A bűnt el lehet törölni a Megváltó vérével, és nem lehet eltakarni a vallásosság köpenyével. (Spurgeon)
Aki
jót tesz másnak, magának is jót tesz, de nem annak eredményével, hanem
magával a jótéttel, mert a jóság gyakorlása az ember legnagyobb jutalma.
Amint a szimfóniának szüksége van minden egyes hangjegyre, amint a könyvnek szüksége van minden egyes szóra, amint a háznak szüksége van minden egyes kőre, amint az óceánnak szüksége van minden egyes vízcseppre, amint az aratásnak szüksége van minden egyes gabonaszemre, az egész emberiségnek szüksége van terád, ott, ahol te vagy, egyetlen, s így helyettesíthetetlen. (Michel Quoist)
„Ámósz
így szólt: Pásztor vagyok én, és fügét termesztek. De elhívott engem az
Úr a nyáj mellől, és ezt mondta nekem az Úr: Menj, és prófétálj
népemnek, Izráelnek!” (Ám 7,14–15)
Isten arra bízza igéjét, akire akarja. Az igehirdetőt soha nem származása vagy előélete, hanem az igéhez való hűsége minősíti. (Véghelyi Antal)
Az élet legdöntőbb ténye a földnek és az örökkévalóságnak legfontosabb
kérdése, hogy megérezzük: nem vagyunk egyedül, mert Isten velünk van.
(Ravasz László)
Azok a leggazdagabbak, akik a legtöbbről tudnak lemondani.
Azok a leggazdagabbak, akik a legtöbbről tudnak lemondani.
Rabindranath Tagore
Ha szeretetednek tüze kialvóban van, emeld fel tekintetedet a legszeretettebbre és legtökéletesebbre, akire nem nézhetsz anélkül, hogy Őt mindenekfelett ne szeresd.
„Jézus megkérdezte Bartimeustól: „Mit kívánsz, mit tegyek veled?” A vak ezt mondta: „Mester, hogy újra lássak.”” (Mk 10,51)
Fura
kérdés. Ugyan mi mást kívánhatna egy vak, mint azt, hogy visszakapja a
látását? A helyzet azonban nem ilyen egyértelmű. Annyi ma a bizonytalan
ember, akinek fogalma sincs, mire van szüksége, vagy annyira szégyelli a
baját, fogyatékosságát, hogy tudomást se akar venni róla. Jézus ma
megkérdezi: tudod-e, mi a bajod? És ugye azért jöttél hozzám, mert
tudod, hogy én segíthetek rajtad? (Hulej Enikő)
„Maradj meg abban, amit tanultál, és amiről megbizonyosodtál.” (2Tim 3,14)
Ha
valaha is megtapasztaltuk lelkünkben Isten érintését és életünkben
Jézus Krisztus evangéliumának erejét, sorsformáló hatalmát és igazságát,
akkor idézzük fel magunkban azokat a kegyelmi pillanatokat, amikor
személyesen találkoztunk a Szenttel. Ha ezekből merítünk erőt, akkor nem
ragadnak magukkal az élet embert próbáló, sodró árvizei. (László Virgil)
Mária, Jézus anyja, légy mindnyájunknak édesanyja, hogy mi is tisztaszívűek legyünk, miként te voltál, hogy szeressük Jézust, ahogyan te szeretted őt, hogy a legszegényebbek szolgálatára legyünk, ahogy te tetted, hiszen mindannyian Isten szegényei vagyunk!
Boldog Kalkuttai Teréz anya
Minden reggel egy újabb elhívatás. (Martin Buber)
Mindenben jelenlévő igaz Lélek, a lélekben szegények kincse, életadó Lélek, végy lakóhelyet nálunk, és tisztíts meg minden bűntől, ó lelkünknek tisztaságos szabadítója!
Nem fog szűkölködni az, aki ad a szegénynek, de aki elfordítja tőle tekintetét, azt sok átok éri. (Példabeszédek 28:27)
A
mennyei matematika más, mint az emberi. Utóbbi ugyanis úgy okoskodik,
hogy minél kevesebbet adok másnak, annál több marad nekem. Az ilyen
számolgatás azonban kihagyja a legfőbb tényezőt, az élő Istent, az Ő
ígéreteit és áldásait. Az Úr ígéri, hogy nem fog szűkölködni, aki ad a
szegénynek. Hiszünk-e az Úrnak? Vagy csak a láthatókra tekintünk?
Olykor az a gond velünk, hogy minden szavát nem hisszük el a Bibliának. Elhisszük bizonyos részeit, a nekünk tetszőket, az életvitelünket alátámasztó Igéket, pedig az ilyen mondatokat is komolyan kellene vennünk. Merünk adni a szegényeknek (a tényleg szegényeknek és nem a bennünket becsapni akaróknak), vagy elfordítjuk tekintetünket?
Olykor az a gond velünk, hogy minden szavát nem hisszük el a Bibliának. Elhisszük bizonyos részeit, a nekünk tetszőket, az életvitelünket alátámasztó Igéket, pedig az ilyen mondatokat is komolyan kellene vennünk. Merünk adni a szegényeknek (a tényleg szegényeknek és nem a bennünket becsapni akaróknak), vagy elfordítjuk tekintetünket?
„Mutasd meg rajtam jóságod jelét!” (Zsolt 86,17)
A
zsoltáros felegyenesedik, fejét felemeli. Mer kérni. Nem öncélú a
kérés: Isten jóságának jelét hordozni, vinni, vállalni. Nem öncélú azt
kérnem, hogy abban a kitüntetett helyzetben lehessek, hogy a jóság,
megbocsátás, kegyelem jele ne múljon el nyomtalanul rajtam, hanem
hordozója lehessek a rám bízott ajándéknak. Azt is tudomásul véve, hogy
ez megtiszteltetés, felelősség, teher, küldetés és együttműködés. (Benkóczy Péter)
Ne úgy imádkozzunk elsősorban, hogy: Uram, használj engem, hanem: Uram, tégy használhatóvá!