A házastársi beszélgetések általános gyengesége, hogy hajlamosak vagyunk túl korán hangot adni gondolatainknak és érzéseinknek. Ennek következménye a legtöbb esetben a nézeteltérés vagy az elhidegülés.
Gary Chapman


A hit nem a megérkezettség állapota, a kegyelem nem a tétlenség útlevele, a keresztyénség pedig nem a lelki önzés csendes gyönyörködése az Isten szerelmében. (Turóci)


A legjobb prédikáció a megszentelt élet.
Spurgeon


Amikor a házastársak nyíltan kommunikálnak egymással, sokkal valószínűbb, hogy olyan problémákra is használható megoldásokat alakítanak ki, amelyek különben súlyos gondokat okoznának kapcsolatukban.
Gary Chapman


Az ima ereje olyan nagy, hogy képes azt a kart mozgásba hozni, mely a világot mozgásba hozta. (Spurgeon)

Az utakat sokáig nem érti meg az ember. Csak lépdel az utakon és másra gondol. Néha széles az egyik út, aszfaltos, néha rögös, barázdás, meredek…
Egy napon megtudjuk, hogy az utaknak értelmük van: elvezetnek valahová. Nemcsak mi haladunk az utakon, az utak is haladnak velünk. Az utaknak céljuk van. Minden út összefut végül egyetlen közös célban. S akkor megállunk és csodálkozunk, tátott szájjal bámészkodunk, csodáljuk azt a rejtelmes rendet a sok út szövevényében, csodáljuk a sugárutak, országutak és ösvények sokaságát, melyeken áthaladva végül eljutottunk ugyanahhoz a célhoz.
Igen, az utaknak értelmük van. De ezt csak az utolsó pillanatban értjük meg, közvetlenül a cél előtt.

Egy ember nagy szegénységben élt, és csak egy pár cipője volt, aminek a talpa kilyukadt és már a lábujjai is kilátszottak belőle. Elkeseredetten ment végig az utcán és így panaszkodott magában: – Akár mezítláb is mehetnék, mintsem hogy ezeket a szerencsétlen, kényelmetlen cipőket viseljem.
Amint egyre jobban elkeseredett, találkozott egy emberrel, aki a járdán ült és koldult. A szegény embernek nem volt lába. Egy pillanat múlva az ember rájött, hogy az ócska cipőnél sokkal rosszabb, amikor még lába sincs az embernek, amire fölhúzza a cipőt.

Életét az használja fel jól, aki olyasmire fordítja azt, ami túléli az életet.


Felébrednek az alvók.
Szavadra újra talpra állnak.
És a szürke reménytelenség
helyébe élet költözik.
Új fény ragyog fel a mának.
Hányszor lobbantotta el
- gondoltuk mi – Lelked tüzét,
oltotta ki a hit-lángokat
gonosz emberi akarat.
De Te kegyelmes voltál, én Uram,
mert mindig volt, mindig maradt
legalább maroknyi eleven parázs
a halottnak hitt hamu alatt.
Hadd legyek irgalmad által én is
parázzsá, tűzzé, fénnyé,
és nem csak az emlékezésben,
hogy kegyelmed tükrében lássam,
felismerjem: így kellett élnem.
Hajdú Zoltán Levente

Gyéren lelve a valóban örömet, reményben s emlékezetben keressük, s amit a múltban találunk, ápoljuk, tatarozzuk, díszítjük folyton, s igyekszünk egyúttal feledni a velejárt keserűséget. Így hamisítjuk múltunkat, csaljuk önmagunkat. /Asbóth János/

„Ha Isten velünk, ki lehet ellenünk?” (Róm 8,31b)

Tényleg ki? Senki, pedig vannak ellenségeink bőven: a sátán, ezernyi kísértése, saját önző vágyaink, tévtanítások tömege, újra és újra feltörő óemberünk mind ellenünk harcolnak! Micsoda ijesztő hadsereg, amely mégis bukásra van ítélve, mert velünk az Isten! Veled is! Vedd ezt komolyan, s meglátod, hogy egészen másként fogsz a világra és az életedre nézni. Felszabadulsz a félelmektől, terhektől, mert ezek már nem fognak rémíteni: elüldözte őket egy sokkal nagyobb hatalom: Isten szeretete! (Deák László)

Ha stresszes vagy, ez azt mutatja, nem bízol eléggé Istenben.

