezte újból a lelkész.
A fiúcska úgy nézett rá, mintha azt akarná mondani, ez az ember nem normális, majd rávágta: 10$. A lelkész belenyúlt a zsebébe, kivett 10$-t, és beletette a fiú kezébe. A fiú egy pillanat múlva el is tűnt. A lelkész pedig elindult kezében a kalitkával az utca végébe, ahol egy kis füves rét volt. Letette a ketrecet, és kiengedte a madarakat.

Nos, a lelkész ezzel a történettel megmagyarázta a szószékre felvitt üres kalitkát, majd így folytatta:
Egy napon Jézus és a Sátán beszélgettek. A Sátán pont az Éden kertjéből jött, és büszkén, dölyfösen pöffeszkedett.
- Megszereztem az összes embert ott lent. Felállítottam egy csapdát, olyan csalit használtam, amiről tudtam, hogy nem fognak neki ellenállni. Így mindet megfogtam!
- Mit fogsz velük csinálni? - kérdezte Jézus.
A Sátán így válaszolt: - Szórakozni fogok. Megtanítom őket hogyan házasodjanak össze, hogyan váljanak el egymástól, hogy gyűlöljék és bántsák egymást, hogyan igyanak, átkozódjanak. Megtanítom őket, hogyan kell fegyvereket, bombákat gyártani, hogyan lehet egymást megölni. Nagyon jól fogok szórakozni!
- És mit csinálsz velük, ha már mindent tudnak? - kérdezte Jézus.
- Megölöm őket! - büszkélkedett a Sátán.
- Mennyit akarsz értük? - kérdezte Jézus.
- Ah! Neked nem kellenek ezek az emberek, teljesen értéktelenek. Ha meg is veszed őket, gyűlölni fognak. Leköpnek, átkoznak, és majd megölnek. Neked igazából nem kellenek ezek az emberek!
- Menyit kérsz? - kérdezte Jézus újból.
A Sátán gúnyosan Jézusra mosolygott és így szólt: - A véred, az összes könnyed és az egész életed!
Jézus így válaszolt: - Megegyeztünk - aztán kifizette az árat.
Így lettek az emberek szabadok…

 A legnagyobb áldás, amelyben Isten részesíti az embert, az, hogy elválasztja a bűntől. (C. H. Spurgeon)


A mai emberek túlnyomó többsége már csak azt tekinti értéknek, ami a kíméletlen konkurenciaharcban alkalmas arra, hogy embertársai fölé emelje.

Konrad Lorenz

A világ szemszögéből nézve az öreg halász története nagy kudarcnak számít; egy rosszul sikerült projekt, ami nem hozott semmi profitot, csak időt és erőforrásokat vitt el.
A halász viszont nem siránkozik, nem lázad látszólagos vereségén, mert ő tudja, megnyerte a harcot!

Adjon nekünk is példát e szép és igaz történet, hogy ha munkánkban, ha emberi kapcsolatainkban vagy bármilyen más téren megtesszük a tőlünk telhetőt és mégsem sikerül az, amit szeretnénk elérni, akkor ne veszítsük el békénket, és ne ítéljük el magunkat, hogy ismét milyen szerencsétlenek voltunk. Hanem békében éljük tovább életünk, mert volt bátorságunk megpróbálni azt, ami aztán látszólag semmi eredményt nem hozott, sőt akár kárt is okozott, de csak látszólag!

Az Isten akarata a mi békességünk.

Nazianzi Szent Gergely

Életem ott van Isten tenyerén, azért nem félek én.
Bármi fáj nekem: mosolyog a szemem.
Száz jajszó között is bízom vakon, hitem fel nem adom.
Rám törhet vadul ezer baj, veszély, Isten így szól:"Ne félj!"
Miért is, mitől is félnék én az Isten tenyerén?

Gimnazista koromban kötelező olvasmányként kezdtem el olvasni Ernest Hemingway: Az öreg halász és a tenger című kisregényét, de már a történet felénél járva tudtam, hogy később nem kötelező, hanem kedvenc olvasmányként fogok rá emlékezni.

