2026. november 17., kedd

A jóság nem abban áll, hogy nem hibázunk, hanem abban, hogy javulni akarunk.


A szeretet nem múlik el, mert a szeretet maga az Isten.


A szeretet valóban gyógyít, de önmagában az, hogy szeretnek minket, még nem. Ez utóbbi csak annyit jelent, hogy nyitva áll az ajtó a gyógyulás, a boldogság, az élet előtt. Ahhoz azonban, hogy keresztülmenjünk ezen az ajtón, magunknak is szeretnünk kell.


Az Egyháznak és a világnak szüksége van az irgalomra, melyben testet ölt az a szeretet, amely erősebb a bűnnél és mindenfajta rossznál, mely az embert földi élete folyamán behálózza.


Egyetlen parancs van, a többi csak tanács: igyekezz úgy érezni, gondolkozni, cselekedni, hogy mindennek javára legyél. (Weöres Sándor)


Élt egyszer egy bölcs ember, akit nagyon szerettek a hazájában az emberek. Az ország gonosz hercege azonban gyűlölte, mert bizony szemben a bölccsel nem tudhatta magáénak népe szeretetét. Ezért aztán szüntelenül azon fáradozott, hogy lejárassa a bölcset. Végül is kidolgozott egy tervet. Holnap (mondta a herceg) amikor az öreg a piactérre megy, hogy szóljon az emberekhez, én is ott leszek. Egy galambot fogok a kezemben tartani, és azt mondom:
- No, tudós férfiú, mondd meg nekem, ez a madár, amit a kezemben tartok, élő vagy holt? Ha azt mondja holt, kinyitom majd a kezemet, és hagyom a madarat elrepülni. Ha azt mondja élő, akkor megfojtom a madarat a tenyeremben, és hagyom, hogy holtan essen a földre. Mindkét esetben bolonddá teszem a bölcs embert.
Eljött a másnap, és a herceg már ott állt a piactéren, jóval a bölcs megérkezése előtt. Türelmesen várakozott, és amikor a tudós megjelent és elkezdett beszélni, a herceg kivette a galambot a kalitkából, és mindenki számára hallhatóan megszólalt:
- Bölcs ember! – kiabálta – Szeretnék feltenni neked egy kérdést. Ez a madár, amit a kezemben tartok, élő vagy holt?
A tömeg elcsendesedett, és minden szem a megszólított felé fordult. A bölcs várt egy kicsit, majd először az emberekre, azután pedig a hercegre nézett, és azt mondta:
- Az, amit a kezedben tartasz, olyan amilyenné te teszed.


„Én vagyok az első és az utolsó, rajtam kívül nincs isten.” (Ézs 44,6)
Nagy és hatalmas a mi Istenünk. Különös, hogy erről gyakran megfeledkezünk, félünk és bizonytalankodunk, keressük a biztonságot adó erőket, támaszokat. Pedig énekeljük, hogy „erős várunk”, hogy kősziklára épít, aki Jézusra épít, benne bízik. Egyedül ő a történelem Ura, kezében van annak formálása, és ő életünk Ura is, életutunk vezetője, irányítója. Nincs rajta kívül hatalom és erő, mely felette volna, és kormányozhatná világunkat. Miért nem számolunk vele szüntelen? Miért nem bízzuk rá magunkat? (Tóth-Szöllős Mihály)


Ha nem engednék meg, hogy az egész nap folyamán egyetlen szót is kiejtsek, ez egyáltalán nem érintené az imádságomat… Percről percre, pillanatról pillanatra, így vagy amúgy a szívem közösségbe lépne Istennel. Az imádság nekem olyan lényeges, mint a tüdőm lihegése és a szívem dobogása. (Spurgeon)


Ha valakiről valami rosszat hallasz, akkor oszd azt kétfelé, ami megmarad, azt ismét négyfelé… és ami marad, arról hallgass!


“Három nehéz dolog van a világon:
Úgy mondani igazat, hogy senkinek ne fájjon,
Úgy mondani kellemest, hogy hízelgés ne legyen,
És úgy érvényesülni, hogy senkit se tapossunk el.”
(Goethe)


Hidd el, hogyha a koldusnak fillért adsz szeretettel, jobban esik neki, mintha forintot adsz szeretet nélkül.


„Jézus által vigyük Isten elé a dicsőítés áldozatát mindenkor, azaz nevéről vallást tévő ajkaink gyümölcsét.” (Zsid 13,15)
Sokszor hallunk a Lélek gyümölcseiről, s jól ismerjük őket a Galatákhoz írt levélből: „szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás”. Mai igénk egy új gyümölcsről ír: Isten dicsőítéséről. Mennyire hiányzik ez az életünkből! Árad a panasz, könyörgés, kérés imádságainkban, de Isten végtelen nagyságának és szeretetének dicsőítése alig hangzik fel ajkainkról. Egy dal mindezt így fogalmazza meg: „Itt vagyok most, jó Uram, hozzád száll e dal. Tudod, sokszor hívtalak, de ma másképp szól e hang. Mert ma nem azt kérem, hogy adj még, nem könyörgök: figyelj rám, csak azt mondom, hogy szeretlek, Atyám!” Gyönyörű gyümölcs az ember életében, ha bármilyen élethelyzetben ki tudja mondani: Szeretlek, Atyám! (Deák László)


„Képesek legyetek felfogni minden szenttel együtt: mi a szélesség és hosszúság, magasság és mélység; és így megismerjétek Krisztusnak minden ismeretet meghaladó szeretetét, hogy teljességre jussatok, az Isten mindent átfogó teljességéig.” (Ef 3,18–19)
A krisztusi szeretet az az erőtér, amelyben igazán jól mérjük fel a paramétereket. A hatása alatt megváltozik minden. A lehetetlennek tűnő távolságok megrövidülnek, a feneketlen mélység nem nyel el többé – és az elérhetetlen magaslatok elérhetővé válnak. Ennek a szeretetnek az erőterében gyógyulnak a sebek, szelídülnek a szavak, lágyabbak a léptek. Átéljük a közelséget Istennel és a testvérrel. Nincs, ami elválaszt többé. (Túri Krisztina)


KICSIT TÖBB…
Kicsit több békesség, jóság, szelídség,
Kevesebb erőszak, gyűlölet, irigység,
Kicsit több igazság úton, útfélen,
Kicsit több segítség bajban, veszélyben.
Kicsit több “mi” és kevesebb “én”,
Kicsit több erő, szeretet, remény.
És sokkal több virág az élet útjára,
Mert a sírokra már úgyis hiába.


Minden csoda gyökerében egy boldog hitvallás rejlik: én megtapasztaltam Istent, és nagyobb volt mindennél a világon. (Ravasz László)


„Örüljetek, állítsátok helyre a jó rendet magatok között, fogadjátok el az intést, jussatok egyetértésre, éljetek békességben, akkor a szeretet és a békesség Istene veletek lesz.” (2Kor 13,11)
Örömben, jó rendben, egyetértésben, békességben, szeretetben élni jó. Tiszta lelkiismerettel, harmóniában kis és nagy közösségben. A háborúzásra – ma már tudjuk – testi tünetek garmadájával reagálunk, magunkat (is) tönkretesszük, nem csak az ellenfelet. Pál ismerte az embert, és azt is tudta, hogy minden közösségben adódhat konfliktus. Szeretettel, jó szóval felkészít, hogy mit kell tenni, ha baj van. A belőlünk fakadó békétlenség orvossága nem más, mint a lehető legszorosabb kapcsolat a békesség forrásával, a Krisztusban emberré lett Istennel. (Kőháti Dóra)


Szeresd azokat is, akiknek életstílusa idegen számodra,
ez által közelebb kerülhetsz Istenhez.

2026. november 16., hétfő

A kedvesség az a nyelv, amelyen a süket hallani tud, a vak pedig látni. (Mark Twain)


A szeretet vagy a gyűlölet megváltoztatja az igazságot. (Blaise Pascal)


„A világ elmúlik, és annak kívánsága is; de aki Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké.” (1Jn 2,17)
Örökös változás kívül és belül. Minden, ami körülvesz, mozgásban van; a tegnap még népszerű, divatos, elavul, és helyette jön valami új, más – felkeltve a vágyat, hogy birtokoljuk, hogy hasonlítsunk rá, hogy megfeleljünk neki. Csak maga Isten van túl időn, változáson, és az, aki életét hozzá fűzi és méri. Az megmarad örökké, bármilyen felfoghatatlan is ez arról az oldalról, ahol az ember az idő-tér meghatározottságában él. (Túri Krisztina)


Az arany ott van, ahol megtalálod.
aranyásó mondás


Az egyetlen baj a semmittevéssel, hogy nem tudod, mikor végeztél.


Az emberi beszéd bölcsebbnek és vonzóbbnak tűnhetik, mint Isten szava, de nincsen benne élet. Az Isten Igéje, ha egyszerű is, mindenható, amilyen mindenható az, Akitől ered. (Spurgeon)


Beszélni kell, mert a hallgatásnak egész fészekalja rút, fekete kisgyermeke születik: a félreértés, a sértődés, a megbántott önérzet, a kétely.


„Dicsérjétek az Urat! Adjatok hálát az Úrnak, mert jó, mert örökké tart szeretete!” (Zsolt 106,1)
Így kezdődik a bűnbánati zsoltár: dicsérettel és hálaadással. Isten előtt nem a panasszal és bűnvallással kell kezdeni, hanem ahogy a zsoltáros teszi. Ez rámutat arra, hogy milyen közösségben vagyok Istenemmel, miért merhetek bűneimmel elé állni és félelem nélkül számot adni. És mindezt miért tehetem? Mert örökkévaló szeretettel szeret, ezért jó hozzám, meghallgat, és Krisztusért, akit ártatlan bárányként feláldozott, megbocsát nekem. (Tóth-Szöllős Mihály)


Egyetlen dolgom e földön, a szeretet.
Victor Hugo


Ha engedelmesség helyett azoknak rokonszenvét és részvétét keresed, akik igazat adnak neked, akkor lelki érzéked elhomályosul, és te használhatatlan leszel.

Ha már nincsen tenéked semmi igazságod Isten előtt: mutasd fel Neki a Jézus Krisztus megtört testét és véres áldozatát, mint a te igazságodat és érdemedet.
Ethán


„Így szól az Úr: Vele leszek a nyomorúságban, kiragadom onnan, és megdicsőítem őt.” (Zsolt 91,15)
Mi a legnagyobb nyomorúság? A száz legszegényebb emberről is megjelent a minap egy kiadvány. Ki-ki döntse el ízlése, érzékenysége szerint: kell-e, jó-e erről így beszélni vagy ezzel szembesíteni a nem olcsó sajtótermékeket magának megengedő konszolidált népet. Tény: a pesti aluljárókban a kartondobozokban élő koldusok látványa ma már alig feltűnő, megszokott utcakép lett… Azt hiszem, a legnagyobb nyomorúság az, ha már a lelkünkben is feladtunk mindent. Ha nem látjuk a fényt, amely fentről igenis sugárzik ránk, a kiragadó, megmentő kegyelmet, amely megtalál a mélyben. Ha már nincs hitünk, és üres az ég, az lehet a legnagyobb nyomorúság. És még akkor is utánunk tud nyúlni az Isten. (Kőháti Dóra)


Most fogom fel igazán azon végső, legvégső tanítás értelmét, ami az emberi gondolkodás, költészet és a hit mindenkori üzenete: megváltás csak szeretet által és szeretetben lehetséges!


S felfogom, hogy az az ember, akinek ezen a Földön többé semmije sem maradt, lehet boldog – még ha csak pillanatokra is -, ha bensőséges odaadással fogadja magába a szeretett ember képét. Az elképzelhető, lehető legsivárabb külső körülmények között, olyan helyzetbe kényszerítve, ami lehetetlenné teszi, hogy tettek által valósítsa meg önmagát, olyan helyzetben, amiben az egyetlen felmutatható teljesítmény maga az igaz szenvedés, ahol a teljesítmény egyedül a belső tartással elviselt szenvedésből áll, ilyen helyzetben is kiteljesedhet az ember a szeretetteljes szemlélődésben, abban a szellem alkotta képben való elmélyülésben, amit a szeretett emberről magában hord. Életemben először vagyok képes arra, hogy felfogjam, mit is jelent valójában, amikor azt mondja az Írás: az angyalok boldogok a vég nélküli Fenségesség határtalan szerető szemlélésében.
Viktor E. Frankl – …mégis mondj igent az életre c. könyvéből


Sehogy sem tetszett nekem, amikor láttam, hogy az emberek csak tantételeket fogadtak be anélkül, hogy megismerték volna Jézus Krisztust, vagy saját megváltásuk szükségét. (John Bunyan)


Szeretet nélkül lehet, hogy nincs gond, nincs fájdalom, de nincs öröm és tartalom sem az életünkben.


