A hitetlen ember az áldások özönében is folyton zúgolódik, a hívő lélek pedig a legsúlyosabb csapások alatt is talál okot a hálaadásra.


A legcsekélyebb adományért is légy háládatos, s méltó leszel nagyobbak vételére. (Kempis Tamás)


A legvégén nem az fog számítani, hogy mennyi év volt életedben, hanem hogy mennyi élet volt éveidben.


A lélek sugárzása
Széppé varázsolja az embert.
Az ember szépsége
Összhangot teremt a házban.
Az otthon összhangja
Rendet teremt a hazában.
S ha az országban rend honol
Béke köszönt a világra.
(kínai közmondás)


A világ túl kicsi ahhoz, hogy a véletlenek, és az Isten egyaránt elférjen benne.

„Áldott az Isten, a mi Urunk Jézus Krisztus Atyja, az irgalom Atyja és minden vigasztalás Istene, aki megvigasztal minket minden nyomorúságunkban, hogy mi is megvigasztalhassunk másokat minden nyomorúságban.” (2Kor 1,3–4)

Többször megéltem már, hogy olyankor találkoztam egy-egy lelki terhet cipelő embertársammal, amikor a magam problémájáról már épp azt hittem, hogy elviselhetetlen, megoldhatatlan, vigasztalan szomorúságba taszít. Az is megtörtént, hogy ilyenkor éppen ő, akinek terhét ilyen nehéznek láttam, kezdett vigasztalni engem. Megszégyenülve abbahagytam a panaszkodást. Szeretném észrevenni a mások baját, fájdalmát, akár úgy is, hogy közben elfeledkezem a magaméról. Hiszen az én megvigasztaltatásom épp ezalatt történik… Köszönöm neked! (Balogh Éva)

„Boldogok, akik nem látnak és hisznek.” (Jn 20,29)

Óév – Istennek adjunk hálát, hogy eljutottunk eddig a napig. Ő látja legjobban, mennyire nehéz, embert próbáló volt. A látható jelenségek, folyamatok, történések – ebben az évben különösen is sokszor – csak szorongással, a jövőre irányuló félelemmel töltöttek el. A hívő ember mégis boldogan tudja Isten kezébe tenni a sorsát, a napok, évek sorát. A múlt terheit csakúgy, mint a mát és a még nem ismert holnapot. Mert Jézus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz, és ő velünk van ígérete szerint. Urunk, őrizd és áldd meg ezt a világot és benne egyházadat 2010-ben is. Légy velünk, kérünk! Veled zárjuk az évet, s veled indulunk. Boldogan és hittel. (Kőháti Dóra)

Ha a szívben nem székel Isten békéje, szorongatott, nyugtalan, nem tűri az engedelmességet, a semmiért is felizgatja magát, és úgy véli, hogy minden rosszul megy. Járjátok az erény útját és szívetekben mindig béke lesz.
Don Bosco


Ha mindenki megfogadná, hogy csak akkor kér, amikor mindent megköszön: nem lenne elégedetlen zúgolódó ember. (Ravasz László)


Istenem, köszönöm az elmúlt évet, a sok-sok jót, mit nekem adtál. Add, hogy jövőre még nyitottabb szívvel fogadjam köszöntéseidet és észrevegyem mennyire szeretsz!

„Krisztus mondja: „Én élek, és ti is élni fogtok.”” (Jn 14,19)

Mit hoz a jövő? Ha nem lenne hitünk, egy sötét és félelmetes óceán partján állnánk az évek fordulóján. Ki tudja, mi lesz, csak a jelen biztos, és az, hogy az élet véget ér. Ám súlyos reménytelenség helyett a legvigasztalóbb, legörömtelibb szó hangzik: élni fogtok. Nem sötét, félelmetes vég vár ránk, hanem fény, élet, szeretet. Igen, mert ő földi testbe öltözve közénk jött, meghalt és feltámadott, hogy az életre vigyen át minket is. Nem kell mást tennem, mint hittel elé borulni, hálát adni az eddigiekért, bizalommal tekinteni a jövőbe. Jézus velünk van minden napon, a világ végezetéig! (Kőháti Dóra)

Nem szeretném előre látni a jövőt. Csupán a jelennel törődök. Isten nem adott hatalmat a következő pillanat felett.


Segíts engem, Uram, hogy mindenről lemondjak, ami nem kizárólag Isten tiszteletére és dicsőségére szolgál, és azt a te szeretetedért tegyem, ó, Jézus, akinek ebben az életben nem volt más élvezeted, és nem is akartál más örömet, csak azt, hogy megtedd Atyád akaratát. Ez volt életed és táplálékod.
Ó, Uram, add, hogy tiszta és tökéletes szeretettel, az öröm, az élvezet, a vigasztalás és a dicséret érdeke nélkül szolgáljalak téged!
Keresztes Szent János

A mi kereszténységünknek egy nagy hibája van: az, hogy rajtunk van, ahelyett, hogy bennünk lenne.


Csak amikor elég sötét van, látod meg a csillagokat.


Erény mindaz, ami az örök mértékkel megegyezik s a teljesség felé emel; bűn mindaz, mely az örök mértékkel szembeszegül, s a teljességtől távolít. (Weöres Sándor)


Ha választanod kell, úgy válassz, hogy inkább az egész világ ellenséged legyen, sem hogy megbántsd Jézust. Tehát összes szeretteid közül Jézus legyen szíved legfőbb szerelme. (Kempis Tamás)


Hagyd a holnap dolgát, holnapra, – a mi Istenünk holnap is Isten.

„Hát nem szabad-e nekem azt tennem a javaimmal, amit akarok? Vagy a te szemed azért gonosz, mert én jó vagyok?” (Mt 20,15)

Ez a gonosz szem milyen sok bántást és szenvedést okoz – annak is, aki felé ezzel az indulattal fordulunk, ám tudnunk kell: magunknak ártunk irigy, önző hozzáállásunkkal. És Atyánkat szomorítjuk, aki gazdagon megajándékoz. De nekünk fáj, hogy a másik is ennyit, annyit, többet, jobbat, mást kap. Neki jobb: mert egészséges. Sikeres. Népszerű. Nagy és szép a családja. Pedig „nem is járna” neki. Mert én régebb óta vagyok hívő. Én presbiter vagyok. Én sokat adakozom. És így tovább. Ó, bár ettől a gonosz szemtől végleg megszabadítana Urunk, és nem önző énünk, kicsinyes indulataink uralkodnának rajtunk! Hiszen javait naponta megadja nekünk. Jósága felénk is határtalan. Vegyük észre ezt, s kérjük a tisztán látó szemet, a hálás szívet. (Kőháti Dóra)

Krisztusnak semmi szüksége azokra, akik csak csodálkoznak rajta. Ezekből van elég. Krisztus követőket akar.


Látod, hogy mások milyen vallásosak. Te pedig hiába törekszel, mégsem közelíted meg őket. Te csak azért volnál kevesebb, mert egy szentnek látszó valaki szerencsésebb természetű?
Igaz, gyakran megbotlasz, sebeket osztogatsz, lehetetlen dolgokat művelsz, de legalább minden erődet kifejted – míg embertársad különösebb fáradság nélkül éri el ugyanazt.
Jól jegyezd meg: jótulajdonságaidat minden fáradság nélkül, ingyen kaptad. Ez még nem erény. Az erény olyan erődítmény, melyet csak kitartó ostrommal lehet elfoglalni. Erőfeszítés nélkül nincs erény.

„Meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelmek, sem jelenvalók, sem eljövendők, sem hatalmak, sem magasság, sem mélység, sem semmiféle más teremtmény nem választhat el minket az Isten szeretetétől, amely megjelent Jézus Krisztusban, a mi Urunkban.” (Róm 8,38–39)

Figyelem az embereket, ahogyan közlekednek, ahogy viselkednek, beszélnek egymással, és mérhetetlen szomorúság költözik a szívembe. Akkor különösen, amikor arra kell ráébrednem, hogy én is beálltam ebbe a sorba, semmivel sem vagyok különb azoknál, akiknek a viselkedésén megbotránkoztam. Azt hiszem, én magam vagyok a legnagyobb akadály, amely közéd és közém állhat… Mi legyen most már? Megkönnyebbülök, amikor azt üzened, hogy semmi sem választhat el tőled. Szereteted minden szakadékot áthidal, elérsz hozzám, megragadsz engem. (Balogh Éva)

Minél inkább telik el valaki az Istennel, annál kevésbé van eltelve önmagával.
Zwingli


Minél reménytelenebbnek látszik a helyzet, annál jobban kell bízni Istenben. Ahol kifogyott az emberi segítség,ott kezdődik az isteni.


Ne hagyja el semmi durva és könnyelmű beszéd a szádat, mert minden könyörtelen szó ítéletként hull vissza rád. De boldogok az irgalmas szívűek, mert irgalmasságot nyernek. (M.Basilea)

„Ő, az Úr, a mi Istenünk, az egész földnek szólnak döntései.” (Zsolt 105,7)

Hány és hány elrejtett titka van a világnak! Alig ismerek belőle valamennyit, és az életem kevés arra, hogy bejárjam az összeset. Az, hogy Isten döntései az egészet átfogják, nekem is helyet teremt a mindenségben. Nem azzal leszek emberré, hogy számítanék valamit is a világ sorsában, hanem azzal, hogy Isten döntései helyet teremtenek az én életemnek is. Így válok a világ cselekvő részévé, ezért számít az életem a mindenség összefüggésében is. Bátran állok a csillagok alatt. (Koczor Tamás)

„Rám figyeljetek a föld legvégéről is, és megszabadultok, mert én vagyok az Isten, nincs más!” (Ézs 45,22)

Érdekes fórumokat találtam, ahol Isten létezése mellett és ellene érvelnek az internetezők. Az ember kutatja létezése értelmét, okát, a „honnan hová” kérdést és főleg az egyetlen Alkotót, az élet és világ Urát. Némelyik „érvelés” megdöbbentő, mások hittel teliek. Ám Isten léte nem tőlünk, érveinktől, meggyőződésünktől függ. Ő maga jelenti ki magát a keresőnek. Igéje, mint a mai is, erőteljes hívás. „Figyeljetek rám! Itt vagyok!” És kinyilatkoztatja magát, szól, közeledik. Minden szükséges információt megad a Szentírásban. De még ennél is tovább megy: a legmélyebbre ereszkedve emberré lesz. (Kőháti Dóra)

A jómódú gazda és a szegény ember üzletet kötött. A gazda minden héten ad két kiló túrót a szegény embernek, aki pedig viszonzásul két kiló összegyűjtött mézet ad. Ment az üzlet rendben jó ideig, amíg egyszer csak a gazda arra gondolt, hogy bizony nem minden ember tisztességes, és meg kellene mérni, amit kap. Úgyhogy mikor legközelebb vitte a túrót, és néhány perc múlva megkapta a mézet, azt hazavitte, és a pontos mérlegén megmérte. Hát, csak másfél kiló volt!
Felháborodva ment a szegény emberhez és indulatosan a szemére vetette, hogy becsapta őt.
A szegény ember lehajtotta fejét és így szólt:
- Nagyon sajnálom, hogy így történt, de én nagyon szegény ember vagyok. Egy kétserpenyős mérleget még tudtam szerezni, de súlyokra már nem volt pénzem. Így hát, amikor megkaptam tőled a túrót és kivittem a kamrába, rátettem a mérleg serpenyőjére, és a másik serpenyőbe kimértem az azonos súlyú mézet.
A gazda roppant módon elszégyellte magát és hazament.

A szeretetteljes hangnak kimondhatatlan értéke van, mindenki meg tudja érteni. (Kilburn)


Az öröm akkor kezdődik, amikor abbahagyod saját boldogságod keresését azért, hogy megkísérelj másokat boldoggá tenni.
Michel Quoist


EGÉSZEN A TIÉD
Én Uram, én Istenem,
Én Uram, én Istenem,
vedd el tőlem mindenem,
ami gátol Feléd!
Én Uram, én Istenem,
add meg nekem mindenem,
ami segít Feléd!
Én Uram, én Istenem,
fogadd el az életem,
hadd legyek egészen a Tiéd!

„Fogadjátok be egymást, ahogyan Krisztus is befogadott minket az Isten dicsőségére.” (Róm 15,7)

A szálláson nem volt számukra hely, nem fogadták be Máriát, Józsefet, így Jézus istállóban született. Az ember ajtókat zár, falakat épít, hogy „védje magát”. Lelkét is elzárja: ne kelljen más baját magára vennie. Ám így nem védi, hanem örök magányra és halálra ítéli magát! Mert óvintézkedéseivel a Krisztus kopogtatásától is elzárkózik! Az élet forrásától zárja el magát börtönében. Krisztus szüntelenül keres bennünket a falaink mögött. Igazi otthonunkat, Isten országát, a nekünk készített helyet kínálja. Fogadjuk be őt, engedjük, hogy ő védje meg életünket! (Kőháti Dóra)

Ha másról ítéletet mondunk, legtöbbször saját adottságainkat ítéljük meg bennük. (Sainte-Beuve)


Inkább csapjanak be kilencszer, minthogy egyszer ne adjak valakinek, akinek igazán szüksége van rá.