A történet szerint Santiago, az öreg halász nyolcvannégy napon át nem fogott semmit, de a látszólagos sikertelenség nem vette el kedvét. Minden nap vízre szállt kis hajójával, abban a reményben, hogy munkájának egyszer biztosan lesz eredménye. A nyolcvanötödik napon is így evezett ki a tengerre, a szokásosnál távolabb ment, s érezte, hogy most szerencséje lesz. S valóban, horogra akadt egy nagy hal, amely két napon át vonszolta a halászt és a csónakot magával, de aztán mégis a halász győzött és megindult zsákmányával a part felé.
A győzelem azonban csak pillanatnyi volt, mert cápák jöttek, amelyek nagy darabokat haraptak ki a halból. Az öreg halász felveszi velük a harcot, többet megöl, de több napi fárasztó küzdelem után csak a nagy hal csontvázát tudja partra vonni.

A Nobel-díjas író leleményes meglátása szerint a kudarc mégsem jelent erkölcsi megsemmisülést. Az öreg halász azzal a nyugalommal hajtja le nyugodni fejét, hogy emberi erejével mindent megtett a feladat elvégzése érdekében.

Horváth István Sándor

Ha csak boldogok akarnánk lenni, az könnyű dolog volna; ámde boldogabbnak akarunk lenni a többieknél, s ez bizony csaknem mindig nehéz, mert a többieket boldogabbnak véljük annál, amilyenek valójában. (Montesquieu)

Ha már nincsen tenéked semmi igazságod Isten előtt: mutasd fel Neki a Jézus Krisztus megtört testét és véres áldozatát, mint a te igazságodat és érdemedet. (Ethán)


Isten, a Biblia Istene személyes és végtelen.

Istenem! Ahol Te vagy, ott van az ég, s ahol Te nem vagy, ott a halál és pokol vagyon. (Kempis Tamás)

Két barát ment a sivatagban. Kirándulásuk alkalmával összevesztek, és az egyik barát képen törölte a másikat, aki megsértődött. Anélkül, hogy szólt volna bármit is, beleírta a homokba: "Ma a legjobb barátom lekevert egyet!"

Mentek tovább a sivatagban, egy oázishoz értek, ahol elhatározták, hogy megfürödnek. Az a barát, aki kapott egy pofont, fuldoklani kezdett, de a másik kimentette. Magához térvén, kőbe véste: "Ma a legjobb barátom megmentette az életemet!" Az a barát, aki lekevert egyet, majd megmentette a másikat, megkérdezte: "Mikor megütöttelek, homokba írtad. Most meg kőbe vésted. Miért?"

A másik azt válaszolta: "Mikor valaki megbánt, csak homokba szabad írnunk, hogy a megbocsátás szele eltörölje a szavakat. De ha valaki jót tesz velünk, véssük kőbe, hogy senki se törölhesse el."

Meg kell tennünk minden tőlünk telhetőt, számítgatás nélkül kell adnunk, magunkról folyton le kell mondanunk… Az embernek el kell felejtenie önmagát.

Kis Szent Teréz

„Mert szoros az a kapu, és keskeny az az út, amely az életre visz, és kevesen vannak, akik azt megtalálják.” (Mt 7,14)

Sokan mutatnak rá, sokan beszélnek róla, sokan vágynak rá, sokan hoznak áldozatot érte, sokan ki akarják sajátítani, sokan képzelik magukat oda, sokan tudnak róla, sokaknak tetszik, mégis csak kevesen mennek át és járnak rajta. Pedig a szoros kapun túl, a keskeny út végén tágas tér és végtelen szabadság van. Hát mi kell, hogy valaki bemenjen a kapun, és végigjárja a keskeny utat? Talán bátorság? Nem. Talán megszállottság? Nem. Talán önbizalom? Nem. Talán elszántság? Nem. Talán egy nagy levegő? Nem. Talán hit? Nem talán – egész biztosan. Hit abban, hogy az út végén új élet vár. Szoros is a kapu, meg keskeny is az odavezető út, de megtalálható! (Horváth-Hegyi Olivér)

„Nézz nyitott szemmel szolgád könyörgésére és népednek, Izráelnek a könyörgésére; hallgasd meg őket, valahányszor hozzád kiáltanak!” (1Kir 8,52)

Az egyiptomi fogság előtti korban csak az Istenhez hű atyák könyörögtek szüntelenül Istenhez. A nép – bár tudott erről – nem követte példájukat. Csak a fogság nyomorúságai között tanultak meg népként Istenükhöz kiáltani. Az őskeresztények is – minden üldözés ellenére – naponta összegyűltek, és közösségként imádkoztak. Persze voltak egyéni imádságaik is, de azt otthon, a belső szoba csendjében mondták el. De Isten mai népe, az egyház, tud-e még közösségként imádkozni? Pedig Isten nemcsak egyéni könyörgéseinkre akar válaszolni, hanem népe, az egyház imádságát is meg akarja hallgatni. (Véghelyi Antal)

Sok dologra rájön az ember, ha nem ért azonnal egyet önmagával.