Szeretném, ha tudnád, hogy a sivatagban is nyílik virág,
s hogy a hóesésben is van melegség, mert így él a világ.
Szeretném, ha velem együtt kiáltanád, hogy suttogva is értem szavad.
Mert így nincs az a szív, mely megszakad.
Szeretném, ha látnád, hogy a vak ember is láthat csodás dolgokat,
s kinek néma az élet, az is várja a hangokat.
Szeretném, ha együtt élnénk meg azokat a dolgokat,
melyeket sok ember a jelentéktelen dolgok miatt egyre csak halogat.


„Uram, egyengesd előttem az utat!” (Zsolt 5,9)
Magyarország a Hortobágy, paprika, gulyás és a kátyúk országa. Kocsik tucatjai mennek tönkre naponta a rengeteg hibás útszakasz miatt… és eközben hány lélek megy tönkre a kátyús lelki utak miatt? Hány szív törik ketté a göröngyös, becstelen életutakon? Rengeteg. Éppen ezért van szükségünk Isten igazságára, amely elüldöz minden hamisságot, és kiegyenesíti a felé vezető utunkat. Engedd, hogy segítsen! (Deák László)


Uram, irgalmazz! Krisztus, kegyelmezz! Uram, irgalmazz!

2026. november 15., vasárnap

A hibák mindig vastagok ott, ahol a szeretet vékony. (Spurgeon)


Aki üdvözülni akar, az olvassa úgy Isten Igéjét, mintha rajta kívül senki sem volna a világon. Akkor Isten Igéjének minden vigasztalása neki szól. (Luther Márton)


Az ember korlátlan lehetőségei elé a legtöbb akadályt önmaga állítja.


„Az Úr azonban így felelt neki: „Márta, Márta, sok mindenért aggódsz és nyugtalankodsz, pedig kevésre van szükség, valójában csak egyre. Mária a jó részt választotta, amelyet nem vehetnek el tőle.”” (Lk 10, 41– 42)
Hazánkban népbetegség az aggódás. Keresztyén emberként komolyan kell vennünk mindazokat, akiket elborít az aggódás és a holnaptól való félelem. Amikor aggódó emberrel találkozunk, akkor nem lebecsülni kell ezeket a gondokat, hanem a helyes irányba kell fordítanunk testvéreink figyelmét: „Ne a gondok nagyságát nézd, hanem a gondoknál sokkal hatalmasabb Istent. Ragadd meg az egyedül szükséges dolgot, amely nemcsak a gondok között tart meg, hanem életed – és örök életed – minden napján.” (Deák László)


Bátorság kell ahhoz, hogy kiállj a meggyőződéseid mellett, amikor tudod, hogy mások kétségbe fogják vonni azokat. Amikor hajlandó vagy kiállni valamiért vagy kipróbálni valamit, mindig lesz valaki, aki támadni fog. Ralph Waldo Emerson írja: “Bármit is teszel, bátorságra van szükséged. Akármilyen útirányt választasz is, mindig lesz valaki, aki azt mondja, hogy tévedsz. Mindig támadnak majd olyan nehézségek, melyek azt próbálják elhitetni veled, hogy kritikusaidnak igaza van. Ahhoz, hogy eltervezzünk valamit, és azt végig is vigyük, ugyanolyan bátorságra van szükségünk, mint egy katonának. A békének is megvannak a maga győzelmei, de bátor emberek kellenek ahhoz, hogy kivívják őket.” Bátorság kell ahhoz, hogy szembe tudj nézni a rólad szóló igazsággal. Jézus azt mondta: “megismeritek az igazságot, és az igazság megszabadít titeket”. De mielőtt még szabaddá tenne az igazság, általában jól összetör, mert nem szeretjük hallani magunkról az igazat.
Bátorság kell a változáshoz, ha kényelmesebb olyannak maradni, amilyen vagy. Ha hajlandó vagy elhagyni a biztonsági zónádat, hitben kilépni és követni Istent, nem marad el a próbatétel. Ugyanakkor viszont elérsz majd olyan magasságokat, melyeket azelőtt elérhetetlennek tartottál.


Csak az a szégyen, ha valaki nem ismer szégyent. (Blaise Pascal)


Éljünk úgy, amint majd halálunk óráján kívánnánk, hogy életünk legyen. (Augustinus)


Ha teljességgel Istenhez akarunk tartozni, rendelkezésére kell állnunk, és bíznunk kell Benne. Nem szabad hagynunk, hogy a jövő nyugtalanítson… Az isteni Gondviselésbe vetett bizalmunk az az erős és élő hit, hogy Isten tud és fog is segíteni minket. Hogy tud, ahhoz nem férhet kétség, hiszen mindenható. Hogy segít, az is bizonyos, mert oly sokféleképp biztosított minket erről a Szentírás szavain keresztül, és oly végtelenül hűséges ahhoz, amit megígért.


„Jézus mondja: »Ha valaki szégyell engem és az én beszédeimet e parázna és bűnös nemzedék előtt, azt az Emberfia is szégyellni fogja, amikor eljön.«” (Mk 8,38;)
Sokszor megfeledkezünk arról, hogy a vallás a vallomás szóval rokon. Adósai vagyunk a világnak. Tartozunk egy vallomással. Azzal, hogy kihez tartozunk, kitől kaptuk az életet, s ki az, akivel értelmet nyer minden. A mai módon megfogalmazott vagy megélt hitvallás azonban nem csak kifelé fontos… Nekünk magunknak is az. Ha szégyelljük Urunkat, akkor az elszakít az élettől, a vele való – még a világ végét is átvészelő – kapcsolattól. Fogalmazzuk meg szavakkal, szívünkkel a vallomást! (Hafenscher Károly)


Legyen ma béke belül. Bízz abban, hogy pontosan ott vagy, ahol lenned kell. Ne feledkezz meg a végtelen lehetőségekről, amelyek a hitből születnek Benned és másokban. Használd azokat, amiket adnak Neked, és add tovább a szeretetet, amelyet kapsz. Légy elégedett Önmagaddal, úgy ahogy vagy. Hagyd ezt a tudást beépülni a csontjaidba, és add meg a lelkednek az éneklés, a tánc, az ima és a szeretet szabadságát. Ez mindannyiunk számára létezik.


Nem, Uram, nincsenek válaszaim.
Már kérdezni sem akarok.
Csak lerogyni eléd,
a fájdalom súlyát tovább nem cipelni.
Magamra maradtam. Egyedül vagyok.
Olyan távoli lett minden.
Nem értem, nem értem meg
a vigasztaló szavakat.
Csak arra kérlek, hogy gyújts fényt,
egy kicsiny fénysugarat legalább,
abban a keserű sötétben,
bennem.
Hajdú Zoltán Levente



„Ó, Uram, Uram! Te alkottad az eget és a földet nagy hatalommal és kinyújtott karral. Neked semmi sem lehetetlen.” (Jer 32,17)
Szorongató helyzetben van a fogoly Jeremiás – a babilóniai király hadserege körülzárta Jeruzsálemet –, de még ekkor is elhangzik a biztatás Isten szájából: fognak még házat, szántóföldet és szőlőt venni ebben az országban. A próféta tisztánlátása lehetne a miénk is, ha képesek lennénk kicsit felemelni a fejünket és nem mást okolva, nem a válságba jutott világon keseregve meglátni, mit vétettünk Isten ellen – hiszen a bajok forrása ez. Jeremiás is erről beszél. Nem hallgattunk az Úr szavára, nem éltünk törvénye szerint. Még a szorongató helyzetben sincs késő, amíg Isten maga biztat. Szentháromság ünnepe után utolsó előtti (reménység-) vasárnap: van remény. Advent előtt tegyük meg, amit lelkünkben tenni kell. (Kőháti Dóra)


Szemben a közhittel, a lusta ember nemcsak az, aki átalussza az időt vagy ölbe tett kézzel üldögél. A restségnek létezik egy sokkalta megtévesztőbb és kifinomultabb formája. Az a fajta sürgés-forgás, lázas tevés-vevés, ami a valódi cselekvés megkerülése…
A pontos, igaz cselekvés az, amelyik számba veszi és mérlegeli a „pálya” minden nehézségét, és a „véletlenek” esetleges szélfúvását éppúgy, mint a föladat „bemérhető” részét, persze nehéz, s nemegyszer kevésbé látványos a vaksi „szorgoskodásnál”. A közvélemény könnyen ítél a látszat után, s az izzadtságot legtöbbször a koncentrált figyelem elébe helyezi. Pedig ez a csúsztatás melegágya ennek a fajta kritikai lustaságnak és előítéletnek, mely melegágya a burkolt restségnek, belső tunyaságnak, s csupán képmutató változata a hétalvásra ítélt mesebeli semmittevésnek.
Ahogy a félelem és élhetetlenség a betegségbe, úgy menekül nemegyszer a belső restség az aktivitásba, a minőség megkerülésével a középszerűség tevékeny gyakorlatába.



Szeretni egy másik embert annyit jelent: hogy Isten bennünk él.

2026. november 14., szombat

A hit lerántja a megpróbáltatás arcáról a fekete álarcot és angyalt fedez fel alatta.
Spurgeon


A hívő élet szerelmes élet. A hívő nem önmagába, nem hitébe, nem megtérésébe szerelmes. S nem a szenvedély vagy indulat által, hanem a Szentlélek által töltetik szívébe a szerelem. Szerelmese: Jézus. (Visky Ferenc)


Abban az időben, amikor Eszter középiskolás volt, egy idős paphoz járt gyónni. Szívesen beszélgetett a tapasztalt atyával, aki csaknem harminc éven át az afrikai misszióban szolgált, majd megromlott egészségi állapota miatt kénytelen volt hazajönni Magyarországra.
Amikor egy tavasszal eltörte a lábát, s emiatt nem tudott a templomba menni gyóntatni és misézni, a szobájában fogadott mindenkit. Eszter is ott kereste fel. Egyik beszélgetésük során a fiatal lány megkérdezte a papot: “Az atyának ki Jézus?” Ő nem lepődött meg a kérdésen, hiszen élete során már sokszor feltették neki. Eszter kíváncsian várta a feleletet. Az atya ránézett és mosolygott, majd a nyitott ablak felé fordult, s a végtelenbe tekintett. Néhány perc múlva visszanézett a lányra, s még mindig mosolyogva egyszerűen csak ennyit mondott: “Jézus az életem.”

Horváth István Sándor



Aki önmagának él, nem él, mert nem ismeri a lét örömét és koronáját. Csak az tudja, mi az igazi élet, aki Istennek és másoknak él. (Spurgeon)


Az az ember, akinek szívében Krisztus lakozik a hit által, Istentől mindent ajándékképpen fogad el, mindent áldozatképpen visszaad Neki. (Ravasz László)


Az egyéni csendesség nem hasonlítható a házi feladat megtanulásához, és a Biblia sem egy könyv a sok közül, melyet értelmünkkel akarunk megközelíteni. Elsődleges célunk nem az, hogy az Ige tökéletes ismerői legyünk, hanem az, hogy engedjük, hogy az ige vezessen bennünket. (Elizabeth Leake)


„Dánielt az oroszlánok vermébe dobták. De a király ezt mondta Dánielnek: A te Istened, akit állhatatosan tisztelsz, szabadítson meg téged!” (Dán 6,17)
Akár gúnyosan, kötözködve („Na, tényleg van olyan hatalmas ez a te Istened?”) akár igazi kíváncsisággal, vágyakozva („Bárcsak nekem is lenne ilyen nagy hatalmú Istenem!”), ez a formula nekünk is ismerős lehet. Korunk oroszlánvermeiben – minden ember közös sorsában, betegségben, veszteségben, egzisztenciális krízisekben – a hívő ember hallatlanul nagy plusz erővel nézhet szembe a veszéllyel, a bajjal. Jézus is kapott a Golgota keresztjén a gúnyból… S bár nem szállt le a keresztről, Isten mégis dicsőségesen végbevitte művét, és Jézus feltámadt. Mi ebben a hitben vágunk neki annak, ami más számára értelmetlen, elviselhetetlen. S erről az erőről tudunk bizonyságot is tenni. (Kőháti Dóra)


December első napjaiban egy család látogatott meg. A vasárnapi szentmiséről nem szoktak hiányozni és még az esőre vagy a rossz időre sem szoktak hivatkozni, hogy emiatt nem tudnak elmenni a misére. A lelki épülés mellett hétvégeken kirándulni szoktak.
Egy őszi természetjárás közben a Bakonyban találkoztak egy festővel, aki ügyes mozdulatokkal varázsolta a tájat a vászonra. A festmények természetesen nem olyanok, mint a fényképek, s ez így volt ebben az esetben is. A kiránduló család elcsodálkozott a művészeti alkotás és a szemükkel látható táj különbségén, de úgy ítélték meg, hogy ennek ellenére a festmény hűen tükrözi a valóságot, sőt, szinte az évszakok változását is magába sűríti. A család nyolc esztendős kislánya, Eszter, aki ugyan nem érthet még a művészethez, bátran megkérdezte a festőt, hogy miért más van a képen, mint, ami látható. A festő egyszerű választ adott az érdeklődő Eszternek: Azt is lefestem, ami a látható dolgok mögött van. A kislány ekkor megjegyezte, hogy a látható dolgok mögött egy másik valóság is rejlik, s ezzel mindannyian egyetérthetünk. A kérdés számunkra csak az, hogy ki látja meg ezt a másik valóságot? Ki veszi észre ezt a másik világot? Hogyan látható meg egyáltalán ez a szemmel láthatatlan valóság? Úgy gondolom, hogy sok esetben a művészek láttatják meg velünk ezt a titokzatos világot, más esetekben pedig a művészethez talán nem értő, de a lényeget példásan felismerő gyermekek lehetnek a segítségünkre.
Horváth István Sándor


Egy rózsa éjjel-nappal a méhekkel álmodott, de a valóságban egy sem pihent meg a szirmain. A virág azonban tovább álmodozott. Hosszú éjszakáin elképzelte, hogy az eget ellepik a méhek, és sorra leszállnak, hogy megcsókolják őt. Így tudta kibírni másnapig, amikor a napsütésben újra kinyílt.
Egyik este megszólalt a hold, aki ismerte a rózsa magányát:
- Nem unod a várakozást?
- Talán. De folytatnom kell a küzdelmet.
- Miért?
- Mert ha nem nyílok ki, elhervadok.


