2017. február 24., péntek

"...Isten gyermekeinek neveznek minket, és azok is vagyunk."


(1Jn 3,1)


Ez a félmondat, hogy "azok is vagyunk", nincs benne a Károli-Bibliában, de az új fordításba az eredeti szöveg alapján bekerült. Nagy dolog, ha Istennek valóban igazi gyermekei vagyunk.

Észak-Koreában élt egy szörnyűséges diktátor: Kim Ir Szen. Nemrég kiderítették róla a szovjet titkosszolgálat dokumentumai alapján, hogy valószínűleg nem is ő volt az igazi Kim Ir Szen. Tényleg létezett egy ilyen nevű fiatalember, aki a partizán harcokban kitűnt rendkívüli ügyességével, sok győztes akciót vezetett, és elterjedt róla a nép körében, hogy nem fogja a golyó - de egyszer mégiscsak fogta a golyó, és meghalt. A vezetőség eltitkolta, mert féltek, hogy megtörik az ellenállás, ha a nép megtudja, hogy meghalt a vezér. Kerestek egy hozzá hasonló embert, és beállították a helyére. Ez az új Kim Ir Szen jóval fiatalabb volt az igazinál, próbálták öregbíteni. Beetették a népet. Évtizedekig dicsőítettek parancsszóra valakit, aki nem is "önmaga" volt.
És mi igaziak vagyunk-e? Elhívnak az ifjúsági körbe, és ott hozzá kell szólni az Igéhez, imádkozni kell. Aki azt tudja mondani: "Édesatyám, Veled ébredtem ma, és nemcsak itt vagyok veled, de tiéd az életem", annak ez nem kínos. De kialakulhat egy tudathasadásos állapot - hívő keresztyénnek mutatkozom, de belül nem vagyok az. Nem szeretnék még nagyobb terhet tenni azokra, akik küszködnek ezzel a kérdéssel. Istennek nem az az öröme, hogy kizárjon, mondván: "Itt lapulsz, mellébeszélsz, te képmutató, nem ismerlek téged." Nem jött el az utolsó ítélet ideje, még vár rád, hogy igazi gyermeke légy. Akárkik is vagyunk, akármi is történt velünk az elmúlt héten vagy hónapokban, Isten annak örül, hogy újra elmondhatja a hívását: "Jöjj haza, gyermekem."
Ha pedig úgy érezzük: otthon vagyunk - lehet, hogy a nagyobbik testvérre hasonlítunk a tékozló fiú történetéből, aki mindent tud, ő a bennfentes, gitározik, nyüzsög, de az Atyával nincs szeretetkapcsolatban. Mindig mindenkit elítél. Főleg a tróger öccsét, akinek esze ágában sincs eljönni a templomba, mert nőkkel tölti az idejét, iszik. "Az Úr is megmondta, hogy kevesen vannak a keskeny úton, akik az életre mennek, és, sorry, sokan mennek a széles úton a pokolba." Csakhogy ezt az Úr sírva mondta, és ebbe belehalt. Spurgeon szerint a gyülekezet azokért van, akik még nincsenek ott.
(Szeverényi János)