A gonosz szüntelenül támad minket, a csüggedés és a bizalmatlanság gondolatai újra és újra előjönnek; csak úgy tudunk ellenállni ezeknek, ha fáradhatatlanul és szüntelenül imádkozunk.

A hangtalan imák nem maradnak némák Isten előtt.

Spurgeon

A körülmények nem határozhatják meg, milyen jellemet formál az ember. Gyakran éppen a próbák a jellemfejlesztés hatékony eszközei.

A magvetést Isten ránk bízta – mindnyájunkra. A szántás az Ő dolga. Azt sose bízza ránk. Elég, ha tudjuk, és szüntelen tapasztaljuk – Ő föl tudja szántani azt a talajt, azt az életet is, amire mi lelkünk mélyén már régen kimondtuk az elhamarkodott ítéletet: kár abba a mag! (Gyökössy Endre)


A nagy depresszió idején egy John Griffith nevű férfi irányította a Mississippi folyón átvezető, felvonható vasúti hidat. 1937 nyarán elhatározta, hogy nyolcéves, Greg nevű fiát is magával viszi a munkába. Délben John Griffith fölhúzta a hidat, hogy átmehessenek a hajók, és szeretett kisfiával együtt leült a megfigyelő toronyba, majd megebédeltek.

Gyorsan haladt az idő, amikor hirtelen a távolból vonatsípjelet hallott. Az órájára nézett, amely 1:07-et mutatott. Jött a Memphis Expressz, négyszáz utasával, és a híd felé tartott. Az őr hirtelen lenézett a folyóra, hogy vannak-e ott hajók, aztán észrevette, hogy kisfia beesett a felvonószerkezet fogaskerekei közé. Rögtön egy mentési tervet gondolt ki, de már nem volt ideje rá, hogy végrehajtsa. Megint hangzott a mozdony füttyjelzése, egészen közelről úgyannyira, hogy már a kerekek zakatolását is hallotta a síneken. De fia a hidat mozgató fogaskerekek között volt, amott meg négyszáz utas a vonaton. Tudta már a férfi, hogy mit kell tennie. Fejét karja közé temette, és meghúzta a felvonóhíd kapcsolókarját. A nagy híd a helyére került, és átrobogott rajta a Memphis Express.

Amikor John Griffith fölemelte a fejét, könnyek szántották végig az arcát, szívét mély fájdalom járta át. Betekintett a vonat ablakain: Üzletemberek olvasták délutáni újságjaikat, finoman öltözött hölgyek itták ebéd utáni kávéjukat, és a gyermekek hosszú kanalakkal ették fagylalt gombócaikat a csészékből. Senki sem tekintett a hidat szabályozó Griffithre. Griffith odakiáltott az acélvonat felé: „Feláldoztam értetek a fiamat! Nem törődtök vele?”

A szeretet létra, amely a szeretett személy szívéhez vezet. A létra fokai között van, tisztelet, türelem, figyelem, engedelmesség is. Ez az utolsó fok.

A világ azért énekel, hogy felviduljon, mi pedig azért, mert boldogok vagyunk. (Stewart)

Az imádság, mindhogy az kapcsolat Isten és ember között, összeköt bennünket az Ő irgalmával, amely még a legsúlyosabb hibákat is megbocsátja. Az imádság a lélek gyógyulása. Az ima maga a bűnbánatnak, az Istenhez való visszatérésnek a kifejeződése. Isten mindig kész arra, hogy visszafogadja azt, aki vissza akar térni hozzá. Mert Ő nem akarja a bűnös halálát, hanem azt akarja, hogy megtérjen és éljen (Ez 18,23).

