A gyűlölet, amit nem viszonozunk, elvesztette erejének felét.

Anatole France


A kiszáradt folyómedret senki sem értékeli csupán azért, mert valamikor folyó volt.



A kudarc a tanítónk legyen, ne a temetkezési vállalkozónk… a kudarc késlekedés, nem pedig vereség… ideiglenes kerülőút, nem pedig zsákutca. (William Arthur Ward)


Aki a szerencsére bízza magát, az a vacsorában sem lehet biztos.



Az időbeosztás önmagunk irányítása, ezért, ha úgy tudod intézni, hogy több időt töltesz Istennel, Ő elkezd majd irányítani téged.

Jill Briscoe



Azért olyan szegények a hívők, mert nem adakoznak.

Egy időben szobafestőként dolgoztam. Specialitásom a peremek festése volt - ablak és ajtókeretek, deszkák és párkányok. Az egyik napon, amikor egyedül dolgoztam egy motelszobában, hátraléptem, hogy megcsodáljam, milyen szépen lefestettem az ablakpárkányt. Tökéletesnek látszott. Amikor azonban közelebb hajoltam, keskeny csíkokat fedeztem fel, ahol a festék nem terült el egyenletesen. Miután elhatároztam, hogy nemcsak jól, de tökéletesen végzem a munkámat, átfestettem az egész ablakpárkányt - hatszor. Mégis megtaláltam a vékony csíkokat. Húsz perc múlva feladtam, és hozzákezdtem az ablakkeret többi részéhez.

Napok múlva újra eszembe jutott az ablakpárkány, és rájöttem, mennyire nem volt reális az elvárásom. Ekkor megfogalmaztam magamnak egy szabályt: "Ha mindenáron a hibát keressük, meg is fogjuk találni!"

A tökéletesség nemes cél, de teljesen elérhetetlen. Butaság keresnünk magunkban a tökéletességet, és hiba azt elvárni szeretteinktől: gyermekeinktől, házastársunktól, barátainktól. Jobb a becsületes igyekezetet keresni, mint a tökéletes munkát. Jézus tudta, hogy a követői hibákat fognak elkövetni, sőt szembefordulnak majd vele, mégsem szűnt meg szeretni őket.

„Én vagyok az Úr, ez a nevem, nem adom dicsőségemet másnak, sem dicséretemet a bálványoknak.” (Ézs 42,8)

Mózes a Hóreb hegyénél Isten nevét szerette volna megtudni. Arra hivatkozott, hogy ha majd megkérdezik tőle Izrael fiai, mi a neve atyáik Istenének, nem tud mit mondani. Isten azonban Mózes aggodalmaskodására azt felelte: „A Vagyok küldött engem hozzátok.” (2Móz 3,14) Nekünk is így mutatkozik be Isten: ő a Vagyok, a Létező, az élet Ura. Bármit teszünk, bárkibe vetjük bizalmunkat Istenünkön, az Úron kívül, mindig szembesülni fogunk a lét dicsőségének és az élet dicséretének hiányával. Mert egyedül ő az Úr, és nincs rajta kívül isten. (Csorba János)

Isten minden madárnak megadja a táplálékot, de nem dobja azt a fészkébe.

Spurgeon

„János így válaszolt: »Én ugyan vízzel keresztellek titeket, de eljön az, aki erősebb nálam, és én még arra sem vagyok méltó, hogy saruja szíját megoldjam: Ő majd Szentlélekkel és tűzzel keresztel titeket.«” (Lk 3,16)

A keresztelés eredeti görög szavának jelentése „bemerítés, bemerülés”. Új élet nincs Szentlélek nélkül. Bele kell merülni az új élet vizébe, és magunkba kell szívni – mint a szivacsnak a vizet – az új életet teremtő Szentlelket. Ez áttüzesít, fel-Lelkesít a szolgálatra, és közben kiégeti belőlünk a salakot, ahogyan a tűz kiégeti a vasból a salakot, és acéllá változtatja. – Uram, merítsd be Lelkedbe az életemet, és égesd ki belőlem a salakot, acélozz meg engem! (Sándor Frigyes)

Jézus nem keres bennünk semmiféle rendkívüli képességet. Amit keres, az a gyöngeségünk, öntudatlan bukásaink, nem is sejtett hibáink, mindazok a minden emberben ott lapuló beteg helyek, amelyek Jézus szeretetéért kiáltanak, amelyeket csak a szeretet tud megérinteni és hordozni, és ahol Jézus szeretete hatalmát képes kifejteni. Ő azért jött közénk, hogy magára vegye gyöngeségünket, és erővé alakítsa át. Egyszer s mindenkorra meghalt a bűnnek, de Atyja új életre támasztotta a halottak közül.
Jézust megfeszítették, és meghalt az emberi gyöngeség miatt, amelyet a végsőkig magára vett; de ebből a halálos gyöngeségből életre támadt, és most is él Isten erejéből. Jézus a mi gyöngeségünkben tapasztalta meg Isten hatalmát, és Isten ebből a gyöngeségből kiindulva támasztotta új életre. Jézus számára is az emberi gyöngeség volt az az út, amelyen át megtapasztalta Atyja hatalmát.