Ha nem érted a Bibliát


A hegyek között az éjszakai kisvonat zakatolva futott. A zsúfoltság miatt anyám mellett szorongtam, és azon töprengtem, hogy elmondjam-e neki, ami a szívemet nyomja. Tübingenben várt rám, ahol teológiát tanultam, s most együtt utaztunk hazafelé. Végül összeszedtem bátorságomat: „Anyám, bevallom neked, hogy elvesztettem örömömet a Biblia tanulmányozásában. Annyi felfoghatatlan és nehéz dolgot találok benne. Rengeteg az ellentmondás, a kibogozhatatlan állítás, ami ezt a könyvet élvezhetetlenné teszi a modern ember számára.”
Anyám mosolyogva válaszolt: „Ennek az az oka, hogy rosszul olvasod a Bibliát.” Megbántódva horkantam fel, úgy, hogy a mellettem ülő férfi csodálkozva leeresztette újságját. „Miért, hát hogyan olvassam? Olvasom az eredeti héber és görög szöveget, olvasok hozzá kommentárokat, hallgatom az előadásokat…”
Anyám megnyugtatóan tette karomra kezét, majd ezt mondta: „Emlékszel, hogy a háború alatt majdnem két évig megszakítás nélkül a fronton voltál, és nem kaptál szabadságot? S egy napon levél érkezett tőled, amit abban írtál, azt azóta sem felejtettem el: ’Leveleitekben állandóan élelmiszerjegyekről, tartalékolásról, sorban állásról irtok. Nem értem az egészet. Minden annyira megváltozott nálatok?’ Majd következett az a mondat, ami engem mélyen megindított: ’Mióta és milyen távol vagyok tőletek, hogy a hazai leveleket már meg sem értem?’”
Bólintottam. „Persze, nagyon jól emlékszem rá. De mi köze ennek a Bibliához?”
„Nézd – folytatta anyám -, te nem azt írtad annak idején, hogy édesanyám levelei élvezhetetlenek számomra, a modern ember számára. Azt sem írtad, hogy anyám leveleiben értelmetlen és ellentmondásos dolgok vannak. Egyszerűen annyit írtál: “Mióta és milyen távol vagyok tőletek, hogy a hazai leveleket már meg sem értem?”
Kezdett derengeni, hogy mire gondol. Figyelmesen hallgattam tovább.
„A Biblia is levél, édes fiam. Az élő Isten levele az örökkévaló hazából – neked címezve. Ha te ezt a levelet már nem tudod megérteni, akkor ne a levélben keresd a hibát, hanem magadban. Azt kell tehát mondanod: Milyen messze kerültem mennyei Atyámtól, hogy a levelét már nem tudom megérteni! Tehát el akarok abban mélyedni, és könyörögni fogok, hogy a hazai levelet a Szentlélek ismét megértethesse.”
Ezt követően hallgattunk, amíg a vonat be nem futott Urachba. De anyám tanácsát többé nem felejtettem el. Megmutatta számomra a Bibliához visszavezető utat.
„Boldog ember az, aki meglelte a bölcsességet (…). Élet fája ez azoknak, akik megragadják, és akik erre támaszkodnak, boldogok.” (Példabeszédek 3,13-18)

Kényelmes keresztyénség



Néha eltöprengek azon, hogy milyen jó dolgunk is van nekünk, magyarországi keresztyéneknek. Nem üldöznek minket a hitünkért, nincs betiltva a vallásunk, nem kell adót fizetnünk azért, mert keresztyének vagyunk. Szabadon tarthatunk istentiszteleteket, szervezhetünk programokat. Nem kell naponta harcolnunk a nem-keresztény ideológiák ellen, nem kötelező elfogadnunk az evolúció elméletét iskoláinkban. Még alaptörvényünkben is rögzítve van: Magyarország keresztyén gyökerű ország. Országunk vezetése is kinyilvánította elköteleződését a keresztyén értékek mellett, s meghallgatja a különböző keresztyén felekezetek véleményét.

Mindezek a dolgok akkor értékelődnek fel igazán, ha az ember külföldi híradásokat néz, s néha szörnyülködve hallja-olvassa, mi történik a világban. Örülhetünk, hogy ilyen országban élünk, Isten különös kegyelmének tarthatjuk, de nem szabad, hogy emiatt elkényelmesedjünk.

Mindezek mellett is tapasztalhatjuk, hogy nemzetünknek égető szüksége van az erkölcsi megújulásra, Krisztus váltságára. Ezért még ebben a „kényelmes” helyzetben se feledjük el, hogy a keresztyének legfontosabb feladata az evangélium, a megváltás hirdetése minden embernek. Krisztus aktív keresztyén életre hív mindnyájunkat.

