A bennünket érő próbák felfedik igazi mivoltunkat, megmutatják, hogy valóban Isten gyermekei vagyunk-e. (Martyn Lloyd-Jones)


A szenvedések lehántanak az emberről minden kölcsönvett hitet, és arra kényszerítenek bennünket, hogy mindenki a saját maga forrásából merítsen. A bajok közepette minden mesterséges támasz kidől, és az ember nem támaszkodhatik több hitre, mint amennyi saját magának van. (Fosdick)

„Amikor kiáltottam, meghallgattál engem, bátorítottál, lelkembe erőt öntöttél.” (Zsolt 138,3) Sűrűn mondogatjuk, idézzük a 130. zsoltárból: „A mélységből kiáltok hozzád, Uram!” Mai zsoltárversünk már nemcsak a mi nyomorúságunkról, mélységeinkről szól, hanem Isten nagyszerűségéről is, aki nemcsak meghallgat minket, de bátorít és erőt is ad. Tudatosítsuk magunkban, hogy Isten mindig több oldalról és többszörösen siet segítségünkre, mint amekkora a mi gondunk! Higgyünk abban, hogy Istennek örömére van, ha minket kiegyensúlyozott, bátor, boldog, erős embernek lát – és mi is így látjuk magunkat, hiszen mindezt tőle kaptuk. (Tamásy Tamásné)

Az önmagunkról való lemondás, önmagunk teljes felajánlása Krisztusnak, a szentek közösségében valósul meg. (Nicolae Balota)


Ha tudnák az emberek, milyen nagy boldogság rejlik a legyőzetésben, akkor senki sem menekülne előle. (Trudel)

„Hangos szóval magasztalom az Urat, és dicsérem őt a sokaság előtt.” (Zsolt 109,30) Dávid azt énekli a zsoltárban, hogy azért magasztalja az Urat, mert a szegény pártjára áll. Én vajon mindig a magam pártján érzem az Istent? Amikor ezen merengek, inkább saját magamnak kell feltennem a kérdést: vajon mindig a maga pártján tud engem az Úr? Mennyire nincs merszem őt dicsérni, amikor lenne rá alkalmam! – Add, Uram, Szentlelkedet, hogy legyen erőm kimondott, hangos, hallható szóval dicsérni téged! Ámen. (Gerlai Pál)

Isteni Üdvözítőnk, aki földi tartózkodásod alatt olyan gyöngéd szeretettel viseltettél a szegények iránt, adj a mi szívünkbe is a tiedhez hasonló megértést. Engedd, hogy érzéki természetünk ellenkezését legyőzzük! Engedd, hogy a szegényeket segítsük, fájdalmaikban vigasztaljuk, tudatlanságukban tanítsuk, s minden nyomorúságukban könnyebbséget igyekezzünk nekik szerezni. Add, hogy a szegényekkel szemben tanúsított barátságunk a te barátaiddá tegyen bennünket, ki az Atyával és a Szentlélekkel együtt élsz és uralkodol örökkön örökké!
Páli Szent Vince

„Jézus azt mondta Péternek: „Én könyörögtem érted, hogy el ne fogyatkozzék a hited.”” (Lk 22,32)

A hit nem emberi erő, teljesítmény vagy döntés, amelyre büszkék lehetnénk. A hit Isten ajándéka. Olyan bizalom, amely az igében születik, Isten ígéretébe kapaszkodik, kegyelméért kiált a legnagyobb mélységekben, a bukások ellenére is. Csodálatos kincs. Megmaradása, formálódása, „elmélyülése” is az Úr kegyelme. Áldott az a gondviselő szeretet, amely szüntelenül azért esedezik, munkálkodik, hogy mi, akik az övéi vagyunk, ki ne essünk ölelő karjaiból! (Eszlényi Ákos)

KÍNOD LEGYEN AZ ERŐM
Uram, te a legkisebb segítségért is önmagaddal ajándékozol meg.
Add, hogy mindig önzetlenül tudjak segíteni keresztjüket viselő felebarátaimon!
Taníts meg bűneimet megsiratva, igaz szívvel megtérni!
Taníts meg másokért élő, áldozatos szeretetre!
Add, hogy ne pazaroljam el örök javaimat,
Hanem megőrizzem a megszentelő kegyelem égi köntösét,
Legszebb kincsemként ápolva azt!
Gyengeségemben kínod legyen az erőm.
Gyávaságomban bátorságot,
Szenvedésben vigaszt adjon
Tőrrel átszúrt Szíved.
A kereszt fénye legyen lámpásom,
S fájdalma út, melyen járva eltalálhatok Hozzád.


