A gőg kibuktatta Sault a királyságból, Nabukodonozort az emberek társaságából, Hámánt a fejedelmi udvarból, Ádámot a paradicsomból, és Lucifert a mennyországból. (Spurgeon)

A tengerparton a csónakja árnyékában békésen szunyókáló halászt egy turista fényképezőgépének kattogása zavarja meg, s ébreszti fel álmából. Így kezdődik Heinrich Böll Nobel-díjas (1972) német író egyik novellája.

A történet azzal folytatódik, hogy a turista arra akarja rávenni a halászt, hogy ne pihenjen, hanem menjen ki a tengerre halászni. A halászembernek viszont esze ágában sincs hajóba szállni, mert fantasztikusan érzi magát, sőt, soha életében nem érezte ennyire jól magát, mint ezen a napon. Az elszomorodó turistának végül elárulja, hogy azért nem megy ki a tengerre, mert aznap már egyszer kiment, és annyi homárt és rákot fogott, hogy még a következő két napban sem kell kimennie halászni.

A turista ekkor előadja neki nagyszerű ötletét. Ha a halász naponta kétszer, háromszor vagy még többször tengerre szállna, akkor sokkal több homárt és rákot tudna fogni. Ha naponta többször halászna, rövid idő után már motoros bárkája lehetne, aztán több hajót is vásárolhatna és alkalmazottai lennének. Néhány év múlva már saját halfeldolgozó üzeme lehetne és a világ minden részére szállíthatna a tengeri finomságokból. És akkor majd?, de itt elakadta turista. És akkor mi lenne? – kérdezett vissza a halász. Hát akkor nem kellene dolgoznia és nyugodtan pihenhetne a tengerparton, békésen szunyókálva. A halász csak ennyit válaszolt a nagyszerű ötletre: Én most is ezt teszem. Békésen szunyókálok és nézem a tenger hullámait.

Csak az imádságban érjük el az értelem, a test és a lélek teljes harmóniáját, ami a törékeny embernek megadja a rendíthetetlen erőt.

„Én, én vagyok az Úr, rajtam kívül nincs szabadító.” (Ézs 43,11) Az emberek tanácstalanságukban, a jövőtől való félelem, a haláltól való rettegés miatt, a halottaik miatti fájdalomtól indíttatva, a jó jövő ígéretéért kiszolgáltatják magukat hitetőknek. Ezek félrevezetnek, vagy ami még rosszabb, úgy kötnek magukhoz, hogy az emberek jobban hisznek nekik, mint Istennek. Igénk felhívja figyelmünket arra: nincs más szabadító, csak Istenünk, az Úr. Csak Isten szavának higgyünk, aki ingyen kegyelméből, Jézusért a legjobbat adja nekünk: igazi szabadulást és biztos, boldog, örök jövőt. (Bozorády Zoltán)

Egy szerény képességű, alázatos és erényes ember sokkal több jót tesz, mint egy büszke okos. (Don Bosco)


HA A FÁJDALMAT KÉRED…
Ha a fájdalmat kéred tőlem…
Tégy velem amit akarsz, Úr Jézus.
Ha a magányomon keresztül megnyerhetsz másokat.
Ha szeretetük jó Neked,
Akkor Uram, boldogan szenvedek a világ végéig is.
A Te akaratod mindennél fontosabb…
Most tudom csak, hogy sosem hagytál el engem.

„Hozz ki engem a börtönből, hogy magasztalhassam nevedet!” (Zsolt 142,8a)

Vannak börtönök, melyeket mi magunk építünk magunk köré. Amikor a hívő azt imádkozza, hogy hozz ki a börtönből, nemcsak a kőből és vasrácsból való börtönről beszél, hanem a szabad szemmel nem látható, de embereket megnyomorító lelki börtönökről is. Az emberek azért követnek el bűnt, mert nem elég szabadok a jóra. Ezt a szabadságot hozta el nekünk Jézus. (Réz-Nagy Zoltán)

Krisztus által való megváltás végett lángra gyújtott szív, ezek voltak azok, amikben gyönyörködtem: az ilyen lelket tekintettem áldott, boldog lelkeknek. (John Bunyan)

„Legyetek szilárdak, rendíthetetlenek, buzgólkodjatok mindenkor az Úr munkájában, hiszen tudjátok, hogy fáradozásotok nem hiábavaló az Úrban.” (1Kor 15,58)

Tudatában vagyok-e annak, hogy nem hiábavaló a fáradozásom? Hát legyek benne biztos, hogy ha az Urat szolgálom, akkor nem az; de ha csak magamat, akkor teljesen hiábavaló, bármennyire is fontosnak érzem. Ezért itt az önvizsgálat ideje: vajon tényleg Isten ügyéért fáradozom-e? – Add, Uram, hogy munkám ne önös céljaimat szolgálja, hanem a te országod eljövetelét! Ámen. (Gerlai Pál)

Minden reménytelen lenne, ha olyan Istenünk lenne, aki nem törődik sorsunkkal. Ha a mi bizalmunkon múlna a vezetés, akkor tengernyi bizonytalanságban lennénk örökre kiszolgáltatva. Ő egyfolytában munkálkodik: szelíden áthatol védőbástyáinkon, és megszabadít rejtett kívánságaink rabszolgaságából. A vezetés problémája akkor oldódik meg, ha együttműködünk Vezetőnkkel és Szabadítónkkal. (John White)


Valaki napról napra türelmetlenül figyeli a körtefáját, érik-e már a gyümölcse. Ha megpróbálná erőszakolni e folyamatot, tönkretenné a gyümölcsöt, épp úgy, mint a fát. De ha türelemmel vár, ölébe hull az érett gyümölcs.

„Választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet vagytok, Isten tulajdonába vett népe, hogy hirdessétek nagy tetteit annak, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket.” (1Pt 2,9)

Sokszor bezárkózunk a biztonságunkat jelentő négy fal közé, és magunkkal visszük oda saját hitéletünket is. Magunknak élünk, és magunkban őrizzük az Istennel való személyes élményeinket. „Hitem magánügy” – halljuk gyakran, és közben elfeledkezünk arról, hogy nem erre hívattunk el. Mindannyian kaptunk talentumokat, amelyekkel építhetjük közösségeinket. Ezek abból a kapcsolatból fakadnak, hogy Istenhez tartozunk, és ő feladattal bíz meg bennünket, ahogy tette ezt Jézus a missziói parancsban is: „Menjetek (…), tegyetek tanítvánnyá minden népet…” (Mt 28,19) (Csorbáné Farkas Zsófia)

A hajsza vagy talán a hajsza által kiváltott félelem egyik legborzasztóbb hatása, hogy a mai ember képtelen arra, hogy csak rövid ideig is egyedül maradjon. (Konrad Lorenz)


…a lelki gyümölcstermés csak egyetlen módon lehetséges, ha Krisztusban maradunk. Azt talán még meg tudjuk tenni, hogy a Lélek ajándékait akkor is használjuk, ha a Krisztussal való közösségünk csorbát szenved. De sohasem vagyunk képesek a Lélek gyümölcsét felmutatni, ha a Krisztussal való kapcsolatunk a bűn miatt megszakadt… döntő jelentőségű az, hogy Lélekkel teltek legyünk, ami csak akkor lehetséges, ha Krisztusban, a szőlőtőben maradunk. A maradás titka: az engedelmesség. (Billy Graham)


Add nekem, Uram, kegyelmedet, hogy mindig velem legyen, velem dolgozzék, s kitartson velem mindvégig! Add, hogy mindig azt kívánjam és akarjam, ami neked leginkább helyesnek és kedvesnek tetszik! A te akaratod az enyém legyen, az én akaratom mindig kövesse a tiédet, s a lehető legjobban értsen vele egyet.
Canisius Szent Péter


AKAROM: FONTOS NE LEGYEK MAGAMNAK
A végtelen falban legyek egy tégla,
Lépcső, min felhalad valaki más,
Ekevas, mely mélyen a földbe ás,
Ám a kalász nem az ő érdeme.
Legyek a szél, mely hordja a magot,
De szirmát ki nem bontja a virágnak,
S az emberek, mikor a mezőn járnak,
A virágban hadd gyönyörködjenek.
Legyek a kendő, mely könnyet töröl,
Legyek a csend, mely mindig enyhet ad.
A kéz legyek, mely váltig simogat,
Legyek, s ne tudjam soha, hogy vagyok.
Legyek a fáradt pillákon az álom.
Legyek a délibáb, mely megjelen
És nem kérdi, hogy nézik-e vagy sem,
Legyek a délibáb a rónaságon.
Legyek a vén föld fekete szívéből
Egy mély sóhajtás fel a magas égig,
Legyek a drót, min üzenet megy végig
És cseréljenek ki, ha elszakadtam.
Sok lélek alatt legyek a tutaj,
Egyszerű, durván összerótt ladik,
Mit tengerbe visznek mély folyók.
Legyek a hegedű, mely végtelenbe sír,
Míg le nem teszi a művész a vonót.


Az igazi áldás gyakran fájdalom, veszteség és csalódás képében jelenik meg; de ha győzzük kivárni, hamar megmutatkozik tényleges alakjában is.
Joseph Addison

„Egy éjjel látomás jelent meg Pálnak: egy macedón férfi állt előtte, és ezekkel a szavakkal kérlelte őt: „Jöjj át Macedóniába. Légy segítségünkre!” A látomás után nyomban igyekeztünk elmenni Macedóniába, mert megértettük: oda hívott minket az Isten, hogy hirdessük nekik az evangéliumot.” (ApCsel 16,9–10)

Pál a látomásnak engedelmeskedve elment a számára addig ismeretlen és ezért ijesztő vidékre, ahol megalapította a filippi gyülekezetet, melyhez később az összes közül a legszorosabb érzelmi szálak fűzték. Mindez számunkra is hordoz üzenetet: tudnunk kell kilépni saját köreinkből, vállalva az újjal, az idegennel való találkozás kockázatát. Jézustól is ezt tanulhatjuk: ő sosem hátrált meg az új kihívások, a kulturálisan más jelenlététől, hanem elébe ment, és minden kockázata mellett is vállalta a párbeszédet. Ez ma a mi Jézus-követésünk egyik aktuális feladata. (Réz-Nagy Zoltán)

Egy hölgy egyszer betévedt egy boltba a férjével, ahol szebbnél szebb dolgokat lehetett venni. Meglátott egy nagyon szép teáscsészét. Amikor felvette a kezébe, nem győzte dicsérni a férjének. Ekkor hirtelen a teáscsésze megszólalt: „Te ezt nem értheted! Én nem voltam mindig egy teáscsésze és ennyire szép. Kezdetben csak agyag voltam, amire sokan idegenkedve néznek, de a készítő mester egyszer csak megfogott és elkezdett formálni. Én kiáltoztam, hogy hagyjon békén! De Ő tovább formált. Azután betett egy forró kemencébe. Üvöltöttem, hogy azonnal vegyen ki, mert szörnyű volt odabent, de Ő csak annyit mondott, hogy még nem! Egy idő után pedig kivett és elkezdett kifesteni, de én megint csak tiltakoztam, hogy hagyjon békén. De ismét visszatett a kemencébe ahol még forróbb volt a levegő mint előtte. Megint csak kiáltoztam, hogy vegyen ki. Úgy éreztem ezt már nem élhetem túl! Amikor pedig már feladtam volna, hirtelen nyílt az ajtó és a Mester kivett a kemencéből. Feltett egy polcra és egy óra múlva visszajött egy tükörrel. Elém tartotta és azt mondta: „Nézz bele!” Alig hittem a szememnek: De ez gyönyörű, én nem lehetek ilyen szép! Erre a Mester azt mondta: „Azt szeretném, hogy emlékezz erre. Tudom, hogy fájt amikor formáltalak és amikor a kemencébe tettelek és azt hitted egyedül vagy. De én akkor is szemmel tartottalak. A festés után, ha nem teszlek téged vissza, akkor nem maradnál ilyen szép. Így végül olyan lettél, mint amilyennek terveztelek! Ennél szebb nem is lehetnél! Bár nem hitted volna, hogy ilyen gyönyörű is lehetsz, én átformáltalak és ilyenné tettelek, hogy gyönyörködjek benned!” Erre, ahogy láttam magam a tükörben így feleltem: „Köszönöm!”

Ha úgy vesszük az embereket, amilyenek, akkor rosszabbá tesszük őket. Ha úgy kezeljük őket, mintha azok lennének, amiknek kellene lenniük, akkor segítjük őket azzá válni, amivé válni képesek.
Johann Wolfgang Goethe

„Isten elküldi szeretetét és hűségét.” (Zsolt 57,4b)

Szeretet és hűség – ez az emberi kapcsolatokat igazán meghatározó két élmény hiányzik a mi életünkből. A „Szeretlek, mert szeretlek…” egyszerűségét felváltja a „Szeretlek, mert…”, és soroljuk is feltételeink hosszú listáját. Az érdekekhez kapcsolt szeretetnek jellemző vonása, hogy a hűség is kiveszik belőlünk általa. Arra hajlunk személyes kapcsolatainkban, amelyik irányba érdekünk megkívánja. Isten azonban olyan szeretetről és hűségről tesz bizonyságot Jézus Krisztusban, amelyből nekünk is táplálkoznunk kell, hogy egészséges emberi kapcsolataink legyenek. (Csorbáné Farkas Zsófia)

Isten minden imát meghallgat. Néha igennel felel, néha nemmel, néha pedig úgy, hogy “te biztos viccelsz”.
(Jimmy Carter)


Istent nem lehet meghódítani, Istennek csak hódolni lehet. (Ravasz László)

„Jaj a pásztoroknak, akik magukat legeltették! Hát nem a nyájat kell legeltetniük a pásztoroknak?” (Ez 34,2)

Ma a lelkipásztori szolgálat kerül mérlegre. A lelkész ma azt vizsgálja, hogy adott-e lelki eledelt, és ha adott, milyen eledelt adott a rábízottaknak. El kell időznünk Isten színe előtt, hogy önvizsgálatunk őszinte legyen. A gyülekezeti tagoknak azt kell megvizsgálniuk, hogy ítélkezés vagy nagyvonalú felmentés helyett szoktak-e komolyan imádkozni lelkészükért. (Bozorády Zoltán)

„Krisztus azt mondja: »Ha szerettek engem, megtartjátok az én parancsolataimat.«” (Jn 14,15)

Ha szeretek, akkor nincs kérdés. Nem kérdés, hogy hallgatok-e szüleim szavára, nem kérdés, hogy meghallgatom-e testvérem, kedvesem hívását. Az Úrral kapcsolatban ennek még inkább így kell működnie: ha szeretem, megtartom szavát, mert az én érdekemben parancsol. Ezért imádkozhatom Sámuel prófétával együtt: „Szólj, Uram, mert hallja a te szolgád!” Ámen. (Gerlai Pál)

Légy áldott, Istenem, aki a szenvedést adtad, mint isteni orvosságot tisztátalanságainkra!
Charles Baudelaire

„A sokaság csodálkozott, amikor látta, hogy a némák beszélnek, a nyomorékok épek lesznek, a bénák járnak, a vakok pedig látnak, és dicsőítette Izráel Istenét.” (Mt 15,31)Néhány ismertetőjelről általában felismerünk egy addig ismeretlen embert. A Szentírással foglalkozó tudósok egy csoportja megszámolta, hogy közel háromszázharminc ószövetségi igehely található, amely az eljövendő Messiásról szól. Mai evangéliumi igénkben négy beteljesült próféciáért nézett Jézusra a sokaság csodálattal, és dicsőítette Izrael Istenét. Mi is csatlakozhatunk az Istent dicsőítő emberekhez, hiszen az evangéliumokban megtalálhatjuk a Jézusban beteljesedett prófétai igéket, és személyes életünkben is tapasztalhattuk már, mennyi ígéretét váltotta valóra az Úr. (Bozorády Zoltán)

A tevékeny szeretetet félelmetes szakadék választja el az ábrándos szeretettől. Az igazi szeretet kész akár a vereségre is, hisz helye és ideje Istenben van.

