A hit sosem kérdezi, merre vezetik, hanem szereti és ismeri azt, Aki vezeti. (Oswald Chambers)


A legnagyobb vereség a világon: megszokni a rosszat.


A nagy párbeszéd az életünkben: felismerni és elhinni, hogy a sok váratlan esemény nem csupán terveink zavaró félbeszakítása, hanem az a mód, ahogyan Isten formálja a szívünket és felkészít minket. (Henri Nouwen)


A teljes megszentelődés nem más, mint a Krisztus életének teljes uralomra jutása. (Stanley)


Bensőmben keresem az Istent, akit a külső világban mindenütt találok. (Kepler)

„Én vagyok az Alfa és az Ómega – így szól az Úr Isten, aki van, és aki volt, és aki eljövendő: a Mindenható.” (Jel 1,8)

Mi sokszor azt hisszük, minden rólunk szól, körülöttünk forog, velünk kezdődik és záródik, pedig ez nem így van. Istennél van a teljesség, neki köszönhető a kezdet, és ő hozza el a véget. Bátran rábízhatjuk magunkat a mindenható Istenre, aki Ura múltnak, jelennek és jövőnek, s akinek kezében jó helyen van sorsunk. (Hulej Enikő)

Ha a lélek önmagába mélyed, akkor meglátja Jézus Krisztusnak, dicső Megváltójának reá függesztett szelíd tekintetét, amellyel hívogatja és biztatja: hogy tekintsen reá ugyancsak szeretettel. (Tersteegen)

„Keresztelő János mondta: »Akit az Isten küldött, az Isten beszédeit szólja, mert annak ő nem mértékkel mérve adja a Lelket.«” (Jn 3,34)

Isten nem mér fukar kezekkel. Egyházunk múltja tanúbizonyság erre. A reformáció gyors terjedése például ennek a bőkezű ajándéknak volt a következménye. Az ébredés csodája is attól van, hogy Isten nem mértékkel mérve adta Lelkét, és akiket elért a német egyetemeken a Lélek áradása, azok mind úgy jöttek haza, hogy egy-egy vidék pásztorai, igehirdetői lettek. Mentek faluról falura, városról városra, hogy mindenhová eljusson a jó hír. Sokat kell imádkoznunk a Lélekért, hogy ez a lendület ki ne vesszen, hanem újra legyenek evangélizátorok, vigyék az örömhírt, hogy folyhasson a misszió „a föld végső határáig”. (Tóth-Szöllős Mihály)

Mennél bölcsebb és jobb az ember, annál több jót vesz észre az emberekben.

Pascal


Mert mi a kenyér? Krisztus teste. Mivé lesznek azok, akik magukhoz veszik? Krisztus testévé; de nem sok test lesz, hanem csak egy. Amint ugyanis a kenyér egy, bár sok búzaszemből lett, s e búzaszemek, bár nem látszanak, mégis benne vannak a kenyérben, úgyhogy különállásuk eltűnik tökéletes és kölcsönös egybeolvadásukban; ugyanígy mi is egyek vagyunk egymással és valamennyien egyek vagyunk Krisztussal.

Aranyszájú Szent János


Örökké, örökké,
Szívemben őrizlek én.
Örökké, örökké…

Vigyázz rám, vigyázok rád.
Lelkemben elrejtlek én.
Vigyázok rád, vigyázz rám…

Elhervad minden virág.
Elszárad minden levél.
Elmúlik minden tavasz.
Eltűnik minden mi szép.
De a szívemben élsz, örökké,
Mert a szeretet megmarad örökké…

Örökké, örökké,
Szívemben őrizlek én.
Örökké, örökké…

„Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt.” (Fil 4,6)

Milyen jó lenne semmiért sem aggódni! Meg lehet ezt valósítani? Ebben segít igénk második fele, amelyben Pál apostol arra biztat, hogy tárjuk fel bátran kéréseinket Isten előtt. Van-e őszinte szívfeltáró imádság az ajkunkon? Merjük-e kimondani, amit érzünk, gondolunk? Hiszen Isten úgyis látja, de várja az őszinte szót. Talán pontosan azt a mondatot, amelyet az epilepsziás fiú apja mondott Jézusnak: „Hiszek, segíts a hitetlenségemen!” (Mk 9,24) Mondjunk szüntelen ilyen őszinte kérő és hálaadó imát! (Tamásy Tamásné)

„Ti azt mondjátok: Ma vagy holnap elmegyünk abba a városba. Inkább ezt kellene mondanotok: Ha az Úr akarja és élünk, és ezt vagy azt fogjuk cselekedni.” (Jak 4,13.15)

Vizsgáld meg az elmúlt hetet, vajon bevontad-e Istent terveidbe, rábíztad-e a megvalósulást! Vizsgáld meg, hálás volt-e a szíved Isten iránt, ha valami jól működött, nem zúgolódtál-e, ha másképpen történtek a dolgok, mint eltervezted! Ne hagyd ki az Urat az életedből! • Uram, tele van tervekkel és ötletekkel a fejem. Gyakran kérem segítségedet, hogy elgondolásaim megvalósuljanak. Ha valami nem válik valóra, duzzogok, és vádollak is, hogy nem törődsz velem. Kérlek, bocsáss meg. Kérlek, segíts, hogy jobban figyeljek rád, segíts, hogy figyelembe vegyem mások érdekét. Segíts, hogy engedelmeskedni tudjak útmutatásodnak. Ámen. (Bozorády Zoltán)

A bűn nem egy pillanat rossz döntése, hanem a szív rosszindulatának folyamatos növekedése.



A jó jót, a gonosz gonoszságot szül, és ha jóságodat gonoszsággal viszonozzák is, nincs más választásod, mint hogy jót tegyél azokkal, akik rosszul bántak veled, ez a szeretet parancsa.



A megbánás bizonyítéka a másként viselkedés.


A megszentelődés a megváltás látható része. (Spurgeon)


Amikor az emberek gyűlölködnek, ne hallgasd végig gyűlölködésük okainak hülye felsorolását... Úgy építették gyűlöletüket, mint valami templomot, ugyanazokból a kövekből, amelyekből a szeretetet is felépíthették volna.

Antoine de Saint-Exupéry



Az a madár, mely két fán lakik, egyiken sem rak fészket. Az a lélek, amelyik a kegyelem és a cselekedet érdeme között ingadozik, nem talál soha nyugvópontot.

Spurgeon



Az igazi jóra kockázat nélkül vágyódhatsz. Mi az, kérded, vagy honnan ered? Megmondom: a jó lelkiismeretből, a becsületes szándékokból, a helyes cselekedetekből, a véletlen ajándékainak megvetéséből, a mindig egy úton járó élet békés, szakadatlan folyamatából. Mert azok, akik életcélról életcélra ugrálnak, vagy nem is ugrálnak, csak valami véletlen dobálja őket, hogyan tudnának valami biztosat és maradandót birtokolni - ingadozva és állhatatlanul? Kevesen szabják meg életüket és körülményeiket terv szerint, a többiek a folyó árjával úszó holmik módjára nem mennek, hanem sodortatnak. Az egyiket szelídebben tartja fenn a hullám s lágyabban utaztatja, a másikat hevesebben ragadja magával, a harmadikat, mikor sodrása lankad, kiteszi a partra, s a negyediket áradó lendülettel a tengerbe hányja. Ezért el kell döntenünk, mit akarunk, és ki kell mellette tartanunk.

Seneca


Az legyen a fontos, amit Isten tart rólunk, ne az, amit az emberek.

Don Bosco


Isten megérti, hogy szeretnéd siettetni a dolgokat, de Ő mindig a te érdekeidet szem előtt tartva dolgozik.


Isten népének természete megkívánja, hogy összetartson és testvéri közösséget ápoljon. A fenevad egymaga kóborol az erdőben, a juhok nyájba tömörülnek. (Spurgeon)

„Ki ne félne téged, Urunk, és ki ne dicsőítené a te nevedet, hiszen egyedül te vagy szent.” (Jel 15,4)

Aki megismeri a mindenható Istent, aki tudja, hogy ő mindenek bírája, aki Jézus Krisztus által szerető mennyei apját látja benne, az tudja magasztalni, dicsérni, dicsőíteni. (Bozorády Zoltán)



„Krisztus mondja: »Az én Atyám, aki nekem adta juhaimat, mindennél nagyobb, és senki sem ragadhatja ki őket az Atya kezéből.«” (Jn 10,29)

Isten nagy és hatalmas. Jézusnak adott bennünket. Köszönjük meg ezt ma is. Jó tudni, hogy biztos kézben van az életünk. Nem árthat kísértés és bűn. Sem testi, sem szellemi erő meg nem ingathat, el nem téríthet. Ehhez tartsuk is magunkat. Atyánk mindennél erősebb, bízzunk benne! Erős pecsétként hangzik a mondat: „…senki sem ragadhatja ki őket az Atya kezéből.” (Tóth-Szöllős Mihály)



„Krisztus mondja: »Példát adtam nektek, hogy amint én tettem veletek, ti is úgy tegyetek.«” (Jn 13,15)

Előttünk egy érthető, minden tekintetben világos példa: maga Jézus Krisztus. Senki nem mondhatja, hogy nem tudom, mit kell tennem mint Krisztust követő embernek! Ő mindent úgy cselekedett, hogy követhető legyen – persze nem önerőből. Ezt a gyümölcsöt csak az tudja megteremni, akinek Krisztussal mint szőlőtővel állandó kapcsolata van. Szeretni az ellenséget és érte imádkozni csak Krisztussal lehet. A hamis mammon fogságából szabadulni csak Krisztussal lehet. Vele valóban lehet „példásan” élni! (Tamásy Tamásné)

„Minden oldalról körülfogtál, kezedet rajtam tartod.” (Zsolt 139,5)

Istenem, köszönöm, hogy körülfogsz jelenléteddel, és biztonságban lehetek nálad. Köszönöm, hogy kezed áld, óv, simogat, dorgál, s hogy te pontosan tudod, mikor melyik mozdulatodra van szükségem. Kérlek, légy velem a mai napon is! (Hulej Enikő)

Nem hunyhatod be a szemed. Harcolj a világ bajai ellen, de ne az erkölcsi tanítás vagy a büntetés kábítószerével, hanem természetes eszközökkel - az elfogadással, kedvességgel, toleranciával. (Alexander Sutherland Neill)



Sakkjáték az életünk. Sakkot játszunk szüntelen. Mi és az Isten. Lépünk, azután csönd. Ő következik. Lép. Végre! Lépünk. Eltérít utunkról. Újra lépünk. Hallgat... Miért nem siet? (Mellette óra nem ketyeg.) Sakk! - mondja. Újra próbálkozunk. Nem adjuk föl. Már senki sincs körülöttünk. - Sakk! - hangzik hangtalan. - Nem! - csattan bensőnk. Futnánk, de nincs hová. A tábláról lelépni nem lehet. Nincs több lépés. Érezzük: matt. Ezt már nem mondja. Győzött. S ekkor felismerjük, hogy ő nem ellenség. Úgy győzött, hogy vesztesek ne legyünk. Társunk volt, míg "szemben" ült velünk. Ellenünk játszott értünk. Istennel sakkozom én is. Társnak tekint, szabadnak teremtett. Játszunk. Ő meg én. Figyelem... Szeme sem rebben, amikor feketére lépek. Bábuim közben egyre fogynak. Fogy az erőm, fogy az életem. Nem győzni akar. Szeretni! Játszom tovább. Míg ő az "ellenfelem", csak győzhetek. Lépek. Lép... Sakkjáték az életünk. (Mácz István)


Tartsd a legnagyobb kitűntetésnek és dicsőségnek, ha a Krisztussal való egység miatt megvetnek és bolondnak tartanak. Mi bolondok vagyunk Krisztusért. (Tersteegen)

A földi dolgokat ismernünk kell ahhoz, hogy szerethessük őket, az isteni dolgokat azonban szeretnünk kell ahhoz, hogy megismerhessük őket. (Stendhal)



A hitetlenség a körülményeinket állítja Isten és miközénk. A hit Istent állítja közénk és a körülményeink közé. (F. B. Meyer)


Ha Jézus egyedül jönne felénk, akkor mindnyájan szívesen befogadnánk, mert Ő mindenkinél szeretetreméltóbb! De az állandóan vele járó apródok: a szegénység, megvetés és a szenvedés díszmenete senkinek sem tetszik. (Tersteegen)



Hit nélkül olyanok vagyunk, akár a színes üvegablakok a sötétben.


Igen rövid parancsot kapatál: Szeress, és tégy, amit akarsz. Ha hallgatsz, szeretetből hallgass. Ha kiáltasz, szeretetből kiálts, ha kímélsz, szeretetből kímélj, a szeretet gyökere legyen benned, s ebből a gyökérből csak jó fakad.