Isac Newton, a nagy természettudós, egyszer dolgozószobájában fogadta egyik tudós barátját, aki istentagadó volt. A látogatónak nagyon megtetszett Newton remekbeszabott földgömbje.
- Ki alkotta ezt a csodás darabot? – kérdezte.
- Senki – felelte Newton szűkszavúan.
- Hogyhogy senki? – csodálkozott a tudós. – Ezt nem hiszem el, ne tréfálj velem!
- Ha nem akarod elhinni, hogy ezt a méretében és pontosságában igazából csekély földgömböt senki sem alkotta, akkor miként hiheted el azt, hogy az igazi földgömbnek nincs Teremtője?

„Isten háza népe vagytok, mert ráépültetek az apostolok és a próféták alapjára, a sarokkő pedig maga Krisztus Jézus.” (Ef 2,19–20)

Ismernünk kell a „család” történetét, a „ház” épülésének mozzanatait, az alapozás kemény munkájától kezdve a falak építéséig. És ebben a házban, ebben a családban nekünk is helyünk van! Van feladatunk, és vannak társaink is. Nem magunk vagyunk. A legfontosabb pedig, hogy ennek a háznak és az egész népseregnek a gazdája végtelenül szeret minket: itt olyan a családfő, aki még a tékozló fia elébe is tárt karral megy. Otthon vagyunk, ha megérkeztünk ide végre. (Kőháti Dóra)

Istenhez való ragaszkodásunknak oly erősnek kell lennie, hogy ne legyünk kénytelenek emberek vigasztalását keresni.


Kegyelemből, hit által
Noha nem voltam sztár, csak egy átlag,
Tagadni-vagy titkolnivalóm nincs.
A jó lelkiismeret drága kincs.
Bár érdemem semmi, de semmi nincs!
Mégis azt várom, hogy indulást ints,
És ha lehullt rólam a porbilincs,
Halhatatlanul ott vagyok NÁLAD.

„Pál írja Timóteusnak: Kérve kérlek, Istenre és Krisztus Jézusra, hogy semmit se tégy részrehajlásból.” (1Tim 5,21)

Emberi gyarlóságunk egyik leglátványosabb megnyilvánulása a részrehajlás. Nem tudunk egyenlő mércével mérni, a másik emberhez való viszonyunkat is sokszor az önző érdekek motiválják. Hitünk tapasztalata, hogy Jézus nem kivételezett, hanem mindenkit szeretett. Ennek legjobb illusztrációja, hogy még minket sem vetett el magától. Ez azonban arra indít, hogy mi is így forduljunk az emberek felé. (Hafenscher Károly)

Uram, tégy ellentmondás nélkül engedelmessé,
a szív kisszerűsége nélkül lelki szegénnyé,
foltok nélkül tiszává,
zúgolódás nélkül türelmessé,
színlelés nélkül alázatossá,
szertelenségre való hajlam nélkül vidámmá,
kislelkűség nélkül szomorúvá,
fennhéjázás nélkül komollyá,
könnyelműség nélkül vonzóvá,
hamisság nélkül igazlelkűvé!
Aquinói Szent Tamás