„Amilyen messze van napkelet napnyugattól, olyan messzire veti el vétkeinket.” (Zsolt 103,12)Az emberi elme véges. Gondolkodásunk határait feszegetjük, mégsem tudjuk elgondolni Isten hatalmát. Mégis a lehető legszemléletesebben mutatja meg Isten szeretetét Dávid zsoltárában, amikor az érzékszerveinkkel felfogható tér végpontjainak távolságát használja fel Isten kegyelmének bemutatásához. – Uram, adj erőt, hogy ne féljek körülnézni a világban és felismerni hatalmad nagyságát! Ámen. (Gerlai Pál)

Az élet tengere keserű ugyan, de gyöngyöt terem.


Az embereket csak szeretve lehet jobbá tenni. (Böjte Csaba)


Az imádság nélkülözhetetlen a személyiség legteljesebb kifejlődésében.


Az Istennel való helyes kapcsolat kulcsa az engedelmesség.


Csak az tud élni, ki mindig nevet,
kinek szívéből nem fogy a szeretet,
kinek lelke élettől vidám, a világ szépségén ámulva csodál.
Ki minden könnyből szivárványt fakaszt,
ki minden sziklából virágot szakaszt,
ki élete gondjain könnyedén átrobog…
Csak az tud élni: KI MINDIG MOSOLYOG!

„Gyógyíts meg, Uram, akkor meggyógyulok, szabadíts meg, akkor megszabadulok.” (Jer 17,14)„Csak egészség legyen!” – nagyon sokszor hangzik el ez a mondat a szánkból. Azt gondoljuk, hogy erre van igazán szükségünk a nyugodt, békés élethez. Ezért rettegünk annyira a betegségektől, és mindannyian azt kérjük Istentől, hogy adjon szabadulást testi bajainkból, szenvedéseinkből, a mindennapi küzdelmekből. Hol van ehhez képest a lelkünk gyógyulása, a bűneiktől való szabadulás vágya? A testi egészségnél sokkal nagyobb szükségünk van arra, hogy a lelki életünk megújítását kérjük Istentől, és őszinte szívvel imádkozzuk: „…ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól…” (Mt 6,13a) (Csorbáné Farkas Zsófia)

Halottnak lenni voltaképpen nem olyan, mint az elalvás. Inkább olyan, mint a fölébredés.

„Isten rendelt egy napot, amelyen igazságos ítéletet mond majd az egész földkerekség fölött egy férfi által, akit erre kiválasztott, akiről bizonyságot adott mindenki előtt azáltal, hogy feltámasztotta a halálból.” (ApCsel 17,31)A végső számadásnak, az „Úr napjának” félelemmel teljes valóságát az ószövetségi próféták nem győzték elég sűrűn emlegetni. És valóban rettenet is lenne, ha nem tudnánk, hogy ezt a végső ítéletet Jézus fogja végezni. Ebben a tettében Jézus éppolyan szeretettel és igazságosan jár majd el, ahogy az evangéliumi történetekből megismerhettük. Jézusé a végső ítélet. Mindez arra ösztönöz bennünket, hogy minden erőnket megfeszítve szolgáljuk embertársainkat és a teremtés művét, melynek nagyszerűsége szavakkal alig kifejezhető. (Réz-Nagy Zoltán)

Istenünk, sokszor érezzük, hogy magunkra maradtunk. Reményeink szertefoszlottak, értelmetlennek látjuk, hogy tovább menjünk az úton. Kérünk, Urunk, erősíts ma is minket, hívj magadhoz mindannyiunkat.
Bárcsak Péterrel együtt válaszolhatnánk: Igen, uram, tudod, hogy szeretlek. Bátoríts bennünket, hogy a Te segítségeddel éltetői lehessünk családunknak és minden embertársunknak!

Kegyelemmel teljes Szűz, tudom, Názáretben szegényesen éltél, nem is kértél többet; se elragadtatás, se csodák nem szépítették meg az életed, ó, választottak Királynője. Oly sok szegény és alázatos él ezen a földön; ők félelem nélkül emelhetik rád tekintetüket. Te vagy az a pártatlan Anya, aki velük járod a hétköznapok útját és elvezeted őket a mennybe.
Szeretett Anyám, veled akarok élni ebben a kegyetlen száműzetésben, téged akarlak követni mindennap. Elmerülök szemlélésedben, és felfedezem szíved szeretetének mélységeit. Anyai tekinteted alatt a semmibe foszlik minden félelmem; megtanítasz sírni és örvendezni.
Kis Szent Teréz

Ne tartsd fontosnak, hogy fontosnak tartsanak. Egyszerűen csak szeress és fontos leszel.

Van, hogy céltalannak és értelmetlennek érezzük életünket. Egy-egy csalódás, veszteség, betegség, terveink összeomlása és már úgy is érezzük, hogy nincs értelme élnünk.
Mégis, azt hiszem, hogy életünknek, sőt minden napnak megvan az értelme és célja… Legyen mindennapjaink célja közt az a legfőbb cél, hogy a mai napot szeretettel éljük meg. Ha egészségesek vagyunk, a munkában ne legyünk restek, és legyünk megértőek, figyelmesek és szolgálatkészek embertársaink irányába. Ha betegség ágyhoz köt, ajánljuk fel szenvedéseinket és próbáljuk türelemmel viselni fájdalmainkat, korlátozottságunkat. Ha magányosság gyötör, éljük át Jézus magányát szeretettel. Ha mindez pedig akaratunk ellenére mégsem sikerülne, akkor is ott a lehetőség, hogy szeressünk: kicsinységünk és bűnös voltunk ellenére (de tulajdonképpen pont ezért) bizalommal rábízva magukat és embertársainkat Istenünkre.
Sokszor nem tudjuk a múlt hibáit, mulasztásait kijavítani, pótolni, ilyenkor elég Istenben bíznunk és Őrá hagyatkoznunk.
Ha szeretettel átlényegítjük napunkat, legyen az a nap bármennyire is hétköznapi, értelmetlennek és üresnek tűnő, Isten áldását fogja számunkra és embertársaink számára hordozni.

A helytelenül értelmezett igazságok több kárt okozhatnak, mint az indokolt tévedések. (Thomas Henry Huxley)


A hit elhiszi, amit nem lát, és az a jutalma, hogy meglátja, amit hisz.


Az alázatosság erényével az ember tökéletes önismerete révén önmaga előtt megsemmisül.

Szent Bernát

„Az én Istenem be fogja tölteni minden szükségeteket az ő gazdagsága szerint dicsőséggel a Krisztus Jézusban.” (Fil 4,19)

Az előző nap igéje Istennek arról a hatalmáról beszélt, mellyel saját döntésének megfelelően más-más célból formálja az embereket különbözőre. Ezt nem mindig könnyű elfogadni. Ma Isten bátorító szava hangzik felénk. Az az Isten, aki Úr a teremtett világ fölött, ígéretet tesz arra, hogy minden szükségünket be fogja tölteni Krisztusban az ő gazdagsága szerint dicsőséggel. Fordulj hozzá, és kérd őt! (Bozorády Zoltán)

Az ima eredményeit mérni lehet a megnövekedett vidámságban, a nagyobb intellektuális képességben, az erkölcsi tartásban és az emberi kapcsolatok mélyebb megértésében.

„Az Úr, a mi Istenünk, hajlítsa magához szívünket, hogy mindig az ő útjain járjunk.” (1Kir 8,58)

Be kell látnom: Salamon király szavai nekem szólnak. Az Úr kezébe kell tennem hajthatatlan szívemet. Ahogyan a műbútorasztalos a gőz fölött formálja, hajlítja a szikár és kevéssé engedelmeskedő fát, nekem is úgy kell formálódnom Isten kezében, csak így lehet békességem. – Uram, segíts Lelkeddel a te utadon járnom, a te kezedben formálódnom! Ámen. (Gerlai Pál)

Ismerek valakit, akinek néhány éve egy autóbaleset következtében amputálni kellett a jobb karját. Röviddel kb. egy órával az életmentő műtét után bementem hozzá. Nem volt még ilyen nehéz látogatásom lelkileg. Mit mondhatnék, ami vigasztaló, erősítő, bátorító lehet?
S amikor beléptem a kórterembe, nem karjának hiánya döbbentett meg, hanem a mosoly, mely szélesen ült ki ajkára. Itt vagyok, élek és ezért is hála Istennek! - mondta ő. Vigasztalni mentem és én erősödtem. Nekem volt kevés az erőm az ő nyomorúságában. Ráadásul a történet szenvedő szereplője az egyik nővérem volt. Sok tanulságos dolgon mentünk át családilag mindnyájan akkortájt és azóta is...

Napi ige és gondolat levelezőlista

Isten Igéje olyan, mint a villamos áram, nemcsak világít, de erőt is ad.



Mennyei Atyám, köszönöm neked, hogy szüleimen keresztül számtalan jótéteményben részesítettél. Fizess meg nekik a sok jóért, amit velem az első naptól kezdve tettek; és segíts, hogy hálás lehessek irántuk. Áldd meg munkájukat és fáradozásukat, tartsd meg őket jó egészségben, vigasztald őket a megpróbáltatások idején. Engedd, hogy gazdagodjanak a jóban és őrizd meg őket minden rossztól. Áldd meg testvéreimet is és minden rokonomat. Ne engedd, hogy családunk egy tagja is elvesszék örökre, hanem egyesíts mindannyiunkat újra örök atyai házadban.



Mindenünk Krisztus minekünk. Ha sebre vágysz gyógyulást, Őbenne orvost találsz. Ha láz hevít, Forrás Ő, és üdít. Ha bűnöd súlya fojt: Ő igazulásod. Ha kell segítség: Ő erősség. Halál rettegtet: Ő az Élet! Az égbe hív vágy: Ő az Út, hogy járjad! Sötéttől félő: nézd, a Fény Ő. Ha kínoz éhed, Ő az Étked. Ízleljétek tehát és lássátok, mily édes a ti uratok!

Szent Ambrus?


Szerintem jobb, ha nem azért imádkozunk, hogy könnyebb terheket kelljen hordoznunk, hanem azért, hogy legyünk erősebbek az elviseléséhez.

Liu Csen-Jing

„Ti a saját szemetekkel láttátok az Úrnak valamennyi nagy tettét, melyet véghezvitt.” (5Móz 11,7)

A tapasztalattól sok függ. Annak idején Andrej Tarkovszkij filmrendező panaszkodott így a svédekre: „Az a baj veletek, hogy nem történik veletek semmi!” Miért van az, hogy a történelem viharai, a szükség és a megpróbáltatások között képes leginkább megtapasztalni az ember a szabadító Istent? Minden válság a megújulás lehetőségét is magában rejti, így a környezeti válság is. Bízzunk abban, hogy Isten nagy tetteit a mi korunkban is felismerheti az ember, és nem csak valami nagy, végső nyomorúság közepette. És ennek a felismerésnek olyan elkötelező ereje lesz, mely kihat a mindennapok – az életforma egészének gyakorlatára. (Réz-Nagy Zoltán)

Többet kéne gondolnunk arra, hogy jót tegyünk, mint arra, hogy jól érezzük magunkat, így végül tényleg jobban éreznénk magunkat.

„Tudom, kiben hiszek, és meg vagyok győződve, hogy neki van hatalma arra, hogy a rám bízott kincset megőrizze.” (2Tim 1,12)

Azt még talán könnyebb megmondani, hogy kinek hiszek. De hogy akiben hiszek, annak van hatalma, és megtart életem utolsó napjáig, sőt még azon túl is – ezt már sokkal kevesebben merik állítani! Sokan és sokszor buktak már el az emberiség történelme során, amikor meggyőződésüket valami olyasmibe vetették, amiről később kiderült, hogy nem képes megtartani őket. Az ember sokszor menekül az Istenbe vetett hit elől, mondván, valami modernebbre van szüksége. De újra és újra rá kell döbbennie: nincs értelme mást keresni. Bárcsak mi is mindig ki tudnánk mondani: „Igen, tudom, kiben hiszek, és meg vagyok győződve arról is, hogy ő megtart örökre.” (Csorba János)

„A Feltámadott ezt mondta nekik: »Vessétek ki a hálót a hajó jobb oldalán, és találtok!« Kivetették tehát, de kivonni már nem tudták a rengeteg hal miatt.” (Jn 21,6)

Az életünk nagy iskola, melyben Isten a vele való örök közösségre akar felkészíteni. Sajnos a Nagy Bukás után sok mindenért, ami előtte természetes lehetett, ma meg kell küzdeni. Jönnek a kudarcok, és milyen nehezen jutunk el odáig, hogy valóban, szívből tudjuk kimondani, amit szinte megszokásból újra és újra imádkozunk: „…legyen meg a Te akaratod…” Most is érdemes megkérdezni: „Uram, mit akarsz, hogy ma cselekedjek?” (Sándor Frigyes)

Aki hitét elvesztette, annak többé már nincs mit elvesztenie. (Seneca)


Attól, hogy a hitet elveszítsük, csak az óv meg, hogy a hitet gyakoroljuk. (Pierson)

Édes Uram, add meg, hogy mindig hálát tudjak adni hivatásom fenségéért és a vele járó felelősségért. Ne engedd meg, hogy bármikor hűtlen legyek hozzá megengedve magamnak hogy hűvös, udvariatlan vagy türelmetlen legyek.