Augustinus

„Isten megítél minden tettet, minden titkolt dolgot, akár jó, akár rossz az.” (Préd 12,14)

Az ítélet cselekedetek alapján történik, az üdvösség csak a Jézus Krisztusban felkínált és az ember által igényelt kegyelem alapján lehetséges. (Bozorády Zoltán)

„Meghagyok Izraelben hétezer embert: minden térdet, amely nem hajolt meg a Baál előtt.” (1Kir 19,18)

Illés próféta meg volt győződve arról, hogy ő az utolsó istenfélő ember, ezért kétségbeesett, elfásult és feladni készült a küzdelmet a bálványimádás ellen. Az Úr azonban kijelentette, hogy sokan vannak még az országban, akik hűségesek maradtak hozzá, és az új kezdet már a küszöbön áll. Ha mi meghalunk, megszűnik a gyülekezet – időnként így keseregnek hűséges, idős testvérek, ám baljós jövendölésük sok esetben nem válik valóra. Istennek hála ezért, hiszen ő szüntelenül munkálkodik Szentlelke által: újabb és újabb embereket hív el, s alvó keresztényeket tesz lelkes, aktív követőivé. Ne ess hát kétségbe, hogy mi lesz az egyházzal, ha te már nem leszel, vagy erőd fogytán lesz! Amíg lehet, munkálkodj hűségesen az Úr szolgálatában, a többit pedig bízd rá Istenre! (Hulej Enikő)

Mit határoz az, Uram, ha sötét a jövő?
A holnapért imádkozni én nem tudok.
Oltalmazd meg ma szívemet,
védj meg ma engem,
s add nekem mára szent világosságod!

Lisieux-i Szent Teréz



Mivel Te, Uram, visszavásároltál, többé nem adom piacra magamat. (Augusztinus)


Nem cselekszenek helyesen, akik a jövőben reájuk váró szenvedésekre gondolnak. Nekünk, akik a szeretet útjain készséges szívvel járunk, semmiért sem kell aggódnunk.

Kis Szent Teréz


Némelyik fa görbe, de az is tud édes gyümölcsöt teremni. (orosz közmondás)

„Pilátus megkérdezte tőle: »Te vagy a zsidók királya?« Jézus ezt felelte: »Te mondod.«” (Lk 23,3)

Pilátus kérdez Jézustól: „Te vagy a zsidók királya?” A helytartó katonái térdet hajtva gúnyolják: „Üdvöz légy, zsidók királya!” A kérdés ma felénk irányul. Mi kinek valljuk Jézust? Királynak, úrnak, életünket alakítónak vagy csupán egy földön élt, jóságos embernek, esetleg gúnyolódás tárgyának? Nagyon fontos, hogy ne kerüljük ki a döntés és a válaszadás lehetőségét. Mert egykoron Jézus lesz ítélőbíránk, aki felettünk fog dönteni. Ez nem fenyegetés, hanem ma még drága figyelmeztetés és lehetőség. Éljünk vele! (Tamásy Tamásné)

„Reménykedj az Úrban, légy erős és bátor szívű, reménykedj az Úrban!” (Zsolt 27,14)

A hitből jön a reménység is. Nem reménykedhetünk megalapozatlanul. Ezért mondja a zsoltáros: „az Úrban”. Ezt adja Krisztusban nekünk, ő az alapja reménységünknek. Jézussal egy csónakban ülünk. Erőt kaptak Jézustól feltámadása után a tanítványok, amikor megjelent nekik; ezt ma is adja, nekünk is. Ez a bátorság elég volt ahhoz, hogy teljesítsék a missziói parancsot, és ez nekünk is elég. Ne félj, ne ijedj meg a mai viharoktól, fogyatkozástól és esetleg gúnyolástól. Légy bátor, reménykedj az Úrban, ő mindig megadja az elegendő erőt hited megvallására, országának terjesztésére. (Tóth-Szöllős Mihály)

A gyenge hitet meggyengítik a csapások és katasztrófák, míg az erős hit csak megerősödik általuk.


A hit virágzik, ha Istenre összpontosítunk önmagunk helyett. (A.W.Tozer)

„A meggyógyított felugrott, járkált, ugrándozott, és dicsérte az Istent.” (ApCsel 3,8)

Igazi csodának lehetünk tanúi az igén keresztül. A gyógyulást követően Isten-dicséret hangzik fel, amelyet több, mozgást kifejező ige tesz még szemléletesebbé. Elgondolkodtam azon, hogy a mai gyógyulások után van-e ilyen fergeteges öröm és Isten-dicséret. Merjük-e ma is kifejezni így a hálánkat? Vagy szinte a beletörődés határát súroló módon fogadjuk a gyógyulást? Legyen bennünk ilyen mozdító öröm, hála és Isten-dicséret! (Tamásy Tamásné)

Aki megszületik, annak halotti bizonyítványát – a dátum kihagyásával – máris ki lehet állítani.

(M.P.)


Az Isten mindig nagyobb minden tapasztalhatónál. A láthatatlan szeretet a láthatók szeretetén keresztül ismerhető meg. Mindaz, aki szemet tud nyitni szépre, jóra és igazra, utat épít az Istenhez. Minden véges szeretet üzenet a Végtelen Szeretetről. (Enzsöl Ellák)



Az Istenért való fellelkesülés még nem az Istennek való odaszánás. (Kroeker)

Egy nap egy gazdag ember meglátogatott egy aszkétát, aki egyfolytában imádkozott és böjtölt. A vagyonos kereskedő meghatódott a másik Isten iránti alázatától és felajánlott neki egy zacskó aranyat.
- Tudom, hogy jó célra fogod költeni, ezért azt akarom, hogy fogadd el tőlem! - mondta.
- Egy pillanat - felelt az aszkéta -, előbb tudnom kell, nem tilos-e elfogadnom a pénzed. Mondd, van még neked elég otthon?
- Persze, legalább ezer ilyen zacskóm!
- És mondd, szeretnél még egyszer ezer ennyi aranyat?
- Természetesen! Mindennap keményen dolgozom, hogy több pénzem legyen - válaszolta a kereskedő.
- És mégsem elég az, amennyid van?
- Nem; mindennap imádkozom, hogy több legyen.
Az aszkéta ekkor visszaadta az arannyal teli zacskót a kereskedőnek.
- Sajnálom, de nem fogadhatom el a pénzed. Nem volna tisztességes, hogy egy gazdag ember elvegye a koldus pénzét.
- Engem nevezel koldusnak, s magadat gazdagnak?!
- Természetesen. Gazdag vagyok, hisz megelégszem mindazzal, amit Isten ad nekem. Te pedig koldus vagy mert mindegy mennyit ad neked az Urad, mindig elégedetlen vagy és többért könyörögsz.

„Ha a gyökér szent, az ágak is azok.” (Róm 11,16)

Legyen időd arra, hogy naponta olvass Bibliát, és naponta imádkozz. Tedd ezt olyan tisztelettel és nyitottsággal, hogy beáradjon életedbe Isten szeretete és szentsége! (Bozorády Zoltán)

Ha elfogadod a dolgokat, ahogyan a Gondviselés irányítja: szentté válhatsz!

XXIII. János pápa



Ha nem félsz a bűntől, tarts attól, ahova az vezet.


Isten nem ígért
Örökké kék eget,
Életünket átszövő
Virágos növényeket.

Isten nem ígért
Napot eső nélkül,
Gond nélkül örömöt,
Békét jajszó nélkül.

De Isten
Erőt ígért a napra,
Munkára pihenést,
Fényt az utunkra,
Kegyelmet bajunkban,
Égi segítséget,
Nem múló részvétet,
Örök szeretetet.

„Jézus így imádkozott: „Megismertettem velük a te nevedet, és ezután is megismertetem, hogy az a szeretet, amellyel engem szerettél, bennük legyen, és én is őbennük.” (Jn 17,26)

Úr Jézus, köszönöm, hogy elfogásod éjszakáján is a tieidre gondoltál, és tanítványaidért imádkoztál. Köszönöm, hogy megismertetted velem a mennyei Atyát, és hogy az ő szeretetéből kaptam új életet. Kérlek, naponként vezess engem, és segíts, hogy teljes szívvel ragaszkodjak hozzád! (Hulej Enikő)

Krisztust jobban lehet megismerni azáltal, amit Ő maga mond, mint azáltal, amit barátai mondanak Róla. (Spurgeon)



Nem az a gazdag, akinek sok pénze van, hanem az, aki elégedett azzal, amije van.


Nem számít a vihar, ha Istennel vagy, a végén mindig vár a szivárvány.

„Nem tudjátok, nem a magatokéi vagytok?” (1Kor 6,19)

Ma sokunk kérdése: mit kezdjek az életemmel? Magam irányíthatom; kinek felelek, ki segít rajtam, ha valamit elrontok? Pál a korinthusiaknak arról prédikál, hogy egész ember voltunk Istentől kapott ajándék. De nem vagyok a magamé! Ma sokan arról beszélnek, hogy a felnőtt ember maga irányítja, tartja kezében sorsát. De mi van a felelősséggel? Annyi a csapda, a tragédia: szép álmok helyett bíróság, börtön, ítélet. Pál szavára figyeljünk: nem a magatokéi vagytok. Ebben a versben olvassuk azt is, hogy testünk a Lélek temploma. Ez elutasítja a felelőtlen életet, a test indulatainak való kiszolgáltatottságot, a paráznaságot, mert Isten Lelke nem férhet össze ezekkel. Legyen életed tiszta, kitakarított, felékesített templom! Méltó helye Atyánknak, aki Lelkével meg akar szentelni. (Tóth-Szöllős Mihály)

A betegség után lesz édes az egészség, a baj után a jó, az éhség után a jóllakottság, az erőfeszítés után a pihenés.

Hérakleitosz


A szeretet azokat a könnyeket is meglátja, amelyeket nem sírtak el, és azokat a kéréseket is meghallja, amelyeket nem mertek kimondani. (Szent-Gály Kata)



Ahogyan vagy, úgy jöhetsz, de ahogy vagy, úgy nem maradhatsz.(Celler)



Aki akaratának nem tud ellenállni s az eszének nem tud engedelmeskedni, az nem szabad.


Aki meg akar tenni valamit, talál rá módot, aki nem, az talál kifogást.

Stephen Dolly


Aki valóban Istené, azt a próbatétel nem szakítja el Tőle, hanem még jobban hozzáköti.

„Akiknél a jó földbe hullott a mag: ezek hallgatják az igét, befogadják, és termést hoznak.” (Mk 4,20)

A hét elején a fődologra figyeljünk. Mire való az igehirdetés hallgatása? A vetésnek határozott célja van. A gazda termést, gyümölcsöt akar. Három szóban kapjuk az eredményhez vezető utat: hallgatják; befogadják; termést hoznak. Mindhárom fontos. A hallgatás meghallgatást, odaszánást jelent. Ha elmegy a fülünk mellett, kiesik emlékezetünkből, nincs folytatása. Befogadni annyit tesz: magamra vonatkoztatom. Engem szólít meg Isten. Nem azt keresem, kire illik rá, kit ítél el. Bármilyen kellemetlen, kemény szavak – nekem szól, engem akar feltárni, megbánásra, megtérésre, bocsánatkérésre, új életútra szólít. Csak így lesz terméshozam. Hallgatni, befogadni és termést hozni: ez a cél! (Tóth-Szöllős Mihály)

„Az egyháznak egész Júdeában, Galileában és Samáriában békessége volt: eközben épült, az Úr félelmében járt, és a Szentlélek segítségével számban is gyarapodott.” (ApCsel 9,31)

Amikor az első keresztények életéről olvasunk, talán sokakat egyfajta elkeseredés tölt el: miért tudott ilyen jól működni az egyház, és ma miért nem tapasztaljuk meg ezt? Sok a békétlenség a hívek között, a gyülekezetben és az egyházban. És ha ez közöttünk is így van, nem tudjuk Krisztus szavát kifelé megélni: „Boldogok, akik békét teremtenek, mert ők Isten fiainak neveztetnek.” (Mt 5,9) A békétlenség visszaveti gyülekezeteink életét, számbeli gyarapodását, hiszen békétlenkedő közösségbe ki akar tartozni?! Köszönjük meg a figyelmeztető igét, és kérjük Isten Szentlelkét, hogy vegye el megbocsátani nem tudó gőgünket, és tegyen békés egyénné és gyülekezetté minket. (Tamásy Tamásné)

Az ember több annál, mint amit alkotni tud! (Balázs Ferenc)



Az igazán nagy dolgok az apró rezdülésekben érhetők tetten. Mennyivel szegényebb a tenger végtelen felszíne, ha nem fodrozzák hullámok, mennyivel egyhangúbb a kék ég, ha nem csipkézik apró felhők, és milyen halott az erdő is, ha a fák ágain nem fészkelnek madarak, a fűben nem nyüzsögnek parányi bogarak. Ilyen a lélek is: ha nem figyelünk az alig észrevehető, apró örömökre, az élet szépségének legjavát veszthetjük el.

Elisabeth Lobber


Csodás dolgokra vagyunk képesek, ha nem a körülményekre figyelünk, hanem Rá, aki uralja.

Egy legenda szerint Szent János apostol szívesen játszott időnként egy szelíd sas madárral. Egy vadász, aki egy alkalommal meglátogatta, csodálkozva szemlélte az apostol és a sas játszadozását. Nem értette, hogy egy ilyen kiváló képességű ember miért pazarolja az idejét a játékra. Megkérdezte Szent Jánost: „Miért fecsérled idődet egy állattal való haszontalan játékra?”
Az apostol visszakérdezett: „Miért nincs a nyilad, amit a kezedben tartasz, mindig kifeszítve?” A vadász ezt válaszolta: „Ha a nyilam állandóan megfeszítve volna, elveszítené erejét. És ha ki akarnék lőni egy nyílvesszőt, az nem repülne messzire.”
Szent János a következőkkel fejezte be a beszélgetést: „Látod, én is pontosan ugyanezt teszem. Ha én is állandóan kifeszített állapotban lennék, s minden időmet csak a munkára fordítanám, akkor egy idő után elveszíteném erőmet. Időnként játszom ezzel a sassal, hogy pihenjek és visszanyerjem erőmet. Aztán pedig megújult erővel látok hozzá újra a munkának.”

„Gyermekek és csecsemők szája által is építed hatalmadat.” (Zsolt 8,3)

Tapasztalni fogjuk: azok a kisgyermekek, akikkel együtt imádkozunk, és akik előtt az Úr Jézusról úgy beszélünk, mint egy szeretett családtagról – Isten eszközei lesznek hitünk erősítésében. (Bozorády Zoltán)

Igazán attól fáj az ütés, kitől simogatást várnál, s nem adhatod vissza, mert rögtön belehalnál.

Radnóti Miklós



Nem kell elkárhoznod, már elkárhoztál. Nem kell azonban a kárhozatban maradnod, mert aki hisz a Fiúban, általment a halálból az életre.

„Pál írja: Tudjuk, hogy választottak vagytok. Mert a mi evangéliumunk nemcsak szavakban jutott el hozzátok, hanem erővel, Szentlélekkel és teljes bizonyossággal is.” (1Thessz 1,4–5a)

Az evangélium nem olyan „szó, mely elszáll”. Életeket változtat meg, rabságban lévőket szabadít meg, gyengéket erősít, útkeresőknek mutatja az irányt. Aki az evangéliumot hirdeti, erővel, Szentlélekkel és teljes bizonyossággal szólhat. Az erőtlen szónak, Lélek nélküli igehirdetésnek, bizonytalan üzenetnek mi értelme, mi haszna lenne? (Hulej Enikő)

A nevetés és a mosoly kapu és ajtó: Sok ember tudja már, hogy két nézőpont között a legrövidebb távolság sokszor egy jó poén.



Amikor imádkozunk, Isten a szívünket nézi, nem a szövegeinket! (Anthony de Mello)

„Bemenve a templomba Jézus kezdte kiűzni azokat, akik árusítottak és vásároltak a templomban, felborította a pénzváltók asztalait, a galambárusok székeit.” (Mk 11,15b)

Amikor először láttam egy templomban pénzbedobós automatát, nem akartam hinni a szememnek. A kupola kivilágítását lehetett vele pár percre megvásárolni. Jó-jó, magas az áramszámla, megszoktuk már, hogy semmi sincs ingyen. Valahogy mégis azonnal erre az igére kellett gondolnom. Az a világosság, amit odabent, Isten házában keresünk, szintén „felülről” jön, de azonkívül, hogy csendben kérjük őt, hogy megvilágosodjunk, semmi mást nem kell tennünk. S az az érték, amelyet üres kezünkbe beletesznek, szintén nem árusítóasztalról származik. Hála Istennek… (Kőháti Dóra)

Egyetlen ékességünk az legyen, hogy az Úr szemünkből előragyog. (Trudel)

Egyszer egy filozófia professzor az előadását úgy kezdte, hogy fogott egy duncos üveget és feltöltötte kb. 5 cm átmérőjű kövekkel. Rákérdezett, hogy ugye tele van az üveg. Igen - volt a válasz. Ezután elővett egy dobozt tele apró kaviccsal, és elkezdte beleszórni a kavicsokat az üvegbe. Miután a kavicsok kitöltötték a kövek közötti üres helyeket, megint megállapították, hogy az üveg tele van. A professzor ezután elővett egy dobozt homokot és azt kezdte betölteni az üvegbe. Természetesen a homok minden kis rést kitöltött.

És most - mondta a professzor - vegyék észre, hogy ez az önök élete. A kövek a fontos dolgok - Isten, a családod és embertársaid. Ha minden mást elveszítenél, az életed akkor is teljes maradna. A kavicsok azok a dolgok, amik még számítanak; mint a munkád vagy a házad. A homok az összes többi. Az apróságok. Ha a homokot töltöd be először, nem marad hely a kavicsoknak és a köveknek. Ugyanez történik az életeddel. Ha minden idődet és energiádat apróságokra fordítod, nem marad hely azoknak a dolgoknak, amik igazán fontosak számodra.
Fordíts figyelmet azokra a dolgokra, amelyek fontosak és alapvetők a boldogságod érdekében. Szakíts időt Istenre és embertársaidra. Vidd el a párodat kirándulni, beszélgess vele. Játssz a gyerekeiddel. Mindig lesz időd dolgozni, takarítani, vendégeket hívni, rendet rakni. Először a kövekre figyelj, azokra, amik igazán számítanak. A többi csak homok.

Némi kiegészítés: Az egyik diák megkérdezte, hogy most már valóban tele van-e a doboz. Mire a professzor azt válaszolta, hogy igen, tele. Erre a diák elővett egy dobozos sört, kinyitotta és beletöltötte a dobozba. A sört a homok elnyelte, és térfogatváltozás nem következett be. Azt mondta erre a diák: Bármennyire is úgy érezzük, hogy tele van az életünk, az alábbi példából látszik, hogy azért egy sör még mindig belefér!

Életünk hajócskájának horgonya az Istenbe vetett bizalom. Ez biztosít, hogy a hullámok el ne sodorják.

Páduai Szent Antal

„Eltakartuk arcunkat előle, megvetett volt, nem törődtünk vele.” (Ézs 53,3b)

A Jézus Krisztusról szóló prófécia beteljesedett, a Megváltó engedelmeskedett, az Atya akaratát teljesítve értünk, engedetlenekért vállalta a szenvedést, megvetettséget, elhagyatottságot és a halált. Jézus ma is sok ember által lenézett, megvetett és gyűlölt. Te nézz fel Jézusra, és fogadd hálás szívvel felkínált ajándékait, melyek békét, reménységet hoznak életedbe. (Bozorády Zoltán)

Ha megtanulsz nevetni saját hibáidon, akkor igen vidám évek elé nézel.

Ian Green


Kemény a harc, nehéz a kereszt terhe.
Nem bírom már! - Sóhajtod csüggedezve.
De tarts ki! Egyszer meglátod, megérted,
Hogy a keresztre miért volt szükséged.

Vándor roskad le az útszél kövére.
Bot a kezében. Bárcsak célhoz érne!
De nem megy tovább! Hogyan érje el,
Ha olyan nehéz terheket cipel?

Amikor indult, erős volt és boldog.
Azóta annyi minden összeomlott.
Magára maradt. Szép napoknak vége.
Keserves, árva lesz az öregsége.
Szívében ott a kérdés szüntelen:
Mért lett ilyen az út, én Istenem?!
Ahogy így töpreng, kicsordul a könnye,
És leperdül az útszéli göröngyre.

Aztán elcsendesedik. Lehet -e
Ilyen csüggedt, ha Isten gyermeke?
Magasba emeli tekintetét.
Ott majd megérti, amit itt nem ért.
Fogja botját, és indul vánszorogva.
Mintha a domboldalon kunyhó volna!
Odaér. Bemegy. Fáradtan lefekszik.
Elég volt már a vándorlásból estig.
Soká eltöpreng még bajon, hiányon,
Míg végre lassan elnyomja az álom.

S magát álmában is vándornak látja,
Útban a távoli mennyei hazába.
A mennyei város ragyog feléje.
Oda igyekszik, siet, hogy elérje.
Kezében vándorbot, vállán keresztje.
Vállára azt maga Isten helyezte.
Siet örömmel. Föl! Előre! Föl!
A messzi cél, mint csillag, tündököl.

Hőség tikkasztja. Keresztje teher.
Útközben néha pihennie kell.
Kedves ház kínál pihenést neki.
Súlyos keresztjét ott leteheti.
S ahogy továbbindulna, mit vesz észre?
Tekintete ráesik egy fűrészre.
„Olyan súlyos keresztet cipelek.
Jobb, ha belőle lefűrészelek.” - mondja magában.
„De jó, hogy megtettem!
Sokkal könnyebb!” - sóhajt elégedetten.

Siet tovább. Mindjárt elfogy az út,
S eléri a ragyogó gyöngykaput.
Ó, már csak egy patak választja el!
Jön-megy a partján, hídra mégse lel.
De hirtelen eszébe jut keresztje:
A túlsó partra az most híd lehetne.
Jaj, nem ér át! Hiába próbálgatja:
Hiányzik a lefűrészelt darabja.
„Mit tettem!” - kiált kétségbeesetten.
„Most a cél közelében kell elvesznem,
Mert keresztemet nehéznek találtam!”
S ott áll a parton keserű önvádban.

Aztán új vándort lát közeledni,
S mert keresztjéből nem hiányzik semmi,
Mint hídon, boldogan indulhat rajta,
Hogy átjusson békén a túlsó partra.
„Rálépek én is!” Reménykedni kezd:
Az ismeretlen, idegen kereszt
Hátha átsegíti. Rálép, de reccsen
Lába alatt. „Jaj, Istenem, elvesztem!
Uram, segíts!” Így sikolt, és felébred.
Még a földön van. Előtte az élet.
Csak álom volt a kín, a döbbenet.

„Megváltó Uram, köszönöm Neked!
Keresztemet Te adtad, ó, ne engedd,
Hogy egy darabot is lefűrészeljek!
Amilyennek adtad, olyan legyen!
Te vezetsz át a szenvedéseken.
A Te kereszted szerzett üdvösséget,
De mivel az enyémet is kimérted,
Te adj erőt és kegyelmet nekem,
Hordozni mindhalálig csendesen.”


Könyörgés és hálaadás úgy tartoznak együvé, mint a szájnak a két ajka.


Lehet, hogy a közömbösség, a távolságtartás és a józan ész megóv a könnyektől, de azt sem szabad elfelejteni, hogy a boldogságtól is!


Nem helyzetváltozásra, hanem a szív megváltozására van szüksége a bűnösnek. (Spurgeon)


Sokat kell tanulnunk annak a felismeréséhez, hogy keveset tudunk. (Montaigne)



Sokszor hullottam térdre, mert meggyőződésem volt, hogy máshová nem fordulhatok. (Abraham Lincoln)

„Tartsátok meg rendelkezéseimet, és teljesítsétek azokat! Én, az Úr, szentellek meg titeket.” (3Móz 20,8)

A hívő élet kettőssége: tartsd meg Isten parancsolatait, de ugyanakkor alázattal vedd tudomásul, hogy csak akkor leszel szent, ha az Úr tisztít meg. Igyekszem az Úr útján járni, mert szeretem őt, és nem akarom megszomorítani atyai szívét. Közben jó tapasztalni, hogyan formálódik életem, és hogyan gyomlál ki belőlem az Úr gonosz indulatokat, gondolatokat, tetteket. Nagy bukások azonban még mindig vannak, s ezek emlékeztetnek: hívő emberként is bűnös vagyok, és kegyelemre szorulok. Törekszem a tőlem telhető legjobbra, de nem én öltöm fel a fehér ruhát, hanem a Bárány Jézus vére tesz tisztává. (Hulej Enikő)

A kegyelem adományai azért nem áradhatnak reánk, mert háládatlanok vagyunk alkotójuk iránt, s nem viszünk mindent eredeti kútforrásukra vissza. (Kempis Tamás)


A szívnek megvan a maga ésszerűsége, amit az értelem egyáltalán nem ismer.

Blaise Pascal


Ahelyett, hogy megpróbálnád bebizonyítani, hogy jobb vagy, mint gondolod, egyszerűen nevess. Nevess az aggodalmaidon, a bizonytalanságodon. Nézd humorral a gyötrelmeidet. Kezdetben nehéz lesz, de lassanként hozzászoksz.

Paulo Coelho


Aki Istent szereti benned, úgy őriz meg, hogy elenged. Aki csak magát szereti benned, úgy veszít el, hogy görcsösen ragaszkodik hozzád.

Simon András


Az alkotó élet titka az, hogy felnőttkorban is megőrizzük a gyermekkor szellemét.
(Thomas Huxley)


Az anyák gyerekeik kezét csak egy ideig fogják, de a szívüket mindörökké.



Egy imában jobb, ha a szívünk van benne szavak nélkül, mint szavak a szívünk nélkül.

