2017. május 8., hétfő

Kalkuttai Szent Teréz anya idézetek

Az Evangéliumban olvashatjuk, hogy Isten féltékeny szerető. Nem lehet egyszerre két gazdánk, mert akkor egyiket szolgálnánk, és gyűlölnénk a másikat (vö. Lk 16,13). Véssétek emlékezetetekbe, hogy ha Hozzá tartozunk, nem tartozhatunk a gonoszhoz.


Az Oltáriszentségben Jézus, az Isten Fia kenyér alakjában van jelen. Ez az alázat élő megvalósulása. Az alázat nem abban áll, hogy elrejtjük, amit Isten nekünk ajándékozott. Az alázat igazság, az alázat őszinteség, az alázat szegényég. Az a szabadság, mely a szegénységből ered. Íme, az erények egymáshoz kapcsolódnak: a tisztaság, a szegénység, az alázat, a szabadság. Ha igazán és valóban alázatosak vagytok, ha megértitek majd, hogy mennyire kicsinyek és gyengék vagytok, és milyen nagy szükségetek van Istenre, akkor nem bukhattok el.


Az örömre szükségünk van, az öröm erőt ad, fizikai értelemben is. Akinek lelke és szelleme örül, kevésbé fárad el, és mindig kész továbbra is a jót cselekedni. Az öröm az egyik legjobb védelem a kísértések ellen. Az ördög port, piszkot, tisztátalanságot hoz, és minden alkalmat megragad, hogy ránk hányja azt. Az örvendező szív meg tudja védeni magát minden tisztátalanságtól. Az örömmel teljes lélek sugárzásával prédikál. Úgy ragyog, mint Isten szeretetének lángja, örök boldogság reménye, az égető szerelem sugara.


Azt mondják, hogy az alázat igazság, és Jézus az igazság: így hát leginkább az alázat által válunk Jézushoz hasonlóvá. Ne higgye senki, hogy az Istentől kapott ajándékok elrejtése vagy az eredménytelen munka alázat lenne. Ismételjétek gyakran ezt a kis imádságot: „Jézus nevében és Jézus szeretetéért, mert Jézus mondta, hogy bármit is kérünk nevében, megadja azt, add nekem a kegyelmet, Jézusom, hogy csak Téged szerethesselek, hogy szívem a Te szelíd és alázatos szívedhez váljék hasonlatossá”.


Egy ember, akit szörnyű bűne miatt életfogytig tartó börtönbüntetésre ítéltek, elérkezett halála pillanatához, és akkor azt mondta nekem:”Teréz Anya, amikor fejfájásom van, elviselem, mert közben Jézus töviskoszorújára gondolok. Amikor fáj a hátam, a Jézust ért ostorcsapásokra gondolok, amikor pedig a lábam vagy a kezem fáj, Jézus szöggel átütött kezére és lábára gondolva viselem el azt.” Íme, így tanítanak bennünket a szegények. És emlékezzetek mindig arra, hogy amit ők adnak, több annál, mint amit ők kaphatnak tőlünk.


Fiatalok, mélyen szeressétek és tiszteljétek az idősebbeket; idősebbek, mély szeretettel és tisztelettel övezzétek a fiatalabbakat, mert ők ugyanúgy Jézushoz tartoznak, mint ti. Ő mindannyiunkat kiválasztott magának, hogy világosságként ragyogjunk és szeretve szeressünk a világban. Ahhoz, hogy az Ő lámpásává váljunk, gyöngédnek, szeretetteljesnek, odaadónak, őszintének kell lennünk, egymás iránt. Ez a legegyszerűbb út. „Erről ismerik majd meg, hogy tanítványaim vagytok.” (Jn 13,35)


Kimondhatatlan hála a Szűzanyának az Ő gyöngéd, ölelő anyai szeretetéért és mindannyiunknak nyújtott segítségéért. A Szeplőtelen Fogantatás ünnepén mindannyian együtt és egészen neki szenteljük magunkat: az Ő vezetésével és segítségével mindannyiunk az Ő fiában, Jézusban fog megjelenni; mindegyikünk elérkezik Jézushoz. Így azután akkor, amikor a szegények rám tekintenek, csak Őt fogják majd látni: Jézust, az Isten fiát, aki Mária fiaként született meg.


Legelső kötelességünk, hogy együtt legyünk, és egymás között éljük meg azt a szeretetet, figyelmességet, gyengédséget, amit Isten táplál irántunk: „Nézzétek, mennyire szeretik egymást!” Jézus csupán egyvalamit kért apostolaitól: „Tanuljatok tőlem, aki szelíd vagyok és alázatos szívű” (Mt 11,29). Ugyanígy van ez velünk is: ha szelíd vagyok veletek, akkor Istennel összhangban cselekszem. Ha hiteles a szelídségem, akkor alázatos leszek Istennel, és szeretetem teljes szívvel végzett szolgálatban megnyilvánuló gyakorlattá válik.


Mély hála Istennek és áldott jó Édesanyánknak. Jézus, aki leszállt Máriába és testet öltött benne, ugyanaz a Jézus, mint aki eljön közénk és életünkké válik. Nekünk is csakúgy, mint a Szűzanyának, sietnünk kellene, hogy ezt a krisztusi életet megosszuk a hozzánk legközelebb állókkal.


Minél nagyobb szeretettel vegyetek részt Krisztus szenvedésében! Ő mindig keres valakit, aki megvigasztalja és megerősíti. Mindent megtesztek-e azért, hogy az a „valaki” - ti legyetek? Ma Krisztust megalázzák az engedetlenség és hitszegés gőgös cselekedetei. Ocsmány szavaktól ostorozva, gyalázkodás töviseivel koronázva és szeretetre éhezve tekint rátok: gyöngédségre szomjazva tőletek kér alamizsnát, lemeztelenítve őszintén bízik bennetek, betegen és bebörtönözve tőletek vár barátságot, a ti szívetekben keresi azt. Lesztek-e ti az a „valaki”, akit Ő keres?


Ő az ige, akit ki kell jelentenünk.
Ő a fény, amit meg kell gyújtanunk.
Ő az út, amelyen végig kell mennünk.
Ő az élet, amelyet meg kell élnünk.
Ő a szeretet, amelyet szeretnünk kell.
Ezért úgy cselekedjünk, hogy életünk
Jézus befogadása és átadása legyen.


Vizsgáljátok meg, mennyire vagytok engedelmesek, és meglátjátok majd, milyen kapcsolatban áll ez tisztaságotokkal. Belső tapasztalatot kell szereznetek, de csak akkor lesztek képesek erre, ha imában és imával éltek. Ha nem imádkoztok, nem engedelmeskedtek. Ha imában és imával éltek, az imádság gyümölcsként meghozza majd az engedelmességet; az engedelmesség gyümölcse pedig a tisztaság.



http://www.rakospalotaifoplebania.hu/taxonomy/term/7

Nincsenek megjegyzések: