Szent II. János Pál gondolatai

A jó és a rossz, az élet és a halál, a szeretet és a szeretetlenség ellentétes erők közötti mérhetetlen küzdelem középpontjában a család áll.


A munka valósága ma még bonyolultabbá válik az ún. „globalizáció” hatására. Ez egy új jelenség, melyet meg kell ismerni, alapos és részletes vizsgálatnak kell alávetni, mivel kifejezett „kétértelműséget” hordoz magában. A globalizáció szolgálhatja az ember és a társadalom javát, de komoly következményekkel járó, káros jelenséggé is válhat. Ezzel kapcsolatban minden bizonyos alapvető választásoktól függ, nevezetesen attól, hogy a globalizáció az ember, méghozzá minden egyes ember javát fogja-e szolgálni, vagy kizárólag a fejlődést, tekintet nélkül a szolidaritás és a közjó keresésének alapvető követelményeire…


A missziós tevékenység elsősorban: tanúságtétel és kisugárzás.


A nevelőnek különösen nyitottnak kell lennie a különböző kulturális értékekkel és intézményekkel szemben, ezen kívül pedig folytonosan el kell mélyítenie tudását a különböző tudományágak területén.


A történelem arra tanít bennünket, hogy azok az emberek és népek, melyek azt hitték, Isten nélkül is boldogulnak, mindig tragikusan tönkrementek.


„Az Atya szeret titeket” öröktől fogva mindörökké: ez a hallatlan újdonság, „az a nagyon egyszerű és megindító üzenet, amit az Egyháznak át kell adnia az embereknek” (CL 34). Ha a Fiú mindössze csak ennyit mondott volna el nekünk, elég volna. „Nézzétek, mekkora szeretettel van irántunk az Atya: Isten gyermekeinek hívnak minket, és azok is vagyunk” (1Jn 3,1). Nem vagyunk árvák, módunkban áll szeretni. Mert, mint tudjátok, nem tud szeretni az, akit nem szeretnek.


Előbbre kell jutnunk a tanbeli kérdésekről folytatott dialógusban, de sokkal inkább az ökumenikus imádságban…


Istent a tiszta értelem felismerheti, jóllehet ez az ismeret nem teljesen megfelelő és szabatos.


Mit is mondhatnék? Bármit mondanék, szegényes és fakó lenne ahhoz képest, amit ebben a percben a szívem érez. És ahhoz képest is, amit a ti szívetek érez. Hagyjuk hát a szavakat! Hadd maradjon az egyszerű, mély hallgatás Isten színe előtt, amely már önmagában is imádság. Ne féljetek! Nyissátok, sőt tárjátok ki a kapukat Krisztus előtt!


Négy éve azt mondtam Jasna Górán: „Szükséges, hogy követelményeket állítsatok önmagatok elé, akkor is, ha mások nem állítanának!” A kényelmes élet minden csillogó délibábja ellenére fontos és szükséges, hogy követelményeket állítsatok önmagatok elé. Ez jelenti valójában azt, hogy „többek legyetek”.



http://www.rakospalotaifoplebania.hu/taxonomy/term/10

Vianney Szent János gondolatai

A hal talán a fákat és a rétet keresi? Nem, hanem a mély vizeket. A madár talán a föld foglya? Ugye, nem, hanem felszáll a levegőbe! És az ember, aki arra van teremtve, hogy szeresse, birtokolja, magába zárja Istent, vajon mit kezd erőivel, amelyeket erre a célra kapott?...


A sátán mindent megtesz, hogy bemocskolja lelkünket. És jól számít, mert lelkünk az egyetlen értékünk, a testünk csak porhüvely. Nézd meg a temetőben, mit szeret az ember, amikor a testét szereti.


A szeretet lángjaiban átalakult kereszt olyan, mint a tűzbe vetett töviság, amely elhamvad. A tövis kemény, de a hamu puha.


A tiszta lélek a Szentháromság csodálatának tárgya. Az Atya keze munkáját szemléli benne: „Íme az én teremtményem!” – mondja. A Fiú vére árát látja, mert valaminek az értékét az árából ismerjük meg legjobban. A Szentlélek pedig benne lakik, mint templomában.


Az ember nem szokott belépni egy házba anélkül, hogy az ajtót nyitóval ne beszélne. A Szent Szűz a mennyország ajtónyitója.


Béküljetek ki a jó Istennel, folyamodjatok a bűnbánat szentségéhez: olyan nyugodtan fogtok aludni, mint egy angyal! Az ember örül, hogy fölkelhet éjjel a jó Isten imádására… Nem tud mást, mint hálálkodni; oly nagy könnyedséggel száll lelke az ég felé, mint a sas, amely a levegőt hasítja.


Egy napon felismerjük majd, hogy eleget tehettünk volna Isten igazságosságának, ha csupán a mindennapok elkerülhetetlen terhét türelmesen viseltük volna.


Ha egy üveg finom bort vesztek és jól eldugaszoljátok, megtarthatjátok romlatlanul, amíg csak akarjátok. Ugyanígy, ha szentáldozás után összeszedettségben őrzitek Krisztus Urunkat, sokáig érzitek majd azt az emésztő tüzet, amely hajlandóságot éget szívetekben a jóra és ellenkezést a rosszra.


Mily kár, hogy veszendőbe mennek azok a lelkek, akik Krisztus Urunknak oly sok szenvedésébe kerültek!... Mi rosszat tett nekünk Krisztus, hogy így bánunk vele?... Bezzeg szegény kárhozottak, ha visszatérhetnének a földre! Ha ők volnának a mi helyünkben!...


Milyen boldogok, akik szeretik a jó Istent! El nem mulasztanak egyetlen alkalmat sem a jócselekedetre. A zsugoriak mindent fölhasználnak, hogy növeljék kincsüket; a szentek ugyanezt teszik a mennyei javakkal: állandóan gyűjtik. Az ítélet napján meglepetés lesz számunkra, ha látjuk majd ezeket a dúsgazdag lelkeket.


Nem a bűnös tér vissza Istenhez, hanem Isten fut a bűnös után és téríti magához.



http://www.rakospalotaifoplebania.hu/taxonomy/term/6