John Bunyan

„Felindította az Úr a népnek a lelkét, úgyhogy eljöttek, és nekifogtak a munkának, Istenüknek, a Seregek Urának a házán.” (Hag 1,14)

Ha Isten megérint Lelkével, és valamilyen szolgálatra vagy adakozásra indít az ő munkája érdekében, szolgálj és adakozz örömmel! (Bozorády Zoltán)

Ha Isten azt mondja, hogy: “most!”, ne mondja senki, hogy “holnap!”. (Spurgeon)



Halva születtünk és élve halunk meg, ha Krisztusban halunk meg.

„Krisztus mondja: »Én vagyok a jó pásztor, én ismerem az enyéimet, és az enyéim ismernek engem.«” (Jn 10,14)

A pásztort ruhájáról, botjáról, erszényéről, kalapjáról felismerheti bárki. A jó pásztor „ismérveit” azonban másutt keresem: felnyitom a Bibliát. Elmondok egy imát. És tudom, hogy az övéi között engem is számon tart. Ezért még mélyebben ismerni akarom őt, és figyelek nagyon a hangjára… (Kőháti Dóra)

Mondd, miért van, hogy a boldogtalanság maradandóbb élmény, mint a boldogság?



Ne félj és ne próbáld kikerülni a harcot, és meglátod Isten nagy tetteit: segítségét, gondoskodását és mindazt, amit üdvösséged érdekében tett.


Rögösek az igazság útjai, és nehéz rajtuk végigmenni. (John Milton)

„Szám dicséreteddel van tele, dicsőítlek mindennap.” (Zsolt 71,8)

Az általunk jól ismert 246. gyülekezeti ének utolsó sora így hangzik: „S ha már dicsérni tud, / Mást nem kíván!” Isten Szentlelke tudja egyedül elvégezni bennünk, hogy ne csak kérni tudjunk Istentől, hanem hálát is tudjunk adni. Naponta kérjük tehát a Lelket, hogy hálás életű emberek legyünk! Miért fontos ez? A tíz leprás történetében Jézus keresi azt a kilenc meggyógyultat, akik nem mentek vissza hozzá (Lk 17,11–18). Azért kereste őket, mert teljes gyógyulása csak annak van és lehet, aki nemcsak kérni és elfogadni, de hálát adni is tud. Kívánom, hogy nálunk is így legyen! (Tamásy Tamásné)

Urunk, tégy méltóvá minket, hogy az egész világon szolgálhassuk azokat az embertársainkat, akik szegénységben élnek és halnak meg. Add meg nekik a mai napon a mi kezünk által mindennapi kenyerüket, és a mi megértő szeretetünk által adj nekik békét és örömet.

A hívő ember legnagyobb felelőssége az, hogy hitét élete részévé tegye: ne csak gondolkozzék róla, hanem élje is. (Thomas Merton)


A világ Isten-szőtte szőnyeg,
Mi csak visszáját látjuk itt,
És néha - legszebb perceinkben -
A színéből is - valamit. (Reményik Sándor)



Ah, ha másért nem, legalább a gyermekeinkért tudnánk jobb keresztyének lenni. (Ravasz László)

„Áldott a mi Urunk Jézus Krisztus Istene és Atyja, aki nagy irgalmából újjászült minket Jézus Krisztusnak a halottak közül való feltámadása által élő reménységre.” (1Pt 1,3)

Íme, beteljesedett a prófétai ígéret! A messiási várakozásokra megérkezett a válasz: Jézus az. Küldetése, szenvedése, halála, feltámadása, megdicsőülése az isteni üdvterv szerint végbement. Az elképzeléseket felülírva, a várakozásokat szintén messze felülmúlóan, sőt „botrányosan”: nem uralkodni, hanem szolgálni, nem ítélni, hanem üdvözíteni jött, nem halálra ítélni, hanem újjászülni. Akár „újszülöttként”, akár már régóta hitben járóként ne felejtsünk el ezért minden napon hálát adni. (Kőháti Dóra)

Az erőre szükségünk van, nem arra a fajta erőre, amit mi birtokolunk, hanem arra, amelyet kapunk, ha imádságban kérjük, és ez nem más, mint a türelem ereje.


Az igazi hálaadás többet gondol az adományozóra, mint az adományra, és az adományozóért értékeli az ajándékot.


Az őszintétlenség falat emel két ember között. Csak az igazság kalapácsa döntheti le ezt a falat.



Ha azt mondod nekem: „Mutasd meg, milyen a te Istened”, ez a válaszom: „Mutasd meg nekem, milyen a te embered és én megmutatom neked, milyen az én Istenem”. Erre azt mondod: „Te látod, írd le, milyen az Isten?” Halld meg hát, ember:

Sem elmondani, sem leírni, sem testi szemmel látni nem lehet, milyen az Isten. Dicsőségét a lélek nem foghatja meg, nagyságát nem érheti fel, magasságát nem gondolhatja el. Ereje nem tűr összehasonlítást, bölcsességéhez nincsen mérhető, jósága utánozhatatlan, bőkezűsége kimondhatatlan.

Mert ha fényességnek mondom, művét mondom ki. Ha Igének mondom, elsőségét mondom ki. Ha értelemnek mondom, okosságát mondom ki. Ha Léleknek mondom, a magam lélegzetvételét mondom ki Őbenne. Ha bölcsességnek mondom, Fiát mondom ki. Ha erőnek mondom, hatalmát mondom ki. Ha jelenségnek mondom, tevékenységét mondom ki. Ha gondviselésnek mondom, jóságát mondom ki. Ha országnak mondom, dicsőségét mondom ki. Ha Úrnak mondom, bírónak mondom. Ha bírónak mondom, igazságosnak mondom. Ha Atyának mondom, mindennek mondom.

Úr, mert mindeneken uralkodik; Atya, mert mindenekelőtt volt, alkotó és teremtő, mert mindent alkotott és teremtett. Magasságbeli, mert mindenek felett áll; mindenható, mert mindent tart és átölel. Mert az egek magasságai és a mélységek mélységei az Ő kezében vannak és nincs hely, ahol időznék vagy megpihenne. Az ég az Ő műve, a föld és a tenger az Ő alkotása, az ember az Ő teremtménye és képmása. A Nap és a Hold és a csillagok az Ő elemei, amelyeket jeleknek állított: időül, napokul és évekül, hogy az embereknek segítségére legyenek és nekik szolgáljanak. És mindeneket Isten alkotott - hiszen azelőtt nem voltak -, hogy felségét műveiből ismerjük és értsük meg.

Antióchiai Szent Theophil



Ha igazad van, megengedheted magadnak, hogy megőrizd a nyugalmad. Ha nincs igazad, nem engedheted meg, hogy elveszítsd. (Mahatma Gandhi)



Isten akarata az, hogy az isteni igazságok ne az értelmen keresztül jussanak a szívbe, hanem a szíven keresztül az értelembe. Mert ismernünk kell az emberi dolgokat ahhoz, hogy szeretni tudjunk, az isteni dolgokat pedig szeretnünk kell ahhoz, hogy megismerhessük azokat.

Pascal

„Mi, akik a nappal fiai vagyunk, legyünk józanok, vegyük magunkra a hit és a szeretet páncélját és mint sisakot, az üdvösség reménységét.” (1Thessz 5,8)

Pál apostol a nappal fiainak nevezi a Krisztusban élő embereket. Erőt adó megállapítás, de egyben óriási felelősséget is ró ránk. Erőt ad, mert tudjuk, hogy fényünk, életünk Krisztus által van, csakis miatta neveztethetünk a nappal fiainak. Ezt a fényt azonban tovább kell adnunk azáltal, hogy józanok vagyunk. A józanság Isten igéjének a megtartását jelenti. Hiszen Jézus, aki maga a testté lett Ige, engedelmes volt mindhalálig, szelíden élte istenfiúi életét. Így kell nekünk is az Isten felé megélt engedelmességben megmutatni józanságunkat. Keresztény életünk azonban akkor lesz védett, ha nem feledkezünk meg nap mint nap magunkra ölteni Isten fegyverzetét. És ez nem színjáték! Hiszen mezítelenül ki indul csatába? Mi is csak Jézussal és fegyverzetben indulhatunk a napi hitharcba! (Tamásy Tamásné)

„Ne higgyetek minden léleknek, hanem vizsgáljátok meg a lelkeket, hogy azok Istentől valók-e, mert sok hamis próféta jött el a világba.” (1Jn 4,1)

Következtethetne az ember úgy is: aki nem ért egyet vele, abban hamis lélek van. Hogy valaki helyesen beszél-e Isten dolgairól, azt csak a Szentírás alapján, Jézusra nézve lehet eldönteni. Szeretettel azonban azoknak is tartozunk, akik nem értenek egyet velünk. (Bozorády Zoltán)

Sokszor menekülünk a szenvedés, az élet elől, de az öngyilkosság nem megoldás gondjainkra és fájdalmainkra. Próbáljuk szenvedéseinket szeretettel elfogadni, Krisztus szenvedésével egyesítve saját és embertársaink lelkének üdvére felajánlani.

Egy szó, ami hirtelen szíven talál,
Elég, hogy összetörve, némán félreállj.
A tengernyi gond között nincs semmi jó,
Sorsod a hullámok közt vergődő hajó...
S mert a célodtól oly messze jársz,
Egy nap úgy döntesz, végleg kiszállsz.

Sose búcsúzz el, minden új nap egy új remény,
Van, hogy elveszítesz mindent, mégis élj a holnapért!
Sose búcsúzz el, mert az éjszaka véget ér,
Újra eljön majd a hajnal, van, ki vár, hogy visszatérj!

Mint a fű a hó alól - tavasz felé -
Szabadon lélegezve tör a fény felé;
Te is úgy érzed, új élet vár,
Ha az álmodhoz hű maradtál.

Sose búcsúzz el, minden új nap egy új remény,
Van, hogy elveszítesz mindent, mégis élj a holnapért!
Sose búcsúzz el, mert az éjszaka véget ér,
Újra eljön majd a hajnal, van, ki vár, hogy visszatérj!

Sose búcsúzz el, minden új nap egy új remény,
Van, hogy elveszítesz mindent, mégis élj a holnapért!
Sose búcsúzz el, mert az éjszaka véget ér,
Újra eljön majd a hajnal, van, ki vár, hogy visszatérj!

Te is úgy érzed, új élet vár,
Ha az álmodhoz hű maradtál!

Sose búcsúzz el, minden új nap egy új remény,
Van, hogy elveszítesz mindent, mégis élj a holnapért!
Sose búcsúzz el, mert az éjszaka véget ér,
Újra eljön majd a hajnal, van, ki vár, hogy visszatérj!

Sose búcsúzz el!


„Szeretlek, Uram, erősségem!” (Zsolt 18,2)

Van egy gyülekezeti imacsoport, amely azért jön össze hétről hétre, hogy imában hordozzon embereket, ügyeket. Például a gyülekezet megerősödését. A misszió ügyét. Egyes tagjai konkrét baját. Ezek az emberek nem híres misszionáriusok, apostolok vagy reformátorok. Hanem mint mi: néha erős, néha fáradt, gyenge vagy idős emberek. Ebből az igéből tudják, hogy nekik: van erejük. S kérni, zörgetni mernek. Ahonnan az ő erejük van, ott a mi számunkra is van elegendő. (Kőháti Dorottya)

A szegénység csaknem mindig egyenes arányban áll a tehetséggel. (Plehanov)

Akiket emberi méltóságukban sértenek, akiket betegség sújt, akiket megfosztanak jogaiktól… Tudjátok meg: az ilyen emberek a mi tanítómestereink, akiket nagyon gyengéden kell szeretnünk és őszintén tisztelnünk.

Marillac Szent Lujza

„Amit csak akar az Úr, megteszi az égen és a földön és a mélységes tengerekben.” (Zsolt 135,6)

Az elbizakodott emberiség néha kap egy figyelmeztetést, hogy nem ő az úr égen, földön. Nemrégiben az izlandi tűzhányó hetekre megbénította Európát. Pusztít, rombol az árvíz, az esőzés. (7. v.: „Felhőket hoz fel a föld széléről, villámokat szór, ha esik az eső, szelet bocsát ki kamráiból.”) Ez az ige a hívő ember globális aspektusból kiinduló csodálatát, örömét mutatja fel: ez a mindeneken Úr Isten „igazságot szolgáltat népének, és megkönyörül szolgáin”. (Kőháti Dorottya)

Az öröm a keresztények megkülönböztető jegye. Az örömtelen keresztény vagy nem keresztény, vagy pedig beteg. Valami nincs rendben az egészségével. A keresztények egészsége az öröm. A keresztény ember öröme a béke és a szeretet megőrzője. Ki adja nekünk ezt a békét? A Szentlélek.


Az őszinte ember Isten legnemesebb alkotása. (Alexander Pope)

Életének bizonyos szakaszaiban a keresztény embernek szükségszerűen a látszat ellenére kell hinnie, remélnie minden reménytelenség ellenére. Elkerülhetetlenül lesznek olyan helyzetek amikor nem tudjuk megérteni, hogy Isten miért így cselekszik, mert Isten titokzatos és érthetetlen bölcsességével találkozunk.

Részlet a "Keresd a békét, és járj a nyomában!" (P. Jacques Philippe) című könyvből.

„Isten nem vetette el az ő népét, amelyet eleve kiválasztott.” (Róm 11,2a)

Isten hű, ha mi hűtlenkedünk is – ezt érthetjük meg mai igénkből. Nagyon fontos ezt magunkban tisztázni. Természetesen nem azért, hogy bátran vétkezzünk Isten ellen és felebarátunk ellen. Isten nem a bűnre szabadít fel minket. A félelmeinkből, az állandó kényszeres megfelelni akarásunkból akar kimenteni azáltal, hogy azt hirdetteti nekünk: nem veti el népét, népe tagjait, azaz téged és engem sem. Miből fakad ez a hűség? Isten lényegéből, aki maga a szeretet. Ő Fiában tette érthetővé a világ minden embere számára, hogy szereti, és hű az emberhez, nem akarja elveszni látni. Drága testvér, aki a keresztségben elpecsételt vagy az ő számára, áldd és magasztald Istent, aki hű hozzád! (Tamásy Tamásné)

Istenünk, segíts, hogy rád tekintsünk, s ne erre a világra; hogy ne féljünk a haláltól, hanem bízzunk Jézus kereszthalálának értelmében. Hadd lássuk a nyitott sírt, s az ő feltámadását, tudva, hogy mivel Jézus legyőzte a halált, biztonságban vagyunk. Köszönjük, hogy elveszed félelmeinket, és békességet adsz. Ámen

Jézus nem az igazakért jött, hanem a bűnösökért...

Könyörgés és hálaadás úgy tartoznak együvé, mint a szájnak a két ajka.

„Miért tart fájdalmam szüntelen, miért nincs gyógyulás súlyos sebemre? Olyan vagy hozzám, mint a csalóka patak, amelyben nincs állandóan víz.” (Jer 15,18)

„Egyetlen ismeret van, a többi csak toldás: alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra.” (Weöres Sándor: A teljesség felé) A hit megtart. A hit, ami ajándék, amit kérhetek, amit megkaphatok, amit megőrizhetek, amiben növekedhetek, ami által megszabadulok. Alattam a föld, a realitás: a bajok, fájdalmak, sebek, terhek, amelyek lehúznak. Amelyektől még őt sem látom, csak mint csalóka patakot érzékelem. Fölöttem az ég: elérhetetlen messzeségben. A kettő között, illetve a kettőben ott vagyok én. De nem mindegy, hogyan… Keressük mi is a fokokat, bennünk is van létra. (Kőháti Dóra)

- Mondd, szerinted létezik egyértelmű igazság?

- Igen. Mindenkinek a magáé.

Ez minden konfliktus forrása.

Vavyan Fable

Nem csupán cselekvéssel, szenvedéssel is lehet nagyot alkotni. (Boda László)

Példakép lenni a gyermekek előtt mély szeretet nélkül olyan, mintha hold lennél, amely világít ugyan, de semmi meleget nem ad. Légy melegítő nap, mely sugaraival mindent beragyog.

Rossz voltam, s te azt mondtad, jó vagyok.

Csúf, de te gyönyörűnek találtál.

Végig hallgattad mindig, amit mondtam.

Halandóból így lettem halhatatlan.

Pilinszky János

„Urunk, Istenünk, más urak voltak gazdáink, nem te, de csak a te nevedet dicsérjük.” (Ézs 26,13)

Igen, mindenféle urak és uraságok szolgálatába szegődünk, néha tudatosan, néha meg csak utólag ráébredve rossz választásainkra. És még ezekből a szolgaságokból is van kiút, van korrekciós lehetőség, van megtérés. Más urak: féltékenyek, kegyetlenek, érzéketlenek, bennünk csak uralmuk megerősítése fontos, semmi más. Az égi hatalomnak én magam kellek; ahogyan én szomjazom a vízre egy tikkasztó napon, úgy szomjazik személyesen rám, s nem nyugszik, míg hozzám el nem ér. Hogy is lehetne összehasonlítani más uracskákkal, királyocskákkal, akik saját dicsőségüket keresik? Ha megértem, átérzem mindezt, hálásnak kell lennem, s átmenni egy másik királyságba, az „Ő szerelmes Fiának országába”. (Balogh Éva)

A jó cselekedet igazi jutalma az, hogy megtettük azt a jót. (R.W.Emerson)



A legcsekélyebb adományért is légy háládatos, s méltó leszel nagyobbak vételére. (Kempis Tamás)



A megbocsátás a talaj, amelybe az Úr beleplántálta érzelmi gyógyulásunkat és képességünket, hogy újból szeressünk.



Az imádság erejében rejlik a gyermeknevelés művészete. (Trudel)



Az őszinteség a legjobb politika. (Miguel de Cervantes)



Csak addig vagyunk szigorúak mások iránt, míg magunkat nem ismerjük. (Eötvös)

„Gondunk van a tisztességre nemcsak az Úr előtt, hanem az emberek előtt is.” (2Kor 8,21)

Isten igéje ma nagyon komolyan figyelmeztet bennünket arra, hogy életünket mindennap a teremtő Isten és embertársunk előtt egyaránt tisztán kell élnünk! Bizony hajlamosak vagyunk arra, hogy Isten szavát csak félig teljesítsük: Istenünknek valljuk, ellátogatunk házába, adományainkkal segítjük övéit. Isten azonban azt akarja, hogy a felebarát felé is tisztességesen éljünk. Erre János levelében is figyelmeztet: „…aki nem szereti a testvérét, akit lát, nem szeretheti Istent, akit nem lát.” (1Jn 4,20) (Tamásy Tamásné)

Ha valaki sikeres akar lenni, akkor hibái számát meg kell dupláznia.


Hinni annyit tesz, mint bízni, és pedig teljesen bízni Isten Fiának személyében, munkájában, érdemében és hatalmában.

„Jöjjetek, boruljunk le, hajoljunk meg, essünk térdre alkotónk, az Úr előtt!” (Zsolt 95,6)

Ha Isten nagyságát, dicsőségét, szentségét kapiskálni kezdi az ember, csak leborulni tud. Vagy mint Péter: találkozik Jézussal, és kezd feltárulni előtte személyének titka (bár még mennyire nem ismeri…), s megremeg, amikor ez a Jézus hívja őt követésre. Csak azt tudja megvallani, hogy saját erejéből nem képes megfelelni. „Menj el tőlem, mert bűnös ember vagyok, Uram!” (Lk 5,8) Valami hasonló remegést érzünk mi is, amikor a Krisztusban való találkozásban feltárul Isten igazi valója, irántunk való, áldozatot nem kímélő szeretete. S hogy mit kíván tőlünk, ha igazi keresztény életet akarunk élni. (Kőháti Dorottya)

„Mária így imádkozott: „Magasztalja lelkem az Urat, és az én lelkem ujjong Isten, az én Megtartóm előtt.”” (Lk 1,46–47)

Kiváltságos lelkiállapot az ujjongásé. Az ember teljes szívét megnyitva örül annak, hogy minden a legjobb, legszebb rendben történik. A világ szétszóródott puzzle-darabkái egésszé állnak össze, az egész lét értelme és célja átláthatóan és érezhetően csak ő. Az ujjongás a legnagyobb istendicséret. A Szentírás azt mondja: az Úr a hálás szívet értékesebbnek tartja bármilyen más áldozatnál. Különleges kegyelmi állapot ez, értékét az is emeli, hogy nem tart örökké. Mária előtt még ott van a gyász és veszteségek megtapasztalásának iskolája, de itt és most önmagát odaadva tud örülni Istennek. A meghatott kislány a világ egyik legszebb magasztaló imáját mondja el, nem sejtve, hogy majd évszázadokon keresztül bölcs teológusok elemzik és magyarázzák minden apró részletét. A hálás szív költészete ez, semmi máshoz nem hasonlítható, semmi mással nem keverhető össze. (Balogh Éva)

„Nagy irgalmaddal mégsem semmisítetted meg és nem hagytad el őket.” (Neh 9,31)

Az Istennel való megbékélés egész életemet új alapra helyezi. Száznyolcvan fokos fordulat ez, hiszen eddig magam voltam életem középpontjában. Amiben bízom, annak az alapját Isten vetette meg, ő tartja kezében. A kereszténység nem „magánügy” abban az értelemben, hogy a fenti igét sem elég magunkban forgatni, hanem tudatni kell a világgal. Egy atomjaira hulló, értékválságban lévő világgal. Nem hagyott el az Isten, mi se hagyjuk el őt – ez az egyedüli esélyünk és jövőnk. (Kőháti Dóra)

Sok lelki erő fakad a kitartás közepette. Légy kitartó!

Szárnyaival oltalmaz, tollai alatt menedékre lelsz, hűsége a védőpajzsod. Zsoltárok 91.4

A kicsi gyertya oly messze sugárzik! Jótett ragyog így a silány világban.

Shakespeare

A National Geographicben egyszer egy érdekes cikk jelent meg. A Yellowstone National Parkban erdőtűz ütött ki. Miután sikerült a tüzet eloltani, megkezdték a károk felmérését, és mindent tüzetesen átvizsgáltak a leégett területeken.
Az egyik erdőőr, ahogy a hamuban kotorászott, talált egy elpusztult madarat. Ahogy közelebb ment és jobban megvizsgálta, meglepetésére talált 3 élő kis fiókát az elpusztult madár szárnyai alatt.
A szerető anyamadár a szárnyaival betakarva védte fiókáit. Bár elrepülhetett volna, de hiába a füst, a forróság, hajlandó volt meghalni kicsinyeiért. Tudta, hogy már eleve a füsttől elpusztulhatnak csemetéi. Mégis vállalta a halált fiókáiért, és védelmezte őket minden nehézség ellenére.

Csodálatos dolog felismerni, hogy a természet visszatükrözi alkotója szeretetét!

A szeretet a keresztyének ismertetőjegye. (Gary Chapman)


A szeretet arra ösztönöz, hogy a lehetetlennek tűnő feladatoktól se riadjunk vissza.

„Aki hisz a Fiúban, annak örök élete van, aki pedig nem engedelmeskedik a Fiúnak, nem lát majd életet, hanem az Isten haragja marad rajta.” (Jn 3,36)

Világos útmutatást kaptunk a mai igében, hogyan lehet a miénk az örök élet. Az első és legfontosabb: Isten úgy szerette az embert, hogy nem akarta, hogy bűne miatt örök kárhozat legyen a része, ezért elküldte Egyszülöttjét, Jézus Krisztust, aki életét adta, hogy kiontott vérével eltörölje adósságunkat. De nem lesz örök életünk, ha nem hisszük, hogy helyettünk vérezett Jézus Krisztus. A hit pedig az engedelmességben lesz teljessé. Ugye tudjuk, hogyan járt a homokra építő ember, mi lett a házával (Mt 7,26–27)? Mi lehetünk okos házépítők: életünkben a hit és a cselekedetek össze kell, hogy tartozzanak! (Tamásy Tamásné)

Aki Isten kegyelmét meg akarja őrizni, legyen hálás, ha kegyelmet kap, és béketűrő, ha az tőle eltávozik. (Kempis Tamás)


Az apák megszentelt élete a fiaknak gazdag öröksége. (Spurgeon)


Az anya a család szíve, és mosolya a szívverés.

Debbie Mumm


Ha majd kivágtad az utolsó fát, megmérgezted az utolsó folyót, és kifogtad az utolsó halat, rádöbbensz, hogy a pénz nem ehető. (Indián mondás)



Ha tudsz egy szóval úgy fordítani a dolgon, hogy megvilágosodjék a kérdés, akkor miért ködösítesz? Ha tudsz egy mosollyal más arcára mosolyt csalni, akkor miért pártolod a mogorvaságot? Ha tudsz egy kézmozdulattal másokon segíteni, miért tartod karjaidat béna lustaságban? Ha tudsz szeretni, miért várod el, hogy előbb mások szeressenek?

Tatiosz

„Jézus mondta: „Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek.”” (Mt 11,28)

Kiket hív ilyen bensőséges szavakkal Jézus? Azokat hívja, akiket mi, emberek inkább elkerülnénk. Mert ziláltak, idegesek, hajszoltak, fásultak, szomorúak. Belefáradtak, sírnak, testi-lelki terheik vannak. Őket mi inkább elküldenénk, hisz van elég bajunk. Jézus magához hívja azokat is, akik úgy érzik, hogy az ő életük már nem alkalmas semmire, elveszett, haszontalan. Nála ugyanis más fogadtatás vár. Azok lehetünk, akik vagyunk; amit kínál, nincs feltételhez kötve. Ennyit kér: jöjjetek, amint vagytok, mindnyájan, őszinte szívvel. (Kőháti Dorottya)

„Nyomorúságomban az Urat hívtam segítségül. Az Úr meghallgatott, tágas térre vitt engem.” (Zsolt 118,5)

Az építészek tudnának arról mesélni, hogy mennyire meghatározza az ember életérzését a tér, amely körülveszi őt. Szűk, alacsony, sötét helyen a lélek is összeszorítva érzi magát. Isten jelenléte olyan lehet számomra, mint ha egy hegycsúcsról néznék le: szabadon lélegezhetek, átlátom a lenti girbegurba utak szövevényét, megértem az idevezető utat is, és erőt kapok a vándorút folytatásához. (Balogh Éva)

Példakép lenni a gyermekek előtt mély szeretet nélkül olyan, mintha hold lennél, amely világít ugyan, de semmi meleget nem ad. Légy melegítő nap, mely sugaraival mindent beragyog.