Elismerem és tapasztalatból tudom, hogy Isten országa bennünk van... Sosem hallottam beszélni, de érzem hogy bennem van. Minden pillanatban. Ő vezet…

Kis Szent Teréz

Ez az öregség:

Több békesség, több csendesség,

több imádság, több bölcsesség,

megbocsátó, szíves készség .

Külső ember vénülése,

Belső ember épülése,

Isten elé készülése,

Boldog haza érkezése.

Gazdag élet csak az lehet, aki kész másokat szüntelen gazdagítani.

Ha rögtön fájdalom, bánat és teljeskörű büntetés követné a rossz tetteket, egy lélek sem ismételné meg azokat. Ha a jótevőnek azonnal megadatna az öröm, békesség és jutalom, nem létezhetne a rossz – mindenki jót tenne, de nem a jótett helyes volta miatt. Nem lenne erőpróba, sem jellemfejlődés; nem nőne az erő, sem a szabad akarat… Emellett hiányozna a feltámadás és az örök élet is...

Isten azért engedi meg az árnyékot, hogy a fény ragyogása annál inkább érvényre jusson.
Részletek A Passió című filmből

Megkérdeztem Istent:
- Istenem, kérdezhetek valamit?
- Persze.
- Ígérd meg, hogy nem leszel ideges tőle.
- Megígérem.
- Miért engedted meg, hogy ennyi minden történjen velem?
- Mire gondolsz?
- Nos reggel túl későn ébredtem.
- Igen.
- A kocsim alig akart elindulni.
- OK.
- Ebédre rossz szendvicset kaptam és várnom is kellett miatta.
- Hmmmm...
- Hazafelé bedöglött a telefonom, amint felvettem egy hívást...
- Értem.
- Mindezek után, amikor hazaértem, élvezni akartam a lábmasszázs készüléket, de nem jött össze. MA SEMMI SEM MŰKÖDÖTT JÓL. Miért tetted ezt velem?

- Lássuk csak sorban, a halál angyal ott állt az ágyadnál ma reggel, kellett küldenem pár angyalt, hogy küzdjenek az életedért. Hagytalak, hogy aludjál közben.
- OH...
- Nem engedtem, hogy az autód elinduljon, mert volt egy részeg sofőr, amerre közlekedsz, aki elütött volna, ha ott vagy.
- .........
- Aki ma a szendvicsedet készítette volna, beteg volt, és nem akartam, hogy elkapjad tőle, mivel nem engedheted meg, hogy hiányozz a munkahelyeden.
- Értem.
- A telefon valóban bedöglött, mert aki hívott, hamis tanúságot tett volna arról, amit mondtál volna a telefonba, szóval nem hagytalak beszélni, ezt is lerendeztem.
- Látom, Uram.
- A lábmasszázs pedig zárlatos volt, és az egész ház sötétségbe borult volna ettől. Nem szerettél volna egész éjjel sötétben maradni szerintem.
- Sajnálom, Uram.
- Ne sajnáld, hanem tanulj meg bízni bennem... minden körülmények között, jóban és rosszban.
- Bízni fogok.
- És ne vond kétségbe, hogy a tervem a napodra mindig jobb annál, mit amit te terveztél arra a napra. - Nem fogom, Uram. És hadd mondjam Uram, hogy köszönök mindent, ami ma történt velem.
- Semmi gond, gyermekem. Ez csak egy nap volt, amikor a te Istened voltam, és én szeretek gondoskodni a gyermekeimről...

Örvendezz Isten jelenlétének még akkor is, ha a lelkedben levő homály miatt nem láthatod Őt.

„Pál írja: Várom és remélem, hogy semmiben sem fogok szégyent vallani.” (Fil 1,20)

Hívő kereszténynek lenni felelősség. Felelős vagyok az ügyért, amely éltet. Pál apostol felelőssége a mártíriumig tartott. Ez nem érdem, hanem Krisztus munkája abban az emberben, aki egyszer s mindenkorra elkötelezte magát Jézusa iránt, az iránt, aki már előbb Pál mellett döntött, és elkötelezte magát. Pál mégis izgul és reménykedik, nehogy ő is csupán útfél, tövises vagy sziklás föld legyen. Életére tekintve tudjuk, hogy ő jó föld volt. És hogy mi tette őt termővé és felelőssé? Hát Krisztus szeretete. Pál Krisztusé volt, Krisztus ügye pedig Pálé. (Horváth-Hegyi Olivér)

Szeretnél bepillantani az ember szívébe? Hallgasd, ahogyan felebarátjáról beszél!

