2017. november 3., péntek

A hit lerántja a megpróbáltatás arcáról a fekete álarcot és angyalt fedez fel alatta. (Spurgeon)


A reformáció kora előtti évszázadokban a Szentírás tanítása helyett inkább a hagyományok kerültek túlsúlyba, tehát az, amit az ember csinált, az ember mondott, az ember épített valamiféle Bábel-toronyként, ami beárnyékolta, elfedte Isten igéjének a tiszta voltát és Istennek kegyelemből való idvezítését.  (Csete Szemesi István)


„Annak, aki megőrizhet titeket a botlástól, és dicsősége elé állíthat feddhetetlenségben, ujjongó örömmel: az egyedül üdvözítő Istennek a mi Urunk Jézus Krisztus által: dicsőség, fenség, erő és hatalom öröktől fogva, most és mindörökké. Ámen.” (Júd 24–25)
A szív öröménekeként hangzik ez a himnusz. Isten minket tartó erejét, győzelmét énekli. Van erő, amely megtart a gáncsok között, amely célegyenest vezet az Úrhoz, amely megőriz a tőle kapott szentségben, tisztaságban, amely nagyobb minden más hatalomnál: Isten szeretete. Ez szül bennünk örömet, ez hív életre, ez mutat helyes életutat zavaros tévtanok közepette. Bizony, övé a hatalom öröktől fogva. (Eszlényi Ákos)


Az alkotó élet titka az, hogy felnőttkorban is megőrizzük a gyermekkor szellemét.
Thomas Huxley


Az egyik szombati napon egy kisfiú a kertjükben lévő homokozóban játszott. Számtalan sok játéka volt, kis traktorok, lapát és formaöntő. Nagyon élvezte a homok adta lehetőségeket és elkezdett utat építeni a játék kocsiknak.
Ahogy építgette egyszer csak elakadt, mivel az útjában volt egy nagyobb kődarab. Annyira az útjában volt, hogy elhatározta, hogy odébb teszi. Próbálta megemelni, de olyan nehéz volt, hogy nem bírta. Így más módszert választva teljes erejéből nekifeszült a kődarabnak, hogy eltolja. Próbálkozott, próbálkozott, de a kődarab csak éppen, hogy megmozdult, eltolni viszont nem tudta. Apja a ház ablakából követte figyelemmel az eseményeket. Látta kisfia próbálkozásait, végül kiment hozzá és ezt kérdezte: „Kisfiam, miért nem használod minden rendelkezésedre álló erőt?”
Fia kissé felháborodva így felelt: „Apa, de én mindent megtettem ahhoz, hogy arrébb toljam a követ! Nem is adtam fel és nem is akarom, de egyszerűen nem megy.”
„Nem, fiam nem használtad minden rendelkezésedre álló erőt” – szelíden mondta az édesapja – „Nem kérdeztél meg engem, hogy segítenék-e!” Azután az apa felemelte a követ és elvitte az útból.
Sokszor van az ember életében, hogy olyan feladatot próbál megoldani, amire igazából egyedül nem képes. De mindig jusson eszünkbe, hogy van kitől segítséget kérnünk, a mi szerető Atyánktól!


Az ember munkára született. Aki szeretetből és kitartóan dolgozik, könnyűnek találja a fáradtságot. (Don Bosco)


Belenőni a halálba: szerintem sokkal intenzívebb élet, mint fiatalnak lenni.
Pilinszky János


Egy kislány játszótársa meghalt, és a kislány egy napon közölte családtagjaival, hogy elment a megszomorodott édesanyát vigasztalni. Megkérdezték tőle a szülei: “Mit mondtál neki?” A kislány ezt felelte: “Semmit. Csak fölkapaszkodtam az ölébe és együtt sírtam vele.”