Krisztus eledele az volt, hogy az Atya akaratát cselekedje, tekintet nélkül arra, hogy ezért korona vagy kereszt várt-e Rá.


Mi az hogy adni? Egyszerűnek látszik a felelet erre a kérdésre, pedig valójában tele van kétértelműséggel és bonyolultsággal. A legelterjedtebb félreértés szerint, aki ad, az “felad” valamit, megfosztja magát valamitől, áldozatot hoz. Az olyan ember, akinek jelleme megrekedt a befogadó, kihasználó, felhalmozó beállítottság szintjén, az csakugyan ezt érzi, amikor ad.
Erich Fromm


Ó, ha tudnánk, hogy mit nyerünk, ha mindenről lemondunk!
Kis Szent Teréz

„Szeressétek az igazságot és a békességet!” (Zak 8,19b) Hazug világban, hazugságok között igazi parancs Zakariás szava. Nem véletlen a próféta intése, hiszen akkor lehet együtt élni egymással a világban, ha betartjuk a játékszabályokat. Az emberi együttélés egyik legfontosabb szabálya, hogy törekedjünk az igazságra, és abból az egyetlen igazságból merítsünk, amelyet Isten Jézus Krisztusban nyilvánvalóvá tett a számunkra. Az igazság követése egyenes úton vezet bennünket a békesség felé. A hazug világ ellen egyetlen „fegyver” van: az igazság, Isten igazsága. (Csorbáné Farkas Zsófia)

Többnyire alábecsüljük egy mosoly, egy simogatás, egy kedves szó, egy figyelő tekintet, egy őszinte bók vagy csekélyke törődés erejét, pedig mind képes rá, hogy új irányt szabjon életünknek.


Uram, akarod a kezemet,
hogy ez a nap a rászoruló szegények
és betegek megsegítésével teljen el?
Uram, neked adom ma a kezemet.
Uram, akarod a lábamat,
hogy a mai nap azok látogatásával teljen,
akiknek barátra van szükségük?
Uram, neked adom ma a lábamat.
Uram, akarod a hangomat,
hogy a mai nap beszélgetéssel teljen azokkal,
akik a szeretet szavát szomjazzák?
Uram, neked adom ma a hangomat.
Uram, akarod a szívemet,
hogy ez a nap a magányosok
szeretetével múljon el,
mert hiszen ők is emberek?
Uram, ma neked adom a szívemet.
Kalkuttai Boldog Teréz


Vedd komolyan amit csinálsz, és ha felelősséget érzel iránta, jól fogod csinálni. (Csíkszentmihályi Mihály)

A kereszténység legfontosabb üzenete, hogy jog szerint minden ember egyenlő és csak a szeretet által létezik igazi megismerés. (Fazekas István)


A megkeseredett keresztyén valódi problémája az, hogy sosem tört még igazán össze bűnei alatt. (Martyn Lloyd-Jones)


A szerető ember nem magára figyel, még a másik emberben sem keresi magát, mert elfelejtette önmagát; ezáltal önzetlen az ő szeretete.


Adni csodálatos dolog. Még ha csak gondolatban kívánunk áldást valakinek az életére, ha szeretettel gondolunk rá, ha némán imádkozunk érte, akkor is nagy hatással lehetünk az életére.


Aki a mennyben aratni akar, annak a földön vetni kell.

„Az ember haragja nem szolgálja az Isten igazságát.” (Jak 1,20)

„Igazam van! Haragszom mindhalálig!” Ki tudja, hányszor fogalmazódott meg bennünk ez a jónási mondat, amikor múltbéli eseményekre gondoltunk. „Megbántottak, megaláztak, összetörtek, gyűlölnek.” Az a „legtermészetesebb”, hogy fellángol bennünk a harag. Csakhogy ez a „természetes” a sátán munkája bennünk. Évekig, évtizedekig, sőt mindhalálig képes mételyezni kapcsolatainkat. Csak rombol, bezár, elválaszt. Krisztus azonban építeni, ebből szabadítani (Jn 8,32), gazdagítani jött közénk. Őrá figyeljünk, hogy Isten igazsága, országa a kapcsolatainkban is épüljön – így leszünk szabadok a szeretetre. (Eszlényi Ákos)

Befejezetlen szentély a szíved, szentséges titkok gyönyörű temploma; áldozatból épül benne oltár; s véget nem érő a kegyelmek folyama.
Simon András


Kapaszkodj Istenbe, mint a madár: amikor énekel, remeg alatta az ág, de tudja, hogy tud repülni. (Don Bosco)


Krisztust nem lehet megmagyarázni. Vele találkozni kell, szóba állni Vele és átélni Őt.