Kalkuttai Teréz Anya


Eldöntöttem, hogy a bennem lakozó szenvedélyt mások megsegítésére irányítom. (Bryan James)



Embernek lenni pontosan annyit jelent, mint felelősnek lenni.

„Ha már most megigazított minket az ő vére által, még inkább meg fog menteni minket a haragtól Krisztus által.” (Róm 5,9)

A banki törlesztések okozta gondokkal ma mindenki tisztában van. Sokan életük végéig sem tudják felvett hitelüket visszafizetni, akkorára duzzadt az adósságuk. Szomorú korjelenség: sokan a halálba menekülnek az óriási adósságteher miatt. Isten előtt is letörleszthetetlen a tartozásunk. Bűneink elválasztanak a szent és igaz Istentől. Kárhozat és halál lenne sorsunk, ha… Krisztus vére nem ontatott volna ki értünk. Ő az, aki megigazít és megment. Törleszti helyettünk a soha, semmi módon ki nem fizethető adósságot, lemossa a bűnt, hogy tisztán állhassunk meg Isten előtt. (Kőháti Dóra)

India egyik településének nagy iskolája minden évben rendez sportünnepélyt. A legkedveltebb versenyszámok közé tartozik az egymérföldes futóverseny. Ezen életkortól függetlenül bármelyik tanuló részt vehet. A rajtpisztoly eldördülése után máris mozgásba lendültek a versenyzők. Hamarosan lemaradtak a kevésbé jó futók. Egyesek fel is adták a versenyt. A leghátul futók között volt egy kisfiú is, aki egyre inkább leszakadt a mezőnytől. Sokan úgy vélték, hogy igyekezetének már semmi értelme. Hiszen legcsekélyebb kilátása sem volt arra, hogy győzelmet vagy akár csak jó helyezést is elérjen. De a fiúcska nem zavartatta magát. Ő a futást elkezdte és persze be is akarta fejezni. Egyre több néző figyelt fel a gyerekre. Láthatták, hogy a kisfiú nem akarja feladni a küzdelmet. Bíztatták is őt bekiabálásokkal. Néhányan azonban gúnyolták és azt kiáltották, hogy adja fel. A fiút azonban ez nem befolyásolta. A célra tekintett és nekifeszülve futott, egyre futott tovább... Most már teljesen nyilvánvaló volt, hogy ő lesz a legeslegutolsó, mégsem adta fel! A versenybíróknak, akik már azonosították az első három helyezettet, meg kellett várniuk, amíg a kicsi is átfut a célon. Lelkes éljenzés tört ki, mert a versenyt a fiú nemcsak elkezdte, de végig is futotta.

A cél felé futni és célba érni! - igen, éppen erről van szó. Életünk hasonlít egy futáshoz. Fontos, hogyha elindultunk Krisztus követésére, akkor nekifeszülve, reménységgel fussuk végig a pályát. Egészen a célig! Azért pedig, hogy a célt ne tévesszük szem elől, ,,nézzünk fel Jézusra, a hit szerzőjére és beteljesítőjére...'' Zsid 12,2.

Isten malma lassan jár, de rendkívül finoman őröl. (Kroecker)


Jó dolog, ha néha minden támaszték kidől alólunk.
Ilyenkor láthatjuk, hogy mi kő a talpunk alatt, és mi homok.


Minden képzeletet felülmúl, amit Isten életünk törött darabkáiból tud alkotni, ha teljesen rábízzuk azokat.

Pascal


Nincs visszataszítóbb az alázatos ember gőgjénél. (Bergyajev)


Nobel-díjjal jutalmazták az egyik orvost, aki ezt írta világhírű munkájában: „Az ima a leghatalmasabb energiaforma, amit az ember létrehozhat. Az ima befolyása az emberi értelemre és testre annyira kimutatható, mint a mirigyek kiválasztó képessége.”



OTTHON VÁRNAK RÁD

Akármerre indulj, akármi is űz tovább,
Hívhat messzi fény - otthon várnak rád.
Akármivé lennél - van, ki mindent megbocsájt.
Ha elcsüggedsz, ha félsz - otthon várnak rád.
A nagy remények útját - a földi poklot mind bejárd,
Győzz vagy vesztes légy - otthon várnak rád.

Ki mondja azt, ha bajban vagy: Fiam, mi bánt?
Mondd, mit jelent, miért oly szent örökkön át?
Ki otthon vár reád, ki gondját rejti s bánatát,
Hogy nyugalmat találj - sok nehéz év után.
Hogy békéd megtaláld - otthon várnak rád.

Ki mondja azt, ha bajban vagy: Fiam, mi bánt?
Oly ritkán lát, oly büszke ránk apánk s anyánk!
Mondd, mit jelent, miért oly szent örökkön át?
Ki mondja azt, ha bajban vagy: Fiam, mi bánt?
Oly ritkán lát, oly büszke ránk apánk s anyánk!
Mondd, mit jelent, miért oly szent örökkön át,
Ki otthon vár reád...

„Ő tárja fel a mélyen elrejtett titkokat.” (Dán 2,22)

Furcsa érzés belegondolni, mi lenne velem, ha minden titkomat ismernék az emberek. Azt hiszem, nem tudnék a másik ember szemébe nézni, ha kiderülne, hogy a mosolyom, a kedves szavaim mögött mit is gondolok valójában róla. Fájó tény, hogy Isten előtt minden nyitott. Fájó tény, mert rádöbbent arra, hogy akármennyire is próbálkozom, nem tudok Isten „szemébe nézni”. Csak lehajtott fejjel tudok megállni előtte és szégyenkezni és könyörögni a bocsánatért. Kellemetlen, de felszabadító érzés a bűntől való szabadulás. (Pongrácz Máté)

A házasság a boldogság ígérete, s a vértanúság elfogadása. (Papini)


A tevékeny szeretetet félelmetes szakadék választja el az ábrándos szeretettől. Az igazi szeretet kész akár a vereségre is, hisz helye és ideje Istenben van.
(Pilinszky János)


Az élet keresztjei olyanok, mint a kotta keresztjei: felemelnek.

Beethoven


Az igazság létezik. Csak a hazugságot találják ki.

Georges Braque


Az Imádkozás felélénkíti a lelket, feltölti szellemi és fizikai energiával, hogy eleget tehessen az élet kihívásainak.

„Egyikük pedig, amikor látta, hogy meggyógyult, visszatért, és fennhangon dicsőítette Istent.” (Lk 17,15)

Talán ismert előttünk a régi liturgia ősi mondata: „Emeljük fel szívünket!” – mondja a lelkész. A gyülekezet válaszol rá: „Felemeljük az Úrhoz!” Bárcsak ilyen könnyű lenne szívünket felemelni az Úrhoz. Milyen sok hálaadó imádság hangzana akkor a világon. Ilyen magasságokba csak Isten tud emelni minket a Lélek szárnyain. Ezért fontos az Istent dicsőítő ének és az őt magasztaló imádság. Ekkor döbbenek rá Isten nagyságára. És mint ahogy a madár a szél áramlatát kihasználva egyre magasabbra emelkedik, ugyanígy emeli magasba a hívő embert a dicsőítő ének és imádság. – Uram, magasztalom nagyságodat és értem lehajló szeretetedet! (Sándor Frigyes)

„Ezért tehát még jobban kell figyelnünk a hallottakra, hogy valamiképpen el ne sodródjunk.” (Zsid 2,1)

Sodortatunk – a munka láza, tempója, elfogyhatatlansága miatt. Sodortatunk az idővel való harcunkban; sodortatunk a család, munkahely, szabadidő háromszögében; sodortatunk a világ által jónak tartott reklámok, szlogenek által, hogy neked ez jár… A gonosz minden lehetőséget megragad, hogy gyengítse bennünk az ige tartalmát, mondanivalóját. Fülünk még hall, de vajon nem azt hallja, amit még meg akar hallani? Kapaszkodjunk jobban az élő Igébe! (Tamásy Tamásné)

"Igaz kijelentés ez: ha meghalunk vele, majd élünk is vele; ha tűrünk vele, uralkodni is fogunk vele. Ha azonban megtagadjuk, ő is megtagad minket, de ha mi hűtlenné válunk, ő hű marad, mert önmagát nem tagadhatja meg." Timóteusnak írt II. levél 2.11-13

Hűséged végtelen, Atyám, nagy Isten,
Elhat a mélybe, s az egek fölé,
Irgalmad nem fogy a múló idővel.
Ki voltál, az maradsz mindörökké.

Hűséged végtelen, hűséged végtelen,
Minden nap új áldás árad reám,
Hiányom pótolod hatalmas kézzel,
Hűséged végtelen, Uram, hozzám.

A tél, a nyár, az ősz, a feslő tavasz,
A nap, a hold, s a nagy csillagsereg,
Ezt zengi szüntelen együttes karban:
Te vagy az irgalom, a szeretet.

Eltörlöd bűnömet, békéd vesz körül,
Velem vagy, s lényed úgy megvidámít,
Erőt adsz mára, a holnapra reményt.
Áldásod ontja rám bő árjait.

Isten hűséges szeretete emberi ésszel fel nem fogható, meg nem mérhető, végtelen... Ő soha nem hagy el bennünk, még akkor sem, ha néha úgy is érezzük. Ő mindig velünk van. Ő nem változik, mindig ugyanaz. Csak mi változunk. Mi vagyunk, akik néha bizalmatlanul és félelemmel, netalán haraggal, máskor pedig gyermeki bizalommal, elfogadó és önátadó szeretettel, hálás szívvel viszonyulunk Hozzá. De hogyan viszonyul Ő mihozzánk? Mindig ugyan úgy: végtelen irgalommal és határtalan szeretettel, akkor is, ha jók és tiszták vagyunk, de akkor is, ha bűnöket követve el a sárban fetrengünk.
Törekedjünk Istennel egyre teljesebb egységben élni, így nemcsak a gondtalan öröm, hanem a szenvedés és fájdalom idején is bizalommal és hálával teli szívvel fogunk a mi szerető Atyánk karjaiban békére lelni. Legyünk hűek minden körülményben, ha pedig ez mégsem sikerül, újra és újra visszatérhetünk Istenünk melegséget, világosságot és biztonságot adó oltalmába, mert legyen akármekkora is a mi hűtlenségünk, biztosak lehetünk benne, Isten hűsége sokkalta nagyobb annál!

„Jézus miután rátekintett, megkedvelte, és ezt mondta neki: »Egyvalami hiányzik még belőled: menj, add el, amid van, és oszd szét a szegények között, akkor kincsed lesz a mennyben; azután jöjj, és kövess engem.«” (Mk 10,21)

Mindig van egyvalami az életünkben, ami közénk és a Mester közé áll. Igaz, hogy rendes fiú volt ez az ifjú, igyekezett betartani a törvényt, mégis volt egyvalami az életében, a vagyon, ami elválasztotta Isten országától. Pedig ha törvénytisztelő életet élt, bizonyára befizette a templomadót. Valószínűleg nem gondolt arra, hogy pont az anyagiak választják el az Úrtól. A mi életünkben is sokszor adódik valami, ami becsúszik, és letérít a követés útjáról; a legkisebbek, a legjelentéktelenebbnek látszóak az igazán veszélyesek… (Csorba János)

„Napkelettől napnyugatig nagy az én nevem a népek között – mondja az Úr.” (Mal 1,11)

Már az ószövetségi korban sok pogány nép megismerte Izrael Istenét. Látták hatalmas tetteit. Mióta eljött a megígért Messiás, az egész földkerekség minden népe között vannak, akik tisztelik és imádják Ábrahám, Izsák és Jákób Istenét, a mi Urunk Jézus Krisztus Atyját. Isten legnagyobb tette, leghatalmasabb csodája, hogy az egész világon hirdetik az örömüzenetet: Krisztusért mindenki számára van bűnbocsánat, és elnyerhető az örök élet. (Bozorády Zoltán)

Ne csináljatok sablonokat, az Úr az egyiket így vezeti, a másikat amúgy. (Zeller)


Ne elégedjünk meg azzal, hogy lejjebb már nem csúszhatunk.

Szép, ha Istent dicsőítjük, illő, hogy Neki hálát adjunk, de az Isten és az ember közötti viszonynak mégis az az ima felel meg legjobban, amelyben szívünket kitárva, nagy-nagy bizalommal kérünk Tőle. Hiszen Ő a forrása minden jóságnak, mindennek megadója; nekünk pedig mindig szükségünk van arra, hogy Ő éltessen, segítsen, támogasson minket.


VAN VALAKIM

Van Valakim, ki megbocsát,
ha vétkezik szegény fejem.
S bajomhoz is megérkezik,
ha messzire elkóborol netán szívem.

Szeretete utolér és visszaviszen oda,
ahol testvérszívek vannak velem.
Oda, hova kerítést von a kegyelem.

Van Valakim, ki még soha el nem hagyott.
Van Valakim, ki úgy szeret, ahogy vagyok.

A boldogság olyan, mint a levegő, csak a hiánya tűnik fel.


A jó harcos a vereséget is elismeri. Nem marad közömbös iránta, de győzelemnek sem próbálja feltüntetni.



A nyelvvel éppen úgy gyilkolhatunk, mint a kézzel.

Spurgeon


Akkor szeress, amikor legkevésbé érdemlem. Mert akkor van rá nagy szükségem.

kínai közmondás


Az emberi szív úgy teremtetett, hogy űr marad benne, ha nem az élő Isten tölti be.