„Jézus így szólt a vakhoz: »Menj el, mosakodj meg a Siloám tavában« – ami azt jelenti: küldött. Az pedig elment, megmosakodott, és már látott, amikor visszatért.” (Jn 9,7)

Igen, ez rólunk is szól: a Jézussal való találkozás után visszatérünk, és már látunk. És sokan kérdeznek majd. Lesz, aki a gyógyító Orvosról fog minket kérdezni. Lesz, aki hitetlenkedik, vagy egyenesen nekünk támad, kiközösít vagy kigúnyol, de – hála Istennek – lesz, aki maga is azonnal oda akar menni Jézushoz, aki látóvá tett minket. Milyen csodálatos lehetőség róla bizonyságot tenni! Látóvá tett szemmel nézni a világot, hirdetni őt, de mindenekelőtt hálát adni neki, hogy megnyitotta a szemünket. (Kőháti Dóra)

Jézus nélkül az élet gyötrelmes pokol, Jézussal pedig édes paradicsom. (Kempis Tamás)

„Krisztus mondja: „Békesség néktek! Ahogyan engem elküldött az Atya, én is elküldelek titeket.”” (Jn 20,21)

Nem tarthatom meg magamnak a békességemet, tovább kell adnom, hisz én is ajándékba kaptam. De az első lépés: meg kell hallanom őt, ahogy békességet kívánva köszönt engem. Meg kell hallanom a hangját. Ha ez a béke, csönd kiteljesedett a szívemben, akkor leszek képes másokat megerősíteni, megbékíteni, megnyugtatni. Hiszen ez a nyugalom nem az enyém. Az ő csendjében születik. (Balogh Éva)

Lesütött szemmel és lehajtott fejjel jött velem szembe, s szólt az az ember. Teste rongyos ruhákba bújt, s szemében a fény rég kihunyt. „Éhezem, asszonyom, ennék!” – így szólt, s mondhatom nagyon udvarias volt. „Csak jegyeim vannak, pénz nincsen nálam, de élelmet vehetünk” – feleltem lágyan.
Ahogy végigjártuk az üzlet polcait, gyermekként választott, s kért még valamit. Boldogan biztattam, vegyen csak bátran. Aztán elment az úton, sosem feledem, mert olyat adott, ami nem volt nekem. Esélyt, hogy adjam, mit adhatok, szeretetet, kinek nem jutott, élelmet, kinek más nem adott, s, hogy jó lehessek, ahogy tudok. Köszönöm, ó rongyos idegen, az étel közt megtaláltam a szívem, hogy lehettem én, kinek több jutott, ki a kopogásra ajtót nyitott.

„Megjelent az Isten üdvözítő kegyelme minden embernek.” (Tit 2,11)

A „minden embernek” félelmetes sokaságot vonultat fel, személytelen tömeget. Embereket a villamoson, az utcákon, a vásárlókat a piacon, a tévében megjelenő tüntetőket, az éhező százakat, a parlamentet, a templomi népet. Én nem vagyok közöttük. Szeretném, ha nekem jelenne meg Isten üdvözítő kegyelme. De Isten odaállít valamelyik tömegbe. Nem csak nekem, nekik is megjelent, az övék is, nem sajátíthatom ki. Így válok, az élmény miatt, az ő részükké. Egyformán bűnösként láthatjuk: megjelent. (Koczor Tamás)

Saját tehetetlenségünk semmit sem változtat Isten ígéretein. (Spurgeon)


Szabad akarsz lenni? Tanulj meg Istennek engedelmeskedni, másokon önzetlenül segíteni, és uralkodni önmagadon!


Talán úgy kellene élnünk – hiszen ki tudja, meddig élhetünk? – hogy széppé tegyük a magunk, és lehetőleg a mások életét is mindaddig, amíg ez lehetséges.


Túl közel ültetett fák elsatnyulnak, sőt egymástól elhajlók lesznek, tiszteljük szeretteink egyéniségét és biztosítsuk számukra azt az életteret, amely szükséges fejlődésükhöz.


Van, hogy el kell engednünk a múltat, hogy lehessen jövőnk.

A köszönet legszebb formája: az őszinteség.

A rendből születik a hatékonyság.

„Ahol az Úr Lelke, ott a szabadság.” (2Kor 3,17)

Azon a régi osztályfőnöki órán zavartan ültek a padban a diákok. Próbálták meghatározni a számukra olyan fontos, sokszor hangoztatott szabadság fogalmát, de hirtelen összezavarodtak. Ha az ember azt teszi, amit akar, akkor egyszerűen csak önző. Az Istentől jövő szabadságról egy szó sem hangzott el. Ilyen idők jártak akkor. Ki is csöngettek, mielőtt bármi eredmény született volna. Az akkori zavartság emléke máig bennem él. De mindig hozzáadódik az igazi szabadság megtapasztalásának élménye, ahogyan szabad áramlatként végigsöpört az életemen. Mint egy mély, tiszta levegővétel. (Balogh Éva)

Amit tagadunk, az nem gyógyítható. (Klaus Douglass)

Békességünk alapja az Úrhoz való viszonyunkban rejlik, mert Ő a mi békességünk.


Boldog, aki Téged szeret, Uram. Barátját Benned, ellenségét érted. (Augustinus)

„Én nem vetem el az Isten kegyelmét.” (Gal 2,21)

Nem cselekedetekért, hanem az Isten kegyelméből kapunk örök életet és üdvösséget. Ez az év, amelynek utolsó napjait írjuk, tele volt Isten kegyelmének megnyilvánulásaival. Magam fel sem tudom sorolni, és csak ámulok, hogy hány alkalommal és milyen csendes, jó időzítéssel működött életemben. Ami sikerült, tudom, az ő kegyelme volt. Vegyük számba, mit köszönhetünk Istennek – bárcsak felmutatnánk őt életünkben, hitünkben, szavainkban és cselekedeteinkben, amint tette Pál apostol, amint tette Luther… Ne féljünk, hogy mi kevesek, kicsik vagyunk! Hiszen minket is ugyanannak az erős Istennek a karja véd, és ugyanaz a végtelen kegyelem tart meg. (Kőháti Dóra)

„Ismertesd meg velem, melyik úton járjak, mert hozzád vágyódik lelkem.” (Zsolt 143,8b)

Ma könnyű dolgunk van, alig lehet eltévedni. Minden autóban vagy mobiltelefonban lehet már GPS. Az angol betűszó jelentése: globális helymeghatározó rendszer. Nekünk, Krisztus követőinek – hála neki – már kétezer éve van ilyen globális helymeghatározónk. Van vezérfonalunk: a Bibliánk. És van vezetőnk, aki előttünk és velünk járja a sokszor nehéz, meredek utat is. És mindig jó irányba vezet. Az út végén pedig szintén az ő karja vár. (Kőháti Dóra)

Istenen kívül minden bőség csak szűkölködés nekem.
(Anselmus)

„Jövevény vagyok a földön.” (Zsolt 119,19)

Talán a hely, ahol vagyunk, nem a mi hazánk. Olykor saját, megszokott környezetünkben is idegennek érezzük magunkat. Isten felismerésében a mulandó világ törekvései, gondolkodásmódja tesznek hazátlanná. Jézus nem azt mondja: érezd magad otthon, hanem azt, hogy ez életünk velejárója. Minél inkább hozzá tartozunk, annál kevésbé vagyunk elemei ennek a világnak. Idegenségünk válik jellé. Hozzátartozásunk üzenetté. (Koczor Tamás)

Minél inkább telik el valaki az Istennel, annál kevésbé van eltelve önmagával. (Zwingli)

Néhány hónapja láttam a televízióban egy közvélemény-kutatást, mely szerint a megkérdezett emberek 92%-a azt állította, hogy mindig segít a bajbajutottakon. Igen, ezt állítjuk magunkról, amikor megkérdezik, de a valóság ettől olykor sokkal zordabb képet fest rólunk. A közelmúltban történt, hogy két kerekesszékkel közlekedő személy beszorult a villamos sínek közé. Kb. 20 percig senki nem segített rajtuk. Autósok sokasága ment el mellettük a segítőszándék legkisebb jelét sem adva. Akár az életükbe is kerülhetett volna ezeknek a bajbajutottaknak a segítség hiánya. Megrázó riport volt ez, mely több mint elgondolkodtató.

Nem nagy dolgokra vágynak az emberek körülöttünk, csak valóban annyira, hogy észrevegyük őket, és segítsünk. Ez gyakran egy forintunkba sem kerül, mégsem tesszük meg a legszükségesebbeket.

Van valamitek, amit nem adnátok oda? Mindent, amitek van, oda fogtok adni egy napon. Gyakran mondjátok: “Adnék, de csak az arra érdemesnek.” Kertetekben a fák nem mondják ezt, sem nyájatok a legelőn. Adnak, hogy élhessenek, mert a nem-adás elpusztít.

A Krisztussal való közösség, az emberi közösséget is befolyásolja. (Herczeg Pál)


A szeretetet nem lehet patikamérlegen lemérni. Ne számítgasd hát előre, hogy mennyit is adjál belőle a rászorulóknak, hogy milyen messzire menj a szereteteddel… Legyen önzetlen a szereteted! Az a szeretet, amit az ember méricskél, már nem szeretet, hanem számítás, üzlet. Azzal nem szerzel igazi örömöt, és ilyen szeretettel nem leszel te sem boldog. A spontán szeretet azonban valami csodálatos dolog. A spontán szeretet férjedhez, feleségedhez, gyermekedhez, szüleidhez, barátodhoz, egy szenvedő embertársadhoz az utcán, valakihez, akit mindenki kerül…

„Amikor Jézus megszületett a júdeai Betlehemben Heródes király idejében, íme, bölcsek érkeztek napkeletről Jeruzsálembe, és ezt kérdezték: „Hol van a zsidók királya, aki most született? Mert láttuk az ő csillagát, amikor feltűnt, és eljöttünk, hogy imádjuk őt.”” (Mt 2,1–2)

Hát nem a fővárosban kell keresni egy királyt?! Rezidenciákban, palotákban? Ma pedig tőzsdeszékházakban vagy bevásárlóközpontokban? A bölcsek ebben a kérdésben mintha e világ szerint gondolkodtak volna. És én hol keresem őt? Tudok-e különbséget tenni a külső csillogás és a belső fény között? Felismerem-e ezt a csöndes, kitartó, néha alig látható fényt, amely az ő jelenlétét adja tudtomra? Kétezer év elteltével most én is szeretném megtalálni ezt a csillagot, hogy őhozzá vezessen… (Balogh Éva)

Az üzenet, amelyet tőle hallottunk és nektek hirdetünk, ez: Az Isten világosság, és nincs benne semmi sötétség. Ha azt állítjuk, hogy közösségben vagyunk vele, és sötétségben járunk, akkor hazudunk, és nem az igazságot tesszük. De ha világosságban járunk, ahogy ő is világosságban van, akkor közösségben vagyunk egymással, és Fiának, Jézusnak a vére minden bűnt lemos rólunk. Ha azt állítjuk, hogy nincs bűnünk, saját magunkat vezetjük félre, és nincs meg bennünk az igazság. Ha megvalljuk bűneinket, akkor mivel jó és igazságos, megbocsátja bűneinket, és minden igazságtalanságtól megtisztít minket. Ha azt állítjuk, hogy nem vétkeztünk, hazugnak tüntetjük fel, és tanítása nincs bennünk.
1Jn 1.5-10


Csak kétféle ember van: igazak, akik bűnösnek, s bűnösök, akik igaznak hiszik magukat. (B. Pascal)


Egyetlen dolgom van e földön: a szeretet. (Victor Hugo)


Ha már átkeltetek a bűneiteken, mondja az Úr, hegymagasságra dagasztjátok őket. Pedig mikor éppen átkeltek rajtuk, akkor kellene látnotok, hogy valóban hegyek, és iszonyúak. Ti utána vagytok erényesek. De legyetek erényesek előtte! És közben. (…) Mindent, akármit megtennétek értem, kivéve azt a kis lemondást magatokról, ami az én számomra minden.
(Charles Péguy: A gazda és a vendég)

„Márta így felelt: »Igen, Uram, én hiszem, hogy te vagy a Krisztus, az Isten Fia, akinek el kell jönnie a világba.«” (Jn 11,27) Én hiszem… Irigylésre méltó az a bizonyosság, az a megtartó erő, amely Márta hitét jellemzi. S éppen testvére, Lázár elvesztésekor halljuk tőle ezt a vallástételt. (A feltámasztás csodája pedig még csak ezután következik.) A hit nem roppan össze. A hívő ember ereje persze nem önmagából fakad: az élet legnehezebb próbáinál a feltámadás és az élet Ura áll mellette. Mindenre van erőnk a Krisztusban, aki megerősít. Higgyük ezt, és hívjuk segítségül az ő nevét! (Kőháti Dóra)

Minden imádságnak, minden áhítatnak, minden örömnek jó szóvá, jó tetté kell változnia. (Ravasz László)


Nem időpont vagy időszak a karácsony, hanem sokkal inkább lelkiállapot. Békességben, jóakaratúan és könyörületesen élni; odaajándékozni életünk – ez a karácsony igazi szelleme.


Önmagunk megtalálásának a legjobb módja, ha elveszünk mások szolgálatában.

„Tied vagyok! Szabadíts meg!” (Zsolt 119,94)

Szabadíts meg, Istenem, és add, hogy valóban, teljesen és mindörökre a tied lehessek! Szabadíts meg a bánattól, a félelmektől, ne engedd, hogy hitetlenné, tagadóvá tegyenek a nehézségek. Adj olyan örömöt, amely nem veszi el józanságomat, amely megtart a helyes úton, és nem tesz gőgössé, másokat lenézővé. Adj mindenből pont annyit, amennyi elég – és én magamat hadd adjam neked oda mindörökre! Ámen. (Kőháti Dóra)

A szeretetnek az a természete, hogy feláldozza magát mások bűnéért, bajáért. A szeretet sohasem tud semleges maradni, ha pedig beavatkozik, máris megkezdődött a szenvedése. (Stanley)


Akit Isten szeretete éltet, az kész életét Istenért odaadni.

