„A Feltámadott ezt mondta nekik: »Vessétek ki a hálót a hajó jobb oldalán, és találtok!« Kivetették tehát, de kivonni már nem tudták a rengeteg hal miatt.” (Jn 21,6)

Az életünk nagy iskola, melyben Isten a vele való örök közösségre akar felkészíteni. Sajnos a Nagy Bukás után sok mindenért, ami előtte természetes lehetett, ma meg kell küzdeni. Jönnek a kudarcok, és milyen nehezen jutunk el odáig, hogy valóban, szívből tudjuk kimondani, amit szinte megszokásból újra és újra imádkozunk: „…legyen meg a Te akaratod…” Most is érdemes megkérdezni: „Uram, mit akarsz, hogy ma cselekedjek?” (Sándor Frigyes)

Aki hitét elvesztette, annak többé már nincs mit elvesztenie. (Seneca)


Attól, hogy a hitet elveszítsük, csak az óv meg, hogy a hitet gyakoroljuk. (Pierson)

Édes Uram, add meg, hogy mindig hálát tudjak adni hivatásom fenségéért és a vele járó felelősségért. Ne engedd meg, hogy bármikor hűtlen legyek hozzá megengedve magamnak hogy hűvös, udvariatlan vagy türelmetlen legyek.

Kalkuttai Teréz Anya


Eldöntöttem, hogy a bennem lakozó szenvedélyt mások megsegítésére irányítom. (Bryan James)



Embernek lenni pontosan annyit jelent, mint felelősnek lenni.

„Ha már most megigazított minket az ő vére által, még inkább meg fog menteni minket a haragtól Krisztus által.” (Róm 5,9)

A banki törlesztések okozta gondokkal ma mindenki tisztában van. Sokan életük végéig sem tudják felvett hitelüket visszafizetni, akkorára duzzadt az adósságuk. Szomorú korjelenség: sokan a halálba menekülnek az óriási adósságteher miatt. Isten előtt is letörleszthetetlen a tartozásunk. Bűneink elválasztanak a szent és igaz Istentől. Kárhozat és halál lenne sorsunk, ha… Krisztus vére nem ontatott volna ki értünk. Ő az, aki megigazít és megment. Törleszti helyettünk a soha, semmi módon ki nem fizethető adósságot, lemossa a bűnt, hogy tisztán állhassunk meg Isten előtt. (Kőháti Dóra)

India egyik településének nagy iskolája minden évben rendez sportünnepélyt. A legkedveltebb versenyszámok közé tartozik az egymérföldes futóverseny. Ezen életkortól függetlenül bármelyik tanuló részt vehet. A rajtpisztoly eldördülése után máris mozgásba lendültek a versenyzők. Hamarosan lemaradtak a kevésbé jó futók. Egyesek fel is adták a versenyt. A leghátul futók között volt egy kisfiú is, aki egyre inkább leszakadt a mezőnytől. Sokan úgy vélték, hogy igyekezetének már semmi értelme. Hiszen legcsekélyebb kilátása sem volt arra, hogy győzelmet vagy akár csak jó helyezést is elérjen. De a fiúcska nem zavartatta magát. Ő a futást elkezdte és persze be is akarta fejezni. Egyre több néző figyelt fel a gyerekre. Láthatták, hogy a kisfiú nem akarja feladni a küzdelmet. Bíztatták is őt bekiabálásokkal. Néhányan azonban gúnyolták és azt kiáltották, hogy adja fel. A fiút azonban ez nem befolyásolta. A célra tekintett és nekifeszülve futott, egyre futott tovább... Most már teljesen nyilvánvaló volt, hogy ő lesz a legeslegutolsó, mégsem adta fel! A versenybíróknak, akik már azonosították az első három helyezettet, meg kellett várniuk, amíg a kicsi is átfut a célon. Lelkes éljenzés tört ki, mert a versenyt a fiú nemcsak elkezdte, de végig is futotta.

A cél felé futni és célba érni! - igen, éppen erről van szó. Életünk hasonlít egy futáshoz. Fontos, hogyha elindultunk Krisztus követésére, akkor nekifeszülve, reménységgel fussuk végig a pályát. Egészen a célig! Azért pedig, hogy a célt ne tévesszük szem elől, ,,nézzünk fel Jézusra, a hit szerzőjére és beteljesítőjére...'' Zsid 12,2.

Isten malma lassan jár, de rendkívül finoman őröl. (Kroecker)


Jó dolog, ha néha minden támaszték kidől alólunk.
Ilyenkor láthatjuk, hogy mi kő a talpunk alatt, és mi homok.


Minden képzeletet felülmúl, amit Isten életünk törött darabkáiból tud alkotni, ha teljesen rábízzuk azokat.

Pascal


Nincs visszataszítóbb az alázatos ember gőgjénél. (Bergyajev)


Nobel-díjjal jutalmazták az egyik orvost, aki ezt írta világhírű munkájában: „Az ima a leghatalmasabb energiaforma, amit az ember létrehozhat. Az ima befolyása az emberi értelemre és testre annyira kimutatható, mint a mirigyek kiválasztó képessége.”



OTTHON VÁRNAK RÁD

Akármerre indulj, akármi is űz tovább,
Hívhat messzi fény - otthon várnak rád.
Akármivé lennél - van, ki mindent megbocsájt.
Ha elcsüggedsz, ha félsz - otthon várnak rád.
A nagy remények útját - a földi poklot mind bejárd,
Győzz vagy vesztes légy - otthon várnak rád.

Ki mondja azt, ha bajban vagy: Fiam, mi bánt?
Mondd, mit jelent, miért oly szent örökkön át?
Ki otthon vár reád, ki gondját rejti s bánatát,
Hogy nyugalmat találj - sok nehéz év után.
Hogy békéd megtaláld - otthon várnak rád.

Ki mondja azt, ha bajban vagy: Fiam, mi bánt?
Oly ritkán lát, oly büszke ránk apánk s anyánk!
Mondd, mit jelent, miért oly szent örökkön át?
Ki mondja azt, ha bajban vagy: Fiam, mi bánt?
Oly ritkán lát, oly büszke ránk apánk s anyánk!
Mondd, mit jelent, miért oly szent örökkön át,
Ki otthon vár reád...

„Ő tárja fel a mélyen elrejtett titkokat.” (Dán 2,22)

Furcsa érzés belegondolni, mi lenne velem, ha minden titkomat ismernék az emberek. Azt hiszem, nem tudnék a másik ember szemébe nézni, ha kiderülne, hogy a mosolyom, a kedves szavaim mögött mit is gondolok valójában róla. Fájó tény, hogy Isten előtt minden nyitott. Fájó tény, mert rádöbbent arra, hogy akármennyire is próbálkozom, nem tudok Isten „szemébe nézni”. Csak lehajtott fejjel tudok megállni előtte és szégyenkezni és könyörögni a bocsánatért. Kellemetlen, de felszabadító érzés a bűntől való szabadulás. (Pongrácz Máté)