Blaise Pascal


Az igazi házasság a valamikor elvesztett paradicsom földre szállása. Hajtsuk ki innen az ördögöt.



Csak légy, aki vagy és beszélj szíved mélyéről, ennél többet senki se tehet.



Élj úgy, hogy kérdezzenek, és a válasz az életed legyen.


Ezek a szavak: kereszt, vér, kegyelem, bűn – a mi ajkunkon veszítették el valutájukat. (Ohler)

„Jézus mondta példázatban: „A ház ura ezt mondta szolgájának: Menj ki gyorsan a város útjaira és utcáira, és hozd be ide a szegényeket, a nyomorékokat, a sántákat és a vakokat.”” (Lk 14,21)

Régi felismerés, hogy attól nem lesz növekedés a gyülekezetben, ha hívunk egy „aranyszájú Szent János” minősítésű lelkészt. Isten minden hívőt az utcákra küld, az üzletekbe, a munkahelyekre, hogy nézzenek körül, és tolakodás nélkül a szeretet, az isteni szeretet meggyőző erejével beszéljenek Jézusról, akire szükségük van az embereknek, akár tudják ezt, akár nem. (Bozorády Zoltán)



„Krisztus mondja: „Aki abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, soha többé meg nem szomjazik, mert örök életre buzgó víz forrásává lesz benne.”” (Jn 4,14)

Igénket olvasva ne a víz pusztító ereje és nagysága kerüljön a szemünk elé, hanem az áldására figyeljünk. Különösen azért, mert a víz arra mutat rá, akitől csakis jó, csakis élet származik – és ez Jézus Krisztus. Milyen a kapcsolatom az élet Urával, Jézussal? Ha el tudom mondani Pállal, hogy már nem én élek, hanem ő él bennem, akkor többé nem leszek szomjas, mert életemet átjárja és betölti Jézus Krisztus. (Tamásy Tamásné)


„Ne álljatok bosszút önmagatokért, szeretteim, hanem adjatok helyet Isten haragjának.” (Róm 12,19)

Soha? Soha. Miért? Mert a bosszú édestestvére a gyilkosságnak. Ez pedig a gyilkosság fejedelmének erejéből merít, és ez a felgyülemlett gyűlölet először minket öl. Van jobb megoldás: Isten kezében hagyni az ítéletet. Több okból is jó: nem árt nekünk. Isten ismeri nemcsak az én szándékomat és gondolataimat, hanem a másikét is. Isten ítéletének célja nem a másik elvesztése, hanem megmentése, és erre mi képtelenek vagyunk. – Uram, óvj meg a bosszúállástól és a kiborulástól, helyette taníts leborulni előtted! (Sándor Frigyes)

Próbálkozás, kudarc, próbálkozás, kudarc… az egyetlen igazi kudarc, ha többé nem próbálkozol.


Sohasem veszíthetjük el, amiben egyszer örömünket leltük. Mindazok, akiket mélyen szeretünk, részünkké válnak.

Helen Keller


Szűz szülője Istennek, engedd, hogy tied legyek.
Tied élet s halálban, tied jó és balsorsban,
Tied küzdve, szenvedve, tied most és örökre.
Szűz szülője Istennek, engedd, hogy tied legyek.

Anyám, benned bízom és remélek, Anyám, teutánad epedek.
Anyám, te jóságos, kegyelmezz, Anyám, te hatalmas védelmezz.
Anyám, ó jöjj, segíts küzdeni!
Anyám, ó jöjj segíts szenvedni!
Anyám, ó jöjj, ne hagyj elveszni!
Hiszen tudsz segíteni, ó hatalmas!
Akarsz is segíteni, ó irgalmas!
Kell is segítened, ó hűséges!
Fogsz is segíteni, ó kegyelmes!

Anyám, te vagy a kegyelmek anyja, Szomorúak vigasztalója,
Bűnösök oltalmazója és menedéke, Föld reménye s Mennyek ékessége!
Ki kérte még segítségedet hasztalanul?
Ki távozott tőled meghallgatatlanul?
Azért bizton mondom minden szenvedésben: Mária mindig segít, minden időben.
Biztosan állítom életben s halálban: Mária mindig segít, minden balsorsban.
Azért hiszem s meghalok ezen hitemben, hogy veled leszek ó Anyám, fönn az égben.
Szűz szülője Istennek, engedd, hogy tied legyek.
Ámen

„Új nevet adnak neked, melyet az Úr maga határoz meg.” (Ézs 62,2b)

A gyerekek gyakran beceneveket találnak ki egymásnak valamilyen külső-belső tulajdonság alapján, amelyet kidomborít az új név. Azonban nem mindig pozitív tulajdonságok szülnek vállalható új elnevezéseket: előfordul, hogy valakit épp a gúnyneve kísér el egész élete során. Próbál szabadulni tőle, de magán hordozza, mint egy pecsétet. Istenünk lát minket, és pontosan tudja, hogy életünk során milyen elnevezések ragadtak ránk. Azonban ő új nevet akar adni. Így lett Jákóbból (csalóból) Izrael (Isten uralkodik); így kaphatunk mi is új nevünk mellé új életet Krisztusban! (Csorba János)

Aki diadalmaskodva azt jelenti ki, mint házasfél: “nekem van igazam” az nem ismeri az igazi szeretetet.


Az ember sokszor más, mint aminek látszik. De ritkán jobb.
(Lessing)


Az emberek következetesen elfelejtik, hogy a boldogság a gondolkodásmódunkban, nem pedig a körülményekben gyökerezik.

„Bizony, itt van Isten, a mi Istenünk örökkön-örökké, ő vezet minket mindhalálig.” (Zsolt 48,15)

Azt gondolhatnánk, sokkal felvilágosultabbak vagyunk a régi korok népeinél, amelyek számos istenséget, bálványt kreáltak maguknak. Ma már csak mosolygunk azon, hogy még ajándékokat is vittek az isteneknek. Pedig nem sok alapunk van a fejcsóválásra – ma is megvannak az isteneink, amelyeknek időt, energiát, anyagiakat szentelünk. S nem vesszük észre, hogy ezek is ugyanolyan bálványok, mint Asérá vagy Baal. De nekünk olyan Istenünk van, aki nem hagy cserben, mellettünk áll, és kész vezetni bennünket egy egész életen keresztül. (Csorba János)

Csendet tanultam a beszédesektől, toleranciát a türelmetlenektől, kedvességet a durváktól.

Khalil Gibran

„Isten elküldötte Fiának Lelkét a mi szívünkbe, aki ezt kiáltja: „Abbá, Atya!”” (Gal 4,6)

Isten elküldi Szentlelkét a te szívedbe is. Amikor ez megtörténik, mindig, minden körülmények között biztos leszel abban, hogy Isten gyermeke vagy. És a hatalmas Istent, a legcsodálatosabb apát hívhatod segítségül. (Bozorády Zoltán)

„Közbenjárt a bűnösökért.” (Ézs 53,12)

Jézus Krisztus áldozata bármely időben élő embernek üdvösséget jelent. Üdvösséget jelentett a mellette keresztfán szenvedő latornak, üdvösséget jelent a 21. században és az elkövetkezőkben is. Ez az áldozat egyszeri és megismételhetetlen, azért történt, hogy megbékéltesse az embert Istennel. De a feltámadott és élő Úr Krisztus azóta is folyamatosan imádkozik, könyörög, azaz közbenjár értünk az Atyánál, hogy áldozatára nézve az Atya béküljön meg velünk, és mi is ővele. (Tamásy Tamásné)

Légy türelmes, minden nehéz, mielőtt könnyűvé válik.



LÉGY VELEM

Ha gyötörnek a földi kínok,
S ha szenvedés az életem,
Kínjaimat könnyebben bírom,
Óh, Uram, csak Te légy velem.

Légy velem a hosszú éjszakákon,
Vigasztalj, hogyha csüggedek,
Lelkemnek égő sebeivel
Uram, Elédbe térdelek.

Nem félek a sötét éjszakától,
Ellenségtől sem reszketek,
Mert felettem őrködve állnak
Az örökké vigyázó szemek.

S ha majd egyszer eljön az óra,
Örök álomra lezárom szemem,
Könnyebben hajtom fejem nyugovóra,
Óh, Uram, csak Te légy velem.

„Mi pedig megmaradunk az imádkozás és az ige szolgálata mellett.” (ApCsel 6,4)

Minden ember boldog akar lenni – mondja egy régi sláger szövege. Mégis milyen kevesen mondják boldognak magukat. Mi boldogulni akarunk ahelyett, hogy boldoggá tennénk másokat. A boldogságot adni tudjuk, de elvenni nem. A boldogságot kapni tudjuk, de kierőszakolni nem. Az csak a másokért megélt élet útján jön felénk. Ezért ne felejtsük imádságban hordozni egymást és Isten gyógyító szavát szólni ott, ahol szükség van rá. – Uram, köszönöm, hogy ma is szolgálhatok neked másokon keresztül, és köszönöm az általuk nyert boldogságot! (Sándor Frigyes)

Uram, Jézus! Az irántad és a mennyei Atya iránt érzett szeretetem csekély viszonzása a felém áradó végtelen isteni szeretetnek. Parancsaid teljesítése nyitja meg számomra a szeretet kapuját, amely a veled való egységhez és közösséghez vezet. Veled szeretnék élni, a te szeretetedben. Taníts meg engem az önzetlen szeretetre, hogy mindig önmagamat adjam a szeretetben, miként te is tetted, amikor szeretetből feláldoztad magadat értem és minden emberért.


Vannak emberek, akik mindenbe beleütik az orrukat, csak azért, hogy mások hibáit kiszimatolják, s hogy a hibákat hamarabb megtalálják, nagyítóüveggel keresik azt. Az ilyeneknek azt ajánlom, hogy saját magukba nézzenek, mert az ördögöt ott fogják megtalálni.

A teljes megszentelődés nem más, mint a Krisztus életének teljes uralomra jutása. (Stanley)


Amit megőrzöl magadnak, már elvesztetted. Amit odaadsz, tiéd lesz örökre.

Josef Recla


Az emberek azért magányosak, mert falakat építenek hidak helyett.

„Az Úr igéjét dicsérem.” (Zsolt 56,11)

Lehet az embernek olyan érzése, hogy a Biblia elavult könyv; akik azt írták, saját korukat ismerték, de mi ma élünk. Isten igéje azonban a különböző korokban és más-más társadalmi helyzetben élő emberekhez szól. Bemutatja, hogy az emberi magatartásformák milyen következményekkel járnak. Isten nem igazítja a változó világhoz mondanivalóját. Minél rendszeresebben olvasod a Szentírást, és figyelsz Isten szavára, annál inkább magasztalod igéjét és magát az Urat. (Bozorády Zoltán)

Csak a hálás ember lehet boldog ember, csak a hálás ember elégedett ember, csak a hálás ember kiegyensúlyozott lélek. S mégis ezt az egyet, a háládatosságot tanuljuk meg legkevésbé. (Ravasz László)

Egyszer az állatok úgy határoztak, tenniük kell valami jelentős dolgot annak érdekében, hogy az új világ problémáira megoldást találjanak. Így hát iskolát szerveztek. A tantervbe ilyen tárgyakat vettek fel: futás, mászás, úszás és repülés. Az adminisztráció megkönnyítése érdekében minden állat felvette mindegyik tantárgyat. A kacsa kiváló volt úszásból, sőt, jobb volt még az oktatónál is! Ám repülésből éppen csak átment, futásból pedig rettentően gyenge volt. Mivel olyan lassan futott, abba kellett hagynia az úszást, és bent kellett maradnia iskola után, hogy a futást gyakorolja. Ez annyira megviselte úszóhártyás lábait, hogy végül úszásból is csak átlagos lett. De az "átlagos" teljesen elfogadható volt, ezért senki sem aggódott miatta, kivéve a kacsát. A nyúl osztályelső volt futásból, de megrándult a lába, mert olyan sok pótórát kellett vennie úszásból. A mókus színjeles volt mászásból, de folyamatos frusztrációt okozott számára a repülésóra, mert a tanár arra kényszerítette, hogy a földről induljon felfelé, nem pedig a fa tetejéről lefelé... végül mászásból is csak hármast kapott, futásból pedig kettest. A sas problémás gyerek volt, szigorúan kellett fegyelmezni, mert szakadár volt. A sziklamászás órákon, mindenkit maga mögött hagyott, de ragaszkodott ahhoz, hogy a saját módszereit alkalmazva jusson fel a csúcsra!

Egyszer egy pilótának nehézségei adódtak leszállás előtt, mert köd borította a leszálló pályát. A repülőtéren elhatározták, hogy radar segítségével juttatják a földre. Amint kezdte kapni a parancsokat a földről, hirtelen eszébe jutott, hogy egy magas oszlop van a kifutópálya mellett, és pánikba esve hívta fel az ellenőrző tornyot. A válasz egyszerűen jött: "Engedelmeskedj az útmutatásoknak, mi törődünk az akadályokkal."

Milyen sok hívő nem engedelmeskedik Isten igéjének a problémák és nehézségek közepette. Ha engedelmeskedünk, Ő meg tudja oldani a problémáinkat és nehézségeinket.

Ha valami nem sikerül, az nem sikertelenség: ott kezdődik a munka. (Halász Péter)


Hagyj fel azzal, hogy arra panaszkodsz a te Istenednek, hogy mekkora vihar vesz körül! Inkább mondd a te viharodnak, hogy mekkora Isten áll mögötted!


Játékaidat elvehetik, ruháidat, pénzedet is elvehetik mások. De nincsen olyan hatalma a földnek, amelyik elvehetné tőled azt, hogy a pillangónak tarka szárnya van, s hogy a rigófütty olyan az erdőn, mintha egy nagy kék virág nyílna ki benned. Nem veheti el senki tőled azt, hogy a tavaszi szellőnek édes nyírfaillata van, és selymes puha keze, mint a jó tündéreknek.

Wass Albert


Mielőtt megszólalsz, gondold végig, szebb-e, mint a csend, amit megtörsz vele...

