A szeretet növekedéséhez mennyei harmatra van szükség. (Spurgeon)

A szívemnek megvannak a bizonyítékai, amiről az ész semmit sem tud. /Pascal/

„Adjatok, és adatik nektek.” (Lk 6,38)

Kérni szokás, ha valamire szükségünk van, és akkor az Isten jóságából megadatik. Ortensio da Spinetolinak a Lukács – A szegények evangéliuma című könyvében olvasom: „Az evangélista immár azokra az irgalmassági cselekedetekre gondol, amelyeket az egyházban a szegények, az árvák s az özvegyek javára végeznek. Kéri, hogy ezek váljanak hatékonyabbá, s főleg, hogy Isten nagylelkűségéből kapjanak ihletést. Őt nagylelkűségben nem lehet felülmúlni, de ő vissza tud térni az emberi mércékhez is.” S nem szóbotlás: nem „kérjetek, és adatik”, hanem adjatok… 2009 a hiány, a nincs, a szükség éve: adjatok. Ha Jézus ezt mondja, rá fogunk jönni, mennyire sok van még, amiből adhatunk! (Kőháti Dóra)

Aki Krisztus Igéit teljesen és hasznosan akarja megérteni, annak egész életével kell azokhoz alkalmazkodnia. (Kempis Tamás)

Az alázat az igazi tudás és az igaz megismerés kapuja. Minden nagy tett, minden valódi erkölcsi és szellemi erőfeszítés előfeltétele. Már a dolgok természetéből fakad, hogy aki feladatán elmélyül – “megfeledkezik önmagáról”. A hiúság, az önzés, az érdek nem csak erkölcsi rossz, de szellemi akadály is, s nem egy kitűnő alkotást fosztott meg attól hiú tökélye, hogy valóban közkincs, halhatatlan alkotás legyen.

Pilinszky János

Az ember nem fedez fel új világrészeket, ha nincs mersze az ismert partokat maga mögött hagyni.

Bízz Istenben és haladj előre félelem nélkül.

Don Bosco

„Eltörlöm hűtlenségedet, mint a felleget, vétkeidet, mint a felhőt. Térj hozzám, mert megváltottalak!” (Ézs 44,22)

Olykor azt érzem, hogy mi, emberek rettenetesen megalázó helyzetbe hozzuk az Istent. „Lerázzuk” őt. Ő pedig, mint egy kinevetett és üldözött kufár, jön utánunk, s nem holmi vacak árut akar ránk tukmálni, hanem életünk egyetlen igazi ajándékát: az ő megbocsátó kegyelmét és irgalmát, amely eltöröl minden hűtlenséget. Jön utánunk, sőt ahogy Füle Lajos írta versében: „Fut az ISTEN az ember után, / mert mindent lát és szánja nagyon, / guruló szívét csakhogy elérje, / hogy fut utána, hull bele vére! / Ott fut az utcán, ott fut a téren, / egész világon, / sok ezer éven, / sok mérhetetlen, megérthetetlen, / keresztre írott szenvedésen át, / hulló Igével, / kiontott vérrel, viszonozatlan, / mély szerelmével / fut az ISTEN az ember után.” Nézz hátra! Látod őt életed országútján, ahogy fut utánad, mert nem akarja, hogy elvesszél?! Állj meg, és várd meg őt! (Deák László)

Ha nem változtatunk, nem növekszünk, és ha nem növekszünk, akkor nem is élünk igazán. A növekedés biztonságunk átmeneti feladását követeli. Azt jelenti, hogy feladjuk az ismerős, de korlátozó mintákat; a biztonságos, de örömet nem adó munkát; értékeket, melyekben már nem hiszünk; kapcsolatokat, amelyek értelmüket vesztették. Félünk megtenni egy új lépést, pedig éppen az ellenkezőjétől kellene legjobban félnünk. (Gail Sheehy)

Ne csináljatok sablonokat, az Úr az egyiket így vezeti, a másikat úgy. (Zeller)

Nekünk az Írást nem úgy kell olvasni, ahogy az ügyvéd olvassa a végrendeletet, hogy tartalmát megértse, hanem mint az örökös, hogy megtudjuk, mit nyertünk.

Newton

Nem az a hős, aki nem fél, hanem az, aki bár retteg, mégis szembeszáll a veszéllyel.

„Uram, kihez mennénk? Örök élet beszéde van nálad.” (Jn 6,68)

Sokan jelentkeznek világmegváltó ötletekkel. Egyik-másik elgondolkodtató, de a jó reklám az értéktelent is rátukmálja az emberekre. Mit válasszunk, mi a célravezető? A keresztény ember kiváltsága, hogy együtt mondhatja Péterrel mai igénk mondatát. Nem kell máshol keresgélnünk. Nála van a megoldás. Nála van a megváltás. Már megvan. (Hafenscher Károly)