Vianney Szent János gondolatai

A tiszta lélek szép rózsa; a három isteni személy leszáll a mennyből illatát élvezni.


Akiben a Szentlélek lakik, az Isten jelenlétében van és sosem unatkozik, mert szívéből szeretet árad.


Amikor befogadjátok Krisztus Urunk testét, mondjátok: „Ó az én jó Atyám, aki a mennyekben vagy, fölajánlom most neked a te kedves Fiadat úgy, amint levették a keresztről és a Szent Szűz karjába tették, úgy, amint Ő fölajánlotta magát értünk való áldozatul. Fölajánlom szentséges Testét, és szent Anyja ajkával kérem tőled bűneim bocsánatát, hogy jó szentáldozást végezhessek, hogy elnyerjem ezt és ezt a kegyelmet… a hitet, szeretetet, alázatosságot…”


Az ítélet napján látni fogjuk Krisztus Urunk testét átragyogni azoknak a megdicsőülteknek a testén, akik méltóképpen vették Őt magukhoz itt a földön. Olyan lesz, mint az arany a rézben, vagy ezüst az ólomban.


Isten az, aki leszáll a földre, hogy áldozati bárány legyen bűneinkért, Isten az, aki szenved, Isten az, aki meghal, Isten az, aki minden gyötrelmet eltűr, mert hordozni akarja bűneink terhét!... A kereszt láttára megértjük, hogy gonoszság a bűn és gyűlölnünk kell. Térjünk magunkba: nézzük meg, hogy mi tennivalónk van „szegény” életünk megjobbítására!


Isten egészen a halálig szeretett minket, szent Szívében, mint isteni tulajdonság, mégis ott van az igazságosság. A Boldogságos Szűz szívében nincs más, csak irgalom… „Anyám – mondja neki az Úr Jézus - , tőled semmit sem tudok megtagadni. Ha a pokolban lehetséges volna a bánat, te még a pokolnak is kegyelmet nyernél. „


Nézzétek Istenes Szent Jánost: szokása volt, hogy lábat mosott a szegényeknek, mielőtt megebédeltette volna őket. Egy napon, amint lehajolt egy szegény koldus lábához, látja, hogy ott van rajta a szögek helye. Megindultan emeli föl a fejét és fölkiált: „Hát te vagy az Uram?!” Krisztus Urunk ezt mondja neki: „János, örömmel látom, hogy gondod van szegényeimre.” Azzal eltűnt.


Ó, milyen jó szeretni a jó Istent! A szeretetnek át kell fognia az eget!... Az ima egy kicsit segít ebben, mert ez a lélek égbe emelkedése…


Semmi sem a miénk, csak az akaratunk. Ez az egyedüli, amit önmagunkból hódolatajándék gyanánt adhatunk a jó Istennek. Ezért mondjuk, hogy egyszeri lemondás önakaratunkról kedvesebb neki, mint különben harminc napi böjt.



http://www.rakospalotaifoplebania.hu/taxonomy/term/6

Szent II. János Pál gondolatai

A Boldogságos Szűz Mária, a Magyarok Nagyasszonya – akinek pártfogását nemzetetek oly sokszor megtapasztalt a történelme folyamán – vezesse egyházi és állami vezetőiteket, egész hazátokat a most kezdődő új évezredben a fejlődés, a haladás, a keresztény értékek, a szolidaritás, a béke útján!


A keresztény lelkiség lényegi sajátossága, hogy a tanítványnak egyre inkább hasonlóvá kell válnia Mesteréhez.


A természetjárásban az ember sok örömet talál. Olyan örömök ezek, amelyekhez az ember fáradság és erőfeszítések, méghozzá közös erőfeszítések árán jut el.


Az emberiség válaszút előtt áll, ma sokkal inkább, mint bármikor a múltban. Ó, Szent Szűz, ma is csak és kizárólag a Te Fiad, Jézus lehet a mi üdvösségünk!


Az Istennel való eleven kapcsolat megnöveli az emberben élete egyediségének és értékének, valamint személyi méltóságának tudatát.


Ha … ilyen nagy figyelmet érdemel a minden életet, még a jogtalan támadó és vétkes ember életét is megillető tisztelet, mennyivel inkább kell föltétlenül érvényesülnie a „ne ölj” parancsnak, ha ártatlan személyről van szó! Fokozottan érvényes ez, ha az ártatlan ember gyenge és védtelen, és csak Isten parancsolatának abszolút erejében talál oltalmat mások önkényével és hatalmaskodásával szemben.


„Íme a te Anyád” (Jn 19,27) Jézus halála előtt a legdrágább kincsét ajándékozta János apostolnak: Édesanyját, Máriát. A Megváltó utolsó szavai voltak ezek, ezért magasztos, mintegy lelki végrendeletét kifejező szavak.


Minden, ami a másikat sérti, ami az embert lealacsonyítja, nemcsak a sértettet érinti, hanem a sértőt is.


Minden fiatalban, még a társadalom perifériájáról származó vagy egyenesen züllött személyiségben is megvannak a jó csírái, amelyek – megfelelő ösztönzés mellett – képesek őt a hit és a becsületes élet útjára vezetni.


Próbáljunk meg elfogulatlanul gondolkodni: mehetett volna még tovább Isten a leereszkedésben, az emberhez való közeledésben…? Bizonyos értelemben, Isten már túlságosan is sokat tett! Krisztus talán nem lett „a zsidóknak botrány, a pogányoknak meg balgaság”? (vö. 1Kor 1,23) Az ember már nem volt képes elviselni az ilyen fokú közelséget, s elkezdett tiltakozni.


http://www.rakospalotaifoplebania.hu/taxonomy/term/10