„Mindenre van erőm a Krisztusban, aki megerősít engem.” (Fil 4,13)

Sokan már úgy ébrednek, hogy fáradtak. Halálos fáradtság munkálkodik már a fiatalokban is. Nincs erő, ezért kell a sok kávé, az energiaital, és ha az sem segít, akkor az erőtlenség érzését csillapító alkohol vagy egyéb mámor és kábulat. Az életerő Krisztusban van és tőle jön. Nincs más forrás. Ami viszont tőle jön, az mindenre elég. Elég a csalódás, a katasztrófa ellen, elég még a halál ellen is. – Uram, adj nekem erőt, mely tőled és belőled fakad! (Sándor Frigyes)

Nem a tövis sért meg téged, hanem te karcolod meg magad a tövissel.

Pigmeus közmondás

„Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem mindazzal él az ember, ami az Úr szájából származik.” (5Móz 8,3)

Nincs még egy nyelv a magyaron kívül, amelyben a búzát életnek is hívnák. A régi magyar ember nem véletlenül nevezte így gabonáját! A búzaszemben egyfelől megtalálható minden olyan tápanyag, amely szükséges a sarjadó növény fejlődéséhez, másfelől tápértéke, rostjai megfelelőek a kenyerét verejtékkel kereső számára. Mi talán egy kicsit jobban értjük, mit jelent a kenyérből való élet. Jó lenne azt is megértenünk, mit jelent az Úr szájából hangzó igével való élet! Jézus Krisztus mondja magáról, hogy ő az élet kenyere… (Csorba János)

Szolgálok hát, mint a köszörűkő, mely az acélnak jó élt ád, noha ő maga metszeni tompa. (Horatius)

„Te bűnbocsátó Isten vagy, kegyelmes és irgalmas, hosszú a türelmed, és nagy a szereteted.” (Neh 9,17b)

Életünk nagy lehetősége és ebből fakadóan öröme is, hogy Isten nem haragtartó. Ő minden őszintén megvallott és elé letett bűnünket a háta mögé veti, és nem emlegeti többé, nem hánytorgatja fel. Nagy áldása lenne az életünknek, ha mi is így tudnánk megbocsátani, ha Isten hosszútűrésének nemcsak mi örvendeznénk, de továbbadnánk, és mi is hosszú türelemmel és irgalommal lennénk mások felé. (Tamásy Tamásné)

A gyűlölet, amit nem viszonozunk, elvesztette erejének felét.

Anatole France


A kiszáradt folyómedret senki sem értékeli csupán azért, mert valamikor folyó volt.



A kudarc a tanítónk legyen, ne a temetkezési vállalkozónk… a kudarc késlekedés, nem pedig vereség… ideiglenes kerülőút, nem pedig zsákutca. (William Arthur Ward)


Aki a szerencsére bízza magát, az a vacsorában sem lehet biztos.



Az időbeosztás önmagunk irányítása, ezért, ha úgy tudod intézni, hogy több időt töltesz Istennel, Ő elkezd majd irányítani téged.

Jill Briscoe



Azért olyan szegények a hívők, mert nem adakoznak.

Egy időben szobafestőként dolgoztam. Specialitásom a peremek festése volt - ablak és ajtókeretek, deszkák és párkányok. Az egyik napon, amikor egyedül dolgoztam egy motelszobában, hátraléptem, hogy megcsodáljam, milyen szépen lefestettem az ablakpárkányt. Tökéletesnek látszott. Amikor azonban közelebb hajoltam, keskeny csíkokat fedeztem fel, ahol a festék nem terült el egyenletesen. Miután elhatároztam, hogy nemcsak jól, de tökéletesen végzem a munkámat, átfestettem az egész ablakpárkányt - hatszor. Mégis megtaláltam a vékony csíkokat. Húsz perc múlva feladtam, és hozzákezdtem az ablakkeret többi részéhez.

Napok múlva újra eszembe jutott az ablakpárkány, és rájöttem, mennyire nem volt reális az elvárásom. Ekkor megfogalmaztam magamnak egy szabályt: "Ha mindenáron a hibát keressük, meg is fogjuk találni!"

A tökéletesség nemes cél, de teljesen elérhetetlen. Butaság keresnünk magunkban a tökéletességet, és hiba azt elvárni szeretteinktől: gyermekeinktől, házastársunktól, barátainktól. Jobb a becsületes igyekezetet keresni, mint a tökéletes munkát. Jézus tudta, hogy a követői hibákat fognak elkövetni, sőt szembefordulnak majd vele, mégsem szűnt meg szeretni őket.

„Én vagyok az Úr, ez a nevem, nem adom dicsőségemet másnak, sem dicséretemet a bálványoknak.” (Ézs 42,8)

Mózes a Hóreb hegyénél Isten nevét szerette volna megtudni. Arra hivatkozott, hogy ha majd megkérdezik tőle Izrael fiai, mi a neve atyáik Istenének, nem tud mit mondani. Isten azonban Mózes aggodalmaskodására azt felelte: „A Vagyok küldött engem hozzátok.” (2Móz 3,14) Nekünk is így mutatkozik be Isten: ő a Vagyok, a Létező, az élet Ura. Bármit teszünk, bárkibe vetjük bizalmunkat Istenünkön, az Úron kívül, mindig szembesülni fogunk a lét dicsőségének és az élet dicséretének hiányával. Mert egyedül ő az Úr, és nincs rajta kívül isten. (Csorba János)

Isten minden madárnak megadja a táplálékot, de nem dobja azt a fészkébe.

Spurgeon

„János így válaszolt: »Én ugyan vízzel keresztellek titeket, de eljön az, aki erősebb nálam, és én még arra sem vagyok méltó, hogy saruja szíját megoldjam: Ő majd Szentlélekkel és tűzzel keresztel titeket.«” (Lk 3,16)

A keresztelés eredeti görög szavának jelentése „bemerítés, bemerülés”. Új élet nincs Szentlélek nélkül. Bele kell merülni az új élet vizébe, és magunkba kell szívni – mint a szivacsnak a vizet – az új életet teremtő Szentlelket. Ez áttüzesít, fel-Lelkesít a szolgálatra, és közben kiégeti belőlünk a salakot, ahogyan a tűz kiégeti a vasból a salakot, és acéllá változtatja. – Uram, merítsd be Lelkedbe az életemet, és égesd ki belőlem a salakot, acélozz meg engem! (Sándor Frigyes)

Jézus nem keres bennünk semmiféle rendkívüli képességet. Amit keres, az a gyöngeségünk, öntudatlan bukásaink, nem is sejtett hibáink, mindazok a minden emberben ott lapuló beteg helyek, amelyek Jézus szeretetéért kiáltanak, amelyeket csak a szeretet tud megérinteni és hordozni, és ahol Jézus szeretete hatalmát képes kifejteni. Ő azért jött közénk, hogy magára vegye gyöngeségünket, és erővé alakítsa át. Egyszer s mindenkorra meghalt a bűnnek, de Atyja új életre támasztotta a halottak közül.
Jézust megfeszítették, és meghalt az emberi gyöngeség miatt, amelyet a végsőkig magára vett; de ebből a halálos gyöngeségből életre támadt, és most is él Isten erejéből. Jézus a mi gyöngeségünkben tapasztalta meg Isten hatalmát, és Isten ebből a gyöngeségből kiindulva támasztotta új életre. Jézus számára is az emberi gyöngeség volt az az út, amelyen át megtapasztalta Atyja hatalmát.

Ezért annak a tanítványnak, aki Jézust akarja szolgálni, el kell fogadnia gyöngeségét, és vele a kísértést. Mióta Jézus elszenvedte gyöngeségünket és meghalt miatta, hogy feltámadjon belőle, Isten ereje ott rejtőzik minden emberi gyöngeségben, mint egy mag, amely a hit és a ráhagyatkozás televényén tud kicsírázni. Amíg ezerféleképpen szembeállunk gyöngeségünkkel, Isten ereje nem tud működni bennünk. Természetesen tehetünk erőfeszítést, hogy kissé korrigáljuk gyöngeségünket, de ez valójában mit sem ér. Isten hatalmának csodája és megtérésünk csodája ugyanis nem tőlünk függ.

Szeretnénk sok jóakarattal és jó szándékkal megoldani problémáinkat. Minden lehetőt megteszünk, hogy erényes és igaz életet éljünk. Jó elhatározásokra és természetes energiákra támaszkodunk, becsületességünk és jó szándékunk eszközeivel sikerre törekszünk… Mindez tart egy darabig, amíg az összeomlás szélére nem jutunk. Hála Istennek! Enélkül sohasem tudnánk megtérni, csak tovább szolgálnánk illúzióinkat és bálványainkat, anélkül hogy eljutnánk az igazi hitre, legyen az bár akkora, mint egy mustármag. Talán kell is, hogy egyszer összeroskadjunk, hogy megtapasztaljuk gyöngeségünket, amelyben kibontakozhat Isten ereje.
Így történt Péter apostollal is, aki nem tudta felismerni Jézust, amíg igaznak tartotta magát, de rögtön felismerte bűnösségét, mihelyt Jézus felfedte magát neki. Jézus világosan megmondta, hogy nem az igazakért jött, hanem a bűnösökért [Mt 9,13]. A keresztény élet egyik legfontosabb tapasztalata ez, amely talán az egyetlen feltétele is annak, hogy megérintsen bennünket a kegyelem, és eszerint alakítsuk életünket.

Erőnkbe vagy erényességünkbe nem tud beoltódni a kegyelem, csak gyöngeségünkbe, ott viszont mindenre képes. Csak akkor vagyunk erősek, amikor gyöngeségünk világos a számunkra. Áldott hely a gyöngeség, ahol Jézus kegyelme meglephet és elboríthat bennünket.

Gyengeség és kegyelem - André Louf


Kedvem telik a Krisztusért való gyöngeségben, gyalázatban, nélkülözésben, üldöztetésben és szorongattatásban, mert amikor gyönge vagyok, akkor vagyok erős. [2Kor 12.10]


Legszomorúbb óráinkban is rengeteg okunk van a hálaadásra, csüggedés és bánkódás helyett keressük meg inkább ezeket az okokat.

„Őrizkedjetek a bálványoktól!” (1Jn 5,21)

Igénkben nemcsak tanácsot kapunk arra nézve, hogy őrizkedjünk a bálványoktól, hanem Isten azt is szeretné megláttatni velünk: vegyük komolyan, hogy vannak bálványok – több is! –, és ezektől a mi életünk sem mentes. Mindez nem fenyegetés, hanem féltő figyelmeztetés: ember, gondold meg, mi járja át leginkább az életedet! Mert ha nem Isten, aki a te teremtőd, akkor bálványok takarják őt. Vizsgáld meg életedet! (Tamásy Tamásné)

„Pál írja: Imádkozom azért, hogy a szeretet egyre inkább gazdagodjék bennetek ismerettel és igazi megértéssel; hogy megítélhessétek, mi a helyes, hogy tiszták és kifogástalanok legyetek a Krisztus napjára.” (Fil 1,9–10)

Akire Isten embereket bíz, annak feladata imádkozni értük. Nem a sikerekért, hanem azért, hogy krisztusi lelkület legyen bennük. Ha a mások iránti szeretet gazdagodik bennünk, nem ítélkezünk, hanem imádkozunk azért, hogy Isten a neki tetsző módon nyújtson segítséget. Csak az Úr tudja elvégezni, hogy embertársaink „tiszták és kifogástalanok legyenek a Krisztus napjára”. (Bozorády Zoltán)

Van egy novella, valahol az éteri világban játszódik, ahol sok ezer év után találkozik Káin és Ábel, és leülnek beszélgetni. Azt kérdezi Ábel Káintól:
- Emlékszel, hogy te megöltél engem?
- Nem, nem emlékszem. Hogy volt? - kérdezi Káin.
- Jó, hogy ezt elfelejtetted Káin - mondja neki Ábel -, mert ameddig a bűntudat tart, addig tart a bűn is.

Ha őszintén megbántuk és meggyóntuk bűnünket, bármekkora legyen is az, megbocsátatott. Többé ne tekintsünk már rá vissza! Mert a múlt hibáin és bűnein való siránkozásunk legtöbbször inkább kevélységünkből, büszkeségünkből fakad, mintsem igaz bűnbánatunkból.

A napfény a növénynek feladatot, erőt ad. Lehetőségeket nyújt s kitölti azt. Életre hív, célokat tűz ki, hozzá segít. Mindezzel szemben semmit sem kíván, csak ezt: élj velem. – Jézusnak is ez ez egy az összes követelése: ÉLJ VELEM! (Ravasz László)



Arra születtünk, hogy őszintén és szabadon szeressünk: tehát valami olyat kell adnom a másiknak, ami az én igazi valómhoz tartozik.


Az élet hit nélkül sivár puszta, remény nélkül sötét éjszaka, szeretet nélkül üres tarisznya.



Egy tudományos kimutatás alátámasztotta, hogy mennyire szüksége van az embernek, különösen a gyermekeknek a természet közelségére. A gyermekek egészséges testi és lelki fejlődéséhez elengedhetetlenül szükség van a természetben eltöltött sétákra, szabad játszadozásokra. A mai világban erre különösen is figyelnünk kell! Menjünk ki a természetbe gyakran, ahol észrevehetjük Isten gazdagságát és ajándékozó szeretetét.


Éljünk mindig úgy, ahogy a miniatűrfestők festenek, akik minden ecsetvonásra és a legkisebb árnyékolásra nagy gondot fordítanak. (Spurgeon)



...Így volt ez bizony lelkecském, s így van azóta is. Háromféle ember él a világon: a rontó-ember, a gyűjtő-ember és a látó-ember. Te látó-ember leszel, ugye?