Éljünk úgy, amint a halottak élnének, ha visszatérhetnének a földre. (Augustinus)


Előfordul, hogy amire vágysz, ott van az orrod előtt. Csak ki kell nyitnod a szemed, hogy észrevedd.
Meg Cabot


Ha nem volna pokol, a Golgota a legnagyobb tévedés lenne. (Stewart)


Kérjetek és kaptok, keressetek és találtok, zörgessetek és ajtót nyitnak nektek!
Mt 7.7


„Megindult a szívem, egészen elfogott a szánalom. Nem izzó haragom szerint bánok vele, mert Isten vagyok én, nem ember. Szent vagyok köztetek.” (Hós 11,8c–9)
Felháborodásból sebezni, haragból rombolni, indulatból értékeket elpusztítani, lelkeket felsérteni: ez sokszor az ember. Megindulni, megszánni, a vétket eltörölni, a bűnösnek kegyelmezni: ez az Isten. A haragon, az indulaton győzni, a jogos sérelmet nem megtorolni, megszánni és megindulni, egymásnak megbocsátani: ez a Krisztus által újjászületett ember… (Kőháti Dóra)


Minden nap történik valami, amiért az ember szomorkodik, de minden nap történik valami, amiért érdemes élni és meghalni.
Hemingway


„Nem vet el örökre az Úr. Még ha megszomorít is, irgalmaz, mert nagyon szeret.” (JSir 3,31–32)
A Nagy Ho-ho-ho-horgász csalikukaca (a Nagy Ku-ku-ku-kukac) egy mezei gilisztával találkozott, aki csodálkozva nézte, gazdája hogyan hajítja el a kukacot messzire a tóba horgászbotjával. A giliszta nem értette, miért nem fáj ez a kegyetlenség a kukacnak. De a kukac elmagyarázta, hogy nem gyűlöletből veti őt a horgász a tó mélyére, hanem céllal: azért, hogy halakat fogjon neki. És ami a lényeg: végig zsinórra van kötve, hogy a gazdája utána visszahúzhassa, és hazavihesse magával az otthonába. (Zsíros András)


Szeress és tégy, amit akarsz! (Augustinus)


Akinek már az apja is ateista volt


Szívműtét előtt álló, illetve azon átesett betegeket gondoztam évtizedekig. A gondozás azt jelenti, hogy bizonyos, megszabott időpontokban, akár volt éppen panaszuk, akár nem, bejelentkeztek ellenőrző vizsgálatra. Közéjük tartozott egy férfi is Ajka környékéről, akinek pár éve volt egy eredményes billentyű műtétje. Keresztyén betegirányítóim a várakozás ideje alatt nem hagyták unatkozni a betegeket, barátkoztak velük, kedvesen kérdezgették őket, szeretgették a lelküket. Akinek csak lehetett, bizonyságot tettek az Úr Jézus megváltásáról, a tőle kapható örök életről…
Valami ilyesmi történhetett ezzel az ajkai férfivel is, aki azonban egyáltalán nem örült a beszélgetésnek, hanem szörnyű haragra gerjedt. Még akkor is dúlt-fúlt magában, amikor végre bejöhetett hozzám. Láttam, hogy nagyon ingerült, és megkérdeztem: Mi baj történt?
Kérdésemre mintha egy gát szakadt volna át, ömlött belőle a dühös panasz: Hogy az a nő! Hogy jön az ehhez? Mit képzel? Hogyan merészel engem Istenről kérdezni? Egyáltalán, Istenről beszélni nekem! Az apám a Tanácsköztársaság aktív harcosa volt, akit utána ezért fel is akasztottak! Nálunk mindenki hagyományosan is ateista… – borította rám haragját.
Hallgattam őt, majd szelíden feltettem a kérdést: Gondolja, ha majd eljön annak az ideje, és meg kell állnia Isten ítélőszéke előtt, ez az indoklás ott elegendő lesz? Mintha olajt öntöttem volna a tűzre… Egy pillanatra elállt a szava, aztán felpattant: Csak nem! A doktornő is?! – és faképnél hagyott. Soha többé nem jelentkezett ellenőrző vizsgálatra…

Pedig: „… elvégezett dolog, hogy az emberek egyszer meghaljanak, és azután lesz az ítélet.” (Zsid 9,27)




Dermedten, kitiltva, szeretve


Az egyik internetes közösségi oldalon valláskritikai portálra bukkantam. Dermedten ismerkedtem a képekkel, olvastam a bejegyzéseket. Az istengyalázás ilyen mértékével és mélységével még nem találkoztam. Az egyik felháborító képhez naivan, kedvesen és szelíden csatoltam hozzászólást. Másnapra hozzászólásomat már törölték. Néhány nap múlva újra mozdult a szívem, szerettem volna az egyik képhez hozzászólni. Talán valakit megérint majd, ha csak egy embert is! De már nem próbálkozhattam, a kitiltottak listájára kerültem.