Ezért annak a tanítványnak, aki Jézust akarja szolgálni, el kell fogadnia gyöngeségét, és vele a kísértést. Mióta Jézus elszenvedte gyöngeségünket és meghalt miatta, hogy feltámadjon belőle, Isten ereje ott rejtőzik minden emberi gyöngeségben, mint egy mag, amely a hit és a ráhagyatkozás televényén tud kicsírázni. Amíg ezerféleképpen szembeállunk gyöngeségünkkel, Isten ereje nem tud működni bennünk. Természetesen tehetünk erőfeszítést, hogy kissé korrigáljuk gyöngeségünket, de ez valójában mit sem ér. Isten hatalmának csodája és megtérésünk csodája ugyanis nem tőlünk függ.

Szeretnénk sok jóakarattal és jó szándékkal megoldani problémáinkat. Minden lehetőt megteszünk, hogy erényes és igaz életet éljünk. Jó elhatározásokra és természetes energiákra támaszkodunk, becsületességünk és jó szándékunk eszközeivel sikerre törekszünk… Mindez tart egy darabig, amíg az összeomlás szélére nem jutunk. Hála Istennek! Enélkül sohasem tudnánk megtérni, csak tovább szolgálnánk illúzióinkat és bálványainkat, anélkül hogy eljutnánk az igazi hitre, legyen az bár akkora, mint egy mustármag. Talán kell is, hogy egyszer összeroskadjunk, hogy megtapasztaljuk gyöngeségünket, amelyben kibontakozhat Isten ereje.
Így történt Péter apostollal is, aki nem tudta felismerni Jézust, amíg igaznak tartotta magát, de rögtön felismerte bűnösségét, mihelyt Jézus felfedte magát neki. Jézus világosan megmondta, hogy nem az igazakért jött, hanem a bűnösökért [Mt 9,13]. A keresztény élet egyik legfontosabb tapasztalata ez, amely talán az egyetlen feltétele is annak, hogy megérintsen bennünket a kegyelem, és eszerint alakítsuk életünket.

Erőnkbe vagy erényességünkbe nem tud beoltódni a kegyelem, csak gyöngeségünkbe, ott viszont mindenre képes. Csak akkor vagyunk erősek, amikor gyöngeségünk világos a számunkra. Áldott hely a gyöngeség, ahol Jézus kegyelme meglephet és elboríthat bennünket.

Gyengeség és kegyelem - André Louf


Kedvem telik a Krisztusért való gyöngeségben, gyalázatban, nélkülözésben, üldöztetésben és szorongattatásban, mert amikor gyönge vagyok, akkor vagyok erős. [2Kor 12.10]


Legszomorúbb óráinkban is rengeteg okunk van a hálaadásra, csüggedés és bánkódás helyett keressük meg inkább ezeket az okokat.

„Őrizkedjetek a bálványoktól!” (1Jn 5,21)

Igénkben nemcsak tanácsot kapunk arra nézve, hogy őrizkedjünk a bálványoktól, hanem Isten azt is szeretné megláttatni velünk: vegyük komolyan, hogy vannak bálványok – több is! –, és ezektől a mi életünk sem mentes. Mindez nem fenyegetés, hanem féltő figyelmeztetés: ember, gondold meg, mi járja át leginkább az életedet! Mert ha nem Isten, aki a te teremtőd, akkor bálványok takarják őt. Vizsgáld meg életedet! (Tamásy Tamásné)

„Pál írja: Imádkozom azért, hogy a szeretet egyre inkább gazdagodjék bennetek ismerettel és igazi megértéssel; hogy megítélhessétek, mi a helyes, hogy tiszták és kifogástalanok legyetek a Krisztus napjára.” (Fil 1,9–10)

Akire Isten embereket bíz, annak feladata imádkozni értük. Nem a sikerekért, hanem azért, hogy krisztusi lelkület legyen bennük. Ha a mások iránti szeretet gazdagodik bennünk, nem ítélkezünk, hanem imádkozunk azért, hogy Isten a neki tetsző módon nyújtson segítséget. Csak az Úr tudja elvégezni, hogy embertársaink „tiszták és kifogástalanok legyenek a Krisztus napjára”. (Bozorády Zoltán)

Van egy novella, valahol az éteri világban játszódik, ahol sok ezer év után találkozik Káin és Ábel, és leülnek beszélgetni. Azt kérdezi Ábel Káintól:
- Emlékszel, hogy te megöltél engem?
- Nem, nem emlékszem. Hogy volt? - kérdezi Káin.
- Jó, hogy ezt elfelejtetted Káin - mondja neki Ábel -, mert ameddig a bűntudat tart, addig tart a bűn is.

Ha őszintén megbántuk és meggyóntuk bűnünket, bármekkora legyen is az, megbocsátatott. Többé ne tekintsünk már rá vissza! Mert a múlt hibáin és bűnein való siránkozásunk legtöbbször inkább kevélységünkből, büszkeségünkből fakad, mintsem igaz bűnbánatunkból.