Vianney János

„Uram, te vagy a mi atyánk, ősidőktől fogva megváltónknak nevezünk.” (Ézs 63,16b)

Az ószövetségi nép az egyiptomi fogságból való szabadulásig Istent csak az „atyák Isteneként”, Ábrahám, Izsák és Jákób Isteneként emlegette. A szabadítás csodájában viszont Isten úgy mutatkozott meg, mint az egész nép megváltója. A babiloni fogságból való szabadulás reménységét hirdető próféta erre emlékeztet: ha Isten egy időre ki is szolgáltatta hűtlenné vált népét az ellenségnek, ő mégiscsak atyjuk és megváltójuk. És ez végül be fog bizonyosodni, s a nép Istent most is szabadítójaként és megváltójaként ismerheti meg. Isten bennünket mint újszövetségi népét is kitesz sok szenvedésnek, és végül a halálnak is. De ha kitartunk a hitben, akkor életünk ítéletes időszakaiban és végső óránkon is megtapasztaljuk majd megváltó szeretetének hatalmát, hiszen ő nemcsak bíránk, de Jézus Krisztusban szerető Atyánk is. (Véghelyi Antal)

A boldogság ott kezdődik, hol a többre vágyás szűnik.

Aki nem tud megbocsátani, lerombolja a hidat, amelyen saját magának kell majd átmennie, mert mindannyiunknak szükségünk van a bocsánatra. (Lord Herbert)

Amíg időnk van, tegyük oda a vállunkat a másik ember keresztje alá, ami alatt roskadozik...

Gyökössy Endre

Az ember cselekvése a hitvallásának képeskönyve. (Emerson)

„Az emberek elcsodálkoztak, és ezt mondták: „Ki ez, hogy a szelek is, a tenger is engedelmeskednek neki?”” (Mt 8,27)

Jézus alakítja a körülményeket. A válságban mindenki kétségbeesik, de ő hatalmának tudatában még az alvásra is képes. Felébresztik. Aztán, ahogyan a Mindenható szavával megteremtette a boltozat alatt lévő vizeket, Jézus hasonló hangon parancsol: Ti vizek! Csendesedjetek el! Azzal, hogy megmutatja isteni hatalmát, mégsem erejének fitogtatása a célja, hanem hitébresztés. A tanítványok elképednek. Hisznek a szemüknek. A blaszfémia kizárható. Kétségkívül Jézus a Krisztus, Isten fia. (Horváth-Hegyi Olivér)

Azt hihetjük, hogy a lelki küzdelem sikere abban áll, hogy legyőzzük minden hibánkat, soha nem engedünk a kísértéseknek, nincs semmiféle gyengeségünk vagy hiányosságunk. Ezen a téren elkerülhetetlenül veszíteni fogunk!

Az igazi lelki küzdelem ennek éppen az ellenkezője: ahelyett, hogy egy számunkra teljesen elérhetetlen legyőzhetetlenséget és tévedhetetlenséget keresnénk, elsősorban azt kell megtanulnunk, hogy elkeseredés nélkül el tudjuk fogadni, ha néha elesünk, ne veszítsük el a lelki békénket, ha előfordul, hogy siralmasan elbuktunk, ne legyünk túlságosan szomorúak a kudarcaink miatt. Sőt arra tudjuk felhasználni a bukásainkat, hogy még magasabbra pattanjunk vissza…

Részlet a "Keresd a békét, és járj a nyomában!" (P. Jacques Philippe) című könyvből.

Csak a valódi az, amiért a világon fáradozni érdemes.

 Krisztus teste kétezer év óta vérzik! Legtöbbször éppen a vallásos és kegyes emberek vernek szeget hol a kezébe, hol a lábába, mert ha az egyházban csak egyetlen szóval megbántja egyik a másikat, Krisztus teste vérzik. (Gyökössy Endre)


Krisztusról hallani jó, Krisztust keresni jobb, Krisztussal lenni a legjobb.