„Áldott legyen Isten, mert elküldötte angyalát, és kiszabadította szolgáit, akik benne bíztak.” (Dán 3,28a)

Égő kemencéből szabadultak ki élve a felséges Isten szolgái. Könnyen tudnánk sorolni a példákat, amelyek számunkra a tüzes kemence kínjaival felérő emberi megpróbáltatások. Reménytelen helyzetek, ahonnan nincs emberi kiút. Meg kell égni, nem lehet épen szabadulni. Isten hű szolgái nem ismertek más Urat, és nem bíztak másban, mint abban, aki életüket jóban és rosszban, fényben és árnyékban megőrizte és vezérelte. Önmagunk Istennek való teljes átadása: megnyugvás. Isten, ha kell, angyalával a „tüzes kemencébe” is értünk jön, és kihoz. A „kemencék” sokfélék, de Isten minden nyomorúságon győz, és kiment belőlük minket. (Kőháti Dóra)

Amikor Isten be akart mutatkozni, akkor mindent kizárt, ami lenyűgözhetett volna minket. Gyermekként jött közénk, csecsemőnek, ártatlan lénynek, törékenynek, kiszolgáltatottnak… Keresztre akasztotta hatalmát, hogy senki ne menjen hozzá érdekből vagy félelemből. Ne várjatok semmi mást Istentől, csak azt, hogy szeressen és tanítson meg minket is szeretni. (L. Evely)


Amint a parázsra rakott fa éleszti és megsokszorozza a tüzet, úgy sokszorozódik meg benned a szeretet, ha tekintetedet állandóan Krisztusra és az Ő tökéletességére emeled.


Az ünnep csak úgy szép, ha képes vagyok szeretni még, mert nincs karácsony, ha magam bezárom, és nem teszem ki eléd.

„Énekeljétek, hogy milyen fenséges tetteket vitt véghez az Úr, tudja meg ezt az egész föld!” (Ézs 12,5)

Mindig hálásan fogadják a szerkesztők, amikor a vallási (rádió)műsor zenei részéhez szólnak hozzá a hallgatók. Mert az ének – imádság. Az istendicséret formája, mely összeköt ismeretleneket, közösségé avat, és felfelé emeli tekintetünket. Dühből, dacból nem lehet énekelni. Énekeljük őseink énekeit, és a mi új énekünket majd a jövő nemzedék énekeli tovább. Misszió is, érték és még annyi minden; de a lényege, hogy nem magunkat hirdetjük, hanem az Urat dicsérjük általa, aki minden napunkon okot ad az énekre, az örömre. (Kőháti Dóra)

Hónapok óta van egy egészen rövid, reggeli imádságom: “Add, Uram, hogy jobban szerethessek, mint tegnap!” Ennyi az egész. Szívesen átadom, mert ebben minden benne van. (Gyökössy Endre)


Isten kegyelme megjelent minden embernek. Igen Jézus, az Üdvözítő Isten arca nemcsak keveseknek, néhánynak jelent meg, hanem minden embernek. Igaz, a szegényes betlehemi hajlékban kevés személy találkozott vele, de Ő mindenkiért jött: zsidókért és pogányokért, gazdagokért és szegényekért, közeliekért és távoliakért, hívőkért és nem hívőkért… mindenkiért. A természetfeletti kegyelmet Isten minden teremtménynek szánta.
De szükség van arra, hogy az ember befogadja azt, hogy kimondja igenjét, miként Mária, hogy a szívet megvilágítsa az isteni fénynek egy sugara. Azon az éjszakán a megtestesült Igét befogadta Mária és József, akik szeretettel várták, és a pásztorok, akik nyájukat őrizve virrasztottak. Kis közösség fogadta és imádta tehát a Gyermek Jézust, kis közösség, amely az egyházat és minden jóakaratú embert képviseli.
Ma is azok, akik várják és keresik Őt, találkozhatnak Istennel, aki szeretetből testvérünk lett, akik szívükkel feléje fordulnak, vágyakoznak arra, hogy megismerjék arcát és siettessék Országa eljövetelét. Jézus maga mondja majd prédikációjában: a lélekben szegények, a szomorúak, a szelídek, az igazságosságot éhezők, az irgalmasok, a tiszta szívűek, a béke munkálói, az igazságosságért üldözöttek ismerik fel Jézusban Isten arcát, és miként a betlehemi pásztorok távoznak szívükben megújulva a szeretetétől kapott örömmel.
XVI. Benedek


KARÁCSONY
Karácsonykor:
Angyalok szállnak,
Híradást hoznak,
Béke jegyében,
Élet fényében,
Szentség lelkében,
Hívők hitében,
Krisztus képében
Földön jár az Isten.

Karácsonykor:
Harangok zúgnak,
Szent igék szólnak,
Imádság szárnyán,
Szíveknek vágyán,
Zsoltárok hangján,
Szeretet hídján,
Bocsánat útján
Mennyben jár az ember.
Dömötör Tibor

„Ne legyetek személyválogatók, hanem a kicsit éppúgy hallgassátok meg, mint a nagyot. Embertől ne tartsatok, mert az ítélet Isten ügye.” (5Móz 1,17)

Tudunk úgy meghallgatni valakit, hogy őszinte szívvel arra figyelünk, amit mond? Amit igazán mond. Nem a státusára, elismertségére, tisztelt mivoltára figyelve, hanem csak arra, amit közölni szeretne velünk. Egészen egyszerű emberek vagy gyerekek szájából néha meglepő igazságokat hallhatunk, ha van fülünk hozzá. (Balogh Éva)

Ne lepje be a hó a szívünket,
ne menjen el mellettünk az ünnep,
ne csak múló hangulatra vágyjunk,
JÉZUS legyen az ajándék nálunk! (Füle Lajos)

„Néhány ciprusi és cirénei férfi hirdette az Úr Jézust. És az Úr keze velük volt, úgyhogy sokan hittek, és tértek meg az Úrhoz.” (ApCsel 11,20–21)

A karácsony kezdet. A folytatás nem marad el. Jézus legfőbb műve, a megváltás, az isteni jó hír elhat a föld végső határáig. Új és új nemzedékek képviselői adják tovább az Isten cselekvésének történeti eseményeit. A Lélek pedig hitet ébreszt azokban, akik nyitott szívvel fogadják a tanúságtételt. Nekünk is szabad hírvivőkké lennünk egy rossz hírekre betájolt világban. (D. Szebik Imre)

Utolsó szavát intézi Isten mindnyájunkhoz a Fiú által. Több mondanivalója nincs. És ahogy mi a Fiút fogadjuk, attól függ az egész jövőnk. (Victor János)

S az Ige testté lett… (Jn 1.14)

A Gyermeknek, ha szemébe tekintek benne ragyognak, nap, hold, csillagok, Anyja szemei s a Te szemeid Istenem, a Te szemeid azok…


A karácsony örömhír – elejétől a végéig.

„„A pásztorok visszatértek, dicsőítve és magasztalva az Istent mindazért, amit pontosan úgy hallottak és láttak, ahogyan ő megüzente nekik.”” (Lk 2,20)

Az Isten cselekvésének tanúja, mint a pásztorok, örömöt, eufóriát érez. Igen, minden úgy történik, ahogyan Isten mondja, ígéri, üzeni! Isten megtartja szavát. Még annál is messzebb megy el, mint az ember valaha elképzelné. A megtért ember szeme végre felnyílik, megérti az ige üzenetét, és átéli, hogy Isten valóban megváltja és szeretetébe fogadja. Ez dicsőítést és magasztalást vált ki belőlünk. Az ég és a föld „összeér”… Nyissuk ki a lelkünket, fogadjuk be Isten minket átformáló, lelket megújító, betöltő jelenlétét! (Kőháti Dóra)

A születés, egy élet világra érkezése mindig nagy pillanat. Jézus közénk jövetele felülmúl minden más eseményt. A karácsony történése ezért lázba hozza a pásztorokat. Ámulva Isten tettein, leborulva imádják a jászolban fekvő kicsi gyermeket. Elindulnak a bölcsek is. A világi hatalom birtokosa megrendül, lelkesedést színlelve tőrbe csalná a kor legműveltebb embereit, a csillagászokat. A történelem Ura a tudósokat, miután kifejezték hódolatukat s imádatukat a föld minden nemzetsége nevében, más úton készteti hazatérni. Isten nagyobb az ármánykodó földi hatalom gonosz szándékainál. (D. Szebik Imre)

Aki okosan szeret, az nem tekint annyira szerelmének ajándékaira, mint az ajándékozónak szeretetére. (Kempis Tamás)

„Amikor a pásztorok meglátták, elmondták azt az üzenetet, amelyet erről a kisgyermekről kaptak.” (Lk 2,17)

Személyes élménnyel, érintettséggel átfűtve kellene megélnünk minden karácsonyt. Azzal a gyermekkori csodaváró hittel, amely olyan könnyen elkopik bennünk. Figyelmünket az isteni ajándékokra irányítva: a „velünk az Isten” csodájára, jelenlétének misztériumára. A megbizonyosodás egyértelműségével. (Balogh Éva)

Az Isten szeretetéhez nincsen más járható út, mint amely az emberek iránti szereteten vezet át.


CSILLAG GYÚLT
Csillag gyúlt a sötét égen,
Megszülettél szép reményem,
Csendben pihensz anyád karján
reménységünk éjszakáján.

Csillag gyúlt a sötét égen.
Aludj csendben én reményem!
Anyád őrzi édes álmod,
mint ahogy te a világot.


Ha nincs szívedben karácsony, nem fogod megtalálni a fa alatt sem.


Isten kegyelme megjelent. Íme ezért a fény ünnepe karácsony. Nem teljes fény, amely nappal mindent beborít, hanem születő fény, amely meggyullad éjszaka és szétárad a mindenség egy határozott pontjából kiindulva, a betlehemi barlangból, ahol az isteni Gyermek világra jött. Valójában Ő maga a fény, amely szétárad, miként a karácsonyt ábrázoló sok képen látjuk. Ő a világosság, amely megtöri a homályt, szétoszlatja a sötétséget, és lehetővé teszi, hogy megértsük létezésünk és a történelem értelmét. Minden jászol egyszerű és ékesszóló felhívás, hogy nyissuk meg a szívünket és lelkünket az élet misztériumának. Találkozás a halhatatlan élettel, amely halandó lett karácsony misztikus eseményében.
XVI. Benedek


Jézus nemcsak azért született, hogy láthassuk: milyeneknek kellene lennünk, hanem, hogy segítsen rajtunk, tehetetleneken. (Victor János)


Jó néha gyereknek lenni, és mikor lenne jobb, mint karácsonykor, hiszen gyermek volt az ünnep fenséges alapítója is.
Charles Dickens


Ma a legnagyobb bűn az emberek absztrakt szeretete, a személytelen szeretet azok iránt, akik valahol a távolban vannak. Olyan könnyű azokat az embereket szeretni, akiket nem ismerünk, akikkel sohasem találkozunk! Hisz akkor nincs szükségünk áldozat hozatalára, s emellett olyan elégedettek vagyunk magunkkal! Így csaljuk meg a lelkiismeretet. Nem! Azt a felebarátot szeresd, akivel együtt élsz, s aki terhedre van! (Tolsztoj)


S az Ige testté lett…
Jn 1.14

„Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” (Jn 3,16)

Egy áruházban piros szívekkel voltak tele a polcok, hogy „a szeretet ünnepére” dekorációként vigyük haza őket, így csempésszük be életünkbe a szeretetet karácsonyra. Az Isten szeretetét ünnepeljük ma, s minden korábbi előkészület, minden díszlet és eszköz céltalan, üres, értelmetlen és értéktelen, ha nem a lényeget látjuk. Ez a szeretet lejött a földre, és most, mikor a betlehemi gyermeket imádjuk, örömünk és hálánk ahhoz az Istenhez száll, aki mint Megváltónk egészen a Golgota keresztjéig ment el. Jézus, előtted állunk, téged köszöntünk, hozzád imádkozunk, köszönjük, hogy megmutattad, hogy milyen a szeretet! (Kőháti Dóra)

A mai rohanó világunkban a karácsony megünneplése során a kis Jézus alig látható. Sok minden utal a karácsony időszakában arra, hogy itt a karácsony: Fenyőfákat állítunk, feldíszítjük otthonainkat, sütünk-főzünk, miközben… – Jézus alig látható. Vendégségeket szervezünk, ajándékokat adunk és kapunk, miközben az ünnepünkben – Jézus alig látható.
Mi lett Jézus Krisztus születésnapjából, ahol Jézus már alig látható? S elgondolkodtam… Valóban, ott az első karácsonykor is – Jézus alig volt látható. Bár érkezését az angyalok és a csillagok is hírül adták, érkezése mégis csak keveseknek volt látható. Mert a világ (akkor is, éppúgy mint ma) szalad, tesz-vesz, intézkedik, teszi a fontosabbnál fontosabb teendőit, s közben megszülethet akár az Isten Fia is, de – ő alig látható.
Mert őt keresni kell! – Igaz, ő keres minket, mint elveszetteket, mégis az első karácsony tanúi csupán azok lehettek, akik keresték őt. Messze földről érkezve keresték őt a bölcsek, és keresték a pásztorok is. Hát keressük mi is! Keressük meg karácsonyunkban, szívünk jászolában Jézust, aki mint gyermek született meg bennünk, hogy velünk éljen és utat mutasson nekünk.

KARÁCSONY

Hó nem szitál. Az ég derűs.

Csupán az este hűs.

A szív örül: Jézusra vár.

A lélek: fénysugár.

Havatlan pusztán mély a csend,

egy csillag megjelent.

Az arcokra kíváncsiság,

mély áhítata szállt.

Idézve látom múltamat…

a gyémántos havat.

S míg lelkem Jézust keresi:

Szívem békével van teli.

Hisz mit használ nekem, hogy te, Uram, eljössz a világba, ha nem jössz el az én szívembe, ha nem térsz be hozzám, ha nem élsz bennem és csendben nem beszélsz nekem? Hozzám kell eljönnöd, Uram, karácsonykor és életem minden napján bennem kell megszületned! Bennem növekedned kell, nekem pedig kisebbednem…

A világot szeretet hozta létre, szeretettel és a szeretet kedvéért. Így hát a szeretet az egyetlen indíték, az egyedüli erő, ami képes előbbre vinni a világot. Mondhatnánk, a szeretet hiánya olyan, mintha fény nélkül járnánk a köd homályában, melyben elvész az ösvény, mely démoni árnyakat sejtet és ami a semmibe visz.

