A család olyan szó, amelynek a jelentésében benne van a biztonság, a sziklaszilárd alap, az a hely, ahová hazamehetünk, amelyben felnőhetünk..., amelyből kirepülhetünk, de mégis emlékszünk rá és belekapaszkodhatunk..., mert amit ott hallottunk, örökre megmarad a fülünkben és a szívünkben..., az emlékek színes szoborként egy életre belénk vésődnek, apró, csillogó színű szilánkokból, amelyek némelyike ugyan haloványabb, sőt néha egészen elhalványul, olyannyira, hogy már-már elfelejtjük..., ám teljesen sohasem merülnek feledésbe. Ez az a hely, ahol elkezdődik az életünk, és ott szeretnénk, ha véget érne.

Danielle Steel

A démon minden erejét beveti, hogy elűzze lelkünk békéjét, mert tudja, hogy Isten a békességben lakik, s a békességben nagy dolgokat visz végbe.

Lorenzo Scupoli

Aki jól megvan a szegénységgel, az gazdag ember.

Seneca

Aki szeret, elenged, felejt és megbocsát. Aki mindezt elvárja másoktól, csupán önmagát szereti.

Az az ember, akinek szívében Krisztus lakozik a hit által, Istentől mindent ajándékképpen fogad el, mindent áldozatképpen visszaad Neki. (Ravasz László)


Az ember érthetetlen, logikátlan és önző.
Nem fontos, szeresd őt!

Ha jót teszel, önös céljaidnak tudják be.
Nem fontos, tégy jót!

Ha megvalósítod céljaidat, hamis barátokra és őszinte ellenségekre lelsz.
Nem fontos, valósítsd meg céljaidat!

A jót, amit ma teszel, holnapra elfelejtik.
Nem fontos, tégy jót!

A tisztesség és az őszinteség sebezhetővé tesz.
Nem fontos, légy őszinte és tisztességes!

Amit évekig építettél, egy perc alatt romokba dőlhet.
Nem fontos, alkoss!

Pórul járhatsz, ha segítesz embereknek.
Nem fontos, segíts nekik!

A legjobbat adod magadból és verés a köszönet.
Nem fontos, add magadból a legjobbat!

Teréz Anya

Az imádság belélegzi az Isten szeretetét és kegyelmét, és kileheli az Isten dicséretét.

Spurgeon

AZ IMÁDSÁG NAGY ERŐ

Az imádságnak akkora ereje van,
hogy meg tudja változtatni az ember lelkületét:
a szív keserűségét édessé teszi,
a szomorút vidámmá,
az ostobát bölccsé,
a félénket merésszé,
a gyengét erősség,
a vakot látóvá,
a hideget forróvá.
A nagy Istent az imádság képes lehozni
a kicsiny emberi szívekbe.

Az imádságban minden ember előtt nyitva áll az ajtó Istenhez.

Az öröm sötétben is énekel, mint a pacsirta, dicséri Istent a zivatar közepette és magasztalja szent nevét az orkán zúgása között is. (Spurgeon)

„Emberfia, minden szavamat, amelyet elmondok neked, fogadd szívedbe és hallgasd figyelmesen!” (Ez 3,10)

Sok vita folyt már arról, hogy Isten igéje a szívhez vagy az értelemhez szól-e. Pedig ez nem vagy-vagy kérdés, hanem sorrend kérdése. Isten azt mondja prófétájának, hogy először a szívét nyissa meg igéje előtt, és az ige a szívén át fog az értelméig hatolni, hogy üzenetét megértse. Mert az értelem csak azt fogadja el, amit előtte a szív már befogadott. A szív által be nem fogadott igének az értelem csak kritikusa tud lenni. (Véghelyi Antal)

„Ha pedig annak a Lelke lakik bennetek, aki feltámasztotta Jézust a halottak közül, akkor az, aki feltámasztotta a Krisztus Jézust a halottak közül, életre kelti halandó testeteket is a bennetek lakó Lelke által.” (Róm 8,11)

A Lélek kikerülhetetlen. Sem az életből, sem a halálból nem hagyható ki. A Lélek létszükséglet. Életfeltétel. Ahol van, ott minden van, ahol nincs, ott semmi sincs. A Lélek a legnagyszerűbb személy, akivel az ember kapcsolatba kerülhet. Nemcsak megtart, hanem átvisz a halálból az életbe. Evangélikusok! Vegyetek Szentlelket! Azért vegyetek, hogy feltámadjatok. Mert mind az Atya, mind a Fiú, mind pedig a Szentlélek szükséges az örök élethez. (Horváth-Hegyi Olivér)

Ha senki sem figyel rám, Isten mégis meghallgat. S ha senkihez sem szólhatok, Istent bármikor megszólíthatom. S ha senki sem segíthet már rajtam, mivel az emberi lehetőségek és képességek véget érnek, ott Isten még mindig tud rajtam segíteni. Bármilyen egyedüllét szakadjon rám, mégsem vagyok magányos, mert aki imádkozik, az soha nincs egyedül. Az imádság a szeretet és az odaadás legegyszerűbb formája.