„Vigyázz magadra és a tanításra, maradj meg azokban, mert ha ezt teszed, magadat is, és hallgatóidat is megmented.” (1Tim 4,16)





Kiválasztott vagyok?
Írta: Szász Lídia Dóra
Életünk legemlékezetesebb és értékesebb eseménye lesz az, amikor felismerhetjük, hogy a felséges Isten éppen bennünket választott. Először, amikor megszülethettünk a földi létre, majd pedig akkor, amikor életét adta Jézus, azért, hogy országának örökös tagjai lehessünk. A voksát ránk adó Úr tanácsolni tud életünk fontos lépéseinél, és segítséget ad döntéseinkhez, ha egyszer válaszoltunk már a követésére szóló meghívására.
Most, amikor a társadalom a Kit válasszunk? – időszakában él, erősítsen bennünket a betániai Mária, aki egykor Isten szavát választotta, amit nem vehetett el tőle senki. Ezzel a gazdag kinccsel, Istent ismerve léphetünk mi is mindig előre, a helyes irányba a földi választásaink során – mert Jézus már választott minket.


Jézus szavai: „Márta, Márta, sok mindenért aggódsz, és töröd magad, pedig kevésre van szükség, valójában csak egyre, és Mária a jó részt választotta, amelyet nem vesznek el tőle soha." (Lk 10,38-42)






Mégis korlátozott a világ megismerése?


A Fizika SH atlasz 205. oldalán egy érdekes rész olvasható Határozatlansági reláció címszó alatt (szerkesztett idézet):

„Werner Heisenberg (1901-1976) a részecske-hullám dualizmusból 1927-ben levezette, hogy bizonyos fizikai mennyiségek szorzata alapvetően bizonytalansággal, határozatlansággal rendelkezik. Ez egyáltalán nem mérési pontatlanság, hanem az anyag lényegi tulajdonsága.

Ez a határozatlanság csak a mikróvilágban tűnik elő, a közönséges hétköznapi életben nem vesszük észre... Az ember megszokott környezetéből vett tárgyakra a határozatlanság elhanyagolható: Ha egy 50 g tömegű lövedék sebessége 600 m/s, akkor a helykoordináta határozatlansága nem kisebb, mint 2,2 x 10-31 méter. Tehát lehetetlen egy részecske helyét és sebességét egyidejűleg tetszőleges pontossággal meghatározni. Ha a két fizikai mennyiség egyikét nagyon pontosan meghatározzuk, a másik ennek megfelelően bizonytalan lesz. (Ez a határozatlanság nem csak hely-sebesség összefüggésben, hanem energia-idő összefüggésben is érvényes.)

A Heisenberg-féle határozatlansági relációknak a fizikában nagy jelentőségük van: objektívek, és minden kétség felett állnak. Filozófiai értelmezésük pl. az, hogy a világ alapjában véve megismerhetetlen, szubjektív."

közli: Csapkovics Bertalan / Budapest

Isten kérdezte Jóbtól: „Ki zárta el ajtókkal a tengert, amikor buzogva előtört a föld gyomrából, amikor felhőbe öltöztettem, és sűrű homállyal takartam be, amikor határt szabtam neki, zárat és ajtókat raktam rá, és ezt mondtam: Eddig jöhetsz, tovább nem! Ez ellene áll büszke hullámaidnak!” (Jób 38,8-11)


MENNYEI AJÁNDÉK


Egyszer Márton Áron szülőfaluja talán legszegényebb családjának vendégei voltunk. Az élő hitű nagypapa gyermekei sajnos távol voltak az Úr Jézustól. Az egyik fiú (nevezzük Andrásnak) időközben gyermekével közösen vállalt munkát Magyarországon. Ennek okán többször próbáltam őket elcsalogatni az istentiszteletre, azonban vagy ők dolgoztak vasárnap is, vagy az én kötelezettségeim akadályozták meg, hogy hallgathassák Isten igéjét. Csalódott voltam, hogy e nélkül kellet befejezniük az itt eltöltött hónapokat.