„Ha az evangéliumot hirdetem, azzal nincs mit dicsekednem, mivel kényszer nehezedik rám.” (1Kor 9,16a)
Ezernyi kényszer nehezedik ma az emberre ezen a világon. Megélhetési, megfelelési kényszer nyom agyon embereket, s reformáció ünnepén még az ige is kényszerről beszél? Elég teher van már így is rajtunk… Testvérem! Az evangélium hirdetésének kényszere egészen más, nem agyonnyom, hanem felemel! Nincs többé teher, csak boldog továbbadása az evangéliumnak: szeret minket az Isten! Jeremiás is megkísérelte a lehetetlent, elfojtani az Isten igéjét: „Azt gondoltam: nem törődöm vele, nem szólok többé az ő nevében. De perzselő tűzzé vált szívemben, csontjaimba van rekesztve. Erőlködtem, hogy magamban tartsam, de nincs rajta hatalmam.” (Jer 20,9) Ne küzdj ellene, hanem add tovább az örömhírt! (Deák László)


Két uralkodó van a világon: Isten és az ördög. Te is szolgálsz az egyiknek.


„Mindegyikünk a felebarátjának kedvezzen, mégpedig annak javára, épülésére.” (Róm 15,2)
A teljes élet nem abban rejlik, hogy keresem és megtalálom a boldogságot. Az élet úgy működik, hogy boldog az lesz, aki nem önző módon, hanem másokért élve járja az útját. A kérdést mindig tartsuk szem előtt: mi szolgál a javára, épülésére annak, aki éppen előttünk áll? Nem nagy bölcsek találmánya ez, hanem annak az útja és életmódszere, aki azért jött, hogy életünk legyen, sőt bővelkedjünk. Mi azért élünk, mert ő a javunkat nézi, és épülésünket munkálja. (Hafenscher Károly)


Mindenki bölcsebb, ha mások baját kell megítélni, mintha a saját ügyét…


Mint mindig, Isten megnyitja magát a kisgyermekek előtt és sűrű sötétségben rejtőzik a bölcsek és okoskodók elől. Egyszerűbbé kell tennünk Hozzá közeledésünket. A lényegre kell szorítkoznunk (és azt fogjuk látni, hogy a lényeges dolgok üdvösen kevesek). Nem kell erőlködnünk azon, hogy jó benyomást keltsünk, hanem őszinte gyermeki ártatlansággal kell közelítenünk. Ha így teszünk, Isten kétségtelenül hamar válaszolni fog.
Tozer


Nem az a fontos, hogy meglássuk, ami a távol ködébe vész, hanem hogy megcselekedjük, ami most előttünk áll.
(Th. Carlyle)


Nézd őt! Krisztus feje csókra hajol le hozzád! Ölelésre tárja karjait! Átszúrt kezével adni akar. Megnyílt oldala a szeretetre. Az egész teste érted tűri a kínokat.
Szent Bernát


Vannak, akik mindig morognak, mert a rózsáknak töviseik vannak. Én hálás vagyok, hogy a töviseknek vannak rózsabimbói.

2026. november 13., péntek

A nagy emberek életének és eredményes a szolgálatának titka mindig abban rejlett, hogy volt idejük Istennel egyedül lenni. (Kroecker)


Akkor megéreztem, hogy a legjobb amit nekünk adhat az a szenvedés, amit csak választott barátainak ad.
Kis Szent Teréz


Csak az kormányoz biztosan, aki szívesen rendeli magát alá.


„Gamáliél így szólt: »Hagyjátok békén ezeket az embereket (az apostolokat), és bocsássátok el őket. Mert ha emberektől való ez a szándék vagy ez a mozgalom, akkor megsemmisül; ha pedig Istentől való, akkor úgy sem tudjátok megsemmisíteni őket.«” (ApCsel 5,38–39)
Ha emberektől való lett volna, már rég belepte volna a rozsda, és csak a könyvtárak mélyén lenne néhány feljegyzés egy kis létszámú lelkes csoportról, akik hittek valamiben, aztán elenyészett a dolog… Aminek a motorja, az ereje, az életben tartója Isten Szentlelke, az embereket hitre térít, szólni enged, szavaikba erőt, tüzet ad, tetteikbe lendületet, a messzebbre látás bizonyosságát. (Kőháti Dóra)


Ha hozzáférhető vagy Isten számára, akkor Isten is hozzáférhető a te számodra.


„Ha pedig a világosságban járunk, ahogyan ő maga a világosságban van, akkor közösségünk van egymással.” (1Jn 1,7)
Hitünk, Krisztushoz, a világ világosságához tartozásunk nem az átimádkozott órák számával és a templomlátogatás intenzitásával mérhető. Sokkal inkább abban, hogyan viszonyulunk egymáshoz. Ha Urunkkal rendeződik a viszonyunk, ha oldódnak emberi feszültségeink, és rendeződnek emberi kapcsolataink, akkor megértjük, hogy az Istenhez és az emberekhez való kapcsolatunk elválaszthatatlan egymástól. (Hafenscher Károly)


Hűnek lenni annyit jelent: Ott lenni, ahova Isten állít, azt tenni, amit tőlünk követel, eltűrni, amit ránk mér. (Zeller)


„Íme, én angyalt küldök előtted, hogy megőrizzen az úton, és bevigyen arra a helyre, amelyet kijelöltem.” (2Móz 23,20)
De jó lenne, ha minden lépésünkkel egy angyalt követhetnénk! Ott menne előttünk, látnánk a hátát, a lábnyomát, éreznénk a belőle áradó erőt és biztonságot. De a világban ritkán látunk angyalokat… Mégis higgyük el: minket is vezetni szeretne Valaki, és szeretne eljuttatni arra a helyre, amelyet kijelölt nekünk. (Deák László)


Legyen bátorságod elviselni az élet nagy fájdalmait, türelmed szembe nézni az apróbbakkal. S mikor elvégezted napi feladatodat, békében térj nyugovóra. Isten ébren virraszt.
Victor Hugo


Nem lehet a problémákat azzal a gondolkodásmóddal megoldani, amivel csináltuk őket.
Albert Einstein


…nem vagy kevésbé Isten akkor, ha sújtasz és ha büntetsz, mint amikor vigasztalsz és kegyelmet gyakorolsz. (Blaise Pascal)


NYISS KAPUT A SZÍVEDEN
A mélységből csak felfelé visz út,
vagy lenn ragadsz, vagy nyerhetsz háborút.
Van egy kéz, ki magához emel,
ragadd meg bátran, s rád gondot Ő visel.
Ha olykor mégis legyőz a csüggedés,
tudd, hogy a felhők fölött kék az ég.
Megtalál bárhol a kegyelem,
csak nyiss kaput a szíveden.

2026. november 12., csütörtök

A házastársi beszélgetések általános gyengesége, hogy hajlamosak vagyunk túl korán hangot adni gondolatainknak és érzéseinknek. Ennek következménye a legtöbb esetben a nézeteltérés vagy az elhidegülés.
Gary Chapman


A hit nem a megérkezettség állapota, a kegyelem nem a tétlenség útlevele, a keresztyénség pedig nem a lelki önzés csendes gyönyörködése az Isten szerelmében. (Turóci)


A legjobb prédikáció a megszentelt élet.
Spurgeon


Amikor a házastársak nyíltan kommunikálnak egymással, sokkal valószínűbb, hogy olyan problémákra is használható megoldásokat alakítanak ki, amelyek különben súlyos gondokat okoznának kapcsolatukban.
Gary Chapman


Az ima ereje olyan nagy, hogy képes azt a kart mozgásba hozni, mely a világot mozgásba hozta. (Spurgeon)


Az utakat sokáig nem érti meg az ember. Csak lépdel az utakon és másra gondol. Néha széles az egyik út, aszfaltos, néha rögös, barázdás, meredek…
Egy napon megtudjuk, hogy az utaknak értelmük van: elvezetnek valahová. Nemcsak mi haladunk az utakon, az utak is haladnak velünk. Az utaknak céljuk van. Minden út összefut végül egyetlen közös célban. S akkor megállunk és csodálkozunk, tátott szájjal bámészkodunk, csodáljuk azt a rejtelmes rendet a sok út szövevényében, csodáljuk a sugárutak, országutak és ösvények sokaságát, melyeken áthaladva végül eljutottunk ugyanahhoz a célhoz.
Igen, az utaknak értelmük van. De ezt csak az utolsó pillanatban értjük meg, közvetlenül a cél előtt.


Egy ember nagy szegénységben élt, és csak egy pár cipője volt, aminek a talpa kilyukadt és már a lábujjai is kilátszottak belőle. Elkeseredetten ment végig az utcán és így panaszkodott magában: – Akár mezítláb is mehetnék, mintsem hogy ezeket a szerencsétlen, kényelmetlen cipőket viseljem.
Amint egyre jobban elkeseredett, találkozott egy emberrel, aki a járdán ült és koldult. A szegény embernek nem volt lába. Egy pillanat múlva az ember rájött, hogy az ócska cipőnél sokkal rosszabb, amikor még lába sincs az embernek, amire fölhúzza a cipőt.


Életét az használja fel jól, aki olyasmire fordítja azt, ami túléli az életet.


Felébrednek az alvók.
Szavadra újra talpra állnak.
És a szürke reménytelenség
helyébe élet költözik.
Új fény ragyog fel a mának.
Hányszor lobbantotta el
- gondoltuk mi – Lelked tüzét,
oltotta ki a hit-lángokat
gonosz emberi akarat.
De Te kegyelmes voltál, én Uram,
mert mindig volt, mindig maradt
legalább maroknyi eleven parázs
a halottnak hitt hamu alatt.
Hadd legyek irgalmad által én is
parázzsá, tűzzé, fénnyé,
és nem csak az emlékezésben,
hogy kegyelmed tükrében lássam,
felismerjem: így kellett élnem.
Hajdú Zoltán Levente


Gyéren lelve a valóban örömet, reményben s emlékezetben keressük, s amit a múltban találunk, ápoljuk, tatarozzuk, díszítjük folyton, s igyekszünk egyúttal feledni a velejárt keserűséget. Így hamisítjuk múltunkat, csaljuk önmagunkat. /Asbóth János/



„Ha Isten velünk, ki lehet ellenünk?” (Róm 8,31b)
Tényleg ki? Senki, pedig vannak ellenségeink bőven: a sátán, ezernyi kísértése, saját önző vágyaink, tévtanítások tömege, újra és újra feltörő óemberünk mind ellenünk harcolnak! Micsoda ijesztő hadsereg, amely mégis bukásra van ítélve, mert velünk az Isten! Veled is! Vedd ezt komolyan, s meglátod, hogy egészen másként fogsz a világra és az életedre nézni. Felszabadulsz a félelmektől, terhektől, mert ezek már nem fognak rémíteni: elüldözte őket egy sokkal nagyobb hatalom: Isten szeretete! (Deák László)


Ha stresszes vagy, ez azt mutatja, nem bízol eléggé Istenben.