Remélem, mindig lesz bennem annyi szilárdság és erény, hogy megtartsam azt, amit minden titulus közül a leginkább irigylésre méltónak tartok, a Becsületes ember címet. (George Washington)



Segíts annak, aki segíteni akar.

„Szeretlek benneteket – mondja az Úr.” (Mal 1,2a)

Isten nem akkor kezd el törődni velünk, szeretni minket, amikor mi azt először észleljük, amikor először hallgat meg egy imádságot, vagy ad egy jelet – hanem az anyaméhtől fogva Istenünk, és Jézus a világ végezetéig marad velünk, övéivel. Nem átmeneti állapot az isteni gondviselés, az a szeretet, amellyel Isten szeret, nem olyan, mint a mi véges és feltételekhez kötött szeretetünk. Hiszem, hogy minden helyzetben van megoldás nála, és nincs messze a segítsége. Szeretetvággyal, -ínséggel van tele az emberiség, és keresi a fogódzót. Bár meglátnánk már végre az igaz szeretet forrását: „Én szeretlek benneteket” – mondja az Úr. (Kőháti Dóra)

A GYÖNGÉK IMÁJA

Jó Uram, aki egyként letekintesz
bogárra, hegyre, völgyre,
virágra, főre, szétmáló göröngyre, -
Te tudod jól, hogy nem vagyok gonosz,
csak nagyon-nagyon gyönge.

Mert pókháló és köd a szív,
selyemszőttes az álom,
pehelykönnyű és szinte-szinte semmi,
s én erőtlen kezem
még azt sem tudja Hozzádig emelni.

De azért vágyaim ne dobáld a sárba,
ami az Óceánnak legdrágább,
legkönnyesebb gyöngye!
Hiszen tudod, hogy nem vagyok gonosz,
csak gyönge, nagyon gyönge.

Dsida Jenő


A hívő élet középpontja nem a templom, hanem az otthon. (Stanley)


A megbocsátás a talaj, amelybe az Úr beleplántálta érzelmi gyógyulásunkat és képességünket, hogy újból szeressünk. (John Nieder és Thomas M. Thompson)

„A nyomorultak és a szegények vizet keresnek, de nincs, nyelvük kiszárad a szomjúságtól. De én, az Úr, meghallgatom őket.” (Ézs 41,17)

A második világháború alatt a budai Várhegy mélyén sziklakórház működött. Áramfejlesztője volt, ám a vízutánpótlás az ostrom alatt akadozott. Sokan szomjan haltak, vagy a víz hiányában elmaradt műtétek, elfertőződött sebek miatt vesztették életüket. A test szomjúságával ellentétben a lélek szomjan halására ritkán gondolunk. Előbbitől félünk, teszünk ellene, utóbbival – hogy tiszta, szent, isteni szót, lelket felemelő igét kapjunk nap mint nap, s abból épülve éljünk egészséges lelki életet – törődünk-e? Nem kellene kitárni lelkünk kiszáradt tájait Isten életet fakasztó vizének? (Kőháti Dorottya)

A Tábor magaslata lehet a betegszoba, a halálos ágy és az elhagyott országút is. Ahol ugyanis Krisztus az Ő dicsőségét egy lélek előtt kiváltképpen kijelenti, ott van a Tábor magaslata. (Kroeker)



Amikor meglátta, hogy Péter és János be akar menni a templomba, alamizsnát kért tőlük. Péter pedig Jánossal együtt rátekintett, és azt mondta: "Nézz ránk!" Ő felnézett rájuk, remélve, hogy kap tőlük valamit. Péter ekkor így szólt hozzá: "Ezüstöm és aranyam nincsen, de amim van, azt adom neked: a názáreti Jézus Krisztus nevében, kelj fel, és járj!" (ApCsel 3:3-6)

A templomba igyekvő tanítványokról nem tudjuk, hogy milyen messze laktak Isten házától és mi mindent láttak útközben, de a templom közvetlen közelében ott volt a nyomorúság. Ez az ő esetükben egy kolduló, születése óta sánta férfi képében jelent meg.
Igazából a nyomorúság mindenütt jelen van. Nemcsak a templomon kívül, hanem azon belül is, ha már bent vagyunk. Hiszen minden templomba járó ember hordoz nyomorúságokat. Vegyük észre és vigyük az Úr elé a nyomorúságot hordozó embereket! Vegyük észre ne csak a saját magunk, hanem mások nyomorúságát is!
Péter és János elmehetett volna a kolduló sánta mellett azzal a gondolattal, hogy van nekem bajom elég, minek magamra venni még más baját, de nem így tettek.

Egyre több nyomorúság van e világon, és nekünk, hívő embereknek vigyáznunk kell, hogy ne legyünk érzéketlenek, közömbösek. Könnyű ugyanis elfordítani tekintetünket, de Jézus a felelősség vállalására bíztat bennünket. Átérezzük ezt egy-egy élethelyzetben?



Az ember a külsőt, Isten a belsőt látja. Az ember a cselekedetekre néz, Isten pedig a szándékra. (Kempis Tamás)


Az istenfélő emberek első és legfontosabb feladata a türelem gyakorlása. (Steven Saylor)


Ebben az életben nem tehetünk nagy dolgokat. Csak kis dolgokat tehetünk, nagy szeretettel.

Teréz anya


Emberek vagyunk, gyengék vagyunk, sokszor elesünk. Jó, ha ilyenkor ahelyett, hogy bukásunk végett nagyon elcsüggednénk és kedvünket vesztenénk, inkább bűnbánatot tartanánk, imádkoznánk és valami jót is tennénk elégtételül. De mindezt alázatos lelkületben, mert mi nem érdemelhetjük ki Isten megbocsátását, az nem a mi érdemeinktől függ, Ő azt ingyenesen adja nekünk Jézus Krisztus megváltása által. A mi válaszunk tehát elsősorban hálából szülessen, hogy Isten ismét irgalmas hozzám és felemel engem, mert feltétel nélkül szeret.

Add Jézusom, hogy sose a csüggedés és az elkeseredés, hanem a Te irgalmas Szíved győzzön szívünkben, hogy az általad kiengesztelődött szív talajából a Te szereteted virága nyílhasson ki bennünk!

„Éppen azért: ne legyetek meggondolatlanok, hanem értsétek meg, mi az Úr akarata.” (Ef 5,17)

De mi is velünk az Úr akarata? Ha a Tízparancsolat alapján megvizsgáljuk életünket, ha titkolt és nem titkolt dolgainkat Isten igéjének fényébe állítjuk, törvényével lemérjük – akkor elveszettek vagyunk. Büntetésre és halálra méltók. Ha megítél, nincs mentségünk: nincs senki sem, aki megállhatna előtte. Mégis minden reggel azzal kelhetünk fel, és kezdhetünk új napot, hogy van mentség – bár nem a mi igaz tetteinkért. Jézus Krisztus véréért van bocsánat. A törvény nem elavult, ósdi parancsolat: ma is érvényes, de az evangélium erőteljesen szól, és értünk hangzik! Térjünk meg hozzá ma és újra és újra, adjunk hálát azért, hogy az ítélő Isten, a megváltó és megszentelő Isten magához ölel. (Kőháti Dóra)

Fecsegők ellen ne küzdj szavakkal: mindenkinek megadatott a beszéd, a lélek bölcsessége keveseknek. (Cato)


Istenem, aki irgalmas vagy a nyomorulthoz, bocsáss meg nekem, egy bűnösnek, adj életet egy halottnak, megigazulást egy gonosznak, kegyelmed kenetét egy megkeményedett szívnek. Végtelenül kegyes Isten, hívj vissza engem, egy szökevényt, vonzz magadhoz egy lázadót, emelj föl egy elesettet, támogasd a lábon állót, vezesd az úton haladót!

Aquinói Szent Tamás

„Megfeledkezik-e csecsemőjéről az anya, nem könyörül-e méhe gyermekén? Ha mások megfeledkeznének is, én nem feledkezem meg rólad!” (Ézs 49,15)

Mindig különös érzés fogott el ezt az igét olvasva. Hozzám hasonlóan talán minden édesanya elgondolkodik azon, hogy vajon el, illetve meg tudna-e feledkezni gyermekéről. Ha távol vagyunk is tőlük, ha sok elfoglaltságunk miatt viszonylag kevés időt töltünk is velük, gondolatainkban, szívünkben, sőt imádságainkban is ott vannak gyermekeink. Hatalmas öröm tehát azt tudni, hogy Isten mennyivel inkább nem feledkezik meg rólunk, szeretteinkről, gyülekezetünkről, országunkról. (Tamásy Tamásné)

...nem kell gondolkoznod azon, helyesen cselekszel-e. Ha helyesen cselekszel, tudni fogod.

Maya Angelou

„Péter így szólt: „Az én lábamat nem mosod meg soha.” Jézus így válaszolt neki: „Ha nem moslak meg, semmi közöd sincs hozzám.”” (Jn 13,8)

Aki úgy fürdet meg, hogy a lábamat is megmossa, még akkor is, ha az csúnya, piszkos, poros, ormótlan: azzal intim közösségbe kerülök, ismeri a hibáimat, a gyengeségeimet, a testem-lelkem. Ez bizony nem „cicamosdás”… Jézus nem éri be a formális kapcsolattal. Egészen a közelembe jön, a lábamig lehajol. Csak az első percekben tűnik ez megszégyenítőnek, zavarba ejtőnek, de aztán csodálatos védettséget, oltalmat élhetek át a közelségében. (Balogh Éva)

"Szeretném, ha jobbra fordulna annak az embernek a sorsa, de én nem tudok segíteni." - Valóban nem tudok segíteni? Mindig van mód, hogy segítsünk a másikon, ha néha máshogy nem is, az érte elmondott fohászt Isten meghallgatja.


Tudatában vagy annak, hogy holnap, ha meghalnál, a közösség, amelynek dolgozol, könnyedén, egyik napról a másikra képes más valakivel helyettesíteni Téged. A család azonban, amelyet elhanyagolsz, többé-kevésbé érezné hiányodat mindig a további életében. Soha nem felejtenének el, ellentétben a munkahelyeden ahol 5 év múlva már azt se tudnák szemüveges voltál, vagy sem, túlóráztál ezerrel vagy sem.... És mégis egyre jobban és jobban belemerülünk a munkánkba ahelyett, hogy a családunknak szentelnénk több időt...

A boldogságot csak az bírja el, aki elosztogatja. A fény csak abban válik áldássá, aki másnak is ad belőle.



A keresztyén ember a világ csodája, az Ördög ijedelme. A szíve tele örömmel, a szeme könnyel, a szája fohásszal, a keze jó cselekedettel. (Luther Márton)


Aki igent tud mondani a Lélek vezetésére, az megfelelő időben hit által nemet is tud mondani a test kívánságaira.

„Áldott az Úr, aki nyugalmat adott népének, Izráelnek egészen úgy, ahogyan megígérte.” (1Kir 8,56a)

Salamon király templomszentelési imádságának egyetlen mondatán keresztül szólít meg ma minket a teremtő Isten. Ez az egy mondat világossá és érthetővé teszi számunkra, hogy nyugalma az embernek egyedül Isten által lehet. Igazi nyugalmat csakis a nyugalom napját megszentelő Isten által és az ő áldása által kaphatunk. Nekem ez áldott tapasztalásom. Kívánom, hogy sokaknál így legyen! (Tamásy Tamásné)

"Amikor Jézus odaért, felnézett, és így szólt hozzá: "Zákeus, szállj le hamar, mert ma a te házadban kell megszállnom." Ekkor sietve leszállt, és örömmel befogadta. Akik ezt látták, mindnyájan zúgolódtak, és így szóltak: "Bűnös embernél szállt meg."" (Lk. 19:5-7)

Feltűnt már, hogy mindig az keverte bajba Jézust, hogy bűnösökkel evett? Mindig összeakadt a bajsza a vallásos emberekkel, mert mindig rossz társasággal látták.
El tudod képzelni, hogy a bloggerek mit össze nem írkálnának ma Jézusról, ha Zákeussal, egy korrupt politikussal vacsorázna? A társasággal elkövetett botlások a legfelkapottabb kritizálható témák manapság.
Gyakran kapok vádló szemrehányásokat amiatt, hogy kikkel töltöm az időmet. Azért vagyok ezekkel az emberekkel, mert evangélista vagyok. Az a célom, hogy hidat építsek a saját szívem és a hitetlenek szíve közé, a szeretet hídját, amit Jézus tud használni, hogy elérje őket.
Jézus a betegekért, a megtörtekért és a bizonytalanságban élőkért jött a földre, akiket a hívők figyelmen kívül akarnak hagyni. Azért jött, hogy betöltse az ő legnagyobb szükségüket a szeretetével.
Az egyik legnagyobb szükségünk az életben, hogy biztonságban érezzük magunkat, hogy értékesnek érezzük magunkat, hogy érezzük, hogy elfogadnak. Emiatt két dolgot teszünk folyton: értékelünk és hasonlítunk. Állandóan ezt csináljuk tudatosan és tudatalatt is. Megítéljük önmagunkat négy világi szempont szerint, amik nem is számítanak:
- Megjelenés. Hogy nézek ki? Az általános felfogás szerint minél szebb vagy, annál fontosabb és értékesebb vagy.
- Gazdagság. Ha sok mindenem van, akkor biztosan többet is érek.
- Siker. A díjaid, hírneved és kinevezéseid alapján méred, mennyit érsz?
- Elfogadottság. Hányan kedvelnek? Mennyire vagyok népszerű?
Az a probléma ezzel az értékrenddel, hogy nem stabil. A szépség múlik a korral; a vagyon elértéktelenedik; valaki felülmúlja a sikereidet; és soha nem fog mindenki kedvelni.Kutatások kimutatták, hogy hajlamosak vagyunk arra alapozni az önbecsülésünket, hogy mit gondolunk, az életünkben a legfontosabb ember mit gondol rólunk. Tehát javaslom, hogy legyen Jézus Krisztus a legfontosabb ember az életedben, mert ő mindig megmondja neked az igazat. Az egyetlen szilárd alapja az lehet az önértékelésednek, hogy felfogod, mennyit érsz Istennek. Mikor úgy látod önmagad, ahogy Isten lát téged, az átformál.