Amikor az erdőre kimégy, figyelve lépj, és lábujjhegyen. Mihelyt a fák alá belépsz, és felrebben előtted az első rigó: akkor már tudnod kell, hogy az erdő észrevett. Ha megállsz egy pillanatra, hallani fogod a szellőt, ahogy a fák között tovaoson. Te már tudod, hogy ezt a szellőt az angyal rázta elő, köpenye ráncaiból. Ha jól figyelsz, a manókat is hallhatod: surrannak, matatnak itt-ott a sűrűben. Sok dolguk van, igyekezniök kell. A virágokat is láthatod majd, és minden virág kelyhéből egy tündérke les reád. Figyelik, hogy rontó-ember vagy-e? Azoktól félnek. De te látó-ember leszel, és a tündérek ezt hamar felismerik. Kiülnek a virágok szirmaira, és kedvesen reád kacagnak. De akkor már a patakot is meghallod, ahogy neked mesél, csodálatos meséket az erdőről.
Haladj bátran, egyre mélyebben az erdők közé. A fák alatt, itt-ott még láthatod a harmatot, ahogy megcsillan a fűszálak hegyén. Jusson eszedbe, hogy angyalok könnye az. Angyaloké, akik sokat sírnak még ma is, mert annyi sok embernek marad zárva a szíve a szép előtt. De miattad nem sírnak már. Mosolyognak, amikor jönni látnak. Mosolyognak a fák is. A virágok legszebb ruháikat öltik magukra, és megdobálnak láthatatlan puha-illat-labdáikkal. Minden olyan szép, puha és illatos körülötted, minden olyan tiszta és barátságos. Csak haladsz az erdőn át, és arra gondolsz, hogy szép. A virágok, ahogy nyílnak. A fák, ahogy egymás közt suttogva beszélgetnek. A forrás, ahogy csobog, csillog, mesél. A madarak, ahogy dalolva, fütyörészve, csivitelve szökdösnek ágról ágra. A mókusok, nyulacskák, minden.

Csak haladsz csöndesen, gyönyörködve, céltalanul, s egyszerre csak kilépsz az Angyalok Tisztására. Nem is tudod, hogy ez az, mivel az angyalokat nem láthatja a szemed. Csak annyit látsz, csak annyit érzel, hogy csodálatosan szép. És megállsz. És abban a pillanatban megnyílik a szíved, és az angyalok észrevétlenül melléd lépnek, egyenként, lábujjhegyen, és belerakják kincseiket a szívedbe. A legnagyobb kincseket, amiket ember számára megteremtett az Isten. A jóságot, a szeretetet és a békességet. Te minderről semmit sem tudsz akkor. Csak annyit hallasz, hogy a madarak nagyon szépen énekelnek körülötted és a patak nagyon szépen mesél. Csak annyit látsz, hogy nagyon szép az erdő. A fák, a virágok, a fű, a moha, a magas kék ég és rajta az a nagy, csillogóan fehér felhő, amelyiken a Jóisten ül, bárányfelhőket pöfékel nagy kék pipájából, és jóságosan alámosolyog.

Csak, amikor visszatérsz újra az emberek közé, a rontó-emberek és a gyűjtő-emberek közé, és hiába gonoszak hozzád, te mégis jóval viszonzod gonoszságukat, szeretettel vagy mindenki iránt és az élet legsúlyosabb perceiben is derű és békesség van a homlokodon: csak akkor látják meg rajtad, hogy az Angyalok Tisztásán jártál, kedvesem.

Wass Albert - Tavak és erdők könyve: Mese az erdőről

„Isten igéje terjedt, és nagyon megnövekedett a tanítványok száma Jeruzsálemben.” (ApCsel 6,7)

Bontsuk ketté a mondatot. Mi többnyire a mondat második felét hiányoljuk közösségeinkben, és emiatt panaszkodunk. Hol vannak a fiatalok, miért vagyunk kevesen a templomban? Milyen gonosz is ez a világ, és mennyi szörnyűség történik nap mint nap! A gyógyszer a mondat első felében van: „Isten igéje terjedt.” Ennek lesz következménye a tanítványság. A szomorú diagnózis emlegetése helyett induljunk el a gyógyító szolgálatra, mert a gyógyszert Urunk ránk bízta. Mondd el fiaidnak – olvassuk Mózes könyvében. Mondd el fiaidnak és azoknak, akiket rád bíz az Úr. – Uram, add, hogy észrevegyem, akiket rám bíztál! (Sándor Frigyes)

Isten nem szégyelli a múltadat, ha jelened és jövőd az övé. (Ecsedi Aladár)

„Krisztus a mi örökségünk záloga, aki megváltja tulajdon népét az ő dicsőségének magasztalására.” (Ef 1,14)

„Jézus Krisztus (…) az én Uram, aki engem, elveszett és megítélt embert megváltott, vagyis minden bűntől, a haláltól és az ördög hatalmából megszabadított.” (Luther Márton: Kis káté) Engedd, hogy elvégezze életedben szabadító munkáját! Életed így lesz Isten szeretetét, Krisztus áldozatát dicsőítő életté. Így tudsz utat mutatni azoknak, akik szabadításra vágynak. Az egykori Német Demokratikus Köztársaságban volt egy falu, melyet teljesen körülfalaztak. Az ott lakók közül sokan lettek klausztrofóbiások, depressziósok, szorongók. Sokan élnek láthatatlan falaktól, sötét erőktől körülvéve, reménység nélkül. (Bozorády Zoltán)

Nagy csend ülte meg a nyári erdőt. A madarak szárnyuk alá hajtották a fejüket. Jóleső nyugalom terült a tájra. A pinty egyszer csak fejét felszegve megszólalt: - Mi az, hogy élet?
Mindnyájan megütköztek a nehéz kérdésen. Először a rügyeit vigyázva bontogató vadrózsa szólalt meg: - Az élet nem más, mint állandó kibontakozás...
A pillangó nem volt ennyire filozófus lény. Virágról virágra libbenve, itt is, ott is nektárt nyaldosva csak ennyit mondott: - Az élet csupa nyalánkság és boldogság!
Lent a fűben a hatalmas szalmaszálat cipelő hangya ezt nem hagyhatta szó nélkül: - Az élet csak munka és vesződség!
A frissen gyűjtött mézzel a kaptár felé siető méhecske ezt duruzsolta: - Nem, az életben a munka és szórakozás váltogatja egymást...
Ahol ilyen bölcs dolgokról folyik a szó, onnan a vakond sem hiányozhat. Egy szóra kidugta hát a fejét a friss vájatból: - Az élet a sötétség elleni állandó harc.
Össze is kaptak volna, ha az eleredő eső nem hűti le a kedélyeket. Az esőcsepp is el akarta mondani a maga bölcsességét: - Az élet csupa könny, semmi más, csak könny.
És már úszott is a patakkal a tengerbe. Ott a hullámok hatalmas csapásokkal ostromolták a parti sziklákat: - Az élet a szabadságért való sanyarú küzdelem... - mennydörögték.
Fenségesen körözött az erdő felett a sas: - Az élet felfelé törekvés! - kiáltotta a magasból.
A vén széltől meghajlott nyírfa is bekapcsolódott most már a vitába: - Az élet azt jelenti, hogy beadjuk a derekunkat a hatalom előtt...
Leszállt az éj. Hangtalan szárnycsapásokkal lebegve huhogta a bagoly: - Az élet - kihasználni az alkalmat, ha mások alszanak... De ezt már nem hallották a többiek. Az alvó erdő csendje borult a tájra. A lakodalomról hazafelé tartó fiatalember, a sok tánctól fáradtan, levetette magát a fa alá, és mintha a pintyhez szólott volna, felsóhajtott: - Az élet nem más, mint a szerencse hajszolása és a csalódások csapásainak elviselése...
Az ébredező hajnal ezzel keltette az alvó erdőt: - Én, a hajnal, az új nap hírnöke vagyok, az élet pedig az örökkévalóságé.

Svéd népmese nyomán


Nem az táplál bennünket, amit megeszünk, hanem amit megemésztünk.

Senki nem képes a másikat rábeszélni arra, hogy megváltozzék. Mindenki maga őrzi a változás kapuját, amely csak belülről nyitható. A másik emberben lévő kaput nem tudjuk megnyitni, sem szép szóval, sem érzelmi ráhatással. A legtöbb, mit embertársainkért tehetünk: imádkozunk értük.



Többnyire alábecsüljük egy mosoly, egy simogatás, egy kedves szó, egy figyelő tekintet, egy őszinte bók vagy csekélyke törődés erejét, pedig mind képes rá, hogy új irányt szabjon életünknek.


„Vissza fognak térni az Úr megváltottai. Boldog örömben lesz részük, a gyötrelmes sóhajtozás pedig elmúlik.” (Ézs 51,11)

A próféta ezt a Babilonba hurcolt népre érti. De az ígéret túlmutat az ó szövetségen: Isten megváltottai egy napon – a halálon át – a vele való közösségbe fognak visszatérni. Ott lesz részük boldog örömben, és ott múlik el minden sóhajtozás. (Véghelyi Antal)

A hit nem látható, de a cselekedetek által láthatóvá kell válnia.


Bizonyos, hogy az ember soha nem jut el önmaga igaz megismerésére, ha csak Isten arcára nem nézett előbb és ha ennek szemléléséből leszállva nem kezdi el önmagát megvizsgálni. (Kálvin János)



Egy televíziós vetélkedőben a műsorvezető bemutatta az egyik játékost és elmondta róla, hogy hittanári végzettsége is van. Következő mondatában vázolta, hogy a játékosnak köze van az ezotériához is. Majd meg is kérdezte: hogy jön össze a kettő? Mire a válasz ez volt: ezt inkább ne feszegessük. Engem teljesen megdöbbentett a dolog: akinek köze van Istenhez, sőt végzettsége van az Úrhoz tartozásról annak, hogy lehet köze az ezotériához? A műsorvezető érezte, hogy a kettő nem igazán hozható közös nevezőre, de nem forszírozta a dolgot. Nem is gondolnánk, hogy hány ember hitébe fér bele az Úr mellé még egy kis ez, meg egy kis az! Ismerek embereket, akiknek szívében elképesztő katyvasz van. Nem tudok rá jobb szót. Katyvasz, vagyis innen is egy kicsi, meg onnan is egy kicsi, aztán még amonnan is. Jézus világosan beszél: senki sem szolgálhat két úrnak. De az is világos beszéd Tőle, hogy senki sem mehet az Atyához csakis énáltalam. Te hogy állsz ezzel? Csak az Úr Jézus vagy valaki, valami más is? Dobd ki a bálványaidat, mert azok nem tudnak segíteni rajtad! Üdvözíteni pedig végképp nem fognak...



Egyetlen ismeret van,
a többi csak toldás:
Alattad a föld,
fölötted az ég,
s benned a létra.
(Weörös Sándor)


Ha mások szava után indulunk, anélkül, hogy Isten színe előtt mérlegeltük volna, vajon Ő szól-e hozzánk általuk, menten hamis útra tévedünk.


Jézust a Szívénél kell megragadni! Gondoljunk csak egy kis gyermekre, aki édesanyját megszomorította, mert haragos és engedetlen volt. Dacosan elrejtőzik egy sarokba és félve kiabál, hogy meg kell őt büntetni! Anyja így hibáját bizonnyal nem fogja megbocsátani; de ha hozzá megy és kitárja felé karjait és azt mondja: „Csókolj meg! Többet nem fogom megtenni!”, vajon akkor az anya nem fogja e gyengéden szívére szorítani és gyermeki modortalanságait elfelejteni?... Azt természetesen nagyon jól tudja, hogy kedves gyermeke a legközelebbi alkalommal hasonlóképpen fog viselkedni, de az nem számít! Ha ismét szívénél fogja meg, sohasem fog büntetést kapni.

Kis Szent Teréz


Kezében vannak a föld mélységei, a hegyek ormai is az Övé. (Zsolt 95:4)

E zsoltári mondat az a Bibliában buzdítás Isten dicséretére. Úgy gondolom, hogy Isten dicséretére hitelesen buzdítani olyan valaki tud csupán, aki megtapasztalta Isten hatalmát, kegyelmét egy-egy élethelyzetben. Az ilyet átélt hívő ember pedig megragadja a lehetőséget, hogy Istent dicsérje, hogy Róla bizonyságot tegyen. A chilei bányászokkal a közelmúltban történt eseményekről bizonyára mindenki hallott. Több mint 600 méteres mélységbe mentek le dolgozni, ám a tervezett fél nap helyett 69-et töltöttek a föld alatt. Amikor kiszabadultak, az hatalmas bizonyságtétel volt. A Főnix nevű mentőkapszulából kilépő vájárok "Köszönöm, Uram!" feliratú pólót viseltek. Trikójuk hátulján ez állt: "Övé a dicsőség és a tisztelet!" a Zsoltárok könyve 95,4. verséből pedig ez az idézet állt: "Kezében vannak a föld mélységei, a hegyek ormai is az Övé".

Napi ige és gondolat levelezőlista


Istenem, taníts meg engem olyan szolgálatodra, amilyet megérdemelsz. Imákra, melyek végén nem kérek pihenést. Önmagam feláldozására, nem kérvén semmi jutalmat.

Loyolai Szent Ignác

„Krisztus bűneinket maga vitte fel testében a fára, hogy miután meghaltunk a bűnöknek, az igazságnak éljünk.” (1Pt 2,24)

A mondat fordítva minden bizonnyal könnyebben megélhető lenne, és többnyire azt is éljük meg. Meghalunk az igazságnak, de élünk a bűnnek. Aki így él, azt egyszerűen óembernek mondja a Szentírás. Nem is tudunk mást tenni, erre kényszerít a bennünk ható bűn. Csak amikor Jézusra tekintünk, és hozzá kiáltunk, akkor válik erőtlenné és hal el a kereszten a bűn bennünk tomboló ereje, és támad fel bennünk Jézus ereje és igazsága. – Uram, segíts megharcolnom a hit harcát, és elnyernem az örök életet! (Sándor Frigyes)

Megnyeri az emberek szívét, aki a magáét adta oda nekik. (Victor János)


Mielőtt hozzáfogsz, hogy megjavítsd a világot, háromszor járd körbe a saját házadat.

kínai bölcsesség


Nagyszerű dolog, veszedelmes viharban olyan hajón utazni, amelyikről tudjuk, hogy nem süllyedhet el. Életünk egy ilyen hajócska, amelyen Jézus Krisztus alszik, így tehát nem süllyedhet el.