A minap viszont felhívott telefonon, hogy Budapestre utazik, és vasárnap meglátogat bennünket. A hirtelen jött értesítés miatt át kellett szerveznem a vasárnapi családi programot. Mivel korán érkezett, így a vendégvárást az istentisztelettel kezdhettük: és ő nem volt fáradt, szívesen jött az igét hallgatni. A templomba menet beszélgettünk arról, hogy miért fontos istentiszteletre járni, hogy az Isten, beszélő Isten, aki alkalmakat készít a vele való találkozásra. András feszült figyelemmel hallgatta az igehirdetést, én pedig boldog voltam, hogy az Úrnak különös gondja van őrá is: számon tartotta őt, és hallhatta az evangéliumot.

Hálásan emlékezem még ma is az aznapi igére (lásd a keretes részt!), hiszen mennyit erőlködtem, görcsöltem érte: mindhiába; az Úr pedig könnyed mozdulattal hullatta szívébe a magot, az életet.

Dr. Klimó Hédi / Solymár

Jézus Krisztus hálaadása: „Magasztallak Atyám, menny és föld Ura, hogy elrejtetted ezeket a bölcsek és értelmesek elől, és kijelentetted a gyermekeknek. Igen, Atyám, mert így volt kedves előtted.” (Lk 10,21)



Mi a neved?



Tinédzser éveimet a szüleim munkája miatt külföldön töltöttem, és egy ottani ismerőssel a kulturális különbségekről beszélgethettünk. Szóba került a nők házasság utáni névhasználata is. Nálunk akkor még szinte mindenki a férje teljes nevét használta, míg más országban ez teljesen szokatlan volt. A feleség kicserélte a vezetéknevét – ennyi volt a változás. Csodálkoztam ezen, hiszen így a legfontosabbat nem tudják rólam: hogy férjnél vagyok! És azt sem, hogy ki a férjem, vagyis kihez is tartozom.
Nekünk, Isten gyermekeinek, mi a legfőbb ismertetőjelünk arra nézve, hogy kihez tartozunk, vagyis hogy Jézusé vagyunk? Az, hogy keresztyéneknek neveznek bennünket.

“Hiszen te közöttünk vagy, Uram, a te nevedről neveznek bennünket…” (Jer 14,9)




"Simon Péter Jézusnak lábai elé esék, mondván: Eredj el éntőlem, mert én bűnös ember vagyok, Uram!"

Lukács 5,8



Az önismeret

Lobogó fáklya az önismeret:
behatol lelkünk minden zugába,
hogy fényében az ember látva lássa,
kicsoda is... hogy Isten kit szeret.


ÚR JÉZUS KRISZTUS!
Tudjuk, hogy önmagunk megismerésénél nincsen nehezebb feladat a világon. Egyedül a Te szereteted és csodáid tükrében láthatjuk meg igazán, kik és milyenek vagyunk. Értünk hozott áldozatod tanúskodik róla, mennyi bűnünkért kellett meghalnod a kereszten. Áldunk érte, hogy nem utáltál meg, nem mondtál le rólunk és megváltottál minket ISTENNEK, A MI ATYÁNKNAK.
Ámen.



VALÓ VILÁG

Az egyik televíziós csatorna naponta sugározza Való világ című műsorát, ami több hónapon át tartja izgalomban a tv nézők bizonyos rétegét.