Ha van okunk, hogy a karácsonyfa gyertyáit meggyújtsuk, az csak az lehet, hogy emlékeztessük magunkat a szeretet fontosságára az emberi létben. A szeretetre, ami ragyogó fényként munkál a bennünket körülvevő sötétben, ahol ez a mi világunk telve van az ember kitalálta rémek ijesztő árnyaival, melyek a gyűlölködés és a szenvedés egyazon tengelye körül forognak. Ezek a karácsonyi fények kell emlékeztessenek bennünket, legalább egyszer az évben, hogy nincs más kiút ebből a végzetes örvényből, mint a szeretet…

A világ szép és jó. Csillagok, virágok, fák, kék egek és esős éjszakák, a mosoly embertársunk arcán, a gondolat, mi örömöt és boldogságot fogan – mindez így együtt a világ. Mikor az útját járjátok, emlékezzetek rá: nincs semmi egyéb körülöttetek, mint Isten, meg amit belőle visszatükröztök. Ha olykor-olykor úgy érzitek, hogy sötét árnyak vesznek körül, jusson eszetekbe, hogy csak a magatok árnyékát látjátok, és a sötétség abban nem egyéb, mint a fény hiánya. Munkálkodjatok ezeken a magatokban rejlő sötét foltokon, és akkor megszabadultok a gonoszság, a betegség, a szomorúság árnyától, és minden egyébtől, ami megrémíthet. Legyen menedéktek a szeretet, és jobb lesz a világ, amelyben éltek.

Wass Albert


Aki meg akarja találni Krisztust, annak előbb az egyházat kell megtalálnia. Az egyház pedig nem fa és kő, hanem Krisztus-hívők gyülekezete. Hozzájuk kell csatlakozni, és megnézni, hogy hogyan hisznek, élnek és tanítanak. Krisztus kétségtelenül ott van náluk.
A keresztény gyülekezet soha össze ne jöjjön úgy, hogy ne hirdessék és ne imádkozzák Isten igéjét, hacsak a lehető legrövidebben is!
Az ünnepet úgy szenteljük meg, hogy időt és alkalmat keresünk istentiszteletre, vagyis arra, hogy összegyülekezzünk, Isten igéjét hallgassuk, arról elmélkedjünk, s azután Istent magasztaljuk, neki énekeljünk és imádkozzunk! (Luther Márton)

„Amikor eljött az idő teljessége, Isten elküldte Fiát.” (Gal 4,4) A legszentebb éjszaka, a legcsendesebb óra, a legmeghittebb együttlét szeretteinkkel, Isten megváltást hozó cselekvésének örömteli kezdete. Az idő teljessége. A történelem közepe. Hozzá viszonyul múlt és jövő. Minden ezért a pillanatért történt. S minden azért következik be, hogy rádöbbenjünk Isten értünk hozott, szív szerinti döntésére. Ünnepeljünk hálával lelkünk mélyén, imádsággal és énekkel ajkunkon! „Jöjj, Isten népe, áldjuk őt, / A mindenség Urát, / Kitárta a menny ajtaját, / Elküldte szent Fiát, / Elküldte szent Fiát.” (EÉ 156,1) (D. Szebik Imre)

Amikor Isten be akart mutatkozni, akkor mindent kizárt, ami lenyűgözhetett volna minket. Gyermekként jött közénk, csecsemőnek, ártatlan lénynek, törékenynek, kiszolgáltatottnak… Keresztre akasztotta hatalmát, hogy senki ne menjen hozzá érdekből vagy félelemből.
Ne várjunk semmi mást Istentől, csak azt, hogy szeressen és tanítson meg minket is szeretni.

„Az angyal ezt mondta a pásztoroknak: »Ne féljetek, mert íme, hirdetek nektek nagy örömet, amely az egész nép öröme lesz.«” (Lk 2,10) Ma délután elcsendesedik a város, leáll a forgalom, és az otthonokban fényeket gyújtanak. Mi ad örömöt ezen a napon? A családi kör, az együttlét, az otthon melege? A gondterhelt felnőttek öröme talán a gyermekek örömének látása? A találkozás, a közelség, az egymás szemébe nézés, a megbékélés? Isten megörvendeztet minket: ezen az éjszakán fénybe borul minden, mert a találkozás, a megbékélés, a megbocsátás, a közelség – amelyet Isten vitt végbe értünk, nekünk – olyan csodálatos módon történt meg. Igen nagy öröm ez: a csendben, a sötét ég alatt, a csillagragyogásban közel lépett az Isten, békességet hirdetett egy kis gyermekben. Végtelen szeretete testté lett Krisztusban. Áldott karácsonyt, áldott ünnepeket! (Kőháti Dóra)

CSILLAG GYÚLT
Csillag gyúlt a sötét égen,
Megszülettél szép reményem,
Csendben pihensz anyád karján
reménységünk éjszakáján.

Csillag gyúlt a sötét égen.
Aludj csendben én reményem!
Anyád őrzi édes álmod,
mint ahogy te a világot.

Eljön közénk, kezünkbe adja magát,
Ő, akinek állandóan a tenyerén vagyunk.


FÖLDRE JÖTTÉL
Eljött hát a boldog óra,
Amit lelkem titkon várt.
Itt vagy végre karjaimban,
Megszülettél kisbabám.

Gyenge gyermekké születtél,
Földre jöttél, mely rád várt.
Reményt adsz, ki bízik benned,
Léted égi fénysugár.


Gárdonyi Géza: Hallatlan kíváncsiság című novelláját olvastam a napokban. A történetben egy kisfiúnak meghal az ikertestvére. Janika számára nagy veszteség Pistuka távozása, hiszen egyetlen órát sem bírtak ki korábban egymás nélkül. Miért halt meg, kérdezi szüleit, akik ezt válaszolják: Azért, hogy angyalka legyen. ő ugyan nem érti egészen ezt a választ, de megjegyzi örökre, mert a gyerekeknek jó érzékük van a fontos dolgok megjegyzéséhez és összekapcsolásához.
Pár hónap múlva eljött a karácsony. Janika türelmetlenül várja az ebéd végét, s hogy végre este legyen és láthassa a karácsonyfát meg az ajándékokat. A legszívesebben mindjárt ebéd után bemenne a szobába, ahol a feldíszített fa állni szokott, de még nem szabad. A szülei nyugtatják: A kis Jézus még nem érkezett meg, de az angyalkák már itt vannak és készülődnek. Az angyalkák már itt vannak? – csillan fel a kisfiú szeme, s ettől kezdve aztán végképp nem lehet nyugtatni. Miközben az apuka bent van a titokzatos szobában, ő próbál a kulcslyukon bekukucskálni, fülét az ajtóhoz szorítva hallgatózik, s amikor nyílik az ajtó, a résen át akar belesni a szobába. Édesapja már-már elveszti türelmét: – Hallatlan kíváncsiság! Az angyalkák ezt nem tűrik! Nem szabad! – mondja fiának. De a kisfiú nem tágít, kérlelni kezdi apját, hogy benézhessen a szobába. Egész testében reszket, a szeme csupa tűz és esdeklés: – Csak egy igen picit benéznék, csak azt nézném, hogy hátha köztük van a Pistuka!
Látni a láthatatlant. Látni akarni a láthatatlant. A gyerekek esetében azt mondjuk, hogy ez hallatlan kíváncsiság, a felnőttek esetében pedig emberi lényünk, szívünk és lelkünk legmélyéről feltörő érzés és vágy. Látni a láthatatlant. Látni a láthatatlan Istent. S mi nem nyugszunk bele, hogy nem teljesülhet a vágyunk. És Isten beteljesíti legnagyobb kívánságunkat, teljesíti legszebb vágyunkat: megláthatjuk az Istent. Megláthatjuk őt, aki gyermekként születik meg. A láthatatlan Isten látható alakban jelenik meg a világban. Ezt ünnepeljük Karácsonykor. Jézus Krisztus megszületik Betlehemben és e Gyermekben megláthatjuk, felismerhetjük Istenünket.
Horváth István Sándor


Hallják-e, mit az Angyal hirdetett:
Megszületett a legfőbb Szeretet!
Akik szeretnek, örvendezzenek!


Isten szeretetének a lelke nem kerítheti hatalmába az embert mindaddig, míg belőle nem áradhat tovább másokra is. (Fosdick)


Itt vagyok immár, Isteni Gyermek,
Szívemet hoztam, nézd ide el,
Portól a szívig ó, hogy elértem,
Mint jászoltól keresztig a kehely.
Lábad elé, ím a szívem leteszem,
Kincseiből fűzz nyakravalót, vagy játékot, csomagot,
Bár tudom így se lehet ragyogóbb, mint a Te arcod.
Nézd, Uram, én haragudtam, de megbántam,
S most fogadd kegyesen a megbocsátás drágakövét.
Szigorú voltam és makacsul hittem a szavam,
S most az erőszak elmúlt, fogadd el játékosságomat.
Megbabonázott, napnak tűnt a világ,
S most csend lett újra! Fogadd szívvel az imádság csomagját.
Ez az ajándék, és sok más még idebent,
Amit csak én meg Te tudhatunk, senki idegen.
Odvas fába bújtam, de te megtaláltál,
Szereteted lángjával, Uram, betakartál,
Kivezettél engem fényedbe újra,
Áldott a Te Neved, Glória, Glória!
Kozelka Henriett


Karácsony meleg hangulata és öröme ragyogja be a mai napot, mintegy elővételezve az ünnep fényét. A beteljesedés biztos tudatával kell hálát adnunk a mérhetetlen kegyelemért. Az igazi, őszinte hála tettekre ösztönöz, és arra késztet, hogy életünkkel Isten irgalmának hirnökei legyünk.

„Megjelent az Isten üdvözítő kegyelme minden embernek.” (Tit 2,11) Karácsony lényegét foglalja össze Pál apostol bejelentése. Nélkülöz ez a mondat minden dekorációt, minden díszletet: nem olvashatunk itt jászolbölcsőről, pásztorokról vagy napkeleti bölcsekről, mégis mennyire eleven, mennyire mozgalmas és sokatmondó a híradás. Megtudhatjuk belőle, hogy mi a célja Istennek az emberrel, miként akar eljuttatni országába. (Smidéliusz András)

Mennyei Atyánk! Micsoda lelki sötétségben élne ez a világ s mi valamennyien Nélküled! Köszönjük Neked, Szent Fiadat, Jézust, a világ Világosságát, ki ártatlan gyermekként jött közénk. Kérve kérünk, ne hagyj bennünket a bűn éjszakájában, világíts át szereteted fényével, s adjál – az Ő érdeméért – örök karácsonyt!


Mert a szeretet nélküli kötelességtudat kedvetlen.
A szeretet nélküli felelősség: figyelmetlen.
A szeretet nélküli igazság: kemény.
A szeretet nélküli okosság: gőgös.
A szeretet nélküli barátságosság: hűvös.
A szeretet nélküli rend: kicsinyes.
A szeretet nélküli hatalom: kíméletlen.
A szeretet nélküli birtoklás: fösvény.
A szeretet nélküli adakozás: képmutató.
A szeretet nélküli vallásosság: bigott.
A szeretet nélküli hit: vakbuzgó.
A szeretet nélküli remény: fanatikus.
A szeretet nélküli élet: értelmetlen.


Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki hisz benne, az el ne vesszen, hanem örökké éljen. Jn 3.16


Ne a hóban, csillagokban, ne ünnepi foszlós kalácson, ne díszített fákon, hanem a szívekben legyen karácsony! (Szilágyi Domokos)


Senki sem lehet rossz viszonyban az emberrel és ugyanakkor jó viszonyban az Istennel.


Úgy szerette Isten ezt a világot,
hogy Egyszülött Fiát adta érte.
Amikor sötétség borult a mindenségre,
csillagot gyújtott a csillagtalan égen.
Örök szeretettel kiválasztotta Máriát,
hogy édesanyja legyen szerelmes Fiának.
Azóta nem rémít a közelgő éjszaka minket,
a sötétség rémeitől nem kell félnünk.
Az erős Asszony Szülöttje győzött, Juda törzséből,
az éjszaka közepén mint győztes tért vissza.
Örülj és örvendezz, Boldogasszony, Mária,
mert rád ragyogott föltámadt Fiad világossága.
Egyedül a te hited világolt a Kálvária éjszakájában.
Egyedül a te hited várta Krisztus föltámadását,
csak te reméltél a fényben a halál sötét árnyai között.
Boldog vagy Mária, mert hinni tudtál, amikor a hit kialudt a földön.

Te vagy a mindenség aranymécsese,
Te vagy a förgeteges viharok éjszakáján a reménysugár,
mely Isten házának ablakából haza hívogat.
Te vagy az Asszony, ki meggyújtottad a szombati fényt a földön.
Lágy fényt, szelíd sugárt hoztál a vakok szemének,
napba öltözött Úrnő, lábad alatt a Hold,
csillagkoszorús Asszony, ki győzött az Őskígyó fölött.
A csillagos égbolt a te oltalmazó palástod,
a nyáresti szellő anyai simogatásod.
Földünk égbenyúló világos szirtje,
érintetlen hegycsúcs, bűntelenség tiszta földje.
Isten arcának anyai mosolygása,
Szentlélek érzékeny ezüsthárfája.
Téged köszöntünk, esthajnalcsillag.
Hozzád menekülünk szorongattatásainkban, Jézus édesanyja.
Téged választott ki Isten, hogy elküldhesse Fiát a földre.
Köszöntünk, megtestesülésnek szent öle.
Veled dicsőítjük a kiapadhatatlan fényesség forrását:
az Atya és a Fiú és a Lélek Szent Háromságát.
Dicsőség az Atyának és a Fiúnak és Szentlélek Istennek,
miképpen kezdetben vala, most és mindenkor és mindörökkön örökké.
Ámen


Uram, boldog, aki szeret Téged: barátját benned, ellenségét Érted. Soha szeretteit el nem veszítheti, mert abban kedvesek, Aki el nem vész.