Isac Newton, a nagy természettudós, egyszer dolgozószobájában fogadta egyik tudós barátját, aki istentagadó volt. A látogatónak nagyon megtetszett Newton remekbeszabott földgömbje.
- Ki alkotta ezt a csodás darabot? – kérdezte.
- Senki – felelte Newton szűkszavúan.
- Hogyhogy senki? – csodálkozott a tudós. – Ezt nem hiszem el, ne tréfálj velem!
- Ha nem akarod elhinni, hogy ezt a méretében és pontosságában igazából csekély földgömböt senki sem alkotta, akkor miként hiheted el azt, hogy az igazi földgömbnek nincs Teremtője?


„Isten háza népe vagytok, mert ráépültetek az apostolok és a próféták alapjára, a sarokkő pedig maga Krisztus Jézus.” (Ef 2,19–20)
Ismernünk kell a „család” történetét, a „ház” épülésének mozzanatait, az alapozás kemény munkájától kezdve a falak építéséig. És ebben a házban, ebben a családban nekünk is helyünk van! Van feladatunk, és vannak társaink is. Nem magunk vagyunk. A legfontosabb pedig, hogy ennek a háznak és az egész népseregnek a gazdája végtelenül szeret minket: itt olyan a családfő, aki még a tékozló fia elébe is tárt karral megy. Otthon vagyunk, ha megérkeztünk ide végre. (Kőháti Dóra)


Istenhez való ragaszkodásunknak oly erősnek kell lennie, hogy ne legyünk kénytelenek emberek vigasztalását keresni.


Kegyelemből, hit által
Noha nem voltam sztár, csak egy átlag,
Tagadni-vagy titkolnivalóm nincs.
A jó lelkiismeret drága kincs.
Bár érdemem semmi, de semmi nincs!
Mégis azt várom, hogy indulást ints,
És ha lehullt rólam a porbilincs,
Halhatatlanul ott vagyok NÁLAD.


„Pál írja Timóteusnak: Kérve kérlek, Istenre és Krisztus Jézusra, hogy semmit se tégy részrehajlásból.” (1Tim 5,21)
Emberi gyarlóságunk egyik leglátványosabb megnyilvánulása a részrehajlás. Nem tudunk egyenlő mércével mérni, a másik emberhez való viszonyunkat is sokszor az önző érdekek motiválják. Hitünk tapasztalata, hogy Jézus nem kivételezett, hanem mindenkit szeretett. Ennek legjobb illusztrációja, hogy még minket sem vetett el magától. Ez azonban arra indít, hogy mi is így forduljunk az emberek felé. (Hafenscher Károly)


Uram, tégy ellentmondás nélkül engedelmessé,
a szív kisszerűsége nélkül lelki szegénnyé,
foltok nélkül tiszává,
zúgolódás nélkül türelmessé,
színlelés nélkül alázatossá,
szertelenségre való hajlam nélkül vidámmá,
kislelkűség nélkül szomorúvá,
fennhéjázás nélkül komollyá,
könnyelműség nélkül vonzóvá,
hamisság nélkül igazlelkűvé!

Aquinói Szent Tamás


“Volt egy gazdag ember. Bíborban és patyolatban járt, és mindennap nagy lakomát rendezett. Volt egy Lázár nevű koldus is, ez ott feküdt a kapuja előtt, tele fekéllyel. Örült volna, ha jóllakhat abból, ami a gazdag ember asztaláról hulladékként lekerült. De csak a kutyák jöttek és nyalogatták a sebeit.
Történt, hogy a koldus meghalt, és az angyalok Ábrahám kebelére vitték. Meghalt a gazdag ember is, és eltemették. Amikor a pokolban kínjai közt feltekintett, meglátta messziről Ábrahámot és kebelén Lázárt. Felkiáltott: Atyám, Ábrahám! Könyörülj rajtam! Küldd el Lázárt, hogy ujja hegyét vízbe mártva hűsítse nyelvemet. Iszonyúan gyötrődöm ezekben a lángokban. Fiam – felelte Ábrahám -, emlékezzél csak vissza, hogy milyen jó dolgod volt életedben, Lázárnak meg hogy kijutott a rosszból. Most tehát neki itt vigasztalásban van része, a te osztályrészed pedig a gyötrelem. Ráadásul köztünk és köztetek nagy szakadék tátong, hogy akik innét át akarnának menni hozzátok, ne tudjanak, se onnét ne tudjon hozzánk átjönni senki.
Akkor arra kérlek, atyám – mondta újra -, küldd el legalább az atyai házba. Van még öt testvérem, hadd figyelmeztesse őket, nehogy ők is ide jussanak a gyötrelmek helyére. Ábrahám ezt felelte: Van Mózesük és vannak prófétáik. Azokra hallgassanak. De az erősködött: Nem hallgatnak, atyám, Ábrahám! De ha a halottak közül megy el valakit, bűnbánatot tartanak. Ő azonban így felelt: Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, ha a halottak közül támad fel valaki, annak sem hisznek.” Lk 16.19-31
A lelki utazás előfeltétele a hit. Mindannyian hiszünk valamit. Néhányan azt hiszik, hogy nincs Isten. Ők az ősrobbanásról mesélnek, illetve az élet keletkezését valami egyéb tudományos elmélettel magyarázzák. Nem azért hiszek Istenben, mert valamikor valaki valamilyen bizonyítékot adott volna rá, hanem mert mélyen a bensőmben vágyakozást érzek utána. Valami azt mondja, hogy van Isten…
Talán mindig lesznek olyanok, akik azt hiszik, hogy minden, ami körülveszi őket, egy kémiai reakció során fellépő nagy robbanás következménye. Ha felrobban egy könyvtár, mekkora esélye van annak, hogy a széteső könyvek lapjai úgy hulljanak egymásra, hogy összeálljon belőlük egy szótár? Ennél is sokkal kisebb a valószínűsége, hogy mindaz a szépség és összetettség, amely körülvesz minket, egy értelmetlen robbanás következménye volna. És ha mégis, meg kell kérdeznem, ki teremtette a kémiai anyagokat? Természetesen ezek az emberek valamivel visszavágnak.
Az Isten létezése mellett szóló érvek belülről fakadnak, és ha valaki nem akar hallgatni e belső hangra, akkor értelmetlen számára minden érv, és a rengeteg természetfeletti jelenség is, amelyek közül egyről itt is olvashatunk: Soubirous Szent Bernadett épen maradt teste. A csodák bátorító ajándékok vagy szeretetteljes figyelmeztetések számunkra, de hitünk nem rájuk épül. A hit ugyanis nem külső bizonyosságokból születik, hanem az ember bensőjéből fakad. Nem olyan dolog, amit életünk egy bizonyos pontján megszerezhetünk; inkább olyan, ami mindig is megvolt bennünk, de talán csak most bontakozik ki. Minden ember szívébe vésve él, hogy van valaki, aki mindig volt és mindig lesz. Ez a valaki Isten.
A hit arra vonatkozik, hogy bízunk Istenben, keressük és meg akarjuk ismerni útját, a szeretet útját. Küzdünk, hogy kövessük Őt és az Ő útmutatásai szerint éljünk. Ez a hívő élet és út. Az út a lélek küzdelme az igazság keresésére, felfedezésére és megélésére. A küzdelem a hamis énünk és az igazi énünk között zajlik. Minél inkább elfordulunk a hamis énünktől, és átadjuk magunkat az igazi énünknek, annál jobban növekszünk a szeretetben. A csata elsősorban a szívünkben zajlik. A harc a hatalom és a szeretet között, a hatalom szeretete és a szeretet hatalma között dúl. Az öröm e küzdelemből születik. A küzdelem azért folyik, hogy jobbá légy, hogy változz, hogy növekedj a bátorságban és a türelemben. A legnagyobb változás: imádkozz és bízzál!
A hit által egy keveset megtapasztalunk a mennyországból. A hit által olyan dolgokat tehetünk meg, amit a hitetlenek lehetetlennek tartanak. Istenbe vetett hittel minden lehetséges.

2026. november 11., szerda

A szeretet növekedéséhez mennyei harmatra van szükség. (Spurgeon)


A szívemnek megvannak a bizonyítékai, amiről az ész semmit sem tud. /Pascal/


„Adjatok, és adatik nektek.” (Lk 6,38)
Kérni szokás, ha valamire szükségünk van, és akkor az Isten jóságából megadatik. Ortensio da Spinetolinak a Lukács – A szegények evangéliuma című könyvében olvasom: „Az evangélista immár azokra az irgalmassági cselekedetekre gondol, amelyeket az egyházban a szegények, az árvák s az özvegyek javára végeznek. Kéri, hogy ezek váljanak hatékonyabbá, s főleg, hogy Isten nagylelkűségéből kapjanak ihletést. Őt nagylelkűségben nem lehet felülmúlni, de ő vissza tud térni az emberi mércékhez is.” S nem szóbotlás: nem „kérjetek, és adatik”, hanem adjatok… 2009 a hiány, a nincs, a szükség éve: adjatok. Ha Jézus ezt mondja, rá fogunk jönni, mennyire sok van még, amiből adhatunk! (Kőháti Dóra)

Aki Krisztus Igéit teljesen és hasznosan akarja megérteni, annak egész életével kell azokhoz alkalmazkodnia. (Kempis Tamás)


Az alázat az igazi tudás és az igaz megismerés kapuja. Minden nagy tett, minden valódi erkölcsi és szellemi erőfeszítés előfeltétele. Már a dolgok természetéből fakad, hogy aki feladatán elmélyül – “megfeledkezik önmagáról”. A hiúság, az önzés, az érdek nem csak erkölcsi rossz, de szellemi akadály is, s nem egy kitűnő alkotást fosztott meg attól hiú tökélye, hogy valóban közkincs, halhatatlan alkotás legyen.
Pilinszky János


Az ember nem fedez fel új világrészeket, ha nincs mersze az ismert partokat maga mögött hagyni.


Bízz Istenben és haladj előre félelem nélkül.
Don Bosco


„Eltörlöm hűtlenségedet, mint a felleget, vétkeidet, mint a felhőt. Térj hozzám, mert megváltottalak!” (Ézs 44,22)
Olykor azt érzem, hogy mi, emberek rettenetesen megalázó helyzetbe hozzuk az Istent. „Lerázzuk” őt. Ő pedig, mint egy kinevetett és üldözött kufár, jön utánunk, s nem holmi vacak árut akar ránk tukmálni, hanem életünk egyetlen igazi ajándékát: az ő megbocsátó kegyelmét és irgalmát, amely eltöröl minden hűtlenséget. Jön utánunk, sőt ahogy Füle Lajos írta versében: „Fut az ISTEN az ember után, / mert mindent lát és szánja nagyon, / guruló szívét csakhogy elérje, / hogy fut utána, hull bele vére! / Ott fut az utcán, ott fut a téren, / egész világon, / sok ezer éven, / sok mérhetetlen, megérthetetlen, / keresztre írott szenvedésen át, / hulló Igével, / kiontott vérrel, viszonozatlan, / mély szerelmével / fut az ISTEN az ember után.” Nézz hátra! Látod őt életed országútján, ahogy fut utánad, mert nem akarja, hogy elvesszél?! Állj meg, és várd meg őt! (Deák László)


Ha nem változtatunk, nem növekszünk, és ha nem növekszünk, akkor nem is élünk igazán. A növekedés biztonságunk átmeneti feladását követeli. Azt jelenti, hogy feladjuk az ismerős, de korlátozó mintákat; a biztonságos, de örömet nem adó munkát; értékeket, melyekben már nem hiszünk; kapcsolatokat, amelyek értelmüket vesztették. Félünk megtenni egy új lépést, pedig éppen az ellenkezőjétől kellene legjobban félnünk. (Gail Sheehy)


Ne csináljatok sablonokat, az Úr az egyiket így vezeti, a másikat úgy. (Zeller)


Nekünk az Írást nem úgy kell olvasni, ahogy az ügyvéd olvassa a végrendeletet, hogy tartalmát megértse, hanem mint az örökös, hogy megtudjuk, mit nyertünk.
Newton


Nem az a hős, aki nem fél, hanem az, aki bár retteg, mégis szembeszáll a veszéllyel.

„Uram, kihez mennénk? Örök élet beszéde van nálad.” (Jn 6,68)
Sokan jelentkeznek világmegváltó ötletekkel. Egyik-másik elgondolkodtató, de a jó reklám az értéktelent is rátukmálja az emberekre. Mit válasszunk, mi a célravezető? A keresztény ember kiváltsága, hogy együtt mondhatja Péterrel mai igénk mondatát. Nem kell máshol keresgélnünk. Nála van a megoldás. Nála van a megváltás. Már megvan. (Hafenscher Károly)

2026. november 10., kedd

A lelki szolgálat nem robot, hanem valóságos boldogság. Erről a gyönyörről azok semmit sem tudnak, akik mindenből kenyérkérdést csinálnak.


Amikor adsz, magad töltődsz fel, és amikor önzően megragadsz valamit, magad üresedsz ki. Az, hogy elveszel valamit, nem ugyanaz, mint amikor kapsz. Amikor jó szándékúan elfogadsz, akkor is feltöltődsz. Adj és fogadj el, de ne vegyél el!


