A gazdagság szeretete és birtoklása haszontalan, csak a szeretete veszedelmes, birtoklása és gyűlölete fáradalmas…

Szent Bonaventúra

A józan észt kivételes tehetségként kell fogadnunk. Az érző szívet kiváló tulajdonságként kell ünnepelnünk. Az elme még nem gondolat, ahogy a bölcsesség még nem út. A szív, még nem szeretet, ahogy az érzelem, még nem igazi jóság.
Ha azt kívánod, hogy megbecsüljenek, tudj megbecsülni másokat. Tudd értékelni a jót, és magad se akarj jobb lenni a jónál. A túlzásba vitt jóság bántó és sértő lehet. Ha a jóságot választottad, maradj hű e választásodhoz.

Tatiosz

A kegyelem megnyerése egy pillanat műve, a megszentelődés egy életnek a munkája. (Zeller)

„A keresztség által eltemettettünk vele a halálba, hogy amiképpen Krisztus feltámadt a halálból az Atya dicsősége által, úgy mi is új életben járjunk.” (Róm 6,4)

Ha a kereszténységnek ezenkívül semmi más üzenete nem lenne, ez is elég volna ahhoz, hogy az utolsó ember is meg akarjon térni. De van valaki, aki nem akarja, hogy meghaljunk a bűnnek (Róm 6,2), nem akarja, hogy a keresztség óemberünk halálát okozza, és azt sem akarja, hogy új életünk legyen, mert így tarthat minket a markában. Mi tehát a keresztség? Istennel egy új élet kezdete és a sátán veszte – bennem. (Horváth-Hegyi Olivér)

Akik megmerítkeznek a szenvedés tengerében, ritka drágagyöngyöket hoznak elő.

Spurgeon

Amikor a lelked mélyén élő szelíd bárányt sikerül összebékéltetned az ott tomboló vad oroszlánnal, akkor képessé leszel arra, hogy elfogadd, és valóban megszeresd önmagad. Csak így válhatsz a megbocsátás gyógyító eszközévé.

Simon András

Amikor nem tudták megtenni az igazságot hatalomnak, az emberek megtették a hatalmat igazságnak. (Pascal)

Csodálkozol, hogy szívedben még mindig fáj, ha jogtalanság vagy hátrány ér és mellőznek - bár kifelé talán nem is lehet ezt rajtad észrevenni?

Ha ezerszer megszúrnának tűvel, azt gondolod talán, hogy a következő szúrást már nem éreznéd? A természetünket nem lehet elnémítani. Nem volnál ember, ha nem éreznéd az emberi gonoszságot, és belsőleg is át tudnál siklani fölötte, mintha nem is kaptál volna sebet. De el kell érned, hogy mielőbb megbocsáss és egyre rövidebb idő múltán tudd elfelejteni, amit kaptál.

Egy keresztény ember mindennap elolvasott egy részt a Bibliából. Egyik alkalommal a Malakiás 3:3-at olvasta, mely így szól: „Ahogyan leül az ötvös, és megtisztítja az ezüstöt, úgy tisztít meg az Úr...” Egyszerű igének tűnik, de őt mégsem hagyta nyugodni, egész nap ez a vers motoszkált a fejében. Végül úgy döntött, hogy a hétvégén elmegy egy ötvöshöz, hátha mélyebben megérti ezt az igeverset.

Az egyik munkatársának az édesapja pont egy ötvös volt. Megkérte, hadd menjen el hozzá, megnézni hogyan dolgozik, mert kíváncsi a folyamatokra. El is ment hozzá, és az ötvös büszkén és lelkesen kezdte el megmutatni és magyarázni szakmája fortélyait.

Egy ezüstdarabot kezdett felmelegíteni a tűzben, és azt mondta: „Fontos, hogy az ezüstöt a tűz közepébe tartsuk, hogy ezáltal az összes szennyeződést eltávolítsuk róla.”