„„Ügyeljetek arra, hogy senki se hajoljon el Isten kegyelmétől.”” (Zsid 12,15)

Délutántól elcsendesül a világ néhány órára. Betölt minket a békesség, a boldogság. Az Isten kegyelmének testté, emberré lett létező valósága. Jó lenne, ha nem csak néhány órányi emelkedett állapot lenne, amikor mi is közel hajolhatunk a hozzánk lehajló Istenhez. Szükséges, hogy másnap, az élet bajai, kísértései, próbatételei között se hajoljunk el ettől a nekünk adott kegyelemtől! Mert Isten adja, folyamatosan felénk nyújtja, ám mi sokszor habozunk elfogadni. (Kőháti Dóra)

„„A betegeket Jézus lába elé tették, és ő meggyógyította őket. A sokaság pedig csodálkozott, amikor látta, hogy a némák beszélnek, a nyomorékok épek lesznek, a bénák járnak, a vakok pedig látnak, és dicsőítette Izrael Istenét.”” (Mt 15,30–31) Nagyon vágyunk a gyógyulásra, mert beteg lélekkel és testtel kínszenvedés az élet. Időnként orvoshoz kell menni. Néha nehéz, mert félünk, hogy nem empátiával bánik majd velünk. Hogy félrekezel, hogy csak egy kórkép, egy eset leszünk. Azok, akik betegeiket Jézus lába elé vitték, a legnagyobb jót tették. Ez a mi dolgunk is. Vigyük a betegeinket Jézus elé! Mindenekelőtt magunkat! Betegek vagyunk, amíg ő ránk nem teszi kezét, amíg meg nem szabadít rabságunkból. Neki nem csak egy eset vagyunk, neki fontos, hogy nekünk mi fáj, és meg akar gyógyítani. (Kőháti Dóra)

A derűs keresztyén ajánlás a hithez. Amint a kirakat elé állsz megnézni, mi mindent lehet ott venni, éppen úgy tekintenek az emberek az arcodra, vajon mi is lakik a szívedben?


A legfontosabb dolog nem az egymás felett aratott győzelem. Az életben sokkal fontosabb másokat győzelemhez segíteni, akkor is, ha ez azzal jár, hogy nekünk le kell lassítani.

„A népek eljönnek mind, és leborulnak előtted, mert nyilvánvalóvá lettek igazságos ítéleteid.” (Jel 15,4)

Mikor lesz végre igazság e földön? Jézus születése előtt feszült várakozás hatotta át a népet, majd megérkezett egy gyermek, aki nem úgy jött, nem úgy szólt, tanított, cselekedett, harcolt, amint várták. És nem dicsőn, hanem a megvetett keresztfán halt meg. Megbocsátásról beszélt, és lehajolt a bűnöshöz, a megvetetthez. Most még sokan nem értik, miként működik Isten ítélete, igazsága, de a hívő ember már most Isten tenyerén élheti életét. És akinek kegyelemből megadatik ez a hit, az leborul elé. S eljön majd a nap, az óra, amikor minden nép előtt minden nyilvánvalóvá lesz. Adjunk hálát, hogy már most itt Isten kezében, kegyelmében vagyunk. (Kőháti Dóra)

Ahelyett, hogy vennék Neked valamit, amit szeretnél, valami olyat adok Neked, ami az enyém, ami tényleg az enyém. Egy ajándékot. Valamit, ami jelzi, hogy tisztelem azt az embert, aki itt ül velem szemben, és arra kérem, hogy értse meg, mennyire fontos, hogy vele lehetek. Most már van valamije, ami egy kicsit én vagyok, van belőlem egy darabkája.
Paulo Coelho

Ahol meghidegült a szeretet az emberekkel szemben, ott a világosság elé is árnyék borult.

„Áldott az Úr, Izráel Istene, hogy meglátogatta népét, és váltságot szerzett neki.” (Lk 1,68)

Zakariás énekének első mondata ez, amellyel Keresztelő János születésekor a némaságából meggyógyult édesapa ad hálát Istennek csodatetteiért, s amely a keresztény egyház liturgiájának is évszázadok óta fontos eleme. A népét meglátogató s neki váltságot szerző Isten szabadításának megkerülhetetlen mérföldköve a karácsonyi esemény. Az emberré lett Üdvözítő útját készíti majd elő az a gyermek, kinek világra jötte felett Zakariás most dicséretet énekel. (Smidéliusz András)

„Az emberek igaz uralkodója, az istenfélő uralkodó olyan, mint a fölkelő nap reggeli fénye.” (2Sám 23,3–4)

Az alá- és fölérendeltség ősi rendje ellen ifjúkorunkban mindnyájan tiltakozunk. A felnőtté válás jele, ha belátjuk, e sajátos felelősségvállalás, vezető és beosztott szerepköre nélkül nem képzelhető el az élet jó rendje, nem működik a teremtettség. Keresztényként valljuk, hogy bármelyik pozícióban végezzük is mindennapi feladatainkat, végső soron Urunknak tartozunk számadással. Az istenfélő vezető olyan, mint a felkelő nap fénye. Világosságot, áttekinthetőséget látni döntéseiben; mindenkiörül, ha jó szándékkal megjelenik a munkatársak között; fényt hoz az életükbe, reménységet az új kezdetre. (D. Szebik Imre)

Azok a dolgok, amelyek pénzen megvehetők, nem lehetnek igazán értékesek.


Egyáltalán nem az a kérdés, hogy milyen alkalmaim vannak a szolgálatra, hanem az, mennyire adtam át magam az Ő rendelkezésére. (Victor János)


Fújhat bármiféle szél, válhat gonosszá a tél, az este békét ígér. Lassan itt a pillanat, talán felenged a fagy az összes jég szív alatt. Kinn a hóesés minden lábnyomot befed, ahogy a hit a sok sebet, és a fák felett valahol ott lebeg a halk csengőszó.


Glória szálljon a Mennybe fel, jöjjön a földre a Béke, és az emberi szívbe a jóakarat. Ámen


Ha úgy bánunk egy emberrel, amilyennek mutatja magát, akkor rosszabbá válik, mint amilyen valójában. Ha úgy bánunk vele, amilyen lenni szeretne, segítünk neki azzá válni, amire képes. (Goethe)


Szükségünk van a csendre, hogy megérinthessük a lelkeket.
Kalkuttai Teréz Anya

A keresztények a társadalomban erkölcsi bátorsággal foglalnak állást minden mellett, ami jogos, igazságos és becsületes… Meg kell találnunk helyünket a társadalomban. Akik felelősségteljes poszton vannak, jogosultak a tiszteletünkre, támogatásunkra és együttmunkálkodásunkra. (Billy Graham)


A vallási mánia, a féloldalas túlbuzgóság kevés az életszentséghez. A szívet üresen kell hagyni annak, aki érkezik. A szívünk nem gyomor, hanem Istent váró, és őt befogadó szervünk. A szív mélyén ürességnek kell lennie, ahová Isten megérkezhet.


A világ összes anyagai között, a szeretetnek van a legerősebb kötőképessége és teherbíró ereje.


Amikor remélünk, akkor legyőzzük a félelmet, megértjük a megpróbáltatás értelmét. Bizalmunkat Istenbe vetjük, hiszünk a lehetetlenben, észrevesszük az éjszakában jelenlévő Istent, megtanulunk imádkozni. (Carlo Caretto)


Az aggodalom olyan, mint a hintaszék teszel valamit, de nem jutsz el sehová. (Linda Dillow)


Azt, amitől félsz te magad is, mással se tegyed meg. (Hobbes)


BENEDICTUS

Áldott az Úr, atyáink Istene,
mert meglátogatta és megváltotta az ő népét;
Erős szabadítót támasztott minékünk
szolgájának, Dávidnak családjából.
Amint szólott a szentek szájával,
ősidők óta a próféták ajka által,
megszabadít az ellenség kezéből,
mindazoktól, akik gyűlölettel néznek minket;
atyáinkkal irgalmat gyakorol,
hogy szent szövetségére emlékezzék,
az esküre, amelyet Ábrahám atyánknak esküdött,
hogy nekünk váltja be, amit ígért;
hogy félelem nélkül
és megszabadulva az ellenség kezéből,
neki szolgálatot teljesítsünk:
szentségben és igazságban járjunk előtte
napról napra, amíg élünk.

Téged pedig, gyermek,
a fölséges Isten prófétájának fognak mondani,
mert az Úr előtt jársz, egyengetni az ő útját;
az üdvösség ismeretére tanítod nemzetét,
hogy bocsánatot nyerjen minden bűnük
Istenünk irgalmas szívétől,
amellyel meglátogat minket
felkelő Napunk a magasságból,
hogy fényt hozzon azoknak, aki sötétségben
és halálos homályban ülnek,
lépteinket pedig a béke útjára vezérelje.

Ég-e a gyertyád, mai keresztény?
Te voltál egykor az a nemes fény,
mely a világot bearanyozta,
s az eget hozzánk közelebb hozta.

Újra sötét lett adventi éjünk. -
Elfelejtettük, hogyan is éljünk,
nincs más igaz fény, Jézusra várunk,
Ővele bizton hazatalálunk.

Adventi gyertyák pisla világa
mennyei fényként lobban a mába,
szemünk próféták szemével látja:
sarjadozik már Jessze virága!

Egy szűz virágszál gyümölcsöt érlel.
szép aranyalmát, Karácsony éjjel.
Szép aranyalma, isteni Gyermek -
benne az ég s föld egymásra lelnek.

Gyújtsd meg a gyertyád, mai keresztény!
Légy ma, mint egykor, az a nemes fény,
mely a világot bearanyozza,
s Karácsony titkát közelebb hozza:

Karácsony titkát ránk harmatozza!


GYERTYA
Kis karácsonyfagyertya. Szép fehér.
Felül törött. Talán semmit se ér.
A belén észrevenni már, hogy égett.
S én mégse dobom el mint semmiséget.
Nézem, elémbe állítom,
majd a kezembe’ forgatom.
A cirádáit, ferdeségét,
törött voltát, sok betegségét
mind tudom már, mind ismerem.
Igénytelen, értéktelen.

Szépsége, ékessége, ára
nincs semmi. Mégse dobom el.
Félreteszem karácsonyfára.
Majd a lángjába néz szemem,
s nem lesz nekem
igénytelen, értéktelen.
Sok betegsége, ferdesége,
törött volta nem semmiség-e,
ha ott lobog az ágon,
s vezérlőm, világom,
útmutató fény Betlehem felé?
Tekintetem sugarát issza,
lelkem száll századokon vissza:
a nagy csodát csodálja újra
és megremeg belé.

Magában semmi. Félredobnám.
De ha zöld fenyőről ragyog rám,
a szívem fölviszi az égig,
az eget meg lehozza hozzám.

Kezembe’ forgatom, nézegetem,
s valami egyre azt súgja nekem,
hogy ez a kis gyertya az életem.
Görbe, törött, beteg.
Valami, amit senki nem keres,
mert észrevenni nem is érdemes.
Végigélni se volna érdemes,
ha nem lenne karácsony…
Ha ki nem gyúlhatna sokadmagával
karácsonyesti csodálatos fákon…
ha Betlehem felé utat mutatva,
nem ragyoghatna, nem világolhatna,
végigélni se volna érdemes.

De van karácsony, s én úgy szeretem
kis gyertyaéletem.
Ameddig karácsonyra vártam,
értelmét, célját soká nem találtam.
Míg egy szép angyalénekes,
halk estén Betlehembe értem,
s fel nem ujjongtam: „Most már értem,
most már tudom, miért is élek
ezen a nagy sötét világon:
hogy világítson kicsi gyertyalángom
előre, Betlehem felé
és megváltatlan, Megváltóra váró,
sok emberszív dobbanjon meg belé.”

Kis karácsonyfagyertya. Szép fehér.
Felül törött. Talán semmit se ér.
De ha zöld fenyőről ragyog rád,
a szíved felviszi az égig,
az eget meg lehozza hozzád.
Túrmezei Erzsébet

„„Ha majd azt mondják nektek, hogy forduljatok a halottidézőkhöz és jövendőmondókhoz, ezt feleljétek: Nem Istenéhez kell fordulnia a népnek?”” (Ézs 8,19)

Ma nagy üzlet – régen is az volt – a jóslás, jövendőmondás. Az éhség is ugyanaz az emberekben. A spiritualitás, a transzcendencia iránti vágy megteremti haszonélvezőit, akik visszaélnek a tudatlanság miatt kiszolgáltatottak nyomorúságával. A végső válaszokért és a naponkénti eligazításokért is csak egyetlen forrás felé fordulhatunk bizalommal: amely Istentől ered. Ebben segít nekünk hitünk legbiztosabb alapja: a Szentírás. (Kőháti Dóra)

„Hűséges az Úr, aki megerősít titeket, és megőriz a gonosztól.” (2Thessz 3,3)

Az élet nemes harc és kemény küzdelem. Ebben a harcban az győz, aki mindvégig hűséges Urához, Istenéhez. Ezért nincs fontosabb, mint ennek a kapcsolatnak az odaadó ápolása. Ő szól hozzánk a Biblia igéjén keresztül, mi pedig kereshetjük a találkozás lehetőségét a vele való beszélgetésben az imádság hullámhosszán. Így lehet esélyünk felülről való erőre és kitartásra. Így lehet esélyünk a mindennapi élet előre nem látott küzdelmeiben is a győzelemre és a nekünk ígért korona örömére. (D. Szebik Imre)

„Jeruzsálemet hegyek fogják körül, népét pedig az Úr karolja át most és mindörökké.” (Zsolt 125,2)

Irodalmi szépségű sor. Egy zarándok zsoltára, aki hosszú út után megérkezik a szent városba, és örvendezik. Az út, melyet jár, s amelyet mi is járunk, külső és belső út. Szép szimbólum a várost átölelő hegyek és a népet biztonságos, erős karjával védő Úr képének találkozása. Mai zarándokok, megszületett-e már szívünkben ez a mély, hálás Isten-bizalom? Az ünnep küszöbén van rá lehetőségünk: mélyedjünk el lelkünkben. (Kőháti Dóra)

„Jézus megkérdezte tanítványaitól: „Hát ti kinek mondotok engem?” Péter így válaszolt neki: „Te vagy a Krisztus.”” (Mk 8,29)

Miután a tanítványok megfogalmazták, hogy kinek mondják Jézust az emberek, most nekik is szembesülniük kell a kérdéssel: számukra kicsoda ő? Életünk legkülönlegesebb pillanatai közé tartozik, amikor már nem elég megszólaltatni mások véleményét, nem az a feladat, hogy felmérjük a közvélekedést, feltérképezzük az igényeket, vagy kiigazodjunk a különböző emberi érdekek útvesztőiben, hanem hogy hangot adjunk legszemélyesebb meggyőződésünknek, megfogalmazzuk saját hitvallásunkat. A legfontosabb kérdés ma is ez: kicsoda számodra Jézus? (Smidéliusz András)

Mikor felidézzük a régi karácsonyokat, rájövünk, hogy kis apróságok – nem a nagy csodák – adják a legbensőségesebb boldogságot.
Bob Hope


SÖTÉTBEN TÜNDÖKLŐ REMÉNYCSILLAGOK
Sötét éj borul rád, s nem látod még a hol(Napot),
De mielőtt feladnád a harcot,
Egy pillanatra emeld fel az arcod,
S nézz fel az égre, s vedd észre,
Hogy ott, hol talán nem is gondolod,
Csak neked ragyognak a reménycsillagok.
Tengernyi apró csoda, amely még rád vár,
S türelemre, kitartásra, bátorságra int,
Még ha minden reménytelennek tűnik is itt.
Gondold csak el, őket csak sötétben láthatod,
S fényük sugara csak akkor ragyoghat lelkedbe,
Ha sötét éj leple borítja azt be.
De ne félj, mert Valakinek gondja van rád,
S minden szomorú, fáradt éj után
Tündöklő, boldog Napot ád.