„Amikor látta Jézus a sokaságot, megszánta őket, mert elgyötörtek és elesettek voltak, mint a juhok pásztor nélkül.” (Mt 9,36)
A pásztor szó nem csupán a lelkipásztort jelenti, hanem a vezetőt. A pásztorok a nép vezetői. S amint arról több ószövetségi szakasz is szól (például Ezékiel 34), a hűtlen vezetők legnagyobb vétke az, hogy megnyomorítják a rájuk bízottak életét. Éppen ezért várja annyira Izrael a Messiást, az igazi pásztort, a hűséges vezetőt, az utolsó idők teljes joggal felruházott királyát, aki majd helyreállítja Izrael dicsőségét, és elhozza a békesség és jólét idejét. (Kőháti Dóra)


„Azt pedig tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál, azoknak, akiket elhatározása szerint elhívott.”
Rómaiakhoz írt levél 8.28 Sokáig húzódott, amíg Pál apostol eljutott Rómába. Emiatt, hogy bátorítsa az ott élő keresztényeket, írta ezt a levelet nekik. Pál mindenképpen a saját tapasztalatait is hozzáadva teszi ezt a meglepő kijelentést. Írja ezt azokban az években, amikor szorgosan üldözték a hívőket.
Pál, korábban maga is buzgó farizeusként azon volt, hogy letartóztassák a keresztényeket, bebörtönözzék és, ha kell meg is öljék őket. Isten egyik kiemelkedő csodája volt, amikor Pált ebben az igyekezetben megállította. Egy csapat ember élén Damaszkuszba ment letartóztatási paranccsal, hogy elfogja az ottani keresztényeket. Az úton hirtelen nagy világosság támadt, Pál leesett a lováról és megvakult. Jézus Krisztus jelent meg neki, és feltette a nagy kérdést: „Saul, Saul, miért üldözöl engem?” (Saul volt Pál másik neve.) Az emberei bevitték a városba. Isten pedig szólt egy ottani kereszténynek, Anániásnak, hogy menjen el Pálhoz, aki vakon fekszik egy házban és imádkozzon érte. És Isten csodát tett! Pál megtért, meggyógyult és Jézus Krisztus követője lett.
De a zsidó főpapok és azok követői ellene fordultak. Így hát Pál igen sok üldöztetést szenvedett el. Így ír a saját dolgairól a 2 Kor. 11.23-28-ban: „Krisztus szolgái? Esztelenül szólok: én még inkább, hiszen többet fáradoztam, többször börtönöztek be, igen sok verést szenvedtem el, sokszor forogtam halálos veszedelemben. Zsidóktól ötször kaptam negyven botütést egy híján, háromszor megvesszőztek, egyszer megköveztek, háromszor szenvedtem hajótörést, egy éjt és egy napot hányódtam a tenger hullámain. Gyakran voltam úton, veszedelemben folyókon, veszedelemben rablók között, veszedelemben népem között, veszedelemben pogányok között, veszedelemben városban, veszedelemben tengeren, veszedelemben áltestvérek között, fáradozásban és vesződségben, gyakori virrasztásban, éhezésben és szomjazásban, gyakori böjtölésben, hidegben és mezítelenségben. Ezeken kívül még ott van naponkénti zaklattatásom és az összes gyülekezet gondja.”
Nem megdöbbentő? És ugyanez a Pál apostol írja, hogy akik Istent szeretik, minden a javukra szolgál. Talán mást vártál. Elfogadhatóbb lenne, ha olyasvalaki írta volna ezt az igeverset, aki egy igaz „nagymenő” volt. Akinek minden sikerült az életben. Olyasvalaki, aki szerette Istent és minden bajtól, nehézségtől mentes lett volna az élete. Az igen! Annak igazán könnyű lett volna ezt írnia. De nem így volt. Pál sokkal több szenvedésen ment át, mint sokunk együttvéve egész életünkben. És mégis azt írja, hogy mindez a javát szolgálja. Mennyire ellentétes ez az egész a mai sikerorientált közgondolkodással. Mert ma az a nagymenő, akinek minden egy csapásra sikerül. Aki könnyedén átjut minden nehézségen. De az élet nem ilyen egyszerű. A hollywoodi filmek sokszor álomvilágba ringatnak. Az élet egy harc, amiben vagy egyedül, vagy segítséggel küzdünk.
Bizonyára sokszor megtapasztaltad te is, hogy szülőkre, rokonokra, barátokra számítottál. Ez több alkalommal bejött. De néha nem, és keserű csalódás volt benned. „Már senkire sem számíthatok!?” – kiáltottál fel. Erre az a válaszom, hogy van valaki, akire mindig számíthatsz: Ő Jézus Krisztus, az Isten Fia! Pál is Őrá alapozta megtérése után az egész életét. Tudta, hogy Ő a Megváltója és Szabadítója. Ő az, aki életét adta érte a kereszten, Ő a világ Megmentője.
Pálban volt egy megrendíthetetlen hit. Hitte azt, hogy Isten szemmel követi életét. Gondot visel rá. Mélyen hitte, hogy semmi nem történik vele, amiről Isten ne tudna. Tudta azt, hogyha bajok és nehézségek közé is jut, Isten segítséget ad neki. Micsoda mély hit!
Ez egy olyan hit, ami a tied is lehet. Azért volt benne ez a mély meggyőződés, mert Istenre bízta az életét. Ennek következtében más szemszögből nézte az élete eseményeit. Tudta azt, hogy a mindenható Isten, aki teremtette az egész világmindenséget, minden percben látja őt.
„Azoknak, akik Istent szeretik, minden a javukat szolgálja…” – írja mintegy próféciaként a Rómában élőknek: azoknak, akik közül sokakat a vadállatok elé vetettek.
Manapság nem kell ilyen borzalmakkal szembenéznünk. Ugyan vannak emberek, akik most is életveszélyben vannak, de a mi nyugati világunkban ilyen nem fenyeget. De vigyázzunk, mert a jólétnek is nagy veszélyei vannak, mert az emberi gyarló természetünk végett lanyha hithűvé és világiassá válhatunk. Mekkora csapda ez! De jó lenne, ha felismernénk, hogy a biztonság és a jólét közepette is buzgón keresnünk és kérnünk kell Istent.


El ne felejtsük, hogy Jézus rejtett kincs: kevés a száma azoknak a lelkeknek, akik föl akarják fedezni, mert az emberek azt szeretik, ami fényes…
Kis Szent Teréz


HINNI TANÍTS URAM

Hinni taníts Uram, kérni taníts,
gyermeki nagy hitet kérni taníts!
Indítsd fel szívemet,
buzduljon fel neked,
gyűjteni lelkeket! – kérni taníts!

Hinni taníts Uram, kérni taníts,
lélekből lelkesen kérni taníts!
Üdvözítőm Te vagy,
észt, erőt, szívet adj,
Lelkeddel el ne hagyj! – kérni taníts!

Hinni taníts Uram, kérni taníts,
gyorsan elszáll a perc, kérni taníts!
Lásd gyengeségemet,
erősíts engemet,
míg diadalt nyerek, – kérni taníts!

Hinni taníts Uram, kérni taníts!
Jézus, te visszajössz, várni taníts!
Majd, ha kegyelmesen nézed az életem,
állhassak csendesen, – kérni taníts!



Imádkozni nem annyi, mint koldulni, hanem annyi, mint Istenben élni és Benne lélegezni.


„Ítéljétek meg, mi a kedves az Úrnak.” (Ef 5,10)
Isten népe nem kész recepteket kap az élethez, az egyház nem aprólékos előírásokat ad, hanem élő, ige által átjárt és „befolyásolt” lelkiismeretet. S ezekhez a szabadságot: mindenki maga ítélje meg, mi a kedves az Úr előtt! Ami pedig kedves az Úr előtt, az csakis a javunkra válik. Így élhető az élet! (Hafenscher Károly)


„Jézus által vigyük Isten elé a dicsőítés áldozatát mindenkor, azaz nevéről vallást tévő ajkaink gyümölcsét.” (Zsid 13,15)
Sokszor hallunk a Lélek gyümölcseiről, s jól ismerjük őket a Galatákhoz írt levélből: „szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás”. Mai igénk egy új gyümölcsről ír: Isten dicsőítéséről. Mennyire hiányzik ez az életünkből! Árad a panasz, könyörgés, kérés imádságainkban, de Isten végtelen nagyságának és szeretetének dicsőítése alig hangzik fel ajkainkról. Egy dal mindezt így fogalmazza meg: „Itt vagyok most, jó Uram, hozzád száll e dal. Tudod, sokszor hívtalak, de ma másképp szól e hang. Mert ma nem azt kérem, hogy adj még, nem könyörgök: figyelj rám, csak azt mondom, hogy szeretlek, Atyám!” Gyönyörű gyümölcs az ember életében, ha bármilyen élethelyzetben ki tudja mondani: Szeretlek, Atyám! (Deák László)


Jézusom, kit szívemből szeretek, tudom, hogy nincs gyümölcse lelkemnek, ha Szentlelkednek harmata nem öntözi és szereteted sugara nem melegíti; kérlek, légy irgalmas hozzám, végy szerető karodra és gyullaszd föl bennem Lelkednek tüzet. Íme: testemet és lelkemet neked adom, legyen a tiéd.


Különbség van abban, hogy az Úr kezéből csak felüdülést fogadunk el, vagy pedig békét találunk nála.


Maradj a keskeny úton, az igazság és őszinteség útján, és meglátod, ez vezet számodra a lehető legjobb megoldáshoz.


Megtaláltalak,
mert megnyitottad,
mert megmutattad
az önmagadhoz
vezető utat.
Meg-megindulok,
bár gyengeségem,
tört reményem
szinte
visszafog.
De mégis,
és benned bízva csak,
járok, mert jó úton halad,
tudom, a sorsom,
hisz megtaláltalak.


Minél inkább törekszünk az igazság felé, annál nagyobb szükségünk van a pontosság és aprólékosság tulajdonságaira. (C.W.Gluck)


ODAADÁS
Járjak vakon Uram, a Te utaidon,
Mint kisgyermek, terved tudni nem akarom.
A bölcsességnek Atyja vagy, s az én jó Atyám.
Hozzád vezetsz, bár vezess át vak éjszakán.
Uram, legyen, amit Te akarsz: készen vagyok!
Ha az életben nem adsz is boldog napot.
Hiszen az idő Ura vagy, Tiéd a kor,
És örök imád enyém lesz majd valamikor.
Valósítsd meg terveidet, gondolatod.
Segíts, ha áldozatra késztet sugallatod!
Felejtsem el mindenestől kis önmagam,
Halljon meg az én, és csak Neked éljek, Uram!
Edith Stein


Tehát, ha az embernek van egy ideálja, akkor rengeteg dolog történhet meg, de ő elsétál mellettük. Észre sem veszi az ilyen kegyeket, mert van egy ötlete, van egy elképzelése arról, hogy neki mi kell, s ki ő, s közben elveszíti azt, amije éppen van, mert valami másért küszködik. Szerintem ez rettenetes dolog.

2026. november 9., hétfő

A hit a dolgok legegyszerűbbje. Lehet, hogy éppen ezért oly nehéz megmagyarázni.


