A barátod az, aki mindent tud rólad, és mégis szeret. (Elbert Hubbard)


Akkor leszünk mindenre képesek, ha van megbízatásunk és elegendő bátorságunk Istent szavánál fogni. (Spurgeon)

„Amiket emberkéz alkot, azok nem istenek.” (ApCsel 19,26)

Az efezusi kis ezüst Artemisz-templomok helyett ma is van bőségesen sok más, emberkéz alkotta tárgy, amely oltárként, istenségként áll lelkünk főhelyén. Vágyottak, amelyekért még küzdenünk kell, és már elért célok, megszerzett tárgyak, dédelgetett „isteneink”. Mindig lesznek, akik azt sugallják, kiáltják világszerte, hogy Pál nagy tömegeket nyer meg és vezet félre (lásd ApCsel 19,26), amikor csak egy Istenről és egy Megváltóról, Jézus Krisztusról tud. Az efezusi ötvösök félelmére „ez a Pál” erővel telve hirdette Krisztust, s Krisztus egyháza ma is él – Isten dicsőségére! (Kőháti Dóra)

„„Amit fülbe súgva hallotok, azt a háztetőkről hirdessétek.”” (Mt 10,27)

Jézus ezt a tanítványainak mondja akkor, amikor felkészíti őket a róla való tanúskodásra. Igénk előtt is és azt követően is nyomatékosan hangsúlyozza, hogy ne féljenek a világtól, az emberektől. Ez azt jelenti, hogy Krisztus ügye, az evangélium ügye mindig veszélyeknek van kitéve a világban; sokszor üldözik, a hirdetőit el nem viselhetik. Azonban minden tiltás és fenyegetés ellenére sem tudják elnémítani, lehetetlenné tenni! Bátran tegyünk tehát mi is tanúságot Krisztusról, a róla szóló evangéliumról! (Isó Zoltán)

Az igazi szeretet önzetlen: csendes.


Ha tetszik néked a világ, dicsérd Istent érte, s igazítsd szívedet alkotó Mesteréhez, – nehogy magad ne nyerj tetszést azok miatt, amik neked tetszenek. (Augustinus)


ISTENBE VETETT HITED

Ne várd a csodát, ha nem hiszed,
hogy véled van az Istened.
Minden napon és éjjelen,
őrzi álmod, s a védtelen lépted
kíséri, s figyeli léted.

Mosolyogj és nyújtsd kezed,
ha kérik segítségedet.
Gyógyítsd meg a szíveket,
keresd meg, ha elveszett.
Emeld fel, ha elesett.

És ne engedd, hogy elmúljon,
hogy a szívekből kihunyjon,
az éltető, a mozgató,
a szíveken át áramló,
igaz tiszta szeretet,
az Istenbe vetett hited.


Istenünk, segíts megbocsátani magunknak, ahogy másoknak megbocsátunk. Ámen


József és Nikodémus Jézus sírjánál találtak egymásra.

„Kitartóan részt vettek az apostoli tanításban, a közösségben, a kenyér megtörésében és az imádkozásban.” (ApCsel 2,42)

Hittanosoknak, konfirmandusoknak fontos megtanítani azokat az ismertetőjeleket, amelyekről az első keresztények felismerhetők voltak. A Római Birodalom kegyetlen, rabszolgatartó világában az egymás iránti szeretet volt a leglátványosabb ismertetőjelük. Valamint az, hogy együtt hallgatták az igét, imádkoztak, úrvacsorai és vagyonközösségben voltak egymással. Útmutatás számunkra ez az igevers. Az egyház megmaradása és missziója rejlik ebben a mondatban: a mai, egyre embertelenebb, szekularizált világban újra így éljék meg hitüket a keresztények. Higgyük el, hogy a teremtett világ ma is sóvárogva várja az Isten fiainak megjelenését (Róm 8,19). (Menyes Gyula)

Megaláztatásaim az Isten kegyelmei voltak.

Baudelaire

„Minek adnátok pénzt azért, ami nem kenyér, keresményeteket azért, amivel nem lehet jóllakni? Hallgassatok csak rám, és jó ételt fogtok enni.” (Ézs 55,2)

Ha meglátogatjuk a szüleinket, a hazaútra mindig telepakolják az autónkat mindenfélével: zöldséggel a kertből, lekvárral a kamrából, saját csirke vagy disznó húsával a fagyasztóból, házi pálinkával a dugi készletből. Semmi olyasmit nem kapunk tőlük, amit odahaza ne tudnánk megvenni a boltban. De igazuk van. „Az nem olyan!” (Zsíros András)

Minél közelebb vagyunk a Naphoz, annál jobban látjuk magunkon a foltokat.


Ne annyit markolj, amennyit szeretnél, hanem amennyit a kezedben bírsz tartani. (Seneca)