Amint az Atya szeretett engem... 365 gondolat a papság évére

A kezdetek lendületével

Az Egyháznak az új évezred küszöbén, hogy evangelizációs küldetését teljesítse, elsődleges feladata az Igéből táplálkozni, hogy „az Ige szolgáivá váljunk”. Ma már meghaladott elképzelés az – még a régen evangéliumi hitre jutott országokban is – hogy „keresztény társadalomban” élünk, amely az embert mindig is jellemző számos gyengeség dacára is kifejezetten evangéliumi értékekre hivatkozik.

Bátran szembe kell néznünk a mind sokrétűbbé és megterhelőbbé váló helyzettel, a globalizáció jelenségével, a népek és kultúrák állandóan új és változó mozaikjával. Az elmúlt években számtalanszor megismételtem új evangelizációra szólító felhívásomat. Most is megismétlem ezt, főként azért, hogy jelezzem, föl kell szítani magunkban a kezdetek lendületét, hogy átjárjon bennünket a Pünkösdöt követő apostoli igehirdetés heve. Pál lángoló érzését kell fölszítanunk magunkban, aki így kiáltott: „Jaj nekem, ha nem hirdetem az evangéliumot!” (1 Kor 9,16).

II. János Pál: Novo millenio ineunte 40.

Megszülni Krisztust

Minden dolgotokat szeretettel tegyétek! Így tudunk legyőzni minden nehézséget, amelyekből nap mint nap számtalan sokat tapasztalunk. Így lesz erőnk megszülni Krisztust önmagunkban és másokban.

Borromeo Szent Károly

Mennyire szép az élet!

Ha tudnánk, hogy mennyire szeret minket a Mi Urunk, meghalnánk az örömtől! Nem hiszem, hogy vannak olyan kemény szívek, melyek képesek lennének nem szeretni, ha látnák, hogy őket ennyire szeretik. A földön egyetlen örömünk, hogy szeretjük Istent, és tudjuk, hogy Isten szeret minket.

Egyesülés Jézus Krisztussal, egyesülés a kereszttel: íme az üdvösség!

Istentől szeretve lenni, Istennel egyesülve lenni… Élni Isten jelenlétében, élni Isten által és Istenért: de szép élet… és de szép halál! Egészen Isten tekintete előtt, egészen Istennel, egészen Isten tetszésére lenni… milyen szép!

Az embernek nagyon szép hivatása van: imádkozni és szeretni… Íme az ember boldogsága a földön.

Vianney Szent János

Mint anyák és nővérek

Ahhoz, hogy a pap érett és kiegyensúlyozott módon élje meg a cölibátust, különösen is fontosnak tűnik az, hogy önmagában olyan női képet fejlesszen ki, mely úgy tekint a másik nemre, mint nővérre. Kétségtelen, hogy a nővéri-testvéri mivolt a nő lelki szépségének különleges megnyilatkozása. Ugyanakkor kifejezésre juttatja a nő érinthetetlenségét is.

Ha a pap, az isteni kegyelem segítségével és a Boldogságos Szűz különleges oltalmával, megérleli önmagában a nőkhöz való testvéri viszonyulást, akkor szolgálatát nagy bizalom érzése fogja kísérni, éspedig éppen a nők részéről, akikre életkoruktól és élethelyzetüktől függően mint nővérekre és édesanyákra tekint. A nőre mint anyára és nővérre tekinteni: ez a nő és a pap közötti kapcsolat két alapvető irányultsága. Ha a pap ezt a kapcsolatot higgadt és érett módon fejleszti, akkor a nőknek nem lesznek különös nehézségei a papokkal való kapcsolatukban.

II. János Pál: Nagycsütörtöki levél a papokhoz,1995

Ők az én uraim!

Egyházi rendjükre való tekintettel olyan határtalan bizalmat adott nekem az Úr és ad szüntelenül papjai iránt, akik a római Szentegyház szabályai szerint élnek, hogy még ha üldöznének, akkor is csak hozzájuk menekülnék. És ha akkora bölcsességgel rendelkeznék is, mint Salamon, és szegényes papokkal találkoznék a világban, akaratuk ellenére semmiképpen sem akarnék plébániájuk területén prédikálni. Úgy akarom tisztelni, szeretni és becsülni őket, mint uraimat. Nem akarom észrevenni rajtuk a bűnt, mivel Isten Fiát szemlélem bennük, s ezért uraim ők. Ezt azért teszem, mert Isten magasságbeli Fiából testi szemeimmel itt e földön semmi mást nem látok, mint szentséges testét és szentséges vérét. Ezt pedig ők érintik kezükkel és ők szolgáltatják ki másoknak is.

Assisi Szent Ferenc végrendelete

Száz ház, száz testvér…

Az ifjú így felelt Jézusnak: „Ezeket mind megtartottam. Mit kell még tennem?” „Ha tökéletes akarsz lenni – felelte Jézus –, add el, amid van, az árát oszd szét a szegények között, így kincsed lesz a mennyben. Aztán gyere és kövess engem!" Ennek hallatára az ifjú szomorúan távozott, mert nagy vagyona volt.

Jézus ekkor tanítványaihoz fordult: „Bizony mondom nektek, a gazdagnak nehéz bejutnia a mennyek országába. Akkor Péter vette át a szót: „Nézd, mi mindenünket elhagytuk, és követtünk téged. Mi lesz hát a jutalmunk?" Jézus így válaszolt: „Bizony mondom nektek, ti, akik követtetek, a megújuláskor, amikor az Emberfia dicsőséges trónjára ül, ti is ott ültök majd vele tizenkét trónon és ítélkezni fogtok Izrael tizenkét törzse fölött. Aki nevemért elhagyja otthonát, testvéreit, nővéreit, apját, anyját, feleségét, gyermekeit vagy a földjét, százannyit kap, s az örök élet lesz az öröksége.”

Mt 19,20-23,27-29