A jó vezető pontosan olyan, mint egy kertész: felelősséget kell vállalnia azért, amit elültetett. Néha ki kell kapálnia a vadhajtásokat, de a jövőért dolgozik, azokért a gyümölcsökért, amelyek majd később fognak megérni. (Nelson Mandela)


A KÜLÖNÖS RUHA
Szenvedésed Isten-adta ruhád.
Először sehogyan se illik rád.
Úgy találod, hogy nagy neked.
Belenőhetsz, ha békén viseled…
S ha Isten ráteszi áldó kezét,
erőt arra is ád,
hogy úgy viseld végül a szenvedést,
mint drága ünneplőruhát.
Túrmezei Erzsébet


„A nép, amely sötétségben jár, nagy világosságot lát. A halál árnyékának földjén lakókra világosság ragyog.” (Ézs 9,1)
Az ószövetség népének hite bizalmon alapszik: hogy Isten szól kiválasztott emberei, a próféták által. Hogy irányt mutat a célig, amikor eljön majd a Messiás. Amíg elérkezik az idő. Amikor a sötétségből fény születik. Ez megtörtént! S ez az új kezdet a mi életünkben, a mi adventünkben is eljön, amikor sötét éjszakánkban Krisztus veszi át a hatalmat. Rettentő nehezen viseljük azt a pár hónapot, amikor fényszegény a külső környezet. De az egész életet lelki sötétben leélni, amikor a világ világossága fényében is élhetnénk…? (Kőháti Dóra)


A szeretet azokat a könnyeket is meglátja, amelyeket nem sírtak el, és azokat a kéréseket is meghallja, amelyeket nem mertek kimondani.
Szent-Gály Kata


A valódi krisztushit nem csodálat, hanem követés. (Kierkegaard)


Amikor kérlek, hogy figyelj rám, és te tanácsot akarsz adni, akkor nem azt tetted, amire kértelek.
Amikor kérlek, hogy figyelj rám, és te azt mondod nekem, nem kellene így vagy úgy éreznem, akkor az érzelmeimre tapostál.
Amikor kérlek, hogy figyelj rám, és te azt hiszed, hogy neked kell megoldani a problémámat, – akkor is, ha furcsának tűnik – cserbenhagytál.
Figyelj! Csak azt kértem tőled, hogy figyelj! Nem azt, hogy bármit is mondj vagy tégy, hanem csak hogy figyelj. Olcsó a tanács, és pár fillérért megvásárolható újságokban, folyóiratokban. Ezt magamnak is meg tudom tenni. Nem vagyok tehetetlen! Talán elvesztettem a kedvemet, és botladozom, de nem vagyok tehetetlen. Amikor helyettem teszed, amit nekem kellene – sőt szükségem van arra, hogy magam jöjjek rá -, akkor a bizonytalanságomat, félelmeimet erősíted!
De amikor egyszerűen elfogadod, hogy amit érzek, azt tényleg érzem, nem törődve azzal, hogy mennyire irracionális… Amikor már nem kell erőfeszítéseket tennem, hogy te is meglásd, akkor tudok figyelni arra, hogy mi áll az érzéseim mögött.
Amikor ez már tiszta, akkor a tennivaló is nyilvánvaló, és nincs szükségem „jó tanácsra”. Az irracionális érzelmek mind érthetővé válnak, amikor látjuk, mi van mögöttük. Talán az ima is azért sikerül az embernek, mert Isten csendben figyel. Ő nem ad „jó tanácsokat”, s nem mondja, hogyan kell valamit megoldani. Ő figyel, és abban segít, hogy én jöjjek rá a megoldásra.
Szóval, nagyon kérlek, figyelj, és hallgass meg! Ha te is akarsz mondani valamit, várj egy kicsit, és amikor befejeztem, akkor mondjad. Én majd szívesen figyelek rád!

Az emberi tapasztalás bámulatos gazdagsága nem szerezne annyi örömet, ha nem kellene korlátokat leküzdenünk. A csúcsra érés feleannyira sem boldogítana, ha nem kellene sötét völgyeken is áthaladnunk.
Helen Keller


Az imádság olyan hatalom, mely által a lehetetlen lehetséges lesz. (Kelly)


Az Isten szeretete nem cukros víz, nem ömlengés, hanem erő és alkotás. (Prohászka)


Az újjászületésnél nem a régi ház tatarozásáról, hanem annak lebontásáról van szó. Nem a szív renoválását, hanem egy új szív, és egy megújhodott lélek elnyerését jelenti. (Spurgeon)


„Az Úrtól jön a szabadítás. Legyen áldásod népeden.” (Zsolt 3,9)
Hazánk nem könnyű helyzetében, szomorú állapotában a keresztény ember felelőssége ebben is áll: tudni s másokban tudatosítani, hogy az Úrtól jön a szabadítás. Ez nem a lelki üvegbura alá menekülés. Ellenkezőleg: a felelősen cselekvő szeretet kiindulópontja. (Hafenscher Károly)


Isten ígéretei a csendben válnak naggyá bennünk. (Spurgeon)


Ne vesztegessétek az időt, tegyetek jót, sok jót, soha nem bánjátok meg.
Don Bosco


Sokszor a legkisebb remény is elegendő.


„Uram, egyengesd előttem az utat!” (Zsolt 5,9)
Magyarország a Hortobágy, paprika, gulyás és a kátyúk országa. Kocsik tucatjai mennek tönkre naponta a rengeteg hibás útszakasz miatt… és eközben hány lélek megy tönkre a kátyús lelki utak miatt? Hány szív törik ketté a göröngyös, becstelen életutakon? Rengeteg. Éppen ezért van szükségünk Isten igazságára, amely elüldöz minden hamisságot, és kiegyenesíti a felé vezető utunkat. Engedd, hogy segítsen! (Deák László)

2026. november 8., vasárnap

A fösvénység inkább ellenkezik a jó gazdálkodással, mint a bőkezűség. (Rochefoucauld)


„A tévedéseket ki veheti észre? Titkos bűnök miatt ne büntess meg!” (Zsolt 19,13)
A zsoltáríró aggodalma arra vonatkozik, amikor valaki nem szánt szándékkal, előre megfontoltan követ el bűnt, hanem ember voltából adódóan téved, hibázik. Isten látja mindazt, amit teremtménye tesz – de még ennél is többet tud: azt, hogy egy adott cselekedet milyen lelkületből fakadt. Erre a bensőséges közelségre szabad és szükséges emlékeztetnünk önmagunkat és imádságban kérni Istent, hogy óvjon meg minket a „titkos bűnöktől”, formáljon, munkálkodjon bennünk. (Kőháti Dóra)


Aki hisz a keresztben, annak magára is kell vennie a keresztet.
Spurgeon


Csak az Isten választottja, aki Istent választotta.


„Fordítsa feléd orcáját az Úr, és adjon neked békességet!” (4Móz 6,26)
Az ároni áldást az istentisztelet végén állva hallgatjuk. Ezt a gazdag, szép, mély kívánságot az Ószövetség örökségeként mi, evangélikusok drága kincsként őrizzük. Hogy mi a béke? S miért nem lehetséges ez Isten orcája nélkül – a vele való állandó együttlét, az előtte, vele való élés, jelenlétének tudata, mély átélése nélkül? Ady tömören összefoglalja az isteni békesség lényegét: „Békíts ki magaddal s magammal, hiszen te vagy a béke.” A sorrend megfordíthatatlan. Előbb Istennel békél meg a hívővé váló ember, majd békességet talál önmagában is, mert Jézus beköltözik az életébe. (Kőháti Dóra)


Ha túlélő akarsz lenni ezen a világon, meg kell tanulnod gyorsan tanulni. (Chaim Potok)


Isten szól hozzánk, azért szól hozzánk, hogy bátorítson minket. Szól hozzánk hozzátartozóink, és azoknak az embereknek a hangján, akik rövid időre átsuhannak az életünkön, azokon az embereken keresztül, akik az előző generációkhoz tartoztak, illetve akikről könyvekben olvashatunk, beszél hozzánk életünk körülményei és eseményei által, a Szentíráson keresztül, az Egyházon keresztül, és még százféle módon, de különösen is az imádság benső csendjében.
Ahhoz, hogy meghalljuk a hangját, az kell, hogy akarjunk változni és engedelmeskedni az Ő szavának. Ahhoz, hogy elménk és szívünk az ehhez szükséges állapotba kerüljön, rá kell ébrednünk, hogy Isten jó, és arra hív minket, ami a legjobb. Istennek az a hívása, hogy változzunk, tulajdonképpen meghívás a növekedésre és a beteljesülésre.
A beteljesülés az ember számára sohasem helyet, célba érkezést jelent, hanem utat. A haladás az úton a beteljesülés. Aki megáll az úton, az visszaesik. Amikor megállsz az úton, megtagadod a küzdelmet, és visszautasítod, hogy változz és növekedj. Egyidejűleg elutasítod a boldogságot, a békét, a szeretetet, és minden mást, ami örökérvényűen jó. Ma nem leszel boldogabb, mint tegnap voltál, hacsak nem teszel valami mást, vagy ha ugyanazt teszed, legalább másképpen, más hozzáállással, más lelkiállapotban.


Jézus a szívünk vendége. Ne legyünk szótlanok mellette. Szóljunk a vendéghez, Ő várja azt. (Stewart)


Mindig tud adni, akinek a szíve tele van szeretettel. A szeretethez nem kell erszény.


Nagy emberek dicsőségét mindig össze kell mérni azzal a móddal, ahogyan megszerezték. (La Rochefoucauld)


Nem csupán cselekvéssel, szenvedéssel is lehet nagyot alkotni.
Boda László


Önmagunkon uralkodni a legnagyobb uraság.
Ecsedy


Pál apostol azt írja, hogy nekünk nemcsak az adatott meg, hogy higgyünk a Krisztusban, hanem az is, hogy szenvedjünk érte. Fel kell vennünk a keresztet. Ezt is vállalni kell, még ha nem is könnyű feladat!


Senki nem tud igazán örülni, ha nincs benne szeretet.
Aquinói Szent Tamás

2026. november 7., szombat

A csendben, a napsütésben,
ahogy a völgyet nézem:
a fákat, a kúszó felleget,
a lelkemmel szinte látom,
ahogy áldón a láthatáron
ott nyugszik teremtő kezed.
Hajdú Zoltán Levente


A fény csak belőled árad, ó Jézus, nem belőlünk. Te ragyogsz rajtunk keresztül mások felé. Hadd dicsőítsünk Téged, ahogyan neked a legkedvesebb, fényedet árasztva azokra, akik köröttünk élnek. Hadd hirdessünk Téged szavak nélkül, életünk példájával, annak megragadó erejével, amit Érted cselekszünk, szívünk Irántad érzett teljes szeretetének minden jelével.
Kalkuttai Teréz Anya


A szolgálathoz egy erény szükséges: a hűség. (Turóci)


„Abban lett teljessé a szeretet közöttünk, hogy bizalommal tekinthetünk az ítélet napja felé, mert ahogyan ő van, úgy vagyunk mi is ebben a világban.” (1Jn 4,17)
Ki mondhatja el azt, hogy bizalommal tekint az ítélethirdetés napjára? Aki ártatlan. Igen ám, de aki vétkes, az teljes joggal számíthat a súlyos büntetésre. Feltéve, ha… De mégsem, nem fogja megúszni, mert ott és akkor minden napvilágra kerül. És ezen a ponton történik valami. – Isten üdvözítő szeretetében, teljessé lett szeretetében odaadta értünk Jézust, hogy viselje ő a büntetést, és távozhassunk mi büntetlenül. Ítélet napja: bűn, büntetés, bűnbánat, bűnbocsánat… Ebben a földi életben Krisztus által megadatik a bűnbocsánat! (Kőháti Dóra)


Az imádságnak mindig ígéreten kell alapulnia. De hála az Istennek, hogy az Ő ígéretei mindig szélesebbek, mint a mi imádságaink. (Havergal)



Az örökélet annyi: örökre az Úrral lenni.


CSEND VAN BENNEM
Csend van bennem, és emlékezem,
Képe a múltnak ím, megjelen,
Vétket látok s gondozó kezet,
Szennyből, a sárból mint kivezet.
Mért szeret Isten, mért szeret még,
Hogy lehet mért nem mondja ki: elég!
Féltő karja újra átölel,
Áttört kezéhez szívem közel.
Csend van bennem, és emlékezem,
Mily sok ajándék, nagy kegyelem,
Mily sok áldás, mily sok türelem,
Kísérte végig az életem.
Mért szeret Isten…
Csend van bennem, és emlékezem,
Sokszor volt könnyes mindkét szemem,
Oly sok bánat, fájdalom is ért,
Hozzá futottam irgalomért.
Mért szeret Isten…
Csend van bennem, és emlékezem,
Hála, dicséret él szívemen.
Hogy köszönjem múltat és jelent,
Holnapom védő, őrző kezet.
Mért szeret Isten…


Felmagasztaltattál! Golgotának hegyén testedet emelték az ég és föld közé.
Felmagasztaltattál! Világnak csúfjára. Fölemelték tested keresztnek fájára.
Felmagasztaltattál! Bűneink hordoztad. Ott fenn a kereszten véreddel lemostad.
Felmagasztaltattál! Győzelmet arattál! Gyötrelmek fájára dicsőséget hoztál.
Felmagasztaltattál! Hogy minket fölemelj. Kitárt karjaiddal, hogy magadhoz ölelj.


