A Bibliában való hitnek legnagyobb akadálya a bűnös életmód. (Spurgeon)



A csodák csodálatra méltó és rendkívüli cselekedetek és események, amelyeket Isten vagy Fia, Jézus Krisztus tesz, melyek gyakran a természeti törvények hatókörén kívül mennek végbe. Dicsőítik Istent, bizonyítják irántunk való szeretetét, megerősítenek hitünkben, vagy megmentenek a bajból. (Werner Gitt)


A hit nem érdem, amiért valamit kapok, hanem eszköz, amivel Istent felfogom, meglátom, ajándékait elfogadom.


A jót tedd magáért a jóért.(Kant)


A Szentírás nagy igazságait a természetből vett példákkal alátámasztani annyit jelent, mint Istennek egyik könyvét a másikkal megmagyarázni. (Spurgeon)


Az erénynek olyannak kell lennie az emberben, mint a drágakőnek, amely minden körülmények közt megőrzi természetes szépségét. (Marcus Aurelius)


Az öröm nem a bennünket környező tárgyakban, hanem a szív legbelsejében van; ugyanúgy birtokosai lehetünk a börtönben, mint a palotában.

Kis Szent Teréz

„Bízzatok benne mindenkor, ti népek, öntsétek ki előtte szíveteket, Isten a mi oltalmunk!” (Zsolt 62,9)

Erős vár a mi Istenünk! Evangélikus köszöntésünkben nem csak Isten hatalmára utalunk. Hangot kap benne a bizalom és az őszinteség is. Ha rá hagyatkozunk, Isten ereje elveszi az erőtlenségünket. Ha teljes nyíltsággal közeledünk felé, Isten kilép az elrejtettségből, és megismerteti velünk akaratát. (Dr. Bácskai Károly)

„Jézus megkérdezte a meggyógyított vaktól: „Hiszel te az Emberfiában? Látod őt, és aki veled beszél, ő az.” Erre az ember így szólt: „Hiszek, Uram.” És leborulva imádta őt.” (Jn 9,35.37–38)

A vakon született ember örvendezik a gyógyulásán. A nép csodálkozik. A farizeusok bosszankodnak. Mindenki mással van elfoglalva, de Jézus kérdése rámutat a lényegre. Nem a szombati nap, nem a kívülállók véleménye, még csak nem is a csodalátás itt a lényeg, hanem csakis a Jézust Úrnak valló hit. Nekünk, mai embereknek is nekünk szegezi a kérdést, miközben szürkeállományunk a munka, a család, az anyagi kötelezettségek, elérendő célok körül forog: „Hiszel te az Emberfiában?” (Sághy Balázs)

Mennyi mindenünk van, mennyi érték, hisz látunk, hallunk és sok más áldásban van részünk. De úgy hozzászoktunk mindehhez, hogy már hálátlanul figyelembe sem vesszük őket és közben annyi más dolgot követelünk.



MIT KÉRJEK TŐLED?

Uram, nem tudom, mit kérjek tőled…
Te tudod, mire van szükségem.
Jobban szeretsz engem,
Mint ahogy én magamat szeretni tudom.
Ó, Atyám, add meg gyermekednek azt,
Amiről ő még nem tudja,
Hogy könyörögnie kell hozzád!
Nem merek tőled sem keresztet kérni,
Sem vigasztalást.
Egyszerűen odanyújtom neked szívemet,
És kitárom előtted.

Lásd meg, mire van szükségem,
Ahogyan én látom azt: lásd meg, Uram,
És tégy velem jóságod mértéke szerint!
Sújts vagy gyógyíts, alázz porig vagy emelj fel:
Imádom végzésedet, még mielőtt ismerném.
Hallgatok, áldozatul hozom magamat,
Egészen neked adom magamat.
Nem akarok semmi mást,
Csak akaratodat teljesíteni.

Taníts meg, Uram, imádkozni!
Imádkozz te bennem!

Francois Fénelon

„Nem szégyellem az evangéliumot, hiszen Isten ereje az, minden hívőnek üdvösségére.” (Róm 1,16)

Jézus azt mondta, hogy az evangélium hirdetőinek üldöztetésben lesz részük, és örvendjünk is, ha az ő nevéért szenvedünk. Régebben kicsit furcsának találtam, hogy miként lehet öröm abban, ami fáj. Most már tapasztalatból kijelenthetem: valóban hatalmas örömforrás Jézus nevéért sebeket viselni. Sőt minél jobban üldöznek, annál nagyobb az öröm és lelki béke. Bízzunk abban, hogy fáradozásunk sosem hiábavaló, mert életeket menthetünk meg, s mi magunk is számíthatunk a hervadatlan koszorúra! (Juhászné Szabó Erzsébet)

„Semmiféle bomlasztó beszéd ne jöjjön ki a szátokon, hanem csak akkor szóljatok, ha az jó a szükséges építésre, hogy áldást hozzon azokra, akik hallják.” (Ef 4,29)

Kemény lecke ez mára! Tudatosan kell minden szavamat kimondanom, figyelnem kell minden gondolatra, mielőtt még szóvá formálódik. A bomlasztó beszéd szétveri az egész társadalmat – nap mint nap tapasztaljuk. Ez a kísértés nem kerüli el az egyházat sem. Isten adjon erőt a tudatos élethez és a tudatos megszólaláshoz: csak az hangozzék, ami épít! Más lesz este a közérzetünk, ha így telik a mai nap. Más lesz a környezetünk, ha megszakad a romboló beszéd ördögi láncolata. (Hafenscher Károly [ifj.])

Természetesen sok a hibám, ha benned kevés a szeretet.