A műsorba sok-sok jelentkező közül választottak be több mint tíz férfit és nőt. A válogatás során igyekeztek a legkülönbözőbb ízlésű, érdeklődésű egyéneket összehozni egy olyan villába, ahol közös a fürdőszoba és hálóterem. A belső tereket bekamerázták, így éjjel-nappal felvehető minden mozdulat és a suttogva elmondott szó is. Ételben és italban mérték nélkül dúskálhatnak, a legkülönfélébb ruhákból válogathatnak, és a szabadság kivételével – hiszen a területet nem hagyhatják el – (sok) minden rendelkezésükre áll. Az épület egyébként ablaktalan, és átláthatatlan kerítés veszi körül. Nincs a villában telefon, rádió, tv, esetleg olvasásra alkalmas könyv, így egyetlen dolgot tehetnek, egymással foglalkozhatnak, ami egyre elfajultabbá és durvává teszi együttlétüket. Mivel hozzátartozóikkal sem tarthatják a kapcsolatot, ez különösen is megviseli őket – ezért, pl. időnként még a vagány férfiak is elsírják magukat. Mindeközben a végső győzelemre, a hatalmas jutalomra vár mindegyikőjük.

Az itt látható való világ maga a földi pokol, bemutatja az Isten nélkül élő emberek valóságos világát!

A műsor kiötlői, szerkesztői sok százezer ember számára bebizonyították, hogy ha az (a mégoly fényűző körülmények között is élő) emberek közül Krisztust kizárták, akkor kizárták a szeretetet, az irgalmasságot, a békességet, azaz az életet. Maradt a luxusba csomagolt egymás iránti gyűlölet, állandó trágárság; és valósággá válik, hogy az ember – elveszítve méltóságát – embernek farkasává lesz.

Benedek Csilla / Pécel

„Íme, mily jó és mily gyönyörűséges, amikor együtt lakoznak az atyafiak (…) Csak oda küld áldást az Úr, és életet örökké.” (Zsolt 133 – Károli)

Vigyázat! Az úton dolgoznak!
Írta: Horváth Mária
Aki járművel közlekedik, azt gyakran akadályozzák útlezárások, elterelések vagy szűkületek, amire tábla is felhívja a közlekedő figyelmét: „Az úton javítási munkát végeznek!". Ilyenkor a jármű utasainak több-kevesebb várakozással és egyéb kellemetlenséggel (zajjal, porral,
rossz minőségű útszakasszal, sárfelhordással) is számolnia kell. A javítás-karbantartás ugyan a majdani jobb közlekedést szolgálja, és a mindennapi élet velejárója, mégis sok kellemetlenséget okozhat.

Hasonló a keresztyén ember élete is: munkaterület, amit élete végéig alakít Isten, és a formálás – de különösen a tökéletlenség ténye – gyakran bosszúságot okoz. Az ilyen formáltatásnak is számtalan kellemetlen, a külső személő által érthetetlen vagy nehezen elviselhető kísérőjelensége van. És valószínű, hogy az útszakasz, amit mi kátyúsnak, kitérőnek vagy megrekedésnek látunk, az Isten tervébe illeszkedik, és fontos mozzanat abban, hogy valamit kimunkáljon gyermeke életében. Ezért, bármennyire ellenállhatatlannak érezzük is, hogy pillanatfelvételeket készítsünk egymásról, és abból messzemenő negatív következtetéseket vonjunk le, mégse tegyük! Mert Isten a reménytelennek tűnő helyzetekből is ad kiutat és örömteli végkifejletet. Ilyenkor ne felejtsük, hogy Isten maga ígérte, hogy akiben elkezdte a jó munkát, azt véghez is viszi. Tekinthetünk úgy az ilyen embertársunkra, mint akin ott a láthatatlan tábla: „Vigyázz! Az Úr dolgozik!" Amint az évekkel ezelőtt népszerű kitűzőkön olvashattuk: „Légy türelmes hozzám! Isten még nem készült el velem teljesen."

„Mert én ismerem az én gondolataimat, amelyet rólatok gondolok – így szól az ÚR –; békességre és nem háborúságra gondolok, hogy jövőt és reménységet adjak nektek." (Jeremiás 29,11)