Blaise Pascal

„Sámuel ezt mondta a népnek: Ti ugyan elkövettétek mindezt a rosszat, de távol legyen tőlem, hogy ne imádkozzam többé értetek.” (1Sám 12,20.23a)

A másik vétke – akár ellenünk követte el, akár a közösség ellen, amelyhez tartozunk – nem ok arra, hogy többé ne imádkozzunk érte. Ezt a felekezetekre tagolt kereszténységnek is meg kell fontolnia. (Véghelyi Antal)

„Térjen meg mindenki a maga gonosz útjáról és gaztetteiből!” (Jer 25,5a)

Megdöbbentőnek, túl keménynek találhatjuk Jeremiás próféta szavait. A felszólítást azonban Isten üzeni saját népe tagjainak. A közgondolkodás olyan lehetett a próféta korában, mint ma. Az erkölcsöt relativizálták. Ami nekem, az egyénnek hasznos, ami jónak tűnik, az nem erkölcstelen. A mértéket az ember gyakran önmagához igazítja. Isten azonban nem változik, igéje örök. Amikor az Úr Jézus elkezdte megváltó munkáját, azt mondta: „Térjetek meg, mert elközelített a mennyek országa.” (Mt 4,17) Ami áldás a Jézus Krisztusban megjelent mennyei királyságból eléri szívemet és vágyat ébreszt bennem, arra indít, hogy leboruljak előtte, hogy megszabadítson mindattól, ami ezzel a királysággal nem fér össze. (Bozorády Zoltán)

Uram, Jézus Krisztus! A te szereteted jele és eszköze szeretnék lenni. Adj nekem alázatot, hogy a hibát először mindig magamban keressem, s kész legyek elindulni a jó úton. Elsősorban nem másokon, hanem magamon szeretnék változtatni, hogy egészen olyan legyek mint te: irgalmas és megbocsátó minden emberhez.

A lelkiismeret - így mondta valaki - olyan, mint egy napóra. A napóra csak világosságban működik. Éjfélkor, ködben nem használható. Emellett megfelelő forrásból származó fényt igényli. Holdfényben rossz időpontot mutat. A lelkiismeret csak akkor működik helyesen, ha a Szentlélek által megvilágított Ige ragyog rá. (John White)



Aki nem hisz Istenben csodák nélkül, az a hitét a csodákra, és nem Istenre alapozza. (Spurgeon)


Aki soha nem enged, soha nem győz.

Spurgeon


Az a szeretet, amit nem lehet észrevenni, nem szeretet.


Az Istent szerető lélek Istenen kívül mindent kevesell. (Kempis Tamás)

„Az Úr pedig színről színre beszélt Mózessel, ahogyan egyik ember beszél a másikkal.” (2Móz 33,11a)

Ha tovább olvassuk a történetet, kiderül, hogy Mózes ugyan Isten színe előtt állt, amikor beszélt vele, az arcát mégsem láthatta. Keleten, amikor az uralkodó elé vezettek valakit, tekintetét akkor sem volt szabad az uralkodóra emelnie, amikor beszélt vele. Testi szemmel mi sem láthatjuk Istent, amikor imádságban szólunk hozzá, de nem szabad kételkednünk: színe előtt állunk, és ő hallja minden szavunkat, sőt válaszol is kéréseinkre. (Véghelyi Antal)

Ha hallgatnod kell Érte: egészen csendesülj el, mert aki nagyon szeret, mindig mindent elvisel.



IMÁDSÁG

Ha sorsom néha megtapos
s bú fogja szívem át,
elmondok egy csodálatos
igéjű mély imát.

Megnyugtató, áldott varázs
árad belőle rám,
s gyógyít a szent vigasztalás,
míg mondogatja szám.

S egyszerre nem fáj semmi sem,
gond és bú nem sebez,
sírok, hiszek, s nehéz szívem
oly könnyű, könnyű lesz.

Mihail Lermontov


Krisztus parancsoló Úr. Aki azt mondja: ismerem Őt – annak engedelmeskednie kell Őneki. Őt nem lehet másképpen ismerni, csak hódoló engedelmességgel, parancsainak elfogadásával és az életben való betöltésével.

„Péter és János felment a templomba, a délutáni imádkozás idejére, délután három órára.” (ApCsel 3,1)

Az óra a modern ember bilincsének is mondható. Beosztjuk a napunkat órákra és percekre, hogy mikor mit kell majd tennünk. Sokan rohannak a tévé képernyője elé, ha a kedvenc műsoruk órája közeleg. Vajon hányunknak van imádkozásra elkülönített órája naponként? Az Úrral töltött idő mindig gazdagon megtérül. Aki az idő Urával megbeszéli a napi tennivalóit, annak többet tartogat az idő és a mai nap. – Uram, életem ideje is a kezedben van. Segíts megtennem azt, ami akaratoddal egyezik, és segíts feladnom azt, ami nem kedves előtted! (Sándor Frigyes)

Sohasem tudjuk, hogy ami most elszomorít nem lesz -e forrása egy későbbi örömünknek.

„Szárnyaid árnyékában keresek oltalmat, míg elvonul a veszedelem.” (Zsolt 57,2b)

Olyan jó lenne magunkkal vinni a vasárnapi istentiszteletek alkalmával átélt meghittséget, Isten közelségét! Ez egyáltalán nem lehetetlen, csupán azokat az igéket kell magunkkal vinnünk a szívünkben és valóra váltanunk az életünkben, amelyek ezen a héten elénk kerültek. Így az Isten örök hatalma védőszárnyként nyugszik felettünk, és nemcsak a veszedelem idején, de életünk minden napján megtart szeretetében. (Zsíros András)

„Várjuk a mi boldog reménységünket, a mi nagy Istenünk és üdvözítőnk, Jézus Krisztus dicsőségének megjelenését.” (Tit 2,13)

Legyen előttünk hangsúlyos mai igénk, mely arra tanít, abban erősít, hogy mi Jézus Krisztus Istent várjuk. Jézus Krisztus, aki meghalt értünk, Isten. Tökéletes az áldozata, tökéletes a bocsánata. Jézus Krisztus, aki feltámadt és felment a mennybe, Isten. Bár rejtve van hatalma, de aki rábízza magát, azt oltalmában tartja, ezért mi magunkat „Krisztus Istennek ajánljuk” (görög katolikus liturgia). Tudjuk, hogy Jézus Krisztus Isten visszajön. Boldog reménységgel várjuk, hogy visszajöjjön dicsőségben, melyet megoszt velünk. Ez a dicsőség messze felülmúlja az általunk elért vagy vágyott dicsőséget, és bőven kárpótol minden megpróbáltatásért és szenvedésért. (Bozorády Zoltán)

A gyertya csak akkor lesz valóban gyertya, ha meggyújtják. Azelőtt csak faggyú és kanóc volt.

„A sarokkő maga Krisztus Jézus, akiben az egész épület egybeilleszkedik, és szent templommá növekszik az Úrban.” (Ef 2,20–21)

Minden szándékunk, cselekedetünk, eredményünk és örömünk szertefoszlik, köddé válik, ha azzal csak saját magunkat próbáljuk hirdetni. Ám minden szó, akarat és siker, amelyben velünk van Jézus, amellyel őt hirdetjük és őt dicsérjük, templommá válik, ahol falak nélkül is szüntelenül hangzik az istentisztelet! (Zsíros András)

A szív imádsága nélkül az ajkak imádsága haszontalan mormolás.


Amint az áldozati állat és kenyér nem volt más, mint a többi, mégis szent volt, mert odaszenteltetett, az emberi szív sem lesz másneművé, mégis szent, ha az Úr oltárára helyeztetett. (Szikszai György)


Az ateizmus gyenge pontja: nincs kinek hálát adni.

Egy tizenéves fiú rákos volt, és több hetet töltött a kórházban, ahol sugárkezelésnek és kemoterápiának vetették alá. Közben kihullott a haja. Amikor hazafelé tartott a kórházból, aggódott - nem a rák miatt, hanem a szégyenérzet miatt, hogy kopaszon kell visszamennie az iskolába. Azt már korábban elhatározta, hogy nem fog parókát viselni vagy sapkát hordani.
Amikor hazaért, bement az ajtón, és felkapcsolta a villanyt. Legnagyobb meglepetésére mintegy ötven barátja ugrott fel, és üdvözölte: - Isten hozott itthon!
A fiú körülnézett, és alig akart hinni a szemének: barátai mindnyájan kopaszra nyiratkoztak!

Ha Isten Igéje és a befogadókész szív találkozik, akkor valami történni fog. Ez egy olyan kombináció, ami mindig működik! (Bob Gass)



Ha szólnod kell egy ügyért: egész céltudatos légy, de köszönetet hálát soha semmiért ne kérj.

„Hálát adok neked, Uram, mert bár haragudtál rám, elmúlt haragod, és megvigasztaltál.” (Ézs 12,1)

Isten azért érezteti velünk haragját, mert szeret és meg akar állítani minket a veszedelembe vivő úton. Ha elérte célját, újra érezhetővé teszi atyai szeretetét, hogy megvigasztalódjunk. (Véghelyi Antal)

ÍRÁS A BIBLIÁBA

Ez a könyv a könyvek könyve,
Szegény ember drágagyöngye.
Égi harmat lankadtaknak,
Világosság földi vaknak.
Bölcsességnek arany útja:
Boldog, aki rátalál!
Szomjas lelkek forrás-kútja,
Hol pohárral Krisztus áll.

Ez a könyv az örök törvény,
Királyon lánc, rabon napfény,
Tévelygőnek hívó harang,
Roskadónak testvéri hang.
Elhagyottnak galambbúgás,
Viharvertnek ereszet,
Haldoklónak angyalsúgás:
,,Ne félj: fogd a kezemet!"
Gyermeknek is: ,,Mily szép rege."
Bölcsnek: ,,Rejtelmek tengere!"
Fal, - s túl rajta élő hangok,
Köd, s benn zengő hárfák, lantok.
Templomok közt legszebb templom:
Csak megnyitom s benn vagyok.
Ablakán a Paradicsom
Rózsáira láthatok.

Minden fakul, minden romlik,
Márványvár is összeomlik.
Bíborleplek ronggyá málnak,
Dicsőségek füstbe szállnak.
Csak ez a könyv nem tér porba,
Mintha volna élő lelke!...
Ez a könyv a Mózes bokra:
Isten szíve dobog benne.


Isten keze mindig vezeti azt, aki hittel halad előre az úton.

Paulo Coelho


Krisztus nem hajlandó valaki felett csak a társtulajdonosi minőséget vállalni: Teljes uralmat akar.

„Mivel a bölcsek kijelentést kaptak álomban, hogy ne menjenek vissza Heródeshez, más úton tértek vissza hazájukba.” (Mt 2,12)

A Szentírás elején ezt olvassuk: Isten kijelentése. Az élet nagy kérdéseiben nem különleges álmokban vagy a csillagokban kell keresnünk Isten akaratát, hanem kijelentésében, a Bibliában. Nem más ez a könyv, mint útmutató az élethez, használati útmutatás önmagunkhoz, Isten szerelmes levele hozzánk. – Uram, adj vágyat, hogy olvassam és szeressem hozzám intézett szavadat! (Sándor Frigyes)

Nem létezik több egy Istennél, és ez az Isten elég.
(G.W.Leibniz)

„Szolgáljatok az Úrnak teljes szívből, és ne térjetek el, hogy a semmiket kövessétek, amelyek tehetetlenek, és nem tudnak megmenteni.” (1Sám 12,20–21)

Sámuel mondja ezt búcsúbeszédében a népnek, és figyelmezteti őket, hogy ne térjenek el az Úrtól, hanem szolgáljanak neki egész lényükkel. Fontos, hogy semmiknek nevezi a bálványokat, amelyek semmire nem képesek, nem tudják az embert megmenteni. Hányan követik ma is a semmiket, hányan bíznak abban, hogy majd általuk megmenekülnek a haláltól. Az egyedüli szabadulás, menekvés az Úrnál van, aki volt, aki van, és aki eljövendő, aki a gyermekeivé fogadott bennünket, aki megszabadított a haláltól, aki óv, véd, és vigyáz ránk. Szolgáljunk hát neki teljes lélekkel, egész életünkkel! (Isó Zoltán)

Urunk, Istenünk, világunk tele van gyűlölettel, előítélettel, egymás elutasításával. Add, hogy nyitottak lehessünk minden emberi nyomorúság, elesettség, fájdalom, seb orvoslására. Nyisd meg szemünket, hogy meglássuk embertársainkat, akik ugyanazon az úton járnak, s akikkel az úton találkozunk. Veszélyek fenyegetnek, kiszolgáltatottak vagyunk, segítségre szorulunk magunk is. Jézus nem megy el mellettünk, hanem sebeinket bekötözi és fölemel minket. Add, hogy mi is hasonlóképpen cselekedjünk!


Vannak balga emberek, akik távcsővel fürkészik a messze jövő láthatárát és sopánkodnak az ott mutatkozó felhőkön, miközben figyelmen kívül hagyják a felettük ragyogó kék eget.

Spurgeon

Az imához nem megfelelő hely kell, hanem kellő akarat.

„Beszélek hűségedről és szabadításodról. Nem titkolom el szeretetedet és hűségedet a nagy gyülekezet előtt.” (Zsolt 40,11)

Aki az Úr kegyelme örökösének tudhatja magát, a legnagyobb boldogságot élheti át, amely embert érhet ezen a földön: a legnagyobb ellenség, a bűn, a halál és az elmúlás fölötti győzelmet. Ez az az örömhír, amelyre titkon, kimondatlanul is vágyunk, s ha a miénk, egyszerűen képtelenek vagyunk magunkban tartani. Ezért beszélünk és ezért kell beszélnünk Jézusról és a vele való kapcsolatunkról, hogy mindenkihez eljusson az ő kegyelmének jó híre. (Zsíros András)

„Ezt az üdvösséget keresték és kutatták a próféták, akik a nektek szánt kegyelemről prófétáltak.” (1Pt 1,10)

Péter apostol a Krisztusban megvalósult isteni cselekedetről beszél, mely a számunkra üdvösséget szerzett. Érdekes, hogy az apostol már a próféták kijelentéseiben felfedezte a Krisztusról szóló örömhírt, hogy már jó előre meghirdették a Krisztusra váró szenvedéseket és az azt követő dicsőséget. A próféták látták és tudták, mert Isten kijelentette nekik, hogy az ő közvetítésükkel az evangélium hirdetői nekünk is elmondják, és így előttünk is nyilvánvaló legyen az Úr hatalma, hogy áldjuk őt, és magasztaljuk szent nevét. (Isó Zoltán)

Fűben, virágban, dalban, fában,
születésben és elmúlásban,
mosolyban, könnyben, porban, kincsben,
ahol sötét van, ahol fény ég,
nincs oly magasság, nincs oly mélység,
amiben Ő benne nincsen.
Arasznyi életünk alatt
nincs egy csalóka pillanat,
mikor ne lenne látható az Isten.