Nálatok - mondta a kis herceg - az emberek egyetlen kertben ötezer rózsát nevelnek. Mégse találják meg, amit keresnek.
- Nem találják meg - mondtam.
- Pedig egyetlen rózsában vagy egy korty vízben megtalálhatnák...
- Minden bizonnyal - feleltem.
- Csakhogy a szem vak - tette hozzá a kis herceg - A szívünkkel kell keresni.

Antoine de Saint-Exupéry

Ne mondd: Istenre várok! – Isten vár terád.

 Ott nem lehet boldogság, ahol a dolgok, amiben hiszünk, különböznek azoktól a dolgoktól, amiket teszünk. (Freya Stark)


Te nemcsak olyan forrás vagy, amelyik engedi magát megtalálni. Te az a forrás vagy, amelyik maga indul el megkeresni a szomjazókat. (Sören Kierkegaard)

Volt egyszer egy George Thomas nevű ember, aki lelkészként szolgált egy kis New England állambeli városkában. Egyik húsvéti időben történt, hogy vasárnap egy nagy, üres, rozsdás kalitkával ment fel a szószékre. Az emberek felhúzták a szemöldöküket amikor Thomas testvér beszélni kezdett:
Tegnap, ahogy a városban sétáltam, megláttam egy kisfiút, amint nagy kalitkát lóbál a kezében. A kalitka aljában két kis mezei madár csücsült, dideregve a hidegtől és a félelemtől. Megkérdeztem:
- Hát neked mid van, kisfiam?
- Csak néhány öreg madaram - jött a válasz.
- Mit fogsz velük csinálni? - kérdeztem.
- Hazaviszem őket, incselkedek velük, kihúzom a tollaikat, hogy így elkezdjenek egymással verekedni. Nagyon jól fogok szórakozni!
- Előbb-utóbb beleunsz majd a madaraidba. Utána mit csinálsz velük?
- Szerzek egy macskát, ők úgyis szeretik a madarakat, odaadom neki, - válaszolta a kisfiú.
- A lelkész csöndben volt egy pillanatig, majd így válaszolt:
- Mennyit kérsz ezekért a madarakért, fiam?
- Talán önnek, uram kellenek ezek az egyszerű mezei madarak? Még csak nem is szépek...
- Mennyit kérsz? - kérdezte újból a lelkész.
A fiúcska úgy nézett rá, mintha azt akarná mondani, ez az ember nem normális, majd rávágta: 10$. A lelkész belenyúlt a zsebébe, kivett 10$-t, és beletette a fiú kezébe. A fiú egy pillanat múlva el is tűnt. A lelkész pedig elindult kezében a kalitkával az utca végébe, ahol egy kis füves rét volt. Letette a ketrecet, és kiengedte a madarakat.

Nos, a lelkész ezzel a történettel megmagyarázta a szószékre felvitt üres kalitkát, majd így folytatta:
Egy napon Jézus és a Sátán beszélgettek. A Sátán pont az Éden kertjéből jött, és büszkén, dölyfösen pöffeszkedett.
- Megszereztem az összes embert ott lent. Felállítottam egy csapdát, olyan csalit használtam, amiről tudtam, hogy nem fognak neki ellenállni. Így mindet megfogtam!
- Mit fogsz velük csinálni? - kérdezte Jézus.
A Sátán így válaszolt: - Szórakozni fogok. Megtanítom őket hogyan házasodjanak össze, hogyan váljanak el egymástól, hogy gyűlöljék és bántsák egymást, hogyan igyanak, átkozódjanak. Megtanítom őket, hogyan kell fegyvereket, bombákat gyártani, hogyan lehet egymást megölni. Nagyon jól fogok szórakozni!
- És mit csinálsz velük, ha már mindent tudnak? - kérdezte Jézus.
- Megölöm őket! - büszkélkedett a Sátán.
- Mennyit akarsz értük? - kérdezte Jézus.
- Ah! Neked nem kellenek ezek az emberek, teljesen értéktelenek. Ha meg is veszed őket, gyűlölni fognak. Leköpnek, átkoznak, és majd megölnek. Neked igazából nem kellenek ezek az emberek!
- Menyit kérsz? - kérdezte Jézus újból.
A Sátán gúnyosan Jézusra mosolygott és így szólt: - A véred, az összes könnyed és az egész életed!
Jézus így válaszolt: - Megegyeztünk - aztán kifizette az árat.
Így lettek az emberek szabadok…