Uram, Jézus! Visszajöveteled tény, csak az idő kérdése. Azt pedig senki nem tudja közülünk. Ezért kell készen lennünk, hogy ne érjen kellemetlen meglepetés. Köszönöm, hogy a világ vége nekem a Te visszajöveteledet, a Veled való találkozást jelenti. Áldalak érte! Ámen

A derűs keresztyén jó ajánlás a hithez. Ahogyan a kirakat elé állsz megnézni, mi mindent lehet ott venni, éppen úgy tekintenek az emberek az arcodra, vajon mi is lakik szívedben. (Spurgeon)


Aki meg akarja ismerni a szeretetet, az menjen a keresztre feszítés hegyére, és szemlélje ott a Fájdalmak Emberének halálát. (Spurgeon)


Akit egyszer megrázott Isten áldozatának nagysága, annak az emberről alkotott képe megnő, kiteljesedik s ezentúl mindig a dráma ,,tétje” lesz. Nem Isten, hanem az ember léte kérdéses! Az embernek vannak szomjúságai, amiket csak emberen túli források oltanak. Van olyan világosság igénye, amit nem tud szolgálni sem az értelem, sem a társ, sem a látás szenvedélye. (Vasadi Péter)


Árnyék mögött fény ragyog,
Nagyobb mögött még nagyobb,
S amire nézek, az vagyok. (Gyökössy Endre)

„„Én, az Úr, vagyok a te Istened. Nem ismerhetsz rajtam kívül Istent, nincs más szabadító, csak én.”” (Hós 13,4)

Megváltónk születésének ünnepe kopogtat be hozzánk. Az egy Isten egyszülött Fia érkezik hozzánk. Félelmeink között, jövőnk ismeretlensége miatti szorongásainkban, terheink cipelése közben megfáradva Isten belép, és megmutatja szeretetét: a Teremtő és a teremtett lény meghitt találkozása. A felismerés, hogy nincs más isten, aki élő Úr, aki velem lenne a bajban, aki még bűneimmel is szeret, sőt megszabadít. Neki én, a legkisebb, a legméltatlanabb is fontos és drága vagyok. (Kőháti Dóra)

„Hiszen Isten nincs is messzire egyikünktől sem.” (ApCsel 17,27)

Napjainkban sokan kérdezik: „Hol van Isten?” Válaszunk ez lehet: megszólal a lelkiismeretünkben, bátorít a Biblia igéjében, teremtő jeleit és hatalma nagyságát mutatja a kozmosz szépsége és jó rendje. Őbenne és őáltala élünk, mozgunk és létezünk. Olykor még álmainkon keresztül is üzenhet nekünk. Legtisztábban mégis Jézus szava cseng számunkra, s igéje életünk biztos alapja. (D. Szebik Imre)

Jézus olyan út, amelyen célhoz jutunk.
Ecsedy Aladár


Jézusért nem rajongani kell, hanem Vele bensőleg azonosulni kell. Őt vállalni kell. (Cseri Kálmán)


Karácsony készül, emberek!
Szépek és tiszták legyetek!
Súroljátok föl lelketek,
csillogtassátok kedvetek,
legyetek újra gyermekek,
hogy emberek lehessetek!
Wass Albert


Kereszténynek lenni nagyobb dolog, mint annak látszani. (Pázmány Péter)


Kérlek Uram! Érintsd meg gyógyító kezeddel, akik műtétre várnak, kik hozzád szólnak, a beteg gyerekeket, azokat kik Tőled várnak gyógyulást!
Érintsd meg az elhagyatott, hajléktalan, magányos szíveket. Nyújts vígaszt a gyászolóknak és szomorkodóknak, erőt a gyengéknek, fényt s sötétségben botorkálóknak, életet minden léleknek. Ámen

„Krisztus mondja: »Amit csak kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek.«” (Jn 16,23)

Ha emberektől kérünk, csak remélni lehet, hogy megkapjuk, hogy megteszik, hogy nem felejtik el és hasonlók. De nem feltétlenül lehet készpénznek venni, hogy valóban úgy is lesz, amint várjuk. Jézus valami egészen más ígérettel szól tanítványaihoz. Amit kérünk – az ő nevében –, azt annak a gyermeknek a biztonságával, „merészségével” köszönhetjük meg, mint akinek szeretett szülője teljesítette kérését. Ez azonban csak hittel lehetséges. No de „bármit”? Hitünk, közelségünk, bizalmunk Istenhez kéréseink megfogalmazásában is segít, jó felé vezet. (Kőháti Dóra)

„Nektek pedig még a hajatok szálai is mind számon vannak tartva. Ne féljetek tehát.” (Mt 10,30–31)

Ha rácsodálkozunk teremtett világunk időbeli és térbeli szédítő távlataira, az éppúgy önmagunk jelentéktelenségének, kiszolgáltatottságának és sebezhetőségének érzését idézheti elő bennünk, mint az embervilág számos esetben megnyilvánuló erőszakossága. Urunk ma arról biztosít minket, hogy a mennyei Atyának gondja van a legkisebbekre, a leggyengébbekre és a legapróbb részletekre is. Gondviselő szeretete képes elűzni minden félelmünket. (Smidéliusz András)

Nem vagyok biztos abban, milyen lesz a mennyben, de egyet biztosan tudok. Ha meghalunk és eljön az idő, hogy az Úr ítéljen fölöttünk, nem azt kérdezi majd: mennyi jót tettünk életünkben, hanem mennyi szeretettel tettük.
Kalkuttai Teréz Anya


Tavaly, az adventi idő elején Eszter elhatározta, hogy meg fogja látogatni a déd mamáját, aki egy közeli faluban lakott. Minden évben az egész család el szokott hozzá látogatni karácsonykor, de Eszter azt gondolta, hogy most egyedül is útnak indul. Nagyon szerette hallgatni a 90 éves mama történeteit, és persze nagyon szerette azt a krumliprószát, amit a déd mama szokott sütni. A középiskolás lány néha maga is próbálkozott otthon ennek az egyszerű zalai ételnek az elkészítésével, de soha nem sikerült olyan ízletesre, mint ahogyan a mamának. Eszter meg volt róla győződve és mindig mondta is a mamának, hogy ő készíti a legfinomabb krumpliprószát és ő tudja a legszebb történeteket mesélni.
Még december elején megbeszélték, hogy az utolsó tanítási napon, amikor hamarabb befejeződnek a tanórák, Eszter menni fog, s a biztonság kedvéért két nappal még egyszer felhívta telefonon a mamát, hogy mehet-e. A fiatal lány készített egy kis ajándékot, s nagyon várta a találkozást. Vonattal utazott, s az út alig fél óráig tartott. A háta mögötti ülésen a gyerekek hangoskodva mesélték egymásnak az előző esti film eseményeit, de Eszter most egészen más történetre vágyott. A kellemetlen szagú, dohányfüstös vasúti kocsiban csak a frissen sült krumpliprósza illata járt a fejében. Ezek az apró kellemetlenségek nem vették el kedvét, s a szíve mélyén nagyon örült, hogy találkozik a dédivel. A kis falusi házba lépve azonban Eszter nem érezte az étel jól ismert, finom illatát, s ennek oka rögtön ki is derült. A mamát ágyban fekve, betegen találta.
A látogatás ettől kezdve teljesen eltért a tervezettől. Eszter nekiállt, hogy elkészítse a krumpliprószát, s amíg az étel sült, kitakarította a házat. A beteg jóízűen elfogyasztotta a friss ételt, közben pedig a dédunokája mesélt neki. Estefelé a mama azzal búcsúzott el Esztertől, hogy a dédunokája tudja a legfinomabb prószát készíteni és ő tud a legszebben mesélni.
Horváth István Sándor


Urunk, Jézus Krisztus, várjuk eljöveteled, várjuk a békét, mert annyi békétlenség van kívül a világban és bent a szívünkben! Várjuk eljöveteled, mert az igazságra éhezünk, és annyi igazságtalanság sújtja a népeket és az embereket! Várjuk eljöveteled, mert szomjazzuk a szabadságot, és mindnyájan a bajok és bűnök bilincseiben kínlódunk. Add vissza reménységünket, amit elvesztettünk. Nyisd meg szívünket, hogy befogadjunk Téged és nyugalmat találhassunk Benned. Ámen

A föld gyorsan lakhatatlanná válna, ha az emberek nem tennék meg udvariasságból azt, amit szeretetből képtelenek megtenni. És megfordítva: a világ csaknem tökéletes lenne, ha mindenkinek sikerülne szeretetből megtennie azt, amit csak udvariasságból tesz meg.


A Földön megélhető tragédiák vízszintes irányban hatnak, az Ég felé, az Isten felé való utunkat nem akadályozhatják meg. (Böjte Csaba)


A karácsony üzenete: soha nem vagyunk egyedül.


A könyvre kiadott pénz látszólag kidobott pénz. Mint a vetőmag. (Gárdonyi Géza)


A szeretet minden megnyilvánulása visszahull a szeretetre, amelyből fakadt. Annak, aki szeret, nincsen szüksége arra, hogy emlékezzenek rá. Van az elevenek országa meg a holtak országa, s a híd a szeretet, csak az marad meg, az az élet egyetlen értelme. (Thornton Wilder)


Advent: a várakozás megszentelése. Rokona annak a gyönyörű gondolatnak, hogy “meg kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk”. Gyermekkorunkban éltünk így. Vágyakoztunk arra – ami biztosan megjött. Télen: az első hóesésre. És várakozásunk ettől semmivel sem volt kisebb, erőtlenebb. Ellenkezőleg: nincs nagyobb kaland, mint hazaérkezni, hazatalálni – beteljesíteni és fölfedezni azt, ami a miénk. És nincs gyengébb és “jogosabb” birtoklás se, mint szeretnünk azt, akit szeretünk és aki szeret minket. Csak a szeretetben, csak az ismerősben születhet valódi “meglepetés”, lehetséges végeérhetetlenül várakoznunk és megérkeznünk, szakadatlanul utaznunk és szakadatlanul hazatalálnunk. Minden egyéb kaland, minden egyéb megismerés és minden egyéb várakozás véges és kérdéses. Így értem azt, hogy a karácsony a szeretet, és advent a várakozás megszentelése.
Az a gyerek, aki az első hóesésre vár – jól várakozik, s már várakozása is felér egy hosszú-hosszú hóeséssel. Az, aki hazakészül, már készülődésében otthon van. Az, aki szeretni tudja azt, ami az övé – szabad, és mentes a birtoklás minden görcsétől, kielégíthetetlen éhétől-szomjától. Aki pedig jól várakozik, az időből épp azt váltja meg, ami a leggépiesebb és legelviselhetetlenebb: a hetek, órák percek kattogó, szenvtelen vonulását. Aki valóban tud várni, abban megszületik az a mélységes türelem, amely szépségében és jelentésében semmivel se kevesebb annál, amire vár.
Pilinszky János


ADVENTI IMA

Látod, Istenem, milyen esendő vagyok?

Ha nagyjából rendben mennek a dolgaim, sokszor elfelejtek beszélgetni Veled. Bezzeg, ha fáj, ha szorít, sajog, ha kényszerít valami ott belül, rögtön kicsúszik a számon, szinte észrevétlenül: Istenem, add, hogy…

Haragszol ilyenkor rám? Kérlek, bocsásd meg ezt a vétkemet is! Bocsáss meg, hisz most is kérni szeretnék. Nemcsak magamnak, hanem másoknak is. Nekünk, akik eszeveszett tempóban száguldozunk az adventi fényekkel ékesített utcákon, böngésszük a karácsonyi katalógusokat, hogy mit milyen hitelből lehet megvásárolni, hogy gazdagabb legyen az ünnepünk.

Bármilyen régimódian hangzik, adj vissza nekünk a dió és alma öröméből egy kicsit! Add, hogy boldogan tudjunk gyönyörködni a gyerekeink álomittas szuszogásában, add, hogy tudjunk nevetni és merjünk sírni, ha úgy esik jól. Hogy néha megtudjunk tisztulni egy nagy zokogásban, és ne szégyelljük, hogy nemcsak csörtető, sikerorientált, manipulált géplények vagyunk, hanem érző, sérülékeny, törékeny emberek, akik kapnak elég sebet földi pályafutásuk során. Uram, add, hogy megtudjunk gyógyulni bajainkból!