“Volt egy gazdag ember. Bíborban és patyolatban járt, és mindennap nagy lakomát rendezett. Volt egy Lázár nevű koldus is, ez ott feküdt a kapuja előtt, tele fekéllyel. Örült volna, ha jóllakhat abból, ami a gazdag ember asztaláról hulladékként lekerült. De csak a kutyák jöttek és nyalogatták a sebeit.
Történt, hogy a koldus meghalt, és az angyalok Ábrahám kebelére vitték. Meghalt a gazdag ember is, és eltemették. Amikor a pokolban kínjai közt feltekintett, meglátta messziről Ábrahámot és kebelén Lázárt. Felkiáltott: Atyám, Ábrahám! Könyörülj rajtam! Küldd el Lázárt, hogy ujja hegyét vízbe mártva hűsítse nyelvemet. Iszonyúan gyötrődöm ezekben a lángokban. Fiam – felelte Ábrahám -, emlékezzél csak vissza, hogy milyen jó dolgod volt életedben, Lázárnak meg hogy kijutott a rosszból. Most tehát neki itt vigasztalásban van része, a te osztályrészed pedig a gyötrelem. Ráadásul köztünk és köztetek nagy szakadék tátong, hogy akik innét át akarnának menni hozzátok, ne tudjanak, se onnét ne tudjon hozzánk átjönni senki.
Akkor arra kérlek, atyám – mondta újra -, küldd el legalább az atyai házba. Van még öt testvérem, hadd figyelmeztesse őket, nehogy ők is ide jussanak a gyötrelmek helyére. Ábrahám ezt felelte: Van Mózesük és vannak prófétáik. Azokra hallgassanak. De az erősködött: Nem hallgatnak, atyám, Ábrahám! De ha a halottak közül megy el valakit, bűnbánatot tartanak. Ő azonban így felelt: Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, ha a halottak közül támad fel valaki, annak sem hisznek.” Lk 16.19-31

A lelki utazás előfeltétele a hit. Mindannyian hiszünk valamit. Néhányan azt hiszik, hogy nincs Isten. Ők az ősrobbanásról mesélnek, illetve az élet keletkezését valami egyéb tudományos elmélettel magyarázzák. Nem azért hiszek Istenben, mert valamikor valaki valamilyen bizonyítékot adott volna rá, hanem mert mélyen a bensőmben vágyakozást érzek utána. Valami azt mondja, hogy van Isten…
Talán mindig lesznek olyanok, akik azt hiszik, hogy minden, ami körülveszi őket, egy kémiai reakció során fellépő nagy robbanás következménye. Ha felrobban egy könyvtár, mekkora esélye van annak, hogy a széteső könyvek lapjai úgy hulljanak egymásra, hogy összeálljon belőlük egy szótár? Ennél is sokkal kisebb a valószínűsége, hogy mindaz a szépség és összetettség, amely körülvesz minket, egy értelmetlen robbanás következménye volna. És ha mégis, meg kell kérdeznem, ki teremtette a kémiai anyagokat? Természetesen ezek az emberek valamivel visszavágnak.
Az Isten létezése mellett szóló érvek belülről fakadnak, és ha valaki nem akar hallgatni e belső hangra, akkor értelmetlen számára minden érv, és a rengeteg természetfeletti jelenség is, amelyek közül egyről itt is olvashatunk: Soubirous Szent Bernadett épen maradt teste. A csodák bátorító ajándékok vagy szeretetteljes figyelmeztetések számunkra, de hitünk nem rájuk épül. A hit ugyanis nem külső bizonyosságokból születik, hanem az ember bensőjéből fakad. Nem olyan dolog, amit életünk egy bizonyos pontján megszerezhetünk; inkább olyan, ami mindig is megvolt bennünk, de talán csak most bontakozik ki. Minden ember szívébe vésve él, hogy van valaki, aki mindig volt és mindig lesz. Ez a valaki Isten.
A hit arra vonatkozik, hogy bízunk Istenben, keressük és meg akarjuk ismerni útját, a szeretet útját. Küzdünk, hogy kövessük Őt és az Ő útmutatásai szerint éljünk. Ez a hívő élet és út. Az út a lélek küzdelme az igazság keresésére, felfedezésére és megélésére. A küzdelem a hamis énünk és az igazi énünk között zajlik. Minél inkább elfordulunk a hamis énünktől, és átadjuk magunkat az igazi énünknek, annál jobban növekszünk a szeretetben. A csata elsősorban a szívünkben zajlik. A harc a hatalom és a szeretet között, a hatalom szeretete és a szeretet hatalma között dúl. Az öröm e küzdelemből születik. A küzdelem azért folyik, hogy jobbá légy, hogy változz, hogy növekedj a bátorságban és a türelemben. A legnagyobb változás: imádkozz és bízzál!

A hit által egy keveset megtapasztalunk a mennyországból. A hit által olyan dolgokat tehetünk meg, amit a hitetlenek lehetetlennek tartanak. Istenbe vetett hittel minden lehetséges.