Nagyon gyorsan észrevesszük és latolgatjuk, amit másoktól szenvedünk, de hogy mennyit tűrnek mások tőlünk, arra nem figyelünk.

Kempis Tamás

Ne félj, mert megváltottalak,
Neveden szólítottalak,
Karjaimba zártalak,
Örökre enyém vagy.

Viruló réteken át
Hűs forrás felé vezetlek,
Pásztorod vagyok,
Elveszni senkit sem hagyok.
Karom feléd tárom, kiárad áldásom;
Nem rejtőzöm el,
Szívem a szívednek felel,
Amikor úgy érzed, nyomaszt az élet.

Nem taszítalak el, amikor vétkezel,
Irgalmat lelsz a szívemben,
Örök feléd a hűségem,
Amerre jársz védlek, nyomodba lépek.
Nem rejtőzöm el, szeretetlángom átölel,
Ne félj, ha éjben jársz, hidd, hogy a fény vár rád!

Nem látunk bele sem az emberi lelkekbe, sem a jövőbe. Tartózkodjunk emberek megítélésétől, mert nem vagyunk képesek helyesen ítélni.

„Térj hát meg Istenedhez, tartsd meg hűségesen a törvényt, és reménykedj szüntelenül Istenedben!” (Hós 12,7)

A megtérés parancsa az Istenhez való tartozás tényéből következik. A próféta nem azért hívta megtérésre Izraelt, hogy Isten népévé legyen, hanem mivel Izrael Isten népe, azért kell megtérnie. Nekünk sem azért kell megtérnünk, hogy Isten gyermekei legyünk, hanem mert Isten már keresztségünkben gyermekeivé fogadott minket, naponta fel kell adnunk a magunk akaratát, hogy – miként gyermekeihez illik – mindenben az ő akaratát cselekedjük. Ezért kell a Miatyánkban naponta azért könyörögnünk, hogy „Legyen meg a te akaratod!” – azaz Isten akarata váljon a mi akaratunkká. Luther nem túloz, amikor ezt mondja: „Üdvözülni annyi, mint Isten akaratát akarni.” Az ezért való szakadatlan küzdelmet nevezi mindennapi megtérésnek. (Véghelyi Antal)

A kereszténység ízét maguk a keresztények adják meg azáltal, ahogy élik azt. (Ecsedi Aladár)


A szeretet létra, amely a szeretett személy szívéhez vezet. A létra fokai között van, tisztelet, türelem, figyelem, engedelmesség is. Ez az utolsó fok.

A viharok elmúlnak. Csak ki kell várnunk.

Stephenie Meyer

Amiről azt hittem, hogy ellenem van, valójában a javamat szolgálja.

 Az ördög szereti a tétlen hívőt, azt sem bánja, ha nem csinál semmi rosszat, csak jót ne tegyen!
(C. H. Spurgeon)


Az Úrban való örömet és hitet nem lehet egymástól külön választani. Aki valóban hisz, feltétlen örül az Úrban, és pedig olyan mértékben, amennyire hisz. Annyi öröm van bennünk, amennyi örömünk van Benne.

ÉLETED ÁRA

Ha túl nehéz már életed terhe,
gyere, és Jézus vállára tedd le,
Vele a teher ezerszer könnyebb,
meglátod, felszárad hamar a könnyed.

Ha elfog a rettegés vagy a félelem,
elég, ha annyit kérsz: Jézusom, légy velem,
veled lesz, s szorosan fogja a kezedet,
életnek keskeny ösvényén elvezet.

Higgy benne, és tiéd az örök élet,
melyet vérével szerzett meg néked,
életét adta érted a kereszten,
hogy neked örök életed lehessen.

ESTI IMÁDSÁG

Ó milyen vak homályba futnak
kik nélküled indulnak útnak.
A kezemet nézem: leszárad
szívem síró homokkal árad.
Valamikor kézen vezettél,
szökni akartam, nem engedtél,
csend volt szívemben és a csendben
szavad szólt csak mindennél szebben.
Én Istenem, hívj vissza engem!
Magam maradtam, eltévedtem.
Légy bátorságom, bizodalmam,
ó légy úrrá megint Te rajtam!