Forrás: Napi remény


Amíg éretlen vagy, addig fejlődsz. Amint megértél, elkezdesz rothadni!
(Ray Kroc)


Az emberi természet sajátossága, hogy túl kell emelkednie az emberi természeten. (F. Schlegel)



Az ima önkéntes harc az emlékezésért, amely jelenvalóvá tesz minket az örökké Jelenvaló számára, amely éberré tesz az éberen Szerető számára, amely irgalmassá, szelíddé, istenfélővé tesz.

Az ima annak az embernek kiáltása Istenhez, aki elengedett minden más támaszt.



Ékkövek vagy virág helyett barátod szívébe plántáld bele egy szép gondolat ajándékát. (George MacDonald)



Istent belevinni még az örömeinkbe is, nem azt jelenti, hogy hétköznapivá tesszük Őt, hanem örömeinket tesszük ünnepivé. (Stanley)

Istenünk, adj készséges szívet, hogy befogadhassunk mindent, ami szép, jó és igaz, s adj világos látást, hogy elutasíthassunk mindent, ami hamis, ami rút, ami rossz.
Teremts bennünk tiszta szívet, Istenünk, hogy jó gazdái lehessünk ennek a világnak. Ne szennyezzenek be minket gonosz indulatok, gyűlölet, harag, viszálykodás. Egyetértést adj nekünk! Add, hogy fiatalok és idősek egyre jobban megértsük: csak akkor leszünk igazán emberek, ha tiszta a szívünk.


Jézus, kegyeknek szent kegye,
Minden reménynek öröme,
Forrás, kegyelmek kútfeje,
Szívünknek édes gyönyöre.

Jézus, bűnösnek nagy remény,
Hozzád esdőknek jó kenyér,
Hozzád vágyóknak drága fény,
Hozzád jutóknak égi bér.

Jézus, szerelmed ad vigaszt,
Lélek-frissítő hűs patak,
Betölt, elolt nagy szomjakat,
De vágyunk újra lángra kap.

Ó, drágalátos Jézusunk,
Sóhajtva hozzád fordulunk,
Téged keresve kutatunk,
Legbensőnk kérlel, légy Urunk!

Jóságos Úr, te légy velünk,
Világoddal légy reggelünk,
Éjből fényedbe merülünk,
Édességeddel eltelünk.

Jézus, jóság és szeretet,
Megfoghatatlan szent kegyed;
Szívünk csodásan egy veled,
Hozzád fűz égő szeretet.

Szűznek virága, gyermeke,
Jézus, szívünknek mindene,
Dicsérjen ajkunk éneke,
Örök boldogság tengere.

„Kegyelem néktek és békesség attól, aki van, és aki volt, és aki eljövendő.” (Jel 1,4)

Köszönjük meg Isten áldását a múltért, a jelenért, és kérjük a jövőért. Adjunk hálát Istennek a mindennapi napfelkeltéért s az esti naplementéért. Legyünk hálásak az asztalnál, amikor ételünket magunkhoz vesszük, és legyünk hálásak sorsunk jó úton tartásáért. Soha ne feledjük: az Úr Isten óvó tekintete vigyázza minden lépésünket. (Kuthy Ilona Ágnes)

„Körülfontak a halál kötelei, nyomorúságban és bánatban vagyok. De az Úr nevét hívom segítségül: Ó, Uram, mentsd meg életemet!” (Zsolt 116,3–4)

Az első mondatot bárki elmondhatja. Az emberiség örök jajkiáltása évezredek óta hangzik. Háborúk, csapások, járványok vagy „csak” a mindennapi élet terhei, a betegség, öregség, majd a halál kapujába érkezés. Nyomorúság és bánat – innen nézve nincs erős, végleges fogódzkodó. És akkor jön a „de”. A más perspektívából látás. Mert Isten nem hagyta magára a világot! Ez nem önvigasztaló mantra, fikció, hanem tény! Isten kinyilatkoztatta magát, szólt igéjében, próféták által, megígérte, hogy közénk jön, és Jézusban ígéretét be is váltotta. Nem félni, sírni vagyunk e földön! Az Úr ma is erős várunk. (Kőháti Dorottya)

„Maga a Lélek tesz bizonyságot a mi lelkünkkel együtt arról, hogy valóban Isten gyermekei vagyunk.” (Róm 8,16)

Az állandó Jelenlét. Aki mellett sosem vagyunk egyedül. Az istengyermekség tudata, amelyet ő helyezett el a szívünkbe, mint egy jelzőfényt. Bármi történjék, az övé vagyok, s ez határozza meg legerősebben a létemet. (Balogh Éva)

A hit titkai fölötte állnak annak a szintnek, ahol a dolgok még állíthatóak és tagadhatóak. (Simone Weil)


A KERESZT HIMNUSZA

Most minden földi szenvedés dicsérje az Urat:
Dicsérje Őt szegénység és száműzetés.
Dicsérje Őt csalódás, kitagadottság, hontalanság.
Dicsérje Őt oltatlan szomj és nyugtalanság.
Dicsérje Őt fénnyel tusázó kincs elme.
Dicsérje Őt a Természet sötét gyötrelme...
Dicsérje Őt szeretet kínja: szent és drága.
Dicsérje Őt a lélek árvasága.
Dicsérje Őt a lelki börtön, szellemek fogsága.
Dicsérje Őt a bűnnek mardosása.
Dicsérje Őt a bűnbánóknak sóhaja.
Dicsérje Őt múlások vontatott jaja.

Dicsérje Őt halál keserves végcsapása is...
Mert boldog lett a földi kín:
beléje szeretett
a Szeretet...
Íme a Kereszt fája,
min a világ Üdve megfeszíttetett...

Gertrud von Le Fort


A mi evangéliumunk az “annak dacára” vallása. Jelszava nem így kezdődik: “feltéve, ha…” hanem így: “még akkor is, ha…” mindig örvendező. (Stanley)


Akár kicsiny, akár nagy légyen a te bajod, igyekezz, hogy mindent békével viselj. Ne mondd, hogy ettől vagy attól az embertől ezt föl nem vehetem; de nem is kell, hogy ezeket eltűrjem, mert nagy kárt okozott és olyat hány fel nekem, mit sohasem gondoltam; de mástól szívesen fölveszek egyet-mást, amit elviselhetőnek látok. Oktalan gondolkozás ez, mely nem tekint a türelem erényére, sem arra, aki majd megjutalmazza azt, hanem inkább a személyekre és a szenvedett bántalmakra néz. Nincs igazi béketűrése annak, aki csak annyit akar szenvedni, amennyi neki tetszik, s csak attól, aki neki tetszik. Az igazán béketűrő nincs tekintettel arra, hogy mely embertől, elöljárójától, magához hasonlótól vagy alattvalótól, jó és szent férfiútól vagy gonosztól és méltatlantól kell-e valamit elviselnie. Hanem bármely teremtmény részéről, akárhányszor érje őt bármekkora kellemetlenség, az Isten kezéből hálával fogadja és igen nagy nyereségnek tekinti. Mert Isten előtt mi sem marad érdem nélkül, bármily csekélyet is szenvedünk Istenért. Készen légy tehát a harcra, ha győzni akarsz. Küzdelem nélkül a türelem koronáját el nem nyerheted. Ha pedig a koronát kívánod, emberül küzdj és békével tűrj. Munka nélkül nincs nyugalom, küzdelem nélkül nincs győzelem.

Uram, tegye lehetővé a Te kegyelmed, amit természetem lehetetlennek tart. Te tudod, hogy csak igen keveset bírok tűrni, s hogy csekély kellemetlenség is hamar kislelkűvé tesz. Minden megpróbáltatás legyen a Te nevedért előttem kedves és kívánatos, mert éretted szenvednem és bántalmaztatnom az én lelkemnek nagyon üdvösséges.

Kempis Tamás

„Akinek életútját kedveli az Úr, azt még ellenségeivel is összebékíti.” (Péld 16,7)

Kórházakban járva tapasztalom annak a fontosságát, hogy az életből való elmenetel előtt meg tudjunk békülni egymással, még a hosszú ideje ellenfelünkkel, haragosainkkal is. Felemelő érzés, ha tanúja lehetek egy-egy kibékülésnek a betegágy mellett. Még ennél is csodálatosabb, ha valaki nem várja meg a legvégső napokat, hanem Istentől kapott bölcsességgel és szeretettel az engesztelés útjára mer lépni. (Balogh Éva)

Amilyen nagynak látjuk bűneinket, olyan fokú a Jézus iránti szeretetünk.


Az alázatosság minden más erény anyja.



Az együttérző ember összegyűjti saját készletét békéből, bizalomból, kreativitásból, izgalomból és leleményességből, aztán nagylelkűen megosztja másokkal, bátorításul.



Az élet olyan, mint egy vonatutazás. Gyakran beszállunk, kiszállunk. Vannak balesetek, néhány megállónál meglepetésekkel találkozunk, míg mély szomorúsággal a másiknál.
Amikor megszületünk és felszállunk a vonatra, olyan emberekkel találkozunk, akikről azt hisszük, hogy egész utunkon elkísérnek: a szüleink. Sajnos a valóság más. Ők kiszállnak egy állomáson, s mi ott maradunk nélkülözvén szeretetüket, együttérzésüket, társaságukat. Ugyanakkor mások szállnak fel a vonatra, akik fontosak lesznek számunkra. Ők a testvérek, a barátaink, és mi szeretjük ezeket a csodálatos embereket. Néhányan, akik beszállnak, csupán kis sétának tekintik az utazást. Mások csak szomorúsággal találkoznak útjuk során. Mindig vannak olyanok, akik készek segíteni a rászorulókon. Néhányan, amikor kiszállnak, el nem múló hiányérzetet hagynak maguk után. Lehetnek olyanok, akiket nagyon szeretetünk, mégis másik vagonban utaznak. Ilyen az utazás, telve kívánalmakkal, vággyal, fantáziával, reménnyel és csalódással... és visszafordulni nem lehet.

„Az Úr látja az ember útjait.” (Péld 5,21)

Isten látja lelkem – hívjuk tanúul az Úristent. Milyen sokszor mondjuk, talán bele sem gondolva, milyen súlyos, komoly szavak! Hiszen Isten lát minden rejtett, kozmetikázott bűnt is. Látja romlott, igazi valónkat. Látja az ember szívét, lelkét azzal a látással, amely természetesen nem a szem látása. Vajon tudom-e úgy látni önmagamat és a világot, ahogyan Isten látja? Az Atya a Krisztusban teremtett engem és az egész világot, és Krisztusban jónak, szeretetre méltónak, megváltottnak látja azt (vö. Róm 11,36). E mélyebb látás azt mondja, hogy van remény, mert megváltottak vagyunk, és az evangélium bolondsága életünk egyetlen, sziklaszilárd örömhíre. (Kőháti Dorottya)

Ha segíteni már nincs mód a bajon, adj túl minden keserves sóhajon. Ki azon jajgat, ami már megesett, a régi bajhoz újakat keresett.

William Shakespeare


Igaz tény: képzeletünk még a rabságban is szabad marad.


Isten mindig ott található, ahol befogadják. Az ő kedvenc helye, a gyenge és megsebzett emberi szív, ahol a fájdalom miatt panaszkodik vagy elnémul, ahol szeretnek és kiáltoznak, ahol reménykednek a remény ellenére is, ahol sírnak és nevetnek, ahol félik az isteni igazságszolgáltatást, ugyanakkor sóvárognak irgalma után.