Add, hogy érezzük, mikor érdemes tíz körömmel kapaszkodni, és mikor kell elengedni. Add, hogy ha elengedtünk valamit, ami fontos volt, kibírjuk a veszteség fájdalmát – ember módon, emberien.

Szabadíts meg minket a gyűlölettől, bosszúvágytól, ellenségeskedéstől, acsarkodástól!
Add, hogy higgyünk egymásnak, egymásban.

Add, hogy mosolyogjunk a csend hallatán, hogy találjuk meg minden napban az ünnepünket.

Add, hogy gyakran kezdjük így a Veled való beszélgetést: köszönöm, Istenem!

Bocsásd meg a vétkeinket, és add, hogy magunknak is megbocsássuk tévedéseinket.

Adj békét, mindnyájunknak, Uram!

Ámen!


Amikor Isten be akart mutatkozni, akkor mindent kizárt, ami lenyűgözhetett volna minket. Gyermekként jött közénk, csecsemőnek, ártatlan lénynek, törékenynek, kiszolgáltatottnak… Keresztre akasztotta hatalmát, hogy senki ne menjen hozzá érdekből vagy félelemből.
Ne várjunk semmi mást Istentől, csak azt, hogy szeressen és tanítson meg minket is szeretni.


Az evangélium elhozta a korrupciótól való megszabadulást és az ember Jézushoz való hűségében válhat igazzá. Az igaz ember hűségből él.
(Hamvas Béla)


Az öröm akkor kezdődik, amikor abbahagyod saját boldogságod keresését azért, hogy megkísérelj másokat boldoggá tenni. (Michel Quoist)


BÉKE
Valami furcsa összehangolódás,
Valami ritka rend -
Széthúzó erők erős egyensúlya,
Mély belső bizonyosság idebent -
Bizonyosság arról, hogy élni jó,
Szenvedni elkerülhetetlen,
Szeretni tisztán: megistenülés,
Meghalni szép -
S a kifejezést meglelni mindezekhez,
Megtalálni a felséges Igét:
Az Igét mindezekhez:
A Béke ez.
Orkán ordíthat aztán odakünt,
Robbanhat ezer bomba: kárbament,
De kárt nem okozott.
Bent:
Csend.
A Béke itt kezdődik.
Bent:
Csend.
Isten hozott.
Reményik Sándor

„Futok egyenest a cél felé, Isten mennyei elhívásának a Krisztus Jézusban adott jutalmáért.” (Fil 3,14) Szombaton inkább leállna az ember. Túl sok a hétköznapok futása, túl sok a cél, túl fáradtak vagyunk már minden újabb futáshoz, minden újabb célhoz. Akik ilyenkor kirándulni indulnak, talán mégis megértik ezt az érzést. Nem robot az, ami felé tartunk, hanem boldog fáradtság, a ránk váró nagyszerű utak, a valódi célok, távoli titkok. (Koczor Tamás)

„„Ha lehetséges, amennyire tőletek telik, éljetek minden emberrel békességben.”” (Róm 12,18) Nézzük végig huszonnégy óránkat: hányszor voltunk békétlenség okozói? És hányszor elszenvedői? Hány ingerült mondat, gonoszkodás, bántás indult ki tőlünk, és érkezett hozzánk? Jó így élni? Lehet így élni, harcban, küzdelemben a világgal? Talán csoda kellene, hogy békében tudjunk élni? A fenti mondat Pál apostoltól származik! Őt megbékéltette Isten, felragyogott neki a Krisztus. Tudta, hogy nincs lehetetlen. Az ünnep fényei között lássuk meg a legragyogóbb fényt, a békesség hozóját. (Kőháti Dóra)

Jöjj el, Úr Jézus, akire a népek várakoznak, s akire mi is várakozunk! Örvendeztess meg minket isteni jelenléteddel! Nagy szükségünk van arra, hogy fényt hozz bűnös életünk sötétségébe. Saját erőnkből képtelenek vagyunk arra, hogy legyőzzük a sötétséget. Nehezen tudjuk megkülönböztetni a világ csalóka fényeit a te világosságodtól, amely most még oly erőtlennek látszik.

Jézus, legyél Te bennünk a Fény! Növekedjél bennünk Te, az igazi fény! És add, hogy Téged, az igazi fényt sugározzunk a világba!

„Megmenti a nincstelent, a szegény embereket megsegíti.” (Zsolt 72,13) Ma a tévében egy ismert segélyszervezet képviselői beszéltek egyre sokasodó munkájukról. Mennyi a szegény, a rászoruló, a magányos, a nélkülöző. Szeretetéhségről beszéltek, hiszen ők, akik nap mint nap a legelesettebbek mellett vannak, tudják, hogy milyen embermentésre van szükség napjainkban. Ami éhség is, de messze nem csak testi! Ha segíthetünk egymáson, ne mulasszuk el. S adjunk abból az örömbe és bizonyosságba fordult reményből is bőven, amelynek ünnepére készülünk e napokban: hogy az ígért Megmentő, a Megváltó megérkezett ebbe a világba. (Kőháti Dóra)

„Odament Jézushoz egy leprás, aki könyörögve és térdre borulva így szólt hozzá: „Ha akarod, meg tudsz tisztítani.”” (Mk 1,40) A mi akaratunk igen szűk határok közé van szorítva, gyakran képtelen arra, hogy tetteink mozgatórugója legyen. Az emberi akarat mindig alávetett: vágyak, ügyek, hatalmak szolgálója, s többnyire mégis függetlenségre, önrendelkezésre törekszik. Jézus akarata szabad, ám ő azt páratlan módon mégis önként, mindenben engedelmes Fiúként rendeli alá Atyja akaratának. A történet folytatásából tudjuk: Jézus akarta, hogy ez a leprás meggyógyuljon betegségéből – az ő Isten rendelkezésére bocsátott akarata előtt pedig nincsen akadály. (Smidéliusz András)

Urunk, irgalmas Isten, szentséges, hatalmas, te vagy a békesség, te vagy az egység, te vagy a tisztaság, te vagy a jóság. Atyja és Ura vagy mindazoknak, akik szívükben békés gondolatokat táplálnak. Adj nekünk alázatosságot, reményt és erős hitet! Add, hogy a szeretet Lelke, a te Lelked éltessen minket; – segíts egymáshoz tiszta szeretetben közelednünk, mert ez minden parancs foglalata és beteljesítése! Segíts, hogy a békesség és az egyetértés fiai legyünk, és így méltók legyünk arra, hogy boldognak nevezzen minket szent Fiad! Általa és vele legyen neked dicsőség és hatalom, a jóságos Szentlélekkel együtt!
Jeruzsálemi Szent Cirill

A bűnt el lehet törölni a Megváltó vérével, és nem lehet eltakarni a vallásosság köpenyével.
Spurgeon

„„A minden vigasztalás Istene megvigasztal minket minden nyomorúságunkban, hogy mi is megvigasztalhassunk másokat minden nyomorúságban, azzal a vigasztalással, amellyel az Isten vigasztal minket.”” (2Kor 1,3–4) A vigasztalás kiapadhatatlan forrása Isten. Ezt mindenki tudja, aki átélte, hogy milyen az igazi nyomorúság; vigaszt keresett, kapkodott mindenfelé, de nem talált megnyugvást. Aki felemésztette a tartalékait, annak energiaforrásra van szüksége, amely feltölti, és viszi tovább. Isten vigasztalása a zsoltárokban, az evangéliumokban, a Biblia számos helyén meglelhető. De vigasztalása testté is lett Jézusban. Aki minden nyomorúságot vállalt értünk, hogy vigasztalónk lehessen. Kiáltsunk hozzá bizalommal! (Kőháti Dóra)

A szeretet megalapozásához az áldozattal kell hozzákezdeni.
Saint-Exupéry


Aki önmagának él, nem él, mert nem ismeri a lét örömét és koronáját. Csak az tudja, mi az igazi élet, aki Istennek és másoknak él.
Spurgeon

„Aki tudna jót tenni, de nem teszi: bűne az annak.” (Jak 4,17) Azzal, hogy nem teszek rosszat, még nem vagyok „jófiú”. Nem húzhatom ki magam, amikor azt mondom: „Nem lopok, nem csalok, nem kívánom a másét!” A jóság nem passzivitás, hanem válasz egy Istentől kapott lehetőségre. Ha nem teszek semmit, azzal hátat fordítok Isten szándékának. Bár nyíltan nem lépek vissza küldetésemtől, mégsem akarok tudomást venni arról, amire küldettem. (Benkóczy Péter)

Akiknek Isten az Atyjuk, azoknak az Egyház az anyjuk. (Kálvin János)


Az emberi növekedés kezdete az elfogadás és a szeretet. (Jean Vanier)


Az újjászületésnél nem a régi ház tatarozásáról, hanem annak lebontásáról van szó. Nem a szív renoválását, hanem egy új szív és egy megújhodott lélek elnyerését jelenti. (Spurgeon)


Az ünnep csak úgy szép, ha képes vagyok szeretni még. Mert nincs karácsony, ha magam bezárom, és nem teszem ki eléd.


Bármi legyen is, amire figyelmünket leginkább fordítjuk, erősebbé fog válni az életünkben.


GYERMEKEM

Boldog vagy gyermekem, mert látom
Szívedbe rejtett vágyaid.
Boldog vagy gyermekem, mert áldom
És megvigyázom lépteid.

Lépted vigyázom,
Szíved megáldom,
Lépted vigyázom szüntelen,
Gyermekem!

Megóvlak, s magamhoz ölellek,
Ha felém nyújtod két kezed.
Éltető forrásra lelsz bennem,
Ha belém oltod életed.

Tekints Atyádra,
S ne fordulj hátra!
Tekints rám és már ne félj,
Csak remélj!

Lélektől lélekig,
Szívemtől szívedig
Szálljon e dal
Szóljon e dal.
Lélektől lélekig,
Szívemtől szívedig
Szálljon e dal
Szóljon e dal.


Ha szeretjük egymást, nem fogjuk elítélni egymást, vagy rosszat mondani egymásra… Nem nyeljük le a másikat, mintha vadállatok lennénk. Nem is ingereljük vagy irigyeljük egymást, és nem hazudunk egymásnak… Ha szeretjük egymást, jók és együttérzők, türelmesek leszünk egymáshoz és megbocsátunk egymásnak, engedelmeskedünk és építjük egymást, zúgolódás nélkül vendégszeretetet nyújtunk egymásnak, bíztatjuk, intjük és vigasztaljuk egymást, imádkozunk egymásért, és egymás terhét hordozzuk.
J. Stott

„Ha vétkezik valaki, van pártfogónk az Atyánál: az igaz Jézus Krisztus.” (1Jn 2,1) A küszöbönálló karácsony csodálatos eseményről üzen: annak az Igaznak a világra jöttéről, aki a bűneinek ügyét rendezni képtelen ember pártfogója, szabadítója. Ezzel a Krisztussal szeretné megismertetni mindenkori olvasóit a levélíró. Jézus ismeretének ugyanakkor olyan látható következménye is van az ember életében, mint az ő parancsolatainak megtartása. (Smidéliusz András)

„Így szólt az Úr: Ha megtérsz, megengedem, hogy újból szolgálatomba állj.” (Jer 15,19a)

Szegény Jeremiás! Elpanaszolja, hogy mennyire becsapottnak érzi magát, erre Isten azt mondja: térj meg! Nem ápolja hitetlenségét, nem gondozza magányát. De hát mit is mondhatna mást? Abból a depresszióból ez volt az egyetlen kiút. Mint ahogy talán mindenből, ami átok, elveszettség, magány vagy hitetlenség, ez az egyetlen kiút. (Koczor Tamás)

Jó az, ha a gyermeknek minden gondolatát lesik, és még ki sem mondta, máris minden óhaja teljesül? Véleményem szerint nem. A gyermek, akinek nincs módja szívből vágyakozni valami után, mert mindent megkap, mielőtt a kívánság határozott formát öltene benne, nem ismeri meg azt a tiszta örömet, amit az ajándék jelent, és igazán értékelni sem lesz képes a tárgyakat, amelyek körülveszik őt. (Ranschburg Jenő)


Minden próbatétel és minden nehézség, amivel találkozunk, arról szól, hogy az ember, ha magába tekint, felismerhesse, hogy milyen erő irányítja, mi motiválja cselekedeteiben.


Minden szeretet ősképe a golgotai áldozat: önmagamat maradéktalanul odaadni. (Hamvas Béla)


Nekem arra van szükségem, aki tengerre nyíló ablak, nem pedig tükör, amely unos-untig csak engem mutat.
Antoine de Saint-Exupéry

„A hívők, az Isten gyermekei soha ne féljenek a környezetváltozástól, mert minden környezetváltozás új és új áldásokat tartogat számukra.” (Spurgeon)


A karácsony üzenete: soha nem vagyunk egyedül.


A keresztény gazdagsága és tisztessége Krisztus a mennyben, Krisztus tisztessége egy keresztény a földön. (Luther)

„A mi Istenünk az Úr! Megőrzött bennünket minden úton, amelyen jártunk.” (Józs 24,17) Ezt csak az tudja így kimondani, akinek az útja nehéz, göröngyös, veszélyekkel teli, kalandos volt. Aki visszatekintve megpihenhet. Aki nem magányos, mert vannak társai, akiknek felteheti a kérdést: „Emlékszel?” És az emlékezés öröme erőt ad, és arra biztat, hogy a mai napom minden gondját is az Úrra bízzam, hiszen ő a mi Istenünk, aki a tenyerén hordoz, és nem engedi, hogy elbukjunk. (Benkóczy Péter)

Aki azt óhajtja, hogy Isten meghallgassa őt, kell, hogy ő hallgasson először Istenre. (Gyökössy Endre)



Az ádventi várakozás nem csupán a Karácsony ünnepét előkésztő lelki hangulat, hanem az Úr kereszthalálából, dicsőséges feltámadásából és a Lélek pünkösdi kiáradásából megszületett keresztény hit élő, eleven középpontja, mert csak az a hit krisztusi, amely remél, és elmondhatja Szent Jánossal: „Hittünk a szeretetben.” Aki pedig a szeretetben hisz, az remél.