De jaj annak, ki meglátásra vak,
s szeme elé a fény korlátja nőtt.
Az csak olyankor látja őt,
mikor leszállni fél az álom:

Ítéletes, Zivataros,
villám-világos éjszakákon.

Wass Albert


Gyanús az a kereszténység, amely csak a négy fal között meri mondani: Hiszek Jézus Krisztusban. (Luther Márton)

„Ha élünk, az Úrnak élünk, ha meghalunk, az Úrnak halunk meg. Tehát akár élünk, akár meghalunk, az Úréi vagyunk.” (Róm 14,8)

Lehet, hogy gondolkodtunk már azon, miért csak akkor vesszük észre, hogy kik is azok, akik minket szeretnek, amikor elveszítjük őket. Ahogy a gyerek is csak akkor veszi észre, hogy milyen jó dolga van a szülői házban, amikor onnan elkerül. Sajnos Istent is csak akkor vesszük észre, amikor már mindent elvesztettünk. – Uram, add, hogy ma tudjak annak örülni, hogy a tiéd lehetek! (Sándor Frigyes)

Ha segíteni hívnak: vidd el egész magadat, de közben felejtsd otthon a saját akaratodat.

„Hívj segítségül engem a nyomorúság idején! Én megszabadítlak, és te dicsőítesz engem.” (Zsolt 50,15)

Isten sokszor kérésünk nélkül is megsegít, és törli a sátán programját az életünkből. Mégis azt szeretné, ha gyermeki bizalommal kérnénk is őt erre, hogy örömmel teljesíthesse kérésünket. (Véghelyi Antal)

Isten nem olyan kegyelmet ad, melyet nekünk kell megőrizni, hanem olyat, mely minket őriz meg.


„Megáll az Istennek Igéje, És nem állhat senki ellene.” (RÉ 171) Az „Ige kőszálként megáll”. Legyünk egyre edzettebb lelki hegymászók!


Minden embernek, aki Krisztust nem ismeri, vagy csalódott szíve van, vagy olyan szíve, amely olyan dolgok után vágyik, amelyekben egész biztosan csalódni fog.

Vida Sándor


Sokkal könnyebb a helyes keresztény életről beszélni, mint az életünkkel megmutatni. (Szikszai György)


Úgy gondolkodjatok, mintha minden gondolatotokat lángbetűkkel írnák fel az azúrkék égre, hogy mindenki láthassa azokat. És ez így is van. Úgy beszéljetek, mintha az egész világ egyetlen fül volna, amely azt hallgatja, hogy mit mondotok. És ez így is van. Úgy cselekedjetek, mintha minden cselekedetetek a saját fejetekre szállna vissza. És ez valóban így is van. (Mikhail Naimy)

„Ami nekem nyereség volt, kárnak ítéltem a Krisztusért. Sőt most is kárnak ítélek mindent Krisztus Jézus, az én Uram ismeretének páratlan nagyságáért.” (Fil 3,7–8a)

A piacgazdaság korában különösen is sokat mondogatjuk: nyereség. Szinte minden erről szól. Kinek milyen nyeresége volt. Ha nem hozta meg a várt nyereséget a tevékenység, akkor kár volt az egészet csinálni. Ha nincs nyereség, az kár. Pál apostol úgy lett azzá, aki lett, hogy rádöbbent: az igazi nyereség Jézust megnyerni, és a legnagyobb kár őt elveszíteni. Sajnos mi többnyire úgy nyerünk, hogy Jézust veszítjük el érte. Így a kárból végül kárhozat lesz. – Uram, add, hogy mulandó javakért ne tagadjalak meg, hanem tudjam érted mindazt kárnak ítélni, ami tőled elválaszthatna! (Sándor Frigyes)

„Az alázatosaknak az Úr kegyelmet ad.” (Péld 3,34)

A Jézussal való élet egyik legfontosabb gyümölcse az alázatosság. Az a fajta gondolkodás, amely nem elvárással tekint a világra, nem gondolja, hogy lenne bármi, ami járna neki. Jézus mindent megérdemelt volna, még sokkal többet is, mint ami egy embernek kijuthat ebben a világban. Ő mégis lemondott minden dicsőségről azért, hogy bennünket megmentsen. Akiben ugyanez a szeretet lakik, képes bármilyen nehézséget alázattal elfogadni. Ez az az út, amelyen Jézust követve eljuthatunk az általa megszerzett kegyelembe. (Zsíros András)

Az élet olyan, mint a mellény: ha rosszul gombolta az ember, hiába keresi rajta a hibát. Ki kell gombolni végig az egészet, és kezdeni elölről.

Wass Albert

Az élő hit, az amely képessé teszi az embert arra, hogy hajóját a jelen körülmények partjától eltaszítva, hullámzó tengerrel és tomboló viharral szembeszálljon, és akkor is állhatatos maradjon, mikor a Mester aludni látszik. – Az ilyen hit, mint a valódi drágakő, igen ritka.



Az igazi gyakorlatiasság az örökkévaló dolgokra való készülődés.


Az imádság élő víz, amellyel szomjúságát csillapítja a lélek. Az imádság lelki lélegzés.


Az Isten igazság, ezért imádságunknak igaznak kell lennie, miként az életünknek is. Az Isten világosság, imádságunkat a lélek és a szív világosságából kell felajánlanunk. Az Isten szabad, ezért imádságunkban szabadon kell kiöntenünk szívünket. Micsoda gazdagsága ez az emberi léleknek! Imádság által elérhetjük az Istennel való egységet.
Az imának mindig őszintének és szabadnak kell lennie, nem pedig erőtlennek és gúzsbakötöttnek a megszokástól és az ismétléstől. Legyen az ima a lélek szabad és tudatos kiöntése Isten színe előtt. Mert Isten állandó odafordulást vár tőlünk az imában, hogy - mivel elfordultunk Tőle - magához vonjon, megtisztítson és átöleljen szeretetével.
Imádság idején higgyük szilárdan, hogy minden gondolatunk, minden szavunk valósággá válhat, mert Istennél semmi sem lehetetlen. Ne szalasszuk el az alkalmat, hogy másokért imádkozzunk. A legnagyobb tett, amit az ember tehet a másikért: imádkozik érte. Az Úr gyönyörködve tekint szeretetünk imájára. Ezen felül a másokért mondott ima magának az imádkozónak is hasznos, mert megszilárdítja a hitet, az Istenbe vetett bizalmat, és eltölt bennünket szeretettel Isten és a felebarát iránt.

Milyen szépek az imádságaink! De megszoktuk őket. Úgy kellene vennünk, mintha először hallanánk és mondanánk őket. Imádságod közben helyezd szívedet szilárdan az ima szavaiba, azzal a bizonyossággal, hogy azokban a Szentlélek kincsei vannak elrejtve: az igazságosság, a világosság, az élő tűz, a bűnök bocsánata, a szív békéje és öröme, élet és üdvösség.


Egy embernek csak akkor van joga a másikra felülről lenézni, amikor annak talpra állni nyújt segítő kezet. (Don Bosco)



Egy gyermek intelmei szüleihez:
- Tudom, hogy mindent meg akarsz nekem adni. A legtöbb amit adhatsz, nem az anyagiak bősége, hanem a figyelem, családunk benső öröme és főként egy-két kistestvér.
- Ne kényeztess el! Tudom jól, hogy nincs mindenre szükségem, amit kérek, csupán kipróbálom, hogy mit csikarhatok ki tőled.
- Légy velem határozott! Ez azért fontos nekem, mert ez által érzem magam biztonságban.
- Ne engedd, hogy rossz szokásokat vegyek fel! Te vagy az egyetlen, aki ezekre még idejekorán figyelmeztethet.
- Ne viselkedj velem úgy, mintha fiatalabb lennék, mint amilyen valójában vagyok! Ezzel csak azt éred el, hogy ostoba módon "nagy"-ként próbálok viselkedni.
- Ne javíts ki mások előtt! Sokkal többet érsz el, ha kettesben csendben elmagyarázod, hogy miben hibáztam.
- Ne tégy úgy, mintha a hibáim bűnök volnának! A kettő összekeverése megzavarja bennem az igazi értékek kialakulását.
- Ne védj meg cselekedeteim következményeitől! Néha szükségem van arra, hogy - fájdalmak árán is - magam tapasztaljam meg a következményeket.
- Ne vedd rossz néven, ha azt mondom: nem szeretlek! Legtöbbször nem te vagy az, akit nem szeretek, hanem azt a hatalmat, amely akadályoz, hogy kedvem szerint éljek.
- Ne törődj sokat apró egészségi panaszaimmal! Néha csak azt szeretném elérni, hogy rám figyeljenek.
- Ne korholj állandóan! Ha folyton zsörtölődsz, csak úgy tudok védekezni, ha süketnek tettetem magam.
- Ne felejtsd el, hogy nem tudom mindig pontosan kifejezni magam! Ezért tűnik néha úgy, mintha nem lennék "becsületes".
- Szánj rám mindennap időt és ne rázz le, ha kérdésekkel fordulok hozzád! Ha nem figyelsz és nem válaszolsz, egy idő után abbahagyom a kérdezést és máshol keresek választ a kérdéseimre.
- Légy következetes! Ha nem vagy következetes, zavartnak érzem magam és nem tudok többé bízni benned.
- Ne mondd nekem, hogy félelmeim butaságok! Nagyon is valósak ezek a félelmek, és csak úgy tudsz nekem segíteni, ha megpróbálsz megérteni.
- Sose tégy úgy, mintha te tévedhetetlen és tökéletes lennél! Túlságosan nagy lesz a csalódásom, amikor rádöbbenek, hogy egyik sem vagy.
- Ne gondold, hogy elveszíted a tekintélyed, ha bocsánatot kérsz tőlem! Az őszinte bocsánatkérés meleg érzéseket ébreszt bennem.
- Ne felejtsd el, hogy szeretek kísérletezni! Kérlek, nyugodj bele próbálkozásaimba, nem tudok meglenni ezek nélkül.
- Ne felejtsd el, hogy milyen gyorsan felnövök! Biztos nehéz neked lépést tartani velem, de kérlek, legalább próbáld meg.
- Ne felejtsd el, hogy nem tudok létezni szeretet és megértés nélkül! Talán nem is kell ezt neked mondanom. Vagy mégis?
- Kérlek, tartsd magad jó kondícióban és légy egészséges! Szükségem van rád!



Előfordul, hogy amire vágysz, ott van az orrod előtt. Csak ki kell nyitnod a szemed, hogy észrevedd. (Meg Cabot)



Ha adnod kell valamit: egész sziveddel adj, és közben magad előtt is elrejtve maradj.



Ha tiszta lélekkel és gyermeki egyszerűséggel imádkozunk Istenhez, akkor... ez az imádság áttöri az egeket.

Keresztes Szent János


Isten a szeretet cselekedeteit nem annyira a nagyságuk, hanem inkább indító okuk miatt becsüli. (Spurgeon)

„Látták a földön mindenütt Istenünk szabadítását.” (Zsolt 98,3)

Milyen nagyszerű, hogy a zsoltáros úgy tapasztalja: minden nép meglátta és felismerte Isten szabadítását, csodálatos cselekedetét. De jó lenne, ha ma is így lehetne: minden ember felismerné és meglátná Isten szabadító cselekedetét, hogy Jézus áldozata révén megszabadultunk a bűntől és a haláltól. Milyen sokan nem látják, nem tudják ezt, és ezért különböző pótlékokhoz, jóslásokhoz és szellemekhez szaladgálnak! Ezért nekünk is hirdetni kell – ahogyan az apostol mondja – az evangéliumot, hogy az örömhír mindenütt hangozzék. Mindenki ott végezze ezt a szolgálatot, ahol él, ahol az ő területe van. (Isó Zoltán)

Milyen nagy a te türelmed, Istenem! Tőled születik minden egyes nap, te öntöd a napsugarat jókra, gonoszokra; te áztatod a földet esőiddel, jótéteményedből senki sincs kizárva, megkülönböztetés nélkül adod a vizet igazaknak és gonoszoknak. Egyforma türelemmel bánsz a bűnösökkel és az ártatlanokkal, azokkal, akik ismernek téged, és azokkal, akik tagadnak, akik hálálkodnak és akik hálátlanok. Gyakran, sőt állandóan keserítenek a sértések, de te mégsem engeded szabadjára méltatlankodásodat, türelmesen vársz az ítélet napjára. S mivel a te hatalmadban van a megtorlás, inkább türelemmel, hosszan várakozol, vagyis kegyességedben inkább elhalasztod az ítéletet, arra várva, hogy az ember gonoszsága, ha egyáltalán lehetséges, végül mégis megváltozzék.

Szent Ciprián


Néha az életben, te találsz egy különleges barátot. Valaki, aki megváltoztatja az életedet azáltal, hogy csak része annak. Valaki, aki megnevettet addig, amíg nem tudod abbahagyni. Valaki, aki meggyőz téged, hogy valóban van egy bezárt ajtó, ami csak arra vár, hogy kinyisd. Ez az örök barátság.

„Tőle van az erő és a siker, hatalmában van a tévelygő és a tévelygésbe vivő.” (Jób 12,16)

A tévelygő ember gondolkodását, cselekedeteit és egész életét – számítógépes kifejezéssel – a tévelygésbe vivő sátán programozza. Istennek azonban hatalma van e program eltörlésére és helyette az üdvösség programjának installálására. (Véghelyi Antal)

Volt egy ragyogóan prédikáló barát, aki bárhova ment, nagy tömegeket lelkesített fel ragyogó ékesszólásával, kulturált beszédével és a géniuszával. Az értelem és a tudás minden vonzó ajándékával rendelkezett. Mindenütt vele volt egyik szegény, vak testvére is, akinek egyáltalán nem voltak ajándékai. Egyszerű, szent életet élt, és térdepelve imádkozott, míg az erő és intelligencia embere prédikált.
Egy napon, amikor az emberek megint föllelkesültek és szokatlan tűzbe jöttek a prédikációtól, a prédikátornak látomása volt. Látta, hogy megnyílt az ég, és Isten dicsősége áradt le a földre. De azt is észrevette, hogy a mennyei dicsőség nem az ő fején nyugodott meg, hanem a lábánál térdeplő alázatos testvérén, és az ő arcáról tükröződött tovább a tömegre.