Isten a szeretet cselekedeteit nem annyira a nagyságuk, hanem inkább indító okuk miatt becsüli.
Spurgeon


Isten előbb szűnhetne meg létezni, mintsem hogy ígéretét megszegné, vagy adott szaváról megfeledkezne.
(Spurgeon)


„Jézus mondta: »Nektek még a hajatok szálai is mind meg vannak számlálva. Ne féljetek!«” (Lk 12,7)
Mr. White először utazott repülőgéppel. Világéletében csak vonatra, legfeljebb taxiba volt hajlandó beszállni, de most az egyszer kénytelen volt kivételt tenni: még aznap a tengerentúlon kellett lennie. Amikor bejelentkezett, és a csomagjait egy futószalagra tette, rögtön aggodalmaskodni kezdett. Ki fog azokra vigyázni? Honnan tudják, melyik gépre kell feltenniük? Hogyan fogja ő azokat visszakapni? Aztán átlépett a tranzitváróba, és azon kezdett izgulni, honnan fogja tudni, melyik kapunál kell beszállnia. Honnan fogják tudni, melyik a gépen az ő helye? Vajon tudni fogják-e, hogy ő ablak mellé kérte a jegyet? Aztán meghallotta a hangosbemondót, amint három nyelven szólította a nevét, és kérte, fáradjon a tizenkettes kapuhoz. A kapunál a nevén üdvözölték, mintha csak régi ismerősük lett volna. A gépen egy stewardess odakísérte az üléséhez, igen, az ablak mellé. Az út során névre szólóan kapott ennivalót, és ha az utaskísérő-hívó gombot megnyomta, már jött is a hölgy mosolyogva: „Igen, Mr. White, mit tehetek önért?” „Mondja, maguk ismernek engem?” A stewardess elmosolyodott. „Dehogyis. Viszont van egy utaslistánk, amelyen mindenkinek a neve és az adatai rajta vannak, az is, hogy hová utazik, melyik a csomagja, és melyik ülésen ül.” És Mr. White többé nem aggódott semmi miatt. (Zsíros András)


Sohasem maguk a körülmények szabják meg kedélyállapotunkat, hanem mindig a hozzáállásunk a körülményekhez. (Thorwald Dethlefsen)


Tér és idő végtelenül elválaszt bennünket Istentől. Merrefelé keressük Őt? Hogyan indulhatnánk el feléje? Egy lépésünk sincs fölfelé! Istennek kell lejönnie hozzánk a mindenség meredekén át. (Simone Weil)

2026. november 6., péntek

A helytelenül értelmezett igazságok több kárt okozhatnak, mint a tévedések.


A rossz terv az, amin nem lehet változtatni. (Publilius Syrus)


A szeretet mindenki számára a legszükségesebb táplálék. (Edith Piaf)


Ahhoz, hogy igaz önmagad megtaláld – egy olyan világban, amely éjjel-nappal arra törekszik minden erővel, hogy olyanná tegyen téged, mint akárki más – Isten segítségével a legszebb, de legnehezebb csatát kell megvívnod amit csak lehet emberileg, és sosem szabad abbahagynod a harcot.


Az Úrtól nyert minden olyan világosság, amit nem közlünk másokkal, lassanként elhalványul. Csak azért ad világosságot, hogy amivel nekünk szolgált, mi is szolgáljunk azzal másoknak.


„Ha valakit tetten is érnek valamilyen bűnben, igazítsátok helyre az ilyet szelíd lélekkel.” (Gal 6,1)
Lehet, hogy a világban azt tapasztaljuk, hogy mindent csak indulattal, gyűlölettel, erővel, agresszióval stb. „lehet” rendezni. „De közöttetek ne ez legyen a rend…” „Minden dolgotok szeretetben menjen végbe!” – mondja Pál apostol az Első korinthusi levélben. Vagyis az indokolt feddés, intés, helyreigazítás közöttünk, emberek között, egymással való ügyes-bajos dolgaink, konfliktusaink, egyet nem értéseink elrendezése is abból fakadjon, amiből mi magunk, feddésre, büntetésre méltán jogosultak is naponta megkapjuk részünket: az isteni szeretet és kegyelem erejéből merített, egymás iránti szeretetből… (Kőháti Dóra)


„Jézus ezt kérdezte a tanítványoktól: „Amikor elküldtelek titeket erszény, tarisznya és saru nélkül, volt-e hiányotok valamiben?” „Semmiben” – válaszolták.” (Lk 22,35)
Az élethez, boldogsághoz általunk szükségesnek ítélt dolgok listája igencsak hosszú. Akár életünket is adjuk beszerzésükért, megtartásukért, aggódva, rohanva, idegeskedve. Urunk egyszerűen mutat rá a valóságra, hogy noha sok mindenre van szükségünk, de voltaképpen csak egyre… és ez az egy valóban elég. Ez az egy minden felesleges listát, érte való aggodalmat eltöröl, mert „ahol Isten, ott szükség nincsen”. (Eszlényi Ákos)


„Ne a régi dolgokat emlegessétek, ne a múltakon tűnődjetek! Mert én újat cselekszem, most kezd kibontakozni, majd megtudjátok!” (Ézs 43,18–19a)
A feleség az anyósülésen böngészgette a térképet. „Igen, a Jakabhegyi úton már végigmentünk, a vasúton is átmentünk, és a Kossuth teret is elhagytuk már.” Felpillantott, körülnézett. Aztán visszabújt a térképbe. „Aha, igen, ez volt jobbra a Petőfi park.” Csend következett. Csak az autó zúgását és a férj egyre idegesebb szuszogását lehetett hallani. „Ja, igen, látom, most tértünk le a Szabadság útról…” – dünnyögte a feleség, és ekkor a férj már nem bírta tovább. „Könyörgök, ne azt mondogasd, hogy hol voltunk! Azt mondd végre, hogy merre menjek! Nézz előre, ha egyszer előre akarsz menni!” (Zsíros András)

Lelkemet a mindenható Istennek ajánlom, kit mindig mint a legfőbb jót forrón imádtam, habár tőle emberi gyarlóságomnál fogva sokszor el is távoztam, amit keserűen sirattam éltemen keresztül, s most is szívszaggatva bánok.
(Széchenyi István)


NÉKED RAGYOG, ÉRTED RAGYOG

Nézd az égen, fenn,
Egy csillag ott ragyog.
Néked ragyog,
Érted ragyog.
Nézd a szívedben,
Egy jel ott ragyog.
Néked ragyog,
Érted ragyog.
Nem a jégbe fagyott életünknek fénye,
Önző vágyak tüzében örök álmaink égnek!
Néma sikolyok őrzik játszótereink csendjét,
Hazug szerelmek ágyán magány ejti könnyét!
Ne félj, csak hidd, vannak örök vágyaid,
Ahol a szíved ott vár kincsed is.
És nézd, hol élsz, sok a fájó szenvedés,
Tudod, a szeretet nélkül minden oly sötét!
És ma mindenkinek kell egy tiszta szó,
Kell egy új világ, hol testet ölt a jó!
Ne várj tovább, a kezed nyújtsd ki már.
Bátran szeress, és hagyd, hogy szeressenek.
Ne várj tovább, most ölelj mindent át.
Ez a világ az otthonunk, összetartozunk, örökké!


Nem az a fontos, hogy jó lesz a királyi székben ülni, és uralkodni, hanem az, hogy Istent fogjuk dicsőíteni.


Önmagunk megtalálásának a legjobb módja, ha elveszünk mások szolgálatában.
Mahatma Gandhi


Vesd a jövő gondját oda, ahová való: Krisztusra.

2026. november 5., csütörtök



„Abban hiszünk, hogy mi is az Úr Jézus kegyelme által üdvözülünk.” (ApCsel 15,11a)
Aki az ígéretekben részesedni, üdvözülni akar, annak – a zsidókeresztény állásponttal szemben, amely nem kis vitát váltott ki Pál apostol és Barnabás, valamint a többi apostol és a vének körében, és határozott, világos válaszadásra késztette őket – nem a mózesi törvények útján kell járnia, nem a körülmetélés jelével kell élnie. A körülmetélés az Izrael házához való tartozás, a szövetség jele volt. Lehet-e valaki kirekesztett abból a mélységes, halálon és feltámadáson át felragyogó isteni szeretetből, az üdvösség Jézus Krisztusban adott ajándékából, amely beteljesedett, megjelent mindenki szeme láttára, valósággá vált?! Minden emberi okoskodás ellenében: a megváltás végbement mindannyiunkért, amelyhez hozzátenni semmit nem lehet és nem kell. Hit, mi is, Krisztus, kegyelem, őáltala – ezek az ige szavai, Péter apostol bizonyságtétele. Semmi több, semmi más, csak hit által, csak a kegyelem! (Kőháti Dóra)


AHOL RÁNK JÉZUS VÁR
Valami mindig vár.
Hol munka, lárma, hajsza,
hol a mindennapok küzdelme, harca,
hol keservek és kísértések,
próbák, bukások, szenvedések,
hol csend, csend, csend…
Kívül?
Vagy bent?
Valami mindig vár.
S Valaki mindig vár.
Mert Jézus mindig, mindenütt ott van.
Ott a zajban, a mindennapokban,
küzdelmekben és feladatokban,
ott szenvedésben és kísértésben,
hogy felemeljen, őrizzen, védjen,
hogy tanácsoljon, segítsen, áldjon,
átvigyen tűzön és akadályon,
új erőt adjon új kegyelemben.
Mindenütt mindig vár,
de százszorosan vár ránk – a csendben!
Túrmezei Erzsébet


Az Élet 10%-a, ami veled történik, és 90%-a, ahogyan reagálsz a történésekre. (John Maxwell)


„Az egész sokaság örült mindazoknak a csodáknak, amelyeket Jézus vitt véghez.” (Lk 13,17)
Isten kizárólag az ember érdekében szól, cselekszik. Ezek a mozdulatok mindig élményszámba mennek, de nem pusztán azért, mert egy „természetfeletti” erő mutatkozik meg, hanem mert Urunk értünk munkálkodó hatalma, minket szerető indulata ragyog át rajtuk. Vagyis nem az a csodálatos bennük, hogy vakok látnak, bénák járnak, leprások tisztulnak, megkötözöttek szabadulnak meg, hanem hogy ezeken keresztül hirdettetik a drága evangélium, Isten legnagyobb csodája, aki a Krisztus Jézus. (Eszlényi Ákos)


„Az Úr erre azt mondta: „Menj és a hegyen járulj az Úr színe elé!” S lám, az Úr elvonult arra. Hegyeket tépő, sziklákat sodró, hatalmas szélvész haladt az Úr előtt, de az Úr nem volt a szélviharban. A szélvésznek földrengés lépett a nyomába, de az Úr nem volt a földrengésben. A földrengés után tűz következett, de az Úr nem volt a tűzben. A tüzet enyhe szellő kísérte.” 1Kir 19.11-12
Az enyhe szellőben, a csendben… Ott volt az Úr. Isten csendben, alig mozduló szellőben, a szellő susogásában jön. Nem zajban, nem kavargásban, nem hangos ünneplésben, hanem csendben. A csend az Ő hazája. S a lelki élet légköre is a csend, hiszen a lelki élet Istennel való, Isten jelenlétében folyó élet.
Ez a csend azonban nem külső valami, nem kívül van, hanem egészen belül… Olyan, mint egy titok, kívülről valami látszik, de a maga egészében belül van. A csend mozdulatlan valami, s az ember nyugtalan, mindig cselekedni akaró, mindig mozgó lény. Az ember szétszórt, izgatott, hangoskodó lény, hajlamos arra, hogy kifelé forduljon, hogy ami belül van, azt kidobja, észrevétlenül kiveti magát a csendből. De csend nélkül nincs belső élet! Isten megtalálása és a Vele való egyesülés minden hatékonysága elveszik, ha nem megfelelő légkörben, ha nem csendben fejlődik. Öröktől fogva a csendben beszél az Isten. A szeretet Isten törvénye, a csend az Ő légköre.
Isten minden tevékenységét csend öleli körül. Isten a lelkekben végzett munkájához is megkívánja a csend törvényét bennünk! De vigyázzunk, mert szép a csend, és a lélek útja lehet, de ha a csend arra szolgál, hogy ne szólaljon meg benne odaadásom… akkor a csenddel mintha lefaragnám minden nemesebb képességemet, s megölném – lelki indítékkal – azt, ami bennem emberi! Ha tehát a csend csak külső, csak mechanikus valami, ha csak materiális némaság, akkor semmi köze a lélekhez! A külső csend hatalmas eszköze a lélek belső csendjének, de csak eszköze, s nem több! Isten belül szól a lélekhez.
A belső csend a lélek összeszedettsége. Az összeszedettség, vagyis képességeink elvonása a teremtett dolgoktól, hogy Isten felé irányítsuk őket. Ez annyit jelent, hogy képességeink világában önmegtagadást végzünk, hogy a természetfölötti világába tereljük őket: Isten megismerésére, szeretésére, szolgálatára, dicsérésére. A belső csend nem más, mint meghalni önmagunknak, hogy tudjunk élni Istennek. Úgy is mondhatjuk, hogy benne segítséget adunk Istennek, hogy jobban oda tudja adni magát nekünk. A csendet nem az okos és szép gondolatok adják a léleknek, hanem a lélek szabadsága, minden teremtettől való függetlensége, tiszta hite. Az igazi belső csend fölötte áll tudásnak és nem tudásnak, érzésnek és nem érzésnek, élvezésnek és nem élvezésnek. Minden fölé tud emelkedni, önmagáról elfeledkezik, a világról is elfeledkezik – csak Istenről nem feledkezik el. S Istenben megtaláljuk a csendet!
Ez a csend nem némaság! Csak a világ felé az. Egy másik irányban a csend éppen óriási tevékenységet, beszélgetést, társalgást, érintkezést jelent. Egy végtelenséget bontok ki önmagamból. A csend: a végtelenség önmagamban! Valaki él bennem! Isten, a legszentebb Szentháromság már nem valami elvont gondolat agyamban, hanem valóság. Nem eszme csupán, hanem Valaki! A lelkemben élő örök Titok! Valaki, Aki hív engem, Aki akar velem élni, Aki akarja, hogy találjam meg Vele a bensőséges kapcsolatot! – Itt van a lelki életnek, a benső életnek az igazi titka: az Isten bennem! – S a csend titka: beszélgetek Azzal, Aki bennem él!
„Az a beszéd, amelyet Isten a legjobban meghall: a szeretet csendje.”