Az életed Isten ajándéka, az pedig, hogy hogyan éled le, a te ajándékod Istennek és társaidnak.


Az emberi élet célja, hogy eggyé legyen Istennel. (Chambers)


Bajban mutatkozik meg, hogy ki jóbarát,
hisz jó körülmények közt van barát elég. (Euripidész)


Kereszthordozásunk megoldása nem ott kezdődik, hogy Urunk elveszi rólunk a keresztet, hanem ott, hogy erőt ad a hordozására.

„Mert ha vannak is úgynevezett istenek, nekünk mégis egyetlen Istenünk az Atya, akitől van a mindenség, mi is őérte, és egyetlen Urunk a Jézus Krisztus, aki által van a mindenség, mi is őáltala.” (1Kor 8,5–6) Levelének éppen előző mondatában szögezi le világosan Pál apostol, hogy „Isten nincs más, csak egy”. Jól tudja azonban azt is, hogy léteznek ebben a világban olyan hatalmak, amelyek könnyen bálványává válhatnak a megalapozatlan hitű, életét a bizonytalanra építő embernek. Ezért fontos felismerni: létünk és sorsunk a világot teremtő és fenntartó Istennek és az egyetlen Úrnak, Jézus Krisztusnak van alávetve. (Smidéliusz András)

„Tedd meg mindazt, ami a kezed ügyébe esik, és amihez erőd van.” (Préd 9,10) A két igét ma ez a szó köti össze: erő. Amihez erőnk van. Sokszor azt hiszem, ehhez vagy ahhoz már nincs erőm. Ahhoz, hogy megtegyünk mindent, Isten ad bátorságot, kedvet és energiát. Ez az ige hadat üzen mai lustaságomnak. (Koczor Tamás)

„Töredékes az ismeretünk és töredékes a prófétálásunk. Amikor pedig eljön a tökéletes, eltöröltetik a töredékes.” (1Kor 13,9–10)

Ady Endre a 20. század életérzését így fogalmazta meg: „minden Egész eltörött”. Valójában azonban a bűnbe esett emberi lét és a történelem sodrába vettetve mindig is híjával voltunk, vagyunk és leszünk is a teljességnek, a tökéletességnek. Jézus Krisztusban a teljesség, a tökéletesség lép be a töredékesbe, a mi bűn, betegség, öregedés és halál által szilánkokra zúzott életünkbe is. Ha meglátjuk őt életünk tükörszilánkjaiban, akkor megláthatunk valamit az előttünk álló reménységből is. (László Virgil)

A keresztény ember Isten gyermeke, Jézus Krisztus testvére, Isten országának örököse. (Luther)


“A nap sugaraival azért szállhat alá a földbe, mert a magasság útját járja, s azért lehet minden élet forrása, mivel minden élő szolgája.”


A szomjas ember, ha nem az élet vízéből iszik, akkor az útjába eső pocsolyából fog inni! (Bódi Miklós)


Az alázatból áradó fény, mely ránk vetül, egyedül az isteni hívásból ragyog fel. Az alázat önmagunk ismerete Isten előtt: Csak akkor vagyunk valóban alázatos szívűek, ha találkozunk Istennel, Isten pedig csak akkor találhat ránk, ha alázatosak vagyunk. Az alázat lényegileg együttlétet feltételez, nem pedig magányt, továbbá választ, nem pedig belső monológot. Benne keresztezi egymást az ember- és az istenismeret: igazán csak Isten előtt tudom megismerni önmagam, az Ő fényében és az Ő fénye által, és Őt is csak akkor ismerem meg igazán, ha alázatos szívvel – mint Teremtőmet és Megmentőmet, mint életem Forrását és Célját – ismerem, akitől mindenem függ, beleértve még azt is, hogy ekképpen megismerhetem Őt. Alázatunk nem a miénk, ahogyan az általa nyert tudásunk sem. Az Istenre irányuló figyelemből születik az alázat. Az alázat tehát lényünk legmélyére irányuló, bensőséges önismeret, azonban értéke csak akkor tárul fel igazán, ha szeretetteljes módon megtöretik az isteni másságon. Önmagunk semmisségének ismerete, csak Isten előtt lehetséges.
Jézus az alázatos szíveket Szívéhez hasonlóvá formálja, megmentve őket attól a kényszertől, hogy folytonosan mérlegeljék saját értéküket, és hogy másokkal hasonlítgassák össze magukat. Az alázat által Isten előtt állunk, s megszabadulunk a magunkkal szembeni bizalom és bizalmatlanság dilemmájától.


Az igazi barátság feltételezi a szeretetet, mely a gyengédséghez vezet el; a bizalmat, mely nem aggodalmaskodik barátunk hűtlenségének lehetőségén; a szabadságot, mely nem fél kimondani a maga ellenvéleményét; az egybetartozás érzését, mely nagylelkűen tud adni és örömmel elfogadni; végül az érdekek kizárását, mely nem kíván mást a barátnak, mint annak előbbre jutását a bölcsességben. (Augustinus)


Az Isten szeretet, nagylelkűség és megbocsátás; ha hiszünk ebben, sosem fogjuk hagyni, hogy a gyengeségeink megbénítsanak.
Paulo Coelho


Boldog, aki Téged szeret, Uram. Barátját Benned, ellenségét érted. (Augustinus)


Csak háromféle ember van: olyan, aki Istent szolgálja; ez az ember okos és boldog. Olyan, aki keresi, mert még nem találta meg; ez az ember okos, de még nem boldog. Olyan, aki él, anélkül, hogy keresné Istent; ez az ember ostoba és boldogtalan. (B. Pascal)


Csendesítsd le szívünket, Jézusunk, hogy meghalljuk szereteted és életünket megigazító útmutatásod szavát. Ámen

„Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség, és az emberekhez jóakarat.” (Lk 2,14) Egyszer gyerekkorunkban a bátyámmal belopóztunk abba a szobába, ahol a karácsonyfa állt, és előre megnéztük az ajándékokat. A szüleink azt mondták, elrontottuk a meglepetést. Erre az angyalénekre azonban nem tudok várni karácsonyig. Nem tudom megvárni a pásztorokat, nem tudom megvárni, amíg besötétedik. Ha az angyalok nem kiáltják, kiáltom én. Mert már ma kell ez az ég felé szálló dicsőség, és már ma kell ez a békesség. (Koczor Tamás)

„Ezért ahogyan mindenben bővelkedtek: hitben és igében, ismeretben és minden buzgóságban és a tőlünk rátok áradó szeretetben, úgy ebben az adakozásban is legyetek bőkezűek.” (2Kor 8,7) Gyűjtés indult a gyülekezetekben az éhínség miatt nélkülöző jeruzsálemi testvérek megsegítésére. Nem volt még szociális segély, központi támogatások, de a gyülekezetekben erős volt a felelősségérzet egymás iránt. Ma is adódhat olyan helyzet keresztény testvérek életében, akiket például egyházmegyei alkalmakról jól ismerünk, hogy hiányt szenvednek, és mi tudnánk nekik segíteni. Bőkezűen segítünk-e ilyenkor? (Hulej Enikő)

Ha csak akkor volnék Krisztusé, amikor érzem, akkor ritkán volnék az Övé.

„Hat napon át dolgozz, de a hetedik napon pihenj.” (2Móz 34,21) A munka és a pihenés egyensúlyát nem könnyű ma megtalálnunk. Egyfelől testi-lelki túlhajszoltság jellemzi sokunk életét, míg másokat legjobb szándékuk mellett is munkanélküliség sújt vagy fenyeget. Nemcsak a betevő falat megszerzéséért való „gürizés” mókuskerekében nem tudunk szünetet tartani, hanem folyamatos stresszözönben élünk. Adjuk meg tehát a testnek, ami a testé, a léleknek, ami a léleké, a szellemnek, ami a szellemé! Ha a harmónia felborul, előbb-utóbb mi magunk látjuk kárát. Isteni parancs ez a mi védelmünkben, vegyük komolyan! (László Virgil)

KARÁCSONY FELÉ
Szép Tündérország támad föl szívemben,
Ilyenkor decemberben.
A szeretetnek csillagára nézek,
Megszáll egy titkos, gyönyörű igézet,
Ilyenkor decemberben.

Bizalmas szívvel járom a világot,
S amit az élet vágott,
Behegesztem a sebet a szívemben,
És hiszek újra égi szeretetben,
Ilyenkor decemberben.

És valahol csak kétkedő beszédet hallok,
Szomorún nézek.
A kis Jézuska itt van a közelben,
Legyünk hát jobbak, s higgyünk rendületlen,
S ne csak így decemberben.
Juhász Gyula


Könnyebb az igazságot felismerni, mint elismerni.
Nietzsche


Ne gondolja senki, hogy amit másokért tehet, vagy amit másoknak adhat, az jelentéktelen semmi csupán, s a fáradságot sem éri meg. Sok apró patak is hatalmas folyammá egyesül.

Princetown-ban történt, hogy a kilencéves Amanda Wellings szülei és tanítónője, Mrs. Bobak, egyaránt készek voltak elismerni, hogy a kislánynak komoly gondjai vannak a matematikával. A felnőttek összeültek, hogy megbeszéljék a problémát, és először úgy döntöttek, hogy talán segíteni fog, ha iskola után mindennap korrepetáláson vesz részt. Nyolc hét múlva, negyven óra korrepetálás után ismét összeültek, és megvizsgálták Amanda jegyeit. Semmi sem változott. Amanda minden héten elégtelenre írta a matematika dolgozatát. Ekkor a szülők és a tanítónő egyetértettek abban, hogy a matematika nem tartozik Amanda erősségei közé, és arra kell őt ösztönözni, hogy azokra a tárgyakra összpontosítson, amelyekben tehetséges.
Kis idő elteltével Mrs. Bobak újabb találkozóra hívta Amanda szüleit. Amint Tom és Susan Wellings a tanáriba léptek, Susan hirtelen megszólalt: “Annyira örülök, hogy ismét behívott minket. Szeretnénk megköszönni a fáradozásait Amandával, melyek végre eredményre vezettek.” A kislány jegyei ugyanis matematikából hétről-hétre javultak; már a legjobbak között volt az osztályból, és az elmúlt három héten egyetlen hibát sem ejtett. Mrs. Bobak zavartan válaszolt:
- De hiszen azért hívtam be önöket, hogy én gratuláljak önöknek!
- Mi nem csináltunk semmit. Az ön korrepetálásának köszönhetjük. Mi csak azt ellenőriztük, hogy megcsinálta -e a házi feladatát. – Mondta Mr. Wellings.
- Én már közel két hónapja nem is korrepetáltam őt – tulajdonképpen azóta, amikor a legutóbb találkoztunk. Azt mondtam Amandának, hogy már nem kell jönnie. – Válaszolta a tanítónő.
Amikor Amanda szülei zavartan, de annál kíváncsibban hazaértek, hogy mi okozta leányuk matematikai képességeiben beállt figyelemre méltó javulást, Amanda már aludt. Ezért másnap reggel az asztalnál Mr. Wellings mosolyogva a feleségére nézett, majd a lányukra, és megkérdezte:
- Amanda kedvesem, mitől javultak meg a matematika-jegyeid, és merre jártál iskola után, amikor azt gondoltuk, hogy Mrs. Bobakkal vagy?
- Halottam egy bácsiról itt a városban, aki jó matekos. Így aznap, amikor Mrs. Bobak azt mondta, hogy már nem fog többet tanítani, elmentem hozzá. Tommy, a padtársam mutatta meg, hol lakik. Bekopogtam az ajtón, és elmondtam neki, hogy mi a baj. Nagyon kedves és türelmes volt. Meghallgatott, és amikor befejeztem, azt mondta, hogy jöjjek el hozzá mindennap iskola után. Azt mondta, hogy segíteni fog.
Aztán így folytatta a kislány:
- Apu, ez a bácsi mindent tud, még nálad is többet. Ő tanította meg nekem a matematikát. Ugyanazt tanította amit Mrs. Bobak is próbált megtanítani nekem, de egészen másképp.
Amandát félbeszakította az édesanyja:
- Hogy hívják ezt a bácsit?
A kislány ezt válaszolta:
- Nem tudom biztosan, mert annyiféle betű van a nevében, hogy nem tudtam megjegyezni. De valami olyasmi, mint Einstein.
A szülők hátradőltek és egymásra néztek. Amanda folytatta:
- Azt mondta, hogy egyikünk-másikunk lassúbb, mint a többi, de a végén mindnyájan ugyanoda jutunk. Ha nem ismered el, hogy szükséged van valamire, sohasem fogod megkapni azt. Légy őszinte magadhoz, ha elismered tökéletlenségeidet nagy növekedés és csodálatos időszak előtt állsz. Az alázat a titok. Azzal kezdődik, hogy beismerünk egy egyszerű igazságot: Jézus nélkül semmit nem tehetünk, de Vele minden lehetséges.

Rossz kedvünk és savanyú arcunk senkit sem vont Krisztushoz. (Spurgeon)


Sokat tesz, aki keveset tesz, de azt teszi, amit tennie kell; nem tesz semmit, aki sokat tesz, de nem azt teszi, amit tennie kell.

„Várva vártam az Urat, és ő lehajolt hozzám, meghallotta kiáltásomat.” (Zsolt 40,2) Én kicsinynek, törékenynek, kiszolgáltatottnak érzem magam: csak egy pont vagyok, egy homokszem a sivatagban. És mégis fontos! Nem értem, miért, de a számára értékes vagyok. És én, ez a jelentéktelen senki, szóltam a Teremtőhöz. Csak úgy, mert a terhek alatt kiszaladt a számon. Feljajdultam és vártam: „Istenem, légy a segítségemre!” És ő egyszer csak, egy teljesen váratlan pillanatban odahajolt hozzám, az apró teremtményhez, közvetlen közel. Kiemelt a ciszternából, biztonságos alapra helyezett engem. És most boldog vagyok…! (Benkóczy Péter)