„Mindaz, amit Isten tesz, örökké megmarad; nincs ahhoz hozzátennivaló, és nincs belőle elvennivaló.” (Préd 3,14a)

A teremtés műve nem igényel kiegészítést, korrekciót. Bár létezik az Istentől kapott teremtésbeli mandátumunknak olyan felfogása, mely minket a teremtés folytatóiként láttat, de ha így van is, mi, a teremtés továbbvivői rossz úton járunk. Nem tanulunk a teremtésből, nem használjuk annak mintáit, módszereit. De Isten nem csupán a teremtés művével, hanem a megváltás művével is alakítja életünket. Ennek Jézus számunkra az alapja, „alapköve”, mely további építkezést, ráépülést feltételez. Együtt kell látnunk a kettőt és így, ebben az egységben szolgálni a teremtés művét és a megváltás művét. (Réz-Nagy Zoltán)

„Semmivé teszi az Úr a nemzetek tervét, meghiúsítja a népek szándékait.” (Zsolt 33,10)

Ember tervez, Isten végez! Életünk során számtalan tervünk van, amelyet igyekszünk megvalósítani. Közülük sokat saját erőnkből teljesítünk, de vannak olyanok, amelyekért hiába küzdünk, mégsem valósulnak meg. Mindazok a tervek, amelyekből kihagyjuk Istent, rövid távon ugyan hozhatnak sikert, de hosszú távon nem tesznek boldoggá. A legjobb terv az emberi életben Istenre bízni magunkat és az ő útján járni. (Csorbáné Farkas Zsófia)

Szeretni annyi, mint sebezhetővé válni.

„Téged hívlak, Uram, kősziklám, ne fordulj el tőlem némán!” (Zsolt 28,1a)

A legnagyobb büntetés nem a haragos kiabálás, hanem az, ha már szóra sem méltatnak, ha keresztülnéznek rajtam. Dávid is ezért könyörög az Istenhez: ha elfordulsz tőlem, Istenem, az olyan, mintha meghalnék… Dávid helyzetébe kerülve feltehetem a kérdést: vajon a némaság honnan ered, miért van? Lehet, hogy csak én nem hallom Isten szavát? Lehet, hogy nem is ő fordul el tőlem, hanem csupán az én elfordulásom szemszögéből tűnik úgy? – Adj erőt, Uram, hozzád fordulni mindenkor! Ámen. (Gerlai Pál)

Tudd, hogy szavadat félreérthetik. Olykor tetteidet is. A félreértés épp úgy hozzátartozik az emberhez, mint fához a levél, tengerhez a víz, törzshöz a kar, fejhez a gondolat. A félreértés oly természetesen jár-kel a világban, mintha együtt született volna a megértéssel. Ne magyarázkodjunk, ne szépítsük a történetet. Az igazság aranyból van és kiállja az idő próbáját.
Tatiosz


Uram, Jézus, add meg nekem, hogy mindig elégedett legyek azzal, amit te adsz nekem, s adományaidban felfedezzem az életemet boldogító kegyelmet. Segíts nekem, hogy ne a földi kincsek felé fordítsam szívemet, hanem egyedül feléd, aki tudod, mire van szükségem az örök élethez. Nyisd meg szememet, hogy észrevegyem a körülöttem élő nélkülözőket és szegényeket, hogy önzetlenül, szeretettel segítsem őket. Ámen

A fájdalom Istennek a követe, akit hívogatóba küld hozzánk, az utcán kóborló koldusokhoz. Minket hív királyi vacsorára: az Ő Fiának lakodalmára.

Adj nekem, jóságos Jézusom
Téged megértő értelmet,
Téged átélő érzelmet,
Hozzád siető lelket,
Irántad buzgó bensőséget,
Rád bukkanó bölcsességet,
Téged felismerő világosságot,
Érted égő szeretetet,
Benned élő szívet,
Téged dicsérő tetteket,
A Te szavaidra hallgató füleket,
A te szépségedet szemlélő szemeket,
A Te fölségedet magasztaló nyelvet,
Neked kedves életmódot,
A Tőled küldött bajokat elviselő békességet,
Hozzád vágyó hű kitartást,
És adj, Jézusom, boldog halált!
Jutalmazz jelenléteddel,
Fényes feltámadással,
És az örökké boldog életben add jutalmul magadat!
Ámen