Békességet hagyok rátok. Az én békémet adom nektek. Nem úgy adom nektek, ahogy a világ adja. Ne nyugtalankodjék a szívetek, s ne csüggedjen. Jn 14.28

Biztosan annyira tutijó vagyok?
“Ne a saját elképzelésem alapján akarjak jó feleség lenni. Mert nem a magam felesége vagyok. A férjemé.”
“Ne a saját elképzelésem alapján akarjak jó férj lenni. Mert nem a magam férje vagyok. A feleségemé!” Sokunkban megvan a szándék arra, hogy jó párja legyünk a párunknak.
Akik egy kicsit is tudatosabbak…
- a gyerekkori szerelemnél (Csak az a fontos, hogy nekem legyen jó!), és
- az egyre divatosabb, felelőtlen hozzáállásnál (Az érzelmeim határozzák meg, hogy mit teszek a kapcsolatomban.),
azok már felismerték: tenni kell a szerelemért, a párunk és a saját boldogságunkért. Jó párnak, jó házastársnak kell lennünk.
De vajon hogyan is teszünk ezért?
Azt figyeltem meg, hogy sokan tudatlanságból, mások viszont pont a “nagy tudásuk” miatt abban a tévhitben élnek, hogy ők szinte mindent jól csinálnak a kapcsolatukban.
És ez igaz is lehet, csak éppen a saját szemüvegükön keresztül. És pont ez a gond!
Hiszen lehet, hogy én minden nap sokat dolgozom a családért. De ha a párom a túlórapénzem helyett egy órányi beszélgetésre vágyik, akkor valójában semmit nem csinálok jól.
Ha rendben tartom a háztartást, de mondjuk nem keresem a páromban azt, hogy miért dicsérhetném meg, holott ő imádja, ha dicsérik, akkor valójában semmit nem csinálok jól.
Mielőtt hátradőlünk, és megnyugszunk, hogy mindent jól csinálunk, vegyük fel a párunk szemüvegét, és azon keresztül kérdezzük meg magunktól:Jó felesége vagyok a férjemnek?
Jó férje vagyok a feleségemnek?
Dr. Mészáros Ádám – www.parkapcsolatikonfliktusok.hu


Csak az léphet bátran az emberek elé, aki szívesen rejtőzködik. Csak az szólhat bátran, aki szívesen hallgat. Csak az vezethet bátran, aki szívesen vállalja az alárendelt szerepét. Csak az örvendezhet bátran, akinek jó a lelkiismerete.


Csak azért, mert nem értünk valamit, az még nem jelenti azt, hogy az rossz.


Egy festőt egyszer arra kértek, rajzolja le a békességet.
A feladat egyszerűnek látszott, s ő nyomban neki is látott.
Rajzolt tengert, széltől mentesen,
rajta egy hajót, mely állt csöndesen.
Utasa mind lusta álomba merült,
s a kép összegyűrve a szemétre került.
Nem békesség volt a papíron,
hanem szélcsend és unalom.
Aztán újabb rajzba kezdett,
s egy szundító öreg bácsit festett.
De békességet nem ábrázolt ez sem,
nekiállt hát, hogy tovább keressen.
Rajzolt virágot, csöndes téli tájat,
békésen legelésző birkanyájat.
A papírkosár lassan tele lett,
s közben be is esteledett.
Ám az este sem volt békés,
messziről hallatszott a mennydörgés.
Vihar közeledett, az ég rengett,
a festő az ablaknál töprengett.
Nézte a szélben sodródó leveleket,
a villámokat, mik átjárták az eget.
A ház előtti tölgy recsegve hajlongott,
kövér esőcseppek verték az ablakot.
A festő nem tudta, tovább hogyan legyen,
Istent kérte hát, hogy csodát tegyen.
Tekintete ekkor ismét a fára esett,
s ott meglátta, amit egész nap keresett.
A fa egyik vastag benső ágán,
úgy a fának szíve táján,
a viharról szinte mit sem sejtve,
ült egy madár, fejét szárnya alá rejtve.
Nyugodtan aludt, miközben zengett az ég.
Ez hát az igazi békesség.
“Uram, te megmutattad békességedet!”
- szólt a festő, és nem tévedett.
Csodálatos isteni békesség ez,
mit a viharban alvó madár jelképez.
A világ legyen bármily nyugtalan,
ha szívünkben Isten békessége van.
Ő minden gondot vállára vesz,
s bennünket szabaddá, békéssé tesz.
Az Ő békessége tökéletes,
minden félelemtől mentes.


„És fogta az Úristen az embert, elhelyezte az Éden kertjében, hogy azt művelje és őrizze.” (1Móz 2,15)
„Vigyázz erre a kosár gyümölcsre, meg ne egyék a madarak!” – mondta Karcsi bácsi. Jenőke odaállt a kosár mellé, és árgus szemekkel figyelt. Amikor meglátta az első madarat, elhessegette. Amikor a másodikat, azt is. Aztán amikor már csapatostul jöttek, kivett a kosárból egy gyümölcsöt, és megette előlük. „Ebből ti nem esztek, amíg én itt vagyok!” – gondolta magában elszántan. Aztán megevett még egyet és még egyet meg még egyet és végül az egészet. Amikor Karcsi bácsi visszajött, Jenőke büszkén mutatta az üres kosarat: egy szemet sem ettek belőle a madarak! És nem értette, miért lett Karcsi bácsi ideges. És azt sem értette, miért szólította Ádámnak. (Zsíros András)


Ha konkolyt vetünk, konkolyt aratunk, ha gabonát vetünk, gabonát aratunk. Csakhogy a learatott mennyiség sohasem egyenlő az elvetett mennyiséggel.



Ha nem vagy kész változtatni az életeden, nem lehet segíteni rajtad.
Hippokratész


Hogy hited hídja le ne szakadjon, a pillérnek is jónak kell lenni. A jó pillér Krisztus.


Istenben hinni annyi, mint hűnek tartani Istent.


Még ha földedről menekülsz is, el tudsz futni magadtól?
(Horatius)


Nézz egy fára, egy virágra, egy növényre! Hagyd, hogy tudatosságod megpihenjen rajta! Milyen csöndesek! Milyen mozdulatlanok! Milyen mélyen gyökereznek a Létben! Hagyd, hogy a természet csendre tanítson!

És megelevenedett, beburkolt a szótalanság, a csend, a teremtés előtti, amikor még hangrezgések sem keltenek életre teremtő erőt. Védett a belső csend, a szóteremtő. Puha, meleg szeretettel. Kicsi voltam, aki védhető. És tudtam: Isten nem a leszálló éj. Inkább a pirkadat reménye, amikor legsűrűbb az éj feketéje.

Úgy igyekezzünk élni, hogy azért se kelljen szégyenkeznünk, amik vagyunk, amit gondolunk, s amit teszünk, amikor senki sem látja.
Fosdick


Szabad-e, ha csak egy pillanatunk van is egy ember megmentésére, halogatnunk a segítséget? (Hoffmann)


Uram Jézus, taníts meg arra, hogy nagylelkű legyek,
És úgy szolgáljalak, amint megérdemled:
Hogy adjak számolgatás nélkül,
Hogy harcoljak nem gondolva arra,
Hogy sebeket kaphatok,
Hogy dolgozzam pihenés nélkül,
Egészen odaadva magam a Te szolgálatodra,
Nem várva más jutalmat, mint azt,
Hogy tudom: a Te szent akaratodat teljesítem.

2026. november 4., szerda

A hit a lehetetlen dolgokon csak nevet. (Smith Wigglesworth)


A Lélek segíti erőtlenségünket, s ezért a legerőtlenebbnek látszó testvér a legegyszerűbb mondataival Isten színe előtt többet jelent, mint bármely bőszavú, szép beszédű atyafi, laikus vagy lelkész… A Lélek segítsége megmutatkozik gyakorlati módon, látható, megfigyelhető tettekben. Rávezet a megoldásokra, s ezekben a megoldásokban ismét felhasználja az úgynevezett erőtleneket, hogy a mennyei, felsőbbséges erő megmutatkozzék. (Udvarnoki Béla)


Az út a mennybe is, a pokolba is Krisztus keresztje mellett megy el, – ott válik jobbra és balra. A Jézus testében meg kell botlanod. A két lator is jobb és bal felől volt. (Stewart)



„Azokat választotta ki az Isten, akik a világ szemében nem előkelők, sőt lenézettek; és a semmiket, hogy semmikké tegye a valamiket; hogy egyetlen ember se dicsekedjék az Isten színe előtt.” (1Kor1,28–29)
Isten elsősorban nem minket, egyéniségünket, jellemünket, önbizalmunkat akarja építeni, hanem inkább az ő országát bennünk. Ezért, ha kell, megsebez, de be is kötöz, összezúz, de meg is gyógyít, hogy egyedül az ő cselekedete, kegyelmének öröme töltse be életünket, hogy csakis benne bízzunk, ne önmagunkban. Áldott ez a választás, cselekvés, építés! (Eszlényi Ákos)



„Felkiáltott a beteg gyermek apja, és így szólt: »Hiszek, segíts a hitetlenségemen!«” (Mk 9,24)
…és mindketten meggyógyulva tértek haza Jézustól. (Zsíros András)



Ha valaki pontosan azt mondja, amit gondol, akkor hibátlan sorrendben tündökölnek a szavak.



Isteni Üdvözítőnk, aki földi tartózkodásod alatt olyan gyöngéd szeretettel viseltettél a szegények iránt, adj a mi szívünkbe is a tiedhez hasonló megértést. Engedd, hogy érzéki természetünk ellenkezését legyőzzük!
Engedd, hogy a szegényeket segítsük, fájdalmaikban vigasztaljuk, tudatlanságukban tanítsuk, s minden nyomorúságukban könnyebbséget igyekezzünk nekik szerezni. Add, hogy a szegényekkel szemben tanúsított barátságunk a te barátaiddá tegyen bennünket, ki az Atyával és a Szentlélekkel együtt élsz és uralkodol örökkön örökké!

Páli Szent Vince



Látod, Uram, tanácstalan vagyok.
Miért?
Miért kell elszenvednem ennyi bántást?

Talán ezt érdemeltem?
Vagy Te akarsz nevelni ezzel engem?
Nem tudom.

A tanácstalanságom hozom eléd.
És rád bízom a választ.
Mert bízom abban,
hogy Te nem hagysz válasz nélkül engem.
Mert tudom,
hogy a legkétségbeejtőbb életkérdéseimre is,
Te megadod,
Te adod meg a választ.

Hajdú Zoltán Levente



Ó, szerencsétlen és esztelen bűnös, ki néha a haragos emberi tekintettől is félsz, mit felelsz majd Istennek, ki valamennyi gonosz tettedet ismeri?



Semmi sem aláz olyan mélyre, és semmi sem emel olyan magasra, mint a kegyelem.

Saint-Cyran abbé



Sok hitetlentől hallottam már: de szeretnék hívő lenni! Ám még egy hívőtől sem hallottam: de szeretnék hitetlen lenni!



Tér és idő végtelenül elválaszt bennünket Istentől. Merrefelé keressük Őt? Hogyan indulhatnánk el feléje? Egy lépésünk sincs fölfelé! Istennek kell lejönnie hozzánk a mindenség meredekén át. (Simone Weil)



„Tudomást szerzett Jézusról egy asszony, akinek a leányában tisztátalan lélek volt. Miután eljött hozzá, a lábai elé borult, és azt kérte, hogy űzze ki az ördögöt a leányából.” (Mk 7,25–26)
Megtudni az orvos nevét nem elég, el is kell menni hozzá, őszintén meg kell kérni, hogy segítsen, teljes mélységében elé tárva a bajt. Ezt ma mindenki (legalábbis egyre több ember) tudja, teszi, a betegségekbe „ma már” nem kell beletörődni, biztatnak a kampányok is. És mégis, hányan halnak meg úgy, hogy az időben felfedezett kór ugyan gyógyítható lett volna, de már késő… Krisztus óta, a Golgota óta, az üres sír óta „nem kell” meghalnunk! (Kőháti Dóra)