Sokféle emberrel vagyunk körülvéve. Vannak ugyan másképp gondolkodó szomszédaink, kollégáink, akár barátaink is, de mégis legtöbben burokban élünk, védelem alatt, körülvéve lelki testvérekkel, akik között otthon érezzük magunkat. Ám be kell látni – mint ahogyan azt a fent említett történetem is bizonyítja –, hogy a hívő nép egy maroknyi sereg, egy apró sziget a nagy, háborgó óceánban.

Azóta még többször teszem fel a meg nem magyarázható kérdést, hogy miért szeret engem az Isten, miért választott ki engem. Nyilvánvaló, hogy amikor négy évesen hallottam először Istenről, és éreztem, hogy szeret, nem én döntöttem mellette. Amikor rossz úton indultam, és Isten keresztezte utamat, és kiemelt a rossz társaságból, nem én hoztam jó döntést. Kezdettől fogva ő vont körém védőfalat, és úgy vigyázott rám, mint az igazgyöngyre. Megmagyarázhatatlan ez a megkülönböztetett szeretet, és életem ideje kevés ahhoz, hogy ezt megköszönjem neki.

“Puszta földön talált reá, kietlen, vad sivatagban. Körülvette, gondja volt rá, óvta, mint a szeme fényét.” (5Móz 32,10)






Fenyegető jövő
Manapság, az újságok és a TV hírei között főhelyen szerepel a H1N1 influenza fenyegető közeledése.

A mai ember nincs már hozzászokva a járványveszélyhez, hiszen ki lehet azt védeni, az orvostudomány jobbnál jobb védőoltásaival és megelőző terápiáival. Sokan legyintenek a fenyegető hírek hallatára, ijesztgetésnek veszik az egészet, mások pánikba esnek és megpróbálnak mindent megtenni, hogy elkerüljék a halálos fenyegetést.

Aktuális téma lett ez napjainkban és titokban azért egy kicsit mindenkit nyugtalanít és bizonytalanságban tart.

Bárcsak ennyire fontos lenne és nyugtalanítana mindenkit a közeledő ítélet, amiről Isten Igéje olyan világosan és egyértelműen beszél, és amit senki sem kerülhet el!

Nincs ellene védőoltás, nem segítenek a jócselekedetek, a vallásosság sem ér semmit, mert nekünk, mindnyájunknak meg kell állnunk Krisztus ítélőszéke előtt…!

Sokan csak legyintenek, ha hallják a fenyegető hírt, mások ijesztgetésnek gondolják, és tiltakoznak ellene. Vannak, akik követelik a Biblia tanításainak beszüntetését, de a legtöbben bedugják a fülüket, hogy ne kelljen erről hallaniuk.

Eközben napról napra közelebb jutunk az Isten igazságos ítéletéhez: "íme, a Bíró az ajtó előtt áll” (Jak 5,9).

Az Irgalmas Isten azonban gondoskodott megoldásról, hogy ne kelljen elhangoznia fölöttünk a félelmetes kijelentésnek: “Sohasem ismertelek titeket; távozzatok tőlem, ti gonosztevők!” (Mt 7,23).

Jézus Krisztus értünk való áldozata, váltsághalála, kinyitotta előttünk bűneink börtönének ajtaját, és hittel menekülhetünk az ő szárnyai árnyékába az ítélet rettenetes napja elől.

Benedek Csilla / Pécel

“A tudatlanság időszakait ugyan elnézte Isten, de most azt hirdeti az embereknek, hogy mindenki mindenütt térjen meg. Azért rendelt egy napot, amelyen igazságos ítéletet mond majd az egész földkerekség fölött…”
(Csel 17,30-31)





MÁRTON NAPI DISSZONANCIA


A Márton napi vígasságon „… látványkonyhákban készülnek az ízletes libaételek. Kóstolhatunk hagymás libamájcsíkot, savanyú libalevest, májas libahurkát, töltött káposztát libahússal, az édesszájúak pedig meggyes pite, házi csöröge és vargabéles közül válogathatnak. Aki Márton napján újbort nem iszik, az egész évben szomjazik – tartja a mondás. Hogy ne maradjon szomjas a jóllakott vendég, tizenegy… borászat kínálja nedűit” (egy programajánlóból)