Aki megtalálja Jézust, drága kincset, sőt mindenekfelett való kincset talál. És aki elveszti Jézust, nagyon sokat, sőt többet veszít az egész világnál. (Kempis Tamás)

Egy szent tanító a Gangesz partján készült a rituális fürdőjére, amikor a közelben egy család tagjait hallotta dühösen kiabálni egymással. Mosolyogva a tanítványaihoz fordult és megkérdezte:
- Miért kiabálnak az emberek, amikor dühösek?
A tanítványok elgondolkodtak, s az egyikük így szólt:
- Amikor elvesztjük az önuralmunkat, kiabálunk.
- De miért kell kiabálni, amikor az, akihez beszélsz ott áll melletted? Halkan is elmondhatnád neki azt, amit akarsz – mondta a tanító.
A tanítványok nem találták a választ, s a szent a következő magyarázatot adta:
- Amikor az emberek haragszanak egymásra, a szívük eltávolodik egymástól. A távolság miatt kiabálniuk kell ahhoz, hogy hallják egymást. Minél dühösebbek, annál jobban kiabálnak, mert annál nagyobb a távolság. Amikor két ember megszereti egymást, nem kiabálnak, hanem kedvesen, lágyan beszélnek, mert a szívük nagyon közel áll egymáshoz, nincs köztük távolság. Amikor még jobban szeretik egymást, annyira egy helyen van a szívük, hogy már halkan sem kell megszólalniuk, megértik egymást már abból is, hogy csak egymásra néznek. Ilyen közel állunk egymáshoz, amikor szeretet van. A tanítványaira nézett, és így folytatta:
- Amikor vitatkoztok, ne hagyjátok, hogy a szívetek eltávolodjon. Ne mondjatok olyan szavakat, amelyek eltávolítanak benneteket egymástól, mert különben eljön az a nap, hogy olyan nagy lesz a távolság, hogy nem találjátok meg a visszavezető utat.

Én mindig a dolgok jó oldalát látom. Vannak emberek, akik mindent úgy fogadnak el, hogy számukra teher legyen. Nálam a helyzet éppen a fordítottja; még akkor is, ha számomra nincs más, mint szenvedés. Legyen az ég még oly sötét is…

Kis Szent Teréz

„Isten, gazdag lévén irgalomban, az ő nagy szeretetéért, amellyel minket szeretett, minket is, akik halottak voltunk a vétkek miatt, életre keltett a Krisztussal együtt.” (Ef 2,4–5)

Vétkeink a halál jelei rajtunk. Ha nem lehet semmissé tenni a bűnt, a test halálánál rosszabb történik velünk, de van segítség. Ha halálos bajunk van, és csak egy megoldás van, nem töprengünk, hogy miért nincs több lehetőség. Halálos bajunkra Isten szeretete a megoldás. Ő halálra adta az Úr Jézust. Jézus keresztáldozatába került, hogy mi életre keljünk, megszabaduljunk bűneinktől, és lekerüljenek rólunk a halál jelei. Krisztus sebei által meggyógyulunk, feltámadásának ereje által életre kelünk. Ez akkor történik velünk, ha bűneink súlya miatt összeroskadva őszintén megbánjuk azokat. (Bozorády Zoltán)

Isten talál hírnököket mindaddig, amíg lesz üzenete. (Spurgeon)

Istenem, szeretlek.

Kis Szent Teréz

„Istennél van segítségem és dicsőségem.” (Zsolt 62,8)

Hétköznapjaink egyik legnagyobb kérdése az, hogy ki tud segíteni nekünk. Legtöbbször önmagunkban bízunk, abban, hogy saját erőnkből képesek vagyunk megoldani a problémáinkat. Túlzott önbizalmunk következtében hátat fordítunk annak, aki valóban segíteni tud rajtunk. A zsoltáros őszinte vallomása nekünk is biztatást adhat, amikor érezzük, hogy erőnk végéhez értünk: nincs tovább, nincs más lehetőségünk, mint Istenben bízni. (Csorbáné Farkas Zsófia)

„Jézus mondta: »Nézzétek meg a hollókat: nem vetnek, nem is aratnak, nincsen kamrájuk, sem csűrjük, Isten mégis eltartja őket. Mennyivel értékesebbek vagytok ti a madaraknál!«” (Lk 12,24) Köszönöm, hogy emlékeztetsz, Úr Jézus, az Atya szeretetére! Olyan könnyen elfelejtem, hogy gondot visel rólam. Sokszor csak a nyerészkedéssel, az anyagi biztonságommal törődtem, pedig mennyivel fontosabb a lelki biztonság! Szinte hallom: „Bolond, még ez éjjel elkérik tőled a lelkedet!” – Add, Uram, hogy valóban jót és értékeset gyűjtögessek e világban! Ámen. (Gerlai Pál)

Más hibáinak elviselésében türelemre törekedjél, mert benned is elég sok van, amit másnak kell eltűrnie.