Elie Wiesel

„Nézd, én ma áldást és átkot adok elétek. Áldást, ha hallgattok az Úrnak, Isteneteknek a parancsolataira, de átkot, ha nem hallgattok az Úrnak, Isteneteknek a parancsolataira.” (5Móz 11,26–28)

Elgondolkodtat-e bennünket az, hogyan férhet meg egy lapon, sőt egy igében Isten neve mellett ez a két szó: áldás és átok?! Származhat Istentől, az egyedüli jótól valami rossz? Bátran kijelenthetjük, hogy Isten nem fog senkit sem megátkozni, hanem az rekeszti ki önmagát az isteni áldás alól, aki elveti Isten szavát, parancsát, jelenlétét. De az is lehet, hogy bűnei következményei miatt átkos helyzeteket fog okozni önmagának és környezetének. Kedves Testvérem! Kérd Istenedet Krisztus Jézus által, hogy tudd az élet útját választani, és így az áldását is megkaphasd! (Tamásy Tamásné)

Sokan mondják: “Minden időben lehet imádkozni.” – Tudom, hogy lehet, de attól tartok, hogy akik nem imádkoznak rendszeresen, nagyon ritkán imádkoznak. (Spurgeon)

„Ti magatok is mint élő kövek épüljetek fel lelki házzá, szent papsággá, hogy lelki áldozatokat ajánljatok fel, amelyek kedvesek Istennek Jézus Krisztus által.” (1Pt 2,5)

Gondoljuk csak végig, eddigi életünk során milyen sok felesleges dolgot szereztünk meg magunknak. Ezek mind-mind értéktelen tárgyak. Anyagi javak. Ezek gazdagítanak bennünket? De azt is vegyük számba, hogy eddigi életünk során lelkünk, belső életünk mivel gazdagodott! S ebből a gazdagságból mit osztottunk meg környezetünkkel, mit adtunk át Isten akarata szerint másoknak?! Pedig ez az, ami valóban gazdagít bennünket! (Kuthy Ilona Ágnes)

A kedves szavak nem kerülnek sokba… Mégis sokat érnek.

Blaise Pascal


A kicsi dolgokban mutatkozik meg az igazi nagyság. A mindennapi kis kötelességteljesítéshez igazi hősiességre van szükség. Hogy valaki boldog-e: sokkal inkább múlik a kicsiny dolgokon, mint a ritka nagy eseményeken.



A kicsi gyertya oly messze sugárzik! Jótett ragyog így a silány világban. (Shakespeare )



A nagy megpróbáltatások nagy kegyelmeket készítenek elő. (Szt. Bernát)


Amelyik lélek az élet vizének forrásból iszik, az nem lehet sötét. (Trudel)


Az én életem erről az egy napról szól, mindig. A mai napról...


Eleinte a bűn mindig a szabadság álruhájában lép fel. (Fosdick)


Ha az ellenséged hibázott, az még nem jelenti azt, hogy igazad van.

„Ha Isten velünk, ki lehet ellenünk?” (Róm 8,31b)

Tegnapi igénket olvasva abban erősödtünk meg, hogy ha Istenben van bizodalmunk, akkor boldog emberek lehetünk próbák, viharok ellenére is. Ma abban erősít meg igénk, hogy ha Isten velünk, akkor nincs, aki (ami) le tudna győzni minket: se sátán, se próbatétel, se kísértés. Isten velünk van, és velünk szeretne lenni, maradni. Az együttlét áldása nem Istentől függ, ő adja magát és közelségét. Tőlünk függ, hogy mi akarjuk-e ezt a közösséget. Akarjuk! Ő várja! Döntsünk a vele való áldott közösség mellett. (Tamásy Tamásné)

„Harcolnak ellened, de nem bírnak veled, mert én veled leszek! – így szól az Úr.” (Jer 1,19)

Néha emberek, néha „csak” a körülmények, néha – úgy érezzük – minden, de minden ellenünk van. Persze nem föltétlenül gonoszságból, pusztán csak más érdekek miatt. Ráismerünk újra meg újra az érzésre: az egész élet harcból áll, ahogy befejeztük az egyik ütközetet, máris egy újabbal találjuk szembe magunkat. De ő úgy van ott mellettünk teljes odaadással, hogy közben a másik fél mellett is áll. Olyan segítő, aki mindenkinek különleges protekciót ad, aki csak kéri tőle. Még nekünk is. (Balogh Éva)

Másokért könyörögni annyi, mint Krisztussal együtt munkálkodni. Ő is könyörög az Atyánál az emberekért. (Spurgeon)

„Te perelted, Uram, peremet, és megváltottad életemet.” (JSir 3,58)

Akinek van füle a hallásra, az meg is hallja azt, ami Urunk mondani akar. A szem a lélek tükre. Ha szemünk tiszta, akkor az egész test világos, de ha sötét, a test gonosz. Vigyázzunk életünk során, ne engedjük, hogy tekintetünk elhomályosodjon. Hagyjuk meg a ragyogását, tisztaságát, s másokban is csak a ragyogást és tisztaságot keressük! (Kuthy Ilona Ágnes)

Uram, kérlek Téged, taníts engem parancsaid útjára, taníts engem azok sorrendjére:
Milyen egymásutánban kell azokat megtartanom, hogy mindig helyesen cselekedjem;
S miként haladjak erényről erényre, hogy ne legyek túlhajszolt a kezdetben, se túl gyönge a végén.

Kölni Szent Brúnó

„Vizsgálj meg, Istenem, ismerd meg szívemet! Próbálj meg, és ismerd meg gondolataimat! Nézd meg, nem járok-e téves úton, és vezess az örökkévalóság útján!” (Zsolt 139,23–24)

Bátor kérés ez az ige a régen élt zsoltárostól! Sok ember inkább bujkálni szeretne az Isten elől, elrejteni mindazt, ami a szívében van. Ez az ember máshogy gondolkozik, kész vállalni a szívében levő rosszat is, azért, hogy ezáltal meg tudjon tisztulni. Nagy szükségünk van nekünk is arra, hogy az Isten nézzen rá az életünkre, ő próbáljon meg minket, vizsgálja meg gondolatainkat, mert mi magunkat könnyen becsaphatjuk. Az önbecsapásnak komoly ára lehet: letérés az örökkévalóság útjáról, vagyis kárhozat. Ettől akar megmenteni minket az Isten azzal, hogy igéjével naponként megvizsgál minket, tükröt ad elénk, megpróbál, segít és vezet, hogy ne legyünk (örök) célt tévesztett emberek. (Deák László)

A napfény a növénynek feladatot, erőt ad. Lehetőségeket nyújt s kitölti azt. Életre hív, célokat tűz ki, hozzá segít. Mindezzel szemben semmit
sem kíván, csak ezt: élj velem. – Jézusnak is ez ez egy az összes követelése: ÉLJ VELEM! (Ravasz)



A szeretetet nem lehet megölni! Egy testet keresztre lehet feszíteni, de Istent, aki a Szeretet, nem lehet megölni. Az újra és újra testet ölt. Általunk, általad, általam, az újra és újra megjelenik valahol, mert a Jézus-i szeretet az megölhetetlen. A Szeretetbe nem lehet szöget verni, csak a tenyerünkbe, a szívünkbe lehet, de a szeretet él. Mindent túlél! Micsoda titkot hirdet Pál, amikor azt mondja, hogy a szeretet örökre megmarad! Legnagyobb a hit, remény, szeretet, és megmarad a szeretet.

Gyökössy Endre


A világnak szüksége van világosságra, amit mi Istentől nyertünk, a szeretetünkre, amely a Szentlélek által kitöltetett szívünkbe, önzetlen odaszentelésünkre, mely Isten Bárányával való közösségünkből fakad. Szüksége van a hit és a Lélek gyümölcseire, mert azok neki meggyőzésére és gyógyítására szolgálnak. (Kroeker)

„Áldjátok Istent a gyülekezetekben!” (Zsolt 68,27)

Az elmúlt hetekben készült el gyülekezeti termünk felújítása. Elkészült a szigetelés, megújultak a nyílászárók, és új parketta került a padlóra. Ezzel megvalósult a munka kisebbik része – a nagyobb mindig ezután jön: mindazon dolgok „megújítása”, amelyek a falak között történnek. Megújuló igehirdetés, igehallgatás, imádság, közösség, úrvacsoravétel. Mindezek abban a pillanatban válnak igazán élővé, ha a közösség Istent áldja és dicsőíti. Gyülekezeti életünk akkor kezd megújulni, amikor hálát tudunk adni Istennek mindazért, amit tőle kaptunk. Kezdjük el bátran, és valóban áldjuk Istent a gyülekezeteinkben! (Deák László)

Az állat, ha valamire szüksége van, tudja, hogy mennyire van szüksége; az ember, ha valamire szüksége van, a mértéket nem ismeri.



Életed egy szakaszát emlegeted, amikor Isten elhalmozott kegyelmeivel, és az Ő vizein duzzadó vitorlákkal siklottál. Ma pedig csapás csapást követ. Sorsod sűrűjében fáradtan törsz magadnak utat. Gondolj Jézus Anyjára! Útja kezdetén: Ő a kegyelemmel teljes. A végén: hét tőrrel a kereszt alatt…

Isten mindig így jár el. Egykor gazdagon megáld - a próba idején helytállást kíván. Hogy beválsz -e, most ezt kell bizonyítanod. Elvégre, ugyanúgy kegyelem a baj is, ami ér, csak a fájdalom köntösében. Nevelőereje viszont sokkal nagyobb - és boldogítóbb, miután kiálltad a próbát.



Én mindig a dolgok jó oldalát látom. Vannak emberek, akik mindent úgy fogadnak el, hogy számukra teher legyen. Nálam a helyzet éppen a fordítottja; még akkor is, ha számomra nincs más, mint szenvedés. Legyen az ég még oly sötét is…

Kis Szent Teréz


Isten Szentlelke bennünk lakozásának a tudata a legtisztább és legpáratlanabb öröm forrásává válik, amire az emberi szív valaha is képes lehet. (Stanley)



Mi más volna az öröm, mint örömöt szerezni?


...nem kell gondolkoznod azon,helyesen cselekszel-e.
Ha helyesen cselekszel, tudni fogod. (Maya Angelou)

„Nem vagytok többé idegenek és jövevények, hanem polgártársai a szenteknek és háza népe Istennek.” (Ef 2,19)

Régen faluhelyen nehezen lett becsülete a jöttmentnek, hosszabb-rövidebb időnek el kellett telnie, hogy bizonyíthassa a közösséghez tartozását. Egy jól összeszokott, merev hagyományokat betartó közösségbe még ma is nehezen illeszkedik be a kívülről jövő. Ez a mondat arra emlékeztet bennünket, hogy bármilyen is a környezetünk viszonyulása hozzánk, a menny befogadott polgárai lehetünk. Talán a külvilág nem is fogad be teljesen, mert nagyon különbözünk – vagy nem is olyan nagyon; csak épp valamiben, a Felső Világhoz tartozásban nem kell kételkednünk. (Balogh Éva)


„Pál írja: Krisztusban nincs zsidó, sem görög, nincs szolga, sem szabad, nincs férfi, sem nő, mert ti mindnyájan egyek vagytok a Krisztus Jézusban.” (Gal 3,28)

Hiába születtünk fehérnek, feketének, meszticnek, alacsonynak, magasnak. Hiába élünk városban, falun, tanyán. Hiába vagyunk tanultak vagy tanulatlanok, öregek vagy fiatalok. Isten akaratát mindannyiunknak egyformán kell teljesítenünk, Isten előtt egyformán kell bűneinket vállalnunk. Isten színe előtt mindenki egyforma! S aki megbánja bűnét: mindenki megkapja bűnei bocsánatát! (Kuthy Ilona Ágnes)



„Seregek Ura, boldog az az ember, aki benned bízik!” (Zsolt 84,13)

Napközis hittantáborunk második napján arról beszélgettünk a gyerekekkel, hogy a keresztény élet boldog élet. A témához kapcsolódó igénk a vihar lecsendesítésének története volt. Hogyan jutottunk el mi a táborban, és hogyan juthat el az olvasó a boldog keresztény élet megélésére? Úgy, ha a mindennapi képen túl – halászok a csónakban – meglátja, hogy Jézus is velük van, ha meglátja, hogy Jézus erősebb a természet hatalmasnak tűnő erőinél, ha meglátja, hogy Jézusnak van hatalma ezek felett. Eljuthatunk a boldog keresztény életre, de csak Jézussal, csak benne bizakodva, csak hozzá menekülve. Ki kell próbálni – ezt javaslom szeretettel mindenkinek! (Tamásy Tamásné)

Szentséges Szűz! Vessed jóságos tekintetett a szenvedőkre, a bajokkal küszködőkre, az élet keserűségével telt szívekre. Könyörülj azokon akiket egykor a szeretett fűzött egybe, most egymástól szétválva élnek. Könyörülj a meghasonlottakon, a kishitűeken, és mindazokon akik rettegésben élnek. Eszközölj ki mindnyájuknak kegyelmet és békét. Ámen