A házasság a boldogság ígérete, s a vértanúság elfogadása. (Papini)


A tevékeny szeretetet félelmetes szakadék választja el az ábrándos szeretettől. Az igazi szeretet kész akár a vereségre is, hisz helye és ideje Istenben van.
(Pilinszky János)


Az élet keresztjei olyanok, mint a kotta keresztjei: felemelnek.

Beethoven


Az igazság létezik. Csak a hazugságot találják ki.

Georges Braque


Az Imádkozás felélénkíti a lelket, feltölti szellemi és fizikai energiával, hogy eleget tehessen az élet kihívásainak.

„Egyikük pedig, amikor látta, hogy meggyógyult, visszatért, és fennhangon dicsőítette Istent.” (Lk 17,15)

Talán ismert előttünk a régi liturgia ősi mondata: „Emeljük fel szívünket!” – mondja a lelkész. A gyülekezet válaszol rá: „Felemeljük az Úrhoz!” Bárcsak ilyen könnyű lenne szívünket felemelni az Úrhoz. Milyen sok hálaadó imádság hangzana akkor a világon. Ilyen magasságokba csak Isten tud emelni minket a Lélek szárnyain. Ezért fontos az Istent dicsőítő ének és az őt magasztaló imádság. Ekkor döbbenek rá Isten nagyságára. És mint ahogy a madár a szél áramlatát kihasználva egyre magasabbra emelkedik, ugyanígy emeli magasba a hívő embert a dicsőítő ének és imádság. – Uram, magasztalom nagyságodat és értem lehajló szeretetedet! (Sándor Frigyes)

„Ezért tehát még jobban kell figyelnünk a hallottakra, hogy valamiképpen el ne sodródjunk.” (Zsid 2,1)

Sodortatunk – a munka láza, tempója, elfogyhatatlansága miatt. Sodortatunk az idővel való harcunkban; sodortatunk a család, munkahely, szabadidő háromszögében; sodortatunk a világ által jónak tartott reklámok, szlogenek által, hogy neked ez jár… A gonosz minden lehetőséget megragad, hogy gyengítse bennünk az ige tartalmát, mondanivalóját. Fülünk még hall, de vajon nem azt hallja, amit még meg akar hallani? Kapaszkodjunk jobban az élő Igébe! (Tamásy Tamásné)

"Igaz kijelentés ez: ha meghalunk vele, majd élünk is vele; ha tűrünk vele, uralkodni is fogunk vele. Ha azonban megtagadjuk, ő is megtagad minket, de ha mi hűtlenné válunk, ő hű marad, mert önmagát nem tagadhatja meg." Timóteusnak írt II. levél 2.11-13

Hűséged végtelen, Atyám, nagy Isten,
Elhat a mélybe, s az egek fölé,
Irgalmad nem fogy a múló idővel.
Ki voltál, az maradsz mindörökké.

Hűséged végtelen, hűséged végtelen,
Minden nap új áldás árad reám,
Hiányom pótolod hatalmas kézzel,
Hűséged végtelen, Uram, hozzám.

A tél, a nyár, az ősz, a feslő tavasz,
A nap, a hold, s a nagy csillagsereg,
Ezt zengi szüntelen együttes karban:
Te vagy az irgalom, a szeretet.

Eltörlöd bűnömet, békéd vesz körül,
Velem vagy, s lényed úgy megvidámít,
Erőt adsz mára, a holnapra reményt.
Áldásod ontja rám bő árjait.

Isten hűséges szeretete emberi ésszel fel nem fogható, meg nem mérhető, végtelen... Ő soha nem hagy el bennünk, még akkor sem, ha néha úgy is érezzük. Ő mindig velünk van. Ő nem változik, mindig ugyanaz. Csak mi változunk. Mi vagyunk, akik néha bizalmatlanul és félelemmel, netalán haraggal, máskor pedig gyermeki bizalommal, elfogadó és önátadó szeretettel, hálás szívvel viszonyulunk Hozzá. De hogyan viszonyul Ő mihozzánk? Mindig ugyan úgy: végtelen irgalommal és határtalan szeretettel, akkor is, ha jók és tiszták vagyunk, de akkor is, ha bűnöket követve el a sárban fetrengünk.
Törekedjünk Istennel egyre teljesebb egységben élni, így nemcsak a gondtalan öröm, hanem a szenvedés és fájdalom idején is bizalommal és hálával teli szívvel fogunk a mi szerető Atyánk karjaiban békére lelni. Legyünk hűek minden körülményben, ha pedig ez mégsem sikerül, újra és újra visszatérhetünk Istenünk melegséget, világosságot és biztonságot adó oltalmába, mert legyen akármekkora is a mi hűtlenségünk, biztosak lehetünk benne, Isten hűsége sokkalta nagyobb annál!

„Jézus miután rátekintett, megkedvelte, és ezt mondta neki: »Egyvalami hiányzik még belőled: menj, add el, amid van, és oszd szét a szegények között, akkor kincsed lesz a mennyben; azután jöjj, és kövess engem.«” (Mk 10,21)

Mindig van egyvalami az életünkben, ami közénk és a Mester közé áll. Igaz, hogy rendes fiú volt ez az ifjú, igyekezett betartani a törvényt, mégis volt egyvalami az életében, a vagyon, ami elválasztotta Isten országától. Pedig ha törvénytisztelő életet élt, bizonyára befizette a templomadót. Valószínűleg nem gondolt arra, hogy pont az anyagiak választják el az Úrtól. A mi életünkben is sokszor adódik valami, ami becsúszik, és letérít a követés útjáról; a legkisebbek, a legjelentéktelenebbnek látszóak az igazán veszélyesek… (Csorba János)

„Napkelettől napnyugatig nagy az én nevem a népek között – mondja az Úr.” (Mal 1,11)

Már az ószövetségi korban sok pogány nép megismerte Izrael Istenét. Látták hatalmas tetteit. Mióta eljött a megígért Messiás, az egész földkerekség minden népe között vannak, akik tisztelik és imádják Ábrahám, Izsák és Jákób Istenét, a mi Urunk Jézus Krisztus Atyját. Isten legnagyobb tette, leghatalmasabb csodája, hogy az egész világon hirdetik az örömüzenetet: Krisztusért mindenki számára van bűnbocsánat, és elnyerhető az örök élet. (Bozorády Zoltán)

Ne csináljatok sablonokat, az Úr az egyiket így vezeti, a másikat amúgy. (Zeller)


Ne elégedjünk meg azzal, hogy lejjebb már nem csúszhatunk.

Szép, ha Istent dicsőítjük, illő, hogy Neki hálát adjunk, de az Isten és az ember közötti viszonynak mégis az az ima felel meg legjobban, amelyben szívünket kitárva, nagy-nagy bizalommal kérünk Tőle. Hiszen Ő a forrása minden jóságnak, mindennek megadója; nekünk pedig mindig szükségünk van arra, hogy Ő éltessen, segítsen, támogasson minket.


VAN VALAKIM

Van Valakim, ki megbocsát,
ha vétkezik szegény fejem.
S bajomhoz is megérkezik,
ha messzire elkóborol netán szívem.

Szeretete utolér és visszaviszen oda,
ahol testvérszívek vannak velem.
Oda, hova kerítést von a kegyelem.

Van Valakim, ki még soha el nem hagyott.
Van Valakim, ki úgy szeret, ahogy vagyok.