Kempis Tamás

Nagy erő kell ahhoz, hogy az ember a küzdelemben megálljon, de még nagyobb, hogy a győzelem mámorában el ne essék.

Spurgeon

Pénzhiányban szenvedni kellemetlen, betegségben sínylődni fájdalmas, barát nélkül lenni szomorú, rossz hírbe keveredni kétségbeejtő, de Krisztus nélkül lenni a legborzasztóbb hiány a földön. (Spurgeon)

Sehogy sem tetszett nekem, amikor láttam, hogy az emberek csak tantételeket fogadtak be anélkül, hogy megismerték volna Jézus Krisztust, vagy saját megváltásuk szükségét.

John Bunyan


Sohase aggódjunk olyan dolgok miatt, amiket nem tudunk megváltoztatni, mert az egyszerűen energiapazarlás. (Martyn Lloyd-Jones)

„Te magad okoztad ezt magadnak, mert elhagytad Istenedet, az Urat, amikor a helyes úton akart vezetni.” (Jer 2,17)

Hogy az emberiség nem jár helyes úton, arra talán elég Jean-Claude Carriere-nek az az adata, hogy valamikor a 17. században az életszínvonalbeli különbség egy szegény és egy gazdag ország között 1 : 5 aránnyal volt kifejezhető, az 1970-es évekre ez az arány 1 : 800, mára pedig 1 : 4000. Madagaszkáron azért irtják a helyi lakosok az erdőt – elpusztítva ezzel saját jövőjüket –, hogy faszenet állítsanak elő belőle, és potom pénzért eladják. Isten világosan megmutatta: csak egy szolidáris, egymás terhét hordozó társadalomnak van jövője. Ennek előképe, prototípusa lehetne az egyház. (Réz-Nagy Zoltán)

Türelemmel kell lennünk mások nyomorúsága iránt, de még nagyobb türelemmel viseljük el a magunkét.

Valahol a fronton katonák vannak együtt. Az egyik katona hívő, már megismerte Jézust. Nagyhét van, bár ott a fronton ez nem érdekes. De ez a fiatalember ott ül, és nézegeti a kezét. A másik megkérdezi: mit nézegeted a kezed? Azon gondolkozom, hogy itt szögezték át Jézus kezét. Micsoda gondolataid vannak neked, hogy jut ilyesmi eszedbe? – mondja a másik, mikor most mindenkit az a gondolat foglalkoztat, hogy jut innen haza.

Jól tudják ugyanis, hogy van egy olyan írás, amit úgy hívnak, hogy nyílt parancs, amivel valaki minden őrszemen keresztüljut, minden országhatáron átjut; a gyorsfutárok kapják. Arra gondol az egyik fiatalember, most talán nem vigyáznak úgy az irodára, leszaladok, ellopom a nyílt parancsot és megszököm. Sikerül is, de még akkor este felfedezik a lopást és az egész társaságot kiállítják.

Átkutatnak mindenkit, hogy kiderítsék, ki az, aki meg akar szökni. A hívő fiú látja, hogy a szomszédja hol elsápad, hol vörös és folyik róla a víz. Megkérdezi, – nálad van? – Igen. – Add ide! Két kéz egymás mellett, egyik kinyílik, másik becsukódik. Aztán már ott vannak a vizsgálók és megtalálják kezében a nyílt parancsot. – Na te hívő képmutató, te akartál szökni? Nincs sok teketória, kiállítják, a fegyverek eldördülnek és leesik a földre.

Aki ellopta a nyílt parancsot, nem tud aludni. Egy hang kiált benne: gyilkos, gyilkos! Éjszaka kikúszik a halott mellé, akit még nem takarítottak el, hadd lássák a többiek, ez a vége annak, aki ilyent tesz. Odakúszik hozzá, egyik keze messze a testétől és egy golyó pontosan ott ment át rajta, ahol mutatta. Ráborul a kézre, és életében először megérti, mit jelent az, hogy Krisztus magára vette a bűneinket.