„És az igaz, hogy az ötvösnek mindvégig a tűz előtt kell ülnie?” - kérdezte a kíváncsi keresztény férfi.

„Igen, ez egy nagyon fontos dolog. Nemcsak, hogy előtte kell ülni és fogni, hanem mindig figyelni is kell. Ki kell várni a megfelelő időpontot, amikor is ki kell venni az ezüstöt a tűzből. Mert ha az ember egy kicsit is tovább tartja a tűzben, könnyedén megsérülhet.” - válaszolta az ötvös.

„De azt honnan lehet tudni, hogy mikor kell kivenni a tűzből?” - kíváncsiskodott tovább a férfi.

„Ó, azt könnyű felismerni! Akkor kell kivennem, amikor meglátom benne a tükörképemet!” - mondta a mester.

Ha most te úgy érzed magad, mintha tűzben lennél és az éget téged, ne feledd Jézus figyel és vigyázz rád! És ez az állapot csak addig tart, ameddig a tükörképét meg nem látja benned...

Ha a Golgotán levő három keresztre feszített között levő különbséget egy szóval akarnánk megjelölni, azt mondhatnánk, hogy az egyik bűnei miatt halt meg, a másik bűneiben, a Harmadik pedig a bűnért.

Ha a lélek önmagába mélyed, akkor meglátja Jézus Krisztusnak, dicső Megváltójának reá függesztett szelíd tekintetét, amellyel hívogatja és biztatja: hogy tekintsen reá ugyancsak szeretettel. (Tersteegen)


Hogy mit hoz a jövő, azt nem tudom, de hogy kinek a kezében van, azt tudom. (Billy Graham)

Ismertem jót és rosszat,
bűnt és erényt, jogot és jogtalanságot;
ítélkeztem és megítéltettem;
átmentem születésen és halálon,
örömön és szenvedésen, mennyen és poklon;
s végül felismertem,
hogy mindenben ott vagyok
és minden ott van bennem.

ISTEN OLTÓ-KÉSE

Pénzt, egészséget és sikert
Másoknak, uram, többet adtál,
Nem kezdek érte mégse pert,
És nem mondom,
Hogy adósom maradtál.

Nem én vagyok az első mostohád;
Bordáim közt próbáid éles kését megáldom,
S mosolygom az ostobák
Dühödt jaját és hiú mellverését.

Tudom és érzem, hogy szeretsz:
Próbáid áldott oltó-kése bennem
Téged szolgál, mert míg szívembe metsz,
Új szépséget teremni sebez engem.

Összeszorítom ajkam, ha nehéz a kín,
Mert tudom, tiéd az én harcom,
És győztes távolba néz
Könnyekkel szépült, orcád-fényű arcom.

Tóth Árpád

„Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz.” (Zsid 13,8)

Tegnap az ünnepelt és hozsannázott Jézust mint Királyt köszöntötték. Fények és árnyak követik egymást gyorsan. Már halljuk az utolsó vacsora döbbenetes szavait az elárulásról. A keresztút drámai képei. Király? Keresztet hordozó bűnös, akit halálra ítéltek. Majd a nagyszombat csendje. A várt Megváltó – halott. A sír foglya. S a húsvétvasárnapi kertben az elhengerített kő. Jézus Krisztus ezen a héten mennyi stációt jár, s lelkünk, őt követve, szintén. S ő mindvégig tudta, és vállalta, s ő ugyanaz! Ebbe kapaszkodjunk, mikor az euforikus örömtől a gyász fojtogató sírásáig járjuk nagyhét útját. Az Úr ugyanaz. (Kőháti Dóra)

KRISZTUS NEM AZÉRT JÖTT A VILÁGBA, HOGY MEGFEJTSÜK ŐT, HANEM, HOGY BELÉ KAPASZKODJUNK ÉS HOZZÁ RAGASZKODVA MAGÁVAL RAGADJON MINKET A FELTÁMADÁS FELFOGHATATLAN VALÓSÁGÁBA.
/DIETRICH BONHOEFFER/