Keresztúry Dezső

Ha elvesztetted életed irányát, valószínűleg nem az italok között fogod megtalálni egy kiskocsmában. (Andrew Matthews)

Istenen kívül minden bőség csak szűkölködés nekem.

Anselmus

Kapni és adni úgy összetartozik, mint a tüdőnek ki és belélegzése.

Megvan az ideje a megszerzésnek, és megvan az ideje az elvesztésnek. (Prédikátor 3:6 NKJV)

Ha az életben olyan nagy veszteség ér, mint a válás, egy családtagunk halála, egy életveszélyes betegség vagy sérülés, akkor fel kell dolgoznunk, hogy túl tudjunk jutni rajta, nem szabad elfojtanunk és úgy megkísérelni a továbblépést. A túl korai továbblépés megoldatlan kérdések terhét cipeli tovább a jövő kapcsolataiba és lehetőségeibe, és meghívást ad a múltnak arra, hogy vég nélkül ismételje önmagát. Hogyan lehet feldolgozni az élet-változtató veszteségeket? Két dolog megértése segíthet:
1) A gyász természetes reakció a veszteségre. Az "eltemetett" gyász befejezetlen ügy. Depressziónak, aggodalmaskodásnak, poszt-traumás szindrómának és sok másnak álcázva újra és újra feléled megoldást keresve, még ha ez évekbe telik is.
2) Gyászolni azt jelenti, hogy engedjük "működni" a gyászt. Isten Igéje ezt mondja: "Megvan az ideje a sírásnak…Megvan az ideje a gyásznak…" (Prédikátor 3:4). Ez azt jelenti, hogy ő kijelölt egy meghatározott időszakot, aminek van kezdete és vége, azért, hogy ez idő alatt elvégezhesd a fájdalmas érzésekkel való megküzdés gyümölcsöző munkáját. Meddig fog tartani? Ameddig szükséges - attól függ, milyen nagy a veszteség, mennyi járulékos veszteséget generált, és függ a gyászoló lelki, érzelmi és kapcsolati egészségétől is. Ha a szentírási elvek szerint gyászolunk, akkor újra eljön majd a tánc ideje is. Ha engedélyt adunk magunknak a sírásra, eljön majd "a nevetés ideje" is (ld. 4. vers). Az a folyamat, amit Isten erre rendelt, végül gyógyulást hoz, és felkészít arra, hogy újra magadhoz tudd ölelni az életet és a jövőt. Vagy megéled, vagy megismétled a gyászod. Akkor élted végig, ha vissza tudsz emlékezni a veszteségre anélkül, hogy megbénítana!

„Mindenért hálát adjatok, mert ez az Isten akarata Jézus Krisztus által a ti javatokra.” (1Thessz 5,18)

A felkelő napért, az új reggelért, s mert rám mosolygott a mindig szomorú szomszéd, este az elvégzett munkáért, családomért, vagyis a jó dolgokért könnyű szívvel adok hálát. Ám az ige ezt mondja: mindenért. Tehát azért is, ha nem süt a nap, megint morcos a szomszéd, és a munka sem úgy sikerült, mint reméltem, sőt a nemszeretem magányért is hálát kell adnom, mert Istentől való, ahogyan a mindenért hálás szív parancsa is tőle jő. Mert ő szabott mértéket mindennek, még a hálánknak is. Azt kérte: Jézussal legyen teljes életünk. (Szarka István)

Szeressük Istent annyira, hogy Érte mindent elszenvedjünk. A lélek fájdalmait, szárazságot, szorongatást, a szívnek látszólagos hidegét…

Kis Szent Teréz

„Ti az Úrnak, Isteneteknek a gyermekei vagytok.” (5Móz 14,1a)

Már Mózes, a törvény embere is tudta: a népnek nem azért kell a parancsolatokat megtartania, hogy általa Isten gyermekévé váljon. Mózes fordított logikával érvel: mivel Isten szeretetből kiválasztotta és gyermekévé fogadta népét, azért kell gyermekeként engedelmeskednie. Bennünket Jézus kedvéért, Jézus iránti szeretete miatt fogadott gyermekeivé a keresztségben, és rá való tekintettel bánik velünk minden bűnünk ellenére gyermekeiként. (Véghelyi Antal)

Urunk, Jézus Krisztus, aki a kereszt súlya alatt megalázkodva kinyilatkoztattad a világnak megváltásod árát, add meg minden embernek a hit világosságát, hogy fölismerve Benned Isten és az ember Szenvedő Szolgáját, legyen bátorságuk követni Téged ugyanezen az úton, mely a kereszten és a kiüresedésen át a vég nélküli életbe vezet.