És akinek emlékére ünnepelnek: „Missziós munkája szülőföldjén nem volt zavartalan. A 4. században erősen fellángolt az eretnek ariánus mozgalom. Az ariánusok a keresztény hitet bátran hirdető Márton ellen támadtak. Elfogták, megvesszőzték és elkergették Saváriából… (Itáliában) egy szigetre ment. Insula Gallinariának, Tyúk-szigetnek nevezték azt a kietlen, kopár földdarabot, ahol másodmagával – egy buzgó pap társával – bűnbánó, szemlélődő életet kezdett. Élelmüket nagyrészt a szigeten található növények biztosították. Márton egy alkalommal – mivel nem ismerte jól a növényeket – mérges gyökeret evett és halálosan megbetegedett tőle. Nagy fájdalmában Isten segítségét kérte és betegségéből csodával határos módon felépült.” (Szt. Márton élete, R. K. Szombathelyi Egyházmegye – Internet)

De mihez kapcsolódik a vígasság?

Dr. Mikolicz Gyula / Pécel

„Az Istennek országa nem evés, nem ivás, hanem igazság, békesség és Szentlélek által való öröm.” (Rm 14,17)






"Nincsen senkiben nagyobb szeretet annál, mintha valaki életét adja az ő barátaiért"
János 15, 13.

Aki Krisztusban szeret

A szeretet... az erőfeszítés is!
Hisz néha sziklát emel, ki szeret:
Viselni társat, testvért gyereket
Emberfeletti vállalkozás, mégis
Ki KRISZTUS-é és KRISZTUSBAN szeret,
Erős: kimozdít sziklát,
- hegyeket!

Szerető mennyei Atyánk!
Hálás szívvel magasztalunk érte, hogy megismerhettük minden elképzelést felülmúló szeretetedet a Jézus Krisztusban.
Bocsásd meg, hogy mégis olyan adósok vagyunk a szeretetben Irántad és embertársaink iránt is. Te látod, milyen nagy a szeretetéhség és szeretethiány mindenütt körülöttünk! Segíts meg bennünket a szeretet vállalásában és erőfeszítéseiben a Szentlélek által, add, hogy az a szeretet legyen bennünk, amellyel Fiadat szereted, és Ő is bennünk legyen!
Ámen.





Térdre esni
Írta: Partinka Klára
Az úton vagy lépcsőn járás az elesés lehetőségét is rejti, aminek valószínűségét némely tényező növeli:
- Az út: lehet meredeken csúcsra tartó, köves és kátyús, vagy a gyorsulást előidéző, csúszós.
- A lábbeli: eredetileg védelmet és biztonságos járást segítő, mára már sokszor balesetveszélyessé vált eszköz.
- A megvilágítás: vagy a tökéletes látást biztosító teljes világosság, vagy félhomály, amikor az úthatárok, lépcsőfokok, csapdák felfedezése erőteljesen nehezített, olykor kizárt.
Milyen kimenetelre számíthatunk a fentiek esetén? Fölfelé haladva az orra esés valószínűsége nagyobb, s minél magasabbra kapaszkodik valaki, annál mélyebbre zuhanhat. Lefelé könnyen kicsúszik lába alól a talaj, és a hanyatt vágódás lehetősége növekszik. Mint a legtöbb esetben, ebben is lehet kivétel: lefelé tartva térdre esni. Gondoljunk az alázat három lépcsőfokán (segélykiáltására nem kap választ; elutasításban részesül; ebnek tekintik) lefelé tartó bibliai kananeus asszonyra, aki a második lépcsőnél térdre borult Jézus előtt (Mt 15,22-28). Sérülésmentes, áldott lehetőség ez mindenki számára.

„Jöjjetek, hajoljunk meg, boruljunk le; essünk térdre az Úr előtt, a mi alkotónk előtt!" (Zsolt 95,6)






Vajon ki megy?
Írta: Benedek Csilla
Ki jön az én házamba? – csendül fel sokszor emlékezetemben a gyermekkori kedves kérdés-hívás, az, amikor édesapám vagy édesanyám csemetéjeként vágyott karjaiba venni. A minap olvasott bibliai szakasz kapcsán is ez történt, amikor Ezékiás király szólította fel a népet, hogy tegyék kezüket az Úr kezébe: „Adjatok kezet az Úrnak!" (2Krón 31,8 – Károli ford.).
Dávid király – aki az Úr kezébe tette kezét, boldogan vallja: „Én mindenkor veled vagyok, te fogod az én jobb kezemet" (Zsolt 73,23).
S hangzik ma is az értünk földre jött, meghalt, feltámadt és élő Jézus Krisztus hívása:

„Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek."

(Mt 11,28)