A felvonó, amelynek egészen az Égig kell emelnie engem, a te karjaid, ó Jézus! Ehhez nem szükséges nagyobbodnom, ellenkezőleg, az kell, hogy kicsi maradjak s hogy egyre inkább azzá legyek.

Kis Szent Teréz



A szavak, amelyek nem Krisztus világosságát hozzák, sötétséget hoznak.

Kalkuttai Teréz Anya


A szív jósága olyan, mint a nap melege: életet ad. Csak a jóság, a szeretet maradandó. Olyan, akár a forrás. Minél többet merítesz belőle, annál jobban buzog.


Ahhoz hogy megleld a boldogságot, képesnek kell lenned, hogy figyelmen kívül hagyd azt, amivel az élet tartozik neked, és elgondolkozz azon, hogy te mivel tartozol az életnek. (D.B.)



Akit nem érdekel Krisztus keresztje, nem érdekli dicsősége sem.

Keresztes Szent János


Ami fáj, az nevel. (Benjamin Franklin)



Ha arra törekszel, hogy az örök mértéket kövesd: ne botránkozz azokon, kik nem erre igyekeznek, hanem törekvéseik ingadozva ágaznak a sokféle véges és változó mérték között. Ne azt nézd, hogy mijük nincsen, hanem mijük van: mert még a legnyomorultabbnak is van olyan lelki kincse, mely belőled hiányzik. Kifogásolni, fölényeskedni bárki tud; tanulj meg mindenkitől tanulni.



Add Uram, hogy egyek legyünk minden testvérünkkel, a legtávolabbiakkal is, azokkal is, akikkel másképp bánsz, mint velünk. Te taníts minket szeretetre, hadd kamatoztassuk adottságainkat hátrányos helyzetben lévő testvéreink javára. Add, hogy testvér módjára szeressük őket, hogy megosszuk velük minden javunkat, eléjük sietve felkínáljuk nekik, és könyörögjünk, hogy fogadják el.

Boldog Charles de Foucauld

„Dániel emeleti szobájának ablakai nyitva voltak Jeruzsálem felé, és ő napjában háromszor térden állva imádkozott, és magasztalta Istenét.” (Dán 6,11)

Dániel példája figyelmeztet mindnyájunkat: Istennel való élő kapcsolat nélkül az életünk olyan légüres térben van, amely semmi mással nem tölthető ki, és éppen ezért a pusztuláshoz vezet. Dániel tisztában volt vele, hogy imádságával szembeszáll a király akaratával, és életét teszi kockára, de azt is megtapasztalta, hogy életét igazán csak akkor tenné kockára, ha Istennel akarna szembeszállni. Istennel való élő kapcsolat nélkül semmi az ember élete. Istennel pedig azon teljesség felé haladhatunk, amelyre ő maga hív, amelynek értelme, célja van. (Beke Mátyás)

„Isten békessége, mely minden értelmet meghalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban.” (Fil 4,7)

Temetési liturgiánk egyik mondata ez az igevers. Aki állt már koporsó mellett, az tudja igazán, hogy milyen vigasztaló erő rejlik ebben az egy mondatban. Emberi ésszel nézve sokszor értelmetlen mindaz, amivel találkozunk, amit át kell élnünk életünkben, főleg a szenvedés terén. Hamar szeretnénk választ kapni életünk alakulásának titkaira, miértjeire. És eközben Isten csendben lehajol hozzánk. És rá figyelve sokszor talán nem konkrét, egyértelmű választ kapunk életünk kérdéseire, hanem a hit szemet és szívet megnyitó, minden értelmet meghaladó erejét a Krisztus Jézusban. (Menyes Gyula)

Közömbösség jellemzi az életünket akkor is, amikor megpróbáljuk a felelősséget magunkról elhárítani. Amikor látjuk azt, hogy valaki bajban van, segítségre szorul, de majd valaki más, miért pont én segítsek? Majd jön egy másik vagy egy harmadik ember, majd ő fog segíteni, miért pont én legyek az, aki lehajolok és bekötöm a sebeket? Miért pont én legyek az, aki megállok beszélgetni XY-nal és meghallgatom gondját, baját? Majd valaki más.
Egy rövid történet jobban megérteti velünk saját szerepünket. Egyszer egy férfi meglát egy kislányt, aki fázik, szakadt ruhában éhesen álldogál az utcán és igen szomorú. Ekkor a férfi az Úristenhez kiált: Uram, mit tettél ezért a gyermekért? Mondd meg nekem, mit tettél ezért a kislányért? Az Úr ennyit mond: Tettem valamit, Téged teremtettelek.

Senkit nem közömbösségre teremtett az Úr közülünk. S bár mindenkin nem tudunk segíteni, de ez nem ok arra, hogy senkihez ne forduljunk oda valódi segítőszándékkal!

Napi Ige és gondolat levelezőlista

Meg kell látnom, hogy a világon mindennél nagyobb az én bűnöm, hogy megérezhessem, hogy még ennél is ezerszer nagyobb a kegyelem. (Ravasz László)

„Megpróbáltalak a nyomorúság kohójában.” (Ézs 48,10)

A kohó nem könnyen elviselhető klímájú hely. Kemence, amelyben égő szénnel vagy más energiaforrással a fémet az ércekből kiválasztják. Az értéktelen szétolvad, a nemes megmarad benne. A hasonlat találó. Aki már volt igazán mélyen – szinte felemésztő lelki vagy testi fájdalomban, gyászban, félelemben –, vagy éppen most él meg ilyet, az tudja: a szenvedés kohója valóban kihozza belőlünk az értékeset. Megmutatja, milyen a hitünk. Van-e olyan erős, hogy kiállja a tűzpróbát? A próba mindig tanulsággal jár. A nyomorúság, fájdalom kohójában is formálni és tanítani, magához fordítani akar Isten. Nem szenvedésünkben leli örömét. Ha kicsi a hitünk, ha „fáj” az életünk, forduljunk, kiáltsunk hozzá. Nem szégyen, hogy nélküle elveszettek vagyunk: ez tény. És az is, hogy ő éppen hozzánk, elveszettekhez jött el Jézus személyében. (Kőháti Dóra)

Mindig tud adni, akinek a szíve tele van szeretettel. A szeretethez nem kell erszény.


Semmi sem képes oly magasra nőni és oly mélyre hullani, mint az ember. (Hölderlin)


Sokszor rosszat teszünk, és aztán még rosszabbal mentegetjük magunkat. (Kempis Tamás)