II. János Pál pápa

Vannak lelkek, amelyek olyanok, mint a hárfa:
akkor is összhang kel rajtok, ha a fájdalom szele csap bele.

Ravasz László

A látható dolgok hitvallása így hangzik: Hiszek magamban! A hitbenjárás bizonyossága így szól: Hiszek Istenben! (Spurgeon)

A látható: ideigvaló, a láthatatlan pedig örökkévaló.

Akit nem szeretünk, annak szemében mindig találunk szálkát, és azt is sokszor gerendának látjuk.

Varga Tamás

„Amit szeretnétek, hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is ugyanazt cselekedjétek velük.” (Mt 7,12)

Valóban aranyszabály ez, mert az ember szereti önmagát. Olykor jobban minden másnál. Minden jóval elhalmozza magát, s másoktól is hasonló jót remél. Ám ezt csak akkor várhatja joggal, ha ő is mindig megteszi embertársával, amit az övéhez hasonló helyzetben tőle várna. „Hiába fürösztöd önmagadban, / Csak másban moshatod meg arcodat.” (József Attila) (Szarka István)

Az asszonynak úgy kellene a férjére néznie, mint a világ legnagyszerűbb emberére - mert akkor az az ember, a férj a világ legnagyszerűbb édesapja lesz. És tudjon úgy nézni a férj az ő feleségére, mint a világ legcsodálatosabb asszonyára - mert akkor az asszony kivirágzik, szárnyai nőnek, és lehozza a csillagokat az égről a családjáért.

Böjte Csaba

Egyedülálló hangszer vagy Isten kezében. Engedd, hogy a lélek által megszólaljon benned az üzenet, amelyet rajtad keresztül szeretne közölni az Úr.

Ha házastársi kapcsolatunkból hiányzik a szeretet, a különbözőségeink felnagyítódnak. Nem a boldogság forrását, hanem éppen ennek akadályát látjuk egymásban, s a nyugodt hátország biztonsága helyett csatatérré válik a házasságunk.

Gary Chapman

Jézus Szentséges Szíve, minden jónak forrása, imádlak Téged, hiszek Benned, remélek Benned és szeretlek Téged. Bánom minden bűnömet. Neked ajándékozom az én szegény szívemet. Tedd alázatossá, türelmessé, tisztává és minden kívánságodnak megfelelővé. Add, ó jóságos Jézus, hogy én Benned és Te bennem élj. Védj meg a veszélyekben. Vigasztalj a viszontagságokban. Őrizd meg testem és lelkem egészségét és add áldásodat minden művemre, és a szent halál kegyelmét add meg nekem.

„Ki állhat meg az Úrnak, ennek a szent Istennek a színe előtt?” (1Sám 6,20)

A filiszteusok kérdezték ezt, amikor az Isten jelenlétét hordozó szövetségláda elrablása után olyan csapások érték őket, amelyekben tisztátalanságuk nyilvánult meg. Isten azért ajándékozza nekünk megszentelő Lelkét, hogy amikor majd nekünk is meg kell állnunk színe előtt, szent jelenléte tisztátalanságunk miatt ne gyötrő kínt jelentsen számunkra, hanem örök boldogságot és örömöt. (Véghelyi Antal)

Minden egyes cselekedetünk értéke abban az alaplelkületben rejlik, amelyből fakad. (Fosdick)

Minden pillanattal, melyben a bűnnel való harcban, megpróbáltatásokban, kísértésekben Istenre bízzuk magunkat, az Ő győzelmével számolunk, és kegyelemre építünk, tért nyer bennünk Isten.


Ne járkálj fel-alá azt hajtogatva, hogy a világnak kellene eltartania téged. A világ nem tartozik neked semmivel, hiszen a világ volt itt előbb. (Mark Twain)

Nem minden ami megszámlálható számít, és nem minden ami számít megszámlálható.

Albert Einstein


Senki sem ismeri önmagát, mielőtt próbára nem tétetett.

(Franz Werfel)